Valian központja

//Kincskeresés vagy a pokoljárás//
/Shuga/

Mit sem tudva a csoportnál keveredet balhéról amit Nie generál, épp lelkesen magyarázok egy számomra teljesen ismeretlen elfnek. A nő meglepő egyenességgel kérdez vissza, így bizonyosságot nyer a tény mely szerint ő zsoldos. Kifújom a levegőt majd válaszolni készülök.
- Az alap összeg, 20-30 darna, természetesen, amennyiben találunk valamit azt a vezetés még honorálni fogja. Emellett az ellátmányt, és az esetleges hiányzó felszereléseket állják most. Nem egy nehéz munka, igazából pár kóbor állatra lehet számítani max, de jobb a békesség így szükségesnek ítélték zsoldosok jelenlétének is. De sajnos a csoportot szervező egyén alábecsülte az egyes igényeket így én pótlom eme hiányosságokat.
Amúgy azt a részt amit Jeremy szavaiból, és más csoportok hideglelős túlélői említettek, bőszen a homályban tartom, mert még felvinnék az amúgy is szűkös keret fogyasztását. Na meg nem is akarok túlköltekezni, hisz ahova megyünk pénzel vajmi keveset érünk el.
- De ha benne vagy akkor siessünk mielőtt egy másik dühös elf rám zúdítja a dühét holmi személyzetet érintő kérdések miatt.

//Kincskeresés vagy a pokoljárás//


Valahol sejtettem, hogy megint nem a jó szavakat választom ahhoz, hogy leszereljem a tűzről pattant máguslányt és megakadályozzam, hogy viharosan távozzon, ráadásul ritkán vetemedek rá, hogy őszintén beszéljek, ezért aztán nem ér annyira váratlanul a kirohanása, ami előtt azért elégedetten láttam az arcán némi döbbenetet. Minden esetre ha nem is végleg, de rövid időre meg tudtam állítani és talán Shuga időben visszér, mielőtt békává változtat.
De ahogy Nienna egyre jobban belemelegszik a vádaskodásba, nekem úgy borul el az arcom.
~ Így legyen őszinte az ember és vállaljon becsületes munkát! ~ háborogtak a gondolataim.
Persze nem lehettem biztos benne, hogy Shuga-nak pontosan mire kellettem, de ügyes lopakodó és fürge ujjú vagyok, így akár még tényleg „becsületes” munkára van szüksége, főként ha egy ilyen becsület bajnokát is magával visz, mint Nienna.
- Héééé! Láttad, hogy micsoda puccparádé volt azon a bálon? Sokkal többet is csenhettem volna, de én csak annyit akartam, hogy pár napig megtöltsem a gyomrom. – vágok vissza. – És igenis tőled az a bross csak …..emléknek kellett volna és örülj neki, hogy nem kellett még csak a közelébe menned egy olyan ork csapatnak sem, ami elől végül egy nemes hölgy megmentett. És igenis ügyes vagyok! – engedtem el, mint ha parázshoz értem volna. – Menj csak! Nyugodtan járd le a lábad…… - vontam meg a vállam, azzal visszaindultam a karavánhoz, majd egy fa tövében elnyúltam. – De aztán ne nyavajogj és lassítsd a csapatot az úton, mert fáradt vagy.

//Kincskeresés vagy a pokoljárás//
/Mesélő/

Az események talán lecsillapodnak, főleg hogy a félelf tolvaj ilyen nyíltan vállalja múltját, amin nem biztos hogy jó ötlet. De ahogy állítja jelenleg a kormányzat tényleg mögötte áll. A két fél vitáját egyre több bámészkodó nézi élvezettel, hisz rég jártak erre cirkuszosok valami jóféle előadással. De ahogy észreveszik, már ha figyelnek az érkezőre, a tömeg újra mozgásba kezd. A karaván felé nem egy hanem három magasabb rangú személy is közeledik. Ebből az egyik a könyvtár vezetője, a másik személy már a köpenyét és ruházatát tekintve egy fehér mágus lehet, míg az utolsó személy egy magas rangú tiszt a város éléről.
Eközben az épp üzletelő páros is kiér a karaván szélére, ahol Alamaise egy nem várt ismerőst vett észre. Ezen okból rejtőzésbe kezdett, hogy minél később bukjon le egy bizonyos elf nő előtt. Vajon mi várhat még a kék sárkányra eme társaság mellett. A lány mozdulatait a barnaköpenyes démon is kiböki, bár nem igazán tud rá okot az „elf” tettére. Így kicsit rákapcsol a sebességre, hogy üdvözölhesse az érkezőket.
Amint oda ér, meghajol az érkezők felé, még a fehérköpenyes mágust is tisztelettel kezeli. Vajon mi lehet az oka. A fő könyvtáros kezdi a mondókáját.
- Üdvözletem a hosszú útra készülőknek, örömmel tölt el hogy vannak még vállalkozó szellemű ifjak akik nehéz munkát vesznek a nyakukba. Nienia kedves, az ifjú tolvaj életét ne keserítsd meg jobban mint az az istenek teszik vele. Ahogy bizonyára állította már, most a mágus rend felkérésére csatlakozott a csoporthoz, ahogy szintén ők kérték a te jelenlétedet is. Az események háttere nem lényeges most.
Végig néz a társaságon, egy pillanatra meg áll a szörny-sárkány duón a figyelme, és egy szelíd mosollyal nyugtázza az ottlétüket. A fehér köpenyes vállára teszi a kezét, ezzel is átadva neki a szólást. Majd Nie felé sétál, ha esetleg a lánynak lenne kérdése hozzá, avagy a haragját zúdítaná az öregre a két bajkeverő miatt. A mágus kicsit herákol, majd ő is pár szóban közli az elsődleges célokat, Shuga számára pár lepecsételt papírt ad át és elég szigorú hangon ad neki utasításokat.

//Kincskeresés vagy a pokoljárás//
/Shuga/

Ahogy kiérünk a nyílt térre, az elf lány csendesen beburkolózik és a csuklyája árnyékába rejtőzik. Igyekszem felmérni vajh ki elől bujkál, de abban a vonalban csak az agresszív páros áll, és lehet Jeremy képzett harcos, én egy fél darnát se adnék a túlélésére Niével szemben. De egyelőre még életben van és ez már jó jel. A lányra nézek.
- Ha jól tippelek elfogadtad a megbízást így üdv köztünk.
Ekkor veszem észre a vérmes triót akikből kettőtől feláll a hátamon a pikkely. Sietve, szinte csúszva érkezem az érkezők elé, és tőlem szokatlan módon még tiszteletet is mutatok feléjük. A vén bajkeverő és kollaboráns könyvtár vezető kezdi a bemutatkozó szövegét, a Jeremyt méltató szavaira bőszen bólogatok. Amikor Niére kerül a sor a lány felé fordulok féloldalasan a három fő számára rejtve ugyan de diadalmas mosoly terül el az arcomon. Amolyan: na ugye megmondtam. Amint a végéhez ér, és elsétál mellettem a vén kecske, ő a jégelfet veszi célba. A fehér köpenyes bele kezd a számomra unalmas témába, egy pillanatra villám csillan a férfi szemében ahogy rám nézett, bár lehet hogy csak hallucináltam. Átad két személyre szabott azonosítót, amik csak akkor működnek ha a tulajdonosuk kezében vannak. Ilyenem van nekem is Sendelben is ezzel azonosítottak. Hamisítanom még nem sikerült, de ami késik nem múlik. Az utolsó szavait már hozzám intézi, miközben tekercseket ad át, a hangja néha megvetést, vagy lenézést sugall. De kit érdekel egy szenteskedő fehér köpenyes. Amint befejezi a monológját megszólítom végre én is.
- Azért kértem hogy ide fáradj te is, noha tudom hogy rengeteg munkád van meg minden. Mert ha végzünk, az a lány jó eséllyel csatlakozna hozzátok. Szerintem alkalmas rá, és még a legfontosabb szempont is érvényesül nála. Elég erős gyógyító, és fény mágia terén. Tudom hogy ti erre utaztok így gondoltam összekötöm a kellemeset a hasznossal.
- Azt mondod hogy közénk való? És bízzam meg a te értékelésedben, aki szerint mi csak mimóza puha lelkű álszent bagázs vagyunk?
Bök le újra a tekintetével, és nem igazán tagadhatom hogy nem vagyok jóban velük, pontosabban nem minden tagjukkal.
- Ezt nem is feltételezném, de a nagymester. – Bökök a vén könyvtárosra. – Biztos igazolja az állításomat.

//Kincskeresés vagy a pokoljárás//

Szavaimat pont azért veszem olyan nemtörődömre, hogy felbosszantsam a boszorkányt, na meg bízom benne, hogy pont az ellenkezőjét fogja tenni, amit ajánlok neki, csak, hogy ne nekem legyen igazam. Fogalmam sincs, hogy Shuga hogyan és mivel érte el, hogy a jégelf a csapatba került, de a hozzáállását elnézve, őt nem igen kérdezték meg és az, hogy meglátott itt engem, nem segített a helyzeten. Engem viszont nem zavart, sőt így végig gondolva, még talán szórakoztató is lesz az út…
Tehát nyugodtan leheveredtem egy fa árnyékába, de nem sokáig élvezhettem az időleges békét, mert alig jutott pár lépésre Nienna, amikor megjelent egy díszes társaság, legalábbis a kinézetükből ítélve, nem az egyszerű utca népét képviselték és mivel csomag sem volt náluk, gondolom nem utazni vágytak. Egy jó hír volt, láttam ahogy Shuga is megjelent egy ismeretlen, harcosnak tűnő nővel, aki úgy beburkolózott, hogy azonnal felkeltette a gyanúmat. Muszáj lesz megtudnom mit rejteget……, de először a jövevények. Egyelőre gőzöm sincs kicsodák…., ám az öregember mondandóját egy vigyorral díjazom, amit Niennának sem átallok megmutatni, főleg, hogy Shuga is látványosan helyesel.
- Ugye megmondtam! – rikkantok fel győzedelmesen.
Ezek után Shuga magánbeszélgetésbe kezd a fehér taláros férfivel, aki a nyakam teszem rá, hogy mágus, a boszorkányt meg az engem támogató öreg vonja kicsit arrébb.
Természetesen hegyezem a fülem, hogy vajon miről esik szó köztük, de nagyon nem kell megerőltetnem magam, mert a jégelf lány annyira ki van borulva rám, hogy egy süket ork is meghallaná, mennyire meg akar szabadulni tőlem.
Mit ne mondjak azért rosszul esnek a szavai, hiszen én nem bántottam őt, sőt……megőriztem őt az emlékezetemben, ehhez még azt a kis brosst is sajnálta tőlem……
Mivel nyiltan mutogat rám, nem érzem kényelmetlenül magam, hogy belekotyogjak a beszélgetésbe.
- Nem is tudtam, hogy a jégelfek, főleg a varázstudók, ennyire előítéletesek. – mondtam megbántott hangon. – Mások hajlandók esélyt adni, de persze mit is várjak egy jeges szívtől…..- fejezem be szomorúságot színlelve, azzal duzzogva arrébb vonulok. – Menjetek csak nélkülem, mégis csak fontosabb egy mágus, mint egy félelf……..
Tudom, hogy Shuga-nak szüksége van rám, így kíváncsi leszek, hogy oldja meg a problémát.

//Kincskeresés vagy a pokoljárás//
/Mesélő/

A kedélyek csak nem csillapodnak, az egyetlen aki beolvad a tömegbe az Alamaise, hisz bölcsen inkább segít a karaván munkásainak mímelni a pakolást, vagy helyettük dolgozik. Hisz ők nem maradnának le a műsorról. A vezető szólítja meg.
- Van munka még bőven, így megköszönném a segítségedet. Jó látni hogy az az ütődött mágus hasznos embert is hoz a csapatba nem csak bajkeverőket. Moric vagyok benned kit tisztelhetek? Essünk túl a bemutatkozáson, mert a hé te az olyan személytelen tud lenni. Az azonos jelölésű ládákat a nagyobb szekérre kellene felsegíteni, ne aggódj nem olyan nehezek, csak sok holmi van benne a kereső csapatnak. A többi meg felkerül a másik szekerekre.
Ezzel mint aki végzett megragad egy ládát és folytatja a pakolást, és a többi bámész munkást kezdi ugráltatni.
Az öreg hallgatja a kirohanásod és mosolyog Jeremy szavain is, bár azokat nyílván nem neki szánta a félelf.
- Igen tudok róla mi a munkája, és amíg nem azt viszi el ami nekünk fontos illetve kell, addig hajlamosak vagyunk félrenézni, hisz a juttatását ezzel egészíti ki. Ellenkező esetben az összes búvóhelyét felejtheti. Na de nem Jeremy miatt jöttem, inkább amiatt hogy, még egy feladatot adjak neked.
Veszi halkabbra a mondandóját, jó esetben csak ketten hallhatnák, de nem így van, hisz három személynek is jobb a hallása, mint egy emberé.
- Ahhoz hogy túléljétek az utat te és a tolvaj kölyök a legfontosabb tagja a csapatnak. Még Shugát is le lehetne cserélni noha ő hamar eltörné a karrierjét annak akit a helyére kerülne. Szóval a feladatod az hogy a mágust szemmel tartsd. Abban lehet igazság hogy lenne a helyedre más, de őt is több gyanús baleset érte, így nem választhatod a lelépést, ahogy a félelf sem. A tervet több éve kezdte el kidolgozni, és erősen rátok épített már akkor is. Jeremyre a helyismerete miatt, és az eszméletlen szerencséje miatt ami a mágus szerint túl mutat az egyszerű határokon. A te tudásod mindenképp kell neki, ha más menne valószínűleg nem vigyázna rá, vagy a Jeremy helyett szerezett pótlásra sem. Így nem is kerestünk nagyon alternatívákat rá. Na de Shuga tervei, gyanúsak, igaz a mi érdekeinknek megfelelő. Nagyrészt sokat beáldoz a saját szabadságából az ismeretlen tervei miatt. Az is fura hogy néha úgy beszél Elsgáról mintha ott lett volna már, de mint tudjuk Elsga 7-800 éve elpusztult. Így még furább az hogy előfordulhat az az eshetőség, mely szerint Shuga nem ember, hanem valami más. Sendelben és Verinolban olyasmit tett amit épp eszű ember meg sem fontol. Mindkét helyen felbosszantotta a sárkányok vezetőjét, az egyik ősi sárkányt. Furia eddig kétszer próbálta megölni azt nagydarab bohócot, mégis él és virul. Úgy beszéli a sárkányok nyelvét mintha köztük élt volna. De a születése ideje és helye ismert, a szülei is így azt kizárhatjuk hogy sárkány lenne ember alakban. Az a feladatod, hogy figyeld meg mit vesz magához, és rejt el előlünk. Téged mint már említettem valamiért kedvel, lehet hogy csak játszik de egyes hírforrások szerint ha valakit bosszant azokra nagyon is vigyáz. Igaz akiket kiszúrt magának mint barát, vagy valami hasonlók, elég híresek lettek. Bár egyre inkább a hírhedt szó a megfelelő. Igaz ők is hajlamosak a bajoknál megjelenni, mintha csak vonzaná őket a pusztulás előszele. Így Nie , és te is kölyök figyeljétek a mágust és jöjjetek rá a titkára. Hallani se akarok arról hogy leléptek.
Vált szigorúra az arca, majd elmosolyodik és kezét a válladra téve a fehérmágus, Shuga duó felé veszi az útját. Akik szintén beszélgetnek valamiről, és a fehér köpenyes egyre többször figyel téged Nie. Igaz a barna-köpenyest egyre jobban szeretné megfojtani. Shuga is hamar felétek veszi az útját ha kedves a türelme.

//Kincskeresés vagy a pokoljárás//
/Shuga/

A tárgyalás egyre meredekebb irányt vesz ezzel a fehérköpenyessel aki azt hiszi mindent olyan jól kezel, és Nie meg Jeremy egyszerre támadnak, noha a tolvaj arcán inkább a kíváncsiság ül, amiért nagy valószínűséggel meg fogom tépni. Megölni nem ölhetem meg, hisz hasznos a számomra, és még Niét is fel tudja húzni idegileg. Így Jeremy épsége mindenképp szavatolva van. Ahogy végzek, a harapós duó felé veszem az utam akik közben a vén bajkeverővel csevegtek eddig.
- Nie most mi bajod Jeremyvel? Kedves jó humorú, és még azt se lehet mondani rá, hogy az arca rút lenne. Az hogy mi a munkája vagy a hobbija mellékes. A csapattól nem fog lopni, vagy ha igen egy ideig nem fog inni a sivatagban. Így ha kérhetlek higgadj le, és vedd elő a logikus énedet és fogadd el azt hogy ő is és te is jöttök. Ha kell letérdelek, de ne ess túlzásba mert mindhárman megbánjuk még. Jeremy te meg arra hülyeségre ne is gondolj hogy kimaradsz, ha kell láncra veretve viszlek Elsgába. Ugyanolyan fontos része vagy a csapatnak, mint Nie, egyikőtök sem maradhat itthon. Megeszlek ebédre ha a félelfségeddel jössz. Mind ketten jöttök ki szabadon, ki láncon de ha kell húzva is.
Ezzel otthagyom őket és csatlakozom a pakolókhoz, van jobb dolgom is mint a két legfontosabbnak nevezett útitársaim marakodását hallgassam, nem biztos hogy jó ötlet de tényleg láncra verem mindkettőt ha sokáig folytatják.

//Kincskeresés vagy a pokoljárás//

Nagyon bíztam benne, hogy elég hihetőre sikerült a sértett visszavonulásom, ezért aztán még Nienna megvető pillantását is szó nélkül viseltem, főleg, amikor az öregember elkezdte neki mondani, hogy milyen nélkülözhetetlen is vagyok én a csapatban.
Erre már muszáj volt a párosra pillantanom és nem titkolt kaján vigyorral hallgatni végig a férfi nagymonológját, aki minden bizonnyal a jégelf valamilyen felettese lehet, mert meg sem mukkan a jelenlétében és nem is tromfolja le, hogy megint engem szapuljon, csak hallgat, ám az arcáról fokozatosan leolvashatóak a benne zajló érzelmek: döbbenet, harag, értetlenség és valami hányingerhez hasonló arckifejezés, ami hol az én, hol Shuga emlegetése alatt jelenik meg rajta.
Ha nem élvezném ennyire, talán még félteném is az öreget, hogy Nienna „rázúdítja” esetleg a reggelijét.
És hiába veszi halkabbra a hangját közben a férfi, az én fülemnek ez nem akadály, de nem is igazán áll szándékomban titkolni, hogy értem, bár azért ő sem igyekszik annyira, hogy ez ne történjen meg, hiszen vihette volna távolabb is az elfet.
Shuga „szándékai” természetesen előttem is rejtélyesek voltak, de az tény, hogy sosem tudtam levakarni magamról igazán és az öreg szavai alapján ez most már biztos, hogy nem véletlen, ahogy a jégelf esetében sem. Hogy nem ember? Hát én erre már régen fogadtam volna, kicsit le vannak maradva. Én láttam őt harcolni sárkányok ellen…….így úgy gondolom nem is az, de, hogy miféle….?
Szegény Nienna-t viszont sajnáltam, mikor megtudta, hogy Elsga-ba megyünk. Ám kicsit meglepett, hogy az öreg azt akarja – miután eddig megbíztak valamiért Shugában, hogy figyeljük.
~ Majd ha fizetsz érte öregem. ~ vontam meg gondolatban a vállam. ~ Vagy, ha Shuga nem fizet….~ néztem a közeledő emlegetettre, aki ezek szerint a fél fülét itthagyta és megint csak belecsempész a dicséretébe nem is burkolt fenyegetést.
- Most mi van? Miért mindenki rajtam köszörüli a nyelvét? – háborodtam fel. – Biztos vagyok benne, hogy van itt pár enyveskezű, aztán majd rajtam vered el a port, ezért menjek veletek? – puffogtam, de ismertem már Shuga ígéreteit, így elhittem neki, hogy be is váltaná.
Mondjuk a megevést azért reméltem nem szó szerint érti…..
De mivel elmegy, nem dohoghatok tovább, mert nem maradok ellenszenv nélkül…..Nienna, úgy látszik az öreg távozásával engem nézett ki, hogy levezesse a mérgét.
- Nem vagyok süket. – mutattam a hegyes füleimre morogva, amit bár takart a hajam azért láthatta már és én azért sem fogom magázni. – És nem neked kell bennem bízni, hanem Shuga-nak, engem ő vet fel, szóval azt gondolsz, amit akarsz és úgy figyelsz, ahogy akarsz. – rántottam a vállamon. – Mert nekem az a mókus, nem a főnököm, ellentétben veled.
Ezzel inkább a csupa rejtély csuklyáshoz ballagok, hogy segítsek neki a pakolásban és közben kicsit jobban szemügyre vegyem.
- Hello! Jeremy vagyok, kérsz egy kis itókát? – ütök a kulcsomra, amit ügyesen megtöltöttem már jóféle borral….nem sajnálva, hiszen nem kellett fizetnem érte.

//Kincskeresés vagy a pokoljárás//
/Mesélő/
A csapat végre a szekereken foglal el helyeket. Ashanisnak/Alamaise az első szekeret foglalta el, míg Nie a csomagja közelében keresett és talált helyet. Jeremy első közeledése a kéksárkány felé nem aratott osztatlan sikert, bár páran a karavánból vigyorogtak rajta és a nő rövid de velős válaszán. Moric a karaván főnök Shugával egyeztetett a menetről és annak irányáról. A mágus botjával a kezében adta meg a jelet az indulásra. Majd a karaván mellett sétálva haladt Ashanisnak szekere mellett. Jeremy még az első szekérnél téblábol, mikor az megindul. Az esélye adott, hogy közelebb kerüljön a szekeret hajtó nőhöz. A társaság megindul végre, ki a térről, át a főúton. Ahogy a kapun kiértek, a vezető is felül a 2. szekérre és átveszi a kocsi hajtását. A zsoldosok is felveszik a helyüket az 5 kocsi körül. Ki lóháton, ki gyalog de haladnak az uticél felé. Nie ha figyel észreveheti a felé tartó barnaköpenyest, aki minden bizonnyal beszélni akar vele. Alamaise van az élen, és gyakorlatilag az uticélt is ismeri, így nem lehet nehéz dolga, talán csak a talaj közeli haladás, és Jeremy.

/Shuga/

Ahogy intek megindul a karaván, ami se túl nagy se túl kicsi. Mindenki igyekszik helyezkedni, én kevésbé tartom kimerítőnek az utazás ezen válfaját, tekintve mire is készülök mire a csoport elég messze ér a várostól. Már ha Nie nem kötözködik velem, amire sanszos az esély, de remélem kíméletes lesz hozzám. Amint nyugisra vált a tempo, a Niét rejtő szekérhez lassítok, és megszólítom a remélhetőleg nyugodt elfet.
- Hali, bocs de lenne egy kis munka pár óra múlva. Nem teherhordás de elég kimerítő lesz. Csak hogy hamarabb érjük el az uticélunk kéne kettőnknek nyitni egy kaput. A teleport itt nem játszik mivel csoportot kell átvinni. Ketten együtt, plusz két kisegítő már elég lesz ahhoz, hogy 2 napi utat spóroljunk meg minden nap. Neked és a két jómadárnak lesz időtök pihenni. Nekem meg úgyis van némi rásegítésem.
Ha rábólint nem kezdek rimánkodni, de ha nem nekem végem mert komolyan . Mire az első ponthoz érünk előkészítem a terepet és a két segédel, és remélhetőleg Nie részvételével mehet a varázslat is.

//Kincskeresés vagy a pokoljárás//

Továbbra is eléggé rejtegeti magát az újonnan érkező zsoldos, láthatóan nem nagyon akar belefolyni a csapat ügyeibe, ami megfontolt, óvatos hozzáállásra vall, hiszen még valószínűleg egyikőnket sem ismeri, de én szeretném, ha lenne pár ember, aki, ha szükséges az én oldalamra áll, ha valamiért szorulna körülöttem a hurok.
Ismerem már magam annyira, hogy nehezen viselem hosszú távon a parancsokat és utasításokat és most még itt van Nienna is, aki biztos vagyok benne, hogy ott akarja majd megnehezíteni a dolgomat, ahol csak tudja, főként, ha úgy érzi nem az ő etikus erkölcsössége alapján járok el.
Én is hallottam, amikor Moric-nak bemutatkozott, így a nevével már tisztában voltam és mivel az enyém is elhangzott párszor, ha figyelt ő is tisztában volt az enyémmel.
Nem gondoltam volna, hogy visszautasít, de hát hosszú még az út……
- Ha még vizet is adok neki, akkor lehet teljesen jéggé fagy…. – vontam vállat egy kisebb vigyorral, lazán kezelve a lekoppintást.
Ez nekem csak egy újabb kihívás, hogy jobban próbálkozzam. Ha felfogadta Shuga, akkor úgy sem megy sehová egy darabig.
- Óóóóó, nagyon is hasznos leszek, de az én szerepem nem most lesz, így az a legjobb, ha csak nézem, ahogy sürögtök-forogtok. – emelem fel a kulacsom felé és jót húzok az enyhe, zamatosan frissítő borból.
Azzal visszatelepszem a fa árnyékos tövébe és csak akkor lendülök mozgásba, amikor a karaván elindul.
Mivel Suga és Nienna várható beszélgetésébe – mivel a főnök felé indult, - nem hiszem, hogy szívesen bevonnának, ezért ismét a zsoldosnőt keresem a tekintetemmel és az első szekéren találom.
- Ez leesett. – ejtettem az ölébe egy kisebb zsákot és ugrottam fel a mozgó járműre, a padra mellé telepedve. – Biztosan kiválóan tájékozódsz. – kezdtem bele egy dicsérettel. – De mindenki elfárad egyszer és én segítek neked. – helyezkedtem el, felkészülve, hogy egész nap döcögünk.

//Kincskeresés avagy a pokoljárás//
//Mesélő//

A várost és a nyüzsgést hamar a hátuk mögött hagyják, minden halad a maga csendes monoton útján.
Shuga a démon mágus eléggé megkönnyebbül Nie válaszán, és máris a másik két mágiahasználót kezdi szekírozni. Ahogy egy nagyobb tisztásra érnek az utazók, a karaván vezetője pihenést hirdet, hisz amire a mágus és a három kisegítője készül nem 10 perces feladat. Ahogy mindenkinek elmagyarázza mi a feladata és a helyükre állnak, a varázslásba kezdenek. Az hogy egyes varázslók képesek teleportálni vagy kisebb kaput nyitni nem volt épp ismeretlen, csupán kevesen használják ki ennek előnyeit. A mágus megtette. Ahogy a mágia izzot a levegőben, mindenki érezhette annak az energiatömegnek a hatását amit a négy fő megmozgatott. A karaván kocsisai élükön a rejtőzködő sárkánnyal, és a félvér elf tolvajjal haladtak át először a kapun. A hatása erősebb az átlagos pár perces kapukénál, így komolyabban szédülnek meg, de a mázlijukra mivel ők ülve voltak nem feltűnő a hatás. Noha az állatok egy pillanatra szintén elgyengültek, de nem lett belőle katasztrófa. A hosszú utazás így lett lerövidítve, és a hetek esetleg hónap alatt elérhető uticélt elérik hamarabb.

Folytatás:
https://newagelanuria.hungarianforum.net/t125p60-agare-sivataga#31429