Valian központja

[4. küldetés – Igazságtalan vádak]

*Kalandozásai során sokat hallott Valian tanácsházáról. Sőt nem csak sokat, hanem nagyon magasztaló dolgokat is. Így mikor már sokadjára merészelte azt mondani valamelyik bugris magasnövésű, hogy különb az még Mardan legszebb épületeinél is, akkor már kénytelen volt felkerekedni és megnézni - mármint azután, hogy jól móresre tanította azt, aki ezt mondta.
Most, hogy itt álldogál a tanácsház előtt, meg kell vallania, hogy valóban elég impozáns látvány tárul elé. Bizony, nem csodálkozna, ha ezen építmény tervezője, az a Pelatonis vagy hogy nevezik errefelé, igazából törpe lett volna. S mindemellett természetesen hegyi törpe, hisz a mocsáriak nem valami nagy számok építkezés terén.*

[4. küldetés – Igazságtalan vádak]

*~Átkozott tömeg!~morog egyre csak magában. Már látótávolságba jutni a tanácsházzal is kész közelharc volt, hát még rendes rálátást szerezni - lévén a magasnövésűek áradatából ő nem lát ki, úgyhogy egész a szakadék széle mellé kellett előreverekednie magát. És még itt is lökdösik, a lábára lépnek, stb. Lassan már ott jár, hogy tényleg közelharcolni kezd, és fejszével vág magának helyet.
Épp mikor a drasztikusabb eszközhasználatot tervezgeti, akkor jön neki valaki minden eddigi tömegbélinél nagyobb erővel, s mire odafordulna, hogy káromkodva jól lehordja az illetőt, az már el is illant, felszívta az "erdő".*

[4. küldetés – Igazságtalan vádak]

*~Várjunk csak!~kiált fel gondolatban, mikor tudatosul benne, hogy egy-másfél másodperc erejéig egy nagyon kicsit megrándult a vállán a tarisznyája pántja. Már nézi is, hogy mi hiányzik, felkészülve arra, hogy tolvajt kiáltson, ám mélységes meglepetésére nemhogy nem tűnt el semmije, de még egy tőrrel is gazdagodott - a gond csak az ezzel (már azon kívül, hogy egy tőr, azaz egy nyavalyás kis fémfogpiszkáló), hogy véres is.
Amint napvilágnál konstatálja (azaz előveszi és úgy nézi meg), hogy a tarisznyájába csempészett tőr bizony tényleg véres, már egyből körül is veszik a város katonái, azzal gyanúsítván, hogy megölt valakit. Természetesen a feltételezést elhárítja, s mély felháborodásának ad hangot, amiért képesek elhinni, hogy egy olyan daliás hegyi törpe, mint ő, valaha is használna egy olyan szánalmasan kis fegyvert, mint a tőr. Arról már nem is beszélve, hogy nem menne el kisstílű gyilkosnak egyetlen hegyi törpe sem, az nem becsületes foglalkozás. Szóval törpétlen, teljes mértékben törpétlen.*

[4. küldetés – Igazságtalan vádak]

*Beletelik végül jó negyed órába, mire olyan szinten kidumálja magát a helyzetből, hogy a katonacsapat parancsnoka lehetőséget ad számára az igaza bizonyítására, hogy elfogja az igazi tettest. Ám azért természetesen nem hagyják csak úgy magára, kap két "fogdmeget" társaság gyanánt.
Grengor nem igazán ért a nyomozáshoz, de hát meg kell próbálnia, ha csak nem akar élete végéig börtönben rohadni (ami ráadásul lehet, hogy csak meglehetősen rövid idő lenne, ha esetleg itt a halálbüntetés hívei a magasnövésűek) - arról nem is beszélve, hogy az ő hiánya a családját is igen drasztikusan érintené.
Ott kezdi hát a kutakodást, ahol tudja, azaz megnézi a tőrt, más nyoma nincsen. Szerencsére a tőrön talál egy monogramot, ami a két katona szerint nem az áldozaté, tehát valószínűleg a tettesé - a másik lehetőség az, hogy azé, akitől a tettes lopta, és akit így be lehet mártani (Grengornak most egyelőre ugyanis az a prioritása, hogy megússza a dolgot, csak ezután jöhet minden más, mint például az igazság).*

[4. küldetés – Igazságtalan vádak]

*Benéz minden környező sikátorba, elhagyatott mellékutcába, s kikérdez minden simlisnek kinéző alakot. Kérdezősködése közben vegyesen alkalmazza a megvesztegetés és a megfélemlítés eszközeit, ha úgy ítéli meg, hogy többletinformációhoz juthat ezek által, vagy éppen megbízhatóbbá teszik az értesüléseket. Őreit természetesen mindig elhagyja egy-egy saroknál, hisz jóval több száj nyílik szóra, ha az azokhoz tartozó szemek nem látnak egyenruhát - meg aztán ha valaki menekülni próbál, a katonák így könnyedén el tudják állni az útját.
Már jó pár órája cselekszi ezt, minden különösebb eredmény nélkül, mire egyik kísérője beajánl neki egy informátort.*
-És ez csak most jutott eszébe?!*ripakodik rá, majd a választ meg sem várva int, hogy vezesse hozzá.*

[4. küldetés – Igazságtalan vádak]

*Mi tagadás, megérte megejteni azt a sok utcányi utat, a katona által ismert informátor a monogramból és a tőrből (az alakjából, kidolgozásából) meg tudta mondani, hogy ki szokott ilyet használni. Persze megkérte az árát, fene a magasnövésű fajtáját, de ez az információ legalább megbízhatónak ígérkezett, ugyanis a fickó már évek óta adott füleseket (jó pénzért) a helyi rendfenntartóerőknek, s eleddig sosem adott fals információkat - azonban ha ezúttal mégsem bizonyul majd igaznak az, amit mondott, akkor tudják, hogy hol lehet "reklamációval" élni.
Hamar eljutnak a feltételezett tettes lakhelyéig (amit talán inkább lenne érdemes ólnak nevezni). Az egyik katonát Grengor hátraküldi, arra számítván, hogy arrafelé akar majd menekülni a gyilkos. A másikkal elölről közelítik meg a helyet. Acéltüskés pajzs és a nagyobbik egykezes fejsze máris a kézben, s a katona is kivonja másfélkezes kardját.
Törpe harcosunk már épp készülne is lecsapni a fejszéjével, hogy szétzúzza a satnya ajtót, amikor a katonai megálljt int neki. Grengor kérdőn néz rá, majd a katona egyszerűen belöki az ajtót - azaz nyitva volt.*
-Itt mindenki hisz a közbiztonságban.*jegyzi meg a "fogdmeg", mire Grengor nyugtázólag hümment egyet, aztán óvatosan, a tőle telő leghalkabban benyomul a házba. Jókor jöttek, a tettes épp kialussza a gyilkosság fáradalmait.
Miután így tisztázta magát törpénk, már szedi is a lábát kifelé a városból. Az, hogy akit elfogtak, valóban a tettes-e, cseppet sem érdekli (főleg mivel kisstílű orv- és bérgyilkos hírében állt), csupán az foglalkoztatja, hogy minél hamarabb eltűnjön Valianból. Az egyszer biztos, hogy többet nem fog ide visszatérni, vissza se fog nézni, sőt valószínűleg látótávolságba se fogja megközelíteni ezt az átkozott helyet.*

*~Végre egy város!~ Mondta magában Lothár menet közben. Most már nagyon örül, hogy eljutott ide, mert már végre lepihenhet egy fogadóban. Menet közben körbe néz a városban és a tömegben halad. Menet közben mindig ellenőrzi az erszényeit, mert nem szeretné ha el lopnák a pénzét ebben a tömegben. Menet közben úgy érzi, mint ha valaki nekiment volna.
- Elnézést Uram! Mondta valaki Lothár-nak, erre ő megfordul meglát egy szép fiatal nőt lát meg. -Nincs semmi gond, de legközelebb jobban figyelj!- Mondta kedvesen a lánynak Lothár.*

*A nő egy mosollyal válaszol, majd Lothár mellé lép. Mikor mellé lép meg virág illatot érez ami a nőből arád.~Jobb lenne, ha én is tovább mennék!~ Monda magában, de még egy figyeli nőtt, amikor egy alak fel löki és ettől el esik a nő. ~Milyen egy modortalan alak így bánni egy nővel!~ Mondta magában majd oda megy a nőhöz.
Mire oda ér addigra fel áll, de azért rá kérdez. -Nem esett baja?- Kérdezte a nőtől és várta a válaszát.*

*Lothár látja, hogy nincs baja a nőnek, egy kis idő után a nő megszólal. - Nem, nincs különösebb gondom. Máskor nem lesz annyira szerencséje. Szólalt meg a nő mosollyal az arcán majd kezét kézfogásra emeli. - Camilla Nymzen vagyok, papnő vagyok aki vándorol. Válaszolta a nő, ezután Lothár kezet fog Camilla-val majd megszólal. -Az én nevem Lothár Von Falkenhause én egy nemes vagyok!- Mondta mosollyal az arcán, majd amikor megvolt a kézfogás a nő újból megszólal. - És Uram, lehet olyan kérdésem, hogy gyakran jár itt Valianban? Kérdezte kiváncsian és Lothár szemébe nézett, erre Lothár fejét rázva gyorsan válaszol. -Nem most járok itt először, nem nagyon ismerem a várost.- Mondta Camillanak. - Én most járok itt először, tetszik is meg nem is. Néhány helyen túlságosan zsúfoltnak érzem, elfogadható még. Mondata a nő. -Nekem tetszik a város, bár abban igaza van, hogy néha túl zsúfolt.- Mondta Lothár majd, meg kérdezi a nőtt. -Nem baj ha magával tartok egy ideig?- Kérdezte kedvesen nőtől.*

*A nő egy kicsit viccesen mondva belegyezett abba, hogy együtt menjenek egy ideig. A viccelődés nem nagyon zavarta Lothárt és ezután megszólalt. -Akkor menjünk tovább!- Mondta Lothár, örült annak, hogy végre nem egyedül van.*
*A nő újból megszólal és azt mondja, hogy menjenek kifelé, mert túl sok ember van itt, ezután kiáll a tömegból és vár. ~Szerintem túl sokan vannak itt~ Mondta magában Lothár, majd oda megy hozzá megszólítja. -Ahogy akarod, akkor menjünk kijjebb. Mondta majd elindul kijjebb a nővel.*

*Egy ideig szótlanul mennek, a nő idő után hátra néz, hogy leellenőrizze, hogy Lothár követi-e. Mikor kiérnek a tömegből a nő Lothár felé fordul, és kérdez tőle. - És miért jó páncélban mászkálni? Varázslat ellen nem véd a páncél, akadályozza a mozgást. Csak kell lennie különösebb oknak, amiért páncélban mozogsz. Vagy tévedek?- Mikor befejezte Lothár gyorsan válaszol. -Azért hordom ezt a páncélt, mert még az apámtól kaptam még mielőtt elmentem volna kalandozni. - Egy kis szünetet tart majd folytatja. -Lehet, hogy a varázslatok ellen nem véd, de nyilak és vágások ellen igen jól véd, főleg hogy egy pallossal harcolok akkor kell a védelem.- Mondtam Lothár büszkén a menet közben, ezután a nő újból megszólal. -Megtudhatom egy nemes mit keres egy ilyen városban? Én feltöltöm utazásra a tarisznyám, vándorlok és kóborlok. Szeretek sétálni a természetben, amit szerintem az Istenek hagytak ránk. Mondta a nő. -Azért vagyok a városban, hogy megismerjem, tudod én nem Lanuriai vagyok, hanem én Evolyranból jöttem ide, de arról nem szeretnék beszélni, hogy miért jöttem ide.- Mondta Lothár, Evolyran kiejtésetől egy kis honvágy kapja el. Egy kicsit elgondolkozik ezen, de hamar túl tesz rajta, és látja már a város kapuit a távolban.*

*Miközben mentek egykét szót váltottak, mikor majd nem oda értek a kapuhoz akkor a nő megszólal. - Nos itt az idő, hogy elválljanak az útjaink. Én most vándorlok tovább, egy következő városba, utána meg még nem tudom. Mindig szívesen fogadnak egy hozzám hasonló gyógyítót. Mondta és rámosolyog a nő Lothárra aki viszonozza a mosolyt, majd mikor oda érnek a nő búcsúzik. -További jó utat neked! Ezután Lothár is elköszön. -Neked is jó utat kivánok!- Szólt utána, majd még egy ideig figyelte amíg el nem tűnt a messzeségben. ~Remélem még találkozok vele!~ Mondta magában, majd megfordult elindul vissza a városba, hogy keressen egy fogadót, ahol megpihenhet.*

//Köszi a játékot.//

4. küldetés – Igazságtalan vádak

* Valianban jár, ahol már jó párszor volt, sosem sok ideig, sokkal inkább átfutóban, meg inkább a piacot kereste. ebben az esetben van ideje kicsit több időt tölteni a városban. Neki is veselkedett, először szép épületeket szeretett volna látni, mint a Tanácsházat. Az épület kívülről nagyon szép, bemenni nem akar, azt egy másik alkalommal talán. Kívül látja a tartó oszlopokat, a cicomájukat, a kifaragásukat, süt róla igazi mester emberek készítették el. Kiáll a tömegből, tovább nézhesse az épület külső csodáját, a tűzpiros tető ami megragadja a figyelmét, mennyire pontosan illesztették egymásra a tetőcserepeket. Legvégül hagyja a többit, azokra teljesen nem figyel oda, meg amilyen szögből nézi és távolról, onnan ő nem lát annyi részletet. Szeme a tetőn kiszúr egy gyorsan haladó alakot.
~ Az meg miért kerül oda fel? ~ Amilyen gyorsan látta, olyan gyorsan el is tűnt az alak, megfordul, hogy távozzon, más épületet is láthasson. Persze még magában foglalkozik ezzel a kérdéssel, hogy miért került fel egy alak fel a Tanácsház tetejére. Végül is nem az ő dolga, jobb nem belebonyolódni az ilyen ügyekbe, egy fehérköpenyesnek vigyáznia kell a hírnevére, bár az övé nem lehet olyan nagy, azért csak óvatoskodik.
~ Miért érzek rosszat? ~ Mondja magában, mikor érzéseire figyel, amennyire csak tudja elhessegeti ezen gondolatokat.*