LANURIA
Would you like to react to this message? Create an account in a few clicks or log in to continue.

LANURIA

A sárkányok, nimfák és mágusok birodalma
 
Homehttp://newagelaGalleryKeresésRegisztrációBelépés

 

 Főnix templom - A templom belseje

Go down 
Ugrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7
SzerzőÜzenet
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-03-26, 9:48 am

// Mese: Véráztatta földek - Fela //
720 évvel az éj-hasadéki csata után
LARYSS OROWENNË

Elméje rendezetté vált az összehangolt munkálatok láttán - még akkor is, ha nem lelte a másik két fehér alakot a sürgölődők között. Nem lelte, s e ténybe kénytelen volt belenyugodni, ha újult erővel akarta folytatni feladatai sorát, mik előtte állottak. Kénytelen volt, ekképpen pedig visszafordult hát a mogyoró-hajú tanonchoz, hogy asszisztálhasson a kötés befejezésénél, s megbeszélhessék, hogyan is tovább. Mert meg kellett beszélniük, tudatnia kellett vele, hogyan lássa el a többi sérültet, s hogyan cselekedjenek a teremben dolgozó társai; ez alatt pedig cseppet sem azt feltételezte, amazoknak fogalmuk sincs róla, hogyan kezeljenek égési sebeket. Mert látta őket a leány, s egyre többet látott közülük, karon, lábon, háton, de még arcon is. Látta a vöröslő, sérült húst, mely fedetlenül fénylett nedvesen a templom világosságánál, s eszébe jutott minden tapasztalata, minden emléke, mely ahhoz a látványhoz volt köthető... Szörnyűséges. Azonban nem veszhetett el bennük - tennie kellett, s tehetett is azért, hogy a kínzó képek nyughelyre leljenek elméjében. Szükségesnek tartotta hát megosztani gondolatait, miközben az asszony sebét fedték be, s gondoskodtak róla, hogy kelmék alatt, melegben maradhasson.
- Az égési sebeket csak fokozatosan szabad lehűteni. - kezdte az Ibolyaszemű, s a tanonc hallgatta őt - Nagyobb kárt okoz, ha nem így teszel. Ez vonatkozik a fagyott végtagokra is, csak éppen fordítva... Ahol pedig már nem maradt bőr, ott óvatosan hűtsetek, és azután próbáljátok meg felépíteni a szövetet. Elég, ha csak vékony rétegben fed, hogy kisebb legyen a nyílt sebfelület. - magyarázta, s még egyszer ellenőrizte, hogy helyén van-e a kötés - Csak akkor gyógyítsátok meg teljesen, ha megbirkóztok vele, ezt mindenkinek mondd el! Kevesen vagyunk... A gyógyfüvesre pedig hallgassatok! Sőt, kérjétek a segítségét! Életeket menthetünk meg vele.
Megvárta, míg a mogyorószín hajjal keretezett orca jelét adja, hogy értette a hozzá intézett szavakat. Az ismeretlen emberasszony kezelése befejeződött, s már csak reménykedés volt, mit érte megtehettek; így hát nem volt miért marasztalni a Kalaran mesterként emlegetett mágus tanítványát - és Laryss nem is akarta, hogy ne távozzék, s ne vigye hírül szavait, utasítását. Nem akarta hátráltatni sem, ám még bőven akadt volna, mit meg kívánt osztani vele. Mégis úgy érezte, ideje szűkös, gondolatainak legnagyobb részét pedig már azon érkezők töltötték be, s irányították, kiknek szenvedése belülről fakadt, bensőjükből, hasüregükből, s fájdalmuk szemmel láthatólag ok nélkülinek tetszhetett volna egy ostrom sújtotta városban. Azonban a fehér elf leány, s azok, akik még hallhatták a csokoládé-bőrű érkezésekor elhangzó szavakat, tisztában voltak vele, mi eshetett meg velük. Bizonyára a vízből ittak valahol... A vágások eredete nem keltett kérdéseket a nőstényelfben. Háború sújtotta a kontinenst, hát mi mással estek volna egymásnak a népek? Bár ott éktelenkedtek közöttük, - s az érkezők között - a harapásoknak vélt, különös sérülések is. Oly sérülések, melyekre éppen úgy nehéznek bizonyulhatott volna magyarázatot lelni valakinek, aki kevesebbet ért még meg nála - hiszen az Orowennë-gyermek hallott már az orkok különösen kegyetlen harc-stílusáról. S noha túl messze volt a mágiával megerősített falak védelmébe érkezőktől ahhoz, hogy a mozgolódó embercsoportok közepette jobb rálátást nyerhessen jelenlegi helyéről; remélte, hogy csupán ork-harapásokról van szó. Remélte, hogy más miatt nem kellene aggódnia, hisz' a rengeteg égési seb már egyébiránt is súlyos gyanút keltett benne az odakinti állapotokat illetően. Akkor is, ha erre-igyekeztekor ő maga is tanúja volt a tűzgömbök lecsapásának. Akkor is, ha, midőn a Főnix templom ajtaja kitárult, s csukódott, az Ibolyaszemű elé borzasztó képek tárultak, akár egy kiterített-kifeszített hadi térkép. Látta a sárkányfattyakat, s a velük küzdő mágusokat, noha egy-egy pillanatra csupán; mégsem hagyott benne kisebb, s kevesebb... könnyebb nyomot. Nem, nem hagyott. Nem hagyott, azonban neki igyekeznie kellett, s minden tudását latba vetve kideríteni a méreg mibenlétét, mely a kétrét-görnyedőket kínozta. Útjára engedte hát a mogyoró-hajút, ki a zömökebbik, korábban őhozzájuk is őrleményt szállító társához igyekezett, hogy rajta keresztül értesíthesse az asztaloknál tevékenykedő másik gyógyítót, munkája létfontosságú szerepéről, s szükségességéről. Laryss remélte, hogy összefogásuk sikeres lesz, s abból merített erőt, hogy a vízből részesültek segítségére siethessék, aggódván a kereveten fekvő asszonyért, s megannyi más lélekért is mindeközben.
Csakhogy léptei, azok a könnyű szellő-léptek, melyek övéinek sajátjaiként voltak ismeretesek, ezúttal nem érinthették oly kecsesen a templom kövezetét. Nem mozdították előre szilárd lendülettel, nem, nem tehették, ugyanis minden megremegett körülöttük. Minden, melyet az épület magába foglalt, mintha tartása, súlya, a rideg kő, melyből épült, hullámzott volna, megtört volna. Azonban ép volt minden, a jelenés múló, s csak a szörnyűséges hang emléke maradt hátra, hogy távol tarthassa a képzet gyanúját. Nagyon is valós volt az a robaj, valós a megrázkódtatás, és egyenesen felülről érkezett - talán a toronyból. Félelmet hagyott hátra maga után, és összezavarta a leány bensőjét, tehetetlenség letaglózó érzésével árasztván el őt. Hiszen nem tudhatta, mi tévő legyen, nem tudhatta, megnyugtatni siessen-e a rémülteket, avagy saját rettegésén felülkerekedve eredjen utána, s derítse ki, mi történt. Nem tudhatta, hová lett a mester, kire irányadóként tekinthetett volna e helyzetben, s nem tudhatta, követői közül lesz-e valaki oly' vakmerő, hogy magához ragadja azt. Azt sem tudta, vajon hagynia kellene-e, hogy az esetleges szóban forgó tanonc egyedül cselekedjen. Egy része rohanni akart volna, sietni, hogy másnak ne kelljen; azonban a másika visszarántotta őt, felelőssége, s félelmei nyomán.
Vissza az elejére Go down
Fela Husani

Fela Husani

Hozzászólások száma : 346

Character sheet
Nép: Emberek
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-03-27, 1:21 pm

//Mese: Véráztatta földek - Valturaan//

*Egymás után porciózom szét a vérzést csökkentő, fájdalmat csillapító gyógyfüveket.
A mérgezettekkel nem tudom, mit kezdhetnék. Nem ismerem a mérget, s nem tudhatom, nem ártanék-e, ha hánytatásra adnám a fejem.
Az egyik hasát fogó mellé lépek.*
- Mondd, mit érzel? Szúr, vagy inkább éget? Tompán mardos?
*A választól függ, hisz lehet, hogy már fel is szívódott, a víz nagyon gyorsan eltűnik a testben, s a vízzel együtt az, ami benne oldva van.
Roza mama is azt mondta, ha a víz rossz, azt bizony nem ugyanaz eltávolítani, mintha rosszat evett volna a beteg.
Amit talán adhatok, az egy kis erdei málnalevél a fájdalomra, de azt is csak módjával, mert nem tudom, hogy mivel ártok, vagy használok.
Csak reménykedni tudok benne, hogy Kalaran mester már rájött, mi van a vízben.
Közben látom, hogy a fehér elf is dolgozik, egészen addig, amíg meg nem remeg az egész templom.
Nem tudom, hogy mi történt, de baljóslatú az egész, pont annyira, mint az ajtón behallatszó csatazaj.
A kaput őrző mágustanoncok már össze is csaptak az ellenséggel.
Már itt vannak a templomnál, s meg is támadták.
Azt hiszem, az előbbi remegés egy nagyon erős varázslat lehetett.*
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő

Hozzászólások száma : 1293

Character sheet
Nép: NJK
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-03-28, 10:15 pm

//Mese: Véráztatta földek - Valturaan, Fela, Furia//

*A Főnix-templom mélyén a mágustanoncok, Laryss és Fela is azért küzdenek, hogy minél több sebesültet lássanak el. A bemenekült nőket, gyermekeket, ha nincs komolyabb sebesülésük, egyelőre a felszabadított szálláshelyekre vezetik.
Nem észleli senki, hogy távozott onnan Sol, s immáron Negan is, kinek Kalaran azt a feladatot adta, hogy vigyázzon rá.
Fela a gyógynövényeket, kencéket, porokat, italokat porciózza, s adja ki a hozzá fordulóknak. Igyekszik a mérgezettekkel is foglalkozni, noha fogalma sincs arról, mivel is áll szemben, s jól is teszi, hogy végül első sorban az erdei málnalevélhez fordul. A fájdalom csökkentése már segítség a mérgezettek számára.
Larrys tanácsaira értő fülek figyelnek, s a tanonc sebesen adja is tovább azoknak, kiknek tudja.
A fehér elf láthatja, mily sebesen szalad szét az információ.
Noha mindent megtesznek az érkezők száma is folyamatosan növekszik, s a már ellátottakat is tenni kell valahova, hiszen már az ellátandóknak kell a hely.
A robbanás ereje, mi megrázta az épületet, nagy kárt nem tett benne. A torony kemény gránitját korom és füst borítja, a feketére perzselődött falak felett már a tetőnek is hűlt helye van, s az ajtó is berobbant a lépcsőházba.
Az öreg mágus ott jelenik meg, s botját megmarkolva szemléli a felé tartó ősi sárkányt. Mert Furia arrafelé közeledik.
Kalaran a botot a magasba tartja, s megidézi egyik legerősebb varázslatát. Az ősi, fehér fény beborítja előbb az öreget, majd a torony tetejét is.*

https://www.youtube.com/watch?v=6RI8wWl9Hsc
Vissza az elejére Go down
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 60
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-03, 10:46 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* A városfalon kívülre teleportálás sikeres volt. Azonban látótávolságban voltak az orkok, így letáborozni ott sem tudott volna túl sokáig. Mindazonáltal roppantul érdekelte, hogy mi zajlik odabent, s úgy akarta ezt kideríteni, hogy neki magának ne legyen baja.
- Hildemond, te leszel a szemem. Bemész, mert nem mehetek el innen üres kézzel. Ha találsz valami értékeset, akkor majd célirányosan tudok odateleportálni, és nem kell bóklásznom ebben a fertelmes zűrzavarban.
Dazulax felemelte a kezét, hogy újabb igét mondjon a lidércére.
- Most már látom, amit te látsz. Indulj!
Parancsára a lidérc visszament az égő városba. Persze attól óvakodott, nehogy úgy járjon mint a csata elején, hogy bezárják egy mágikus ketrecbe. Így elkerülte a varázstudókat, miközben átkutatta a város épületeit értékes holmik után, melyek közelebb vihetik Dazulaxot céljai megvalósításához.
Ezúttal úgy suhant, hogy lehetőleg a varázslatan népeknek se szúrjon szemet. Megannyi rom alá is benézett, de semmit sem talált. A Főnix templom közelében azonban megakadt a szeme valamin - illetve valakin.
Az a valaki az a fehérelf volt, aki szintén csúfot űzött Hildemonddal egy aljas varázslattal, melyet a lidérc sosem fog feledni. S mivel Dazulax is látta azt, amit Hildemond, így a sötét elf bőrbe bújt sárkány szíve nagyot dobbant. Újabb lehetőség kínálkozott arra, hogy a kriptába egy kis fényt vigyen - amit aztán a sötétség majd magába fogadhat. Nagyot kockáztatna azzal, ha odamenne érte, de becsületén csúnya folt esett akkor, amikor a nőszemély kicsúszott a karmai közül.

Így hát a templom közelébe teleportált, ahol a kétlábúak sorokban igyekeztek a biztosnak vélt menedék felé. Az egyiküket megragadta a tarkójánál fogva, s berántotta az egyik épületbe, ahol egy szempillantás alatt nyakát szegte. Rongyos ruháit pedig a meglévő fölé húzta, hogy ő maga is telari menekülőnek tűnjön. Gyávaságát leküzdve így indult hát ő maga is a Főnix templom és a fehérlelkű kismadár felé. *
Vissza az elejére Go down
Furia
Fekete sárkány
Furia

Hozzászólások száma : 362
Életkor : 1125
Munkahely : Lanuria Furiája XD

Character sheet
Nép: Sárkányok
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-04, 9:18 am

//Mese: Véráztatta földek//

*A templom tornyát robbanás rázta meg. A korábban Filnoren által megidézett lényt szétvetette, de a tornyot védőket is. Az ősi sárkány mégis arra repült, s lám jól tette, egy mágus, tán épp a templom mestere az, ki fehér fényt vet be ellene.
Ellene, kit nem lehet megállítani.
Tán Kalaran azt hiheti, hogy e fehér varázslat a fekete sárkány hatalmas alakját feltartóztatja, de ezzel már századokkal korábban, az előző háborúban is befürödtek a mágusok.
Ha az öreg nem old kereket, hamarosan óriási, fekete karmok törnek át egy pillanat múlva a fehér varázslaton, s tépik darabokra a híres varázslót.
Ha azonban odébb áll onnan, akkor csak a hűlt helyét, s a márványt szaggatja darabokra a fekete, karmos mancs.
Az ősi sárkány a torony tetején áll meg, épp, hol az imént még az öreg ácsorgott.


Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Furia410



Ha Kalaran még lefelé iszkol a lépcsőkön, hát tapasztalnia kell, hogy azok már nem is lépcsők, mert midőn a fekete, bőrbe bújtatott szépség egyik kezével megsimítja a torony falát, ajkain megvető mosoly szalad szét.
A fehér kéz simítására a torony lépcsője cseppfolyóssá válik, s a mester úgy zuhan át rajta, mintha ott sem lenne.
Furia ezt követőn immáron a várost, s a csatát szemléli.
Kitárja kezeit, mintha magához akarná ölelni a neki tetsző képet, Filnoren, a sötét lények, a sárkányfattyak harcát a levegőben, a földön, a fehér sárkányok pusztítását a városban, a kék sárkány röptét. Erindor bizonyára jó okkal vette fel valódi alakját, s e jó ok nem lehet más a határozott parancs ellenére, mint egy áruló!
Az ősi sárkány elkiáltja magát. A kiáltásban nincs szó, mégis, a füstfelhőkről visszhangzik a város felett.*
- Vind die verraaier!
*A vissza-visszatérő hang ismerős érzetet hoz a fekete nősténynek, s eme érzésre lábait a korlát márvány maradványaira helyezi, s ébenfekete szemei pedig immáron a távolt kémlelik.*
Vissza az elejére Go down
Fela Husani

Fela Husani

Hozzászólások száma : 346

Character sheet
Nép: Emberek
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-04, 5:18 pm

//Mese: Véráztatta földek - Valturaan//

*Nem jön válasz, sem mágustanonc, sem más nem jön információt adni, nekem pedig nincs időm tovább várni rá.
Ellenség sem jön lefelé a toronyból és a tető sem omlik ránk, talán nem olyan nagy a baj odafent.
Laryssra pillantok, de már ott áll a következő rendelés előttem.
Egy pillanatra elgondolkodik, mit is lehetne adni.
Roza mama sok mindent megtanított már nekem, de a mérgezésekre még mindig nem tudok mit adni, ha nem tudom, mivel mérgezték meg az embereket.
Kalaran mester meg nem jön, hogy segítsen, mióta eltűnt a fiolával, csak a mérgezett emberek jönnek felém újra és újra.
Sebesültek is vannak, már olyat is látok, akinek furcsa karmolásai, harapásai vannak.
De a seb az seb, azt el kell látni.
Aztán hoznak egy újabb sebesültet, akinek még nyíl áll ki a fejéből.
A FEJÉBŐL.
Mit kezdhetnék egy ilyen sebesülttel?!
Most én nézek tanácstalanul a mágustanoncra és egyúttal Larysst keresem a szememmel.*
- Ne mozdítsátok, ha lehet, a feje sem nagyon mozduljon neki! Keressétek meg a fehér gyógyítót, ő ebben jártasabb lehet nálam!
*Lenézek a rémülten pislogó katonára. Talán ork nyíl lehet, de én nem étek hozzá, nehezen különböztetem meg őket egymástól.*
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-04, 6:02 pm

// Mese: Véráztatta földek //
720 évvel az éj-hasadéki csata után

Mintha a különös sűrűsödő-tömörödő fény ruházta volna fel őket testtel, s vált volna dolga végeztével semmivé. Talán eltűnődött volna a mágia sokféleségén, újfent, s régi lelkesedését újjáélesztvén, akárcsak Orod Opelë falai között tette azt, Laryss oldalán. Hiszen a leány sok mindenre megtanította, s még több mindent mutatott is neki, hol gyakorlatban, hol pedig könyvek, tekercsek segítségével. Valturaan tudta, hogy a mágia él, tudta, hogy megannyi foszlányra szakad szét, s mégis mindegyik darab egyetlen egész, különálló, és ami a legfontosabb: egyedi. Megismételhetetlen. Hosszas jegyzeteket készített volna arról, miben tér el Nie és Laryss varázsereje, minden bizonnyal ezt tette volna, ha nem kellett volna itt lennie. Itt, ebben a mozgó, sodródó, pulzáló, zajos őrületben, melynek ingerei megrészegítik az elmét, s az érzékeket. De Valturaan bizony itt volt most: épp akkor jelent meg a Főnix templom terén a jótékony, puha, s mégis határozottsággal rendelkező fényből, amikor az Égboltszemű tünde is, s csupán azért vette szemügyre, hogyan kúszik ruházatuk ráncai, s izmaik közé a jelenés, mert szüksége volt néhány másodpercre, hogy tudatát, s önmagát rendbe szedhesse. Rendbe? De hiszen odabent, a kemény, kétlábúénak tűnő koponya mögött éppoly káosz, éppoly tombolás uralkodott, akár a hószínű mellkas védelmében - az a káosz és tombolás pedig, bár egyelőre odabent gomolygott, s küzdött, hogy kitörhessék; odakint is nyomát hagyta már. Nyomát hagyta a Honvágy-gyógyítón, a míves - és az ifjú szerint borzasztómód látóideg-sorvasztó - kút mellett, hol, bár Nie rábízta a kék színű folyadék eloszlatását, ő zaklatottságában csak az odafent látható, csupán a feltörő vízben tette azt, így hát annak előbb le kellett folyni a föld alatti tárolóba, hogy lent is akképpen elegyedhessék. Hogy valóban egyenletesen szétoszlatott szer kerüljön minden vezetékbe, minden csatornába, s végül minden víznyerőbe is, ha használják. A fehér sárkány egyetlen szerencséjét az képezte, hogy a zárlatról is megfeledkezett, melyet "bajtársa" hozott létre. Szerencséjét? Igen. Szerencsésnek nevezhette volna magát, ha eszébe jut, mit tett - azazhogy mit nem tett odalent, amit odafent már igen -, s ráébred: azok a jégtorlaszok, melyeknek megalkotását érezte, egy második célt is szolgálnak immár. Megteremtik a mester által hozott fiola tartalmának eloszlásához szükséges zárt teret, s ha majd elolvadnak, ha szélükből annyi hiányzik, hogy útjára engedjék az elegyedett folyadékot; akkor Telar lakossága talán valamelyest megmenekül.
Azonban eme történések még csak az ifjú ragadozó figyelmét sem ragadhatták magukkal, sem akkor, sem pedig most. Most már egészen biztosan nem, hiszen Laryss védelme hajtotta őt előre, a gyógyító veszélyben létének lehetősége, s egy efféle tudás akár őrületbe is taszíthatta volna őt. Önmagában. Azonban ahogy feleszmélt az utazás általa leggyűlöltebb módját követően, mindösszesen egyetlen pillanat erejéig konstatálhatta csak a másik, vele tartó elfnőstény biztonságát - hiszen az megszűnt létezni, amint felemelte fejét, s eléje tárult a mágusmester tanoncainak, s Filnoren kétlábú-szerű, szárnyas lakosainak küzdelme, kiket még sohasem látott, s azt sem értette, mi céljuk lehet Telar-ral, avagy egyenesen az ősiek seregével való szövetkezéssel. Talán így életben maradhatnak? És ezért ölni is képesek? Vagy talán kétlábú-gyűlöletük nyugszik ily' közös alapokon a Völgy teremtményeivel? Nos, jelen pillanatban az sem érdekelte volna Valturaan-t, ha valaki felszólal s választ ad ki nem mondott kérdéseire: a templom bejáratát elállták, s mindössze ez volt, mi számított neki. Ez, s nem kevesebb. Izmai megfeszültek, hószínű bőre alatt kékes erek domborodtak ki, ahogyan az akadályt szemlélte; azt, mi elválasztja a leánytól, s annak tudásától: biztonságban van-e még? Mert nem jelentett számára semmit a harc, mi előtte elterült, s nem is jelenthetett. Nem lehetett bizonyos afelől, hogy valaki be nem jutott, itt vagy akár máshol, s pusztítást nem rendezett odabent. Már csak ezért sem lehetett volna, ám itt nem állott meg a sebes helyzet-felmérésben. Nem állhatott, mert nem lelte a robbanás helyét a kapunál, s a falakon; nem lelte a korábbi hang forrását, s ennyit mégis késlekednie kellett. Kellett, ha érteni akarta, mi történhetett, s miben érintheti ez Laryss-t. Kellett, hogy meglelhesse azt, ki ártani merészelt neki - meglelhesse, s megmutassa neki, miért is nem kellett volna veszélybe sodorni, a közelébe merészkedni, de még csak reánézni sem. Éktelen haragra gerjedt, hasonlatosra ahhoz, amelyben Shuga Melfyomer-t részesítette két évvel ezelőtt Valian mellett - hasonlatosra, mert hiszen még nem talált felelőst magának, kire mérgét, dühét zúdíthatná. Még csupán a magasba nyúló torony vesztét látta, s valami olyat, amihez foghatót még soha. Egy fekete, egy ősi fente fogát az épületre, s valami oknál fogva mégis egyetlen lélek vette csak fel vele a harcot: a mágusmester. Valturaan érezte a nyomasztó jelenlétet, s talán azonosítani is tudta volna forrását, ám e látvány, s főképpen az, hogy a csak-egy-embermágus bizonyosan nem lesz képes sokáig feltartani a hatalmas feketét; teljesen betöltötte elméje maradék szegleteit, s akkor... akkor már nem volt képes visszatartani magát az ifjú. Nem, nem volt - hiába fogta fel elméje a különös, varázslat előszeleként szolgáló fényt, melyhez mérhetőt nemigen tapasztalhatott még rövidke élete során, senkitől, Főképpen nem egy közönséges Hártyabőrűtől. Nem maradt több önuralma, ereje küzdeni, s úgy érezte, ideje is egyre csak fogy... hogy az esély, mely szerint Laryss Orowennë-t épségben találja, rohamosan, dübörögve csökken - akárcsak az előttük földet, s eget betöltő csata.
Megindult hát, sebesen előre, akár egy kilőtt nyílvessző. Megfeszülve, s dacolva a léggel, az ellenszéllel, dacolva józan ésszel, s őrülettel - készen arra, hogy mindent elsöpörjön, mindent elpusztítson, mi útjába kerül, mi árthatott Laryss-nak, s készen arra is, hogy az azt megelőző akadályt is helyén kezelje. Dehogy volt most ideje egyenként, fegyverrel, igékkel leszámolni a küzdőkkel, s nem tette volna azért sem, mert Nie épségét is szem előtt tartotta, valamint azokét, kik távolabb várták a bejutás ezidáig halovány esélyét, ám most talán feléledhetett bennük a remény, a két érkező idegen láttán. Nem, ezúttal valóban nem intézett hozzá, a másik leányhoz semmit. Nem hangzott el semmiféle "Maradj, amíg végzek", nem küldte a sebesültekhez, menekültekhez, nem tartotta volna vissza, ha csatlakozni kíván hozzá, hiszen a Honvágy-gyógyító, az Égboltszemű elnyerte bizalmát a csatatéren is. Ott is egyenlővé vált vele, egy erővé, amelyre számíthat, amelyre támaszkodhat, mert megvédi magát, s különbözetet alkot, nyomát hagyja a világban tetteivel, miket gondosan megválogat. Nem. Nem kiabált a nőstényelfre, csak elrohant mellette, ökölbe szorított kézzel, s akár bárkit halálra válttá tévő ábrázattal, melyet elszántság, düh, féltés, s félelem alkotott létezővé. Hátborzongatóvá. Senki sem tudhatta, kinek szól, ki az a szerencsétlen, kit a sárkány bensője terhének címzettjéül választott - ám ekkor még ő maga sem sejthette. Csak ment, feldühödve az eléje tárulkozó helyzettől, s ahogyan hatalmas, hosszúra nyúló, sebes lépteivel megközelítette a harcolókat, elfojtott morgása kiáltássá fajult, s szállt tova a vésszel terhes légben.
- Rasittää*!
Úgy hangzott, akár egy csatakiáltás. Más nyelven ugyan, ám ez bizonyára nem számított senkinek, ki életre kelésekor jelen volt a templom előtt, a felbolygatott virágágyások között, s mellett. Valturaan még csak nem is sejthette, hogy büszke tulajdonosuk hozta a városra a vészt, s hogy a szerencsétlen, elrabolt nimfa, s kissé modortalan kísérője-felvigyázója egyáltalán létezik. Nem. Nem sejthette, hisz' alig érezte a szagokat e helyen, s ha tudta volna, mi történt, sem állt volna meg egyetlen pillanatra sem. Gyors volt, mozdulataiba szélmágia vegyült, a jól ismert ki nem mondott ige, mely megnöveli sebességét, s így elkerülheti a feléje irányuló csapásokat, kitérhet előlük, avagy támadói talán nem is követhetik őt egészen jól. Hiszen ember- s kétlábú-feletti iramban tört előre, amely még egy sárkánynak sem adatott meg egykönnyen. Ő azonban ideje korán felfedezte erősségét, s kitanulta-kikísérletezte azt, így hát az sem esett volna nehezére, ha valódi alakjában kellett volna végrehajtania. Azonban nem így történt, és ő egy-kettőre közel férkőzött az első két támadóhoz, majd pedig a többihez is, ha semmi nem szegte lendületét. Igen. Közel férkőzött, hogy csökkentse mágiája hatótávját - merthogy az volt a csatakiáltás, egy parancs, amely arra kényszerítette a fókuszát, hogy engedelmeskedjen a reá ható nyomásnak, így pedig ezúttal a fattyak nyaki erében csordogáló vér, s az ereket alkotó sejtek víz-részének adta tudtára, hogy miként is viseljék magukat. Azt az eret akarta kissé eltorlaszolni, amely a fejbe vezet, hogy legyengítse őket, s aléltságot okozzon. Ám ha erre nem lehetett képes, úgy talán legalább akadályoztathatta őket annyira, hogy a tanoncok megtegyék a dolgukat. Ők, kiket nem érintett az ifjú dühe, sem pedig a parancsa. Ők, kiket Nie-hez hasonlóan elkerült a fióka bensőjét felőrlő, pusztító harag, melynek csupán töredéke tört felszínre. Egyelőre.
És a fehér sárkány ekkor eltávolodott, hogy megszemlélje művét, s lássa, segít-e a leány, lássa, hányan maradtak még ellenük és Kalaran tanítványai ellen. Hogy lássa, mire jutott, s újabb rohamra induljék, bárki, bármi is szeli ketté útjukat, mely elválasztja őket az Ibolyaszeműtől.

--------------
* Rasittää: Általános parancs, mágiaigénye a távolsággal és a fókuszált felülettel, tömeggel egyenes arányban növekszik. Többnyire folyékony anyagok nyomását és viselkedését változtatja meg legkönnyebben. Ebben az esetben az erekben és a sejtekben lévő víz egymáshoz nyomására szolgál, hogy csökkentse az ér átmérőjét, és így a véráramlást az agyba, és ezzel oxigénhiányt okozzon.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 623
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-04, 6:05 pm

//Mese: Véráztatta földek - Valturaan, Fela, Daz, Furia//

~ Az Isteneknek legyen hála! A templom áll még! ~

*Ez az első gondolata, s az, hogy akkor talán Laryss és a többiek az őket sietségre ösztönző rémséges és kétségbeejtő hang ellenére sem jutottak arra a sorsra, amelyre Telarban eddig oly sokan. S Nie azért is áldja a Feljebbvalókat, hogy nem érkeznek későn. Hogy "művükért" nem kell valami végérvényes és visszavonhatatlanul borzalmas árat fizetniük. S hogy neki sem kell vádakkal és önmarcangolással a lelkében leélnie további életét, bármilyen rövid vagy hosszú legyen is az. S nem kell Valturaan vádló tekintetét sem emlékeibe égetnie arra az időre. Csak hogy sose feledkezzen meg újabb szörnyű tettéről.

Mert Nie ettől félt addig, amíg meg nem látta a sértetlennek tűnő bejáratot. Attól rettegett, hogy megint, hogy újra későn érkezik, s számára és mindenki számára már csak a veszteségek maradnak. Hát ezért értette meg a sárkány türelmetlenségét, s mozdulata, amellyel visszatartani igyekezett, önmaga ellen való is volt. De a varázslat segített összerendezni a gondolatait, s megfegyelmezni az érzéseit, hát most eképpen is cselekszik.

S milyen jól teszi, hogy óvatos, s hogy nem engedett a sürgetésnek azzal, hogy közelebb érkeznek a templomhoz. Mert bár látja a a sértetlen bejáratot, látnia kell a  küzdelmet is, amellyel óvni igyekeznek a méretes kaput az ifjú mágusok Filnoren iszonyatos teremtményeitől, akiknek eddigi élete során csak hírét hallotta, s csak kővé dermedt emléküket látta a Fák Városának főterén. Hát most itt vannak, oly élőn és fenyegetőn, ahogy sosem vágyta látni őket. Itt vannak, hogy kivegyék részüket a város pusztulásából. Hogy kivegyék részüket a gyilkolásból. S mert így van, ezért azt egy pillanatig sem hiheti, hogy a szárnyas fenevadak majd megkímélik Telar odabent és idekint reménykedő lakóit, legyenek azok férfiak, nők, idősek, vagy gyermekek. Nem hiheti, hogy kegyelmet kapnak azok, kik most még csak nem is tudnak arról, mily közel is jár hozzájuk a végzet, vagy azok, akik a saját szemükkel látják a borzalmas alakokat. Azok életét félti hát, akik ott rejtőznek a templom belsejében, s bíznak a varázslat s a falak erejében, s azokét, kiknek látja szorongatott helyzetet. Mert látja a túlerőt, látja, hogy Kalaran tanítványai hogyan szorulnak egyre közelebb a bejárathoz, amely nemrég még oly biztosnak tűnő módon volt képes odakint tartani a vészt. Látja elszántságukat és bátorságukat, s már indulna is, hogy segítségükre legyen. S hogy ne lepjék meg őket, valamennyiüket odafentről, hát felpillant, mielőtt elindulna.

Feltekint, és félelmei még nagyobbra nőnek. Mert odafent rémálmai öltenek testet éppen egy sötétnél is sötétebb alak formájában. Egy hatalmas és iszonytató emlék kel életre Lanuria Végzetének testében magasan a fejük felett, s éjfekete árnyát a ragyogás sem oszlatja el. Nem űzi el a fekete sárkányt az egyetlen pillanattal később ébredő fény, bármily szemkápráztató legyen is. S ha idelent a teleport halvány fehér izzása nem keltett feltűnést s a két hószín alak úgy sejlett elő, mint valami halvány látomás, oly észrevétlenül, hát az odafent ébredő vakító tünemény most más, teljesen más. Meglepett kiáltások harsannak, s a tekintetek is felfelé szegeződnek. Már érti, az idős mester miért igyekezett annyira. Hogy miért bízta rájuk a Kút sorsát oly sietve.  Így Nie is csak áll, mert aggodalma nem engedi tovább, csak azt várja, hogy odafent majd újra fény gyúl és az éjszakánál is sötétebb szárnyas alak majd megfutamodik. De a látvány megálljt parancsol a menekülőknek is. Azoknak, kik a templom felé igyekeznek kétségbeesett elszántsággal, hogy annak falai között leljenek viszonylagos védelemre a körülöttük tomboló véres és pusztatő csatában. De most ők is csak bámulnak, a fény és az árnyék együttes ereje szegi lendületüket, s tölti el lelküket kíváncsisággal vegyes rettegéssel, s fagyasztja meg ereikben a vért.

És talán ez mindannyiuk szerencséje. A pillanatnyi megtorpanás, ott, nem messze a két visszatérő elf mögött.

S a sorsnak adhatnak hálát ezért a néhány szívdobbanásnyi időért, mert így nem rohannak a vesztükbe. Nem futnak a küzdők felé, megzavarva a mágustanoncokat, hogy ezzel esélyt adjanak ellenfeleiknek arra, hogy védtelen áldozatok halálával kínozzák az ifjak lelkét, s ezzel vesztésre kárhoztassák Kalaran tanítványait.  Nem, a telariak nem indulnak még tovább, csak újabb és újabb alakok csatlakoznak a gyülekezőkhöz, hogy egyre népesebb csoportot alkossanak az aprócska téren. Tanácstalanul és rettegéssel tekintenek felváltva a vágyott menedék és az odafent zajló események felé, reményeiket megtépázza a látvány. Hol a fekete szörnyeteget nézik, mely biztos halált tartogat az égben, hol a sok-sok szárnyat, rémséges arcot és fegyvert, mely elzárja előlük a menekülés útját.

De csak néhány pillanatra lesz így. Ezt már Nie is tudja. Mert Val már lódul is a küzdők felé, hogy javítson az esélyeken, s megújult hittel ruházza fel tette azokat is, kik maguk nem képesek semmit cselekedni. És azt a vad indulatot, amely most a díszes épület felé hajtja a magas és szikár alakot, a lány náluk jobban érzi, tudja. Érti a fergetegnél is gyorsabb mozdulatokban rejlő szándékot, érti a sietséget, amely arra sarkallja Valturaan-t, hogy minél hamarabb odabent legyen. Végre bent, a templom belsejében, Laryss-szal. Csak azt akarja a sárkány, hogy lássa, kedvese ép és egészséges. És Nie is ezt akarja. Látni akarja a gyógyító "jól-létét", s nem elveszíteni újra a megtaláltat. Nem újra egyes egyedül maradni a világban a veszteség fájdalmával. De már abban sem olyan biztos, hogy odabent végül valódi menedékre lelhetnek. Mert az a rémség odafent... A lány végre el tudja szakítani a pillantását a fent dúló összecsapásról, hogy aztán a lenti harc kösse le a figyelmét.

De nem indul rögtön Val után, hagyja, hogy ereje és tudása segítse a másikat, s ha a két-alakban-létező mágiája legyőzi a sárkányfattyakat, egy időre megfosztva őket eszméletüktől, vagy ha a mester tanítványai kerekednek felül általa a szörnyeken, keskeny utat nyitva befelé, amelyet nem fenyegetnek karmok, buzogányok és kardok, még akkor sem ő maga az, aki elsőként sietős léptekkel befelé igyekszik. Mert először int a mögötte állóknak, sürgetve őket, hogy induljanak már és ne késlekedjenek. Hogy nem kell várniuk egy újabb kínálkozó lehetőségre. *

- Gyorsan, siessenek! - kéri őket, mert attól fél, Filnoren fattyainak nyújtanak csak célpontot, ha odakint álldogálnak. S ha elindulnak, futva, sietve befelé, hát ő felfelé figyel, várva, hogy újabb szárnyaló veszedelmek érkezzenek, s felkészülve arra, hogy majd velük neki kell elbánnia.

*Csak azt nézi, arra ügyel, hogy mindannyian bejussanak, hogy senki sem maradjon védtelenül odakint. Látja, ahogy egymást támogatják, hogy riadtan igyekeznek a mágusoknak és Valnak köszönhetően biztonságossá váló "ösvényen". Tudja, ha nem állják útjukat, az elsők majd hamarosan elérik a kaput, s az a kopogtatásukra majd megnyílik, s ők befelé igyekeznek, a biztonságba. Csak azt várja, hogy mindannyian elsiessenek mellette, hogy aztán ő is mehessen, hogy támogassa Valturaan-t azzal, hogy lassan hátrálva indul majd az épület felé. Hogy együtt az ifjakkal elűzzék, megállítsák a templom ellen támadókat. Hogy aztán odabent a viszontlátásért hálát adva végre elmondhassák Laryss-nak, s a szépséges és bátor ismeretlennek, hogy már nem kell aggódniuk a kút miatt.

De most még a csillagos eget kémleli mindenfelé, minden árnyba, minden felhőfoszlányba  beleképzelve egy újabb szárnyas alakot. Óvatos, ezért csak néha pillant hol a küzdők, hol a befelé igyekvők felé. Már csak néhányan vannak, kik most sietnek el mögötte ... Már csak egy kevés ideig kell kitartaniuk...*
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Mesélő

Mesélő

Hozzászólások száma : 1293

Character sheet
Nép: NJK
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-04, 7:12 pm

//Mese: Véráztatta földek - Nie, Dazulax, Valturaan, Furia, Fela//

*Dazulax kísértete hasznos szolgálatot tesz az ametiszt sárkánynak. Az árny látatlanul, sebesen járja be a várost, s az általa szolgáltatott információk pontosak.
A telari menekülőnek álcázott sárkány így juthat közelebb mind Valturaanhoz, mint Niennához, s tán odabent a haldoklókhoz, holtakhoz is, kiket nem tudtak megmenteni a Főnix-templom hős harcosai.
Mindeközben Val és Nie odakint, a templom előtt szemlélheti a történéseket.
Valturaan az első, ki lép előre, nem is lép, inkább száguld, dühtől tajtékozva, noha e pillanatban nem csak ő az, ki a templom bejárata mellett megjelenik. Valami közelgő rettenetnek lesz tanúja. E rettenet nem sárkányfattyak támadása, hanem egy arctalan, sötét démon, kinek hártyás szárnyaiból, éjnél feketébb testéből nem távozhat fény, s ő maga a tömény félelmet közvetíti maga körül.
A rettegéstől dermedt első mágustanoncot úgy tépi szét karmaival a templom bejáratához közeledvén, mintha élettelen húsdarab lenne, s immáron közel ért a fehér elfhez is.
Val, mint a lelkében, szívében sikoltó rettegést érezheti e lény átkát, mit magából áraszt, s azt, hogy minél közelebb ér hozzá, annál dermesztőbb az érzés, mintha képtelen lenne a cselekvésre.


Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Arctal11


E lény magába szív minden fényt, minden jót, s mögötte csak a rettegéssel vegyes szomorúság marad. Áldozatai rettenetét használja ki, hogy ében karmaival darabokra tépje őket, s ez vár bizonnyal a sárkányra is.
Nem látni, mi különböztette meg a varázslata számára a mágustanoncokat a fattyaktól, ám akad olyan mindkét seregben, kiket nem taglózott le kellő erővel. Őket, a támadókat is, most a démon megjelenése teszi ártalmatlanná.
Nie még nem ért oda, láthatja Valturaan sikeres, dühödt támadását, s a legyőzött fattyakat is kővé válni, noha ez esetben nem a sárkány tudásán, csupán szerencséjén múlt, hogy egyik fatty halálával sem vált fehér elf kőszoborrá a fióka. Láthatja a démont is, ki újabb akadályként sejlik fel a templom kapujánál. A körülötte felgyűlt sebesültek, menekültek egyként tőle várják az iránymutatást. Nem telhet sok idő bele, míg egy sárkány, vagy egy újabb csapat sárkányfatty nem lel rájuk, s az összeverődött tömeg jó célpontot jelent. A templomtér körül még sértetlen épületek is állnak, noha akad olyan, mi lángol már.
Furia odafent sértetlenül tör át Kalaran mágus megidézett fehér fényből álló védelmén, s ha a mester nem tűnne el előle abban a pillanatban, bizony halál fia lenne.
Azonban az öreg mágus számított arra, hogy a fekete sárkánnyal nem fog bírni. Számára az maga a rossz hír, hogy egy, a hírhedt feketék közül Telarban van.
Odalent jelenik meg, s féltérdre rogy.
Botjára támaszkodva áll fel, elhessegetve a hozzá igyekvő segítőket.
Felához fordul, ki nem messze áll tőle.*
- A méreg átokkal terhelt volt, idővel csökken majd a hatása. Tégy meg mindent a fájdalom enyhítésére, s a gyomor védelmére, a többi a tanoncok dolga lesz. Nekem dolgom van még odafent.
*A templom tornyán a fekete nőstény sárkány varázslata megmutatja számára az áruló sárkányokat. Nem is egyet jelez, így neki kell választania közülük.
Egyik ezek közül a Vén kujon fogadó közelében található, másik nem messze onnan, a harmadik pedig valahol a városban.
Kalaran ekkor jelenik meg nem messze tőle, a templomtető gerincén.
Botját nyújtja a torony felé, hol tartózkodni véli az ellenséget, s lilás tűz tör ki belőle. Beburkolja a torony kormos tetejét, s mindent, mi benne van. A célja az, hogy bezárja, s odabent próbálja világon belül világba zárni a bent lévőt. Két kézzel markolja a varázsbotot, s latba veti minden erejét.*
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 623
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-09, 10:52 pm

//Mese: Véráztatta földek - Valturaan, Fela, Daz, Furia//

*A menekülők elindulnak sietve a templom felé, de Nie mégsem könnyebbülhet meg, hogy biztonságban tudhatja őket odabent. Nem, mert oly hirtelen torpannak meg, ahogyan elindultak. Csak azt látja, hogy az ajtóhoz legközelebb jutók bénultan állnak, s a lány először nem tudja, mi az oka annak, hogy igyekezetük már nem hajtja őket tovább. De aztán meglátja ezt az "okot".

Először csak sejti az alakot, amely váratlanul jelenik meg a két-alakban-létező, s a tanoncok közelében. Nem látja a karmos kezek mozdulatát, s a mágus sikolyát sem hallhatja, ki először esik áldozatául. Hogyan is hallaná, hisz a lény átka nem csak szegény ifjú testét, hanem lelkét is megbénítja, s a szerencsétlen halandó még arra sem képes, hogy rettegését életének utolsó kiáltásává formálja. Ahogy az első menekülők sem képesek arra, hogy figyelmeztessék társaikat, hogy visszafordulásra késztessék a mögöttük érkezőket. Csak néma akadályként állják útját a csapatnak, s rettegéssel teli, dermedt pillantásuk mutatja az új ellenfél borzalmas erejét. S ez a dermedtség az, ami feltűnik Nie-nek is, amikor Valturaan-ra pillant. Nem tudja, mi történt. S ha meg is látja az új rémséget, hát nem is sejtheti kezdetben, ereje, s hatalma miben rejlik. Csak azt látja, hogy az eddig szélvészként száguldó fehér alak most némán áll a földön heverő fattyak és a hasonlóképpen mozdulatlan tanoncok mellett. Az arcát sem láthatja Laryss párjának, nem láthatja a félelmet, amely még sápadtabbá teszi most őt, s amelyet a szárnyas borzalom hív elő. Nem érezheti a küzdelmet, amely a férfi lelkében dúl és amely legyűrni igyekszik az átkot, ami fogva tartja. Csak azt látja, hogy az erő és a gyorsaság, amely előnyükre fordította a küzdelmet, most oda, s oda az egyetlen út, amely a biztonságba vezetne.

Mert a biztonság odabent várná őket. A kapun túl, amely előtt most a fattyaknál is rémisztőbb szörnyeteg áll. De azt már Nie is tudja, hogy az a szerencséje, hogy most még háttal áll nekik, s így talán elkerülhetik figyelmét. S talán ezért nem érzik a távolabb állók, így Nie sem dermesztő igézetét. Talán ezért képesek többen arra, hogy lassan hátráljanak, s magukkal vonják dermedt társaikat. S talán ezért is hallgatnak a lányra, aki halkan kéri őket, hogy igyekezzenek a tér szélén húzódó park fáinak lombkoronái alá. Hogy amíg elmúlik a veszély, ne nyújtsanak könnyű célpontot senkinek. Sem odafent, sem idelent. Hogy várjanak, s ők Kalaran tanítványaival együtt majd igyekeznek megvédeni őket ettől a szörnyűségtől is. Csak néhány biztató szót szól csak, csak néhány feléjük vetett pillantással győzi meg a habozókat, hogy most nincs itt az idő a vitára és a késlekedésre. Csak néhány aprócska pillanat, hogy aztán a lány már újra Val-t nézze, s imádkozzon erejéért, s azért, hogy legyűrje a lelkét ostromló félelmet. Segíteni akar a sárkánynak, hát arra gondol, hogy ellenfele rémséges alakját csapdába zárja, mint akkor és ott, a sivatag melletti romos kunyhónál tette az ibolyaszemű lidérccel, de aztán mégsem teszi. Nem teheti, hisz oly közel áll már a szörnyeteg a két-alakban létezőhöz, hogy félő, ha így tesz, mindkettejük börtöne lesz majd a fényből szőtt ketrec.

Így mást határoz, s ujjai mozdulatára fénypont kél a sötétben. Ezüstszín örvénnyé válik, mely egyre nő, s gomolyogva indul arra, merre az égkék tekintet irányítja. S a parancs nyomán már száguld is a sötét lény felé. Lábak, s egy nyúlánk test tűnik elő az örvényből, jégszín fej, hegyes fülek, hogy aztán a fényből szőtt hiúz - akár észak hegyei között létező "valódi" társa - egy ugrással teremjen a Val-t és a tanoncokat fenyegető lény hátán, karmával végig szántson annak testén, a kitárt szárnyak tövénél. De oly gyors, mozdulatait nem köti anyagi test, pusztán az elme gyorsasága irányítja, így aztán már ugrik is le róla, hogy ne érjék el őt a karmos kezek, s ne tépjék fel a mágia szövetét, amely egyben tartja. S ha sikerült a támadása, hát most gazdája hallhatatlan parancsára odalent várja a mágikus ragadozó, hogy prédáján újabb sebet ejtsen, s hogy a meglepetés, amelyet érkezése okozott, segítse Val-t is.


Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Hizz10



De Nie nem lép közelebb. Most még nem. Csak a páncélját bűvöli magára, s a kristályos bőr hűvösét érzi. Ujjai között már formálódik a következő varázslat. De még hagyja, patrónusa tegye a dolgát. Most csak figyel. Távolról. De készen arra, hogy segítsen, ha kell.*
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-10, 3:35 pm

// Mese: Véráztatta földek //
720 évvel az éj-hasadéki csata után

Vajon tud-e forrni a dermesztő északi jég? 
Tud-e maró hűvösséggel égetni, s születhet-e dühből, melyet a köznyelvben csupán átkos melegséggel illetnek?
Hamis-e a képzet, a meglátás - a harag tüze?
Az ifjú fehér sárkány egy pillanatra semmit sem érzett, amíg megperdült tengelye körül, hogy tetteit számba vegye, s másodpercek leforgása alatt döntse el, hogyan is legyék tovább az események folyása. Nem, ekkor nem lelt bensőjében semmit, csak üres várakozást, amely korábbi érzelmeire telepedett, akárha vastag, szürke, kihűlt hamuréteg volna. S bármit is rejtegetett alant; bármekkora halomban gyülemlett fel a ragadozó indulata, az nem kélt újra szárnyra. Hiszen nem tudott. Nem tudott, mert nem engedhette az elme és a szív. Ugyanaz, amely repülése - száguldása - szabadságát kölcsönözte számára, meg is fosztotta attól, midőn a szem - az alig-színű, fakó lélektükör - már látni vélt. Látni azt, mit az elme és a szív nem hitt az álcázott testben lakozó, folyvást és fáradhatatlanul örvénylő mágia cselekedetei nyomán. Mert nem hihette a követ, nem hihette az ok nélkül kioltott életeket, de még csak azt sem, amire számítania kellett volna. Mintha a lábakon való repülés különös táncának borzasztó lendületével földre kényszerített mágusok oly dolgot jelentettek volna, mit szintúgy nem akart az ifjú. Nem. Egyiket sem akarta azok közül, melyeket látott, haragjának hamvaiból pedig nem született semmi sem. Semmi? Semmi, amivel pusztítani lehetne. Csak néhány fonnyadt levelet táplálni igyekvő, göcsörtös, megviselt inda kanyargott a gyér fény felé odabent, minden erejével kapaszkodni akarván az ingatag porrétegbe, s mindabba, mely alatta rejtezett a világ elől. Felismerés volt, kórság-sújtotta halovány virága pedig Iszonyat - a tettek ára, mit a hányatott sorsú fióka nem sejthetett. Nem. Csupán az ismerhette, mit szabadíthat ki magából, ki már tanította, avagy eléggé ismerte; de talán olyan szerencsétlen is akadt, ki rosszkor találkozott vele, s ez okból tudott a veszélyes fegyverről, melynek még markolatát is méregbe mártották, hogy forgatója is szenvedjék, miután bevitte csapását. Mert szenvedett a kis fehér - szenvedett a felismerés-iszonyatától; szenvedett, mert szenvedhetett. Mert nem jéghegyekből faragták szívét, s ha mégis, úgy volt, ki mostanra megolvassza. Volt, ki okítsa az életre és annak értékeire. Volt, ki nevelje, érezni tanítsa. Megmutassa a lélek titkait, s az örömöt, fájdalmat, mi velük jár. 
És most rémült volt.
Rémült, elkeseredett, és még megannyi más, mit ki sem tudott volna választani a benne kavargó mindenségből, mi hirtelen termett, s betöltötte tagjainak minden szegletét. Mellkasa elnehezült, s valami egyre csak azt kántálta odabenn: nem jó. Ez nem jó. Valamiért nem jó. Nagyon nem jó. Nem vadászat. Nem, nem olyan. Értelmetlen. Undorkeltő. Viszolygással teli. Rettenetes.
És akkor minden újra hanggal telt meg. Mozgással, szagokkal, tettekkel. Mintha egészen ezidáig néma csendben állt volna valahol, távol innen, távol ettől az őrülettől. És mégsem. Nem azok a hangok, színek és képek támadták tudatát és érzékeit, amelyek felé fordult, hanem sokkal inkább olyanok, mik a háta mögül érkeztek. A legfrissebbnél is frissebb kiontott vér fémes aromája, s a karmok különös, mások számára hátborzongató szaggatása arra emlékeztette, amikor fajtájával együtt táplálkozott. Azokra a ritka alkalmakra, amelyek eljövetelével nem féltette életét, nem féltette zsákmányát, s így, e végtelen tisztelet övezte módon osztotta meg bizalmát azzal, akit magához közel engedett. Csakhogy... ez valóban nem a vadászatok mezeje, a portyák erdeje volt, hanem... hanem egy csatatér. A pusztulás és pusztítás azon bölcsője, mely a legkevésbé sem volt helyes és elfogadható Valturaan szemein át, s úgy ragadta magához az ifjú figyelmét, mintha az lett volna az utolsó ép gondolata. És talán az is volt - hiszen a küzdelem megállt. Minden megállt körülötte, mintha magának Nibelonnak is vérét vették volna valahol, ki nem tudja tovább pergetni az időt, így pedig Ritalea sem képes beteljesíteni Lanuria ott lévő szülötteinek sorsát. Nincs ütközet, mit Haleran élvezhet, s nincsenek halottak sem, kiket Dremer továbbkísérhet útjukon. Itt, nincsenek. Nem volt semmi, csupán az a hang, amely egy jól pozícionált támadás révén szerzett tetem szétszaggatását idézte, noha a kellemes érzésekkel egyenesen szemben lévőket ébresztett a csaknem-gyermekben. Vér hullott szét - a csizmájára is fröccsent belőle. Meleg volt. Túlságosan meleg, hogy ne szítaná fel a szívében, lelkében tomboló káoszos iszonyatot. A rettegést, amely már nem is csupán rettegés volt, hanem sokkal inkább fájdalom. Szenvedés. Kín. Annyira félt, hogy mindene belesajdult, elméjét pedig elnyelte a sikoly, melyről még csak azt sem lett volna képes megállapítani: sajátja volna-e. Már nem látta, mitől félt. Laryss sorsától, mi még csak nem is ismerhetett? Az életek kiontásának súlyától, mit még csak nem is érezhetett meg egészen? Telar ostromától, mit még csak most kezdett igazán megtapasztalni? Igen. És nem. Minden volt, mi történt, s minden volt, mi történni fog, mi észak szülöttének tudatában testet öltött, majd pedig összeállt, hogy soha fel ne ismerhesse az igazságot. Soha meg ne lelhesse azt. Mert valóban félt mindattól, amit látott. Félt attól is, amit nem; amit csupán elképzelt, s ami most szívét-lelkét ostromolta, akár támadók a Magas Falak Városát. Megbénította őt, összezúzott-összemosott benne minden érzést, minden tapasztalást. Múltat a jelennel. Valóst a valótlannal. Egyszerre látta apja vezérségének tagjait, egyszerre hallotta őket, érezte szigorukat, s érezte azt is, hogy beszélnie kell, különben nem menekülhet. De nem beszélt korábban sem, és ezúttal sem fog. Nem, mert ha nem beszél, nem hazudhat - s ha nem hazudhat, hát Laryss élni fog... Laryss... Laryss is veszélyben volt, és most nem láthatta őt. Nem tudhatta, baj érte-e, elérte-e a harc. Nem tudhatta, ahogyan azt sem, Niveria megtalálta-e őt. Valaki más rálelt-e, amíg Inaeth serege porrá rombolta a Fehér Várost. A Bukott Várost - melynek elbukását úgy látta maga előtt, mintha egyidőben történne Telar-éval, s már azt sem tudta, hol keresse az Ibolyaszeműt. Azt sem tudta, a mester házának rabja-e még, étlen, s megfosztván igaz valójától, napról napra álommal kicselezvén a halált. A halál. Azt is látta. Látta, hogyan döfnek át Csupaszbőrű testén kardot, dárdát, mérgezett tőrt, s látta, hogyan nézi végig a gyógyító leány. Szem látta szemben a rettegés csillogását, s meglátta sajátjáénak fényét is benne. Látta, mígnem sötét, s mégis színtelen lángokban foszlott semmivé a holdszínű alak, s az ifjú azzal találta szembe magát, amitől a fák alatti nyiladékba menekült, a mit sem sejtő Égboltszemű puha érintésébe. Ám azután az érintésből Kilime született meg, s még megannyi más lélek, kit fontosnak vélt. Látta, hogyan halnak újra és újra, látta őket cafatokban, látta elégni, látta... látott mindent, és mindazt egyszerre látta. Azután nem látta. Mintha nem is ismernék. Mintha nem is léteztek volna. 
Mintha ő sem létezett volna.
Minden és semmi járt végtelen, bódító, bénító, fájdalmas táncot, a rettegés szőnyegén, amelynek szegélyét borzalommal szőtték, s nem látszott, hol a vége. Nem haladt előre, akár a megállított idő, a megállított harc. Mintha nem létezett volna maga a tánc sem, hiszen... a létezéséhez mozgás kell. Élet. Hang. Szín. Aromák. Képek. A távol mozgott. Alakok keresték a fák menedékét, s fajtájabeliek hatalmas, kékesen fénylő teste ütközött meg egymással, hogy azután mindez újra visszasüppedjen a távoli mozgásba, s csak a közel maradjék meg. A rettegéssel teli Örök Jelen. A tehetetlenség földje.
Azonban a tehetetlenség veszélyes szó. Veszélyes volt, ha felmerült az ifjúban, s az ijedelem, a fájdalom, a szeme, s elméje elé tárt veszteségek mind-mind, egytől egyik azt sikoltották, azt üvöltötték felé: tehetetlen vagy. És bár a rengeteg kín, mit mutattak neki, egyre mélyebbre, s mélyebbre taszította önmagába Valturaan-t; éppen e mélységes mély volt az, amelyben elveszett. Amelyben eggyé vált az iszonyattal, s eggyé vált a tehetetlenséggel. A változtatni, cselekedni képtelenséggel. Amely, odalent, az ifjú fehér sárkány bensőjének mélyén rejtegetett szeretettel és féltéssel fonódott össze, ezáltal pedig felszínre lökött egy aprócska magot. Egy sérült héjú, egészen kicsiny darabot, mely alig hallható, tompa puffanással landolt a hamurétegen, egyenesen a Felismerés gyökereinél. Kín öntözte azt, s kihajtott, kirobbant, felkúszott, egészen az Iszonyatig, hogy gyermeteg szirmait széttépvén új virágot bontson. S midőn a fényes, erős, vakító szirmok szétrepültek a beléjük szálló élettől; a jégszínű szemekben felvillant valami.
Folyékony indulat.
Pusztítóbb, mint minden addigi, s hidegebb bármely északi szélnél.
A harag képlékeny, fagyosan lángoló jege, melyet maga a félelem táplált, s növel egyre nagyobbra, mígnem magába temette azt - ha képes volt rá. Elnyelte - ha elnyelhette. Mindent elnyelt, mit el tudott. És a Hártyabőrű-alakba-zsugorodott kék tekintete metszően, maróan fénylett fel a pusztulástól terhes, súlyos éjszakában, hogy kényszeredett rabságának utolsó láncait, a mellkasában tomboló sikoly utolsó hangjait mélyről jövő üvöltéssel űzze el magától, s hirtelen megfordultában jégbe borítsa, mit dühe korbácsának vélt.
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-11, 2:57 pm

// Mese: Véráztatta földek - Fela - Elnézést a múltheti mulasztásért //
720 évvel az éj-hasadéki csata után
LARYSS OROWENNË

A Bukott Város egykori leendő gyógyítója nem döntött amellett, hogy elhagyja pozícióját, s félelmével birokra kelvén, utánajár a robaj rettegett okának, egyedül avagy némely tanonc kíséretével. Nem döntött, hisz' nem dönthetett sem kedve sem pedig szíve szerint, mely megnyugvásért könyörgött, legalább egyetlen ok miatt, mi a tünde mellkasára telepedett, megannyi másikkal egyetemben. Bizony, megannyi másikkal, mely nem hagyta számára, hogy két feladata között fellélegezhessék, s nem engedte szabadulni elméjét sem a tudattól, hogy két, lelkének igazán kedves személy most odakint rekedt, az ütközetben, egyedül, nélküle, azonban mégsem maradhattak magukra - hisz ott kellett, legyenek egymásnak, ezúttal pedig még erősebben reménykedett az Ibolyaszemű. Hiszen már látta az odakint harcolókat, látta, amikor az utolsók megérkeztek a templom - ezidáig - védett falai közé, s e borzasztó felfedezés egyáltalán nem könnyítette meg mozdulatait, de még gondolatai felhőjét sem. Mert nem csak az erre tévedtek rekedtek kívül... pontosan ezért. S azért, mert ő nem mehetett ki, hogy segítséget nyújtson. Nem mehetett, mert idebent kellett tudása, s egy-kettőre az égési sebek felé tartott, hogy útja közben megszemlélje a tanoncok munkáját. Amikor odaért, s még egyszer elismételte korábbi szavait, hátrafordult, hogy megnézze magának, merre halad a másik általa elküldött üzenet. Látta hát, hogy bár a kézbesítés meg-megakadt, az minden bizonnyal azért történt, hogy az általa küldött egyik arrafelé haladó tanonc segíthessen azokon, kik a vízből ihattak, és most úgy festettek, akár a haldoklók, kínjaik kezdetén, mikor még haladni képesek. Úgy festettek? Hiszen volt ott elég haldokló, kik megannyi oknál fogva küzdöttek életükért, s kik vagy tovább folytatták néma - olykor pedig nem egészen néma - harcukat, avagy pedig elvesztették azt, s kihunyt szemükben minden fény, mi az életet jelezte. Volt helye már a holtaknak, s az első testek ki is hűlhettek a leplek alatt, amelyekkel az érkezettek, s érkezők elől igyekezték eltakarni súlyos, nehéz látványukat. Volt helyük, a templom őrzött ajtajától nem messze, a legsötétebb sarokban, az oszlopok közt, mintha attól enyhébbnek remélnék a terhet, melyet a leplek szükségessége, s az alattuk kiformálódó végtagok, fejek, arcok jelentettek.
Úgy vélte, a víztől szenvedőknél fontosabbak a súlyos égési sebek, ezért sietett oda; ezért fogott munkába közöttük, s az őket ellátni igyekvő, szavait szem előtt tartó mágusok mellett. Sebesen járt ajka, s keze is, ahogyan dolgozott - így, s ekképpen láthatta meg Fela is az Ibolyaszeműt, és küldhette érte, kinek keze épp szabad volt. Kalaran mester növendékének sem kellett hát sokáig keresnie az északról jött leányt, kihez hamar elérhetett, ha már jól bejárt utakon közelítette meg őt. Oly csapásokon, melyet a rögtönzött ispotály forgatagában szabadon hagytak a közlekedő ápolók számára. Azokon vezették a sebesülteket is, kiket lehetett, s hozták azokat, kiket nem. S ahogyan megkésve bár, de fordítva, úgy hát elért a déli gyógyító üzenete is az északihoz; aki pedig ekkor, értesülvén az eset megdöbbentő súlyosságáról, azonnal ellátta azt, kinek kezelésébe még belefogott, azután pedig sietve követte az érte küldöttet. Követte akkor is, midőn a mester megjelent, kinek, bár nem értette szavait onnan, hol állott, azt már látta, hogy bármi volt is közlendője, mágustanulókat mozgósított körülötte, akik a fájdalomtól szenvedő katonákhoz, menekültekhez siettek - talán parancsot kaphattak, hogyan orvosolják az ismeretlen gondot. Talán azért beszélt az embermágus a szépséges déli nőhöz, hogy segítségét kérje, mivelhogy pedig őérte senki nem küldettetett, Laryss Orowennë nem késlekedett többé, még bámészkodással sem. Határozott, sebes léptekkel iramodott tovább a katonához, kit egy leterített székre ültettek. Hogy nem merték-e lefektetni, avagy tudták, hogy nem szabad, a leány nem gondolkodott rajta. Tekintetével, s igenlő fejmozdulatával jelezte a körülötte lévőknek köszönetét, melyet a segítségükért, kitartásukért nyertek el tőle; azután pedig ő maga hajolt le a rövidre nyírt hajú, csapzott harcos kissé már ráncos arca elé, mintha vizsgálna valamit. Szemében kereste az értelmet, s midőn meglelte azt az ijedség mellett, vállára fektette hófehér tenyerét, úgy fonta figyelmébe szorosan az ork nyilat. Merthogy az volt - ezt könnyedén megállapíthatta a végéből. Nem éppen volt ritka tudás, arra sem, amerre ő élt korábban: a bukott város, Orod Opelë egykori falait rejtő vidékeken. Tudhatta hát azt is: hegyét nem mártják méregbe, s nem munkálnak reá fogazatot, hogy kihúzását gátolhassák. Ez jó jel volt. S némivel több esély arra, hogy az ismeretlen túlélje a borzalmas sérülést. Nem hatolt mélyre a lövedék, éppen csak egy-másfél negyedig, s ez is biztató voltával siettette a gyógyító leányt. Gyakorlott ujjai határozott óvatossággal tapogatták a fejbőrt, s állapították meg gondolatban a mögötte rejlő csonthelyzetét, melyen át a nyílhegy vélhetően a homloklebenybe hatolt. Erős volt a fegyver, páncélt is átütő, pontos, és halálos - ha a törzset, szemet éri, s ha máshol találja el a szerencsétlen, rémült katona fejét. Laryss azonban megtanulta már, hogy ne osztozzék kezeltjeivel az érzelmek bénítóságában, s tartsa őket távol magától - távol annyira, hogy dolgozni hagyják, ám mégis elég közel, hogy élő maradhassék. Érző.
- Hallod, amit mondok? - kérdezte halkan, s dallamosan, akár a többi tünde - hiába beszélt a közös nyelven.
Türelmesnek, mégis tettre késznek és gyorsnak kellett lennie. Azért beszélt hozzá, hogy megismerje a sérülés mibenlétét - hogy minden bizonnyal kizárhassa a halláskárosodást, és még megannyi más lehetőséget. Csak figyelte a sötét szemeket, figyelte bennük az értelmet, mely a szavak nyomán ébredt; a reá irányuló tekintetet, s hallgatott. Figyelt. Felmért. Nem érkezett válasz, hiába volt értelem, s hiába volt hallás. A katona szemében csupán nőttön nőtt a félelem, s ekkor Laryss leemelte kezét a válláról, hogy megfogja az övét, mely az ölében nyugodott tehetetlenséget, s zavarodottságot sugározván. Rákulcsolta ujjait az ismeretlen kézfejére, s úgy folytatta tovább, immáron a körülötte lévőknek címezvén mondandóját.
- Hallja és érti a beszédet, de szavakat formálni nem képes. Idővel újra megtanulhatja. Beszéljetek hozzá bátran, és biztassátok próbálkozásra.
- Mire van szükséged? - érkezett igenlő felelet helyett egy kérdés az ott tartózkodók közül.
A mogyoró-hajú tért vissza, hogy segítse az Ibolyaszemű munkáját, s bár megrettent a látványtól, hősiesen küzdött maga ellen. Laryss nem tágított helyéről, tovább vizsgálta a nyilat, s a behatolás helyét - úgy felelt számára.
- Mondd meg a gyógyfüvesnek, vagy bárki másnak, aki mellette van, hogy ugyanarra lesz szükségem, amire a nyílt sebes asszonynál volt.
Azzal útjára eresztette őt. Fel sem nézett. Nem láthatta, hogy a mogyoró-hajú zömökebb társa, kit korábban az üzenettel elküldött, a mérgezetteket igyekszik egy helyre rendezni, hogy könnyebbé tegye a déli nő dolgát. Nem láthatta, hogyan várja az utasítást ő is, hogyan cselekszik társai mellett. Nem látta, mi folyik körülötte, nem látott semmit, csupán az ork nyilat, s a módokat, amelyekkel eltávolíthatja azt onnan, hová nem való. Alaposan és gyorsan kellett átgondolnia elkövetkezendő tetteit. Tudta, mit tilos, és mit nem. Tudta, bajt okoz a vér, ha kihúzza a nyilat, s további károkat ott, hol már így is akadt. Hát döntött a tanítvány - Artanis Örököse -, döntött, s cselekedett, látván, hogy van, ki törölje a vért, van, ki mozdulna, ha szót ejt. Nem volt egyedül, s ez is akképp táplálta bátorságát, mint a beléjük vetett hite, a csokoládé-bőrű gyógyítóba vetett hite, Nienna-ba és Valturaan-ba vetett hite. Lassan fogta hát meg a nyílvesszőt, s lassan kezdte húzni, midőn fénypászmák kúsztak reá a fogásra szorult tenyérből. Hűvös, kellemes, puha nedvességet hordoztak magukban, s egyenesen behatoltak a beszédképtelen, rémült katona fejébe, hogy fájdalmát elmulasszák. Fényesség gyúlt az összeforrt csontok mögött, mely átvilágította az agy szövetét, és haloványan a külvilágba sejlett át. Húzott egyet a leány, egészen aprót, s idegeit, akaratát, figyelmét megacélozván, ekkor, ezzel egy időben így szólt:
- Agar, avo hirio*1!
Így akadályozta meg, hogy vér árassza el a sebet, mely akár az idegen halálához is vezetett volna. Így, ám nem ez volt minden, mit tenni tudott. Minden egyes apró húzáskor ezt ismételte meg; azok között pedig, amikor a nyíl útja megszakadt, a kéz pedig, melynek nem szabadott még csak remegnie sem; megpihent; egy másik igét használt.
- Berio i nath e-'raw*2!
Ezzel védte az agy képlékeny, érzékeny szövetét a húzás roncsoló erejétől, s szakadatlanul koncentrált, annyiszor ismételvén e két sziklaszilárdan álló parancsot, ahányszor kellett. Addig, amíg az ork nyíl végleg, s teljesen a kezében nem maradt.

-------------------
*1 Ne folyj, vér!
*2 Védd meg a szövetet!


// A tünde-nyelvi tartalomért minden érdem Nie-t illeti Like a Star @ heaven //


A hozzászólást Valturaan összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2021-04-11, 5:13 pm-kor.
Vissza az elejére Go down
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 60
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-11, 3:28 pm

// Mese: Véráztatta föld //

* Igyekezetét, hogy bejusson a templomba egy különös, démonszerű lény hiúsította meg, aki úgy tépett szét egy mágustanoncot, mint más a papírra vetett firkálmányt. Dazulax körül egyre forróbb volt a helyzet, de még kitartott. Gyávaságát alapvetően sosem a rettegés szülte, inkább józan esze, hidegvérű vérszomja és óvatossága. Ha nem volt mit nyerni, akkor egyszerűen nem vitte vásárra a bőrét. Nem félt a lénytől sőt, a csatatéren nagyon senkitől sem tartott - az ősieket leszámítva. Csinált ő ennél már nagyobb borzalmakat is, s amit tett, azt mindig élvezettel tette. Most sem szánta a sok halottat, minél többen hullanak el, annál jobb.

Azonban esze ágában sem volt szembe szállni a démonlénnyel, ha egy módja volt rá. Egyrészt álcáját sem akarta azonnal feladni, másrészt igyekezett spórolni az erejével. Had végezze csak más a piszkos munkát. Sőt, ha ezt a munkát az a bizonyos fehér elf végzi akkor csak még boldogabb lesz - hiszen kifáradva könnyebben veti magát Dazulax akaratának.

Így hát ő maga is a nyomorultakkal tartott a fák takarásába. Ha esetleg a démonlény feléjük venné az irányt, hát nem lesz rest elé vetni a körülötte rettegő férgeket. Lakmározzon nyugodtan a rettegésükből, csak őt hagyja békén. Most fontosabb dolga akadt, minthogy holmi démonokra fecsérelje az erejét és az idejét.
Hildemondot elrejtette, egyelőre nem volt szüksége rá.

Arcát a megszerzett csuklyával takarta, még össze is húzta a szája előtt, mintha fulladozna a csatateret beterítő füsttől. Várta az alkalmat, hogy mikor juthat be ő és a harcoló fehér elf a templomba, ahonnan majd tovább szőheti sötét tervét.
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő

Hozzászólások száma : 1293

Character sheet
Nép: NJK
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-11, 8:58 pm

//Mese: Véráztatta földek - Nie, Valturaan, Fela, Dazulax//

*Nie az embereket a templom előtt a mellette elterülő kisebb parkba tereli, hogy a fák védelmében viszonylagos biztonságban lehessenek. Nem látja, hisz a tér túlsó felén történik, de két kék sárkány feszül egymásnak.
Ő inkább Valturaanra, s a templomot óvó, még élő mágustanoncokra, s a démonra koncentrál, mi megbénítja, s legyilkolja a bejárat védőit. Könnyű célpontok neki, mindaddig, míg a nő varázslata meg nem érkezik.
A fényhiúz felhasítja karmaival a démon testét, ám az rögvest be is gyógyul, s a démon feneketlen sötétsége kezdi is elnyelni a fényből készült lényt. Vonzza magához, s nem telhet sok időbe, hogy a fénytest megbomolva tűnjön el az arctalan sötétségben.
Azonban addig időt nyer Valnak, időt, hogy ismét uralkodhasson érzelmein, s félelmén is.
A jég, mibe a démont tervezi borítani, előbb a fényhiúzt éri el, hisz közéjük helyezkedik, s utána a démont. Az elindul a sárkány felé, majd lépésről lépésre kezd megdermedni.
Nem tudni, meddig hat majd a varázslat, s hogy vajon mennyire fagy át a sötétség szülötte.
Igyekezni kell, ha kezdeni akarnak valamit.
Odabent Kalaran látja el tanáccsal Felát, s ő választani kényszerül, hogy a mester utasítását hajtja végre, vagy a nyíllal meglőtt katonának segít.
Egyetlen segítsége, hogy Larysshoz eljut a sebesült híre, s kezelésbe veszi a katonát.
Varázslatos kezei nyomán az ork vessző hegye is mind kijjebb kerül, s hamarosan már az ében bőrű szépségen múlik, hogy megadja neki, mit szeretne, a seb ellátásához.
Az elf lány mágiája sem tarthat ki a végtelenségig, szüksége lesz a gyógynövényekre, hogy segítsék a gyógyulásban a fején sérült férfit.
Dazulax Nie csapatában bújik meg, a fák óvó rejtekén, ő bizonnyal észlelte két sárkány harcát egymással, avagy a karcsú elfet, miként küzd a hatalmas, kék behemóttal.
A rémült menekültek nem veszik észre a köztük megbújó farkast, sokkal inkább a kaput figyelik, míg végre egyiküknek eszébe jut:*
- Hiszen van a templomnak egy másik bejárata is. A templomszolgák járnak rajta, meg a gyógyfüves néha…
Furia eközben sikoltása után elhagyja a templom tornyát, így Kalaran támadása már csupán az üres tornyot éri, a mester pedig, észlelve az ellenállás hiányát, felhagy a lila varázslattal, s nem pazarolja rá erejét. Botjára támaszkodva szemléli az elé táruló csatát.*
Vissza az elejére Go down
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-15, 11:52 am

// Mese: Véráztatta földek //

720 évvel az éj-hasadéki csata után

Egyetlen pillanat sem telt el, míg megfordult.
Többé nem a Főnix-templom terét szemlélte, s valójában.... nem is szemlélt semmit igazán. Csak hagyta, hogy földöntúli, haragos üvöltése jégfújásba forduljék át, a kiszabadult indulatok pedig mindent beborítsanak, mit elérnek. Azután ért el tudatáig a templom bejáratának, falának látványa, s az előtte szárnyas, arc nélküli kétlábú-testet öltő, végtelennek tetsző sötétség, mely a karmos alakot formázta meg. Valturaan sohasem látott még hasonlót hozzá. Kiváló szeme nem fénytelen sziluettekhez szokott a sötétség leple alatt, hanem melegséget árasztó, élő testekhez, melyeknek mozgását hővel, vagy akár a hold fényénél is követni képes. De az a formát felvett feketeség-gomolyag egyszerűen nem volt "semmi" sem. Semmi, amíg jege el nem érte, s mozdulásában dermeszteni nem kezdte azt - magát a Sötétséget -, ezzel pedig hűvösebbre nem festette környezeténél. De hogyan is volt képes megdermeszteni a Fénytelenséget? Hogyan festhetett az a fagy, volt-e virága, s fogott-e rajta a borzasztó éjszaka világa? Nem volt sem ideje, sem pedig önuralma ahhoz, hogy ezen tűnődjék. Nem volt, hiszen halovány szemét bántotta a fény-lény, mely közé, s a Félelem-hozó közé telepedett, így pedig ő maga is a dermesztő düh áldozatává vált. Az a védelmező varázslat, melynek az ifjú sárkány sem forrását, sem pedig támadását nem láthatta iménti szörnyűséges helyzetében; s egészen hunyorognia kellett, hogy a szemében kélt éles fájdalmat némiképp csökkentse. Úgy láthatta hát csupán, hogyan lép, hogyan halad felé a démon, s hogyan kebelezi be dermedtében a hegyi ragadozót formáló világosságot. Fény és Sötétség egyaránt kihűltek előtte, egyaránt megfagytak, mígnem a szárnyas iszonyat, a félelem átkának hordozója el nem nyelte a mágia-hiúzt, s magába nem olvasztotta, mintha sohasem létezett volna. Bekebelezte, maradéktalanul, s bár a sárkány lehelete, mely élővel végzett volna; feltartotta, megakadályozta, hogy tépjen, szaggasson; meg nem állíthatta az arctalan szörnyeteget. Nem, azonban átka sem foghatott már a megkeményedett lelken, szíven, mely aggodalomtól terhes harag martalékává vált, s elvakította a ragadozó gondolatait, akárcsak a néhai fény-hiúz a jégszínű szemeket. Nem foghatott rajta, hisz' a pusztító, északi fagy-tűz-gyűlölet csak növekedett az ellenség felismerésétől, s a fodultában eléje tárult látványtól: a darabokra, cafatokra szaggatott, szerencsétlen tanonctól, ki felismerhetetlen hús-dombként terült el a földön, szétfröccsent-szétfolyó vérével öntözvén a templom virágágyásait. Betöltötte elméjét a lépdelő sötétség, s a holdvilágnál fénylő vörös nedvesség... nem látott mást bennük, mint puszta akadályt, mely a Laryss-hoz vezető utat állja el, s minden porcikájában érezte, egy dolga lehet csak az efféle akadályokkal: elpusztítani őket. Mindet. Bármennyi jön még, s bármifélék legyenek is.
Korábbi indulata sokszorozódva, őrült lendülettel támadt fel benne, s festette meg számára új vonásokkal az átkozott, szörnyűséges telari éjszakát. Nem fordult meg, hogy kiderítse, a mögötte harcolókat - Kalaran tanítványait, s a bizonyosan a templomba bejutni kívánó fattyakat - sújtó mozdulatlanság, s a szívükben kélt fájdalmas, sikoltó félelem megszűnt-e, elmúlt-e jégszikrás üvöltése nyomán, avagy sem. Nem érdekelte most az összecsapók sorsa, nem érdekelte az odafenti csata alakulása, s nem érdekelte az ősi sárkány eltűnése sem. Nem láthatta a két kék fajtájabeli ütközetét, s ennélfogva nem tűnődhetett el annak okán, lehetséges kimenetelén sem. Nem érezhette annyi aroma között éppen azt az egyet, amely elárulta volna számára: a tünde nőstény által fedezékbe irányított menekülők között ál-Csupaszbőrű rejtezik, ki tudja, mi okból, s veszélyes-e egyáltalán, avagy nem kívánna részt venni a harcokban. Nem érzékelhette jelenlétét a megszokott módon sem, hiszen túl messze volt, a történés pedig túl sok - túlságosan tömény és letaglózó ahhoz, hogy megfordulásra, helyzetfelmérésre, annak szükségességére késztesse-emlékeztesse Jégkarom-csúcs szülöttét. Nem foglalkoztatta a fényvarázslat eredete - nem tehette, hiszen Laryss elmondásai alapján nagyon is jól tudta, kihez tartozhatott. S ha az Égboltszemű Nie képes volt varázsolni, úgy hát nem eshetett baja; ő pedig folytathatta, amit elkezdett. Folytathatta, mert még tombolásában is bízott benne, s nem feledte, hogy a másik leány mit vívott ki magának. Nem feledte, ám borzasztó dühe fogságában arra sem volt alkalma, hogy felfogja: érte is teremtődött az a hiúz - érte, hogy megvédje a holt tanoncot aprító karmoktól, melyek tehetetlenségében minden bizonnyal elvették volna életét. Nem érezhetett hálát sem tehát, sem pedig büszkeséget - pedig immáron gyakrabban volt képes reá, s arra, hogy kellőképpen ki is mutassa azokat. Ám nem most, és semmiféleképpen nem addig, amíg más munkált benne szakadatlan erővel. A háború iránt táplált féktelen gyűlölet, s a hamis, csalóka tudat, mely szerint az Ibolyaszeműtől próbálják elszakítani. E kettő megállíthatatlanná tette őt, eltántoríthatatlanná. Bátorrá és vakmerővé. Meggondolatlanná. Pusztítóvá.
Nézte a széttépett varázslót, s nézte a közeledő-dermedő Sötétséget. Ő is szaggatni akart. Megbontani a formát, elvenni lényegét, s addig meg nem állani, amíg az legapróbb alkotóira nem esik. Ám ahogyan fagyasztani sem lehetett volna képes az anyagtalant, úgy - azt képzelte az ifjú -, a démont, a valódit, a Melfyomer-hez nem is fogható arc nélküli gomolyagot is hiába csépelte, hiába támadta volna éles, fényes, kivont karmokkal. Nem. Úgy érezte, lehetetlen volna, ostobaság. Botorság, akárcsak az, ha kiderült volna, hogy a szárnyas lény szervekkel, szövetekkel rendelkezik. Hiszen már halálra fagyott volna. De nem tette, s az ifjú mégis újra dermesztő hideget árasztott magából, ahogyan második leheletéhez készülődött. Maga sem tudta, miért teszi - csak tette, mi elsőként zavaros elméjének felszínére bukott fel, s összeforrasztotta azt indulataival, melyek rombolásra sarkallták. Ismét erővel, haraggal, elhatározottsággal töltötte meg a tüdejébe szorult levegőt, mielőtt kieresztette volna onnan, hogy még jobban megdermessze a felé törekvő, kifejezéstelen alakot; s apró, finom pelyhekkel hintse meg útja során környezetét. Szinte fagyva-szikrázott a lég, midőn Valturaan fakó ajkai eltávolodtak egymástól, s fénylő, nedves tekintetében valami hátborzongató csillant meg. Azt akarta, fagyjon meg egészen, akár a valódi, élő test; azt akarta, hogy széttörjön, szétszakadjon, megsemmisüljön az Eroniát is megszégyenítő, pusztító hidegben. Azt akarta, noha nem tudhatta, mi történik majd. Nem tudhatta, látja-e majd magát a jégszilánkok fénylő felszínén; s lesz-e alkalma kimondani a jégtörő varázst - avagy feltartja, késlelteti csupán a közeledő véget, s ezzel esélyt ad a Honvágy-gyógyítónak, bármit tervezzék is. Nem tudhatta, megelégedésre lel-e dühe csillapításának ezen formájában, ahogyan azt sem, csillapodik-e egyáltalán. Nem tudhatta, azonban egyvalamit annál inkább.
Nem áll meg, amíg a mindennél jobban gyűlölt, megvetett háborút, s művelőinek ostobaságát el nem törli e világról.
Vissza az elejére Go down
Nie

Nie

Hozzászólások száma : 623
Munkahely : Könyvtárossegéd

Character sheet
Nép: Elfek
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-17, 6:23 pm

//Mese: Véráztatta földek - Valturaan, Fela, Daz ❄ ❄ ❄//

*Látja, amint a fényből nyert lény, amely az északi hegyek királynőjét formázza, sebet ejt a sötétség-szülte ellenfelén és látja azt is, hogy válik néhány pillanattal később annak áldozatává. De Nie mást is lát. Mert nem marad rejtve előtte Val újjáéledő ereje és a fagyból alkotott varázslata, amely egyformán köti gúzsba a hajnalt és az éjszakát is. De neki csak az számít, hogy az arctalan gyilkos immár nem elég gyors,  hogy rémséges tetteit, amellyel a templom védelmezői ellen törne,  meglassítja a két-alakban-létező dühe. Az a harag, amelyet már a kútnál is látott Laryss választottja arcán és amely újból támadásba lendíti őt, hogy ne eressze el a rettegés szárnyas küldöttét. Mert nem ereszthetik a szörnyeteget, nem hagyhatják, hogy kiszabaduljon a mágia szőtte börtönéből, Nie tudja jól. Hiszen ha újból erőre kapna, harcukat újra, az elején kellene kezdeniük. S míg az árnyék csak egyre erősebb lesz, ahogyan elemészti a fényt, úgy az ő erejük csak gyengül majd, mert nem tudják és nem akarják befogadni a sötétség hatalmát.

Hát figyeli a fagyot, amely most Valturaan maga, és látja az arctalan rémség alig-mozdulatait. Sejti, a férfi varázslata most dermeszti meg a démon "testét", amelyet egy gonosz akarat keltett életre ellenük. Csak reméli, a fagy-varázs megakasztja a sötétségbe rejtett erőt, és ha így lesz, az sem védeni, sem gyógyítani sem lesz képes saját "sebeit", s talán reményük lesz arra, hogy Filnoren mágusainak lénye ne árthasson már senkinek ebben a megtestesülésében. Nie csak vár hát, megvárja, míg a hűlő, jégszín csillámok belepik a sötét testet, új alakot és formát adva a lénynek. Várja, hogy a mágia áramlása lassuljon benne. Várja, hogy MOST legyen. A pillanat, amikor tehetnek majd valamit.

S ha az újabb lehelet mélyebbé és határozottabbá teszi Val varázslatát, ha a fagy átjárja az arctalan lényt, hát megteszi ő is azt, amire az erejét gyűjtötte, mert eljön, amire vár. S akkor majd immár másodszorra használja ezen az éjjelen azt az egyszerű "fegyvert", amely először jelezte mások számára is a lány képességeit, akkor Tarsis apró utcájában. Ha eljön az a perc, akkor is azt az igézetet hívja elő, amely felfedte előttük a rejtett szándékot, azt, ami Telar ellen támadt ma éjjel. De most a dermedtté fagyott rémség a célpontja a fénygömböknek. Most nem felfelé, a magasba repíti Nie őket, hogy megbontsák a város feletti sötétséget, ahogy az események kezdetekor, amikor még csak azt furcsállták, miért nem hallják a griffeket odafent. Nem, most nem a kíváncsiság hajtja, nem vaktában küldi útjukra a gömböket, bár tettének célja most is ugyanaz. Megtörni az egybefüggő sötétséget. De most éppen azt, amelyet Valturaan átka kárhoztat majdnem-mozdulatlanságra. Elvágni a láthatatlan fonalat az alakot öltött gonoszság és "szülője", a Filnoren árnyékában megbúvó, gomolygó éjfekete felhő között. S ha így történik, ha a démon nem mentheti magát, nem védheti testét egyszerre a fagy és a fény ereje ellen, talán megmenthetik önmagukat és másokat is a karmoktól és a rettegéstől. Abban a pillanatban, ahogy a csillogó, fehér csillámok lassan ülnek le a szárnyakra, karokra, s a valós izmokat sejtető, ám azokat mégsem birtokló testre, Nie útnak indítja a fénygömböket. Kisebbek, mint az ő aprócska ökle, de ahogy a szörnyű, jégkristályokkal "megjelölt" testhez érnek, már szét is veti őket a varázslat ereje, hogy önmaguknál nagyobb darabokat szaggassanak le a fagyott, mágikus szövetből. Tucatnyi gömb, létrejöttük oly kevés erőt kíván a lánytól, de a fénylő, összesűrített fényből álló gomolyag mégis oly erős lehet a sötét ellen. S ha így lesz, az újabb és újabb gömbök lassan tépik darabokra a feketeség szövedékét, hogy az végül önmagába omolva roskadjon össze előttük sötét, mégis jégtől csillogó halommá.

S ha így lesz, hát újra kinyílhat előttük az út befelé...
Vissza az elejére Go down
http://www.nienna.eoldal.hu/
Valturaan
Fehér sárkány
Valturaan

Hozzászólások száma : 261

Character sheet
Nép: Sárkányok
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-17, 7:27 pm

// Mese: Véráztatta földek //
720 évvel az éj-hasadéki csata után
LARYSS OROWENNË

Ment hát a mogyoró-hajú, Laryss szavai nyomán, tisztelettel, s engedelmességgel illetvén őt, szótlanságában is.
Ugyan nem tudta sem nevét, sem életkorát, de még azt sem: felnőtt volt-e avagy gyermek, egyszerűen csak olyasvalakit látott, ha reánézett, kit ismeretéért, s kedvességéért érdemes meghallgatni, kérdezni. Tanulni próbált tőle, gyorsan és alapossággal - oly dolgokat, melyekre ő is képes lehetett, akkor is, ha nem kapott az Ibolyaszeműhöz hasonlóan gyógyítói kiképzést. Akkor is, ha sokszor azt sem értette, honnan állapít meg, s miféle dolgokat. Hitte, amit mondott, s összefogott vele, ha tehette... amiben tehette. Az ork nyíllal sebzett katonáért azonban, kinek fejét, vállát, ruházatát saját vére szennyezte megannyi másik mellett; úgy érezte, egyebet nem tehet, mint hogy továbbítja az északi tünde kérését a másik gyógyító, a déli nő felé. Ezért tört hát előre azon rendszerben, melyet csupán az nevezett volna így, ki tudja, ismeri működésének titkát. Ki látja az ösvényeket, melyeken haladni lehet, s látja azt is, hol és mit tehet, mikor és meddig. Kereste hát a mester tanítványa, kit keresnie kellett, ám ha úgy vélte, az túlságosan elfoglalt, úgy egy társának adta át Laryss üzenetét - ha pedig e feladatával végzett, úgy maga is újat keresett, akárcsak a többiek, kiket Kalaran erre utasított. Várta, mikor, s kitől érkezik meg hozzá az, amit a fehér elfnek kellett vinnie, addig pedig a vízből ivottakon próbált meg segíteni, legjobb tudása, megmaradt ereje szerint. Hol támogatta őket, hol fájdalmukat próbálta enyhíteni, hol pedig azt leste, mit tesznek mások, s hogyan használ, mire használ. Akkor indult csupán vissza, ha megkapta, amit kért - addig nem tágított a rájuk zúduló feladatok útjából.
Ami a Jégszemű hátrahagyott kedvesét illette, ő nem tehetett semmi egyebet a rémült, csaknem beszédképtelen katonáért. Letörölte róla a vért, a piszkot nedves rongyokkal, azután hagyta, hadd üljön a székben, hadd szedje össze magát. Nemet intett a fejével, midőn az fegyveréért nyúlt volna, jelezvén: nem harcképtelen. És valóban nem is volt az... nem volt, azonban a leány nem eresztette volna addig, míg el nem látja a sebet. Nem maradt ereje lezárni a koponyát, s nem is volt épp ajánlatos ezt tennie, hiszen bármit bezárhatott volna oda - oly dolgokat, melyek később akár meg is ölhetik az idegent. Nem kereste a bejutott csontszilánkot sem. Nem tehette, hiszen ereje fogyatkozott, s úgy festett, szükségességét sem látja. Az agy különös szerv volt... gyakorta gyógyult jobban, ha inkább békén hagyták, mondhatni magára; hogy az végezze el, mit el kellett. Nehéz és kockázatos dolognak számított agyszövetet regenerálni, és bár Laryss-nak adatott némi gyakorlat efféle hajmeresztő események terén is; sem ereje, sem ideje nem engedte volna, hogy megpróbálkozzék vele. Ráadásul kapcsolatot nem tudott építeni... nem, nem tudta összeszervezni a sejteket úgy, ahogyan voltak. Nem tudott varázslattal tanítani valamit magának avagy másoknak, nem tudta képessé tenni őket, hogy olvassanak, írjanak, lássanak... Nem így, s nem e módon. Csupán a lehetőségük, esélyük alapját adhatta vissza, nem pedig személyiségeket. Nem gondolkodásmódot. Csak sejteket. Nem tudott volna életet, avagy annak részletét teremteni, és ez így volt jól.
Valami más azonban már nem egészen...
Egyre inkább foglalkoztatta nyilvánvaló ismeret-hiánya Lanuria növényei terén, s az általa okozott bonyodalom. Nem várta volna magától, hogy az egész kontinens flóráját és faunáját betéve tudja, ám egyre inkább elkerülhetetlennek tartotta eme tudás gyarapítását, megszerzését. Próbálkozott már az északi gyógyfüvek, fás- és lágyszárúak felhasználását másféle tájakon honos fajokéval összefésülni, ám sem ideje, sem pedig megfelelő könyvei, tekercsei nem voltak hozzá az elmúlt években, addig pedig, nos... akadtak fontosabb dolgai is ennél - mint például egyes fehér-pikkelyes, bundás egyének életének védelmezése, és lelkének, szívének, elméjének megművelése. Artanis szárnyai alatt tanulni egyébként sem olyasféle dolognak számított, melyet könnyedén sorolhatnánk az egyszerűek listájához. Az Ibolyaszemű vállaira nehezedő teher csak nőttön nőtt az évek során, noha egészen másféle volt, mint amellyel Nie-nek kellett szembenéznie. Azonban egy szó, mint száz... ha innen kikerül, s élve teszi, az istenek nevére is megesküdne, oly' bizonyos volt benne, hogy tanulnia kell. Keményen. Addig pedig bíznia... bíznia azokban, kiknek gondos kezei között a katonát hagyta, hogy ő maga folytassa tanácsadását, segítségnyújtását más helyeken; ott, hol szavaira, kezeire szükség volt. Mágiáját tartalékolta immáron, s igyekezett két rövid szóváltás között pihentetni elméjét, testét, hogy minél tovább kitarthasson. Mert ki kellett, ez már régen nyilvánvalóvá vált. S úgy, ahogyan az égési sebeknél is tette, járt hát a leány körbe, s beszélt, röviden, érthetően; azután pedig, amíg kérése megérkezésére várt, nekilátott hát, hogy nagyobb rendet teremtsem a templom oszlopai között. Nem törődhetett a halottakkal - hisz' nem tehetett volna már értük semmit -, azonban az élőket, kiket már elláttak, s kik arra nem szorultak, ám segíteni nem tudtak, nem akartak; valahogyan el kellett távolítani az útból. Laryss látta korábban, hogyan kísérik el a Nie által megjelölt folyosón a gyermekeket, nőket, s nem habozott odaküzdenie magát, és megállítani egy arra induló itt-lakót, megkérdezvén tőle, mennyien férnek még el, s volna-e szükség még több terem, szoba biztonságossá nyilvánítására. Elvégre hamarosan megmozdulni sem tudnak majd, és az mindannyiuk számára hatalmas nehézségeket fog eredményezni.
Vissza az elejére Go down
Fela Husani

Fela Husani

Hozzászólások száma : 346

Character sheet
Nép: Emberek
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime2021-04-17, 9:12 pm

//Mese: véráztatta földek - Val/Laryss//

*Kalaran érkezik meg és én megrémülök, ahogy féltérdre rogy. Nem láttam még így az öreg mágust.
Egy pillanatra elfeledkezek a nyíllal a fejében álló katonáról és sietnék oda, hogy felsegítsem, de engem is elhessent.
Gyorsan hadarja a szavakat nem hagy kétséget afelől, hogy fontosabb dolga van.*
~Mi lehet fontosabb, mint a mérgezett emberek megmentése?
Mi lehet még súlyosabb ennél, még több embert érintő?!~
*Aztán eszembe jut az előbbi robbanás, ami megrázta a templomot és megértem, hogy nem támaszkodhatok Kalaranra.
Laryss is elfoglaltnak látszik annyira, hogy rá sem számíthatok.
Marad az, hogy magam próbálom megoldani.
A mágustanoncoknak is elmondom, hogy mit mondott a mesterük és a kezükbe nyomom a szereket, amivel védhetik a mérgezettek gyomrát és enyhíthetik szenvedéseiket.
Aztán mire visszatérnék a nyíllal meglőtt emberhez, már ott van Laryss is.
Ámulva látom, ahogy apránként, kántálva húzza ki a nyilat a fejből. Nem érek rá végigvárni, szólítanak, hívnak, s nekem mennem kell, segíteni.
Aztán jön a kérés is, egy küldönc személyében, s én emlékszek rá, hogy porrá tört cickafarkfű, s összetört lándzsás útifű volt az, amit a nőnek adtam.
Ez volt az első cselekedetem itt.
Szerencsére még egy kevés van maradva belőle, így azonnal oda is adom a gyógyfüves asztalról, hadd vigyék.
Van már több gyógyfű, főzet, anyag is, ami kifogyott. Nem háborúra készültek ezekkel, inkább a tanításhoz, gyakorláshoz halmozhatta fel Kalaran.
Azért biztos, ami biztos, megkérdezek egy mágustanoncot, az egyre fáradók közül, hogy van-e még raktáron.*
Vissza az elejére Go down
Kra`h Lur Dazulax
Ametiszt sárkány
Kra`h Lur Dazulax

Hozzászólások száma : 60
Munkahely : Ügyeletes gonosztevő

Character sheet
Nép: Külhoniak
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitimeYesterday at 10:57 am

// Mese: Véráztatta földek //

* Egyre inkább szorította a kint lét Dazulaxot. Mellette egy elf vette fel a harcot teljesen egyedül egy kék sárkánnyal. Már-már ostobának bélyegezte volna, de túl messze volt ahhoz - és a levegő amúgy is terhes volt fajtársai szagától - , hogy pontosan tudja róla mi ő valójában. Bár feltűnt neki, hogy nem viseli a városi őrség páncélját. Mindenesetre neki éppen kapóra jött ez a némber, legalább lefoglalja a sárkányt. Bár úgy sejtette, hogy bármennyire is kitartó, nem húzza majd sokáig.
Ekkor elszólta magát az egyik kétlábú, hogy tud egy másik bejáratot. Dazulax ugyan járt már Telarban ezelőtt, de nem lehetett volna azt mondani, hogy úgy ismeri, mint a tenyerét.
- Akkor mire vársz még, te istenverése!? - ragadta meg a ruháját a sötét elf - Mutasd az utat!
Kissé még el is lökte, hogy útba indítsa. Nem késlekedhetett, hogy ha ép bőrrel meg akarta úszni ezt a kalandot, akkor meg pláne nem, hogyha nem akart üres kézzel távozni. Biztosra vette, hogy ha végeznek a démonnal, akkor a fehér elfek is bemenekülnek majd a templomba. Elvégre bolondok lennének kint maradni. Így nem tartott attól, hogy egy kis időre szem elől tévessze a nőt. *
Vissza az elejére Go down
Mesélő

Mesélő

Hozzászólások száma : 1293

Character sheet
Nép: NJK
Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitimeYesterday at 9:43 pm

//Mese: Véráztatta földek - Valturaan, Nie, Fela, Dazulax//

*A templom kapujában a mágustanoncok, kik még életben vannak, kezdenek magukhoz térni, ahogy Valturaan és Nie varázslata lassítja a démont.
A megdermedő lényre a sárkány újabb varázslatot küld, ismét fagyaszt, s a kétszeres fagyasztás hatására megáll az arctalan lény mozgása.
Nie varázslata is ekkor ér célt, s a fénygömbök a démon felsőtestében komoly kárt okoznak, ám a lény még nem hull darabokra, csak ha tovább aprítják.
A külső, keménnyé fagyott részek alatt még örvénylő sötétség van, mi meg is kezdi újjáépíteni a lerombolt testet, ha nem folytatják, mit eddig tettek vele.
Ha így tesznek, a démon végül darabokra törve marad a templom kapuja mellett.
A bejárat így válik szabaddá, hisz a mágustanoncok, kihasználva a sárkányfattyak döbbenetét, a maradék támadóval még végeznek.
Azonban sokáig nem marad szabad a templom, ki kell használni a lehetőséget, ha be akarnak jutni. Nie közeléből Dazulax, a „sötét elf” már eljutott időközben a templom hátsó bejáratáig a rémült lakossal, kinek eszébe jutott, hogy van másik bejárat is.
A kis ajtó, mint keresztül Fela is leadat a gyógyfüveket, rejtettebb, semmint a templommal szemben állók közül valaki láthassa.
Odabent Laryss igyekszik rendet tenni a bejáratnál. Egy ideje nem érkeztek már újabb sebesültek, hisz a bejárat védelmét megtámadták. E pillanatban pedig már sebesült mágustanoncot is hoznak be onnan, kit a sárkányfattyak fegyverei sebeztek meg. A lány eszméletlen, arcán, s kulcscsontján vágás éktelenkedik.
Fela is ellátja fehér elf gyógygyítót gyógynövénnyel, noha valóban fogytán van a készlet. Nem lakik túlságosan messze onnan a gyógyfű-tudó, neki bizonyára vannak még készletei, noha e háborús időkben meglehetőst nehéz lehet beszerezni azokat.
Mindeközben megjön a válasz is: tudnak még szabaddá tenni szobákat a templomban.*

Vissza az elejére Go down
Ajánlott tartalom




Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Empty
TémanyitásTárgy: Re: Főnix templom - A templom belseje   Főnix templom - A templom belseje - Page 7 Icon_minitime

Vissza az elejére Go down
 
Főnix templom - A templom belseje
Vissza az elejére 
7 / 7 oldalUgrás a következő oldalra : Previous  1, 2, 3, 4, 5, 6, 7

Permissions in this forum:Nem válaszolhatsz egy témára ebben a fórumban.
LANURIA :: Lanuria világa :: Középvidék :: Telar-
Ugrás: