Városhatár

Tárgy: Re: Városhatár 2012-07-21, 9:19 pm

*Könnyű, túl könnyű a válasz. Ha igazán belegondolt, nem venné ilyen könnyedén. De bele fog, hamarosan. Ha az első halandó sárkánnyal találkozik, remélhetőleg legkésőbb akkor belegondol majd abba, hogy mit is jelentenek előbbi szavai Kainnak.
De ha akkor nem, akkor is eljöhet az a pillanat, ha nem épp Furia, hát Risan, vagy Inaeth ébreszti rá arra, hogy miről is szólnak ezek.
Mert nem csak Furia ősi sárkány.
Vannak többen is.
Amikor a bögrét elveszi az elf, Namelyr az arcára pillant. Így már jobban látja, hogy mélyebben is felfogta ennek a napnak a súlyát.
Silarona tudja, hogy miről beszélt.
Nem mondhatná, hogy ettől boldogabb lett, vagy elégedettséggel töltené el. Sőt, talán némi keserűség cseppen még amúgy is borús hangulatába.
Látja, hogy a másik lehajtja fejét.
Nem tudni, miért teszi, de a „mágus” előrenyúl, bár érez némi fájdalmat sebeiben a hirtelen mozdulat közben.
Erős keze az előrehulló haj helyett a nő álla alá nyúl, és ha Silarona engedi, felemeli fejét.*
- Semmilyen körülmények között se veszítsd el büszkeséged! Te egy sárkány vagy, a teremtett világ egyik legerősebb lénye.
*A felemelt kéz, ha engedik, még egy mozdulatot tesz, hogy a barna hajat kisimítsa az elf arca elől.
Az ében szemek jelzik, hogy járt egy efféle utat, de persze az arany sárkány nem tudhatja, hogy Silarona csak elkomorodott a gondolatoktól, vagy pedig tényleg azért hajtotta le a fejét, amit mondott miatta.
Minden esetre a kétlábúaknál a lehajtott fej megfigyelései szerint sokszor jelzi azt, amit említett előbbi szavaival.
Kain kortyol a vízből és élvezi, ahogy a hideg folyadék lehűti a torkát, majd belsejét is kissé. Hiányzott neki a folyadék és tudja, hogy a gyógyulásnál is hasznát veszi neki.*

//Visszaütöttem, már felé jár! bounce

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-07-22, 10:32 am

*Komor gondolatai közül egy érintés rántotta ki. Csodálkozva hagyta, hogy Kain megemelje a fejét, és tengerkék tekintetével a fekete szemeket vizslatta.*
- Semmilyen körülmények között se veszítsd el büszkeséged! Te egy sárkány vagy, a teremtett világ egyik legerősebb lénye.
*Ahogy az erős ujjak kisimították a szemébe hulló barna hajat, az elf száján megjelent egy halvány mosoly. Csak árnyéka az előzőeknek, és még érződött rajta az előző gondolatai nyoma, de látszott rajta az is, hogy milyen sokra értékeli a másik szavait.
A barlangban még mindig világos van, de a fényen már meglátszik a nap vándorlása. A vörös sárkány elf alakjában is kék szemei Namelyrt nézik, ahogy a másik sárkány kortyol a bögréből. A mozgásán még látszik az idegen sárkány ejtette sérülések fájdalma.
Silarona újra beleiszik a vizébe.
Engedetlen haját egy mozdulattal a hátára söpri, amikor az ismét a szemébe hullik.
Nem is vette észre, hogy mennyit megmutatott magából Kainnak. Másnak sosem enegedte volna, hogy meglássa az ilyen érzelmeit. Az arany sárkánynak előtt olyan érzelmeket sem rejtett el, amit sokan a gyengeség jeleként értelmeznek, és ezért nagyon kevesen láthatták rajta.
Rengeteg alkalmi ismerőse volt, de szinte egyiket sem ismerte meg annyira, hogy így megbízzon benne. Kainban megbízott, annak ellenére, hogy milyen rövid ideje ismeri, és hogy ez az ismeretség hogy is kezdődött. Talán azért, mert a másiknak is meg kellett bíznia benne, még ha később itt is hagyja a barlangot.*

// Elkaptam, de majdnem sikerült elejtenem //

Tárgy: Re: Városhatár 2012-07-22, 9:30 pm

*Silarona nem ellenkezik, pedig arra számított, hogy fog. Gyengécske a mosoly, de mégiscsak mosoly.
„Nem oszlathatom el és nem is akarom, évszázadok súlyát, mi válladat nyomja. Becsületedre váljék kitartásod, de sose félj magadból adni és ne taszítsd el azt, aki osztozni kíván veled. Ismered el a félelmet, de ne hajts neki soha fejet. Mert lesz és nem csak egy, aki szívedben előkelő helyet foglal majd el és a veszély mely gyilkos kígyóként font körbe, ha fölébük is tornyosul. Fogad el és légy büszke áldozatukra, ha óvó karmaid alól még is kikerülnek. Szegd fel fejed akkor is és mosolyogj, ha a kín marcangol is. Ne légy áldozat, ne add ellenséged kezébe az örömöt és bocsáss meg neki, legyen ez felé bosszúd.”
*Eszébe jutnak Yz szavai Sendelben. Olyan szavak, amelyeket nem akart érteni, java részüket most sem, vagy pedig minden porcikájával ellenkezik velük, de vannak olyanok, melyek, épp Silarona révén nyernek értelmet. Igaz lenne hát az a fennkölt szöveg, amit Kaneas Cameja mondott neki? Talán épp ez a múltját felejtett vörös sárkány az, akiben bíznia kellene?
Vagy már bízik is benne akaratán kívül?
Figyeli, ahogy iszik a nő.
Néma marad, nem mond semmit. Ő is kortyol, bár fogát kénytelen összeszorítani, s arcán megfeszülnek közben az izmok.
Ideje visszatérni. Leteszi a bögrét az asztalra. Mélyen a tengerkék szemekbe néz, mielőtt hátat fordítana. A szalma mellett megáll.
A „mágus” kezét azon testrészeinek megfelelőjére helyezi sorban egymás után, ahová sárkánytestére a komolyabb sebeket kapta. Apró fények jelennek meg, melyek beleivódnak a sötétbe öltözött testbe, majd a mágus visszapillant az elfre.
Egy villanás és ismét valódi alakja terül el a szalmán. Azonban elfelezi azt, mancsaival és szárnyaival is arrébb tolja, magához közel egy részét.*
- Csak egy fészek van, de megosztom veled. Jut kettőnknek is, ha majd pihenni kívánsz.
*Kósza gondolat volt, de nem ajánlotta végül fel azt, hogy telepedjen az ő fészkébe. Két idegen sárkányról van szó. Persze talán ha a vörös mégis társaságot keresne nála, nem ellenkezne. Úgy melegebb éjjel a barlang.*

//Ej-ej, figyeljünk! Smile

Bár majdnem én is elejtettem, így inkább visszaütöttem ismét! Smile

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-07-28, 12:30 am

// Visszatértem! //

*Kain is újra iszik. Látszik rajta, hogy az egyszerű mozdulat is fájdalmat okoz neki.
Silarona őt nézi, és közben belé nyilall, hogy ha emlékezne, vagy ha fontosnak tartotta volna, hogy a gyógyító varázslatokat is megtanulja, most segíthetne. Még ha az ő varázslatai inkább hajaznak a kétlábú-, mint a sárkány mágiára, hiszen nem volt, aki megtaníthatta volna népének mágiájára.
Hiába, hogy mostanában sokszor megbolondultak az érzései, most rendben voltak. Lassan mégis több érzelem kavargott benne egyszerre, mint az utóbbi időkben bármikor. És egyikkel sem tudott igazán mit kezdeni.
Így nézett bele a fekete szemekbe egy hosszú pillnanatig. Megpróbálja kitalálni, mit is gondolhat a másik. De mielőtt bármire is gondolhatna, a pillanat véget ér, Kain pedig hátat fordít, és elindul vissza, a szalma felé. Nem fekszik vissza rögtön, megáll, és felvillanó, majd rögtön el is tűnő fények kíséretében megteszi azt, amire a vörös sárkány csak gondolni tudott. Látja a pillantást is.
Még akkor is a Kaint nézi, amikor ő felveszit aranyban csillogó valódi alakját. Nem bámulja, csak követi a tekintetével.
De pont ezért rögtön látja, ahogy arrébb tolja a szalma egy részét. Az első pillanatban nem tudja mire vélni a mozdulatot, csak aztán jön rá, hogy mit is csinál Kain.*
- Csak egy fészek van, de megosztom veled. Jut kettőnknek is, ha majd pihenni kívánsz.
*Csodálkozva nézi az arany sárkányt. A mai nap, úgy tűnik, ilyen.*
- Köszönöm - *az egy egyszerű szóból is kiérezni a hálát. De a háttérben ott a rengeteg érzelem is, amik csak gyűlnek, inkább táplálva, mintsem elfolytva egymást.
A barlangra rátelepszik a csönd, hacsak Kain meg nem töri. Silarona még ugyanott áll, a bögréjében marad víz sima felszínébe nézve.
Nem tudja mennyi idő telt el, de arra eszmél, hogy a víz addig sima tükrén apró hullámok futnak végig. Kell egy fél másodperc, mire rájön, hogy miért zavaros a víz. Remeg a keze. Sosem remegett még a keze. Akkor most miért? Ez a kétlábú test gyengesége, de az ő teste, akár kétlábú, akár nem, részben mégiscsak egy sárkány teste. Vagyis például nem szokott remegni a keze.
Összevonja a szemöldökét. Csak most tudatosul benne, hogy milyen fáradt. Igaz ugyan, hogy a délelőtti alvása nem volt túl pihentető, de akkor sem kéne ennyire fáradtnak lennie, a repüléssel és mindennel együtt.
A keze már nem remeg, de a fáradtság nem múlik el. Igazából nem a repülés, vagy valamelyik ilyen fárasztotta ki, hanem a rengeteg érzelem, az idegen helyzet furcsasága, és az emlékek, amik régiek és újak is egyszerre.
Felnéz. Kis habozás után elindul Kain felé. Ahogy odaér a szalmához, vékony teste felvillan, és vörös sárkány alakja jelenik meg. Ránéz a mellette fekvő arany sárkányra. Halványan rámosolyog, bár ez sárkány testében kicsit másként fest. Még mindig lassan fekszik le a szalmára; közben, amennyire a fáradtságtól tud, Kainra figyel. Ugyan ő ajánlotta fel a helyet, és Silarona bízik benne, de... Több száz éve alig volt sárkányok között, a hatalmas arany sárkányon pedig különösen nehezen tudott kiigazodni.
Ha ő nem szólal meg, akkor a vörös sárkány kis idő múlva elalszik. Utolsó gondolata még az, hogy ez a fáradtság nem lehet természetes. De az sem természetes, hogy valakinek elvesznek az emlékei... Talán itt a megoldás.*

// Megvan! //

Tárgy: Re: Városhatár 2012-07-29, 9:17 pm

*Úgy látja, hogy meglepte a vörös sárkányt. Igaz, részben magát is, hiszen ezt nem tette volna meg bárkivel. Még ha barlangjába is fogadja, valamelyik fajtársát, hagyja, hadd gondoskodjon ő magának fekhelyről, s nem ad a sajátjából. Ha pedig a másik megelégszik a hideg kőpadlóval, neki úgy is jó lenne.
Silaronával mégis másképp bánik. Nem tudja, vajon miért és mikor alakult ez így, de már nem is lényeges.*
- Szívesen.
*Egyszerű válasz az egyszerű szóra, többre nincs szükség. Kain nem töri meg a csendet. Saját magával van elfoglalva. Nem is akarja fárasztani magát, ugyanis az erő, amit igénybe vett saját gyógyítására nem kis mennyiségű.
Az elf mozgására nyitja ki a szemét, ami időközbe már le is hunyódott. A számára elkülönített szalma felé tart, így az arany sárkány követi egészen addig, amíg meg nem jelenik a vörös sárkány alakja.
Fogadja a másik mosolyát és egy fáradt mosollyal válaszol. Tessék, ezt is megérte. Egy másik sárkányra mosolyog. Régóta nem történt ilyen.
Nem tesz semmit, figyeli, ahogy Silarona óvatosan elfoglalja a számára biztosított helyet.
Kain nem szólal meg, de figyeli a vörös sárkányt egészen addig, amíg nyugodt, mély légzése nem jelzi számára, hogy Silarona elaludt.
Ekkor már magának is megengedheti, hogy lehunyja szemeit. Szokása szerint nem alszik mélyen. Álmában felsejlenek azok a dolgok, amik utoljára történtek vele ebben a barlangban.
Ezek a dolgok pedig Souhoz kapcsolódnak. Látja magát, amint hajnalban a Furiával való közelgő csatára gondol. Vagyis akkor még csak arra, hogy talán ez lesz mindennek a vége. Furia küldte Rodaluson, a saját barátján keresztül a gyilkos tollat neki. Tudta, hogy gyűjti a varázstárgyakat és ezen a szenvedélyén keresztül akarta megfogni.
A szerencsén múlott és a varázstárgyak védelmén, hogy nem sikerült ez a terve. Aztán látja, hogyan öli meg Rodelust és hagyja el Nasuada, a másik arany sárkány oldalán Nortelont.
Kain felkapja a fejét. Az álom következő mozzanata a Sárkány-hegység csúcsai fölött megjelenő Furia képe.
Az arany sárkány kipillant a barlang bejáratán. A pirkadat első suragarai világítják meg a barlang előtti teret. Már ha az világításnak nevezhető, hogy gyakorlatilag mindent szürkére fest az a parányi világosság.
Silaronára pillant, majd óvatosan megmozgatja tagjait. Néhány hangos és több halkabb roppanás kiséri mozdulatait, mielőtt felállna és felvenné emberi alakját. A barlang körül az ébredő erdő hangjai hallatszódnak és ezek közül teljes biztossággal szűri ki azokat, amik őt érdeklik. A prédaállatok hangját.
Felemelkedik és újra a vörös sárkányra néz.*

// Very Happy

Nézi a labdát a másik kezében...//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-07-29, 10:30 pm

*Silarona érzi a másik figyelmét, ahogy lefekszik. Máskor talán zavarná a figyelem, de most a fáradtságban elvesztek az ilyen szokásai, a másik mosolya - még ha olyan fáradt is, amilyen - megnyugtatja.
A vörös sárkány nyugtalanul alszik. Zavaros, felvillanó álmok követik egymást, semmi közük egymáshoz, vagy a valósághoz. Képzelt csaták, nem létező barátok, máshogy végződő emlékek.
Nem csak ő érezheti, hogy milyen nyugtalan az álma. Kívülről is meglátszik, hiszen mocorog, néha hirtelen, nyugtalanul megmozdul. De nincs aki lássa, hiszen csak ketten vannak a barlangban, és Kaint már a saját, zavaros álmai foglalják le.
De nem csak éjjel látszik ez meg. Reggel az arany sárkány arra ébredhet, hogy a vörös ugyan még a neki felajánlott szalmán fekszik, de a legszélén, jóval közelebb Kainhoz, mint eredetileg.
Nem szándékos, ha reggel ő ébredne fel előbb, gyorsan arrébb is húzódna, hiszen felajánlottak neki egy helyet, neki pedig mintha nem lenne elég. De nem ő ébred elsőnek, ezért, hacsak Kain nem említi, nem tűnik fel neki.
Lassan ébredezik, fáradtan, hiszen nyugtalan alvása messze volt a pihentető kategóriától. De mégis sokkal kipihentebb, mint amikor lefeküdt, a furcsa, természetellenes fáradtság eltűnt.
Már csak félig jár az álmok birodalmában, ahonnan néhány roppanás húzza ki végleg. Nincs igazában tudatáában, hogy a hangok még leutolsó álmához, egy furcsa, idegen csatához tartoztak-e, vagy már a való viágból jöttek.
Nem nyitja ki rögtön a szemét, kell egy fél perc, hogy magához térjen. Mire felnéz, Kain már kétlábú alakjában áll mellette. Ezért sem tűnik fel neki, hogy az éjjel megváltozott a távolság közöttük, hiszen az arany sárkány valódi alakja sokkal nagyobb az átlagnál.
Silarona is nyújtózkodik egyet, nem tudva, hogy pár pillanattal ezelőtt Kain is ugyanezt tette.
Rövid villanás, és már barna hajú elf alakjában néz a szintén emberi alakban lévő Namelyrre. Elkapja a másik pillantását, és belenéz a fekete szemekbe.
Az arckifejezése hamar vált kérdőre, némán tudakolva, hogy van-e a másiknak valamilyen terve.*

// Most már maga felé szállni láthatja //

Tárgy: Re: Városhatár 2012-07-30, 9:17 pm

*Látta, hogy Silarona közelebb merészkedett hozzá. Talán csak álmában tette. Fura is neki, hiszen az ő közelségére senki nem szokott vágyni. Persze nyilván nem is volt tudatos.
Nem szól erről semmit. Mélyen elraktározza magában a pillanatot és a véleményét meg is tartja róla.
Végignézi a vörös sárkány nyújtózkodását, a ruganyos, izmos bestia izmainak, pikkelyeinek játékát, majd amikor az elf nő áll már előtte, azon is végignéz.
Ismét csak vélemény nélkül hagyja a dolgot.*
- Mindjárt pirkad. Ha felkel a nap, ideje vadászni. Éhes vagy?
*Meg sem várja a vörös sárkány válaszát. Természetesnek veszi, hogy a másik az. Ő biztosan és elég régen járt erre ahhoz, hogy a korábban talán a hatalmas ragadozó miatt fogyatkozó vadállomány regenerálódjon. Feltéve persze, hogy Norlan kétlábú vadászai nem tizedelték meg túlságosan.
A szagok azonban nem ezt mutatják.
Ismét a tengerkék szemekbe veti ében pillantását, majd kilépdel a barlangon kívülre. Mozgásában már nem látni a fájdalom nyomait, de ő azért tudja, hogy még nem száz százalékos.
Fekete bőrkabátja most is rajta van, pedig a hűs reggeli szellő nem sokat tudna ártani sokat edzett kétlábú testének sem.
Eszébe jut Sou, aki inkább növényeket, vagy halat eszik, minthogy rendes vadra vadásszon, de nem gondolná, hogy Silarona ugyanígy viselkedne.
Számára épp emiatt Sou a különleges, és épp ezért nem kérdezi meg a nőt, hogy mit is enne.
A máskor még valamelyest mélabús fekete szemekben megcsillan az élet a vadászat és annak gondolatára, hogy utána friss, meleg hússal töltheti meg igazi, sárkány bendőjét.
Ez az igazi élet!
Kain fakó arca ellenére nem néz ki rosszul és ez most jobban kitűnhet, amikor Silaronára nézve elmosolyodik.*
- Hát akkor vadásszunk, sárkány módra!

//Meglepődik, kicsit magasra szállt a labda, vagy ő lépett túlságosan alá, de felugorva elkapja és fordultában már dobja is vissza Smile

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-07-30, 9:54 pm

*Érzi magán a másik tekintetét, de nem zavarja. Hiába nem volt túl pihentető, az alvás azért jólesett. A kérdésig nem is jut eszébe, hogy éhes, de ahogy Kain szóba hozza, már érzi az ürességet a gyomrában. Belegondolva a tegnapi napba, ez nem túl meglepő.*
- Persze.
*Akkor is biztos lenne benne, hogy az arany sárkány is az, ha nem ő hozza fel a vadászatot.
Egy pillanatra összekapcsolódik a pillantásuk, aztán a fekete kabátos "mágus" megfordul, és kisétál a barlangból.
Silarna követi a tekintetével, arra figyelve, hogy a másik mennyire mozog természetesen, meglátszik-e rajta a tegnapi sérülések fájdalma. Mert hogy az összes nem múlhatott el mára, az biztos. De Namelyr biztosan mozog, nem látszik rajta, hogy egy éjszakával ezelőtt még komolyan sérült volt. A vörös sárkány kissé megkönnyebbülve követi. Örül, hogy javult az állapota.
De miért viseli ennyire a szívén Kain hogylétét? Nem is merül fel benne a kérdés. Pedig ez nála nem mindennapi. De most csak élvezi a reggelt, ami megszabadította a tegnapi rossz hangulata jelentős részétől.
A vadászat gondolata pedig még inkább feldobja. Pár napja vadászott utoljára. De arra nem emlékszik, hogy valaha is vadászott volna együtt egy fajtársával. Vagyis ébredése óta, hétszáz éve csak egyedül vadászott.
Miközben erre gondol, Namelyrnél kicsit lassabban ér ki a barlangból. Ránéz. Ámulva fedezi fel a megcsillanó szemeket. A mosolyon még jobban meglepődik, de örül neki, és rögtön visszamosolyog. Kain sokkal jobban néz ki.
Úgy érzi, nem a tegnapi, rosszkedvű viselkedés volt a szokatlanabb. De a mostani, vidámabb kedv mindenképp jobb - már csak a hirtelen megmozdulások szempontjából is -, és semmiképp nem akarja elrontani. Arról nem is beszélve, hogy halvány fáradtsága ellenére Silarona is jókedvű.*
- Hát akkor vadásszunk, sárkány módra!
*Erre már az ő szemei is felcsillannak. Ez mindig jól hangzik, főleg, hogy eddig legfeljebb magában, magának mondhatta ki.
A kezdeményezést átendegi Kainnak, hiszen nem ismrős a környéken. Egyedül is megoldaná, de miért, ha lehet máshogy is? Ez így sokkal jobbank ígérkezik.*

// Pont a kezébe, és már megy is vissza! //

Tárgy: Re: Városhatár 2012-07-30, 10:15 pm

*A válasz sem várat magára sokáig, még ha csak felcsillanó tengerkék szemek is adják meg. Ugyan melyik sárkány ne szeretné a vadászatot?!
Egy dolog maradt még hátra, azt gyorsan meg is teszi baljával. Elrejti barlangja bejáratát az avatatlan szemek elől.
Ezután a „mágus” rögvest felölti aranyszínű gúnyáját, az igazit, hogy elrugaszkodjon a földtől. Most még az sem zavarja, hogy itt-ott szúró fájdalomként jelentkeznek a tegnap sebei.
Az keleten, a horizonton ibolya és narancs keverékéből fest a felkelő nap művészi képet, mely pillanatról pillanatra változik, ahogy a tovanyúló felhőfoszlányokon is megtörnek sugarai. A hűs levegő ott süvít hatalmas teste körül, míg egy megfontolt fordulóval visszakanyarodik, hogy úgy várja a vörös sárkányt. Pontosan tudja, hogy merre kell mennie, az idő alatt, mióta ez volt búvóhelyen, megismerte már a környéket, így a vadak vándorlási szokásait is.
Lepillant az erdő smaragdzölt koronájára, majd megrázza fejét, ahogy meglátja a közeledő vöröst.
Ott van torkán már a kitörni készülő örömrikoltás, de az végül csak halk morgássá szelídül, hiszen nem volna jó előre figyelmeztetni a prédát a csúcsragadozók jelenlétéről.
Nem szól, hanem amikor Silarona odaér a közelébe, fejével Észak felé bök. Idefent szagnyomukat a földön tébláboló vadak sosem fogják megérezni. Csupán annyi a dolguk, hogy a felkelő nap fényében nem vessenek árnyékot rájuk. Ezért tesz egy rövid, vitorlázó kerülőt, hogy azt a köves partrészt, ahol a szarvasok vonulási útja keresztezi a patakot, majd nyugati irányból közelíthessék meg.
Laza szárnycsapásokkal vesz újabb lendületet, miközben az arany szemekben és pikkelyeken a felkelő nap égő-narancs színei játszanak. Élvezi ezt a reggelt, nem utolsó sorban azért is, mert társasága van.
Csakhamar feltűnik a patak vizéből ivó szarvascsorda látványa.
Kain biztos benne, hogy Silaronának is megvannak a maga módszerei a vadászatban, ezért nem is mond semmit, csak fejével int, mielőtt szárnyait a siklásból oldala mellé nem szorítja, hogy minél áramvonalasabbá váljon méretes teste. Zuhanórepülésben közelíti meg a kiszemelt prédát.*

//Két kézzel fogja, pattint vele jobbal, majd kézilabdás módra betámaszt és jól megsuhintja. Basketball

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-07-31, 10:06 pm

*Az elf nő egy pillanattal később alakul át, mint ahogy eltűnik mellőle a fekete köpenyes alak. Mire felveszi valódi alakját, Kain már el is hagyta a földet. A vörös sárkány gyorsan követi.
Élvezi a repülést. Az ég vörös a felkelő naptól, a szél - a halovány szellő és a repülés közben mellette suhanó levegő keveréke - körbefogja, megadva a szabadság érzését. Ilyenkor mintha egy kicsit kizárhatná a zavaró dolgokat, problémákat, élvezve az üres teret maga körül, ahol nem akadályozza semmi.
Kicsit feljebb suhan, mint kéne, még mindig a kezdeti lendülettel. De hamar visszasüllyed, hogy elinduljon Kain aranyló alakja után. Nem kell sokáig keresnie, hiszen a másik sárkány felé fordulva várja. Silarona még látja is a fejrázás végét.
Sárkány érzékszervei sokkal jobbak, mint kétlábú, elf alakjának, tisztán hallja Kain morgását. Vidáman visszamorog, hasonlóan Namelyréhez.
Érti az irányadó mozdulatot, de vár egy rövid pillanatot, mielőtt elindulva, megadva ezzel Kainnak az elsőbbséget. Most az ő területén vannak.
Kissé lemaradva követi a hatalmas arany sárkányt. Hamarosan meg is látják a szarvascsordát.
Kain már indul is, és Silarona sem akar lemaradni. Főleg, hogy ő máshogy vadászik, és ha a csorda szétrebben, nehezebb lesz. De ha siet, pont annyival nehezíti meg a dolgát, hogy az még kellemes legyen.
A fáradságot már nem is érzi. Kitárt szárnyakkal oldalra siklik, figyelve, hogy az árnyéka ne riassza meg a patakból ivó szarvasokat. Egyre lejjebb ereszkedik, kicsit gyorsabban, mint egyedül tenné. Közben alaposan szemügyre veszi a csordát, kiválasztva magának egyet. Hirtelen, mikor már közel van, egy mozdulattal felgyorsul, és lecsap a már menekülő szarvasra. A csorda végképp feloszlott, mindegyik menekült, amerre látott.
A vörös sárkány egy mozdulattal kitöri áldozata nyakát, és jóízűen lát neki.
Máskor lassabban vadászik, élvezi az egyoldalú játékot az ő ügyessége, és az áldozata ösztönei között. Ha ráér, és kedve van hozzá, így vadászik, de sokszor siet, vagy csak türelmetlenebb, és akkor hasonlóan Kain módszeréhez, a gyorsaságra hajt.
Elégedetten áll fel, és nyújtózik ki. Odalépdel a patakhoz, és lemossa magáról a vért. Csak ezután néz Kainra, hogy ő vajon végzett-e már.*

// Elkapta, majd azzal a lendülettel rögtön küldi is vissza //

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-01, 1:57 pm

*Kain látja, hogy Silarona lemaradva követi őt, míg oldalra nem siklik.
Eközben már el is éri a prédát.
Ismeri az állatoknál azt a pillanatot, amikor az ijedtségtől egy pillanatra megmerevedik a préda, hogy utána aztán kirúgja magát, így igyekezve egérutat nyerni az üldöző elől.
Nem várja meg azt a lépést, amikor a szarvas menekülőre fogja, sokkal hamarabb csap le, bár épp azzal ijeszt rá célpontjára, hogy hirtelen terjeszti ki szárnyait a levegőben, éppen felette, hogy így lassítsa annyira a zuhanást, hogy épp csak felkapja a szarvast.
Nem repül messzire fel, valójában egy kőhajításnyira onnan, a patak túlpartján ér földet úgy, hogy akkorra már átharapta az állat nyakát.
A szarvas már nem kapálózik karmai között, elégedetten lát hozzá. Élvezi a friss, meleg vér ízét a szájában, a szinte még remegő, gőzölgő húst, amikor fogaival, karmaival felszakítja a szarvas bőrét.
Nem mellesleg fájó sebeinek is jót tesz a pihenés, amíg eszik, ugyanis a zuhanás lassítása igénybe vette testét. Más esetben meg sem érezné, de most itt fáj, ott szúr. Szerencsére fel nem szakadt egyik sem.
Étvágya végeztével ő is megjelenik a patak partján, ahol Silarona már tisztogatja magát. Kain nem csinál ügyet belőle. Előbb szomját oltja a friss vízzel, majd utána belelépdel a vízbe.
A patak gyors folyása lemossa arany karmairól és mancsairól a rátapadt vért, pofájáról pedig már ivás közben eltűnt.
Az arany szemek Silaronára néznek. Fejét oldalra billenti, úgy keresi a tengerkék szemeket arany pillantásával.
Elégedett, gyors és hatékony vadászat volt, és már nem éhes. Túlzottan nem is lakott jól, de ez most nem izgatja. Éppen elég arra, amire kell.*
- Áljunk odébb innen. Ez az emberek világa.
*Néz fel a felemelkedőben lévő napra. Hamarosan megérkeznek a környékre a favágók, a vadászok és a kalandozók is útnak indulnak.
Nem mintha tartana tőlük, de ha eddig észrevétlen tudott maradni, s nem terjed híre a sárkánynak, aki Norlan közelében szokott megjelenni, jó lenne, ha így is maradna arra a rövid időre, ameddig maradni akar.
Pedig jobban esne neki leheveredni a közelben az evés után és pihenni.
Felemeli, majd kitárja szárnyait. Okkal teszi, kíváncsi, mekkora fájdalmakat érez.*

//Sebesen érkezik a labda, de nem fog ki rajta. Karját kinyújtva fogja meg, majd már küldi is vissza. Cool

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-01, 10:20 pm

*Kain is végzett, és egyszerűen szabadul meg a vértől. A patak friss vize megtörik az aranyló pikkelyeken, a felfröccsenő apró cseppek eleinte vörös színe is hamarosan eltűnik, ahogy a sárkány karmaira ragadt vért elviszi a víz.
A vörös sárkány leteszi a fejét, és lehunyja a szemét. Nem hosszan, csak épphogy egy hosszú pillanatig. Felnézve épp elkapja az arany szemek pillantását. Gyorsan felemeli a fejét, hogy ne kelljen annyira felnéznie. Épp eleget élt ahhoz faluban, hogy tudja, hogy néz ki egy felfelé néző kutya... Még távolról sem akart hasonlítani a fejében megmaradt képre.
Az ég egyre világosodik. Igaza van Kainnak. Ha nem akarnak lebukni - márpedig ezt jobb lenne elkerülni, nem csak azért, mert akkor helyben is kitörne a botrány, hanem Namelyr közelben lévő barlangja miatt is, amit jó lenne, ha nem találnának meg, még azután sem, hogy elköltözik onnan, hiszen mindig jó, ha tud az adott helyen egy használható menedéket - akkor jobb, ha mennek.
Nem ismeri a környéket, és ez nem csak a tájra igaz, hanem az itt élők szokásaira is. De mindenhol vannak korán kelők, akik a Nap első sugaraival kelnek, és rögtön meg is fogják a munka végét.
Amíg Kain kitárja a szárnyait, - talán csak megmozgatja, talán próbálgatja a tegnapi sebek után - Silarona el is rugaszkodik. Evés után jobban esne egy kis pihenés, még ha nemrég keltek is fel, de ha már el kell menniük, akkor minél hamarabb. Tesz egy kissebb kört a levegőben, majd, a fennmaradáshoz szükséges apró mozdulatok kivételével, egy helyben lebegve néz le az arany sárkányra.*
- Hová akarsz menni? Vissza? Vagy...?
*Közben azon gondolkodik, hogy ha Kain messze akar menni, azt mennyire fogják értékelni a sebei. De a másiknak bőven van annyi tapasztalata, hogy ne nehezítse meg a sebei gyógyulását szükségtelenül.
Felmerül benne az is, hogy talán hagynia kéne Kaint, és elmennie, de a másik nem mutatta, hogy kényelmetlen lenne a társasága. Ő pedig élvezi, hogy végre együtt lehet egy fajtársával. És nem csak ezért marad szívesen. Kaint kedveli, bár nem tudná megmondani, hogy miért.
Közben gondolatai tárgyára néz, figyelve, hogy merre akar menni. Ő most nyitott, ráér. Hagy döntsön az arany sárkány.*

// Egy ugrás, és már a kezében is van, aztán már száll is vissza! //

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-02, 1:24 pm

*Silarona már a levegőben is van. Az arany sárkány figyeli a mozgását, majd mivel ő sem szeret alulról felfelé beszélni, ezért szintén a levegőbe emelkedik. A szárnyak bírják, de nem tervezi, hogy hosszú utat tenne meg még ma.
A barlang az egyetlen megfelelő cél.*
- Vissza. Ma még maradok.
*Nem hívja a vörös sárkányt, bár jól esne neki a társasága, de míg a cserfes, ifjú és – legalábbis szerinte – védelemre szoruló Sou könnyebben átjutott a maga elé emelt védelmi vonalakon, a belül szintén sebzett, emlékeit kereső vörös sárkány már nehezebben érheti ezt el. Már ha egyáltalán akarja.
Kain már az ő szintjén van és mielőtt még újra a barlang felé venné az irányt, felülről körbepillant a földön, ameddig a szem ellát. A nehézség ebben az, hogy a kétlábúakat nehezebb például a lombok takarásában észrevenni, mint idefent, onnan pedig hamarabb észrevehetik a két hatalmas bestiát a levegőben, mint azok őket.
Abban azért bizonyos, hogy a mostani bőséges reggeli után nem kell ma már vadászniuk. A barlang nyújt fedezéket, de nem épp vendégmarasztalásra van kitalálva.
Ha Silarona követi, hamarosan újra a barlang előtt szállnak le, s mivel azért ha mások nem, rablók, haramiák előfordulhatnak erre, még ha tisztes távolságban kerülik is a „mágus” területét, ezért amikor szárnyait kiterjesztve landol a bozótos előtti szabad térségben, még egy pillanatra megfeszíti azokat, élvezve valódi alakjának összehasonlíthatatlanul jobb érzését, mielőtt újra kétlábú testbe zárja magát.
A „feketeköpenyes” körbe is néz, amolyan ellenőrzésképpen, de korábban is azt gondolta, hogy nincs a közelében kétlábú.
Most sem lát. Megvárja, hogy Silarona megérkezzen.*
- Hozok friss vizet a patakról.
*Logikátlannak tűnik talán, hogy kétlábúként megy érte, de errefelé, aki tud róla, mind a környék mágusaként ismeri, s nem sárkányként. Hosszas munkával alakította ki ezt a képet magáról, hogy álcája tökéletes legyen.
Így barlangja felé fordul, hogy a két köcsögöt előhozza.*

//Meglepi a gyors válasz, de reagál és visszaüti a labdát. What a Face

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-02, 7:15 pm

*Kain felemelkedik, és hamarosan el is indul vissza, a barlang felé. Két, rövid mondatában nem hívta Silaronát, de nem is küldte el. És a vörös sárkány tartotta magát ahhoz, amit az imént elhatározott, hogy nem megy el, amíg nem küldik el, vagy nem érzi, hogy mennie kéne.
Elindul Kain nyomában, de szinte rögtön felzárkózik mellé. Igyekszik úgy helyezkedni, hogy a másik könnyen láthassa őt, ha szeretné, hiszen tudja, hogy az óvatos arany sárkány nem rajong a háta mögött repülő fajtársaiért.
Már a barlang előtt landolnak. Silarona megint kicsit lemaradva, úgy tűnik, ez így marad. Leszáll, miközben Kain már fel is veszi mágus alakját. Hamarosan megjelenik mellette a vékony elf nő is.
A mondatra csak bólint, és ő is elindul a barlang felé. De nem megy be, csak megáll a bejáratnál, és megvárja, hogy Namelyr kiérjen a köcsögökkel. Ahogy kilép, el kell mennie a barna hajú nő mellett, aki gyorsan kikapja a kezéből a két edényt.*
- Majd én.
*Lehet, hogy üresen könnyűek, de vízzel teli már közel sem annyira. És még ha nem is okozna gondot, így egyszerűbb.
Ha Kain rászól, vagy megpróbálja visszavenni a köcsögöket, akkor is magánál tartja őket, legfeljebb arrébb lép velük.
Elindul a patak felé, közben ránéz Kainra, hogy követi-e, vagy visszamegy a barlangba. Ha jön, akkor rámosolyog, és bevárja, ha nem, továbbmegy a patakhoz.*

// Megvaan, és egy szép ívvel (annak szánttal) megy is vissza! Very Happy

//

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-03, 9:39 am

*Miután Silarona követte is, és kicsivel utána landolt a barlang előtti szabad térségen, így Kain elindul be a kettő köcsögért.
Egyet-egyet ragad meg két erős kezével és érkezik is vissza velük a lány mellé.
Nem beszél sokat továbbra sem, egyenlőre nincsenek komoly fájdalmai, sőt, mivel a két köcsög viszonylag könnyűnek ígérkezik, így nem is készül fejben arra, hogy majd nehezére esne a cipekedés.
A meglepetés akkor éri, amikor a nő kikapja kezeiből a köcsögöket.
A fekete szemek elkerekednek.*
- Nem olyan megerőltető ez….
*Ellenkezne, de az elf nem válaszol, hanem meglepetésre hozzá hasonló néma és konok hozzáállással elindul a patak felé.
A feketeköpenyes megrántja a vállát, de kénytelen egy apró mosollyal is reagálni erre a jelenetre.
A vörös sárkány reakciója tetszik neki. Ahogy Silarona elindul, kezében a köcsögökkel, kissé lemarad, és úgy figyeli a lány ruganyos, könnyed mozgását.
Amikor az elf visszanéz, bőrkabátja zsebébe vágja ökleit és komoly arccal elindul ő is a patakhoz, immár a nő mellett.
Feltételezi, hogy a vörös nőstény ugyanoda fog menni vízért, ahonnan legutóbb hozott. Kíváncsi rá, hogy ugyanazt a helyet választotta-e, amit ő szokott, vagy esetleg másikat.
Eközben távolról már favágók fejszecsattogását és kurjantásait hozza a szél. A idők folyamán Norlan egyre terjeszkedett és az erdő, mely régen hosszas járásra, szinte a falak mellett ért véget, már jóval keskenyebb sávban karolja a barlangot.
A kétlábúak gyorsan élik fel a természetet, és Kain azt is tudja, hogy sok helyen legelő, vagy épp megművelt földek váltották fel az egykori rengeteg helyét.
Előbb-utóbb egyébként is el kellene hagynia a barlangot, mert túl közel kerülnének hozzá az emberek.
Ezen járnak gondolatai, ha Silarona nem szólítja meg út közben. A patak arra a helyre emlékezteti, ahol Souval vállvetve vertek meg egy kisebb csapat támadót, köztük egy mágust is. Sou akkor volt először harcos a szemében. Illúziót használt.*
- Megállapodtál valahol mióta elvesztek az emlékeid?
*Talán nem helyénvaló a kérdés, de érdekli őt a válasz és ebben a pillanatban jutott eszébe.*

//Az ív végén a labda a kézben landol, majd ha már ívelgetés, akkor megdobja az ívet ő is. Razz

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-04, 1:40 pm

*Kain mellette sétál, zsebre dugott kézzel.
Közöttük csönd van, de az erdő természetes, zajos csöndjét elűzik a favágás hangjai. A madarak, amik a napfalkaltével megszólaltak, kénytelenek voltak szinte rögtön abba is hagyni a csivitelést, megrémülve az emberektől.
Hamarosan odaérnek a patakhoz. Silarona arra a helyre megy, ahol legutóbb is megtöltötte a köcsögöket, a patak egy szélesebb kanyarulatához, ahol a víz viszonylag mély, még közvetlenül a part mellett is, így gond nélkül lehet vizet meríteni.
Namelyr kérdése meglepi. Reflex szerűen válaszol.*
- Nem. -* Nem szokott beszélni arról az időszakról, és ha mégis rákérdeznének, legtöbbször letagadja. Egy fajtársának pedig... De Kain más mint a többiek, akik közül sokan elítélnék az alapján, hogy egy emberre hallgatott, és leleplezte magát azért, hogy megvédje. Legalábbi reméli.* - Igen
*Halkan felsóhajt. Mintha kicsit ellentmondásba keveredett volna.*
- Még régen, pár évvel az után, hogy felébredtem, leteepedtem egy időre egy faluban. De csúfos vége lett, és azóta meg sem próbáltam. Igazából jó ideje - *~pár száz éve~* - eszembe sem jutott. Talán egy kicsit félek tőle...
*Soha, senkinek nem mondta még el ezt. Hogy fél attól, hogy újra megpróbálja... Mert úgy járhat, mint legutóbb.
És most mégis, miért mondta el? Maga elé meredt, bele a patakba. Észre sem vette, hogy a kezében tartott köcsög már megtelt. Aztán hirtelen kikapta a vízből, és a másikért nyúlt. Nem nézett Kainra. Nem mintha olyan súlyos dolgokat mondott volna... másnak. De neki ez, hogy elmondta, évszázadok óta először, neki súlyos volt.*

// Könnyedén elkapja, és már repül is vissza! //

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-04, 9:55 pm

*Furcsa, gyors választ kap. Nem is számított rá, hiszen olyan témában kérdezett, ami érzékeny pontja lehet Silaronának. Mégis, úgy tűnik, a kíváncsiság van olyan nagy úr, hogy megérje követni.
A nő választ ad. Mindjárt két egymással szöges ellentétben állót. Az arany sárkány fekete szemöldöke egy pillanatra megrándul, de csak annyira, hiszen ez alapján igen nehéz lenne megítélnie, melyik is az igazi.
Kicsit elmorfondírozik azon, hogy ugyan mit jelent az a csúfos vég? Talán rájöttek, hogy a karcsú és sebezhető tünde külső valójában egy fenevadat takar, aki bármikor a földdel teheti egyenlővé az egész falut?
Vagy valami más?
Látja, hogy a nő maga mellé mered a patakba, hogy a köcsög már régen teli van azzal a friss és tiszta vízzel, amely alatt látni a patak medrét is, mintha nem is folyna ott semmi.
Odaadja a másik köcsögöt, de sem mosoly, sem más nem látszik fehér arcán, csak a mélyen ülő szemek kutató pillantásai maradnak Silarona arcán.
Nem tudhatja, hogyan élte meg Kain azt a pillanatot, amikor ráébredt, hogy a fehérköpenyes mágusnak köszönheti az életét és voltaképpen egy becsületes és egyenes kétlábúról van szó. Olyanról, aki akár arra is méltó lenne, hogy ha az istenek kevésbé kegyetlenül bánnak vele, sárkánynak szülessen.
Így azonban maradt a figyelem.
Silarona sem tudhatja, hogy Kain hogyan jutott el a beszivárgó kémből és szabotőrből egészen addig, hogy a csatában megmentsen egy kétlábút az egyik ősi ellenében.
Mély és súlyos dolgok ezek.
Amikor a másik köcsög is megtelik, a feketeköpenyes kezét nyújtja Silaronának, hogy felsegítse a vízpartról. Tudja, hogy a másik köcsög ott van a nő túloldalán, de valószínűleg még nem fogja.*
- Mind éltünk már meg hasonló pillanatokat.
*Jegyzi meg halkan. A mondat mögött sokkal mélyebb tartalom rejlik, mint maga a sablonos szöveg.
Ha a nő elfogadja, akkor felsegíti úgy, hogy jó erősen felhúzza, ha megfogta kinyújtott kezét.
A sűrű fák között megroppan egy ág az avaron a hátuk mögött.*

//Széles tenyerében landol a labda, amivel azon mozdulattal már löki is vissza. cheers

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-05, 11:06 am

*Silarona a teli köcsögöt lerakja maga mellé. A másiknak biztosan mellényúlna elsőre, ha Kain nem nyújtja oda neki a köcsögöt. Felnéz, és tekintete, amiben még látszik az emlékek okozta halvány keserűség, találkozik Namelyr kutató pillantásával.
A második edény is megtelik, és Silarona ezúttal idejében kiemeli a vízből. Már állna is rögtön fel, amikor Kain a kezét nyújtja. Elfogadja, és ahogy felemelkedik, hálásan rámosolyog. Ez a mosoly kicsit még mindig szomorkás, de ami a legjobban érződik benne, az a köszönet. Egy magányosan utazó nő, főleg, ha olyan útszéli helyekre tér be éjszakára, mint legtöbbször ő, nem ilyen gesztusokat szokott kapni.
A mosoly rövid, villanásnyi, a következő szavakat már nem is éri meg. De ha meg is érné, akkor is hamar eltűnne. Érzi, hogy több van a szavak mögött, mint elsőre hallatszik. A fehér köpenyes mágusra gondol, aki miatt az arany sárkány szembefordult a népével. Nem tudott róla semmit. Mit tehetett, amivel ennyire kivívta egy sárkány - egy ilyen sárkány - tiszteletét? Vagy háláját?
Gondolatait egy ág reccsenése szakítja félbe. Az erdőből jön, az ágat borító sűrű avartól halk, hogy talán egy figyelmetlenebb ember meg sem hallaná. De ők nem emberek, és még kétlábú alakban is sokkal élesebbek az érzékeik, mint másoknak.
Silarona, aki már fordult volna hátra a még a földön lévő köcsögért, most hitrelen visszafordult, és az erdőbe meredt, a zaj forrása felé. A közeledő, aki eddig vigyázhatott, hogy csöndes legyen, most hangos csörtetéssel indult feléjük, és a következő pillanatban kilépett a fák közül.
Ember volt, ez rögtön látszott. A város őreinek egyenruháját viselte, de csapzott volt, látszott rajta, hogy egy ideje nem az ágyában alszik. Véreres, szürke szeme rosszindulattól fénylett, de látszott benne az álomszerű zavarodottság is, mintha beteg lenne.
Fenyegetően lépett közelebb. Vagyis fenyegetőnek szánhatta a mozdulatot, de a mozgásában is benne volt a furcsa zavarodottság, ami a szemében látszott.
Kicsit megtorpant, mint aki nem tudja mit akar. Ennek csak az mondott ellent, hogy egész arckifelyezése elszántságról árulkodott.*

// Könnyen elkapja, és rögtön megy vissza! //

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-05, 12:56 pm

*Reccsenés. Olyan, amit csak a mindenkor óvatlan és a vadaknál is sokkal kevésbé körültekintő emberek adnak. Kain már a hangból sejti, hogy nem egy ág esett le, vagy egy vadállattól származik, hanem kétlábú az elkövető és settenkedő, s hogy ember.
Legfeljebb azon mérgelődik, hogy volt annyi esze, hogy nem szélirányban helyezkedett el, mivel így egyikük sem érzékelte korábban.
Arcára fagyos kifejezés ül ki, ahogy vonatott lassúsággal az előlépő férfira emeli ébenfekete tekintetét.
Az a fajta kétlábú ez az alak, akivel sosem találkozik, és végképp nem közösködik semmiben szívesen. Jelen helyzetben pedig nagyon nem tetszik neki az az arckifejezés, ami ki van írva rá.
Nálunk, sárkányoknál a mimika jóval kevesebb súllyal esik latba a kommunikációban, de a kétlábúak gondolatai sokszor még az arcukra is ki vannak írva.
Csak le kell tudni őket olvasni.
Ebben pedig az arany sárkány az évszázadok alatt nagy gyakorlatot szerzett.
A feketeköpenyes kihúzza magát, úgy néz rá a katonára.
Nem épp kellemes gondolatok kavarognak a fejében, de jobbat nem tehet. Kivár egy kicsit, de mivel a katona nem az a szószátyár fajta, pedig illő az lenne, hogy az érkező köszön elsőnek, így végül a mágus szól.*
- Beszélj!
*Máskor kellemes hangja most egy élesebb, de mély zöngét kap, ami nem egyből sarkall még támadásra. Persze, ha a másik fél mindenképp harcolni akar, akkor békére sem törekszik. Még halálán sem fog megijedni egy kétlábútól.
Izmait felkészíti arra, hogy gyorsan reagáljon, ha kell, de nem indít támadást.*

//Kézben a labda és száll, száll már vissza! Cool

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-05, 3:27 pm

- Beszélj!
*Silarona leteszi a kezében lévő köcsögöt, kicsit hátrébb, a másik mellé. Most nem hiányzik egy harc, főleg, hogy Kain nyilvánvalóan nem fog kihátrálni belőle, bármilyen állapotban is van.
Az "elf" kiegyenesedik, és szembefordul a katonával. Annak láthatóan nem tetszik a barátságtalan fogadtatás.*
- Ez a város területe! Igazoljátok magatokat, kik vagytok, és mit kerestek itt!
*Talán mást átvert volna ezzel a szöveggel, de itt több mint hétszáz év tapasztalatával került szembe. A mondatok csak halvány másolatai voltak a városi őrök határozott felszólításainak, és a férfi egész lényéből látszott, hogy az egész csak színjáték. Talán valamikor tényleg az őrséghez tagja volt, de lerítt róla, hogy már jó ideje nem az. *
- Egyik sem tartozik rád. - *lépett előre az elf nő. Hűvösen szólalat meg, lekezelően.*
- De ha ennyire érdekel, elmondhatom. - *Elhallgat, és lassan sétál előre, egyre közelebb az idegenhez. Közben előhúzza a kardját, nem támadólag, inkább mintha meg akarná nézni, nem maradt-e véres. Mintha nemrég használta volna... Pedig valójában jó, ha pár hete használta utoljára.
Meglengeti a fegyvert, csak úgy oldalra. Egyre közelebb sétál a férfihoz, közben vészjóslóan elmosolyodik. Előjött belőle a harcos, ami nem sok jót ígér a kötekedőnek.*
- Akkor halljam! - *próbálkozoik be a "városőr", még zavarodottabban a nő viselkedésétől.
Silarona most először nézett a "beszélgetés" kezdete óta Kainra. A tekintete magabiztos. Az eddigi összes feszültségét adta most le a szerencsétlenre, aki rosszkor próbálkozott rossz emberrel.*
- Az egyik városi nemes emberei vagyunk, utasításra tartózkodunk itt. Ellentétben veled... Mindenki tudja, hogy már rég nem tartozol az őrség soraiba. Úgyhogy tűnj el, amíg tudsz.
*Egyszeri ajánlat, ezt minden normális lény felfoghatta. Csak az a kérdés, hogy a vele szemben álló férfi mennyire mondható még épelméjűnek.
De ez a vörös sárkányt nem igazán érdekelte. Már nem csak azért viselkedett így, hogy Kaintól, ha lehet távol tartsa a harcot - pont elég neki a legutóbbi, a vörös sárkánnyal - hanem mert az idegen zavarta, és nagyon szívesen megszabadult volna tőle, hogy ne is lássa többet.*

// Elkapta, és máár megy is vissza! //

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-05, 10:10 pm

*Az arany sárkány csak azért nem válaszol, Mert társa megteszi ezt helyette. Milyen furcsa ezt így kijelenteni, hiszen Kain már hosszú idők óta döntően társ nélkül bolyong, menekül és bujkál.
Kardját minden esetre megmarkolja kezével fekete bőrkabátja alatt, de nem sieti el annak kirántását hüvelyéből.
Nem hisz a férfinak. Miért is tenné, amikor látható, hogy hazudik, s még Silarona, az emlékeit veszített sárkány is átlát a hazugságon.
Figyeli, hogy a nő milyen természetes könnyedséggel, milyen ragadozókat jellemző ruganyossággal közelíti meg a katonát. Ha a férfinak elég magához való esze lenne, inalna el, mielőtt ez a két titokzatos alak végleg elteszi láb alól.
A harcoson látszik, hogy igazak voltak az elf szavai, de ettől még nem adja fel.
Ő is kihúzza fegyverét és a katonai szablya fenyegető mered a nőre, aki jóval közelebb áll most hozzá, mint a férfi.
A feketeköpenyes nem is jött közelebb hozzá, így Norlan egykori őre fejében afféle gondolatok ütnek tanyát, hogy előbb a nőt kapja el, majd a férfit.
Persze utóbbi leheli ki hamarabb a lelkét, ezzel a karcsú szépséggel más elképzelései vannak.
Elég, ha harcképtelenné válik.
Ha nem is teljes magabiztossággal, de összeszedettebben közelít most ő Silaronához. Kain ekkor lép előre, látva, hogy mi a szándéka a férfinak.
Nem fog beleavatkozni, hacsak a vörös sárkánynak nincs arra szüksége, de ha mégis úgy alakulna, a közelben akar lenni, hogy módjában álljon alakítani a harc menetét.*
- Nemes emberei, mi? Nem úgy néztek ki. Inkább két utazó vagytok, akik a közelben táboroznak!
*Jegyzi meg, mielőtt lesújtana kardjával Silaronára. Nem tudhatja, hogy kikkel áll szemben.*

//Megvan! Megpörgeti az ujján, hogy aztán dobja is vissza! Basketball

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-06, 11:56 am

- Nemes emberei, mi? Nem úgy néztek ki. Inkább két utazó vagytok, akik a közelben táboroznak!
* Úgy tűnik, a férfi nem értette meg. És Silaronának ennyi elég is.*
- Tényleg? - *mosolyodik el. Ha a férfinak lenne esze, elmenekül. Persze, ha lenne esze, már előbb megteszi.* - Igazán kár.
*Az elf nő az egyik pillanatban még könnyeden áll, a másikban pedig már mozdul, a kardja a "városőr" gyomra felé tart. A kötekedő csak hatalmas szerencséjének köszönheti, hogy a kard a szablyáján csikordul, és arról lecsúszva csak az oldalát vágja meg. De nem sok ideje lehet ennek örülni, mert a kard már újra célba veszi, ezúttal a mellkasánál. A legegyszerűbb módszerrel kerüli el ismét a kardot: térdre rogy. Nem lehet megállapítani, hogy kiszámított, szándékos mozdulat volt-e, vagy egyszerűen pont akkor mondta fel a lába a szolgálatot. Bármelyik volt is az ok, nem sokkal hosszabbította meg az életét. A következő csapás a nyakát célozta, de ezúttal sem ér célt. A túlbuzgó "városőr" ugyanis már állna fel, láthatóan elhatározta, hogy eléri a célját. Csakhogy az a csapás, ami a nyakát szerencsésen elkerülte, felvágta a mellkasát, egy pillanatra kiűzve a különféle, mocskos és kevésbé mocskos gondolatokat a férfi fejéből.
De nem sokáig, az állapota ellenére hamar magához tért, hamarabb, mint Silarona gondolta volna. Csakhogy ez már nem segített az idegenen, aki a hátába szúrt pengétől újra ledermed. És ezúttal nem is tér magához.
Az "elf" egy erőteljes mozdulattal rántja ki a kardot a férfi földi maradványaiból. Egy pillanatig csak áll ott, és lenéz a holttestre. A kardjáról csepeg a vér.
Nem néz Kainra, de ha a "mágus" megszólal, figyel. Közben letérdel a patakhoz, hogy letakarítsa a vért a fegyveréről.
Nem az bántja, hogy megölte a férfit. Az kezdte, a figyelmeztetése ellenére. De ő meg megint elszállt, élvezte, hogy megölheti az akadékoskodót. És ezt nem akarja, nagyon jól tudja, hogy volt már ebből baj. Akkor majdnem megölt valakit, akit kedvelt, csak mert az rossz pillanatban szólalt meg.*

// Megjött, elkapta! És egy csavarral már megy is vissza! //

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-06, 1:44 pm

*Az arany sárkány enyhén megcsóválja a fejét, amikor hallja Silarona hangját. Hátrébb helyezkedik el, így az arcát, mosolyát nem látja, csak szavai jutnak el hozzá.
Kain tovább araszol előre, de csak szépen, lassan, hiszen semmi célja nincs, csak ha szükség van rá, hogy beavatkozzon, akkor teszi meg.
Azonban láthatóan semmi szükség rá.
A nő ellentmondást nem tűrőn végez az emberrel, s látható élvezettel.
Ez az, ami Kainból a háború alatt már kihalt. Az, hogy élvezze azt, ahogy kivégez egy kétlábút.
A háború vége felé megcsömörlött a vérontástól, s talán ez is részese volt végül tettének.
Namelyr előre sétál, oda, ahol a halott fekszik. Oldalra pillant Silaronára, de nem szól ő sem semmit.
Megvárja, hogy a nő elkezdje a kard tisztítását, majd körbepillant. Igaz, a férfit korábban sem vette észre, de ha van társuk, hadd lássa, hogy nem érdemes arra gondolni, hogy akár feladja a gyilkost, vagy gyilkosokat.
Balját felemeli, s kitárt tenyerében megjelenik egy izzó tűzgömb. Egyre növekszik, miközben nem pillant Silaronára sem, csak a halottat nézi, valamint a környező erdőt.
Amikor már elég nagynak gondolja, a gömb már méteres átmérőjű, rádobja a halottra.
Felcsapnak a lángok, s a sülő hús szaga érződik, keverve a ruha és a szaru összetéveszthetetlen aromájával.
Nem zavarja az irtózatos hő, amit a tűz áraszt magából. Nem közönséges, fa táplálta lángok ezek.
Amikor már a lángok is alább hagyva kialszanak, csak egy folt maradt ott, sem fű, sem pedig emberi maradványok. A fémdarabokat, tőrt, szablyát az arany sárkány nem tartja meg. Azt nem égette el.
Még mindig szó nélkül megemeli, s ha a vörös sárkány nem tart igényt rá, akkor jól meglódítva a fák közé hajítja őket.*
- Ha végeztél, indulhatunk.
*Néz sötét pillantásával az elfre, majd elindul az egyik köcsögért.*

//Elismerőn néz vissza, miközben a csavart labda kezében landol. Jó dobás volt. Kissé meglengeti, majd már repül is újra a labda. Smile

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-06, 2:33 pm

*A patak tiszta vize hamar lemossa a friss vért a kardról. Ahogy a nő kiemeli a fegyvert a vízből, a napfény megcsillan a vizes fémen.
Érzi a hőt maga mögött, és tudja, hogy Kain elhamvasztotta a holttestet. Legalább nem kell többet ránéznie. Arra most nagyon nem vágyik. Még mindig rosszul van attól, ahogy viselkedett.
Felmerül benne egy szőke lány kedves arca, amin akkor csak a rémült látszott. A földön heverő, halott férfi, és a felé pördülő, barna hajú elf miatt. Akkor eredetileg azért húzta elő a kardját, hogy megvédje a lányt a túlzottan is ismerkedő kedvű férfitól, de amikor a lány megszólalt - csak a nevét mondta, azt, hogy mit akart mondani, sose nem tudta meg - rá is majdnem rátámadt. És a fiatal, fegyvertelen lánynak nem sok esélye lett volna ellene. Az utolsó pillanatban állította le magát.
A hangtalan kérdésre csak megcsóválja a fejét. A fegyverek csörrenve érnek földet a fák között.*
- Ha végeztél, indulhatunk.
*Erre is csak bólint, majd felpattan, és ő is elindul a köcsögök felé. Közben kardját beletörli a ruhájába, és gyorsan elrakja.
Bevág Kain elé, hogy felemelhesse mindkét köcsögöt. Ha üresen nem hagyta, hogy a másik vigye, teli végképp nem fogja hagyni.
Mikor már mindkét köcsög a kezében van, ránéz Kainra. Ha már elindult, megy utána, ha nem, megvárja, hogy elinduljon, és megy vele.
Nyomott a hangulata, csöndben sétál vissza a barlanghoz, hacsak Kain meg nem szólal. Bent leteszi a köcsögöket a földre, nem messze a többitől, oda, ahova tegnap is lerakta őket. *

// Pontosan a kezében landol a labda, és egy pillanat szünet után már megy is vissza! //

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-07, 10:40 am

*Silarona meglehetősen erőszakos, már ami a köcsögöket illeti. Kain továbbra sincs ereje teljében, de ha a nő megint maga akarja vinni mindkettőt, hát akkor kelletlenül, de engedi neki.*
- Ne gondold, hogy nem bírok el egy köcsögöt!
*Morogja oda a nőnek, de ha továbbra sem nyújtja át a kezében lévő egyik darabot se, akkor ismét csak csebre vágja ökleit és elindul ő is a barlang felé.
Úgy gondolja, hogy egy kétlábút nehezebb legyőzni karddal, mint elvinni két vízzel telt edényt a barlangig.
Egy rövid ideig nem tudja eldönteni, hogy vajon megalázó-e számára, hogy a nőstény viszi a köcsögöt, de végül úgy dönt, hogy nem az.
Mégis elgondolkodik azon, vajon a másiknak mitől van ilyen hihetetlenül rossz kedve.
Nem kell a barlangig elérni, hogy megszólaljon.*
- Ennek a kétlábúnak az élete nem ér annyit, hogy nyomaszd magad.
*Csak találgat, hiszen nem tudhatja, hogy miért is viselkedik úgy az elf, ahogy.
Minden esetre a barlangba is követi a nőt. Gondolatai félig-meddig már a pajzzsal lezárt szoba felé terelődnek, ahol összegyűjtött varázstárgyait tartja.
S arra, hogyan is tudja őket úgy elvinni, hogy minél kevesebbszer kelljen fordulnia, az észrevétlen maradjon és még Silarona se tudhassa, hogy mik is vannak birtokában. Ugyanis ez előny lehet Furia ellen. Talán valamelyik hasonlóan meglepheti egy újabb csatában, mint ahogy Tarabas gyűrűje is tette azt a Sárkány-hegységben.
Silarona láthatja, hogy az ébenfekete szemek ezúttal nem őt figyelik, hanem a barlang védett területét.*

//Hopp, megvan és mindjárt dobja is vissza! cheers

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-07, 1:23 pm

*Kain morgolódó mondatára biztosan elmosolyodna, ha kicsivel jobb lenne a hangulata. Persze a köcsögöt nem adja oda, és a "mágus" kénytelen megint üres kézzel haladni.
A mondat meglepetésszerűen éri. Bele sem gondolt, hogy a hangulata mennyire látszik meg rajta. Pillanatnyi csönd után válaszol.*
- Nem az. Csak megint elvesztettem a fejem.
*Foglalja össze szűkszavúan. Azt már nem teszi hozzá, hogy miért is zavarja ez ennyire.
Bent, a barlangban, egyre világosabb van. Silarona felemeli a tegnapi bögréket az asztalról, és kérdőn Kain felé fordul.
Feltűnik neki, hogy valamin nagyon gondolkozhat, és követi a tekintetét. Tegnap óta eszébe sem jutott a barlangnak az a része, amit ő gondosan kikerült, nem akarva bolygatni a mágiát. Felmerül benne, hogy mi is lehet ott, de inkább nem gondolkozik rajta sokat. Nem véletlenül van elzárva az a terület, és Kain sem mondta, hogy mi van ott. Jobb is, ha nem tud mindenről.*
- Tölthetek?
*Emeli meg a bögréket.
Majdnem azt kérdezte, hogy "kérsz?", de jobban belegondolva elég furcsa lenne, ha a vendég kínálná a házigazdát. Persze, a "tölthetek" sem sokkal jobb, de inkább az, mint az előbbi.
Ha Kina kér, tölt mindkettőjüknek, és odaviszi neki az egyik bögrét. Ha nem, akkor az egyik, még üres bögrét visszateszi, és csak magának tölt. Az arany sárkány remélhetőleg nem veszi zokon az önkiszolgálást. Legalábbis eddig nem olyannak ismerte meg.*

// Megvan! Kis szerencsétlenkedés után már visszafelé tart //

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-07, 9:45 pm

*Silarona gondolatára Kain megvonja a vállát. A hegek erre húzódnak egy kellemetlent, de végül különösebb gond nélkül átvészeli.*
- Mind megélünk ilyen pillanatokat, Silarona.
*A kérdésre kapja vissza pillantását, mely előbb végigsiklik az elfen, majd megállapodik a bögréken.
Legyint egyet, mintha félreértené a kérdést, pedig pontosan tudja, hogy mire gondolt az elf.*
- Mintha otthon lennél. Igyál nyugodtan!
*Gondolatai vissza-visszatérnek a lezárt barlangrészhez, mert tudja, hogy lajstromba is kell majd vennie a tárgyakat, hogy pontosan tudja, milyen is van.
Igaz, hogy többségükre pontosan emlékszik, hogy hol és milyen körülmények között szerezte, s a történetüket is ismeri, de könnyen lehet már olyan a hétszáz év alatt gyűjtögetettek közül, amely feledésbe merült.
Aztán mégis visszanéz az elfre.*
- Igen, én is innék.
*Kiszáradt a torka, s ahogy visszafordul a nő felé, kabátja is szárazon surran, hozzádörzsölődve testéhez.
Két lépéssel terem ott a bögrék mellett.*
- Meg is lepődtem volna, ha nem veszted el. A kétlábú tiszteletlen volt velünk. Maga kereste a halált.
*Mintha csak Anzart hallaná. Pedig nagyon jól tudja, hogy a halált nem biztos, hogy megérdemelte a férfi, egy sárkány ellen esélye sem lett volna. Akkor sem, ha a vörös puszta kézzel áll ki a férfi ellen. Mintha az idegen a halált kívánta volna magának.*

//Mosolyog egyet a szerencsétlenkedésen, de ő maga is apróbb hibával kapja el a labdát, majd erősen vissza is dobja. Very Happy

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-08, 11:32 am

- Mintha otthon lennél. Igyál nyugodtan!
*Silarona erre nem tudt mit válaszolni. Nem tarotta valószínűnek, hogy a másik félre fogja érteni a kérdést.
Az egyik bögrét leteszi, és tölt magának. Mire eszébe jut, hogy ha már megváltozott a kérdése jelentése, akkor egy "köszönöm"-öt illene kimondania, Kain megint megszólal.
Vagyis mégsem értette félre a kérdést. Silarona nem tesz megjegyzést rá. Leteszi a bögréjét az asztalra, és felkapja a másikat, hogy abba is töltsön. Közben Kain már odaér mellé, és amint megtelik a bögre, oda is nyújtja neki.*
- Meg is lepődtem volna, ha nem veszted el. A kétlábú tiszteletlen volt velünk. Maga kereste a halált.
*Tér vissza Kain az előző témára. Silarona ránéz a fekete hajú "mágusra" maga mellett. Van egy olyan érzése, hogy sosem fogja igazán megérteni. Hiszen az arany sárkány a háború végén már a kétlábúak oldalán harcolt, a sárkányok ellen. De ezek a szavakat akár Furia is mondhatta volna. Vagy valószínűleg bármelyik ősi sárkány, de ő csak Furiával találkozott emlékei elvesztése óta.
Eszébe jut Anzar, Kain nevelőapja. A fekete sárkányok legerősebbje. És Kain hiába fordult szembe vele, a tanítása és a nézetei nyilván több mint hét évszázad alatt sem tűnhettek el az arany sárkányból.
A gondolatok egy rövid pillanat alatt futnak keresztül rajta.*
- Tudom. De az az én gyengeségem, hogy nem tudtam higgadt maradni. Egyszer már majdnem olyat tettem e miatt, amit később nagyon megbántam volna. Csak a szerencsén múlt, hogy nem öltem meg valakit, akit meg akartam védeni.

//Elkapja, és ezúttal szerencsétlenkedés nélkül küldi vissza a labdát //

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-08, 1:44 pm

*Látja Silaronán a meglepődöttséget szavaira. Igen, könnyű kikövetkeztetni, hogy a már ismert múltja, az, hogy átállt a kétlábúak közé és mostani szavai között szöges ellentét húzódik.
Legalábbis látszólag. Valójában önmagát sosem tagadta meg, s a tanításokat sem. A kétlábúakat most sem tartja kivételes, vagy különleges népnek, sajátját még mindig többnek érzi, de kénytelen elismerni, hogy a kétlábúak között, ahogy a sárkányok között is vannak tiszta szívűek, nemesek, és szép számmal akadnak férgek is.*
- Szerencsés vagy, hogy meg tudtad állni. Nagy teher lenne.
*Eszébe jut Rodelus, akit régen megmentett, és ha gondolkodik kicsit, talán rájött volna hamarabb, minthogy megölte, hogy nem ő húzódott a gyilkossági kísérlet mögött.
De ez már késő bánat. Rodelus az ő karmaitól halt meg, ezen nincs mit szépíteni.
Az arany sárkány beleiszik a bögrébe. Az ében szemekben ott bujkál az emléke a régmúlt dolgoknak. Tapasztalat mondatta vele az előbbi mondatot.
Elgondolkodva forgatja a bögrét kezében, mielőtt meginná a maradékot s letenné az asztalra, ami a szekrény mellett áll.*
- Nehéz lehetett emlékek nélkül újrakezdeni az életed. Ha valakinek elveszik a múltját, lényének egy részét veszíti el. Furcsállom azt is, hogy nem volt olyan varázstudó, aki megpróbálkozott volna az emlékek visszahozásával.
*Hátat fordít, miközben kabátját leveszi és a szekrény sarkára akasztja. Sötét öltözete és a világos ing kihangsúlyozza széles hátát, vállát, magas alakját és erős karjait. Mintha másolni próbálta volna valódi alakjának termetét kétlábú alakra.
Ezután fordul vissza, s néz ismét az elfre. Nem szól, de várja a választ.*

//Elkapja és egyből vágja vissza! Razz

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Városhatár 2012-08-08, 4:40 pm

*~Vajon ő is járt így? A tapasztalat beszél belőle? Vagy csak a több, mint hétszáz év?~ Néz Kainra. Tengerkék szemeiben még mindig ott van a rossz hangulat, egy kis szomorúsággal együtt. De ott van a hála is, a társaságért és a figyelemért.
Ő is elmúlt több, mint hétszáz éves. Kain következő szavai eltalálják az igazságot. Nehéz volt, és az egész életére rányomta a bélyegét.
A gyermekkorát veszítette el, azt a kort, ahol minden kialakul, ami meghatározza, hogy milyen is lesz ő valójában. A gyerekkori és fiatalkori tapasztalatok sokszor a leg meghatározóbbak, és neki ezek nélkül kellett újrakezdenie. De második gyerekkora nem lehetett, nem pótolhatta be azt, amit levesztett. Teljes egészében semmiképp.
Megpróbálta, persze, hogy megpróbálta. De ugyanazt semmiképp nem lehet így visszaszerezni.
Ránéz a "mágusra". Csak a hátát látja, ahogy fekete kabátját felakasztja a szerkrény sarkára. Kétlábú alakja is nagynak számít az emberek között, ahogy valódi alakja is a halandó sárkányok között.*
- Nehéz volt. Sok dologban ezért is nem látszik meg rajtam, hogy annyi idő vagyok, amennyi. - *Nem véletlenül nem mondja, hogy mennyi is az az "annyi". Ő nem érzékeny a korára, ahogy az ember nők, talán ő örülne a legjobban, ha elmondhatná a korát. De persze azt sem tudja...*
- Lehet, hogy lett volna olyan varázstudó, aki megpróbálja visszahozni az emlékeimet, de nem kötöttem mindenki orrára. Eleinte azért, mert sebezhető voltam miatta, aztán inkább csak megszokásból. - *Majdnem hozzá teszi, hogy eddig csak neki, Furiának, és több száz évvel ezelőtt még egyvalakinek mondta el. De jobbnak látja nem szóba hozni az ősi sárkányt.
Furiának is csak azért mondta el... Nem is tudja, hogy miért. Akkor sem tudta, csak úgy kimondta. De akkor eszébe sem jutott, hogy oka lenne titkolózni a fekete sárkány előtt, legfeljebb annyi, hogy ezt nem szokta elmondani.
A tengerkék szemek megint Namelyr arcát nézik, próbálva megfejteni, hogy mire gondolhat.*

//A kezében landol, és máris üti vissza! //

» Városhatár