Városhatár

Tárgy: Re: Városhatár 2011-02-15, 10:23 am

- Ellesni és tanulna azért nem minden, érzék is kell hozzá. – Bólogatott is, hogy nagyobb nyomatékot adjon szavainak. Igen a szülők jól főztek, ember és sárkány egyaránt, bár vérszerinti családjánál gyakoribbak voltak a nyersen tálalt dolgok, de azok meg látványra is étvágyat keltettek. Velük ellenben a falu fogadósának lánya, hát, nem szívesen árulkodna, de mindenki csak a végtelen kedvessége miatt fogadta el és gyűrte le a torkán a förtelmes ízű süteményeket. Maga is volt egyszer-kétszer „áldozat”, pedig lányka édesanyja sem bizonyult kontárnak a konyhában. – A faluban volt is egy lány, aki bármennyire igyekezett nem sikerültek bármibe is kezdett. Mh. Abban nem gondolkoztál, hogy mondjuk nyitsz egy fogadót? Bár .. – Inkább evett, a folytatásba nem igen akaródzott belekezdenie. Még mindig keveset tud a másik sárkányról, de sejtései annál több van vele szemben és nem akarja újra megbántani, rossz emlékeket idézni. A maga részéről Kaint egy kissé, kissé? Szóval visszahúzódóbbnak tartja, aki nagyon is jól el van távol mindenkitől, főleg a sárkányoktól, de szinte biztos benne, hogy szívesen lenne a körükben csak van valami, ami ezt lehetetlenné teszi, vagy tette régebben. Egy sérelem, viták, nézetkülönbségek. Egy fogadó pedig nem csak munkával jár, illetve a munka maga a rengeteg lélek, aki megfordul ott s közöttük válogatni sem igen lehet. az jön, aki elcsigázott, ilyen vagy olyan okból menedékre szorul, éhes és sok más indoka is lehet még.
Aztán kérdése nyomán szavak kalauzolják el észak városai felé, amiknek nevét próbálja meg is jegyezni, a hozzájuk fűzött észrevételekkel együtt. Egy kezdetleges útvonal tervet ki is alakít magában, de nem határozza el megkötötten, hogy bármi is történjék, azon fog végig menni. De így legalább tudni fogja, hogy merre mennyire is vigyázzon magára, hogy mikor tanácsos este sárkányként aludnia, vagy megmaradnia az emberi gúnyában. Az elfek városa még csábította is, dacára annak, hogy az ott élők nem fogadnák kitörő örömmel, de hát nem is igen kell mások orrára kötni a tényt.
- Nortelon biztos szép, talán, számomra még otthonosnak is nevezhető. Felhők felett … Öhm, igen északnak. Úgy gondoltam bejárom Lanuria földjét, Menionból jövök és most inkább északabbra mennék, amúgy is a másik irányba azt mondják elég barátságtalan a vidék. Dzsungel és sivatag. Talán ha az élettel telibb részen kezdek, akkor jól is fog esni egy kis magány. Most még biztos nehezen viselném el, ha mindenütt, mondjuk, csak homokot látnék. – Jól megfontolta a maga kis körutazását hódolva ezzel a saját jelenlegi hobbijának, megismerni a világot, amiben él. Ha közben barátokra akad, az már csak jobb, de az ellenségeket sem felejti el, hiszen nem mindenkivel válhat el jó emlékekkel.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-02-15, 9:09 pm

*Kain tovább falatozva hallgatja Sou okfejtését a gasztronómiáról.
Nincs sok hozzáfűzni valója. Lassan eltüntet egy egész combot, ami tekintve a rajta lévő tetemes húsmennyiséget, nem is olyan kevés.
Majdnem a torkán akad a falat, mikor a gyöngysárkány ötletét előadja.
Gyors köhécseléssel teszi ismét szabaddá légútjait.
Hogy ő, mint fogadós? Hát nem éppen eszményi párosítás, főleg, ha azt nézzük, hogy sem gyakorlata nincs efféle dolgokban, sem tiszta lapja az életben.
Biztos benne, hogy rövid időn belül megtalálják azok, akik elől jelenleg rejtőzködik.
Lenne is nemulass, s ha túl is élné valami csoda folytán, a fogadó és annak vendégserege bizonyára nem.
Nortelon. Ahogy kimondja a nevét, Rodelus jut eszébe, kit ott ölt meg. Régi barát volt, olyasféle, kivel még tartotta a kapcsolatot.
Így múlnak el a barátságok. Mindenki megtörhető, vagy megvehető. Még Rodelus is az volt, pedig eszébe sem jutott volna, hogy épp ő árulja el.*
- Nortelon valóban a hozzánk hasonlóknak való. Levegőmágusok emelték, s a maga nemében egy csoda. Ott a levegő lényei otthon érezhetik magukat.
Azonban ha tényleg otthonos vidékre vágysz…hát a Sárkány-hegység, a Sárkányok völgye és Enion ah, mi a mi igaz otthonunk.
*Az arany sárkány sötét szemei felcsillannak, szinte kivirul arca neki, ahogy szülőhazájáról mesél.*
- Vad és mégis mindenki számára az igazi, ki sárkánynak született…Enion oszlopvárosa, a mélyén az örökös füsttel, de felül a tiszta napfénnyel és a fényben úszó tornyokkal, melyek mindegyik sárkányok otthonát rejti….
*Végül aztán elhallgat, talán túl gyorsan is, s az előbb még a múlt szépségeibe merült arc ismét csak borús képet vág, majd tovább falatozik, míg végül be is fejezi.
A maga részéről még egy jó kis forrásvizet kíván rá, s kész is.
Fel is kel, majd csakhamar a vízzel és két bögrével tér vissza.*
- Az ilyen sültekre jól esik az ivás.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-02-17, 10:05 am

~ Aszem’ az ilyen feltevéseimet legközelebb, nem evés közben fogom megosztani vele. Pedig biztos, hogy jót tenne neki egy kis e féle foglalkozás. De persze a veszély az veszély marad .. Ehm, ezt honnét is vettem? ~ Bocsánatkérően nézett Kainra, igazán nem szeretné megfullasztani a másikat, de azért magának is be kell vallania a felvetés egy kicsit azért mulattatja is. Számára nem nehéz elképzelni fogadósként, ám a Kainra leselkedő veszélyeket inkább csak sejti és lassan több lesz ez puszta megérzésnél. Néhány pillanatig újra az éteknek szenteli figyelmét, ki tudja mikor fog ilyesmit enni, mert bár maradna nagyon hosszú ideig, most inkább csak feltöltődik. A lehető legtöbb pozitívummal, ami fura mód számára nem csak azokból áll, amiket e szó alatt érteni szoktak. Az, hogy előbukkannak a borús dolgok, hogy egy kicsivel többet tudhat meg egy olyan személyről, aki fontossá vált számára, ez mind hozzá tartozik.
Érdeklődve emeli fel a fejét és függeszti tekintetét az aranysárkányra, talán még nem is látta ennyire átszellemülten, szabadon, szinte boldogan beszélni valamiről. Ő még is az ellenkezőjét érezte, akkor is, ha életében nem látta azt a helyet. Valahogy elég számára a tudat, hogy népe gyilkosai is ott élhetnek és hát, ki tudja, hogy a sárkányok hatalmas nemzetsége mennyire felejtette a néhány ezer éve történteket. Még is csak tüskét hagyva testvéreikben tűntek el a gyöngysárkányok. Elmosolyodik ugyan, de fele annyira sem valódi, mint az előbbi kis futó görbe és nem kerüli el figyelmét Kain változása sem. Így nem említi meg, rögtön biztos nem. Ebben a pillanatban szeretné, ha a krónikások képessége a kezében nyugodna, mert akkor kérdés nélkül tudná mi mérgezi meg ennyire az aranysárkány lelkét és ki tudja, még segíthetne is. Ha mással nem is, akkor tereléssel, vagy elfogadtatással, ami a maga nemében a legkegyetlenebb lenne, de ha jól jön ki, ha sikerül feldolgozni, akkor. Szabad lenne. Nem csak a levegőben, hanem minden lélegzettel és pillanattal, amit még megél.
Fura az e féle segítségnyújtás, mikor maga sem képes igazán szabadulni az árnyaitól. Álmai rémalakja ugyan meglapult a sötétben és ott is képes marasztalni, de ha nem az, az éjszaka kísérti, akkor ott van a gyöngysárkányok mára már szinte biztos, hogy a feledésbe merült ette. De ki számára? Az emberek pillanat létűek hozzájuk képest, ők már bizton elfeledték, nimfák és tündék, akikhez szívesen csatlakozott néhány illúzió mester, talán ők még, de a sárkányok. Évszázados tettek is olyanok, mintha tegnap történtek volna. Létezik e feledés számukra? Megbékélés? Megbocsájtás? Nem tudja a válaszokat, de talán, majd megkeresi őket.
- Meglehet. – Az ő tányérja még nem üres, de az utolsó falatot gyorsan nyeli le, a vizet még nem kíván, de még is elfogadja. Elvégre helyet nem követel, s el is fér mellette, a földön, ahová tette a bögrét. – Hah .. a Sárkány-hegység lenne az utolsó hely, ahová mennék. Nem tudom mennyi maradt meg a gyöngysárkányok teteiből, de még nem érzem magam készen arra, hogy szembenézzek vele. .. Nawara kegyetlen dolgot tett, bár értünk, hogy békében, háborítatlan élhessünk. – Az ég felé pillantott. Hihetetlen, hogy már megint mibe kezdett bele, de ha már felhozta, akkor be is fejezi. - Ez, egy talán nem is létező veszély, de a népem gyilkosai is ott lehetnek .. meg akarom tudni a miértet, de nem a halálomba akarok sietni. Egyszer, ha már nem lesz irányába félelem, meg fogom ismerni a Sárkányok völgyét és Eniont is! – Igen, megteszi és nem a bosszúszomjas bestia módjára, inkább békejobbot nyújtva és remélve, hogy elfogadják. Nyugodt, simulékony hangja is lelkesedés szikráival telt meg, mert hiába bántja most, ha engedi, hogy ez később is így legyen. Nem fog előrébb jutni és ő szeretne.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-02-17, 5:12 pm

*Végül megszólal a gyöngysárkány is. Kain odapillant.
Egy szó nélkül hallgatja végig Sout, miközben az elveszi a felkínált vizet is. Annak idején Anzar nem beszélt sokat a fehér sárkányokról. Említés szintjén volt szó róluk, de amint ismeri népének emlékezetét, s ahogy hét évszázad múltán is akad még bosszúszomjas, nem is egy, közöttük, ki épp az ő bőrére vadászik, hát meg tudja érteni Sou ódzkodását.
A Nawara név is ismerősen cseng számára, de lényegében nem sokat jelent, így nem is reagál rá.
Ő sem megy a Sárkány-hegységbe alap esetben, de most mégis arra veszi az irányt. Holnap.
Hallja, amint a másik sárkánynak ugyanúgy elakad a szava, mint az övé korábban.
Nincs mit szólnia az elhangzottakra. Inkább marad meg a bölcs hallgatásnál, mint saját gondjait ecsetelje, melyek napról napra meghatározzák életét.
Enion az ő világa volt, egykoron az egyik legnagyobb hatalmú ősi sárkány fogadott fiaként kellő tekintéllyel rendelkezett, s nem kívánja kipróbálni, hogy állnának most hozzá.
Most, hogy Anzar és seregeik színe-java egy távoli helyen van bezárva, melynek kapuja az Éj-hasadék mélyén van.
Régi dolgok ezek, mégsem kopnak meg az idővel, mert napról napra előveszi őket, s úgy forgatja fejében, mint más a tőrt szokta az áldozatban.
Csak üdvözölni tudja Sou szándékát, a békét és a megbocsájtást illetően.*
- Úgy legyen! Nem kellene egymást ölnünk…hisz egy néphez tartozunk mind, még ha külsőleg különbözünk is.
*Mégis ki nem mondottan nem hisz abban, hogy népe valaha is megbocsájt egykori üdvöskéjének, mármint neki, és akár csak megtűri is soraiban.
Régen volt dicsősége is elveszett eme szárnyas fajnak, melynek leginkább nem uralni, csak tanítani és rendben tartani lenne dolga a világot, melyet alájuk tettek az istenek.
Régi dolgok, régi fájdalmak és régi gondolatok ezek.
Nincs új a nap alatt Kain számára. Régi élete köszön vissza, s valójában a következményei annak, amit tett.
Azonban elfáradt már a régi dolgok között őgyelgésben.
Látja, hogy ifjú vendége nem eszik már tovább, így „le is szedi az asztalt”.*
- A magam részéről lepihennék. Holnap hosszú és nehéz nap vár rám...

Tárgy: Re: Városhatár 2011-02-17, 6:45 pm

~ Igen, igaza van! De nem vagyunk azok, ám még lehetünk, mert ami még nem volt, az lehetséges! ~ Csak magában mosolyodott el, szarkasztikusan, saját gondolatai nyomán. Szóval nem, de határozott bólintással megadta egyetértését, ami szinte nyilvánvaló volt és újra az égre függesztette a tekintetét. A gondok hagyva elúszni maga mellől és pusztán érezni a hűlő levegő érintését és illatait, ahogy minden illat megerősödik egy kis időre. Vajon a kis mókus is itt ólálkodik, hátha jut neki is valami finom potya falat? Aztán eszmél s a tud, akkor segít a pakolásban, nem akarja ilyesmi alól kihúzni magát, persze, ha kötelezővé tennék rögvest találna magának más elintéznivalót, ami sürgősebbnek van titulálva, mint a megmaradt dolgok eltűntetésére, helyrefuvarozása.
- Csatlakozom! Bár rám csak annyira néz nehéz és fárasztó nap, amilyenné teszem. Lehet, még visszanézek a városba, ha valaha valamiről híressé válok, akkor az, biztos az lesz, hogy legendás ügyességgel tudok eltévedni. Meg a térképeket is előszeretettel hagyom el, így kapásból kettőt vagy hármat veszek. – No igen, szárad már a lelkén néhány térkép elmúlása, bár sosem volt velük baja. Esetleg majd megpróbál megtanulni néhány bűbájt, a szárító és vízhatlanító kategóriákból. Ugyan még nem hallott arról, hogy gyöngysárkány bármit is képes lett volna elsajátítani a saját, már meglévő képességein kívül. Elválik majd, ha megpróbálja. A nagy szóáradatra viszont kihörpinti az utolsó cseppig is a bögre tartalmát és azt is megsétáltatja, magával együtt. Nem fáradt, még is kellemes zsibbadtság telepszik tagjaira, ami azt ígéri, hogy a korábbi alvás ellenére is el fog tudni aludni és ennél nincs jobb hír Sou számára. Követi Kaint és miután aranysárkány barátja elfoglalta helyét, maga is keres nyugvóhelyet, ahol eledzve, immáron sárkány tagjait figyeli még egy kicsit a másikat. Szárnyait lejjebb engedi, hátrébb vonva egy kicsit, takaróként használva, annak ellenére is, hogy nem igazán fázós, így szokta meg.
- Jó pihenést! – Köszönt még el, mielőtt fejét is szárnya takarásába rejtette volna, hogy minden féle kísértésnek ellent tudjon állni. Mert elaludni még sem volt olyan könnyű, mint azt elsőre gondolta, de végül a nagy pillogások abbamaradtak és szemhéjai lecsukva maradtak.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-02-18, 5:09 pm

*Kis hatásszünet után Sou is igyekszik magát hasznossá tenni vacsora maradványainak eltakarításában.
Némi mosolyt csal arcára a fiú fecsegése az eltévedésről.
Nehéz elképzelni egy sárkányról, hogy könnyedén el tud tévedni egy emberek építette városban, de végülis megeshet.
Igaz, az építmények az egyetlen terület szinte, amelyben a kétlábúak általánosságban vaslogikát érvényesítenek. Fontos számukra, hogy könnyedén jussanak el a kívánt helyekre.
Ezért van az, hogy Kain még nemigen tévedt el ilyen városban, ha ott is járt.
Hamarosan be is vonulnak a barlangba, és Namelyr annak rendje, módja szerint le is zárja az illúziót a bejárat felől, hogy aztán könnyedén vegye fel sárkány alakját
Kain aranyszínű pikkelyei különös színekben csillannak még meg a lenyugvó nap eltűnő bíbor árnyalataiban, ahogy szépen hasra fekszik, majd maga alá húzza lábait is.
Nem mutatja Sounak, csupán csendessége árulkodik arról, hogy már a következő napra gondol, melyben bizony könnyen lehet, hogy végét fogja lelni kalandos, s harcban, fájdalomban bővelkedő élete.
Duplaszarvú fejét mellső mancsaira hajtja, s úgy pillant még a szintén helyét elfoglaló fehéren derengő sárkányra.*
- Aludj jól, Sou.
*Ő maga is lehunyja szemét, de még jó ideig nem jön álom szemére, pedig még lélegzését is alváshoz igazítja.
Emberi mondás, hogy az halálraítélt is alszik még egy jót az akasztás előtt, nos, ilyen szempontból talán jó jel, hogy csak hosszas idő múlva sikerül elnyomnia a fáradtságnak, s a hajnal első sugarai már ébren is találják.
Lassan emeli meg hatalmas tagjait, s szárnyait előbb kinyújtva, majd végtagjainak izmait egymás után megfeszítve nyújtózik.
Ember számára hangos, de sárkányoknál talán megszokott roppanások kísérik a műveletet, minek utána az arany sárkány már viszonylag frissen mozdul meg az átaludt éjszaka után.
Szinte hangtalanul veszi fel fekete mágus alakját, s veszi is elő a szekrényből tartalék ruházatát.
Ez persze a szokásos fekete öltözetet jelenti, s egyben legjobb bőr kabátját is, mely melegebb is a szokásosnál. Hideg vidékre készül.
A Sárkány-hegység nem barátságos völgyeiről és napsütötte fennsíkjairól híres. Ugyanolyan vad, mint egyes vélemények szerint lakói, kikről nevét kapta.
Egészen addig csendben mozog, míg a bögréket nem sikerül összekoccintania.
A terv egy reggeli csésze tea lett volna, élénkítő, frissítő, de ha Sou felébred, talán marad belőle csupán a tiszta víz, hiszen Kain már csak búcsúzni maradt még, de ha még alszik tovább, akkor hamarosan már a készülő tea illatár fog ébredni, mely a rögtönzött tűz felett készül épp.*

Tárgy: Re: Városhatár 2011-02-19, 5:36 pm

Kellemes tájakon kószál álmában, ahol minden idegen, de vonzó. A csupasz szírt falak éppen ugyan annyira, mint amelyen bokor, fa, vagy egy egyszerű fűcsomó telepedett meg és tette ez által élővé. Egy kicsit hasonlatossá ahhoz a tájhoz, ami alant terül el, hajnali ködbe veszve. Rejtve csodáit és gyilkos veszélyeit. Fentről nézve, mert onnét látja, ékes kék szalag szeli át a smaragd erdőket, itt-ott zafír formátlan alakjában csillan fel egy-két rejtett tó. Mesés, az egyik pillanatban, aztán a másikban már minden megváltozik. Omlanak a falak, kiégnek a fák és az előbbi elragadó táj, taszítóvá válik, láng marta sebeivel, meggyalázott földjeivel, tavaival, amik vérvörös tajtékot vetnek. Pokoli és az a hang, élesen metsző, de, hogy mit mond nem érteni.
Sou úgy emeli fel a fejét, mintha most bökték volna oldalba egy sárkányra méretezett tűvel. Még bőséggel benne jártak az éjszakában, Kain is az igazak álmát aludta, látszólag, őt nem kéne felvernie. S csak most veszi észre, hogy kapkodja a levegőt, minden bizonnyal verejtékben úszna, de sárkánybőrben képtelen izzadni, az álom még múltával is fojtogatja. Fejét a barlang hűvös falához nyomja, nyugszik és ezzel lélegzete is csillapodik, le is ereszti a talajra kobakját, de megkövülten nézi továbbra is a barlang falán játszó éji fényeket. Nem is tudja mikor volt utoljára ilyen álma, amiben nincsen semmi különös történés, de villámcsapásra fordul meg a mutatott kép, mutatva valami hihetetlen pusztítást és az a hang.
Végül bátorságot merít az elalváshoz, de ha lehet az előzőnél még nehezebben megy ez most számára. Azért ismét sikerül, ám most már nem érinti meg az álmok mezejét, tudatosan lavírozik a mély alvás és az ébrenlét között. Reggel nem is érik váratlanul az ébredő erdő neszei, zörejei, amik kisebb zsivajjá állnak össze, amiben furán csatlakozik a roppanó csontok hangja. De nem nyitja ki a szemét, mintha ezzel ódázhatná az ébredést, ami magával vonná, hogy az a rossz álom is felidéződik benne, mert eddig mindig úgy volt. Valamikor a vízből tea átváltozás közepén makacsolja meg magát és nyitja fel zöld szemeit, de szinte azonnal hunyorog is és meggondolatlanul tátja el száját. Bár kimondottan jól esett számára ez a gigantikus ásítás.
- Jó reggelt! – Sárkány alakja nem hagyott kívánnivalót maga után, de pillanatok alatt felvett emberi már igen. Seszőke haja, most élethűen tükrözte egy viharvert szénakazal kinézetét és ha lehet az eddigieknél is sápadtabb volt az arca, bár legalább szemei nem voltak karikások. – Már neki is láttál a reggeli teendőknek? - Nyilvánvaló, de legjobb védekezés a támadás, ez esetben, az előbb kérdezni, mint Kain. – Gondolom, akkor viszonylag korán szeretnél indulni?

Tárgy: Re: Városhatár 2011-02-24, 6:03 pm

*A kanna már a tűz felett lóg, régi, rozsdás lábakon áll, valamikor talán bográcsot tartottak, de most kiválóan megteszik a kanna tartására.
Fütyül a gőz, ahogy a feszülő fémből távozik. Csakhamar kész is a tea, s ekkor hallja meg Sou hangját.
Fekete köpenye is rajta van már, mondhatni teljes menetfelszerelésben pompázik. Még narancsszín köves kardja is oldalán lóg.
A gyűrű is megcsillan ujján, s ében szemeiben izgatottság fényei csillannak, s talán félelemé is.
Míg előkészületeit megtette, volt min gondolkodnia. Furia volt gondolatai tárgya, de most sem jutott többre, jobbra, mint korábban.
Bizony az ősi sárkány nem fogja békével fogadni, de ezt nem tenné később se, s az arany sárkánynak, Enion egykori üdvöskéjének már nincs kedve tovább menekülni, bújkálni népe haragból utána küldött gyilkosai elől. Sem megvárni, míg végre az egyik sikerrel jár, s végleg elteszi útból az árulót – Őt.
Nem húzódik mosolyra szája, ahogy az első kérdésre is csak bólintással válaszol, majd még a másodikra is azzal készül, csupán csak lelkiismerete nem engedi, hogy ily mogorván feleljen.
Jóllehet, a fehér sárkány mindkét kérdése olyan kérdés, melyre már feltevésekor tudni lehet a választ.
Eközben az arany sárkány kitölti a teát a bögrékbe, s az egyiket szó nélkül átnyújtja a fiúnak.
Gyógynövények fűszeres illata terjeng a levegőben, melyekkel a tea készült.*
- Nem nagyon maradok itt tovább, csak búcsúból készítettem ezt a kis melengetőt.
*Némi habozással tekint vissza az ifjú Nawarára.
Szemében ott van a komolyság, olyan komoly a tekintet, mint amilyen még sosem volt.
A hang is, mely most egy korty forró ital után megszólal halkan, mégis átütőn.*
- Életem fontos pillanata elé megyek, ahová te nem tarthatsz velem, de nem kell elhagynod a barlangot. Ha nem térnék vissza, használd sajátodként, jó szolgálatot tesz majd neked.
Már ismered elrejtésének nyitját, tán nálam jobban is.
*Közelebb lép és megáll Sou előtt. Sötét alakját hátulról megvilágítja a hajnali tűz lángja, s narancs vonalakkal rajzolja körbe.*
- Ég veled, Sou, remélem, még találkozunk!

Tárgy: Re: Városhatár 2011-02-28, 12:25 pm

- Figyelmes .. mint mindig. – Egész közel jön Kainhoz, s igazán sajnálja, hogy az aranysárkány a vártaknál is korábban távozik. De szót nem emel ez ellen, nincs joga, szokatlanul élénk balsejtelme ellenére is, bár azt lehet, hogy csak álmának köszönheti. Azonban a következőleg hallottakhoz már nem egy konkrét és igen csak terebélyes szentbeszédet tudna hozzá fűzni, de ezt is próbálja lenyelni, s hogy egy se bukjon ki véletlenül se belőle, inkább arra a jó érzésre koncentrál, ami a hallott szavak között bujkál, tekereg. Nem sok olyan ember, sárkányt meg pláne, nem ismer, akik bármilyen megfontolásból rá hagynák tulajdonuk.
- Örülök, hogy mindent számba veszel, de személy szerint én jobban örülnék, ha még sok száz .. nem, inkább ezer évig még te lennél ennek a barlangnak a tulajdonosa. Meg aztán, gondolj csak a mágikus tárgyaidra, vélem, a többségnek lelke van és az ilyen tárgyak így vagy úgy, de kötődnek a gazdájukhoz. – Próbál nem konkrétan szót ejteni arról, hogy a halál, Kain halálának a lehetőségét próbálja nem tudomásul venni és csak óvatosan sugallani, hogy bármi is történjék, igen is az életben maradásra törekedjen. Ahogy az aranysárkány közvetlen elé lép, tisztelettel néz fel rá és talán csak képzelete mutatja meg neki, de eme sötét burok mögött is érezni, látni arany, ragyogó színét. Talán az aranysárkányok a Nap szülöttei, úgy ahogy a gyöngysárkányok a Holdé..
- Nem ég veled! – Tiltakozik szelíd makacssággal, de nem borús tekintettel, hanem egy lehelet mosollyal. – A viszont látásra! Igyekszem rendet tartani, hogyha hazatérsz ne kelljen a rendrakással bajlódnod. – Nem áltatja magát, de egy búcsúzáshoz nem valóak a borús gondolatok és részéről most valahogy nem kívánkoznak ide a szokásos óvó mondatok, vigyázz magadra és légy óvatos. Tegnap már megtette, ma nem ismétli önmagát, viszont kikíséri Kaint, mikor indul s maga sem fog sokat időzni itt, de talán jobban felfedezi majd az erdőt. Azt, ami szépséggel kecsegtet, de mérges kígyókat rejt az avar alatt s a lombok árnyékában.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-03-01, 1:48 pm

*Kain most először mosolyog el a kis szőke fiú szavain ezen a hajnalon.
A keze egy pillanatra megmoccan, hogy játékosan megborzolja az amúgy is mindig rakoncátlan szőke fürtöket, de meg is áll a mozdulat csírájában oldala mellett.
Furia nem sok lehetőséget fog hagyni az életben maradásra, de Kain maga is jól tudja, hogy erre fog törekedni.
Épp csak magát nyugtatja, a békét lelve meg az eltávozás gondolatában, békét saját lelkiismerete, gondolatai elől.
Nem volna az olyan rossz, bár kétségtelen, hogy az oda vezető út a legkevésbé sem kellemese, hiszen az ősi sárkány nem simogatással juttatná őseihez.*
- Igaz is, a varázstárgyak…van a szekrény hátuljában egy titkos rekesz. Két polc között ha benyúlsz és óvatosan megnyomod, kattanást fogsz hallani.
Ott megtalálod a gyűjtemény minden tagjának leírását, hogy hogyan kell bánni velük, mire kell vigyázni és mire képesek.
*Örül, hogy a búcsú nem sikerül szomorkásabbra a kelleténél.
Hagyja, hogy Sou kikísérje a tisztásig, ahonnan előző nap is a levegőbe emelkedtek.
Szép hely ez.
A tisztásra érve egy villanással vissza is nyeri aranyszínű alakját. A felkelő nap fénye különös színekkel verődik vissza a pikkelyekről.
Dupla szarvú fejét a mellette eltörpülő fiú felé fordítja és ráemeli aranyszínű szemeit.*
- Vigyázz magadra, Sou, Nawara leszármazottja!
*Ezzel kiengedi széles szárnyait, vigyázva, nehogy meglegyintse vele az ifjút, majd hirtelen elrugaszkodva a talajtól jókora szelet keverve meglebbentett szárnyaival felemelkedik a lombok fölé.
Tesz még egy tiszteletkört, hogy még egyszer megtekintse új otthona környékét, majd elindul északnak, hogy a Sárkány-hegységben rátaláljon arra, aki életére tör.*

//Köszi a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Városhatár 2011-03-02, 9:00 am

Könnyeden lépked az aranysárkány mögött, az egész olyan természetes, mintha évek óta ez lenne a menetrend, ha nem is napi. Belegondolt, hogy eddig még nem is hiányolta igazán a családját, talán csak a fájó emlékek miatt nem gondol rájuk. Ha viszont így van, többet kéne ezen elmélkednie, hogy mikor csak a semmiből felbukkan egy-egy átkozott múltba mutató szál, akkor ne szoruljon olyan átkozottul. Most jól esne, ha nem az üres barlangba kéne visszatérnie, ám elég idős, ahhoz mindenképpen, hogy megálljon a saját lábán, hiszen, ha ember lenne, már a második emberöltő végénél járna. Megbátorodva tekint az eljövendő elé, de most még itt áll a réten és kénytelen nevetni, szelíden.
- Jó h van leírás, de őszintén, nem szeretném megtudni mennyire nem vagy mennyire értem félre a leírtakat. – Amilyen szószátyár, legalább annyira képes szórakozott is lenni, noha az utóbbi időben nem igen akadt rá példa, de lehet, hogy pont ezért a mágikus holmik szemrevételezésekor pótolná be az egészet. Ne-em, még a végén a barlang s romba dőlne, s az igazán vétek lenne.
- Vigyázok és te is légy óvatos. – Motyogja maga halkan, így egy határozottnak szánt bólintással is megtoldja szavait. Ahogy barátja szárnyat bont, leguggol, fél kézzel támaszkodva meg a talajon, hogy a keletkező hullámtól ne terüljön ki.– Szerencsés utat! - Megtalálta hangját és még Kain után kiáltott, biztosra véve, hogy meghallotta, hiszen nem bízta a véletlenre. De nem maradt más dolga, vagy is még igen, felállt és nézte az aranysárkány röptét, egészen addig, míg az utolsó csillanással el nem tűnt. Még is maradt még, de tekintetével már nem az eget kémlelte, hanem a közeli fa sötét törzsének mélyedései között veszett el tekintete. A kelő nap valami elkápráztató színűre festette az arany pikkelyeket, ahogy a vöröses fény elcsúszott rajtuk, csodás, de még is a lecsorgó vér jutott róla eszébe. ~ Talán vele kellet volna mennem. ~ Elmosolyodott saját gondolatán és egy sóhajjal a barlang irányába fordult, s meg is indult. ~ Sokra is ment volna egy magamfajtával, inkább kolonc, mint segítség lehettem volna. De talán megéri és én is, azt a napot, amikor rám nem kell óvón tekinteni és félni, hogy tehetetlen válok valaki martalékává. ~ A cél valahol ugyan az, csak más köntösbe bújtatva. Belépve rögtön magához vette a bögréjét és a szalmán elhelyezkedve lassan kortyolva inni kezdte a forró italt.
A kondér kiürült, a bögre is, már szárazzá vált, de Sou kellemesen töltötte el az időt. Bármennyire tartott tőle, csak megnézte a listát s jószerével mg mindig azt böngészte. Rengeteg érdekes tárgyról tudhatott meg valamit, kezdve ott, hogy egyáltalán létezik és a többi meg egyszerűen jól jött. Kedve pedig lett volna, hogy közelről is lássa azokat, de nem vitte rá a lélek, hogy kijátssza a védelmi vonalat. Jó helyen van az és azok is, amik mögötte vannak.
Dél elmúltával hagyta maga mögött a barlangok, rendet hagyva odabent és az illúziót is megalkotta, mintha csak Kain állította volna. Bár más volt. Maradhatott is volna, de biztos háromszor megkergült volna, ha estig is maradnia kell. Megvan egymagában, de zárt helyen szüksége van valami élőre, amihez beszélhet és tudhatja, hogy ha nem is értik meg, legalább hallgatják. Így megindult a járatlan erdei úton, egy kicsit feltérképezni a vidéket és meghagyva az esélyt, ha nem keveredik túl messzire, akkor visszajön ide éjszakára.

//Én is nagyon szépen köszönöm! Smile

//

Tárgy: Re: Városhatár 2011-04-22, 9:49 pm

//Don Tirion Esteban Smile

//

*Tarsisból hosszú az út Telar óvó falai közé. A karaván, mikor elhagyta az előbbi város falait, elsőként átkelt a Hajnalon, hogy aztán sietős léptekkel igyekezzen átkelni az egészen közel fekvő Norlan határvidékén.
A keskeny, poros utat néhol csak az emberi művelés alá vont földek szegélyezik, máshol a még mindig szabadon növő facsoportok, kisebb erdőségek kísérik.
Norlan városhatárában aztán a fél tucat kereskedőből, azok kordéiból és kevés kíséretéből álló karaván a nekik balról eső útra kanyarodott, hogy az egészen Telarig vigye őket a folyó mellett.
Sol is közöttük van, ezúttal egyedül, mivel Negannak, kit Kalaran mágus rendel mellé, vagy inkább őt a mágus mellé, egyéb dolga akadt, és se szó, se beszéd, ott is hagyta egy kövér, még a kocsin is fújtatva ülő éltesebb hölgy és egy középkorú kereskedő társaságában.
A nimfa nem is kívánt túl sokat foglalkozni a mágustanonc viselkedésével. Megszokta már, hogy rendszerint arcátlan, pimasz és lekezelő vele.
Annak legalább örült, hogy a férfi borongós arckifejezését, vagy hirtelen sértéseit nem kellett elviselnie.
Így legalább nyugalomban folytathatta útját, míg Negan vissza nem tér.
Ekkor támadt kisebb zavar a karaván elején, mire Sol is felkapta a fejét.
Az első, amire felfigyelt, közvetlenül az úton keresztben álló fura szerkezet. Funkcióját lehetetlenség volt megállapítani, hacsak alkotói nem azért hozták létre, hogy elzárják a Telar felé vezető utat.
Ha viszont így volt, akkor feleslegesen dolgoztak ennyit, elegendő lett volna egy fát kidönteni.
Ezen azonban nem volt idő gondolkodni, ugyanis fura szerzetek lepték el az utat a környező bokrokból.
Rusnyaságuk egyértelművé tette, hogy nem emberek, elfek, vagy nimfák. Solnak nem is voltak fogalmai róla, mifélék, Kalarannál látottak alapján nem orkok, nem is trollok.
Lova nyugtalanul forgolódott a kavarodásban, miközben a nimfa nyugtalanul kapkodta tekintetét körbe a támadásba lendülő lényekre és a fegyvereiket előrántó kísérőkre.*

Tárgy: Re: Városhatár 2011-04-23, 10:35 pm

[Sol]

Gnómok. Undorító kis lények, alig magasabbak egy kamasznál, gyengék, esetlenek, az intelligenciájuk vetekszik egy kupac lócitroméval, de úgy szaporodnak mint a nyulak és sose lehető őket kiirtani. Vagy nagyon szét vannak szórva, vagy annyian vannak egy helyen, hogy lehetetlenség egy embernek elbírni velük. Ezért kellett megvárnom a karavánt. Három napja figyeltem a gnómokat, várva a lehetőséget, hogy lecsapjak és learassam a kitűzött fejpénzt, de végül kénytelen voltam bevonni egy arra haladó karaván őrségét. Egyszerűen hagytam, hogy belesétáljanak a csapdába. Most pedig, hogy kellőképp lekötötték egymás figyelmét a kis mitugrászokkal kiléptem a rejtekhelyemről és felhúztam az íjat. Nem különösebben szerettem a lőfegyvereket, de kétségtelenül megvolt az előnyük.
Az első lövés átszakította a sámán mellkasát, torkára forrasztva a megkezdett varázslatot és egy fában állt meg néhány méterrel odébb. A következő ugyan nem talált el egy szürke bőrű szörnyet sem, de elvonta a figyelmét, lehetőséget adva az őrnek, hogy levágja. Nem akartam kockáztatni, hogy barátot találok el, felkaptam a pajzsot és a kardom és futva indultam a túlélők felé. Még most sem vettek rólam tudomást. Két gyors vágás, két fej hullik a porba. Ekkor már engem is észrevesznek, látják a kardomról csöpögő vért, egyszerre hárman indulnak felém. Szánalmas kis tőr van náluk, de nem szívesen engedném a rozsdás vasat a bordáim közé. Balra térek ki, a pajzs alatt beszúrva, majd megforgatva a pengét a gnóm gyomrában. Ha nem léptem volna odébb, akkor a vér most beterítene, így mellettem fröcsköli össze a füvet, az ellenfelem pedig térdre rogy. Társai felé vetődnek, az egyiket a pajzzsal taszítom odébb, a másiknak a támadását karddal védem, majd hasba rúgom. Ezzel nyerek egy kis időt, félrelököm a másik pajzsát, majd levágom és szembefordulok az utolsó megmaradt gnómmal. Már csak ketten állnak az eredetileg vagy tizennégy-tizenöt támadóból, ekkor az én utolsó ellenfelem is eldobja a kését és futásnak ered. Nem akarod versenyt futni, de nem hagyhatom elmenekülni, utána hajítom a kardom és futni kezdek. A kard megvágja, épp eléggé, hogy egy pillanatra lelassuljon, ekkor érem el a vállát és rántom hanyatt, a térdemre. Egy reccsenéssel letörik a gerince és tehetetlenül esik le a földre. Felállok, összeszedem a fegyverem és visszaindulok a karavánhoz.
- Mindenki jól van?
Kérdezem az első utamba kerülő utastól, történetesen egy fiatal, szőke nőtől.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-04-25, 12:02 am

*A nimfa már azt hitte, hogy a nagy létszámban érkezők hamarosan mindannyiuknak a véget hozzák el, de történt valami.
Ahogy oldalra pillantott, egy az ő szemszögéből hatalmas, páncélozott férfialak érkezett.
Úgy bánt el az elé kerülő fura kis lényekkel, mintha csak valamiféle zöldségekkel lett volna dolga. Sol csak tágra meredt szemmel figyelte, ahogy fröccsen a vére a lényeknek.
A karaván kísérői is kivették részüket a harcból, habár a lány rájuk kis figyelmet szentelt.
Az érkező idegen kimondottan férfias volt, cserzettnek tűnő bőre arról árulkodott, hozzá van szokva a megpróbáltatásokhoz. Széles vállai, erőteljes teste olyan hatást keltett, hogy ha bárki neki is menne, lepattanna a férfiról.
A nimfa elhűlve meredt erre az emberre, aki játszi könnyedséggel tisztította el a támadók javát.
Sol falfehér arccal tekintetét csak nehezen szakította el a hullákról.
Látott már halált, amikor Riana megmentette az életét, mindjárt kettőt is, de ez most más volt.
Ott mágiával ölték meg, szinte tiszta munkával az életére törőket, nem is látta halálukat.
Most viszont ott szakadt fel testük és ömlött ki vérük a földre.
Megdermedve ül lován, és mikor mellé ér az idegen, csak késéssel emelte szép szemeit rá.*
- Én…nem tudom…
*Fejét elfordította, s ahogy meg tudta ítélni, mindenki ép és egészséges volt, de hozzá hasonlóan sokan még csak most ocsúdtak a döbbenettől.
A mellette lévő éltes nőszemély is csak még inkább kapkodta a levegőt, hallotta sípolását.*
- Azt hiszem, köszönettel tartozunk a segítségért…
*Nem tudta, mit tegyen, csak most fogta fel, hogy nem is volt olyan távol a haláltól, s hogy mennyire nincs még felkészülve az ilyen helyzetekre.
A szíve hevesen vert, és ő maga is szaporán szedte a levegőt, de legalább arcszíne visszatért, sőt, mi tagadás, az idegen közelében kis pír is elfutotta orcáját.*

Tárgy: Re: Városhatár 2011-04-25, 12:42 am

//A karavánt légyszi irányítsd te NJK-ként, mégis csak te utaztál velük Wink

//

Megszoktam már a vért a halált, de tudtam, hogy sokan nem, vannak akik a fegyverekre is úgy tekintenek, mint valami nagyon távoli valamire, ami a katonák dolga, ők csak messziről csodálják és félnek tőle. Általában az ilyen emberek az első nagyobb csata láttán legalább öklendezni kezdenek, sokan nem is tudják visszatartani a gyomruk tartalmát. Ehhez képest a nő egész jól bírta magát, csak elsápadt, de nem voltam benne biztos,hogy nem fog elájulni. A kardomat átvettem a bal kezembe, lefelé tartva, hadd csöpögjön róla a gnómok vére, addig nem rakhatom el, amíg nem tisztítottam le, a jobbomat pedig megtörlöm az ingembe. Legfeljebb kidobom, egy vászoning nem a világ vége. Miután a tisztálkodást letudtam a ő felé nyúlok, megfogom a karját, hogy segítsem és elfordítom a hullák felől. Neki se tesz jót ha a holttesteket bámulja.
- Üljön le.
Javasolom neki, mert bár valószínűleg meg tudnám tartani ha elájul azért megkímélném tőle.
- Nyugodjon meg, most már biztonságban van.
Leereszkedek vele együtt, a kardomat magunk mellé, kicsit hátrébb fektetem, hogy ne lássa, és átkarolom a vállát.
- Semmi gond nincs lélegezzen mélyeket.
Ha túllesz az első sokkon, akkor már a neheze megoldódott, legközelebb is könnyebben fel fogja dolgozni. Most még annyi szerencséje volt, hogy nem elf vagy ember banditák támadtak rájuk, egy gnóm alig több egy vadállatnál, talán nem is több semmivel, az ilyen lények pusztulása talán nem akkora sokk.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-04-26, 1:55 pm

*Az idegen odajött és a nimfa karját megfogva segített elfordulni. A ló, amin Sol ült, engedelmesen követte. Szerencsére a nyugodtabb fajtából való volt.
Minden esetre, bár a nimfának kissé furcsán hangzott a kérés, hogy üljön le, hiszen ült a lovon, de leereszkedik a lóról. Ki tudja, talán a férfinak igaza volt, és a halottak látványára még lefordult volna a hátasról.
Azért vállának átkarolása és a jó tanács jól esett, mert a mély lélegzetek igen sokat segítettek, hogy elmúljon az a furcsa, szorító érzés, amit érzett az elmúlt pillanatokban.*
- Köszönöm!
*Már volt ideje körbetekinteni. A karaván még mindig állt, a kordék, szekerek úgy, ahogy megálltak az út közepén, a lovasok többsége lováról leszállva ellátta a sebesülteket.
Voltak sebesültek, a hirtelen rajtaütésben nem csak a támadó lények szenvedtek sérüléseket, hanem a karaván kíséretének tagjai is.
Sajnos volt komolyabb sérülés is, de már igyekeztek ellátni azt a felszakadt lábat.
Hogy a holtakkal mi lesz, arról fogalma sem volt a lánynak, voltaképpen eszébe sem jutott ilyesmi.*
- Azt hiszem, szerencsénk volt, hogy ilyen segítségünk akadt.
*Fordult a mellette ülő férfihoz, miközben rápillantott a nem messze heverő, még mindig véres kardra.
Borzongás futott végig testén, összébb is húzta magát. Nem véletlenül óvta Kalaran mindentől, nem volt felkészülve ehhez hasonló látványra.*
Percekkel ezelőtt még teljesen nyugodtan léptetett lován a karavánban, Neganon elmélkedve, aki ismét nem volt mellette, hogy megvédje, jóllehet, Kalaran ezt várta a mágustanonctól.*
~Még a nevét sem tudom..~
*A férfi felé fordult, közben eszébe jutottak a nyugtató szavak és a mély hang.*
- Sol vagyok, a telari Kalaran nevelt lánya.
*Közben a karaván kísérete végre felállt, egyikük elvágtatott Norlanba, hogy az őrség parancsnokát tájékoztassa a támadásról, a többiek közül pedig egy, vélhetően a parancsnokuk odalépett az idegenhez.*
- Üdvözletem, idegen! Bordan Son vagyok, a kíséret vezetője. Jókor érkeztél, és jól jött a kardod a harcban.
*Nyújtotta kezét a harcosnak.*

Tárgy: Re: Városhatár 2011-04-27, 12:46 am

Ugrásra készem figyelem, ahogy lekászálódik a lóról, készen arra, hogy elkapjam, de megszédülne, de szerencsére bár rosszul viseli a vér látványát, az ájulást sikerült megúsznia. Ahogy kicsit összeszedi magát körülnéz, ekkor veszem én is szemügyre a karavánt. Ahhoz képest, hogy mennyire belesétáltak a csapdába egész könnyen megúszták, valószínűleg elég jó harcosokat fogadtak fel, még ha nem is voltak elég tapasztaltak és dörzsöltek, hogy elkerüljék a rajtaütést.
A nő hozzám fordul, nem csak a szavai, a szeme és a testbeszéde is azt mondja, hogy hálás, de ahogy még mindig átölelve tartom érzem, ahogy megremeg, amikor a kardomra néz. Ha kicsit odébb mozognék eltakarhatnám, vagy újra elfordíthatnám, de hagyom, hadd szokja a látványt. Egy véres kardot talán könnyebb feldolgozni, mint az egymáson heverő hullákat, arra pedig szüksége lesz, hogy kicsit megkeményedjen, de magamban azt kívánom neki, hogy soha ne kelljen valakinek az életét elvennie, valószínűleg összeroppanna a tett súlya alatt.
Ahogy bemutatkozik bal kezembe veszem a kezét, mely nem csak sokkal kisebb, hanem puhább, világosabb is, ellentétben az én napbarnított, kérges, sebhelyes kezemmel, majd számhoz emelem és csókot lehelek rá.
- Tirion Esteban. Örülök a találkozásnak.
Azonban mielőtt további beszélgetésbe bonyolódhatnánk megjön a katonák vezetője, így felállok, kihúzom magam és előveszem a hivatalos hangnememet, miközben kezet nyújtok neki.
- Tirion Esteban, a menioni Estebanok házából, Menion vér szerinti örököse.
Mondom végig teljes rangomat és címemet, nem dicsekvésből, vagy kérkedésből, hiszen nem sokat tettem azért, aminek születtem, hanem hogy tudják, hogy ki segítette meg őket és hogy ne azt gondolják, hogy valami közönséges kardforgatót fújt ide a szél.
- Két napja üldöztem ezt a csordát, sajnálom, hogy nem értem őket hamarabb utol. Ha ellátták a sebesülteket és készen állnak nyugodtan haladhatnak tovább, a holttestekről majd gondoskodok.
Ráérek, már nincs más dolgom, mint begyűjteni a jól megérdemelt fizetséget, ráadásul a tábort is át akartam fésülni, hátha van valami értékes tulajdonuk.
- De ha ma már nem haladnak tovább, akkor az estére szívesen csatlakozok önökhöz.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-04-27, 5:04 pm

*Kézcsók és pirulás következett. Sol nem is gondolta volna, hogy ebbe a kemény harcosba ennyi jó modor is szorult. Jól látta a sebhelyeket, de a férfi mozdulatai és a kezére lehelt csók hatására bizony elfutotta a pír az arcát és lesütötte szemeit.
A név nem volt ismerős számára, de egy olyan lánynak, aki mióta eszét tudja, egy öreg mágus óvó keze alatt nevelkedett, távol tartva minden lehetséges veszélytől, csak a telari nemesi családok lehettek ismerősek.
Sol ajkai már szólásra nyíltak, mikor az őrség vezetője megjelent mellettük.
Tirion pedig olyan tartással és öntudattal állt szembe a katonával, hogy ha nem tette volna hozzá nevének titulusát, akkor is eszébe jutott volna, hogy nemesi származású.
A nimfa majdhogynem szájtátva hallgatta a két férfi párbeszédét.
Ebből derült csak ki, hogy nem is volt olyan véletlen a Tirion hirtelen megjelenése.
A parancsnok, ki voltaképpen Norlan haderejének oszlopos tagja, határozottan válaszolt, enyhén meghajolva a férfi előtt.*
- Örvendek a találkozásnak, Tirion Esteban. Sajnálatomra nem vagyok ismerős Menionban, de ha arra vinne utam, meg fogok emlékezni erről a névről.
Ami távozásunkat illeti, arról Norlan parancsnoka dönt majd. Meg kell várnunk a futárt a parancsával.
Engedelmével visszatérek az embereimhez.
*Majd visszasietett embereihez. A biztonság kedvéért őrszemeket állíott, a karavánt pedig leküldte az útról, hogy szabaddá tegyék az arra haladóknak.
Ha Tirion maradt, akkor kettesben maradtak Sollal, és ez alatt a lánynak is volt ideje összeszedni magát.*
- Nem tudtam, hogy egy egész vár örököse mentette meg az életünket.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-05-15, 2:59 pm

Megjelent egy halvány mosoly az arcomon, amikor megláttam, ahogy Sol elpirul, de nem szóltam semmit.
A parancsnoktól is csak egy biccentéssel köszöntem el, majd visszaültem a nő mellé. Bár úgy tűnik, hogy az első sokkon túl van, jobb, ha még egy ideig nem hagyom magára. Meg akartam nézni, hogy van-e valami a gnómok hulláin, ami utalna arra, hogy miért és honnan kerülnek ide és abban is reménykedtem, hogy találok néhány ezüstöt, amit az áldozataiktól szedtek el. Általában nem képesek felmérni a pénzérmék értékét, viszont a fényes dolgok vonzzák őket, találtam már gnómoknál törött üvegdarabokat is, amik tényleg teljesen értéktelenek, viszont fényesek és csillogóak voltak.
- Törvényesen hiába vagyok az örököse, ha kiforgattak a vagyonomból és az ellenségeim bitorolják az örökségemet.
Előhalászom az övem zsebéből az apró laposüveget és lehúzom. Mindig van nálam egy korty ütős ital, amikor dolgozok, hogy megihassam a munka után. Most is perzseli a torkom, de jól esik.
- Nem gnómokat vadásznék, ha nem lenne szükségem minden egyes ezüstre, hogy valamikor, évek múltán esélyem legyen visszaszerezni Meniont.
Kis szünetet tartok, majd folytatom.
- Az pedig, hogy megmentettem az életüket túlzás. Talán az őrök összeszedtek volna néhány sebesülést, de a gnómokat le tudták volna győzni. Gyenge lények, nem értenek a harchoz, egyedül a meglepetés ereje volt az oldalukon.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-05-16, 4:36 pm

*Solnak azok a dolgok, amiket Tirion elmondott, egészen újak voltak.
Nem gondolta volna, hogy az emberek között ilyen előfordul.
Tisztában volt a régi háborúk történetével, ahogy őt magát is meg akarta már ölni Norlan úrnője. Azonban az, hogy egy vár örökösét, aki nemes, és kemény harcos, kiforgassák a jogaiból, az érthetetlen volt számára.
Tirion közben ivott, és az erős alkoholos pára, ami utána érződött, meggyőzte a nimfát arról, hogy a férfi olyasfélét ivott, ami neki sosem kellene.*
~Gnómok. Ez hát a nevük ezeknek a visszataszító lényeknek.~
*Jegyezte meg magában Sol.
Aztán már az elképedés volt soron. Szép szemei kikerekedtek, ahogy feltette a kérdést.*
- Ön azért vadászik ezekre a lényekre, hogy sereget állítson fel a zsákmányból?
Biztos jó sok pénzre van szükség hozzá…
*Sol ismét az egyik sebesült őrre nézett, majd vissza Tirionra. Ő nem érezte olyan biztosnak, amit a férfi állított.
Igaz, hogy nem is ismerheti olyan jól a támadókat, hogy tudná, mennyire könnyű legyőzni őket, de a támadás gyorsnak és veszélyesnek tűnt.
Aztán megint újabb gondolat jutott eszébe.*
- Hogyan képesek arra emberek, hogy kitaszítsanak saját jussából egy nemes urat?

Tárgy: Re: Városhatár 2011-05-18, 11:29 pm

~Milyen naiv... el se tudja képzelni, hogy hogyan működnek a dolgok a színfalak mögött~
Sajnáltam, hogy nekem kell megtörni a jeget, lerombolni a gyermeki illúziókat, de valakinek meg kellett tennie. Kicsit előredőltem, rákönyököltem a combjaimra és úgy kezdtem el magyarázni neki.
- Ez sokkal bonyolultabb ennél. Ha haddal vonulnék az emberek birodalma felé, akkor hamar közellenség lennék és ha nem bíznak bennem az emberek sose lehetek újra a vezérük. Befolyásos embereket, nemeseket, papokat kell lefizetnem, hogy úgy állítsák be a visszatérésem, hogy az emberek elfogadjanak, kémeket, orgyilkosokat kell megfizetnek, hogy azok, akik ezt tették velem eltűnjenek és végül meg kell fizetnek egy kis csapat, jól képzett katonát, akik a testőreim lehetnek. Ez egyik sem kevés pénz.
Most hogy belegondolok, még eltart egy jó ideig, míg ennyi aranyat összeszedek. Egy magas rangú nemes megvesztegetése egy század havi zsoldjával ér fel. A lánynak újabb kérdése van, nekem pedig ugyanolyan rosszul esik belegondolni és kimondani a választ.
- Kapzsiság, irigység... kellett nekik a pénzem, kellettek nekik a földjeim, a váram, látták, hogy virágzik a birtok, és irigyelték, hogy az övék nem. Kellett a címem, az adók, hogy még nagyobb sereget tarthassanak, hogy még jobban hallgassanak rájuk a még nagyobb urak. Árulás, megtévesztés, csalás... mindennaposak az ő eszköztárukban és nem érdekli őket mennyi nyomorúságot okoznak amíg elérik a céljaikat. Csak ezért akarok visszamenni. Nem kell a pénz, nem kell a cím, de segíteni akarok azokon, akiknek jobb soruk volt apám uralma alatt. És ehhez megvan a jogom. Ha visszakerültem Menionba, talán elgondolkozok, hogy a többi birtokon élőkön is segítsek, de most csak a saját embereim érdekelnek, akik éveken át szolgálták a családom. Értük, és az igazságért csinálom ezt az egészet.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-05-19, 5:19 pm

*Sol nem szólt közbe. Ő nem volt sosem otthon a hadi dolgokban, Kalaran, nevelőapja sem tanította harcolni, sőt, kifejezetten kerülte azt, hogy túl sok ilyen jellegű tudást adhasson át neki.
Tirion olyan világot vázolt elé, amit nem akaródzott befogadni neki.
Ármány, rosszindulat, vér és pénz. Olyan dolgok voltak ezek, amelyekkel a nimfa nemigen találkozott élete folyamán.
Egyetlen kivétel akadt, s ez az orgyilkosokra eszébe is jutott neki.
Narin, Telar űrnője.
Ő sabbati bérgyilkost és egyik emberét küldte ellene még első útja során. El akarta távolítani az útból és erre a számára legegyszerűbb utat választotta. Bérgyilkost küldött rá.
A nimfa rövid időre elkalandozott, de gyorsan vissza tért a még mindig beszélő harcoshoz.
Olyan ember benyomását keltette, amilyeneknek hitte és szerette volna még mindig hinni az embereket.
Olyanoknak, amilyennek Lanurt is tartották mindig is. Egyenes, őszinte, erős és népe érdekeit szem előtt tartó ember.
Sol egy pillanatra megborzongott. Az érzés, hogy amivel a tarsisi úton találkozott, nem egyedi dolog, az embereknél talán többször is előfordul, mint ő eddig gondolta, rossz érzéssel töltötte el, amitől nem tudott szabadulni.*
- Olyan dolgokon ment át, amikbe belegondolni is rossz.
*Elnéz a város irányába. Norlanbe még mindig nem léphetett be, nimfáknak nem engedik a tornyok. Már eltűnt az oda menesztett futár, biztosan hamarosan várható vissza a parancsnok utasításával.
- Ha minden ember így gondolkodna, kevesebb lenne a rossz a világban.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-05-23, 12:15 am

- Talán jobb lenne. Talán akkor csak mások lennének a gonosztevők, nem azok, akik most. Sosem fogjuk megtudni.
Mondom, magamban mintegy lezárva a beszélgetést, majd leakasztom az övemről az erszényemet. Szemügyre véve a tartalmát konstatálom, hogy bizony már eléggé a végén járok annak a három ezüstnek, amit erre a hétre kiutaltam magamnak, de még annyi volt, hogy most tisztességesen jóllakhassak és a esetleg a nőt is megkínáljam valamivel.
Ez is az egyik trükköm volt, amivel a pénzt gyűjtöttem. Minden hétfőn három ezüsttel kezdtem a hetet. Ebből fedeztem a megélhetésem, csak ebből költöttem. Minden bevételem egy másik erszénybe került, amit aztán letétbe helyeztem, időnként pedig összegyűjtöttem egy helyre. Néha könnyebb kijönni a három ezüstből, néha nehezebb, volt, hogy szinte semmit nem költöttem, volt, hogy a hét végén már nem volt elég pénzem, hogy jóllakjak. Sok dologtól függ. Ha valahol testőrnek bérelnek fel, ott mindig akad valami harapnivaló, általában elég jó falatokat lehet a nemesi házaknál szerezni, ha azonban úton volt az ember, akkor örült, ha egyáltalán volt most ennie. Most, pedig, hogy összeakadtam ezzel a karavánnal ki akartam használni az alkalmat, hogy végre jóllakjak.
Kiválasztottam a tisztábbik ezüstpénzt a maradék kettő közül, majd visszaakasztottam az erszényt az övemre.
- Hol találok itt olyan kereskedőt, akitől vehetek élelmiszert? Szívesen vendégül látnám egy kis sült oldalasra, ahogy még apámtól tanultam.
Bár szerettem ha kiszolgálnak és nem kell főznöm magamra a vadonban sokszor nem volt más lehetőség, így örültem, hogy annak idején apám is azt vallotta, hogy a húst férfikéznek kell elkészítenie, ha tényleg számít az eredmény.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-05-23, 5:21 pm

*Hogy Tirion valamivel sötétebben gondolkodik, mint Sol, az gyorsan kiderült. Talán az átélt csalódások, a harcok, a borzalmak, azok, melyek megkeményítették szívét. Ezt a nimfa nem tudja már meg sosem.
Talán a férfi látta reálisan a dolgokat és nem a mágustoronyban nevelkedett nimfa.
Az öreg mágus nem szívesen avatta bele a világ dolgaiba, mindig csak annyit és csak akkor tanított neki, amennyit, és amikor már feltétlenül szükséges volt.
A nimfa odanézett a férfi kezében csillogó ezüstökre. Volt ugyan nála is némi költeni való, de nem tudván, mit is tervez a nemes a pénzzel, nem is gondolt rá.
Sol egy pillanatra elgondolkodott, a férfi kérdésére, majd szép szemeivel kissé előbbre pillantott.*
- A harmadik és a negyedik kocsiban láttam gyümölcsöket, és ha jól láttam, tartósított hús is volt a gabona mellett. Nem néztem meg jobban, lehet, van még kenyere is….
*Fordult Tirion felé. A harcos vendégül látásról beszélt.
Talán jól is gondolkodott, hiszen ki tudja, a futár mikor érkezik meg a döntéssel.
Ha olyan gyorsan dönt a parancsnok is, mint a Tanács Onoria vezetése alatt, akkor sokáig kell még várni.
Láthatóan a karaván s megnyugodott már, a katonák megálltak beszélgetni.
Az utazók nagyobbik része is letelepedett a maga, vagy szomszédja kocsija közelébe, belátva, hogy jobban nem tehetnek.
Persze a kövér asszonyság, akivel nemrég Sol szót váltott, még mindig legyezgette magát, pedig nem volt még forróság.
Egy vékony, vörös hajú idegen pedig épp a parancsnok elé törtetett, hogy jó hangosan felszólítsa a tovább indulásra.*
- Minek várunk még itt?! Há! Még a végin megint megtámadnak ezek az undorító fajzatok! Mi van, ha többen lesznek??? Akkor a maguk külön harcosa sem lesz elég.*Sol szeme is megakadt az izgága férfin, akit a parancsnok hiába próbált nyugodt hangon lecsendesíteni. Nem akart közbelépni, így inkább elviselte az idegen kirohanását. Pedig az nem volt éppen nyugtató hatású.*

Tárgy: Re: Városhatár 2011-05-28, 11:54 pm

Tény, hogy ha éppen rossz kedvemben találnak akkor hajlamos vagyok kötekedni, mindenben megtalálni a hibát és bizony arra is, hogy igazságot szolgáltassak, talán akkor is, ha nem feltétlen lenne szükséges. Most viszont jó kedvemben voltam, ez a fickó mégis képes volt kihozni a sodromból. Ha valamit utáltam az a hálátlanság volt és az, amikor valaki csak a szavaival akart valamit elérni, tettek nélkül. Tudtam, hogy van, amikor ez működik, de ettől csak még jobban gyűlöltem.
Ennek a fickónak a stílusa különösen irritáló volt, amit csak tovább fokozott az öltözködése. Látszott, hogy sose dolgozott, vagy a birtokaiból, vagy a már meglévő vagyonából élt, esetleg valaki eltartotta, de sose volt még a kezében balta vagy kalapács. Igazi felfuvalkodott hólyag volt, aki azt hiszi, hogy jobb másoknál csak azért, mert gazdagabb. Viszont most rosszkor volt rossz helyen, én a legkevésbé sem foglalkoztam azzal, hogy mit illik és mit nem, bár a törvényeket betartottam nem voltam túl szigorú magamhoz, gond nélkül felpofoztam egy idiótát, ha nem fért a bőrébe.
Útközben megtörölgettem a kardomat, általában hordok magamnál ilyen célokra egy darab szövetet valakinek a ruhájából, ami legutóbb elég ostoba volt, hogy ne fusson el a harcból, most mag a gnómok ruházatából kell pótolnom. Ténykedésem folyamán a rongy véres, a kardom pedig tiszte lett, így vissza is tehettem a tokjába, a hátamra, viszont a rongy a kezemben maradt. Most ezt dobtam a nagyszájú fickó elé a földre.
- Én a helyében nem tartanám fel a kapitányt. Ha hagyja, hogy végezze a dolgát, akkor talán időben fel fog állni az őrség és nem fog minket a második támadás is váratlanul érni.
A parancsnok mellé lépek és az idegen fickó szeme közé nézek.
- Nem várok sokat magától, de legalább azt tanulja meg, hogy aki tenné a dolgát annak ne legyen láb alatt. Most talán csak néhányan halnak meg ha nem áll fel az őrség időben, de lehet, hogy az egyik pont maga lesz. Sőt, lehet hogy valamelyik halott hozzátartozója megtudja, hogy maga miatt halt meg a rokona. Egy életen át menekülhet a bosszú elől. Csábító igaz? Szóval mi lenne ha a saját dolgoddal törődnél és hagynád, hogy végezze a kapitány a munkáját? Esetleg magad elindulhatsz tovább, a karaván kísérete nélkül. Egyedül biztosan sokkal nagyobb biztonságban vagy.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-06-01, 10:56 am

//Bocsi a késésért... Embarassed

//

*Sol csak figyelte, ahogy Tirion felállt mellőle és kardját törölgetve elindult a parancsnok felé és a felé a hőzöngő felé, aki ott állt előtte.
Szólt volna, hogy hagyja, de annyit már megtanult, még Negannal való közös útjukon, hogy a férfiakat nem lehet megállítani, ha fejükbe vesznek valamit.
Tirion pedig úgy tűnt, hogy épp abban az állapotban leledzett.
Addigra már a karaván nagy része a hangoskodót figyelte.
A harcos fellépése, mikor megszólalt a hangoskodóval szemben igen határozott volt.
A vele szemben álló férfi előbb csak tátogott, mint egy hal, majd azért csak megszólalt.
Magas, orrhangon kezdett mondandójába.*
- Mit képzelsz te magadról? Ha akarnám, megvehetném az egész karavánt és ha akarom, elintézhetem, hogy Lanuria legtávolabbi részére helyezzenek át, parancsnok!
Te meg, katona, olyan hangot engedsz meg magadnak, amihez semmi jogod nincs!*Fordult Tirion felé.*
- Míg azt gondolod, hogy rajtam ilyen múlik….ebbe a csapdába nem kellett volna beleesnünk.
Menj vissza a kis barátnőd mellé inkább! Biztos lehetsz benne, hogy nem fogok míg egyszer ilyen gyengén védett karavánnal utazni.*Sol először is fülig pirult a barátnő említésére, majd ő is felállt, de végül meggondolta magát, és nem ment oda a beszélgetőkhöz, hogy jól beolvasson a magas hangúnak.
Inkább elfordult és elnézett a város irányába.
Észre is vette a közeledő porfelhőt, de azt nem tudta megállapítani, hogy mi, vagy ki jön az úton.*

Tárgy: Re: Városhatár 2011-06-11, 11:34 pm

Nem is vártam másra, de ki kellett produkálnom belőle ezeket a szavakat, hogy képen törölhessem. Persze, ha egy közönséges katonával, aki valami eldugott kis városból került elő teszi meg ugyanezt, az valószínűleg behúzott farokkal lekullog, engem azonban más fából faragtak. Épp elegem volt a felfuvalkodott hólyagokból, akik jobbnak képzelik magukat, csak mert az apjuknak volt valami kis plusz a nevében. Azt, hogy a lányt a barátnőmnek nevezte inkább figyelmen kívül hagytam, nem akartam ennél is kellemetlenebb helyzetbe hozni, de végül ez adta meg a végső lökést, hogy ne csak fellökjem a fickót hanem tényleg egy alapos pofont kapjon.
Meglendítettem az kezemet és csak akkor gondoltam bele, hogy túl nagy erőt vittem bele, amikor már hallottam fickó orra hogyan törik be a mellette lévő szekér kerekén. Szédelegve próbált felkelni, miközben a vérző orrát fogta, én pedig leengedtem a jobb kezem az arca elé, hogy megmutassam a pecsétgyűrűm.
- Jól jegyezd meg a címert, mert a mai naptól a menioni Estebanok az ellenségeid.
Mondtam neki búcsúzásképp, majd hátat fordítottam neki és a kapitányhoz fordultam.
- Folytassa a munkáját kapitány. Gondoskodni fogok róla, hogy ne tudja bajba keverni önöket ez a senkiházi.
Bólintottam a katona felé, majd még egyszer visszanéztem a véres arcú férfira, ha nem akart tovább kötekedni, akkor Sol felé folytattam az utam, majd a vállánál megérintve óvatosan elfordítottam az előbbi kis jelenet színtere felől, másik kezemmel pedig fogtam a batyumat, hogy végre valami tűzgyújtó helyet keressünk.

Tárgy: Re: Városhatár 2011-06-16, 10:51 pm

//Bocsánat....nem tudtam lenni... Embarassed

//

*Tirion alaposan elintézte a piperkőc alakot. Sol látott már verekedni férfiakat, de itt már első pillanatra látszott, hogy a kellemetlen alaknak esélye sincsen a harcos ellen.
Az ütés, amit kapott egészen az egyik szekér kerekéig repítette a férfit.
A nimfa sosem értette a férfiakat. Látta már kakaskodni Elkatort és Negant is és látta Alex és Negan szempárbaját is.
Valamiért a férfiak szükségét érzik annak, hogy egymást túllicitálva próbálják bizonygatni, ki is az alfahím.
Sol sem tudta, hogy mit is reagáljon erre, amikor Tirion visszatért, de úgy tűnik, a férfi már túl is lépett az előző jeleneten. Otthagyta a vérző orrát fogó alakot a szekér mellett üldögélve.
Sol, mikor vállát érintve igyekezett elfordítani őt Tirion, fejét még visszafordította, de nem az előbb megalázott nemest nézte.
A közeledő porfelhőt, és meg is jegyezte a harcosnak ezt.*
- Lovas jön a városból. Talán a választ hozzá a parancsnok kérdésére.
*Nem tudta, hogy Tiriont érdekli-e ez a dolog, de őt bizony izgatta, hogy vajon itt rekednek Norlan mellett, vagy pedig folytatják útjukat.
Azért sem mindegy, mert ha maradnak, Negan előbb-utóbb keresni fogja.
Sőt, ha Telarból is késik, akkor már Kalaran is aggódni fog. Persze egy-két nap még nem a világ, de azért jó lenne nem sokat állni.
A porfelhő egyre közelebbinek látszik már és közben Solnak az is eszébe jut, hogy ő nem léphet be a városba, így kénytelen lesz megint a fogadóban aludni.
Ez nem volt nagyon ínyére most sem és előzőleg sem, amikor elsőként jártak itt.*

Tárgy: Re: Városhatár 2011-07-27, 7:16 pm

//5. küldetés-Banditák.//

*Valian városa sem volt olyan lenyűgöző, hogy ott tartsa a hadurat. A legutóbbi kis kalandja sem vezetett sehová, azzal a kékbőrűvel. Mindegy, nem rostokolhat egy helyben. Azzal a szándékkal hagyta ott a fővárost, hogy a víz mellett kicsit kiszellőzteti a fejét. Mostanában annyira összekuszálódtak a gondolati, hogy még önmagára sem ismerne rá néhány hónappal ezelőtti énje. Evolyran otthagyása, Axis különös viselkedése, mintha csak kicserélték volna Lanurián, és valami hiányérzet. Sokat gondol rá... miért hiányzik ennyire?*
-Öhh...hmmm
*Megáll az úton, hogy kifújja magát. Nos igen, még mindig nem vett lovat. Souval való találkozása után az a lónak nem mondható fényes valami, egyszerűen megbokrosodott és elviharzott az első adandó lehetőségnél. Csak áll egyhelyben az út kellős közepén, és bámulja a földet. Aztán hírtelen minden átmenet nélkül nevetni kezd. Sokáig abba se hagyja. Végül a fuldokló roham lecsillapodása után eszelős tekintettel mered a karjára. Hogy miért pont a karjára talán ő sem mondaná meg, de egy biztos. Abban a pillanatban nagy fontosságot tulajdonított neki.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Városhatár 2011-07-27, 7:17 pm

-Végig csak álltattam magam! Én vagyok a Sárkányúr! Én egyedül érzem magam a legjobban! Nekem nem kell senki! De az a nő...amióta otthagytam Evolyrant, állandóan az a nő jár a fejemben!
Hmm, micsoda fajankó! Hiába ha nem lehetünk együtt soha. És most már nem is találkozunk többé.
*Ökölbe szorította a kezét.*
-Megfogadtam, hogy kiszabadulok Eloyah karmai közül, de csak azt tapasztalom, milyen gyenge leszek eközben... nincs semmi értelme annak, amit teszek!
Akkor este, mindenre fel voltam készülve, tisztában voltam vele mit vállalok, amikor elárulom Dagorlad nagyurát. Bármikor megölhetnek, de nekem fontosabb volt egy szeszélyes nőszemély után indulni csakhogy meg tudjam, mit takar ez a medál!
*Elővette a zsebében lapuló arany medált majd kinyitotta. A két képen ugyanolyan szigorúan meredt egymásra a két fél. Az édesapja és az ismeretlen emberi nő. Megnézte még egyszer és elrakta.*
-Pedig teljesen egyértelmű. Milyen gyerekes vagyok. Vagy talán neki akartam ezzel jót tenni? Ugyan, miért áltatom magam, meg se fordult a fejemben annak a nőnek az érzései!
Engem nem érdekelnek senkinek sem az érzései!
SENKINEK! SENKINEK! AKKOR HÁT MIÉRT? MIÉRT CSINÁLOM EZT?

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

» Városhatár