Kikötő

//te se maradj le //

Nem is ismerek magamra a tükörben, amiben most megbámulom magam. Sosem voltam hiú ember, de azért nem is szerettem elhanyagolni magam, de már régen volt, hogy ilyen alapos tisztálkodásban lehetett részem. Most szappan illatom volt és olyan sima volt az arcom, mint Lisbeth popója. Egy fürdőlepedőt csavartam a derekamra, miközben a ruhámra várakoztam.
Egy halk koppanást hallottam és már nyílt is az ajtó, hogy egy tálvár egyensúlyozó Blanche suhanjon be rajta, egy cseppet sem zavartatva magát alulöltözöttségemen. Aztán észbe kaptam! Biztos, hogy nálam alulöltözöttebbet is látott már, ha a Lady-nek dolgozik, bár……….én se selyemfiúnak jelentkeztem ide……
- Csak ételt hoztam. Asszonyom mondta, hogy kapj enni! – tette le a sarokban álló komódra a tálcát.
Valami ragu féle lehetett, már az illatától is összefutott a számba a nyál és egy nagy karéj cipó volt mellette.
- Egyél, a ruhád nem sokára kész lesz, úgy egy óra múlva pedig a fogadóteremben kell lenned. – mondta határozottan, miközben alaposan felmért a tekintetével.
~ Határozottan nem zavartatta magát.~
- Értettem, kedves Blanche és……köszönöm. – intettem a tálca felé, ahová meg is indultam, hogy megkóstoljam, aminek ilyen jó illata van.
Aztán mikor nekiálltam, meg akartam kérdezni tőle egy és mást, de a lány egy kurta mosollyal már ki is suhant az ajtón. Én meg nem tartóztattam, reméltem lesz még bőven majd időnk beszélgetni, inkább elégedetten befaltam az ételt.

A teremben állva épp a kabátom ujját igazgattam, amikor megjelent a lépcső tetején a Madame és én szívesen füttyentettem volna egyet, ha ez nem rontott volna a megjelenésemen.
Gyönyörű volt! Megjelenése minden egyes apró mozzanata valószínűleg alaposan megtervezett volt, de őszintén el kellett ismernem, hogy tudta mit csinál. A fekete köpenye alól kivillanó vörös, testhez simuló ruha kiemelte bonyolult fonattokba rendezett hajának élénk, rőt színét. Finom sminkje ragyogó szemére irányította a figyelmet. Csak a legvégén, mikor már majdnem előttem állt jutott eszembe, hogy nem cipőt láttam rajta, hanem ……csizmát!?
Az biztos, hogy nem mindennapi jelenség volt.
Én meg igyekeztem megszokni a szűk nadrágot és a finoman rám simuló, finom kelméjű ing lágy tapintását és a kabát bő ujj szabását, amit nem éppen harcra készítettek.
Bár tudom, hogy mindenből a legjobbat és a legdivatosabbat kaptam, kicsit furcsán éreztem magam, főként, amikor ismét úgy éreztem egy mustrán veszek rész, ahogy a Lady megszemlél.
A nevetése elégedettséget jelez, én azonban minden bizonnyal elvörösödöm és nem a zavarodottságtól. Nem tudom mire kellek a nőnek, mit akar ezzel a színjátékkal elérni, hiszen csak egy vándorló zsoldos voltam, nem úr. Egyelőre azonban legyűröm az ellenérzésemet és előveszem a legjobb modoromat.
- Mylady! – hajolok meg és az utolsó lépcsőfokoknál a kezem nyújtom neki, hogy lesegítsem. – Remélem táncolnom nem kell, kicsit berozsdásodott a tánctudásom. – jegyeztem meg.

//Igen, ahogy a nagysasszony fütyül //

Hiába az előbbi gyors méreg, nem tudom megállni, hogy ne ránduljon meg a szám széle felfelé, amikor Lady Borromo megerősíti, hogy a mai este is egy próba lesz, sejtésem szerint nem az utolsó, már, ha megfelelek egyáltalán ma. Én nem félek a kihívástól, bízom magamban, hiszen kalózokkal, rablókkal is megvívtam már nem egyszer, de félek a Madame környezetében nem csak ilyen kihívásom akad majd és az intrika világa nem az én terepem annyira.
- Megteszem, ami tőlem telik. – morranok fel magabiztosságot mutatva és kivezetem a nőt a ház előtt várakozó kocsihoz.
Mivel sehol egy készséges inas….- mily meglepő, - a nem foglalt kezemmel kinyitom az ajtót, a másikkal pedig felkészülök, hogy felsegítsem a fellépőn.
Aztán máris kiderülhet a lady számára, hogy nem valami toprongyos idegekkel rendelkező embert fogadott fel maga mellé, mert még el sem hal a sikolya, már is egyrészt gyors mozdulattal elkapom a derekát, hogy nehogy elessen, aztán ugyanazzal a lendülettel kicsit hátrább és oldalt teszem le, a következő pillanatban pedig már a kard villan a kezemben, azzal hajolok be óvatosan a hintó belsejébe.
Ott azonban senki nincs, csak egy vaskos lán és azon egy medál hever az ülésen. Már épp fordulnék vissza, hogy elmondjam neki, mikor nagyot csattan az ökle a kocsi ajtaján, amire önkéntelenül mordulok fel, mert akár meg is sebezhettem volna, ha ijedősebb vagyok és még ha utána ki is dobnak, őt nem kímélte volna a fájdalom vagy esetleg sokkal rosszabb dolog.
- Ezek szerint van ötlete, hogy ki „tréfálta” meg Mylady. – fogtam vissza az érzelmeimet. – De kérem, azért legyen óvatosabb mikor épp az Ön érdekében fegyverrel kutakodom.
Persze nagyon is kíváncsi vagyok, hogy ki lehet az, aki veszi a bátorságot, hogy így kihozza a nőt a sodrából.

//Nem baj, fütyülök én //

Nem számítottam azokra a korholó és éles szavakra, amelyek a következő pillanatokban rám zúdulnak Lady Borommo szájából. A kardomat leengedve csak pislogok és a gondolatok kavarognak bennem, mert ilyen lecseszést még a mocskosszájú karavánvezetőktől sem kellett elszenvednem.
Az önérzetem kezd felháborodottan a felszínre törni, hogy védjem magam, de pont azelőtt, hogy végképp elásnám magam a jövőbeni munkaadóm előtt, meg jön az eszem és rá kell jönnöm, hogy igaza van. Az, hogy én azt gondoltam a megbízásom majd az ünnepségen kezdődik, senki nem mondta, főként nem a Madame, sőt amikor jelentkeztem nála, még említette is, hogy a próbám már el is kezdődött! Az, hogy ilyen helyzetbe keveredtem és ha egy rosszakarója ült volna a hintóban, nem csak egy medált helyeznek el emlékeztetőül, akkor bizony jó nagy baj is lehetett volna és ez egyedül az én felelősségem lett volna.
Megszégyenülten, nyakig elvörösödve álltam ott, a kilépő, ruházatában hozzám hasonló férfira épp csak egy pillantást pazarolva, mert értettem a jelzést.
Biztos voltam benne, hogy a következő pillanatban utilaput köt a talpamra és rövidke jólétbe vetett hitem már láttam is elpárologni.
Már megvolt a helyettesem, aki minden bizonnyal jobban végzi majd a munkát, mert felkészültebb lesz. Már ugyan tudtam mit rontottam el és mit várnak tőlem – valószínűleg pont az is érdekelte a Ladyt, hogy mennyire vagyok önálló a munkában, ne kelljen mindent a számba rágni, - de, ismerve a hírét, nem számítottam rá, hogy kapok még egy esélyt.
Most is tévedtem!
- Igen Mylady! Természetesen, igen! Hibáztam, de még egyszer nem fogok. – tettem el a kardom egyelőre és bólintottam komor tekintettel.
Megtanultam a leckét és biztos voltam benne, hogy még nagyon sokat fogok tanulni, de több ilyen szarvashibát nem engedhetek meg magamnak.
Végigfuttattam a szemem a környéken, a „helyettesemen” és ha nem volt semmi más gyanús dolog, behajoltam a kocsiba, alánéztem az ülések alá, majd elvéve a láncot az ülésről a nő felé nyújtottam.
Aztán, ha megelégedett ezzel, ismét a kezem nyújtottam, hogy besegítsem a kocsiba, majd szemben elhelyezkedtem vele. Minden figyelmem ezek után azon volt, hogy kiszúrjak minden nem odavaló dolgot, szám keskeny vonallá húzódott a koncentrációtól.

//Nem, ahogy elnézem //

Próbálom rendezni magamban a gondolataimat, hogy visszanyerjem a higgadtságomat, mert az csak újabb hibákhoz vezethetne. A másik alakot nem láttam mióta elindultunk, így reméltem, hogy tényleg megmaradt egyelőre a pozícióm, de persze a történtek után sejtettem, hogy Madame Borromo mindenre felkészült és semmit sem bíz a véletlenre egy próbaidős „zöldfülűvel” szemben.
Azért persze mentségem is volt, a kocsi csak akkor állt a házhoz, mielőtt kijöttünk a házból és már el is határoztam, hogy kifaggatom a kocsist, neki látnia kellett valamit……De persze akkor is bele kellett volna néznem….
Az a lánc nem hagyott nyugodni. Valamiért nagyon megdöbbentette és feldühítette a Ladyt, amit mostanában kevesen teszik meg, ha hihetek a pletykáknak és röpke tapasztalataimnak. Tehát ez valami régebbi „ismeretség” lesz…….
Töprengésemből Borromo úrnő szigorú hangja rángatott ki és vonzotta magára szemeimet.
Ha azt hittem a fejmosás a ház előtt befejeződött, akkor tévedtem volna, de nem hittem, csak nem gondoltam, hogy pont egy ilyen horderejű dologba tenyerelek bele, ami ő és az emberei bukását is előidézhetik. Erre tényleg nem voltam felkészülve, hiszen csak egy egyszerű testőr munkára jelentkeztem, legalábbis én egy ideig ebben a hitben voltam. Egy röpke ideig…….nagyon rövid ideig…….
Döbbenten meredek a lánc után, amit egyszerűen kidobott a kocsi ablakán! Egy súlyos aranyláncot!
Nagyot nyeltem, ott maradt mögöttünk a latyakban egy évi zsoldom……
Azt hiszem kezdtem tisztábban látni mennyire dühös és feszül…..én meg épp a közepén voltam, nyakig a trágyalében.
Bár az önbecsülésem háborgott, nem hibáztathattam, hogy nem bízik bennem, azt gondoltam mindjárt azt mondja, hogy mégis sajnálja, de le is út, fel is út.
Aztán csak próbálom felfogni, amit mond, hogy nem engedheti meg magának, hogy kirúgjon!
Bár nem tölt el örömmel, hogy nem a tetteim miatt maradhatok, nem azért mert valamikor bizonyíthatok, hanem csak azért mert ki tudja használni, hogy még nem ismer senki, nem tudják, hogy az ő embere vagyok…..
Komolyan elgondolkozok, hogy talán jobb lenne most kiszállni. Régen nem éreztem magam ilyen……..haszontalannak, mondjon bármit is. És én ennél büszkébb voltam, csak, hogy a büszkeségtől nem fog étel kerülni a gyomromba és tető a fejem fölé és…….főként nem tudok segíteni az apámnak.
- Tudom, hogy ezek most csak üres szavak…..asszonyom és nem kezdődött jól a bemutatkozásom, de szándékomban áll bizonyítani majd a ….tetteimmel is, hogy jó embere leszek. – kezdek bele, miután lenyeltem azt a bizonyos büszkeséget. – Mire gondolt, milyen szerepet szán nekem?

Megtettem, amit még anélkül megtehettem, hogy megalázkodtam volna és csak remélni mertem, hogy ez elég lesz, ha nem, akkor valószínűleg visszamegyek a kikötőbe és valami hajón keresek munkát, még ha ezzel el is veszítem a reményt, hogy apámnak a segítségére legyek.
Borromo kisasszony eléggé elcsendesedik egy időre, elmerengő pillantása, amivel a kocsi ablakán keresztül a távolba néz, azt mutatja, hogy nagyon elgondolkodott, talán pont azon, hogy mit is fog velem kezdeni.
Aztán a hintó lassít és úgy látszik megérkeztünk. Mikor megállunk és látom, hogy a Lady visszatér a valóságba és mozgolódni kezd, gyorsan kinyitom az ajtót és kiugrom, kezem készültségben fonódik a kard markolatára. Körbe nézek, de csak hintókat és szépen öltözött urakat és hölgyeket látok, ezért a kezem nyújtom, hogy kisegítsem és bekísérjem az úrnőt.
Mielőtt beérnénk megtöri a hallgatását és az én bizonytalanságomat is eloszlatja, bár meglepődve nézek rá, de nem kérdőjelezem meg döntését, feltételezem ezen gondolkozott az úton.
- Ha így veszi hasznomat, állok elébe asszonyom! – hajtom meg a fejem és várom, hogy beavasson a részletekbe, nehogy valamit rosszul csináljak ismét.

Látszik, hogy a Madame minden embere érti a dolgát és a velem történtek után szintén azt mutatja, hogy nem csak tőlem, hanem minden emberétől megköveteli a maximális teljesítményt. Az utcán a hó el van söprögetve az épület elől, a lépcső elé érkező kocsiktól egészen az ajtóig szőnyeg terül el, biztosítva a hölgyek és urak cipőjének és ruhájának szárazon és tisztán maradását. Sok őr is álldogál kint, megtartatva minden hívatlan vendéggel a tisztes távolságot.
Miközben befelé megyünk lady Borromo összefoglalja terve első részleteit számomra, majd első részleteként a szerepemnek a személyzetnek már úgy is mutat be, mint az üzlettársát.
Már a kocsiban rábíztam, hogy úgy szabja a szerepemet, ahogy szeretné. Amennyiben semmilyen– a saját magam szabta erkölcsi - határokat nem akar átlépetni velem, addig megpróbálom kiérdemelni ismét a bizalmát.
Csinos kis kísérettel megyünk fel a nő irodájába, ahol már nekem is oszt feladatot, amit kis gondolkodás után meg is válaszolok.
- A legjobb lenne, hogy ha valami hajótulajdonosként mutatna be talán, aki messze földről hoz magának egzotikus különlegességeket, afrodiziákumokat. A hajót vagy hajókat meg a legénységet én hoznám az üzletbe, Mylady pedig finanszírozná az utakat és az áru egy részét.
Sokszor magam is részt veszek ezeken a beszerző utakon, ezért nem vagyok olyan ismert az úriasabb körökben. Mivel jártas vagyok a hajózásban és a fizimiskám is alátámasztja a sok levegőn töltött éveket, ezt elég könnyen meg tudnánk alapozni.
Úgy vélem ez egy elég jó felvetés részemről és bízom benne, hogy megfelel a Lady kritikus ítéletének is.

Jó intrikusnak egyáltalán nem mondanám magamat, a színészkedés is távol állt eddig tőlem, így annak sem vagyok a megmondhatója, miként válna be az, mit hirtelenjében kitaláltam.
Ezért nem lepett meg, hogy a Madame, aki a pletykák szerint nem kis befolyásra tett szert az eszessége és a ravaszsága révén, nem bólintott rá. Valószínűleg igaza volt, ha valaki vele húz ujjat, eléggé jónak kell lennie magának is és egy kicsit nagyobb utánajárással kiderítheti a hazugságot.
Halk csalódott sóhaj hagyja el a számat és igyekszem újabb fedő történetet kitalálni, de egyik rosszabb, mint a másik, ezért inkább nem is említem.
Végül megint magához ragadja a szót és nagy megkönnyebbülésemre mégis csak látott valamit a kitalált történetemben, amit fel tudott használni és tovább gondolva, már szerinte is megállja majd a helyét azok előtt, akikkel ezt el akarja hitetni, bár azt eddig nem hozta a tudomásomra – és gondolom nem is fogja még, - hogy miért vagy ki ellen vet be engem, mint titkos fegyvert.
Mindenesetre alaposan megjegyzem, amit mond, nehogy belezavarodjak, ha kérdeznek majd.
Tagadhatatlan, hogy ilyen rövid idő alatt jó kis hihető „üzleti partner” lett kitalálva.
Egyenként felveszem a kirakott tárgyakat. Az órát a felöltő megfelelő zsebébe teszem, a nyakkendőtűt feltűzöm és a gyűrűt bal kezem középső ujjára húzom, mert arra épp megfelel. Nem tudom kié volt vagy kinek szánta őket, de nem kérdezősködöm feleslegesen, ha tudnám is a kérdésemre a választ, nem vinne előrébb semmiben.
Aztán kiosztja a feladatomat és nem kárhoztatom, hogy egyelőre nem bízik bennem, hogy őszinte legyek bennem is van egy félsz, hiszen ilyet még sosem csináltam.
A kardomra kitérve már épp tiltakoznék, hogy nekem meg kell majd védenem, de eszembe jut, hogy változott a szereposztásom, így csak kényszeredetten bólintok.
- Csak egy tőr van a derekamnál és egy kicsi a csizmaszárba. Azt sem vihetem? – nem örülnék neki, mert meztelennek érezném magam minden fegyver nélkül, de nem én döntök most ebben. – Aggályom csak annyi lenne, hogy teljesen tudatlan vagyok a terveit illetően, de tudom, hogy nem vívtam ki a bizalmát eddig semmivel. Azonban legalább annyit áruljon el, hogy mire kell számítanom, mint „üzlettársának”? Meg akarnak majd vesztegetni, el akarnak tenni láb alól? – kérdezem meg halkan és tisztelettel.

Valamiért erre a válaszra számítottam, ráadásul ez mintha előrevetítené annak árnyékát, hogy valaki információt akar, bár, hogy ezt hogyan akarja, az azért nem mindegy.
Nem volt nehéz azt is tudomásul venni, hogy Lady Borromo határozott kiállása az üzletfeleit is megválogatja és, hogy erről azok is tudnak, akik ma itt vendégeskednek. Gondolom más is csak egy esélyt kap tőle.
Ha a terveibe nem is avat be, de legalább abban segít kicsit, hogy számítsak arra, mivel fogok szembesülni az oldalán odalenn.
Nyilvánvaló, hogy nem fogadhatok el egyetlen meghívást sem, igaz, akár el is fogadhatnám, hiszen úgy is csak kis ideig játszhatom ezt a szerepet, úgy sem kerülne rá sor.
De a Madame ismeri őket, ezért ezt nem említem végül meg neki. Nekem mindegy, hogy rábólintok-e egy meghívásra vagy elutasítom.
A pénzre próbálok közömbösen nézni, pedig nem is tudom mikor volt, amikor egyben láttam ennyit, ő meg csak úgy aprópénznek adja………
Igyekszem a lélegzetemre figyelni, aztán inkább a Ladyre figyelni, mert amit mond fontos és az arcomba kergeti a vért. Már nem is érdekel az a sok darna…..
- Lehet, hogy nem látszott rajtam, de nem vagyok tolvaj! – morranok fel.
Nem, nem akarom megsérteni és ő tényleg nem ismer engem, de sosem vettem el semmit, ami nem volt az enyém.
- Egy lyukas darnát sem fogok belőle elkölteni, hiánytalanul visszakapja majd és nem azért mert megfenyegetett. – nézek a szemébe nyiltan.
Ezt jobb, ha most tisztázzuk.
Ha nem trompfol le, akkor csak bólintok a tőrök megtartására és meg is könnyebbülök egy kicsit.
- Úgy lesz, ahogy akarja.
Úgy látom, mindent megbeszéltünk, így aztán, ha Madame Borromo is véli, akkor elindulunk lefelé, ahol minden bizonnyal már érkeznek a vendégek.

Ha őszinte akarok lenni magamhoz, nem tagadhatom, hogy ideges vagyok. Soha nem kellett még ilyen „szerepet” eljátszanom és azt sem mondhatom, hogy a Lady nem helyezett alapos nyomás alá.
Igazából nem vagyok benne biztos, hogy miért is vagyok még itt, talán nem is Borromo-nak akarok megfelelni, hanem……saját magamnak.
De most nem merülhetek el a saját gondolataimban, nekem figyelnem kell, nem hibázhatok.
A Lady hangja meglep, nem számítottam már semmi beszédre mielőtt leérünk, de aztán ez a meglepetés még nagyobb lesz, amikor felfogom, hogy miről beszél. Arról, aki azt a medált hagyta a kocsijában! Arról, aki megrémítette ezt az erős nőt és arról, aki miatt majdnem szinte azonnal elbuktam. A gyomromban valami kőként nehezedik. Komolyan viszonzom a pillantását.
Sok olyat ismertem, aki más hátán akar felkapaszkodni……
- Számíthat rám Mylady! - szorítom meg az ujjait, amik a kezembe simulnak.
Most az ő embere vagyok, még ha csak próbaidőre is, nem fogom hagyni, hogy valaki őt így kihasználja és ilyen fájó érzelmeket kelljen átélnie.
Akármit is tett a múltban, keményen megfizette az árát, hogy ide jusson és kit ne keményítene meg az élet, ha a mocsokból kell felküzdenie magát.
Kihúzom magam és igyekszem nem arra gondolni, hogy az a sok ember itt, mire gondol velem és az oldalamon álló nővel kapcsolatban.
A bemutatásomra próbálok valami mosolyfélét az arcomra varázsolni, remélem sikerül és nem valami vicsor lesz belőle. Meghajtom a fejem köszönésképpen, majd levezetem Madame Borromot a lépcsőn, ahol megkezdődik az úrias udvariaskodási játék, amitől ismét begörcsöl a gyomrom, hiszen nem tudom mi vár rám. Épp egy kézcsók után elengedem a Lady kezét, hogy a farkasok közé vessem magam, amikor felharsan a kellemetlen hang. Mivel még fogom a Madame kezét érzem, ahogy szinte megfeszül és ösztönösen megszorít.
Nem kell mondania, már tudom, hogy erről az alakról beszélt és, hogy mi a neve. És, hogy annál is kevésbé kedveli, amit eddig elképzeltem
Látom, hogy elindul felé négy őr, de azt is hallom, hogy Borromo – a szavaiban felhangzó magabiztossága ellenére - mennyire nem az.
Kezem önkéntelenül mozdul a kardom…..hűlt helye felé, hiszen azt a szobában hagytam, de nem vagyok fegyvertelen – jut eszembe, …..aztán az is, hogy nem rohanhatok el a Lady mellél, mert most valami gazdag ficsúrt játszom!
- Úgy vélem meg kéne fogadnia a madame Borromo tanácsát! – állok azért kicsit előrébb, hogy valamennyire takarjam a nőt.
Már a bemutatása alapján sem volt szimpatikus a fickó, most már szemtől szembe sem volt az.

Egy gyors pillantást vetek Madame Borromora, hogy lássam jól van-e, vagy nem akar-e valamit a tudomásomra hozni miután én is igyekeztem a nem kívánatos fickó tudomására hozni, hogy jobban jár, ha elhordja az irháját, amíg a saját lábán teheti meg. Nehéz volt megállni, hogy magam is ne csatlakozzam a felé közeledő örökhöz, amiért megzavarta a ház asszonyának ünnepségét, de ahogy az emlegetett Ladyre villan a tekintetem, azonnal elszáll a mehetnékem. A rám néző szemekben olyan figyelmeztetés lapul, hogy inkább nem kockáztatok. Elég lesz a négy őr!
Visszafordulok a még mindig az ajtóban terpeszkedő alakhoz, aki persze, hogy nem tud csak úgy simán elmenni, hanem ismételten kinyitja a száját és ami kijön rajta, az nem mondhatom, hogy csak úgy el tudom engedni a fülem mellett. Ezt még akkor sem tudnám, ha nem éppen rólam nyilatkozna meg és ráadásul nagyobbat nem is tévedhetett volna.
És azt hiszem még sosem neveztek ölebnek……meg jó fiúnak sem…….
- Hééé! – horkanok fel és most már igen csak viszket a tenyerem a tőreim után, de nagy szerencséje van, amikor nem várja meg, hogy oda menjek hozzá.
Talán az előbbi tekintet tartott vissza annyi időre, amíg ez bekövetkezett, de az biztos, hogy a düh vörösét nem tudtam könnyen eltűntetni az arcomról.
- Hagy menjek utána és intézzem el, hogy soha ne akarjon visszajönni! – fordultam Borromo felé, olyan halkan beszélve, hogy rajtunk kívül nem hallhatta más.

Első pillanatban csak csalódott mordulással reagáltam a Lady szavaira, amik porrá omlasztották a reményemet, hogy nem leszek kénytelen szó nélkül lenyelni a fickó sértéseit, azon kívül pedig még meg is szabadítanom a Ház asszonyát egy kényelmetlen adósságtól. De kénytelen vagyok valamilyen szinten azt is elismerni ennek a Fynn-nek a vádjaiból, hogy bizony a saját magamra akasztott póráz igen is megfeszül a nyakamon, még ha azt a látszatot kelti is a dolog, hogy én választhatok.
Azonban szinte érzem, ahogy maga a Madame is erőszakkal türtőzteti magát, olyan megnyerő mosolyt tartva magán a vendégek kedvéért, amire én minden bizonnyal csak hosszas gyakorlás után lennék képes, de lehet még akkor sem, soha.
Mikor aztán, mintha csak nekem címezné, de „magyarázattal” szolgál a kis intermezzo miatt, el kell ismernem, hogy ennél jobban, ha nem akart itt ma verekedést vagy botrányt, - nem is kezelhette volna.
Ha valamennyire is segíteni tudtam ebben neki, akkor most volt itt az ideje, hogy valamennyit kiköszörüljek a csorbán.
Meghajtottam a fejem madame Borromo felé.
- Nyílvánvalóan teljesen kivetkőzött magából ez az úriembernek nem épen mondhato Flynn. Nagy önuralomra vall az Ön részéről, hogy ilyen megértően állt és áll hozzá. De ne is hagyja, hogy ez az alak elrontsa ez az igazán kellemesnek indult ünnepséget. – emeltem a kezét a számhoz, hogy ráleheljek egy kézcsókot, ezzel is arra ösztökélve a jelenlévőket, hogy igyekezzenek túltenni magukat a dolgon.
Ez úgy néz ki, hogy sikerül is és ezek után már minden úgy történik, ahogy Borromo eleve szerette volna. Több meghívást is vissza kell utasítanom, természetesen udvariasan, pár bizalmas kölcsönkérelmet is elnapolnom. Nem kapok további figyelmeztető pillantást a Mylady részéről, így talán nem rontok el semmit.
A fejem már hasogat a szokatlan szerepemtől, mire végre mindenki elmegy és én végre elereszthetem magam. A vállaim kissé megroskadnak.
- Nem voltam benne biztos, hogy végig kitartok és nem verek be pár orrot, de mivel nyomatékosan felhívta a figyelmemet, hogy mit vár el tőlem, így ezt tettem. Azonban az a fickó ……az a Flynn, veszélyes. – bólintottam és újból éreztem, ahogy elönt a harag. – Szívesen veszem, ha segíthetek a …………lerázásában…….

Az, hogy egy nem épp tisztességes utakon járó „beszállító” hirtelen eltűnik, abban semmi meglepő nincs és általában ezek a fickók elég makacsak is tudnak lenni, ha pénzről van szó. De ő egyrészt a leendő kenyéradómat fenyegeti, másrészt nem felejtettem el az amulettben ragyogó vörös hajtincset, ami annyira kiborította. Sejtésem szerint az nem az anyjáé volt…..
- És annak a hajtincsnek van köze az eltűnéséhez ……és gondolom a mostani felbukkanása sem véletlen. – bólintottam és azért megkérdeztem, bár nem voltam biztos benne, hogy válaszolni is fog. – Mit kért cserébe?
Ha válaszolt, ha nem akkor is csak bólintok a szavaira, mivel igaza van, ha fel kell venni a kesztyűt Fynn-nel, akkor azt nem árt kipihenten tenni.
- Ha rajtam múlik az az alak nem fog a közelébe jutni, míg Ön nem akarja. – léptem el előtte, hogy mielőtt kimegy, ellenőrízzem a háztól a hintóig vezető utat és most nem bízva semmit a véletlenre, magát a kocsi belsejét is.
Csak, ha minden rendben volt, akkor mentem vissza a Lady-hez, hogy elkísérjem és minden fáradtságom a háttérbe szorítva, éberen üljek be mellé, amíg meg nem érkezünk és biztonságosan nem tudom, mielőtt visszavonul.

Állom a Lady fürkésző tekintetét, miután felteszem a kérdéseimet, mert számítottam rá, hogy talán merészebbnek tartja a kelleténél, mivel még nem nyerhettem el ennyi idő alatt a bizalmát.
De nincs titkolni valóm, pár apróságon kívül, de ezeknek semmi közük a munkámhoz vagy a munkaadómhoz. Különben is eléggé utánam nézett ahhoz, hogy azt is tudja, mit vacsoráztam utoljára a nyomorúságos lakhelyemen……
Nem ismertem Fynnt, de a fajtáját nagyon is, hiszen magam is közéjük tartoztam valamikor, de ez csak a kitartásra és a ritka tárgyak felkutatására volt igaz, soha nem zsaroltam meg senkit. Az üzleteimet a tolvajbecsület jellemezte.
Nem lepődtem meg, hogy nem kaptam válaszokat, de már ez is sokat mondó volt, hiszen nem cáfolt meg.
A kocsiban most szinte tapintható volt a feszültség, de nem miattam, hanem madame Borromo idegessége miatt, ezért fontosnak tartottam, hogy lássa, elvégzem a munkámat, biztonságban tartom.
Amikor megérkeztünk, az utcán az épületig nem láttam semmi gyanúsat, ezért a kocsi ajtajához siettem és vártam, hogy munkaadóm kiszálljon. De nem tette.
Szavai megleptek, hiszen akkor itt kéne hagynom egy ideig egyedül, mikor láthatóan tart valamitől.
- Nem szívesen hagynám magára mylady. Az ajtóhoz küldöm a kocsist, hogy hivassa ki inkább, úgy jó lesz? – mondom neki habozva, mert nem akarok ellenkezni vele, de nem végezném jól a munkám, ha itthagynám.

Némán és tehetetlenül nézem, ahogy ez az eddig erős nő, hirtelen ennyire magába zuhan. Persze valószínűleg csak most, mert nincs itt senki aki láthatná engedi ezt meg magának, hiszen egész nap tartotta magát, azok után, hogy megkapta a figyelmeztetést – az én gondatlanságom miatt váratlanul, - és aztán a férfi megjelenése után is, végigcsinálta az egész estét.
Persze legszívesebben magam rohannék, hogy előkerítsem a lányt, de már nem merek semmit a véletlenre bízni, főként, hogy maga a Madame is tarthat valamitől, ha ennyire óvatos. Pedig biztos van itt jó pár embere, akik szemmel tartják az épületet és környékét.
Nagyon várom már, hogy segíthessek és megmutassam érek annyit, hogy maga mellett tartson.
Tudom, hogy meg volt a terve, amivel kapcsolatban a vendégeinek be is mutatott, de azt nem tudom, hogy ez a felbukkanás mennyiben kavart bele ebbe.
De most először be kellett juttatnom biztonságban a házba. Miután a kocsis elküldtem Blanche-ért, vissza álltam a hintó ajtajához.
- Mindjárt itt lesz a lány. – szóltam be, közben készen álltam, hogy bármi baj esetén előkapjam a tőrömet a csizmámból.

//Megint kijátszottak //

Láttam, ahogy a kocsis átadta az üzenetet, ezért nem értettem, hol késlekedik Blanche. Szerettem volna, ha a Madame már biztonságban bent lett volna a házban, ahol végre én is lazíthattam volna.
Cseppet sem volt megnyugtató a tudat, hogy valaki járkál a városban, aki szinte nyilvánosan megfenyegette a munkaadómat és, ha egy kis hibát is elkövetek, akkor az a legkevesebb, hogy nem lesz munkám, de én sem fogok egy darabig tükörbe nézni, hogy nem tudtam megugrani a feladatot.
Bár ezek a gondolatok forogtak a fejemben, azért nem hagytam, hogy bármi is elvonja a figyelmem, mert a történtek után számíthattam rá, hogy valami ravasz ellenfél vadászik Borromora, aki meg akarja mutatni, hogy bármikor túl jár az eszünkön.
Feszült figyelmem ellenére, majdnem sikerült neki!
Talán a hatodik érzékem volt az, ami az utolsó pillanatban figyelmeztetett. Talán a kocsi megingása volt, ami mozgásra bírt, hiszen a kocsis még most indult csak vissza az ajtóból, a Ladyre meg ráláttam, ő nem mozdult……
Éppen csak sikerült elkapnom a hintó egyik hátsó rögzítő hurkát, amelyek a csomagok egyhelyben maradását igyekeztek megoldani és pár pillanatig szinte vonszolt maga után a kocsi, míg végre meg tudtam akasztani a lábam és felhúzni magam.
Vadul száguldottunk az éjszakába és csak remélni mertem, hogy nem az a cél, hogy a kikötő vizébe kössünk ki, vagy belerohanjunk valami fájóan szilárdba…..
Mikor már újra ura vagyok a légvételemnek és találok újabb kapaszkodót, megpróbálok fellendülni a hintó tetejére, hogy óvatosan, lassan, hasoncsúszva előre húzzam magam a bakon ülőhöz. Minden erőmre szükség van, mert a kocsi össze-vissza billeg.
Bízom benne, hogy az emberrablót váratlanul éri majd szerény személyem megjelenése, amilyen zajt csapunk, nem hiszem, hogy meghallja a közeledésemet, de a kocsi belsejében ülő Lady figyelmét, biztos nem kerüli el.