Kikötő

//Nie, aki mindig tartja Jerryben a lelket//

Mielőtt még alaposabban átgondolnám, megfogom Nienna láthatóan reszkető kezét és megnyugtatóan végigsimítom, aztán gyorsan elengedem, mielőtt azt hinné rosszban sántikálok.
Igaz, lassan estébe hajlik az idő és innen jobb lesz távolabb kerülni, habár nem hiszem, hogy a bandánál tett látogatásunk után, bármi félnivalónk lenne az éjbenjáróktól. Minden esetre nem én leszek az, aki ellentmond jégelf segítőmnek, mivel nekem is rá kell jönnöm, hogy jó régen volt az, amikor étel került a gyomromba.
- Azért én mégis köszönöm. Egyébként szerencséd van, hogy velem vagy, mivel éppen ismerek egy ilyen helyet. – nyújtottam a karom, mint egy igazi úriember, hogy belekarolhasson. – Kicsit gyalogolnunk kell, de nincs annyira messze. Omlós Falatok a neve és legutóbb ott ettem a legjobb zöldséggel töltött cipót. – indultam meg vele a fogadó irányába. – Én is szeretném, ha megismernéd őket, ha megismerhetnéd őket. – sóhajtottam. – Igen, nagyon komoly nyom és erőszakkal nyomom el a szívemben kelt reményt, hogyha még sem sikerül valami jól. – ismerem be egy grimasszal.
Nem lódítottam, így 15 perc séta után, mely alatt a Nap már egészen a látóhatárra bukott, meg is érkeztünk a fáklyákkal szépen kivilágított fogadóhoz, aminek cégérén péksütemények sorakoztak.
Az épület szépen karbantartott volt, bár nem volt nagy. Halk, vidám beszélgetés hallatszódott ki a kitárt ablakokon.
- Ide általában a környék lakói járnak. Nincs nagy választék, de ami van finom. – nyitottam ki az ajtót, aztán egy üres asztalhoz kísértem.
- Foglaljatok helyet, máris jövök! – kiáltott ki a nyitott konyhaajtón egy vidám hang. – addig van egy kis kóstoló az asztalon, fogyasszátok.
És valóban az asztal közepén egy kis kosárban, kendővel takarva, finoman illatozó meglepetés lapult.

Fogadni mertem volna, hogy a Fogadó tetszeni fog Nienna-nak. Itt ritkán volt hangoskodás, Matilde a termetes tenyeres-talpas fogadósasszony tett róla, hogy mindenki tisztességesen viselkedjen, még ha a pohár fenekére is néztek a derék polgárok. Mindettől függetlenül Matilda szíve aranyból volt, mert még az olyan – elég sokszor pénztelen csóró, - félelfet is jól lakatta, akinek sürgősen el kellett tűnni szem elől…….
Mondjuk segítője is akadt a rend fenntartásában, méghozzá Gandalf személyében, aki egy kutyabőrbe rejtőzött medve volt és most is a kandalló előtt próbált szőnyeget játszva lustálkodni.
- Nem fogod megbánni, ígérem. – mosolyogtam a lányra és én is bekaptam egy pogácsát, de mielőtt még folytattam volna nevezett bandavezér véleményezésével, már meg is jelent a hely tulajdonosa és mint mindig most is pirozspozsgás, jókedvű és ……hangos volt.
- Áááá, Jeremy! Úgy látom most nem csak kutyafuttában jöttél. – nézett körbe, mint aki olyanokat keres, akik a nyomomban lennének, de aztán Nienna-ra kacsintott. – Meg aztán tetszetős fehérnépet is hoztál magaddal, aminek őszintén örülök, igen csak ideje volt már! – kuncogott döcögősen. – Azért kisasszonyka vigyázzon ám a fiatalemberrel, különben még a bugy….bocsánat…az alsóneműt is lebűvöli magáról. De eléget jártattam a szám – vigyorgott most rám, egy cseppet sem bűnbánónak tűnve a zavaromtól, - mit hozhatok kedveskéim?
Még mindig vörös füllel rendeltem gyorsan, mielőtt újból rákezdi.
- A kisasszonynak zöldséges cipót a házi mártásoddal, nekem a szokásos ragut és bort is kérünk.
Ha Nienna nem fűzött hozzá semmit, még kapott egy újabb kacsintást és Matilda eldöcögött.
- Csak tréfál ám. – nyögtem ki, aztán igyekeztem elterelni az előbbiekről a témát.
- Ha valaki boldogulni akar az én szakmámban, sokszor elég jó színésznek is kell lenni, nem elég a jó munka. – vontam vállat. – Viszont ebben az esetben , ha élnek a testvéreim és van remény, hogy megtaláljuk őket, kevés olyan van, amit ne tennék meg értük. – ismertem el. – Holnap kiderül érdemes volt-e ezt tenni. – aztán még a konyha felé intettem, ahol Matilda hangját lehetett hallani. – Ha itt akarsz maradni, akkor elhozhatom a holminkat ide, biztos van szabad szoba.