Kikötő

Tárgy: Re: Kikötő 2011-01-22, 9:27 pm

Bementek, és a fiú hellyel kínálta őket, majd előkerült egy kis péksütemény is, meg tej, és a már Helennek odadobott gyümölcslé. Leüllvén a fiú beszédbe kezdett.*
-Vannak olyan állandó vendégeink, akiktől nem szoktunk pénzt kérni, és ezt jobbnál jobb finomságokkal háláják meg. Direkt a számodra kértem ezt a gyümölcsitalt, Helen. Kostóld meg, biztosan ízleni fog!
-Köszönöm!*S azzal már mohón kortyolta is a hűs nedűt.*
-Te nem iszol?-Kérdezte a lány, Rayent is, hisz a fiú mindkettőjüket kínálta. Aztán mintha valami megvilágosodna benne, Sam felé fordúlt.*
-Ő nem érzi az édeset! Tudod a sok víz az oka, meg...... ööö szóval nincs valami sós dolog?
-Dehogyem, itt is van.
*Azzal sós sütik, pici perecek kerültek elő. Helen csacsogni kezdett minden féléről. Hogy ő sosem "nézi" meg a fiú produkcóját, mert úgy fél, és még a fülét is becsukja , nehogy hallja, de csak azért mert annyra félti. Aztán arról kezd mesélni, hogy nem is olyan régen, pár nappal azután, hogy megérkeztek megtámadta egy ijjász.*
-Háá, ha láttátok volna! Olyan kicsi volt, mint egy fatönk! A derekamig ért fel, és nem tovább!
*Jóízűt felnevetett és oldalba lökte a sárkányt.*
-Láttál már ilyet? Még meg is mértem, hogy biztos legyek benne!
*Egyszer Samhez volt közelebb, egyszer meg Elkatorhoz, aztán kezdett lelasulni a hadarása, majd rácsuklott a feje Sam vállaira és úgy húzta a lóbőrt, mint aki napok óta nem aludt. Sam kissé aggódón nézett a lányra. Mint egy jó bátty, majd rátekintett a sárkányra is.*
-Örülök, hogy talált magának egy barátot. Tudod nem nagyon boldogul az emberekkel. Nem is hinnéd mennyi minden aggasztja ezt a kicsi szívet. Azt hiszem, az a dolgom, hogy óvjam, de a világ megtalálja majd... és akkor nem fogom tudni megvédeni.

//Huh, búcsúzom!... egyenlőre. Tudom, tudom nagyon elnyúztam a búcsút, de olyan nehéz elválni tőlled! Very Happy

Majd ha nem lesz ennyi dolgom, majd még játszunk? Addig is viszlát, és várom a reagod, kiváncsi leszek rá, hogy hogyan reagál a mi kis kék sárkányunk! ^.^//

Tárgy: Re: Kikötő 2011-01-22, 10:03 pm

//Az előző hozzászólásomhoz köthettél volna valamit, de nem baj. Persze, hogy játszunk még. Szólj nyugodtan amikor csak akarsz, és máris úto... vízen vagyok lol!

//

Csöndben ültem, és figyeltem a kettő beszélgetését. Kicsivel később megkínáltak sós süteménnyel amit már kicsit jobb kedvvel fogadtam, és amikor megkaptam elkezdtem enni. Ahhoz képest, hogy mire számítottam, egész jó volt.
Ezután Helen elkezdett beszélni. Elég sok minden hagyta el a száját, és eléggé hadart is. Kicsit olyan érzésem volt, mintha teljesen felizgult volna. Egymásra halmozta a történeteit. Egy idő után viszont lassulni kezdett. Majd egyszerűen eldőlt mint egy darab zsák. Egy pár másodpercig csak pislogtam, aztán kicsit kitágult a szemem.~El-a-ludt? Ez meg hogy?~Kérdeztem magamtól, miközben Sam felnézett rám.
Miután végig hallgattam halványan elmosolyodtam, majd felálltam, és rátettem a kezem a vállára.
-Senkit se lehet örökké megvédeni, de ne aggódj. Ha az emberek meglátják mire is képes, előbb utóbb elfogadják. Szóval légy rá büszke majd, ha kiereszti a szárnyait.-Mondtam kedvesen. Elindultam kifelé, de megálltam a küszöbben.
-De addig is... Jó utat... Mindkettőtöknek. Talán még találkozunk.-Mondtam mosolyogva, és lenyomtam a kilincset.-Viszlát!

Tárgy: Re: Kikötő 2011-07-20, 6:01 pm

* Befutott egy hatalmas hajó a kikötőbe. Mikor végre a horgonyt is leeresztették, máris nagy sokaság igyekezett le róla. A sokaság csakis a legénység volt. A hajnalban narancssárgásan világítanak fehér ingeik, melyeket az éjszakai vihar jól megtépázott, s úgy néznek ki, mintha a tengerből halászták volna ki őket. Pedig csak dolgoztak. Máris szállították le a kikötőbe a holmikat, amiket hoztak. Rohangáltak le-föl a fedélzeten, majd hirtelen mindegyik megállt munkájában, s nézték potyautasukat. Kabinjából csak most jött elő egy gyönyörű, s kimért szépség. Bőre hófehér, haja derékig érő sötét barna, s kiengedve hordja. Barna szemei szigorúan pásztázzák körbe a fedélzetet, s kimérten néz a legénységre. Nemesi mozdulatokkal bezárja maga mögött az ajtót, s mintha csak lebegne, úgy halad végig a hajó fedélzetén, s sétál a lépcsőig. A legénység lemerevedve néznek utána, meg is hajolnak előtte, s elhangzik pár " jó reggelt, hölgyem" kifejezés. A hajóskapitány oda is siet a nőhöz. Udvariasan biccent neki.*
- Asszonyom. Itt vagyunk hát Lanuriában, ahogy óhajtotta. Elnézését kérem, az út nagyon kényelmetlen lehetett ön számára a szalma ágyon, s a vihar is megdobta a hajót, meg hát magányosan uta...
- Nem számít!
*Szólt közbe kimérten, mégis nyugodt hangon az éjtünde. Mélyen a férfi szemébe nézett, az nem állhatta a pillantását. A nő folytatta.*
- Ezzel jár. Főleg, hogy nem utasszállító a hajó.
* Visszafordult, hogy végigmérje az elég rozoga, rozsdás, és piszkos kereskedelmi hajót. Lesüti a szemét, majd újra a férfira tekint. Az meg sem mer szólalni. A nő tarisznyájába nyúl, s kivesz belőle egy kisebb zacskónyi pénzt, majd átnyújtja a kapitánynak. Majd biccent.*
- Köszönöm a segítségét!
*Ezután az egyik legény hozzá vezeti lovát. Majd továbblép, s egy inas segítségét elutasítva lassú, kimért mozdulatokkal leszáll a hajóról. A kapitány csak vigyorog a kapott összegért, majd kupán vágja egyik legényét.*
- Meg nem mondtam, hogy mosd le ezt a rondaságot?!
*Érti a hajóra. Azonban az éjtünde már nem foglalkozik velük. Hátra sem fordul, csak lassú, de határozott léptekkel elhalad az árusok mellett. Vissza sem tekint. A kínálkozó árucikkekre rá sem hederít, csak hidegen elhalad mellettük lovával együtt. Mintha gondolatban sem erre járna. Páran észre veszik, s nem is merik megzavarni világát, azonban egy lelkes eladó mégis csak kiszemeli magának és elé áll.*
- Kedves szép hölgy! Nézze meg a sálaimat. Hófehér nyakában még a csupán nemesi árum is fejedelmivé változik. Vagy nézze meg az ékszereimet. Ezt a gyönyörű függőt, ami igazán kiemeli karakterét. Vagy ezt a láncot, medált...
*És pakolgatta is a nő elé. Először az elf nem is hederített rá, de nem tudott továbblépni a férfitól, mert az nem hagyta továbbállni. Így végül merev arccal nézett a férfi szemébe. Arcáról semmi érzelem nem volt leolvasható. Azonban tekintetében kegyetlen elutasítottság látszott. A férfi nem tudott tovább beszélni. Végül a nő megszólalt kimérten, s jéghidegen, érzelem mentesen.*
- Köszönöm, nem kell!
*Majd várt, hogy a férfi arrébb lépjen. Véletlen se kerülné ki. Az végül lassan fogta az adást, és ellépett, hogy a nő távozhasson. Az távozott is, vissza se tekintve, s az árusok, s vásárlók csak fejüket csóválva, megdöbbenve néztek utána. Fatima nem sokat foglalkozott velük. Csak haladt tovább maga után vezetve ében fekete kancáját, hogy találjon egy fogadót.*

Tárgy: Re: Kikötő 2011-07-20, 10:13 pm

- Végre... megint... egy kis... akció! * zihálta miközben végig rohant a tágas kikötő utcáin. Mögötte egy maroknyi feldühödött férfi rázta az öklét, és hangos kiabálások közepette rohantak utána ahogy csak bírtak. De nem vehették fel a versenyt ezekkel a hosszú, és fürge lábakkal. Lehet, hogy ebbe a bőrbe bújva nem volt épp ő a legerősebb, de, hogy a leggyorsabb volt, ez tény.*
-Te szemtelen! Azonnal add vissza a pénzünket! * bömbölte az egyik fickó, aki ráadásul félig ork lehetett. Legalább is a szagából ítélve.*
-Tanulj meg veszteni picinyem! * nevetett Arya, miközben ruganyosan átszáguldott egy hordónyi alma felett.*
-Tolvaj!
-Csaló!
-Kis.... !
-Kösz a bókot fiúk! * kiáltotta hátra ismét a nő, ezzel tisztességesen "kisípolva" az oda nem illő trágár szót. Kártyások... minek teszik fel mindenüket ha már amúgy is az összes pénzük nála volt? Na jó igaz ami igaz... a kelleténél kicsit több lap bújt meg a kámzsás köpenye ujjában.
Arya megunta az esztelen futkározást, és bekanyarodott egy sikátorba, s kihasználva a pillanatnyi láthatatlanságot, berontott az egyik kopott faajtón.*
-Bocsánat... elnézést... ne haragudjon... bocsi... * nyögdécselte miközben jó pár felháborodott mosóasszonyt taszigált odébb szelíd erőszakkal, hogy minél hamarabb átjusson a feltehetőleg mosoda előterébe. Még egy ideig elevickélt, majd végre valahára feltárult előtte a szabadsághoz vezető út... néhány dühös tekintet, pár szitkozódás, ahogy végig csörtetett a kijáratig... majd újból látta a fényt és túláradó örömmel rontott ki az ajtón... *
-Wáhááá!
* ... és ezzel a lendülettel máris becsapódott egy lovát vezető nőbe. Visszapattant róla mint a gumilabda, és ha nem kapaszkodott volna meg egy kiálló cövekbe - ami feltehetőleg lovak kikötésére szolgált - akkor valószínűleg szépen hanyatt vágódott volna. És lehet, hogy akibe belerobbant mint egy bomba, az is hasonlóképpen érez most mint ő. Mindenesetre szép karambol volt, annyi szent!*

Tárgy: Re: Kikötő 2011-07-20, 10:30 pm

//Arya időn túli //

*Teljes nyugalommal sétált. Felmerült benne az előző szituáció.*
~ Hmm... sosem tanulják meg, hogy ne akaszkodjanak az emberre.~
* Azonban nem volt dühös az árusokra.*
~ Csak a munkájukat végzik.~
*Csak épp rossz személyt választottak. Fatima régen nincs abban a hangulatban, hogy csak úgy engedjen női hiúságának, s válogasson a szép kelmék között. Nem hogy hangulata nincs, egyszerűen nem is érdeklik ezek a dolgok. Talán tetszenie kellene valakinek? Őt aztán nem érdeklik a férfiak. Csak fájdalmat okoznak. Egyébként sem találkozott sok értelmessel. Bár Evolyranban voltak páran... Ebbe nem akart belemenni. Nem akart arra a birodalomra emlékezni. Azért ment el, hogy új életet kezdjen. Végre meglát egy "Fogadó" feliratot, s épp menne, hogy kikösse a lovát - amin mellesleg ott van minden fegyvere. Íja, tegeze, számszeríja, és kardja. Illetve egy zsák még pár ruhát tárolva. Megkönnyebbült, mikor meglátta a fogadót. Jó lesz végre nem ingadozó ágyban aludni. Szilárd talaj. Az a legjobb! Azonban békéje nem látszott arcán. Olyan volt, mint egy szobor. Mikor az ajtó közelébe ért, egyszerűen kirontott rajta egy nő, s egyenesen belé futott. Kicsit megtántorodott, de a koccanó jobban. Bár nem esett el. Fatima a hasához kapott, mert igen csak megütötték ott. Egy pillanatra felszikráztak a szemei a haragtól, de végül mégis csak nyugodt, mégis szigorú tekintettel nézett az előtte álló lányra.*
- Fogadóban általában megpihenni szoktak az emberek, nem pedig futni onnan.
* Ennyit szólt. Majd kikötötte lovát. Közben nem a lányra nézett, hanem lovára.*
- Legközelebb légy óvatosabb!
*A mondat végén a lány szemébe nézett határozottan. Azonban többet nem kérdez. Nem az ő dolga tudni azt, miért is futott a lány. Magánügy.*

Tárgy: Re: Kikötő 2011-07-20, 10:47 pm

* Arya hirtelen azt sem tudja hol van, és mielőtt még végig mérné kinek rohant neki máris elkezd szabadkozni mintha nem annyi idős volna amennyi, hanem csak egy gyerek lenne... bár igazából sokszor tényleg úgy viselkedik. Talán családi örökség lehet. Jó kérdés. *
-Bocsánat ne haragudj, nem akartam! * kezd bele máris a szóáradatba. Majd ekkor elröppen máris egy poén. Amit talán más nem vett volna poénnak, de Arya igen jól érti a humort ahhoz, hogy ilyen szituációban is vegye. Halvány mosoly jelenik meg a szája sarkában, de próbálja eltitkolni azt, hiszen nem igazán illik a mostani helyzetbe.*
-Nem tudtam, hogy ez egy fogadó. * teszi hozzá, majd rápillant áldozatára. Egy elf... éj elf volna? Minden bizonnyal, legalább is úgy tűnik... nem sok elffel találkozott ezen a környéken eddig és ez némiképp felkelti az érdeklődését. A sok barbár tahó között végre valaki aki értelmesebb fajból származik. Legalább is a nagy részük az. De ő sem tűnik másabbnak tekintve, hogy elég csúnyán botlott belé, és még nem szorult a torkához egyetlen penge sem. Tekintete gyorsan végig fut a lóra erősített fegyvereken, és egyéb holmikon, s máris megvan a következő megállapítás. Na igen. Igazi sárkány vér. Rögtön a részletekben merül el.*
-Utazó vagy? Most jöttél igaz? Jártál már itt?
* Valahogy automatikusan buknak ki belőle a szavak, s bár nem tudja miért kérdezi ezeket, úgy érzi ez itt és most helyénvaló.*

Tárgy: Re: Kikötő 2011-07-21, 7:46 am

*Ha még a régi Fatima állna a lány előtt, akkor felhúzná a szemöldökét arra, hogy a lány azt mondta, nem tudta, hogy ez egy fogadó. De mivel egy új Fatima áll itt, főleg merevebb mivoltában, mint 2 éve, így meg sem rebben a szeme, egy arcizma sem rándul. Látja ahogy a lány végignéz a fegyverein, s őt is vizsgálja. Majd kap rengeteg kérdést. Nem felel azonnal. Lovára néz, s végigsimít annak orrán. Majd a fogadó bejáratához lép. Nem néz a lányra.*
- Utazó. Még nem jártam erre.
*Mondja csendesen, majd benyit az ajtón. Páran felfigyelnek rá, hisz az előbb az orruk előtt vágtázott el egy lány, talán ő tért vissza. De nem. Egy éjtünde lépett be kimérten, s szigorúan nézett körbe. Arca azonban rezzenéstelen maradt. Fatima továbblépett. Nem csukta be az ajtót, mert valahogy sejtette, hogy a lány utána fog jönni. Nincs sok kedve beszélgetni senkivel sem, de udvariatlanul nem fogja rácsukni az ajtót. Mikor belépett, nemes tartással sétált az egyik sarok asztalhoz. Semmi kedve nem volt ahhoz, hogy a központban legyen. Bár ő alapból olyan, hogy a kisugárzásában van valami feltűnő. Így hiába próbálkozik, mindig felfigyelnek rá. Miután leült, várta, hogy a fogadós oda lépjen hozzá. Nem voltak sokan az asztaloknál mert még csak kora reggel volt. Érdekes kérdés, hogy egy nő miért rohangál fejvesztve hajnalok hajnalán. De nem is fogja megkérdezni. Ahogy ő sem tárulkozna ki a lány előtt, úgy nem is kérdez. Mikor a fogadós oda ér, Fatima csak egy kancsó vizet kér.

//Nehéz eset az én Fatimám. Smile

//

Tárgy: Re: Kikötő 2011-07-21, 1:48 pm

* Ekkor a viszonylag csendes és nyugodt fogadó egy cseppet felbolydul, és mind egy irányba néznek mogorva tekintettel. Ki más miatt, ha nem Arya miatt aki épp az imént vágott át a fogadó egész mosoda részlegén és a hátsó bejárattól közelítette meg az előcsarnokot ami nem éppen bevett szokás.
No de pozitívumként megemlíthetjük azért, hogy legalább nem tessékelték ki azonnal, csak szúrós szemekkel nézték amint a nő végig caplat az előcsarnokon és elszántan közelít az éj tünde felé.
Az asztalhoz érve megáll a nő felé tornyosulva, és széles mosollyal arcán, keresztbe tett kézzel, a lehető legkedvesebb hangon szólal meg.*
-Méltóságodon alulinak találod a társaságom? * tér a lényegre. Hiszen nem szereti ha bárki is lenézi... bár nem tudják mi is ő valójában - valószínűleg mindenki csak hajbókolna előtte, és alázattal vegyes félelemmel szolgálná ki ha tudnák, ami nem az ő stílusa - de azért mindenkitől megköveteli a minimális tiszteletet. És, hogy ez a nő átnézett rajta az minden volt csak nem tisztelet... zéró empátia.*
-Mondtam már, hogy ne haragudj, hogy beléd szaladtam. Nem igazán volt lehetőségem nézelődni, és próbáltam minél tovább odébb állni néhány roppantul ingerült férfi útjából. Nem ilyen szende tündérkéknek való ez a varáos és ez a világ mint amilyen te vagy... vagy tévednék? *húzza egy kicsit a nőt, hátha kiugrasztja a nyulat a bokorból.*
-Durvaságomért cserébe egyfajta kiengesztelésképpen szerettem volna felajánlani, hogy körbe vezetlek, és elmondok egyet s mást az itteni emberekről, szokásokról... egyéb csúszó mászókról. No meg... nem titkolom, hogy kevés jó modorú lény kószál errefelé, és kicsit megörültem amikor felfedeztem származásodat. Itt csak csupa bunkóval hozza össze a sors az utazót... mellesleg én is az vagyok. És szerintem... nem árt ha van legalább egy valaki akit ismersz ezen a földrészen.
* Fejezte be végül mondandóját, majd leengedte karba tett kezeit. *
-Nos, ezek után leülhetek egy kicsit, vagy nem óhajtod a társaságom? Mert akkor fogom magam és elmegyek. Megígérem.

// Nem baj, Arya sem könnyebb Very Happy

//

Tárgy: Re: Kikötő 2011-07-21, 5:37 pm

*Miután a fogadóstól kérte a kancsó vizet, a lány beront s máris jár a szája. Fatima nyugodt tekintettel néz rá, s hallgatja végig. Majd mikor az befejezte, pont akkor érkezett meg a fogadós a kancsóval. Fatima felé biccentett.*
- Köszönöm.
*Majd a lányra nézett.*
- Kérlek, foglalj helyet.
* Mondta. S habár még mindig azt érzi, nincs sok kedve beszélgetni, azt is tudja, hogy ez nem mehet mindig így. Hisz ha rajta múlna, soha nem beszélgetne senkivel. És igaza van a lánynak. Szüksége van valakire, akitől útbaigazítást kap. Ha leül a lány, közben tölt magának egy kis vizet. Még jó, hogy a fogadós figyelmes volt, s észrevette, még egy vendég van, így két poharat hozott a kancsó mellé. Fatima ránézett a lányra, hogy tölthet-e neki is, s ha igen, akkor tölt is új társának. Majd mikor kortyolt egyet, újra megszólalt.*
- Nem haragszom, hogy belém szaladtál.
*Majd tarisznyájában kotorászni kezdett. Kivett egy papír tekercset, de még nem bontotta ki. A lány szemébe nézett, úgy folytatta. *
- Nem tudom, hogy valóban szeretnél-e minden kérdésedre választ kapni. Hogy méltóságom alatt volnál? Mindenkinek van egy bizonyos méltósága, ami felett én csak akkor lehetnék, ha volna valamiféle rangom. De nincsen. Így nem is tekinthetnék rád megvetés képen.-
* Mondta komolyan, de mégis érzelem mentesen a lány szemébe nézve. Majd a poharához nyúl, s közben még hozzá teszi a poharat nézve.*
- Egyébként sem tündér, hanem tünde vagyok.
* Majd iszik egy kortyot. Leteszi a poharat, s újra a lány szemébe néz. Biccent egyet.*
- Elfogadom a felajánlásodat. Szívesen hallanék pár szót az itt élőkről. Illetve...
* És most nyitja ki a tekercset, melyen Lanuria térképe látható.*
- ... a városokról is szívesen hallok.
*Ekkor érdeklődve nézett a lányra, hogy mit felel.*

Tárgy: Re: Kikötő 2011-07-23, 3:00 am

* Arya meglepődve pislog a tündére. Nem gondolta, hogy ennyire hatásos lesz. Őszintén szólva arra számított, hogy majd elküldi őt a fenébe. Ezzel szemben koránt sem történt így. Próbál úgy tenni, mint aki nem lepődött meg, és gyorsan lehuppan a nő mellé.*
-Nos... öhm... * köszörüli meg a torkát, a vándornő kisebb szónoklata után lassan neki kezd ő is a beszédnek.*
-Ne haragudj a tündérkéért. Észrevettem, hogy éj elf vagy, nyugodj meg. * kezd bele, és halvány mosoly jelenik meg szép metszésű arcán.* - Elég sokat tudok a népedről ahhoz, hogy azonnal felismerjelek titeket. És örülök, hogy elfogadod a segítségemet. Igazából... mint mondtam ez nekem is jó lenne... nem csak azért, hogy kiengeszteljelek, hanem azért is, hogy egy rangosabb, jóval értelmesebb valakivel beszélhessek, mint akik itt vannak. * néz körül elhúzott szájjal.* - És a rangnál most nem arra gondoltam, hogy nemes vagy e vagy sem. Az én szememben minden elf már önmagában attól rangos, hogy elf. Valahogy sokkalta feljebbvalók vagytok ezeknél... * int körbe a fogadóban.* - De szerintme ezt nem kell megmagyaráznom.
* Elmélázva néz a sebtében kiterített térképre, majd rövid gondolkodás után szólal meg újra. *
-Az itt élők.... azokat elég lesz megismerned... még sok is néha. A szokásokról pedig ráér később. A városokat meg feleslegesnek tartom egyenként elmagyarázni mi merre és hol és milyen.... azt mondd meg inkább van e konkrét úti célod. Vagy legalább valamilyen terved. * pillant az elfre.* - Nem hiszem, hogy sok felesleges információra is szükséged volna. * mosolyog rá ismét, és most már a lehető legőszintébb mosolyát villantja fel.*
-Arya vagyok. * nyújtja a kezét a nőnek.* - Arya D'hrodo. * mondja ki a teljes nevét, és hirtelen fájdalom hasít a szívébe, ám arcára ez nem ül ki. Mindig fájó pontja kiejteni a nevét... főleg az egészet. Kicsit olyan mintha minden egyes alkalommal meghalna... vele halna azzal akitől ezt a nevet kapta... és ezt a külsőt... magában megrázza a fejét, és próbálja visszaterelni gondolatait az eredeti medrébe. Minden erejével a vándornőre koncentrál. Elhatározta, hogy most ha törik ha szakad, tényleg ismerkedni fog. És barátságos lesz, amennyire csak tud. *

// bocs a megkésett válaszért, beszippantott az előtörténetem xD és most vettem észre csak, hogy írtál //

Tárgy: Re: Kikötő 2011-07-23, 5:38 pm

*Fatima sehogyan sem reagált, amikor a lány jelezte, tudja, hogy tünde. Majd mikor folytatta, s célozgatott a lány számára alantasabb emberi lényekre, Fatima még mindig nem reagált, s nem is nézett arra, amerre a vendég, hanem végig a lány szemébe nézett. Mikor Arya azt mondta, biztosan nincs szüksége a sok felesleges információra, Fatima magában elkezdett gondolkodni.*
~ Azt te csak hiszed.~
*A lány bemutatkozott. Mivel a teljes nevével, így Fatima is ezt tette. Biccentett, majd szólt.*
- Fatima Ferses.
*Fatima nem az a kézfogós típus, de most elfogadja a felé nyújtott jobbost, hogy ne sértse meg társát. Majd megszólal.*
- Nincs célom. Mármint határozott kiszemelt hely, ahova mennék. Ugyanis minden városba beszeretnék menni, látni akarom, milyen itt az élet. Gondolkodom azon, hogy talán ebben a birodalomban telepedjek le. De akkor kérdezek párat. Első. Élnek itt vámpírok? Második. Van a birodalomnak ellensége?-
*Kérdezi teljesen komolyan a lány szemébe nézve.*

//Persze, semmi gond. //

Tárgy: Re: Kikötő 2011-07-23, 6:06 pm

-Üdv Fatima. * rázza meg az elf kezét Arya, majd érdeklődve hallgatja, hogy Fatimának mik az elképzelései. Magában kicsit eltöpreng rajta, hogy egy elf miért hagyja ott az otthonát és miért jön el ilyen messzire letelepedni... bizonyára nem azért mert megunta az otthoni légkört és levegő változásra vágyik. Ennek valami oka kell, hogy legyen. Az elfek többnyire görcsösen ragaszkodnak meglévő otthonukhoz és csak akkor hagyják el azt véglegesen ha kiűzik őket onnan vagy ha már semmi nem köti őket oda.... ahhoz pedig valami rettentő dolognak kell történnie. Legalább is neki ezek a tapasztalatai.*
-Hm... városban szeretnél letelepedni? És Lanuriában? Kicsit furcsa, hogy otthagytad az otthonod egy idegen hely miatt ahol még... úgy látom - nem is jártál. * mondja, s az utolsó pár szót inkább magának mondja semmint Fatimának.*
-Na de térjünk a lényegre akkor. Én nem kérdezősködöm. Magánügyed és elmondod ha jónak látod. * tudja le ennyivel a dolgot, majd gondolataiba mélyed, s aztán válaszol csak a nőnek.*
-Vámpírok létezéséről hallottam már..... Ám igazság szerint én még eggyel sem találkoztam, s ez is csak olyan mint a mese. Hol volt hol nem volt. * vonja meg a vállát.* - Sok éve tapodom már eme földrészt, és eggyel sem hozott össze a sors annyi szent. Erre talán lehet már valamit alapozni. Vagy nem léteznek, vagy nagyon ügyesen tudnak bujkálni. Legalább is előlem.... úgyhogy azt hiszem megnyugodhatsz, hogy nem találkozol itt eggyel sem. * mosolyodik el, majd a következő kérdésen jobban kezd töprengeni mint az előzőn, kisvártatva pedig ismét megszólal.*
-Jelenleg nem tudok róla, hogy hadban állnánk bárkivel is. Persze a birodalmon belül.... jó pár ellenségeskedésnek tanúja lehet az ember. Folyamatosak a belviszályok és a hatalomért folytatott harcok. Ezért a nagyobb városokban találkozhatsz zavargásokkal, kisebb felkelésekkel... de hát az hol nincs? Sajnos ebből áll a világunk. * sóhajt fel szomorkásan.*
-Kérhetek egy pohár vizet? * kérdezi, s ha Fatima igent mond akkor tölt magának, kortyol párat, majd a poharat még mindig a levegőben tartva a vizet bámulva szomorkásan folytatja.*
-Ellenség... * ízlelgeti a szót.* -Gonosz.... tudod Fatima... a gonosz melyek ellen a tiszta szívűek harcolnak, a káoszból, a rendbontásból ered... Ezért ahol a gonosz terjed, képtelenség rendet létrehozni. Ma már mindenhol a bölcsesség fénye, a remény sugara és a meleg izzása helyett a sötétség az úr. És a sötétségben nem találsz meg mást csak.... * egy pillanatnyi sóhajtást iktatott közbe * - ... vért... agyarakat.... és karmokat.... * kortyol ismét a vízbe.*

Tárgy: Re: Kikötő 2011-07-25, 10:36 am

*Kezet ráznak. Micsoda parasztos viselkedés! Persze érti ezt Fatima, csak nagyon nem az ő tündei vérével van egy színvonalon. Bár beszélt arról, hogy nincsenek rangok. Azonban csak azért mondta, mert ebben akar hinni. De a bolond is észreveszi, hogy ez hazugság. A lényeg, hogy Arya fecsegése egyre zavaróbb a lánynak, ugyanis olyan pontokat ér el, amihez semmi köze, s Fatimának fájók. Vagy már nem? Lassan elvesztette azt, hogy érezzen fájdalmat. Olyan sok érte már, hogy eldöntötte, megtanulja azt kiölni magából, s érzelem mentesen reagál dolgokra. Meg kell öldökölnie magában az érzelmeket, különben soha nem lehet boldog. Ezt gondolta. Nem felelt a kérdésekre, költőinek vette, ha még nem is voltak azok. Mikor az otthon elhagyásáról volt szó, akkor a nő szemébe mélyesztette a sajátját, s valami kegyetlenség áradt belőle. Majdnem olyasmi, hogy "szólj csak egy szót, és meghalsz!". Szép. Szerencsére a lány hamar fogta az adást, s továbblépett. Fatimának eszében sincs beszélni a dologról. Azonban végre jönnek a válaszok a kérdéseire. Amikor a lány azt mondta, talán nincsenek is vámpírok, a régi Fatima elvigyorodna gonoszan, de most nem teszi. Csak mereven figyel.*
~ A tudatlanság boldogít...~
*Azonban kicsit megnyugodott, hogy erre nem nagyon vannak. Csak ez a lényeg. Ha esetleg itt tényleg nem volnának ilyen fajok, akkor lehetne ez az új hazája szeretteinek. Lassan az ellenségre is kap választ. *
~ Egyelőre semmi különöst nem érzékelt. Ez a birodalom távol van... nagyon távol a többi birodalomtól. Álomfalva is távol volt az otthonomtól, és persze Evolyran, de... Lanuria tízszer olyan messze... de direkt mentem ilyen messzire... hogy minél távolabbra jussak Dagorladtól. És az emlékeimtől...~
*Egy pillanatra elgondolkozott, s talán ez úgy nyilvánult meg látszatban, hogy figyelmes szemei inkább merengővé váltak. De észbe kapva újra mélyen a lány szemébe nézett. Pont akkor kért egy pohár vizet. Fatima csak békésen biccentett. Majd úgy tűnik, Arya gondolkodott el. Meghallgatta őt a tünde, majd megszólalt.*
- Talán igaz, hogy a sötétség az úr. De ha a remény fénysugara nem létezne, akkor mi sem.
*Ez volt a felelete. Igen különös egy pesszimista, hite hagyott, megfagyott szívű nőtől. Habár nem érezte ennek az igazságtartalmát, attól még tudta, s mondania kellett, mert ebben akart hinni. Milyen különös, amikor nem hiszel, de hinni akarsz. Talán... ez a remény.*
- Sok harcot jártam meg. Találkoztam a sötétség ezer formájával. Mindig a jó oldalon álltam, és még mindig élek. Mi ez, ha nem remény?
*Kisebb szünet után folytatja.*
- De tudom, miről beszélsz... én is ezt érzem...
*Jó lenne hanyagolni a témát, de a ruhákról meg nem szívesen beszélne. A fura az, hogy korábbi kérdéseire meg szinte nem is felelt a lány. Se a fajokról, se a városokról. Így témát váltva szólal meg.*
- De mondd csak. Miféle fajok élnek erre? Hol? Mik a szokások? Régóta élsz itt?
*Teszi fel csendesen, lágy hangon, mégsem érzelmeskedve.*

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-10, 4:11 pm

Aden

*Lysanor sétál a kikötőnél. Adennel nem találkozott még sem, mert nem úgy jöttek össze a dolgok a városban. Nem volt úgy, hogy két ittas figurával hozza össze a sors. De nem bánta, jót mulatott. Nem ment el Norlanból, hiszen a fiú is itt van valahol és azt remélte összefutnak.*
~ Jaj, remélem találkozunk valaha is még. Be kell vallanom hiányzik...
*Sóhajtott egyet és leült a kikötőre néző padra. Csendben figyelte az érkező hajókat és a fel le szálló matrózokat. Elég nagy volt a nyüzsgés, de mit is várhatunk egy ilyen szép napon. Eszébe jutott a kutyus is a kocsmából és megmosolyogta a jelenetet, amikor Aldot ugatta. Az állatok mindig is tudják kikkel kell vigyázni.*

_________________
Kikötő - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-10, 4:28 pm

*Felriad a szobában, körbe néz nem emlékszik mi történt s mennyi idő telt el. Kipillant az ablakon a hold fénye süt be rajta. Érezte, hogy nem sokat aludt majd felült az ágyra s szemére rakta kezét.
-Mi a franc?
*Eszmélt fel a látványon, eddig nem volt ilyen de most valami sokkal furcsább. Mintha az ereje új utat próbálna törni magának. Ránéz az ablakra, feláll s odasétál. Kinyitja azt, s még mielőtt kilépne rajta hátra pillant az ajtó bezárva senki se fogja észre venni, hogy eltűnt bár ki lenne az aki keresi. Kipattant az ablakon majd felkapaszkodott a fogadó tetejére s elindult a tenger felé. Valami oda csábította, s házról házra lépkedett egészen amíg oda nem ért a kéklő partig.
-Hmmm olyan bonyolult mostanában minden... nem tudom mit...
*Akadt meg a hangja mikor észrevett egy ismerős alakot a kikötőben üldögélni. Bár fel sem tűnt neki, hogy az a valaki szinte egy kilóméterre van tőle s ha nem épp oly jó szeme van mint neki sose szúrja ki.
Vetődött le az alatta lévő ház tetejére majd egyenesen az utca köve következett onnan. Körbe pillant sehol senki, s meghúzódva az árnyakban indult meg az alak felé. S egyre jobban érezte valami furcsa dolog történt vele. Lehet eljött volna egy bizonyos idő, vagy csak nem volt tisztában magával. S gyorsan kergeti el a gondolatokat fejéből mikor az ismerős alak már nem csak egy alak volt. Hanem pontosan tudta is ki az. Elmosolyodott a lány láttán, nesztelen léptek vezették a lány háta mögé. Majd egy kéz szorul a lány szájára betapasztva azt. S ha rugdalózni is kívánna szembe találja magát az erős kéz szorításával melle fölött.
-Eihl hen dea.
*A hang talán ismerős volt de a nyelv semmiképpen messze föld nyelvét még egy sokat élt ember sem ismerhette. S a maga korában ezelőtt négyezer évvel beszélték utoljára.

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-10, 4:47 pm

* Ahogy ott bámészkodott arra azt érezte, hogy figyeli valaki.*
~Ez lehetetlen. Biztosan képzelődöm.
*Gondolta és nem törődött vele tovább. Nem is figyelt a léptekre háta mögött, teljesen máshol járt a gondolata. Aztán valaki befogta száját és ismeretlen nyelven mormolt valamit.*
~ Mi a franc? Ki lehet az?
*Próbált hátra rúgni, de nem nagyon ment, így a könnyebb megoldást választotta.*
~ Nesze te disznó.
*majd jól beleharapott a száját betapasztó kézbe.*

// Sorry, de hirtelen nem tud mit csinálni a kari, ha letámadod. Remélem nem fájt azért annyira. Smile

//

_________________
Kikötő - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-10, 4:52 pm

*A kéz nem mozdult el róla, bár tulajdonosa elgondolkozott rajta, hogy ezt helyben vissza kéne adni. Bár magának kereste a bajt. S a vergődő lányon szorított még egy kicsit, érezhető volt az egyre nagyobb teher a lány mellkasán. Egyre nehezebb volt a lélegzés. S mind ez csak arra szolgált, hogy még véletlenül se tegyen semmi meggondolatlant.
-Ehr iano siam de lah.... Üdvözöllek kedvesem....
*Majd egy hideg csók érintette az arcát a lánynak, s lassan a szorítás is enyhült majd ahogy a harapó fogak elengedték kezét lecsúszott ajkairól is. S társult másik kezéhez a lány melle fölött bár még mindíg nem mutatta meg neki arcát.

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-10, 4:57 pm

* Az egyre erősödő szorítás egyre elviselhetetlenebbé vált. Nem tudta hirtelen mit is kezdjen, de a harcot nem fogja feladni. Megint az az idegesítő szövegelés.*
~ Mit képzel magáról már...
* Gondolatban még egyszer jól beleharapott a férfi kezébe, de ekkor a szorítás enyhült, és a csók az arcán meglepte. Aztán az érthető üdvözlésre elmosolyodott.*
- Ne haragudj a harapásért, de legközelebb valami udvariasabb bevezetőt is szánhatnál nekem Aden.
*Mondta már vigyorogva, de nem fordult meg. Kíváncsi volt most már a fiú terveire. Egyik kezével végig simított a fiú karjain. Bizony most már biztos volt benne, hogy érzelmeinek nem tud parancsolni lassan. Kezdtek erősödni Aden felé.*

_________________
Kikötő - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-10, 5:02 pm

*A fej a lány vállára telepedett, s ott is maradt egy darabig. Majd oda is nyomott egy csókot majd halk nevetés hallatszott a lány mondatára.
-Az nem lenne túl unalmas?
*Majd végül eleresztette a lányt, s átugorva a padon letelepedett mellé. Bár arcát nem fordította felé. Csak a tengert nézte, s az azt megvilágító holdat.
-Kocsma szagod van s - beleszippantott a levegőbe majd elmosolyodott- találkoztál egy kedves barátommal is.
*Majd keze megkereste a lányét s ujjaival beférkőzött a lány ujjai közé.
-Mikor találkoztál Balállal?

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-10, 5:09 pm

* Kuncogott tovább csak.*
- Hm..Kocsma szag..
*Megint elkapta a nevetés.*
- Pár napja találkoztam vele és egy ismerősömmel. Részegek voltak és nagyon viccesek, ezen nevetgélek.
*Mondta mosolyogva és ránézett a fiúra. Ujjaival megszorította picit Aden ujjait.*
- Na és te merre jártál? Már azt hittem soha nem találkozunk..
* Kicsit elgondolkozott és talán szomorkásan is mondta ezt. Gondolt egyet és közelebb hajol a fiúhoz, majd megcsókolta az arcát.*
- Azt hiszem ez már érett neked. És igazad van, unalmas lenne. Csak nehogy visszakapd egyszer.
*Nevetgélt tovább és fejét Aden vállára hajtotta. Remélte, hogy a fiú szívét nem rabolta el egy másik nőszemély.*

_________________
Kikötő - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-10, 5:23 pm

*Aden csak elmosolyodott a lány szavaira, nem tudta miről is meséljen neki. Lehet meg kéne osztani álmait mik mostanában egyre jobban előjönnek. Álmodik egy férfiról. Ezt valahogy nem tudta megemészteni, még neki is furcsán hangozna ez a mondat a saját szájából. De ő valami más, s igazából eddig még nem találkozott vele.
Valamiért megnyugtató volt e pillanat, s most nem is akart ezzel foglalkozni. Megnyugtató volt maga az egész nem csak a lány. Maga a pillanat a tenger ahogy egyszerre elcsendesedett minden körülötte. Nem is igazán figyelt mígnem kizökkent, a lány nyomott arcára egy csókot. Feleszmél, szeme sarkából a mellette ülő lányra néz. S pont szerencséje volt, hisz jobbjára helyezte a lányt, bele ez valamennyire ösztönös is volt. Hisz megszokta bal oldalán nem látja a mellette ülőt. A vörös szem figyelt a lányra arca boldog lett.
-Engem nehéz csapdába ejteni... megérzem az ilyent... de nem mondom hogy ne próbálkozz.
*Mosolyodott bele mondatába, hisz már érezte a lány valahogy már így is a csapdájában tartja.

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-10, 5:31 pm

* A másik oldalra került és tudta, hogy miért, természetesen nem tette szóvá. Nem kapott nagyon választ, de ha nem hát nem. Majd talán máskor.*
- Meg is fogom próbálni.
*Mondta és viccesen az égbe emelte arcát.*
- Még jó, hogy megpróbálom. De majd máskor. Most te gyorsabb voltál. Mondd csak.
*Muszáj megkérdeznie. Elvégre még nagyon az elején járnak a kettejük között kibontakozó érzéseknek.*
- Nem hódított meg egy csinos leányzó az utad során?
*Félre nézett oldalra, de nem vette le a tekintetét Adenről. Az arckifejezésekből sok mindent ki lehet olvasni.*
- Nem haragszom meg, ha igen, hiszen nem voltam melletted sokáig.

_________________
Kikötő - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-11, 11:52 pm

*Aden ránézett a lányra nem kívánt szólni semmit de ebben a helyzetben nincs is rosszabb mintha hallgatna. Egyszerűen csak legyint egyet, majd azzal a kezével arcát temeti is el majd végig húzza rajta kezét. Fentről lefelé, s közben egy hatalmasat nyög is. S a keze a térdére esik.
-A nők jönnek mennek. Ők a múlt te meg a jelen...
*Majd feláll a padról, a lányt magával rántva felfelé, majd átöleli őt.
-Szerintem sétáljunk egyet.
*Majd a lánynak időt sem hagyva rántotta maga mellé majd karolta át derekát. S megindult a menet, az alkonyi kikötőben.

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-12, 10:22 am

*A legyintést kicsit zokon veszi, de a férfiak már csak ilyenek.*
- Rendben. Ha a jelen vagyok akkor az megtisztelő. Remélem talán a jövőd is lehet.
* Nézett rá nagy szemekkel és mosolyra húzódott az ajka.*
- Rendben, sétáljunk!
*Ahogy Aden a derekánál fogta és a nap lemenőbe készült egész idilli volt a hangulat. Nem is kéne megszólalni, de Lysanor elég cserfes karakter, ahhoz, hogy ne bírja ki.*
- Mondd csak! Gondoltál azért néha rám, amíg távol voltunk egymástól? Én gondoltam rád.
*Mondta és szép csendesen haladt tovább a fiú mellett.*

_________________
Kikötő - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-12, 9:54 pm

*A fiú a lányra pillant elmosolyodik a remény szó hallatán. Azt csak lehet abban nincs is gond, csupán az a kérdés, hogy megéri e reménykedni. Az út porát szelve ismét csak a lány beszél, valahogy most a csend és nyugalom jobban jött volna neki is. Bár talán túl sokat is kapott már ezekből. Lehetséges, hogy már már teljesen elhidegül az emberektől. Vagy ez csak most jött volna elő. Nem is tudja igazából sosem volt olyan sok kapcsolata, mint talán a lánynak. S szeret is a névtelenség homályába burkolózni akárcsak a hasonszőrű bérgyilkosok.
-Nem szoktam azokra gondolni akik távol vannak tőlem. Az csak fájna belül, de azért beismerem elő-elő jöttél gondolataimban.
* Remélte elegendő lesz a válasz, habár kicsit több is volt mint válasz a kérdésre. Annyi baj legyen, ennyivel is jobban megismerte a lány.
Léptei megszakadnak, mélyet szív a levegőbe, körbe tekint sehol senki. De mégis mintha valaki a közelben lenne. Furcsa érzés mi elkapta s nem hagyja szabadulni.

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-13, 11:34 am

*Igen érdekesen hangzik a fiú válasza. Ő nem úgy gondolkodik, sőt...de talán ettől szép az egész, hogy annyira mások.*
- Mi a baj?
*Nézett körbe Lys is, amikor megálltak, hiszen érzékelte a furcsaságot.*
- Csak én gondolom úgy, hogy valaki figyel minket?
*Kérdezte kissé komolyabban már és most sajnálta, hogy íját a fogadóba hagyta. Ne gondolta, hogy neki esetleg a mai nap szüksége lesz rá. Így marad a mágia, ha kell.*
- Nem tetszik ez nekem.
*Mondta és lenézett a tengerpartra. Túl nyugodt volt a víz, ahhoz képest, hogy a szellő azért járt. Nem vette el a tekintetét a víz felől.*

_________________
Kikötő - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-13, 11:52 am

*A baj még ha tudná mi az, nem lát senkit mégis úgy érzi mintha ott lenne valaki. Nem látja de mégis tudja, hogy ott áll. Vagy talán képzelete játszik vele? Nem a lány is mintha érezné, hogy követik de kinek jut eszébe követni őt. S még csak Balálék sem lehettek hisz észrevétlenül surrant ki az ablakon.
-Nincs baj... Csak valaki tényleg figyel minket... De semmi kedvem most ezzel törődni.
*Mosolyodott el a fiú majd ismét elindította lépteit az úton, lágy lökést keltve a lány derekán mitől ő is elindult.
-Nem kell félni... Ha akar valamit úgyis elő jön s megmondja azt. S különben is itt vagyok nem.
*Nézett rá a vörös szem a lányra, most boldogabb volt még az eredeti színénél is. Egy kis zug mellett elhaladva Aden bepillant, mintha csak fényes nappal lenne, oly tisztán látott odabent mindent. Azt is ahogy épp két kutya egy talált csonton veszekedik. Érezte a mai este valamennyivel különlegesebb annál mint, hogy egyszerűen a véletlenre fogja. A fogadóban is a rosszul lét nem csak a semmiből jött.
-Itt megvárjuk az idegent.
*Ahogy a pad mellett haladtak el Aden fejével felé biccentett. Majd másik kezével a lány lábaiért nyúlt felkapta azt ölébe. Majd a padhoz sétált s leültette lábaira mint egy gyereket.
-Vagy szeretnél valahova betérni?

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-14, 11:20 pm

Nicsak, két ismerős figura! A fickó egyértelmű, de ki is lehet a nő? Ó, a szép elf lányka...Nicsak, nicsak... Kiket sodor a szél elébe.... vagyis ellenszél van, talán Aden nem is érzi még a jelenlétét, szagát, vagy akármijét. Széles vigyor rajzolódott az ábrázatára.
A gondolatánál is sebesebben határozta el magát, amikor Adenék a kis beugróba ültek.
Bár eléggé meglepődött a jeleneten, ahogy barátja a lányt az ölébe vonta, de most ő is azon volt, hogy kis meglepett mosolyt csaljon az arcukra.
Egy vékony kötelet halászott elő, amit a szomszéd ház csatornájába akasztott, majd egyszeriben fellendült a magasba, és mire a párocska az idillből felocsudott, addigra fentről a falon ereszkedett alá, akár egy pók a fejük felett.
Mire elérte őket, a számára nem oly megterhelő torna közben, addigra már biztos volt benne, hogy Aden észrevette körábban a közeledtét, és várta. Vagyis várt valakit, ez tuti... De azért igyekezett olyan hangon szólni le, hogy azoknak se legyen egyszerű:
- Halihó! Ember, ne szoríts halálra a lányt!

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-15, 3:09 pm

*Szépen helyet foglalt a fiú lábain és bólintott.*
- Itt jó lesz. Várjuk meg itt.
*Mondta mosolyogva, amikor feltűnt egy ismerős arc.*
- Jaj Balál! Azt hittem harc lesz belőle, de megkönnyebbülés, hogy csak te vagy.
* Elnevette magát.*
- Ne értsd félre örülök neked, csak meglepődtem. Másra számítottam.
*Vallotta be, de a nevetése egyre erősödött. Eszébe jutott a részeg férfi.*
- Bocsánat, de a múltkori kocsmás látogatásunkon jár az agyam és be kell vallanom, elég vicces még mindig.
* Azonban, ahogy Aden szemébe nézett valami nagyon fura volt. Más volt , mint eddig, csak még nem jött rá, hogy mi.*
- Mi járatban Balál?
*Kérdezte,de nem vette le a fiú szeméről a tekintetét.*

_________________
Kikötő - Page 2 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Kikötő 2013-03-15, 3:23 pm

*A vörös szeme felnéznek a hang irányába, elmosolyodik ahogy a felette lógó barátját látja. Elfordítja kissé fejét jobbra majd továbbra is őt nézi.
-Üdvözlet Balál vén medve.
*Majd ahogy Lys is megismeri a férfit kissé meglepődik, ránéz a lányra majd vissza a férfira.
-Ezek szerint be se kell mutassalak titeket egymásnak.
*Majd a részeg eset hallatán kicsit felhúzza szemöldökét, valamiből úgy érzi kimaradt. S bár lehet jobban jár ha nem tudja mi is történt de azért furdalja a kíváncsiság.
-Inkább nem kérdezek semmit se.
*Nevette el magát, majd előre tekintett, az óceán még mindig szívet melengető volt. Kár, hogy ez az este a megszokottnál is furcsább.
-De azért bemutatom kedvesem. Ő itt az egyik legjobb barátom. S talán az egyetlen is kit annak nevezek.
*Majd megvárta míg a férfi leereszkedik s kezét nyújtotta neki, kissé elemelkedve a padtól úgy, hogy Lys még ne vágódjon le a földre.

» Birodalmi kikötő
» Keleti kikötő