Kikötő

Balál szívét átjárja valami melegség Aden szavaira. Igen, ő is így viseltetik a fiú iránt, nem igen akad senki, akit barátilag tud kezelni, valójában ha belegondol, Aden az egyetlen.
Lys kedvére való lányka, nem titkolja.
- Aden! A kedvesed?- meglepetten néz a szépséges elfre, majd újra barátjára- Csak vigyázz jobban erre a hölgyre, kérlek! Igazán kedves teremtés.
Lassan tekeredik le a kötélkígyóról, h végre az arcuk egyenesbe kerüljön, és kezet rázhasson a fiúval.
- Jobb, ha nem is tudod, miféle alakok kerülgetik Lyst... Honnan ismered Aldo Barrast, ha szabad kérdeznem? Bár tudom, nincs közöm az életedhez, de ez a fickó egy hidegvérű gyilkos, és rosszabb annál. hamarabb nevezem valóságos gonosztevőnek...Jobb volna, ha nem kötne semmi hozzá, és egyikünket sem Lys! Ez a férfi ha teheti, a varázstudását használja, hogy befolyásoljon téged.
Lehetséges, hogy Lys nem is tud erről? Balálnak tényleg nem kéne beleszólnia, de ami a szívén, az a száján. Aden kedvese pedig akár a húga is lehetne. Pontosan így van ez a valóság. Ki is mondta ezt rögtön, nem agyalt a következményeken, vagy a megítélésen:
- Ne haragudjatok! De Aden kedvese, az a húgom.

*Aden csak ült ott s hallgatta a történéseket, lehetséges, hogy a lány veszélyes alakokkal lóg de hát azon kívül, hogy a kedvese nincs sok köze a barátaihoz. Van ez így s nem szeretné láncok között tartani a lányt. S meggyőződése, hogy tudja mit csinál s mi az amit lehet s amit nem. Már már teljesen eltérni látszottak a gondolatai mikor egy éles szúrás visszahozta a jelenbe. Rápillant a lányra majd tekintete kezére vándorol. S annak körmei már mélyen benne járnak húsában. Kissé elfordítja fejét, s Balálra pillant. Valahogy úgy érezte ezzel az Aldoval kapcsolatban senkinek sincs jó története. S meglehetősen felhergeli Lyst már csak emlegetése is. Bár nem szólt a lánynak tűrte csendben mígnem abba maradt. S végre tovább jutottak a családi mesén. Majd mély levegőt vett s kifújta azt. Fejét ingatta jobbra balra.
-Nem hiszem, hogy megszabhatnám kivel s mikor találkozzon, az ha keresi a bajt az ő dolga. Persze segítek neki ha úgy adódik, de nem hiszem hogy túl sok ilyen helyzet lenne Lys életében.
*Majd elmosolyodik mind a kérdésre mind a kijelentésre egyszerre. Balálban nem csalódott igaz barát, bár általában ők szokták először a kést az ember hátába mártani. S erre a dologra inkább ki sem tért gondolataiban.
-Kedves barátom örülök ennek. S Lys nem, nem ismerem azt a férfit. Bár ahogy hallom nem sokat vesztettem vele.

- ...őszintén szólva ..hm... Aldo egy...- továbbgondolva úgy érezte, fogalma sincsen, a lánnyal kellene e megosztania a fiola történetét, vagy Adennel, esetleg mindkettővel. Érezte, h nem szeretne beletenyerelni az ügyeikbe, de valakinek az ilyetén forma befolyásolása, mint amit Aldo tervezett, nem igazán szabad. Igaz, hogy elsőre attól tartott, meg akarja mérgezni a lányt, vagy elaltatni, hogy aztán azt tegyen vele, amit éppen akar. Na de ez se jobb...
- Egy üvegcse méreggel próbálkozott. Most megmaradt volna lys élete..

//fagy/ asszem/ de akár írhattok rá./

*Adent letaglózza az események sora, először egy rokon majd méreggel. Kissé elvesztette a fonalat bár nem tud mit hozzá szólni. Lysnek igaza van annyiban, hogy ismeri a mérgek java részét, de még ő sem mondhatja magát nagymesternek. Habár kicsi kora óta tanulja a szakmát. A lányra pillant ki idegesen járkál fel s alá majd barátjára veti vöröslő tekintetét, s csak leereszti azt. Mit is mondjon, érdekesen alakul a párkapcsolat. A lányt lépten nyomon a halál kísérgeti. Bár ha itt tart talán ez olyan vonzó benne. Majd miután kezét bámulja egyszer csak felpillant.
-Érdekes... ez az este valahogy... hmmm...
*Bár tudná szavakba önteni amit érez, ő lenne a legboldogabb de nem így van. Furcsa szorongató érzés, mintha csak követné őket valaki vagy valami. Ösztönei eddig nem hagyták cserben, s most is mint mindig megsúgják a bajt. Körbe pillant, sehol senki hiába szállt már le az éj mintha még mindig nappal lenne. Hátradől két kezét a pad támlájára rakja.
-Lehet... be tudnám azonosítani neked a mérget.- Tér a tárgyra- Csak abban nem vagyok biztos, hogy örülnél annak amit mondok.
*Majd feláll a padról kinyújtóztatja végtagjait, majd kezét hátára helyezi. S az roppan egy nagyot, majd a kezet a test mellé érnek vissza.
-S igazság szerint, miért nem kérdezted meg magát a tulajdonost?
*Tekint Balálra kit nem hibáztatni akar csupán egy logikus kérdés a számáról s csak reméli, hogy barátja nem veszi sértésnek. Bár őt nem emészti semmi, azon tény tudatában, hogy párját éppen meg akarták mérgezni. Aki veszélyesen él, annak el kell fogadnia a tényt, hogy vadásznak rá. Legyen az akár barát akár ismeretlen. Ő is beletörődött a tudatba, hogy ki kardot használ azáltal is vész el. Majd lépteit a móló irányába vezeti s kimegy egészen a széléig. Tekintete az eget kutatja, valamit vár. Szemmel láthatóan keres odafenn valamit. Majd mikor a széléhez ér a fa emelvénynek, nemes egyszerűséggel tovább lép rajta. Majd a tenger habjaiban találja magát, szemét nem csípi a sós víz, szokatlan s egyszerre megszokott. Bár még sose tapasztalta meg az óceán ízét, legalább is nem ilyen közelről. A víz alól felpillant tekintete barátait keresi.
~Vajon aggódnak már? Ehh érdekli a fenét.
*Majd a víz alatt mint egy kígyó elkúszott s csak méterekkel később jött a felszínre. Az elfeknek jó szeme van, még a sötétség homályába is láthatja a tova úszó alakot. Ki a part felé vette az irányt.

A fura törpével való találkozásuk után Vogon elkísérte a szemrevaló varázslónőt, Merena Estwicket Norlanig.  Emlékszik még arra, mikor a vér elf lányt az egész kontinensen át üldözve ért el ide egyszer. Most inkább kihagyná a Tűz fogadót, de annál kíváncsibb a kikötőre. Sok mindent megtudhat ilyen helyeken az ember és számtalan módon hasznot húzhat belőlük.
~Régen alig-alig voltam kíváncsi a tengerre. De mostanában egyre többször érdekel a tengerentúli kereskedés feltérképezése. Az egész... Egy kék elffel kezdődött és egy furcsa, új világgal. Azóta töröm a fejem azon, hogy ki kellene terjeszteni a család kapcsolatait a közelebbi kontinensekre. Végül mégis csak az tett naggyá minket, hogy az országok közötti előítéletmentességre alapoztunk. Meg kell ismernünk a többi országot is ott, a kék vízen túl!
Ezek jártak a fejébe, miközben haladtak a főutcán, hogy leérjenek egyszer majd a partra.

//Vogon//

A rabszolgakereskedő a gondolataiba mélyedt, és nem vette észre, hogy a lány lemaradt és női ügyeit el akarja intézni. Mikor végre megfogta a combját, ahogy a nyeregben ült, akkor pillantott csak oda.
-Nos, tó itt nincs, de hamarosan leérünk a tengerhez. Ott az egyik fogadóban majd megszállunk, ha úgy jó neked. Bár neked nem kell velem jönnöd, csak elkísértelek, de szívesen veszem, ha nincs semmi fontos dolgod. -mondta mosolyogva. Bármennyire is azt mondta, hogy csak elkísérte, nagyon remélte, hogy Merena vele megy majd, hiszen ha tudja hol szállt meg, akkor egy darabig könnyebben elérheti.
-Ki kell derítenem, hogy milyen hajók érkeztek mostanában és hova futnak ki a közeljövőben. Lehet, hogy az egyik fontos lesz számomra.
Így tovább haladtak a kikötőhöz közel lévő egyik vendéglőhöz.

-Nos, tó itt nincs, de hamarosan leérünk a tengerhez. Ott az egyik fogadóban majd megszállunk, ha úgy jó neked. Bár neked nem kell velem jönnöd, csak elkísértelek, de szívesen veszem, ha nincs semmi fontos dolgod.
~ Nincs tó? Nem baj, de legalább van fogadó. Végre ott kipihenhetem magam és forrófürdőt vehetek, ha nem marad a tenger. Még nem láttam a tengert úgysem.~
-Értem.Az jó a fogadó jó lesz. Veled megyek Vogon , mert jó társaság vagy. ~Amúgy sincs, kivel beszélgessek.~ -mosolyogva mondta Vogonak , de szemében ott lapult a szomorúság szikrája.
-Ki kell derítenem, hogy milyen hajók érkeztek mostanában és hova futnak ki a közeljövőben. Lehet, hogy az egyik fontos lesz számomra.

-Értem, hát veled tartok ha nem bánod. Még nem láttam se a kikötőt sem a tengert. -~Remélem nem bánja ha vele megyek.~ reménykedett magában a mágus. Merena nem bírt magával beszélgethetnék volt már nagyon így faggatózásba kezdett.
-Vogon , milyen a tenger?Úsztál már benne? Milyen volt?- kíváncsian kérdezte a kalmárt- Én még soha nem láttam a tengert. Remélem lesz módomban úszni benne. - jegyezte meg folytatván útjukat a fogadó felé.

A sötét elf örömmel nyugtázta, hogy reményei valóra váltak. A boszorkány ügyes és jó hasznát veheti még bármikor, ahogy ha rajta múlott volna, most a törpe ajándéka se lapulna a zsebében.
-Vogon , milyen a tenger? Úsztál már benne? Milyen volt?
-Egy sellő elkapta a lábamat, de egy fekete mágusnő megmentett. De ne izgulj, kicsit odébb megyünk majd esetleg, ahol nem látják annyian és majd vigyázok, hogy ne essen bajod. -mondta mosolyogva.- Itt is vagyunk.
*Ezzel a lovat bevitte a pajtába és gyorsan felmentek a szobájukba. Hogy ne kerüljön egyiküknek se olyan sokba, ezért olyat kértek, ahol van két ágy és széthúzható a két legtávolabbi sarokba. És rendeltek bőségesen ételt, amit kértek, hogy hozzanak fel nekik.
~Bármilyen furcsán jön is ki ez a dolog, de nem csak a szoba árának feléről van szó. Bizalmasan lehet beszélgetni, márpedig egy ekkora városban mindig akad valami, amit az istenek elénk szórnak munkára.

Vogon nem sokat szólt hozzá se a szobához, se a lány terveihez. Csendben oda sétált az ágyhoz.
-Egyszemélyes? Jaj, nem kettő.  Húzd az ágyad arrébb. 
-Jól van na! Jól van. -dünnyögött és kezdett arra az álláspontra jutni, hogy valószínűleg a társa még nem kezdte el a mágusokra jellemző módon szerekkel lassítani az öregedését, hanem tényleg gyerek még. Gyerek, aki mindig rohan valahova, mégsem érnek oda soha. Idővel megtanul lassabban járni és időben elérni a célját.
Ahogy megkapták a finoman illatozó fogást, felkuporodott a heverőjére és jó ízűen elkezdte enni.
-Hm milyen finom . Vogon szóltál már a fogadósnak , hogy küldessen forró vizet?
-Nem, épp az ágyat húztam odébb. Vacsora után majd lemegyek. -mondta és kezdett azon gondolkodni, mik a lehetőségei megszabadulni tőle, ha megunná idővel, hogy folyton parancsolgat.
~Igen értékes rabszolga lenne belőle. Csinos, vad és mágiát is ismeri, ami különlegessé teszi. Kár, hogy nincs itt a közelben egy ork törzs, akivel kereskedni szoktam. Igen könnyen eltűnhetne Telar rejtélyes világában.

A Beebebrox ahogy elfogyasztotta az ételt, letette az ágy mellé a földre és szemét lecsukva kicsit ejtőzött. Nem igazán foglalkozott a szobában lévő lánnyal és a cseléddel. Azok a dolgok más valaki problémája volt. Őt sokkal jobban érdekelte annak az esélylatolgatása, hogy vajon hogyan kerülhet az útjába egy jó fogás. Nem véletlenül jött a kikötőbe, azt szerette volna tudni, hogy megállnak-e itt a rabszolgákat szállító hajók. Lehet-e előnyhöz jutni az által, hogy hamarabb kiválogatja a fedélzetről a jobb darabokat. Nagy reményeket fűzött ahhoz, hogy ha sikerülne feljutnia legalább néhány hajóra, akkor mire kikötnének Telarban, addigra a csúnyább, betegesebb vagy bármi okból kevésbé kelendő darabok maradnának, hogy a helyi kereskedők osztozkodjanak. Miközben ő majdnem privilegizálhatná az elit kereskedést.
~A tervhez sok pénz kell. És Iliánnak még mindig tartozom. Kellene néhány próba, ahol felmérem kicsiben a lehetőségeket. Utána ha tényleg megvalósítható hosszú távon is, akkor akár kölcsönt is kérhetek valamelyik rokonomtól. Úgy is örülnének, ha végre saját boltot nyitnék a rabszolgaság fővárosában.
-Vogon alszol? Nem tudod mit hagytál ki tudnád milyen kellemes a víz. Nem akarod kipróbálni ?
-De mindjárt bele megyek. Csak előbb kiborítom belőle a vizet az ablakon és kérek újat odalentről. -válaszolt vissza mosolyogva a férfi fél szemét kinyitva. Persze esze ágában sem volt semmi komolyhoz. Csak szerette volna tudni, mit szól hozzá, ha meztelenül kilöttyintené a varázslónőt is az ablakon... Az élete már így is túl komplikát, mióta Meriliennel találkozott. Még ha nem is mindenben a vér elf nemes tehet a dolgokról.

-De mindjárt bele megyek. Csak előbb kiborítom belőle a vizet az ablakon és kérek újat odalentről.
- ha ha nagyon szellemes vagy. - mondta cinikusan, majd a víz alá merült aztán egy hirtelen mozdulattal felbukkant a vízből hátracsapva haját s újra a dézsa szélre könyökölt:
-Vogon, láttál már meztelen nőt? Persze ha túl kellemetlen válaszolnod igazán nem kell...- kérdezte kacérkodva miközben kezével a habokat  piszkálta mik elrejtették kebleit.
Ez idő alatt Árnyék össze –vissza   járkált a kis szobában nem találta helyét egyik sarokból, a másikba kuporodva.
-Na mi az Árnyék csak nem te is unatkozol?Én is -csendesült el. A szobában csend honolt, míg nem Merena nem bírta szó nélkül :
-Vogon unatkozom! Mesélj már magadról, honnan származol? Hol születtél? Van e családod? - igéző pillantásokat vetve a szemközti ágyon fekvő férfire.

-Vogon, láttál már meztelen nőt? Persze ha túl kellemetlen válaszolnod igazán nem kell...
-Nem, még nem láttam. -mondta és érdeklődően kinyitotta a másik szemét is. Felkönyökölt az ágyban és csendben szemlélte a lányt.
A macska egyre idegesebben járkált fel és alá. Egy kis időre lekötötte gazdája figyelmét, de ő hamarosan ismét a férfihoz fordult.
-Vogon unatkozom! Mesélj már magadról, honnan származol? Hol születtél? Van e családod? 
*Egy huncut mosoly jelent meg a szája szélén, majd így kezdte:
-A Beebebrox család az egyik legrégebbi sötét elf család. Azt hiszem 12 ezer évvel ezelőtt volt, hogy a mágia ágak szétválásával és az új iskolák megjelenésével a fajon belül ellenségeskedés tört ki a fekete mágiát előszeretettel használókkal szemben. A nép legnagyobb részét sikerült becsapnia pár fanatikusnak, akik gonosznak és a lelkek megrontójaként vádaskodtak eme gyönyörű tan ellen. Irigyek voltak az erejére, mely minden más irány fölé emel minket.
Szerencsére bölcsebbek vagyunk annál, sem hogy pár ember ármánya belháborút idézzen elő, de így sem kerültük el a törvény megszületését, hogy aki valaha is ehhez nyúlt, azt örökre száműzik a világos elfek területeiről
Így nekünk, Beebebroxoknak is kénytelen választás volt, hogy nem kereskedhettünk tovább azokban a városokban és erdőkben, ahonnan származunk. De őseim kitartottak az erő mellett, mely megvéd minket az útonállóktól és a fanatikusoktól egyaránt. A száműzetés megviselte az alfajt, sok lett a keveredés. Nagyon kevés család őrizte meg származását úgy, ahogy mi azt, hogy a vérelfek leszármazottjai vagyunk természetünknél fogva. -szemei hideg tekintettel nézték a másik arcát, keresve a jeleket, hogy vajon mit is gondolhat az elhangzottakról- Nagyon lassan gyarapszik a család, mert egyre nehezebb találni magunkhoz illő feleséget. Alig néhány família őrzi a vörös vérvonalat közöttünk.
Mindenki kereskedéssel foglalkozik továbbra is. Nagy palotákat építünk az emberek, törpék városaiban, vagy ahol csak tudunk. Ezek a mi mentsváraink, ahol békésen nőhet fel az új generáció. Hiszünk abban, hogy a világban minden rosszat az előítéletek szülnek. A háborúk nem mások, mint egymás meg nem értésének szüleményei, melyek csak növelik és táplálják a városok szétszakadását a határ két oldalán. Mi egyesíteni akarjuk a népeket, mert az általuk teremtett falak útját állják annak, hogy az áru eljusson oda, ahová szabad akaratából menni akar.
*Úgy sejtette, hogy mondandója nem fogja lekötni a mágust, így szabadon elmondhatja családja sikerének receptjét. Kis szelete ez annak a hatalmas tudásnak, amit 100 év alatt szív magába egy gyermek. Még ha a világ megértésének záloga is. Mivel nem tart attól, hogy Merena kereskedőnek állna és rivális lenne a családjának, így legalább kis halvány szellőjét érezhesse, milyen nagyszerű dologért is serénykednek állandóan ők, a Beebebroxok.
-És te? Rólad mit lehet tudni?

Figyelmesen hallgatta a férfit, míg ő a dézsában pancsolt.
-Hmmmm- hosszasan hümmögött elgondolkodván a kalmár mondanivalóján.
~ Ez érdekes történet volt. Az én családomban is volt kereskedő, de azt hiszem, én maradok a gyógyításnál.~- Köszönöm, hogy megosztottad velem Vogon.- felelte szerény hangon elcsendesülvén.
-És te? Rólad mit lehet tudni?

-Rólam? -kérdezett vissza - hát rólam , hmm árva gyerek voltam. Nem voltak szüleim, nem is ismertem őket. Sokáig nem volt normális családom, de aztán lett egy bácsikám és minden megváltozott.  A bácsikám könyvkereskedő volt és vándor életet élt. Sokáig én is vándoroltam vele , de aztán úgy gondolta, hogy jobb, ha letelepedünk, még sem vándorolhat össze vissza a nagyvilágba egy gyerekkel. Meg is akart nősülni miattam. Szerette volna, ha normális családban növök fel, de a nő akit elakart venni egy vipera volt egy ragadozó dögkeselyű így nem volt belőle semmi.
Rá pár évre rá a bácsikám meghalt tűzvész során így vándoréletet kezdtem el élni a macskámmal. - mialatt mesélte szomorú kissé drámai történetét szemei könnybe lábadtak, de nem sírt nem akart érzelgősnek látszani Vogon előtt.
-Brrr , de hideg lett.-  borzongott Merena  majd megfordult a dézsában , hátat fordítván a férfinek ki a szemközti ágyban feküdt .
Könnyedén felállván magára kapta  törölközőjét s kimászott a dézsából. Lábujjhegyen a férfi ágyához sietett.
-Vogon unatkozom, beszélgess, velem még kérlek. - ekkor leült a padlóra felkönyökölvén a férfi ágyára mosolyogva. Ahogy ott ült egyre szimpatikusabbá vált számára az idegen.
- Vogon tetszem neked? - cirógatta végig a kalmár karját bájos pillantásokat vetve felé.

Az elf férfi nézte a varázslónőt, ahogy kijött a fürdővízből és egy szál törülközőben oda telepedett az ágya szélére. A történet, melyet magáról mesélt megható volt számára. Át tudta érezni azt a hihetetlen felelősséget, amiért egy vándor élethez szokott kereskedő letelepszik egy gyerek kedvéért. Még ha kedvelte is az előző életmódját.
-Vogon unatkozom, beszélgess, velem még kérlek. Vogon tetszem neked?
-Igen. Egy kicsit tetszel. -mondta, miközben beletúrt a másik hajába- Tetszik, ahogy váltogatja a színét a hajad, amikor rásüt a Nap. Csinos lány vagy.
*Miközben ezt mondta, sötét kék szemeit a lány zöld tekintetére szegezte. Kicsit megsimogatta a kézfejét az ágyon, majd folytatta.
-Miről szeretnél beszélgetni?

A rabszolgakereskedő már egy ideje felfigyelt arra, hogy Merena egyre inkább egyértelművé teszi közeledési szándékát, ám egyelőre a lány sorsa nincs eldöntve a részéről.
Kezét kezébe veszi és a szívéhez teszi. Érzi ahogy dobog és áramlik benne az élet. A zöld szemek őt nézik és amikor elengedi, csak azért teszi, hogy bebújjon az ágyba mellé, szorosan hozzá bújva.
-Vogon voltál már szerelmes?
-Igen, de ez egy buta történet.
- Tudod Vogon a te ágyad sokkal kényelmesebb, mint az enyém. Ugye nem bánod, ha ma este melletted alszom?
-Nem, dehogy baj. De a mellkasom tabu. -és ezzel leveszi róla a cirógató kezet- De ha kinyújtózok, nem férünk majd el. -ezzel egyik kezét a mágus feje alá teszi, ha hagyja, míg másikat csak lazán a derekára engedi, majd lehunyja a szemét.

Vogon kicsit dühös lett, mert Merena ezt mondta:
-Vogon fázom !
-Akkor vegyél fel valami ruhát! -morogta.
*Egyre inkább idegesítette, hogy a lány folyton valamit kitalál, hogy szóval tartsa. Nála már rég vége lett volna a beszélgetésnek.
- Férfi vagy te egyáltalán?? Tudod, mit inkább alszom a saját ágyamba .
*Ahogy felemelte a fejét, pár másodpercig onnan nézte a mellette lévő férfit, majd az a szemét ki sem nyitva a bal kezét a lány derekáról felemelve visszanyomta a fejét a másik karjára, majd ezt a kezét a válla alatt közvetlenül annak alkarjára tette le pihentetni.
-Hunyd már le a szemed és aludjál most már! Nem lehet téged elviselni.
*Remélte, hogy tényleg így tesz és nem fog elmenni mellőle. És megszűnik majd a lábához simuló comb.

Másnap korán ébredtek. Vogon megfogta Merena combját és letolta a sajátjáról.
-Lemegyek, ha gondolod, majd neked is rendelek reggelit. Én csak amikor visszajöttem ide fogok fürödni, öltözködj csak nyugodtan! -ezzel átlépett a törülközőbe burkolózó test felett és lekászálódott az ágyukról.
Alig voltak páran még lent, mikor belépett az étkezdébe. Az esti matróz legénység már kidőlt a hajnalig tartó mulatozásban, csak néhány jobb megjelenésű vendég ült az asztaloknál szétszórva, néhányuk párban és beszélgettek.
A pincér hamarosan oda is jött hozzá, hogy megtudakolja, mit szeretne rendelni.
-A ház specialitásából két adagot! És egy üveg bort és két poharat!
-Máris.
Ha lejön Merena és nem nyit rögtön beszélgetést, akkor az elf így fogja kezdeni:
-Azt mondtad tegnap, hogy szeretnél lemenni a tengerhez. Csak a kikötőig menjünk és a mólóról megnézed, vagy majd sétáljunk el a homokos partig? -mondta oda hajolva kissé, hogy ne kelljen olyan hangosan beszélnie. Nem szerette volna, ha a lány úgy marad meg mások emlékezetében, hogy az a kis csaj, aki alsó szoknyában fürdik. Jobb ezt másnak nem tudnia.

A férfi értetlenül nézett, mintha nem is hallotta volna tisztán a kérdés. Lenyelte a falatot, amit éppen rágott.
-Emlékszem? Természetes, hogy emlékszem. Tegnap este beszéltük. -elmosolyodott a buta kérdésen. A maga részéről nem is akarta tovább firtatni.- Rendeltem neked rántottát egy kis borral. Remélem, ízleni fog.
*Vogon ez után tovább folytatta csendben az evést és azon gondolkodott, hogy nem kellene-e esetleg előbb a városon kívüli fürdésre alkalmas partra lemenni és csak azután a kikötőbe.
-Rá kell kérdezzek majd néhány dologra a kapitányoknál. Ha gondolod, te akár előre is sétálhatsz és én majd utol érlek. De szívesen veszem, ha csatlakozol hozzám. Nem fog sokáig tartani.

A Beebebrox csak csendben folytatta a reggelit. Nézte, ahogy a lány eszik és gondolkodott. Sosem értette meg a vándorokat, akik folyton úton vannak, általában minden fajta konkrét elképzelés nélkül. De nem tudnak kitartani más mellett. Sem egy kereskedővel, sem egy harcossal. Úgy gondolta, állandó elégedetlenség lehet a lelkükben egy ismeretlen, megfoghatatlan idea miatt.
Kis idő múlva megszólalt.
-Amit tegnap este elkezdtünk... Azt mikor folytatjuk? -mosolyogva felpillantott a tányérjáról, de nem sok ideje volt Merenának felnézni a szemébe, mert nagyon gyorsan vissza tért jól megszokott töprengésébe a világról és annak tökéletlenségéről. Egy percig nem gondolta komolyan, amit mondott.
Kis idő múlva az evés befejeztével még felvette a poharát, hogy kicsit meglötyögtesse benne a bor alját.
-Nem tudom, merre mész tovább innen. De ha Telarban jársz, kérdezd meg a Vén Kujonban, hogy ott vagyok-e éppen! Van benned valami különleges.

Hosszú barangolásaim után megfáradva, egy kikötői fogadóba telepedek le. Másnap reggel meglátok egy gyönyörű hölgyet, mivel igézően szép zöld szemei és vöröses barna haja rabul ejtette a tekintetemet. Odafordulok a szolgámhoz: ,,Claudius, derítsd már ki nekem ki ez a hölgy, és kivel reggelizik.”
A szolgám odamegy a pincérhez: ,,Nem tudja ki beszélget a hölggyel a sarokban? Mi a neve a hölgynek? A gazdám kíváncsi rá, itt van egy darna.” ,,A vendégkönyvben az áll hogy Vogon a rabszolga-kereskedő és a szolgája Merena mágushölgy szálltak meg itt.”
A szolgám elmondta nekem, hogy rabszolga-kereskedő, és a szolgája Merena ülnek ott. Így mondtam a szolgámnak mondja meg Vogon úrnak, hogy találkozni akarok vele a szobámban. A szolgám odament hozzá. ,,Elnézést, Vogon úr, gazdám Blasio uram szeretne beszélni önnel, nem lesz hálátlan.”