Kikötő

A feszültség nem enyhült körülöttünk és én sem lazultam el, annak ellenére, hogy a kés eltávolodott a nyakamtól és már nem fenyegetett közvetlen életveszély, de éreztem, hogy a nem éppen most és itt tervezett vallomásom ellenére a Madame nem nagyon enyhült meg felém.
Persze egy olyan nő, aki veszélyek között nőtt fel, nem is várható, hogy egyik pillanatról a másikra megbízzon bennem, hiszen bár mióta „felvett” ezen próbáltam dolgozni, de nyilvánvalóan a most meghallgatott történetem nem növelte meg az esélyeimet. Bíztam azonban benne, hogy mégis meggondolja magát és megtart maga mellett. Ha hitte, ha nem, segíteni akartam neki! A látszat azt sugallta, hogy ugyan nincs rászorulva, hogy feltalálja magát még ebben a nehéz helyzetben sem, mert már megedzette az élet, de mégis úgy éreztem, hogy talán a kemény réteg alatt szüksége van egy kis védelemre…….
Szavaira azonban megráztam a fejem.
- Nem……….valahogy a gyűlölet sosem merült fel bennem, talán nem volt ahhoz elég időm akkor és ott, hogy ez meggyökerezzen bennem, utána meg…..hát utána volt elég bajom, hogy ne ez foglalkoztasson. Ahogy mondtam Önnek Mylady, magam is meglepődtem, amikor ez a férfi felbukkant. Sosem kerestem volna meg csak , hogy bosszút álljak. Azt nem mondom, hogy nem horgadt fel bennem a harag, amikor újból a szemem elé került, azonban most sem rohannék utána, hogy bosszút álljak. Sem a bajtársaimat, sem a régi életemet nem hozná vissza. – ingatom meg a fejem szárazon. – Ezért a válaszom igen, képes vagyok kordában tartani az érzéseimet és követni az utasításait, hogy kiderítse a történtek mögötti miérteket. – fejeztem be határozottan.
Már így is többet mondtam, mint amit valaha is akartam és, ha nem tudtam meggyőzni, akkor nincs is itt több keresnivalóm.

Már nem volt mit mondanom, hiszen, amit lehetett, anélkül, hogy azért teljesen kitárulkoztam volna Borromo előtt. Még nem volt meg közöttünk az a bizalmi viszony, hogy megismerje az életemet, bár én igyekeztem bebizonyítani neki, hogy számíthat rám, nem hagytam cserben akkor sem, amikor kiderült, hogy több van a felajánlott munka mögött, mint csak éberen őrködni holmi kéretlen pénzre ácsingozók és lerázhatatlan udvarlók miatt.
Sejtettem, hogy nem esik jól neki, hogy jól működő hírhálózata az esetemben nem volt hibátlan, mert tapasztaltam, hogy nem nagyon tűri a hibákat, de hát ez érthető volt, ha belegondolt az ember, milyen lehetett védtelen nőként felkapaszkodni a mostani helyzetébe. Egy hiba is lehetett számára az utolsó, főként, ha ilyen bandákkal kellett felvennie a kesztyűt. És most két tűz közé került.
Hogy őszinte legyek, fogalmam sem volt, hogy miként fog dönteni. A büszkeségén esett csorba fog többet nyomni a latba, amiért titkok maradtak előtte elfedve, vagy felméri az előnyét egy elkötelezett alkalmazottnak, akinek saját érdekei is valamennyire egybe esnek az övével.
Aztán megszólalt és én minden elfogódottság nélkül néztem a szemébe. Minden esetre nem kezdődött rosszul……és nem is végződött rosszul.
- Igen, már az elején is megértettem. – bólintottam határozottan. – Tisztában vagyok a veszéllyel, ami ezzel jár. Ne felejtse el, hogy az a kölyök odakinn, egyébként is a véremre pályázik. – mosolyodtam el hidegen. – És abban is igaza van, hogy nem tudhatom, hogy Fynn megismert-e, bár erre nagyon kevés esélyt adok, de nem zárhatom ki. Ha viszont ez lenne a helyzet, akkor amúgy is felkerültem a listájára függetlenül attól, hogy Ön alkalmaz-e vagy sem. - fejeztem be egy erős érvvel, mert mintha halványan azt éreztem volna, hogy nem csak azért bizonytalan az alkalmazásomban, mert nem bízik bennem, bár ezt nem róhatta fel nekem, hiszen egy szóval sem kérdezett a múltamról, és a munkám szempontjából ez nem is volt releváns, hanem azért is, hogy, ha nem jól alakulnak a dolgai, ne rántson magával.

Most, hogy már sok mindent tisztáztunk egymás között, egészen nyugodtan vártam, hogy mi lesz a végső döntése, főként, hogy megerősítettem abban, hogy képes vagyok uralkodni magamon és betartani az általa alkotott szabályokat. Igazából sosem adtam rá okot, hogy ezt megkérdőjelezze, hiszen eddig is megtettem mindent, amit kért.
Végig figyeltem az arcát és láttam, ahogy lassan ellazul és ez azt mondta nekem, hogy elfogadja a segítségemet, még ha a bizalmáért még nagyon keményen meg kell dolgoznom.
Persze az is lehet, hogy, ahogy azt elég világosan a tudomásomra hozta, nem lesz lehetőségem erre, mert nem leszek elég hosszú életű ehhez. Csempész voltam és most zsoldos vagyok, sosem áltattam magam azzal, hogy ezek nem életveszélyes foglalkozások, de magam választottam ezeket és bár nem keresem, de nem félem a halált.
Nem szól egy szót sem, csak az asztalhoz ül és ír egy levelet, amit a kicsit később becsöngetett Blanche-nek ad, hogy adja oda a várakozó Patkánynak. Az arca kiismerhetetlen, így nem tudnám megmondani, hogy elutasította vagy elfogadta a bandafőnök ajánlatát, de Madame Borromo nem tartott bizonytalanságban sokáig.
- Sajnálom, hogy nem bízik bennem, de megértem. – sóhajtottam, aztán kényelmesebben elhelyezkedtem a széken.
Ha már mondtam „A”-t, akkor akár mondhatok „B”-t is, bár nem voltam büszke arra, amibe most beavattam.
- Azt már tudja, hogy csempész voltam. Nem kell túl rosszra gondolnia, csak az volt a bűnöm, hogy a vámszedőket megkerülve hoztuk be a városokba a hajókkal érkező különleges kelméket, afrodiziákumokat, fűszereket. El sem hiszi, mennyi tehetős vevőnk volt, az egyik ilyen volt Deril Fonte, legalábbis én akkor így ismertem, vagyis nem én, hanem a helyettesem Hugo, mert vele ő tárgyalt. Drága parfümöket vásárolt párszor. Talán a negyedik ilyen alkalomnál, nagy tételt rendelt és mi le is szállítottuk, egy kis falu félreeső fogadójában vártuk, hogy átadhassuk. Csak azért voltam jelen, mert nagy összegről volt szó és látni akartam, hogy ki az, aki ennyit hajlandó kiadni. Még 6 emberem volt velem. – emlékeztem vissza halkan és most is belém nyillalt a fájdalom. – Hirtelen csaptak le ránk a városi őrök, nem lett volna értelme ellenállni, de mégis lelőtték két emberemet, akik még csak fegyvert sem húztak. Én csak azért menekültem meg, mert éppen a lovakat ellenőríztem és mire visszaértem volna, már mindennek vége volt. Két emberem holtan, négy vasban feküdt a földön. Akkor láttam meg Deril-t, azaz Fynn-t, aki a parancsnokkal parolázott és pár ember szekérre rakodta az árut. Mire észrevettek volna, vagyis bíztam benne, hogy így volt, lóra kaptam és elvágtattam. Gondolom az elfogott embereimből mindent kiszedtek, mert mire a rejtekhelyünkre visszatértem minden le volt rombolva és jóformán mindenkit elfogtak. – fejeztem be a visszaemlékezést komoran. – Földönfutó lettem és most itt vagyok, ennyi a történet, asszonyom.

Soha nem beszéltem még senkinek sem erről az életemet nagyban meghatározó kudarcról…..és most sem beszéltem volna, hiszen nem tudhattam, hogy nem-e pont az alkalmatlanságomat bizonyítom-e vele, de valahogy ez a nő azt éreztette velem, hogy a vesémbe lát….., hogy ha most megpróbálom félre vezetni, akkor eljátszom az esélyemet arra, hogy olyan munkát szerezzek, ami talán nem felhőzi el apám szemét, ha egyszer még lehetőségem lesz beszélni vele.
Jó lenne már eléállni és tisztességesen megkeresett pénzt tenni le az asztalára, amit el is fogad tőlem, megkönnyítve számára az idős kor nehézségeit.
Gondolatban megráztam magam. Nem most van itt az ideje ezeknek a töprengéseknek, most arra kell összpontosítanom, hogy milyen elképzelései vannak a Madame-nak arra nézve, hogy ő, miként mászik ki az elé állított csapdából. Őt is könnyen kerülhetett abban a helyzetbe, hogy minden, amiért eddig dolgozott és szenvedett, egy pillanat alatt kicsúszik a kezéből. Nagyon hasonló volt a helyzetünk, bár ő legalább tudott róla és felkészülhetett és nem volt olyan naiv, mint én akkor ……….
Mikor a Mylasy emlékeztetett arra, hogy tulajdonképpen az „üzlettársa” vagyok, egy mosoly jelent meg az arcomon, de mikor azt mondta, hogy az is maradhatok, megemelkedett a szemöldököm.
Aztán azt gondoltam, hogy ezt bizonyára csak az állásomra érthette, így inkább tovább figyeltem.
Szavaira csak egy kis gondolkodás után feleltem.
- Lehet, hogy igaza van és csak át akarta venni a jövedelmező munkámat, de……..az nem biztos, hogy nem kerestetett, hiszen jó időre eltűntem, mikor kiderült, hogy szétverte a bandát. Nem hiszem, hogy akart volna szemtanút az árulására. Ám abban, hogy miért most tűnt fel, mikor Ön, madame létrehozta ezt az üzletét, sok igazság lehet. – bólintottam. - Talán ez még azt is megéri neki, hogy összerúgja a port a testvére vezette másik bandával. legalizálni akarja a piszkos kis üzleteit és ezzel nagymértékben minimalizálná a lebukás veszélyét is. Azt már láttuk, hogy mindenre elszánt, még egy nyílt támadást is kockáztat. Sajnos ez azt jelenti, hogy a kikötői őrség a zsebében van. – jegyeztem meg.

Elkomorodva gondolkoztam el azon, amit Borromo felvetett, de akár hogyan törtem a fejem, nem rémlett, hogy Fynn már előbb is ott lett volna. Az is igaz azonban, hogy nem rá figyeltem, de nekem úgy tűnt, akkor lépett be az ajtón, amikor fel is hívta magára a figyelmet. Megráztam a fejem és egy dühös villanást láthatott a szememben
- Véleményem szerint nem volt ott, amikor bemutatott, egyáltalán nem látszott rajta, hogy bármit is jelentettem volna neki, azon kívül, hogy visszavágtam neki. Nem rám koncentrált, de persze teljesen nem lehet kizárni……..Viszont meg kell értenie, hogy sosem….hazudtam magának! – morrantam. – Már mondtam, hogy amikor jelentkeztem Önhöz és leellenőrzött, a múltamnak nem volt jelentősége, egyébként is már jó pár éve zsoldoskodom. Nem titkolok semmit, nem vagyok saját magam ellensége! A nevem az, amit tud. És a kikötői őrség pedig mindenhol ugyan olyan. – vontam meg a vállam. – Csempész voltam, tudom, hogyan működik a dolog és ez itt sincs másként.

A nő fürkésző, mindig gyanakvásra kész pillantása most végre lesiklik rólam. Valószínűleg nem szűnt meg figyelni engem, de talán egyelőre meggyőztem, hogy egy oldalon állunk.
Mikor ismét a helyettesét szólítja kíváncsian várom, hogy mi lesz a következő lépése, azonban most rajtam a meglepődés sora, ahogy az……őrparancsnokot rendeli magához, mintha csak egy szolgája lenne, hiszen épp elég korán van ahhoz, hogy más ilyet a testi épsége vagy egy pár tömlöcben töltött éjszakát kockáztasson már csak az ébresztésért is ……..
Kérdő pillantásomra érkezik a tömör és velős válasz és elismerően hajtom meg a fejem.
Emlékeztetnem kell magam, hogy Madame Borromo sem most kezdte a szakmáját!
- Értettem! – állok fel és további kérdések nélkül indulok, hogy magára hagyjam a dolgát intézni. Nem néz könnyű nap elébe, rá is ráférne egy kis lazítás, de ő most nem teheti meg.
A számomra kijelölt szobába érkezvén, megkönnyebbülve vetem le a drága, de cseppet sem kényelmes öltözékemet, ami amúgy is eléggé csúfosan fest a orvgyilkossal vívott harc miatt.
Visszaveszem a régi ruhámat, de a kabátomat elhagyom, csak lenvászon ingben és széles övvel erősített valamikor kékszínű nadrágomban, csizmában ballagok le a konyha felé, vagyis arra, amerre az illatok alapján sejtem.
Nem bóklászom az emeleten, nehogy azt higyjék el akarok tulajdonítani valamit, ám szerencsémre a sietős Balnche-ba botlok.
- Üdv újra szép hölgy! – mosolygok rá szélesen. – Segítenie kell nekem. Ebben a nagy házban még a végén eltévedek és kell egy vezérlő csillag, hogy utat mutasson egy éhes vándornak, hogy hol lelhet pár falni való ételt. persze csak, ha már sikerült teljesítenie a Mylady utasításait. – teszem hozzá.

Nem kicsit izgultam, hogy vajon hogyan fog reagálni a szavaimra a Ház asszonyának jobb keze, mert a készülődés során elég hűvös volt a viselkedése irányomban. Persze érthető, hogy egy ágról szakadt ismeretlent nem fog azonnal a keblére lelni egy olyan intézményben, ahol magasrangú urak töltik a kedvüket bíborban bársonyban. Most azonban, hogy talán egy időre én is a Ház személyzetéhez számíthatom magamat, remélhetek némi enyhülést, talán még arról is hallott, hogy volt némi részem asszonyának megmenekülésében is.
De az öszinte mosoly megadta a választ és ezzel máris könnyebbé és szebbé tette a napomat.
És még a bókomat is jól fogadta, pedig az istenek látják a lelkem, már azt hittem berozsdáltam, annyi ideje nem használtam.
Még túl kevés időt töltöttem ezek között a falak között, hogy félbehagyott mondatát értelmezni tudjam, bár elfelhősödött ábrázata bizonyosan nem jóra engedett következtetni.
Mindenesetre hagytam magam karbafűzött kezekkel vezetni, jól esett nőies melege és kedvessége, hogy a vendégek közé ültetett, de azért kíváncsi voltam továbbra is arra, mit akart az előbb mondani.
Nyilván elég tapasztalt volt ahhoz, hogy a megfelelő helyre ültessen, ahonnan nagyon jól követhettem a helységben lévő eseményeket, feltűnés mentesen. Ez is bizonyította rátermettségét.
- Nem vagyok válogatós, kedves, és a kínálatot sem ismerem, ezért megbízom Önben, csak két kérésem lenne, legyen benne sok hús és legfeljebb egy kis vizezett bor legyen a kísérő. A tiszta fejemre még szükségem lesz. – mosolyodtam el, körbesandítva. – De, ha van ideje, kérem ossza meg velem az étkezés örömét. – húztam ki számára egy széket. – Szívesen megválaszolom a kérdéseit, ha módomban áll. – utaltam a folyosón félbehagyott szavaira.

Örültem, amikor engedett a kérésemnek és miután leadta a felszolgáló lánynak titokzatos rendelését, ami ezek szerint meglepetés lesz számomra, elfoglalta mellettem a felkínált ülőhelyet.
A lágy fények egy pillanatra megcsillantak haján, aranyfénybe burkolva azt. Tettetett szigora viszont mosolyra késztetett.
Nem tévedtem abban sem, hogy a pletykák még a házban vaskézzel uralkodó Zaveeyera birodalmában is ugyanúgy villámsebesen terjednek, ahogy más helyeken, így a személyzet előtt már nem volt titok kis kalandunk, de sejtésem szerint azért nem minden. A szavai mégis inkább zavarba ejtettek, mint büszkeséggel töltöttek volna el.
- Blanche! – ejtettem ki lágyan a nevét, jelezve, hogy megértettem és magamévá tettem tanácsát a nevével kapcsolatosan. – Csak a munkámat végeztem, ne hozzon zavarba, hogy a háláról beszél. Ahogy maga sem várja el, hogy a feladata teljesítéséért bárki hálálkodjon, ez nekem sem jár. Nem vagyok holmi hős, én annak is örülök, hogy nem buktam el és élve visszatérhettünk, ráadásul ez nem csak rajtam múlott. Asszonya, madame Borromo nagyon okos és befolyásos személy. Az azonban biztos, hogy most minden lehető támogatásra szüksége lesz, de ezt nyilván maga jobban érti nálam.
Közben megérkezik a rendelt étel és csillogó szemmel nézem végig a választékot. Nem is tudom mikor láttam ilyen bőséget utoljára. Összefutott a nyál a számban.
Nem is kérettem magam sokáig, alaposan megraktam a tányérom először a hússal és a sajttal, friss cipót törve hozzá, majd desszertnek jöhet a többi.
Nem gondoltam, hogy csapdába akar csalni a kérdéseivel, hiszen ő volt a mylady helyettese, bírta a bizalmát és tudott is nagy vonalakban a vesszőfutásunkról, így aztán míg falatoztam és dugig ettem magam, a jóféle gyenge borral öblítve az ételt, elmeséltem neki mindent. Már ami történt, a madame következtetéseit azért megtartottam magamnak egyelőre, ha ezt is meg akarja beszélni a lánnyal, akkor azt rábízom.

Meg kell vallanom, jól esik a gondoskodás, már olyan régen nem volt benne részem. Jó volt egy figyelmes hallgatósággal elkölteni a finom ételeket, aki nem durva férfi volt, hanem egy igazán vonzó teremtés volt. És aki láthatóan őszintén aggódott a Madame iránt. Vezettem én is csapatot, úgy véltem nem tévedek az érzéseit illetően. Madame Borromo meg egyébként sem bízott volna meg akárkiben. Például engem is milyen jól megítélt………én sem fogok csalódást okozni neki. megérdemelte, hogy ő kerüljön ki győztesen ebből a kutyaszorítóból, amibe belerángatták.
- Sok utcakölyköt a nélkülözés visz rossz útra, de ez a legény….. – csóváltam meg a fejem, visszaemlékezve, milyen tekintetett vetett rám, amikor megfenyegetett, - ennek a vérében van a bajkeverés és a gonosz szándék. Ráadásul kevesen gyanakodnak egy ártatlan képű kölyökre…… - mentettem fel látatlanba is Blanche-t ez alól a véletlen hibája alól.
Igyekeztem összeszedni magam, amikor ismét csak kaptam egy dicséretet.
- Nos, én is próbálom megtenni a magamét. – köszörültem meg a torkom, - ahogy Ön és a Madame többi embere is. – bólintottam. – Most csak annyit tehetünk, hogy nyitva tartjuk a szemünket, nehogy bejusson valaki, aztán várjuk, mit eszelt ki a Mylady, mert biztos vagyok benne, hogy kitalál valamit. Utána meg mindent megteszünk, ami csak telik tőlünk, hogy be is váljon.

Mondhatnám azt, hogy nagyon is belecsöppentem egy háborúba azzal, hogy leszerződtem Madame Borromo háza védelmére, de eszem ágában sem volt visszalépni és nem csak azért mert mint kiderült érintve voltam az ügyben, hanem azért is, mivel ez alatt a rövid idő alatt is elnyerte Zaveeyera a megbecsülésemet, ahogy az ügyeit intézte. Blanche szavai pedig azt bizonyították, hogy a Ház alkalmazottjai is osztják a véleményemet.
Aztán meglepődve hallottam, hogy nem olyan régen valaki elárulta és
egy hű embere már áldozattá is vált. Most már értettem, hogy miért aggódott annyira a Mylady azért mert nem gondoltam meg magam és nem léptem le, amikor felajánlotta. Talán először ezért adott esélyt a felvételemnek, de közben újabb próbálkozás történt a kiiktatására, így megpróbált lebeszélni.
Ahogy neki sem sikerült elriasztania, mert elköteleztem magam, úgy Blanche kemény figyelmeztetése sincs hatással rám, nyugodtan megtartom a tekintetét.
- Az asszonyának sem sikerült meghátrálásra késztetni, hiába figyelmeztetett az életem elvesztésével. Eddig is igyekeztem megvédeni és ezután is ezt teszem. – jelentettem ki határozottan.
Nem gondolom, hogy az, hogy a lány jó megfigyelő helyre ültetett, véletlen lett volna és most meg is lett ennek az előnye. Azonnal megpillantottam a már ismerős alakot, a tegnapi kéretlen vendéget, életem megkeserítőjét, Damos Fynn-t, ahogy az emelet felé vette az irányt, mellette és mögötte a Madame embereivel. Gyorsan letettem az evőeszközöket és Blance-hoz fordultam.
- A Mylady vendége kissé hamarabb érkezett. – intettem Fynn felé. – Nem vagyok biztos benne, hogy az őrök tudnák milyen veszélyt jelent úrnőjükre. Vissza kell mennem az irodába. – álltam fel és indultam meg a férfiak után, bízva benne, hogy Blanche nem hátráltat, hanem segít, mivel tudja most már mi is a tét.

Én sem sokat tétováztam, amikor megláttam a pimasz és aljas ellenfelet, aki olyan természetességgel halad az áldozatának tartott Madame Borromo emeleti irodája felé, mintha otthon lenne.
~ Nyomorult féreg! ~
Ami meglep, az Blanche megmozdulása, aki még nálam is fürgébben reagál és én már csak rebbenő szoknyája után tudok rohanni. Sosem hittem volna, hogy abban a ruhában ilyen gyors tud lenni valaki! És ha ez meglepett, akkor el sem tudja senki képzelni mennyire megdöbbentem, amikor olyan nyaklevest kevert le az iroda előtt utolért Fynn-nek, hogy csoda, hogy nem perdült meg a nyakán a feje. Gonoszkás mosoly jelent meg az arcomon. Jajj, de szívesen csatlakoztam volna e haragtól kipirult hölgyeményhez tettében és megölelgettem volna bátorságáért!
Mindezek ellenére árgus szemekkel figyeltem és felkészültem rá, hogy rávetem magam, ha meggondolatlanul kezet emelne Blanche-ra. Sajnos ennél okosabb volt…….
Csak a szavaival igyekezett bántani, amire szintén kész voltam reagálni, bár kételkedtem abban, hogy a lány ebben a segítségemre szorulna, de végül egyikünk sem jut szóhoz, mert megjelenik az ajtóban Zaveeyera és maga felel meg kéretlen „vendégének”.
Hatalmát bizonyítja már csak azzal is, hogy szavaira Blanche egy szó nélkül elmegy, még ha láthatóan lett is volna mit mondania. Asszonya szó se róla, keményen kiállt érte. Mondjuk én más testrészének letépésével fenyegettem volna meg Fynn-t, de hát ami késik, nem múlik…….
Szívesen segédkeztem volna benne!
De megint csak csalódnom kellett, mert –bár a férfi nem tagadta meg gunyoros modorát, - megkövette a lányt, még ha ezt mindenki tudta, nem gondolja komolyan.
Mivel nem tudtam milyen tervet eszelt ki – ha sikerült egyáltalán ilyen rövid idő alatt, - a Madame, így tartottam a szám, csak kérdőn néztem rá, bízva benne, hogy nem akar , védelem nélkül, beszélni ezzel a féreggel.

Biztos voltam benne, hogy Fynn azt hitte, azzal, hogy enged egy hangyányit, máris hátrálásra készteti a Madame-t, de a jókedvem csak fokozódott, mikor a bocsánatkérése ellenére, hoppon maradt.
Na persze egészen addig tartott csak a jókedvem, amíg az ajtó ki nem tárult és fel nem fedte Zaveeyera vendégét, aki nem volt más, mint az őrparancsnok személyesen.
Bár a mosolyom lehervadt, azért el kell ismernem, hogy a Ház úrnője nem e levegőbe beszélt – bár ezt eddig sem hittem, - amikor azt mondta megvannak a komoly kapcsolatai a városban.
Nem tudtam elvonatkoztatni attól sem, hogy nem régen még a városőrök megvesztegethetőségéről beszéltem a Myladynek, ez nem lehetett véletlen…….
Ám ezen nem sokáig töprenghettem, mert hirtelen azt vettem észre, hogy a nyakamba sózta életem megrontóját, ami végképp elsöpörte minden előző kárörvendezésemet.
Egyáltalán nem gondoltam, hogy ezt szándék nélkül tette!
Végül is nem hibáztathattam. Tisztában kellett lennie vele, vajon Fynn felismer-e, gyanakszik-e rám és, ha meg akartam tartani a Madame bizalmát, akkor eléggé uralnom kellett az érzelmeimet és lehetőleg se nem provokálni őt, se nem hagyni, hogy ő provokáljon. Pedig az Istenek lássák a lelkemet, nagyon szívesen elintéztem volna egyszer és mindenkorra.
De Zaveeyera csak egy rövid villanást láthatott a szemebe, amikor összekapcsolódott a tekintetünk, aztán máris egy hideg mosollyal fordultam a valószínűleg meghökkent Fynn felé.
- Hallotta a Ház úrnőjét …..uram. – intettem a jobb kezemmel a lépcső irányába, miközben a másik kezem a kardom hüvelyén nyugodott. – Az egyik asztalnál még kényelmesen le is ülhet, amíg Madame Borromo magáért nem küldet.
Én is feszült és kíváncsi voltam mi lesz. Az őrparancsnok miatt nagy eséllyel nem rendez jelenetet, de vajon lenn hogyan viselkedik? Felismer? Én egyelőre nem láttam nyomát, de hát még nem nagyon volt alkalmunk hosszabb időt egymásra fordítani………
Persze ragaszkodtam hozzá, hogy előttem menjen le a lépcsőn, aztán egy üres asztalhoz vezettem, egy kieső helyen.

Talán vártam, hogy ellenkezni kezd, hogy vitába száll a Madame szavaival, ha olyan „bátor” rabló, ahogy a híre tartja, de csalódást okoz. Bár láthatóan nem tetszik neki a helyzet, végül elindul és morcosan meg sem áll az asztalig, amit nem rég hagytam magára egy sokkal kellemesebb társasággal.
Az asztal azonban már teljesen tiszta, nyoma sincs az étkezésnek, ami a személyzet észrevétlen, de nagyon hatékony munkáját dicséri.
Nem nagyon állt szándékomban kedélyes társalgásba merülni a fickóval, akit közönyös arccal igyekeztem elviselni és az gondoltam őt is szótlanná teszi a megaláztatás, de ebben is csalódtam.
Viszont az első szavaknál azonnal az arcára kaptam a tekintetem, mert azt hittem, hogy mégis csak felismert……..De nem! Nem is tudom mire számítottam igazán, hogy ez megtörténik és akkor lehetőségem lesz leszámolni vele, vagy sikerül megtéveszteni és akkor a Madame terve haladhat tovább………
De hát, mint kiderült csak sértegetni akart, de az is lehet, hogy csak a reakcióimra kíváncsi, tud-e provokálni. A mondandója végére azonban majdnem leesik az állam.
~ Hát van bőr a képén, azt el kell ismerni! De szívesen beverném az orrát! ~
- Látszik, hogy nem igazán tud különbséget tenni a „szófogadó” és a fegyelmezett között, bár nem kéne csodálkoznom, mert valószínűleg a szó jelentésével sincs tisztában. – vontam meg a vállam higgadtságot erőltetve magamra. – És nem tud rólam semmit, ez idegesíti, nem? – tartottam meg vele a szemkontaktust, hogy lássa, nem tartok tőle. – És én sem tudok magáról többet, miért adnám fel a biztosat a bizonytalanért? – kérdeztem, mert felvillant bennem, hogy akár ki is használhatom az alkalmat egy kis puhatolózásra.

Ahogyan valószínűleg Fynn is próbára tesz engem, úgy én sem maradok adósa. Az igaz, hogy nem áll szándékomban keresztbe húzni a Madame terveit, de ha Fynn támadna rám………Akkor ugye meg kéne védenem magam, még a törvény is mellettem állna……
De bánatomra a férfi annyira Borromora koncentrál, annyira a befolyása alá akarja vonni valamiért, hogy láthatóan mindent elvisel ezért, még a nem túlságosan titkolt sértésemet is.
Persze azt sem gondolom, hogy, ha üzletet kötnék vele – amit még kínzással sem csikarna ki belőlem, - nem sokkal élném túl az alku megkötését, ebben egy percig sem kételkedem. Azonban ketten játsszuk ezt a játékot.
Attól függetlenül, hogy csak ki akarom faggatni, ezért színjátékot játszom vele, mégis majdnem hangosan felhorkanok, amikor ki meri ejteni a száján, hogy ő egy „jótevő”!
- Nem mondom, hogy elégedett vagyok az életemmel…… - kezdek bele merengően, hogy fenntartsam az érdeklődését, bár nagyon nehezemre esik és nem is vagyok túl jó színész. – Ám még mindig csak a szája jár, ígérni én is tudok pofátlanul sokat, de mi a biztosíték, hogy állja a szavát és mivel tudna megvédeni, hogy Borromo asszony ne heréljen ki, mielőtt élvezhetném a gazdagságomat?- néztem a szemébe. – Mondjuk…..beavathatna a terveibe és lehetnénk partnerek? Tudja a Madame ugyan bevesz az üzletbe, de elég titkolózó én meg kíváncsi ember vagyok……Ez, hogy tetszik?

Ez az ember nem habozna egy kevésbé nyilvános helyen, azon nyomban elvágni a nyakam, ahogy a kezében tudná az üzletrészemet……. a nem létező üzletrészemet.
Biztos vagyok benne, hogy egyébként már amúgy is halott lennék, ha annak idején a kezébe tud kaparintani és azóta véleményem szerint csak kegyetlenebb lett. Ha nem lettem volna elég motivált és dühös, akkor még azt is elképzeltem, hogy hatásos lett volna a jegesen rám meredő tekintet……
Azért most sem veszem félvállról, elvégre egy olyan bandafőnök ül itt velem szemben, aki még sokat megélt, ravasz Madame-t is meg tudta félemlíteni….és mögöttem nem áll egy háznyi és még ki tudja hány hűséges alkalmazott. Még azt a rohadt kis patkányt sem vehetem ezért félvállról.
De mivel épp egy árulással kacérkodó férget játszom, így még fölényt is érez velem szemben, így jelenleg biztonságban vagyok. Úgy véli sarokba szoríthat, ezrét nem fogja vissza magát, a gúny szinte süt belőle, bala kezem, amit nem lát az asztal takarásában ökölbe szorul és ……
~ Matt, fogd vissza magad, különben nem egy véres álló csempészvezér lesz a legnagyobb bajod! ~
Nyugalmat erőltetve magamra, megvontam a vállam, tovább tettetve az együgyűt, aki nem fogja fel a fenyegetést.
- Annyira nem rossz a helyzet, hogy mindenképp szabaduljak az üzletemtől és mint már említettem nem tud rólam semmit. Képzelje, nekem is tetszik a város és, ha tudja mit, meggondoltam magam. – néztem rá egy kisebb mosollyal, mert feladtam, hogy kihúzzak valamit is belőle, ahhoz túl okos.
Egy idegennek nem fog semmit elárulni.
- A jelenlegi partnerem is elég jövedelmet ígért és mivel sokkal csinosabb, mint maga, így megtartom a részemet. De elég nagy ez a város, biztos talál magának valami megfelelő helyet cimbora. – emeltem meg rendes hangerőre a hangom, mert abban biztos voltam, hogy itt még a falnak is füle van.
Ha a Madame végzett, akkor most már tudhatja, hogy kettőnk között a barátságos csevej ideje lejárt.