Déli-dombság

Vendég

// Tanár, diák //

*Egy jó ideje már, hogy kedvesével nem kommunikált egy szót sem. A madár aki eddig közvetítette az üzeneteket közöttük, azt inkább szabadon engedték. Nem tudnak egymással kommunikálni, ami egy kis idő elteltével kezd hiányozni számára.Jó van neki társasága jelen pillanatban, azonban szigorúan tanár és diák kapcsolat. Nem engedi magához közel a diákot túlságosan, ezzel megelőzve bármilyen bajt ami esetleg egy idő után felléphet közöttük. A kis házikót amit készített azt ki kellett egészítenie egy hellyel ahol Helen alhat, mert Lyssel a közös ágyukat nem osztja meg egy harmadik személlyel. Jelen pillanatban is benn a házban hűsölnek a nagy meleg elől.
~Nem nekem való ez a meleg! De meg kell szoknom. ~ Szól magában egy keveset, aztán ránéz Helenre.*
-Míg itt tartózkodunk addig elmondanám neked, hogy elég jól haladsz a tanulással. De ne bízd el magad, mert ez csak a kezdet. Még csak húsz növényt ismersz. A nap végére a duplájára számítok. Vizsgáztatni is foglak idővel.* Mondja ki határozottan Helennek és egyúttal elfekszik az ágyán. Gondolatai újra Lysre terelődnek, ezért is megy kicsit vontatottan a tanítás, mert az egyik fele arra a személyre gondol és vágyakozik akit mindennél jobban szeret.*
-Ez az első dolog amit minden herbalista megtanul, hogy milyen növények vannak. Utána jönnek azok hatásai és kölcsönhatásai más növényekkel. *Meséli el a vak nőnek, az egész menetet. A könyv amit odaadott neki abban elég szépen ki vannak fejtve ezek. Jut eszébe, hogy abból jó lenne pár gondolatot felolvasni. Előszedi a saját példányát és pár gondolatot felolvas a könyvből. Mikor befejezte akkor így szólal hozzá.*
-Most pedig pihenj, aludj két órát. Addigra nem lesz ekkora meleg odakint.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-07-07, 11:40 am

*Kicsit sajnálta, hogy a férfi nem nézte meg őt. Úgy voltak megegyezve, hogy tanúlmányi szünetet vesz ki, és herbalistaként orvosi ellátásban is részesíthet embereket....vvaygis a gyógyfőzetek amiket esetleg készjt majd jól fognak jönni midenn időben. A fellépést mindenképp megtartották. Helen bravúros volt.
A közönség imádta, és tapsvihar közepette hagyta ott a sátrat. A többiek sajnálták hogy elmegy, mégha csak időlegesen is. Főleg Sam. A lányis nagyom sakjnálta. A szőke fiú akinek aranyhaját még nem siekrült megcsodálnia, volt a legjobbb arátja. Mintha tetsvérek volnának, és idősebb báttyként foglalkozott vele. Szerette ezt is benne Helen. Megölelte, és megígérte neki, hogy ír ha tud, és hogy amint lehet hazajön, vagy meglátogatja őket, amikor a közelben vannak.
Aztán búcsú.
A fogadónál találkoztak az alacsony fiúval, de mivel helen sem a magasságáról híres, körülbelül egymagasak lévén nem volt gond a dolog. Most már egy kis batyuval és egy szép ruhában jheletn meg.
Ez nem volt kivágva sehol, hacsak nem a combánál mint egy tündéreknenk készült szoknya. A fölsője is inkább elfekhez hasonlította a lányt, és varázslatossá tette a furcsa tépedt ujja, de szolíd volt és ez a lényeg. Feltűnő, de szolíd.
Hozzé volt egy lila köpenye. Azt is felvette, hogy ha most még tűz is a nap, az eső ne a bőrét érje.
Minden kész volt. Még út közben is tanította a férfi.
Számszerint húsz darab növény nevét tanulta meg, és az utat a Dombság felé.
Mindevégig, habár szorgalmasan tanult úgy viselkedett mint egy kisgyerek.
Játszott, ugrándozott eg yideig, míg ki nem fáradt.
Ennek köszönhetően most ő is az egyikközeli székben nyúlt el.*
-Hát igen...nagyon meleg van....
Azt hiszem megyek és pihenek, ahogy mondtad....majd ébressz fel, mert képes vagyok elaludni.
*Azzal kis kuncogás közepette bevonult a neki szánt kis szobába.
Mjg öltözött kifelé beszélt.*
-Jah el is felejtettem megköszönni a szobát amit készítettél nekem.
Te tényleg mindenhez érthetsz!
Örülök, hogy te tanítasz...
*De ez már o9lyan hangszínben sszólt, hogy érzékelhető volt benne az álmosság. Nem sokkal később mér húzta is a lóbőrt egy édes kis csipkés hálóingben.*

Vendég

*A házban nincsen szék, csakis ágy van. Az ágyat sem szó szerinti ágy hanem gondosan elkészített gallyakból és tetején levő mohából tevődik össze. Ez egy bioház, mert a földbe van beásva és úgy van kialakítva. Fából készült fogasokat lehet itt látni, amire lehet tenni a ruhákat. Nagy háznak számít mert ügyelt arra, hogy a konyha rész ne legyen túl közel ahol alszanak. Nem szeretnék ha füstös lenne a ruha. Egy idő után meg lehet szokni ezt a kis lakást, hiszen forróság idején jó ide behúzódni. Nincs ajtaja és szellős az egész. Látja ahogy bevonul a szobába Helen később követi a példáját. Három óra múlva ébred fel és készít ennivalót maguknak. Zöldséges nyúlhúslevest készített a nőnek. A jó illatok mindig a házban terülnek szét. Besétál Helenhez és finoman a vállához érve költögeti.*
-Ébresztő! Elmúlt a forróság. Készítettem ételt, aztán mehetünk tanulni ki a rétre. * Ezzel nem marad ott, mert észrevette milyen finom ruhát visel a másik. Túl szép ahhoz, hogy mohaágyon lehessen aludni rajta. Ekkor ötlik fel benne, hogy olykor tanít a másiknak pár fogást a túlélésről. A földasztalnál feltálalja az ennivalót és megvárja Helent amíg megjelenik. Segít neki elhelyezkedni az asztalnál és megmutatja számára, hogy van a finom nyúlhúsleves.*
- Ami engem illet, nem értek mindenhez, de próbálom pótolni az egyes bútorokat egyszerűen. De most együnk mert vár ránk egy hosszú éjszakázós séta.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-07-07, 12:29 pm

*Úgy alkudt mint a királylány egy szép pihe piuha ágyon. Attól függetlenül, hogy nem tudja mit vegyen fel, és hogy milyen is a vadonban élni, egész jól bírja a gyűrődést. Eddig legalább is nem lehetett panasz rá, hacsak nem a kisláynos viselkdeésére.
Daevin felébreszti, mire úgy kászálódik az ágyból, hogy a félszemét dörzsöli a végtelenségig, pedig nem is kéne.
Aztán ahogy hallja, hogy már nincs bent a férfi, előkotor még egy ruhát. Ez egy egybe ruha, olyan szjnben mint a tiszta nyári égbolt reggel. Nem veszi fel a lila köpenyt, ahhoz még elég meleg van, de magával viszi. Hallgatja a férfi mondandóját, és ha szabad belekostól a nyúlba.*
-Nyúl?... Nem is rossz...-*mondja teli szájjal*-habár jobban szeretem őket élve.
*Mosolyog egyett aztán eszik tovább. Éhes is, egyszóval nincs semmi kivetnivalója a nyúl iránt.*
-Kellemes itt, bármelyik várúr megirigyelhetné!
Hova megyünk?
*Teszi fel a kérdést teljesen magától érthetődően.*

Vendég

* A nyulas megjegyzésre elmosolyodik egy kicsit, hogy utána ezek a szavak törjenek ki belőle, ami lehet nem éppen aktuális az ebédjükhöz.*
-Nyúl helyett lehet őz, szarvas, béka, róka, farkas és bármilyen vadon élő állat. Én sok állatból ettem már, s tudom jól, hogy melyik állatot miként kell ízletesre elkészíteni. Nem mindegyik kedves állat élve. * Mosolyog egy keveset, aztán hozzálát a saját levese elfogyasztásához. Nem beszél teli szájjal, így a kérdésre csak akkor válaszol mikor befejezte az aktuális nyúlhús rágását.*
- Csak itt a domboson leszünk, közel a házhoz. Nem szándékozok távolra elmenni. A réten egy csomó gyógynövény megterem. Van egy kialakított kis terep ami ki van jelölve, számomra és a párom számára, hogy arra ne nagyon járjunk a lábunkkal. De majd megmutatom részletesen a terepet neked. * Ki van karozva az a rész így amíg Helen itt van, addig a nő is tudja majd, hogy hová nem szabad belépnie. Mikor végzett az étkezéssel, akkor megvárja Helent is és elmossa a tányérokat meg a kanalakat. Ránéz Helenre egy kicsit aztán kiadja a parancsot.*
- Indulunk. * Hangja nyugodt ami köszönhető az étkezésnek. Segít Helennek kitalálni a házból, azonban nem mindig fog ez így történni. Mikor úgy véli kellőképpen megismerte a járást akkor nem fogja ilyen gondosan kísérni és " pátyolgatni ". Kilépve a házból elindulnak a ház háta mögé a gyógynövény kert felé. Megérkeznek a karó kerítéshez ami csak a térdkalácsig ér fel.*
- Megérkeztünk.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-07-07, 1:37 pm

*Picinyke szellő övezte a lányt, ahogy kifelé igyekezett. így tudta megállapítani, ki mi merre van. Látta, hogy a férfi próbál vakságára tekintettel lenni, és habár fölöslegesnek bizonyúlt jól esett. Nem tartotta vissza a férfit. Mikor kiértek Daevin elmagyarázta elvezette ahhoz a helyhez, amit mondott neki.
A kis cölöpök olyan helyen voltak, hogy könyedén felfedezte a lány.
Nem volt probléma semmivel.
Leguggolt és az egyik virágra meresztette szürke szemeit.*
- Habár nem látom, az illata olyan finom.
Ez melyik növény?

Vendég

* Figyelte Helen ténykedését mikor az egyik virághoz hajolt közel. Odahajol természetesen ő is, hogy megszagolja a növényt majd kicsit elgondolkozott. Összeszedett minden tudást, amit a növényről tudni lehet, csak akkor adta elő a másiknak.*
-Ez a Réti Hajnal, úgy hívják. A virága bíbor színű. Nyersen fogyasztható növény, úgy értem ha kihúznám teljesen a földből akkor előkerül az ehető része. A virágából lehet készíteni egy erős kenőcsöt fájdalom ellen, a leveléből nyugtató teákat szoktak készíteni. A szára kidobható teljesen, mert nem használható fel semmire.* Szünetet tart, közben segít a másiknak hogy kicsit arrébb húzódjanak három méterrel.*
-Itt a következő virág, a Mezei Sáskavirág. Kis mennyiségben gyógyhatású, a bélbántalmak ellen, azonban nagy mennyiségben méreg. Ez mindegyik részére igaz, így tehát nem sorolható az ehető növények közé. A gyógyhatású akkor ha csak egy kis kanállal veszel belőle. Más mérgekkel tökéletesen keverhető.Illata keserű és virága mindig kék. * Mikor letudta ezt a virágot akkor megérkeznek egy nagyon különleges és egyedi virághoz. Nem szólal meg egy darabig, csak mikor meggyőződött arról, hogy Helen jól megjegyezte.*
-A következő virág fontos, ezért jól jegyezd meg.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-07-16, 10:42 pm

*Annyira elmélyülten figyelt, hogy a száját is nyitva felejtette.
Behunyta sötétségbe burkolódzott szürke szemeit, és teljes mértékben a sz orrára hagyatkozott. Közben hallgatta Daevin tanításait.
AMit mondott, mindent magába szívta. Minden egyes szavacskát.
HAgyta, hogy elcipelje ide oda, ahova csak kell.
A nap végére szinte az egész kis kertet átvizsgálták.
Fáradtan huppant f öldre, és végül el is nyúlt a puha zöld fűben.*
-Ez csodás.
Hiába nem látom, el tudom képzelni magam előtt annak alapján ahogy lejrtad, meg azok után, hogy megtapinthattam
Tényleg nagy tudásod van.
*Mosolygott mint a befőtt, aztán megkordult a pici gyomra.
Valaki éhes.*

//Rem nem gond, hogy ugrottam egyett, nem nagyon tudtam úgy folytatni ahogy volt. XD//

Vendég

* Az idő szalad, rohan előre amit nem észlel a tanítás közben. Még világos volt mikor elkezdték, most meg aztán kezd egyre sötétebb lenni. Ideje, hogy hazamenjenek és egyenek alvás előtt. Meghallja a másik gyomrának korgását amire egy mosoly jelenik meg.
~ Szóval te is éhes vagy. ~ Neki is szól halkan a belügye, hogy enne valamit vacsorára. Nem halogatja az a dolgokat, így szól Helenhez.*
-Hallom éhes vagy.Menjünk vissza és együnk valami meleg ételt. * Odalép a lányhoz és segít neki a felállásban, mikor ez megtörtént akkor mankóként mellette van. Ha elfáradtak a lábai szükség van arra, hogy pihenjenek egy keveset. Szépen besegíti a házba a kisasszonyt, ahol egyenesen az ágyáig besegíti ahol nyugodtan elterülhet. Kezdődik a munka időszak számára, egy finom esti pecsenyét készít nyúlhúsból. Megfűszerezi és zöldséggel együtt tálalja.*
-Jó étvágyat! A tálcát a tányérral együtt tedd nyugodtan le a földre. * Mosolyog egy keveset barátságosan.Elvonul enni a saját ágyához. A percek némán telnek el, kintről a rét esti hangját sodorja oda a szél.
~ Itt jó lenni, de még jobb lenne ha Lys az ölemben csücsülne. ~ Ez egy komisz mosolyt csalogat elő, s arra tud gondolni, hogy épségben hazaérjen a szeretett nő. Az étel végeztével, még meglesi Helent és a meleg takaróját megigazítja mint egy rendes apa a gyerek takaróját.*
- Szép álmokat! * Szólal még csendesen hozzá. A fejsimogatás elmarad, majd csendes léptekkel aludni tér a saját ágyába, ahonnan hiányzik kedvese jelenléte.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-04, 2:30 pm

// Időn túli, Roober //

*Vörös sárkány repül a néptelen dombok fölött.
A tengerkék szemek az alatta elterülő tájat vizslatják, nem igazán a szépsége miatt - bár szép a táj, azt meg kell hagyni, a maga különös monotonságával -, hanem inkább arra figyelve, hogy nincs-e alatta valaki. Nem vágyik most arra, hogy valaki pánikot kapjon a láttán. Vagy megtámadja. Nem mintha bármelyikkel is sokra mehetne...
Silarona már megint csak úgy repül az orra után. Vagy amerre lát. Nincs úticélja, de ez nem zavarja túlságosan, tekintve, hogy volt ideje megszokni az elmúlt kb. hétszáz évben.
De valahova azért csak mehetne. Ezt a tájat jól ismeri, egy időben sokat kóborolt itt. Tudja, hogy kicsit távolabb tőle egy tiszta vizű patak folyik, azt veszi célba.
Nem szomjas igazán, de a hűvös víz jól fog esni, és a kis irányváltoztatás meg igazán nem érdekli.
Leszáll a patak mellé, a fűre, majd belelép a vízbe. Nem a a típus, akit nagyon zavar a hőmérséklet, de ma különösen meleg van, és jó érzés, ahogy a hideg víz körültáncolja.
Így marad egy ideig, miközben a kék szempár az eget fürkészi.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-06, 8:07 am

//Időn kívüli játék, Silarona//

*Mi határozza meg egy istenség helyét? Fizikailag minden bizonnyal semmi. Ugyanis az istenek nem fizikai lények Nevezhetnénk talán rezgésnek is őket, de nem volna igaz, nevezhetnénk energiának, vagy nevezhetnénk intelligenciának is, de még mindig nem fedné a valóságot.
Nehéz lenne pontosan meghatározni, leginkább mindhárom jellemzi egyszerre őket. Olyan lények ők, melyek ott vannak mindenütt, áthatják a fizikai világot, és mégis különböznek tőle. Felette állnak, ez éteri, magasabb állapotban.
Roober is ezeken mélázik, miközben épp ebben az állapotban szemléli a sárkányok népének cselekedeteit. Az ő fenevadjai, az ő bestiái, az ő teremtményei, még ha nem is ő teremtette őket.
A sárkányistenség érzékeli a változásokat, s érzékeli a népében bekövetkező irányokat, melyek sokszor nem épp abban az irányba indulnak, ahova kellene, valahogy mégis később a megfelelő, a Ritalea által látottba mozdulnak.
Roobernek szerencséje van, mert bár sokan rettegik a többi faj közül ezt a népet, neki mégsem kell folyton beavatkoznia. Nem azért mert az istenek törvényei tiltják, azért sem, mert a kétlábúak fogalmaival jók, hiszen hatalmukkal élhetnének sokkal nemesebben is.
Sokkal inkább azért, mert épp megírt sorsukat teljesítik.
Így van ezzel az a vörös sárkány is, aki a déli dombság egyik patakjához száll le inni.
Silarona talán meglepődne, hogy Roober nem csak a környező tereptárgyakban van jelen, de valamiképpen még Silaronát is átderengi a sárkányistenség isteni valója, mint minden más sárkányét.
Könnyebb neki így tudnia, mi zajlik az egyes sárkányokban.
Egy kósza döntés, annyi sem, de az egyik domb mögül kilép ő.
Nem sárkány alakjában, nem is csupán kétlábúként.
Ősz, öreg alakja mégis szálfatartással párosul, jobbjában markolt botja pedig messziről elárulja, testét fedő szürke köpenyével egyetemben, hogy egy öreg mágus érkezik a vízhez.
A sárkány láttán megtorpan egy pillanatra, aztán csak elindul ismét a patak felé.*
- Egy öreg mágusnak csak megengeded, hogy vizet merjen kulacsába e kihalt vidéken….
*Szólítja meg a vöröst.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-06, 12:13 pm

- Egy öreg mágusnak csak megengeded, hogy vizet merjen kulacsába e kihalt vidéken….
*A vörös sárkány felkapja a fejét. Illetve lekapja, hiszen eddig az eget nézte. Csodálkozva mered az ősz öregemberre. Mit keres ez itt? És hogy nem vette észre, hogy jöhetett ilyen közel teljesen észrevétlenül?
A szavak szintén meglepik, hiszen a legtöbb kétlábú vagy menekül, vagy támad, ha sárkánnyal találkozik. Az öregember meg közel jön, és meg is szólítja. Nem mintha zavarná, vagy vágyna egy támadásra, egyszerűen furcsállja.
Kihátrál a vízből, jelezve, hogy nem áll szándékában bántani az idegent. Közben még mindig figyeli.
Van benne valami furcsa. Nem sárkány, hiszen azt érezné, és a másik sem próbálná rejtegetni, hiszen esélytelen. Tehát mágus, rendben. De a kisugárzása akkor is más, mint bármi, amivel eddig találkozott. Ennyire nagy hatalmú lenne? Vagy...?
Igazából mindegy is. Lehet, hogy csak valami egyszerű dologban más, mint a többi mágus, és azt érzi, vagy nem is más, és egyszerűen a viselkedése szokatlansága miatt meséli be magának.
De azért szemmel tartja a mágust, még mindig kíváncsian figyelve. Felmerül benne, hogy felveszi elf alakját, de rögtön el is veti az ötletet. Nem tudhatja, hogy a másik mennyit tud a sárkányok alakváltó képességéről, ráadásul kétlábú alakját is jobb lenne, ha nem ismernék annyian. Addig jó, amíg a vörös sárkány, és a vándor elf nő két külön személy az emeberek szemében.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-07, 8:49 am

*Tökéletesen tisztában van a meglepetéssel, amit okozott. Úgy tűnik, az öreg még örül is a megkülönböztetett figyelemnek, amit kap a sárkánytól. Óvatosan, lassan mozogva jön közelebb. Nem lehet tudni, hogy ez előrehaladott korának, vagy pedig a sárkány jelenlétének köszönhető.
Minden esetre göcsörtös botjára támaszkodik, aminek a tetején fókuszként ott csillog a fényben egy fehéresen csillogó gömb. Olyan, mintha egy ökölnyi gyöngy lenne.
Lehajol, botjára támaszkodva, hogy a patak hűs vizébe merítse kulacsát. Előtte gondosan kiönti belőle az utolsó cseppjét is a még benne lévőnek és úgy tartja, szájával a folyásiránnyal szemben.
Közben felpillant bozontos szemöldöke alól a sárkányra.*
- Jó régen nem láttam már sárkányt. Nem gondoltam volna, hogy épp itt délen akadok egyre. Távol kerültél a területeitektől….
*Jegyzi meg halkan. Aztán felegyenesedik, mert bár még így is felfelé kell a hatalmas alakra néznie, de az mégsem olyan nyaktörő mutatvány, mint a patak fölé hajolva volt.
Szemmel láthatóan nem tart a másiktól. Miközben kulacsát visszaakasztja övére, megcsörren egyenes rövidkardja is.
A szürke köpeny alól kilátszik kopott tunikája és csak most látszik, hogy lábát is csupán egy bőr szandál védi a természettől. Az öreg bőr cserzett, mintha régóta a szabadban töltené éjjeleit, s nappalait is.
Vállán átvetett tarisznyájába nyúl, s onnan kenyeret és szalonnát vesz elő. Tőrével kanyarít mindkettőből és jóízűen falatozni kezd.*
- Kérsz?
*Mintha csak most jutna eszébe, hogy megkínálja társaságát is. Roober eközben jól mulat magában, s kíváncsi is egyúttal a sárkány reakciójára.*
- Igaz, neked egy csupán fél fogadra, ha elég lehet…
*Dünnyögi mintegy magának.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-07, 10:47 am

*~Távol kerültem a területeinktől. Most mégis, erre mit lehet mondani?~ A vörös sárkány nem is szólal meg. Ha kétlábú alakban lenne, megvonná a vállát, de így...*
- Megesik. - *szólal meg mégis. Lefekszik a fűre, de az öreg mágust egy pillanatra sem veszíti szem elől, annak ellenére, hogy nagyon úgy tűnik, ártalmatlan.
Viszont már csak azért is megéri szemmel tartani, mert magában jót mulatott azon, ahogy a mágus a parton kuporogva felnézett rá.
Ahogy a mágus visszahelyezi a kulacsát, a sárkány végigméri. Az öltözéke kopottas, és egész kinézete azt sugallja, hogy nem egy éjszakát töltött már a szabadban.
A férfi, mit sem zavartatva magát a patak túlpartján fekvő sárkánytól, kenyeret és szalonnát halászik ki a tarisznyájából, majd nekilát.*
- Kérsz?
*Erre Silarona is majdnem elmosolyodik, csak azért fogva vissza magát az utolsó pillanatban, mert egy sárkány mosolyát könnyedén lehet vicsorgásnak nézni, hiszen csak részleteiben más.*
- Nem, köszönöm.
*Egyszerre szólal meg a mágussal, de azért jól hallja a másik szavait is. Csak magában ad igazat neki, hiszen az étel valóban nem sokat érne neki, arról nem is beszélve, hogy legfeljebb elf alakjában szokott kenyeret enni. Erre a gondolatra megint elmosolyodott magában. Érdekes is lenne, egy kenyeret falatozó sárkány, már csak a kenyér mennyiségének szempontjából is.
Eszébe jutott az öreg előbbi megjegyzése. "Jó régen nem láttam már sárkányt." mit takarhat az a "jó régen"? És annyi sárkánnyal találkozott volna, hogy már az az érdekes, ha nem találkozik egyel sem?
Egyre kíváncsibban nézte az öreg mágust. Vajon ki lehet?*
- Én sem számítottam rá, hogy itt, a dombok között találkozom valakivel.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-08, 8:59 am

*A sárkány már fekvő állapotban utasítja vissza a felkínált falatokat. A mágus láthatóan elégedett azzal, ahogy a másik mulat a helyzeten. Viszont kulacsa már fel van töltve, s neki igazán az evésen kívül semmi oka nincs jelen lenni.
Most az öregen a sor, hogy válaszoljon, bár a sárkány csak kijelentést tett, de ez magában foglalja a kérdést is arról, hogy miként lehet jelen. Tudja persze, hogy a vörös sárkány landolás előtt szemügyre vette a környéket és nem látott senkit.
Igen, mivel akkor még nem is volt ott senki.*
- Mióta a törpék eltűntek innen, már csak néhány emberfalu található, de azok is olyan kis lélekszámúak, hogy éles szem kell és jószerencse, hogy beléjük lehessen botlani.
*Adja a tájékoztatást, miközben hunyorít is egyet, majd újabbat fal a szalonnából és a kenyérből.
Nem arra válaszolt, amit kérdeztek tőle, de nem is szándékozott.
Szippant a levegőből egy mélyet, mellyel megtölti tüdejét, s közben a szalonnát is lenyeli kenyerestől.
Kiélvezi mind a friss levegő illatát, mind a szájában a szalonna és a kenyér együttes ízét.
Valahogy ezek az anyagi dolgok külön örömöt okoznak neki, pedig hát halhatatlan éteri formájában semmiben nem szenved hiányt.*
- Ezért meglepő minden találkozás e kihalt tájon.
*Köpenye ujjával megtörli száját és méretes szakállát, a morzsákat is akkurátusan leveregeti róla, majd ezután néz a sárkányra.
Kíváncsian néz ismét a sárkányra. Nem olyan fiatal már, közel sem fióka. Közelebb is lép, mintha semmi félsz nem volna benne a sárkánytól. Magabiztos léptei jelzik azt, kíváncsi tekintete pedig békés szándékát.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-08, 12:04 pm

- Mióta a törpék eltűntek innen, már csak néhány emberfalu található, de azok is olyan kis lélekszámúak, hogy éles szem kell és jószerencse, hogy beléjük lehessen botlani.
*Ezt a sárkány is tudja. Arról nem is beszélve, hogy ez nem válasz a kérdésére. Bár, ha a kérdést csak megjegyzésbe rejtve teszi fel, nem pedig világosan, nem is várhatja el, hogy rendes választ kapjon.
Viszont azt is jól tudja, hogy a közelben nincsen falu. Ismeri ennyire a tájat. És habár eltelt pár év, mióta legutóbb itt járt, ezen a területen nem szoktak új falukat építeni az emberek. Bőven elég nekik az a pár aprócska falu, amiben már jó ideje laknak.
De ha itt nincs falu, akkor a mágus nem jöhetett onnan. Teleportálni sem lehet bármilyen távolságot. És az biztos, hogy amikor leszállt, az öreg nem volt itt. Ő legalábbis nem vette észre, és ez sokat elárul. Egy sárkány elől, főleg, ha figyel, nehéz elbújni. Egy ilyen tájon pedig...
A mágus közben kényelmesen befelyezi a falatozást.*
- Ezért meglepő minden találkozás e kihalt tájon.
*Teszi még hozzá az öreg. Gondosan megszabadul a morzsáktól, majd kíváncsian felnéz a sárkányra.
Silaronában felmerül, hogy vajon mit is akarhat. Hiszen közben közelebb is lép, magabiztosan, félelem nélkül. A tekintete még mindig kíváncsi.
Már a tengerkék szemek is kíváncsian vizslatják a mágust. Nem látszik rajta, hogy ellenségesen közeledne, az egész lénye csak a nyugalmat, a magabiztosságot, és a kíváncsiságot sugározza.*
- Igen. Bár erre felé ritkán látni még a falvak lakosságát is. Talán valamelyik közelebbi faluból jöttél?

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-09, 1:47 pm

*Nem lassít, és a sárkány sincs láthatóan támadó kedvében. Az öreg szürkeköpenyes pedig úton van hozzá.
Hamarosan belegázol a patakba, nem törődve azzal, hogy szürke köpenyének széle is belelóg a kristálytiszta vízbe.
Azért óvatosan mozog, hogy szandálos lába ne csússzon meg a sima felületű kavicsokon, amik a meder alját borítják.
Tüntetően figyelmen kívül hagyja az előbb elhangzott kérdést, amíg oda nem ér.
Akkor felnéz a sárkány tengerkék szemibe, majd egyszerű választ ad a feltett kérdésre.*
- Nem egy közeli faluból jöttem.
*Majd mintha mi sem történt volna, a sárkány mancsáig megy. Az egész alak valamiféle derűt, de emellett továbbra is erőt sugároz magából.
Kis habozás után, ha Silarona nem húzza el, egyik mancsát meg is érinti, majd karmának hosszát méri kezével.
Ha Silaron esetleg elhúzná, akkor csak köpenyébe rejtett kézzel felpillant ismét.*
- Hm…hm….jó néhány száz éves lehetsz. Vörös sárkány, már nem fiatal. A pikkelyeiden lévő nyomok alapján pedig nem békében élted le ezt az időt. Izgalmas életed lehet.
*Persze a színjáték része Roober tervének, de szó se róla, remekül szórakozik.
Emellett azért kapcsolódik isteni lényének nagyobb részéhez is, de semmi félni valója nincs neki.
A kis porhüvely, amibe egy szeletkét bújtatott saját valójából, azonban sebezhető is. Közben botját, melyet szintén az imént hozott létre a fellelhető rezgéseket kissé megváltoztatva, enyhén meg is billenti. Öreg szemei megcsillannak, ahogy megint a magasba emeli tekintetét és szakállát simogatva szólal meg.*
- Északról származol, ez biztos.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-09, 2:31 pm

*Úgy tűnik, a kérdésére nem kap választ. Nem mintha annyira érdekelné a mágus személye, hogy túl sokat strapálja miatta magát, ha nem válaszol, hát nem válaszol. Inkább csak azért tette fel a kérdést, mert kíváncsi volt a titokzatos öregre.
Az említett egyre közelebb megy hozzá, azzal sem zavartatva magát, hogy szürke köpenyének alja egyre sötétedik és nehezedik a felszívott víztől. Bár, amilyen meleg van, ha kilép a vízből, öt perc múlva már ismét csontszáraz lesz a ruhája.
Óvatosan halad, de hamarosan már ki is lábal a vízből, és felnéz, egyenesen a fölé tornyosuló sárkány kék szemeibe. Most sincs könnyű dolga, hiszen jóval alacsonyabb, de legalább bele tud nézni a sárkány szemeibe, köszönhetően annak, hogy Silarona lehajtott fejjel néz le rá.
Aztán mégiscsak megkapja a választ, bár sokra nem megy vele. Csak annyi derül ki, hogy az öreg mágus nem a környező három - négy faluból valósi. De ezzel nyitva marad minden más terület... És a kérdés már csak, az, hogy hogyan nem vette észre, amikor leszállt. Ezt nem érti, és kicsit böki is a csőrét, hiszen a mágus itt van, vagyis csak ő nem vehette észre.
A mágus egészen a mancsáig megy, láthatóan még mindig félelem nélkül. Amikor megérinti a sárkány egyik mancsát, Silarona majdnem elhúzza, már csak reflexből is. Meg hát mit is képzel az öreg?
De aztán nem mozdul, még akkor sem, amikor a mágus egyik karmának hosszát kezdi el méricskélni a kezével. Viszont ezt már nem bírja ki, és szélesen elvigyorodik, akarva - akaratlanul kivillantva hófehér fogati.
A leírást érdeklődve hallgatja végig. Meglepően pontos, ahhoz képest, hogy mire számított az öregtől.
~Északról? Lassan többet tud rólam, mint én magam.~ Állapítja meg magában, és egyre érdeklődőbben figyel. Bár az, hogy északról származik, nem nagy meglepetés, hiszen ott van a Sárkány - hegység, s a legtöbb sárkány oda valósi.
Viszont a tények felsorolása, úgy tűnik, abbamaradt, vagy legalábbis szünetel.*
- Érdekes egy ember vagy te. - *hajtja le a fejét, hogy legalább úgy - ahogy egy szintben legyenek.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-10, 11:22 am

////

*A sárkány nem rántotta el a mancsát. Talán meglepetésre, de még ettől a vicsor-mosolytól sem rendül meg nyugalma a mágusnak.
Silarona lehajol egy magasságba tartva fejét a mágussal. Az öreg ezt díjazza is egy mosollyal és bár addig nem megy el, hogy megveregesse az előtte lévő hatalmas fejet, de a mosoly széles.*
- Mitől lennék érdekes? Van közöm a mágiához úgy, ahogy neked is. Az emberek többségének nincs. Ez a különbség.
Mellesleg te sem vagy teljesen átlagos egy bestia.
*Jegyzi meg teljes nyugalommal, miközben botját áthelyezi másik kezébe.*
- Feltételezem, hogy a kedvenc elemed a tűz. Bár melyik sárkánynak nem…?
*Hunyorít a vörösre. Kicsit odébb lépdel. Nem akarja kivívni teljesen a másik haragját, inkább vár, hogy kiderüljön még valami róla. Tudja, hogy a sárkányok többsége nem épp szószátyár, de ez a nőstény még az átlagnál is csendesebb.
Roober szeretné beszédre sarkallni. Hogy minél többet adjon ki magából.
Ennek megfelelően fordul is vissza felé.*
- Vajon milyen alakot vennél fel? Elf? Törpe? Talán ember? Nem…te sabbatit biztosan nem….hm….nimfa?
*Kérdőn, ismét hosszú szakállát simogatva pillant Silaronára. Ő maga tudja a választ, de várja a beszédet, a szavakat. Minél többet, annál jobb.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-10, 12:41 pm

// //

- Mitől lennék érdekes? Van közöm a mágiához úgy, ahogy neked is. Az emberek többségének nincs. Ez a különbség.
Mellesleg te sem vagy teljesen átlagos egy bestia.
Feltételezem, hogy a kedvenc elemed a tűz. Bár melyik sárkánynak nem…?
- A mágiához való közük ellenére a legtöbb ember, akár mágus, akár kontár, fél a sárkányoktól. És jól teszik. - *Az utolsó mondat hangsúlya ugyan olyan, akár az előzőé, nincs fenyegető jellenge. Egyszerű megállapítás. És teszt is, hogy vajon az öreg mágus hogyan is reagál rá.*
- A legtöbbünknek valóban a tűz a kedvence. - *teszi még hozzá. Ezzel persze nem mondta el, hogy neki is az-e, de nem áll szándékában bővebben kifejteni a témát.
Szemével követi, ahogy a mágus arrébb sétál, majd visszafordul.*
- Vajon milyen alakot vennél fel? Elf? Törpe? Talán ember? Nem…te sabbatit biztosan nem….hm….nimfa?
*Alig, de meglepődik a szavakon. Tehát az öreg erről is tud?
Kicsit vaccilál, de aztán úgy dönt, a mágus nem fog neki ártani, sem most sem később, ha megtudja, milyen is humán alakja. És úgy mégiscsak egyszerűbb a társalgás, amit láthatóan a mágus semmiképp nem mulasztana el.
Pár pillanatnyi csönd után halk sóhajjal felfénylik, és hatalmas teste eltűnik. A helyén vékony elf nő áll, barna haja kiengedve keretezi az arcát. Csak a tengerkék szemek ugyanazok, amit a mágus a sárkányon is láthatott.
Megérezve a megeget hátranyúl, és csuklójáról leoldott szallaggal laza copfba köti a haját.
Közben közelebb lép a mágushoz.*
- Nem, nem nimfa. - *Erősíti meg.*
- Mit csinálsz, a sárkányokat kutatod? - *teszi fel a kérdést. Hétszáz éve nem találkozott olyan kétlábúval, aki ennyit tudott volna népéről.
Közben eszébe jut a mágus egy korábbi megyjegyzése. "Mellesleg te sem vagy teljesen átlagos egy bestia." Ezt vajon mire értette?*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-11, 2:09 pm

// //

*Roober nem veszi fel a válasz utolsó szavát. Még hogy ő, mint a sárkányok istene, féljen a sárkányoktól? Még álmában sem fordulhatna elő efféle.
A vörös kezdi felvenni a stílust, már ami a válaszadást illeti.
Sebaj, kevés dolgot tudna előle eltitkolni.
Ha sima mágus lenne, nem lenne ennyire nyitott könyv neki egy idegen vörös sárkány, de nem az. Még a kétlábúnak nevezett humanoid lények számára értelmezhetetlen mimikát is tökéletesen olvassa.
Látja a meglepődést szavaira, de éppen ez volt a célja. Az öreg egyik kezében még mindig ott a bot, amikor a lány megváltozik, éppen arra támaszkodik rá. Amúgy öregesen.
Az mágus felegyenesedik, egész súlyát a lábaira helyezi át, és a botot eddigi kezéből áthajítja a másikba. Olyan könnyed a mozgása, mintha bizony nem is élemedett korú lenne.
Roober csettint nyelvével, amikor az elf nő közelebb lép hozzá. Ismét szakállát babrálja. Ha nem úgy nézne ki, ahogy még azt lehetne gondolni, hogy a szőrzet valami újdonság neki, vagy pedig határozottan zavarja ottléte. Így azonban inkább egy eléggé berögzült szokásnak látszik.
A kérdésre hangosan felkacag.*
- Hogy kutatom-e? Azt azért nem mondanám, de elég sokat tudok rólatok.
*Kacsint rá az elfre. Láthatóan jó kedélyű férfiú és láthatóan cseppet sem fél, talán még jól is szórakozik az adott helyzeten.
Az istenség mindenképpen igen jól érzi magát.
Azonban most a mágus lép közelebb a nőhöz. Kérges tenyerű kezét nyújtja felé.*
- Azmozisz vagyok.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-11, 9:12 pm

// //

*A mágus egyik pillanatban még öregesen támaszkodik a botjára, és a sárkány nem is csodálkozik, hiszen a férfi már igencsak benne járhat a korban, ami még a mágusokon is meghagyja a nyomát.
De a következő pillanatban már könnyedén, fiatalosan mozog, a bot pedig inkább látszik a kezében dísznek, mintsem segítségnek.
A kérdésen hangosan kacag, és mi tagadás, egy ilyen kérdésen lehet is. Az megint más dolog, hogy az ő esetében a kérdés annyira mégsem megalapozatlan. *
- Hogy kutatom-e? Azt azért nem mondanám, de elég sokat tudok rólatok.
- Feltűnt... - *jegyzi meg halkan az "elf". De mégiscsak érdekes, hiszen kevés olyan bátor akad, aki a sárkányokat tanulmányozná, az öreg mágus mégis olyan dolgokat csinál, amit vagy valahol olvasott, vagy saját tapasztalat.*
- Azmozisz vagyok. - *Nyújt kezet közelebb lépve a férfi. Silarona is közelebb lép, és megrázza a felé nyújtott kezet.*
- Örülök a találkozásnak. - *Ez nem teljesen igaz, de már nem bánja, hogy Azmozisz megjelent. Az öreg érdekes figura, már csak ezért is megérte az elveszett nyugalom.
Nem véletlenül nem mondja ki a nevét, még ha ezzel meg is sérti az illendőség íratlan szabályait.
Hiába tűnik olyannak az öreg, aki nem ártana neki, mégiscsak alig ismeri. És Azmozisz már ismeri mindkét alakját, egyenlőre nem fogja a nevét is az orrára kötni.*
- És te honnét származol?
*Kíváncsi a mágusra. Ráadásul Azmozisz kapásból kiderített róla egy csomó mindent, így most a vörös sárkányon a sor.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-13, 12:20 pm

//XD//

*Roobernek fel is tűnik, hogy az elf nem mond nevet. Egy apró vállrándítással nyugtázza az esetet.
Érthető a bizalmatlanság tőle, de azért nem fogja annyiban hagyni. Csak előbb végighallgatja a nő minden mondani valóját.
Talán Silarona elfelejti, hogy kétlábúként arca is többet elárul már érzéseiből, pedig sárkányként sem tudta volna titokban tartani, mekkora a meggyőződés a találkozás miatti öröm kifejezése mögött.
Aprób mosoly a szakáll mélyén, és kacsintás a válasz az elf kérdésére.*
- Á-á-á.
*Ingatja fejét.*
- A becses neveddel nem tiszteltél meg….figyelek ám!
De lásd jó szándékom, válaszolok előbb.
Északról jöttem, ahol a havas hegycsúcsok az égig érnek és ahol a hideg csontig hatol.
Aki ott edződik, mindenhol megállja a helyét. A hely nevét ne kérdezd, a környéken annyiféleként ismerik, ahányféle nép él arra.
*Az öreg ezzel látványosan hátralép egyet, enyhén meghajol a nő felé, majd kinyújtva öreg kezét, tenyérrel felfelé, jelzi, hogy bizony most az elfen a sor, ha többet akar tudni, vagy megtudni róla.
Nem engedi tovább lépni a név kimondása nélkül.
Eközben pedig a sárkány istenség magasabb lénye, mely nem kényszerült ebbe az anyagi burokba, érdeklődéssel szemléli a sárkányon végbemenő változásokat.
Nem siet sehova, élvezi a találkozást, olyan pillanat ez, amit érdemesnek gondolt arra, hogy átélje halandó testben is.
Közben felegyenesedik és ismét szürkés szakállát kezdi simogatni, miközben a meleg miatt kissé kijjebb tárja kabátját. Kivillan valamivel több a tunikából, s az öreg szőrös mellkasából is.
Medál lóg rajta, s a medálon fekete kövén arannyal égetett sárkány mintázat van.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-13, 5:34 pm

// //

- Á-á-á. A becses neveddel nem tiszteltél meg….figyelek ám!
*Erre féloldalasan elmosolyodik a vörös sárkány is. Mit lehet erre mondani?
Úgy dönt, elmondja a nevét. Elég érdekes hozzá a mágus, hogy megérje, és ha teljesen félreértette az öreget, akkor is meg tudja magát védeni.
Silarona elgondolkodik, vajon melyik területre is gondolhat Azmozisz. Minden bizonnyal a Lanur-hegység egy részére, de hogy melyikre...
A mosoly nem tűnik el hosszú időre, mert a meghajlást látva megint megjelenik az elf arcán.
Tudja, hogy most ő jön, ha tovább akar kíváncsiskodni, el kell árulnia a nevét is.
Mondhatna álnevet is, de nem tartja érdemesnek. Egyrészt, mert minek, hiszen az öreg mágus nem tűnik igazán veszélyesnek, azt pedig, hogy az egész színjáték lenne, a sárkány nem tartja valószínűnek. Másrészt, amilyen meglepetésekkel teli a mágus, még azt is kinézi belőle, hogy rájönne, nem a valódi neve hangzott el.*
- Silarona vagyok. - *mutatkozik be. A mosoly eltűnt, de nincs rossz kedve, még mindig érdekli az öreg.
A sárkányok szeme jóval élesebb az emberekénél, vagy bármelyik másik népénél, hiszen ők ragadozók, akiknek a többi nép csak préda.
Silarona pedig e mellett eleve az öreg mágust figyelte, még mindig kíváncsian. Nem esett hát nehezére észrevenni a fekete medált, rajta az aranyszín sárkánymintával.
Elkomorul, habár ez arcán nem látszik. Legalábbis egy halandónak nem lenne esélye észrevenni. Az meg, hogy az előtte álló távolról sem halandó, megint más dolog.
Vajon ki lehet a mágus? Talán csak egy habókos öreg, akinek mániái a sárkányok. De Silarona érezte, hogy ez a magyarázat nem állja meg a helyét.
Akkor Azmozisz nem így viselkedne. Hétszáz, a kétlábúak között leélt év alatt szerzett annyi emberismeretet, hogy ezt tudja.
Csak arra nem jött még rá, hogy akkor ki lehet az előtte álló. És szinte biztosra vette, hogy, hacsak Azmozisz nem mondja el, egyedül nem is jön rá.*
- Jól sejtem, hogy nem fogod megmondani, ki is vagy?

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-14, 8:54 am

// //

*Roober örömmel látja a sárkány mosolyát. Csak van némi oldódás az idegenkedés után.
Az öreg ismét meghajol, ezúttal szabad kezét mellkasára helyezve közben.*
- Örülök a találkozásnak Silarona!
*Érzi a pillantást, mely a medáljára esik, és az sem véletlen, hogy a meleg miatt épp most gombolta nyitotta széjjelébb a szürke köpeny szárnyait. Az a medál egy pillanattal korábban még nem is volt rajta. Éppen a cseppet színpadias jelent miatt tette oda.
Az öreg arca kissé komolyabbá válik és tekintetében is megcsillan a fény.*
- Hát mi is jelenti azt, hogy ki kicsoda? Talán az, hogy honnan származik? Vagy inkább az határozza meg, hogy mit gondol és tesz, esetleg ő minek tartja magát?
Vagy épp az mondja el rólad, hogy kivagy, hogy mit tettél eddig hosszú életed folyamán?
Te ki vagy? Hogy tudnád magad jellemezni erre a kérdésre. Egyáltalán mi, halandók tudjuk-e, hogy kik vagyunk valójában?
Olyan kérdések ezek, melyekkel mindenki szembesül, ha tetszik, ha nem. És külön dolog az, hogy kinek ismerjük meg magunkat és megint más, hogy a környezetünk kit lát bennünk.
Nem biztos, hogy a kettő egy és ugyanaz és még az sem biztos, hogy nem a külső környezet tudja jobban, hogy mi kik vagyunk.
*Nem kapkodva, inkább félig magának elmélkedve, bár sokszor a sárkányra pillantva furcsa, fiatalos csillogású szemeivel néz, mintha a veséjébe látna. Csak ő tudja, hogy akár tényleg így is lehet, ha belé akarna látni. De most nem teszi.
Kíváncsi a sárkány reakciójára a fenti kérdésben.*
- Én magam csak egyszerű, szürke eminenciásként aposztrofálom és bőségesen megelégszem azzal, hogy kielégítsem kíváncsiságom, és amikor feladatom van a világban, elvégezzem azt.
Nem számít, honnan jöttem, ahogy az sem, hogy mások kinek gondolnak. Egy a lényeg, hogy én tudjam magamról, ki vagyok.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-14, 9:38 am

// //

*Összefont karokkal, és ffelvont szemöldökkel hallgatja végig az öreg elmélkedését. A mozdulat nem elutasító, vagy mérges. Eleinte kicsit gyanakvó, de aztán az is eltűnik.
A válasz végén még halványan el is vigyorodik.*
- Azt hiszem, ezt vehetem egy "igen"-nek.
*A hangja olyan, mintha mulatna a helyzeten. És egy kicsit így is van. Mert biztos benne, hogy a furcsa mágus valaki, még ha eddig ő nem is hallott róla. De hogy kicsoda? Az öreg ügyesen hárította az összes kérdést, a nevén kívül semmire sem adva konkrét választ.
A "szürke eminenciás" sem igazán magyarázat a medálra, és a sárkányokról felahalmozott tudásra. Még ha találkozott volna is egy sárkánnyal, aki tanította - és mekkora erre az esély? -, akkor sem így, a kezével méricskélve tudna megállapítani bármit is a sárkányokról.
- Azt, hogy ki vagy, az határozza meg, hogy kinek tartod magad. Mert ez alapján gondolkodsz és cselekszel.
De csak egy bolond hagyja figyelmen kívül, hogy mások mit gondolnak róla. Mert sokszor az árulja el leginkább, hogy ki vagy.
Az összes fanatikus hisz abban, amit csinál, és nem törődik másokkal. Közben mindenki más tudja, hogy ők milyenek, csak ők hiszik mindig azt, hogya jó úton járnak.
És a bűntudattól összeroskadt lények? Akik törleszteni akarnak, bármi áron, és már rég lerótták az adósságukat. És ezt mindenki tudja, csak ők nem, mert ők azt hiszik, más nem tudja felmérni a tettük súlyát.
*Ritkán beszélt ilyen sokat. De úgy gondolta, hogy fontos, hogy valaki ne csak a saját magának alkotott képet lássa, hanem azt is, amit mások alkotnak róla.
Nem azért vetette fel az ellenpéldát, hogy kiderítse, ki is a másik. Úgy döntött, nem fogja erőltetni.
De az elvvel nem értett egyet. Azt sem tagadta, hogy sokszor tényleg az a kép a valódi, amit magunkról alkottunk, és nem másoké, de az is igaz, hogy ez nem mindig így van.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-15, 2:47 pm

// //

*Roober/Azmozisznak csak a szeme mosolyog bölcsen a sárkány első reakciójára. Nem, tényleg nem akarja felfedni valódi származását.*
- Ó, ha eleget élsz, már nem fog számítani, hogy mit gondolnak rólad. Addigra vagy beleőrülsz az időbe, amit magad mögött hagytál, vagy pedig összeszedtél annyi bölcsességet, hogy tudd, a többiek csak a saját szemükön keresztül látnak. Ez a szűrő pedig sosem tiszta. Nincs az a tökéletes halandó, aki objektív tudna maradni, ha meg kell ítélni valaki mást.
És persze az, hogy tudod, ki vagy, nem zárja ki, hogy törődj másokkal. Sőt…az az állapot, amit előbb mondtam, inkább segít, hogy másokat helyezz magad elé.
*Közelebb hajolva, szinte suttogva folytatja.*
- Fanatikusak, hisznek saját igazukban minden körülmény között. Kísértetiesen emlékeztet a leírásod egyesekre.*Nyomja meg az utolsó szót, majd visszahátrál.*
- S te, Silarona, vajon tudod-e, hogy ki vagy? Vagy mások szemével méred még magad?*Szándékosan provokatív a kérdés az elf felé, de hát az istenség tudja csak, hogy ő hova akar kilyukadni.
A szürke szakállat és a mögötte lebegő hajat hátrafújja a feltámadó szél, de a mágus meg sem moccan. Várja a választ, tartása pedig ezúttal teljesen komoly, akárcsak az arca.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-16, 10:18 pm

//

//

*"Ha eleget élsz..."
Mégis, mennyi idős lehet a mágus? Ha tényleg ember, akkor biztosan nem több nála, bármennyire is meghosszabbítja az életét a mágia. De tényleg ember?
Úgy döntött, nem érdemes vitába szállnia az öreggel. De a véleménye nem változott.
Lehet, hogy mások nem tisztán látnak, és pont ezért nem szabad az alapján megítélni magunkat, amit ők gondolnak rólunk.
De ha nagyon sok ilyen többé-kevésbé eltorzult képet alkotnak rólunk, egy idő után azok összességéből látni egy tiszta képet, amin önmagunkat láthatjuk, úgy, ahogy tényleg vagyunk kifelé, mások felé.
Nem kell beleőrülni a mások alkotta képbe. Nem kell mindegyiket komolyan venni. Csak tudomásul kell venni, és majd valamikor kiszűrni belőle azt, ami valós.
~Egyesekre... Ezt vegyem célzásnak?~ Kérdezi némán, miközben a mágus kicsit megint távolabb helyezkedik.
Az utolsó két kérdés az, ami az elevenébe talál. Mert ki is ő?*
- Én nem tudom, ki vagyok. A saját, és mások szemével mérem magam, de egyik sem mutathatja meg, hogy eredetileg ki is vagyok.
*A különös választ csak az érti, aki tudja, mi történt a vörös sárkánnyal. De ilyenek nincsenek sokan, összesen pár személy az, akinek elmondta.
Mert az, aki elvesztette gyermek- és ifjúkora emlékeit, nem igazán tudhatja, hogy ki is ő valójában. Mások szemével pedig... Ritka az olyan kétlábú, aki egyáltalán azt tudja róla, hogy valójában nem az elfek népéhez tartozik. És hétszáz éve köztük él, részben az ő szemükön keresztül látja magát. De akit ők látnak, az nem ő, nem az a vörösen csillogó égi ragadozó, aki Silarona valójában*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-17, 10:06 am

// //

*Roober előbb nem válaszol, hiszen, bár mások véleménye mellett kardoskodott, éppen ellentmond ennek az, hogy Silarona saját magát mások által ajánlott képből mérné, de ő maga is tudja, hogy nem mutatja meg az eredeti képet. Ez azért egy sárkány esetében nem egy hihetetlen dolog. A kétlábúak kétlábúnak látják, mert annak mutatja magát, a sárkányok pedig sárkánynak.
Kettős élet azoké a szárnyas ragadozóké, akik mindkét faj körében megfordulnak.*
- Régóta élsz már így.
*Jelenti ki Azmoszisz, közben botja hegyével a földre rajzolgat.
Élénk pillantással szemléli ismét az elfet.*
- Talán túl kevés véleményt kaptál, hogy nem alakítottál ki magadról egy valós képet? Hiszen azt mondtad, hogy mások véleménye alapján határozod meg, ki vagy és mégsem tudod.
Valamilyen képed csak van magadról, nem?
*A bot hirtelen abbahagyja a rajzolást, és Roober megint csak odapillant. A mondat végén.
Ahogy a nap tűz rá, mintha melege lenne, még kijjebb lebbenti köpenyét, de aztán közelebb siet ismét az elfhez.*
- Nem mindegy az sem, hogy kinek a véleményét mennyire veszed komolyan és az mennyiben elfogadható számodra. Hiszen hosszú élet áll mögötted és a tapasztalat megmondhatná, hogy ezek a vélemények mennyiben igazak és mennyiben nem. *Elmosolyodik szakálla takarásában.*
- Minden halandó el tudja, és van, aki többet fogad el, rugalmasabban, és van, aki kevesebbet.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2012-08-21, 11:36 am

//Küldetés - Cloud //

*Munkaügy, mint mindig. Valahogy mindig megtalálják őt, s mindig adnak neki valami kis munkát. Lassan már válogatnia kell, hogy mit is vállal el. Például postáskodni nem sok kedve van, mert az halálunalmas. Bár ha mást nem tehet, akkor megteszi azt is, egy rossz szó nélkül. Most épp a dzsungelből szárnyal vissza. Valami őrült szörnnyel kellett ott megvívnia, felbérelték, nyírja ki, mert veszélyes. Hát, őt egyáltalán nem érdekli, hogy jót tesz-e a birodalom számára ha megteszi, egyszerűen csak meg teszi, mert meg kell. Kalandokra vágyott, hát most megkapta. Nem volt olyan egyszerű levágni azt a bestiát. Kapott is egy-két karmolást az oldalára, de az nem is igazán izgatja. Inkább a Griffje... Képes volt az a szörnyeteg letámadni kedves griffjét, így az nagyon megsérült. A harc után meggyógyította azokat a sebeket, amiket látott a szárnyasán, majd elindultak. Éppen a déli dombságnál tartottak, mikor madara furcsán kezdett viselkedni. Egyszer zuhanni kezdett, majd hirtelen felemelkedett. Majd megint zuhant.*
~ Heh... neked meg mi bajod van? Biztos nem láttam minden sérülésedet... ~
*Késő bánat. A zuhanás, s a földbecsapódás kikerülhetetlen. Az utolsó pillanatban elrugaszkodott a griffről, de a sebesség miatt a földet éréskor gurulni kezdett. Szerencsétlenségére épp lefele egy dombról... így mikor végre megállt, fáradtan nyúlt ki.*
~ Fene... ez aztán a kaland. ~
*Szétterülve feküdt a földön, s az eget nézte. Most valahogy az kezdte el érdekelni. Majd hirtelen felült. A griffjén kell segítenie. De megszédült, s visszafeküdt.*
~ Ah, mindegy... pihenjünk egy kicsit...~