Déli-dombság

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-23, 7:17 pm

//Arash N'gobo, a lila köpenyes fekete Mágus //

Sok emlék köttetett ehhez a tájhoz, mi nem is oly távoli múltba réved. A szellem leánygyermek ki végzett saját anyjával, s most az alanti sötétségben kóborol. Tán egyszer átléphet a holtak mezejére, ha megleli azt, aki szintúgy kideríti ittlétének okát, s jó szándéktól vezérelten segít neki.
A nap előbukkanó fényei egyre magasabbra s terjedelmesebben kúsznak az égre. A friss reggeli szél útnak indított, egy számomra régről ismert, emlékeket őrző helyre.
A hosszasan kiterjedő erdő határán álltam meg, s onnan, messziről szemléltem a tenger hullámzását. A parton tevékenykedő halász nem ragadja el érdeklődésem. Ily távlatból is látom annak szegényes öltözetét, s szerencsétlen sorsának csetlő botló igyekvését a javulás érdekében. Nyilvánvaló, az ilyen ember küzdelmei egyszer véget érnek, vagy magától, vagy a végzet elé rendelt köpenyesétől…
Ölbe vetett kezekkel dőlök egy fának háttal, hiszen a tengerről, váratlan attrakció vonja el figyelmem. Csak pillanatok kérdése, a komédia egyirányúvá válik, a halásznak esélye sincs életéért küzdelembe szállni. Támadója eddig csak öklét kihasználva szabadította reá puszta fizikai erejét. Különösebb emberismeret sem kell az ismeretlen megítéléséhez, hiszen az láthatja, tapasztalhatja, a nála gyengébbnek esélye sincs, s mégis… Minden tettének pillanatát élvezheti, örömét lelheti benne. A bot, mi ott magasodik feje fölé kezében, talán a tudatosodás teszi, kezeim magam mellé csúsznak.
Távol vagyok tőlük, s ha most egyenest teszem irányom, még akkor sem leszek túlontúl közel hozzájuk. Kimért léptekkel indulok meg a part felé, csuklyám egy mozdulattal simítom hátamra. A halász még e távoli, számára idegenre is segélyt kérő arccal szemlélhet, nem tudhatom. Csupán egyszer fordultam feléjük, de akkor is úgy, mintha keresztülnéznék rajtuk, kifejezéstelen fordítottam el róluk főm.
Megálltamkor, a porba rúgva érkező lábam fölé keletkezett kavalkádot a szél messze fújja. Ám vállamra akaszkodott falevélnek ez az erő sem volt elég, apró pöccintéssel taszajtom le, közben az idegen Mágus-t szemlélve. Sötétkék köpenyem meglebbentve, teljesen szembefordulok a hullámzó vízzel, mély nyugalommal szemlélem az elém tárult látványt, mintha a környéken egy árva lélek sem tartózkodna. Könnyen előfordulhat, felvetődik az ismeretlen fejében az ötlet, miszerint közelebbről akarom szemlélni az eseményt. Netán az is, hogy közbe akarok avatkozni… De ezen felvett testtartásomból csak egy következtethető dolog van, mégpedig, hogy különösebben nem érdekel, ami amott zajlik. Noha oka van annak, ami idáig késztetett, s ezen okot szem előtt tartva, mozdulatlan, minden érzékem reá hangolva figyelek.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-23, 10:09 pm

*Nem volt igazi ellenfél. Azonban egy halász ne jártassa a száját, ha egy képzett mágussal áll szemben. Arash elvárta volna, hogy legalábbis fejét meghajtja, s tisztelettel szól hozzá, ám talán bal lábbal kelt, s későn eszmélt, nem az első pofon után. Sőt, ellenállt neki!
Meg is járta, s most, hogy a halász megmaradt fél szemével félrenézett, a csuklya alól a fekete ember szemei is körbekémleltek.
A kék köpenyes nő nem is túl közel, s nem is túl messze sétált el tőlük.
Arasht nem izgatta, hogy meglátta-e, mit tesz a halásszal, ahogy az sem, hogy oda is nézett.
Miért zavarta volna, ha úgyis tudja, hogy mi következik?!
Mert a nő nem mutatta, hogy érdekelné a halász sorsa.
S talán ezt a halász is sejtette már, nem is óbégatott irányába, csak nézte még egy ideig, s talán morfondírozott is azon, vajon félelemből, vagy érzéketlenségből nem állt ki érte.*
- Nincs? Ennyi élni akarás sincs benned, nyomorult?
*Nevetett fel botját még mindig magasba tartva a mágus. A halász rá emelte még mindig ép szemét, miközben szája mozdult, hogy szavaival legalább életét védje.
A bot ekkor csapott le fejére, s keményen, szinte reccsenő hang kíséretében csattanva teremtette a nedves parti homokba a halászt.
Könnyen lehet, hogy nem a bot anyaga adta a hangot, hanem a halász koponyája.
A mágus halkan, magában morgolódva guggolt le, hogy a mozdulatlan ember ruhájába törölhesse botjának végét.
Ha addig nem közeledett az idegen, a csuklya alól még egyszer szemügyre vette. Formás fehérnép, de semmi több.
Hogy mágus lehet, az nem érdekelte, másrészről tanúként is legfeljebb bőrszínét és köpenyének színét hozhatta volna fel példának.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-24, 4:00 pm

A szél felém is közvetítette a nevetést, amit a lila köpeny alól, a sötét bőrszínű férfi hallatott. Egyértelmű, hogy nem egy megfontolt, precíz személy botja csap le ebben a pillanatban. A könyörület reményképe a halász szemében már a homokba itta magát. A víz hullámai azon véres szemcséket fogják messze sodorni, megőrizve a szerencsétlen nyomorult sorsát. A messziről érkező éles sikítás már sejteti a folytatást. A halász családjának egy tagja vészt jósló sikolya a többi vérrokont is a part felé készteti. Talán a közelben van a házuk, vagy együtt tértek élelemszerző körútra, mit sem számít, hiszen már itt vannak.
Az asszony könnyektől homályosított arcába hullik annak barna haja, mikor az térdeire rogyva a keserű gyász hangjai feltörnek belőle. Csak néhány léptényire volt a számára kedves személy holttestének gyilkosától. Az apró gyermek anyját ölelve, értetlenül pislogott a megcsonkított férfi arc láttán, ki könnyen lehet, az apja…
Az utolsó érkező mély hangja fontolóra késztetett. Atyja bosszújáért szomjas ifjú férfi? Újabb röpke pillantást teszek oldalra, ugyanolyan átható szemléléssel, mintha nem lelnék arra semmi érdemlegeset.
Mélyen felsóhajtok, a bizakodás egy csendes parti merengő sétáról már tovaszállt.
’- Apám!! – A döbbenetet a harag válthatta benne, léptei gyorsulnak az idegen köpenyes felé.
’- Menjetek onnan anyám, végzek ezzel a semmirekellővel! – A fiú szavai közben már egy apró kavicsot szemlélek, fehér színe kitűnik a többi közül, lassú emelkedése ily távlatból aligha tűnhet fel nekik. Arcomba fújt szőke hajam nem engedi láttatni a kissé megnyíló ajkaim, mik oly halk szavakat ejtenek ki, hogy azt még magam is alig hallom.
A kavics szélsebesen veszi célba a harag vezérelte ifjút, s annak halántékába fúródva ontja ki életét. Tompa puffanással dől a homokba, mire már a síró asszonyban is felváltódik a gyász. A „miértek” helyét a harag veszi át, puszta kezeivel indul meg a lila köpenyes felé. Az apró leánygyermek is követi anyját, hisz már ő is érezheti a történtek súlyát, éles rívása felváltja már elhunyt bátyja kiáltását.
Kissé oldalra billentem fejem, s halovány mosolyom követőn elindulok a part mentén, az ellenkező irányba. Előbbi tettem érdeklődésem nyomán történt. Vajh’ az ismeretlen mihez kezd a két esetlennel? Őket is oly részesítés éri majd ökléből, miként a halászt? Az nyilvánvaló lett volna, ha a bosszúszomjas fiúval ugyanezt teszi, ezért is gyorsítottam meg az eseményt. Lassan veszem lépteim, hogy az immár hátam mögött húzódó parti eseményeket követhessem hangjai alapján.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-25, 2:05 pm

*Sikítást hallott. Hát itt van a család is?! Bosszúsan fordult meg, sötétlila köpenyének szélébe belekapott a tengerparti szél. Csuklyája azonban tovább rejtette arcát. Mozdulatlanul állt meg a hulla mellett, s fordította fejét a hangok irányába. Vetett egy pillantást a kék köpeny irányába is, csak utána nézte a közeledőket.
A fiatal férfi, minden bizonnyal a halott halász legidősebb fattya, éppúgy nem jelentett ellenfelet neki, ahogy az apja sem. Így állva várta, hogy közelebb jöjjön.
Az ifjú azoban néhány lépés után, mint akit leütöttek, lerogyott a földre és nem is mozdult néhány rángást követően többet.
Arash arca nem látszott, de csokoládébarna álla és szája igen. Ez a széles száj pedig egy rándulásnyi pillanatra elmosolyodott. Nem barátságos mosoly volt ez, csak a meglepettségé.
Tetszett neki az, ahogy alakultak az események.
Az anya viszont nem látszott megtörtnek. Talán eszét vette az, hogy a két „erős” férfiembert elveszítette családjából. Minden esetre Arasht ez nem hatotta meg. Ha a saját családját képes volt lemészárolni, nem fog könnyeket hullajtani néhány pórért.
Rózsaszín nyelvével megnyalta széles száját, majd megcsóválta fejét. A csuklya mindezt jól mutatta, csak azt nem, hogy nincs ellenére a helyzet.
Halkan kezdett mormolni, miközben szabad kezének ujjai, mintha valami láthatatlan testet cirógatnának, úgy mozogtak. S valóban, mert ez a láthatatlan test lassan az ujjak végén megjelenő kavargó anyagból kelt életre. A lény, egy levegőből és sötétségből szőtt farkas képét vette magára, de ez a lény bizony már nem volt rest. Fényes, fekete bundája alatt megfeszültek az izomkötegek, s az állat; mintha megnyúlt volna, ketté is vált.
Immáron ketten várták gazdájuk parancsát, amely nem is késett sokat.*
- Marcangoljátok szét őket!
*A két árnyfarkas izzó szemekkel szökellt a nő és lánya felé. Csak pár pillanat és már rájuk is vetették magukat. A kislánynak esélye sem volt, csak egy elfojtott sikolyt hallatott, majd a fogak rázáródtak vékonyka nyakára.
Az asszony ugyan védekezett, ám feltartott karja nem a kutyákra jellemzően a fogakat fogta fel, hanem az éles karmokat, amik a felemelkedett farkas mellső mancsain villogtak.
A fogak csak ezután csattantak, s ha nem nyakát, fejét, hát a nő oldalát vették célba.
A mágus eközben botjával a homokba rajzolgatva szemlélte az eseményeket. A vér szaga egyre erősebben töltötte be a Déli-dombság tengerpartjának ezen szakaszát. Fejét elfordította, s a távolodóban lévő kék köpenyt szemlélte. Nem volt benne biztos, hogy elengedi majd az idegent. Varázstudó, ebben biztos volt, mágusrend jelzését azonban nem látta ilyen messziről.
A nő sikolyai még eljutottak füléig, így visszatért az árnyfarkasok és a két fehérnép alakjához.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-25, 7:46 pm

Kiindulási pontomtól oly messzire sem jutottam, a két különböző, elhaló sikoly már megadta a választ. A lila köpenyes alakja felém fordul, mikor újból megtorpanva szemlélődök a tájban. Ily messziről nem láthatja szemeimben megülő véleményem a két, általa teremtett lényről. A férfinak puszta kezeivel esett neki, de a két, végképpen esélytelennek nem ezt adta. Ekkora felhajtást két esetlennek… Annyi mód leledzett volna, de neki a megigézett állatok acsargó vérontása, meglehet, tetszetősebb.
A még mindig távolabb lévő idegen, most oldalason álló, továbbra is, zavartalan nő képét láthatja. Már nyilvánvaló lehet számára, engem hidegen hagy az öldöklése. Azonban a két farkas, nem véletlen. Netán megfordult amaz férfi elmében, csak azután oszlatja el a két állatot, miután velem is végeztek.
Arcomba fújó szél röpke erejéig elmosolyodom, majd a férfi felé fordulva, először nézek rá úgy, mintha már tudatosodnék jelenlétével. Kifejezéstelenné vált tekintetem egyenesen reá helyezem.
- Ălgϋ'n ųraika...
Az apró gyermek holtteste rendellenesen megráng, szájából vér bugyog, fulladozó hörgései zavarják fel a part ideiglenes csendjét. Először olybá tűnhet, a remegő ajkak földöntúli szólásra nyílnak, ámde, azokból csak feltörő gyermeki kacaj hallható. Sérült hangszálai már nem azon védtelen hangot árasztják, hanem mély, holtak „énekeként” felszabadult hörgést s nyöszörgést.
A vérben fürdő gyermeki arc a mágus felé billen, keskeny szája megnyílik, s végig nyalva ajkain a száj összezárulva marad mozdulatlan.
Mindeközben mormolt igém, meghozta a várt eredményt. Számolok azzal is, hogy az idegen felém szítja a két lényt, s így, hogy halovány érdeklődést keltett, tán szánhatok rá kis időt.
Hátat fordítok, majd elindulok, ám testem mint élő, s lélegző „árnyéka” még mindig ott van, oldalasan a tengert szemlélve. Eredete hasonlatos a két farkaséra, hiszen a „másik én” nem eleven test, ámbár élethű, közelről mégsem az.
Amaz önkép, megindul az ellenkező irányba a mágus felé. Haját hátra tűri, arca jól látható vonásai kihívó pillantással nézik az idegent. S, ha nem avatkozik közbe semmi, egészen közel megy. Kék köpenyét levetve, egyik ujját abba akasztva lógatja vállán.
Hiába láthatott már teljes valómban, közel sem biztos, hogy a nő, aki lát, annak bármely vonása megegyezik az enyémmel. Alakja hasonló, a látszat adott. A férfi elég könnyelmű, ha azt gondolja elé vetek egy védtelen lidércképet. Az én árnyam nem marcangol, harap s karmol, elpusztításának pillanatában támad csak igazán... Az elpusztított női kép füstként fog szétcsapódni, amazt elég ha belélegzi, s mivel nem számíthat rá, elég vélhető... értelmes szóra nem lesz képes, csak zagyva szavak, miket kiejthet, teste mint megrészegült est után, tántorgásba kezd...

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-26, 10:49 am

*Arash ismét a távolabb álló, kék köpenyes nőt szemlélte. Farkasai a kislánnyal már végeztek, míg az asszony életéért küzdött, jóllehet, testébe már egyre több helyen martak bele az árnyfarkas fogai, s már a másik farkas, ki eddig a kislány mellett ténfergett is, közelíteni látszott az anyához.
Arash lefutottnak tudta be a harcot, ami neki gyakorlatilag megerőltetés nélkül zajlott.
A vér szaga már elöntötte a partot, ahogy a kiömlő, piros folyadék megfestette a parti homokot.
Arash ismét megnyalta széles száját, majd a nő felé pillantott volna, ha a halott lány meg nem mozdul. Hitetlenkedve kapta csuklyás fejét a már halott felé, s a bugyborékoló hangot hallgatva, fintorogva mozdult meg szája, de mielőtt még „unatkozó” árnylényét támadásra küldte volna, a lány elhallgatott.
Az asszony teste is megadta magát, a két árnyfarkas mozdulatlan maradt a máguson tartva fekete szemeit.
A felé meginduló női alak mellett eltekintve habozni látszott. A csuklya fedte arcon bizonytalanság jelent meg, nem tudta eldönteni, melyik is az igazi, merthogy mindkettő nem lehet az.
Hagyja közelebb jönni, ameddig hezitál, aztán botját a parti homokba szúrja. Megvan a válasz.
Néha nem árt logikusan felmérni a helyzetet, s hiába a mozgó, csendesen közeledő női alak, már kihívó arcát is látni vélte, ha közben a másik távolodik.
Vajon miért hozna létre egy varázstudó, ha már mozgatni is mozgatta a halott lányt, egy másolatot magáról, csak azért, hogy elküldje?
Arash barna bőrű fejében ilyesféle gondolatok kergették egymást, s a végkifejlet az lett, hogy talán támadó báb, talán csak csapda, nem tudhatja, de egyben egyre biztosabb volt. Nem az igazi idegen az, aki felé közeledik, hanem az, aki távolodik.
Talán kerüli a harcot?
A férfi sebhelyes arcán csúfondáros mosoly jelent meg. Eddig nem volt dolga ezzel a nővel, de a harcba avatkozása, majd a további tettei felkeltették érdeklődését.
Talán csapdába sétál, még ezt nem tudhatja, de a teleportálás igéjét már elsuttogta. Arash N’gobo sosem volt az a félős mágus. Ezt bizonyította már Fatima serege és Formenya serege ellen is.
Nem sokkal a távolodó nő előtt jelent meg, feketésen ködlő füstpamacsok között, melyek gyorsan foszlottak szét körülötte. Csuklyája alól még mindig csak csokoládébarna álla, széles szája látszott csak ki. Szabad kezét világos tenyerével felfelé nyújtja Wyerre irányába.*
- Tekintsem meghívásnak eddigi tetteid? Elég ügyesen keltetted fel figyelmem és érted el, hogy én jöjjek teutánad. Mit akarsz?

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-26, 5:58 pm

A teljes koncentrációban tett utam, a vártnál rövidebbre bizonyult. A levegő mágikus pulzálását füst övezte, majd a feketén felderengő alak. A hasonmás küllemét már nem volt tudat mi fenntartsa, így már csak egy ködlő, gócban hullámzó, áttetsző méreg maradt. De még mindig érvényes marad rá, az elpusztításának pillanatában történő hatás.
Csupán pár léptényire lévő mágus, kezét felém nyújtva szólal meg. Mély nyugalommal szemlélem fehér tenyerét, majd onnan a megmozduló száját, ám legvégül újból elnézek mellette, mintha itt sem volna.
- Vélhetőleg elég ínséges időket kell megélned, ha amaz halásztól vártad zsákmányod. – Mondom a csuklya sötétjébe kémlelve, hátha annak szemeibe nézek éppen, egyik kezem kihúzom zsebemből. Tudom, hogy ez a feltevés egy aprócska részlete sem lehet igaz, mégis. Egy egyszerű parasztember miképp haragíthatta magára, hogy ő gondolkodás nélkül végezzen vele, hacsak nem egy ostoba felindulás miatt, amit már ő maga sem tudna megmagyarázni.
Kissé közelebb lépek, tenyere fölé tartott kezem hüvelykujjának szorítása, alábbhagyva engedi el a darnát. Ha a férfi nem húzta el kezét, most a benne lévő érmét tarthatja.
Ezen tett többet mond minden szónál. Akár a koldusnak vetett alamizsna, vagy a nemrégiben tett produkcióért járó fizetség.
Komolyságot sugárzó arcomon átszalad egy röpke mosoly, ritka alkalmak egyike, amikor a „humornak” is szerepe lehet tetteimben.
- Annak tekinted, aminek akarod… – Ujjaim ökölbe zárva húzom el az idegentől. - …mit sem változat a tényeken. Jobban tetted volna, ha amott maradsz… - Kék köpenyem kissé széttárva lépek hátrébb. Különösebb mód nem érdekel, hogy vékony ingemet rángató szél sejtelmesen, kivehetővé teszi adottságaimat számára. A fűzőm még keleten égett hamuvá, meglehetősen csekély veszteség, ahhoz képest amit azon az esten tapasztalhattam.
Bal tenyerem alatt felzörren a markolat, mikor arra hirtelen nehezedik rá kezem.
- Azt akarom, hogy ne zavard tovább a parti látképem. – Jegyzem meg előbbi kérdésére a választ. Erre az eshetőségre is számítottam, de így egészen biztosan nem lehet csendes vége. Az összesűrűsödött méreg köd már nem bírja soká, nincs, aki korlátozza és tartsa annak ütemét. Már csak idők kérdése, hogy önmagától az enyészet útjára tévedjen… Türelmesen nézek reá, s várok. Hiába az összepontosított figyelem, a két farkasról sem feledkezhetek meg...

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-26, 10:44 pm

*Arash meghökkent arcát elrejtette a sötétlila csuklya, széles szája is csak rángott egyet a tenyerén heverő darna láttán.
Ám az nem maradt sokáig ott.
A tenyér összezárult, majd a sötétlila köpeny redői közé süllyesztette az aranylón csillanó érmét.*
- Én soha nem élek ínséges időket, de nem is szórom a pénzt. A nyomorult meg csak azt kapta, amit megérdemelt.
Te meg jobb, ha vigyázol a szádra, némber, mert könnyen megjárhatod.
*A csuklya rejtekében megbúvó arc még nem látszott, így az sem, hogy a férfi pillantása megakadt a szél felfedte, sejtelmesen előtűnő női domborulatokon. Hogy kedvét lelte a látványban, vagy sem, azt éppúgy nem láthatta senki, ahogy a pillantást sem.
Azonban férfi a mágus, nincs mit tagadni ezen.
A hang viszont gúnyos maradt, ami ezúttal már határozottabban reccsent a nőre.*
- Talán azt hiszed, kardod csörgetése megrémít?
Vagy, hogy különbnek gondolak magamnál s eloldalgok, mint egy kutya?
*A mágus lépésben indult el, de nem ám szembe a nővel, hanem oldalvást.
Talán Wyerre azt is hihette, hogy engedelmeskedik, bár erre kevés esély mutatkozott szavai után. Minden lépésénél botja is érintette a földet, miközben a csuklya még mindig a nő felé fordult.*
- Ha nem avatkozol a dolgomba, békén hagylak. De te, beleütötted, némber!
*Vészt jósló hangon folytatja a sétát a nő körül.
Nem tudja, hogy vajon csak viszketett a tenyere, vagy tényleg volt szándéka a halász megölésével, majd a többi gyerekes mágiával, ám Arash nem szereti, ha packáznak vele, így végül megáll a nővel szemben. A csuklya alól kipillant a két árnyfarkasra is, akik mintha gazdájuk parancsát követnék, leszegett fejjel, vicsorogva indulnak meg feléjük, ám nem egymás mellett, szétválnak, s úgy közelítenek a két mágus felé.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-27, 10:28 pm

A férfi ujjai összezárulnak, s azt követőn a lila köpeny rejtekébe ejtik a darnát. Ezen tette, legalább annyira beszédes, mint ezután megnyíló ajkain kiejtett mondandója.
- Szavaid meggondolatlanok, nyilván nem fontolod meg kétszer, mielőtt kiejted azokat. Szükségtelen a fenyegetőzés, olybá tűnik, te minden értelmes megjegyzést támadólag veszel.
A markolatot ért ujjaim finoman siklanak végig a fémen, ahogy gúnyosan feltett kérdéseit hallgatom. Kissé megcsóválom fejem, alig kivehetőn, majd magam előtt fonom össze karjaim.
- Ó, hát egy hölgy mi célból akarna rémisztgetni egy magad fajta férfit? Ha csak, az öklödön s mágiádon kívül nem értesz a kardforgatáshoz, van okod az ijedelemre.
Mondom immár pár lépést távolodva, s úgy tekintve a farkasok irányába is.
- Annak gondolsz, aminek csak akarsz. Ámbár érdekes hasonlatot tulajdonítottál magadra, legyen hát úgy, gondold csak azt… azt hiszem…
Oldalvást tett mozdulatait végigkövetem, s még mindig komor arccal szemlélem.
’- …némber… - Már másodjára használta ezen cseppet sem kecsegtető szót, talán zavarnia kéne, de most épp nyugodt pillanatomban talált. Így hát kissé felemelt kezeimmel szólalok meg ismét, higgadtan.
- Én is oly sorsa jutok, mint a halász? Vagy a két véreb általi halálom jobban tetszene? - Az idegen feje kissé arrébb billen, jelezve a mágus már másfelé tekint.
- Sajnálatos, hogy a civilizált nyugodalmas továbbhaladásra nincs partnerem. – Csuklyám egy mozdulattal húzom arcomba, mit a halk, szinte csak mozgó ajkak követnek. A közeledő farkasok, s a Mágus már hűlt helyemet találhatja, hisz a teleport most engem vitt egy gyors előrébb jutásra. Az alakom utáni füst, tán még ott ködlik a férfi előtt, midőn én már azon helyen állok, az erdő szélén, ahonnan a partot szemléltem nemrégiben.
Egyszer még hátranézek, s ha a Mágus pontosan felém tekint, hát egy könnyed kézemeléssel köszönök el tőle, mielőtt lépteim a sűrűbe tennék meg útjukat. Köpenyem alatt már elővont fegyverem várja a lehetséges érkezőt.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-28, 10:17 am

//Akkor a viszonlátásra... lol!

//

*Arash felkacagott.*
- Hölgy? Hol látsz te itt hölgyet, némber?!
*Változatlanul folytatta a hátráló nő körüli sétát, s így csupán annyit ért el szemében Wyerre, hogy kénytelen volt többet lépegetni. Farkasai alakja egyre közelebbinek tűnt, miközben hallgatta a nő szavait.*
- Az tőled függ, némber. Ha úgy viselkedsz, mint a halász, meg a pereputtya, te is úgy végzed.
*Gyanús volt neki a hibrid mozgása, úgy gondolta, készül valamire, de a barna bőrű férfi nem tartott tőle, csupán azt jelentette, hogy készülnie kell. Már amennyire a meglepetésekre fel lehet készülni.
Előre megnyalta a ajkai szélét egy jóféle harcra gondolva. Nem olyanra, mint amilyen a halásszal volt, az nem volt ellenfél, ahogy senki a fattyai, vagy asszonya köréből.
Ám arra, amit a némber tett, nem lehetett felkészülni. Az eloszló füstöt szemlélte még, megtorpanva, s ahogy ő, úgy a farkasok is ugyanezt tették.*
- Csak a gyengék bújnak olyan szavak mögé, hogy „civilizált”. Tetteid épp gyengeséged mutatják, némber! Fuss csak!
*Ordította magából kikelve, még a nyál is szállt szájából közben.
Aztán kezdte szemeivel keresni, s ahogy körbefordul csuklyába bújtatott feje, úgy állapodott meg az erdő szélén tekintete. A kék árulkodó villanása jelezte, oda teleportálta magát a varázstudó fehérnép.
Arash nem tudta megállni, hogy ne tegyen még valamit. Bosszantó kis nőcske, annyi szent! Megadja neki a búcsú módját. Karkötőtől, gyűrűktől csillogó karját nyújtva mutatott a némber felé.*
- Tűzróka!
*A parti erdő egyik fája, Wyerre mellett, lángra lobbant, s a törzset, ágakat nyaldosó lángok, mint egy fűben osonó róka, kúsztak fel a magasba.*
- Lángvihar!
*Ezúttal két másik fa lobbant lángra, s a narancsos lángnyelvek összecsókolóztak az elsőként kigyulladt fa lángjaival.*
- Csak hogy emlékezz rám, némber!
*Ordította még, majd arcán elégedett mosollyal intett a két farkasnak, kik nem közelítettek továbbra sem, de egyikük még leülve figyelt a tűz irányába, míg másikuk elindult a parton arra, amerre Arash sétálni készült.*

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-28, 3:20 pm

//Üdv újra... //

Az idegen ordítozása csak tovább erősítette a róla kialakult véleményem. Minden szavából áradt a felsőbbrendűség érzete, amit oly nyersen mutatott a külvilág felé, hogy amazt csak megmosolyogva hallgattam. Hiszen a számára, tán ismeretlen eredetű szót is megismétli, mintha amaz bűn volna, ki él vele.
Hátat fordítok a parti tájnak, ám ezzel egy időben megérkezett semmiből termett tűz megállít. Amaz másik kettő fa nyalábjait gyors iramban szállította a szél. Tőröm kimért mozdulattal kerül vissza helyére, hisz a körülöttem felcsapó lángoknak nem engedem, hogy megérinthessenek.
Mosolyom egyre szélesebbé válik, mígnem feltörni vágyó kacajom helyett tetteim beszélnek. Erélyesen dobbantok előre bal lábammal, s magasba emelt kezeim a levegőbe markolnak. A felcsapó lángok viharában felsejlik a távolban, a lila köpeny, s azon két teremtett farkas is.
- Te fogsz engem, jól az emlékeidbe vésni. Gondoskodom róla… - Utolsó szavaim közt már oly könnyed, s mégis határozott mozdulatokat teszek, mint annak idején. Külső szemlélőnek inkább tűnhet egy elfeledett nép, ismeretlen eredetű táncának, mi felszítva a természet pusztító erejét, teszi meg felszabadult lépteit. Mozdulatlan rákoncentrálással is nekiláthattam volna, de az nem elég átélés, nem ad elég közelséget az elem felé.
A két oldalt megnyíló lángok a magasba csapnak, s azon ég felé verdeső hullámai közt alanti állóként, olybá tűnhet szárnyakat ötvöz. Ám ezen „szárnyak” –ból kavargó nyalábok csapnak ki, s veszik célba a farkasokat, ám ha azok nem találnak sikerre, hát más módot keresve kezdek másba.
Kezeim most magam előtt nyújtva tartom, s fordítom őket oldalra, hogy aztán egy határozott mozdulattal indítsak meg a Mágus felé egy ív lángot, mi sarló alakban nagyobbodik ki a part felé.

Wyerre támadása: 14 + 6 + 2 = 22
Arash védekezése: 10 + 10 + 3 = 23

Arash N'gobo kivédi a támadást!

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-28, 3:20 pm

The member 'Wyerre von Morhan' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Déli-dombság - Page 13 3szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Déli-dombság - Page 13 1szerk

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-29, 9:40 am

//Ezúton küldöm újabb szívélyes üdvözletem... Twisted Evil

//

*Arash nem szemlélte a búcsúajándék hatását. A lángok, meg a füst a háta mögött emelkedtek a magasba.
Azonban amikor a viszontkiabálás eljutott hozzá, megállt, még nem fordult meg, de csuklyába bújtatott csokoládébarna arca elégedett mosolyra húzódott. Nem gondolt bele, külső szemlélőként milyen mulatságos is lehetett a két egymás felé ordítozó mágus látványa, amit csak a lemészárolt család látványa tehetett zorddá. Csak abba, hogy most aztán jól megleckézteti ezt a felelőtlen némbert, aki vele mert kezdeni.
Székes ajkait megnyalta rózsaszín nyelével, és sarkon fordulva szemlélte, mit is tesz az utána kiabáló kék köpenyes.
Látványos volt, mi tagadás, ahogy a lángcsóvák elindultak, s kavargó nyalábjaik célba vették a farkasait. A mágus látva, hogy felesleges pazarlás mindkettőt óvni, ahhoz, amelyik elindult vele, ugrik oda, s botját a lefelé csapódó lángnyaláb felé tartja. A másik, ücsörgő árnyfarkas sikoltva foszlott szét eközben a második tűznyaláb hatására.*
- Worina pajzsa!
*A bot feje körül megjelenő kékesen hullámzó pajzs szétterjedve fogta fel az első támadást, s mikor érkezik a második, sarlószerűen kiterjedő lángtámadás, akkor borult csak a lila köpenyhez dörgölőző árnyfarkas és a mágus köré is.
Csak annyit adott bele, amennyit feltétlenül szükséges volt. Véges az ereje, nem pazarolhatta el már a harc elején.*
- Ettől csak az fog eszembe jutni, milyen keveset ért ez a támadásod, némber!
*Ordította vissza felkacagva Arash. Kissé hátrébb pillantott, az örvénylő, füstszerű valami még mindig ott volt, ahol nemrég a kék köpenyes boszorkány mása állt.
Botját a földbe vágta, erősen megmarkolva azt, miközben jobb kezét felemelve egy egyszerű kört rajzolt a levegőbe, s közben a ködszerű anyagra mutatott.*
- Tér a térben, erő az erőben!
*A köd körül, a parti homokon kör jelent meg, hullámozva, csavarodva, mocskosan, szürkésen derengőn. Körbe is vette egy másodperc alatt a célt, majd örvényleni kezdett körülötte. Az örvényből újra és újra szürke, tornádószerűen forgó csápok nyúltak ki, majd belehatoltak a ködbe, és ha a túloldalon jelentek is meg, visszafordultak a külső, szürke falról, mintha saját magukból nyertek volna erőt, majd onnan ismét visszacsapódott a célba. Látható volt, hogy újabbak és újabbak keletkeznek, s a köd egyre erőteljesebben, sűrűbben gomolygott.
Mindez azonban már út közben zajlott, ugyanis Arash jobbja mintha távolról alányúlt volna ennek az egész buroknak, s emelte volna fel, az örvénylő, szürke csomó a levegőbe emelkedett, majd a mágus mozdulatára elszállt a kék köpenyes nő felé.
Arash botját markolva indult közelebb, miközben figyelte, hogy célba talál-e az újabb ajándékcsomag. A felerősített köd, még ha nem is pontosan Wyerre testét találta, mielőtt odaért volna, a burok megszűntével fakadt szét, Wyerre közvetlen közelében, s ha elérte Wyerre testét, hasonló hatást fejhetett ki, mint amit ő szánt Arashnak, amikor a képmást küldte felé.*

Arash támadása: 9 + 9 + 6 = 24
Wyerre védekezése: 8 + 8 + 1 = 17

Wyerre 14 életpontot veszít.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-29, 9:40 am

The member 'Arash N'gobo' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Déli-dombság - Page 13 1szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Déli-dombság - Page 13 2szerk

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-29, 8:22 pm

// jelentem, nem jó a kockadobó... a 14 lett a kedvenc száma//

Az egyik árnyállat nyüszítve vált semmivé. Ám ezt követő támadásimat már elnyelte a férfi, vértezetét nyújtó mágikus pajzsa. Ordítozásáról szinte tudomást sem veszek, így válaszra sem méltatom, ama nyers férfi megjegyzését. Ténykedését ellenben végigkövetem, ahogy az általam teremtett mérget saját igéjével szennyezi. Nem vártam meg mi lesz a végkifejlet, hiszen az a kis idő, amíg nem figyel, támadásra késztet. Újabb lángcsóvákat indítok meg, de ezúttal azok nem a földhöz közel teszik útjukat. A magasba emelkednek, s onnan indulnak meg cikázva, egyik s másik irányból, hogy egyszerre, kivehetetlen vonulatból vegyék célba első-ízben a farkast.
Az általa indított örvényről, viszont saját ténykedésem vonta figyelmem. S tisztában voltam vele, ez elől aligha van menekvés. A terjengő tűz összezárta előttem a parti látványt, s ezzel együtt az idegen alakját is. A burok feszültsége a lángok közt tetőzött ki, s robbant szét oly körzetben, hogy távolodó lépteim aligha nyújthattak menekvést. Kezeim arcomra feszülnek, ahogy köhögésem kezdeti ártalmatlansága átmegy fulladozásba, jelezve, a méreg már hatott.
Ironikus, hogy saját mérgemet felhasználva támadott meg, szinte már tréfás… Tán még meg is dicsérném, ha értelmes szavakra ezen pillanatokban képes volnék, ám ez a hatás, még egy ideig tartani fog.
Első bizonytalan lépteimre csak szemeim forgatom, ahogy a tűzfal egy kis résén át nézem a közeledőt. Mutatóujjamat felé tartva szülnek gondolataim igéket, melyek lassíthatják az indulót. Az idegen férfi egy apró, fekete gömböt láthat, minek célja az, hogy elé becsapódva indítsa meg a homok lerántó erejét, s minden menekvő mozdulattal csak lejjebb rántsa áldozatát. Mondhatni időhúzásnak, lassításnak mi csapdába ejtheti őt, ha amaz varázs célba ér.
A tűznek köszönhető takarásban indulok el az erdő sűrűjébe, küzdve a nehézkes haladással, végül egy vastag fatörzs mögött nyelem le némaságom kellemetlen számban érzett ízét. Azt nem tudhatom, hogy megállítottam-e, azt viszont igen, amint elmúlik a hatás, hasonló kellemetlenségben lehet része. Ezen kis szusszanásnyi idő, távolodva a mérgező ködtől, ami még mindig terjengett a fák közt, talán ezzel is akadályozva a másikat, a fatörzsön haladó feketeséget nézem. Alsó ajkamba harapva fogom óvatosan ujjaim közé, s süllyesztem zsebre, tudván később még hasznát vehetem.

Wyerre támadása: 14 + 6 + 2 = 22
Arash védekezése: 14 + 10 + 3 = 27

Arash kivédi a támadást!

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-29, 8:22 pm

The member 'Wyerre von Morhan' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Déli-dombság - Page 13 5szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Déli-dombság - Page 13 5szerk

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-30, 10:46 am

//XD Hát én nem úgy látom, boszi! Very Happy

//

*Látta az égen cikázó, újabb tűznyalábokat, s most, hogy ez a sakkjátszma tovább folytatódott, úgy látta jónak, jobban teszi, ha beáldoz egy újabb gyalogot a képzeletbeli táblán.
Ez lett a második árnyfarkas. Maradásra bírta, míg maga előrébb araszolt, még mindig jó távolságra az erdőtől. A vinnyogásra oda se pillantott, nem sajnálta a lényt.
Ellenben az érdekelte, milyen hatása lesz a ködnek, hiszen azt neki szánta a kék köpenyes korábban.
Emiatt aztán futva indult el, hogy minél többet és jobban lásson. Botját vízszintesen tartotta jobbjában, mint egy lándzsát, míg balját kardján, ha esetlegesen valamiféle váratlan kitöréssel előtte jelenne meg a kék köpenyes boszorkány.
Erre azonban nem került sor, s azt még láthatta, hogy botladozik a fák közé lépett fehérnép.
Széles ajkai gúnyos vigyorra váltottak.
Hát efféle gyönyöröket tartogatott neki? Már egészen biztos volt abban, hogy jó döntés volt felvenni a kesztyűt a némberrel.
Futtában látta a felé közeledő fekete gömböt.
Pajzsra nem volt idő, így valami más kellett, s mi lehet gyorsabb, mint egy ugrás oldalirányba.
Nyekkenve ért földet, botja nélkül, de ez nem szegte kedvét. Annál inkább a futóhomok, ami ott terjedt a közelében. További oldalra hempergésnek lett a vége az, hogy koszosan, sárosan, s lehullt csuklyával tápászkodott fel. Valamivel szaporábban szedte a levegőt a futás miatt.
Arash felhördült mérgében. Sebhelyes, gátlástalan, s sötétbarna arcán méreg tükröződött.
Futva tette meg a pár lépést utat botjáig, gondosan kikerülve a gyanús homokot, s mikor felvette, azzal mutatott az erdőbe, s szabad másik kezével is nyúlt abba az irányba. Csuklóból mozdult a némber után, majd mintha láthatatlan fonalat gombolyított volna fel kezére, spirális mozdulatokat tett vele, majd rámarkolt.
Egy pillanat múlva már rántotta is vissza, majd húzni kezdte maga felé, s a nő, ha a varázslat sikerrel járt, úgy érezhette, mintha a derekára tekeredett kötéllel húzná vissza valami irdatlan erővel, kifelé az erdőből, akár a fatörzsön keresztül is.*
- Előlem nem szöksz meg, némber! Gyere vissza hozzám, hadd rendezem át a képed!

Arash támadása: 5 + 9 + 6 = 20
Wyerre védekezése: 11 + 8 + 1 = 20

Wyerre kivédi a támadást. Suspect

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-30, 10:46 am

The member 'Arash N'gobo' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Déli-dombság - Page 13 2szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Déli-dombság - Page 13 5szerk

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-30, 5:25 pm

// Nini, egy kis karcolás a niggeren XD//

A két lénynek ezennel vége, a második kimúló nyüszítése elég jelzés, hogy megbizonyosodást nyerjek efelől. A zavart tántorgás alább marad, ahogy a köd földszint felett terjeng, s nem szennyezi tovább légterem. Kezdeti megnehezült lépteim, valamivel szaporábban teszem meg a tűzfal felé, előhozakodó kíváncsiságom okán.
A fákon terjengő, egymást nyaldosó lángok közt még látom a lila köpeny lebbenését, ahogy az a földhöz vetődik, s amott gördül párszor.
~ Átkozott… - Alig állt lábra, már elhullajtott botjáért kap, mint egy izgatott gyermek, s lendül támadásba. Talán szereti a kihívásokat, él az elé tárult harc lehetőségével, hogy önmagának bizonyíthassa önfejű rátermettségét. Legyen így, ahogy ő akarja, megadom neki ezen csekély kis örömöt, az ürömben…
A tűz falon egy kis zavar láttatik, mintha kézzel érinthetetlen erő hatolna át rajta, s állná a pusztító hőt maga körül. Útja egyértelmű, mi más lehetne, ha nem egy leleplezett próbálkozása, a sötét bőrű embernek.
Lehunyom szemeim, jobbommal előre lépek, ballal pedig ívelten hátra, hisz ami egyszer a levegőbe markolhatott vaktában, tán vissza is tér gazdájához, s mint ez alátámasztásaként hallgatom az újabb ordítozást.
~ …csak nehogy megbánd… - Lendületből indulok el, ki a part felé, egyenesen a mágust célba véve. A köztünk lévő távot ő maga könnyítette kis idei futásával, ostoba hiba volt részéről.
A lángok kicsapódnak, mintha az erdőt pusztító elementál haragjában nyúlna kifelé, ám örvénylő nyelvei nem veszik célba a férfit. Ösvényként takarják megindult rohamom, amelyet kezeim közé fogott hosszú karddal teszek meg. Kíséretem még azelőtt válik semmivé, hogy takarásukból, már csak egy harcra kész, kiugró női alakot láthasson, ki lesújt rá.

Wyerre támadása: 12 + 2 + 5 = 19
Arash védekezése: 10 + 6 = 16

Arash 6 életpontot veszít!

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-30, 5:25 pm

The member 'Wyerre von Morhan' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Déli-dombság - Page 13 6szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Déli-dombság - Page 13 3szerk

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-30, 10:07 pm

*Zavart csend, ugyanis nem érzett a húzásban ellenállást. Még csak aprót sem.
A némber hárított, vagy még rosszabb, valamilyen formában kitért a lasszó elől. Arash arcán harag jelent meg, amikor feltűnt az örvénylő tűzfolyam előtte. Nem tudta, mit történik, azt gondolta, hogy a boszorkány ily módon, tűzzel válaszol majd korábbi támadására.
Magabiztos mosollyal állt bele, hogy bekészítve megfelelő varázsigéjét, s a kellő mozdulatot, épp akkor háríthassa a támadást, amikor már a kék köpenyes azt hiheti, talált.
Ám legnagyobb meglepetésére más történt.
A tűzből a némber ugrott ki, feltartott karddal.
Arash úgy látta, mintha valamiféle fát akarna hasogatni azzal az emberes szablyával a fehérnép, ám épp a bámészkodás lett a veszte. A lila köpenyt megfestette a vér, amikor késve tért ki a lesújtó kard elől, s bár a mozdulat jó lett volna, a penge mégis felvágta a lila köpenyt, alatta a csokoládé bőrt is.
S Arash ordított. Hogy fájdalmában, vagy dühében, nem tudni, fehér fogai világítottak barna arcában, s a szeme fehérje is, hisz a csuklya még a homokon fetrengve lekerült heges arcáról.
Nem volt azonban rest.
Első lépése lába volt, s azzal a nem messze álló nő térde irányába rúgott, már-már hallani is vélte az ismerős reccsenést, míg botját két kézre kapva sújtott le. Nem fejre, azt még korainak ítélte, sokkal inkább gyomorra, vagy hátra támadott egyúttal, de az sem zavarta, ha oldalán találta el a lányt. Lényegében mindegy volt neki, csak fájjon, ha lehet, minél jobban.
Az se baj, ha nem kap tőle a nő levegőt.
Kétszer támadott a bottal.
S ha már így ált, az első vér a némberé volt, hát köpött egyet, s vérző vállára nézett, mielőtt kardját is kiemelte hüvelyéből.*
- Örülj a szerencsédnek, némber, nem tart örökké!

Arash támadása: 21
Wyerre védekezése: 18

Wyerre 6 életpontot veszít! Basketball

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-30, 10:07 pm

The member 'Arash N'gobo' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Déli-dombság - Page 13 2szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Déli-dombság - Page 13 5szerk

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-31, 6:51 pm

//Még hogy szerencse... XD a niggernek van mákja//

A tűz takarásából kiérkezvén alig kivehető fintor húzódott szám szegletébe. A felfeslő lila szövet hangját, végigkísérte kardom ívelt mozdulatának piros fröccsenésének látványa. Jelentéktelen vérveszteség ahhoz, hogy nagyobb kínokat szülve késztesse ordításra. A nyers érzelem kinyilvánítás teszi még színesebbé ezt a férfit, olyanná kit a föld barna arca sem múlhat felül.
Megemelkedett lábának ívét szegmensről szegmensig végigkövetem, hogy az utolsó pillanatban lépjek oldalvást. Bal kezem a láb alá fog, s ha más fogás nincs, hát ruhájába markolva tartom meg. Túlontúl is közeli lépés, hogy botját tartó kezét tán szem elől tévesztettem, s már csak utólagos bosszúságom maradványaként nyögök fel az oldalamra tett ütésre. Olyan ez mint a néhai kínzások, miket ha kiállt az ember, lehetett hivatásos, megtörhetetlen fejvadász. Az én arcomon nem láthatott dühöt, vagy haragot, sem kínt, aminek érzetét a találatkor lenyeltem.
Egyik lábfejem masszívan elfordulva támaszt, míg másikkal a férfi egyensúlyozó lába mögé lépek, hogy ha eljő az idő, amazt kissé megrogyasztva segítsem egyensúlyának kibillentésében.
S mintha szavaim hiánya hallásomat is elvették volna, nem törődöm a felesleges megnyilvánulásaival. Azokkal nem győzhet, s míg ő ezen nélkülözhető gesztusaival foglalatoskodik, egy határozott, teljes testtel adott lökéssel igyekszem a földre késztetni. Jobb kezemben mindez után már lendül a kard, s mindegy volt sikeresen zárult e a próbálkozás, földön fekvőre, vagy állóra, egyöntetűen sújtok le. Ha „elbotlottként” a földön fekszik, térdét, legalábbis lábának egy pontját célba véve támadom meg. Ám ha még áll, nos, akkor oly pontra igyekszem találatot mérni, mi kegyes lehet egy férfi számára…

Wyerre támadása: 12
Arash védekezése: 16

Arash kivédi a támadást...

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-31, 6:51 pm

The member 'Wyerre von Morhan' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Déli-dombság - Page 13 1szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Déli-dombság - Page 13 5szerk

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-31, 10:34 pm

//Ez nem mák, ez a tudás, boszi! //*Bár lába nem járt sikerrel, sőt, a térdre mért rúgás közben elkapta a némber azt, ahhoz már le kellett hajolnia, s így volt elég idő találatot bevinni az oldalára, mindjárt kettőt.
Arash élvezettel hallgatta a nyögést, még akkor is, ha már közben megpróbálta kibillenteni a fehérnép őt az egyensúlyából.
Ez mutatta számára, hogy a bottal nem ütött elég erősen, vagy pontosan, vagy mindkettő.
Ám míg a nő ezen igyekezett, Arash is gondolt egyet. Most bánta, hogy előkapta kardját, mert vagy el kellett dobnia, vagy pedig nem tudott fogni az azt tartó kezével.
Így aztán inkább botjával támasztott be a masszívan támaszkodó női láb mellé, hogy aztán ugyanabba az irányba próbálja dönteni őt is, amerre Arasht akarta.
Így esett, hogy ha minden igaz, a két mágus összeakaszkodva dőlt el, s bár Wyerre sújtott kardjával, az el nem dobott penge éppen elég volt ahhoz, hogy a hosszúkard ilyen közelről veszélytelen sujtással csússzon le róla.
Ha a földön voltak, a rúgás veszélye is apróvá vált, ám eközben a mágus sem volt tétlen. Botját most nem fogta, s ilyenformán az a csapás, amit karjának markolatával szánt az előzőleg is támadott felsőtestnek, ha sikerrel járt, akkor a gyomorszájat próbálta bezúzni.
Eközben igyekezett a nőt hirtelen lebillenteni magáról, hogy ő kerekedjen felülre.
Dühe eközben nőttön-nőtt, s ez érezhető volt már az előbbi ütésének erejében is.*

Arash támadása: 9 + 6 + 4 = 19
Wyerre védekezése: 10 + 3 + 4 = 17

Wyerre 4 életpontot veszít.

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-08-31, 10:34 pm

The member 'Arash N'gobo' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Déli-dombság - Page 13 3szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Déli-dombság - Page 13 3szerk

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-09-12, 3:26 pm

//Ezer bocsánat a késlekedésért!//

Egykedvű arckifejezésem már másként fest, amint az idegen a magam törekvését kétirányúvá teszi. Mindössze egy röpke pillanatra vonom fel szemöldököm, tán legelső, kifejező jelzésként, hogy már nem áthatóan tekintek az eseményekre.
A lendületem jónak bizonyult, elég jónak ahhoz, hogy én is a földhöz közelítővel egyetemben zuhanjak. Lábát tartó kezem ekkor szabadul fel, s mint nyughatatlan áspis közelít „zsákmányához” -, ha sikerrel járok, a férfi már nyakára kulcsolt ujjak szorítását érezheti. Igyekszem még a nehézségek elébe térve, lábaimmal övéire nehezedni, mindeközben kardom hegyét a bot mellé rakom, hogy amaz egy lökéssel messzebb kerüljön. Visszafelé tartó fegyverem következő úti célja már lelki szemeim előtt lebeg, ebben akadályoz most a mágus. A markolattal mért ütése gyengébbnek bizonyul, visszakézből, markolattal csapok le testére. Lehetőleg rekeszizom környékét, a lényeg, hogy a levegővétel nehézkesebbé váljon számára.
A szél eddiginél nagyobb erővel fúj, arcomba hullt hajam közt utat nyerve fedi fel az alantira tekintetem. Az ezüstök akaratlan elnéznek, mintha kutatnék valami után. Mély levegőt veszek, szaggatottságát talán a belém fészkelő lüktető, múló fájdalom okozza, vagy az érzés, ami magával ragadt. Volt már efféle találkozásom, mikoron ifjúságom még nem érezhette a megbélyegzettek jelét, legfőképp a vért, ami általam adatott a világnak.
- Kellemetlen… - Nem tudhatom, hogy a férfi is látja-e, de az erdő láng sújtotta részéről közeledő idegen egyenest felénk tart. Egészen biztosan nincs egyedül, reájuk rótt terheket vállvetve küzdik le, mindehhez párosul a szép erő.
Az idegennel szemben előny, hogy én tisztában vagyok ezzel az erővel, hiszen egykori életemben, tanítottam őket.
Mit sem számít nekik ez a férfi, s most, hogy már leplezetlen egyikük felénk tart, biztosra vehetem. Tanúkat nem hagynak, még ha az a tanú, épp az ő munkájukat akarná elorozni…sem. Oly falak közé akarhatnak vinni, mit egykor vezénylésem szerint húztak fel, minek története ereimben csörgedezik, hisz az alapító immár hús vér…
A kimért lassúsággal közeledő megáll, kérges tenyerével a levegőbe markol, mintha láthatatlan erőket mozgósítana. Fekete leplén ott díszeleg az Istya (tudás) jele, amit csak a tapasztalt, agg rendbéliek érdemelhetnek ki, s az ő megjelenésük, csak a legkomolyabb esetben fordulhat elő. A levegőben kanyart tevő keze körül derengve mozdul a tér, hullámokat verve nyílik meg a kibontakozó feketeség.
'- Nevetséges… - A hang forrása nem oldalról jött, inkább hátulról, s hiába ismerős recsegése, jelen ellenfelemről nem tekinthetek el.
'- Kelj fel renegát, s addig, míg nem kell másodjára kérnem. Te pedig maradj mozdulatlan, különben sorsod hasonlóképp végződik...– Utóbbit egyértelműen a sötét bőrűnek címezte, kinek reagálásán elég sok múlik. Komolyabb a helyzet, mint azt hittem. A mögülem meglebbenő újabb feketeséget elölről egy vértes követi, az oldalán két vörös lebernyegessel. A közelharcos sötét haja elfedi arcát, ám következő pillantásomra már a kedvező szél fedi fel azt. A feltörekvő meglepettséget most segítségként küzdi le a fájdalom.
Ugyanolyan reményekkel teli az az arc, mint annak előtt. Sosem tudtam vele dűlőre jutni, mígnem újjászületésem után, fordult a kocka, s ő nevelte szülőjét.
~ Ez a találkozás, csak neked lehet igazán fájdalmas, fiam…

Wyerre támadása: 11 + 2 + 5 = 18
Arash védekezése: 12 + 6 + 1 = 19

Arash kivédte a támadást!

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-09-12, 3:26 pm

The member 'Wyerre von Morhan' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :
Déli-dombság - Page 13 4szerk

--------------------------------

#2 'Védekezés' :
Déli-dombság - Page 13 6szerk

Tárgy: Re: Déli-dombság 2013-09-13, 10:05 am

//Írj csak, amikor jól esik //

*Sikerrel járt a hirtelen ötlet. Nemcsak, hogy a két mágus egyként dőlt a parti homokba, hanem még a kezében tartott kard is kivédte a némber csapását.
Érzékelte a feje, vagy talán a nyaka felé tartó női kezet, amit másik szabad kezével ütött félre, elengedve pillanatra botját, s már támadta is kardjának markolatával a karcsú test gyomorszáját.
Érezte, ahogy bele is mélyed valamelyest a rekeszizom környékén a nő hasába ökle, de talán nem eléggé.
Azonban az ezüst szemek elpillantottak, s ez elég időt hagyott arra, hogy a közben már lábaira nehezedni próbáló lábakat saját testének erejével arrébb billentse.
Furcsa az az ezüst szem, de Arash nem ezzel törődött.
Érezte a körülöttük megelevenedő mágiát, s nem tudta honnét eredt.
De talán mér ideje volt neki is követni a némber tekintetét arra, ami elterelte azt róla, s esélyt adott, hogy ne a kék köpenyes alatt fekve, gyámoltalanul várhassa az elkövetkezőket.
A szó, amely épp azelőtt hagyta el a fehérnép száját, mielőtt lehempergette magáról, azt jelzi, talán nem kedvező neki sem a kialakuló helyzet.
A fekete szemek sebesen pillantottak körbe, mintha sarokba szorított vad keresné a kiutat, felmérve a lehetőségeket.
A gyors számolás eredménye legalább négy, de talán több ellenség lett. A fekete ember heges arcát elöntötte a harag. Hát mit keresnek ezek itt, az ő ügyébe avatkozva. Nekik hagyta volna a némbert, miután végzett vele, s nekik ebbe közbe kellett avatkozni.
Öröm volt az ürömben, hogy ezek a megszólaló szerint nem épp barátai a kék köpenyesnek.
Arash ekkor már oldalra hemperedett, egyik kezében botjával, másikban kardjával, de nem pattant talpra.
Mintha csak támaszkodna rá, botját a puha parti homokba vájta, csavart egyet rajta, s úgy húzta ki. Mindez egészen gyorsan zajlott le, talán csak egy másodperc kérdése volt.*
- Dremer füstje!
*A bot helyéről abban a pillanatban sűrű, fekete füst tört elő, beborítva vele a mágust, talán magát Wyerrét is.
Sötét bőre, sötétlila köpenye most hasznára válhatott volna, de talán nem volt elég messze a hirtelen érkező támadóktól.
Ha mégis, a füst meglehetősen gyorsan terjedt a még mindig térdeplő mágus körül, a szél ellenére, s a talán még mindig hullámzó tér ellenére is.
Egy másodperc azonban hosszú idő, s ez lehetőség arra is, hogy míg a füst leplét várta a barna bőrű mágus, amelyben akár elszelelni tudna, akár az érkezők ellen fordulni, amiről még nem is döntött, addig idejük volt a cselekvésre.
Most a némber volt a legkevésbé lényeges, nagyobb veszély leselkedett, amely élesítette ösztöneit a férfinak. Fehér fogait összeszorította, barna öklei kardjára, s botjára szorította, készen a támadásra.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

//Itt lennék én is XD//

*Rayvan, ki a renegát mögött áll, válla felett tekint ki oldalra a jelzésre várva. Wyerre talán még nem nézett hátra, így ő nem láthatja azt, amit vélhetőleg Arash mostanra igen. A parton lévőktől valamelyest távolabb, fehér alapú, arany cirádás köpenyes mozdulatlan figyeli a víz sodrását. Hosszú ruhájának uszálya már eme vízben fürösztött, mikor görnyedt testtartásából pár lépés erejéig kihúzta magát. Ruhájának ujja hosszabb kelleténél, ujjainak hegyét sem lehet látni, ahogy csuklyája alól, még egy foszlányt sem képes kivenni senki ember fia.
Eközben az elsőként meglátott vén kezeit felfedő mágus, sikerrel járt, a tér pulzálása egy alakzatba tömörült, s így a térkapu már tárva állt, közvetlen a két földön fekvőtől egy lépésnyire.
Különös, hogy ennyi szabad akarat most tétlen várakozik, annak az egynek a figyelmét keresve, miként járjanak el ezután.
A fekete népség hamarabb cselekedett, ám a gomolygó füstre még egyik újonnan érkező sem lépett. Vártak, vagy talán túl biztosak a dolgukban.
A vízben ácsorgó eddigre már közelebb volt az eseményekhez, lazán emelte meg kezét, ruhájának ujjából csak egy pillanatra kandikált ki valami.
Arash teremtette füst nem terjed tovább, olybá tűnik, valamelyest fedi a földhöz közelebbi két testet, ám nem teljesen. A homok szinte vonzza a hömpölygő füstöt, de már csak épphogy térd magasságban van.
Ezután kapták meg a várt jelet, Rayvan döntötte először botját a kapu felé, minek közepén még vehemensebb lüktetés kezdett hullámzani.
Mindez gyorsan zajlott le, alig adva időt, hogy felfoghatnák mi is történik.
A kapu elnyelő ereje irányul rájuk, akárha láthatatlan kezek rántanák őket közel. Dorian egyedüliként, kinek arca leplezetlen mutatja elkomorodását, követi a dolgok menetét. Két oldaláról már eltűntek a vörös leples társai, a kapuval szemben állnak, közé zárva a két embert. A szövet alól hegyesedő fegyver helyett, összhangban mozdul szinkronban egyik s másik kezük, mint jól működő gépezet, együttes erővel mozgósítják meg a homokot. Kezdetben csak finoman, ha a húzó erő nem volna elég, hogy a kapu elnyelje a nőt és a férfit, segítik a folyamatot. Jelenleg, összesen hatan vannak, legalábbis kik jelenlétüket láttatni engedik.*