Déli-dombság

* Fogalma sincs, hogy mit gondol magában a különös társasága. A beszédhang helyét inkább a hallgatás veszi át, meg a körülöttük hallható madarak éneke és más egyéb zajok és neszek. A nimfa nem erőlteti a beszélgetést, mert kezd benne megfogalmazódni benne, hogy a férfit magára hagyja. Úgy sem rá figyel, mert a készülő hús ott van, s nem lehet cserben hagyni. Ennek tudatában áll meg a helyén, aztán később a lélektükreivel ránéz az alakra. Egy darabig ízleli a másiktól kapott szavak ízét, mint ha csak egy finomságot kapó kisgyerek lenne.*
- Szóval a saját törvényei szerint él. – jelenti ki Eza, nem a legkedvesebb hangnemben. Van benne bántó felhang, mint az ölésre alkalmas kardnál.
- Mivel nem ugyanaz a vallásunk, így kár pazarolni a szavakat. – vallja be a beszélgető társa előtt. Utolsó ajándékként küld neki egy két perces szúrós tekintetet. Eme szép tett után körülnéz, hogy nem hagyja-e itt valamilyen felszerelését, vagy mennyire hagy rendetlenséget. Mikor megbizonyosodik, hogy semmi kivetni való nincs benne, akkor távolodni kezd. Köszönés nélkül távozik, mert még véletlenségből sem találkozna vele még egyszer. Rátalál pár lépés után egy csapásnak, ami észak felé viszi. Még fogalma sincs, hogy hol fog kilyukadni ha végére ér, de ezen nem aggódik. Szeret vándorolni, főleg úgy, hogy útközben megtalál minden ennivalót. Ha már távolabb jár, akkor felsóhajt egyet, mert visszagondol arra a beszélgetésre, ami nem olyan régen lezajlott.
~ Soha többet, nem akarok vele találkozni. ~ szól a nimfa, miközben egyszer hátranéz, hogy megbizonyosodjon arról, hogy az idegen nem követi. Nem látja jelét, így visszafordul és folytatja az útját az új kalandok felé.

// Köszönöm a játékot, s biztosan összefutunk még, amilyen szerencséje van Ezának. //

//Kain időntúli //
Utazom hazai tájon köveket kristályokat //nem mágikusak// drágaköveket gyűjtögetve. A távolból egy csapat katona zargat egy magányos utazót. Kicsit jobban kinyitom füleimet és hallgatózni kezdek, fülelek mi érdekeset mondhatnak a vándornak a rendi jelvényemet eldugom szeretek vicces lenni az emberekkel ha már lassan befejeződik a varázslatom amit pár évtizede elszúrtam. Lassítok lépteimen és megállok a katonák mögött.
-Üdv mindenkinek mi járatban erre felé amerre egy épeszű ember se jár?
Nem mintha bármi veszélyes lenne erre felé rajtam kívül, hisz sok parasztot bányászt ijesztettem el rövid időre míg nyersanyagok után kutattam. Sötét ruhás figurára nézek.
-Helló barátok vagy csak úgy tesznek mintha kedvesek lennének?
Ellépek a katonák közt kicsit nyújtózkodva és két mellettem állóba csimpaszkodom vidáman.
-Nagyon jó fiuk szeretik a rendet meg az utazókat piszkálni. Hoztál nekem valamit, vagy csak az erdőt jártad megint?-Kacsintok a fekete ruhásra, és remélem szorult bele némi élet mert nem szívesen vernék katonákat ha nem muszáj.

- Katonákat keresünk hadseregünkbe. Koszt, kvártély, képzés és megbecsülés vár. S a tisztelet, hogy a Birodalomért tehetsz valamit.
-Ez szép és jó, de ez például a barátomat miért érintené.Alig hiszem hogy bele ütné az orrát a hozzátok hasonlóak dolgába. De ezt mondta is.
A katonák besorolnak a parancsnokuk mögé és igyekeznek nyugodt környezetet teremteni.
- Csak az erdőt jártam.-Huu, jéghideg hang amitől egy épeszű ember már rég visszavonulót fújna, de hol vagyok épeszű és hol ember. Elvigyorodom,kicsit rejtve átalakulok pont annyira hogy a lovak kiszúrják a szagom és újra idegessé váljanak, majd az utazó mellé lépek és szembefordulok a katonákkal.
-Nem gond de gondolom nem hoztál nekem semmit.-Az őrmester belekotnyeleskedik és elölről eltolja a nagy hazafi szöveget.
- Ez mindegyikünk háborúja. Ha az ellenség győz, kutya világ jön azokra, akik itt élnek. Ha más nem, hát ez motiválhat minden fegyvert bíró férfit, hogy sorainkban tudhassa magát, s harcoljon Lanur örökségéért. Csatlakozzatok, s bizonyítsátok hűségeteket a Birodalomnak, s a Tanácsnak!
Ásítok egy jó hangosat a monológja alatt egyrészt mert untat másrészt mert éhezem ideje tovább gerjeszteni a dolgokat.
-Na elmondom neked érthető nyelven, a barátomnak esze ágában sincs a süket háborútokba ütni az orrát. De ha te arra gondolnál hogy kényszerrel soroznál, kérném a neved és az állomás helyedet parancsnokostul.
Újra átalakulok kicsit épp csak az állatok érezzenek, majd egy apró rezgéshullámmal hergelem őket tovább. Közben előveszem a tanács jelvényét és kiakasztom a jó őrmestert.
-Alig hiszem hogy a tanács azzal bízott meg hogy kényszersorozással zaklass utazókat. Tehát erősen javaslom tünjetek el vagy eláslak örökre benneteket.

- Ron Anning vagyok, s állomáshelyem a menioni toborzó. Ott megleled parancsnokom is, s jelentkezhetsz nála is.
- Ron Anning ? Megjegyezzük a neved, bár nem tudunk segíteni a dolgodon mi most távozunk.- -Nem igazán tudom minek ütöttük bele az orrunk pár katona meg egy utazó dolgába de most már kénytelen vagyok végig vinni mielőtt megöletne minket. Mindenesetre nem nyegléskedem tovább mint Mel tette lesz időnk miután befejeződik a varázslatunk. Addig is figyelek mindenkire.
-Elnézésedet kérjük de nekünk dolgunk van és nincs időnk katonásdizni, Sendelben velem úgy is találkozhatsz már ha előttem sikerül odaérnetek.-Meghajolok feléjük és a sötét ruhásra nézek, érdeklődő arccal egyenesen a szemébe.
~Engedj vissza sokkal jobban kezelem mint te ne akarj felbosszantani.~
~Ne fenyegess pláne ne olyasmivel ami neked fáj emlékeztetnélek rá hogy ki vagyok mert néha elfelejted és tettlegességig vinnéd a dolgokat, a szemezés még nekem is megy hisz egyek vagyunk. De legyen pár hét és vége ennek a fura kettősségnek.~
-Mehetünk,vagy még mondanál pár könnyfakasztó szavakat feléjük?-Majd folytatom a szemezést vele, ha meglennének a képességeim megmondhatnám micsoda de perpill az aurája szagán kívül ami azt üvölti hogy nem ember semmi se utal veszélyre. Szóval szemezünk és várok.

//Kain, Shuga - időn túli játék //

Nyugodtan sétál, újra a déli vidéken. Eszébe jut az a különös találkozás az idegennel, aki szeme láttára ölt meg egy állatot. Felkavaró egy látvány volt, de immáron a múlté, hiszen régen lerendezte magában azt a kérdéskört. Mióta elhagyta Elonar erdejét, azóta szüntelen a nimfák jövője érdekli. Hogyan tartható fel a nimfa közösség? Hogyan születnek új nimfák? Sok kérdés cikázik a fejében, amire keresi a választ. Nem törődik azzal, hogy jelenleg merre tart, mert az utóbbi órákban egy települést sem látott a környéken.
~ Délen igazán kellemes élni! ~ szólal meg magában, miközben lassú puha lépteivel halad előre, hogy a kitűzött távolságot legyőzze. Szokás szerint a csizmája a kezében találta, így mezítláb halad a puha talajon. Lépése nyomán az aljnövényzet felé küldi a finom illatfelhőt, amit Eza kellemesen a tüdejébe szív be. Meg sem fordul a fejében, hogy bárkivel találkozik utazása során, ám ahogy megfogan benne e nemes gondolat, akkor a két fülével felfigyel egy érdekes beszélgetésre. Feléled a kíváncsisága, így szinte osonva az aljnövényzetben kíváncsiságát kielégítve közeledik a hang irányába. Egyre jobban megérti a beszélgetés mondanivalóját, ami személyére csak szomorúságot és nyugtalanságot hoz.
~ Toborzás? Miért? ~ hitetlenkedik egy sort a természetben élő szépség, miközben egyre közelebb jut a beszéd forrásához. Annyira megközelíti a helyet, hogy feltűnik lénye, ahogy egy nagyobb bokrot megkerül. Mikor megpillantja a jelen levő társaságot, akkor mindenképpen megtorpan, s szép íriszeivel felméri a terepet. Elonar Úrnőnél új ruhát kapott, ami jobban kiemeli a nimfák természetes adottságait. Tetőtől talpig okkersárga színben pompázik, s jól látszik az a kevés felszerelése, amit magánál hord.
~ Biztosan észrevettek, most már felesleges elmenned. ~ szól magához, így csupán lassan csípőjére teszi mindkét kezét, ahogy a háziasszonyok szokták, mint mikor urukat valami miatt elkapták. A jelen társágban megpillantja az idegen alakot, így fájdalmasan felsóhajt.
~ Most már egészen biztos, hogy egy bajkeverő! ~

- Nem tudom, miről beszélsz.
-Hazudsz,. de legyen így
Mosolyodom el, a parancsnok idegessége számomra csemege és így egyik éhségem ki lesz elégítve, hisz ez az egész nem szól másról csak az evésről. A katona merő ideg lett ahogy Sendel nevét kiejtettem, szegény pára semmit se tud se a rendem utasításairól se a saját céljaimról. Amik épp egyeznek a Birodalmi érdekekkel,néha előfordul néha nem. De Furiát és követőit le kell állítani mielőtt még több vétlen élet kerül veszélybe mindkét oldalon. Szófukar fekete is unja már sőt szerintem engem is. Távozni készülne, mi több én erre készülök amikor megmerevedik és a táj egy távolabbi pontjára néz. Megnézem én is mit szúrt ki, egy pillanatra befagy a pokol és kisüt a nap de sötétebb felem észnél van és így a nimfa hatása ugyan nem kelt több vágyat, fene beléd Izra, de tagadhatatlan vonzó kinézete van amit teremtője még megdobott egy bűbájjal. Csípőre tett kézzel emelkedik fel tehát valakire ki van akadva, rám nem lehet mivel nem ismerem, a katonákra se hisz eddig rejtőzött. Marad a mellettem álló.
- Megállj! Hova mentek?
- Gyanúsan viselkedik az a nő, uram! Csupán szemügyre vennénk!
- Menjetek!
A katonák közül ketten is megindulnak, az aurájuk a vágytól bűzlik ami nekem nem jön be.
-Ismered?- nézek a mellettem állóra kérdőn -Már bocsánat de mi fura van abban hogy felállt a bokorban? Hívja vissza a katonáit.
- A Birodalom szereti a hűséges harcosokat, s nem szereti azokat, akik hűségüket nem bizonyítják számára, amikor a helyzet úgy kívánja. Menjetek!
-Te most komolyan feltételezed hogy meghatódunk? Mindegy is megyünk már mind a hárman ha a katonáid hozzá érnek jelenteni fogom.

Érdekes helyzet állna elő, ha most először próbálgatná báját, s nem lenne tisztában a hatásával. Két szemével mindvégig követi, hogy a két lovas kiválik a többi közül, s felé veszik az irányt. Ebből látszik, hogy minden köteléken belül léteznek selejtes darabok, akik képtelenek ellenállni bizonyos késztetéseknek. Fájdalmasan sóhajt, főleg mikor felé sodorja a levegő azon szavakat, hogy gyanúsan viselkedik. Mikor beletekint távolról a két közeledő szemébe, akkor jól látja rajtuk a vágyakozás jelét. Egyáltalán nem kíváncsi a két közeledőre, így megindul,hogy nagyobb körívet megtegyen, ezáltal közelebb kerülhessen az ismerős archoz, s a mellette álló rejtélyes személyhez. Valójában mindkettő páratlan látvány a maga nemében, de ez nem mondható el az egyenruhásokról. Elegánsan lépdel végig a célja felé, de közben tekintete ellenőrzi a környezetét.
- Nem ér senki, senkihez. – szögezi le elég egyértelmű hangnemben Eza, mint aki teljesen irányítása alatt tartaná az események alakulását. Bájából még egy csipetnyi ízelítőt ad, ami leginkább a formás testrészek mozgásában keresendő. Kétségtelenül szép látvány, szinte hívogató, de közel sincs minden ereje benne. Vannak ettől aljasabb praktikák, amit minden nimfa ismer. Ha nem állítja őt meg a két lovas, akkor szemtelenül közel kerül a fekete hajú, fekete kabátos alakhoz.
- Őzhús nem elég neked? Most még ezekkel az alakokkal is összeszólalkozol? – teszi fel a kérdését, mert valójában a szépségnek halvány fogalma sincs, hogy egészen pontosan miről beszélgettek a férfiak egymás között. Szúrós pillantása ekkor átsiklik a másik alakra, s a következő szavakat találja mondani.
- Ő a segítőd? Vagy mi célból csapódott hozzád? – kéri számon az ismerős férfit, mint ha régi jó cimborák lennének. Íriszei ezután a katonákra vetül, s feléjük a következőket meri mondani.
- S miért háborgatják katonák e hely nyugalmát? – szól, majd biztos távolságra hátrál, hogy mindenkit jól lásson, már ha engedik. Nem adja olcsón magát, s nem engedi, hogy bárki fogdossa őt.

//Ezana; Kain időntúli//

- Nem ismerem.- Ennél rövidebb tagadó választ ritkán hallani szóval tuti ismeri.
-Szóval nem ismered, pedig nekem úgy tűnik ő nagyon is ismer téged.- Veszem át mielőtt másikam belekötne. Fekete ruhás fickó menne már de édes kis nimfa mögénk sorol így van időm tüzetesen megnézni.
- Bárhol lehetnek árulók, akik titkainkat kifecsegik az ellenségnek. - Böki ki a hadsereg dísze, de lebukott a jómadár neki ennyit se kellene tudnia.
-Egyet értek veled "bárhol" lehetnek árulók.
A lovak egyre idegesebbek holott vissza vettem a kisugárzásomból~Vagy csak akartál hülye gyerek.~-szól be a másikam. Mindegy nem kellene a zűrzavar most hogy tovább haladnának. Időközben végre mögénk ér a nimfa aki gyakorlatilag rámászik a férfira. Érdeklődve nézem a műsort hisz egyre jobban ráncosodik a homloka kérész életű útitársamnak de haragnak még mindig se híre se hamva így éhen maradunk.
Azt jelentesz, amit csak akarsz.
-Oké majd jelentjük hogy segítőkészen álltál a szolgálatunkra és adtál útbaigazítást plusz az általunk kérdezett dolgokra is válaszoltál.-Bökök bele egy jót mielött kedves fiú kihagyná a lehetőséget. A katona meg most a nimfát veszi elő eszem vesztem az ürgén.
- Érzésem szerint semmit nem boly gattunk meg a környéken.
Szedjétek már össze magatokat!
Szól a nimfának, majd a katonáit utasítja rendre végre.
- Mit műveltél a lovakkal, nimfa?
-Azt ugye te se gondolod komolyan hogy a hölgy műve lenne a lovaitok ijedezése?Előbb törné ketté magát esetleg a lovasokat ha védekeznie kellene mintsem a természet igába hajtott teremtményeit piszkálja ártson nekik.- Nézek kérdőn a katonára.

//Kain, Shuga időn túli játék//

Ezana nem remélt más választ a már korábban találkozott alaktól. A szokásos morgás megvan, amit a nimfa egy egészséges fintorral jutalmaz meg. Mikor hátrébb lép, akkor rögtön meg akar lépni Kain. Nem áll be elé, mert van egy olyan érzése, hogy nekimenne a másik. Folyik a beszélgetés a katonaság tagjai között, ami különösebben nem izgatja. Annak természetesen örül, hogy e hely nyugalmát különösebben nem zavarják. Kénytelen lenne jelenteni a megfelelő személynél, vagy legalábbis esélyt kapni arra, hogy a természetet védje.
- Akkor nincs mit beszélnünk egymással – válaszol vissza a kapitánynak, miközben feltűnik neki a két ló különös viselkedése. Nem közelít hozzájuk, hanem lép kettőt újra hátrafelé. Ekkor éri őt el a kérdőre vonás a tiszttől, ami alapjában véve kissé sértő. Szóra nyílnak az ajkai, azonban hang nem jön ki rajta, mert az ismeretlen alak közbeszól. Meghallgatja, hogy mit beszél és milyen hangnem. Nincs semmi benne, amivel nem értene egyet. Végezetül úgy dönt, hogy megerősíti a másik állítását a sajátjával.
- A lovakkal nem tettem semmit, így valami más zavarhatja őket. A lovak olyan dolgokat is látnak, amit mi nem. – határozott választ ad, amit még a következővel egészít ki.
- De távolabb lépek, s akkor megbizonyosodhat róla, hogy nem tettem én semmit a lovakkal. – hét lépést távolodik a katonáktól, aztán a magasba emeli a kezeit.
- Látja?

A tiszt kicsit fölényesen de érzelem nélkül igyekszik válaszolni mind a mi mind a nimfa okfejtésére, miközben a sötét ruhás már elindult valamerre. Természetesen a katonáknak ellenkező irányba és igaz hogy nem siet de be se várna minket. Bár kérdés mit eszik rajta a nimfa de elég közvetlenül csimpaszkodott bele, ami szerintem némi irigységet okozott katonáék közt.
- A menioni toborzó minden hazafi számára nyitva van.
Éljetek vele, Lanuriának szüksége van a fegyvert forgató férfiakra!
Te pedig, jobban ügyelj a Birodalom ügyeire, mágus!
-Naná így lesz a Birodalom ügyei jól megvannak néha nélkülem is, szóval könnyű betartanom óvó szavaidat parancsnok. További jó utat nektek és járjatok sikerrel másoknál.
Intek felé majd a nimfát irányba fordítva megyek a fekete ruhás fickó után, furán jönne ki ha hirtelen katonákkal megegyező irányba mennék a sok mese után.
-Mozgás mert lelép a párod, kicsi lány.-majd a fenekére csapva megindulok a mogorva sétáló után elég nagy hanggal.
-Hé megvárnál a végén még eltűnsz nekem, és az nem lenne jó van egy jó kis munkám a számodra ami nem lesz megterhelő.-sietek utána és ha esetleg a nimfa megállna velem vitázni a paskolás miatt szimplán karon ragadom és húzom magam után. Amikor a fekete ruhás mellé érek vissza veszek a hangerőből és így folytatom.
-Bocs a kotnyeleskedésemért és hogy beleavatkoztam a dolgodba de néha mindenki túlbonyolít mindent. Amúgy Shuga Melfyomer a nevem hisz elfelejtettem bemutatkozni benned kit tisztelhetek ha már találkoztunk azon kívül hogy őzhússal beszélgetsz, bár ez hülyeség inkább vadásztál és ő nehezményezte.  
Mutatok a nimfára aki még mindig eszméletlenül néz ki pusztulj el Izra,de ennyiben ki is merül a sértés.
-Szóval benned kit tisztelhetek?

A parancsnok szavait megmosolyogja, mert ilyen nyakatekert gondolkozásra csakis az emberek képesek. Ebben a helyzetben legszívesebben beavatná a nimfák életébe, azonban több okból is lehetetlen. Az egyik, hogy egy idegennek miért fecsegné ki a nimfák titkait, másik hogy egyáltalán nem szavazott bizalmat felé. Ismeri a fajtáját, hiszen egyiknek sem számít a természet és annak kincsei. Meghallgatja a katonák búcsú beszédét, s illedelmes nő létére ő szintén búcsúzóra fogja.
- Kellemes utat, békességet. – hallatja a hangját feléjük, aztán a köpenyeges alak érintésére rezzen meg, ami irányba állítja. Ha szívbajos kisasszony lenne, akkor rég leordítaná a fejét, hogy mit képzel magáról, ám jelen helyzetben mélyen hallgat kicsit megszeppenve. Az őt mozgató férfinek ez sem elég, mert tenyerével Eza hátsójára csap.
~ Ez meg mire jó? ~ vetődik fel a szépség agyában, hiszen ez merőben más viselkedés, amit eddig életében tapasztalt. Különösnek találja, de egyben idegesítőnek, mint egy makacs legyet. Szerencsére a nimfa tűréshatárán belül vannak még, így Eza elindul a másik kettő után. Mezítláb könnyedén halad, s nem cipel magán túl nagy súlyokat. Könnyed léptei vannak, s mikor Shuga mellé ér, akkor a következő kérdéssel áll elő a természet őrzője.
- Ön minden nővel így bánik? – érdeklődik teljes kíváncsisággal, amire lehetőleg kap választ. Mikor a bemutatkozásnál tartanak, akkor ő csendben marad, mert egyelőre nem fedi fel a kilétét. Semmi bizalmat nem szavaz meg egyelőre a két társaságának, s annak megvan a külön oka. Shugának bemutatkozott figura túl sokat beszél, míg a másik annak fordítottja. Eza végül kivárja a megfelelő pillanatot, aztán ha a barna köpenyesnek enyhül a figyelme és védelme, akkor a hátsója felé indít egy hatalmas tenyerest. Miért? Mert kíváncsi, hogy tán van valami kedvező hatása ennek a cselekedetnek?

A katonák távozása gyorsan lezajlik végre, vissza vehetek a lendületből. Amikor a nimfa tenyere csattan a hátsómon. Egy gyors mozdulattal megfogom a kezét, majd a kézfejére egy csókot ejtek, közben az arcát nézem. Majd hátrább lépek színpadiasan meghajolok és felnevetek.
-Ifjú hölgy látom te is játszod a természet egyik játékát, bár most nem igazán van rá időm. Így halasszuk későbbre.
Namelyr felé fordulok immár kevésbé mosolyogva.
Namelyr? Hol hallottam ezt a nevet, általában emlékszem mindenre amit hallok és a neved ismerős, mindegy is ha hallottam majd eszembe jut max amikor már elváltunk. Munka az nincs legalább is olyan ami kedvedre való nincs, hisz a katonákat elhajtottad a toborzásukkal én meg nem rángatlak bele ugyanabba. Max elkergetnél, vagy szimplán lelépnél. Viszont érdekelne hogy láttál e egy nyomorék mágust az utad során. Na persze nem szellemileg, hanem fizikailag nyomorék, esetleg egy másik csirkefogót aki hasonlókép öltözködik mint én csak kisebb és öregebb nálam.
Nézek Namelyre kérdőn, és tényleg nem tudom hova tenni a nevét de ismerősnek tűnik. De mindegy is Ezmot és a mesterem elsőbbséget élveznek, minden más másodlagos lett egy ideje pláne amióta mind két oldalról megerősítették Sendel vészesen közel került hogy másodszor is szellemvárossá váljon.

Húzza őt a férfi, aki a fenekére csapott, hogy beérjék a másikat. Kénytelen így vele tartani, hiszen kissé meg van szeppenve az előbbi miatt. Sikerül felzárkózniuk, mikor a hallgatag ismerős bemutatkozik.
~ Szóval Namelyr hívják. Érdekes név, mert még én sosem hallottam ~ szól magában, miközben van annyira kíváncsi, hogy visszaadja a kölcsönt a mágusnak. Csattan a tenyere a férfi hátsóján, ami vegyes érzéseket indít el benne. Egyik részről, hogy mennyire fáj a keze tőle, míg másodszor az elégedettség uralkodik el rajta, mert sikerült üdvözölnie Shugát. A sors furcsa játéka lehet, hogy végül a vele ismerkedő újabb újdonsággal áll elő, amire csak pislog megint. Csók az ő kézfejére? Milyen szokás ez? Ráadásul színpadiasan meghajol előtte, mint ha valami nagyságos személy lenne.
~ Hogy mennyire érdekes és egyben idegesítő! ~ szól magában, miközben rájön, hogy ő még nem mutatkozott be a két férfinek. Sóhajt egyet, majd nehezen ráveszi magát a bemutatkozásra.
- Az én nevem Ezana Firri. – hallatja hangját, aztán rajta a sor, hogy Shugát megkörnyékezze. Namelyrt unalmasnak véli, hiszen eddig egy kellemes szavuk sem volt egymáshoz. A mágus mellé lépdel újból, s ha az nem veszi rossz néven, akkor nemsokára próbálkozik egy meglepetéssel. Az igazság különben, hogy nimfa pajkossága, s lényének éltető ereje nem hagyja nyugodni. Ő egy természetes szépség, de vajon képes hatással lenni a mellette levőre?
- Természet egyik játéka? – kérdez vissza értetlenül, miközben belekarol a férfi közel eső karjába, s közelebb húzódik, mint egy esetlen nő, ki védelemre szorul. Ennek köszönhetően Shuga karja lágyan érintkezhet Eza puha kerekded domborulatával.

A nimfa is bemutatkozik.
- Az én nevem Ezana Firri.
És ezzel belém karol ami meglep de nem zavar hisz ki veti meg ha egy vonzó nő öleli át a karját és bújik hozzá. Én nem amúgy sincs senki aki miatt ne csavarhatnám el a fejét, és ő még azt hihetné hogy a természetes kisugárzása ami megfogott, noha valószínű az is közre játszik miközben élvezem a társaságát. Persze Namelyr mogorván elköszön és indulna is tovább a saját dolgára, majd egy véletlen benyög még egy kérdést ami megfagyaszt minden mást és a nimfa is kikerül az érdeklődési körömből és Namelyr kerül célkeresztbe.
- Igaz is…Ohent nem ismeritek véletlenül?
Ohen legjobb tudomásom szerint erre fele lófrál természetesen hülyére álcázva magát ami érthető hisz Furia vadászai keresik őt és a maradék árulókat kik az emberek közt rejtőznek. Namelyr mogorvasága végre érthetővé válik hisz a holtakon-démonokon kívül egy faj van ami képes egy vonzó nimfát figyelemre se méltatni. Ebből az egyik én vagyok és érlelődik a gyanúm hogy Namelyr sárkány a kérdés hogy vadász vagy áruló. Namelyr Namelyr töröm a fejem hol hallottam de semmi se jut eszembe róla.
-Ohen? Azt hallottam hajóra szált és lelépett kicsit hisz forró lett a lába alatt a talaj.
Szúrok be egy esélyes de fals információt, figyelve reakcióit és felkészülni rá hogy valamelyikünket nagyon megtépik.

Shuga és Namelyr elkezdenek egymással beszélgetni, míg a nimfa bölcsen hallgat. A mogorva férfi azt állítja, hogy nem közismert, s Eza egyetért ebben, mert ilyen külsővel nem is lehet az. Namelyr végül távozóra fogja, ezzel kettesben hagyva a mágussal. Ám történik valami páratlan dolog a szeme előtt, így mégis marad velük. Mivel csevegés mellőzi a természet témakörét, ezért több figyelmet szentel a környezetre, mint a két társalgóra. Hidegen hagyják őt a személyek, kivéve mindig azt, aki felkelti az érdeklődését. Shuga szerencsésnek mondhatja magát a jelen helyzetben, hogy a nimfában ilyen dolgot elért.
- Ohen? Egyáltalán nem ismerem, sőt nem is hallottam a nevét. – szúrja közbe a szépség a beszélgetésbe, hogy hangját hallassa. A mellette levő figyelme teljesen Namelyrre szegeződik, miközben őt figyelmen kívül hagyja. Nem teszi szóvá a férfinél, hogy egy bájos teremtményt nem ajánlatos levegőnek nézni. Egyáltalán nem forral bosszút, inkább újra a tettek mezejére lép. Ha nem figyel a mágus, akkor a szabad kezével nyúl ki annak arca felé, hogy megcsípje egy kicsit.
- Én is itt vagyok. – szól hozzá, aztán elengedi a férfi karját. Megvonja tőle az odabújást, hátha akkor ”észhez” tér.

Nimfára nézek aki megjegyzi hogy nem ismeri Ohent ami nem meglepő, kétlábúak közül kevesen ismerik őt valódi kilétét meg szerintem egy sem, így Namelyr érdekes személy lesz.
-Ezena kis hölgy szívesen venném ha foglalkozhatnák veled de bocsánatodat kell kérnem, mivel Namelyr kérdése  nem tűr halasztást és alig hiszem hogy lenne türelme kivárni hisz mogorvasága mögött mégis csak egy forró vérű faj tagját üdvözölhetjük.
Majd Namelyr felé nézek újra pontosabban a szemébe egyenesen és én is lépek felé, hisz nem félek senkitől és semmitől. Pláne nem egy szerintem rejtőzködő sárkánytól. Ohen annyira paranoiás lett hogy ígéretemhez híven keresni nem fogom ha valaki ezzel állít be hozzá nyugodtan meg ölheti . Ha neki kell valami megtalál. Namelyr felől némi feszültség árad, a kérdés hogy a vadászat elmaradása miatt vagy tényleg akar valamit Ohentől.
-A hol és kitől számodra lényegtelen, a kérdés te mit akarsz tőle. Alig hiszem hogy egy mogorva fickót mint te ismerne. Szóval miért is keresed Ohent? Semmi dolga nincs veled. Amúgy ő említett valami utazást. De ez sem tartozik rád.
Bár bevallom aggaszt eltűnése de nem szokatlan tőle.  És aggasztó hogy épp most bújócskázik de ha élni akar ezt kell tennie . Namelyr pedig semmit se fog megtudni hisz Ohen nem közölte merre megy. Mindenesetre harcra készülök és arra hogy futok ha muszáj. De egyelőre marad a szemezés egy ismeretlen sárkánnyal.

Namelyr se tágít egyenesen rám néz és a gyanúja gyorsan kialszik hisz ember szagom van pedig ha tudná amit én hmmm. Egyenlőre csak áll és néz majd megszólal.
- Épp annyi közöd van hozzá, mint szerinted nekem ahhoz, honnan az információd.
Felnevetek ezen vissza vágáson erős akaratú és nem a halálra készülő hangja van ismerősnek tűnik de egyenlőre nem tudom hova tenni, de válaszra méltatom.
Látom szavaimra csak részben figyelsz de azért megismétlem- közelebb hajolok hozzá és a fülébe suttogom Az információ egyenesen Ohentől van aki rég nem szárnyal szabadon mint szeretne.
Majd pár lépést teszek hátra nehogy megtámadjon,és figyelem megtörni nem fog de még válaszol.
- Ez esetben pedig nincs dolgunk egymással. Az istenek legyenek veletek!
Távozna de azért még utána szólok vidáman.
- Namelyr ha megtudok valamit a barátodról kereslek, vagy nem is hagyj üzenetet bármely helyőrségnél megkapom és ha tudok valamit üzenek. Neved a valódi nem érdekel még a végén miattad kerülök a sötétbörű Furiáskodó nőszemély figyelmébe és lássuk be egy alkalom bőven elég volt.
A nimfa felé fordulok és kezet csókolok neki.
-Ifjú hölgy saját érdekedben térj haza és ne köss bele minden mogorva húsevőbe némelyik sokkal nagyobb mint látszik.
Majd ismét Namelyr felé fordulok pontosabban a háta felé.
-Ha személyesen keresnél meg az erdő közelében van egy kis házikó ott megtalálsz vagy hagyhatsz üzenetet. További szép napokat.
Majd porrá szétesve a szélbe vetem magam és lelépek.

//Köszi a játékot még összefutunk:D//

/Kain mester/
*Utam elvezetett a déli szegletekhez a dzsungelbe tartok hogy magam fedezzem fel azon növény lelőhelyét mit még hajdanán Aden fedezett fel. Hasznomra válhat még az a növény hisz a segítségével bele tudtam jutni egy ember elméjébe. S ahogy a Dombságon haladok át egy ismerős élet jeleit vélem felfedezni. Régebben már találkoztam vele, s nincs is oly távol tőlem. Nesztelenül suhanok irányába, s mikor meglátom őt akkor jövök rá ki is ő valójában. Halk sugallat mintha csa a szél fújná az ember fülébe úgy szólítom meg őt.
- Kain.... Namelyr....
*Testem még nem látható, viszont jelenlétemet sem tüntetem el teljesen, majd jeleket formálok ujjaimmal s egyszerre több illúzió jelenik meg mellettem. Az egyik Aden ki ismerős lehetett számára. A másik sem maradhat ismeretlen hisz már jó ideje üldözi őt. Egy fekete alak dereng fel előtte, kiből végül Furia emberi alakja jelenik meg.
- Namelyr... mind a ketten oly állhatatosan kerestek téged... Ki ezért ki azért...
*Dereng fel végül saját alakom is, s fel vagyok készülve egy esetleges támadásra. Bár nem vagyok bizonyos benne, hogy egyből megtámadna. Azért egy tükör mágiát elő készítettem saját mellkasomra rajzolt rúnával.
- Még mielőtt megtámadnál érezve rajtam Fúria jelét, nem a fejedért jöttem...
*Vigyorodok el utolsó mondatom után s már várom mi fog történni.