Lanur-hegység

The member 'Huor Tiwele' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

//Februári küldetések 2. - Barát vagy ellenség?//
//Huor Tiwele//

„Ha a másik lábát is ellőttem, nem igazán tud majd mit csinálni.” *Nem vett elő több nyilat. Nem mozdult, csak nézte, hogy a nyila, hogyan fúródik bele az idegen épen maradt lábába. Azaz, csak nézte volna. A nyíl talált, azaz nem talált. A combra célzott, de nem talált el semmit, csak átszakította az idegen köpenyét. Egyik meglepetést, a másik követte, ugyanis, a következő pillanatban a köpenyes elővette a kardját, és szőrén-szálán eltűnt. „Vagy menekül, vagy…” *Elugrott a fa mögül. Csak pár centi választotta el az idegen kardjának pengéjétől. „Az egyszer biztos, hogy fény-varázslattal észrevétlenül nem lehet csak úgy eltűnni. Ez már nem fénymágia. Gyorsan be kell fejeznem ezt a játszadozást, mielőtt teljesen becsavarodik.” *Elővette a tőreit, és rárontott a mágusra. A jobb karjában lévő fekete tőrrel, ezúttal, a karját akarta használhatatlanná tenni.

Belnir támadása: 9 + 1 (fizikai támadóerő) + 2 (tőr sebzése) = 12

Huor Tiwele védekezése: 15 + 1 (fizikai védekezés) + 3 (varázsbot védekezés) + 3 (kard védekezés) = 22

Huor Tiwele kivédi a támadást.

The member 'Belnir' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

//Belnir//

*Elvétette. A természetellenes mágiának köszönhetően úgy sajgott a feje, mint még soha. Ellenfele tőrt rántott és Huor karja felé vágott vele. A mágus fegyverei azonban hosszabbak voltak, aminek köszönhetően távol tudta tartani magától az elfet. Egy ideig csak hárított, majd támadásba lendült. Az íjászra minden irányból záporoztak az ütések. Huor egyszerre támadt a botjával és a kardjával, 'minden-vagy-semmit' alapon.*

Huor támadása: 18

Belnir védekezése: 10

Belnir 16 életpontot veszít

The member 'Huor Tiwele' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

//Februári küldetések 2. - Barát vagy ellenség?//
//Huor Tiwele//

*A mágus gyorsan reagált. Hosszú kardjával, és botjával, könnyedén hárította Belnir támadásait. Belnir próbálta nyomás alatt tartani, de az idegen kitört alóla. Botjával és kardjával, egyszerre támadott. Két ilyen hatalmas fegyver ellen, nem tudta, soká tartani magát. „Te jó ég! Mit csinálok!? Fénymágia-használóra támadok? Ez nem egy fehér köpenyes, hanem egy fehérköpenyes! Úgy látszik a fekete cuccokból elég lesz ennyi. Abba kéne hagynom, mielőtt én is egy ilyen dühöngő állattá válok, de hogyan? Le kell fegyvereznem, és el kell távolítanom azt a nyílhegyet. Ehhez pedig szükségem lesz a fegyvereimre. Uralkodj magadon Belnir!” *A tőrével kivédett egy kardcsapást, de a botot már nem tudta kikerülni. A bot vége iszonyatos erővel találta arcon. Az ütéstől hátraesett, majd a csapás helyéhez kapott. „Óóóó, te rohadék!!!Nyugi, nyugi! Nem szabad esztelenül nekirontani. De a földön heverészni sem valami jó ötlet!” *Még vízszintesen, a mágus felé dobta az egyik tőrét, majd felugrott, és a másik fegyverével a jobb lába felé rohant.
- Lehet, hogy ez egy kicsit kellemetlen lesz, de meg kell szabadítsalak az átkomtól. Kimetszem azt a nyílhegyet!!!

Belnir támadása: 17 + 1 (fizikai támadóerő) + 2 (tőrök sebzése) = 20

Huor Tiwele védekezése: 14 + 1 (fizikai védekezés) + 1 (varázsbot védekezés) + 3 (kard védekezés) = 19

Huor Tiwele 2 életpontot veszít.

The member 'Belnir' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

//Februári küldetések 2. - Barát vagy ellenség?//
//Belnir//

*Az elf Huor felé hajította az egyik tőrét, majd a másikkal rögtön a mágusra rontott. A fekete penge felhasította Huor lábát. A sötétség még erősebben kezdte szorongatni a lelkét. A düh és a gyűlölet olyannyira elhatalmasodott az elméjén, hogy már nem volt ereje visszatámadni. Huor térdre rogyott és felüvöltött. Érezte, ahogy a kezében szorongatott varázsbot vadul lüktet és a sötétséggel küzd. A világ forgott vele és egy rövid ideig úgy érezte, hogy meg akar halni. A teste megfeszült, a fegyvereit elejtette, a következő pillanatban elájult.*

//Részemről vége //
http://U.i.: nem tudok privit küldeni, mert letiltottad... (lehet, hogy nem direkt, de akkor is le van tiltva)//

//Februári küldetések 2. - Barát vagy ellenség?//
//Huor Tiwele//

*Belnirnek sikerült megvágnia a mágus lábát, aki a következő pillanatban, térden állva üvöltött, majd elájult. Belnir teljesen kimerült. A tőrök kihullottak a kezéből, fél térdre ereszkedett, és mereven bámulta a földet.
- Vége. Elég volt.
*Keleten kezdett felkelni a nap. A napfény pillanatok alatt átjárta a korábban még oly sötét, oly komor erdőt.
- Ezt a napfelkeltét is megéltem. - a mágusra emelte tekintetét. – Most tennem kell azért, hogy Te is láss még ilyet.
*Levette a mágus tőrét, hogy ne kelljen még egyszer kezébe vennie a sötét pengét, majd nekiállt kiszedni a nyílhegyet. Nem kellett sokáig küszködnie vele. A vágás már elvégezte a munka felét. Szerencsére a mágus oly mély álomba zuhant, hogy nem érezte a fájdalmat. Miután végzett, letépett két darabot a fehér köpenyből. Az egyikkel ellátta a lábon lévő sebet, a másikkal meg…
- Bocs mindenért. Úgy látszik, azt a fehérköpenyes gyilkost csak kitalálták. – feltápászkodott, majd hátat fordított a napnak. – Ha magadhoz térsz, meghívlak egy mézsörre. Már ha megtalálsz.
*Elindult nyugat felé, háta mögött pedig egy fehér köpenydarabon feküdt a fekete nyílhegy, Avlanion, a vízesések városának irányában.

//Februári küldetések 2. - Barát vagy ellenség?: VÉGE//

*Az út a vizek városából ismét csak két napot vett igénybe, hogy a hegyek mélyébe ássa magát, az út bizonytalan volt, s nehézségekkel kitűzdelt. De csak az érheti el a célt aki minden áron véghez vinné azt mit kitűzött szemei elé. S most elég fontos tárgy lebeg szemei előtt, amit csak úgy elveszni nem hagyhat. Ha már ismét öntudatára ébredt meg kell keresnie kit elvettek tőle. Egy nagyobb kőről leugorva egy sziklafalhoz ért. Ami nem is oly meglepő hisz ez egy hegység mindennaposak ezek a képződmények. De ez az egy mégis más mint a többi, odahajol fülét a falnak szegezi. Mintha cérnaszálnyi hang csapná meg a fülét. Egy szomorú hang szinte már sírásnak mondaná. Fülét elhúzza a faltól majd szemével egy pontos rést keres rajta mit egy kulcsnak szántak. Húzza ki háta mögül tőrét, pörgeti meg ujjai között majd a kinézett helybe mártja azt. A sziklafal megmozdul a por esik ki apró kis törés közül majd egy ajtó tárul fel előtte. Tőre még mindig kezében van, elhúzza száját s végig néz friss ruházatán.
-Nem a legjobb ötlet a fekete... minden meglátszik rajta...
*Azzal tőre vissza kerül az őt megillető helyre, majd belép az ajtón szemeivel folyamatosan a földet pásztázva nehogy valami gonosz kis trükkel ide láncolják. S csontja itt nyerjék el az örök békét. Szeme megpillant egy fegyvert könnybe lábadnak. S ekkor veszi észre azt mitől a könnyek nem örömök hanem inkább a bánat könnyei.
-Mit tettek veled?
*Húzza végig ujját fentről lefelé a kőbe állított dárdán amiről szemmel láthatóan levágtak valamit ami még oda való lenne. Majd az ujj megáll s rácsavarodik a markolatra. Megpróbálja kihúzni a földből de az emberi erő nem elég ahhoz ami ezt a fegyvert védi. Szeme megvillan nem szól semmit, vöröslő tekintete a fegyvert nézi. A másik kéz igyekszik a jobb segítségére s az is rámarkol a fegyverre. Hatalmas kiáltással roppan ki a dárda a kőből. Nawa megpörgeti teste körül mintha csak tollpihe lenne a fegyver oly kezesbárány, hogy használója szinte élvezettel oltaná vele az életet. Csak a pengéje hiányzik, ami gyanúja szerint tőrbe lett öntve... S a tőr szintén csak nála van.
-Rágtak volna le csontig titeket a férgek... ilyen tenni egy ily nemes fegyverrel...
*Azzal rámarkolt jobb kezével a fegyverre, s mint sétapálcát használva elégedett de mégis fanyar mosollyal lépett ki a barlangból mi bezárult mögötte a feledés homályába vesztve e helyet.

//1. küldetés - Harc a trollal//
*A törpök városa felé indul, emlékei szerint a leggyorsabb út s az egyik legbiztonságosabb arra vezet. Habár nincs mitől tartania, ha vész közeleg előbb utóbb úgyis utoléri s menekülni előle fölösleges. Hatalmas sziklák között vezet az ösvény két oldalról, fehéres sziklafal veszi kőrbe. Csöppet sem megnyugtató látni, ahogy egy két kő megindul lefele hömpölyögve néhány méterrel maga előtt. Megáll kezét a földre teszi, érzett valamit s a kövek sem maguktól kezdtek el lefele gurulni. Semmit nem érez mintha az a valami eltűnt volna. Közelebb hajol a földhöz csukjáját lehúzza fejéről, majd óvatosan ráhelyezi fülét a földre. Szemeit becsukja koncentrál, hall valamit de maga sem tudja mit. Mintha csak szívverés lenne, egyenletesen ver s egyre hangosabb. Elemeli a fejét a földről beleszagol a levegőbe, szembe szél van s arról nem hoz semmilyen szagot, valószínű aki közeledik mögötte jár. S most pontosan megérezhette a szagát. Két lábra áll, körbe pillant még mindig csak semmi. De az a furcsa érzés ami benne motoszkál nem hagyja nyugodni. Valaki rá vadászik, nem igazán szereti a zsákmány szerepét betölteni de ha jól érzi most választása sincs. Körbe tekint, csapdát keres de semmit sem talál. Szemeivel a magas sziklafalat vizslatja. Érdekesen álló kő a peremen, lehet csak ő túl paranoiás s azért vél benne csapdát. De megérzésére hagyatkozik, s behúzódik egy kő mögé mi teljesen eltakarja őt. A hegyek között nem éppen kedvező a széljárás még így is ellene dolgozik. Egy kőkupac indul meg lefelé, közeledik a támadó de merről? Szemei vörösbe vált, megpróbálja előbb észrevenni támadóját mint ahogy ő tenné. Attól, hogy érezheti a szagot még nem látja. De jó a megérzés már nincs távol, s egyszer csak a háta mögötti kő porrá zúzódik. S ő hasra vetődik hallja elfütyülni feje fölött a szétmorzsolódott követ. Már pördül is meg lássa ki tudott ekkora pusztítást okozni mindössze egy csapással, s akaratlanul is csak ennyit tudott mondani a látványra ami szeme elé tárult.
-Azt a pi...
*De már nem is volt ideje befejezni a mondatot. Egy hatalmas troll állt vele szembe ki máris indította hatalmas buzogányát egy utolsó csapásra, amivel össze préselné akár csak egy szúnyogot.
Felpattan, oly sebességgel amiről még maga is kételkedett volna, hogy képes elérni. S amikor a troll felemeli bunkóját nem talál alatta semmi egyebet csak port. Értetlenül áll a nagy melák nézi a fadarab oldalát hátha ráragadt a test. Nincs szerencséje, hisz kit keres saját lábai között van.
~Hogy a francba került ide ez a mocsok... idefelé nem találkoztunk....
*Pillant fel a fölötte állóra ki dühében elkezdte össze morzsolni a nagyobb köveket mi mögé egy ember alaposan elbújhat. Szegény teremtmény annyi erővel áldotta meg a sors mégis, oly buta.
~Na most hogyan tovább.... látom hogy miféle de mennyire jó ötlet golyón dobni egy trollt?
*Pörgette meg kezében az egyik kést min furcsa kékes színű anyag volt. Sötétben még foszforeszkált volna is. Majd elhatározásra jutott, muszáj lesz megpróbálni a dolgot. S ha bejönnek a számítások a troll visítva fog összeesni. S mivel elég nagy a fájdalomcsillapító mi a tőrön van késöbb fog hatni. S ha már fájdalom csillapításról beszél ki is üti egy időre.
-Most vagy soha...
*Megcélozta a két hatalmas golyót a troll lábai között majd teljes erejéből, a kígyóéval ötvözve elhajította a dobókést mi egyenesen a zacskóba fúródott. Pár másodperc kellett mire a troll kiejtette kezéből a fegyvert majd az érzékeny pontra kapott. Térdre ereszkedett s ekkor pillantotta meg a megbújót. Valami furcsa nyelven beszélt talán a trollok hivatalos nyelve de ehhez ő nem értett. Eljött az idő mikor futni kell s ő ezt tette.
-A gyors!
*S azzal az irammal rohanvást futott a kanyon végéig addig míg csak bírta tüdővel. Út közben hallgatta a trollt ki fájdalmas üvöltés közben távolíthatta el a kést az aranypontjából. Szerencse, hogy mind különbözők vagyunk s mégis kicsit egyformák.
Egy kő mellett megpihent, lélegzetért kapkodva. Visszafülel az ordítás abba maradt, lehet hat a méreg s már rég pofával a földön alszik a lény. De azért nem bízta a véletlenre, ahogy kicsit erőt tudott venni magán ismét csak futásnak eredt. Minél előbb jusson ki a sziklák közül a nyílt terep már neki kedvez s ott arra fut amerre akar. Két órányi rohanás után megpillantotta a törpök városát. Érezte az irány most oda vezet semmi kétség ott legalább észre veszik ha közeleg a troll s talán tesznek is ellene. Lábát addig kapkodta míg a kapukhoz nem ért, s ott helyben seggre ült. S kulacsából két jó kortyot ivott, majd feje hátra dől.
-Ez az..

//Vége//

//A fehér ork, s a mágusok//

*Tarsis-tól a Lanur-hegységig... Nagyobb távolság nem igen található Lanuriában; ezen van most túl a két mágus. Rengeteg idejük volt megismerni egymást... Csakhogy nem így történt. Wyerre a rövid kis utasításokon kívül (amiket Huor - ki tudja miért - felettébb mulatságosnak talált) nem sokat beszélt. Huor eleinte próbált nyitni a lány felé, de hamar rájött, hogy a kettejük közt húzódó falat a Lanur-hegység lábáig sem lesz képes áttörni, így felhagyott meddő próbálkozásaival.*
-Tábort verünk - jelenti ki a lány. - Hozz tüzifát...
*Wyerre kérésére Huor mosolyogva meghajol; imitálva, hogy ő a lány szolgálója.
Valószínűleg hetek óta nem esett az eső errefelé; a fák között heverő gallyak csontszárazak. Az erdők errefelé már szinte csak fenyőfákból állnak. "Nagy láng, kis hő. Nem épp a legjobb párosítás számunkra." Nincs mit tenni; Huor fölmarkol annyi gallyat, amennyit csak bír és visszatér Wyerre-hez, aki épp meditál. Valahányszor tábort vertek, mindig ez volt a menetrend: Huor fát hoz, Wyerre meditál. Az egykori fehér mágus már nem is tulajdonít jelentőséget neki. Halkan - hogy ne zavarja a lányt - leteszi az összegyűjtött ágakat. Nem veszi észre, hogy a lány közben végzett a meditálással...*
-Fehérke... kapd el...
*Huor előbb mozdul, minthogy megláthatná a felé repülő almát... Jobb kezének ujjai hajszálpontosan fonódnak az érett, piros gyümölcsre.*
-Köszönöm.
*Mielőtt beleharapna, megenged magának egy mosolyt társa felé.
Késő délutánra jár az idő; a tűzgyújtás még legalább egy óráig ráér. Huor úgy dönt, felméri a terepet.*
-Maradj itt, én körülnézek egy kicsit.
*Wyerre válaszát meg sem várva veti bele magát a fenyves sűrűjébe...*

Huor már eltűnt szemeim elől, mikor hozzá akartam szólni. Az ostoba! Veszélyes ilyenkor egyedül kószálnia. Vállamra fektetem fegyverem pengéjét lapjával, s elindulok Huor nyomain. Más helyzetben nem érdekelne a dolog, de a küldetés előtt azért nem kéne elpatkolnia. Kis gyaloglás után már éreztem jelenlétét, s egy idegen hang is felkeltette figyelmem. Hezitálás nélkül indultam meg arra. Ork… A bozótosok takarásában lopakodtam a férfi mögé. Már rá is támadott. Nagyszerű mondhatom. Kecsegtető a gondolat, hogy megnézzem mi lesz a műsoruk vége, de nem érek rá egész álló nap. Csak annyira húzódtam kijjebb, hogy lássam a fehér ork alakját. Jobb kezemmel a földre nehezedve mormoltam varázsigém. Huor már érezhette jelenlétem, talán már felém is nézett, mikor az orkra elért mit neki szántam. A földből vaskos „lap” szerűen lökődött ki egy-egy darab, mi két oldalról nyakmagasságban érte az orkot. Csak annyira tartotta fogságban, hogy a további megmozdulásait visszatartsák.
- Ne kószálj egyedül… - dühösen meredek Huorra. Ha már most felkelti az ellenfél figyelmét, esélyünk sem lesz.
- Te meg… talán a segítségünkre lehetsz. – Mutatok már elővont kardommal a "fogolyra".

//Frikk és a mágusok//

"Mikor bújik már elő?..."
*Huor lelassította a lépteit, hogy a bokrok közt lapuló idegen ne veszíthesse szem elől. Nem is tart sokáig; az ork előlép rejtekéről és az illő köszönés helyett ostorával Huor lába felé csap. Bizonyára azt hiszi, mert húzza a lábát, könnyű préda. Nagyobbat nem is tévedhetne. A mágus varázsbotját teszi az ostor útjába, hagyja, hogy rátekeredjen, majd nagyot ránt rajta. Ha az ork nem engedi el fegyverét, minden bizonnyal orra bukik, de legalábbis kibillen egyensúlyából. "Wyerre?" A lány varázslata ártalmatlanná tette az orkot. "Ügyes..."
-Ne kószálj egyedül... - a lány dühösen mered Huor-ra.
-Azt mondtam maradj... - a mágus elharapja a mondat végét, de a lány valószínűleg így is megértette.
-Te meg... talán a segítségünkre lehetsz. - mutat a lány az orkra.
-Térjünk is rögtön a tárgyra! - lép közelebb Huor a megbénított rabhoz. - Hol van Mordul?
*A mágus ujjai fenyegetően szorítják meg sárkánycsont botját. Nem akar hosszas 'kérdez-felelek'-eket játszani. Ha az ork nem tud semmit, vagy nem hajlandó beszélni, akkor a legjobb az, ha nem hagyják életben...*

Huor már elém kerekedve kérdezte az orkot. Ő egyértelműen nem ért a vallatáshoz. Az is mesterség. Őrült ember az, aki azt gondolja, hogy szigorú tekintete már választ fog sarkallni bárkiből. Napokig is eljátszhatnánk itt.
A Mágus mellé állok, kit felmérve tekintetemmel odébb taszajtok kissé. Az orkra nézek, sárga fogaira, pár száll hajára, majd a piros szemekbe.
- Jól tudod ki az a Mordul, csak játszod itt az ostobát te mocsadék! – Szegezem fel kardom. – Mond el szépen… Különben a beleidet fogják dalnokok pengetni, mikor történetedet regélik majdan. 
Szemeimben újból a tomboló vad vette át a helyet. Most nem számított senki, s semmi. Onoria sem érdekelt, a sorsom mi számított, amit ezzel a küldetéssel, egy fokkal javíthatok.
- Megölöm Mordult… a segítséged nélkül is te féreg… - sziszegem az ork arcába. A klán által kiadott emberekkel nem tartott ennyi ideig egy küldetés. Mindig gyorsan, s pontosan végeztünk el mindent. Most meg, ez az időhúzás…
- Gyere csak, gyere csak te szörnyeteg… apró darabokra kockázlak fel, s azt etetem meg gazdáddal. – Jobb lábammal dobbantva oldom fel, mi zárva tartotta az orkot. Vagy köhög most valami épkézláb segítséget számunkra, vagy gondolkodás nélkül megölöm. Két kézzel markolom meg fegyverem, ajkaim résnyire maradnak nyitva, készen, ha kell, szavaim használva igézek meg valamit ellene. Huor most talán elcsodálkozott rajtam, nem tudom, kerültem a tekintetét. Csak fejjel intettem neki, hogy húzódjon odébb, közben lesem véve szemem az ellenfélről.

//Frikk és a mágusok//

*Huor látja, amint Wyerre-ben elpattan valami... "Ez megöli, mielőtt beszélhetne..." Valamit tenni kell. Az ork élete Huor számára teljesen jelentéktelen, viszont a küldetés áll vagy bukik azon, hogy sikerül-e információt szerezniük az orkok táboráról.
Talán ki lehetne valahogy használni a lány agresszivitását...*
-Jobb, ha elkezdesz beszélni. - néz a vörös szempárba Huor. - A társam nem viccel...
"Tényleg beszélj, különben sokkal előbb fogsz meghalni, mint azt gondoltad volna..."

//Jó zsaru, rossz zsaru? //

//Wyerre és a két furcsa lábú szerzemény  //

Huor csendben van, alig locsog. Valamelyest ez megkönnyíti a helyzetem, hisz nem hívja fel magára a figyelmet. Közben az ork is kiélvezheti kis idejű szabadságát. Futni nem hagyom…
- A tiéd? – vonom fel szemöldököm -, Akkor miért nem ölted meg eddig? Gyáva vagy… ez lehet a magyarázat. Félsz Mordultól te söpredék… – az ork közelebb lép hozzám, de tartja a távolságot mindkettőnktől. Egyik kezében fogazott kardja, másikban az ostor, készen áll a harca…
- Ne hasonlíts magadhoz te átokfajzat! Ég és föld a különbség kettőnk közt! Nézz csak magadra… - Közelebb megyek az orkhoz. – Utolsó esély… hogy csiripelj a vezetődről. Különben jó eleség leszel a férgek számára. – Eszembe ötlött, mi lenne, ha ezt az orkot tennénk Mordul helyére. Ő lenne a báb, talán egyezséget köthetnénk… Bár, a csöppnyi agyával nem biztos, hogy megértené a tervet. Huorra pillantok, ő talán egyszerűbben el tudná magyarázni… hisz "rokon lelkek". Az ork görbe lábát elnézve, gyorsasága közel sem olyan, hogy tempót tartson velem a harcban. Most kiderül, vagy behódol... vagy ostoba, s nekitámad két Mágusnak...

//Frikk és a Mágusok//

"Ez az ork szintén meg akar szabadulni Mordultól? Esetleg, ha őt tennénk a helyére... De ezt, hogy lehetne véghez vinni? Ha megöljük Mordult, aztán odanyomjuk a többi ork elé ezt a szerencsétlent, akkor ott helyben feldarabolnak mindhármunkat... De, ha nem Mi, hanem Ő ölné meg Mordult (na persze egy kis segítséggel), akkor a törzs valószínűleg ellenkezés nélkül elfogadná vezetőjének..."
*Huor megköszörüli a torkát.*
-Bocsáss meg, kedves ork... A világért sem szeretnénk megfosztani attól az örömtől, hogy Mordul fejét a kardodra tűzhesd. Épp ezért lenne egy ajánlatom... Mit szólnál hozzá, ha segítenénk neked megölni Mordult? Persze senki nem tudna rólunk, csak a Te neved maradna fent, mint a 'leghatalmasabb fehér ork, aki valaha a világra jött'. Na persze akkor, ha megölöd a vezéredet, Neked kellene a helyébe állni, ami hatalmas felelősséggel jár...
*A mágus itt tart egy kis szünetet, hogy az ork kapzsiságának legyen ideje dolgozni...*
-Nos mit szólsz hozzá?...

Na most jött el a pillanat, hogy elegem legyen az orkból. Aztán Huor szavaitól is borsódzott a bőröm. Talán tényleg hasznát vehetjük ennek a szörnynek. De jobbnak vélem, ha most odébbállok. Különben nem tudom majd eldönteni, hogy az idegesítő fehér ork, vagy a hízelgős Mágus legyen az első... 
- A tiéd a terep, én nem koptatom a szám erre... - legyintek magam elé. Hátat fordítok nekik, és elindulok a "táborhelyünk" felé.
- Te pedig ocsmány teremtmény, ajánlom, hogy még ne támadj rá Huorra... kellenek a nyílfogók... - Gonosz mosoly kúszott arcomra, amint hátraszóltam még utoljára. Talán tréfának vehették, de nem annak szántam. Az orkot sem fogom istápolni. Ő csak egy eszköz lesz, egy kis segítség a terepismeretével. Aztán, ha minden kész, majd rendelkezünk az ő élete felett is. 
Nem néztem hátra, hogy követnek-e. Egyik sem az a csendes lopakodós, hogy ne hallanám meg a léptüket. 
Végre, nyugalom... A levegőbe szimatolok, mintha valami megváltásnak érezném, hogy nem osztozkodom a teremen. Huor most kinyithatja a száját, talán jobban érti az orkok nyelvezetét.

//A jó, a rossz és a csúf  //

"Eddig minden jól alakul... Remélem Wyerre tudja, hogy csak Mordul a célpontunk; különben a végén képes és mindenkit lemészárol."
*Huor nem veszi le a tekintetét az orkról, noha tudja, hogyha ez a söpredék rátámadna, azzal élete utolsó baklövését követné el... A mágus nem aggódik túlzottan most, hogy sikerült megnyernie az ork együttműködését. Viszont ahhoz, hogy igazán a segítségükre legyen, Huor-nak továbbra is az előbbi, behízelgő hangnemet kell alkalmaznia. A mágusnak majdnem kifordul a gyomra, amikor megszólal.*
-Nos, igen tisztelt ork úr! Igen hálásak lennénk, ha elvezetnél minket a törzsed lakhelyére és megmutatnád nekünk, hol találjuk Mordult.
"Gusztustalan, hogy ilyen mélyre süllyedtem... Jobb érzés volt, amikor gyilkos voltam! Bár megint az lehetnék, e helyett a mocskos hízelkedés helyett..."