Olassië, az elfek városa

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-11, 11:30 am

//Lothár, Carnë, Kain nyugati városrész//

*Olassië. Az elfek utolsó, nagy városa. Ha nem vesszük figyelembe a nyugati szeglet nagy sík vidékén megbújó kis kúriákat, és egészen kicsit tünde településeket, melyeket már Elsga pusztulása után alapítottak.
Ha ez a város elesik, akkor mondhatni, végleg leáldozik a szépek népének csillaga.
Thalion úr még mindig térdét támasztva figyeli a körülötte zajló dolgokat. Mintha lassított felvétel lenne, mintha nem is hallana, a hirtelen erő, mely távozott belőle és érkezett is, megbénítja egy időre.
Látja, amint nem messze Nororina letelepíti egy épületbe a sebesülteket és látja, ahogy a házat biztosító harcosok elfoglalják helyüket, felhúzzák a pajzsokat.
Látja a távolban, a lángoló házak felett gyülekező fattyakat és látja azt is, amint felettük izzó, fehér fényesőt zúdít rájuk valami.
Hamarosan meg is látja a grifflovast és az arany sárkányt, amint kitörnek a fattyak tömegéből.
Itt van hát a sárkány és a különös nimfa is.
Magában nyugtázza, hogy mindketten népéért küzdenek. A nimfában nem csalódott, ahogy Elonar népében sem soha.
A sárkány pedig kellemes meglepetés neki, látja, hogy odateszi magát, s magában a ki nem mondott gondolatokért még bocsánatot is kérne tőle, ha lenne rá ideje.
Oldalról kel védelmére egyik harcosa, ki a falat védi. Arra kapja fejét, s látja, hogy az ork fejszéjét a tünde kardja hárítja el testétől.
Biccent neki, s lassan kezd visszatérni a csata kemény valóságába.
A kard még mindig ott van kezében, s már hallja a surranó vesszők hangját, a harcolók ordítását, a kardok csengését, s a haldoklók hörgését is.
Harcosa még mindig érte küzd és ekkor kipillantva a falon kívülre pillantja meg Olassië cserjéit, melyek megindulnak az orkok ellen.
Nem a sárkány tette, nem a társai, kiket lefoglal a harc. A nimfa lehetett, jön rá pillanatokkal később, az a nimfa, aki láthatóan bajban van.
Megindulnak a fattyak is és látja azt is, ahogy többen a nimfára támadnak.
A vezér egyik elesett íjásza íját és vesszőit veszi magához, s már ajzza is a fegyvert.
Három bőrszárnyú szörnyszülött támadja a grifflovast, de az éles tünde szemek már újra élnek, s a kezek sem remegnek a fáradtságtól.
Süvít a tünde nyílvessző és előbb az egyik Carnët támadó fatty szárnytövében landol, majd a második kilőtt már a testére irányul.
Nem tétlenkedik, kilövi a másodikra is vesszőit, s ha még mindig oly pontosak, mint rég, akkor a háromból kettő fatty le is hull a grifflovas mellől.
Azonban mostanra már a mellette küzdő harcos, kinek életét köszönheti, nem tartja tovább az orkok tömegeit, azok áttörnek rajta.
Az elf vezér kardra kap, s annak kirántásával már át is vágja az első közelébe eső ork karját, és mikor az a vérző végtagot markolva ordít, a második mozdulattal fejét vágja le.
A következő körül már egy félfordulattal indul meg, s így háta mögé kerülve vágja le.
Azonban már odaérnek az első fattyak is a falra, így kénytelen velük is foglalkozni.*
- Két sorba a falakon. Egyik fele a fattyakkal, másik fele az orkokkal törődjön!
Gyerünk! Nincs idő!
Íjakat elő, tüzet nekik!

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-14, 3:44 pm

// Mitsuko //

* A torlasz eltakarításával már csak az ajtó mérete jelent problémát a fattyaknak, de mintha nem is foglalkoznának ezzel, hiszen mostanra már láthatják, hogy csak ketten vannak a szobában és abból is csak egy akarja felvenni a harcot.
Felszerelésük meggátol abban, hogy olyan gyorsan intézhessem el őket, amilyen gyorsan be tudnak jönni az ajtón.
Már rögtön az első pajzsát maga elő tartva hárítja csapásomat, ami után bár kicsit megtántorodik, de sikeresen bejut a szobába. Ahova, szinte egyből utána követné másik társa. Az ő esetében már nem hibázhatok.
Kardom egyenesen páncélja résébe hatol, ahonnan azonnal távozik is, együtt annak lelkével. A fatty szinte azonnal kővé is dermed, ezzel saját társai előtt torlaszt képezve, míg a már bejutott felé fordulhatok, hogy azt vegyem kezelésbe.
A fatty támad először, amit kardommal sikeresen hárítok, de pajzsa megint a jó helyen van a jó időben. Végül kikerülés után sikerül mély sebet ejtenem rajta. A sérülés utáni hátrálásnál érkezik kulcscsontjához a halálos csapás Mitsukotól.*
- Mért beszélsz többes számban? Hol van a másik személy? Én nem látok mást….. Mi a neved?
* Az ajtót eltorlaszoló szobor, darabokra hullik.*
- Később !
* Ezzel fordulok is az ajtó irányába, hogy a következő igyekezőből ismét szobrot készítsek.*
- És ki vagy te? Honnan tudod a nevemet?
* A kardom elhagyja a tetemet, mielőtt az ismét rövidéletű torlaszt képezne az ajtóban.*
- Gylnra Radek vagyok, üdvözöllek!
* Kezét gyorsan megrázva folytatom.*
- A többit később! Hosszú lenne!
~ Ki tudja, hogy fogadnád, és mennyi időnk van.
* Érzésem nem csal meg. A fattyak sem tétlenkednek tovább. A szobor fejét lecsapva egymás után dobálják befele a meggyújtott ruhadarabokat. *
- Már csak ez kellett!
* Egymás után nekilátok eloltani a bedobált problémaforrásokat, de nem elég gyorsan. Egyesek miatt már lángra is kap a szobában található többi ruhaanyag.
A lángok egyre nagyobbak lesznek, és láthatóan nem bírunk el velük.*
~ El kell hagynunk a szobát!
* Először az ajtó felé nézek, de nem tudhatjuk még hány fatty várakozik kint ránk, érzéseim pedig azt súgják több, mint amennyivel elbírnánk, így az csak végszükség esetére marad. Ekkor jut eszembe egy másik lehetőség, amit korábban becsuktam.*
- Az ablak! Menj az ablakhoz, addig én itt maradok!
* Mondom neki miközben még mindig a tűz hátráltatásán fáradozok, de közben a fattyak is meghallották felkiáltásomat, ezért már nem törődve a kifüstölésünkkel próbálnak újra bejutni a szobor elpusztítását követően.*
- Kint is lehetnek! Ott vagy már?
* Kérdezem miközben az ajtóban omladozó szobrot figyelem., mert ha még nem akkor fel kell tartanom a fattyakat, ha igen akkor én is követem őt.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-15, 5:11 pm

//Carnë, Lothár, Thalion//

*Kain sikeresen hagyja el a sárkányfattyak seregének zömét. Aranysárga szemei végre felderítik a körülötte lévő állapotokat. Először a levegőben néz körbe, és meg is pillantja a nimfát, még úgy látszik, hogy van neki szabad pillanata, talán még nincs szüksége segítségre, így a kapu felé veszi az irányt, hiszen azért is jött ide.
Látja, amint az első elfek a sebesülteket sebtében eszkábált hordágyakon behordják egy épületbe, míg társaik elfoglalják a ház védelmi pontjait.
Aztán közelebb érve már csak a szétfonnyadt fát pillantja meg, melyet korábban Thalion úr pusztított el, s a hatását is az orkok között.
Jó néhányan hevernek a széthullott fa darabjai alatt, vagy társaik fegyvereiben elesve távolabb.
Egy másik fa mellett csillan meg valami a tűz fényében, s a tömény fémbe öltöztetett alak emlékezteti egy bizonyosra, kivel Telar fogdáját osztotta meg egy rövid ideig.
Sebesen száll, s nyomban támadó pozíciót vesz fel.
Két ork támadja a fa közelében álló harcost, és a sárkány őket veszi célba. A nemes bizonyára nem látja közeledtét, hiszen éppen a rátámadó orkokkal van elfoglalva, míg a sárkány a háta mögül érkezik.
Kain gyors, mondhatni zuhanó repülését csak az utolsó pillanatban lassítja le, épp Lothár előtt, szárnyait már előbb hatalmasra kiterjesztve, s kapja is fel a két tátott szájjal bámuló orkot. A lándzsást még a szúrás pillanatában markolja el karmos lábaival, másikat pedig hatalmasra tátott szájával marja el, s a nagy, hegyes fogak bele is mélyednek a borzasztó ízű kétlábúba.
Ha lenne ideje és sárkányként alkalmas lenne rá, most fintorogna is. Mindig is utálta az orkok ízét.
Namelyr meglebbenti szárnyait és azon mód el is indul felfelé, s az egyik orkot, azt, amelyiket a lába között tartja fogva, viszi fel, még magasabbra, míg fejszés társát odavágja a következő támadók tömegébe, akik a kidöntött fán épp Lothár felé igyekeznek. Így legalább van ideje a közelben lévő elfeknek csatlakozni az evolyranihoz, hogy együttes erővel állítsák meg a közeledő támadókat.
A másik orkot már a falon kívülre viszi, s le is dobja egyenesen, az alant hemzsegő tömegbe.
Egy pillanatra el is ámul a megelevenedett erdőn. Úgy tűnik, mintha lába nőtt volna a fáknak, s így szállnának harcba a város védelmében.
Ekkor érkezik az árnysárkány és bár Kain épp visszafordul a levegőben kelet felé, meg is lepi őt. Hirtelen jelenik meg előtte, szintén kiterjesztett szárnyakkal és a sötét test fogai máris sebezhető pontot keresnek az aranypikkelyes testen.
Nem ez az első, akit ellene küldenek. A háborúban látta ezt már fekete köpenyesektől, nem is egy alkalommal. Kain hosszú nyakát félrekapja a csattanó fogsor elől, s ordítva támad vissza, ám az ő harapása is csak a sötét semmiben csattan.
A két sárkány összeakaszkodik. Namelyr tudja, hogy az árnysárkány is kénytelen fizikai testet ölteni, ha fizikai sebet akar rajta okozni, és akkor sebezhető is lesz ő is.
Igen látványosak így ketten. Mintha a fény és a sötétség találkozna.
A hatalmas, arany-vörös színben pompázó, és a sötétségben bujkáló, még sötétebb ellenfél harca.
Egyik szárnyaival szinte szelet kavar a magasban, másik pedig sötét, néha el-eltűnő felhőként úszik a levegőben, s akkor ölt csak igazán testet, amikor épp harapni, vagy marni készül.
Végül jobb híján összeakaszkodnak, és a két hatalmas alak, forogva kezd hullani vissza Olassië óriásfái közé, a város falain kívülre.
Namelyr a levegőben forogva tudja, hogy ha túl alacsonyra kerülnek, akkor már késő lesz, akármilyen erősek is a szárnyai nem lesz képes lassítani a zuhanást a földet érés előtt.
Erejét megfeszíti, közvetlen közelről fúj egy lángcsóvát épp a harapni készülő árnysárkány pofájába, majd, ellöki magától minden erejével ellenfelét. Hogy biztosra menjen, megidéz egy energiaburkot is.*
- Energie kokon!
*Alig látszó gömb jelenik meg az árnysárkány körül és az őrjöngve próbál kitörni, csakhogy ha minden jól megy, a gömb kitart a földet éréséig. Minden esetre Kain a levegőben megvárja, mi lesz ellenfele sorsa, hiszen ekkora erőt nem szívesen hagyna a saját háta mögött, hogy hátba támadja, amikor visszafordul a fattyak felé.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-16, 2:24 am

//Gyl //

- Gylnra Radek vagyok, üdvözöllek!
~Radek… Gylnar…
*Rázta meg a kezem miközben én elmondtam magamban a nevet, majd miután elengedte a kezemet, éles fájdalom hasított a fejembe a lehető legrosszabb pillanatban. *
- A többit később! Hosszú lenne!
*A sárkányfattyak, nem törődve azzal, hogy akit épp megszabadítottak fejétől nemrégiben még élő társuk volt égő ruhadarabokat kezdtek el dobni a szobába. Egyelőre, nem törődtem vele, hisz kínzó fájdalmam lekötött, de pillanatnyi koncentrálás után már-már sikerült összpontosítanom.*
- Már csak ez kellett!
- Várd ki a végét…
*Szólaltam meg, majd lekászálódtam az ágyról, hisz mégsem ülhetek ott tétlenül a saját, ágyon való sütésemre. Miután lekászálódtam, már kezdtem érezni, hogy fizikálisan fáradt vagyok és testem egy-egy ponton fáj is, de megszerzésük okára nem emlékeztem, bár, ha ilyen lények vannak a palotába, akkor nem kérdéses kik vettek részt a sebek beszerzésében.
A meggyúlt ágyneműket és egyéb dolgok oltása nem igen volt sikeres, de a fojtogató füst egyre csak sűrűbb és sűrűbb lett már-már fojtogatott. Már elkezdtem fuldokolni mikor Radek szólt.*
- Az ablak! Menj az ablakhoz, addig én itt maradok!
*Több szó se kellett számomra máris meglódultam abba az irányba ahonnan a több fényt láttam, s az ablakot véltem felfedezni. Egy mozdulattal elfordítottam a rajta lévő zárat, majd megragadva a szárnyakat kitártam az ablakot. A huzat máris csökkentette a szoba füsttartalmát és a fojtogató szag immár kevésbé akarta az életünket kioltani.*
- Kint is lehetnek! Ott vagy már?
* Hátra fordulva máris megtekintettem Radekot, aki a barátjukat széttörő sárkányfattyakkal állt szemben egyedül. Néhány, az eseményekhez viszonyítva, lassú, de viszonylag nagy léptekkel Radek mellé kerültem és nem éppen udvariasan köpenyének egyik masszívabb részénél megragadtam és magam után rántottam.*
- Földszint, ki az ablakon és tűnés innen, különben meghalunk.
*Mondtam majd elengedve Radek köpenyét, kezemet megtámasztottam az ablak párkányán és lábamat átlendítettem a „külvilágba”, s rögtön le is buktam. Kicsivel utánam Radek is követett, éppen a kellő pillanatban, s fejünk fölött máris, akadály mentes úton száguldhatott el egy kisebb méretű kard.*
- Hajszál híján.
*Mondtam halkan, majd gyors körülnézés követően máris magam után rántottam Radekot, hogy minél hamarabb elhagyhassuk a palota eme ablakát, bár sejtettem, hogy ezzel csak a palota élősködőitől szabadultunk meg. Sárkányfattyak követve példánkat, kiugrottak az ablakon, már amelyiküknek sikerült. Az első kettő kisebb termetű után a nagyobbik igen szorosra préselhette magát, ha a többi se előre se hátra nem bírták tenni. Egy idő után szinte már Radek húzott engemet lassúságom miatt. És elérkezett az a pont, aminek nem örültem és biztos voltam benne, hogy Radek sem örült neki. Fattyak indultak meg felénk szinte szemből az égről, míg hátunk mögött a két fatty kerített.*
- Itt a vég…
*Gondoltam, hisz egy ember és egy egyszerű elf nem igen tud megküzdeni 6 fattyal egyszerre csak úgy. Fájdalom ismételten beállt a fejembe, melynek nem most jött el az ideje, s minden erőmmel azon voltam, hogy elmulasszam, míg végül feladtam. Szememet összeszorítottam, s úgy vártam a fattyak becsapódását.*
~Meghalunk…. Élni akarok!
* Ordítottam magamban, s nyakamat behúzva, ökölbe szorítva kezemet vártam. Egy bizsergés indult meg gerincem mentén, majd lapockám alatt összpontosult. Vakító fehérség támadt, s nem hittem a szememnek.*
- Sz-szárnyak?
*Kezdtem bele a dadogásba, de nem csak az én arcomra ült ki a hitetlenség jelei, Radek is osztozott velem, majd észrevettük, hogy a Fattyak a földön hevernek és fejüket fogják.*
- Futás!
*Szóltam rá Radekre, majd megindultunk kihasználva a menekülési lehetőséget. Egy eldugott kis helyre érve, ahol már a pusztítás végbemehetett, lihegve álltunk meg. A szárnyakra rátekintve csodálkoztam. Éreztem benne a mágiát. Erről árulkodott színe is melyben a fehértől a kék színig minden árnyalat megtalálható volt, az állandó változatosság mellett. Nagysága, mondhatni, éppen megfelelő volt.*
- Ez… ez mi? H-hogy került?... a hátamra… Mi történik itt?
*Kérdeztem szinte kétségbeesve.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-16, 4:18 pm

*Az ork megölése után, két újabb ork támad rám, az egyik egy lándzsájával próbál leszúrni. Már készülök a támadás kivédésére, amikor hirtelen megjelenik előttem a egy sárkány és el kapja a két orkot, majd felrepül a magasba. ~Nem is tudtam, hogy van velünk egy sárkány.~ Mondtam magamban meglepetten, közben a sárkány az egyik orkot odavágja a felém közeledő orkokhoz. ~Talán, majd meg köszönöm neki, ha túlélem ezt az ostromot.~ Gondoltam magamban, majd észre veszem, hogy egy elf harcost két ork is támadja. Bekészítem a pallosomat és neki támadok az egyik orknak, Szerencsémre az ork háttal állnak nekem így nem tudja kivédni a támadásomat. Teljes erőből a hátába vágom a kardomat, amitől fel kiált és társa meglepetten a felé néz, az ork figyelmetlenséget kihasznál az elf hason szúrja a másik orkot. Kiszedem a kardomat az ork testéből, majd megszólítom az elfet. -Jól vagy?- Kérdeztem tőle, közben felkészülök újabb orkok támadására. De már egyre jobban fáradok, és a horpadás is nagyon zavar a páncélom hátulján.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-17, 1:21 pm

* Megindultak a fák, mondhatni kisebb földrengést csinálva ezzel a nyugati kapunál. Indáikkal körbefonták az orkokat és földbe döngölték őket. Tömegével pusztultak, nem volt esélyük ellenük. Közben ismerős vijjogó hang hallatszódott a levegőben. Megérkeztek a sárkány fattyak. *
- Régi ismerősök! Nem éppen kedvesek!- kiáltott fel a nimfa –
* Ők aztán nagyon nem hiányoztak innen, velük nehezebb dolguk volt a fáknak. Olyan gyorsan cikáztak a levegőbe, hogy az indákkal is nehéz volt őket elkapni.
Hárman támadnak Carnëra, nem kímélve őt ezzel! Valaki íjával segít neki, mert tőle nem messze egy nyílvessző csapódott az egyik fattyba, majd még egy. Ezzel a háromból egy kilőve. Utána már lövi is ki a másodikat. A nimfa alig tér észhez, mire hullik is a következő ellenfél a levegőből. *
~ Igazán ügyes ez a Thalion, azért ezt nem tudná bárki utána csinálni! Bátor és igazán jó vezető! Sokat köszönhetünk Neki! ~
- Hoppá! – kapott a fejéhez Carnë-
* Erre igazán nem számított. Annyira elmerült gondolataiban, hogy egy sárkányfatty, majdnem leszedte a fejét. A rátámadó utolsóval neki kell elbánnia, és közben jó, ha odapillant az őket segítő fákra is. Láthatóan jól végezték a dolgukat és tudták, hogy mit kell tenniük.
Egy inda hirtelen elkapta a harmadik sárkány lábát, majd megpördítette a levegőbe és messzire röpítette. Igazán jó sora volt akkor Carnënak, nem volt túl sok dolga a három támadójával. Közben látta megérkezni Kaint is, akinek szokás szerint egy újabb ismeretlen támadója akadt. Egyből felvette vele a harcot az árnysárkány kinézetű alakkal a levegőben. Látványos volt, ahogy a két sárkány szinte körbe fonta egymást. Az arany és a sötét összecsapott egymással, majd együtt zuhantak a mélybe.
Carnë miközben egy pár pillanatra felpillantott rájuk úgy érezte, hogy ereje fogytán volt ahhoz, hogy a fákat és indáikat igazán irányítani tudja. Minden koncentrációját összeszedte hát és tette a dolgát. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mitsuko, Gylnar, Thalion, Carnë, Lothár, Kain//

*A felkelő nap sugarai végigsiklanak Lanuria keleti felén, átkelnek a Hajnal ezüstösen csillogó csíkján, s felkapaszkodnak Olassië fáira. Filnoren várának égbe nyúló sötét alakját világítják meg, s rácsodálkoznak az alatta folyó eseményekre.
Az elfek városa kemény ostrom alatt áll. Felülről Filnoren sárkányfattyai támadják, az erdő fái közül pedig szürke orkok hadserege, trollokkal megtámogatva.
Az északi kerületekben béke honol. Az elf seregek visszavonultak, a fattyak pedig pusztítanak, fosztogatnak, és túlélők után kutatnak.
A keleti városrészben eközben Onaebaer vezetésével elkeseredetten tartják a város ezen részét a védők. Minden házrom egy fedezék, minden ház egy kis vár, melyet a fattyaknak el kell foglalniuk, ha le akarják győzni az elfeket.
A palotánál Taltaur háromszáz harcosa kiveri a sárkányfattyakat a szállásokról. Sietve tisztítják meg a palota teljes területét, és gyűjtik össze a még élő harcosokat, de már csak azután jutnak el Mitsukoék szobájáig, miután a két harcos kimenekült az ablakon keresztül.
Odakint azonban a város ezen részét már ellenőrzése alatt tartó fattyakkal kerülnek szembe.
A Mitsuko hátán hirtelen nagy fényességgel megjelenő szárnyak a környező támadókat elvakítják. Azonban a nagy fényesség másoknak is feltűnik, és távolabb már nem olyan vakító. Sárkányfattyak tucatjai fordulnak a levegőben a palota felé, s kezdik keresni az előbbi, látványos fényjelenség forrását.
A szállások ablakán eközben már elfek ugranak ki, s intézik el sorban a fejüket fogó fattyakat.
Nincs sok idő, a palotát már átkutatták, kimenekítették a még élő védőket, és a kapun és az ablakokon, kijáratokon özönlenek kifelé.*
- Gyertek velünk! A nyugati kapuhoz vonulunk vissza Thalion úrhoz. Ott még tartjuk magunkat.
*Fordul Taltaur Mitsukohoz és Gylnarhoz. A tündék idegenkedve nézik a furcsa jelenséget a kék elf hátán, de ez nem a megfelelő hely, vagy idő töprengeni a szárnyakon. Egymást fedezve indulnak kifelé a palota mellől, mely a város középső területein fekszik. A sárkányfattyak máris támadják a palotából távozó csapatot, mely egyaránt elit harcos és íjász elfekkel veszi fel a harcot ismét.
Halathial továbbra is hátrál. Nem tudja, hogy Taltaur és csapatai sikerrel jártak-e a palotánál, de emiatt is igyekszik minél lassabban visszavonulni harcosaival, hogy ha kell, beszállhasson palotából érkezők mellé.
Nyugaton Nororina és kis csapata egy nagy házat tart felügyelete alatt, ahol néhányan a sebesülteket ápolják, de a harcok közepette egyre több érkezik, s a fattyak is lassan felfedezik a rögtönzött ispotályt és támadni is kezdik.
Thalion végre magához tér, s rögvest ismét harcba is száll, ezúttal a griff hátán repülő nimfát segíti ki nyilaival, így őt kettővel kevesebb sárkányfatty támadja már csak.
Parancsa nem talál süket fülekre, de a falakon harcoló elfek sorokba rendeződése már annál bajosabb. A ledöntött fákon túl sok ork jutott fel a városfalakra ahhoz, hogy rendezett védekezésbe tudjanak állni a védők. Azonban ahol két fa között van szabad erő, ott menten vannak, akik a sárkányfattyaktól igyekeznek megóvni az orkokkal harcoló társakat, amíg azok az őket védőket is fedezik az orkok támadásától.
Mindenki jól tudja, hogy ha itt megtöri őket a kettős támadósereg, akkor vége van mindennek.
Carnë cserjéit egymás után győzik le az orkok és a trollok, de nagy árat kell fizetniük érte. Sok szörnyszülött hal meg indák, gyökerek, ágak szorításában, vagy éppen a mozgó fák súlya alatt. A nimfa azonban egyre kevésbé tudja fenntartani varázslatát és végül kénytelen is feladni, hiszen így is erején felül tevékenykedett, mikor ennyi is ilyen nagy erejű fákat mozdított meg, s hozott be a harcba. A harmadik fattyat még el tudja kapni az egyikkel, mivel mindketten alacsonyan repülnek, de ez magával vonja azt is, hogy néhány ork íjász kinézi magának a nimfát és jó néhány nyilat lő ki rá. A fattyak, amíg az orkok felett van, nem mennek utána, de a repülő vár mágusai már támadják is tűzgolyókkal a lányt és griffjét.
Kain segítsége Lothár mellett hatásosnak bizonyul, a támadó sárkány pedig kellő rémületet ébreszt a fán maradó orkokban is ahhoz, hogy jóval kisebb lendülettel jöjjenek a falakra. Az evolyrani nemes nyomban „tovább is adja” a kapott segítséget és sikerrel ment meg egy elf harcost a csatában.*
- Jól, köszönöm neked!
*Válaszol a tünde, majd hamarosan már Lothár oldalán fordul az újra közeledő orkok ellen.
Azok pedig jönnek ismét szép számma. Mostanra már védő is akad több is a két harcos mellé segítségnek, így Lothár sem kap túlerőben lévő támadókat. Egyetlen ork kerül elé, ameddig a többieket a körülötte harcoló tündék foglalják le. Ez egy méretes buzogányt forgat feje felett. A buzogány feje ujjnyi vastag szögekkel van kiverve és azzal sújt le máris a harcosra.
Kain harcára nagyon sokan felfigyelnek az égen, s van is miért.
Két óriási sárkány méri össze erejét, s ilyen küzdelmet az ott harcolók nagy többsége életében nem látott és talán nem is fog.
Közel azonos erejük miatt nemigen bírnak egymással, míg végül Kain eltaszítja magától ellenfelét, s egy energiagömbbe zárva hagyja lezuhanni. A gömb kitart a benne tomboló ellenséggel egyetemben, míg a földet el nem éri, agyonütve jó néhány orkot.
Az árnysárkány szertefoszlik a földön a becsapódás után, de csak azért, hogy újabb erőt gyűjtsön. Kain jól sejtette, hogy ennyivel nem úszhatja meg, Filnoren sötét mágusainak teremtménye kitartóbb annál.
Hamarosan újra ott örvénylik már az arany sárkány körül, a fogást keresve rajta.
Eközben a felkelő nap első sugarai már aranysárga színben bevilágítanak Filnoren vára alá, a fák közé is. A korábban gyönyörű város nagyrészt már romokban hever, mindenfelé elesett orkok, elfek, kővé vált sárkányfattyak hevernek, s egyes tüzek még mindig égnek épp ezzel adva jótékony enyhítést a fényt kevésbé kedvelő orkoknak.
Kain is jobban teszi, ha legyőzi még azelőtt az árnysárkányt, hogy elérné a fény, mert a sötét mágusok úgy alkották meg, hogy a fényből csak erőt nyerjen és pillanatról pillanatra erősebbé válik.
Ekkor mintha megelevenedne az erdő a város körül. Egyes orkok felbuknak, s földből előtörő gyökerek fojtják meg őket, másokba hirtelen a fákról levált ágak állnak, mintha lándzsát döfnének keresztül rajtuk, megint mások mellett csodaszép amazonok jelennek meg a sereg szélén a fák közül, szúrnak, vagy vágnak egyet, majd nyomtalanul el is tűnnek.
Az ork sereg hátsó részein egyre komolyabb zavart okoz az az ötven nimfa, akiket Rosalie vezetésével maga Elonar küldött az elfek megsegítésére Sou és Sydney hősies futártevékenységének köszönhetően.
Úgy tűnik, Olassië túlélte az ostrom első napját, de a pokoli éjszaka után egy pokoli nap előtt áll. Vajon képes-e kitartani, ameddig az erősítés megérkezik?*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-20, 9:16 pm

//Carnë, Thalion, Lothár//

*Figyeli, ahogy a gömb az orkok tömegében csapódik, és ott árnysárkányostól szertefoszlik.
Rutinos harcos, küzdött már eleget élete során. Egyszerűbb lett volna most is feladni, hogy egy arany sárkány is, Anzarnak, s népének árulója itt lelje halálát Olassië füstölgő romjai alatt, de nem.
Valahol motoszkál benne valami, hogy harcoljon, és ne adja fel.
A levegőből jól látni, amint az árnysárkány ismét megjelenik, de ha nem látta volna is érezné, hiszen ellenfele mágikus teremtmény.
Érzi a jelenlétét, így nem is éri váratlanul a hirtelen támadás.
A nyaka mellett csattanó fogak csak azért nem találnak, mert reflexből kihúzza előlük.
Namelyr azonban nem nagyon tud mit tenni a lassan köré fonódó árnyakkal, melyeknek örvénylő sötétségéből szinte bárhol megjelenhet egy-egy valóságossá vált karom, vagy maga az éles fogakkal teli száj.
Vagyishogy mégiscsak tud, de AZT a varázslatot sosem használta. Anzar tanította neki, egy az ősiek varázslatai közül.
Most mégsem tehet mást. Megáll a levegőben egy pillanatra, s az ősi igék, talán még nem is szavak, csak érzések megjelennek fejében. A következő pillanatban már izzó, fekete gömbbé változik a sárkány az árnysárkánnyal egyetemben. Nem fény, mégis olyan erőt áraszt magából, mintha a világ teremtésének valami ősi, feledésbe merült, bűnös darabja lenne, melyet kidobtak az istenek, mint rosszat.
Az árnysárkányt is magába olvasztja és elemészti ez az erő, s ha igaz, utolsó maradványai is eltűnnek, mielőtt a felkelő nap sugarai eljutnának Filnoren tornyai és Olassië fái között hozzájuk.
A következő pillanatban viszont már ismét csak az arany sárkány lebeg az orkok felett a levegőben.
Kifáradt? Igen. Feladja? Nem!
Első pillantása az ismerős szagra hívja fel a figyelmét. Nimfák és a szag olyan erős, hogy bizony nem csak Carnë lehet. Ez pedig azt jelenti, hogy Olassië nem várt erősítést kapott. Legalábbis Namelyr nem tud róla, hogy vártak volna bármit is az erdei nimfáktól.
Nyilvánvaló számára, hogy a levegőben lévő nimfának és griffjének most nem tud segíteni.
Mágiája igencsak kimerült az utóbbi összecsapásban, de fizikailag sincs a toppon. A hátába szerzet kardszúrás is zavarja, s azért elég ideje harcban van már ő is.
Azonban most ismét támadásba lendül. Visszafordul, hiszen a külső ork seregnél veszélyesebbnek ítéli a sárkányfattyakat, akik hátulról igyekeznek megverni a falakon védekező elfeket, s a nyugati városrészben harcolókat is.
Ezúttal fordultában, farkával söpör közibük, s nem is várja ki a végét, máris hátsó és mellső karmaival is támad. Ezúttal nem kíméli saját testi épségét is.
Ha az istenek azt a sorsot adták neki, hogy itt haljon meg, mocskos orkok, sárkányfattyak, vagy sötét mágusok kezétől, ám legyen. Olcsón azonban nem adja magát.
Karmai és fogai is vöröslenek a vértől és már több fattyat is a földre küld, hogy így mentesítsen néhány védőt a kapu mellett.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-21, 10:31 pm

//Lothár, Carnë, Kain//

*Thalion vezér megáll egy pillanatra, hogy felnézzen az aranyszínű napsugarakban fürdő városra. Más esetben gyönyörködne a szépségben, ahogy a felkelő nap fényében ébredezik a város, de most nem teheti.
Szúrós pillantása végigsiklik a romokon, a füstölgő házakon, s a rengeteg halotton.

Olassië, az elfek városa - Page 6 Images?q=tbn:ANd9GcQJXhvOR2tzL0BuVpUQLuAxwU4PcQFT7S472u4UI95u0ERyLv1Wnw

Látja, amint a nyugati városrész házaiban a védők védelmi állásokat építettek ki, hogy onnan fogadják a fattyak támadásait. Végre úgy tűnik, belülről vannak olyanok, akik szervezik a védekezést és a nyugati városrészben felállt a védelem. A kapu kiemelkedő sáncáról ez jól látszik.
Eközben érkezik egy fatty, s a vezér le is bukik, mielőtt még a buzogány lecsapná a fejét. Ehelyett a városfal tetejéből csíp ki egy darabot a neki szánt csapás.
Thalion viszont nem fordul utána, hiszen már érkezik a következő. Egyenesen száguld felé a levegőben, a széles pengéjű kardot kivonva, hogy azzal hasítsa ketté az elfek urát.
Thalion úr azonban ezúttal nem rest, balját a mellette lévő termetes kődarabra emeli, s megmarkolja, majd egy tünde ige kíséretében lendíti is a fatty felé.
A nehéz kő, mely bizton állítható, hogy a várfalból szakadt ki, egyenesen szembetalálkozik a fattyal, s mindkettő hangos csattanást követően zuhan a föld felé. A tünde vezér már hallja a szárnyak suhogását, és vetődik is oldalra a fatty elől. Az már fordul is vissza, hogy a buzogánnyal újra lesújthasson. Ezúttal Thalion úr karját emeli a magasba, hogy kardjával hárítsa a csapást, ami nem is kicsi erővel érkezik, de a jó tünde penge állja azt.
Szabad kezével azonban eközben meg is ragadja páncélja szíjainál ellenfelét, hogy aztán a várfalra húzza le. Csak ezután következik az újabb csapás, hiszen meglepte vele az ellenfelet.
A fatty torka szabadon villan elő, ahogy igyekszik kiszabadulni a fogásból, s ebbe döfi a kardot a tünde vezér.
Nem várja meg, hogy kővé váljon, egy rúgással tessékeli le a kapu védvonaláról, hogy aztán hangos puffanással landoljon alatta. Ahogy két oldalra néz, minimum két tucat tündét lát, akik éppen, hogy a fattyakkal vannak elfoglalva.
Elkiáltja magát.*
- Első sor! Tüzet nekik!
*A következő pillanatban húsz elf harcos kezéből szállnak a kékesfehér fényben világító égő narancs és tűzvörös színű gömbök, hogy ugyanennyi sárkányfatty testén landoljanak.
Már dobják is a következőt.
Eközben Lothár mellett az elf megszólal két ork szünetében. Távolabb álló társaik fedezik őket, így nem kell a repülő szörnyetegekkel foglalkozniuk.*
- Törjünk ki! Hozunk még pár harcost és megtisztítjuk a fát tőlük.
*Mutat az orkokra.*
- Addig a többiek elvágják, amíg mi visszafutunk.
*Érti ezt a körülöttük harcoló elfekre. Néhánynak a szemén látszik, hogy szívesen kitámadna, hogy végre ne csak védekezzen. Persze csak ideiglenesen, amíg a kidöntött fa törzsét a falon maradtak annyira meggyengítik, hogy az leszakadva a fal mellé zuhanjon.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-23, 1:50 am

// Mitsuko //

* A sárkányfattyakat figyelem, amikor egy kéz megragadja köpenyemet és az ablak felé kezd húzni. Igen csak meglep a dolog, hátulról nem vártam támadást, de hamar kiderül, hogy csak Mitsuko szokás szerinti önfejűségének lettem az áldozata. *
- Rendben, rendben! Megyek magamtól is!
- Földszint, ki az ablakon és tűnés innen, különben meghalunk.
~ Mintha én nem erre gondoltam volna …
* De végre elengedi a ruhámat, így az ablakon történő kijutás már nem jelent problémát, egészen addig, míg egy kard el nem suhan pár centivel a fejem felett. Jelezve, hogy a menekülési kísérletünk nem maradt észrevétlen.
Még feleszmélni se nagyon marad időm, mielőtt Mitsuko újra megragadna, indulásra sarkallva.
Menekülés közben a felállás igen hamar felcserélődik. Látszik, hogy Mitsukonak még nem sikerült teljesen visszanyernie erejét.
Az égre pillantok. Néhány fatty már a fejünk felett köröz jelezve a többieknek, merre található még ellenség.
Hamarosan négy le is száll előttünk, kettő pedig még a palotából indult utánunk.*
~ Kellemetlen helyzet.
* Kardomon biztosabb fogást keresek, mielőtt Mitsukotól kicsit előrébb állok, hogy lehetőleg nekem kelljen a néggyel megküzdeni.
Az első már neki is lendül, hogy övé legyen a dicsőség, mikor a hátam mögül erőteljes fényhatás érkezik. Hiába álltam majdnem háttal az eseménynek, még így is rövid időre elvakít, de erőteljes hunyorítást követően sikerül némileg visszanyerni látásomat. Így bár pontosan nem látom, mi történik, de még sikerül kivennem az eddig közeledő fatty alakját, amint megtorpan a vakító fény hatására.
A helyzetet kihasználva gyorsan javítok az arányon, mielőtt még megfordulnék.
Összehúzott szemem igen hamar elkezd kikerekedni, mikor megpillantom a szárnyakat.*
~ Mi a … Mióta van szárnya?
- Futás!
* Hangzik el az utasítás, amivel jobbnak látom egyet érteni, mert ki tudja meddig hat a földön fekvő fattyakra az erőteljes fény. Ráadásul már a környék összes fattya tudja, hol keressen minket. Az irányítást Mitsukora bízom, hiába a megkopott emlékek, mégis csak ez az ő városa. Nálam csak jobban ismerheti, akinek még csak nemrég kezdődött meg a második napja a városban. Meg is mutatkozik Mitsuko helyismerete, mivel rövid úton egy kis sikátorban találjuk magunkat.*
- Ez… ez mi? H-hogy került?... a hátamra… Mi történik itt?
* Látszik rajta a kétségbeesés. Rég láttam ilyennek. Átölelem, ha engedi. *
- Nem tudom. Nem vagyok jártas az ilyen dolgokban, de ez nem is olyan fontos. Most csak az számít, hogy ennek köszönhetően megmenekültünk. Ha vége az ostromnak, ráérünk a hogyanra is választ találni, addig ne törődj vele.
* Azt nem tudom, hogy talált ránk, de hamarosan egy kisebb csapat elf jelenik meg a sikátorban. Talán már korábban kiszúrtak minket és utánunk eredtek.*
- Gyertek velünk! A nyugati kapuhoz vonulunk vissza, Thalion úrhoz. Ott még tartjuk magunkat.
* Mitsukora nézek. Nem szólok hozzá, csak bólintok neki, jelezve, hogy velük kellene tartanunk. Megvárom, amíg ő is egyet ért ezzel, mielőtt újra az érkezők felé fordulok. Addigra már többen is a sikátor bejáratánál állnak és befele néznek. Többek arcán furcsa tekintet látszódik.*
- Nincs jobb dolgotok?
*A sikátorból kilépve meglátom, hogy nem is olyan kis csapat van körülöttünk, mint azt elsőre feltételeztem. Azonban a többségük éppen a levegőből érkező fattyakat tartják vissza, hogy mi nyugodtan cseverészhessünk. Meg is bánom a korábbi kijelentésemet és inkább sietősre veszem a tempót.*
- Gyere segítek! Most gyorsan kell majd haladnunk.
* Szólok Mitsukohoz. Ha beleegyezik, akkor támaszt adok neki, a gyorsabb haladás érdekében. Az átkarolás közben sikerül a szárnyhoz is hozzá érnem. Szokatlan a jelenléte. Egyszerűen szólva, kicsit útban van.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-23, 8:24 pm

//Carnë, Thalion, Kain//

*Most veszem csak észre, hogy felkelt a nap, nem nagyon figyeltem az eget a csata közben. Közben az elf harcos megköszöni nekem, hogy meg mentettem, de nincs idő a csevejre, mert újabb orkok érkeznek. Szerencsénkre csatlakozottak más védők, hogy kisegítsenek minket, így már nincsenek túl erőben az orkok. Éppen Bekészülök a harcra, amikor mellettem az elf megszólal, és azt mondja, hogy törjünk ki ebből a helyzetből -Rendben, akkor csináljuk, de remélem bevál a terved!-* Mondtam az elfnek, majd az ellen felemre néztem. Az orknál egy buzogány volt, amit a feje fölött forgatott, majd felém csap vele. Gyorsan elugrók, majd a pallosommal az oldalába csapok, de ettől még nem halt meg az ork. Ekkor a bal kezemmel el engedem a kardomat és elő kapom a tőrömet és a nyakába döföm. Az ork már nem tudott harcolni, ezért kihúzom a tört a nyakából és kihúzom a kardomat is belőle. Közben a mellettem lévő elf is legyőzi az ellenfelét, én meg újból felveszem a harcállást és elindulok az ellenség felé.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-24, 9:55 am

* Carnë teljesen elvesztette erejét a fák irányítása felett. Ezzel ez a nagyszerű segítségnek vége szakadt, de így is sok ork támadó lelte halálát a fák és indáik által. A nimfa kénytelen volt elfogadni a helyzetet, de Thalion láthatóan így is nagyon hálás volt neki a segítségért.
A nyugati kapunál a vezér nélkül is szépen rendezetten folyik a harc, jól kiépítették maguknak a védelmi vonalat. Talán itt most a legerősebb a csapat. Thalionnak nem kellett a miatt aggódnia, hogy a harctérnek ezen a területén nagy fejetlenség uralkodik, hiszen mindenki tudta a dolgát.
Carnët több oldalról is támadás érte. Egyik oldalról az orkok nyilaikkal támadták őt, míg a másikról a repülő várból mágusok tűzgolyókkal rohamozták őt és griffjét.
A lehető legjobbkor újabb erősítés érkezett a nyugati részre. Az erdei nimfák vonultak, hogy segítsék a harcot. A vörös hajú nimfa szorult helyzetében nem tudta örömét kifejezni a társainak. A támadó nyilak sorozatát próbálta kivédeni, de nem volt egyszerű dolga, és emellett a tűzgolyók is sorozatosan csapódtak be a feje mellett. *

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-24, 9:58 am

//Gyl, Thalion, Loti Very Happy

+ akik még vannak //

- Nem tudom. Nem vagyok jártas az ilyen dolgokban, de ez nem is olyan fontos. Most csak az számít, hogy ennek köszönhetően megmenekültünk. Ha vége az ostromnak, ráérünk a hogyanra is választ találni, addig ne törődj vele.
*Válaszolta Gylnar Radek, s közben átölelt. Jól esett az ölelés, és igazat kellett adnom neki, de nem sokáig élvezhettem, mert máris megérkezett hozzánk egy csapat elf.*
- Gyertek velünk! A nyugati kapuhoz vonulunk vissza, Thalion úrhoz. Ott még tartjuk magunkat.
*Szólt felénk a vezető. A mellettem lévő férfira néztem, s ő egyetértően bólogatott. Bólintottam, hisz én is jobbnak láttam azt, ha Thalion mellett harcolunk, ott, ahol még van esély. A csapatban régi ismerősöket véltem felfedezni, hisz mindannyian együtt játszadoztunk. De amit rajtuk láttam az nem volt ismerős. Idegennek tartottak engem.*
~ Hát persze a szárny…
*Lesütöttem szemeimet s félve próbáltam úgy fordulni, hogy ne láthassanak semmit, de ez lehetetlen volt.*
- Nincs jobb dolgotok?
*Förmedt rájuk Gylnar Radek védelmezően, s a bámulók mind úgy tettek, mint én. lesütötték fejüket, vagy éppen elfordultak, de szemük sarkából néha-néha mégis rám pillantottak. Már kezdtem érezni, hogy ez nem lesz így jó. De követni kellett őket, mert csak ők tudták pontosan hol lehet a vezérünk. Kilépve a sikátorból megpillantottuk a nekem köszönhető fény által ide csődített fatty tömeget, illetve a velük szemben harcoló elfeket, akik biztosították nekünk a beszélgetésre alkalmas időt. Felnéztem Radekra és láttam rajta, hogy máris meggondolta előző mondatát. *
- Gyere segítek! Most gyorsan kell majd haladnunk.
*Nézett rám Radek, s látni lehetett, hogy ő sietősen távozna erről a helyről, márpedig én jelenleg nem igazán tudnék sietni.*
~ Talán, ha repülnék…
*Gondoltam, de máris megváltoztattam elméletemet, miszerint, ha már szárny, akkor valamire jónak kell lenni. Kezdett egy bizsergés indulni bennem, melyet nem tudtam minek tulajdonítani. Bólintottam, s a férfi már át is karolt. Éreztem, ahogy hozzá ér a szárnyakhoz, melyek ennek köszönhetően egyre bizonytalanabbak lettek. Pár lépés megtétele után meg lett a furcsa bizsergés eredménye. A szárnyak az idegen kéz érintését nem bírták meg gyengeségem miatt és, mintha üvegből lettek volna, szilánkosra törve lehullottak rólam, s a földet még el sem érték, már semmivé lettek.*
- Így… így már könnyebb lesz..
*Suttogtam magam elé, s biztos voltam benne, hogy Radek is hallhatta, hisz egy mosolyt kaptam tőle végül. Nem mertem hátranézni, nem akartam látni, hogy a mögöttünk haladók milyen arcot vágnak az újabb történtekre. Radek segítségével tartani tudtuk a tempót, s nagy szerencsénknek köszönhetően, nem tudni, hogy, de mindannyian túléltük a Thalionhoz vezető utat. Vele se ott találkoztunk, ahol gondoltuk. Egyszerűen csak összetalálkoztunk vele, miközben ő is tartott valahová társával együtt, aki Radekhoz hasonlóan egy ember volt. Thalion szemében csöppnyi öröm látszódott, hogy elf harcosokra talált.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mitsuko, Gylnar, Carnë, Thalion, Lothár, Kain//

*A nap egyre magasabbra emelkedik Olassië és Filnoren felett. A város északi része ezekben az órákban a sárkányfattyak pihenéséül szolgál. Akik már éjjel is küzdöttek, ide vonulnak vissza, hogy rövid pihenő után folytassák a nyugati, a déli, vagy a keleti területekre magát beásó védők elleni támadást.
A város középső területein az ott maradt elfek, akik nem a palota környékén voltak, egymás után esnek áldozatul a várost átkutató fattyaknak.
A palota mellett Taltaur és harcosai nem veszik magukra sem Gylnar, sem Mitsi magatartását. Egyébként is igaza van a két harcosnak, hiszen az elfeknek nem tisztük megítélni egyetlen társukat sem, még ha ilyen különleges módon is változik. Jól láthatóan köze nincs a sötétséghez, melytől úgy ódzkodnak.
A legfontosabb, hogy mindenkit, aki a palota körül maradt, kimenekítsenek onnan.
Taltaur hamarosan utasítja is a sereget, hogy induljanak nyugat felé.
Folyamatos harcok közepette találkoznak Halathiallal és kétszáz harcosával, akik eddig rájuk várva alakítottak ki védekező állást a város középső kerületeiben.
A két csapat egyesül, így már bő félezer tünde tart nyugat felé, s egyben von is el a nyugaton harcoló sárkányfattyak erejéből, akik így őket támadják.
Keleten az Onaebaer irányította védelem még kitart, bár a fattyak nyomása miatt tele van már romokkal és halottakkal a városrész. A védők is folyamatosan fogynak, így kénytelenek dél felé hátrálni, ahogy csökken a terület nagysága, amit még ellenőrzésük alatt bírnak tartani.
Délen a legkönnyebb a küzdelem, bár a leomlott falakon betörő orkokkal fel kell venni a harcot és ott is vannak sárkányfattyak, de utóbbiak fő erői nyugaton összpontosulnak, így kisebb a nyomás rajtuk. A betörő orkokat pedig még bírják tartani.
Nororina és harcosai igyekeznek ellátni a rögtönzött ispotály védelmét, de kevés a harcos és az egyre több sebesült egyre több harcost igényel az ápolásnál is.
Ha nem kapnak rövidesen segítséget, nagyon sok sebesültre fognak lecsapni a fattyak és ez tragédiát fog jelenteni, hiszen ők nem tudnak úgy védekezni, ahogy a még egészséges társaik.
Nyugaton Carnë ügyesen kerülgeti griffje hátán a nyilakat és a tűzgömböket egy ideig, azonban a griff minden igyekezete ellenére van, ami eltalálja őket.
Egy tűzgömb a szárnyasba csapódik, hiszen az állat úgy fordult, hogy ne a nimfát érje a találat. Nem zuhan le, de kénytelen a védők felé repülni, hiszen megsebesült a harcban, és ápolásra szorul, hogy újra be tudjon kapcsolódni a küzdelmekbe, ez viszont magával hozza, hogy a sárkányfattyak is kitámadnak a fal felé közeledőkre. A falvédőket támadók közül három sárkányfatty támad Carnëra és a sebesült griffre.
Taltaur és Halathial vezetésével ekkor ér vissza az ötszáz elf harcos Mitsukoval és Radekkal, megerősítve még a palotából kimentett megmaradtakkal. Az úton azonban többen megsérültek és nem egy harcos kénytelen társára támaszkodva, vagy egyenesen az ő kezükben megérkezni.
Lothár és elf társa kitörnek a fán keresztül a falon kívülre. A széles fatörzsön velük tart még hét tünde, akik némelyike varázslattal, mások pedig nyilaikkal és megint mások Lothár és társa mellé állva kardjaikkal, vagy lándzsájukkal szállnak szembe a felfelé törekvő orkokkal.
A harcban most nehezen lehetne meghatározni, hogy melyik ork, melyik harcos ellenfele, de a csel beválik és a kitörő harcosok egészen messze szorítják vissza a támadókat. Az elfek bátorsága az és egysége, valamint a fémruhába öltözött ember, hatalmas kardjával, ami meghátrálásra készteti őket. Egészen addig, míg az egyik elf felkiált.*
- Vissza! Már majdnem átvágták a fát!
*Ha Lothár visszanéz, láthatja, hogy valóban, különös, tűzben izzó fegyvereivel két elf lassan átvágja a fal külső vonala mentén a fát. Ha nem sietnek, még velük együtt szakad le az alattuk hemzsegő orkok tömegére.
Thalion jól látja, a falon belüli városrészben már megszerveződött a védelem, még arra is jutott kapacitás, hogy vizet juttassanak a harcolóknak egy, a város nyugati területén lévő kútból.
Az általa vezényelt „sortűz” hatásos a fattyak ellen, de a végtelenségig nem lehet feltartani ezzel őket, és csak a palotából érkezőknek köszönhető, hogy enyhül egy rövid időre a fattyak nyomása.
Az érkező ötszáz fegyveres kissé egyenlőbbé teszi a küzdelmet, bár a védők egyre fáradtabbak a kétfrontos harcban.
Kain is legyőzi eközben az árnysárkányt és hamarosan ő is csatlakozik a városfalat védőkhöz a fattyakkal szemben. Az arany sárkány váratlan támadása, még ha fárad is, elég hatékony ahhoz, hogy meglepetést okozzon az ellenségnek, így a belülről érkező elf sereg és a kívülről támadó sárkány, valamint a nimfák kellő mértékben támogatják meg a védőket azzal, hogy míg a nimfák hátulról zavarják az ork sorokat, addig a félezer elf erejével változtat az erőviszonyokon.
Alzareth, látva a történéseket, mágusokat küld. Hamarosan sötét mágusok és elfek jelennek meg a nyugati szegletben, éspedig a védők között.
Van, amelyik csak megbénít egyet-kettőt az első sorokban, melyek épp a fattyakkal vannak elfoglalva, mások egyenesen meg is ölnek íjászokat, akik a saját társaik közül nem várnak támadást, egyik az éppen megérkezett elfek közé vegyül, ahol Mitsuko és Gylnar is van, s a tömegben eleresztve egy átkot éppenséggel minden elfre erős viszketegség jön rá.
A falakon mágusok érkeznek, hogy megakadályozza Lothár és a fán visszatérő elfeknek, hogy befejezzék a fa elvágását. A fát megérintve mintha láncok teremnének kezei alatt, minden érintésére újabb láncok kötik össze a már elválasztott részeket, társa pedig az azt vágókat igyekszik ártalmatlanná tenni, de a két harcos nem hagyja magát. Viszont amíg harcolniuk kell, nem tudják tovább vágni a fát, s az orkok újra megindulnak a városfal felé.
Újabb mágus jelenik meg a kapunál is, hogy meggyengítse annyira, hogy a kívülről azt döngető orkok és trollok betörhessenek rajta.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-26, 10:43 pm

//Carnë, Lothár, Mitsuko, Gylnar, Kain//

*Az elfek ura egy pillanatra áll csak meg a fal tetején a harcolók közepette, hogy tájékozódjon. Éles tünde szemei körbejárják a csatateret. Az előbbi hirtelen ötlete, hogy aki tud, lőjön, hatásos volt, nem egy fatty hullott a földre örökre kővé dermedve, de ez az a dolog, ami most a legkevésbé érdekli. Harcosai ezt tudják folytatni tovább nélküle is. Nem szokása saját apró sikerét kiélvezni, amíg a többi területen nehézségek vannak.
Részt vett ő már háborúban, de az akkor nem népe ellen folyt, s nem saját városát döntötte romba. A vér és a füst szagának keveréke száll a levegőben, s mindenhol érezni a sötét mágiát, mintha az elfek tiszta városába itta volna magát. Filnoren hatása ez, mely szinte bénítólag hat a jó érzésű elfek szívére.
Látja a fán kitörő néhány harcost, amint visszaszorítják az azon feltörekvő orkokat és látja a sebesült griffet is közeledni. Úgy látja, hogy nagyobb szüksége van a nimfának a segítségre, mint a fán küzdőknek.
Bal tenyerét, karját kinyújtva löki a nimfára törő sárkányfattyak irányába.*
- Cambë hórë!
*Ha már sikerült az erejét visszanyerni, akkor a varázslat olyan erős lökéshullámot generál a griff előtt, hogy megtisztít előtte egy jókora területet a levegőben, így legfeljebb egy fatty marad, akivel a nimfának meg kell küzdenie. A hullám minden esetre útnak indul, a párás, füstös levegőben látni, ahogy félresepri a levegőben lévő dolgokat, akár nyilat, akár füstöt és sietve halad a Carnët támadó fattyak felé.
Thalion úr azonban másfelé is kénytelen figyelni. A fattyak keletről támadás alá veszik a sebesülteket rejtő épületet, s neki ebben a pillanatban nincs oda bevetni való harcosa elég.
Szerencsére megérkezik Taltaur és Halathial is, így ötszáz jó harcossal többel kénytelenek harcolni a fattyak, mivel ez az ötszáz kard csak az ő erejüket köti le.
Thalion sebtiben összegyűjt úgy hatvan harcost, többre nem telik most, ha nem akarja veszélyeztetni a védelmet a falakon. Ennyi is valami, tán elég, hogy ideiglenesen megoldja Nororina gondjait.
Nem szeretné elveszíteni azt a rengeteg sebesültet, sem az őket védő még épkézláb harcosokat.
Tekintete a kapura irányul. Onnan érzi a legközelebbről a sötét mágiát. Szinte faggyal tölti el ereiben csorgó vérét.
Úgy dönt, elhagyja eddigi helyét, a kapu tetején, s leveti magát a földre.
Egyenesen a mágus mögé érkezik, féltérdre ereszkedik érkeztében, s leteszi szabad, bal kezét is, hogy enyhítse a lendületet, de szívós, ruganyos elf teste jól bírja az efféle megpróbáltatásokat. Nem is emelkedik fel, ha a mágus még nem fordul meg, becsület ide, vagy oda, ezúttal kardja a sötét varázsló combját célozza, s a vágás, ha sikeres, bizony leroskad majd az ellenség, ha pedig így van, már könnyűszerrel irányulhat a második csapás a varázsló sebezhető fejére is.
Ha megfordul, akkor is lesújt, s ha védi, már ismét villan a Sacro kard, míg a mágusnak vérét nem ontja.
Gyors a tünde penge, ha kell.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-27, 2:53 pm

* Carnë szélsebesen repült a griff madara hátán, eddig sikerült kivédeniük a támadásokat. Most azonban nem tudott időben e tűzgolyó elől elsiklani a levegőben, így egyik szárnyát megsebesítve eltalálta és megégette. Szerencsére a sérülés nem volt annyira súlyos, hogy ez azonnali leszállásra kényszerítse őket. Annyi ereje maradt még a madárnak, hogy egy megfelelő helyet találjanak, ahol el tudják őt látni.
Azt tudta a nimfa, hogy van nyugaton egy ház, ahol a sebesülteket ápolják. El kell indulniuk a városon belülre, de a támadók minden felől jönnek. Eddig az orkok felett harcoltak, most pedig a sárkányfattyak felé tartanak. Nincs olyan szabadhely a környéken, ahol ne folyna harc. Valószínű, hogy az ispotálynál is ugyanez a helyzet. Mivel a felszereltség, a kötszerek ott vannak, így minden képen oda kell menniük. Eddig azért kellett harcolniuk, hogy megvédjék magukat, ezek után viszont azért is imádkozhatnak, hogy a griff madár kibírja, ameddig odaérnek.
Carnë nagyon hálás griffjének, hiszen azért érte őt a találat, mert úgy fordult, hogy gazdáját megvédje a sérüléstől. A nimfa nagyon szereti őt, hiszen tudja, hogy mindig számíthat társára, és akár még az életét is kockáztatná érte. Sajnálja nagyon, amiért így járt és mindent megtesz azért, hogy minél előbb jó ellátásban részesüljön.
Thalion a vezérük magasan állt a fal tetején, ahol szusszanásnyi ideje megengedte, hogy jobban szétnézzen. Ekkor vette észre, hogy Carnë bajban van és segítségre szorul. A griff madarának sérült szárnya nagyban megnehezítette haladásukat. A nimfának szerencséjére a vezér észrevette nehéz helyzetüket, mert rögtön segítségükre sietett. Egy nagy erejű lökéshullámmal félre söpörte a Carnë útjába kerülő fattyakat. A szembe kerülő nyomással ők sem tudtak mit kezdeni, egy pillanat alatt eltűntek előlük. A nimfa egy köszönömöt intett a vezérnek, aki akkor már másfelé figyelt. Ez persze nem volt számára meglepő, hiszen tudta a csapatokat irányítani, felügyelni kell a vezetőnek. Egy újabb kisebb csapat vezényszóra már el is indult az ispotály felé.
Carnë úgy gondolta, ha a griffjét sikerül jó kezekben tudnia, akkor ő a földön lévő harcosokat igyekszik majd segíteni. A magasból meglátták a sebesültek házát. Igen nagy volt ott is a felfordulás, és az ellenség ereje láthatóan nagy többségben van. *
~ Kevés lesz ide az a kis csapat, de nagyobb sereget egyelőre nem sikerült Thalionnak ide küldenie. Mindenhol szükség van a védelemre. ~
* A hátsó nagy ablakon repültek be az épületbe, mert arról kevesebb volt a támadó. A szobákba szerencsére még nem jutott be az ellenség, de ha ennyivel nagyobb túlerőben vannak, hamarosan az is bekövetkezik.
Valami segítséget gyorsan ki kell találnia Carnënak, mert sokáig nem tudják megvédeni magukat. *
~ A társaim a nimfák, a kapun kívül az erdőben harcolnak. Teleportálással ki kell jutnom hozzájuk, és a csapat egy részét ide kell hívnom! Szólok a madaramnak és már indulok is, mert szorít az idő minket!~
* Carnë becsukta a szemét, kimondta a varázsigét, és rövid időn belül az erdőben egy nagy fa tövében találta magát. A teleportálás nem közvetlenül a harc helyszínére vitte őt, de oda hallatszott a csata zaja. Hallhatóan társait nagyon lefoglalta az orkokkal vívott küzdelem, egyelőre még nem találta ki, hogy is szóljon nekik segítségért. Közelebb kell menni hozzájuk, hogy legalább az egyik nimfát meg tudja szólítani. Utána teleportálással tudnak majd visszamenni a sebesültek házához.
A hozzá legközelebb harcoló nimfa társa egy orkkal harcolt. Carnë odament, hogy segítsen neki tőrével, majd gyorsan elmondta neki tervét. Az elmondottakat hallva társa tiltakozást nem mutatva, máris szólt a többieknek.
- Rosalienek hívnak! A csapatunk egy kisebb részét segítségül visszük nektek, de ez a rész sem maradhat teljesen védelem nélkül! Láthatod, hogy az itt harcoló orkok serege milyen nagy! – szólt a nimfák vezetője –
- Engem Carnënak hívnak! Gyertek gyorsan, nem késlekedhetünk! Fogjuk meg egymás kezét és induljunk! – szólt a vörös nimfa –
* Rosaile a rangidős nimfa furcsán, kissé elgondolkodva figyelte Carnët, miközben megfogták egymás kezét, majd a teleportálás előtt csak ennyit mondott.*
- Ismerős vagy nekem valahonnan Carnë, de nem emlékszem, hogy hol találkozhattunk!-

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-28, 3:02 pm

//Carnë, Lothár, Mitsuko, Thalion, Kain//

* Nem kerül sok időbe, mire kiderül, milyen hatást eredményez a szárnyakkal történő érintkezés. Alig pár lépésnyi idő múlva széttörve hullik a földre.*
- Így… így már könnyebb lesz..
* Csak egy mosollyal nyugtázom megjegyzését. Közben kényelmesebb és jobb fogást találok Mitsukon.*
- Így már tényleg jobb.
* Az elfek által diktált tempót elég nehezen sikerül tartanunk, pedig ők még a fattyakkal is harcolnak, vagy legalább is meggátolják, hogy a csapatot komolyabb támadás érhesse.
Már egy ideje így haladunk, mikor érzem, hírtelen sokkal nehezebb feladatnak bizonyul Mitsukonak segíteni. Azonnal meg is nézem, mi lehet ennek az oka. Ekkor látom, hogy feje előrebukva, lábai pedig már nem próbálják a lépést tartani.*
- Hé te!!
* Szólok oda a legközelebbi elfhez, aki Mitsuko másik oldalán jön mellettünk. Bár nem tetszett neki a megszólításom, mégis felém figyelt.*
- El kéne a segítséged!
* No nem mintha, egyedül nem bírnám el az ismét elájult elf test, de akkor a tempó tartása már igen problémásnak bizonyulna.
Az elf látva a helyzetet, hamar támaszt nyújt a másik oldalról, így már gond nélkül sikerül a csapattal maradnunk.*
- Kössz.
* A kapukig vezető út nem bizonyul olyan könnyűnek, mint reméltem. Egészen addig, míg egy nagyobb számú elf csapa nem csatlakozik hozzánk, addig a fattyak nem jelentenek olyan problémát, ami miatt aggódnom kellene. A helyzet azonban gyökeresen megváltozik, az új csapat érkezésével, hiszen most már az őket hátrálásra kényszerítő ellenséggel több fatty próbál minél nagyobb veszteséget okozni a felduzzadt számú csapatra.
Az egyik fatty a mellettem, Mitsukótól ellentétes oldalon, haladó elfet intézi el. Ez intő jelnek bizonyul számomra, hogy a megerősödő ellenfelet, már nem képesek olyan mértékben távol tartani a csapattól, mint eddig. Én is erőteljes figyelemmel kísérem repülő támadóinkat, akikből akad szép számmal, közben a kisebb-nagyobb törmelékekkel borított útra is figyelni kell.
Végül elérkezik az elkerülhetetlen, hármas csapatunkat szemeli ki magának az egyik fatty, és át is jut a nyílzáporon.*
- Vigyázz rá!
* Szinte kiabálom a segítőmnek, miközben én elengedem Mitsukot, és a közeledő fatty felé veszem az irányt. Kardomat készenlétbe helyezem, hogy a megfelelő pillanatban egy kisebb ugrással kellő magasságba kerüljek, hogy a fatty védtelen fejébe állítsam a kardomat, úgy, hogy közben fegyverét kizárva óvjam magam az ő támadásától. A fatty lendületét azonban elégnek bizonyul, hogy kevésbé elegáns módon érkezzek a földre.*
- Megvagyok.
* Közlöm az elffel, mikor elfoglalom a korábbi helyzetet Mitsuko támogatásában.
Szerencsére több fattynak nem sikerül ilyen közel kerülnie hozzánk, mielőtt Mitsuko újra magához térne. Az első jeleket követően az elf már vissza is tér a harchoz. Már csak rám hagyva a kékhajú elf támogatását.
Rövidesen meg is érkezünk a kapuhoz, ahol miután körbenézek, csak még rosszabb helyzetet látok, mint az ide vezető úton. Figyelmemet nem kerülheti el a falon harcoló teljes vértes alak, aki mellett, mintha Thalion vélném felfedezni, de hamarosan kiderül tévedésem, mert a fal egy másik szakaszán sikerül elkapnom az elf vezér tekintetét, amint az érkezőket figyeli.*
- Merre lehetnek a sebesültek?
* Látom Mitsuko szemében némi harag megelevenedését, ezért továbbfolytatom.*
- Csak nem gondoltad, hogy ilyen állapotban harcolni hagylak?
* Válaszát követően már nem marad idő, reagálnom, mert az átok ekkor fejti ki hatását. Egymás után látom a vakarózó elfeket.*
~ Túl sok, túl hírtelen!
- Mágia?
* Kérdezem Mitsukot. Igazából megerősítése nélkül is sejtem a választ.*
~ Rám miért nem hat?
* Ezek után nincs más, nekem kell megtalálnom a forrást, aki jó eséllyel az egyetlen lesz rajtam kívül, akire nem hat az átok.*
- Hamarosan visszatérek. Kerüld a harcot!
* Ezzel elindtulok megkeresni a felelőst.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-28, 5:05 pm

//Carnë, Lothár, Thalion, Mitsi, Radek//

*Orrát betölti az orkok vérének irtózatos bűze. Sosem kedvelte az effélét, s hiába keveredik hozzá az elfek könnyedebb, édeskés illata, s a fattyak semmivel sem összehasonlítható szaga, az orkoké az uralkodó.
Ha lenne, aki le tudja olvasni egy sárkány arckifejezését, most azt látná, hogy száját gúnyosan félrehúzza, kivillantva hegyes, éles fogati.
Milyen átkozott játéka az isteneknek az életével, hogy ezekért árulta el saját népét, s most, hogy egymás írtják, ismét azok mellett harcol ő, akik életének legnagyobb tragédiáját okozták, még ha közvetve is.
Ekkor pillantja meg az igen érdekes röppályán landolni készülő griffet. Egyértelmű, hogy sérülése van neki.
Kainban érthetetlen harag támad. Jobban kellett volna figyelnie a nimfára. Hiába van ott a gondolat, hogy Carnë maga vállalta a harcot, ami már akkor is kilátástalannak ígérkezett. Talán a nimfa nem is tudta, hogy mire vállalkozik. Azonban ezeket a gondolatokat sosem osztaná meg senkivel. Arany szemeiben vad lángok lobognak.
Látja, ahogy Thalion megtisztítja az utat a nimfa előtt, de már nincs ideje a grifflovas után eredő fattyakkal foglalkozni.
Ha látott már valaki olyas méretű sárkányt, melynek mérete többszintes házakét is túlszárnyalja, s el tudja képzelni mindezt arany színben, amint üvöltve ered a lovas nyomába, az sejtheti, mit vált ez ki a sárkányfattyakból. Fogával ragadja meg őket, majd hajítja el a messzeségbe, lehetőleg saját tömegeikbe, másoknak végtagjait, szárnyát tépi le, megint másokat a föld irányába vág lefelé karmos lábaival, s miközben zuhannak, még tűzcsóvát is küld utánuk. Farkával söpör utat magának közöttük.
Ez a látvány az, mely több tucat fattyat késztet hátrálásra a fúriaként tomboló arany sárkány elől, s szabadít fel egy kisebb területet az elf védelem felett, hogy az alant lévők szusszanásnyi időhöz jussanak.
Talán elegendőt ahhoz, hogy társaiknak is segítsenek, átmeneti fölényt kialakítva közvetlen környezetükben is. Egy csata menetét nem befolyásolja ez, de kis ütközeteket eldönthet a csatán belül. A nimfa szerencsésen landol a griffel, valószínűleg az ispotályban, így a sárkánynak nincs több dolga ott.
Namelyr fordul is meg, s ekkor látja a fa környékén ügyködő mágust. Egy pillantása elég, hogy rájöjjön, mit is akar az a sötét lator.
A következő pillanatban a hátráló elf csapat és Lothár mögött, a fal mentén megjelenik a kiterjesztett szárnyú sárkány. Mágus talán már érzi is, ahogy a hátába liheg, de ha nem von gyors pajzsot, a félembernyi tűzgömb könnyedén hamvasztja el a sötét varázslót, kinek egyetlen célja a szétváló félben lévő fa egyben tartása, míg az orkok be nem törnek rajta keresztül.
A fattyak már a tűzgömb elküldése utána rontanak rá hátulról a sárkányra, s igyekeznek is lefogni, sebeket ejteni rajta, de csak szárnyán találhatnak olyat. Ez azért még Kainnak is fáj, s hirtelen mozdulattal lebbenti szét szárnyait, hogy a következő pillanatban a szerteröppenő fattyaknak essen, farkával, fogaival, karmaival, s tűzcsóvákkal is. Gyorsan mozog, szinte abban a pillanatban engedve is el áldozatait, amikor karmait és fogait beléjük mélyeszti.
Nem törődik a háta mögött az orkokkal, vagy az elfekkel, egyre több sárkányfatty sereglik köré, hiszen épp nincs lendületben.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-11-28, 9:48 pm

*A kitörésünk sikeres volt, miközben haladunk előre még levágok néhány orkot. Az orkok nagyon vissza hátráltak, menet közben megszólal az egyik elf. - Vissza! Már majdnem átvágták a fát! Ekkor gyorsan megfordulok látom, hogy két elf már majdnem átvágta a fát. Gyorsan elindulok vissza felé, ahogy a többi elf is aki velem jött. Vissza felé menet meglepődve vesszem észre, hogy néhány mágus jelenik meg a fánál és az egyik a mágiájával össze láncolja a levágott fa részeket a másik meg az elfekre támad. Ekkor elkezdek nagyon gyorsan futni vissza felé, közben a sárkány megjelenik a mögött a mágus mögött, aki éppen a fával foglalkozik és egy tűzgömböt küld rá. Ezt kihasználva én a másik mágusra támadok, aki éppen az elfekkel harcol. Mivel nem figyel rám , ezért könnyen átszúrom rajta a pallost hátulról. -Meglepetés!- Mondtam mosolyogva neki és kihúzzom a kardom belőle. Ezután oda fordulok a másik mágushoz, hogy megnézzem túl élte-e a tűzgömböt, a fegyveremet bekészítve tartom erre az esetre.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mitsuko, Gylnar, Kain, Lothár, Carnë, Thalion//

*Olassië városa már a nap fényében fürdik. Az északi kerületekben még mindig zavartalanul pihenhetnek a sárkányfattyak két összecsapás között. Nincs ott védő, aki még zavarhatná őket.
Ugyanígy a sárkányfattyak kezében van a középső része a városnak a Főtérrel és a palotával, annak kertjével együtt is.
Az ott korábban fellelt elfeket túlerejüknek köszönhetően már lemészárolták, s ez a terület az, amely kiindulópont minden további támadáshoz.
Onaebaer keleten még mindig tartja magát a lerombolt házak között harcoló harcosaival, de erői már csak egy keskeny sávot tartanak a városfal mellett és ez a sáv is folyamatosan rövidül észak felől, így tolódva el a déli fal menti területek felé.
Azon déli területek felé, ahol már egyre elkeseredettebb a küzdelem, mert a korábban csak keletre korlátozódó sárkányfattyak immáron támadják a déli városrészt is, akik a falon lévő réseken betörő orkok mellett kénytelenek erejük egy részét a fattyak ellen átcsoportosítani.
Nyugaton a visszatérő Taltaurt és Halathialt, csapatával együtt egy ott megbújó sötét mágus felettébb kellemetlen átokkal sújtja, melynek hatására a bátor elf harcosok vad vakarózásba kezdenek, ugyanis a viszketés átka mind az ötszázra kiterjed.
Mitsuko és a többi elf is elég kényelmetlen helyzetbe kerül emiatt.
Gylnar Mitsi támogatása mellett, melyhez egyik elf harcostársukat is igénybe veszi, kiveszi a részét a harcból is, miközben az átok, szemmel láthatóan rá nem hat.
A harcos kénytelen maga megkeresni az átok kibocsájtóját, aki még mindig az elfek között rejtőzhet, s bár csak félig elf, rá mégsem hat az átok. Vajon ha eltűnik onnan, az átok megszűnik-e?
Gylnarnak sietnie kell, mert a viszketés komolyan hátráltatja a harcban a félezer elfet, így kiváló célponttá válnak a sárkányfattyak számára. Hamarosan komolyabb erővel támadnak is a levegőből a vakarózó elfekre.
Kain hirtelen tombolása az, mely valóban meghátrálásra késztet egy területen minden fattyat a nyugati városrészben, de csak addig, míg a fal mellé nem lendül inkább, hogy kisegítse az ottani védőket.
A mágus ugyan felvonja pajzsát, de nem nézett hátra előtte, fogalma sem volt róla, hogy egy sárkány tüze ellen kellene védekeznie, így a pajzs nem is bírja végig a tűzgömböt. A mágus szörnyű sikolyok közepette, égve zuhan le a falról.
Kainnak azonban nincs szerencséje, lendületét vesztve a fal mellett fattyak tömegei rontanak rá, s bár lerázza magáról őket, újabb, még nagyobb tömegek támadják és lepik is el a magányos sárkányt, hogy leszorítsák a falra, vagy a földre.
Jól teszi, ha minél előbb megpróbálja magát kivágni, mert előbb-utóbb a nagy tömegben rá támadó fattyak túlerőbe kerülnek és akkor a sárkányt még erős pikkelyei sem mentik meg a gyilkos támadóktól.
Lothár hátba döfi a mágust, aki eddig az elfeket próbálta a fától távol tartani. A mágus gyűlölettel telve rogy össze, mikor a nemes kihúzza pallosát belőle.
Azonban míg a háta mögött orkok közelednek, addig a városfalon belülről már fattyak támadnak a fa mellett lévő elfekre, így Lothárra is ráront egy, mindkét kezében egy-egy rövidkardot forgatva.
Közben a fát eddig elvágni próbáló elfek egymás után esnek el, s nincs, aki befejezze a munkát, az orkok pedig ismét közelednek a kidőlt fa törzsén keresztül.
Carnë szerencsésen eljut griffjével az ispotályig, amit már keményen támadnak a sárkányfattyak.
Kiteleportál segítségért az erdőben harcoló nimfákhoz. A szépséges erdei lények már harcban állnak az orkokkal, s ebben az erdő erejét is felhasználják.
Rosalie, mert a nimfák vezetőjét szólítja meg a vörös nimfa, még tizenöt harcostársát hívja maga mellé. Carnëval együtt teleportálnak vissza a városba, a vörös hajú nimfát követve az ispotályhoz.
Szerencsére az elfek városát nem csak az erdő veszi körbe kívülről, belülről is akadnak benne kisebb fák, amiket még nem égetett porrá a háború, nem is beszélve a virágokról, a kúszónövényekről.
A nimfák csakhamar kardjukra kapnak, vagy pedig itt is a természet erejét használják a harcban. Gyorsan rá kell jönniük, miután egyik társuk kővé válik, hogy óvatosan kell megölni a sárkányfattyakat.
Időközben megérkezik a Thalion által küldött hatvan elf is, akik vállvetve állnak be a nimfák mellé harcolni.
Thalion úr hirtelen érkezésére nem számított a mágus a kapu belső oldalánál, s bár a combján esett vágásra ordítva fordul meg, és csap is kezében tartott kardjával hátra, hogy fejét vegye támadójának, de kardja a levegő vágja csak át.
Nem úgy az elf vezér kardja. A tünde penge megmerül a mágus sötét szívében, s így a kapu is sértetlen marad.
Odafentről Alzareth szemléli az eseményeket Filnoren várfaláról és úgy gondolja, hogy itt az ideje, hogy eldöntse a csatát. A háta mögött még áll egy nagyobb sereg sárkányfatty. A vér szagára, a lenti csata zajára már türelmetlenül toporognak.
A repülő vár helytartójának szemei gonosz, magabiztos fénnyel villannak, miközben vaskos kezét felemeli, majd az alatta füstölgő városra mutat vele.*
- Utánam!
*A helytartó után ismét felharsannak Filnoren kürtjei, s a lármára pihent, vérszomjas szárnyas harcosok tömegei zúdulnak a város fáradt védőinek nyakába.
Az új, kipihent harcosok egy része délnek támad, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy kettévágja a védők maradék területeit.
Másik része pedig egyenesen a nyugaton kiépített védelemre tör.
Úgy tűnik, elérkezett a csata vége, a fattyak újabb támadása hatására végleg fölénybe kerülnek a támadók, s talán csak idő kérdése, hogy a védelem összeroppanjon.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-12-01, 4:23 pm

//Itt a KIRÁLY! nyugati városrész, Thalion, meg aki még arra van! //

*Alzareth miután levetette magát Filnoren várfaláról, egy rövid ideig zuhanórepülésben haladt, majd kiterjesztette bőrszárnyait, s a mögötte érkezőkkel egyetemben szemügyre vette a csatateret. Felülről jól látszott, hova összpontosulnak a fattyak erői, tehát az is, mely területeken van még elf ellenállás.
A helytartó zord képpel utasított a sereg felét.*
- A déli falhoz menjetek! Törjétek meg az ellenállást!
A többiek utánam!
*A seregekkel egyenesen a nyugati kapu felé vették az irányt, ahol korábban már látta, hogy igen erős elfek is harcolnak. Köztük kell lennie a védők fejének is.
Na, ő kell neki!
Két rövidkardját megmarkolta, majd egy ordítást hallatva ismét zuhanni kezdett.
A kapu közelében bukkant fel az a bizonyos elf, akit már kiszemelt magának, de előtte még kénytelen volt egy másikkal is elbánni.
Alzareth úgy tapasztalta, hogy az elfek erős és gyors teremtmények.
Ennek megfelelően az utolsó pillanatban lelassult, közvetlenül az elf előtt és mikor az kibillent a ritmusból, mert a sárkányfatty nem akkor és oda érkezett, mint számolta, Filnoren helytartója két fűrészes fog
Kardjával lesújtott. Egyiket ugyan hárította a tünde, de a másikkal már fel is hasította a harcost. A fatty ekkor fellebbent és már támadott is.
Az elf vezér, mert láthatóan az volt, ahogy mozgott a többiek között, sugárzott róla az a fajta tudat, amelyben benne van a magabiztosság, és a felelősségérzet. Látott már hasonlót.
Gyors támadást indított, még a levegőből. Az előbb használt cselt vetette be ismét.
Abban reménykedett, hogy a vezért is kibillenti az egyensúlyából és valamelyik karddal sikerül átvágnia.
Biztos volt benne, hogy fáradt már.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-12-02, 9:54 pm

//Alzareth//

*A csata zaja nem nyomhatja el a repülő vár kürtjeinek a zaját. Thalion úr kardja még nedves a sötét mágus szívéből fakasztott vérből, amikor meglátja a lecsapó sárkányfattyak újabb tömegeit. Homlokán csak újabb ránc jelenik meg, s ez a ránc már az elkeseredettségé.
Bármilyen jó harcosok is alkotják népét, melynek elég nagy rész azért itt maradt küzdeni a városért, a túlerő már oly nagy, s a segítségnek még nyoma sincs, hogy nem sok esélyt lát már maguknak.
De legyőzi magában a csüggedést, mert le kell győzni. Ha ő gyengeséget mutat, harcosai sem kaphatják meg azt a pluszt, hogy vezérük itt küzd az oldalukon.
Az elf vezér pedig ezt nem engedheti meg magának.
Újra bemutatja a varázslatot, ezúttal az újonnan érkezők tömege felé. Látható, hogy a már fáradtabb, esetleg több helyen is megsebesült fattyak csapatai szétválnak, hogy helyet adjanak az érkező friss seregnek.*
- Cambë hórë!
*A lökéshullám ugyanolyan, mint amivel Carnët igyekezett az előbb segíteni, s reméli, hogy ugyanolyan hatásos is lesz.
De nem pazarolja az erejét újabb csapásokra, bár látja, hogy elfjei is egyre sűrűbben folyamodnak mágiához. Ez is csupán annak a jele, hogy fizikai erejüknek a vége felé közelednek, s így kívánják kompenzálni azt, amire testüknek már nem telik.
Eközben előtte egyik harcosát vágja le egy a többieknél jóval masszívabb sárkányfatty és Thalion úr meg merne esküdni rá, hogy ez bizony nem más, mint a fattyak vezére.
Még mágiát is érez belőle áradni.
Ő maga sem rest, megindul a fatty ellen, s úgy látja, hogy hasonló módon igyekszik elbánni vele, mint az előző harcossal, mely épp ebben a pillanatban lehelte ki lelkét.
Hát nem várja ki, hogy ritmusából kibillentsék, ő maga lendül támadásba. Elrugaszkodik a földről, majd belekapaszkodik a fatty lendülő karjába, míg a másik kardot már saját pengéjéval tartja testétől távol.
Ennek az az eredménye, hogy a fatty valószínűleg felemelkedik vele a magasba.
Hát legyen!
Ha így tesz, akkor első gondolata, hogy lábaival összekulcsolja a fatty derekát, majd ha a levegőben még feljebb emelkedik, akkor orrba fejeli a vár kapitányát.*

//Egy kis lelkesítő a védőknek : https://www.youtube.com/watch?feature=endscreen&NR=1&v=EUssRQ9YxBE //

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-12-03, 3:56 pm

* Carnë és tizenöt nimfa társa egymás kezét megfogva teleportálták át magukat az ispotályhoz. Ameddig a vörös nimfa távol volt a sebesültek házától, lényegesen beljebb jutottak ott a támadó fattyak. Az ablakokat betörve repültek a belső helyiségekbe, nem kímélve ezzel az ott ágyban fájdalomtól jajgatva fekvő harcosokat. Súlyos sérüléseiktől megmozdulni sem tudtak, teljesen magatehetetlenek voltak. Az egyiknek a lába volt gipszben, társa súlyos égési sérüléseket szenvedett. A sebesültek nagy részénél nem volt esély az életben maradásra, de azért mindenkinél a lehető legtöbbet tették meg. Egyre nőtt a sérültek száma, míg az ápolószemélyzetről ezt nem lehetett elmondani. Kevés volt a hely és kevés volt a gyógyszer. Minden tartalékuk az ispotály épületében volt elhelyezve. Az ápolószemélyzet nem tudott egyszerre ápolni és harcolni, így őket az oda kerülő harcos társaiknak kellett megvédeniük.
Carnë előre figyelmeztette a nimfákat, hogy vigyázzanak a fattyakkal, mert ha fegyvereiket huzamosabb ideig ellenfelükben tartják úgy, hogy közben ők is fogják azt, könnyen kővé dermedhetnek. Így történt ez az egyik társukkal nem sokkal azután, hogy elkezdtek a sérültek házánál harcolni. Nem volt elég gyors és elővigyázatos, így ez az életébe került. A nimfák közül többen tőrökkel, kardokkal, íjakkal harcoltak. Volt olyan, aki két fegyvert is tartott a kezében. A levegőben lévő fattyakat íjakkal könnyebb volt legyőzni, ami viszont nehézséget jelentett, hogy egy nyílvessző nem volt hozzá elég. A beteg szobába bejutott repülő jószágok ellen kardjaikkal és tőreikkel is könnyen boldogultak. Lassan az összes benti helyiséget beterítették.
Nem kellett sokat várni a Thalion által oda vezényelt hatvanfős elf erősítésre sem. A nimfák kívül- belül próbálták legalább szinten tartani az éppen aktuális helyzetet, de nem volt könnyű dolguk. Megkönnyebbültek, amikor az elf csapatot látták megérkezni.
A szobákban harcoló nimfák nagy része, a sérülteket ápoló személyzetet próbálták védeni, hogy azok eltudják látni ott fekvő társaikat. Azokat a betegeket, akik a saját lábukon képesek voltak járni, megpróbálták felmenekíteni a padlás épület részébe. Mindezt igyekeztek úgy megcsinálni, hogy a fattyak ebből semmit ne vegyenek észre. A nimfák közül hárman próbálták az ott harcoló szárnyasok figyelmét annyi ideig elterelni, amíg egy ápoló a padlásra vezető létrán felsegítette a fent járó betegeket. Legalább ők addig biztonságban lesznek, ameddig rá nem találnak a padlás bejáratára. Miután feljutottak, társuk gyorsan elvette a létrát, és szekrényt tolt az ajtó elé.
A kint harcoló nimfák közül eszébe jutott az egyiknek, hogy a várat körülvevő indákat és kisebb fákat segítségül hívhatja. Megkérte hát a növényeket, hogy az épület körül és a sebesültek házának magasabb szintjein csatlakozzanak a harchoz. Az ispotály háromszintes volt, a külső falba kapaszkodva könnyű szerrel feljuthattak. Pár pillanat leforgása alatt ott is volt a segítség. Az indák és cserjék sok fattyat a földbe döngöltek. A magatehetetlen betegek köré fonták magukat, védelmet nyújtva nekik ezzel. A gyógyszeres résznek is nagy védelmet tulajdonítottak, hiszen nagy szükségük van arra az ott fekvő sérülteknek. A nimfák becsukták az ablakokat, az indák körbe fonták azokat, így a szobákba nem juthatott be több támadó, a bent lévőktől pedig szép lassan megszabadultak. Miután a benti támadókat sikerült legyőzni, az épületben harcolók az ajtón keresztül kifutottak, hogy a kintieket segítsék.
A tizenöt nimfa közül egy társuk kivételével mindenki életben volt. A kinti harcnál a többség íjakhoz nyúlt és azzal harcolt tovább, hogy a fattyak közül minél többet leszedjen a levegőből. Az indák és a kisebb cserjék az udvaron nehezen boldogultak, hiszen nem volt miben megkapaszkodniuk. A védelem nagyobb részét a megmaradt elf harcosok és a tizennégy nimfa jelentette.
Az ellenfél gyorsan rájött arra, hogy a magasban nagyobb biztonságban van. Gyors zuhanásszerű repüléssel próbáltak a védelem közelébe jutni. A nimfák ilyenkor sortűz szerű nyilazásba kezdtek parancsszóra. *
- Tűz! Tűz! – szólt a parancsolva Rosaile –
* Láthatóan jól működött az összefogás, mert a fattyak sorra potyogtak a levegőből. Azoknak a sárkányoknak, akik egy- két nyílvesszőtől nem döglöttek meg, az indák látták el a baját. *

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-12-03, 8:40 pm

//Carnë, Lothár, Thalion, Mitsuko, Gylnar, Alzareth//

~Hiba, átkozott hiba! Nem kellett volna leereszkednem, a levegőből is elintézhettem volna azt a mágust!~
*Namelyr fejében egymást követik a gondolatok. Fáradt már, eleget harcolt, nem is tudja, hogy ezúttal hány ellenséget pusztított már el, de nem is szokása számolgatni az ilyesmit.
A nagyobb baj inkább az, hogy belülről érzi azt, hogy ideje lenne megpihenni. Nem csak most, örökre.
Talán Dremer istennél van hely a magafajta sárkányoknak, talán onnan már nem taszítják ki az árulókat.
Nem tudhatja.
Sosem tartotta valami sokra az isteneket. Azokat, akik ilyesféléket megengednek.
Azokat, akik büntetlenül avatkoznak bele időnként halandók életébe, hogy aztán jót derüljenek a szerencsétlenek kapálózásán.
Kain fáradt már. De fáradtságánál csak feltámadó dühe az erősebb. A hatalmas sárkányt a seb is nagyon zavarja, lassan minden szárnycsapásánál szúr egyet a hátába.
A fattyak pedig egyre nagyobb tömegekben lepik mostmár el, érzi a súlyukat, azt, hogy fegyvereikkel keresik a réseket a pikkelyek között.
A bolondok! Sokkal sebezhetőbb pontjai is vannak neki.
Ő pedig nem tépheti kedvére darabokra őket, mert félő, hogy egy is akár rajta ragad a fogán, valamelyik karmán, vagy épp kettős ívű szarvain, melyek már szintén vértől vöröslenek.
Akkor pedig a falon hamarosan már csak egy óriási kővé vált sárkány maradna.
Az arany sárkány hirtelen mozdul. Csak ez az egy esélye van neki.
Fellebbenti még egyszer szárnyait, melyeket, ha a fal mentén kinyújtana, a két fa közötti területet simán végigérné.
Csap farkával, és karmos négy lábát, melyekkel eddig a falba kapaszkodott, behajlítja, érezve, hogy megfeszülnek az arany pikkelyek alatt az izmok.
Ellöki magát a faltól, egyúttal minden erejét egy felfelé irányuló mozgásba adva, farkával, szárnyával, miközben fejét meglendítve szétcsap a fattyak között. A következő mozdulata egy orsó, felfelé, pörögve igyekszik lerázni magáról a még rajta kapaszkodó fattyakat.*
- Lig uitbarsting!
*A fénykitörés ismét körbesugározza a sárkány testét, remélve, hogy a többi fattyat is leveti róla, akik még mindig ragaszkodnának hozzá.
Ezután néz csak körbe, már amennyit lát a körülötte repdeső fattyaktól. Jókora csapatot leköt az ellenségből, így nem is maradhat egy helyben. Tovább lebbenti szárnyait, szinte szélfúvást kavarva a levegőben, majd ha már farkát egy fordulatban ismét bevetheti, meg is teszi.
A sárkány következő lépése az, hogy immáron lefelé veszi az irányt, méghozzá zuhanásban. Reménykedik, hogy lesz néhány olyan barom, aki követi őt a levegőből, s közben ha már sikerült észrevennie, hát éppen a csaknem átvágott fa törzsére csapódik, miközben meg is kapaszkodik benne egy pillanatra karmaival, majd az azt követőben, miközben szárnyait már ismét csapásra emeli, már ismét el is rugaszkodik. Talán ez már elég ahhoz, hogy a fa maradék része eltörjön, aztán már csak a mágus láncait kell valakinek széttörnie.
Tűzcsvóváit körbeküldi maga körül, hogy szabad utat nyisson magának, majd a keletkező résbe repül. Közben az útjába kerülő fattyakat szarvával, karmaival és fogaival kínálja meg.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-12-03, 9:15 pm

*Szerencsémre a mágust elintézte a tűzgömb, égve zuhan le a falról. ~Jól van, most már folytathatják a fa vágását az elfek!~ Mondtam magamban, de hirtelen egy sárkány fatty támad rám két rövid kardal a kezében. Sikerül elugranom a támadása elől, de az egyik elfet levágja a kardjaival, ezt kihasználva átszúrom a mellkasán a pallosomat és ki is húzom, mielőtt még kővé váltóznák. A fatty holtan a földre hull, ezután hátra nézek és látom, hogy a fán már jönnek az orkok és a fát elvágó elfek és nagyon megfogyatkoztak. Így már nincs esély arra, elvágják a fát. ~Én nem fogok itt meghalni, gyorsan vissza kell vonulnom!~ Mondtam magamban, majd gyorsan elindulok vissza és magára hagyom az itteni meg maradt elfeket, olyan részre ahol még sokan vannak a védők. Futás közben meghallom a repülő vár kürtjeit, ekkor felnéztem és láttam, hogy újabb támadás érkezik. ~Még nem halhatok, meg itt távol a hazámtól!~ Mondtam magamban futás közben.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-12-05, 12:53 am

// Gyl + már nem tudom követni kikkel Very Happy

//

*Azt hittem, csak pislogtam egyet, de rá kellett jönnöm, hogy valószínűleg eszméletemet vesztettem. Már rég nem a palotánál voltunk, és akit Thalionnak néztem, nem is ő volt az. Továbbra is Radek állt ellettem és támogatott. *
- Merre lehetnek a sebesültek?
*Elképedve néztem Radekre, nem értettem mi üthetett a férfibe, hogy ennyire védeni akart, és ezt szóvá is tettem.*
- Csak nem hiszed, hogy hallgatok rád és fekszek, a betegek között, miközben szükség van rám !
- Csak nem gondoltad, hogy ilyen állapotban harcolni hagylak?
- Nincs nekem az égvilágon semmi bajom! Engedj!
*Szinte felháborodva ráztam le magamról segítő kezeit, s vártam válaszát, de valami érdekes történt. Éreztem valami, bizsergést, hogy jön valami ami ellen védekezni nem tudok. És jött is. Mindenki elkezdett vakarózni, csak Radek és én nem. Éreztem a késztetést rá, de megtanították, ha vakarod rosszabb lesz.*
- Mágia?
- Más nem lehet… de látom téged nem érint…
*Egy fülvakarást engedélyeztem magamnak, de azonnal meg is bántam a tettemet, s inkább koncentráltam. Radekkel együtt én is szemeimmel pásztáztam a körülöttünk lévőket, hogy megtaláljuk az idegent, de nem tűnt könnyű munkának a sok vakaródzó elf között egy besurranót találni, bár mágikus kibocsájtása más volt, az egy biztos, de túl sokan voltunk.*
- Hamarosan visszatérek. Kerüld a harcot!
- Azt már nem. Ölbe tett kézzel nem állok itt! Én is segítek! A földön maradok, de vizet kell keresni… gyümölcsökből kinyert folyadék!
*Motyogtam már inkább magamnak, majd meg is indultam a tőlünk néhány méterre lévő megmaradt kerthez.*
~ A viszketés, még ha mágia keltette is le lehet mosni lúgos folyadékkal… és miben van lúgos folyadék? Hát a növények nagy részében!
*Nem igazán olvadtam be a tömegbe, bár ez sohasem sikerült, de most igazán idegesített. Szinte éreztem, ahogy egynéhány szem rászegeződik, sietnem kellett. Nem is tétováztam, a kert széléhez érve földre vetettem magamat, jobb tenyeremet a földre téve, kicsit lenyomtam. Összpontosításom igen sikeresnek bizonyult, mikor már éreztem a tenyeremben a szabadulásra váró erőt, nem várakoztattam, szabadjára engedtem.*
-Sap, qui de planta.
*Az erő szabadon kiáradt a kezemből, s szinte láttam, ahogy megcélozza az összes még élő növényt s szó szerint lecsapolja azoknak folyadéktartalmát. Amikor már megfelelő folyadékmennyiséget éreztem, mintha csak el akarnám söpörni magam mellől a földdarabokat, kicsit oldalra fordulva a csoport felé húztam meg kezemet, s vártam. Nem kellett sok idő, a csoport szélén a víz feltört a földből, s mint egy hullám, csapott le a csapat nagy részére. Persze a lúgos folyadék vegyült egy jó adag vízzel, és így csak enyhítette a viszketést, de több embert értem így el, s már kibírható volt a viszketés erőssége. Ennél jobb manőverrel nem is hívhattam fel jobban magamra a figyelmet. Négykézláb kúsztam vissza a tömegbe, és maradtam a földön. Kicsit lihegtem, de nem a fáradságtól és a kimerültségtől, mindinkább az izgalomtól. Persze nem maradhattam sokáig a földön, és fel is pattantam egy idő után, s máris szemeimmel keresni kezdtem Radekot, hogy ha szükséges segítsek neki még jobban. A csoport nem annyira viszketős tagjai is rájöttek már, hogy mágia áldozatai, és egy részük szintúgy elkezdte keresni az idegent, míg másik felük próbáltak segíteni még mindig kórosan vakaródzós társaikon.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-12-06, 1:12 am

/Mitsuko/

* Egyáltalán nem nyeri el a tetszésemet Mitsuko válasza. Jobban szeretném, ha nem avatkozna bele a helyzetbe, és minél jobban meghúzná magát a félezer elf között.*
~ De mit is várok tőle, hiszen ismerem…
* Gondolom magamban, miközben felfogom, hogy csak azért sem akar itt megvárni. De mit is várok tőle? Még mikor tisztában volt a helyzettel, akkor sem volt hajlandó kímélni magát. Akkor is a város védelmére kelt. Most pedig még azt sem tudja, miért kellene magára vigyáznia.*
~ Talán el kellene neki mondanom…
* Fut végig rajtam a gondolat, de túl sok időm most sincs ezen gondolkodni, ezért a korábbi gondolatmenettel válaszolok is magamnak.*
~ Többet ártana, mint használna.
* Inkább az előttem álló problémára összpontosítok, ami nem más, mint megtalálni a kellemetlen mágia forrását.
Mikor neki kezdek a keresésnek, még fel sem merül bennem, milyen nehéz feladatba sikerült belevágnom. Ötszáz elf és még kitudja hány nem odaillő fajú egyén érkezett velünk egyszerre a kapu környékére.
Csak akkor tudatosul bennem a feladat nehézsége, mikor egymás mellett sikerül megpillantanom egy törpét és egy embert, amint a kialakult helyzeten vitatkoznak, és a látvány alapján rájuk sem hatott a varázslat.
Ezek után egyértelművé a megoldás.*
~ Csak az elfekre hat.
* Újra végigmérem a két illetőt, mielőtt úgy gondolom, hogy semmi közük a dologhoz.*
~ De még ki tudja, hány potenciális tettes lapul meg a társaság között.
* Egymás után török utat magamnak a viszkető elfek között, miközben jobbra, balra figyelek, hátha sikerül valami egyértelmű jelet találnom a probléma forrását illetően.
Szerencsére, mire sikerül végigfurakodnom a társaságon, a gyanúsítottak száma két mágusra csökken. Azt már csak remélhetem, hogy nem álcázza jobban magát a tettes, már ha itt van egyáltalán, és nem pedig valahol a közelben bújik meg. Így végül a két mágus egy ember és egy fél-elf személyére korlátozódik. Az utóbbit csak onnan tudom, hogy hegyes füllel rendelkezik, melyet hajával próbál leplezni, ráadásul dús szakál borítja arcát, mint aki lehetőleg próbálná elrejteni örökségének ezen vonalát.*
~ Ő lenne az?
* De a gyanúm elég hamar szertefoszlik, miután ő is elkezd vakarózni.*
~ Csak nem olyan őrült, hogy olyan mágiát használ, ami magára is hatna.
* Ezért inkább a másik mágus felé fordítom a figyelmemet, aki azonban semmi jelét nem mutatja a viszketéshez való viszonyát illetően.
Szerencsére a két mágus viszonylag közel helyezkedik el egymáshoz képest, ezért úgy helyezkedek, hogy mindkettőt szemmel tudjam tartani, hátha elárulják magukat valamivel.
Így történik, hogy a nyakamba kapom a Mitsuko által tömegre irányított lúgos folyadékot, mint ahogy a két mágus is. Bár a fél-elf mérgelődik miatta egy kicsit, de ezt betudom a nyakába zúduló folyadéknak, így sajnos egyik reakciójára se lehet azt mondani, hogy elárulná magát.
Egészen addig, míg meg nem szólalnak Filnoren kürtjei.
Ekkor a fél-elf arcán egyértelmű mosoly vehető ki, ami számomra elégnek bizonyul a korábbiakkal, Ő lesz a legvalószínűbb forrása ennek a kellemetlen átoknak,
El is indulok felé, miközben kardomat próbálom úgy elrejteni, hogy lehetőleg ne vegye észre, csak ha már túl késő.
A közeledés közben az égre pillantok, ahol látom a lebegő várból elinduló friss fatty tömeget.*
~ Ezek sosem fogynak el?
*Hamarosan azonban a mágus is távolodni kezd, mintha csak észre vette volna közeledésemet, ezért inkább meggyorsítom lépteimet, mígnem ő is észreveszi ezt. Ekkor válik már túlzottan is gyanússá.*
- Kapjátok el a mágust! Ő felelős a viszketésért!
* Kiabálom a többi elfnek, hátha valamelyikük a nyakukba zúduló lúgos folyadék hatása miatt, a viszketés mellett jut annyi ideje, hogy jobb létre szenderítse a fél-elf mágust, ezzel talán megszüntetve mágiájának hatását.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Akahana, Aventhis, Carnë, Alzareth, Thalion, Kain, Lothár, Mitsuko, Gylnar//

*Filnoren pihent tartalékai úgy tűnik, eldöntik Olassië sorsát. Északon és a város középső, megszállt területein egyre több fatty pihen meg a harcban, átadva helyét a pihent erőknek.
Keletre nem jut pihent sárkányfatty, de a korábban is túlerőben lévő támadók ugyanúgy fáradnak, mint a védők, így a helyzet változatlanul igen nehéz Onaebaer és harcosai számára.
Délen a pihent fattyak meglepik az ottani védőket, akik kénytelenek még a falakon beözönlő orkokkal is szembeszállni és ez, úgy tűnik, hogy meghaladja erejüket. A két erő közé szorított védők hiába igyekeznek az egyre romosabb házakat és falakat használni a védelemben sáncként, fedezékként, nem bírják megállítani a támadókat. Úgy tűnik, hamarosan szétverik a védelmet a déli városrészben, kettészakítva ezzel az elfek maradék védelmét. Ha így történik az esetben a keleti városrész védőinek is hamarosan leáldozik.
Nororina ispotályában hála a nimfák gyors segítségének elkerülhető a tragédia. Még így is megölnek jó néhány sebesült elfet, de a többség a belső helyiségekben túléli a támadást.
A hatvan érkező elf erősítésként hat és sikerül feltartóztatni a támadókat velük. A nimfák által bevetett indák talán elegendő védelmet adnak az ablakoknak, a gyógyíreket, főzeteket tartalmazó szekrénynek és magának a háznak is. Az ispotály körül is igen elszaporodnak hát a kőszobrok.
A fattyak felülről induló támadásait is sikerül a nimfa-elf csapatnak feltartóztatni.
A fal mellett eközben Thalion és harcostársai elkeseredetten igyekeznek állni a pihent fattyak támadásait.
Ide érkezik Alzareth is és kiszemeli magának az elfek vezérét.
A két vezető összecsap.
Alzareth támadását kivédi Thalion, s ellentámadásba megy át. A küzdelem igen sajátos, szinte légi birkózásba átmenő formáját választják.
Kain sikeresen lerázza magáról a ráakaszkodó sárkányfattyakat, de a sárkány már sok kisebb sebesülést szedett össze, legfőképpen a szárnyaira, s ez gyengüléssel, vérveszteséggel és fájdalmakkal is jár.
Sokáig már nem bírhatja a küzdelmet, mert a fattyak továbbra sem adják fel.
Hirtelen manővere sikeresnek tűnik, a fa maradék, el nem vágott része eltörik a hatalmas lény súlya alatt, de a halott mágus láncai még egyben tartják. Annyit viszont elér, hogy a legtöbb ork egyensúlyát veszti felfelé haladtában és sokan közülük le is zuhannak. A láncok tartotta fatörzs pedig nem olyan stabil, mint előtte volt.
A fattyak továbbra is támadásuk alatt tartják az arany sárkányt és már ork íjászok is lövik őt.
Lothár elhagyja a falat, de eléggé kitűnik az elf harcosok közül ahhoz, hogy jó néhány orknak feltűnjön a véresen is a nap fényében csillogó vértezetű harcos. A pihentek közül szemeli ki kettő, s egymással versengve, zuhanórepülésben támadnak a falról lesiető harcosra.
Egyikük még egy halott társuk kővé vált fejével is megdobja, hátha megelőzi vele társát és ő öli meg a páncélos harcost. Ha nem sikerül neki, mindkét fatty szögekkel kivert buzogánnyal támad Lothárra.
Mitsi és Gylnar eközben a viszketés átka ellen lép fel. Jól is teszik, mert a fattyak kihasználják a viszketés miatti koncentrációcsökkenést az elfek között és sorra vadásszák le azokat, akik épp nem figyelnek, nem tudnak védekezni.
Miközben Gylnar az átok forrását, a mágust keresi, addig Mitsi összeszedi erejét és a növényekben lévő vizet és az élő növények lúgos kémhatását kihasználva megpróbálja közömbösíteni a viszketést.
Igen nagy varázslat ez, mely a kék elf amúgy is kevéske erejét igénybe veszi. Jó, ha eszméleténél bír maradni, s a továbbiakban nagyobb varázslatra már nem is lesz képes.
Minden esetre az elfek viszketése határozottan csökken, hála neki.
A varázslat azonban nem várt mellékhatással jár. A város nyugati részén élő növényekből eltűnik a víz és az élet is, így az ispotályt körbefonó gyökerekből, indákból is.
A fattyak örömmel ki is használják a meggyengült védelmet, a tetőről hamar leverik az ott lévő vékonyabb gyökereket és betörik és felszaggatják az ispotály tetejét, felfedezve az ott elbújtatott sebesülteket.
A lentebbi indákat viszont felgyújtják, s a tűz az elszáradt növényeken gyorsan felfut az ispotály falán. Vajon a nimfák és az elfek a harc mellett képesek-e arra, hogy megállítsák?
Gylnar helyesen azonosítja a sötét mágust. Kiáltására több elf megpróbálja megakadályozni a fél elf mágust, hogy elszeleljen, mire az egy mozdulatával tűzfalat húz maga elé, majd elindul a másik irányba, nevezetesen épp felfedezője felé.
Már látható is a kezében az első tűzgömb, amivel megtámadja a harcost, de aki ilyen kellemetlen mágiát is ismer, mint amivel a viszketést okozta, vajon mifélével készül az ember ellen?
Filnoren váránál történik eközben valami. A várban maradt kevés sárkányfatty, és mágus észak felől érkező támadás ellen lövi ki első tűzvarázslatait, miközben az északon pihenő erők is a levegőbe emelkednek, hogy összecsapjanak a Morses Kalaton vezetésével megérkező grifflovasokkal. Hirtelen a támadás, ki tudja, miként jutottak ily gyorsan és ily közel a lovasok a várhoz. Amellett, hogy a várat közvetlenül ostrom alá veszik, még arra is marad nekik erejük, hogy a lentebb harcoló sárkányfatty sereget támadják hátba.
A hirtelen kavarodás átmeneti zavart okoz a lent harcoló támadókban, majd a fattyak kénytelenek nagyobb létszámú csapatokat átcsoportosítani, hogy megvédjék a várat és visszaverjék a grifflovasokat, akik máris savas bombákkal támadják a levegőben ellenfeleiket, s nem csak ők. A griffek a rájuk szerelt könnyű páncél éleit is felhasználják természet adta fegyvereik mellett, nem beszélve a hátukon lévő harcosokról.
A lovasok sokféle szokatlan fegyvert vetnek be, s ki karddal, ki tőrökkel, ki pedig egyéb fegyvereivel lepi meg a fattyakat. Igen hatékony és gyakorlott harcosokkal kerülnek szembe Olassië támadói. Az erőviszonyok gyorsan változnak és a védők így lélegzetvételnyi szünethez jutnak odalent, hogy összeszedjék magukat, mert az erőviszonyok valamivel kedvezőbbé válnak, de ezzel a segítséggel is éppen csak a közvetlen összeomlást kerülik el.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-12-07, 1:55 pm

Az elf vezér és mindenki, aki a nyugati kapunál van //

*Kivédte! És még nem átallott az elf feladva minden büszkeségét, felugrani rá. Nem is beszélve a makacskodó koloncról, amit jelent repülés közben.
De ha már így alakult, a levegőben is jó harcos, Alzareth.
Csakhogy Thalion kivédte a támadást és ráadásul még orrba is fejelte a sárkányfattyak helytartóját.
Roppant kellemetlen eset volt ez, de Alzareth nem véletlenül volt az egyik legerősebb Filnoren harcosai közül.
Azért meg kell hagyni, keményfejű ez az elf vezér.
Alzareth azonban nem adta ilyen olcsón magát. Először is nekiment az első útjába akadó harcosnak, utána pedig, ha még mindig kapaszkodott az elf, akkor megpróbálta „leradírozni” a nyugati kapu előtti kemény földön. Persze ez azzal is járt, hogy repülni már tovább nem tudott, mert a megátalkodott elf vezér elég erősen kapaszkodott.
Alzareth ennek következtében, ha még mindig kapaszkodott, elfestől hatalmas bukfencet vetett, de eközben el nem engedte volna egyik rövid kardját sem.
A helytartó hörögve állt talpra, majd felfedezve, hogy hol is áll, kardjával több gyors csapással átvágta a kaput lezáró keresztgerendát, így az orkok, akik eddig is kívülről döngették, immáron viszonylag könnyedén betörhették azt. Tette ezt annak tudatában, hogy változást érzékelt a csatában. Úgy tűnt a kaputól neki, hogy csökkent társai támadása az elfek ellen, sőt, mintha némi zavart is látott volna.
Alzareth sosem volt hülye, ezért is lett ő Filnoren ura, s nem valami mágusféle.
Hála az esésnek, még arra is volt ideje, hogy az ocsúdó elf vezér támadása ellen védekezésbe emelje kardjait.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-12-07, 5:04 pm

//Nyugati kapu, Alzareth//

*A sárkányfatty erősebb, mint gondolta. Thalion úr már ott függeszkedik, kapaszkodva kézzel is, lábbal is, miközben a sárkányfatty orra bele is reccsen a fejelésbe. Azonban még így sem zuhan le, sőt nekirepül egyik harcosának. Szerencsére az elf vezér időben pillant fel és látja meg a közeledő alakot, így jobb híján fel tud készülni a becsapódásra.
Hangos a csattanás, érzi, amint a tündét elsodorják magukkal, majd érzi azt is, hogy a fatty a földhöz közelít.
Minden bizonnyal azért, hogy ledörzsölje magáról. Órëa úr azonban már csak azért is kitart. Kemény, fájdalmas a súrlódás, bár a könnyű vért azért felfogja a kemény kő súrlódásának javát.
A baj akkor van, amikor hirtelen kiszakad sarkaiból a virág. Az első fordulat és huppanás utána a kapu melletti fal állítja meg röptét.
Az elf vezér csillagokat lát, miközben megpróbál feltápászkodni, az átfordulás után.
Hamarosan már talpon van és a kardja után néz. Eközben hallja a reccsenést a kapu felől.
Már kezében a Sacro kard, amikor visszapillant és látja, amint az ork csapások alatt hasad tovább a keresztléc a kapun.
Nem is törődik a háta mögötti történésekkel, pedig ekkor csapnak le Avlanion grifflovasai Filnoren várára és az Olassië felett köröző sárkányfattyakra. Egyből nekitámad ismét Alzarethnek. Villámléptekkel közelít, s már a levegőben úszik, miközben a körülötte álló elfekhez kiált.*
- Tartsátok a kaput!
*A könnyű tünde penge a levegőt hasítva csap le a sárkányfattyra, de Thalion úrnak nincs kétsége sem afelől, hogy a fatty hárítani fog.
Épp emiatt szabad bal kezét a teste mögött rejtve idéz meg egy korábban már látott fénygömböt, hogy a fatty védésének pillanatában már hozzá is vágja a sárkányfatty véres arcához.
A rút külsejű ellenfelet a fénygömb becsapódásakor körbe kell, hogy fonja, mint ahogy az arctalant is korábban egy ehhez hasonló varázslata.
Eközben Thalion már landol, de csak egy pillanatra tapadnak meg csizmája talpai a kövön, máris lendül oldalra, hogy visszakézből szúrhasson a fattyra, ha az még nem halt bele.
Óvatosnak kell lennie, hiszen ellensége halála könnyen az övé is lehet, ha figyelmetlenül a haldoklóba fújra a kardot.*

» Gwaith-dúr, a sötét elfek városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Elfek népe
» Olassië alkonya
» Olassië erdeje