Orod Opelë, a fehér elfek városa

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

A kékesfehér hegyek védelmében megbúvó város kecses épületei, ívelt hídjai, s csak a legnagyobb hidegben megbújó vízesései mutatják az északi elfek rejtett városát.
Gyönyörű! Rejtett város, kicsiny város, védett helyen a terjeszkedés lehetősége nélkül, az istenek azonban mintha kárpótolni kívánták volna a fehérelfeket a gyönyörrel amely városukból áradt, ha voltak oly szerencsések, hogy megláthassák.
Orod Opelë még az ősi tünde építészet jegyeit viseli magán, s lakói, a fagyos természetű fehér elfek vigyáznak is rá.
Orod Opelët a magas hegyek, s a grifflovasok is védelmezik, hiszen az itteni elfek képezték ki az első embert grifflovasnak, s csak ezután lehetett Lanuriának grifflovas hadereje.
Külön érdekesség, hogy a települést tápláló vizek még a legzordabb télben sem fagynak be, hála az ősi elf mágiának.
Ha ide betér a vándor, nem hiheti, hogy a kötelező udvariasságnál többet kaphat az őslakosoktól.

A háború kitörése nem kímélte meg ezt a várost sem.
714-ben, amíg egy ork sereg ellen a város nagyura, Falqualion a fehér elfek hadseregét Mardanba vitte, a hegyi törpéket megsegíteni, sárkányok törtek rá Orod Opelë városára. Nem kímélték az elfeket, sem a városban maradt védelmet. A helyiek nem tehettek mást, mint hogy elhagyták a várost, amíg hős katonáik életüket is áldozva próbálták feltartóztatni a levegőből érkező rettenetet.
Orod Opelë most nem más, mint sárkányok lakhelye, egy fagyos temető, amely egykor egy bölcs, ám hideg nép dicső lakhelye volt. Légy óvatos, ha ide tartasz mert a sárkányok nem kímélik az ide érkezőket, s könnyen lehet, te is a biztos halálba menetelsz.

Orod Opelë, a fehér elfek városa Orod_opel_by_stixion-das9ip8

Hozzászólások száma : 218

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*Hihetné az ember, hogy béke, s nyugalom ül az északi hegyek rejtett városán, Orod Opelën. Falqualion nagyúr, a fehér elfek vezetője, mikor hírét vette a Mardant ért hatalmas ork támadásnak, összegyűjtötte a környékbeli hegyi törpe csapatokat, saját városuk megsegítésére, s hozzátette saját haderejét, hogy a mocsári törpék mellett felmentő seregként ő is megjelenjen, mint hű szövetséges.
Hagyott a városban őrséget, grifflovasaik maradtak, s helyőrség is, melynek az a célja, hogy óvja a várost, s a rendet is.
A város körüli erdőkben, mintha csupán erre vártak volna, s a hegyek rejtekében, eközben sötét árnyak mozdultak meg.
Köpenybe, kabátba, burkolózott alakok, férfiak, nők, mágusnak, elfnek, embernek, s még ki tudja, mi mindennek kinézők mozdultak százával.
Orod Opelë, amikor a sereg már messze jutott, csendben és nyugalomban élte mindennapi életét.
Egészen addig a pillanatig, amikor az őrszemek felfigyeltek a város körül mozgolódó, cseppet sem szokványos kalandorok sokaságára.
S amikor az első grifflovasok a levegőbe emelkedtek, fel-felfénylő, felvillanó pontok, mintha csillagok keltek volna fel, jelentek meg a hegyek sötét sziluettjén.
Ami ezután következik, az nem más, mint a tömény borzalom.
Háznyi méretű fenevedak, éles karmokkal, hegyes fogakkal, s olyan erővel, amellyel századok óta nem találkoztak a helyiek, ezek zúdulnak a városra.
Tüzük felperzseli az első grifflovasokat, szárnyaik eltakarják az eget, s karmaik, farkuk bezúzza a város kecses, égbe nyúló tornyait. A védők megfújják a riadót jelző kürtöket, s az otthon maradt fehér elfek fegyverre kapnak.*

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-07-04, 10:24 pm

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*Sötét árnyék emelkedik a magasba, amely sokkal nagyobb a többieknél. Parázsként izzó, vörös szemét a nem is olyan távoli városra szegezi. Itt az ideje, hogy megleckéztessék az áruló elfeket. Azokat az elfeket, akivel egy kisebb összezördüléstől eltekintve, még a háború első éveiben is békében éltek régen.
Egészen addig, ameddig az elfek is meg nem jelentek Lanur hordáinak oldalán.
Inaeth emlékszik azokra az időkre és most itt az ideje, hogy az a faj, amelyik az egyik legnagyobb csalódást okozta népének, meglakoljon tetteiért.
Már felfedezték őket, azért is változtak át. Hangját kiereszti, s erre sárkányok százainak torkából szakad ki ugyanaz az üvöltés, amely megrengeti a levegőt.
Amikor eléri az első, városszéli falakat, kiterjesztett szárnyaival vitorlázva ront nekik és karmaival belemarkolva kitépi az első darabokat.
Nem érdeklik az elfek nyílvesszői, meg sem érzi őket. Fekete pikkelyeiről lepattannak mind.
Inaeth kivárta az időt, és ez most érkezett el. A Furia által mellé rendelt sárkánysereg már alig várta, hogy lecsaphasson a városra.
Hallják az elf kürtöket szólni és Inaeth biztos benne, hogy most minden hegyes fülű, öntelt lény szívében ott a rettegés.
Sárkányai jól képzettek. Amíg egy részük a város felett tüzet zúdít a védőkre, s az épületekre, más részük a grifflovasok ellen indul.
A többiek pedig hullámokban támadják a védőket, és a város építményeit is.
Inaeth tudja: itt kő kövön nem marad!*

Hozzászólások száma : 18 Character sheet Nép: NJK

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

Miután meglátogattam a szüleimet és megünnepeltük egy hatalmas lakomával, hogy a lovagok táborát erősítem már, ahogy a bátyám is és tovább viszem családunk hírnevét…..legalábbis remélem, egy pár hét után már mehetnékem támadt. Úgy döntöttem talán meglátogathatnám testvérbátyámat is, hiszen mióta nem láttam már két fia is született és ideje lett volna megmutatni nekik ki a nagybácsijuk, ezért összeszedelődzködtem és Avalion-t vettem célba, de előtte mindenképpen szerettem volna felmenni egészen északra, hogy megnézzem magamnak a fehér elfek jeges városát, ha már arra járok, hiszen valószínűleg talán soha nem fogok újra ennyire feljönni többet Lanuria határvidékére.
Mire elértem a várost á kellett jönnöm, hogy bizony a hideg és jeges vidék nem lesz a kedvencem és bár tagadhatatlan, hogy a város gyönyörű a maga módján, az itt lakó elfek legalább annyira hűvösek és hidegek voltak, mint a vidék melyen laktak.
Nem mondom, hogy kiutáltak volna, de mindig éreztem a hátamban néhány figyelő tekintetet, ahogy ismerkedtem a hellyel, így nem csoda, ha pár nap után úgy voltam vele, hogy inkább fagyoskodom tovább az utakon, mint, hogy maradjak még.
A elhatározás megszületett és már a fogadó szobájában össze is pakoltam a szokásos fagyos reggelen.
Még utoljára lesétáltam a fogad térbe, hogy igyak egy forró teát és kérjek az útra elemózsiát, valamint rendezzem a számlám, mikor kiabálás ütötte meg a fülem, majd kürtök zengtek fel és katona révén már a hangzásából tudtam, hogy baj van.
Felkaptam a kardom és kirohantam az utcára, ahol most kétségbeesett elfek rohangáltak, láttam a fejünk felett elsuhanó grifflovasokat, aztán szájtátva pillantottam meg a……sárkányt. Nem, nem egy sárkányt! Rengeteg sárkányt!
És most már a levegő robajlik a hangorkántól, hogy majd beszakad a dobhártyám.
- Egek Ura! Honnan jöttek ezek? – motyogom magamban, aztán körülnézek, hogy hátha találok valakit, aki megmondhatná, hol tudok segíteni.
Mert, hogy itt e fog kelleni, az biztos. És mivel amúgy sem tudnék hová menni, jobb, ha mindent elkövetek, hogy védjem a védhetőt.
Ha, nem találok senkit, akitől kérdezősködhetnék, elindulok a fal felé, ahol már távolból is látni, hogy kemény támadás alatt áll.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-07-07, 10:34 pm

Különleges küldeménnyel érkezek meg Orod Opele-be. A zsebemben lapul apám üzenete, miszerint Mardan városában orkok tanyáznak. Néhány hete vittem a hírt haza Lumel'Auvreaba, és úgy döntöttünk, hogy habár nem vagyunk olyan jóban a fehér elfekkel, mégis figyelmeztetjük őket. Önként vállalkoztam a feladatra, ugyanis nem tudtam otthon ülni egy helyben. Magam mellé kaptam egy vérelf harcost kísérőként, habár nem sokat beszélgettünk, mégis közel kerültünk egymáshoz az út alatt. Tisztel, és én is megadom neki a harcosoknak járó tiszteletet. Arath igen jó utazótárs, így gyorsan tudunk haladni a fehér elfek városa felé, ám az utunk utolsó szakaszában már érzem, hogy elkéstünk.
A város felől hatalmas robaj - csatazaj, felismerem - hallatszik felénk. Megtorpanok és az elfre nézek:
- Elkéstünk volna, Arath? - nézek aggodalmasan a férfire, majd vágtára fogom a lovamat és a város felé vágtatok, hogy minél hamarabb odaérjünk és megtudjuk, hogy mi a helyzet. Odafent a magasban sárkányokat és griff lovasokat pillantok meg. Szárnyak, melyek egybe kapnak, fegyverek, tüzek és minden, ami egy ijesztő, nagy csatához szükséges. Most már tudom, hogy kérdésemre a válasz igenlő, elkéstünk az üzenettel. Azonban úgy gondolom, hogy a kézbesítés még a feladatunk, így a lovakat behajtva a városba sietve indulok el a palota felé, hogy Falqualion kezébe adjam apám üzenetét, melyben immár nem olyan fontos információ áll.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-07-12, 12:36 pm

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*Sargon sohasem szerette a kötelezettségeket, szerinte azok csak arra jók, hogy ne tudjon kibontakozni. Végtére is ha kötelességet lát el, akkor valaki más elvárását teljesíti, ahelyett, hogy a saját boldogulásával foglalkozna. De hát nem csak előnye van annak, ha az emberből birodalmi mágus válik.
Mindössze pár napja érkezett meg a városba, azzal a feladattal, hogy derítse ki, miképp állnak a fehér elfek a háborúhoz. Mardan megsegítésére már készítették fel a sereget, mikor ideért, így azt hitte, ezt az ügyet gyorsan lezárhatja, de azt a parancsot kapta, hogy maradjon a városban és igyekezzen minél többet kideríteni Orod Opelë népének a háborúhoz való hozzáállásához. Várhatunk-e tőlük további segítséget a későbbiekben, akár egy esetleges ellentámadáshoz, vagy csak a védelemben hajlandók segíteni? Csak északon, vagy délebbre is belefolynának a háborúba, ha erre kerül a sor? Ilyen és hasonló izgalmas dolgok kiderítésével bajlódott a nem túl nyílt helyiekkel. Valljuk be, nem sokra jutott. De maradnia kellett.
Épp elmélyülten meditált, mikor meghallotta a kürtöket és nem sokkal később a csata hangjait is. hangosat sóhajtott, majd magára terítette szürke köpenyét, övére fűzte a tőrét és megragadta mágusbotját is. Tudta, hogy a mágusok azt akarnák, hogy legyen ott egy szürkeköpenyes a csata forgatagában, ezzel is jó pontokat szerezve a fehér elfeknél.
Mielőtt az utcára lépett volna, megállt és halkan mormolni kezdett, lehunyt szemmel, kezével füleit is befogta. Pár másodperc múlva, mikor elvette kezét és a szemét is kinyitotta, kékes derengés jelent meg szeme és füle körül. Látása és hallása még legalább egy óráig kétszer jobb lesz az átlagosnál.
A varázslás befejeztével elindult a városfal irányába. Gyalogosan, de futva. Harcba nem bocsátkozik senkivel és semmivel, hacsak nem muszáj. Egy katonai vezetőt próbál keresni, ahelyett, hogy önállóan elkezdene akciózni. Csak akad itt valahol egy tiszt, aki a védelmet irányítja. Felélesített érzékeivel bizonyára könnyebben megleli, akit keres, mint ahogy az esetleges veszélyt is hamarabb észreveszi.*

Hozzászólások száma : 218

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*A fehér elfek védelme talán nem várta a háborúban a sárkányok támadását, hiszen területeik távol esnek Orod Opelë falaitól, túl Avlanion őrző szemén is.
Most mégis itt csapnak le, s bár most még nem a gondolkodás ideje van itt, a meglepetés így is igencsak kellemetlen.
A haderő elég nagy része távol a várostól, Mardanban küzd, rájuk pedig távollétükben csapnak le a sárkányok.
Inaeth vezeti őket, egy ősi sárkány, akit Furia küldött erre a távoli vidékre. Talán mostanra már látható a terv.
Mardan csupán eszköz volt, ahogy Frikk, a Győzhetetlen fehér ork és birodalma, melynek létrejöttében maga Inaeth is bábáskodott, szintúgy.
A cél az volt, hogy meggyengítsék az északkeleti haderőt. Az orkok elvonják az ütőképes csapatokat, s addig a sokkal veszélyesebbnek ítélt tündék legészakibb városára mérik az igazi csapást.
Sárkányok százai csapnak le a karcsú tornyokkal ékesített, fagyos városra.
Falak omlanak le, tornyok dőlnek össze, s a város grifflovas elfjei összecsapnak az első sárkányokkal.
Lángba borulnak hamarosan nem csak griffek, hanem Orod Opelé háztetői is, lugasai, melyek a fagyot is varázslatosan állják a hegyek magasában.
A sárkányok pedig nem kímélnek senkit.

Joahim közelében tünde csapat fut el, s ha megállítja őket, sietve, s mogorván, de talán választ kaphat kérdéseire. A harcosok az egyik bástya felé futnak, s íjaik mellett pajzsokat, lándzsákat visznek magukkal.*
- Van e fenevadak ellen fegyverünk, nem vagyunk tétlenek!
Tarts velünk, ha harcolni akarsz!
*Kiáltja a vezérük, s ha elindul, hamarosan a bástya alapjánál ballistát láthat. Fémből készült, melyet csörlővel máris emelni kezdenek ki a harcosok.
Ekkor ér oda egy sárkány, szele a földre dönti Joahimot, karmai viszont két elfet ragadnak magukkal, s szorítanak halálra.
A ballista végében lévő nyíl kettős kampóban végződik, s vastag láncban, könnyen sejthető, milyen fegyver lesz ez, ha kilövik.
Ha képesek lesznek rá…

Merilien érkezése nem várt, s határozottan kései is. A városban jutva, ha nem térnek ki, lovastól sodorja el őket egy sárkány, s a következő, aki utána érkezik már nem karmaival, hanem tűzzel árasztja el az utat, ahol haladnak.
Ha szerencsésen túl is élik ezt a kettős rohamot, a már lángokban álló tetejű, de még álló tornyokkal ékeskedő palota őrsége hamar felvilágosítja őket: *
- Falqualion nagyúr és hadaink is Mardanba mentek, orkot ölni. Magunk vagyunk….
*A következő roham előtt a katona kitekint, s ha Merilien és társa még nem rendelkezik pajzzsal, hát mindjárt kettőt odalök nekik, miközben a sajátja mögé húzódik.
A két pajzsnak már nincs gazdája, halottak.
A város felett lángcsóvákat, tűzgömböket lövellő sárkányok tüze most érkezik s a falak mellett lefutva a pajzsoknak csap.

Sargon mellé egy lángoló test zuhan le. Sebei mutatják, a grifflovas, amely nemrég még két test volt, halálra lett marcangolva a levegőben.
A vér még ömlik belőlük.
Ha nem temeti maga alá a mágust, talán meglelheti az egyik vezetőt, aki a védelmet irányítja.
Nem messze a palotától próbálja ráncba szedni a rendelkezésére álló erőket.
Az elf város lakosai maguk is igyekeznek menedékre lelni. Nem mind fegyverforgatók. Vannak művészek, kereskedők, kovácsok, és még ki tudja, hány hivatást űznek mind.*
- Szükségünk van a ballistáknál minden dolgos kézre.
Én nem utasítok egy mágust, hol legyen, és mit tegyen. Tudod, hogyan kell sárkányt ölni?
*Ha igenlő választ kap, akkor menten a palota felé irányítja a mágust, ha nemlegest, akkor pedig a ballisták felé, amelyek a város bástyáiban, alacsonyabb tornyaiban vannak rejtve és épp a sárkányok elleni harcra vannak kitalálva. Vannak hálóvetők is, de azok még nincsenek üzembe helyezve.
Azonban láthatja, amint egyes sárkánylovasok szűk kötelékben repülve emelkednek a magasba, s a kezükben vékony, de erős tünde hálót tartanak.*

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-07-14, 12:18 pm

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*Játszi könnyedséggel viszi le az egyik torony közepét, s az eget rengető robajjal dől le az utcára.
A fekete sárkány hatalmas alakja, amely nagyságrendekkel nagyobb, mint a halandó sárkányoké, gyors mozdulattal fordul meg.
Okkal teszi ezt. Grifflovasok támadják hátba, s míg szájából feketén izzó sötétség tör elő, és semmisíti meg mindhármat, a közelben még hadakozók közül egyet a levegőben kap pofájába, hogy aztán hirtelen összecsukva szárnyait, Orod Opelé terére landoljon.
Úgy teszi mindezt, hogy a kövezett burkolat megroppan hatalmas lábai alatt, s teste a tér oldalán lévő házak falát is bedönti. Eközben nyakának izmait megfeszítve vágja földhöz a még mindig szájában kapálózó grifflovast, s tapos rájuk mellsőjével.
A reccsenés jelzi számára, hogy nincs több dolga velük.
Letépi a griff egyik hátsó lábát, majd szájába véve azt, kitárja szárnyait.
Vörös szemeivel körbepillant, a felé rohanó elf harcosokra megvető pillantását vetve a magasba emelkedik.
A jeges szél, ami ezzel a művelettel jár, megállásra készteti a kétlábúakat, s a sárkány még a levegőben megcsócsálja és le is nyeli a griff testrészét.
Újabb csapásra készül, már keresi is Orod Opelë következő pontját, amire csapást fog mérni.*

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-07-15, 6:02 pm

Orod Opele-be érkezve hamar felmérjük a helyztet és azt, hogy bizony elkéstünk, a csata már itt van. Az üzenet, mely a zsebemben lapul már értelmét vesztette, és sajnos úgy tűnik, hogy mi is itt fogunk ragadni. A lovak egy picit megtorpannak, ahogy a sárkányok elsötétítik az eget, de hamar a szügyükbe nyomom a sarkam és vágatunk tovább. Arath is szorosan vágtat mellettem, ám sajnos nem sokáig. A sárkányok betörnek a városba, és érzem a szelüket, majd a karmokat a hátamban. A lovak felborulnak és velük együtt mi ketten is a földre kerülünk. Hangos sárkány üvöltés nyomja el a nyögéseinket, ahogy végigbukfencezünk az úton. A lovak riadtan nyihognak és igyekeznek felállni, majd befutni valami épület mögé. Horzsolásokkal és nyögésekkel állunk meg az utca közepén, és hátrafordulva látom, hogy egy újabb sárkány repül felénk, tátott szájjal. Arath-hoz bújok, feltartom a két tenyeremet és elsuttogok néhány szót, amire vörös buborék villan fel felettünk, egy pajzs. A tűz így ér minket, és habár érezzük a melegét, a forróságot, mely körbevesz minket, fizikailag nem esik bajunk. A pajzs nem tökéletes, érzem, hogy a bőröm megadja magát, és az egyik karomat megégeti a tűz. A vérmágiámmal igyekszem gyors gyógyulásra serkenteni a szöveteimet, majd amilyen hamar lehet, meg is szüntetem a pajzsot. Ahogy a sárkány elrepül felettünk, gyorsan felpattanok és berohanunk az egyik épület mögé.
- Sokkal többen vannak, mint gondoltam - lihegem és megcsóválom a fejemet.
- Elkéstünk. Áú... - vizsgálom meg a karomat, és megszívom kicsit a fogamat.
- Jól vagy? - nézek a férfire, aki csak szó nélkül biccent egyet.
- Elvisszük az üzenetet a nagyúrnak, aztán keresünk egy ispotályt! - utasít a férfi, mire felvonom a szemöldökömet és egy félmosoly jelenik meg az arcomon.
- Most te utasítasz engem, Arath? - nevetek fel a keserves helyzet ellenére, mire látom, hogy a tünde is elmosolyodik és bocsánatkérően néz rám. Megcsóválom a fejemet, majd előhúzom a kardomat, mely vélhetőleg nem sokat segít a sárkányok ellen, de több mint a semmi és megindulunk a palotához. Az őrség már vár minket és hamar felvilágosítanak minket, hogy a város nagyobb része Mardanban van, csak maguk vannak. Döbbenten pislogok az égre, ahol rengeteg sárkány repked, igyekezve a földdel egyenlővé tenni Orod Opele-t. Felkapjuk a pajzsokat, arrébb rugdosom a halottakat és kipillantok. Az agyam erősen pörög, hogy mit is lehetne tenni.
- Maradtak itt varázstudók? Össze kellene fogni és megpróbálni létehozni egy pajzsot legalább a palota körül. - jut eszembe egy ötlet. Ha kicsiben működött a pajzs, akkor talán nagyban is menni fog. Bár vajmi kevés árthat a sárkányoknak, talán ez megteszi egy darabig.
- Esetleg láncokat lőhetnénk ki a levegőbe rájuk - szólal meg Arath is mellettem, mire határozottan bólintok.

Hozzászólások száma : 18 Character sheet Nép: NJK

Szerencsére nem sokáig kell kóvályognom, hogy találjak valakit, aki segít legalább útba igazítani, hogy merre is lenne szükség rám és a kardom erejére.
- Az el fog kélni, ahogy látom. – intek felfelé az ég felé, ahol szörnyű üvöltéssel vetik rá magukat a grifflovasokra a sárkányok.
Mindig is csodálattal néztem fel ezekre a harcosokra, de most szinte játékszereknek néztek ki a sárkányok mellett és ez valahol félelmetes volt.
Ha valahol nem számíthatott az ember fia támadásra, akkor pont itt nem, de hát most kár ezen agyalni, a baj meg van és nem is úgy nézett ki, hogy egyhamar tovább áll.
- Nem is fogok a fenekemen ülni tétlenül. – bólintok az invitálásra és furcsa volt, hogy pont ez hangzott a legudvariasabban és legmelegebben mióta itt vagyok.
De nem érünk rá itt társalogni, hiszen kemény támadások érik a várost, de kis idő múlva meglátom, hogy mire is célzott az elf, mikor azt mondta van fegyverük a sárkányok ellen.
- Szép egy darab! – nézek elismerően a ballistára, amit már kezdenek harcba állítani éppen.
Látom, hogy elkélne a segítség, így indulok is, hogy nekiveselkedjem, mikor hirtelen úgy érzem, mintha szélvihar döntene fel, de mikor felpillantok még látom, ahogy két eddig velem futó harcost hatalmas karmok szorítják össze. Sikolyuk és a csontok ropogása megborzongat.
Dühösen pattanok fel, hiszen még a kardom sem tudtam felemelni, de egyben ésszerű félsz is gombócot okoz a gyomromban, hiszen érezni lehetett a lény erejét.
- Nem érünk rá barátaim! Essünk neki és adjunk a dögnek, hogy megtudja nem is olyan sebezhetetlen! – kiáltok fel és minden erőmmel segítek csörlőzni a szerkezetet, aztán, ha időben sikerül már izgatottan várom, hogy célkeresztbe kerüljön az egyik szárnyas rém. – Szerintem a legnagyobb lehet a vezér, azt kéne kilőni. – adok kéretlen tanácsot, kiszúrva egy fekete túlméretes bőregeret.

Hozzászólások száma : 218

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

Sargon mellé egy lángoló test zuhan le. Sebei mutatják, a grifflovas, amely nemrég még két test volt, halálra lett marcangolva a levegőben.
A vér még ömlik belőlük.
Ha nem temeti maga alá a mágust, talán meglelheti az egyik vezetőt, aki a védelmet irányítja.
Nem messze a palotától próbálja ráncba szedni a rendelkezésére álló erőket.
Az elf város lakosai maguk is igyekeznek menedékre lelni. Nem mind fegyverforgatók. Vannak művészek, kereskedők, kovácsok, és még ki tudja, hány hivatást űznek mind.*
- Szükségünk van a ballistáknál minden dolgos kézre.
Én nem utasítok egy mágust, hol legyen, és mit tegyen. Tudod, hogyan kell sárkányt ölni?
*Ha igenlő választ kap, akkor menten a palota felé irányítja a mágust, ha nemlegest, akkor pedig a ballisták felé, amelyek a város bástyáiban, alacsonyabb tornyaiban vannak rejtve és épp a sárkányok elleni harcra vannak kitalálva. Vannak hálóvetők is, de azok még nincsenek üzembe helyezve.
Azonban láthatja, amint egyes grifflovasok szűk kötelékben repülve emelkednek a magasba, s a kezükben vékony, de erős tünde hálót tartanak.
Rá is vetik az első útjukba kerülő sárkányra, s a hálók a szárnyaiba gabalyodnak bele, a griffek pedig már a levegőben megtámadják a hálókban vergődő lényt.
Sargont is kinézi egy odafent magának, s a mágus ellen mágiával támad.
Kékes színnel izzó villám jelenik meg szájában, s csap le a mágus irányába.*

*Merilien és Arath sikeresen, kisebb sebesülésekkel, de túlélik a kettős sárkánytámadást, és eljutnak a palotáig. Falqualion urat azonban nem találják otthon, mint kiderül, a város seregével Mardanban ment, felmenteni a hegyi törpék városát az ork támadástól.
Azonban sokáig nem lehet nyugodt a két vér elf, ahogy a palota őrsége sem. A sárkányok ebben a pillanatban tűzzel árasztják el a helyet, ahol a védők vannak.
A tűztől pajzsaik mentik meg őket, s a vér elfek hercegnőjének szavai azok, melyek végül meghozzák ismét a tűzcsapást túlélő őrség hangját.*
- Mi mind varázstudók vagyunk, ez népünk sajátossága.
Általánosságban azonban nem kedveljük a mágiát.
*Jegyzi meg az őr.
Arath felvetésére is van válasza, habár lehetséges, hogy a készülődést nem látják idelent.*
- Vannak ballistáink, melyek láncokat lőnek ki, s vannak saját készítésű hálóink, melyek megfogják a sárkányokat, lekötik szárnyaikat. Ezt a grifflovasok fogják bevetni.
*Valóban, a város más pontján Sargon láthat is ilyet, amint egy csapat grifflovas hálókkal száll fel, hogy rávesse őket az Orod Opelë felett keringő sárkányokra.
A palota védelme azonban, a csapás elején elesett parancsnok hiányában, némileg szervezetlen, bár a tetőn itt is akadnak ballisták, melyek a sárkányok pikkelyei ellen is hatásosak, vannak láncokkal ellátottak is, melyekkel, jó célzás esetén földre kényszeríthető egy égi fenevad.

Joahim segítsége jól jön a fehér tündéknek, habár kéretlen tanácsai kevéssé nyerik el a harcostársak tetszését.
Ellenben a fegyver használatba áll, s a kilőtt kampós fémnyíl, lánccal a végén immáron száll is, egyenesen az egyik kisebb, halandó sárkány ellen.
Ahogy talál, láthatóvá válik, milyen célja is volt a harcosoknak. Ugyanis a ballista lábánál található kart egyik megragadja, s egész súlyával rádőlve eltolja.
A ballista csörlős része alatt található szerkezet visszarántja a láncot, s azzal együtt a sárkányt is, melybe a kampós vége beleakadt.
A védők szerencséjére nem csupán két pikkely közé akadt be, így a sárkány üvöltve pördül meg és zuhan a városra.
Már felkészült elf harcosok várják, akik lándzsákkal esnek neki.
Elsőként szárnyait, valamint szemét, s az apróbb pikkelyekkel védett hasi oldalt támadják.
Azonban még a földön sem egészen védtelen a háznyi lény, karmai, fogai alkalmasak az ellenség megölésére, s nem egy harcos esik el, mire lándzsáik meglelik a szemét, torkát, s végtére szívét is.
A ballistát azonban még vissza kell tekerni, s ez a kezelő személyzet feladata, így Joahimé is.*
- Nem mindenhová ér el ez a lánc, idegen!
*Jegyzi meg az előbbiekre a harcos epésen. A fekete sárkány egyébként is más kategória, mint a halandók.

Inaeth támadása látványosra és igen hatékonyra sikeredett. Azonban a grifflovasok még nem adták fel, hogy elkapják a vezetőjét ennek a seregnek. Ahogy Joahim is látja, ők is tudják, hogy a fekete sárkány lehet az, aki irányítja ezt a sárkányhadat városuk ellen.
Elf hálókkal, melyeket meg is bűvöltek, hajítanak le rá, szárnyaira, végtagjaira, első sorban, s csak ezután támadnak rá.
A hálók rátekerednek szárnyaira, kampóik akaszkodni próbálnak pikkelyeibe, s ha sikerül, akadályozzák repülését is.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-07-20, 8:37 pm

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*A támadó grifflovasok arcátlan módon, alattomosan próbálják a földre kényszeríteni.
Inaeth szárnyaira tekerednek, s még pikkelyeibe is belekapaszkodnak.
A vörös szemek megvillannak.*
- Alattomos, kis férgek! Azt hiszitek, ennyi legyőzni egy ősi sárkányt?!
*Egész teste, minden pikkelye, szárnyai is felizzanak, miközben már zuhan lefelé. A tünde hálók jól működnek, megfogták őt, s felesleges lenne kapálózni azért, hogy kiszabaduljon.
Az izzásra vörös fények futnak végig a rá tekeredett hálókon, s egy pillanat nélkül lángra kapnak, s elhamvadnak testén.
Kiterjeszti szárnyait, mielőtt még földet érne, s miközben egészen alacsonyan száll a város felett, tüzével felperzsel néhány utcát.
De haragját aztán már a grifflovasok ellen fordítja.
Néhány szárnycsapással felfelé veszi útját, s már keresi is az orvul rátámadó kétlábúakat, meg a szárnyas kutyáikat.
Hirtelen tűnik el szemek elől, mintha elteleportált volna a csatából.
A következő pillanatban mára lovasok felett jelenik meg, fekete szárnyai beterítik felettük az eget.
Fekete eső hull róla, melynek minden cseppje lyukat éget még a sziklába is, oly izzó.
Ezek a cseppek égetik halálra a grifflovasokat, s griffjeiket is.
Sikoltó, zuhanó harcosok mutatják, milyen kekeckedni egy fekete sárkánnyal.*

Hozzászólások száma : 18 Character sheet Nép: NJK

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

Nem úgy látom, hogy túl sok tötyörgésre van idő, hiszen ezek a dögök nem tréfálnak. Míg első pillanatban megrökönyödve nézem őket, hiszen még egy példányhoz sem volt eddig szerencsém, nem, hogy ennyihez, a következő pillanatban már a tenni vágyás sarkall, hiszen minden egyes pillanatban elf harcosok és civilek halnak meg, ahogy le-lecsapnak a szárnyas gyíkok.
Látom én, hogy ki vezetheti a támadást és tudom, hogy mindig a fejétől büdösödik a hal és azt kéne levágni, de hamar rájövök arra is, még ha nem is meresztenének rám a hóelfek vasvilla tekinteteket, hogy egyelőre ezzel a szerkezettel nem fogjuk tudni őt levadászni, ha csak nem kegyeskedik pont felénk repülni, hogy levadászhassuk.
De, ha őt nem is egyik haverját sikerül és elismerően nézem a ballista precíz működését, ahogy a kampós fémnyíl nekilódul, pontosan oda száll, ahová tervezték és mikor a kampós vég beleakad a sárkány pikkelyeibe, akkor egy másik szerkezetet elindítva máris rántják vissza a láncot, vele együtt a meglepettnek tűnő, rángatózó testet is.
Mikor a vergődő dög a kövezetre zuhan, felkészült harcosok várják, hogy kioltsák nyomorult életét.
Kezem önkéntelen is a kardomra fog, ahogy elnézem küzdelmüket, mert még így sincs könnyű dolguk, jó páran elesnek, vagy megsebesülnek, mire kileheli sötét lelkét.
Még egy utolsó pillantást vetek a kimúló gyíkra, aztán máris feszülök neki, hogy segítsek visszatekerni a láncot az újabb sikeres vadászathoz.
- Akkor ide kéne csalni valahogy, nem gondoljátok? – vonom meg a vállam, állva a hideg tekintetet. – Azt hiszem most eléggé egy cipőben evezünk, hogy félretegyétek híres udvariatlanságotokat és közösen megvédjük városotokat, nem? – kérdezem egy lovagtól elvárható udvariassággal, de közben a kezem nem áll meg.
Nem időzhetünk sokáig tétlenül, hiszen gondolom a sárkányok első célpontjai is a ballisták.
- Ha gyorsan leszedünk még párat, biztos felfigyel ránk a dögje!
Rajtam nem fog múlni az biztos, bár már most is folyik rajtam a hideg ellenére a víz, nem könnyű a visszacsörlőzés, de remélem nem csak én vagyok ennyire lelkes és máris újabb áldozatra vadászhatunk.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-07-22, 10:13 am

Ahogy beérkeztünk a városba, egyből láttuk, hogy valami nem stimmel. Az eget beborították a sárkányok, és a griff lovasok, akik csatája már javában folyt. A szívem megremegett és tudtam: elkéstünk. Az üzenet, melyet apám küldött már tárgytalan, hiszen a fehér elfek már saját maguk láthatják, hogy megtámadták őket. A város nagyobb része Mardanban van, ami nem túl jó most a városnak. Kevesen vagyunk – és ezt tudom. Az agyam lázasan pörögni kezd, hogyan is segíthetnénk a városon, de sajnos nem vagyok hadvezér. Nem sok tapasztalatom van a háborúban, szerencsére még nem kellett részt vennem egyben sem. Lesből támadni, leszúrni valakit az megy, de hogy mit csináljunk több tíz, száz sárkánnyal? Arról fogalmam sincs.
A városba beérve egyből egy kettős támadás ér minket, amit szerencsésen megúszunk. A karomat égeti meg picit a sárkány tüze, melyet nem védett rendesen a pajzs, de nem vészes. Nagyobb fájdalmat is kibírtam már és remélem, hogy az ispotályban majd ellátják a sebeimet. De előbb a palotához sietünk, hogy beszéljünk valaki vezetővel. Hamar megtaláljuk őket, és rögtön pajzsot ragadunk, hiszen sejtem, hogy a palota lesz a fő célpont a következő rohamkor. Nem is tévedek, hamarosan néhány sárkány repül el felettünk, tűzzel szórva be a palota falait. A pajzs mögé bújva sikerül megvédeni magunkat, bár a karom visítva tiltakozik az áradó meleg ellen. Az őr szavaira összeszorítom az ajkamat és megcsóválom a fejem:
- A városotokat támadják a sárkányok! Térjetek észhez, most nem ragaszkodhattok az elveitekhez és utasíthatjátok el a mágiát. Egyszerű fegyverekkel itt nem győzhettek! – szólalok meg határozott hangon és igyekszem rávilágítani arra, hogy milyen rossz helyzetben van a város. Arath ötlete már megvalósulni látszik, így ő csak biccent egyet.
- Merre van az ispotály? Van esetleg mérgetek, melyekkel bekenhetnénk a láncokat? – nézek az őrre, és remélem, hogy tud ebben segíteni. Biztosan maradt itt valaki a városban, aki ért ezekhez. Kell lennie valakinek…

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-07-25, 10:01 am

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*A mágus, hiába figyelt jobban, s hiába az éles érzékek, az égből érkező veszélyt nem érzékelte. A grifflovas és hátasának teteme pont mellé zuhant, majd az eséstől pont felé hempergőzött tovább a testi roncsok elegye. Sargon igyekezett elugrani, de az állat szárny, vagy talán a lába, ki tudja, de elsodortra. Egészen egy fal tövéig repítette a lendület. Lassan sikerült csak feltápászkodnia, talán egy időre az eszméletét is elvesztette. Megtapogatta fejét, amely igencsak sajgott. A kezén kisebb vérfolt maradt. Ez még nem olyan veszélyes sérülés. Tovább rohant hát, keresni egy katonai vezetőt, de lassabban haladt, hiszen a lába elé és most már az égre is sűrűbben tekintett.
Az alak, aki a katonákat és a polgárokat próbálja ráncba szedni, kissé mogorva, de ez teljesen érthető. Sargon nem is ütközik meg a stílusán. Sárkányt még nem ölt, meg sem küzdött soha eggyel sem, de a balliszták kezelése még inkább kiesik a képességei közül, így gyorsan válaszol.*
- Egy párral igyekszek elbánni!
*Az eligazítás után egyből a palota felé indul. Közben az eget fürkészi, próbálja figyelni a támadókat. Gyengeségeket keres, bár a leggyengébb pontjuk egységesen a szárnyuk, amíg a levegőből harcolnak. De úgy tűnik, a támadók is belejöttek a célpontkeresésbe. Egy kisebb sárkány épp a mágust szemelte ki célpontnak. Sargon meglátja az izzást. Nem tudja, miféle támadásra készül a sárkány, így nem próbál meg védőpajzsot felhúzni. Ki tudja, kibírná-e a támadást. Már elég közel jár a palotához. Teste belülről megfeszül, ahogy feltöltődik a mágikus energiákkal. A Palota egyik magasan levő, nyitott ablakát szemeli ki. Nem vár sokáig, nehogy elkéssen.
Teste egy pillanatra felragyog. Sargon érzi, hogy a benne rejlő erő elég lesz. A következő másodpercben már egyesül is az univerzummal. De nem sokáig. A másodpercek perceknek tűnnek ugyan, de a valóságban másfél szemvillanás és Sargon kész kilépni a valóságba. Az itteniek ezt hívják teleportálásnak.
Kissé megszédül, mikor hirtelen a palota folyosóján találja magát. Igyekszik gyorsan felmérni az új perspektívából a helyzetet. Legfőképp a támadóját. Mágusbotja kékes fénnyel izzani kezd, ahogy azonnal elkezdi koncentrálni az energiákat. Minden bizonnyal szükség lesz rá hamarosan.

Hozzászólások száma : 218

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

Orod Opelë, a fehér elfek városa Dragon-Castle-Wallpapers_www.kepfeltoltes.hu_

*Orod Opelë ostroma hirtelen kezdődött, s rövid időn belül teljes intenzitással folyik is.
Akik még nem kapcsolódtak be a harcba, mostanra már kénytelenek megtenni.
Inaeth a rá kilőtt elf hálók fogságában egy pillanatig zuhanni kénytelen, míg meg nem szabadul a számára csak koloncnak tűnő eszközöktől.
Bosszúja annál dühösebb, s véresebb is.
A tucatnyi grifflovas, akik megpróbálkoztak kiiktatásával, szörnyű kínhalált halnak az izzó esőben.
De nincs még vége, a fehér elfeknek is akadnak még tartalékaik.
Az egyik grifflovas magasra tartja kezét, s úgy támad a fekete sárkányra. Kézfeje zöldes fényben dereng, míg Inaethre nem mutat vele.
Akkor aztán hirtelen szélvihar csap le a sárkányra a magasból, mely oly jeges, mint a legfelső, hideg légrétegek.
Pikkelyeire bizonyára gyorsan vékony jégréteget képez a levegőben található nedvesség.

- Azt tesszük, félretettük.
*Jegyzi meg az elf válaszként Joahim szavaira. Dőreség lenne azt gondolni, hogy nincs sárkány, akinek feltűnne egy társuk elesése.
Ahogy sokaknak szemet szúrnak az elfek városának sárkányok ellen kialakított védművei.
Joahim és harcostársai felett egészen közelről száll el egy sárkány, s nyomán lángtengerbe borul a bástya azon része, ahol a lovag, s a ballistát kezelő harcostársak vannak.
Van olyan elf, aki védőpajzzsal igyekszik magát megóvni, mások, félreugranak a tűzcsóva elől. Joahim páncélja fém létére nem biztos, hogy sokáig állja a tüzet, ám ha mégis ott marad, a fém hamarosan magába szívja a hőt, s kellemetlen, forró helyzetbe kerülhet a lovag.
A ballista még nem került egészen behúzásra, de a tűztől most az is kellően felmelegedett, ember, elf legyen a talpán, aki ebben a pillanatban hozzáfér, s használni is tudja.
Csak idő kérdése, amíg a sárkány visszatér, hogy folytassa a fegyver lerombolását.

Merilien szavaira az őr csak néz egyet. Hát nem érti a vér elf, hogy számukra a mágia amolyan utolsó mentsvár? Még sosem hoztak létre egybefüggő pajzsot együttesen.
Egyedül mind tudnak maguk köré, de hogy összedolgozzanak, az már kissé távolabb áll.
Természetesen akadnak közös varázslatok, s talán itt is lenne az ideje összefogni.*
- Az ispotály nem messze a palotától egy fehér épület…
*Természetesen Orod Opelë jelentős része fehér színű, így nem a legnagyobb segítséget jelentik szavai. Talán más nagyobb segítséget tud nyújtani, vagy egészen egyszerűen a beteghordókat kell követni…feltéve, hogy egy sárkány nem szedi le őket a cél előtt.
Azonban a katona mentségére szóljon, a harci helyzet nem mindenkiből hozza ki a legjobbat.
Eközben megérkezik Sargon is a palota emeletére, ahol hamar egy őrbe fut bele, aki gyanakodva ajzza fel íját, hogy a mágusféleséget sakkban tartsa.*
- Állj! Falqualion nagyúr palotájába léptél be, idegen!
*A sárkány, akit kicselezett, egy védekező elfet tisztel meg a villámmal, melyet a mágusnak szánt.
Azonban vannak még sárkányok a magasban. Újabbak törnek rá a palotára, s egyik karmaival annak tetejébe markol bele, hogy felszakítsa azt.
A másik a toronyra kapaszkodik, s szárnyait kitárva onnan marad lefelé, Merilienre, Arathra, és az ott lévő fehér elfekre.
Jókora tűzgolyót indít meg feléjük, s nem is egyet. A következő is feléjük indul, miközben karmaival kitép a torony falából egy darabot. A tűz után faldarab indul meg lefelé.
A palota környéke még mindig tiszt nélkül kénytelen menteni a menthetőt, s amíg a várost irányító parancsnok nem értesül a helyzetről, vagy valaki a jelenlévők közül nem vállalja fel az irányítását a védőknek, nem is lesz, aki összefogja őket.
Sargonra még mindig a nyíl hegye mered, miközben a palota megremeg, s a mennyezetből az elf őr és a mágus nyakába is hull a vakolat.
A tetőt a sárkányok következő hulláma tűzzel árasztja el. A tűzgömbök átszakítják a folyosó tetejét.*

Hozzászólások száma : 18 Character sheet Nép: NJK

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

A szemem gyorsan söpör végig a városon, amíg elláttam és mondhatom nem volt valami szívderítő látvány. Bár az elfek állták a sarat, de láthatóan és érezhetően váratlanul érte őket a támadás, ráadásul ahogy elcsíptem a szavaikból a harcosok jelentős része nem is volt a városban, itt most csak egy minimum védősereg volt, akik kapkodva, de a már eddig megtapasztalt hidegvérrel igyekeztek gátat vetni a sárkányok támadásának.
Engem már az is döbbenettel töltött el, hogy egy sárkányt láthattam, de most nem egyet, hanem ……..fogalmam sincs hányat látok, mert össze-vissza cikázva csaptak le és nekem is volt épp elég teendőm, hogy ne a számolgatásukkal töltsem az időm.
Kisebb diadal érzetet éreztem mikor leszedtük az első sárkányt, még ha csak kisebb részem is volt benne, de tisztában voltam vele, hogy ez csak a jéghegy csúcsa és, ha igazán ártani akarunk nekik, vagy megtörni a támadásukat, akkor azt kell levadászni, aki vezeti őket és sejtésem szerint az az a nagy fekete dög lesz, melyet bár egy hálóval megakasztanak, de hamarosan lerázza azt és véres pusztítást végez. Ennek ellenére az elfek kitartanak és én a gondolatbani biztatáson kívül nem sokat tehetek, inkább a ballistával kell foglalkozni, hogy újra csatasorba álljon.
- Ezt örömmel hallom. – mondom egy halvány mosollyal, mert ennél többre valószínűleg nem számíthatok és már ez is haladás.
Azonban igyekezni kell, mert a lelőtt sárkány azért feltűnt a társainak is, ne meg ők sem voltak ostobák, hogy ne a messze hordó, rájuk nézve jócskán veszélyes fegyverek ellen, vagy azok kezelői ellen ne forduljanak.
Még félig sincs felcsörlőzve a szerkezet, mikor alacsonyan szálló tűzokádó sárkány söpör végig felettünk, lángba borítva a helyet és a ballistát is. Muszáj félreugranom és pár lépcsőfokot sikerül gurulva megtennem, amit másnak sem ajánlanék páncélban, de legalább nem lesz belőlem grillhús és megúszom pár kék-zöld folttal talán.
Ahogy a szárnyasgyík tovaszáll én igyekszem visszarohanni és tovább csörlőzni és remélem a legtöbb elf tudott magára vigyázni, de a csörlő úgy felhevült, hogy hozzá sem lehet nyúlni. Viszont a védők pajzsa eszembe juttatja, ami talán használ.
- Le tudjátok hűteni a mágiátokkal? És nem tudtok páran összefogva nagyobb pajzsot húzni a fejünk fölé? Ha sikerülne, akkor meg tudnánk szorongatni azt a bestiát. – intek a már kanyarba kezdő sárkányra és kérdőn nézek az elfekre.
Ha legalább lehűteni letudják a ballistát, akkor kellemetlen meglepetésben részesíthetjük a visszatérő sárkányt.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-07-31, 9:38 pm

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*Sargon épp csak annyi időt kap a "békés" nézelődésre, hogy lássa a pórul járt fehér tünde halálát. Nem tudja, mennyire jegyezte meg a dög magának, aki rá támadott, hogy konkrétan ő volt-e a célpont, vagy csak pusztítani akart, de talán egy halál felér egy halállal, s a bestia nem kutat utána. A mágus fülét durván csengő, határozottan nem barátságos szavak ütik meg. A legjobb, ha ebben az esetben hátrébb lép az ablaktól és felteszi a kezeit, miközben az őr felé fordul. A tanács határozott parancsa volt a teljes együttműködés és a konfliktusok kerülése a helyi elfekkel, mintegy mellékes, de igen fontos pontként, de ilyesmire nem volt teljesen felkészülve.*
- Barát vagyok.
*A további mondandó megfontolásra szorul Sargon részéről. Addig az őrnek talán leesik a szürke köpeny és annak jelentősége, amely a mágus vállát borítja.*
- A város ostrom alatt áll, jobb lenne, ha mindenki a támadók ellen fordulna inkább.
*Hangja határozott, talán egy egyszerű őr számára ez elég, hogy észrevegye magát. Pláne, hogy felettük a robajok azt jelzik, itt igencsak komoly gondok vannak. Az épület rezgéseit ilyen magasan könnyű megérezni. Aggódva tekint a mennyezetre.*
- Futás az alsóbb szintekre!
*Nem várja meg a másik válaszát, rögvest elindul rohanva lefelé. Az őrnek igazán lehet annyi esze, hogy felmérje, itt nem babra megy a játék. De Sargon nem használ mágiát, azzal talán a többi belebotló őrben is rossz benyomást kelt, no meg az erejét sem árt tartalékolni. Ha fentről jön, a többi strázsa csak nem köt belé, főleg azért, mert komolyabb probléma jelenleg a palotában tartózkodók kiléténél az, hogy az épület nem biztos, hogy sokáig áll még. Ha nem esik semmi baja, igyekszik minden útjába tévedőt figyelmeztetni pár szóval a veszélyre, ha azokban még nem tudatosult volna a dolog. És ha sikerül, minél lejjebb próbál jutni, míg az épület alapjai állnak, a felsőbb szintek nagy valószínűséggel képesek megfogni a felsőbb szintek omlásait. Ha már biztonságban érzi magát, egy megoldás sem lenne rossz, ami menti a menthetőt. De ez a hely neki ismeretlen terep.*
- Hol a palotaőrség parancsnoka?
*Kiáltja el magát, ha lejjebb egy nagyobb nyüzsgés közepette találja magát. Kell valaki, akire hallgatnak és jobban ismeri a helyet, mint a mágus.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-08-02, 8:06 pm

//Nyílt mese: Rajtatütés Orod Opelën//

*Ezek az elfek tényleg azt hiszik, hogy megállíthatnak egy ősi sárkányt.
Inaeth számára már ez felér egy vérlázító sértéssel. De ezúttal szót nem veszteget rájuk.
Helyette a hirtelen érkező jeges légrétegekhez hasonlóan fagyos szél csap le rá.
Érzi, amint pikkelyeire lerakódik a jég. De azt azért nem hiszi, hogy bármelyik elf azt képzelné, hogy hagyja majd, amíg jégkockát csinálnak belőle.
A fekete sárkány kiterjeszti szárnyait és úgy lavírozik a szélviharban, majd hirtelen csap velük előre. Épp akkor, amikor a rátámadó grifflovassal szembekerül.
A szárnyak hatalmas szélességűek, elegek ahhoz, hogy a varázslat keltette szelet rövid időre a grifflovas felé irányítsák. Talán a hirtelen jött jég, amely a varázstudó arcán csapódik le, és griffjén is, jobb belátásra bírja.
Akár így van, akár nem, Inaeth egész óriási teste hirtelen felizzik, mintha csak egy kohó lenne A jégből pillanatok alatt gőz lesz, és amikor a következő kitörést végrehajtja, már fogakkal és fejjel előre támad a grifflovasra. Egy az egyben bekapja őket és éles, hegyes fogai között csócsál rajtuk egy sort.
Bizonyára a varázslat a grifflovas halálával meg is szűnik. A fekete sárkány hirtelen fordul a palota felé. Fekete, karmos lábai a tető nyergén állapodnak meg, mely hirtelen recsegni-ropogni kezd a súlya alatt.*

Hozzászólások száma : 218

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*Orod Opelë palotájára rájár a rúd. Falqualion nagyúr lakhelye immáron három sárkány pusztítását kénytelen elviselni. A tornyon egyikük nyitott szárnyakkal kapaszkodva szemléli az alatta elterülő várost. Farka körbefonja a tornyot, majd bunkós végével lecsap a falára. Hatalmas döngés fut végig a kőfalon, s ha Merilien még alatta áll, akkor ezt biztosan megérzi.
A másik alatt megreped a teteje a palotának, s a tűz sem kedvez neki, amit az előző hullámban érkező sárkányok fújtak rá.
Ha pedig mindez nem volna elég, hát a fekete sárkány is ide ereszkedik le.
Nem csoda hát, hogy az erős elf gerendák ugyan még bírják, de rövid időn belül a bent maradtak nyakába szakadnak.
Inaeth alatt is meginog a tető, de még áll.
Azonban a fekete sárkányra és a többiekre, akik a palota körül vannak, a griffllovasok intéznek összefogott támadást.
A feléjük szálló varázslatok sokaságát, mert ezúttal ezekkel támadnak a fehér elfek a griffek hátáról, állniuk kell, különben fogyatkozni fognak.

Joahim, hogy kissé távolabbra tekint, még éppen láthatja, amint az egyik épület tetejéből lángoló fáklyát csinál a háború.
A sárkány, arany színekben pompázik, míg a tetőn ballistát kezelő az elfeknek nem volt elegendő idejük védekezni, s égnek maguk is.
A lovag megmenekül az ő ballistájukra mért lángtengertől, s újra üzembe helyezné a tűzforró fémfegyvert.
Egyikük a lovag kérdésére megcsóválja a fejét. Felfogja, milyen fontos, hogy a ballista mielőbb használható legyen.*
- Halcin sú!
*Majd fújni kezdi a levegőt a fegyver felé. Hamarosan egészen megdermed, s az előbb még forró fém gőzölögve mutatja a pontos helyet.
Ezután, ha már újra használnák, akkor várhatják a következő sárkányt. Az csakhamar feléjük is repül, s az elfek gyakorlottan fordítják el a ballista célját, felé.

Sargon a palota folyosóján igyekszik győzködni a vele szemben álló íjász elf harcost.
Szavai igazságot tartalmaznak.
Az őr leengedi fegyverét.*
- Láttam én már egyet, s mást életemben.
*Morogja, de a mennyezet omlása elegendőnek tűnik, hogy inkább ő is felvegye a nyúlcipőt.
Fentről vezető útja nem mentesítené az őrség kérdései elől. Azonban a helyzet mást kíván, s az őrök inkább visszavonulnak, mielőtt nyakukba szakad a födém és a tető.
A mágus kiáltására, ha Merilien nem reagál, csak a mellette lévő, még élő őr válasza jut.*
- Elesett…
*Nyugodt, de síri a hang, miközben a következő sárkányrohamra készülnek. Előtte azonban a tető megadja magát a fekete sárkány és társainak súly alatt, s a lángokkal egyetemben az alsóbb szintekre zuhan nagy robajjal.
Az elf őrök összenéznek. Fejüket csóválják. Nincs, aki átvegye az irányítást felettük, de legalábbis néhányan elmennek dúcokat szerezni, ha netalán a födém meggyengülne a nagyobb súly alatt.*
- Rended nemigen jár felénk mostanság. Jobb szeretnek Nortelon felhői között.
*Jegyzi meg az őr, akivel korábban találkozott.
A palota még álló tornyán terpeszkedő sárkány eközben farkával újra megdöngeti a falat, s immáron a repedés mellett több, nagyobb darab ki is hullik belőle, egyenesen az odalent állók nyakába. Ha Merilien nem állt még el onnan, ezúttal az őr megemeli karját, s fegyvereit elengedve koncentrál a hulló kövekre, megállítva őket a levegőben, majd oldalra fordítja ki, s hagyja a palota előtti tér köveire hullani.
A levegőben a sárkányok még mindig összehangoltan, hullámokban támadnak, nem hagynak ki senkit.
A palota körül továbbra sincs feje a védelemnek, s ennek jól látszik nyoma.
Vajon meddig áll még a védelem ott, vagy hamarosan Falqualion rezidenciája a földdel válik egyenlővé?*

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-08-03, 8:33 pm

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*Nem érdekli, hogy mi történik alatta a palotával. A jelenlévő sárkányok közül ő a legnehezebb.
Fekete szárnyai átérik a palotát, még a másik épületszárnyat is átérnék, ha középre helyezkedne, tehát az udvara fölé.
Karmai alatt megroppan a tető szerkezete és miközben leomlik, megemeli szárnyait, majd meglebbenti őket és a levegőbe emelkedik a leomló tetőről.
Aztán már össze is csuklya szárnyait, közel húzva őket testéhez és rázuhan a födémre. Megremeg a jól megépített elf építmény egész szerkezete. Lábai alatt a födémben repedések futnak végig, majd az is omlani kezd.
A fekete sárkány ekkor pillant el távolabbra.
Azt látja, hogy akad még olyan fegyver, amivel sárkányt lehet ölni.
Több harcosát már levadászták a hegyes fülű elfek.
Némán emelkedik a levegőbe, majd amikor már közel jár, elrikoltja magát. Hadd remegjen meg belé egész Orod Opelë!
Tűz helyett levegőt fúj, de ez a levegő olyan ősi mágia által erősödik, amelyet az itteni halandók nem is láthattak még.
Hirtelen a levegőben lévő pára, mintha formát öltene a kezelőszemélyzet közelében.
Óriási lavinaszerű alakzatban örvénylik, majd felkapja az elfeket, akik épp visszafelé csörlőzik a láncot, és nekisodorják a város külső falának.
Inaeth biztos benne, hogy ettől mind szörnyet halnak.
Leszáll a ballista mellé, s karmos mancsával belekapaszkodva húzni kezdi felfelé.*

Hozzászólások száma : 18 Character sheet Nép: NJK

Nem kell nagyon messzire néznem, hogy lássam, igen csak szorult helyzetbe kerültek az elfek, bár az vesse rájuk az első követ, aki számított volna egy ilyen tömeges sárkány támadásra.
Az nyilvánvaló volt, hogy ez jól meg volt szervezve, egyrészt az ellenség túlereje miatt, másrészt, hogy ezt akkorra időzítették, mikor a várost védő csapatok elhagyták azt, így csak jóformán egy maroknyi védővel kellett szembeszállni.
Hiába voltak olyan eszközei, mágiái az elfeknek, melyekkel felvehették a küzdelmet, ha nem párosult mellé szervezett védelem, aminek láthatóan híján voltak.
Mielőtt még az arany színű sárkány tüze végig sepert volna rajtunk, még láttam, hogy több épület is lángokban áll már, és a nagyúr lakhelyét is több sárkány támadja, de aztán jó nagyot esek, ahogy megpróbálok elmenekülni a perzselő lángok elől, így inkább közvetlen környezetemre koncentrálni.
Szerencsém van, hogy megúsztam, amit pár elf nem mondhatott el magáról.
A ballista sem úszta meg, olyan forró lett, hogy képtelenség volt a csörlőhöz hozzáférni, ami, ha így marad könnyen a végzetünket is jelenthette volna, ahogy a másik épület tetején lévőkét is.
Pedig a lángot okádó dög már fordulni látszik, így sürgősen tenni kell valamit és nekem egy dolog jut eszembe, amit talán képesek megtenni a jégváros elfjei: hűteni.
Reményeim valóra válnak, amikor harcos társaim is rájönnek, hogy nem mondok bolondságot és sikeresen lehűtik a sárkány pusztító fegyvert.
Épp időben, hiszen a repülő gyík már rájnk is fordul, talán biztosra véve, hogy végezhet velünk, mert védtelenek vagyunk, de csalódnia kell majd.
A ballistát már felcsörlőzték és most annak hegye gyakorlott kezekben követi a lényt, hogy kilőve lövedékét kösse gúzsba, majd földre kerülve végezhessenek vele.
- Vigyázzatok! – kiáltom mert szemem sarkából észlelem a vezér sárkány röptét, aki odahagyva a nagyúr palotájának rombolását, hiszen most a felismert veszély látja a még működő fegyverekben. – Felénk jön!
Ha minket szemelt ki a fekete dög és nem tudjuk felcsörlőzni addig a fegyvert, akkor én is kardot rántok, a szélvihar elől pedig a ballista alá menekülök és ha nem vesznek észre, onnan vágok a sárkány lába vagy hasa felé.

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-08-06, 8:38 pm

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*Az elfek a falnak csapódnak, de valami kis pondró mégis a fegyver alá szorult.
Inaeth látja, hogy onnan kapadozik valami kis fogpiszkálóval kifelé.
Felhördül.*
- Talán azt hiszed, árthatsz nekem, kétlábú! Mit csinálsz majd, ha nem lesz hova bújnod?
*Nagy, fekete karmainak hegyével megpróbál benyúlni a résbe, hogy vagy összeroppantsa az ott bujkáló lényt. Ha eléri, akkor megpróbálja kihúzni, ha nem, akkor elég hegyesek és kemények a karmai ahhoz, hogy súlyos sérülést okozzon.
Eközben a fegyvert is markolja másik hatalmas, fekete karmával és próbálja kirántani a helyéből.
Odalent Joahim hallhatja is, ahogy a ballista illesztései recsegnek a sárkány erejétől. Csak idő kérdése, hogy kiszakadjon a helyéből.
Egészen rövid idő kérdése.
A fekete karmok mélyen belevájnak a fegyver anyagába, hiába készítették kiemelkedően ellenálló anyagból az északi elfek.*

//Megjöttem //

Hozzászólások száma : 18 Character sheet Nép: NJK

Azt hiszem, csak azért nem rohantam e, mert nem volt rá lehetőségem! Ha valaki látott már testközelből fekete sárkányt az tudja csak, hogy miről beszélek. Persze, ha valami csoda folytán életben maradok soha nem fogok azzal eldicsekedni, hogy micsoda félelem szorította össze a gyomrom és bénította meg egy pillanatra az izmaimat, amikor egy karnyújtásnyira tobzódott felettem a dög. A ballista recsegett-ropogott körülöttem és minden pillanatban azt vártam, hogy eltűnik felőlem és akkor semmi nem véd meg a bestia haragja elől. Így sem sok, hiszen karmai alig kerültek el néha, de még volt, hogy a páncélomon csikordultak, szerencsére csak érintőlegesen, különben már nem éltem volna.
Természetesen most nevetségesnek tűnt a kardom ellene, de hát nem volt más.
- Talán igen, szárnyas féreg! Sosem tudhatod, mi hozza el a végedet. – szedem össze magam és kiáltok vissza, remélhetőleg határozottabban, mint ahogy érzem magam.
Csapdában vagyok és csak egy út vezet kifelé. Kétségbeesetten nézek körül és látom a ballista alá esett, még mindig összegöngyölt hálót. Gyorsan elteszem a kardom és mikor legközelebb felém kap, minden erőmmel a karmába kapaszkodok és hagyom magam kirántani, miközben a háló kis csáklyáit lehetőleg beleakasztom, majd a rántás adta lendületet kihasználva igyekszem elugrani. Ha szerencsém van, elég messze landolok tőle, hogy a hálóba ne gabalyodjak bele, de a dög igen.

//igen, látom Very Happy

//

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-08-08, 2:51 pm

*A ballista akkor szakad ki a helyéről, amikor a háló horgai is beleakadnak a fekete pikkelyekbe.
Inaeth egyik mancsával messzire hajítja a hasznavehetetlen fegyvert, másikkal pedig a hálót tépi le magáról.
Nem a pikkelyek sérülnek, hanem a horgok pattannak el hangos, fémes csengéssel.
Hallja a páncél kongását, ahogy a földre zuhan a kétlábú, s hatalmas karmaival már csap is le.*
- Érzem a félelmedet, kétlábú!
Fuss, mert széttaposlak!
*Ha a lovag nem hengeredik el a hatalmas, karmos mancs elől, hát palacsintaként végzi alatta, talán még a talaj kövezett burkolata is összetörik a fekete sárkány csapása alatt.
De Inaethnek más gondja is akad, mint épp Joahimmal végezni.
Fehér elfek támadnak rá.
Fagyasztó mágia éri testét és bár pikkelyei felületén érezhető a hatása, lényeges sebesülést nem okozhatnak neki.
Farkával csap szét közöttük, miközben fordul is. Ha Joahimban maradt is még a halál közelsége ellenére harci szellem, Inaeth testén nem talál sebezhető pontot.
A gyorsan fogyó fehér elfek időt nyerhetnek neki, hogy megszökhessen az ősi sárkány elől.*

//Fuss, Forest, fuss...! //

Hozzászólások száma : 18 Character sheet Nép: NJK

Vakmerőségem úgy látszik elnyerte a jutalmát, legalábbis életben jutok ki a ballista alól, épp időben, ahogy meghallom a recsegő, szakadó hangokat. Persze nem vagyok túl az életveszélyen, hiszen egy sárkánykaromba kapaszkodok!
Nem tudom, hogy miképpen sikerült a háló kampóit végül beleakasztanom, de annyi időt sikerült vele nyernem, hogy lendületet véve arrébb vessem magam. Hát ha valaki ugrott már páncélban, akkor tudja milyen a földet érés, szerencsém volt, hogy nem törtem el semmimet.
Azonban mire olyan helyzetbe tornáztam maga, hogy lássam mi lett a gyíkkal, annyi időm volt csak, hogy arrébb hengeredjem, mielőtt lába beletaposott volna a kövezet mintáiba.
~ Ez közel volt! ~ nyögtem fel és felkészültem, hogy a következő pillanatban sárkányfogak között vagy épp a lába alatt végzem, hiszen a lépcső bár közel volt, mégis most mégis elérhetetlenül távolinak tetszett.
Azonban varázsszavakat hallok és csatakiáltásokat. Most kell megkockáztatnom!
Minden erőmet összeszedve küzdöm fel magam és rohanok a lefelé vezető lépcsőkhöz és lehetőleg meg sem állok, míg valami fal nem nyújt fedezéket.
~ Azt hiszem egy szál karddal egy fekete sárkány ellen nem jók az esélyeim. ~ lihegek és próbálok valami másik fegyvert, talán egy sárkányokra méretezett nyílpuskát találni, amivel visszavághatnék.

//Nem szabadulsz meg tőlem ilyen könnyen Very Happy

//

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-08-09, 8:36 am

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

~ A kapitány halott, remek! ~
*A palota állapotára a kritikus lehet a legjobb jelző, vezető viszont nincs a közelben. Viszont egy szürkeköpenyes parancsai nem a megfelelő hatásfokkal érik el a hegyes füleket. Ő maga hiába próbálna parancsnok lenni, a fehér elfek valószínűleg nem hallgatnának rá. Viszont a fentről jövő robajok azt jelzik, nem ez az elsődleges probléma.*
A legközelebbi oszlophoz lépve a mágus vékony jégréteget képez az oszlop körül. A mágikus eredetű jég nem egészen a természet törvényei szerint képződik. Az oszlop körül néhány milliméterre szilárdul meg, így nem gyengíti meg az anyagot. Amint a mágus egyre több energiát koncentrál a jég vastagszik, eléri a padlót és a mennyezetet, egyfajta mágikus/természetes oszlopot képezve.
- Jól jönne a segítség minden varázstudótól!
*Sargon nem hagyja abba, amit elkezdett, de az ereje véges. Viszont ha elég mágus csatlakozik hozzá, olyan vastag jégréteget képezhetnek, amely megerősíti az alsó szintet. Akár egy komplett jégbarlangot is össze lehet így hozni, sőt, igazából az lenne a legjobb, de a mágikus jég elég szilárd tud lenni és minden bizonnyal a helyiek is tudják, hogyan kell kinézzen az a jégréteg, amelyikkel a csákány is nehezen boldogul. Remélhetőleg sokan csatlakoznak, hogy megvédjék a palotát és egyben a saját életüket is. A mágus, mikor már érzi, hogy ennél többre nem képes, leáll a jégképzéssel és megcsodálja művét. Elmosolyodik. Ha ilyen masszív alkotmányt hoznak össze a többiek is, az alsó szint bírni fogja. Körülnéz, s bár valószínűleg nem talál tétlenkedőket, két kevésbé aktív palotaőrt kiszemel magának.*
- Kerítsetek nekem valami tisztet, a legmagasabb rangút, akit találtok! De ne kóricáljatok el messzire! Létfontosságú, hogy valaki ráncba szedje a védelmet!
*Remélhetőleg a két tünde gyorsan meg is indul és hamar vissza is érnek. Addig Sargon magához veszi az elesett kapitány sisakját. Az ő terve kész, s talán az istenek nem akarnak keresztbe tenni neki.*

Tárgy: Re: Orod Opelë, a fehér elfek városa 2015-08-09, 11:33 am

Nem igazán értem a fehér elfek hozzáállását a mágiához. Pláne ilyenkor. Hiszen látható, hogy egyszerű fegyverekkel nem győzhetnek a sárkányok ellen. Sokkal erősebbek és hatalmasabbak, mint ahogy azt a fehér elfek gondolják. Nem tudom, hogy hogyan vehetném rá jobban a mágusokat, hogy cselekedjenek, de egyelőre nem érdekel. Ki kell jutnunk innen és elvinni a hírt haza, hogy Orod Opele is elbukott. Hiszen itt nem győzhetünk. Túl sokan vannak a sárkányok. Most az Ispotály holléte érdekel a legjobban, így mikor megkapjuk az információt, meg is indulunk kifelé a palotából. Sajnos nem időben, ugyanis egy sárkány támadja meg a palotát.
- Kellett volna az a pajzs... - motyogom az orrom alá, majd fedezékbe húzódva egy oszlop mögé figyelem a sárkányt. Hamarosan még ketten érkeznek oda, és érzem, ahogy ránk hull a vakolat
- Mennünk kell! - kiáltom Arath-nak, és kitörök az oszlop takarásából, fejem fölött tartva a pajzsot. A mellettünk lévő falhoz ütődik a sárkány farka, ami meg is reped. Ijedten pislogok oda, ahol az előbb álltunk, és látom, ahogy a fal dőlni kezd.
- Futás! - kiáltom és megindulunk kifelé, a palota bejárata felé. A sárkányok leszállnak a palota tetejére és látom, hogy a gerendák megrogynak. A bejáratnál megállok és varázsolni kezdek. Lehunyom a szemem, és a kezemet összeérintve egy lángcsóvát küldök az egyik közel lévő sárkány szárnyához. Talán nem a legjobb varázslat, de hogyha a sárkány szárnya lángra kap, már előréb vagyunk. Arath eközben egy nyilat és íjat vesz fel és egy határozott mozdulattal lövi az egyik sárkány hártyás szárnya felé. A nyíl szélsebesen rpül, kérdés, hogy eltalálja-e a sárkányt.
- Mennünk kell, Merilien! - jelenti ki határozottan a férfi, mire n is bólintok. A palotát magunk mögött hagyva a házak között igyekszünk kikerülni a sárkányok támadásait és hamarosan meg is találjuk az ispotályt. Besietve, nem foglalkozok a sebesültekkel. Ellátom az égési sérüléseimet, és még azt a pár karcolást, amit azóta szereztem.
- Találnunk kell két lovat és elmenni innen. - jelentem ki, mire Arath elhúzza a száját.
- Arath, nem maradhatunk itt. Ennek a városnak vége, mi nem ragadhatunk és halhatunk meg itt. Ezt meg kell értened. Ránk otthon van szükség! - suttogom határozottan a szavakat és mélyen a férfi szemébe nézek. Muszáj megértenie, hogy itt már nem segíthetünk. Két elffel nem mennek semmire a városlakók. A sebeim gyóyulására kicsit rásegítek mágiával, és hamarosan már csak néhány vörös folt jelzi a bőrömön a sebeimet.
- Menjünk, szerezzünk valami hátas állatot! - adom ki a parancsot és az ispotályból kisietve indulunk el arrafelé, amerre valamiféle istállót sejtünk. Kérdés, hogy találunk-e szabad lovat a városban...

Hozzászólások száma : 218

//Nyílt mese: Rajtaütés Orod Opelën//

*Odakint a ballista környékén Joahim próbálja életét menteni Inaeth, a fekete sárkány támadása alatt.
A ballista megadja magát és a sárkány kiiktatja az egyik sárkányok ellen kiépített állást.
Marad még, s mostanra már több sárkány elesett a hálóvetők, a ballisták mesterkedéseinek köszönhetően.
Mindegyikkel végül fehér elf fegyverek végeztek.
Itt-ott még működik a védelem, ám ez nincs összehangolva, s nem látni oly vezetőt, aki elég elszánt, s bátor lenne, hogy a város véderőit összefogja, s irányítsa a sárkányok százai ellen.
Van, ahol már nem is él védő, míg másutt több védmű is működik és nem egy sárkány fekszik holtan a falakon kívül és belül is.
Joahim sárkányokra méretezett nyílpuskát keres, habár a ballista épp ilyen.
Akad ilyen is az elfeknek, de ezek voltak az elsők, amiket a támadó sárkányok kivontak a forgalomból. Már csak azok működnek, melyek, mint a Joahim mellett használt is, fémből készültek, s láncos, kampós eszközöket lőnek ki.
A város lakói eddigre már jórészt menedéket leltek, s meglehetősen sokan menekítették családjukat is ki, a hegyek zord bérceinek rejtekébe.
Inaeth ellen még mindig támadnak az elfek, hiszen nem szállt harcba velük.
Fagyos varázslataik azonban nem árthatnak egy fekete sárkánynak, mégis megpróbálják.
Joahim rálelhet egy félig romos nyílvetőre, egy olyanra, mellyel sárkányt is lehetett ölni, amíg egész volt.
Legénysége, akárcsak a ballista, s a mellette lévő, óriási nyilak, megégve fekszik szanaszét.
Egy kék sárkány húz el a feje felett, s kapja a markai közé.
Aztán az egyik épület felett el is engedi, s Joahim az istálló tetejét beszakítva landol a hátasok között.

Sargon varázslatát látják a fehér elf harcosok, s fel is fogják a lényegét annak, amit tervez.
Jéggel erősítené meg a falakat, s a tartóoszlopokat.
Az életük a tét, kénytelenek hát együttműködni. Hamarosan a hely nagy részét jég borítja be, ahol vannak.*
- Mióta parancsolsz a hegyek elfjeinek, mágus?!
*Vonja kérdőre az egyik.*
- Mi van akkor, ha elveszejteni jöttél minket, s nem megmenteni?
*Eközben azért ketten elsietnek vezetőt keresni a kavarodásban.
Közkatonák mind, a palota vezére maga már régen elesett, a támadás első hulláma által, s nemigen maradt így tiszt, aki irányítsa a védelmet.
Csakhamar egy sebesült, hófehér hajú tiszttel érkeznek vissza.
A tisztnek bordái törtek, míg egy sárkánnyal viaskodott, s így jobb oldala harcképtelenné vált.*
- Mond, szürke mágus, mit forraltál ki?
*Vonja kérdőre a varázslót. Menet közben látta már, milyen állapotban van a palota. A beszakadt tetőről tud, a sérült födémről is, s az elesett parancsnokról is.
A maga részéről inkább kiürítené Falqualion úr palotáját, nem látja védhetőnek.
A födémen eközben a sárkányok harcba szállnak a rájuk törő grifflovasokkal. Előbb csak ketten vannak a csatárláncba fejlődött égi harcosokkal szemben, de hamarosan csatlakozik hozzájuk még hat másik sárkány.
Már nem támadják sem a palota tornyát, sem pedig a belső termeket. Előbb le kell számolniuk a grifflovasokkal.
Azonban a hálók, melyeket szárnyaik felé vetnek a lovasok, nehezítik a dolgot. Akad már sárkány, aki gúzsba kötve zuhan rá a palotára, s a megremegő falak, a repedező gerendák mutatják, a végtelenségig nem fog kitartani a szerkezet.
A jég még tart.*

Merilien varázslata megpörköli a sárkány szárnyát, aki ordítva fogadja ezt, de még röpképes marad.
Egészen addig, amíg a grifflovasok, akik a tetőn tanyázó sárkányokat veszik célba, hálóikkal el nem kapják sérült és egészséges szárnyát is.
Pofájára újabb háló kerül, s bár rögtön tépni kezdi magáról, a grifflovasok griffjei is marni kezdik, karmaikkal, csőreikkel, míg a tetőre kényszerítve immár a hátukon ülőkkel együtt, közös erővel többen legyűrik.
Arath nyila a mozduló hártyás szárnyon megpattan. Csupán szöge nem volt megfelelő, mert a szárny közben elmozdult, talán, ha úgy marad, sérülést okozott volna.
A tovább álló Arath és a vérelf hercegnő meglelik az ispotályt. A gyógyítóknak még nincs rájuk ideje, de megoldják a saját ellátásukat.
Talán Arath még harcolna, de úrnője parancsa értemében inkább istálló keresnek, amit találhatnak is.
Éppen akkor dob rá egy sárkány egy harcost, akinek páncélján megcsillannak a tüzek fényei.
Joahim landol odalent, nagy riadalmat keltve az egyébként is riadt hátasok között.
A fehér elf őr, aki az istálló előtt strázsál, kérdőn pillant Merilienre és társára.*
- Segíthetek?

Hozzászólások száma : 18 Character sheet Nép: NJK

Nem vagyok büszke magamra, amiért megfutamodtam és magára hagytam az elfeket, de hát legalább nekik ott van a mágiájuk, amivel felvehetik messzebbről is a harcot a sárkányokkal, nekem túl közelről kell szembenéznem megannyi tűhegyes foggal, számtalan karommal és vastag, szinte áthatolhatatlan pikkelyekkel, ahogy azt az előbb megtapasztaltam.
Viszont nem sokat változott a helyzet, ahhoz képest, amit nem olyan rég fél szemmel már láttam. Rengeteg sárkány támadt a most kapkodva védekező városra és mivel összehangolt védelemnek nem volt nyoma, valószínűleg a legelős támadások a vezetőket érték.
Mindenképpen az elfek javára lehetett írni, hogy még így is tudtak veszteséget okozni a bestiáknak. Sok helyen harcképtelenné váltak a ballisták, ahogy ott is, ahol én harcoltam együtt az elfekkel és rengetegen adták már védelmükért az életüket, de még sok helyen hatékonyan ontották magukból a veszélyes lövedékeiket, a hálók lefogták a veszélyes szárnyakat és a lehulló dögöket már könnyebben végezték ki a földön harcoló elfek.
Mivel egyelőre a kardommal sok mindent nem tehetek, a fekete sárkány pedig túl nagy falat egyelőre, olyan fegyver után nézek, ami talán átlőheti a vastag pikkelyeket.
Észre is veszek valami ilyesmit, de mikor lóhalálában odaérek, csalódottan kell megállapítanom, hogy az már használhatatlan, a fegyver és kezelői is áldozatul estek már egy sárkány tüzének, azzal már senki nem lő, bár nyíl van még bőven.
Miközben azon töröm a fejem, mihez kezdhetnék, árnyék takarja el előlem a napot, mire ösztönösen behúzom a nyakam, nem gondolva bele, hogy ezzel aztán sokra nem megyek, ahogy a következő események is bebizonyítják, hiszen páncélomon éles karmok csikordulnak, mellkasomat összeszorítja egy emberinél jóval nagyobb erő.
~ Végem van! ~ fut végig agyamon a felismerés és várom az elkerülhetetlen véget, ehelyett hirtelen megszűnik a szorítás és egy nagy reccsenés kíséretében zuhanok keresztül valami tetőn.
Valószínűleg ettől még simán összetörhetném magam, ha nem egy szénahalom tetején landolnék, bár még így is belém szakad a lélegzet kis ideig és csak a rám bámuló nagy lószemek az elsők, amiket észlelek, mielőtt hangokat hallanék.
- Hát ez meredek volt! – nyögök fel talpra kászálódva és megcsodálva alaposan behorpadozott páncélomat. – Sikerült már a városiaknak kimenekülni? – lép az őrhöz és a két másik elfhez, akik láthatóan nem e népből valók. – Rohadt sokan vannak a bestiák és az a fekete legocsmányabb, megsebezni sem lehet. – rázom meg a fejem, próbálva kiűzni a szédülés maradékát is.

» Orod Opelë világa - a város 714-es eleste előtt
» Ekorin városa
» Gwaith-dúr, a sötét elfek városa
» Nortelon - A felhők városa
» Avlanion - A vízesések városa