Olassië, az elfek városa

*A katona mutatja az utat a város fal felé és én követem oda. Út közben láttam a készülődő katonákat, akik éppen a meg adott helyeikre mentek. Hamarosan meg érkezünk a külső falhoz, a falon túl már csak az erdő látszik, de innen a falról még a város belső területeit is jól belehet látni. ~Most még nincs itt az ellenség, de úgy érzem, hogy hamarosan itt lesznek!~ Mondtam magamban, egy kis idő után a város fölötti lomb koronán vörös fények jelentek meg. Mikor jobban megfigyelem a fényeket akkor vesszem észre, hogy azok lángok. ~Úgy látszik a repülő vár már fölénk ért!~ Mondtam magamban, közben Olassië szerte vízpumpák emelkednek fel és elkezdik velük oltani a tüzet a lombkoronán.*
*Észre veszem, hogy a közelemben is van egy ilyen berendezés, de ez beszorult a falba és a katonák nem tudják kiszedni onnan, de nem nagyon érdekelt a dolog, az egyik katona oda jött és a segítségemet kérte. -Bocssás meg, de nem nagyon érek rá kiszedni azt a szerkezetet! Nem azért jöttem ide, hogy ilyen dolgokkal foglalkozzak, hanem azért, hogy harcoljak az ellenséggel!- Fejeztem be a mondandóm, majd elfordulok a katonától, közben hallom az erdő felől jövő kürt hangját, ekkor bekészítem újból a pallosomat és várom az ellenség közeledését.*

* Meglepődött és aggódó tekintettel hallgatom végig Thalion, az elfek vezérének, szónoklatát. *
~ Szóval ilyen a nyugodt, békés élet az elfek között…
* Jegyzem meg magamban, egy rövid gúnyos mosoly keretében. Nem túl sok kedvem volt mosolyogni, azok után, hogy egy hosszabb időre terveztük a letelepedés, a biztonságosnak hitt falakon belül. Erre, szinte már érkezésünket követő pillanatban, harckészültségben találjuk magunkat. Legszívesebben, egyből a karavánok felé vezettem volna Mitsuko útját, de ez, mégis csak az ő otthona, az ő hazája, az ő népe.
Már ép nyitni akarom a számat, hogy kifejtsem aggodalmam és megpróbáljam meggyőzni, tartson a karavánokkal, mikor egy ismerős hang üti meg a fülemet.*
- Remélem itt lesz alkalmam kipróbálni a tört, amit Sternben a piactéren vásároltam. –
* Nem is kell számomra több, azonnal fordulok a hang forrása felé.
Mire megpillantom a vörös hajkoronát, már tisztában vagyok, a hangok tulajdonosával. De ameddig nem látom egész valóját, nem akarok hinni a fülemnek. *
- Carnë???
* Bár csak gondolatnak szántam, mégis, halkan ugyan, de kicsúsznak a hangok a ajkaim közül. Köszönhetően a döbbenetnek, mely együtt járt a felismeréssel, nem képzelődtem.
Lehet, őt meglepi, hogy ennyi idő után is emlékszem a nevére, de ki felejtené el életének első megismert nimfáját, főleg azok után, hogy egy igencsak emlékezetes eset is követte azt, melyet nem kevés alkalommal meséltem el hallgatóságomnak, amiből persze szinte sose felejtettem ki őt se. Kivételek persze mindig adódnak, ez esetben a hallgatóság könnyebb meggyőzése érdekében, néha kénytelen voltam kihagyni, a számomra igencsak emlékezetes részt. De amikor ez nem történt meg, mindig eszembe jutott, hogy fogalmam sincs túlélte-e egyáltalán a támadást, vagy valamelyik kőrakás alatt lelte halálát.
Végül sikerül hátam mögött hagyni döbbenetem és egy őszinte mosoly társaságában, egy megfelelő válasszal előrukkolnom.*
- És reméljük, hogy megérte az árát.
* Hangulatomra nézve, igen csak jó hatással van a nimfa megjelenése. Rövid időre meg is feledkezek aggodalmamról és a helyzet súlyosságáról.*
- Ugye tudod, hogy nem szép dolog csak úgy eltűnni a sodródó tömegben? Még a végén elkezdenek aggódni érted!
* Jó kedvem továbbra is megmarad, mely arcomra kiülő folyamatos mosoly is jelzi, még akkor is, ha mondatom hangsúlya inkább lehordó jellegeket ölel fel. Megvárom arcának reakcióját, majd folytatom, mielőtt bármit is mondhatna.*
- Inkább azt meséld el mi történt veled! Merre keveredtél el? Hogy sikerült túlélned?
* Izgatottan várom Carnë, remélhetőleg érkező, válaszát, de a kettőnk közt hírtelen beálló csend alatt meghallom Thallion hangját, mely eszembe juttatja a jelen helyzetet. Ennek köszönhetően sikerül elkapnom Mitsuko felém irányuló pillantását. Ismerem már annyira Mitsukot, hogy tudjam, nem fogja magára hagyni a várost. Még akkor se, ha már nem csak magára kell gondolnia. Ezért, hogy a legbiztonságosabbnak tűnő helyen tudhassam, pár pillanatnyi gondolkodás után bólintok.
Kicsit el is merülök gondolataimban, mennyire teszem jól, hogy nem erőltetem számára a város elhagyását, és mennyire lehet biztonságos egy ostromlott város falain belül lenni. Így észre se veszem, ahogy a társaságomban található két nő köszönti egymást.
Már csak arra leszek figyelmes, hogy Thalion után sietünk.
Nem sokkal ez után, a társaságunk két ismerős arccal bővül. Nehéz is lett volna elfelejteni őket. Ez a két személy volt az, akiknek odaadtam kabátomat, hogy el tudjanak vinni egy kristályt. Azóta is hiába várom, hogy hírt kapjak róla. Nem mintha túlzottan reménykednék, de most se a hely, se az idő nem megfelelő ennek a témának a felhozatalára. Inkább csak figyelemmel kísérem az eseményeket.*
- Remélem, Kain, a te támogatásodra is számíthatunk. Bár néped nem örvend nálunk nagy népszerűségnek, harci erényeit nem vonhatjuk kétségbe. Most pedig nem velük kell küzdenünk. Ha kiállsz mellettünk és hűen küzdesz, Olassië népe megismeri érdemeid.
~ Néped nem örvend nálunk nagy népszerűségnek??? Az emberek??? Netalán a mágusok??? Embereket láttam egész szép számmal és engem se így fogadott, mágusokat is láttam a téren, ráadásul őket nem szokás külön népként kezelni.
* Egy rövid ideig értetlenül nézek, míg véletlen fel nem bukkan egy régi emlék, melyet a Sötét fenyvesben tapasztaltam. Pontosabban egy ember változott sárkánnyá.*
~ SÁRKÁNY??? CSAK NEM… ?
* Ezek után már közel se tűnik olyan jó ötletnek, felhozni a kabátom sorsát. Nem szívesen kerülnék egy újabb sárkány préda listájára.
Ha ez nem lenne elég, hamarosan, Thalion jóvoltából, sikerül megtudnom annak a fiatal lánynak is az identitását, aki oly bőszen osztogatta a parancsokat Sternben.*
~ Ehh … És én még őket akartam kérdőre vonni …. Egy egyszerű ember … egy sárkányt … és egy ISTENNŐT … egy ”vacak” kabát miatt. Én lettem volna Olassië bolondja. Hehe.
* Egy gúnyos mosolyt meg is engedek a gondolat tiszteletére.*
~ Tényleg bölcsebb dolog néha hallgatni.
* Több időm azonban nincs saját tudatlanságom kigúnyolására, mert Mitsuko felhívja figyelmem az elmaradt bemutatásra. Nem sikerül még teljesen megszabadulni ezen gondolatok folytatásától, így a bemutatás se sikerül a legjobban.*
- Ő itt Carnë. Ő pedig Mitsuko..
* Az utolsó név tulajdonosának bemutatásakor, önkéntelen is vetek egy rövid pillantás, annak hasa felé.*
- De nevezz nyugodtan Mitsinek…
* Mitsuko, mikor elhagyja a társaságunk Carnë szemébe nézek. Arcomon egy kis szégyen és némi mosoly keveréke vehető ki, hogy teljesen megfeledkeztem a bemutatásról. *
- Bocsi, nem szoktam hozzá az ilyen társasághoz. Elf nagytanács, elf vezér, istennő …
* Kicsit idegesen kezdem vakarni a tarkóm, miközben ezeket, a szavakat, nem túl hangosan Carnë felé címzem.*
- Még egyelőre nem tudni, hogy hová leszek beosztva. A griff madarammal együtt talán a városon kívül is segítséget nyújthatok! Ti inkább a városon belül maradtok? Hiszen a kedvesed szempontjából biztonságosabb lenne!
* Carnë szavai után vetek egy pillantást Mitsuko felé, mikor már úgy gondolom nem fogja hallani, vagy felfigyelni a mondandómra, belevágok.*
- Még én se tudom, merre visz a sorsom. Legjobban annak örülnék, ha a karavánokkal tartana, de látom rajta mennyit jelent számára ez a város … Így csak annyit tehetek, nem hagyom, hogy bajuk essen.
- Nagy bátorság volt tőletek, hogy így ide mertetek jönni!
- Nem is terveztük be ezt a kis összejövetelt érkezésünk tiszteletére.
* Egy gúnyos mosolyt megejtek mondandómra, de a beszélgetésbe beálló rövid szünetet Mitsuko hangja töri meg.*
- Thalion! Engem küldj oda… ha más feladatot nem szánsz nekem akkor én is harcolni akarok. Olassië nem juthat Elsga sorsára.
- A sorsom megmutatta magát.
* Alig hallható hangon hagyja el számat ezek a szavak. Carnën kívül nem hiszem, hogy bárki hallhatta volna. Majd egy biccentéssel jelzem Carnë felé távozási szándékom, melyből könnyen rájöhet, csak egy pillantást akarok vetni a térképre.
Alig érek Mitsuko mellé és vetek egy röpke pillantást a térképre, mikor Thallion szót emel.*
- Mitsi, te is tudod, hogy óvni kell téged, nem kockáztathatod az életed, hiszen te is a jövőnket hordozod. Te magad is garancia vagy, hogy népünk fennmaradjon, és ha esélye van rá, akár régi fényében tündökölhessen majd.
* Teljesen egyet értek Thalionnal, ezt egy apró fejmozdulattal jelzem is számára. Abban biztos voltam, hogy ez alkalommal én nem fogom tudni őt meggyőzni, de talán Thalionnak, saját népének vezetőjének sikerülhet.*
- Bizonyára ezzel társad is egyet ért. Te maradj itt, a közelemben, szükségem lesz a tapasztalataidra, s szükségem lesz társadra is, aki talán más szemszögből is láthatja majd a dolgokat, mint mi, elfek.
* Thalion láthatja a arcomon a megkönnyebbülést.*
- Köszönjük a megtiszteltetést.
* Vágom rá sietősen a választ, még mielőtt Mitsukonak esélye lenne ellenkezni.
Örömöm nem tarthat sokáig, mert válaszom után rövidesen megpillantom a lebegő várat és az onnan kiinduló fényeket.*
- Rajta, mindenki, dologra! Most jött el az idő, hogy kiálljunk magunkért!
~ Kezdődik …. !

//elhiszitek, hogy rövidebb, mint ahogy kinéz? ^.^"//

*Mikor elfordulok még látom az elf döbbent képét amikor közöltem vele, hogy nem segítek kiszabadítani a vízpumpát. Ekkor idegességében rácsapott a szerkezetre és ettől kiszabadul, közben föntről hallatszik valamiféle szózat amiben azt hangoztatja a repülővár vezére, ha aki most menekülni akar az még megteheti és kijelentett, hogy nem csak a város hanem az egész erdőt leégetik. ~Nem nagyon hiszem el, hogy bárkit csak úgy elengednének.~ Mondtam magamban és egy kicsit aggódtam, de hamar túl tettem magam ezen, mikor meghallottam Thalion bátorító szavait. Ezután fel felé figyeltem és vártam az ellenség érkezését.*
*Nem sokkal valamiféle sötét ködre leszek figyelmes amiből tőlem nem messze a falon egy mágus jön elő. Annyira meglepődök, hogy egy kis időre le dermedek és végig nézem hogy intézi el a vízpumpát kezelő elfeket, mikor végzett velük felém fordult és hozzám szól. - Most te következel… -Ne híd olyan könnyen elbán hatsz velem!- Mondtam neki maga biztosan, majd meg emelem a pallosomat elkezdek felé rohamozni. Roham közben a mágus felém dob egy tűzgömböt. Ekkor gyorsan oldalra ugrók, és szerencsére kikerülöm a tűzgömböt. Folytatom a rohamot, közben hallom, hogy elkezd újból kántálni egy új varázs igét. Ekkor a kardomat szúrásra készítem be, szerencsémre a mágus valami hosszabb varázs igébe kezdett bele, így elég közel tudtam kerülni hozzá és át tudtam döfni a hasán a pallost. Ennek köszönhetően nem tudta bejezni a varázsigét helyette vért hányt fel és csak hörögni tudott, de még nem halt meg. Ekkor a fal széléhez fordítottam és lerúgtam a kardról és végig néztem, hogy zuhant le a falról. Egy kis mosoly jelent mg az arcomon miközben néztem, majd megnéztem az elfeket vízpumpánál, hát ha valamelyik él még.*

* Gondolatomat alig tudom befejezni, mielőtt Mitsuko megragadja a vállamat, és maga felé fordít.*
- Gyl! Te mit szeretnél? Kint harcolni, vagy itt bent lenni?
- Hogy mit szeretnék? Nem egyértelmű? Először is titeket biztonságban tudni! Bízd rám a dolgot! Majd én védelmezem a várost helyetted is!
* Válaszolom neki igen határozottan, de mintha nem is figyelne rám. Hasát simogatja.*
~ A kicsi?
- Úgy tűnik, van, aki hatásosabb módszerekkel győz meg engem.
- Hallottad egyáltalán, amit mondtam?
* Fel se figyelek a megjelenő szellemre, se pedig a többiek tettére, egyedül csak Mitsuko válasza érdekel. Jó lenne ezt a kérdést még nyugodt körülmények között rendezni. Már ha ez annak nevezhető, mindenesetre ennél már csak rosszabb lesz.
Hamarosan azonban belénk fojtják a szót. Először Alzareth, majd pedig Thalion szónoklata. Igazából egyik szónoklat se hat meg különösebben, legszívesebben elnémítottam volna mindkettőt, de nem tehettem. Az már rég eldöntetett, hogy megvédem a várost, ezen egy beszéd sem fog változtatni.
Az újabb csend beálltakkor kérdőn nézek Mitsukora, mert még részemről nincs letudva a beszélgetés.*
~ Azt hiszem, erről ennyit.
* Tudatosul bennem, mikor Thalion int nekem, hogy induljunk.*
- Kérlek, maradj itt!
* Egy csókot adok Mitsuko ajkaira, majd még megvárom Thalion mondatát, hogy egyszerre induljunk.
Rohanó léptekkel tudom magam mögött a lépcsőfokokat. Közben kardomat előveszem tokjából. Kit tudja mi vár rám.
A tetőre nagyjából egyszerre érkezek Thalionnal a jelek szerint. Még szinte látom a húrt elhagyó első nyílvesszőt, majd a földön elterülő orkot.
De nincs sok időm a találat szépségén csodálkozni. A maradék két ork elég hamar észrevesz engem is. Társuk halál után én tűnök a könnyebb prédának, így az első után hamar megiramodik a második is felém.
Először egy erőset markolok a kardon, hogy felkészüljek a harcra, majd hamarosan lazábbra engedem. Már megvan az elképzelésem, mit fogok tenni. Már csak az ellenfélből kell kikényszerítenem a mozdulatot. Ennek megfelelően meg is iramodok az első ork felé, egy laza mozdulattal vágok el előtte, védtelenül hagyva magam, látszólag. Ezzel kínálom fel neki a tökéletes támadás lehetőségét, amivel az élni is próbál. Pont, ahogy reméltem. Egy pillanat alatt változtatom meg haladási irányomat, ezzel kikerülve kardjának hatósugarából. Már fel is készülök az újabb támadásra egy időben a hátralépéssel, és miután az ork fegyvere elhalad testem előtt befejezem a mozdulatot. Ennek eredményeként kiegyenlítődik a harctéren állók számát.
Az utolsó ork kicsit meg is torpan, második társa halálának láttán, de nem hátrál. Ez a kis megtorpanás elég nekem, hogy rendezzem a helyzetemet. Vetek egy pillantást Thalion felé, csak hogy lássam még meg van, majd a sötét mágus felé is ugyanilyen szándékkal. *

Mikor a mágus megérkezett, Arthan reflexszerűen üdvözölni akarta azt gondolva hogy szövetséges de mikor az íjászok elterülnek mellette átértékeli a helyzetet. Rögtön kirántja kardját köpenye alól, és közben mintha véletlenül történne egy lapot ejt a földre, rajta valami írással.
De nem véletlen volt, hacsak nem túl erős, az ellenfél következő támadását blokkolni fogja ami esélyt ad majd az ellentámadásra.
~Az nevet a végén aki először üt.~Gondolja és már lendül is a karja, benne a kardal egyenesen a mágus nyakára célozva.
Miközben a penge suhan a mágus köpenyének ujjából egy újabb cetli esik ki ezzel eggyidőben a penge felizzik, átjárja a mágia.
~Meglátjuk ezzel hogy boldogul!~

* A pillanatnyi szünetnek, amit megengedek magamnak az ork megtorpanása közben, látom, amint az elf vezér kibillenti a mágust az egyensúlyából, de ekkor egy nyílvessző suhan el a fülem mellett.
Hirtelen kicsit össze is húzom magam, s tekintetemmel a nyílvessző irányába nézek. Szemem sarkából eddig is figyeltem az orkra, de most, hogy a nyílvessző belefúródik már teljesen leköti a figyelmem.
Sőt, mikor az ork üvöltését közben elkezd, füstölögni, majd elszenesedni, kiráz a hideg. Alig pár milliméteren múlt, hogy nem én jártam így. Csak remélni tudom, hogy nem egy ellenség tévesztette el a célt, hanem egy szövetséges célzott nagyon is pontosan.*
- Megjött az erősítés.. csak egy kérés.. ne kerüljetek az íjam célpontja elé..
~ Na neee!
* Azonnal felismerem a hangot. Hiába tudom róla, hogy nem én voltam a célpont, mégis haragra gerjedek.*
- NEM MEGKÉRTÜNK, HOGY MARADJ LENT!!!! MIÉRT NEM TUDSZ MÁSOKRA HALLGATNI?! NEKED …
* Ekkor egy ordítás szakít félre, mely a sötét elf érkezését volt hivatott jelezni. Mitsuko reakciója elég egyértelművé teszi számomra, nem velünk van. Nem mintha feltételeztem volna ilyet, gyorsan körbepillantok a tető azon részén, melyet beláthatok, de még csak egyedül van.
Már készülök rá támadni a sötét elf nőre, mikor az csettint egyet. Hirtelen nem sokkal mellettem egy sötét köpenyes alak jelenik meg, egy adag füst kíséretében. Kardom egyből az újonnan érkező felé lendül, de ő könnyedén kihátrál előle.
Csuklyája alól elővillan fehér haja és sötét bőre. Kezében megcsillan érdekes formát követő kardja.*
~ Még egy sötét elf! …
* Hátrálok én is egy lépést, hogy több időm legyen reagálni, ha támadást indítani, meg így ismét alkalmam nyílik egy gyors helyzet felmérésre. Így láthatom, hogy Thalion is megkapta a maga ellenfelét. Sőt a korábbi színjátéknak köszönhetően Mitsuko ellenfelét tartom a mostaniak közül a legerősebbnek.*
- VEZÉREM, INTÉZZÜK EL EZEKET MIHAMARABB!

* Hamarosan meg is kapom a választ Thaliontól, de ha nem is tett volna így, a pengék érintkezése is jelezné számomra, ők már megkezdték a harcot.*
- Egy az egy ellen tetszik a felállás.
* Már készülök, hogy egy kardpárbaj részese leszek, ennek megfelelően veszem fel állásom, s készülök már a védésre. Nem akarok elsőként támadni, látni akarom, mit tud az ellenfelem.
Miközben egymásra várunk, hallani lehet az őrség közeledő trappolását, így ellenfelem indít támadást. Ajkai mozgásba lendülnek, majd az utolsó pillanatban nyújtja ki felém bal kezét, melyből sötéten csillogó csápok jönnek ki.
Nem erre számítottam, pedig tehettem volna, tudhatnám, hogy minden elf képes bizonyos szinten mágiát használni, de valamiért túlságosan is beleéltem magam egy jó párbaj gondolatába. Még mindig nem adom fel a reményt ezt illetően, ezért elhatározom, hogy védekezésképpen szétvágom ezeket a csápokat.
Mint utólag kiderül, nem ez volt a jó döntést. Kardom egyenesen vonalban halad át a csápokon, mintha még nem öltött volna anyagi formát. Ellenben mire körém tekeredik. Bezzeg akkor már anyaginak tűnik, hiszen érzem a szorítását, ráadásul mivel nem csak felsőtestem, hanem lábamat is hasonlóan összehúzza, hamar a földre dőlök. Szerencsére a kardomat sikerül még időben úgy fordítanom, hogy ne a saját pengém okozzon sérülést számomra.
Még alig fonódnak körbe a csápok, mikor megpróbálom kifeszíteni magam, de egyből rá kell jönnöm, az is csak akkor vonja szorosabbra magát körülöttem. A talajfogást követően megpróbálkozok az ellenkezőjével is, de sajnálatomra attól nem lesz lazább a szorítás.*
~ Ez nem jött be …
Most aztán bajban vagyok! Gyorsan találj ki valamit.
* Nincs időm egy jó szabadulási megoldás kitalálására, hiszen ellenfelem bármikor kihasználhatja igen jelentős helyzeti előnyét, így az első gondolatomra hallgatva hátrálok. Már ami most hátrálásnak lehet nevezni. Elkezdek az ellenfelemtől ellentétes irányba gurulni. *
- VALAKI !!! … EGY KIS SEGÍTSÉG … IGEN CSAK JÓ LENNE … !!
* Harsogom folyamatosan, kivéve persze, mikor a tető igencsak közel kerül arcomhoz. A folyamatos forgás közben nincs időm kivenni a helyzet állását, de remélem, Thalionnak, vagy az őröknek van annyi szabad idejük, hogy elintézzék ellenfelem, vagy nekem már az is bőven elég segítség lenne, ha béklyómat hatástalanítanák.*
- VEZÉREM, LENNE … EGY PERCED ?! … KICSIT SZORULT … ITT A HELYZET !!!
* Most már célzottan neki szólok, reménykedve abban, hogy a pengék hangjának hiánya azt jelenti, végzett már ellenfelével. Azt se tudom, hogy ellenfelem, elindult-e már felém, hogy bevégezze a dolgát, bár igen csak valószínű. Mint ahogy azt se, mennyire jár már közel hozzám.*

*A vízpumpánál úgy látszik egyik elf sem élte túl a mágus támadását. ~Úgy látszik egyedül maradtam ezen a részen!~ Gondoltam magamban, közben látom, hogy távolról a többi elf más szabotőrökkel foglalkoznak. Nem sokáig nézelődhettem, mert hirtelen egy tűzlabda robban mellettem, kisebb égési sérülést szenvedtem az arcomon, és majdnem elestem. Ezután a mágus felé fordultam, a mágus elkezd motyogni valamit, és amikor befejezte, akkor a pallosom egyre melegebb lesz, majd már elkezd izzani. Ekkor úgy döntök, hogy ledobom a földre a kardomat. -Azt hiszed, hogy ezzel lefegyvereztél!- Mondtam és gyorsan felveszem az egyik elf kardját hiszen úgy sincs már szüksége rá.*
*Mikor ezzel meg vagyok elkezdek rohamozni a mágus felé, és amikor oda érek a kardot megemelem és lesújtok vele a mágusra. -Most meghalsz te féreg!- De a mágus gyorsan előveszi a fegyverét és kivédi a támadást és belekezd egy varázs igébe. ~Nem hagyhatom, hogy befejezze a varázslatot.~ Mondtam magamban és a szabadon lévő kezemmel előkaptam a tőrömet és néhányszor mellkason szúrtam vele a mágust. Ettől mágus már nem tudja vissza tartani a kardomat és ekkor újból meg emelem és lesújtok vele a mágusra. A mágus már nem tudta ezt a támadást kivédeni és a kardal is bele vágtam egyet, amitől holtan terült a földre, miután végeztem vele vissza megyek a pallosomért.*

~Ó hogy az a jó....~Gondolja Arthan miután a robbanás hatására méretes kődarab zúg el mellette. És bár nem biztos hogy az ijedségtől van, de a penge nem érte el a neki kitűzött célt.
Ha még ez nem lenne elég az ellenfél újabb varázslatra készül.
~Na vegyük számba a lehetőségeket: se víz, se homok nincs a közelben, sőt a levegőn kívül semmi használható, így az elemi mágiát elfelejthetjük.
Az előző támadás erősségét elnézve pedig nem árt a védekezés. Ez talán megállítja!~
Ezek a gondolatok egy másodperc alatt futottak végig az agyán, és már karcolja is botjával a jeleket a kőbe. Ha a mágia sikeres az ellenfél mozdulatlan marad utolsó porcikájáig így megakadályozva mind a fizikai támadást mind a varázsigék kimondását.
Sajnos mire a végére ér ellenfele is befejezi a mágiát és rövid hatásszünet után eltűnik, és már mozdul is a háta mögött, ha Arthannak szerencséje van még időben hat a varázslat.