Olassië, az elfek városa

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-08, 10:48 pm

//Mitsuko, Gylnar//

*Az őrök máris nekilátnak a pumpa használatához. Thalion még látja, amint Mitsuko elbánik a sötét elffel. A lány az elmúlt időkben rengeteget fejlődött, meg kell hagyni.
Azonban amit ezután lát az elfek ura, az elől inkább elfordítja a fejét.
Ismeri a Midnight család történetét, hogyne ismerné. Itt volt már akkor is, s nem is léphetett közbe. Oly régen volt, s máig nem érti, hogy a sárkány hogyan játszhatta ki az őrök figyelmét.
A látvány azonban, ahogy a kék elf vérre éhesen a társának nyakába harap, fájdalommal tölti el az elf vezért.
Hiába azonban a vízpumpák és kezelőik küzdelme, a palota tetejéről is jól látható, ahogy egyre másra hamvadnak el területek a lombkoronából, s más részek pedig leszakadva a város különböző pontjaira hullanak. Filnoren sötét sziluettje egyre inkább éles vonalakkal rajzolódik ki.
Thalion úr tehetetlenül nézi, amint egyre több rés nyílik a védelmen, s eközben jól tudja, hogy az erdőben is ádáz küzdelem nyílik.
De nem mutathat gyengeséget. Erősnek kell maradnia. Erősnek, hogy népe túlélhesse e vészterhes időket és erősnek, hogy az olyan kisdedek, mint aki Mitsi hasában van, egy szebb jövőre térhessenek meg Olassië falai közé.
Most azonban még a sötétség ideje van, a harcé, melyet, ha győzelemre visznek, új nap kelhet fel az elfek népének.
A lombkoronából egyre nagyobb darabok pusztulnak el és egyszer csak abbamarad a fák támadása.
Órëa rosszat sejtve fordítja felfelé a fejét. A vár falain éles szemei az ott sorakozó sötét alakokat szemlélik. De csak addig, míg az első tűzlabdák megindulnak lefelé.*
- Mindenki fedezékbe! Az életeket mentsétek, harcra készüljetek!
*Ordítja teli torokból, s a katonák el is hagyják az immáron teljesen hasznavehetetlen pumpát.
Maga a vezér védőpajzsot húz és Mitsire is ránéz.*
- Meg tudod védeni az embered?
*Ha Mitsuko nemet mond, akkor a saját pajzsát terjeszti ki, hogy védelmet nyújtson, még ha ezzel jóval több energiát használ el, mint kellene.
Mert védőpajzsot hoz létre, melyen hamarosan sercegve foszlanak szét a rárepülő tűzgömbök.
Azonban a pajzs sem tart ki a végtelenségig, és amikor egy nagyobb tűzsárkány száll felé, maga szünteti meg a védelmet, hogy karját kinyújtva kiáltsa el magát.*
- Fenumënen!
*Vízsárkány jelenik meg keze körül, s egy rövid repülés után összetalálkozva a támadó lángokból álló sárkánnyal egymást oltják ki.
A tűztámadás a repülő várból elmarad, ekkor azonban sötét tömegek jelennek meg lefelé szállva.
Thalion először nem hisz a szemének. Fel nem foghatja, hogy tudták rávenni ezeket a buta orkokat arra, amit tesznek.
Korábban eldobott íjáért rohan, közben már ki is adja a parancsot, s a tetőn lévő őrök máris továbbítják a távolabb lévő tisztek, katonák felé, hogy eljusson a város minden pontjára, miközben a vezér maga jár élen a parancs teljesítésében.*
- Íjászok! Lőjetek!
*Míves tünde íjak feszülnek meg, s surrogó elf nyilak tömegei árasztják el a lefelé vitorlázó orkokat. Sokan találnak, és sok förmedvény engedi el a szövetek csücskeit és zuhan le nyíllal testében.
Sokan viszont megérkeznek céljukhoz és így jó néhány testes, büdös ork vicsorogva, fegyvereit forgatva a palota tetején landol.
Az őrség menten fel is veszi velük a harcot, de annyian nincsenek, hogy ne jutna bőven Thalionnak és társainak is.
Az íj megint csak hasznavehetetlen, de helyette már kézben a jó öreg elf penge, s hamar meg is ízleli az első útjába kerülő ork vérét. Ezúttal könnyedség nélkül, erővel metszi át a torkát, majd a következőnek a fegyvert tartó csuklóját markolja el, hogy aztán szívébe mártsa a kardot.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-09, 8:26 pm

// Mitsi, Thalion//

* Érzem, amint kezek állítják meg forgásomat, ami nem rossz előjel. Kicsit még várnom kell mire, elkezd kitisztulni a kép és sikerül felismernem Thaliont.*
- Megbocsáss, barátom, elfeledkeztem rólad!
- Ó semmi gond, nem unatkoztam.
* Válaszolom kicsit szórakozottan, miután látom, hogy korábbi ellenfelemet már elintézték az őrök.
Hamarosan hallhatom a varázsigét, mely hatására megszabadulok a fogságban tartó csápoktól.*
- Ilyenkor nem szabad erővel feszíteni, mert saját erődet használja fel ellened. Minél jobban ellazulsz, annál könnyebb kibújnod belőle. Mintha vízzé válnál…
* Feltápászkodok.*
- Megpróbáltam, de nem volt hatással. Idő szűkében meg nem próbálkoztam tovább.
* Még be se fejezem Thalion felé intézett mondataimat, mikor tekintetem már Mitsuko felé fordul, hogy megtudjam az ő harcának az állását.
Megnyugtató látvány, hogy már felénk tart és a sötételf nő a földön elterülve láthatom.
Még ugyan mérges vagyok rá, amiért nem hallgatott ránk, de attól még örömmel ölelem magamhoz.*
- Gyl… bocsáss meg, de erőt kell gyűjtenem.
* Már tudom mit jelent ez a mondat, legalább ez alkalommal nem ér váratlanul a dolog. Mivel tudom, hogy még nagy hasznunkra lesz az ő ereje, én pedig kibírok némi vérveszteséget, rábólintok.
Arra azonban nem számítottam, hogy a nyakamat veszi célba. Eddig még nem tette. *
- Bocsáss meg drágám.
- Nem erre számítottam.
* Válaszolom még mindig kicsit meglepődötten. Kezem egy tisztábbnak vélt részét végighúzom a seben, hogy láthassam mennyire vérzik. Szerencsére nem vészes, majd begyógyul.*
- Mindenki fedezékbe! Az életeket mentsétek, harcra készüljetek!
* Thalion tekinteték követve én is ég felé nézek, ahol meglátom a felénk közeledő tűzáradatot.*
~ Ismét mágia …
* Elég kedvetlenül érint ez a tény, hiányzik az éles vagy nehéz dolgokkal vívott harc, még akkor is, ha érzem lesz még belőle részem a nap folyamán.*
- Meg tudod védeni az embered?
~ Ezek szerint nem kell fedezéket keresnem.
* Valamelyikük pajzsa alatt nézem végig a támadást, majd Thalion, és esetleg Mitsuko, ellentámadását.
Egy elismerő mosollyal fejezem ki, mennyire szerencsésnek tartom magam, hogy ilyen társak mellett lehetek ebben a csatában. A mosoly azonban nem tart sokáig, mikor megérkezik az ork hullám.*
~ El kell ismerni ötletes megoldás.
* Szerencsére az elfek nem akarják megvárni, míg földet érnek, ezért szépen megritkítják az első hullámot. Én se tétlenkedek, kardom ismét kezeim között pihen.
Több ork is landol a palota tetején. Látom, amint Thalion ismét pengéjére vált, és inkább azzal száll szembe az orkokkal.
Én se váratok tovább, megindulok a legközelebbi ork felé, akit még sikerül földet érés előtt megismertetni pengémmel. Gyorsan rohanok a következő felé, hogy vele is elvégezhessem ugyanezt a műveletet. A harmadik már sajnos földet ért, mire odajutok, így vele már meg kell küzdeni. Első támadásom hárítja, majd én az övét, ekkor húzom elő tőrömet és miközben karommal támadok, hogy elvonjam a figyelmét egy nagyobb lépéssel már kellő közelségbe kerülök, hogy tőröm testébe márthassam, majd újra és újra.*
~ Ez így nem jó túl lassú.
- Figyelem! Talán így hatásosabb lenne. Talion! Mitsi! Álljatok közel egymáshoz és lőjétek őket! Többiek őket védik, és a leérkezőkkel foglalkoznak!
~ Így talán könnyebb és gyorsabb lesz.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-09, 10:21 pm

*Mikor a pallosomhoz értem letettem a földre az elf kardot és felvettem a pallost. Már nem izzott a kard, biztos meg szűnt a mágia, mikor meghalt a mágus. Láttam, hogy máshol is végeztek a szabotőrökkel a falakon, közben az itteni vízpumpához is érkezik néhány új elf katonák, hogy újra beindítsák a gépezetet. Én addig lepihenek egy kicsit és várok a következő támadókra. ~Remélem több mágussal nem lesz dolgom, mert nem hiszem, hogy ilyen szerencsés leszek legközelebb is!~ Mondtam magam, közben felnézek és látom, hogy a lombkoronán több nagyobb lyuk van, amin keresztül látni lehet a repülő várat és annak falán az ellenség katonáit.*
*Hamarosan a várból tűzvarázslatokkal szórják meg a várost, és észreveszem, hogy felém is tart egy madárra hasonlító tűz varázslat és sok tűzlabda követte még. Nem hezitálok sokat és egyből futni, hogy valami fedezéket keresek, nem is foglalkozok az elfekkel, akik a vízpumpánál vannak. A becsapódó tűz varázslatok robbanásai nem okoznak sérülést nekem, de ledöntenek a lábamról és egy kis időre minden el homályosodik, és mikor minden ki tisztul akkor állok vesszem észre, hogy a vízpumpa a kezelő személyzettel együtt elpusztult és látom, hogy a várból orkok érkeznek a városba. Gyorsan felkelek és bekészítem a fegyveremet és bevárom az első ellenségeimet akikkel megküzdök.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-10, 2:49 pm

*Kain kardját nem húzza elő, sem tőrét. Látta, mennyit ért az elf harcosok pengéje a démon vastag bőre ellen. Azonban a lassú közeledést most felváltja a futás.
Nem egyenesen ront a démonnak. Látja, amint az elfek megpróbálkoznak tűzbe mártott nyilakkal, majd megpróbálják tűz, víz, fénygömbökkel támadni a démont, majd a természetben fellelhető gyökerekkel is. Ez utóbbi még hatásosabb is, de nem állítják meg a lányt. Kardjaik és lándzsáik is továbbra is harcban állnak, de a démon rendszerint tiszta területet seper magának egy-egy ütésével, rúgásával.
A sárkány a házak és a romok takarásában megkerüli a szörnyeteget.
Ekkor indul meg a levegőből az égi vár tűzáradata a városra. A sárkány egy félig leomlott ház falának rejtekébe húzódik. Nem akarja védőpajzsokra pazarolni erejét. Komolyabb és hosszabban húzódó harcra számít az eddigiek alapján, szüksége lesz még rá.
Úgy tűnik, hogy az ellenség módszeresen támad, egyfajta terv szerint.
Nem gondolkodik tovább rajta, a tűztámadásban beállt pillanatnyi szünetet használja ki arra, hogy ismét meginduljon.
Számtalan tünde nyíl, lándzsacsonk meredezik már a démonból és bár most az elfek is visszahúzódtak a körülötte becsapódó tűzvarázslatok sokaságától, a démon inkább az újra ellene irányuló nyilakkal foglalkozik.
A sárkány kitér egy méretes kődarab elől, mely az egyik szétvert házból szakadt ki és éppen felé száll.
A következő pillanatban fekete kabátjában már ugrik is fel a démon elf nyilakkal teletűzdelt lábára.
A sárkány ezen indul felfelé, jó erősen kapaszkodva, bár így is több alkalommal majdnem leesik.
A démon megérzi a rá kapaszkodó súlyt és igyekszik lerázni magáról.
Kain egy pillanatra körbenéz. Az elfek már nem a démont ölik nyilaikkal és ez a hátoldalán még érthető is, hiszen ott mászik, de csak néhány kósza vessző száll a démon felé.
Gyorsan megérti, amint meglátja a levegőből alászálló fura lények tömegeit.
Valami bomlott elme találhatta ki ezt a módszert és a legrosszabb, hogy működik is.
Nincs ideje sokáig nézelődni, a démon úgy döntött, hogy inkább a hátára hajigálja a környezetében lévő törmeléket, hátha ezzel le tudja vakarni róla a koloncát.
Kain sietve kerülgetik, de van olyan, ami el is találja, fájó zúzódást okozva mind a vállán, mind a karján.
Végre felér a tervezett helyre, de ekkorra már a démon hátán landol két ork is.
Valószínű, hogy miatta.
Ők is kapaszkodnak, itt már nincs szükség kiálló nyilakra, a csontpáncél kiváló fogódzókat nyújt neki és az orkoknak is.
Az elf védőket immár lekötik a landoló orkok és egyre kevesebb nyíl fogadja a második hullámban érkezőket.
Az arany sárkány is előhúzza kardját, majd lefelé vagdos vele a közeledő orkokra.
Ő bizony nem sokat foglalkozik most a becsületes harccal, és egyenesen a felfelé kapaszkodó féreg kezét vágja le vele.
Az ork nyüszítve zuhan le a démon hátáról.
A másikat már a démon sepri le, azt hiszi talán, hogy ő is ellensége. Kaint is kis híján leviszi az a fél fal, ami az orkot lesodorja, de végül sikeresen megkapaszkodik.
Végül csak felér a démon nyakszirtjére, aki immáron felfelé nyúl, hogy megakadályozza a kis koloncot, bármit tervez is.
Kain kénytelen felugrani a kapkodó hatalmas kezek elől, majd visszaérkezve ismét kissé lejjebb kapaszkodik meg fél kezével.
Lábaival megtámaszkodva a démon csontpáncéljának kiálló részeiben végül fellöki magát ismét a nyakhoz, hogy aztán a vaskos, de még mindig lehető legvékonyabb részét a törzsnek támadja.
A narancs köves kardot belevágja, s még meg is forgatja benne, miközben már kiáltja is az igét.*
- Die vlam van 'n draak!
*A kard felizzik, s ahogy izzik, Kain tovább kanyarít vele, szinte átmetszve az egész nyakat.
Van annyi esze, hogy az előbb üvöltő, majd inkább hörgő, s aztán csak hangtalanul dőlő lényből kirántva a pengét el is rugaszkodjon róla, mert úgy dől el, mint egy zsák.
Ő maga is nagyot puffanva csapódik a csont és föld törmelékévé omló egykori démon maradványai közé, s szerencséjére azok felfogják az esés javát.
Jóval koszosabban mászik elő és már emeli is kardját, hogy azzal hárítsa az első rátámadó ork csapását.
Egy tűzgömbbel kínálja meg, majd mikor az égett hús szagát érezve körbenéz a pusztulóban lévő területen, mindenfelé orkokat és elfeket lát küzdeni.
A levegőből pedig újabbak érkeznek, s kénytelen-kelletlen az arany sárkány is megindul, hogy tehermentesítsen néhány íjászt.*
~Jobb az, ha ezeket még a levegőben leszedik…~

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-14, 3:23 pm

* A mágus láthatóan és érezhetően kifogyhatatlan a mágiák sorozatából. Az egyik elf őr életébe került ez a csata, Carnë nem hagyhatta, hogy ez még egyszer megismétlődjön. Valahogy túl kell járnia a mágus eszén, nem lehet, hogy ennyivel jobb legyen náluk.
Ismét új mágia varázslat hangzott el társa ellen. *
- Hein hallir!
* Az elf őr a varázslat kimondása után láthatóan alig állt meg saját lábán. Végtagjai mondhatni lemerevedtek, mindene nehézzé vált hirtelen. Szemeivel előre meredt e semmibe, nem reagált a körülötte történő dolgokra.
A nimfa nem rohanhatott oda azonnal, amint ezeket észrevette, inkább próbálta kihasználni azt, hogy a mágus társával van elfoglalva. Tudta jól, hogy nincs sok ideje cselekedni. Hirtelen mozdulattal felrántotta hát a mágus köpenyének alját, és a feje köré tekerte, majd lerántotta őt a földre. Most nem másra, mint Carnë fizikai erejére van itt leginkább szükség. Azt egyelőre még ő sem tudta, hogy elbír e támadójukkal, de ez tűnt a legkézenfekvőbb megoldásnak.
A nimfa az elf felé pillantott, aki láthatóan kezdett magához térni. Egészen más volt most már a tekintete, felfogta a körülötte történteket. *
- Hozzon gyorsan egy erős kötelet, hogy jól megkötözzük, ne tudjon megmozdulni. Kezei és szemei nélkül nem tud bennünk kárt tenni a mágiákkal. Siessen, már nem tudom sokáig tartani.– szólt Carnë
* A mágus testalkatilag nem volt sokkal nagyobb, mint a nimfa, de olyan nagyon próbált kiszabadulni, hogy Carnënak nem volt vele könnyű dolga. A fejére húzott lepel alatt, valami sötét mágiát mormolt. A nimfa bízott abban, hogy az így elmondott szavak hatástalanok lesznek. A mágus hallhatóan nagyon kitartó volt. Azt nem lehetett érteni, hogy pontosan mit is mond, csak a folyamatos monoton beszédet.
A nimfa egy ideig csak ugyanazzal az erővel történő próbálkozását érezte, majd hirtelen nagyobb nyomás tolta szét szorító fogását. *
- Valami hatása csak lehet a mágiának! Mindjárt sikerül neki a lepel alól kiszabadulnia! Sikerült kötelet találnia?- hangzott el Carnë segélykérő kiáltása
- Hozom már, itt vagyok! Nagy ez a raktár, sok benne a fegyver, de a kötelet nem volt könnyű megtalálnom. – szólt az elf
- A leplet csak a kezeiről vegyük le, mert úgy könnyebb lesz megkötözni. Mindenképpen tegyük hátra a háta mögé, mert úgy biztosan nem tudja a mágiáit használni. A fején viszont hagyjuk rajra. Thalion vezért kell majd megkérdeznünk, hogy mi legyen a sorsa. – mondta Carnë
- Meg van a csata első hadifoglya! Most már csak azt kell kitalálnunk, hogy hová zárjuk! Azt hiszem, hogy van itt a raktárhelyiség mellett egy kis szoba. Az őrök szoktak itt megpihenni!- mondta sietve az elf
* Carnë benézett gyorsan, hogy biztosan bezárhatják-e ide a hadifoglyot. *
~ Első osztályú hely a rohadéknak! Meg sem érdemli, hogy ilyen helyet kapjon. ~ gondolta a nimfa és közben vérbe forogtak a szemei a méregtől.
* Kicsit mind a ketten megkönnyebbültek, de emellett tudták, hogy ezzel még nincs vége. Ők mondhatni elvonultan harcoltak a többiektől, az igazi ütközet az udvaron volt. Fegyvereket felmarkolva rohantak a csatatérre. Amióta itt jártak véresen komollyá vált a helyzet.
A lombkoronát teljesen elemésztették a lángok, a fenti védelem mondhatni teljesen semmivé vált. Amikor felnéztek a vár nagy része már láthatóvá vált. Tűzgömbök sorozata érkezik a levegőből. Egyre több vízpumpa megsérül, ami nagyban megkönnyíti a támadók dolgát.
Carnë és az elf a tömegbe beérve gyorsan elveszítették egymást, hiszen itt most elsősorban mindenki a saját életét próbálja megmenteni.
Hirtelen beáll a csend, a nimfa újabb támadás közeledtét érzi. *

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-14, 10:48 pm

- Nem erre számítottam.
*Hallottam Gylt, s bocsánatkérően néztem vissza rá. Tényleg nem volt szokásom így megszerezni azt amire éppen szükségem volt, de most nem tudtam koncentrálni.*
- Mindenki fedezékbe! Az életeket mentsétek, harcra készüljetek!
*Ordítja el magát Thalion s tekintetemet rögtön a lombkorona felé fordítom… már amennyi megmaradt belőle, hisz most ár láthatóvá vált Filnoren vára s már érkeztek is a mágiák.*
- Meg tudod védeni az embered?
- Most már igen.
* Mondtam egy gyors mosoly kíséretében, majd elsuttogva egy rövidke mondatot Gylhez lépek, s mellé mutatok mind két tenyeremmel, majd sietősen egy félkört leírva magunk fölött széttárom kezeimet. Kezemet követve egy vékony, de annál hatásosabb víz pajzs húzódik ki körülöttünk. Éppen jókor fejeztem be a varázslat eddigi részét amikor megérkeztek hozzánk az első tűzlabdák. Sercegve lettek semmivé amint hozzáértek a burokhoz, De mint Thalion pajzsa ez sem tartott sokáig, hisz a víz a tűzzel érintkezve elpárolgott. Még a pajzs utolsó foszlányai alól nézzük végig Gyllel Thalion csodálatos támadását, majd a mi pajzsunk is megszűnik, s már készülök is a következő védekezésre, de hírtelen abbamarad a támadás. Nem hiába. Házi nyúlra nem lövünk elven alapult ez a szünet. A „vihar” előtti csendet ork ordítások törték meg, melyek a várból alászálló több tucatnyi ork adott ki.*
- Íjászok! Lőjetek!
*Adta ki hihetetlen gyorsasággal Thalion, s nem vártam, Tegezemből elsőre kettő nyilat húztam első, s megfeszítve íjamat az ork tömegbe lőttem. Elég sűrűen voltak ahhoz, hogy mind kettő célba érjen, s azok megragadva társaikat, azokat is magukkal ragadva az égő halálba. Thalion igen hamar visszavált megbízható kardjára, s én úgy döntök, míg el nem fogynak nyilaim, fedezem őt és Gylt, aki időközben szintén kardal támadt a palota tetejére érő orkokra. *
- Figyelem! Talán így hatásosabb lenne. Talion! Mitsi! Álljatok közel egymáshoz és lőjétek őket! Többiek őket védik, és a leérkezőkkel foglalkoznak!
*Mondta Gyl miközben éppen leszúrt egy orkot. Még egy utolsót lőttem, majd felvettem a földre ejtett kardomat s én is beálltam az” orkokat nem tűrünk a palotán” csapatba.*
- Jó ötletnek hangzik… már, ha lenne nálam több nyíl és nem lőttem volna ki az eddigieket.
*Mondtam keserűen nevetve, majd elfordítottam kardomat a már átszúrt orkban. A játék eredménye mindig ugyan az lett. Elf nyer ork veszít. Hogy mit az változatos volt. Ilyen undorító szagú lényeknél örülhettünk, ha már csak szaguktól nem esünk össze. Tökéletes alanyok egy hadseregbe, bár legyőzni őket igen egyszerű.*
- Istenek… mi rossz fog ebből kisülni?
* Kérdeztem, egy szusszanásnyi szünet alatt, miközben felnéztem az immáron ég baljósabb kinézetű várra, mely hóhérunkként lebegett a lombkorona felett.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Carnë, Thalion, Mitsuko, Gylnar, Kain, Arthan, Lothár//

*A támadás egyre komolyabb feladat elé állítja Olassië védőit.
Arthannak végül nincs szüksége arra, hogy maga intézze el a mágust, ugyanis a Filnorenből érkező tűzeső beborítja az egész tornyot, eltüntetve onnan ellenfelét, csakhogy maga a torony is súlyosan megrongálódik.
A mágus alatt is beszakad a szint padlója és erősen meg kell kapaszkodnia, ha nem akar lezuhanni. Emellett ő az első, aki mellé landol egy ork harcos is. A bűzös szörnyeteg szinte el sem dobja a leplet, melynek segítségével leereszkedett, már emeli is baltáját, hogy lesújtson a mágusra.
Vajon ez lesz Randalor Arthan első és utolsó csatája is egyben? Jól teszi, ha gyorsan kitalál valamit.
Gylnar ötlete valóban jó lenne, és az őrség egy-két tagja meg is teszi, amit kért, igyekeznek lenyilazni az érkező orkokat, de a palota tetejére érkező tömegektől kell valaki, aki meg is védi őket, ugyanis az íj kevésbé használható közelharcban.
Három újabb ork érkezik, akiket már nem tudnak távol tartani a harcolóktól az íjászok.
Thalion utasítására az első sorok valóban megritkultak, hála az íjászoknak, de a második hullámra már jóval kevesebb elf vessző száll, ahogy a földet ért egységek támadás alá veszik a védőket.
Thalion vezérre is egyre több ork támad, hiszen felfedezik benne a vezetőt. Hamarosan már négy ellenfél ellen kénytelen harcolni.
Mitsuko ellövi az összes nyilát, majd egymás után győzi le a támadó orkokat. Azonban az orkok között is vannak tapasztaltabbak és képzettebbek, így a kék elf is előbb-utóbb belefut egy-két ilyenbe. A nagydarab ork egyik kezében baltáját, másikban pedig kardját forgatva támad rá. Ez az ellenfél már fel kell, hogy adja a leckét neki, s mögötte már érkezik az újabb ellenség is.
Lothárnak sem kell sokat várnia első ellenségeire. Egyik a falra felvezető lépcsőn landol, s már fut is felfelé a páncélozott nemes felé, másik nem messze tőle ér földet, épp a szétrombolt vízpumpa mellett fekvő elf holttesteken. Ő is üvöltve támad, magasra emelt kardjával Lothárra.
Kain nagy fegyvertényt végrehajtva végül ártalmatlanítja a démont, de nincs túl sok ideje kipihenni a fáradalmakat, hiszen már a nyakán is vannak az orkok.
Jól teszi, ha védeni igyekszik az íjászokat, mert a levegőből érkező orkok kevésbé veszélyesek, mint azok, akik már a földön vannak.
Azonban a fekete alak már akkor feltűnt a támadóknak, amikor legyőzte a démont, így bőven akad dolga, s talán kevésbé is tud segíteni az íjászokon.
A sárkány vajon meddig tűri még, hogy a számára igen alantas lényeket kelljen irtania?
Van pedig közöttük is igen gyakorlott harcos, s nem mindig könnyű a sárkány dolga sem.
Carnë támadása meglepi a mágust, ő a kis nimfát kevésbé tartotta komoly ellenfélnek, mint a fegyverraktár őreit. A köpeny és a lefogás azonban nem várt fordulatot hoz, s végül a lassan magához térő őrrel közösen be is zárják a mágust.
Más kérdés, hogy a szoba meddig tudja feltartani a sötét mágiák avatott ismerőjét.
Miután kilépett a fegyvertárból, Carnët is hamar felfedezi néhány ork, még a levegőből és könnyű prédát, lágy húst és élvezetet látva benne máris támadásba lendülnek ellene.
Három ork harcost kap ellenfélnek, kik máris fogukat vicsorgatva támadnak rá.
A város több pontján magasra csapnak a lángok. Ahol a védőknek már nincs erejük még a tüzet is oltani, házak dőlnek romba, ahol nem a kövek között feszülő erő, hanem faszerkezet tartja a falakat. Házak égnek ki és a magasra csapó füstoszlopok lassan felérnek Filnoren falaiig.
Alzareth eközben már végignéz a támadásra felsorakozó újabb haderőn. Tudja, hogy az orkok önmagukban nem vehetik fel a versenyt a város védőivel, de Olassiët abban a hitben akarja tartani, hogy elegendő az erejük.
Tudja, hogy könnyebb megtörni az ellenállást akkor, amikor úgy szembesülnek a közeledő vereséggel, hogy már kimerültek a korábbi harcokban.
Az újabb hullám már nem orkokból áll.
A sárkányfatty végignéz seregének sorain, elismerően csettint nyelvével, majd felemeli a karját. Vajon mit készül rászabadítani az elfek utolsó városára?

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-16, 1:50 pm

//Mitsuko, Gylnar//

*A vezér kihúzza a Sacro kardot a halott ork testéből. Másik kezében már tőrét szorongatja, mikor felfigyel Gylnar kiabálására.
Válaszolna, de Mitsi megelőzi, a vezérnek ugyan van még nyila, de az íja meglehetősen távol van, küzdőkön kellene keresztülverekednie magát érte. Nem mellesleg nincs is lehetősége elindulni érte, mert négy újabb ellenség érkezik.*
- Ez már az íjászokra marad, barátom!
*Tőrével hárítja az első csapást, majd elhajol a következő elől, miközben kardjával félreüti a harmadik ork pengéjét. A negyedik pillanatnyilag a harcolóktól nem tud közel férkőzni hozzá.
Nem is baj ez.
Félrehajolva tér ki az újabb csapás elől, ezúttal azonban lábával gyors lábsöprést is végez, és miközben eldől ellenfele, belelép a harmadik ork testközelébe, úgy, hogy fordultában a kezében tartott tőrt feldobva már ellenkező fogásban elmarkolja és meg is meríti az ork torkában.
Gyors mozdulattal ugrik félre, hiszen az eddig tétlen negyedik már sújt is fejszéjével, hogy megölje.
Nincs szerencséje, mert már sújt az újabb ork is kardjával. Ez elől már csak elhajolni tud, de közben kardjával suhint is és sikerül átvágnia az ellenség térdszalagját. Az ordítva rogy féltérdre.
A harmadik már döf is, ezt tőrével hárítja, hogy aztán fordultában kardjával felvágja az ork páncélját tartó szíjakat az oldalán.
A fejszés ismét csapásra emeli fejszéjét és ismét támad a másik is, fél kezével páncélja szíjait fogva. Thalion a fejszés elől kitér, majd amikor a fejsze lendülete miatt a palota tetején szikrát vetve pattan vissza, megrúgja a fejszét markoló kezet.
Az ellenség így egy pillanatra gyengébb fogással markolja a nyelet, és Thalion úrnak van ideje a páncélos újabb támadását hárítani, előbb kardjával, majd tőrével és az eközben ismét emelt karddal már sújthat is a páncélt fogó balra. Le is vágja, s míg az ork fájdalmával van elfoglalva, addig kissé belépve, alulról szúrja fel a tőrt az ork torokba, hogy az egészen a koponyában áll meg.
Ismét a fejszésen a sor, aki feldühödve kétszer is sújt Thalionra. Nem teszi bele kardját a csapásba, inkább mindkétszer kitér, majd oldalt lépve a karddal beszúr az ork hóna alá, ahol a páncél rését sejti. Ordítás jelzi találatát, de közben a sérült térdű ork is ép lábára nehezedve feláll és rozsdás tőrét felé hajítja. Thalion elhajol a tőr elől, majd a közben hátrébbhúzódó fejszésre pillant. A méretes fejszét tartó egyik kéz már le van szorítva, de így is látszik a páncélon csordogáló vér. Thalion a másik orkra koncentrál. Miközben felé indul, hirtelen vált irányt, így oldalt lép, amire csak törzsből tud utána fordulni a másik ork, de így még védi az ép lábra tartó vágást, ám az elf ravasz mozdulattal már felülre sújt, éspedig hátulról.
Erre már nem tudja elég gyorsan emelni a kardot, így a harmadik ellenség ütőeréből spriccelve távozik a vér.
A vezér látja, hogy a fejszés ork is fegyvert vált, egykezes, lapos végű kardját húzza elő, hogy azzal támadjon rá.
Csak annyit mozdul, hogy kirántsa a halott ork torkából a tőrt, majd amikor érkezik a támadás, kardjával elvezeti az ellenfél kardját és egy fordulattal a meglepett ork mellett, már a nyakszirtjébe is vágja a tőrt.
Most van ideje felnézni. A város pontjain gyűrűző füstoszlopok látványa fájdalommal tölti el.*
~ Ez hát Olassië vége? Nem! Az nem lehet! Míg lakói élnek és küzdenek érte, a város is él!~
- Rajta! Szorítsuk ki őket a palota tetejéről!
*Feltekint, hiszen a város felől várná a harmadik hullámot, de az nem érkezik. Ki kell használni a pillanatnyi szünetet. Nagy lendülettel veti magát újra a küzdelembe, ha kell, besegít Gylnarnak, ha kell Mitsukonak, ha kell bármelyik másik harcosának.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-16, 4:50 pm

*Nem kellet sokat várnom, hogy az első ellenfeleim meg érkezzenek. Az egyik ork a lépcsőkre esik a másik a roncs vízpumpánál lévő holttestekre esik. Gyorsan a vízpumpánál lévőhöz fordulok, mert ő van közelebb. Az ork elkezd rohamozni fel emelt kardal, hogy le sújtson rám. Mikor elég közel ért már felém lendíti a kardját, ekkor gyorsan oldalra ugrottam és sikerült kikerülnöm a támadását, szerencsémre az túl is futott engem. Ekkor gyorsan az ork felé fordultam és hátba szúrtam a pallosommal az orkot, aki ettől nem halt meg, de legalább harc képtelenné tettem. Lerúgom a kardomról az orkot és a lépcső felé fordulok.*
*Másik ork már felért a lépcsőn és elég közel ért hozzám így már nem tudtam elugrani a támadása elől, ezért magam elé tartom a pallosomat és sikerül kivédenem a támadását. Minden erőmet bele adva sikerül az orkot el löknöm magamtól, az ork a lökés hatásától elvesztette az egyensúlyát és nem tudott védekezni, ekkor megemelem a pallosomat és az ork nyakába vágom a kardot, mikor kihúzom a kardot az ork holtan terül el a földön. Miután végeztem az orkokal a városa felé nézek és látom, hogy több helyen nagy tűzzek vannak. ~Remélem nem itt fogok meghalni!~ Mondtam magamban aggódva, miután egy kicsit pihentem úgy döntöttem, hogy elhagyom a falat és elindulok lefelé a lépcsőkön, hogy a városban segítsek.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-17, 9:57 pm

*A csata képe egyenlőre annyit mutat, hogy a városba érkező orkokat ugyan kevesebb íjász fogadja már, de azért nem hagyják őket sokáig egyedül a védők. A második hullám még a levegőben, így a sárkány legszívesebben rájuk küldene egy felhőt, tele szép, tüzes gömböcskékkel, csakhogy mint minden, azok az izzó gömbök is lefelé esnek, és nem kellene, hogy ha orkot nem találnak, épp a városra hulljanak. Ezt a rombolást megteszi Filnoren is.
Az arany sárkány emiatt dönt amellett, hogy egyenesen megindul a legközelebbi íjász különítmény felé. Az orkok egy kisebb csapata vette már körül őket, így néhány íjász inkább a kardot választotta, hogy védje a többi, még az eget pásztázó társát.
Kain út közben elhalad két másik elf mellett is, mikor feléjük tart.
Az elfek szintén orkokkal küzdenek, így kissé besegít nekik. Nem kell sok, csak hogy egyik ellenségnek a térdhajlatát vágja át a karddal, másiknak pedig a veséjére döfjön rá. Így az elf harcosok pillanatnyilag üresen maradnak.*
- Gyertek, az íjászoknak kell a támogatás!
*A két harcos egy futó pillantással végigméri a fekete kabátos fura alakot, majd látva igazát mégis elindulnak.
Eközben már érkeznek is a következő támadók. Vicsorogva rontanak rájuk.*
- Menjetek, mindjárt megyek én is!
*Kiáltja a megtorpanó tündéknek, majd már oldalt is lép a felemelt karddal rohamozó ellenfél elől, hogy kardját mintegy „ottfelejtve” be is vágjon a bőrpáncél alá. Nem érdekli őt, hogy a természet alávaló selejtje nem azonnal múlik ki, helyette inkább a másiknak szenteli figyelmét. Jó fegyver a balta is, csakhogy nem egy emberbőrbe bújt sárkány ellen való.
Az ork sújtása nem tévesztene célt, csakhogy a sárkány féltérdre ereszkedik, s szabad könyökével tart rá a fegyvert tartó kézre, ami a lendülettől keményen megreccsen.
A balta is kihull belőle, s a sárkány immár keresi is kardjával az ork páncélon a rést. Amikor megvan, határozottan döf bele, alulról felfelé.
Gyorsan lerúgja a kardról az orkot, ugyanis már újabb érkezik helyette.
Egyszerre három is. Nem tétlenkedik. Kezét löki feléjük.*
- Dhoruba shove!
*Kettő, akik közelebb haladtak egymáshoz váltanak irányt s repülnek távolabb tőle a lökéshullámtól, melyet küldött feléjük. A harmadikkal találkozik.
A két kard összecsap, s nem is kis erővel. Kain meglepődik, hogy a kis görcs orkban mekkora erő van.
A kardok villogva csapnak újra és újra össze. Az ork nem csak erős, ügyes is. A vágás, mely a sárkány vállát éri, nem mély, de fájdalmas. Kain azonban nem ad hangot, csupán fogát szorítja össze. Majd amikor annak lesz itt az ideje, foglalkozik a sebbel is. Inkább ellentámad újra. A sárkány végül, mikor újra egymásnak feszülnek, akkor fordul le róla, hogy aztán kardjával a hátát vágja fel neki, majd a második suhintásra a nyakát is elmetssze. Már fordul is a másik kettő felé, hiszen nem feledkezhet el róluk sem.
A sárkány egy feltartó rúgással fogadja az ismét rátaláló orkok közül az elsőt. A lágyékrészt érő rúgás elég ahhoz, hogy kissé összeránduljon a támadó, s a sárkány egyenesen az arcára irányíthassa a kardot.
Az ordítás nem marad el, de a sárkány kénytelen máris védekezni. A támadás ezúttal két karddal érkezik, így Kain jóval gyorsabb mozgással kénytelen reagálni. Lehajolva kardjával hárítja a második támadást, miközben szabad kezével ki is tapintja a földön azt, amiért lenyúlt. Egy romdarabot kap fel, s vágja is egyből ellensége képébe. A vérző fejjel terül el, hangos puffanással. A kő mellette koppan a földre, a sárkány pedig már lép is tovább, s úgy, hogy egyik lábával épp az ork torkára taposson.
Vele már többé nem kell számolnia. Az előbbi kő azonban ötletet adott neki. Az egyre romosabb tér tele van ilyenekkel.
Kardját elteszi és ezeket a félfejnyi köveket veszi fel, hogy aztán megcélozza velük előbb a hozzá közeledő ellenséget, majd az íjászok körül nyüzsgő orkokat. A kövek igen komoly sebeket tudnak okozni, ha jól megsuhintja őket. Eközben folyamatosan közeledik az íjászokhoz, hogy minél előbb újra közbeavatkozhasson.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-18, 9:32 am

-Mi a fene....?!-Mondja félhangosan Arthan miközben a padló repedezni majd hullani kezd kezd a lába alatt. Sajnos már nincs mibe kapaszkodni nem reagált elég hamar, de az esését még megpróbálja kipárnázni a mágia segítségével.
~Huh ez kicsit hú.....~Még végig sem mondhatta magában megkönnyebbült szövegét már le is
veti magát mellé egy ork harcos. Borzalmas bűze egy pillanat alatt feledné még ha a mágus háttal állna is neki, bár most nem így van.Odébbgurul a földön a sújtás elől és gyorsan feltápászkodik majd kardját keresi. Aztán meglátja ugyan de egy fél méterrel odébb.
Kinyújtja érte karját, és varázslattal hívja közelebb majd felpattan.
Az ork elindül felé és magasba emeli a kardját, Arthan pedig félkörívesen suhint, kicsit alulról az ork hasát és mellkasát akarja felszántani a pengével.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-18, 9:43 pm

// Mitsi, Thalion//

* Ötletem közzététele után elég hamar megérkezik a válasz, sem Mitsukonak, sem Thaloinnak nem áll módjában távolsági fegyverüket használni, azonban pár őr helyettesíti őket, mintha csak nekik szólt volna a korábbi mondatom.*
~ Nem is rossz, ők is megteszik.
* Gondolom mosolyogva, miközben én is hozzájárulok eggyel a tetőn lévő ork populáció csökkenéséhez.
Ekkor egy gondolat kerít hatalmába.*
~ Felelős vagyok ezekért, az íjászokért, hiszen én bíztattam őket az íj használatára, hogy majd megvédjük őket!!
* Ennek megfelelően, utam elég hamar az ő közelükbe visz, hogy a magamra kirótt feladatot, el tudjam látni és a tőlem telhető módon, fedezzem őket, miközben ők, az egy főre érkező orkok számát csökkentik.
A véletlen játéka, hogy így elég közel kerülök Mitsukohoz, hogy halljam szavait.*
- Istenek… mi rossz fog ebből kisülni?
- Gondolkodhattál volna ezen, ha lent maradsz. Most ezzel ráérünk később foglalkozni, fontosabb dolgunk is van!
* Mintha meghallották volna ezt az orkok is, Három meg is indul az íjászok felé, ami egyet jelent azzal, hogy meg kell állítanom őket. No nem egyedül, hiszen az őrök között akad olyan, aki szintén az íjászok védelmét tűzte ki magának célul.
Két orkot le is foglalnak, miközben én az utolsóval foglalatoskodok. Első látásra nem tűnik könnyű ellenfélnek. Nem is sikerül olyan hamar túljutnom rajta, mint a korábbiakon. Az acél pengék többször is találkoznak egymással, mielőtt sikerül megtalálom védelmének gyenge pontját, és egy olyan helyzetet teremteni, melyben ezt ki is tudom használni.
Az élettelen test megszabadulása közben van annyi szabad időm, hogy képbe kerüljek a tetőn történteket illetően. Ekkor látom, hogy Mitsuko egy hatalmas orkkal találta magát szemben.
Egy érzés azt mondja, menjek oda és segítsek neki, de közben látom azt is, hogy az egyik ork sikeresen jut át két őrön, és az íjászok felé veszi az irányt.
Döntenem kell. Nehéz döntés, de a pillanat hevében, csak egy megoldás jut eszembe, mellyel mindkét feladatot el tudom látni. Kezemben lévő tőrt eldobom a Mitsukot fenyegető ork felé, azonban arra már nincs elég időm, hogy lássam milyen hatást ér el. Csak remélhetem, hogy talált, vagy ha mégse, akkor tudom, hogy a szeretett elf ki tudja használni az így nyert lehetőséget.
Most azonban nekem az áttörő orkkal foglalkoznom. A tőr eldobása okozta kétely, eléggé lefoglal ahhoz, hogy az ork támadása elérjen.
Bár nem mély a serülés, de a sérülés akkor is sérülés.
Haragtól fűtve mártom másfél kezes kardom pengéjét testébe. Miután még mindig haragtól fűtött szemekkel lerúgom testét pengémről, Mitsuko felé fordulok, hogy láthassam, az ő és a méretes ork párharcának eredményét.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-22, 2:51 pm

* A pillanatnyi csendet megtörte a három irányból érkező orkok támadása. Carnë alig, hogy leért a városba, máris szép kis fogadtatásban részesült. A markában lévő fegyvereket, már régen eldobta a nimfa, hiszen az megnehezítette volna a harcot, ezért csupán egy-egy tőrt hagyott magánál. Körbe mindenhol fegyverek csattogását lehetett hallani. A mágussal sem volt könnyű dolguk, de ez most sokkal nagyobb feladatnak tűnt. A nagy tömegben teljesen elvesztek az ismerős arcok, akiket még a harc előtt látni lehetett főleg, hogy Carnë figyelmét teljesen lekötötte az őt támadó három ork. Itt mindenkinek meg voltak a maga ellenségei, akivel harcolhatott. Nem volt esély arra, hogy hirtelen felbukkan egy-egy segítség. Kettő ork hátulról támadta a nimfát, egy pedig elölről. Látni lehetett, hogy nincs neki kifinomult harci technikájuk. Fejszével a kezükben nagyokat suhintottak, Carnë alig győzött arrébb ugrálni. A nimfa úgy próbált helyezkedni, hogy egyik támadónak se fordítson hátat, mert úgy nagy előnyre tehetnek szert. Az egyik ork hirtelen a feje fölé emelte a fejszét, és lendülete előre elrántva őt, éppen beleesett Carnë tőrébe, aki így mellkason szúrta ellenségét. A másik kettő közül, aki a nimfa jobbján állt gyorsan felkapott a földön heverő fegyverkupacokból egy dobótőrt, és ügyetlenül Carnë felé dobta, de nem talált célt. A méregbe gurult ork láthatóan nem erre számított. Társa és ő most két irányból, egyszerre támadták ellenségüket, megnehezítve ezzel a dolgát. Közben felülről nagyméretű tűzcsóvák érkeztek, a nimfa úgy próbált helyezkedi, hogy legalább az egyik orkot telibe találja az egyik. Úgy gondolta, hogy egy ilyen tűz gömb biztosan végezne vele, és úgy is lett. Sikerült úgy kicselezni őket, hogy az egyikőjük halálát okozza. *
~ Egy kis furfanggal könnyedén túl lehet járni az eszükön. Láthatóan, nincs túl sok sütnivalójuk…. még szerencse. ~ mélázott el Carnë egy pillanatra.
* Háromból maradt egy, ez azért nem rossz arány. Az utolsó bizonyult a legügyesebbnek. Az eddig bevetett dolgokat most már ismeri, ezért nem lenne érdemes őket alkalmazni. Carnë kezében most már csak egy tőr maradt, míg az ork baltát tart a kezében. Először a nimfa fejét próbálja levágni, majd miután ez sikertelennek bizonyult, a láb magasságában suhint nagyokat, de mindez hiábavaló. *
- Puffff!!!- vágodott el hirtelen az ork arccal előre.-
* Kiálló nyíllal a hátában feküdt a földön, arca teljesen belefúródott a homokba. A nem várt segítség nagyban megkönnyítette a nimfa dolgát. Körbe nézett gyorsan, hogy kinek köszönje meg, de csak sejtette, hogy a sok íjász közül az egyik észrevehette, hogy bajban van, és gyorsan a segítségére sietett.
Carnë hirtelen ismerős arcra lett figyelmes. Valaki nem túl messze tőle fekete köpenyben harcolt. Kain volt az, aki igen sajátos megoldással, kövekkel a kezében harcolt. Nagyon úgy tűnt, hogy az íjászok felé tart, közben már nekik is besegített. Carnë gyorsan ott termett mellette. *
- Szervusz Kain, ha megengeded, besegítek neked, bár tudom, hogy egyedül szeretsz harcolni támadóid ellen. –
* A nimfa meg sem várta társa válaszát, máris ott termett tőrrel a kezében. Carnë is az íjászokat próbálta védeni, hiszen tartozott nekik ezzel. Kain továbbra ia a nagydarab köveket dobálta, a többség telibe is találta őket. Lassan, fogyatkoztak körülöttük az orkok. Úgy tűnt, hogy Carnë és Kain jól tudnak együtt harcolni.
A levegőből érkező tűzgolyókkal nem lehetett eléggé vigyázni, az egyik eltalálta a nimfa lábát, és fájó sebet ejtett rajta, nagyban megnehezítve ezzel a dolgát.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-22, 7:44 pm

//Thalion, Gyl//

- Gondolkodhattál volna ezen, ha lent maradsz. Most ezzel ráérünk később foglalkozni, fontosabb dolgunk is van!
*Forgattam a szemem, majd gyorsan körbenéztem. Ismételten fellélegezhettem, eddig szerencsém volt, s a legtöbb ork egy szúrás után a padlón hevert. De a szerencse sem tart örökké, még akkor sem, ha nem hagyja el teljesen az embert… ez esetben elfet. Amint a kispályás orkok hadát legyúrtuk jöttek a tapasztaltabbak. Igazuk van, előbb a parasztság utána a nemesség… már ha az orkoknál van nemesség, de az biztos, hogy ezeknek a több fegyverrel rendelkező orkoknak orrfacsaróbb volt a bűzük. Az egyik ork máris kiszemelt magának s baltáját és kardját felém tartva indult meg. Először baltájával sújtott le, mely elől szerencsésen arrébb ugrottam, de már érkezett is a kard döfése, melyet egy ügyes csípőmozgással kivédtem. A következő kardcsapást már kardommal védtem ki, melynek következtében gyönyörű szikrák hullottak alá. Míg bal kezemmel a kardját tartottam kardommal, baltájával ismét támadásba lendült. Nem hagytam magam. Egy gyors mozdulattal, az ork kezében lévő víz és izzadság cseppek segítségével kezét leállítottam, így bal kezem a levegőben volt felemelve, s az ork keze megállt a művelet kellős közepén. Nem kicsit rácsodálkozott, megfeledkezve másik kezéről, mely nyomása megszűnt kardomon, így levegőben megállt kezét egy vágással a földön tudtam.*
- Ezt neked te büdösborz…
*Motyogtam miközben ő felordított, mely nem volt nagy feltűnés a többi csatazaj között. Igen hamar szívébe mártottam kardomat, s már fordultam is meg a következő ordítás felé. Igen meglepett az ork közelsége, meglehetősen közel került hozzám, s baltája is már megindult felém, mikor egy tőr vájódott csuklójába, megállítva a támadást. Élve a meglepetés erejével kardomat ismét ork vér áztatta. Kihasználva a pillanatnyi szünetet a tőr érkezésének irányába fordulok.*
- GYL! EZ EGY CSUKLÓS VOLT!
*Kiáltottam elismerősen, s mosolyogva szemébe néztem, majd a következő ordítást hallván ismét komorság került az arcomra s folytattam a harcot. Kardomon még mindig az ork volt található, így egy nagy rántással megszabadultam tőle, s a másik, éppen megérkező gyenge társába mártottam. Azt hittem halálos sebet sikerült ejtenem, de úgy látszott a kis dög szívósabb volt a kelleténél. Megragadta a kardomat és gonoszul, vérvörös, csekélyszámú fogakkal vigyorgott rám. Akár hogy rántgattam kifele a kardomat, csak nem akart sikerülni, pedig már nem is egy kisebb ork irányult felém, sebezhetőségemet látva. Elengedtem hát kardomat, s félre rúgva az orkot előrántottam tőrömet s az egyik ork torkát célozva elhajítottam, míg másik orkot először a levegőbe szökkenve átugrottam majd hátulról a nyakát, egy gyors mozdulattal kitekertem.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mitsuko, Gylnar, Thalion, Lothár, Arthan, Carnë, Kain//

*Az alkony fényeiben kísértetiesen táncolnak a város falain a lángok, s megvilágítják az egymással küzdőket. Alzareth odafentről még mindig nem rendeli el a támadást, figyeli, ahogy az elfek és az orkok egymást ölik odalent.
A palota tetejét a vezér, Mitsuko, Gylnar és az őrség lassan megtisztítják az orkoktól.
Mitsuko a komolyabb ellenfelekkel is sikeresen veszi fel a harcot, miközben részesül Gylnar segítségében is, aki eközben már az íjászokat védi a többi orktól. A bűzös népség létszáma lassan elfogy, s az őrség által szorongatott utolsó túlélők végül inkább levetik magukat a tetőről.
A repülő várból eközben már ismét kósza tűzlabdák indulnak meg, első sorban azokat a területeket véve célba, melyeken már nincs ork ellenállás.
Így kap a palota is.
Úgy tűnik azonban, hogy Filnorenből most késlekedik az újabb hullám, azt a látszatot keltve, hogy a vár vezetője sorsára hagyta az ork erőket.
Az első tűzcsóvák már el is érik Mitsukót, Gylnart és Thalion urat is.
Kénytelenek lesznek védekezni, s jó, ha figyelnek felfelé is, mert Alzareth tartogat még meglepetést.
Lothár nehézpáncélos harcosként meglepő könnyedséggel ugrándozik félre az ellenség csapásai elől, de jobb, ha beosztja erejét, mert jó harminc kilogrammnyi fémbe van öltözve, s a csata még korántsem ért véget. Minden esetre a város falát elhagyja, némi pihenő után, hogy besegíthessen a városon belül harcolóknak. Segítsége jól is jön, mert az harc menete úgy tűnik, összeterelt nem messze tőle körülbelül húsz ork harcost, akik a velük szemben álló néhány elfet igyekeznek levágni. Az orkokat más elfek is támadják kívülről, de ha az evolyrani nemes nem lép közbe, az orkok gyűrűjében lévőknek biztos találkájuk lesz hamarosan Dremer istennel.
Arthan, a szürkeköpenyes mágus végül kivágja magát szorult helyzetéből, s kardja mélyen belehatol az ork hasüregébe, majd megakad a már halott ellenség kemény bőrpáncéljában.
Eközben a torony tetejére érkeznek még orkok, bár van, amelyik alatt leomlik a fal, s a kövekkel együtt tűnik el a mélyben. Így is marad még kettő, akik végül a torony stabilabban álló részeit el tudják érni. Igyekeznek is, mert a tornyot már ismét eléri néhány tűzlabda.
Lehetséges, hogy Filnoren mágusai érzik a mágiát a toronyból?
A mágusnak minden esetre nem csak a két ork okozhat gondot, hanem a tornyot tovább rongáló varázslatok is.
Carnë igen szerencsésen szabadul meg három támadójától, hiszen egyikük botor módon saját ügyetlenségének lett áldozata, másikat Filnoren egyik tűzgolyója végzi ki, míg a harmadikat már az egyik íjász lövi le neki.
Nem készül fel azonban az orkmentes területeket célba vevő sötét mágusok támadásaira is és ezt hamarosan meg is érzi egyik lábán. A tűztámadás fájdalmas sebet éget rajta.
Kain meglehetősen egyedi módját választja az orkok aprításának, úgy tűnik, a méretes kövek komoly károkat képesek okozni az ellenség harcosainak, de talán lehetne óvatosabb is, mert van olyan tünde, akit szintén eltalál velük, s ők is megsebesülnek.
A tevékenysége viszont sikeresnek mondható, mert az íjászok csapata már nincs közvetlen támadás alatt.
A várost korábban beterítő ellenség lassan csoportokra szakad, ahogy az elfek kezdik megtisztítani a várost a támadóktól.
A pillanatnyilag békés területeken hamarosan már sérültek után kutatnak a gyógyítók és az elfáradt harcosoknak ételt és italt kínálnak.
Mindenki sejtheti, hogy a repülő vár támadása nem ér véget ennyivel, csupán pillanatnyi szünet állt be, amit ki kell használni.
Jól is sejtik.
Alzareth leengedi karját.*
- Égessétek el mindent!
*A sárkányfattyak a korábban már bekészített üstökbe hajítják fáklyáikat, hogy az azokban felhalmozott szurok lángra lobbanjon.
Lándzsákkal, botokkal lökik le a falakról az üstöket, hogy aztán a belőlük kiömlő szurok Olassië városának újabb részire ömölve borítsa lángba azokat is.
Így kerül a palota tetejére is, s kerül Carnë, Kain és az íjászok nyakába is, ha nem menekülnek ki az „égi áldás” alól.
A város továbbra is lángokban áll, füst és vér szaga terjeng, és a levegőt megtölti a harcolók hangja. Azonban valami más is készül még. Nem nagyon lehet látni a város falai közül felszálló füsttől, hiszen maga a rettenet is füstnek néz ki, de hamarosan már fekete alakok bontakoznak ki a sűrű, fekete füstgomolyagok közül. Nem repülnek, inkább zuhannak Olassië különböző pontjaira, ám földet érésük pillanatában már állnak is fel, s tépett bőrszárnyaikat összecsukják, hogy arctalan, sötét alakjuk máris a legközelebb állók ellen lendüljön támadásba. Testük elnyel minden fényt. Nem használnak fegyvert, az ő fegyverük mágiájuk, mely ellenségüket néma sikolyként járja át, s míg a félelemtől döbbenten áll, addig karmaikkal szétszaggatják.

Alzareth ismét végignéz a feszülten álló sorokon. A java még csak most következik.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-23, 4:29 pm

//Mitsuko, Gylnar//

*A tetőn az ellenség fogyóban van. Minél kevesebben vannak, annál gyorsabban vágják le őket a védők.
Thalion úr is kiveszi a részét belőle. Nem mulasztja el Mitsi győzelmét a nagy orkon sem, ahogy Gylnar sebesülését és győzelmét sem.
Úgy látja, hogy nem komoly, hiszen a férfi ismét harcba bonyolódik, s a tetőn lévő íjászok és az őrség többi tagját is szinte személyesen ismeri, így minden elesett őr nagy veszteség neki is.
Azonban az orkok eközben leszorulóban vannak a tetőről. A vezér is inkább újra magához veszi az íját a halottak közül, s utána már nyilaival ritkítja az ellenséget. Több pontos szívlövés, vagy fej és toroktalálat is következik és lassan hála a védők áldozatos küzdelmének a maradék támadó inkább leveti magát a tetőről, reménykedve, hogy odalent puhára esve esetleg túléli majd a zuhanást.
A vezér felemeli fejét. Filnoren kivár.*
~Mire várnak?~
*Újabb tűzvarázslatok hagyják el a város sötét sziluettjét, s közelednek egyenesen feléjük.*
- Fedezékbe, védjétek magatokat a tűztől!
*Kiáltja Thalion, miközben maga is pajzsot húz fel a közeledő tűz ellen. Közben azonban kihasználva a pillanatnyi szünetet körbenéz a lángokban álló város felett. Látja a küzdőket a tetőkön, a falak tetején, s a tereken is, ahova még ellát. Éles szemében izzik a harc heve, s az egyik őrt magához is hívatja.
Azonban mielőtt szólhatna hozzá, már újabb csapás érkezik. A városra ömlő égő szurkot egy pillanatra ledermedve figyeli. Újabb pusztítás, bár végignézve a városon, ez már sokkal több kárt talán nem is okozhat. Az éghető részek lassan már mind lángban állnak, a kő pedig nem fog elégni. A védőkre veszélyesebb a füst és a tűz.
Hacsak a füsttel nem palástolni akarják az újabb támadást.
Végül a vezér erőt vesz magán, s mivel közben a tűz lassan felemészti a pajzsot, kiadja az utasítást.*
- A nyugati térre küldjetek erősítést onnan, ahol már nincs ellenség, juttassatok vizet és kenyeret a harcosoknak. Új futárokat akarok. Tudni akarom, mit történik a városban. Menj!
*Majd vet egy pillantást felfelé, az egyenesen rájuk zúdulni készülő szuroktömegre.*
- Fedezékbe! Aki nem marad a tetőn őrködni, egy szinttel lejjebb! A többiek velem!
*Thalion úr már el is indul lefelé és az őrök többsége is, csak néhányan maradnak a tetőn, de ők is tűz előli legbiztonságosabb pontokon.
Lefelé a lépcső teljesen üres, s leérve a palota nagy termében már látható a felfordulás. Ork harcosok hullái, s nem egy elf harcos holtteste is ott hever, de látható, hogy az őrség végül kiverte onnan a benyomuló ellenséget.
Thalion elpillant a kapu felé és látja az ott megjelenő bőrszárnyas démont. Nyilat helyez az idegre, s egymás után többet is küld, de hiába állnak a démon testébe, nem állítják meg. A két bénultan álló kapuőrt gyors mozdulatokkal öli meg.
Egyiknek a torkát tépi fel karmaival, másiknak mellkasába mélyeszti őket.
A démon körül még több őr borul a földre, vagy hőköl páni félelemmel vissza, ahogy elindul befelé.
Thalion ismét eldobja az íjat, s kardját veszi elő, de még a mágiához folyamodik.
A felborított asztal melletti tintatartót kapja fel, majd ősi tünde szavakat mormol bele. Ezután dobja a démon lába elé, s a földet éréskor mintha fehér fényű tinta fröccsenne, izzó fényfolyam borítja be a sötét alakot, s bőrén lángra lobbanva egyetlen lángoló alakká változtatja.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-25, 11:03 pm

// Mitsi, Thalion//

* Meglepetésemre, Mitsuko már nem a nagydarab orkkal küzd, sőt nem is az azt követővel. Némi aggodalom fut végig rajtam, mikor látom, kardja nélkül néz szembe következő nagydarab ellenfelével.
Kezemet sérülésemre téve, némiképp összehúzva azt, próbálom elősegíteni annak gyógyulását, vagy legalább a vérzés csillapítását, és mihamarabbi elállását.
Így figyelem, Mitsuko mozdulatait, közben persze nem feledkezek meg a közelben folyó csatáról sem, de mivel jelen helyzetben, senki se ront felém, így kicsit élvezem a műsort, ha szükséges, közbe tudjak avatkozni. Jót mosolygok, mikor Mitsuko átugorja a méretes orkot.*
~ Na ez nekem egy darabig biztos nem menne…
* Ez alkalommal se csalódok, szeretett kék hajú elfem képességeimben, nem okoz számára különösebb problémát az ork elintézése. *
~Nah, vége a pihenőnek. Vissza dolgozni!
* Nem is kell sokáig ostoroznom magam, hamar találok orkot, aki még ezen a világon próbál szerencsét, az egyik őrrel szemben. Sikerül is meglepni.*
~ A helyében én nem biztos, hogy örülnék neki, ha valaki közbeavatkozna. Valahogy majd elviselem.
* Gondolom egy elfojtott mosoly keretében.
Hamar feltűnik, az orkok új hullámának hiánya, mely együtt jár a tetőn lévők számának csökkenésével, amiből én is kiveszem a részem. Végül az orkok belátják, helyzetük reménytelenségét, és inkább leugranak a tetőről. *
~ Na ilyet se látni minden nap.
* A maradék elintézésére, illetve lekergetésére, már nincs rám szükség, így én elérkezettnek látom az idő, tőröm visszaszerzésére. Komótos léptekkel teszem meg a távot, majd szedem ki az élettelen csuklóból. A hírtelen jött nyugalmat kihasználva, Mitsuko mellé sétálok, hogy újra felhozzam neki, mennyire nem értek vele egyet, hogy ő most itt harcol velem és Thalionnal.*
- Fedezékbe, védjétek magatokat a tűztől!
* Harsogja Thalion. Számomra a legközelebbi biztos menedék sincs elég közel. Ismét Mitsukora és a képességeire bízom magam, melyek ez alkalommal is sikeresen kisegítenek.*
~ Ha lent maradt volna …
* Ez a gondolat fut végig agyamon, majd mikor a pajzs alatt egymás szemébe nézünk, látom az ő szemében is, ugyan ez a gondolat jár, ezrét még mielőtt kimondhatná, megelőzöm őt.*
- Ki ne mond … !
* Mondom neki parancsolóan. Bár látom az arcán megjelenő mosolyt, csak remélhetem, hogy nem dörgöli még az orrom alá is ezt a tényt.
Közben Thalion újabb parancsait hallva, még számomra is világossá válik, a város többi részén se rózsás a helyzet.*
- Fedezékbe! Aki nem marad a tetőn őrködni, egy szinttel lejjebb! A többiek velem!
* Követve Thalion utasítását, sikeresen megússzuk a szuroktömeget. A lejáró már kellő fedezéket nyújt ellene számunkra.
Mitsuko mellett teszem meg a lefele vezető utat, közben néha tekintetem a leendő csöppség felé téved. Remélve ő ebből az egész felfordulásból semmit se érez. Korábbi kijelentésem és gondolatom ellenére, továbbra is úgy gondolom, jobb lett volna, ha lent marad és nem jön fel a tetőre.
Ennek megfelelően, rövid köszönetet mormolok az istenek felé, hogy végül csak nem esett semmi baja.
A korábbi nagy terembe visszaéréskor, szinte ledermedek.*
~ Nincs egy biztonságos hely sem ebben a városban?
- Meg ne szólalj!
* Előzöm meg Mitsukót, még mielőtt bármi eszébe juthatva.
Nehéz beismerni, de a helyzet láttán, talán jobb is, hogy fel jött, de ezt nem akarom előtte is hangoztatni. Nem is nagyon van rá időm, az ajtóban megjelenő démon láttán.*
- Mi a … ez?
* Szalad ki a számon, bár csak magamnak szánom ezt a gondolatot. Látom, amint Thalion pontos nyilai hatástalanok a lény ellen. Ez az én képességeim hatására se vetít túl jó fényt. El is kezdek azon gondolkodni, milyen más megoldás lehetséges részemről.
Thalion nem problémázik a dolgon, mozgása olyan folytonos, mintha előre tudta volna, hogy előző mozdulata sikertelenségre van ítélve. Így még én felfogom a dolgokat, ő már újabb támadást intéz a lény ellen, mely már hatásosnak bizonyul. *
- Mi volt ez a lény?
* Ismétlem meg korábbi kérdésemet, ez alkalommal már ténylegesen mások felé szánva, köztük főleg Mitsuko felé. *

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-26, 1:30 pm

//Carnë//

*A kövek láthatóan hatásosak az orkok ellen. Nem egy ork terül el a mellkasát, hátát, vagy épp fejét érő félfejnyi méretű kövek csapásaitól.
A sárkány bőven talál muníciót, hiszen a démon éppen eléggé lerombolta a környék építményeit ahhoz, hogy legyen bőven kő.
Természetesen látja, hogy nem talál minden dobása, miért is találna, hiszen ő sem tökéletes.
Van elf is, aki összerogy egy-egy félresikerült kő hatására, s néhány tünde látja is, hogy honnan ered a hirtelen jött csapás, viszont a többség az orkokat találja és ennek köszönhetően szépen fogynak a támadók. Főleg, hogy nem egyedül támad és még néhány tünde harcos is beszállt már az íjászok védelmében.
Nem izgatja magát a csatában az ő kövei miatt megsérülő tündék miatt. Ő vállalta a városukért a harcot, és meg is tesz mindent, hogy ne ők sérüljenek meg. Persze ez nem mentség és talán később ugyanúgy az elhullott kétlábúak miatt érzett fájdalom részét fogják képezni ezek az élmények is, mint a régiek, de a jelen helyzetben nem koncentrálhat sem depresszióra, sem pedig a múltra.
Hirtelen jelenik meg mellette valaki, nem is számított rá, így csak kis híja van neki, hogy a következő kő nem épp a nimfát találja fejen.
Azonban a sárkány markát nem hagyja el a nevezett kődarab, így Carnë sem kerül veszélybe emiatt. Idejében tudatosodik benne, hogy nem ellenség áll mellette.*
- Vigyázz az ilyen érkezésekkel, kislány! Nálam ijedősebbek mellett még bajod is eshet…
*Morogja sötét tekintettel, egyenesen a nő szemeibe nézve.
Aztán már nem is törődik vele többet, mint kell, hiszen egy csatában vannak, nem a barátkozás ideje ez.
Úgy tűnik, Carnë is sikeresen veti magát a harcba és az orkok, akik végül nem esnek el az elfeknek, a nimfának, vagy a sárkánynak köszönhetően, inkább visszavonulnak az íjászoktól.
Azonban még nincs itt a vége. Hirtelen áll be a nyugalom. Körülöttük még utolsókat hörgő haldoklók és halottak hevernek, de a várból már megindul a következő tűztámadás.
Kain időben húzza fel a pajzsát, hogy megússza az első támadást, de a nimfa lábát telibe találja egy kisebb tűzgolyó.
Nem szép a seb, s a sárkány még időben reagál, hogy több ne érje.*
- Kapaszkodj a vállamba!
*Szól, miközben megszünteti a pajzsot maga körül. Nincs most épp közvetlen támadás, és maga sem tudja, mire ez a hirtelen segíthetnék a nimfa felé. Senkije ő neki, életében, ha most harmadjára látja, akkor csaknem sokat állít. Mégis ha a lány rátámaszkodik, kitámogatja az egyik házfal árnyékába, mely még áll és ott leülteti. A várból ide kis valószínűséggel ér el bármelyik tűzlabda is.
Nem néz a szemébe neki, csak a lábára figyel.*
- Mutasd!
*Régen volt már, nagyon régen, hogy akár mást, akár magát gyógyította volna, de most előveszi ezt a tudását. Még emlékszik Nasuadára, aki arany sárkányként saját erejéből adott a sérülteknek. Ő nem így gyógyít, s talán ez takarékosabb is.
Kezét végigsimítja a sérült láb felett.*
- Genesende hand!
*Az energia a lány sebébe áramlik a varázslat hatására, s bár nem egyből gyógyítja a sebet, azért jóval kevésbé fáj így.
Miközben Kain felnéz a lányra, végigfuttatja tekintetét annak lábán.*
- Pihentesd még kicsit, ha tudod!
*Közben ömlik a térre az égő szurok, s a fekete, sűrű füst elborít mindent. Az arany sárkány hallja a földet érő lényt és meg is fordul.
Megtesz néhány lépést a hang felé, mire a füstből előlép a tépett szárnyú, arctalan démon, és a sárkány, ahogy ránéz, a mágiája hatása alá kerül. Képtelennek érzi magát, hogy mozduljon, csak akkor reagál, amikor az első karmok felszakítják mellkasán a ruházatát, s belevágnak a bőrbe, húsba. Ekkor már mozdul, felordít fájdalmában és oldalt lép, kezét a vérző sebre fogva, miközben az elf íjászok is célba veszik, s az első nyilak át is ütik a démont.
A sárkány látja, hogy hatástalanok rá a tünde vesszők, fekete szemei az előbbi érzést sugározzák, szinte tehetetlenül figyeli, ahogy a démon mit sem törődve a nyilakkal, ismét felé fordul.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-26, 3:59 pm

*Már egy ideje bolyongok a városban, mióta lementem a falról. Mikor befordulok egy elágazódásnál észre vesszem, hogy nem messze tőlem néhány elf-et körbe kerített legalább 20 ork, és készülnek végezni az elfekkel. Gyorsan Meg emelem a pallosomat és neki rontok a legközelebbi orknak. -Pusztulj féreg!- Mondtam kiáltva közben a pallosomat bele vágom az ork-ba, akinek a meglepődés miatt nem volt ideje kivédeni a támadásomat. gyorsan kihúzom a kardomat a halott ork-ból és bekészítem a harcra. Közben látom, hogy más elfek is támadást intéztek az orkok ellen.*
*-Ez egy jó nap a halálra férgek!- Szóltam az orkoknak, de elkezdek hátrálni ne, hogy körbe vegyenek. A pallósomat meg magam elé tartom, hogy kivédjem a támadásokat. ~Remélem így magamra vonzottam, néhány orkot, így legalább van kis esélyük a túl élésre az elfeknek!~ Mondtam magamban és közben figyelem az orkokat, hogy mit lépnek.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-26, 9:40 pm

*Az ork sereg megfogyatkozásának köszönhetően tudta venni egy hosszabb levegőt, majd visszamenve kardomat szorongató orkhoz, mérgemben lerúgtam a kar éléről, ami nem volt egy könnyű mutatvány, mert kapaszkodott a kardba. Immáron orktalan kardommal néztem a maradék seregre, mely meg kell mondanom csekély számú volt. Látván, ahogy legyőztük társaikat a maradék is úgy döntött inkább megpróbálkozik a repüléssel. Nem kell mondanom ugyebár, hogy az orkok repüli nem tudnak, segítség nélkül, így nagy valószínűséggel a többségük szörnyet halt a romok között.*
- Kis repülni vágyók…
*Mormogtam az orrom alatt, majd Thalionra és Gylre néztem, hogy megbizonyosodjak róla, hogy mindketten megvannak e. Nem mintha a többi barátom nem számított volna, de jelenleg számomra ez a két ember fontosabb volt bizonyos okokból. Mind hárman levegő után kapkodva véresen álltunk, s néztük a várat.*
- Fedezékbe, védjétek magatokat a tűztől!
*Ordította Thalion, s már el is kezdtem a védőburkot húzni magam köré, s az időközben megérkezett Gyl köré is. Immáron ketten álltunk a védőburok alatt, s én koncentrálva, hogy a pajzs megmaradjon a támadás alatt Gyl szemeibe néztem. Már kezdtem volna bele hírtelen eszembe jutó gondolatba, amikor Gyl belém fojtva a még meg nem kezdett mondatot megszólalt.*
- Ki ne mond … !
*Mondta Gyl parancsolóan s szemében csillogott a szigor. Ez már csak ráadás volt hogy elkezdjek mosolyogni. Nem állhattam ki, hogy orra alá ne dörgöljem gondolataimat.*
- Mit? Arra gondolsz, hogy mi lett volna veled, ha én lent maradok? Vagy azt, hogy milyen szerencse, hogy mégis feljöttem?
*Mondtam mosolyogva, majd megszüntettem a pajzsot, mely a tűztől igen vékony lett végül. A város körös körül szinte már lángokban állt s Thalion ki is adta a parancsokat, végül a palotán maradtak felé fordult. Tekintete egy pillanatra nem is ránk, hanem feljebb vándorol, s én rögtön követtem is.*
~ Égő szurok…
- Fedezékbe! Aki nem marad a tetőn őrködni, egy szinttel lejjebb! A többiek velem!
*Kiáltotta Thalion és elindult lefelé. Jóformán minden katona követte, s csak néhányan a bátrabbak közül maradt fent. Leérkezve arra a szintre, ahol épp azon ment a vita, hogy én itt maradjak lent, émelytő vérszag és romok fogadtak minket.*
- Meg ne szólalj!
*Mondta ismételten Gylnar, s eszemben sem volt megszólalni, mert a látvány igencsak fagyasztó volt. Tényleg szerencsém volt, hogy felmentem a palota tetejére és nem maradtam lent, de úgy gondoltam Gylnar is ezen az állásponton lehet, legalábbis az arcáról ezt olvasom le. Kicsit megérintem a kezét nyugtatásképpen, hogy tudja élek és mellette vagyok.*
- Mi a … ez?
*Kérdezte Gyl mire felkapva fejemet meglátom én is a démont, melytől a hideg borzongás fut végig testemen. Thalion rögtön harcba lendül, s egymás után lövi ki az nyilakat, melyek láthatóan semmi kárt nem tettek a démonban. Ahogy az elvárható volt a vezértől, nem tétovázott. Mágiához folyamodott, mely hatékonyabbnak tűnt.*
- Mi volt ez a lény?
*Kérdezte Gyl miközben épp el akartam lendülni, hogy Thalion segítségére mehessek.*
- Én nem tudok róluk sokat. Bőrszárnyas démonok, és ráadásul arctalanok, tehát nem gyenge ellenfelek. Ennyivel nincs vége. Mágiájuk fekete. Nehéz menet lesz…
* Mondtam, majd egy gyors csókot nyomva Gyl ajkaira Thalionhoz közelebb mentem s elkezdtem összpontosítani az erőt a kezembe, úgy nézek a már lángoló démonra.*
- Current ignis! Absolve daemonium, et illuminet!
*Mondtam miközben mind két kezem a démon felé nézett. Érezve az ismerős bizsergést kezeimben a mágia kezdetét vette. A Thalion által létrehozott tűz most elkezdett forogni a démon körül. Láthatóan ez sem tetszett a démonnak főképp az, hogy a tűzből fényesebb nyúlványok megpróbáltak beléhatolni. Csak reménykedni tudtam, hogy valaennyit le tudjuk így gyengíteni. Fekete mágiával játszani nem lehet. Gyorsan kell elpusztítanunk.*
- Gyerüüünk….
*Mormoltam magamnak, majd szinte löktem egyet az erőn, hogy erősebben érje a tűz a démont.*
- Thalion nincs valami ötleted? Vagy valakinek? Hisz elfek vagyunk az istenért! Nem hiába kaptunk annyi mindent az istenektől!

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-28, 10:44 pm

* Carnë lábát csúnyán megégette a levegőből érkező tűzgolyó. A tőle nem messze harcoló arany sárkány felajánlja, hogy a nimfa kapaszkodjon belé. *
- Kapaszkodj a vállamba! – szólt Kain.-
- Elfogadom a segítséged, önállóan még a bicegés is nehéz ilyen sérült lábbal. - mondta a nimfa kissé megkönnyebbülve.-
* Amennyire tudomást sem vett az ottlétéről eddig Kain, Carnë most annyira meglepődött segítőkész viselkedésén. Pozitívan csalódott benne. Abban az esetben, ha most nem egy harc kellős közepén lennének, még a véleményét is kifejtette volna neki ezzel a dologgal kapcsolatban. Az is lehet, hogy még közelebb is hozta volna őket egymáshoz. Na, de ilyen gondolatmenetbe, most a nimfa se merült volna bele szívesen.*
- Mutasd! – szólította fel az aranysárkány a nimfának. -
* Carnë nehézkesen ugyan, de a férfi felé fordította lábát. *
~ Milyen nagyon tud fájni, egy ilyen égési sérülés! Eddig valahogy, mindig jól megúsztam! A segítsége nélkül nagyon elveszetnek, érezném most magamat. Nem tudnám, kihez forduljak. Látszik, hogy rögtön tudja, mit kell tennie. ~ gondolta Carnë.
* Kezét végig simítja a sérült láb felett, és közben halkan varázsigét mond.*
- Genesende hand!
* Szavak hatására a fájdalom lényegesen csökkent, a járás könnyebbé vált. Emellett, még egy kis jó tanáccsal is ellátta a nimfát jó tevője, amit ebben a helyzetben most elég nehéz betartania. Pihenést javasolt neki.
Most nincs idő arra, hogy a nimfa köszönetet mondjon társának, a harc után is megteheti azt.
Carnë arra lesz figyelmes, hogy hirtelen valami felfogja mögöttük a fényt. Hátranéz, és hatalmas démon karmaival éppen segítőjének ront. Felszaggatja a ruhát rajta, marja, karmolja, nem kíméli. Arcát nem látni, szárnyai tépettek. Társát miután ránézett, pár pillanatra hatalmába keríti. A nimfa gyorsan rájön, hogy kerülnie kell a démonra nézést, mert könnyen úgy járhat, mint Kain.
Valamilyen módon segítenie kell neki. A segítő szándékkal érkező tünde nyilak ugyan célba találnak, de hatástalannak tűnnek. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese - Olassië alkonya Arthan, Thalion, Mitsuko, Gylnar, Lothár, Carnë, Kain//

*Olassiét az éj sötétjében csak az égő házak lángja világítja meg. Felette Filnoren sötét sziluettje lebeg, mint egy lecsapásra váró pallos.
Gylnar jól teszi, hogy segít az őrnek, ezzel végre ő is felszabadul, nem veszi rossz néven a segítséget. Thalion parancsára a város nyugati területeire lassan megérkezik az erősítés, ami jól is jön, mert a város azon része még komolyabb ork erők támadása alatt áll.
Helyes ötlet a tető elhagyása is, hiszen az oda érkező égő szuroktól nemigen tudnak jelenleg támadók landolni a palotán, akiknek mégis sikerülne, azokkal a hátrahagyott őrség felveszi a harcot.
Odalent azonban már egy démon várja az érkezőket, s bár ahogy Gylnar is gondolja, Thalion második támadása sikeresnek tűnik, még Mitsi támogatásával sem tudják a démont legyőzni.
A fekete alak magába szívja a bőrén izzó fényt és tüzet, majd rendíthetetlenül folytatja útját a kis csapat felé.
Valóban, hármójuknak érdemes lesz valamit kitalálni, hiszen úgy tűnik, a fekete démonnak fény, tűz, fegyver nem árt.
Az őrség tagjai is megkínálják néhány tűzgömbbel, vagy nyíllal, de ezek nem fognak rajta.
Viszont jobban teszik, ha gyorsan kitalálnak valamit, mert a démon meglehetősen gyorsan közeledik feléjük, s már az elől álló Thalion, Mitsi és Gylnar is érezheti a belőle áradó bénító, s iszonyatot hozó mágiát. Mintha a pokol bugyrai nyílnának ki, s taszítanák őket félelembe, kétségbeesésbe, ahogy arctalan fejét feléjük fordítja. Ha kartávolságra ér, már sújt is karmaival a leggyengébbnek tartott harcos, Radek felé, de közben szemmel tartja az elfeket is, s ha azok kardjukat belé döfik, ugyanolyan hatástalan lesz.
Lothár nagy bátorságról tesz tanúbizonyságot, mikor az orkok által körbevett elfek segítségére kel.
Az orkok nagy túlerején az ő támadása is enyhít valamicskét, s a közben megjelenő tünde erősítés is beszáll a harcba. Bár a létszám nem, de az erőviszonyok így már kiegyenlítettebbek.
Helyes döntés a hátrálás, hiszen a feltűnő ember, a méretes karddal és a nehéz páncélban máris felkelti több támadó figyelmét is, és vicsorogva indulnak a férfi ellen közülük hárman.*
- Kibelezünk, teee!
*Döf az első kardjával felé.*
- Nem ment meg a nagy kardod, meg a páncélod!
*Emeli magasra a második fejszéjét, hogy lesújtson rá.*
- Halott vagy, ember!
*Forgatja meg rozsdás kardját a harmadik is kezében, míg a többieknek már dolguk akad az elf harcosokkal.
Arthan szorult helyzetben van, hiszen a kard még a páncélba van beakadva, felülről pedig már érkezik újabb két támadó.
Kardját egy erős rántással kiszabadítja, s így már tud védekezni. Az érkező két ork azonban eddigre elég közel jut hozzá ahhoz, hogy támadni tudják.
A torony felső harmada ekkor meginog az újabb varázslatoktól, melyek érik, s a fal egy újabb része leomlik, így a mágus kénytelen megkapaszkodni. Mikor már ismét stabil alattuk a talaj, az orkok ismét támadásba lendülnek.
Carnë fájdalmát sikeresen csökkenti a sárkány, de úgy tűnik, a nimfa még vagy ötlettel, vagy pedig kellő erővel nem rendelkezik ahhoz, hogy a sárkányon segíthessen.
Kétsége azonban nem lehet afelől, hogy a démon, ha végzett Kainnal, utána őt fogja választani következő áldozatának.
Kain megsebesül az arcnélküli démon karmaitól, de sikerrel vonja ki magát a következő támadásból. Csakhogy a mágia továbbra is hat rá, s ha nincsenek az elf harcosok nyilai, bizonyára már halott is lenne.
Azonban a nyilak ugyan nem tudják megölni, de, egy pillanatra lendületüknél fogva kibillentik az egyensúlyából.
Nem tudni, hogy az arany sárkányban mekkora lelki erő van, vagy Carnënak támad-e mentő ötlete, esetleg a démon győz és az arany sárkány végre békében nyugodhat, mert itt elveszíti gyötrelmes életét.
Az orkok eközben egyre inkább fogynak, s van ár olyan is, aki leteszi fegyverét és védőkkel körbevéve adja meg magát, míg mások inkább a halált választják.
Alzareth a várban továbbra sem indítja még meg a támadást, bár a seregek már harcra készen állnak a vár udvarán. Sárkányfattyak ezrei, s még ki tudja, miféle sötét veszedelem várják a bevetést Olassië felett. Egyenlőre csak újabb arctalanok érkeznek a város lángoló falai közé, hogy még több védőt tépjenek szét. *

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-09-30, 10:23 pm

//Mitsuko, Gylnar és az arctalan//

*A fehér izzás, és a Mitsuko által irányított lángok megvilágítják a termet. Ehhez jön még a kapun bevilágító, kint táncoló lángok fénye, s így kísértetiesen vibráló egyveleg jön össze, amiben kezdetben úgy látszik, mintha a démont felfalná a tűz és a fény, csakhogy nem sokkal később mégis a sötétség kerekedik felül és az izzás és a lángok is eltűnnek.
A vezér már bekészítette kardját, s látja, hogy egyre közelebb ér az ellen.
Mintha ólomból lennének tagjai, úgy mozdul meg. A közeledő démon szinte elszívja az erejét.
Tudja, hogy a hatás csalóka és a csüggedés, mi tagjaiba fészkelte magát, a sötét mágiának a hatása.
Mégis egy pillanatig mintha ezernyi elf halotti dalát hallaná, lelki szemei előtt megelevenednek Olassië pusztulásának képei. Látja az örömtáncot járó orkokat, Filnoren újabb dicső hadjáratának leírását, s látja a megmarad elfeknek sírását, a füstölgő romokat, melyekbe többé nem tér vissza már az élet.
Elég egy pillanatnyi kihagyás, míg a démon figyelmét már az emberre koncentrálja, hogy lesújtson rá.
Az elf vezér ekkor kinyitja szemeit. Észre sem vette, hogy lezárta eddig, de tünde reflexei elég gyorsak, hogy az ember felé nyúló karmok ne érhessék el céljukat.
A jó elf penge meglendül a levegőben, s nem a démon testébe meríti bele. Ó, nem, hogy is tenné, látta, mennyit érnek az elf nyilak, a kard sem használna többet.
Inkább a sötéten lebbenő karra csap le, nem sokkal a váll előtt, s a tünde kard remélhetőleg áthatol a sötét anyagon, hogy a karom megállva a levegőben inkább lehulljon, s ott maradjon a terem kőpadlóján.
Persze csak ha okfejtése helyes, hiszen a lényt sebezni sebzik a nyilak, csak nincsenek hatással rá, de magába a testbe belecsapódnak.
Ezzel az erővel a kard is sebezheti, s talán ha a végtagokat választja el, hatásosabban tudja levágni aztán a fejet is a nyakról.
Minden esetre a kard nem áll meg, helyette inkább a talán éppen védtelen nyakat célozza meg, s ha sikerrel jár, éppenséggel a fej is eltűnhet a helyéről.
Minden esetre a mozdulatsorban nem áll meg, szabad keze ugyan nincs, de van még mágiája is.
Szemei felvillannak egyenesen az arctalanba, míg ajkát ismét tünde szavak hagyják el.*
- Halcin sú!
*Majd a szavak elhangzása után fújni kezd, s a Thalion úr ajkai közül távozó levegő már egészen fagyosan száll a démon felé.
Reménykedik, hogy legalábbis elegendő lesz ahhoz, hogy lelassítsa a lényt.*
~Ha a forróság nem, talán a hideg lesz a nyitja e szörnyetegnek…~
*Akár látható sikerrel jár, akár nem máris elkiáltja magát.*
- Gyerünk, mind használjátok a Fagyott szél hangját!
*Ha nem jár sikerrel, megpróbál ellépni a közeledő démon elől.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-10-01, 9:29 am

*A tervem bevált, sikerült néhány ork figyelmét magamra vonni. De most gyorsan kell cselekednem még mielőtt meg ölnek. Az egyik ork már szúr is felém a kardjával egy másik meg fejszéjét emeli, hogy lesújtson rám. Gyorsan oldalra ugrók és szerencsére még kitudtam kerülni a szúrást, de az ork nem volt ilyen szerencsés, mert amikor ő döfött a kardjával a fejszés is csapot közben és, amikor én elugrottam a kardos ork túlságosan előrenyújtotta a karját és a fejszés véletlenül lecsapta a fegyver tartó kezét. A kardos felüvölt és a sérült kezét fogja és a földre esik a fejszés ork meg a társát figyeli helyettem.*
*Gyorsan ezt kihasználva meg indítom támadásomat a fejszés ellen, mire észbe kapna már túl késő és átszúrom a mellkasát a pallosommal. Az ork ettől térdre rogy, és ekkor lerúgom a kardomról. De ekkor hirtelen a harmadik támadásban lendült és már nem volt időm reagálni, de akkor hirtelen az orkot hátulról fejbe találta egy nyíl és holtan terül el a földön. Gyorsan észre vesszem, hogy egy elf íjász segített ki a bajból. ~Köszönöm!~ Mondtam magamban gyorsa, de most nem volt idő vele foglalkozni. Gyorsan leszúrtam a földön szenvedő orkot és felkészültem a következő támadókra.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-10-04, 1:52 pm

//Carnë, az elf íjászok és az arctalan démon//

*Kainnak jelenleg legnagyobb gondja továbbra is az arcnélküli démon. Igyekszik erőt venni magán, de a sötét szörnyeteg már megint ott van a nyakán. A sárkány bénultan nézi, ahogy a lény csapásra emeli karmait, majd ahogy újabb elf nyíl üti át, ezúttal a kezet. Ismét emeli, de ismét egy nyíl a jutalma.
Az arany sárkány megrázza fejét, így próbálva kiűzni onnan a bénító mágiát, s annyit el is ér, hogy végre meg tud mozdulni, hogy távolabb lépjen a démontól.
Kezeit löki a démon felé.*
- Dhoruba shove!
*Látja, amint a lökéshullám ereje távolabb repíti a lényt, egy romkupac tetejére, de azt is, hogy már áll is fel, hogy ismét támadás alá vegye. A sárkány már a teleport igéjét mormolja, s ott terem mellette.
Egy mozdulattal kirántja a kardot és csapást mér a démonra.
A kard szinte akadálytalanul szalad át a csapás ellen feltartott bal kézen, s ha jól is megy, levágja azt. Ekkor éri a démon másik ökle a sárkány gyomrát, aki a fájdalomtól meggörnyedve lép hátrébb levegő után kapkodva.
Míg összeszedi magát, az arctalan már talpra is áll és ismét megindul felé. Azonban egy pillanatra megtorpan, mintha feltartóztatnák, s csak miután lerázza a Kain számára nem látható béklyót, indul meg újra. Nem tudja, hogy vajon az elfek támadtak ismét rá, vagy pedig épp Carnë lépett be a harcba.
Kain behunyja szemeit, s próbál csak a hangokra figyelni, ami meglehetősen kétséges ötlet itt a csata közepén.
Nem is hall semmit, így ismét kinyitja, de igyekszik nem a démon arcára nézni.
Így, még mindig görnyedve inkább féltérdre rogy, amikor a démon ismét felé sújt.
Kardját egyenesen a démon térdének irányítja, s a döfés át is hatol rajta, így az meginogva szintén lerogy a törmelékre.*
- Vuurbal!
*A sárkány szabad kezét emeli meg, s szavára a tenyere felett kékesfehéren izzó gömb jelenik meg.
A gömböt azon nyomban az arctalan képébe is vágja, míg ő maga feltápászkodik, hogy hátrálva kitérjen előle, és közben figyeli, hogy mennyire is hatásos a támadás.
Látható, hogy bár a becsapódó izzó gömb sercegve porlik szét a démon fején, de a fény hamarosan mintha felszívódna a sötét bőrön.
A sárkány sötét szemei kikerekednek, s fejét is megcsóválja.
Halvány fogalma sincs róla, hogy mivel is kaphatná el a lényt.
Mégsem áll meg, és ahogy az ellenség ismét elindul felé, ő maga is szemből támad, majd épp, mielőtt az ellenség elkaphatná karmával, oldalt ellép mellette, de eközben kardját két marokra kapva a démon nyaka elé vág erőteljesen.
Nem titkolt szándéka az, hogy elmetssze a fejet a törzstől.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-10-04, 9:17 pm

* A szemellenző itt most előírás, mert aki a démon szemébe néz, könnyedén pórul járhat. Kain láthatóan teljes erejével próbált ellenállni a mágiának. Erős akart maradni, egy pillanatra sem adta fel. Igazi példa lehetne a többiek számára. Talán már a terve is meg volt a fejében, hogyan szeretne túl járni a nagy szörny eszén. Carnë nem akart ebből kimaradni a részese akart lenni.
Egyelőre úgy tűnt, hogy az aranysárkány az elsőszámú áldozat, és nagyon valószínű, hogy utána a nimfát tűzte ki célpontjául. Kaint néha nehéz volt Carnënak szemmel követnie, mert gyorsan változtatta a helyét. Teleportálással egy pillanat alatt a démon mellett termett. Kardját emelte a sárkány hírtelen és a támadó karjára sújt vele. Válaszul a nagy szörny erős csapást mért Kain gyomrába, aki a fájdalomtól összébb húzta magát. Időt nem hagyva a sárkánynak, már újabb támadásra indult volna ellene, ha valaki meg nem próbálná feltartóztatni őt. Carnë lepi meg hátulról hirtelen. Bátor tettre szánta el magát. Felugrott a démon lába szárára és erősen megkapaszkodott benne.
Amikor a nimfa elhagyta szülőföldjét és az erdőbe költözött sokszor mászott fel magas fák tetejére, hogy onnan rendesen szétlásson. *
~ Ezt a nagy debellát sem lesz nehezebb megmásznom, mint az erdőben álló fákat. Csupán azzal a különbséggel, hogy ez a nagy szörny egyfolytában mozog. ~
* Ehhez hasonló gondolatokkal próbálta nyugtatni magát Carnë. Tudta jól, hogy nem lesz könnyű dolga, de nincs más választása. Lentről nincs számára olyan támadási mód, amivel hatást érhetne el. A sárkány láthatóan nem vette észre, hogy a nimfa mit csinál. Carnë csak annyit látott, hogy Kain becsukta a szemét és próbált a hangokra koncentrálni. *
- Hahóóóó, felmásztam a démon lábára, egyelőre itt próbálok rajta a lehető legnagyobb sérüléseket okozni. – kiabált a nimfa, ahogy a torkán kifért. –
* A nagy háttérzaj teljesen elnyomta az erőteljes női hangot, a sárkány nem hallott az egészből semmit. Carnë próbált egyre följebb kapaszkodni, legalább a térde fölé, mert ott nehezebben tudja őt lerázni. A lábszára közepéig felért, amikor erőteljes mozdulatokkal előre rúgott a levegőbe, megnehezítve ezzel a nimfa dolgát. Ha egy picit kevésbé kapaszkodik, valószínűleg lezuhant volna. Nem sokkal a nimfa feje fölött egy kard hegye szúródott át a szörny térdén és a fájdalomtól le is rogyott. Carnë valahogy úgy érezte, hogy az egyik oldalról feleslegesen tette meg ezt az utat. Viszont örült annak, hogy hatásos volt a szúrás. A szörny nem marad túl sokáig ebben a pozícióban, mert a levegőben megjelenő kék gömb megjelenése után már fel is állt. Carnë elérte végre azt a pontot, ahol úgy gondolta, hogy a démon lapockájába szánt szúrások hatása nem maradt el. Úgyis lefoglalja őt most a sárkány támadása, így lehetősége lesz tervét végrehajtani. A démonra kapaszkodás előtt két kardot, és két tőrt vett magához remélve, hogy ez elegendő lesz neki a támadáshoz. Persze nem szabad elfelejtenie azt sem, hogy közben erősen kapaszkodjon, mert különben leeshet. Egyik kardját rántotta ki tartójából gyorsan és határozott mozdulattal a démon lapockájába vágta. A szúrás hatására ép jobb kezével hátra csapott, de mivel Carnë szándékosan a bal lapockáját támadta, így ügyetlenre sikeredett a csapás. Tudta jól, hogy sérült bal kezét kevésbé tudja használni, így nagy valószínűséggel a jobbot veszi segítségül. Ennek köszönhetően a nimfát nem sikerült lesöpörnie magáról. A szúrás nem volt annyira fájdalmas számára, hogy lerogyjon tőle. Carnë másik kardját minden képen meg akarta tartani, hátha később szükség lehet rá, ezért a tőrökhöz nyúlt. *

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-10-06, 12:09 am

- Én nem tudok róluk sokat. Bőrszárnyas démonok, és ráadásul arctalanok, tehát nem gyenge ellenfelek. Ennyivel nincs vége. Mágiájuk fekete. Nehéz menet lesz…
* Hamarosan be is bizonyosodik számomra, mennyire is igaza van ez ügyben. A démon a jelek szerint sérülés nélkül átvészeli a támadást, nem kis döbbenetet okozva számomra. Ilyennel még soha életemben nem találkoztam. Nem elég, hogy a rá záporozó nyilak nem bizonyulnak hatásosnak, de még egy ilyen szintű mágia se érjen el nála hatást. Értetlenül bámulok a démon egyre tisztább képébe.
Szinte észre se veszem, milyen gyorsan változik a hangulatom, de furcsa mód mégis ismerősen. A fenyvesben tapasztaltam, hasonlót, igaz nem ennyire erőteljesen, mint a démon tekintetének figyelése közben. Ott csak a hangulatom gyors romlását tapasztaltam, de most érzem a testemen végigfutó pánikot, melynek előfutára egy sikoly volt, igen csak ismerős hangszínnel.
Fejemet megrázva próbálom elkergetni a nem kívánt gondolatokat, de tekintetem ezek után is visszatéved az arctalan démonra, mely ismét előhozza, de ez alkalommal már nem csak egy hang tűnik fel, hanem egy sírás is párosul hozzá, egy másik teremtéstől.*
~ Ezt nem hagyom!!!
*Ekkor már érződik a lény bénító hatása is. Nem is bírom elfordítani a tekintetemet a démonról, ezért egyszerűbb mozdulattal próbálkozok. Egyszerűen a szememet csukom be, így legalább nyerek annyit, hogy a fejemet is el tudjam fordítani, hogy újra megszabaduljak a bénító hatásától.
Miközben a démon hatásával küszködtem, szinte semmit se fogok fel a körülöttem zajló eseményekből. A démon már vészesen közel kerül a társasághoz, ezért jobbnak látom kicsit hátrálni. A jelek szerint ismét csak kolonc vagyok az elfek nyakán, a démonnal folytatott harc során.
Mikor az elfek mögé keveredek, felmérem a helységet, mégis mi lehet segítségünkre a megállíthatatlan bestiát illetően. Akad a földön egy csomó ork és elf holttest, illetve ezek mellett a fegyvereik, de ezeken elég hamar tovább siklok, hiszen az már kiderült, hogy sok hasznukat nem vennénk. Felborult asztalok, földön heverő edények szintén semmi jóval nem kecsegtetnek, ezért tovább keresek, míg végül tekintetem meg nem állapodik az egyik falon lógó vékony szőttesen. *
~ Itt a lehetőség, hogy tegyek valamit.
* Gyorsan odarohanok, hogy letépjem, aztán a levegőben gyors mozdulatokkal felcsavarjam. Elkapom a másik végét, hogy ne tekeredhessen ki, végül az egyik elf őrhöz rohanok, aki eddig íjával próbálta visszatartani a démont. *
- Kövess!!
* Ezzel a szóval nyomom a kezébe, a felcsavart anyag egyik végét, amit kardom újbóli kézbe vétele követ. Remélem, érti, mit szeretnék elérni, még akkor is, ha nem tudom, hogy egyáltalán siker koronázza-e a próbálkozásomat.
Thalion akkor folyamodik ismét mágiához, mikor én az elf őrrel együtt próbálok visszakerülni a tűzvonalba. *
- Kapjuk el!
* Parancsolok az őrre, mintha egyértelmű lenne kettőnk közül, ki a feljebbvaló, pedig rang szerint az nem én lennék. Egy gyors torpanás vár rám, mikor a démon észreveszi a közeledésemet és karmaival megpróbál elkapni. Szerencsére így előttem szelik át a levegőt az éles karmok.
Kardom lapját fedezékként használva, az esetleges további támadás ellen, próbálok meg átcsúszni a démon mellett, miközben remélem, hogy az elf őr, akinek a felcsavart anyag másik végét adtam, ugyanezt teszi a másik oldalon, így ha bár nem tudjuk megsebezni, remélhetőleg egy nagy adag szerencsével, rövidesen harcképtelenné tehetjük egy rövid ideig, míg a többi elf végez vele.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese - Olassië alkonya Arthan, Mitsuko, Thalion, Gylnar, Lothár, Carnë, Kain

*Az éj sötétje borul Olassië lángok nyaldosta városára. Ide nem hallatszik el az erdei csata zaja, s ha el is hallatszana, a város saját csatazajától úgysem hallaná senki. Alzareth újabb és újabb erőket küld csatába, de a főerőket még visszatartja. Az ejtőernyős orkok seregei már csak a város néhány pontján tartják magukat, de ott is egyre csökkenő területen.
A ledobott föld démon már nem létezik, az arctalanok pedig csak arra jók, hogy jó néhány elfnek a lelkét zavarják meg, s kibillentsék egyensúlyából. Nincsenek akkora létszámban, hogy be lehetne venni velük az egész várost.
Alzareth arra számított, hogy az erdő fái alatt Zotreth és serege már ekkorra eljut a város falai alá és két irányból veheti ostrom alá.
A lényeg éppen a sötétség volt, de mivel még nem értek el és a nap már lement, nem vár már sokáig.
Mitsuko, Thalion, Gylnar és a palota őrsége már csak egy arctalannal harcol. Úgy tűnik, nehézséget okoz nekik meglelni a démon gyenge pontját.
Bár a vezér kardja sikeresen átvágja a sötét kezet, s le is metszi, ettől még nem áll meg a démon.
A levágott kéz a földön hamuvá foszlik szét, miközben már Radek is mozgásba lendül egy őrrel együtt.
Az elf őr a parancsra egy pillanatra felvonja szemöldökét, de aztán rájön, mit is akar az ember és magában elismerően bólint is rá. Együtt veszik körbe a démont a szövettel, s miközben az ahelyett, hogy nyakától hárítaná a felé tartó elf pengét, inkább a bosszantó ember felé csap, Thalion kardja eléri és át is vágja a démon fekete nyakát.
A szövet eközben lefogja a levágott kart, melyből már nő is ki az újabb karmos végtag, és a másik, még épen maradtat is a tépett bőrszárnyakkal együtt.
Mitsi és a többi elf harcos jól teszi, ha csatlakoznak a fagyos elf mágiához, mert hatásosnak bizonyul és együtt működve megfagyasztják a démon csonka nyakát.
A lehulló, arctalan fej ugyanúgy válik hamuvá, ahogy korábban a kéz is és nem nő helyette új, hála a fagyasztásnak. A démon vergődve borul a földre, és ha még kitartanak a fagyasztás mellett, hamarosan az egész test megmerevedik, majd lassan hamuvá foszlik, amit széthord a szél.
Lothár vitézül harcol és a mostani bátor támadása már több elf elismerését is kivívja. Az orkok nem hagyják annyiban, újabb két ork közeledik, s hogy egymást véletlenül se zavarják, úgy támadnak, hogy egyszerre sújtsanak le a páncélozott harcosra. Egyik fejszéjével Lothár lábát próbálja legalább eltörni, ha nem is levágni, a másik pedig egy elfektől zsákmányolt lándzsával döf a páncélos harcos hasa felé, ahol találkozik két páncéllemez. Úgy sejti, ott a jó tünde lándzsa rést talál, s a harcos hasfalába fúródik. Így hátra nem tud a harcos elég messze ugrani, s elhajolni sem, mert akkor lába ott marad a fejszésnek.
Kain fegyvere sikeresen metszi el a démon nyakát, s a lény feje a földön huppan. Meg is szűnik a mágikus nyomás mind rajta, mind Carnën, s a fej hamuként omlik szét, s a démon csapkodó szárnyakkal és karokkal hull a földre, a nimfával a hátán. Próbál immár ismét ép két kezével a nimfára fogni, és ha rajta marad, sikerül is karmait a lányba mélyesztenie.
A fej is hamarosan újra kinő, s a lány és a sárkány láthatja, amint mintha mi se történt volna, feláll arctalan, újból kinőtt fejével már feléjük fordulna. Jó, ha gyorsan cselekszenek, mert elég közel vannak mindketten, hogy elessenek ebben a csatában.
Arthannak úgy tűnik, ismét szerencséje van. Az orkok vagy túl buták, vagy már annyira szomjazzák a vért, hogy nem törődnek az óvatossággal. A biztosnak tűnő fal leomlik alattuk, s a torony fele el is tűnik. A mágus is jobban teszi, ha immár elindul lefelé a megmaradt két falon, még mielőtt újabb támadás éri, vagy esetleg leomlik alatta is a romos kőfal.
Odafent Alzareth hangja hallatszik a mögötte elhelyezkedő tömött sorok előtt.*
- Öljétek meg mindet! Élő odalent ne maradjon!
*Mindeközben azonban a sötétség egyre nő, a vár az előbukkanó csillagokat is kitakarja Olassië felett, s ha eddig még nem sejtették volna, hogy valami várakozik odafent, akkor ideje észrevenni, hogy a vár hirtelen még inkább elsötétedik és mintha óriási madarak rajzanának ki belőle, Fekete áradat indul el lefelé, Olassië városának irányába.
Mikor az első harcosok kibontakoznak a felfelé szálló füstből és a sötétségből és a lángok fénykörébe érnek, akkor tűnik fel a rettenet és akkor szólalnak meg Filnoren kürtjei. Vészjóslón, úgy, hogy még az erdő harcosai is hallhatják, robban a hangjuk Olassië felett.
Mintha embernél valamivel nagyobb sárkányszerű lények ezrei érkeznének odafentről. Bőrszárnyaikon ereszkednek lefelé, pikkelyes bőrükön, s afeletti vértjeiken megcsillan a lángok fénye, kivont kardjaik, buzogányaik, egyéb fegyvereik mind vérre szomjaznak, s a lények is, valahol emberszerűek. Kétség ne legyen felőlük, ezek valódi sárkányfattyak.

A palota tetejére is egész osztag érkezik belőlük, céljuk a város központi épületének elfoglalása és a vezetés legyilkolása. Hamarosan a vezér és kísérete is szembesül velük.
Carnët is elsodorja egy közülük, s a nő hamarosan a vérszomjas sárkányfatty alatt fekszik a földön.
Az első elfek fel is veszik velük a harcot. El is esik némelyik sárkányfatty, de az elfek már láthatják, hogy elég egy másodpercig benne hagyni a pengét, már kővé válik és a győztes harcos is, aki fogja. Halálukban ragadják magukkal a védőket a fattyak, de ölnek is. Ebben az első összecsapásban sok tünde harcos hullik el, vagy leölt ellenfelével együtt kővé válva, vagy pedig ellenfele fegyvere által.
Vajon milyen rettenet vár még a tündék városára?*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-10-07, 4:23 pm

//Mitsi, Gylnar//

*Thalion úr látva az események alakulását, cseppet sem mondható elégedetlennek.
Az elfek körülötte csatlakoznak a felhíváshoz és egyre többen állnak az őrök közül át íjról mágia használatára. A vezér ötlete bevált és bár a levágott kéz kinőni látszik, hála Mitsi barátjának és az egyik elf őrnek nem veszi sok hasznát, így könnyebben vehetik mágiájuk hatása alá.
Az elf vezérnek azonban nincs kétsége afelől, hogy a szövet sokáig nem tarthatná vissza a szörnyet, ha közben nem akadályozná meg az elfek mágiája, hogy idővel újra veszélyes ne legyen rájuk.
Látható, hogy meglepte a támadás, de egy idő után inkább megmerevedik a rángatózásban s végül a szemük láttára válik ugyanúgy porrá és hamuvá, ahogy tette ezt korábban a levágott kéz és a fej is.
A vezér kihasználja a hirtelen jött nyugalmat és kilépve a kapun szemügyre veszi a környéket. A város sok épülete sínylette meg már eddig is a harcokat. Látszik, hogy egyes házak már romba dőltek, mások csak kiégtek, de a falak még állnak, megint mások pedig éppen lángolnak. Persze van még látszólag sértetlen is, hiszen nem érhette minden házat támadás.
Hogy mégsincs vége a támadásnak, arról Órëa meg van győződve és igaza is van.
Bár a bőrszárnyak csapkodását nem hallja, a kürt szavára már felkapja a fejét, s látja is az érkező újabb támadókat.
Mintha kis méretű sárkányok ezrei lepnék el a várost, a tüzek fényében felvillanó felfegyverzett lények úgy csapnak le a védőkre, mint madarak az áldozatukra.
A vezér fejében összeáll a kép.*
~Az eddigi támadások csak ezt a rohamot készítették elő. Azért volt az orkok, az arctalanok korábbi támadása, meg a tűz, hogy sötétedésig lefoglaljanak és ezek a lények észrevétlenül támadhassanak. Alzareth tart a nyilainktól. Vagyis ezek a levegőben sebezhetőek, akár a orkok!~
*Már fordulna is a mellette álló tündéhez, amikor megérkeznek a palotát támadó sárkányfattyak is.*
- Vissza a palotába! A levegőből sebezhetőbbek vagyunk, mert nem látjuk őket!
*Odabent viszont már a tetőről lefelé vezető lépcsőn is érkeznek az első támadók. Ahogy elhagyták a szűk lépcsőfeljárót, már a levegőbe is emelkednek, hogy a teremben a levegőből csapjanak le. Mások a földön veszik fel a harcot az őrséggel.
Rögtön látni, hogy az első halott lénnyel együtt megkövül az őr is, aki megölte.
Közben már érkezik is egy Thalion ellen is.*
- Ahogy megöltök egyet, a kardot engedjétek el, ha nem tudjátok elég gyorsan kirántani belőlük.
Íjakat, nyilakat elő, aki nincs harcban!
*Kiáltja, miközben lábbal rúgja vissza a támadót, aki felkenődik a falra, de azon nyomban el is indul újra felé.
Jobb híján a vezér a mennyezet felé tartja a kezét kitárt tenyérrel, majd tünde szavakat mormol. Nem azonnal cselekszik, kivárja a megfelelő pillanatot. Amikor az elérkezik, lerántja kezét ökölbe szorítva, s így a mennyezetet díszítő kőfaragványok egy súlyos darabja hullik alá, hogy aztán a sárkányfattyra zuhanjon.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2011-10-11, 12:50 pm

//Carnë//

*Kain tágra nyílt szemekkel nézi, ahogy a fej nélküli test a földre hull, a hátán kapaszkodó nimfával egyetemben. Nem mindennapi látvány, még az ő sokat látott szemének sem.
Látja, hogy kapálózik a démon, de a karddal nem mer odanyúlni, nehogy a nimfát sértse meg.
Meg kell várnia, hogy Carnë lekerüljön az arctalan hátáról. Abban biztos, hogy vagy azért fog leszállni róla, mert nem akar a karmok között maradni, vagy pedig azért, mert a démon megragadja, már két ép kezével és leszedi magáról.
Ami rosszabb, az az, hogy a lény feje újból kinő. Azt pedig, hogy ismét támadásba lendüljön, a sárkány már nem akarja megvárni.
Nincs most ideje a nimfa után nézni, bár érdekli, hogy megsérült-e, de a démon máris ismét támadásba lendül ellene.
Közben hallja a repülő vár kürtjeinek hangját. Ez pedig semmiképpen nem jelenthet jót nekik.
A sárkány nem várja meg, hogy a démon támadjon. Ő indít újabb rohamot a lény ellen.
Előbb rúgást indít a térdére, remélve, hogy a reccsenő hang mellé az is társul, hogy eltörik a térd, még ha csak egy rövid időre is, hiszen az eddig látottak alapján igen gyorsan gyógyulnak ezek a fajta démonok.
Érdekesebb az, hogy mihez kezd vele. Láthatóan minden eddigi támadást túlélt, olyanokat, amikkel a többi támadó már sokszorosan halott lenne.
Az arany sárkány hátrálni kezd. Látja az érkező fattyakat, hallott is már róluk és ismeri a mesét arról, milyen véget is ér egy sárkányfatty legyőzője, ha nem elég szemfüles.
Egy épp mellette zúg el, hogy letarolja a vörös hajú nimfát, de Namelyr csak hátrál.
Aztán a következő mellette elrepülő sárkányfattyat le is rántja a levegőből. Nem, nem karddal, csak szabad kezével.
Nem is veszi ellenfele ezt jó néven, üvöltve emeli kardját a hite szerint feketeköpenyes mágusra. Kainnak azonban más tervei vannak vele. Kardját le is dobja, két kezével fogja le ellensége fegyvert tartó kezét, és míg a másikban a pajzs hangos kongással koppan a fejének, addig magában átkozódva hátracsavarja a lény kezét, hogy aztán meg is fordítsa.
Egyenesen a démon felé. Az arctalan pedig megállás nélkül közeledik.
A sárkányfatty minden erejével igyekszik szabadulni, de már rá hat az arctalan mágiája, s a démon a következő csapást ugyan Kainnak szánná, de a kezében tartott, lefogott ellenfelét találja el.
A sárkányfatty mellkasába mélyen belevágódnak a karmok, Kain pedig csak arra vár, mikor hal meg a kezében tartott alak.
Abban a pillanatban, vagyis egy nagyon kevéssel előtte el is engedi és odalöki a démonnak.
Sötét szemeit le sem veszi és csak arra vár, hogy mindkét lény sebesen kövé váljon. Ha ez sikerül, akkor a sárkány már lendül is, hogy lábával rúgja le a démon arc nélküli fejét a helyéről.
Ha ezzel is sikerrel jár, már fordul is, hogy megnézze, a nimfa hogy boldogul a támadójával.*

» Gwaith-dúr, a sötét elfek városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Elfek népe
» Olassië alkonya
» Olassië erdeje