/Zaricse/ * A teleport megnyílik a túloldalon azonban hiába várják a nagymestert, azonnal megindul a felbojdulás vajon mi történt a nagyurral? Egy mágus rögvest átveti magát a portálon. Zaricse futára egyből átveszi a vezetést. - Gyerünk egy szélmágust! Azonnal megindítjuk a mentoalciót! Közöttetek fel a szárnyakat! Indulás! Nincs vesztegetni való időnk! - Lóti, nem tudom megnyitni Mégegyszer a portált pihennem kell, képtelen vagyok... - Tudom, majd Shade megoldja, megvédi a mestert amíg odaér a szárnyas csapat.
*Zaricse a jövevényre tekintve megszólal. - Shade... - Nagyúr? Mi volt az ok amiért nem tért haza? - Nem messze egy teleportálás történt majd nem sokkal később egy kereső varázslat felfedett minket. Már úton vannak az orkokért.
* A teremtő parancsa végre eléri a teremtményt, aki megtorppan majd bevárja a teremtőt. - Azonnal Menj vissza a nagyúrhoz védd meg bármi áron én meg oda vezetem az orkokat. * Az árnyék jelzi, hogy megértette dolgát majd vissza indul a magusokhoz. A varázsló már nincs messze az ork seregtől. Melkasán Ekorin jele, Frikk a szavát adta, hogy minden uralma alatt lévő ork ismerni fogja s megkegyelmeznek annak aki viseli. Ahogy az első orkba botlik máris lihegve nyögi ki. - A felleg- mutat fel a sötét varazslatra- védelem kell neki hol van a vezéred?
*Zaricse vár oldalán két mágusa, az előny náluk van. A másik nemrégiben egy erős mágiát igénylő dolgot hajtott végre. Kimerült és fáradt lehet, viszont az ő ereje közel sem tért még vissza. Oldalra pillant a mágusra, Shade egy roppant hasznos mágus. Ereje még csak meg se csappant ezért ő egy biztos előnyt jelent. A védelmező aki mögöttük ül s azon munkálkodik hogy minél több energiát visszanyerjen. Halkan meditál, parancsot vár s ha kell parancs nélkül is cselekedni fog. - Kezdjük el kideríteni merre vannak, húzz fel egy érzékelőt ugy négyszáz métert foglaljon magába. De maradjon erőd ha esetleg meg kéne védeni minket. - Nagyuram had javasolják mindössze száz métert, ebben a sugárban annyit le tudok fedni, hogy ne lepjenek meg minket, de nem használja fel a magiám túlnyomó részét. * A nagyúr bólint egyet, majd ekorinéhoz hasonlóan egy vékony detektor varázslat indul útnak, semmi más szerepe nincs, minthogy tudassa merről érkezik az ellenfél. - Shade készülj fel, meg kell védeni a felleget.... *Ekorini Shade csak bólint egyet majd vár, meg akarja tudni hol vannak az ellenei nem szeretné erre pazarolni erejét. S eközben a nagymester is gyűjtögeti vissza hatalmas hiányát a mágikus erejének. Míg az érkezőknek szembe kell szállniuk a hegyekkel is erre nem igazán lehet alkalmuk. Zaricse jól tudja ezt ha ki is merült annak ellenére is Nála az előny.
A kislány ügyesen, akrobatikusan hagyja maga mögött/alatt a sziklákat és csak mászik-mászik. Néha bevárja a két idősebb mágust, néha hátranéz, a város felé. Megborzong, fogalma sincs, hogy visszajutnak-e még oda valaha, hogy mi várt most rájuk. Ő abszolút nem ért a mágiához, fegyvere sincsen, bár talán egy-két dobótőrrel elboldogulna a kislány -már ha valamelyik mágusnál van ilyenféle fegyver. Ám még soha életében nem harcolt, ölni meg... Bahh! Beleremeg pici szíve, ahogy arra gondol, hogy kioltson egy életet. Habár ha büdös ork az illető, talán csak félig csukná be a szemét. Minden esetre ahogy közelednek a forráshoz, amit keresnek, Ayda egy hatalmas felhőt pillant meg. Felhő, felleg. Nem tudja meghatározni, de minden esetre riadtan pillant lefelé a két mágusra. - Nézzétek! - cincogja riadtan a kislány, és megvárja, ahogy a két mágus olyan sziklához ér, ahonnan már látszódik a felleg. Fogalma sincs, hogy mit fognak tenni, vagy egyáltalán tehetnek-e valamit. - Mi ez? És hogy fogjuk megakadályozni hogy... Mit is csinál? - záporoznak a riadt kérdések a mágushoz a kislánytól, aki úgy tűnik kicsit lefagyott a sziklaoldalban.
A fénygólem harcolt, ahogy tudott, ám egy sárkány súlyának ő sem tud ellenállni. Erős fény kíséretében távozott el. A Ubahn fájdalmas üvöltése visszhangzott a hegyekről, oda is pillantottam a hangra. Így tehát valami történt, észre vették és támadják? Valószínű, ezek után pedig biztos. Az érzékelő mágia egy utat mutatott nekünk, s mi arra haladtunk. A hegyoldalban nehéz a menetelés, ez a ruha, amely engem borított nem is hasonló kiruccanásokra volt tervezve. Ayda persze népéhez méltón, mint a szél vágott keresztül mindenen, akadály nélkül. A kislány szavaira felpillantottam. - Az orkok jobban harcolnak, ha nem süt rájuk a nap. Ez a felhő azt takarja el, így meg kell találnunk és szét kell oszlatnunk ezt a mágiát. De igen, az, hogy megjelent, azt jelenti, hogy nem áldoznak több erőt az elrejtésére. Valószínűleg tudják, hogy jövünk és tudni szeretnék, honnan. Egy ilyen erőhöz többen kellenek és biztos vagyok abban, hogy már keresik a nyomainkat, talán rólunk példát véve ők is mágiával. Ayda, te kicsi vagy és gyors, könnyedén eltűnsz a bokrok közt és nehéz téged meglátni ebben a sötétben. Látod, honnan jön a füst? Feljebb kellene menned a hegyoldalban, úgy, hogy ne menj hozzájuk közel, de nézd... - mutatok fel a sziklákra, amely tőlünk srégen felfelé van.- Onnan talán rájuk láthatsz, s megszámolhatnád, hányan vannak és hogy helyezkednek el. Óvakodj attól, hogy közel menj, talán már így is keresnek minket a fák között. Nagyobb kerülőt tegyél. Ha bárki mással találkozol, aki nem mi vagyunk, vagy meglátnak, azonnal rohanj vissza, vagy el és búj el valahova. Értetted? - kérdezem komolyan a kislány szemébe nézve, vállára téve kezemet kizökkentve őt a felhő bámulásából.- Emlékszel még arra az érzésre, ami a toronyban átjárt téged? Még mindig ott van, csak hunyd be a szemed és keresd meg... Apád emlékeinél, a vidám pillanatoknál az életedben.. Ezekért a boldog percekért harcolunk most, Ayda.
Kalandmester
Hozzászólások száma : 218
Tárgy: Re: Stern 2016-02-13, 10:05 pm
//Mese: Lanuria védelmezője//
*A kapunál a bástya egy részét már az orkok uralják. Polkin parancsnok és emberei egyre hátrálva küzdenek, miközben a hajítógép köveket dob az íjászok nyakába, akik nehezítették a védekezést korábban. A védők egymás után esnek el, de azért visznek magukkal a támadók közül is. Odalent, a külső kapun már betörtek az orkok, s a faltörő kossal a belső kaput döngetik. Jozef és társai gerendákkal, rudakkal támogatják meg a vár belső kapuját, hogy minél tovább kitartson a védelem odalent. Látni, ahogy a vastag, keményfából épült kapu meg-megremeg a faltörő kos lökéseire. A rudakat tartani kell, kiékelni, s küzdeni azért, hogy ez a fa minél tovább kitartson. A kapun kívül Frikk parancsa elér az íjászok parancsnokához, s az végre hátrébb parancsolja az íjászokat, akik örömmel tesznek eleget ennek. Jó néhány társuk ott maradt a földön, saját vérébe fagyva. A hajítógép következő lövései így már az üres területre esnek majd.
A nyugati falnál az orkok támadása megakad. Wigliff és társai, valamint Jeremy lövései igen hatásosak. A lefelé zuhanó kövek is tovább csökkentik Bolg harcosainak harci kedvét. Ennél fogva a parancsnok végül kénytelen visszavonni a támadás parancsát, ha nem akarja, hogy odavesszen az utolsó harcosa is. A csónakok még ott vannak, a visszavonulás azonban cseppet sem rendezett. Felfelé könnyebb mászni a fémkarmokkal, erre vannak kitalálva, lefelé lassabb és nehezebb is. Így az orkok még jó célpontot nyújtanak a fal védőinek egy darabig. Azonban nem adják fel, a csónakokba szállva végül Bolg új irányt határoz mag. A kapu felé indulnak el, hogy hátulról, a védők háta mögül lepjék meg az ellenséget. Ha a kaput elfoglalják, az ork sereg már szinte bemasírozhat Sternbe, s akkor odabent kő kövön nem marad.
A keleti falnál Ubahn tüze beborítja a védőket. Nem számítottak efféle meglepetésre, és ez sokakat meglep. Ha az egykori fehérköpenyes mágus, Huor nem figyel, ő is könnyen ott hagyhatja a fogát. A sárkány lángjaiban égve több katona is groteszk haláltáncot járva, sikoltva rogy térdre, majd dől el, mielőtt néhány rángást követően végleg megszűnnek mozogni. Helionnak még volt ideje egyik ellenfelét beforgatni maga elé, így őt érte a tűz, s az végül hörögve meg is hal. Az alkapitány a földre löki a lángoló orkot, és elkeseredetten pillant körbe. A lángok a résnél alaposan megtépázták a védelmet.* - Mágus! Segítség kell! Így nem tudjuk feltartóztatni őket! *Maga sem tudja, milyen segítségre számíthat a férfitól, de nincs is sok ideje ezen morfondírozni. Megmaradt embereinek kiált.* - Életünket és vérünket Sternért! Itt nem juthatnak be! *Ezzel egyik halott társának kardját kapja fel, s immár mindkét kezében egy-egy fegyverrel tör előre a résen betörő orkok irányába.
Ubahn eközben megpihen a kapitányi torony romjain, s eltávolítja a ballista lövedékét testéből. Nincs azonban még vége mindennek. Bár az orkok hajítógépei folyamatosan bontják a tornyokat, akadnak még a falakon is ballisták, s egy újabb máris célba veszi a sárkányt. Erre a célre építették őket, s száguld is a sebesült bestia felé egy újabb méretes nyíl.
Az északi falnál Sadir megtörli vértől mocskos homlokát egy ronggyal. Zihálva szedi a levegőt. Az ellenséggel folytatott harc folyamatos azóta, hogy az északi fal ostroma a rönkhídról megkezdődött. A tákolmány megbomlása, ami a torony leomlásának lett eredménye meggyengítette az ellenséget, s ez épp most ad időt a kapitánynak, hogy megpihenjen. Hátrébb húzódik, s rögtön jelentéseket kér a vár többi részéről. Futárok indulnak körbe, hogy meghozzák a válaszokat. Sadir hallotta egy torony leomlásának robaját, s nem tölti el boldogsággal a tudat, hogy még egy odaveszett. Odalent az orkok megpróbálják ismét összekötni a szétbomlott faszerkezetet.
//Még mindig nem volt szó róla, hogy elérték volna az egykori védelem határát, hogy kinyílhasson a kapu, mivel arról volt szó, hogy Zaricse átmehet, vagy valaki átjöhet, így, mivel Zaricse maradt és átjött valaki, nincs senki, aki a nagyúr mellől visszament volna intézkedni – nem adott senki parancsot szélmágusnak, sem pedig szárnyak felkötözésére. Ha mégis ad, azt külön kell kijátszani, valamint számolni kell azzal, hogy nagy a távolság, nincs az a szélmágus, aki azon keresztül tud repíteni egy csapat embert a széllel, valamint hogy nem annyi idő, amíg Ekorinból Stern alá ér bárki teleport kapu nélkül.// A felleg melletti rúnák között Fridrik tartja fent erejével a sötétséget Stern felett. Az, aki a védőmezőt tartotta, valamint Shade most ott állnak Zaricse mellett. Míg a bérgyilkosok közül senki nem tudja, hányan jönnek és mennyire kipihentek a feléjük tartók, addig a két mágus és a surranó sem tudják még, kikkel állnak pontosan szemben. Eközben Ayda és a két mágus közelebb érnek és valóban elérték már az egykori védőmező helyét. A surranó is látja, mi felé tartanak, s jól sejti, ha találkoznak a felleg létrehozójával, vagy létrehozóival, ott szükségszerűen vér fog folyni… Leonidasnak nincs sok hozzáfűzni valója Vey’na válaszához. Aydának körülbelül mindent elmondott, amit ő elmondhatott volna, így, miközben ők beszélgettek, közelebb óvakodik, már ott áll Ayda mellett. A fehérköpenyes által mutatott sziklát nézi. Fúj egyet, mielőtt még folytatná útját. A sziklamászást sosem kedvelte, ám ha egy másik mágus képes volt szaladgálni a hegyekről lefelé, sokkal jobban ő sem fáradt el a kapaszkodás közben. Szemeit előbb a kislányra függeszti, majd ha ő kellő távolságra jut, halkan megjegyzi a fehérköpenyesnek.* - Néha a legkisebbeknél lehet a legnagyobb segítség. *Hagyja, hogy Ayda közelebb merészkedjen, talán megsérti a száz méteres kört is, így tudatva egyetlen érkezőről hírt a varázslat védőivel. Ő maga eközben apró tűket vesz elő, s egy tégelyt. Megszámolja őket, majd beleszagol a tégelybe is, s ezután elteszi mindet. A kis surranót előőrsnek küldték el, hogy felderítse a környéket. Ha visszaérkezik a hírekkel, ők maguk is útnak indulhatnak.
Frikk tábora felől a sötét démonszerű lény megidézője parancsára visszafelé halad, de nem érhet el Zaricséhoz, hiszen nem is tudja, hol vannak, ellenben odáig elmehet, ahol megidézője e világra hívta. Eközben az orkok előtt megjelenik a mágus, felfedve a mellkasán díszelgő jelet. Már csak rajtuk múlik, vajon elvezetik Frikkhez, vagy helyben felkoncolják, mint ellenséges kémet…*
/ Zaricse/ * Várnak, szeretné megtudni mégis mennyi ellenféllel kell számolnia. A mágus nem Szólt még nem jöttek elég közel. Halk sóhajtás hagyja el a nagymester ajkait. - Ez volt mindig is az a rész amit nem szerettem kivárni amíg a préda meg nem jelenik.
* Az árnyéklény oda ér ahol mestere megidézte, kissé tanácstalanul áll, s ekkor tekint le a Földre. Lábnyomok, feltekint azon úton ahonnan idefelé vezetnek, megérzés csupán de elindul az úton amiket a nyomok mutatnak neki, percekkel később a nagymester közelébe ér, majd megtorppan. Várakozik nem érti mi ellen kell harcolnia, a vezért felismeri.
*A mágus halk jelet ad , eltekint az árnyék irányába. A mester bólint, majd Shadre pillant. - Készülj fel. *S ő csak bólint s a jelre vár.
*Frikk vörös szemei végre látják, ahogy az ork íjászokat, megtépázva, de hátrébb parancsolja a vezetőjük. Nem mondhatná, hogy elégedett, mert ezt magától kellett volna megtenni, ahelyett, hogy hagyja, hogy a hajítógép pusztítsa őket. Látja, hogy a falon még mindig másznak fel harcosai, és úgy gondolja, hogy a kapu hamarosan az övé lesz. Közben a hátrébb vont íjászok parancsnoka merészet gondol. Elindítja újra az íjászati és a falnak azt a részét kezdi lövetni az íjászokkal, ahonnan a védők még elérik nyilaikkal a kaput támadó harcosokat. A Hatalmas ezzel már elégedett. Végre egy ork, aki tud gondolkodni, legalább néha.
Ubahn hiába pihen meg a tornyon, ez nem tart sokáig. Talán túlságosan is megnyugodott, mert egyik pikkelyét áttörve újabb ballista által kilőtt nyíl találja el. Felordít fájdalmában. Ez rosszabb helyen érte, mint az előző, mert az csak kellemetlen volt. A fegyvert fogaival rántja ki, s abba az irányba néz, ahonnan érkezett. Elrugaszkodik a torony csonkjáról és az újabb ballista felé repül. Megbicsaklik a levegőben, mert elrugaszkodáskor a torony tovább omlik, és az alatt lévőkre szórja le a hatalmas köveket, amikből építették. Amikor fájdalmasan újra feljebb emelkedik, akkor rögtön egy tűzgolyót lő ki a ballista felé, s ha az talál, akkor zavartalanabbul repül felé. Sebeiből eközben már csorog le pikkelyein a vér.
A szürke org rávicsorog a mágusra. Satnya kis lény, nem tartja sokra, de a jelet, amit a Hatalmas nagy karóra tűzve megpróbált leutánozni, megismeri. Csak Frkk parancsa tartja vissza attól, hogy rögtön kettéhasítsa a varázslót.* - Látszik, hogy nem szoktad a harcot, mágus! *Vicsorog felé, majd elnéz a sötétség felé. Társai komor tekintettel nézik, ahogy az ork int a mágusnak, hogy kövesse. Ha nem mozdul, akkor hátranéz rá sárga szemeivel és megszólal.* - Na, mi a! Jössz végre? Vinni nem foglak! *Ha elindul vele, akkor gyors tempóban indulnak át az ork táboron. A mágus láthatja, hogy a sok ezer ork szerveződik és láthatja még a tartalékot is, akik egyik lábukról a másikra állva toporognak. Nagyon mennének már harcolni a vár ellen, vért akarnak, minél előbb. Jó darabig mennek, mire elérkeznek egy halálfejes fejszét tartó, kopasz orkhoz. Leonidas kis levele, amit Vey’na küldött a fogoly orkkal lepörkölte a görbe lábú, fehér ork haját és egészen kormossá vált tőle a bőre is, mintha fekete ork lett volna belőle. Frikk vörös szemei a mágusra néznek. Látja a jelet.* - Mit akarsz?
/ Zaricse/ * Talán csak a szerencse ami a pártját fogja az idézőnek, de nem nyarsalták fel sőt elég enyhe volt a fogadtatás is. Az ork ahogy szólítja azonnal a nyomába ered, szapora léptekkel követi el ne maradjon tőle. Ahogy a vezérük elé ér mellkasához érinti kezét. Majd rögvest rá is tér arra amiért ide jött. - Hatalmas vezér, a sötét felleg amit megalkotott Ekorin helytartója most veszélybe került, valakik kiteleportáltak, hogy végezzenek velünk s ismét rátok borítsák a napot. A nagyúr rengeteg erőt használt el a felállításához s egy masikunk tartja fenn. Engem küldtek azért, hogy segítségeteket kérjem a védelemben. Kérlek vezér adj mellém csapatot mivel megóvhatjuk közös sikerünk zálogát. * Tekint fel az égre a sötétségre utalva ezzel. - Csak annyi ork harcost kérnék amennyit mellőzni tudsz, nem tudjuk hányan indultak el felénk. Lehet egyedül de lehetnek nagyobb csapatban. * Hajol meg enyhén az ork vezér előtt.
Ugyan nem a saját íjam simul a kezembe, de a célnak egyelőre megfelel, hiszen igazán nincs nehéz dolgom a falon mászó orkokkal szemben. Persze vigyázni kell, mert a csónakban maradt pár agyaras próbálja megnehezíteni a dolgunkat, de ők is felhagynak ezzel, ahogy a katonák köveket hajigálnak rájuk, mert vagy felborulnak, vagy azon igyekeznek, hogy megtartsák az ingó ladikok egyensúlyát. Nem tudom, hány orkot küldtem a másvilágukra, de épp eleget, hogy kezdjek elégedett lenni, mikor a nagydarab vezetőjük elbődül és visszavonulót fúj. Számat komor mosolyra húzva, elégedett nézek Wigliff-re, de hamarosan rá kell jönnünk, hogy ugyan itt megtörtük a lendületüket, de nem fogják feladni, csak más helyet keresnek a behatolásra. A fal tetejéről arrafelé nézek, amerre tartanak a csónakokkal és az csak a kapu lehet, ahol már eddig is komoly csata bontakozhatott ki. - Itt már nincs szükség rám, de ott még lesz valószínűleg. – intek a kapu felé. Ha Wigliff nem akadályoz meg, akkor hamar lejutok a falról és felszedve a ruhámat és saját fegyvereimet, ott, ahol hagytam, megindulok, hogy segítsek nyilaimmal ott, ahol az orkok legjobban szorítgatják a védőket.
Csendesen figyeli a kislányt. Most rajta múlik a dolog nagy része, de reménykedik abban, hogy bátran viselkedik majd. Ha nem, az sem gond, majd ő felmászik arra, s jelet ad Leonidasnak, míg Ayda elbújhat. Ereiben érzi, ahogy gyűlik vissza a mágia. Ugyan ereje nem teljes még, de legalább már van.
*A mágus előrelendül, hogy közelharcban segítsen visszaverni az orkokat, de ekkor forróságot érez a tarkóján. Megfordul és botját magasra emelve idéz meg egy pajzsot, amely a sárkánytűznek csak a fényét engedi át, a hőt azonban visszaveri. A Huor közelében lévő katonák is részesülnek ebből a védelemből, a távolabbiak azonban magukra vannak utalva. A sárkányt több találat is érte, és jól látszik, hogy vérzik, így egyelőre a mágus nem gondolja, hogy segítenie kellene; a balliszták el tudják intézni... A résen még mindig jönnek befelé az orkok és a védők érezhetően hátrányban vannak. A mágus ekkor a botját két kézbe fogva kántálásba kezd. A harcosok között fénylények jelennek meg, akik szintén kardot forgatnak és immár valós sérülést képesek okozni ezeknek a férgeknek...*
Kalandmester
Hozzászólások száma : 218
Tárgy: Re: Stern 2016-02-21, 9:08 pm
//Mese: Lanuria védelmezője//
*Az északi torony romjai mellett egymás után érkeznek a futárok Sadir elé. A kapitány levéve sisakját, egy ronggyal törölgeti verejtékes homlokát. Nem túl jó hírek érkeztek. Egy sárkány küzd a falakon belül, a templom tornya leomlott, sok sebesült meghalt. Az orkok a város belső területeit lövik hajítógépeikkel, sok helyen kaptak lángra épületek. A kapitányi torony tetejét a sárkány leomlasztotta. A nyugati falnál egy kisebb támadást vertek vissza a védők- ez az első jó hír, amit a kapitány kap. A keleti faltól érkezett futár azonban kellemetlen hírekkel komorítja el a kapitányt. A falon ütött résen betörtek az orkok, jelenleg is komoly csata folyik. Ott Helion tartja a védelmet, ám van még egy kritikus pont. A kapunál nagy erejű ork támadás van folyamatban. A külső kaput már áttörhették, s a belsőt igyekeznek gyengíteni, a bástyára is feljutottak, de az ott küzdő tiszt még állja a sarat, habár kénytelen volt már hátrálni. Sadir kapitány ekkor indul meg az északi faltól. Vet még egy pillantást a lent ügyeskedő támadókra. Látja, hogy igyekeznek összecsatolni a rönköket, így kiadja a parancsot.* - Az íjászok csak biztos célpontra lőjenek. Hozzatok még olajat, kátrányt, bármi éghetőt. Dobjátok a fára, aztán gyújtsátok fel! *Ezzel sisakját a fejébe nyomva megindul délnek.
A kapunál a csata egyre inkább kiéleződik. Az orkok hátrébb tolják a védőket a bástyán, s hamarosan a hajítógép kezelőit is elérik. Polkin kénytelen egy lapra feltenni mindent.* - Ha a hajítógép elesik, nagy bajban leszünk. Innen lőhetik a vár többi védőjét. Vágjátok el köteleit, zsarátnokot rá! *Odalent Jozef és társai igyekeznek tartani a belső kaput, amin hangos reccsenésekkel igyekszik a faltörő kos erőt venni. Az első darabka be is repül a vár udvara fel a kapu vastag anyagából. Ork szemek pillantanak be, miközben a faltörő kos újabb lendületet vesz. A bástyán az ork túlerő, hála az átvezényelt íjászoknak is, kiket már nem lőnek a hajítógép kezelői, elfoglalják a fegyvert. A védők Polkin parancsának engedelmeskedve lángba borítják a hajítógépet. Senki nem akarja, hogy miatta valljon kudarcot a védelem.
A nyugati fal védelme visszaveri a támadókat, s Bolg kénytelen visszavonulót fújni. Azonban a csónakok, s a korábbi csónakokba visszajutó orkok nem indulnak északnak, hogy visszatérjenek a fősereghez, elindulnak a kapu felé, hogy azt támadják hátba. Wigliff Jeremyre pillant, s bólintva erősíti meg szavait.* - Jó szolgálatot tettél Sternnek. Mondd neved, hogy méltón emlékezzünk tetteidre majdan, s aztán menj, hol hasznosnak érzed magad! *Ha Jeremy távozik, akkor a fal védelme is visszatér az őrködéshez, míg Jeremy szabadon dönthet, hol kíván újra becsatlakozni a küzdelembe, egyáltalán részt akar-e még venni benne.
A sárkány tüze megtörik a Huor által emelt védőpajzson, amit a mágus kiterjeszt több védőre is. A pajzs azonban így gyengébbé is válik, s a szélein lévő katonák így is megperzselődnek, habár el nem esnek a tűztől. A sárkány támadását követően újra az orkok kerülnek előnyösebb helyzetbe. A résen ismét beljebb hatolnak, miközben Helion nem tudja honnan pótolni az elesett védőket. A mágusnak két új fénylény áll segítségére, akik közel sem akkorák, mint a Vey’na által idézett gólem volt, ám Huor mágikus ereje is fogyóban, hiszen a pajzs, és a fénylények is szépen igénybe vették azt. A két fénylény Huorral együtt lendül támadásba, miközben az orkok már feléjük tartanak. Egyikük csorba kardjával sújt Huor felé, másikuk az egyik fénylény elé tartja eddig hátán hordozott pajzsát, s annak takarásában hadonászik felé. A harmadik fejszéjét hajítja a fénylény felé, majd az egyik elesett társa kardját kapja két marokra, s indul közelebb a mágushoz és a közelében lévő harcosokhoz. Mindenkinek megvan a maga ellenfele, miközben a falon küzdők még igyekeznek a rés felé mászó ellenséget fegyvereikkel távol tartani.
A sárkányt eltaláló ballistalövedék fájdalmat okoz, s a seb is súlyosabb, mint a korábban őt érő támadás. Ubahn tűzgolyója célt tévesztve, sercegve csapódik a ballista melletti falba, s két várvédő így leli halálát a bástyán. Azonban a ballista most épen marad, miközben egy másik is célba veszi a levegőben szálló sárkányt. A leomló toronyromok már nem ölnek meg senkit, előző alkalommal a kapitányi torony anyaga elpusztított mindenkit, aki a tér azon részén tartózkodott, legyen az őr, gyógyító, vagy sebesült.
Zaricse mágusa eljut Frikkhez, az orkok hatalmas vezéréhez, s előadja kérését. Noha nem tudhatja, hányan vannak a teleportálók, mégis harcosokat kér az ork vezértől. A sötétség bizonyára fontos a Hatalmasnak, de vajon tud nélkülözni még harcosokat csak azért, hogy varázstudókkal hadakozzanak a hegyekben? Így is késésben vannak, hiszen jó lett volna már napkelte előtt bevenni a várat. Azonban, ha a felleg eltűnik, lesz még egy gondjuk, a védőkön és mágusaikon kívül….
Fridrik, aki a rúnák között tartja fenn a sötét felhőzetet Stern felett, érezheti, mint árad a mágia belőle a rúnákon keresztül a sötétségbe, s mint öregszik teste is a hatalmas igénybevételtől. Nem csak Zaricse fizet azért árat, mert létrehozta, fenntartani hasonlóan kemény feladat azt, mint felidézni. Shade, a másik mágus és Zaricse még ott állhatnak, s várhatják a támadást, ugyanis a surranó nem oly sebes, mint az várható lett volna, a többiek pedig előbb távol maradnak. A megidézett sötét lény idézőjét ismeri, ám a nagymestert nincs miről felismernie, hiszen nem adott számára mágusa támpontot, mely segítséget adott volna neki ebben. Nem része a lény Ekorinnak, egy másik sík létezője, kit mágia idézett ezen valóságba. Egyetlen segítsége van neki, s ez pedig az, hogy a felleget, nem támadják a közelében álldogáló mágusok. Az ő közelsége az, mit legelőbb jelez Shade mágiája, ha Ayda, vagy Vey’na elég ügyes, kihasználhatja az érkező sötét lény mozgását, míg rá figyelnek az ellenség mágusai, visszatérhet társaihoz. Leonidas csak az ő információik alapján tud dönteni, hogyan, s mit is tehetnek. Minden esetre kérdéseket tesz fel az információ hordozójának a felfedezett mágiáról. Miközben az ostrom tovább folyik, Frikk, Leonidas, Jeremy, és még többen mások is döntéseket hoznak meg, melyek befolyásolhatják az egész ostrom sorsát. Hamarosan kiderül, ki, milyen döntéseket hoz, s azoknak milyen hatása is lesz Stern sorsára.*
*Habár Frikk, a Hatalmas, fekete vezér a mágussal van elfoglalva, csapatai azért tovább küzdenek. A kapu bástyáját már részben elfoglalták, és most a hajítógép van soron. Látjátk, hogy az emberek megpróbálják a fegyvert használhatatlanná tenni, ezért aztán kettőzött erővel rohamoznak. Van olyan ork, aki tőrt dob a védők felé, akik meggyújtani próbálják a hajítógépet, mások pedig odatörnek. De hiába sietnek, a hajítógép lángba borul, és ez azért kudarc. Lent a kapu belső szárnyai is kezdenek betörni. Az első szilánkon már benéznek az orkok, és kettőzött erővel döngetik tovább. Ha már meggyengült a szerkezete, nem sok idő, hogy teljesen betörjék. Ha ez sikerült, akkor pedig beözönlenek majd a nyitott kapun, hogy elfoglalják a várat. A nyugati falat sikertelenül támadó Bolg és csapatai is odaérnek és elkezdik mászni a falat.
A keleti fal résénél betört orkok harcolnak az ellenséggel. A mágus újabb varázslatba kezd, aminek fénye nem kellemes azért nekik. Mégis szembeszállnak a fénylényekkel, van, aki megdobja fegyverével és van, aki pajzs takarásában támadja a másikat. A mágusra is támadnak, mostmár kettő nagy darab, fehér ork tart felé. Széles, rozsdás kardjaikkal akarnak végezni vele. Helion felé is, aki két karddal vágja őket, de csak elfáradt, és hibázik egyszer majd, és akkor lesz ott ork, aki elvágja a torkát. Most azzal próbálkoznak, hogy az alkapitány térdhajlatát verjék szét fejszéjükkel.
Ubahn sebei még véreznek és fájdalmai is egyre nagyobbak, de nem olyan kezdő harcos ő, hogy ennyivel térdre lehessen késztetni. Tesz egy kört a levegőben, s megpróbál kitérni a felé szálló ballistalövedék elől. Ha sikerül, akkor ezúttal ne tűzzel, hanem puszta karmaival támad a ballistára, de súlyos, tüskés farkával is lecsap rá, amikor már karmaival megpróbálta szétcincálni a fegyvert. Nem érdeklik az őrök fegyverei, úgy gondolja, számára nem veszélyesek.
- Nincs mágusotok, hogy az övékkel szembeszálljon? Ettől okosabbnak gondoltalak benneteket…. *Hitetlenkedik a vezér, miközben végignéz a máguson. Azt gondolta, ha Ekorin olyan erős, és okos, erre gondolt volna, hogy ha varázsolnak egy lanuriai vár ellen, az majd mágust küld oda, hogy hatástalanítsa. Elgondolkodik. Az ostromban már csak a tartalék nem vesz részt, de úgy gondolja, ha a sötétség eltűnik, nekik is rosszabb lesz. Dühös Ubahnra, mert nincs itt, hogy részt vegyen a harcban, haragszik Mordonra is, akit szintén oda tudna küldeni, ha még hűséges lenne hozzá….* - Tíz harcost kapsz. A többi kell nekünk is. *Dönt végül, és int az egyik szárnysegédnek.* - Hozz a tartalékból tíz szürke orkot!
/Zaricse/ *Kissé felnyilnak szemei a kérdésre. Majd válaszra nyílik az ajka a magusnak. - Hatalmas vezér, a mágia világa nem oly egyértelmű mint a kardoké. Egy ilyen erős mágiát megteremteni rengeteg erőbe kerül. S azt hogy fent tartsd még jobban emészti mágikus erődet. S az, hogy el is rejtsed éppen akkora mágiát igényel mint a létrehozás. A nagymesterrel hárman jöttünk csupán, én vagyok a védelmező kit segítségért küldött s idézett teremtményem épp feléjük tart, hogy védelmezze őket míg nem érek vissza az erősítéssel. Amit tőletek remélünk. *Ahogy az ork erősítést adott neki meghajol s megszólal. - Köszönöm vezér, mihamarabbi győzelmet nektek, mindannyiunk érdekében. Gyertek nem tudhatjuk mennyi idő múlva rontanak rá a védelmező fellegre. *Majd a tíz orkkal a nyomában Elindult vissza a nagymester felé.
Zaricse Shade mellett áll majd oda pillant a mágiát fent tartó mágusra. Egy mély sóhaj midőn megszólal a háta mögött ülő mágus. - Aki eddig itt volt most eltűnt... Viszont érzek még valakit aki a közelben van. *A nagyúr továbbra is mágiáját gyűjtögeti s erre fekteti minden koncentrációját, terv születik fejében több lépést is figyelembe vesz majd egy idegen fül számára ismeretlen nyelven szólal meg. Saját belső hálózatának kódnyelve. - Ahogy támadásba lendülnek húzz fel egy védelmi mezőt közvetlen körénk, a teleportálás nem kis energiába kerül. Amint az első támadásba ölik erejük javát Shade vissza kell vágnod, az utolsó pillanatig tartalékolnom kell az erőmet. Ha küldöncünk nem tér vissza időben. Sejtésem az, hogy akit az előbb éreztél az vagy ő maga volt vagy a lény amit megidézett, s most várunk bővítsd ki a kört amiben érzékeled a jelenlétüket még vagy száz lépéssel nem lehetnek messze elég rejtett helyen vagyunk ahhoz, hogy ne tudjanak kikémlelni a távolból. *A mágus így tesz s az érzékelő kör egyre tágul amíg meg nem érzi ellenfeleit. Majd Zaricse felszólal. - Menj és öld meg őket! Kutasd fel és koncold fel mind ahányan vannak! *Szólt az árnyéklénynek, akit csak sejt, hogy ő lehet hisz a küldönc az utat tiporja még az orkok felé, avagy vissza. ~Nem lehet más mint az árnyék amit megidézett... Ennyi idő alatt nem térhetett vissza s az orkok sem ostobák nekik is fontos a felleg bizonyosan nem egyedül érkezik majd. *Az árnyéklény megértette a parancsot, a sötétség neki kedvez hisz ez természetes környezete, s neki nem áll az útjába az mi az embereknek nagy akadályt jelentene. Neki áll hát kutatni ellenségét, amíg fel nem fedezi rejtekhelyüket. Ha a mágus még mindig fenn tartja azt a mágiát amivel felkutatta a mágia eredetét érezheti ahogy jobbjuk felől egy lény érkezik s megáll, kivárja a pillanatot ami a legjobb a támadásra, egyik karja hegyes tüskévé kezd átváltozni majd recék jelennek meg rajta, ha egyszer átüt a húson kifelé húzva kitépi mibe bele akad. -Nagyúr- szólal meg Shade a nyelvükön- mindent beleadva avagy csak apró mágiákkal kezdjem a csatát? - A belátásod szerint cselekedj Shade, én spórolok az erőmmel, hogy elég mágiám legyen előhozni a sötétség végtelen karjait. De abban a pillanatban mikor elég erőm lesz hozzá nem jelenthetnek gondot. Főleg hogy ennyien vagyunk.
Lehet, hogy büszke lehetnék a teljesítményemre, amivel segítettem a védőknek a falat megtartani, de azt hiszem inkább a bosszú és a túlélés érdekében tevékenykedtem. Ennek ellenére elf szokás szerint könnyedén meghajtottam magam Wigliff felé. - Jeremy Talbot vagyok, uram, de nem volt ebben semmi rendkívüli, embereid legalább ennyit tettek meg. Viszont mindenképpen éltem a lehetőséggel, hogy végre elmenjek a ruháimért és a holmimért és nem utolsó sorban a fegyvereimért. Íjam már szinte a részemmé vált, ezért nagyon örültem mikor végre ismét a kezemben tarthattam. A csatazaj szinte mindenhonnan felhangzott már, de valószínűnek tartottam, hogy a legnagyobb nyomás a kapura terhelődik, így arra indultam Mire odaértem a falakon már dühöngött a csata és az orkok egyre beljebb szorították a védőket és a kapu felől is nagy döndülések hangzottak fel, ami nem volt túl biztató. Kerestem a kapu előtt tömörülő védők mögötti nyugodtabb helyet, egy ház sarkánál és mikor a fal tetején megjelent egy-egy busa, agyaras fej, gondosan nyilat engedtem bele.
Kalandmester
Hozzászólások száma : 218
Tárgy: Re: Stern 2016-02-27, 9:42 pm
//Mese: Lanuria védelmezője//
*A nyugati falon Wigliff bólint.* - Jeremy Talbot, neved megjegyeztük, neked köszönhetően vertük vissza Stern nyugati falát érő támadását az orkoknak. *Majd még néz egy darabig a távozó tolvaj után. Ezután visszatér a fal őrzéséhez. Végigjárja a strázsákat, hiszen attól, hogy az első támadást sikerült hárítani, nem jelenti azt, hogy a későbbiekben nem ismétlődik meg. Az őrök készleteit feltölteti, az elhasznált nyilak helyére új tegezeket hozat, ha még vannak raktáron.
A kapunál az ellenség nem bírja megakadályozni, hogy Polkin parancsnok felgyújtassa a hajítógépet. Nem engedheti meg, hogy az orkok a védők ellen fordítsák, ha elfoglalják, márpedig láthatóan képtelenek megvédeni azt. Az ellenség túlereje a bástyáról lassan szorítja vissza a védőket, miközben megérkezik Jeremy is és a tegezben található nyilakkal beáll egy megfelelő pontra, hogy a falra felemelkedő orkokba lőjön nyilakat. Jól láthatóan sikerrel jár ezzel, azonban a bástya másik részén Polkin e pillanatban esik el a csatában. A belső kapu is hangos reccsenésekkel törik be. A faltörő kos feje megjelenik, s Jozef és társai hanyatt vágódnak a beroppanó kapu mellett. Az orkok, akik eddig csak ott kísérték a kaput döngetőket, most törnek be a feltáruló bejáraton. Az elsők rögtön Jozefre és társaikra támadnak, a többiek pedig a bástyát védőket támadják hátba, valamint a vár belső területei felé indulnak. Jozef jobb vállába is beléáll egy ork nyílvessző, mielőtt még kitérhetne, s az ellenség következő harcosa már előtte áll vérszomjas tekintettel nézve a katonára. Bolg és harcosai feljutnak a bástya nyugati oldalán, s felveszik a harcot az ott még küzdő védőkkel. Csak idő kérdése, hogy Jeremy is találkozzon az első ellenféllel, hiszen nyilainak száma véges, nem tarthatja fel az egész sereget.
A keleti falnál Huorra támadnak ketten. Egyik a csorba kardú, akinek vágása az elmélázó mágus bal karját sérti fel, felvágva köpenyét, s alsó ruházatát. Az egykori fehérköpenyes vére vörösre festi a ruháját. De még nincs vége, még egy ork támad rá, s ha nem lép, könnyen lehet, súlyosabb problémákkal kell szembenéznie, mint egy vágás a karján. Az eldobott fegyver elől az egyik fénylény kitér, s ellentámadása az elvakuló orkot meglepi. Hamarosan el is hullik, ám újabb lép a helyére, s ez az máris a fénylény fejét veszi szélbe kardjával. A pajzsos, aki a védőeszköz takarásában közelíti meg Huor másik megidézettjét, sikerrel jár. Fegyvere megmerül a mágikus lényben, s az lassan kihunyva tűnik el. A szőke alkapitány térdére lesújt az ork fegyver, s a fájdalomtól féltrédre rogy a hangosan felkiáltó Helion. Azonban kardja ekkor már átdöfi az ork torkát, míg másik fegyverével hárítja a mellette lévő csapását, egyúttal karját is lecsapva a támadónak. Sadir ekkor érkezik meg egy kisebb csapattal háta mögött.* - Íjászok! Lőjetek! *Huor, Helion, s a még élő néhány védő mellett süvítenek el Stern védőinek nyilai, pillanatnyi lélegzethez juttatva a fal résénél harcolókat, s a kapitány harcosaival kardot rántva máris rátámad a résen berontó újabb orkokra.
Ubahn karmai szétkapják a ballistát. Az azt kezelő katonák közül van, aki elvetődik a hatalmas ragadozó karmai elől, más kardjával, lándzsájával igyekszik megsebezni, a fegyvereik lecsúsznak a kemény karmokról, pikkelyekről. Ám a sárkány teste is fárad, vérzik, sebesült, fájdalmaktól tűzdelt, s ez nem használ manőverező képességére. Újabb lövés találja el a lényt, s ez ezúttal szárnytövébe áll bele. Megbicsaklik a levegőben a fájdalomtól, s zuhanni kezd a város belső épületei felé. Az orkok ballistái eközben még mindig lövik a vár házait, fél Stern már lángokban áll. A sárkány alatt is égő épületek fekszenek.
Frikk Zaricse mágusának végül potom tíz ork harcossal, tíz szürkével kedveskedik. Orkja rögvest elindul, hogy a tartalékból szólítson tíz harcost. Néhány perc telik el, míg célhoz ér, majd még legalább ugyanennyi, mire a harcosok csörtetve megérkeznek. Az északi hegyek szürke orkjai ők, talán jó szolgálatot tesznek majd a mágusoknak. Az út azonban eltart még egy darabig, s míg ők haladnak, odafent a két csapat még csupán keresi egymást.
Fridrik külsején mind láthatóbbá válik, hogyan emészti őt a sötétség fenntartása, s ha a rúnák nem lennének, bizony könnyen lehet, már a végét járná. Zaricse kivonva magát a pihenésből, átveszi az irányítást egy időre a védelem szervezésében. Shade megleli a két mágust, ám a surranóra nem lel rá keresése. Ki tudja, talán a kis lény olyan ügyesen tűnt el, hogy még a kereső mágia sem lelt rá. Az árnyéklény némi értetlenséget mutat. Parancsot kapott egy mágustól, aki a sötétség alatt áll, s csak az utalhat arra, hogy ő az, akit szolgálnia kellene, hogy parancsokat osztogat neki. Ez bizony lassítja reakcióját, s talán időt hagy Leonidasnak, Vey’nának, s Aydának, hogy tegyenek valamit. Mivel fegyverével húst is tépni akar, így anyagivá kell majd válnia, s ha már anyagi, éppúgy megölhető lesz, mint bármely anyagi lény. Leonidas még mindig vár a felderítőre, hiszen az ő információi lesznek azok, amik segíthetik a harcot. Ha az árnyéklényt Zaricse mégis meggyőzi személyazonosságáról, és támad, botjával kivédi a csapást, amelyet rá mér a lény, s betámasztva lábát meg is billenti az ellenfelet, lefelé a hegy lejtője irányába.*
// Ha egy kapu betörik...nem pont úgy, mint nálunk, de.... //
// A védők passzivitása bizony az ellenségnek kedvez. //
Bár nem vagyok katona és főleg nem ostrom szakértő, de az még számomra is nyilvánvaló, hogy az erőd védőit igen csak szorongatják a minden irányból támadó agyarasok. Annyian voltak, mint a sáskák és csak jöttek és jöttek, ha tízet lelöktek a bástyákról, a falakról, húsz jött helyette, mintha nem ismernének félelmet. De legalább sárkányok mag repülő város nem volt a fejünk felett. Hiába irtom a falakra feljutó orkokat, az csak csepp a tengerben és a nyilaim is rohamosan fogynak. Épp utánpótlás után indulok, hogy a falakról lehulló, szanaszét heverő holtakból szerezzek párat, mikor hatalmas reccsenéssel megadja magát a kapu és, mint az áradó víz zúdul be az így keletkezett nyíláson a felbőszült ellenség. Azonnal összecsattannak a védőkkel, akik fogcsikorgatva próbálják megállítani őket. Nem sokkal mögöttük helyezkedek el és kissé behúzódok két épület közé. Amíg tart a készletem, ami már nem sok, talán ha öt vesszőm maradt, azokat még megfontoltan ellövöm, aztán kardot kapok a kezembe és azokra vadászom, akik áttörik a védők vonalát, ki- kicsapva rejtekhelyemről és az előttem, a harc hevétől elvakult agyarasokat támadom. Azt hiszem nincs nagyon hová nagyon visszavonulni, mindenfelől harcok zaja hallatszik a fülembe.
*Miközben a tíz szürke ork elindul az ekorini mágussal, Frikk már újra az ostromra figyel. A kapunál látja, hogy hirtelen meglódulnak a csapatok a kapu felé. Ez jelenti azt számára, hogy betörték végre a bejáratát Sternnek. Vörös szemeiben öröm és izgalom vegyül. Szívesen ott lenne most ő is, amikor a dicsőséges pillanatban a sereg bejut a várba. Biztos benne, hogy innentől már nem lesz esélye arra a védőknek, hogy megvédjék a várat. A bástya tetején magas lángok csapnak fel, ott felgyújtottak valamit. Nem bánta volna, ha a hajítógépet tudják használni. Most úgy gondolja, hogy az ég, és így nem tudják majd segíteni a betört orkok támadását a hajítógéppel. A kapunál az orkok közül van egy, amelyik felfedezi a rejtőzködő Jeremyt és van olyan büszke, hogy egyedül indul el. Csak egy harcosról van szó, úgy gondolja, hogy könnyen legyőzi majd a nyápicot. Pajzsát maga elé fogja, másik kezében pedig vértől vörös kardját markolja.* - Átküldelek a halálba! *Sújt le Jeremy mellkasa felé, de közben figyel arra, hogy a pajzzsal védekezni tudjon, ha a nyápic mégis kivédené a támadást. Bolg és harcosai még a falon harcolnak a védőkkel.
// Helló Jeremy! Remélem, értékeled, hogy veled is foglalkozunk én és az orkjaim! Very Happy //
A Huort megsebző ork harcos elvigyorodik. Foghíjas mosolya mögül azonban újra támad. Nem is tűnik olyan veszélyesnek ez a mágus. Az egyik fénylény ugyan győz, de van ott még elég ork, és a másik már legyőzi ellenfelét. Az újabb ork a megmaradt fénylény feje felé sújt. Az a célja, hogy lefejezze a lényt, látta, hogy a társa is képes volt megölni, azt gondolja, hogy neki is sikerülni fog. Helion maga is hősiesen harcol, de ez az orkok szemszögéből inkább tűnik kemény ellenállásnak, mint hősiesnek. Legyőzi ellenfeleit, és ráadásul nyilak sorozata vadássza le a résnél betört harcosok jó részét. Az erősítés nem a legjobbkor érkezett, a kapitány és csapatai kisegítik a mágust és az alkapitányt is. De vannak még ott orkok, a résen már támadnak is újra.
// Üdv neked is, Huor! Very Happy //
A sárkány sikeresen rombolja le a ballistát, és a szánalmas emberek sem tudják megsebesíteni a kis fegyvereikkel. Nem úgy a másik ballista. Ubahn testébe fájdalom hatol és összerándulva kezd zuhanni. Sebesült szárnytöve nem tudja megtartani a levegőben, de minden végtagjával és megmaradt szárnyával is azon van, hogy lassítsa az esést és tompítsa. A lángoktól nem fél, de az épületre így is rázuhan. Ha az összeszakad alatt, akkor egy rövid ideig még ott pihen, és ha nem tört el semmije, akkor hamarosan megemelkedik a tűzben. Az istenek legyenek kegyesek azokhoz a kétlábúakhoz, akik most az útjába kerülnek! Fogaival rántja ki a ballista lövedékét szárnya tövétől, de biztos benne, hogy most nem fog újra a levegőbe kapni. Dühös, mérhetetlenül dühös.
*A mágus egy pillanatra elveszti a koncentrációját és az egyik ork már meg is sebzi a karját. A fájdalom alig érződik csata hevében, azonban a mágus tisztán érzékeli, hogy megsérült. Huor kardjával az őt megsebző ork arca felé szúr.*
//Színtiszta mágiából álló lényre nem hiszem, hogy bármilyen hatással is lenne egy egyszerű ork fizikai természetű támadása, de ha a mesélő így látja jónak...//
A sziklák között bujkálva várja a fejleményt a hármas. Ayda fél és nem tudja, hogy mi haszna lehetne neki most itt, hiszen a mágiához vajmi keveset ért - sőt, inkább semmit. Ő nem érzi a sötét lényt, ám szemei kicsit élesebbek, mint az embereké, mágusoké. Egy kiszögellésre felmászva veszi észre a hatalmas monstrumot. Lábai alatt repednek a kövek, sziklák, pofájából pedig erőteljes ordítást vernek vissza a sziklák. A szőke kislány dermedten figyeli a lényt. Még soha nem látott ilyet, és fogalma sincs, hogy mi is az az "ez". Lefelé pillanatra keresi a két felnőtt tekintetét. Bizonyára ők is hallották a kiáltást. - Egy hatalmas szörny tart felénk. Mit... mit csináljunk? - remeg meg a kislány szája. Most a férfire néz, valahogy őt tartja határozottnak és vezető típusnak. Visszafordul a lény felé, aki furcsán füstszerűnek tűnik. Összeszorítja a szemét a kislány és igyekszik még több részletet kivenni belőle. -Vey'na! Szerintem ez.... füst - suttogja a kislány a nőnek. Látta már, hogy milyen fénymágiákat használ a nő, és hát... A füstöt meg a sötétséget elűzi a fény, nemde? - Közelebb megyek! - suttogja ismét a kislány és mielőtt a két felnőtt többet mondhatna, gyors léptekkel, ugrásokkal tűnik el a szöszi a szemük elől. Igyekszik gyorsan, mégis észrevétlenül mozogni. Maga mögött hagyja a sziklákat, ahol talán a nyakát is kitörhetné, de ő rendületlenül halad előre. Néhol megkarcolja a kezét, halkan nyüsszent egyet, de tudja: fontos feladata van, most nem állhat meg sírni holmi vágások miatt. Hatalmas akaraterő van ebben a kislányban és a tudat, hogy ő most valami fontosat tesz, viszi előre apró lábait, amik habár egyre jobban fáradnak, még másznak, másznak a sziklákon. Egy helyütt visszapillant, ám már nem látja társait. Félelem ereszkedik pici szívére, de megy tovább. A mágus érzett itt valamit, tehát kell lennie itt valakinek. A lényt igyekszik kikerülni, és szinte biztos benne, hogy a nagy monstrum nem fogja őt észrevenni. Kicsit meg is kerüli őt és igyekszik arra tartani, amerről jött. Hiszen valahol ott hozhatták létre. Vey'na lovagja is ott jelent meg előttük, nem messze. Néhány sziklát maga mögött hagyva a kislány egy kiszögellésről pillant kifelé, hogy körbenézzen. És ekkor meglátja őket. Meglátja a két mágust, akik nagy koncentrációban vannak és egy harmadikról beszélnek. Ayda hegyezi éles füleit, és igyekszik kihallani mindent, ami fontos lehet. Egy pillanatig még kivár, de úgy érzi, elég információt tudott meg ahhoz, hogy ez a segítségükre legyen. Piheg néhányat, ám eszébe ötlik egy gondolat. Soha nem ölt még, nem is szeretne, de úgy érzi, hogy ez a jót szolgálja. Előkapja apró kését az övéből, amit neki szántak, majd céloz és igyekszik belehajítani Zaricse mellkasába a kést. Már fordul is meg, és habár hallja a kést süvítését, hogy talál-e, arra már nem figyel. Gyorsan indul vissza a sziklákon. Egy ösvényt találva huppan le a földre és futni kezd, gyorsan szedve apró lábait. A monstrum is úgy tűnik, hogy ezt az ösvényt választotta, majd a kislány hamarosan átrohan a lény lábai között, majd eltűnik a sziklák rejtekében. Kérdés, hogy a lény elég értelmes-e ahhoz, hogy ne csak egy apróbb élőlénynek nézze a lányt. Minél gyorsabban igyekszik visszaérni a felnőttekhez, hogy beszámolhasson nekik nagy lihegések közepette, hogy mit látott és hol. Elmeséli, hogy látott két embert, akik nagyon koncentráltak és hogy egy harmadik is hamarosan visszatér hozzájuk. Az infó lehet, hogy kicsit elkeveredett út közben, de a lényeg: - Tudom, hol vannak! - súgja a kislány izgatottan, bár nem biztos benne, hogy hárman már el tudnak jutni odáig
Feszülten várakozunk, hogy mit tesz Ayda, aki hirtelen egy közelgő fenevadra figyelmeztet minket, s végül elindul a vadonban. Még utána sem tudok szólni, azonban ha valami tényleg felénk tart, jobb ha nincs körülöttünk. A botom alsó végét a földre teszem magam elé, két kézzel megfogva. A varázslatom csendes lesz... Némán, szememet behunyva koncentrálok, picit belefúrom a földbe mágusbotom végét, s abból 10 vékony fényszál indul ki, mintha csak a bot gyökerei volnának. Apró idézés, kevés erőbe kerül, de ez csak egy első lépést. Egyik kezemmel elengedve a botot előre nyújtom, s ujjaimat mereven széttárva indítom a föld alatt láthatatlanul az apró, fényszalagokat, melyek mint kígyók terjednek szét körülöttünk. A lény és a saját kisugárzásainknak hála nagyon kell koncentrálni a legapróbb mágiaszeletre is, ha észre akarják venni a vékony, hosszas fénycsíkokat. Nem küldöm őket messze tőlünk, egyik vége a környező fák gyökereinél állnak meg, míg közelebbi végük talán egy lépésre a Leonidastól és tőlem.
Ayda visszatér, s habár nagyon hadar, annyit ki tudok venni, hogy hányan vannak ellenünk, s hogy a kislány tudja, hol vannak.
Ha a sötét lény támad, s a pyromancer kivédi a támadást, már nem is kell több, reflexszerűen lendítem a sötét lény felé a kinyújtott kezem, s szorítom ökölbe. A sötét lényhez legközelebb lévő fényszálak (nagyjából 3-4) egyből kikúszik a földből a támadóra, s először mintha kígyók lennének, karjaira, nyakára, keresztben testére simulnak, s végül láncokká formálódva próbálják lekötni a lényt. Ekkor helyezek csak valamivel több erőt a varázslatba, s csak ezen fényszálakba, hogy időt adhassak Leonidásnak a kitérésre, és támadásra, miközben Aydát bujkálásra utasítom határozott, de nem hangos hangos.
Kalandmester
Hozzászólások száma : 218
Tárgy: Re: Stern 2016-03-06, 2:28 pm
//Mese: Lanuria védelmezője//
*A vár kapujánál betört a támadó sereg. A kapu romjai közül visszahúzzák a faltörő kost, miközben a sereg többi része beözönlik a keletkezett bejáraton. Stern védői, akik a közelben tartózkodtak, s nem a bástya tetején küzdöttek az oda feljutó orkokkal, mind szembeszállnak az ellenséggel. Azonban a kapun bejutók csak rövid ideig vannak számbeli hátrányban, pillanatok múlva már elegen vannak ahhoz, hogy áttörjék a kapu mögött keletkezett védvonalat. A támadók a kaput korábban tartó védőkre törnek, s bár azok többeket is megölnek, egymás után esnek el. Jozef karját is eléri az egyik baltának a csapása, s fegyvert tartó keze így erőtlenül hanyatlik le, majd a balta újabb csapása a fejét éri. Elsötétül a világ a katona előtt, ki maga is a bérgyilkosok klánjából épült be a sterni végvár védői közé, ki tudja, feláll-e még, vérző fejjel, vagy lent marad a berohanó ork lábak között? Jeremy nem messze a kaputól állt be célba lőni íjával, azonban kifogyó készleteit már nem tudja feltölteni időben, s maradék öt nyilát ellőve, immár karddal száll szembe a védővonalon áttörő orkokkal. Egy közülük kardjával támad rá (Frikk orkja) és sújt a tolvaj mellkasa felé. Ha a félelf nem vigyáz, könnyen vörösen felnyíló mellkasa lehet az utolsó, amit lát. Ha sikerrel kivédi a támadást, látnia kell, hogy a kapu védői nem tudják tartani a vár ezen részét. Erősítésre lenne szükség.
A keleti fal résénél küzdők Sadir felmentő erőinek hála, kezdik visszaszorítani a résen betörő orkok csapatát.* - Olajat a rés elé, aztán gyújtsátok meg! A tűz majd feltartja őket egy darabig! *Ordítja a kapitány. Véres kardját épp ekkor húzza ki az egyik ork testéből, lábával rúgva le a pengéről a holttestet. Heliont két katona támogatja távolabb a csatától, de az alkapitányt a szíve húzza vissza a harcba. Huor, a mágus is megsebesült, habár a csata hevében nem érzi még a fájdalmat. Szúrása még azelőtt talál, hogy a kapitány íjászai leszednék az orkot előle. A fénylény még harcban áll a résen bejutó orkokkal, s a kapitány és harcosai vonalában, velük együtt tör előre. A mágus dönthet, hogy ellátja előbb sebét, vagy máris újra beleveti magát a küzdelembe.
//Huor: „A mágus ekkor a botját két kézbe fogva kántálásba kezd. A harcosok között fénylények jelennek meg, akik szintén kardot forgatnak és immár valós sérülést képesek okozni ezeknek a férgeknek...*” nem írtad, mire képesek, nem írtad, hogyan harcolnak, csak idedobtál két sorral két mágikus lény, akik aprítani kezdik az orkokat karddal. Leginkább úgy lehet értelmezni, hogy ha aprítják, akkor fizikailag teszik, tehát legalább részben maguk is anyagi lények, márpedig ha azok, az anyagi fegyverek is hatnak rájuk. Legközelebb legyél szíves az általad megidézett lényekről jobb leírást adni, még jobb, ha jelen is vagy, és leírod, hogyan tesznek, és mit tesznek!//
Ubahn, a sárkány eközben a lángok között hever, ahová zuhant a találat után. A ballistát végül fogaival rántja ki és bár a lángok nem sértik meg pikkelyeit, s vastag bőrét, sebeinél bizony sercegve kap lángra a hús, s a vér. Látták néhányan az oda zuhant sárkányt, ám lefelé a ballisták nem tudnak lőni. A sárkányra azonban a környező házakból hajigálni kezdenek mindent, amit tudnak a környező lakók, katonák. Serpenyők, kések, fejszék szállnak felé, s pattognak le róla. Azonban akadnak bátor katonák, akik már hosszú nyelű, hegyes lándzsákkal közelítenek a fenevad felé, hogy megmártsák testében a fegyvereket. Másvilágra akarják küldeni a bestiát mielőbb.
Leonidast és Vey’nát Ayda figyelmezteti az árnyéklány közeledésére. Aztán a kis surranó sietve, s igen bátran közelebb óvakodik a sötétség forrásához. Megpillanthatja a három mágust. Fridriket, aki a rúnék között egyre fogyatkozva tartja fenn a felleget, Zaricse nagyurat, Ekorin urát, s a mágust, aki mellette áll. Ayda kése átsüvít a levegőn, s vészesen közeledik Zaricse mellkasához. A kis surranó eközben hátat fordítva iszkol elfelé, vissza társaihoz. Ayda két mágusról számol be, s egyről, aki még közelít. Leonidas nem tudja, hogy melyikük tartja fenn a varázslatot, amivel sötétségbe borította Sternt, ám ha a harmadik is visszatérőben, akkor mielőbb támadniuk kell, míg az erősítés vissza nem tér. Aggodalomra ad okot, hogy visszafelé tart, tehát valamiért el kellett mennie. Veyna varázslata hatásos a lény ellen, s az a testére tekeredő fénykígyókra fájdalmas ordítással reagál. Karját fogazott karddá alakítva igyekszik levágni őket magáról, miközben a vörösköpenyes a lény oldalába kerül. Belép a méretes teremtményhez, s csípőjével, lábát betámasztva kibillenti azt egyensúlyából a lejtő irányába. Az árnyéklény elterül a földön, miközben a vörösköpenyes botjának végével döf az arctalan árnyéklény nyaka felé. A bot vége a mágus szavaira kékes lángba borul.* - Lignum flammae! *A fénylő bot elmerül az árnyéklény testében, s a kék fény a rajta tekergőző fénykígyók között látszik feltűnni, s szétveti a megidézett teremtményt. A két mágus így elindulhat a felleg forrása felé. Az orkokról azonban, akiket Frikk adott mellé, Ayda nem tett említést eddig.* - Míg a harmadik vissza nem tér, kell rajtuk ütnünk! *Néz a mágus a mágusnőre. Indulhatnak is, s könnyen lehet, a surranó is velük tart majd.*
/ Bocsánat a kimaradásért/ * A tőr repül s egyenesen a nagymester mellkasa felé tart, majd megáll s a levegőben marad, egy ideig ott is marad majd Zaricse megfogja ujjaival s biccent egyet a vedomezőt fent tartó mágusnak. Majd kicsit jobban szemügyre veszi a tőrt. Vékony szőke hajszál van rácsavarodva a markolatra. - Hmm érdekes, erőtlen támadás fizikai kísérlet Ennyire elkeseredettek lennének... *Megfogja a tőrt a tenyerébe helyezi s a pengére helyezi a hajszálat. S halk szavakat kezd suttogni. - Nagyúr mégis mire készül? - Megátkozom a támadót, saját barátaban látja majd ellenségét, ez egy nagyon gyenge átok kevés erőt vesz igénybe s a hajszál tulajdonosa saját barátainak életére tör majd. - Meglehetősen álnok terv nagyúr. - Bizonyára egyszer nagyon nagy... Lényegtelen... * Tovább várnak hát a négy mágus viszont az ki fent tartja ezt az erőt arcán már kiül a fáradtság jele, látni rajta, hogy nem húzza már sokáig, talán órákig képes még de az is lehet, hogy már csak percei vannak hátra. - Hogy bírod?- kérdezi meg a nagyúr. - Ameddig az élet el nem hagy addig bírom nagyúr. - Ne beszélj botorsagokat, az orkok miatt egy Ekorin sem fog hullani. * Közben az ork erősítés is közelít s már az idéző helyen járnak. - Gyerünk! Ha elkésünk mindegyikünk vezére elbukik! * Sürgeti az orkok menetét.
/ Jozef/ * Egy kar ragadja meg őt majd segíti fel. Hangokat hall azt se tudja merre van vére szemébe folyt. S csak azt érzi hogy segítséggel bár de hátrálni kezd. - Jozef! Jozef! Fogd a kardod! * Ekkor tér vissza minden, s markol rá a kardra. Látása nem éppen kitűnő de most hátrébb került a védők soraiban. Szerencséje volt, bár nem tudja ki volt az akit most hősének nevezhet.
A kapu betörése már senkit nem ér váratlanul és bár a védők igyekeznek felkészülni a betörők fogadására, mégis képtelenek ellenállni az egyre fokozódó nyomással, amikor a résen bezúdul az ellenség, hiszen azok nem fogynak el, hanem egyre többen nyomulnak be és az erőd védő meg egyre csak hullanak el. Véres harc kezdődik és az én nyílvesszőim száma is véges, meg aztán nem is lehet már megkülönböztetni az egymásba gabalyodókat ahhoz, hogy biztosan lehessen célozni, még ha tudnék is tartalékot szerezni. Nincs hová menekülni, mindenhol harcok zajlanak, így kardot veszek a kezembe és azzal igyekszem tovább ritkítani az agyarasok sorait. Amíg lehet maradok takarásban és onnan, lesből indítom a támadásaimat, de hamarosan felkeltem egy ork figyelmét, aki öles létekkel indul meg felém és vicsorából arra következtetek, hogy nem gratulálni akar az eddigi teljesítményemhez, amit közelebb érve nem is rejt véka alá. Sajnos a pajzsával előnyt élvez velem szemben, de én abban reménykedek, hogy mozgékonyabb vagyok. Nem sokat habozik a mellkasom felé vág, mire én hátraugrom, eszem ágában sincs erővel megakasztani a kardját, de aztán a pajzstartó kezére eső oldala felé vetem előre magam és alacsonyan támadok, a lábára, igyekezve elvágva inait, de lendülök is tovább, hogy lehetőleg a háta mögé érkezzem. - Büdösszájú, táncolunk?
*Az ork harcos Jeremyt támadja kardjával, az a célja, hogy felhasítsa az elfet. Nem tervezi hosszúra a harcot, hamarosan vége lesz neki, így gondolja. Tovább akar befelé haladni társaival, hiszen az ellenség, a vár védői visszavonulóban vannak. A győzelem ízétől pedig nem akarja megfosztani magát. Ahogy a Jeremy legyőzéséből fakadóétól sem. Az elf azonban kitér előle és a pajzs takarásából akar a lábára támadni. Az ork sem rest azonban, mivel eltáncolni nem tud, kardjával hárítja a csapást. Egy rinocérosz kecsességével fordul meg Jeremy után, azonban elvicsorogja magát. Ha az elf hátranéz, azt láthatja, hogy a háta mögött ott van egy rakás támadó még. Ellenfele, az ork harcos a kapu felől érkezett, s így a háta mögött csak újabb orkok jönnek.* - Ez lesz a te haláltáncod!
A csapatok törtetnek befelé és vagy megölik a sterni katonákat, vagy pedig hátrébb lökik őket. A bástyára is felmásznak, a falakra is belülről, hogy megöljenek rajtuk minden védőt. A Jozefet hátrarántó társ is láthatja, hogy csak törtetnek feléjük az orkok. Nem tart ez az ostrom már túl sokáig.
A keleti falnál a kapitány érkezése felborítja a tervet. Frikk nem látja, mi folyik a váron belül, de úgy gondolja, lassan neki is ideje lesz bejutni oda, s ölni egy keveset. Megpörkölődött bőre már égni kezd, és jól is esne egy kis vérontás. De tudja azt is, hogy innen tud jobban irányítani. A nagyobb baj, hogy a keleti fal résénél kifelé hullani látja a katonáit. Ez csak azt jelenti, hogy az ellenség kiverte őket a vár belsejéből.* - Akik a legpontosabban lőnek! A hajítógépeket a falon túlra irányítsátok, de a legközelebb a falhoz. Belülről essenek le a lövedékek! *Ordítja magából kikelve. A keleti falon elvégzett munka most veszik kárba éppen. Nyála fröcsög ordítása közben.
Ubahn felbőszülve ordítja el magát, amikor a semmire való kétlábúak mindenféle szemetet hajigálnak hozzá. Az mégse járja, hogy ezeket ne torolja meg. Tűzcsíkot okád a környező házakra. Ha ő tűzben van, akkor élvezzék a többiek is. Sercegő, égő sebei nagy fájdalmat okoznak neki. Mancsával csap a lándzsával közelítő katonák felé. Persze megvárja, hogy elég közel érjenek hozzá. Farkával is csapkod, és még ott vannak a fogai is. Nem olyan ellenfél, akit érdemes lebecsülni.*
*Talált... a fájdalom lassan utat tör a mágus elméjéhez, mint ahogy a vérfolt is terjedni kezd a ruháján. Huor kihátrál a küzdelemből, hogy ellássa a sebét. Köpenyéből leszakít egy kötözésre alkalmas darabot, majd egyik zsebéből egy alkoholt tartalmazó fiolát vesz elő, amivel fertőtleníti a sebet. Mindeközben az egyik ork elpusztítja Huor egyik harcosát. Minden bizonnyal mágikus képességei lehettek, máskülönben egy egyszerű kard nem lenne képes kárt tenni a fényben, csupán átsiklana rajta. Az orkok egyébként sem bírják elviselni a fényt, így ha Hour másik harcosának kardja (ami szintén fényből áll) akár csak érintkezik egy orkkal, azt azonnal megégeti. A kapitány érkezése az erősítéssel a legjobbkor jött. A mágus, amint végez a sebének bekötésével, ismét beleveti magát a harcba, hogy mielőbb visszaszorítsák a résen behatoló orkokat.*
//Elnézést, azt hittem nem kell ilyen triviális dolgokat magyaráznom a hsz-emben, mint hogy a fényben fizikailag nem lehet kárt tenni (noha "anyagi" természetű), illetve, hogy egy "fénykard" hogyan és miért tud kárt tenni egy orkban. Bocs a kellemetlenkedésért, legközelebb alaposabb leszek. //
Kalandmester
Hozzászólások száma : 218
Tárgy: Re: Stern 2016-03-13, 2:36 pm
//Mese: Lanuria védelmezője//
*A sötét felleg forrásánál Zaricse átka hatni kezd. Ayda szemét furcsa köd lepi el, s bizalma társaiban egyre csökken. Tán árulónak hiszi őket, tán valamiféle sötét szörnyetegnek, lényegtelen. Vey’na és Leonidas ha nem gyanakszik, a gyermek lepheti meg őket az árnyéklény legyőzése után. A vörösköpenyes mágus botját kirántja a földből, mibe vége az árnyéklény végét követőn merült, s felfelé pillant, honnét nem is oly régen a surranó érkezett, s ahonnét az előbbi sötét lény is támadott. A fehérköpenyesre pillant, miközben a surranót, úgy gondolja, biztos helyen hagyhatják itt.* - Itt az idő, mágusnő! Most kell megindulnunk. *Az orkok csapatai sietve közelednek ugyan, de még nem értek vissza. Fridriket nem számolva így Zaricse és Shade állnak csak a felleg, s a két sterni mágus között. A negyedik mágus még visszafelé tart az ork erősítéssel.
A kapunál nagy nyomás nehezedik a védőkre. Sokan elesnek a jó sterni harcosok közül, ahogy Jozef is megsebesül. Kis híja csupán, hogy nem marad ott az orkok martalékául. Bajtárs emeli fel, s téríti magához, majd vonja a katonák védővonala mögé. Látása csak lassan tisztul ki, s ha ez megtörténik, érzi, milyen erőtlen maradt fegyvert tartó keze, s hogy zúg feje is sajogva. Bizony az ork fegyverek megtették a magukét. Nem pihenhet sokáig, társainak hamar nekiront a túlerőben lévő ellenség, s csakhamar újabb ellenféllel kerül szembe. A szürke ork jobbjában csorba kardot, baljában egy láthatóan embertől zsákmányolt tőrt tart. Így ront a sebesült katonára. Az elfoglalt kapu környékét vér borítja, s a megnyílt úton áramlanak befelé a vérszomjas támadók, akiknek egyetlen céljuk van csupán, hogy elpusztítsanak minden életet Sternben. Jeremy sikeresen tér ki az ork támadása elől, majd az ork is jól hárítja ellentámadását. Két különböző stílus csap össze. A nyers erő, s brutalitás, a tolvaj könnyed, hajlékony mozgásával és gyorsaságával szemben. Azonban egyvalami az orknak kedvez. Jeremy valóban közé és a többi támadó közé került, így bizony ajánlatos lesz hátrafelé is figyelnie, mert ez a népség nem a becsületéről híres. Már feni fogát rá két másik ork is, két fehér, akik még nagyobbak, mint mostani ellenfele. Támadásba is lendülnek, ha sokáig habozik, hogy hátulról döfjék át, egymással versenyezve, kinek a fegyvere éri előbb az elf testét.
A keleti fal résénél, amíg Huor sebét látja el, a kapitány, az érkezett friss erőkkel együtt hátraszorítja az ellenséget. A mágus ezután csatlakozik újra a harchoz. Sadir arancsára rövidesen az eddig kifelé öntögetett, forró olaj ömlik a holtakra, s kövekre, amik a rés környékét borítják. Van, ki fáklyát is hajít rá, s a feltörő lángok elől a sterni védők befelé, az orkok pedig kifelé hátrálnak. Akad olyan is, aki lángolva hull le a vár alatt hömpölygő Hajnal vizébe. A fénylény tétlenül áll meg a tűz mellett, kardját leeresztve. Helion, az alkapitány eközben a fal mellé roskadva ül. A lábát ért sérülés rendesen megzúzta térdét, s nemigen tudja már használni a harcban, hacsak nincs valaki, aki helyre tudná tenni a sebesült végtagot. Fogát összeszorítva ül a földön. Sadirhoz akkor érkezik egy katona futva, amikor Frikk parancsára a hajítógépek a fal közvetlen környezetét kezdik el lőni. Nem mindegyik pontos, van, amelyik ork támadókat talál el a falon felfelé mászva, és van, amelyik magasan a védők feje felett száll át. Azonban vannak olyanok is, amelyek pontosak, s a fal belső oldalán hullanak rá a védőkre. Huor, Helion és Sadir is kereshet fedezéket a rájuk hulló ork lövdékek elől, melyek hangos robajjal roppannak szét néhány katonát rövid úton küldve Dremerhez. A futár a kapitánynak újságolja, hogy az orkok betörtek a kapun, s a védelem kevés ott, hogy feltartóztassa őket. Látszik, amint Sadir homlokát ellepi a verejték. Fejét csóválja, de többet nem mutat az elkeseredésből.* - Fegyverezzétek fel a civileket. Nincs más választásunk, nekik is harcolniuk kell. Az életük a tét… *Egy katona rögvest elindul, hogy érvényt szerezzen a kapitány parancsának. Sadir maga jó néhány emberével a kapu irányába indul. Még hátrapillant a mágusra.* - Velünk tartasz, mágus? Talán épp a halálba menetelünk….
*Ubahn csapásai gyorsan megmutatják a katonáknak, nem szabad még a földre küldött sárkányt sem alábecsülni. A karmok, a fogak többüket is szétszaggatják, vagy egyszerűen eltörik a lándzsákat. Farka a falhoz ken egy támadót, aki elég óvatlan volt, hogy hatósugarán belül legyen, amikor meglódul. Tüze elől az eddig bátran hajigálózó helyiek visszaugranak, de így is van, aki lángolva esik le a tetőről, vagy hull ki az ablakon. Azonban már készülnek ellene a harcosok. A lángok fényében gerendát hegyeznek ki, s edzenek a tűz lángjában egyre keményebbre. céljuk nem titkoltan az, hogy valamelyik sebbe mártsák, s azon keresztül okozzanak komolyabb sebesülést a sárkánynak. Meg is lódulnak, oldalirányból, hogy szárnya tövét ért sebénél próbáljanak minél mélyebbre hatolni a testébe a hegyes gerendával.*
// Hangulatcsináló - időben már kicsit meghaladtuk a videót, a háború már kitört és zajlik egy ideje, de a mondanivalója még most is igaz. //
/ Jozef/ * Hiábavaló volt kimenteni, hisz alig pillanatokkal később már új ellenfél akad. Aki láthatóan jobb állapotban van mint a fiatal katona. Fejéhez ér majd véres kezét szeme elé helyezi. Halkan megszólal, magában mormol valamit. Kezét előre nyújtja majd egy apró fekete tövis jelenik meg tenyerében. - Nem sokat tehetek már értetek barátaim, hát legyen ez a végső haláltánc utolsó felvonása.... Vedd az életem hatalmas Dremer! S add érte óvó fekete köpenyed. Fekete tövisek! * Minden erejét e utolsó megmozdulásba fekteti, tenyeréből egy hosszú fekete tövis indul ki mi átszúrja az orkot ki előtte áll, majd a betört kapu irányába fordul. S Jozef tervei szerint ezzel a tettel próbál meg kis időt nyerni. A tövis szaporán kezdi behalózni a kapun a rést, Jozef ezt már nem láthatja varázslata mennyire volt képes vissza tartani az orkokat, de a fekete tövisek kiket megvágnak meg is fertőznek. Szemükre homály borul majd, mintha csak Dremer világában kószálnának. Majd Jozef utolsó lehelletét is kiengedi, s eljő érte maga a nagy kaszás.
/ Szeretném kérni hogy a mese végéig ne toroljetek ezt az accot h Zariekat tudjam folytatni. R I P Jozef/
/Zaricse/ * Várnak Továbbra is, de nem jön az ellenség. - Nagyúr talán arra játszanak, hogy az unalomba haljunk meg. - Hahaha, Shade ... Humorodnál vagy látom, szerintem egyre Közelebb jönnek. Látod a tőrt is elhajtotta valaki. Aki most minden bizonnyal azon gondolkozik... Hogy ölje meg társait. *Shade bólint egyet majd hallgat, fülel hátha kineszeli honnan is jön az ellenség.
- Gyerünk orkok igyekezzetek! * Már el is hagyták azt ahol megidézte teremtményét, s már nagyon is közel járnak a nagymesterhez.
Nem terveztem hosszúra nyújtani a beözönlő orkok által elárasztott kapunál való tartózkodást, de mivel kiszúrt magának egy ocsmány agyaras, így kénytelen voltam felvenni vele a harcot, ahogy a kapu védői is állták még a sarat, bár lassan legyűrte őket a fokozódó túlerő. Nem vagyok kiváló közelharcos, addig volt jó, amíg nyilaimmal ritkítottam az orkok sorait, de azért nem is adom magam olyan könnyen, hogy egy csapással leteperjen vicsorgó ellenfelem, akit láthatóan szavakkal is fel lehet húzni. Ez nekem csak jól jön, hiszen így a higgadtságából is valószínűleg jócskán veszít és még azt a csepp eszét sem használja, amilye van, csak beleakar döngölni a földbe szimplán az erejével. Hamar rájöhet, hogy én vagyok a gyorsabb, hiszen pillanatok alatt már a hátába kerülök, de sajnos hárítja első kardvágásomat, azonban magamnak is rá kell jönnöm, hogy ha itt maradok, akkor hamarosan már nem csak vele, hanem még legalább két másik, még nagyobb társával kell felvennem a kesztyűt, ami csak rosszul végződhetne számomra. Nem óhajtottam bevárni őket, ezért egy gyors bukfenccel igyekeztem kibújni a harapófogóból, majd nekifutásból a házfalon pár lépést felszaladva vettem lendületet, hogy a sikátor másik oldalán lévő tetőben megkapaszkodhassak és a tolvajként használt mágiámmal, amivel a mászást könnyítem meg, feljussak a háztetőre. A keskeny utcát átszelve, azért még oldalra suhintok a vérszomjas ork feje irányába, hátha sikerül lenyesnem belőle egy darabot. - Ahhoz te nem vagy elég kecses partner, ahogy a barátaid sem! – vetem oda neki. A háztetőről még megdobálom a két közeledő fehér orkot cserepekkel, kicsit hergelve őket, aztán a tetőkön keresztül próbálok egérutat nyerni. Ha nem jön közbe semmi kicsit arrébb lemászom és próbálok újabb adag nyílvesszőhöz jutni, hogy ismét felvehessem a harcot a hátráló védőkkel és a kapitány vezette erősítéssel együtt.
*Északon, a hegyeknél futó orkok hangos csörtetéssel másszák a mágussal a sziklákat. Közelednek, valóban, de ha nem lenne szövetségesük az álnok kígyó, biztos, hogy már feltrancsírozták volna a nyápicot. Így meg csak csörtetnek vele a sötétség forrása felé. Éjszaka azért nincs, a nap fénye is látszik, de szerencsére távol van tőlük, jó nekik a sötétség.
A kapunál az ork nem gondolja, hogy Jozef ellenfél lenne. Látja, hogy a katona már sebesült, így könnyedén fejezi be, amit már elkezdtek és végzi ki a sebesültet. A többieknek sem lehet túl sok esélyük, akkora a túlerő. Jeremy a hátába kerül az ork harcosnak, de nem szerencsés ez neki és ellenfele magabiztos vicsorral néz rá. A bukfenc közben még utána suhint az elfnek, aki természetesen kigurul a vágás elől, és még egy falra is felmászik közben. A felé vágó kard elől visszahőkölve tér ki a harcos, majd csalódottan üvölt utána, addigra mellé érő két társával.* - Gyáva! Fuss csak, majd lesz más, aki megöl! *A cserepek elől karjukkal, pajzsukkal védekeznek, de azok azért így is keményen koppannak rajtuk. A harcos erre tekintettel indul el a sikátorba. Az elé kerülő katonákat két társával levágják. Próbálja nem nyom elől veszíteni a gyáva, csont és bőr ellenséget.
Frikk odakint csak azt látja, hogy a kapunál egyre nagyobb részén a falnak, már csak emberi hullák hullanak lefelé. Van, amelyiket lábbal rúgják le ork harcosai, és van, amelyiket felemelve dobják le. Ezek aztán vagy a parton, a kapu sáncánál, vagy a fal alatti vízbe csobbannak. Győzelmi jelek ezek.
A keleti falnál látja a rést és nem örül neki. Ott orkok esnek lefelé, a tűz, a füst pedig azt jelenti, hogy felgyújtottak ott valamit az emberek. A pontatlan hajítógépet nem tudja azonosítani, de dühöngve ordít mindnek.* - Pontosabban, kutyák! Ne a mieinket lőjétek, az ellenséget! *A sárkány maga sem hülye, szárnyait nem használva, négy lábon indul el a falak közül. Aki a közelében, van, azokat farkával, mancsaival sepri el. Fogaival is elkap, ha tud, és ha a közelében egy szekér, vagy hordó, vagy hajítógépből lévő nagyobb kő kerül, azokat is elhajítja közéjük. A gerendásokra pont ugyane vár, próbálják csak megközelíteni!*
Tárgy: Re: Stern 
2016-02-13, 6:49 am
//
//
//