Verinol

Vash az öreg mozdulataiból úgy véli hogy a csomagot neki kell hoznia.
Amit mondott abban van logika, de ő nem tudhatja Vash életét, azt hogy egyedül van, kötődések nélkül, és hogy saját maga tanulja a magiát, igaz lassú iramban. Látja a kéz mozdulatból hogy azt várja Vashtól hogy ő kezdeményezze az átadást. Ő így is tett:
-Itt van a küldemény!

Majd elő vette kabátjából a csomagot, amit Onoria főpapnő bízott rá.

-Szeretném megtudni hogy tud-e valamit démonok, illetve természetes anyagokból való idézésről?

Vash-t meglepi hogy ennyi féle idézési mód van. Hallott ezekből egy-kettőről, de nem az összesről. Így talán kicsit nehéz válaszolnia, de ami eszébe jut azt fogja mondani.
Seton haladt az asztal felé, hirtelen Vash felemelte kezét és ismét szólt hozzá:
-Várj kérlek. A lényekkel kapcsolatban amit csak lehet szeretnék tudni megidézni. Viszont a módszerrel kapcsolatban, a körös módszer érdekelne leginkább, mert ezt egy magamfajta utazó harc közben tudja használni.

Vash szavai igazak hisz végig gondolva tényleg ez a leg gyorsabb egy harcban.

-Eddig homokból tudok kisebb masszákat létrehozni. De szeretném terjeszteni ismereteimet.

Vash-nak választani kell : vagy rend tag lessz, és ezáltal szabályokhoz lessz kötve, vagy folytatja sajátos, lassú útját a tudásért. Nagyon nehéz döntés ez egy magányos farkas típusú mágusnak.
Na persze, gondolhattam volna hogy teljes megkötések mellett tanítanátok, mi mást is várhatna az ember egy rendtől?! Az meg logikus hogy ha el mennék csak úgy miután megkaptam amit akarok, súlyos következményei lennének. Miért hiszi Seton hogy ilyennel nem lennék tisztába-gondolja magában Vash mi közben gondolkodóba esik, ami arcán is látszik.

-Nem szeretem a kötöttséget. Szeretem a saját utamat járni. Viszont a tudás érdekel, de nem szeretnék rendhez tartozni. És ha mondjuk feladatokért cserébe tanítanátok?

Vash Seton szavaitól ismét gondolkodóba esik: a rendnek vannak sötét feladatai, de ezért viszont neki kellene mindent meg keresni. És a rend nem vállal felelősséget ha gond adódna. Nehéz, bonyolult, veszélyes feladat, pont Vash-nak való.
-Minden érdekel! És tényleg nem kapnék semmi féle irányt a feladathoz?

Vash-t nem zavarná hogy ha titokban kellene sötét feladatokat elvégeznie ahhoz hogy tudását bővítse. A gyilkolás nem zavarja Vash-t.

Vash is hallja a dobozból jövő zümmögést, de nem törődik vele.
-Akkor meg eggyeztünk.

Majd a dobozhoz nyúl, amit el rak. Egy pillanatra arra gondol hogy talán valami féle csapda a papnőnek, de úgy van vele hogy amíg nem őt akarják bántani nem érdekli hogy mi van a dobozban.

Vash elindult azon az úton melyet Seton mondott neki. Tudja hogy útja hosszú lessz, de megéri.
Csak is a tudásra gondol Vash, amit a küldetésért cserébe kap.
Nem időzik, céljára gondol, az elvégzendő feladatra.

Vash miután végzett a papnő feladatával, ismét csak Seton-hoz tér vissza.
Arra gondol útja során hogy talán csatlakozna a rendhez. Ezen sokat merengett az éjjeleken a tűz mellett. Két hét hosszú út után ismét Verinolba van, hogy megint Seton elé járulhasson.

// Ez most nekem szól? //

A mágus ismét a toronyhoz vette útját, épp úgy ahogy legutóbb. Könnyedén odajutott, hisz nem felejtette a járást. Reméli hogy Seton nem fogja elzavarni. Hisz legutolsó találkozásuk óta Vash véleménye megváltozott a rendekkel kapcsolatban.

A mágus érzi az öregből áradó erőt. Tiszteli, hogy bár idős, mégis átjárja az erő. De nem csak egyszerű erőt érez belőle áradni, hanem sötétséget is. Vash ránéz az öregre majd felel:
- Igen visszatértem. Ám ezúttal nem ajándékot hoztam. Magán ügyben jöttem hozzá. De a többit vele beszélném meg.

Beszéde közben végig határozottan néz az öregre, hogy lássa rajta, komolyan beszél, és nem bajt akar.

A mágus nem érti mi a különbség a múltkori, és a mostani helyzet között, hogy a másik oldalon kell bemennie. De legalább mindjárt beszélhet Setonnal. Az öregre néz, és tisztelet tudóan megköszöni neki hogy beengedte.
-Köszönöm, hogy ismét beengedsz.

Majd belép a folyosóra, és egyenes, határozott léptekkel halad a bükkfaajtóhoz. Nem siet, hisz már tudja hogy várnak rá, de azért nem is megy ráérősen, csiga tempóba.

Miután Vash belépett az ajtón, ott várta már Seton.
- Miért hiszi ő is, meg az öreg is hogy a papnő küldött ismét?-- gondolja ezt az ifjú mágus, miközben bátran néz Seton szemébe.
- Nem is küldött semmit. Magamtól jöttem. Átgondoltam azt, hogy csatlakozzak a rendhez.
A mágus mondatában nem volt kétely, biztosan döntött már, hogy csatlakozna a rendhez.

Vash először nemtudta mit mondjon. Egy kicsit elgondolkodott, majd válaszolt
-Szeretnék gyorsabban haladni a tanulással, de ez nem minden. Rájöttem hogy ha nem egymagam vagyok, akkor a túlélési esélyeim is jobbak. Illetve nem tagadom, hogy a papnővel egy kis nézet eltérésem támadt, így bár furcsán fog hangzani, de szeretnék egy kis borsot törni az orra alá.
Hangjába végig ott volt a harag, amit Onoria iránt érzett, és az, hogy szeretne egy rend tagja lenni, aki ha úgy hozza, talán segítenek neki.

Vash elég nehezen viseli, hogy Seton nevet rajta, mikor minden szava igaz. Próbál lehiggadni, kezeit egy pillanatra ökölbe szorítja, mély levegőt vesz, majd válaszol.
- Nem igazán tűröm el ha lenéznek, és ő ezt tette. Nem érdekel milyen rangos személy. Félre ne érts, nem megölni akarom a papnőt, csak kisebb zűrt okozni neki. Ha kiadtok, akkor kiadtok, ez van. De valami oknál fogva van egy olyan megérzésem, hogy nem fogtok. Hisz a rend neve Árnyékrend, és az árnyékoknak nem szokásuk szem előtt lenni.
Az ifjú mágus próbál hatni Setonra, szavai igazak.

Az ifjú mágus kicsit csalódott, mikor Seton nem fogadta el azonnal ötletét. Azonban megbízná egy feladattal. Nem hagyja ki az alkalmat.
- Nem hallottam még róla. Hol található? Mi lenne a feladatom?

Vash gondolkodás elvállalja a feladatot, hisz tudja, hogy ha Seton feladattal bízza meg, akkor azt nem ok nélkül teszi, ha már hallotta szándékát. Az ifjú arcán látszik az elszántság, próbálja eme elszántságot Seton tudtára adni.

Egy újabb veszélyes út, egy újabb veszélyes kaland. De nem gond, hisz Vash-t nem zavarja a veszély.
- Várj, azt mondod hogy üldöztetés? - néz gondolkodóan az ifjú, Setonra.
- Ezt úgy mondod, mintha üldöznének. Pedig nem tettem semmit.Az pedig hogy az út milyen veszélyekkel jár, cseppet sem zavar. - mondja bátran és magabiztosan.
Vash nemigazán érti az üldöztetés részt, nem tudja mire vélje. Kicsit úgy érzi, mintha felhívás lenne Setontól, hogy meneküljön azért, amit a papnő iránt "érez".