Nyugati szeglet

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-22, 10:33 am

//Syd, Kain//

Kezei ismételten ökölbe szorultak amint elteleportált Kain a lánnyal. Érthetetlen volt neki a düh, amit érzett emiatt, hiszen sosem volt fontos számára egyetlen kétlábú sem, hát mégis ennyire szívére vette az elmúlt óra történéseit? Iszonyúan haragos volt, mégsem kezdett üvöltözni, káromkodni, dühöngeni, hiszen az a tehetetlenek szokása. Xerar ezzel ellenben döntést hozott: mostantól nincs helye az óvatos mágiahasználatnak. Kénytelen hát használni azt, mely miatt jócskán meg fog csappanni ereje: a teleport követést. Egyszerű kétlábúak esetében nem lenne különösebb gondja ezzel de most egy sárkány volt az ellenfele, ki könnyűszerrel képes elrejteni mágiáját mások elől. Hát ezért lesz ez a húzása most hihetetlenül sok energiába kerülő.
Szemeit lecsukva fókuszálta minden kis idegszálát Kain nyomait keresve, majd közben fejében önmagát hallva, gondolatban kimondta a szükséges szavakat.
~ Amaresu! ~
Teste körül a megszokottól eltérő módon most halvány fehéres izzás jelent meg, s ennek kíséretében Xerar eltűnt az erdőből, hogy rövid időn belül megjelenhessen azon bástya átellenes pontján, hol Kain is volt. Szemeit lassan nyitotta ki, arcának rezdülésein látszott, komoly fájdalmakat okozott neki az előbbi varázslat. Teljes megjelenésekor egy pillanatra - és bár alig észrevehetően - megingott, de szinte rögtön vissza is nyerte egyensúlyát. Érezte testéből elszállni szinte minden erejét, mégis megtette. Itt volt és most Kain felé forduló alakját bámulta szinte vicsorogva a dühtől. Csak eztán jutott el tudatáig a szemközt kialakult helyzet súlyossága, mivel a lány történetesen a sárkány kezei közt, tehetetlenül lógott a levegőben a bástyán kívül. Pedig Xerar már csak nem támadásra szánta magát, most mégis amolyan dermedt mozdulatlanságban állt ott, nehogy a másikat támadva lezuhanjon a nő. Nem gondolt bele, miért is nem támadt, pedig nem tartotta súlyos veszteségnek a lányt. Vagy mégis az volt? Nem gondolkodott, csak dühét is sugárzó hangon megszólalt.
- Rossz helyet és időt választottál áruló! *ezúttal látványosabban mérte végig a semmi fölött függő lányt, s furcsa mosollyal nézett ismét a sárkányra* - Miből gondolod, hogy meghat a szemem elé táruló jelenet? Tényleg olyan ostobának nézel, hogy ragaszkodni kezdek egyhez EZEK közül az ostobák közül?
Sydney szemeibe nézett, de tekintete nem árult el semmit a lány számára. Képletesen szólva elindult egy kimondottan életveszélyes úton, melyet ha most végig jár, könnyen lehet, mindketten odavesznek a végén. Mégis kénytelen volt ezt a játékot megejteni ellensége előtt. Nem hagyhatta, hogy gyenge pontot találjanak rajta. Kezében feketén gomolygó gömböt idézett meg, mellyel a szemközti kettőt vette célba, így szólalt meg.
- Ha annak árán végzek veled, hogy veled pusztul ez a szerencsétlen is, hát ez elfogadható számomra. Furia külön örülni fog a halálod hírének.
Nem vacakolt tovább. Magában némi aggodalom közepette küldte meg a gomolygó lángokból álló fekete gömböt, mely most elképesztő gyorsasággal száguldott keresztül a bástya túloldalán lévők felé. Reménykedett abban, hogy Kain saját életét fogja majd menteni és nem törődik a lánnyal tovább. Ha a terve beválik, hát csupán néhány pillanata lesz egy villámgyors teleportra, meg utána egy szükséges másikra is, hogy megmenthesse mind a lányt, mind önmagát is. Azonban tudta, ez a két varázslat teljesen kiszívja minden erejét és nem lesz módja több "akcióra". Ennek fényében kellett kiviteleznie tervét. Nem hagyhat a végén támadási lehetőséget az aranysárkánynak, mert esélye sem lenne ellene ebben az állapotban. Jelenleg egyetlen célja a túlélésük maradt.
Az egész dologról meg ráér majd akkor agyalni, mikor túlélték ezt a napot mindketten.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-22, 2:22 pm

// Időn túli játék Syd, és Xerar //

*Az arany sárkány még mindig tartja a lány pehely súlyát. Esze ágában sincs elengedni. Úgy számol, hogy hamarosan egy dühös vörössel többen lesznek ezen a bástyán.
Elgondolkodva mered a zöld szemekbe.
Hangja éppoly fagyos, mint minden megszólalása közben volt idáig.*
- Azt tartják, aki sokat esküdözik, annak takargatni valója van. Nem győztél meg.
*A bástyán mágia foszlányai lengenek, s az arany sárkány is sebesen fordítja fejét abba az irányba, ahol megjelenik a másik. A teleportálás előnye, más szempontból hátránya, hogy helyszínt vált a használója.
Képtelenség abban a pillanatban felmérni az új helyzetet és máris támadni is, ezért sem használja Kain sem éles, test-test elleni küzdelemben ezt az eszközt, abban a pillanatban hátrányba kerülne azzal szembe, aki akár reflexből is, a megjelenőre támadna.
Xerar arcát fürkészik sötét szemei, de nem tudja megállapítani, vajon fájdalom, vagy düh torzítja el a sárkány kétlábú formájának ábrázatát.
Xerar szavaira a fakó arcon félmosoly suhan át.
Áruló, valóban. Ám árulása sosem hozta meg gyümölcsét, a kétlábúak túlságosan kétszínűek, s ő túlságosan büszke elárult származására ahhoz, hogy bármilyen hasznot is hajthasson belőle. Azonban, hogy ez az árulás milyen érzékenyen érinti még hét évszázad múltán is őt, azt nem kell itt senkinek sem tudnia.*
- Már támadhattál volna.
*Jegyzi meg csendesen ellenségének. Ennyi az, amit hozzá kíván fűzni Xerar fröcsögéséhez. Hallott ő már ősi sárkányról is, akinek fontossá vált egy kétlábú, nem Xerar lenne az első, még ha neki csak a tudása miatt lényeges is.
Azonban a másik sárkány léptei és a kezében újfent megjelenő sötét gömb mégis elbizonytalanítja az arany sárkányt.
Most nem törődhet azzal, hogy milyen állapotban lehet ellensége, hogy ide is követni tudta, ráadásul röpke másodperceken belül, sokkal inkább azzal, hogy támadni fog.
A fakó arc elkomorul, s míg egyik kezében tartja a mélység felett túszát, másikat mozdítja Xerar felé.*
- Veerling!
*Ujjaiból, s tenyerének közepéből is fehéren cikázó villámok szakadnak ki, hogy nem sokkal teste előtt egyesülve találkozzanak a sebesen száguldó fekete gömbbel, körbefonják, szétszakítsák azt.
Nem sok jóval kecsegtet, hogy ilyen közel engedte magához, ahogy az sem, hogy ha sikerül is, a gömb darabkái akár őt, akár Sydneyt elérhetik.
Ám ha sikerül, villámok egyenesen Xerar felé tartanak tovább, vagy ha mégsem szakítják darabjaira azt a gömböt, hát visszatolhatják némi összefeszülés után egyenesen elküldője felé.
Kain sincs ereje teljében, de most nem akar azon gondolkodni, miért is nem dobta le úgy, ahogy volt ezt a vörös hajú kétlábút, aki szinte körmeit is karjába mélyesztve igyekszik tartani magát.
Másrészt hiába erős, előbb-utóbb elfárad karja, és akkor vagy elereszti, vagy a másikkal is érte kell nyúlnia.
Ez a helyzet Xerarral nem tartható sokáig.
Annál is inkább, mert a bástya őrei immáron megjelennek, bár egyenlőre még csak kikerekedett szemekkel bámulják a két feketeköpenyes csatáját, vélhetően egy lányért.
Kain ebben a pillanatban készít be egy újabb igét, hogy ha kell, reagálhasson.*
- Ősi elf szövegeket nem mindenki tud lefordítani.

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-22, 3:16 pm

//Két őrült és én...//

Amitől tartott bekövetkezett, a férfi átlátott szavain, mint a szitán. Kétségbeesett pillantást vetett az alatta tátongó mélységre, majd hirtelen mégis megkönnyebbülést érzet, mert megjelent előttük Xerar.
Életében nem örült még ennyire a felbukkanásának, pedig már azt hitte, nyomukat vesztette ott az erdőben, erre felbukkan itt a semmiből.
Szólni mégsem szólt semmit, mivel legfontosabb teendőjének azt érezte, hogy teljes erejéből belekapaszkodjon az őt tartó kézbe.
- Ha annak árán végzek veled, hogy veled pusztul ez a szerencsétlen is, hát ez elfogadható számomra. Furia külön örülni fog a halálod hírének.
Erre a kijelentésre szemei még jobban elkerekedve meredtek Xerarra. Azt tudta, hogy nem vacakolt az ő kínzásával, ha arra került sor, azonban azt nem hitte volna, hogy ilyen könnyedén átlapátolja őt szavaival a túlvilágra. Meg egyáltalán azt is szerette volna megkérdezni még ebben az életében, hogy ki a fene is az a Furia, akit említett az előbb.
Valami csípős megjegyzést kívánt odavágni hozzá, ám ez elmaradt a feléjük száguldó fekete gömböt látván. Dermedten nézett a gömbre és részben a gömbön túl állóra is. Nem látott most sem érzelmeket az arcán, mintha az egész mágus érzéketlenségből lenne kifaragva. Biztosra vette, ezt a gömböt nem élik túl, mégis meglepő módon valami villámlásszerűt látott, mely úgy tűnt részben elnyelte és szerte szaggatta azt a gömböt. Syd teste hirtelen lentebb került, s váratlan lefelé induló mozgástól ösztönösen egy rövid sikoly hagyta el ajkait, majd el is hallgatott amint rájött, hogy csupán nehezebben tartja már fogva tartója. Ha ezt történetben hallaná egyértelműen elkezdene tippelgetni, vajon meddig bírja a mágus el foglyát. Most mégsem érezte viccesnek a dolgot, hiszen ő maga lógott tehetetlenül a levegőben.
Tekintete elé szinte beúszott a kép, ahogy az őrök elérnek a közelükbe. Ezt más esetben jónak tartaná, viszont most lényegtelennek érezte abból a szempontból, hogy ő bizony két lábbal néz a halál torkába.
- Ősi elf szövegeket nem mindenki tud lefordítani.
Kain szavai hozták vissza gondolatainak reményvesztett világából. Pillantása találkozott Xerar láthatóan egyre dühösebbé váló tekintetével. Ebből leszűrte: ha ezt túlélné véletlen, akkor ezért majd tuti kibelezi Xerar.
Teste újra váratlan lentebb került. Egyértelműen annak a jelének tartotta a dolgot, hogy a férfi karja kezd elfáradni, s ha így folytatja a lába alatti táj látványa lesz az utolsó, melyet még láthatott életében. Rémülten igyekezett tovább is kapaszkodni és ezzel egy időben lábai automatikusan kapálni kezdtek a bástya peremét megkísérelve elérni. Világos volt a szituáció: egyik fél sem óhajtja életben tartani sokáig, hát magának kell megkísérelnie a lehetetlent. Addig lendítette előrébb lábait felváltva , míg végre bal lába az ujjrésznél végre sikeresen érintette a bástya tetejét. Ezt a műveletet követte másik lába is, s ennek köszönhetően érdekes látványt is nyújthatott, mert teste nagyjából félig kifeküdt pozícióban volt a várfalhoz viszonyítva. Amolyan igazi lehulló pozícióban találta magát. Tudta, ha most elengedi a férfi, hát ő úgy fog lehullani, mint ősszel falevél a faágról: tehetetlenül.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-22, 10:18 pm

//Syd és Kain//

Jól átlátott a dolgon az arany, mert valóban támadhatott volna korábban is, csak a lány miatt nem tette. Aztán, hogy miért is támadt végül? Erre egyszerű a magyarázat: azért, mert tudta, a másik ellenlépéseket fog tenni a támadásra. Valóban megtette, s ettől ravaszdi vigyor költözött arcára.
Látta a kapálózó lányt. Igazság szerint akár megtehette volna, hogy alakot vált, azonban a nyakukban máris ott lihegtek a vár katonái, na meg Kain is jól tudta ősi törvényeiket, mely kimondja íratlanul is, hogy nem leplezhetik le magukat a kétlábúak előtt komoly okok nélkül. Egy kétlábú élete vagy halála meg bizony édes kevés volna oknak.
Xerar elszánttá vált, akár az utolsó lélegzete is lesz most ezen a bástyán, akár nem, eldöntetett helyette is a tény, hogy harcba kell szállnia a másikkal addig, míg még az egyik keze el van foglalva.
Egyik kezével ékköves markolatú kardját húzta elő. Másik kezét szájához emelte, majd belemélyesztette fogát annyira, hogy vér serkenjen ki belőle. Azután vérét a kard markolatát díszítő kőhöz érintette. A kardot rögtön sötétlő derengés lengte körbe.
Készen állt arra, hogy fegyvert használjon a másik sárkány ellen és a másik arra mérget vehetett, hogy bizony ha egyetlen karcolást is elszenved bármely testrésze ettől a pengétől, akkor neki annyi. Hacsak nem kapja meg a megfelelő ellenszert hozzá. Természetesen nincs az az istenség, mely rá tudná kényszeríteni Xerart, hogy a vele szemközt állónak ellenszert adjon. Inkább miszlikbe aprítaná azt is, aki megkísérelné megmenteni őt.
Játszi könnyedséggel forgatta meg kezében kardját mindkét irányba, majd fejét kissé oldalra billentve, cinikus hanghordozással megszólalt.
- Remélem, emlékszel még a kardomra Kain... Lássuk, mennyire is ragaszkodsz a karodhoz?!
Biztosra ment. Muszáj volt elérnie, hogy eleressze a lányt, bármi áron. Még azon áron is, ha a mélybe veti. Mindenképpen tennie kellett valami sarokba szorító jellegű mozzanatot.
Egyetlen lépést tett csupán majd köddé vált, hogy rögtön eztán pont kardnyújtásnyira jelenjen meg Kaintól. Már megjelenése pillanatában teljes erőből lesújtott a karddal. A penge őrült tempóban zúgott az arany sárkány emberi teste felé. Ha nem elég jók a reflexei akkor esélye sem volna a kitérésre. A súly meg nem valószínű, hogy megkönnyíti dolgát.
Nem volt idő a mérlegelésre, csak a cselekedetre, mely akármilyen következménnyel is jár, Xerar készen állt bármivel szembe nézni.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-22, 11:42 pm

// Syd, Xerar //

*Az arany sárkány figyelme ebben a pillanatban is kétfelé oszlik. Egyre nagyobb erőfeszítést kíván tőle az, hogy a vörös hajú kétlábút megtartsa, és az a buta liba nem átall még himbálózni, aminek hatására a fekete bőrbe bújtatott karban előbb égető fájdalom jelzi, hogy az izmok a kifáradáshoz közelítenek, majd enyhe zsibbadás is. Egyik sem jó jel, és bár Kainnak nem sokat számít ez a kétlábú, akinek a halála azonban nem kívánatos jelenleg neki. Sokkal inkább az, hogy mihez kezd vele Xerar.
Kain fogát is összeszorítja, úgy tartja a testet, míg kénytelen a valód veszélyt jelentő vörös sárkánnyal foglalkozni.
Be kell látnia, hogy tévedett, legalábbis Xerar nagyon őszintén küldte azt a tűzgolyót, tudva, hogy nem csak Kaint sebezheti meg vele, hanem ennek a vége könnyen lehet az, hogy mindketten halottak lesznek.
Utóbbi már megszokott dolog az áruló sárkánynak, hét évszázada minden üldözője erre törekedett, mégis ő van itt, és nem ellenfelei. Többségüknek még a csontjai is elhamvadtak a csata nyomán rájuk küldött emésztő tűzben.
Viszont azokban a helyzetekben nem volt gondja egy kétlábúra.
Most sem kellene, hogy legyen, a legegyszerűbb az lenne, ha nemes egyszerűséggel kilökné a bástyán, s akkor kiderülne, hogy a vörös sárkánynak a fordítója/kétlábú szeretője, vagy pedig a Furiának bemutatandó trófea a fontosabb.
A vörös sárkány kardot ránt, s Namelyr szeme láttára tölti fel azt méreggel.
Hírhedt fegyver ez, Kain is ismeri, habár személyes ismeretséget nem kötött még vele.
Használatához azonban még messze van, s így teljesen logikus következtetés, hogy közelebb kell jönnie hozzá.
Tovább vezetve a dolgot, könnyen lehet, hogy nem azt az utat választja, hogy közelebb sétál, fut, vagy egyéb egyszerű módot, hanem teleportál, s ha így tesz, az arany sárkánynak még akkor is lesz egy kis ideje reagálni.
Vagy kivárni, míg felméri újra a távolságot tőle, hiszen el is mozdulhat, vagy pedig már a megjelenés pillanatában támadni, de akkor megkockáztatva azt, hogy esetleg felkészül rá ellenfele. Mindezek egy pillanat alatt futnak végig agyán, miközben nézi az elszánt Xerart.
Az arany sárkány elég ideje menekül, hogy tudja, mikor kell kivonnia magát egy közelharcból, mielőtt a dolgok kedvezőtlen fordulatot vennének.
Épp ezért, nem ellentámad, ó, nem.
Kain más verziót választ, s ez a verzió lényegesen meglepőbb lehet.
Az arany sárkány, kihasználva azt, hogy Sydney éppen, hogy saját lábát is a bástyának feszíti, azaz szinte húzza őt a mélységbe, teljes erejéből követi a lányt. El nem ereszti a ruháját, csakhogy saját maga is vetődik utána, hogy a kard, amit a teleportálásból szinte vaktába sütött el ellensége, csak a levegőt szelje át mögötte, vagy bőrkabátjának szegélyét, amely kissé lemaradva követi őt és a nőt. Legalábbis, ha elég gyorsak a reflexei.
A katonák megdöbbenve rohannak a falhoz, hogy láthassák a szörnyet haló párost a fal aljában, ám legnagyobb döbbenetükre nincs ott semmi.
Azért nincs, mert időközben a bástya felfelé vezető járatát védő tetőn ködlenek fel mindketten. Az arany másik karjára veszi át Sydneyt, ha a lány nem kapaszkodik túl erősen. Ha mégis, akkor Xerar felé fordítja, míg ő a másik oldalra áll.*
- Láthatod, milyen fontos neki az életed….felőlem hazudhatsz, én meg lelökhetlek.
*Kain fáradóban van, de még mielőtt Xerar újra felfedezi őket, próbálkozik egyszer, s aztán majd eldönti, lelökje-e a lányt. Szándékosan nem teleportált távolabb, nem akarja pazarolni az erejét. Így is épp elég volt magával rángatni a kétlábút ahelyett, hogy hagyja meghalni.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-24, 1:04 pm

//Időn túli játék - Kain, Xerar//

Érezte, már nem sokon múlna, hogy végre stabilan visszatornázza magát álló helyzetbe ám valami sokkal megdöbbentőbb dologban volt része ehelyett. Látta amint a fekete hajú, ki még most is erősen kézben tartotta őt, minden hezitálás nélkül felé billent, majd együtt zuhanni kezdtek. Sydney szemei elkerekedtek a halálfélelemtől és sikított. Ugyanakkor, mintha az bármit is számítana, minden létező ujjával görcsösen Kainba kapaszkodott. Az esés hirtelen véget ért és ők valamivel odébb egy tetőféleségen landoltak, vagyis jelentek meg.
Syd sokadjára meresztette szemeit az alant tátongó mélységbe. Egyáltalán már azt is csodának tartotta, hogy még életben van. Tekintete eztán rögvest a fönt hátra hagyott mágus ismerős alakja után kutatott. Nem volt nehéz rájönnie, hogy a bástya fokán álló fekete körvonalak bizony Xerarhoz tartoznak. Eléggé távol voltak tőle de, annyira azért nem, hogy Kain biztonságban érezhesse magát. Nem értette, miért nem teleportált sokkal messzebb innen.
- Láthatod, milyen fontos neki az életed….felőlem hazudhatsz, én meg lelökhetlek.
Nem tudta mit akar ez a két őrült egymástól azt viszont nagyon tudta, hogy elege van ebből a lehetetlen helyzetből. A férfi szavaira nem volt hajlandó reagálni, inkább hallgatott mint a csuka. Felötlött fejében a verzió, hogy talán túl fáradt ez az alak, hogy kettejükre pocsékolja az erejét, hát Sydney agyán ettől meglehetősen vad, sőt mondhatni ostoba ötlet futott át.
Amint megérezte a szorítás enyhülését, ahogy át akarja venni másik kezébe a férfi ő azonnal, és teljes erejéből bele harapott Kain azon kezébe mellyel őt akarta megfogni. Majd érezte a taszítást testén, aztán azt, hogy kibillent egyensúlyából, de azért még ordított, ahogy csak kifért a torkán.
- Eressz el! *remélte, hogy volt olyan hangos kiáltása, hogy a másik mágus meghallja és rájöjjön, hova is tűntek, ám eztán már érezte lábai alól eltűnni a szilárd talajt, hát kétségbeesett kiáltás hagyta el torkát* - Xeraaar!
Nem tudta volna megmondani, hogy Kain taszította-e le a tetőről, vagy saját szabadulási vágytól űzött cselekedeteinek köszönheti ezt de, egy biztos volt, már nem volt lábai alatt semmi, mi elválaszthatná a halálos mélységtől. Pedig ő nem ezt a menekülési utat akarta kiharcolni magának, ő csupán szeretett volna kiszabadulni és elfutni ebből a lehetetlen helyzetből...

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-24, 10:05 pm

// Syd, Xerar //

*Úgy tűnik, hogy a kétlábú teljesen félreértelmezte az arany sárkány szavait.
Legalábbis Kain utólag csak erre tud gondolni, amikor érzi a kezébe vájó fogakat. Első gondolatra még lök is rajta egyet, ahogy az ember is megpróbálja a neki fájdalmat okozó állatot arrébb, rúgni.
Ám ha már úgy érezhetné a nő, hogy kiáltása, valamint az ostobaság netovábbjának tartott segélykérése egy olyantól, aki az imént még szemrebbenés nélkül feláldozta – volna, ha azt Kain hagyja, tehát ha mindezen tettei hatására a mélység az, amire számíthat és az, hogy összetörve végzi odalent, a várfal tövében, ismét csalódnia kell.
Az előbb megmart kéz helyett a fáradtabb az, ami érte nyúl, miközben a fekete bőr csizmák a tető zsindelyeit lerúgva keresnek kapaszkodó után, s találnak is végül.
Így Kain visszahúzza maga mellé a vöröskét, ezúttal nem törődve azzal, hogy fájdalmat okoz-e neki, a karjánál fogva. Ha a nő még egyszer harapni próbálna, másik kezét emeli ütésre, hogy elvegye a kedvét a harapdálástól, de nem sújt oda vele.*
- Ostoba!
*Sziszegi egyenesen a nő szemeibe szúrva tekintetét. Ám az ébenfekete szemekben ezúttal az ott lobogó mérhetetlen harag mellett valami más is megcsillan. Sajnálat. Sajnálja a nőt, mert az vak Xerar valódi lényére, sajnálja, hogy azt a sárkányt védi inkább, az élete árán is.
A fekete szemek elpillantanak arra az esetre, ha a vörös sárkány már közel járna.*
- Ha olyan volnék, mint ő, már ízekre szedtelek volna, s legalább kétszer a le is doblak a várból. De menj csak vissza hozzá. Még valaki, aki elveszejt…..Xerar jól választott balekot magának.
*Ennyit szánt neki, majd, szabad kezével a vörös hajzuhataghoz nyúl, s kitép néhány szálat belőle, azzal sem törődve, ha Sydney ismét sikítva próbálna ellenkezni. Ha Xerar addigra odaér, hát maga Kain lök a lányon egyet, egyenesen ellensége karjaiba szánva.
Ez az az idő, amit ő maga is ki akar majd használni arra, hogy amíg Xerar a nőt elkapja, eltűnjön szem elől. Ezúttal még nem teleportál, csak leugrik a tető túloldalán, majd onnan tovább.
Ő már nem látja, amit még Xerar láthat, s ez nem más, mint egy bizonyos. Ashyrt, aki a bástya túlfelén állva két katona között nézi az arany és a vörös sárkány közjátékát.
Az az Ashyrt, akit nem is olyan régen hagyott itt Furia, hogy Leorin kapitány fegyverhordozójaként épüljön be Verinol haderejébe.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-26, 10:43 am

//Syd, Kain//

Xerar kardjának pengéje gyilkos magabiztossággal csapott le oda, hol korábban még Kain karja volt. Most azonban a puszta levegőt tudta csak hasítani. Xerar azonnal megállította felesleges támadó mozdulatsorát és egy ragadozó pillantásának figyelmességével kereste tekintete az elteleportált párost. Semmi másra nem is számított igazán.Megkockáztatta a támadást, mellyel esze ágában sem volt megsebezni a lányt. Azonban kénytelen volt valamilyen módon elmozdítani őket a bástya tetejéről, hiszen már így is kétlábúak lesik minden mozdulatukat.
Nem kellett sokáig keresgélnie az eltűnteket, hiszen a lány kiáltása azonnal a megfelelő irányba vonta figyelmét.
- Xeraaar!
Kissé összehúzott szemmel mérte fel jelenlegi helyzetüket, mely most sem túl sok jót ígért, mivel még mindig a lezuhanás veszélyét fenntartva helyezkedett el az arany sárkány a kezei között továbbra is a lánnyal. Az előző támadáskor két lehetőséggel számolt a mágus: vagy lelöki a másik a lányt, hogy egérutat nyerjen vagy élő pajzsként hurcolja magával tovább. Másnak nem nagyon lett volna értelme. Láthatóan Kain a második verzió mellett döntött. Lényegtelen is volt ez most Xerar számára, mert egyik lehetőségben sem számolt a lány halálával. Egyértelműen eldöntötte, bármibe is kerüljön, megmenti. Életében most először akart egy kétlábút megmenteni és teszi mindezt úgy, hogy igazából nem is ismeri még, csak annyira, amennyire külső megfigyelőként megismerhette. Olykor tényleg kedve lett volna egy szempillantás alatt végezni vele, mégsem hatalmasodott el még soha rajta annyira ez az érzés, hogy gondolatait cselekvés váltsa fel. eleinte még harcolt is a bensőjét mardosó ismeretlen érzéssel, mely egyre inkább elhatalmasodva gátolta meg abban, hogy bántalmazza a nőt. Valóban nagyon hasznosnak tartotta személyét, azonban véletlen sem pótolhatatlannak, mégsem akart megválni tőle. Hogy szerelem volna, abban még kételkednie sem kellett, mivel életében senki iránt nem érzett valódi kötődést. Tudta, valamiért hatással van rá a lány, de ezt nem nevezhetné távolról sem szerelemnek. Fontos pusztán és ennyi, és ebbe a számára idegennek ható érzésbe nem keveredett eddig semmi olyan dolog, melyet a kétlábúak netán vonzalomnak hívnának. Csak fontos volt és ennyi. Nem filozofált az okon, pusztán elfogadni tudta, ha nem akart ezzel a kérdéssel a fejében nyűglődni.
Kain...... Kain is fontos volt, de ennek okot is tudott, hiszen minden élő, lélegző sárkány képzeletbeli fekete listáján kiemelkedő helyen szerepel az áruló aranysárkány. Xerar nem érzett semmiféle olyan ellentétet kettejük között, mely a másik férfi megölésére okot szolgáltathatna személyének, ő pusztán teszi a dolgát, s dolga többek között az is, hogy felkutassa és végezzen az árulókkal. Ha pedig történetesen egy volt olyan ostoba, hogy önszántából sétált be karmai közé, hát ne is csodálkozzon azon, ha igyekszik elválasztani fejét testétől, vagy pusztán csak megfosztani az élettől bármilyen eszközt megragadva.
Következő cselekedete előtt azonban tudatába egy újabb sárkány jelenléte kúszott. Nem kellett keresgélnie az újabb felbukkanót, mivel elég volt egy pillantás a bástya túloldalára és máris találkozott tekintetük.
~Még ő is.~
A kétlábúak között álló Ashyrt felé nézett, majd látván ennek a sárkánynak tekintete Kainékra vándorol, Xerar is hasonlóképp tett. Felmérte a lehetőségeket, meg a tényt is, hogy jelenleg Furia egyik ölebe is a nyakában liheg. Nem volt sok köze az újonnan felbukkant sárkányhoz, ám párszor volt már egymáshoz szerencséjük, mikor jelentést tett Furiának.
Kardját továbbra is támadó helyzetben tartva teleportált végül épp a zsindelyes tető szélére. Meg sem próbált támadni kardjával, s ráadásként alig jelent meg, s körülötte még el sem enyészett a teleportálásra oly jellemző füst szerűség, máris hozzá lett taszítva a lány. Xerar magában ebben a reakcióban bízott Kain részéről, így könnyedén megtehette, amit eztán tett.
Kívülállóként szemlélve bárki csak azt láthatta, hogy a teleportálásból épp csak megjelent mágus testéhez csapódik a lány, majd rögtön ezután Xerar egyik lába alatt a zsindelyek megadták magukat ezáltal a férfi teste tehetetlennek tűnve - persze a lánnyal együtt - vesztette el egyensúlyát és esett le háttal a tetőről, hogy rögtön eztán eltűnjenek a tető takarásában. Ezt a pillanatot használva ki Xerar azonnal elteleportált Sydneyt magával rántva, majd az utcán megjelenve a kíváncsian bámészkodók között elengedte a lányt, hogy rögtön elillanjon egy szál maga, újra megjelenve az előbbi tetőn. Szemei a nem sokkal ezelőtt leugró Kaint keresték, majd kardját helyére téve Ashyrtra pillantott, s végül tekintetét a menekülő nyomait keresve arra fordította, merre az arany menekült. Xerar prédát üldöző vadként vetette magát Kain után, hogy nyomait felkutatva kövesse ellenfelét, mely (biztosra vette) már valószínűleg biztonságos helyre teleportálhatott, hiszen egy sárkány ellen még van esélye, ám Ashyrt felbukkanása nem hitte, hogy maradásra buzdította volna. Egy is sok belőlük, hát még kettő, ezzel tisztában volt ő is. Azonban Ashyrtot meg kellett ezzel a kis szösszenetnyi jelenettel győznie arról, hogy egy röpke baleset volt csupán leesése, s semmivel sem törődve üldözi tovább az arany sárkányt. Fúria kétkedése semmi esetre sem jöhetett most számításba, hiszen Xerar soha nem is adna neki okot kételyekre.
Futott arra, amerre Kaint elmenekülni sejtette, majd úgy nagyjából negyed órányi keresgélés után feladta a dolgot. Nem aggódott a lányért, szándékosan vitte emberek tömege közé, hogy a másik sárkány ne akarja újra megkockáztatni az elrablását. Na meg így Ashyrt szemei elől is védve volt.
Körbenézett a nem túl forgalmas helyen, hol éppen tartózkodott, s mikor meggyőződött arról, hogy Kainnak se híre, se hamva, hát mint aki mást nem tehet visszafordult és elindult gyalog oda, hol a lányt hagyta. Már nem érezte szükségesnek a további erőpocsékolást a mágia használatához. Elvégül ezért is vannak lábai, hogy sétálhasson is rajtuk.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-26, 10:37 pm

// Syd és Xerar //

*Az arany sárkány nem várakozott sokáig, abban biztos volt, hogy hiába hallotta a reccsenést maga mögül, miután a kétlábú lány Xerar oly nagyon áhított ölelésében volt, az esetleges leszakadó tető nem állítja meg sokáig a vörös sárkányt.
Ő nem észlelte a megjelenő Ashyrt, pedig a nevezett sárkány hideg tekintete a fekete bőrkabáton nyugodott egészen eltűnéséig.
Azt egyik sárkány sem tudhatta, hogy a Leorin mellett fegyverhordozói szolgálatot teljesítő sárkány, valójában beépített ügynök, hogyan is gondolkodik mind Xerar tetteiről, amikkel a kétlábúval együtt tűnt el, mind pedig az áruló arany sárkányról. Utóbbi azért biztos lehetett benne, hogy nem szívlelheti, de abban is, hogy az újonnan felbukkant sárkánytól nem kell üldözésre számítania.
Ashyrt nem tudna olyan rejtve a nyomába eredni, hogy ne keltsen feltűnést, pedig az ő esetében az éppenséggel nagy hiba lenne.
Az arany sárkány eközben már a tető túloldalán van, s onnan is tovább ugrik, majd még gurul is egyet, ahogy az emberek közé érkezik. Sötét alakja azonban marad a fal takarásában és ott siet tovább. Menet közben a kezében maradt néhány vörös hajszálat megszagolja, hogy jobban megjegyezze az édeskés illatot, majd halad tovább.
Ha keresni kezdenék, csak néhány szemtanú állíthatja, hogy látta, ugyanis, amikor már távolabb ér, inkább sétálva folytatja, így nem kelt feltűnést.
Abban azért biztos, hogy ha onnan a kétlábút is sérülés nélkül akarja kimenteni a sárkány, akkor teleportálnia kell. Nem tudja mennyit varázsolt már ezen a napon, de abban azért biztos, hogy neki is fogyatkozott az ereje, így, miközben magára észrevétlenül a szagát elrejtő bűbájt használja, elgondolkodik, kockáztasson-e újabb varázslatot.
Abban reménykedik, hogy az emberek erős szaga elnyomja azt, ami esetleg az övéből megmaradt, majd ha már megteheti, hát be is tér az egyik fogadóba. Nem egész napra, de az emberek között rejtőzve éppen a tömeg az, ahol még egy sárkány is nehezebben szagolja ki őt.
Végül nem teleportál, hanem némi késéssel, látszólag magabiztosan, még fekete haját is lófarokba kötve távozik Verinol várának kapuján át.
Első dolga, hogy a legközelebbi facsoport mélyére vehesse magát.
Út közben elgondolkodik Xerar tettein, amikkel végül majdnem meggyőzte arról, hogy a lány halálát akarta.
Azonban az, hogy mégsem ölte meg, akár azért is, hogy éppen az áruló nyomában maradhasson, felveti a kérdést: Valóban annyira feláldozta volna, mint amennyire mutatta?
Kain fekete szemei összeszűkülnek.
A válasz adja magát neki, s abban is biztos, hogy ha kell, azok a hajszálak még jó szolgálatot fognak tenni neki, hogy az utána kajtató Xerar ellen legyen egy ütőkártya a kezében.*

// Köszi a játékot, élvezetes volt. Smile

//

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-28, 9:00 am

//Xerar, Kain//

Halk feljajdulással reagált a hajszálainak akaratán kívüli eltávolítására, ám mielőtt bármit is a fejéhez vághatott volna fogvatartójának, már esett is hátrafelé. Lábaival érezte a zsindelyek recsegését maguk alatt, majd már önmagát érezte valaminek ütődni. Aztán jött a zuhanás, meg az esése miatt magával sodort Xerar morgása mely közben mintha káromkodott volna a férfi, de azért még érezte Syd, hogy a mágus karja erőteljesen megragadja derekát, aztán szemei előtt ismételten váltott a kép, s most már nem a levegőben voltak, hanem egy csomó ember megdöbbent tekintetének kereszttüzében.
- Itt maradj!
Ennyit hallott a mágustól mielőtt az ismételten eltűnt volna a lány éppen felé forduló tekintete elől.
Sydney egy darabig még csak meg sem mozdult, pláne nem ment az orra után semerre. Várt, mert nem akart újra ennyire veszedelmes helyzetbe kerülni. Egyértelműnek tartotta, hogy ha Xerar pont ezen a helyen hagyta, ezek között az emberek között, annak jó oka kellett, hogy legyen.
Pillantása mégis a bástyákat fürkészte, hátha látna is netán valamit. Azonban ilyen távolról nem tudta kivenni, mi is folyhat valójában odafönt. Így aztán csak várt és várt.
Negyed óra is eltelhetett már, mikor végre feltűnt szemei előtt a feketeköpenyes alakjának ismerős sziluettje. Életében ekkora megkönnyebbülést még nem érzett a férfit meglátva. Ami azt illeti, soha nem is érzett megkönnyebbülést a jelenlététől. Sokkal inkább menekülhetnéket érzett mindig.
Érdeklődve siklott végig pillantása a mágus öltözékén, melyen nyoma sem igen volt bárminemű heves csatának, hát ebből arra következtetett, hogy talán a másik mágus menekülőre fogta a dolgot, mikor már őt nem tartotta fogva.
Várta, hátha mond valamit a mágus, mégsem kapott egyetlen szót sem, csak a megszokott érzéketlen pillantás kíséretében megragadta a lány karját és maga után vonva elindultak a tömegben.
- Mi lett a mágussal, és egyáltalán mi volt ez az egész?
Sydney akkor sem állta meg kérdés nélkül. Úgy érezte, jogában áll tudni, hogy mi is volt ez az egész, hiszen az ő életével játszadoztak odafent.

//Én is köszike a játékot, élveztem, még akkor is, ha csaknem megtanultam repülni Very Happy

//

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-28, 9:51 pm

// Lysanor Smile

//

*Az arany sárkány hamarosan elhagyta Xerart és Verinolt is. A fogadóban, ahová behúzódott, hogy elvegyüljön és esetleges maradék szagnyomát, amit a mágia valami csoda folytán nem rejtene el, elnyomja az emberek tömény és áporodott aromája, nem tartózkodott sokáig.
A nyugati szeglet általában kedvére való.
Valamelyest azt a benyomást kelti benne, hogy a rejtőzködő elf uradalmak mellett, amik amúgy sincsenek túl nagy számban, az emberek is kevesebben vannak. Ennek persze sokat használ a kiürült Sendel városa is.
Arról a helyről nem más, mint Yz jut eszébe. Egy nőstény sárkány, akinek talán többet köszönhet, mint gondolná.
Ha ő nincs, lehet, hogy hamarabb öli meg Silaronát, minthogy beleszeressen.
S még egy aprócska dolog, ami szintén maradandó emlék neki. A kissé harcias, mégis macskaszerű kétlábú formát viselő nőstény vonzó volt neki.
Felébresztette bizonyos régen szunnyadó ösztöneit, még ha csak aludtak is egymás mellett.
Kain számára ezt jelenti Sendel. Azonban mégsem megy a romos város közelébe, inkább a Hajnal távoli vonalát veszi célba, ám gyalogosan halad. Fekete kabátját összehúzza magán, miközben leginkább az út menti erdős szakaszokat használja a haladásra. Ez azt is jelenti, hogy nem túl gyors, s inkább a haladást áldozza fel, semhogy zajt csapjon. Reméli, hogy a vörös sárkány már letett az üldözéséről, habár abban is biztos, hogy ha utána jönne, már nem feltétlenül futna el, mint tette azt a végvárban.
Ezúttal fekete haja lófarokban lóg hátán, ahogy még Verinolban hagyta. Fakó arca tisztán látszik és sötét szemei is, amelyek most kutatón járják be az erdőséget.
Orrát ismerős szag csapta meg.
Semmi kedve ahhoz a nőstényhez, jobb szeretné elkerülni őt.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-28, 10:00 pm

* Ahogy éppen az erdőt járta egy kisebb neszre lett figyelmes. Gyorsan egy fa mögé rejtőzött és onnan figyelte, hogy vajon ki lehet az az idegen aki közeledik. Elvégre az utolsó, akivel találkozott az egy sárkány volt, aki felfedte titkát és egyúttal Silarona és Kain titkát is. No meg Furiáét is. Aztán kicsit kijjebb lépett a kelleténél a fa mögül és észrevette Kaint. Nem sok kedve volt hozzá most, de ha már így alakult nem akart udvariatlan lenni.*
- Szép estét Kain. Hogy vagy mostanság?
*Próbált rendesen viselkedni, de valahogy ez a férfi mindig idegesítette. Azt, hogy miért ő maga sem tudta. Egyszer régen elgyengült a közelsége miatt, de már nem így van. A férfiak a múltjából kiöltek belőle minden szerelmet. Aligha valaha is újra szerelmbe esik. Egy lépést tett Kain felé.*
- Figyelj! Nem kezdhetnénk újból? Mintha két idegen lennénk? Nem akarok viszályt. Mióta teljesen magányos vagyok, örülök, ha valakit utamba ejt a sors.
*Mondta kicsit szomorúan, mert ő azért társasági lény volt, de ez sajnos megváltozott.*

_________________
Nyugati szeglet - Page 8 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-28, 10:17 pm

// Lys //

*Nem csalatkozik, sajnálatára valóban az lép elő egy fa mögül, akire gondolt.
Olassië, majd a hegyek őrült elf leánya. Legalábbis az arany sárkányban így maradt meg a nő, akit szinte nem is bírt levakarni magáról.
A fekete szemek összeszűkülnek, s a sárkány az ártatlannak szánt kérdésre máris érzi, hogy a düh egyre inkább erőt vesz rajta.
Ez a nő úgy viselkedik, mintha mi sem történt volna! Rövid hatásszünet után hidegen válaszol.*
- Ebben az esetben el is mehetünk egymás mellett, mint két idegen. Én sem akarok viszályt.
*Engedi el a füle mellett mind a magányosságról, mind az ismerkedésről szóló szavakat.*
~Még csak az hiányzik nekem, hogy ez a nő megint rám akaszkodjon. Éppen elég volt akkor, amikor…
De jobb nem is gondolni rá. ~
*Próbálja ki is törölni az emlékezetéből azokat a bizonyos pillanatokat. Dühös magára is, hogy még mindig itt van, és még mindig engedi azt, hogy feldühítse magát egy kétlábún.
Sarkon azért nem fordul, hanem éppoly szűken hagyva szemein a rést, hideg közönyt erőltetve saját, fakó arcára, elindul, hogy elhaladjon a nő mellett. Nem tiszte neki, hogy magányos kétlábú nőket boldogítson.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-28, 10:25 pm

* Pont úgy viselkedik a férfi, ahogy azt gondolta.*
- Menj csak. Már megszoktam. De miért nem repülsz inkább sárkány? Gyorsabban itt tudnál hagyni.
* Lökte oda neki a kérdést. Itt volt az ideje, hogy mindent kiadjon magából elvégre Kainnak joga van tudni mindent és mindenkit.*
- Tudom a titkodat sárkány.
*Suttogta, úgy, hogy csak Kain hallja.*
- Most már tudom, hova tegyem azt az illatot, amit árasztasz. Megismerem a sárkányt most már akár hol is legyen. Tudom, hogy Silarona is az. Éppen úgy, ahogy...
*Kis vigyor jelenik meg az arcán.*
- Éppen úgy, ahogy Furia. Ő főnökötök, ha nem tévedek. Legalább is a kiállása és hanghordozása arra utalt. Igazán megtisztelő volt vele találkozni. Bár bevallom nem volt kellemes a társasága. És a csatlósa...
*Itt elfintorodott.*
- Az a kis mitugrász sem volt szívmelengető látvány.
*Mondta undorodva. Muszáj tudnia a férfinak erről és tudja jól Lys, hogy aza nő hajtóvadászatot indított Kain ellen. Emlékszik még miket hallott.*

_________________
Nyugati szeglet - Page 8 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-28, 10:37 pm

*Az első szavaknál már-már megkönnyebbülés szalad át a sárkányon, amíg meg nem hallja a folytatást. Nem volt nehéz ellépni a lány mellett, de az, amiket mondott, előbb még mindig arra késztette, hogy a hülyét tettetve tagadjon, s leginkább az elfet hülyének nézve lépjen távolabb és hagyja magára.
Első gondolata az, hogy valaki köpött. Megszegte a sárkányok évezredes szabályait, azokat, amelyet ő, még árulóként is betart. Abban az egyben azonban biztos, hogy ezt nem Furia szegte meg, s nem is valamelyik csatlósa.
Ám egy dolog az, hogy azt gondolja, már mindent tud róluk, sárkányokról, egy másik, hogy az egészbe belekeverte Furiát is.
Felhördülve fordul a lány felé. Fekete szemeiben olyan tűz lobog, amilyet még nem láthatott korábban tőle az elf, ahogy sok kétlábú sem.
A fekete kabát szinte repül körülötte a mozdulatra, amivel a lány nyaka felé nyúl, s ha minden jól megy, el is kapja.*
- Őt ebbe ne keverd bele! Mit mondtál róla?!
S honnan veszed a bátorságot, hogy ilyesmiket állíts rólam?!
*A düh, mintha fortyogó katlan lenne, kitörni készül belőle. Az arany sárkány ezúttal nem törődik azzal, hogy mit gondol róla ez a kétlábú, de ha Silaronát Furia előtt belekeverte az ügybe, az azt jelenti, hogy nagyobb bajban van, mint gondolta.
Ha eddig nem sikerült elkapnia Lysanort, most két karjával kap utána, s ez a mozdulat az előzőnél is gyorsabb, ha tudja, egy fához szorítja a karcsú elfet, úgy néz a szemébe közvetlen közelről.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-28, 10:46 pm

* Már megint az a jelenet, mint régen.*
- Higgadj le jó? Semmit nem mondtam Silaronáról, de az a kedves ki csatlósa Furiának igen. Lebuktatok azt hiszem. Ha jól hallottam, de én is úgy tettem, mintha nem hallottam volna, különben megölt volna azonnal. Szóval erről én sem tudok elvileg, de jobb lesz, ha ezentúl jobban figyelsz te szerelmes hím.
*Vetette neki oda suttogva, mert hangosabban nem bírta a szorítás miatt.*
- Letennél végre?
* Nézett rá kicsit sajnálattal. Szegény Kain, megint mibe keveredett és keverte a nőstényt is és persze őt magát is.*
- Kis híján engem sem kímélt, de valamiért még is életben hagyott, persze, amint tudok rólad valamit el kéne mondjam neki, de nem fogom. Eddig sem tettem. És nem tudod tagadni, hogy mi vagy sajnos. Mindent tudok, de hogy ezt is kitől azt sajnos nem mondhatom el. Elég ártatlan egy jószág, nem kell bántani.
*Mondta komolyan. Soha nem keverné Yrt bajba, hiszen már talán mondhatja barátjának.*
- Látod. Ahelyett, hogy elárultalak volna nem tettem, pedig nem vagy a szívem csücske. Még is közelebb érezlek magamhoz, mint azt a gonosz nőt.*

_________________
Nyugati szeglet - Page 8 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-28, 11:00 pm

- Nem tudsz te semmit…
*Nyögi végül hosszas hallgatás után a mágus. Még mindig nem engedi el Lysanor nyakát. A düh még mindig ott lángol benne, s nem azért, mert épp a hírhozóra lenne dühös, sokkal inkább azért, mert valójában a tehetetlen düh mardossa belülről, s nem tudja hol és kin levezetni.
Minden esetre a nő bicskanyitogató stílusa határozottan idegesíti.
Azonban két dologra tud gondolni. Egyrészt Xerarra nem illik a mitugrász jelző, még egy magát sokra tartó elf szájából sem, másrészt tud valakit, akire sokkal inkább.*
- Ezmot….az a nyamvadék!
*Sziszegi a fogai között, s haragjában ujjai még szorosabbra fonódnak a vékony nyakon. Az arany sárkánynak eszébe jut a nyomorék kék sárkány, aki már repülni sem, de még vadászni sem tud sárkányként, s akit egyetlen mozdulattal küldhetett volna ott, Középvidék folyóparti erdejében a másvilágra, amikor meglátta őket Silaronával.
Magára is dühös, hiszen nem tettem meg, amit meg kellett, s így már összeáll benne a kép arról is, miért is hagyta Furia életben. Hát persze, a nyomorék életet kapott életekért!
Gondolatai egyre csaponganak, s így a következő az, hogy valaki másról is beszél Lysanor.
Még nagyobb gond, hogy lassan összeomlani látszik a hét évszázad alatt jól működő védelme, a paranoia, az állandó készenlét, a menekülés, az óvatosság, mind, mind elveszni látszanak egyetlen pillanat alatt. Hát mit vétett az istenek ellen már megint?!
Hirtelen engedi el a lány nyakát, nem tudja, hogy amíg eszeveszett dühében szorongatta, egyáltalán kapott-e levegőt, vagy már holtan, esetleg eszméletlenül hull a földre előtte.
Az ébenfekete szemek ezúttal Lysanorra néznek aggódva, de paranoid énje sem tűnt el teljesen.
Ha a lány még magánál van, neki is szegezi a következő kérdést.*
- Nem szokása csak úgy életben hagyni valakit. Téged miért hagyott? Meg sem találnád, ha információt szerzel rólam!
*Szinte kiáltja a szavakat. Furcsa keveréke kering benne a haragnak, az elkeseredésnek és a tehetetlenségnek.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-28, 11:10 pm

- Igen Ezmot. Ezt a nevet mondta a nő.
*Mondta halkan és a szorítás egyre erősödött. Már szinte levegőt sem kapott. Nagyon legyengült. Alig lihegve ért földet. Arca elsápadt és nagyon gyorsan kapkodta a levegőt.*
- Te nem vagy eszednél. Meg akarsz ölni?
*Mondta szomorúan. Pedig azért nem ártott neki.*
- Hát én nem találom meg. De mi van...
*Itt elakadt a szava és kezdett összeállni a kép. Minek fogdosta vajon Furia a vállát? Elvégre teljesen ismeretlenek voltak.*
- Istenekre mondom! Mi van ha ő megtalál? Kain! Jobban teszed, ha most elmész innen. Biztosan csinált valamit. Érzem. Ezt nem tudom megmagyarázni, de érzem, hogy valamit csinált velem. Menj innen, legalább te maradj életben, én már senkinek sem hiányoznék.
* Hangja nem volt kétségbe esett, inkább magányos és szomorú. Ha meg kell halni, hát legyen. Aztán valami álomkép lépett a fejébe. Tudta nagyon jól, hogy mit álmodott, amikor Dylannel volt utoljára. Kain véres testét markolászva rogyott a földre.*
- Volt egy álmom Kain és ne akard tudni. Azonnal hagyjál itt. MOST!
*Mondta kiabálva az utolsó szót ott a földön és eleredtek a könnyei*

_________________
Nyugati szeglet - Page 8 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-28, 11:25 pm

// Becsatlakoznék, ha nem gond... Twisted Evil

//

*Sötéten ködlő folt jelenik meg fél lépésnyire Lysanor földre rogyott testétől. A fekete bőrbe öltözött női alak mintha tudomást sem venne róla, sokkal inkább érdekli az a másik fekete alak, aki vele szemben áll, szinte dermedten.
Igen, ez az alak nem más, mint Kain! AZ a Kain, az áruló, Anzar nevelt fia, aki az egyik legfontosabb jelképe annak, hogy még hét évszázad távlatából is túl lehet élni egy akkor árulást, amit ő tett.
Azonban az ősi sárkány nem szól, sötét szemeiben ott izzik a harag. Ezúttal vérvörös ajkai szétnyílnak, s ő maga egyetlen ugrással terem az arany sárkány előtt. Talán elfordulni sincs neki ideje, a fekete karmok máris lesújtanak. Merthogy az ősi sárkány fekete bőrbe öltözött kezei helyén immáron borotvaéles, az acélnál is keményebb, hollófekete sárkánykarmok vannak. Lecsapnak az arany sárkány oldalára, éppúgy, ahogy tették nem is olyan régen egy kétlábú város sikátorában egy Alex nevezetű sárkánnyal. Annak esélye sem volt ellene, s Furia most biztos abban, hogy ennek az arany sárkánynak sem lesz.
Miért is kételkedne, ő egy az ősiek közül, sebezhetetlen, s legutóbbi s csak valami csoda folytán élte túl találkozásukat a Sárkány-hegység bércei felett az áruló. Most nem lesz ilyen szerencséje. Halnia kell neki.
A sebesség, az erő, s minden más is emellett szól. Vége az üldözésnek, ez itt a leszámolás ideje!

// Kain jön! Smile

//

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-28, 11:32 pm

*Kain lenéz a nőre. A fekete szemek csak bámulnak azokba a szemekbe, szinte látja az értelem szikráját bennük, ahogy összeáll a kép a lányban.
Az arany sárkánynak fogalma sincs, miről beszél az elf, csak azt, hogy tudnia kell, minél többet, s a válasz túl későn ötlik fel benne.
A megjelenő alakot nagyon is jól ismeri, de a hirtelenség, az érzelmek vihara, amely eluralja, lelassítja reflexeit.
Nem készült fel, még a teleportálás igéjét sem tudja kimondani, s talán esélye sem lenne rá, Furia azon keresztül is megtalálja, ha akarja.
Egy dolgot tehet, megpróbál kifordulni a támadás elől, hogy kitérjen valahogy, de az ősi sárkány iszonyúan gyors.
Látja, ahogy a bőrbe öltözött, hollófekete alak szinte úszva szeli át a köztük lévő távolságot, még azt is látja, ahogy a hollófekete haj lobog utána a levegőben, miközben saját karjai már változnak át arany karmokká, hogy védekezzenek, ha képesek rá.
Két karja a nő egyik támadó mozdulatát hárítja, az arany és a fekete karmok között szinte szikrákat hány a találkozás, ám közben a nő balja, ami jobbjával ellentétben alulról közelít, betalál, s Namelyr érzi, hogyan hasítja át a bőrkabátot, a fekete ruházatot, majd fehér bőrét és húsát is egészen a csontig.
Felordít fájdalmában, s egy mozdulattal tépi le magát a fekete karmokról. Érzi, ahogy a meleg vér elönti az oldalát a fájdalommal együtt.
A lófarok kibomlik, ahogy próbál újabb lépéssel hátrébb, s oldalra kimozdulni. Itt, a fák között esélye sem lenne sárkányként harcolni. Kétlábú formájában kell ellenállni.*
- Weerling!
*Bal karmai közül fehéren cikázó villámok törnek ki, s egyesült erővel villannak Furia irányába.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-28, 11:38 pm

* Lysanor előtt úgy peregnek az események, hogy azokat szinte követni sem tudja. AZtán kezdi felfogni, hogy mi játszódik le előtte. Megelevenedik az álma. De akkor ő most ezt előre látta? Lenne ilyen képessége is? Aztán ránéz a férfira és a vércseppek csak úgy hullanak ki belőle.*
- NEEEE!
*Üvölti hirtelen, mert nem akarja, mindene tiltakozik az álmaiban látottak ellen. Lehet, hogy meghallották, de akkor most ő nagy veszélyben van. Felállt gyorsan és hátrálni kezdett, majd egy fának ütközött. Földbegyökerezett lábakkal figyelte a jelenetet. És, ha Furia feleszmélt a kiáltására, minden bizonnyal az életének vége. Gyorsan átfutott előtte az eddigi élete és már szinte készen volt a halálra.*

_________________
Nyugati szeglet - Page 8 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-28, 11:58 pm

*Furia hallja a kiáltást, de számára az csak egy pondró szava. Egy kétlábúé, aki arra kellett, hogy elvezesse az árulóhoz. Magában biztos volt benne, hogy ha kereső szellemei nem, ahogy sárkányai sem, hát majd ez a kétlábú óvatlanságában elvezeti az árulóhoz.
Itt volt az ideje, hogy találkozzanak, s végre magával vihesse a fejét.
Karmai lecsapnak, s bár az első csapást még védi az arany sárkány, a másodikra érzi, ahogy gyenge húsába hatol.
A vörös ajkakon magabiztos mosoly suhan át, szinte már-már élvezet, ahogy a másik ordítását hallja.*
- Ez itt a vég kezdete, Kain! Imádkozhatsz az istenekhez, mert most fejed veszem!
*Hallatszik a metsző hang, s a következő pillanatban karmával mintegy legyintve csapja félre a villámokat, amelyekkel a másik megpróbálta megtámadni.
Bosszús hangon szólal meg újra.*
- Talán azt hiszed, akár szemernyi esélyed is van? Szánalmas….
*Kinyújtja karmait, s megmarkolja a levegőt velük, majd mintha csak játszana, felemeli karját, s velük együtt emelkedik a szemben álló fekete alak is, majd repül is az első, legközelebbi fának.
A karvastagságú fatörzs hangos reccsenéssel törik el a hirtelen nekicsapódó súly alatt.
Ekkor a fekete sárkány előre lép egyet, majd még mindig ökölbe szorított karmaival újabb mozdulatot tesz, miközben az arany sárkányt ezúttal az erdei talajhoz teremti.
Másik kezében közben feketén izzó gömb jelenik meg. Holló szemei csillognak, ahogy élvezettel tekint végig a vergődő férfin. Megnyalja a karmait, s érzi azon az áruló sárkány vérének ízét. Látszik, hogy kiélvezi a bosszú minden pillanatát.*
- Tudtam, hogy előbb, vagy utóbb hibázni fogsz. Hét évszázad kellett hozzá, de megérte!
*Éppoly könnyedséggel vágja a földön heverő ellenfélhez, mintha csak egy hógolyót dobna el. Biztos benne, hogy hamarosan érezni fogja az égett hús szagát.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-29, 12:25 am

*A kicsapó villámok nem érnek célt, s az arany sárkány e pillanatban nem is tudja, honnan is vette a reményt, hogy bármivel megsebezheti őt. Ugyanaz, aki akkor volt, amikor épp csak Tarabas gyűrűjének köszönhette, hogy túlélte a találkozást a Sárkány-hegységben.
Akkor azért ment oda, hogy végre véget vessen az üldözésnek.
Az istenek másképp akarták.
Hallja valahonnan távolról a női sikolyt, de nincs sem ereje, sem ideje arra, hogy foglalkozzon vele, ahogy szavaival sem.
Minden erejével azon van, hogy valahogy kivédje a következő támadást. Azonban egy ősivel szemben ez nem olyan egyszerű.
Mit tehetne, amikor a következő varázslat elkapja és úgy vágja az első fához, mintha csak rongybaba lenne?
Hallja a reccsenést, ahogy a fa megadja magát, ő is érzi, ahogy reccsennek csontjai, de nem is nagyon tudja megállapítani, hogy pontosan mije is fáj.
Az oldalába kapott sebből most is csak úgy ömlik a vér. Szerencsés. Furia mehetett volna a szívére is, akkor már nem is élne.
Persze ezek csak átvillannak az agyán, miközben már ismét a levegőben van, hadonászó végtagokkal és fájdalmas nyekkenéssel landol az erdei talajon.
Karmaival belemarkol a földbe.*
- Vibrasie...moordenaar!
*Fájdalmas, a fakónál is fakóbb arccal igyekszik valahogy talpra kecmeregni. Harcolnia kell. Eszébe jut Silarona, nem adhatja fel. Ha másért, hát érte nem!
Tompán hallja a szavait Furiának, de most üresen csengenek. Testét akkor éri a gömb, amit ellen küldött az ősi sárkány, amikor a bőrruhás nő alakja alatt felhasad a föld, s hegyes sziklák törnek fel belőle.
Kain ezt már nem látja, a gömb becsapódik, ezúttal a bal vállába, s hiába próbált még pajzsot is megidézni, az nem fogta fel az erejét.
Az egyre összetörtebb, s véresebb test egyenesen Lysanor lábai mellett landol. Kain fájdalomtól eltorzult arccal marad a földön.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-29, 9:35 am

*Amint a férfi a lábainál landolt kicsit összerezzent. Megrémisztette a hasonlóság, amit az álmával vélt felfedezni. Ez borzasztó volt számára.*
- Nézd Furia. Már majdnem meghalt. Alig él.
*Mondta és elindult a nő felé. De csak pár lépést tett előre, mert nem akart teljesen elé kerülni.*
- Remélem jó szolgálatot tettem neked. De miért kell tovább kínozni őt? Nem elég az neki, hogy úgy élt idáig mint egy kivert kutya? Egy társaitól elzárt áruló? Szerintem ennél nagyobb büntetés nem érhette. Sőt a halál neki megváltás. Inkább szenvedjen, mint, hogy megváltsd nem igaz?
* Persze esze ágában sem volt Furiát szolgálni, de ha már így alakult pont kapóra jött. És végül is igaza is volt Lysanornak. Hiszen emlékezett rá, amikor Kain azt mondta, hogy nem féli a halált és majdhogynem azzal tenne jót neki valaki. Hátranézett a férfira és látta, hogy lassan elvérzik. Még volt ugyan pár perce, ezért visszament hozzá, leguggolt mellé és a sebre tette a kezeit. Mormolt valamit Lys és a seb vérzése alább hagyott. Sajnos nem tudta elállítani, hiszen arra csak egy gyógyító képes és ez a seb nagyon nagy volt. Ehhez már sebfűre van szükség és Furia sem fogja őket elengedni egyhamar, így talán enyhített a férfi fájdalmán és meghosszabbította az életét is.Elvérezni ez a seb által már nem fog. Felegyenesedett és onnan nézett Furiára és várta, hogy mit felel a nő. Remélte, hogy kellemeset csalódik benne és belátja, hogy a halál Kain számára csak jót tenne és máshogy akar majd rajta bosszút állni.*

_________________
Nyugati szeglet - Page 8 Ni94ysxz2pl1lph9n2

Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!

A karakter dala

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-29, 2:11 pm

*Talán túl magabiztos volt eddig, annyira érezte a győzelem ízét.
Azonban, ahogy a gömb távolodik tőle, úgy nyílik meg a föld alatta, s roppannak fel a magasba talpai alatt a mélyből tűhegyes sziklák. Azonban egy ősi sárkány nem olyan könnyen levadászható, jóllehet, meglepi őt a támadást. Nem számított rá, hogy az árulóban maradt még annyi erő, hogy támadhasson. Ebben a pillanatban már a levegőben van, s repül, feketébe bújtatott talpát nem érintette a sziklák hegye, de ennek az ára az volt, hogy hátrafelé lendült, távolodva az arany sárkánytól.
Amint a földön landol, féltérden, kacsú teste emelkedik is. Izmai megfeszülnek, s keblei, a fekete bőr alatt indulattól fűtötten hullámzanak.
Kezdetben nem is reagál a kétlábú szavaira. Nincs jelentőségük, mintha nem is mondott volna semmit.
Az ő célja éppen az, hogy az arany sárkány halott legyen, s fejét magával vihesse a Völgybe. Bemutatja majd mindenkinek, majd kitűzi barlangja elé, mint legnagyobb trófeáját, hogy aki arra jár, láthassa.
Fekete karmai eltűnnek, s vékony, női ujjak jelennek meg helyükön. Két kezét maga elé tartja, s ahogy közelít, úgy omlik porként a felhasadt földbe vissza az onnan megidézett sziklák tömkelege.
A szél, melyet kavart lépteivel, most holló haját is lobogtatja mögötte, s felfedi teljes egészében gyönyörű arcát, izgalomtól csillogó szemeit.*

Nyugati szeglet - Page 8 Images?q=tbn:ANd9GcRlStE2cv5eknWn2MNQP_26L_p3enAZRaVLEemSJbYFjX72Vp1hxg

- Maga választotta sorsát! Én csak igazságot szolgáltatok. Azt is megérdemli, hogy egyenként tépjem ki végtagjait...
*Suttogja maga elé, ahogy lenéz a nő által épp gyógyítgatott áruló véres, összetört testére, s a bal vállánál megégett sebre, mely kilátszik a szakadt bőrkabát alól.
Mit sem törődik az elf nővel, számára nem tényező, ám ha tenni akarna valamit, abban biztos hogy a fekete nőszemély haragját vonná magára.
Ahogy Kain is azt vonta.
Furia lenyúl vékony kezeivel, s kabátját markával megragadva felemeli vele egy magasságba a férfit. Izzó holló szemei egyenesen Kain tekintetét keresik, s ha az nem látszik, jobb híján a fakó arcot tanulmányozzák.*
- Tudod, ugye, ki lesz a következő, miután fejed vettem…
*Suttogja, s ajkai szinte érintik a férfi ajkait. Elég egyértelmű, hogy Silaronára utal szavaival, arra, ki összeszűrte a levet egy áruló sárkánnyal.
Jobbját hátrahúzza, nőiesen izmos formái megfeszülnek a fekete, testhez simuló bőrruha alatt, mikor lesújtani készül a nyakra, amely a fakó arcot is tartja.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-29, 2:47 pm

*Kain magánál van. Hallja, ahogy az elf Furiához beszél. Ebből tudja azt is, hogy nem sikerült elkapnia ismét az ősi sárkányt. De hol is van ő ahhoz, hogy megtehesse? Köze sincs a feketékhez, s nem is istenség, hogy kellő ereje legyen hozzá.
Az, hogy eddig életben maradhatott, az csupán az istenek kegyének tekinthető, s már látja, hogy bár ezidáig ostorozta őket, most mégis hálásnak kell lennie mindazért a sok jóért, amit kapott.
S leginkább Silaronáért, akit ő maga sodort bajba gyengeségével, mellyel ösztöneinek engedelmeskedett, ahelyett, hogy hagyta volna magára a nőstényt rögtön az elején.
Nem tette, s ezzel hasonló halált hoz rá, mint amiben neki lesz most része.
Azonban az elf szavai megdöbbentik. Hát mégis szolgálta az ősit? Miféle kétszínű szuka képes effélére?!
S vajon melyik oldalon is áll most? Erre még az sem ad választ az elhangzottak, s magának az ősinek a jelenléte fényében, hogy hirtelen melegséget, s energiát érez sebe körül. Az egyik, az oldalseb körül. Ám a vállánál az égett hús, s az onnan szivárgó vér mellett éppen annyit ér, hogy életben tartsa.
Hirtelen emelik fel, érzi, hogy ez nem az elf lány. Ez egy ősi szaga, egy ősi ereje, ami körbelengi egész testét. Szinte végtelen. Még hozzáérni sem volt képes, nemhogy megsebezni.
Elkeseredettségének azonban nem engedhet nagyobb teret.
Sebei húzódnak, a fájdalom újult erővel hasít belé minden sebéből, ahogy emelkedik felfelé, s már érzi is Furia leheletét szájánál.
A fekete szemeket azonban nem nyitja még ki. Egy pillanatot vár ki, mielőtt szólna, akkor nyílnak az ében szemek a holló pillantásra.*
- Dhoruba…shove..
*Az utolsó szótagot is halkan ejti, talán még Furia is alig hallhatja, Lysanor pedig bizonyára nem. Feljebb csúsztatott kezénél jelenik meg a lökéshullám, ami távolabb kell, hogy taszítsa a sötét sárkányt, talán csak egy lépéssel, s ha így lesz, az arany sárkány vértől mocskos, megviselt teste oda hull Lysanorra, miközben szája motyog valamit.
Ha Lysanor esetleg elkapja a nehéz testet, hirtelen tűnnek el mindketten, hogy aztán távolabb egy nevezetes dzsungel tisztásán jelenjenek meg.
Kain sötét szemei lezárulnak. Furia talán ide is követni tudja, s ha érintkezett vele, a kétszínű szuka is itt van, Talán csak másodpercei vannak.
Ujjai még belemarkolnak a gyorsan oszló feketés ködbe, s mormol valamit, mire az apró szikrákra szakadva tűnik el a semmibe.
Ha nem jár sikerrel, akkor az ősi sárkány, s az elf kényére-kedvére marad a nyugati szegletben.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-29, 10:34 pm

*Már-már azt gondolta, hogy itt a vége. Egy mozdulat és átszakítja a kétlábú forma torkát, majd letépi a fejét, hogy aztán módszeresen szedje darabokra a maradékot is.
Aztán jöhet annak tisztázása, hogy mi is legyen a kétlábú elf sorsa.
Valójában, ha Kain halott, már nincs hasznára a kétlábú szuka sem. S mivel tudja, ki ő, hát legjobb, ha őt is elteszi láb alól. Szemrebbenés nélkül, s körülbelül annyi idő kell hozzá, könnyedén fog végezni vele az áruló után.
Csakhogy történik valami. Az arany sárkány szemei kinyílnak és morog valamit, mire valamiféle erő löki hátra Furiát. Nem gondolta volna, hogy még maradt annyi Kainban, hogy újra támadjon.
Az tény, hogy meg sem karcolta, vele, de kibillentette egyensúlyából, s míg a földre tett tenyeréről ismét talpra pattan, Kain is a földre hullik, vagy pontosabban a szuka karjai közé.
Furia haragos ordítással lendül előre, hogy mindkettőjüket egy mozdulattal végezze ki, ám mire a tűzlabda eléri őket, már csak hűlt helyükön robbantja hamuvá a fát, aminek a tövében voltak, s olvasztja meg a talajt is alatta.
Dühös tigrisként lépked oda, hogy nyomok után kutasson.
Az arany sárkány teleportált, tisztán érzi, s már indítja is a kereső varázslatot utána.
Nem kell sok, hogy követni tudja a mágia nyomát, ám ez azért kevéske időbe telik, s mire az eredmény megérkezik, azt kell tapasztalnia, hogy valamiképpen nyomát veszítette az arany sárkánynak.
Csalódott ordítását elnyeli az erdő, miközben dühösen toppant lábával. Karjait összefonja keblei alatt, s a méreg, ami most emészti, kitörni készül.
Mégsem engedheti el dühét, gondolkodnia kell. S akkor felötlik benne a magyarázat, ami, ha csalódottsága nem terelte volna el a harag felé, hamarabb is eszébe jutott volna.
Együtt teleportáltak el, nem kell a teleportra időt és erőt fecsérelnie, hiszen elég a szukát követni!
A hollófekete szépség szép metszésű arcán mosoly jelenik meg, s a következő pillanatban el is tűnik egész alakja.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-30, 10:08 pm

// Otthon édes otthon //

* A szekér és annak öt élő és egyetlen öröklétre szenderült tagja, lassan megérkezik céljához. A szekeret irányító, zöld köpenyét, és annak zöld csuklyáját magára vető nő, egyszer csak hátrahajtja vonásait rejtő textildarabot. Az egész utazás alatt ez az első alkalom, hogy a hegyes fülek nem kandikálnak ki hosszú barna haja alól. Már nincs szüksége arra a kis illúzióra, mellyel a kiskatonát kívánta félrevezetni, akit az út nagy részére kért fel, főként saját maga és csak kis részben a szállítmánya biztonsága érdekében.
A szállítmány tartalmát jelentő haldokló rabszolgák közül talán némelyiknek fel is tűnik ez az apró eltérés a korábbi alkalmakhoz képest, és ezért kezdenek el sugdolózni a háttérben, vagy talán a közeledő halál látképeit osztják meg egymással. Mindenesetre a Klensbane ház egyetlen örökösét egyáltalán nem mutat érdeklődést ilyen apróságok iránt, hiszen lassan már saját birtokának kezdetét jelentő oszlopokhoz érnek. Érkezését pedig nem szándékozik eltitkolni.
Hamarosan észre is veszik a földeken dolgozók közül, és nem kell sok időnek eltelnie, hogy láthassa amint az egyikük lóra pattanva indul meg birtokának központja felé.
Halovány mosoly jelenik meg a fiatal nemes arcán. Tudja jól, hogy érkezésének hírét viszi meg. Talán előre is szólhatott volna érkezését illetően, de Kesa gondolatai alapján nem árthat, ha a sok, nyugodalmas nap után, egyik pillanatról a másikra pezsdül fel a birtok élete. Mindemellett, a távollétében megszokott nélkülözést követően jóleső érzés ez a kis felhajtás körülötte.
Hű lovának lépteit kissé lelassítja, hogy elég időt adjon a készülődésre, miközben a szekér hátulján utazók felé fordul. *
- Tartsatok ki még egy kicsit. Hamarosan meggyógyítalak benneteket!
* A rabszolgák többségén meglepettség, értetlenség és gyanakvás egyvelege jelennek meg, ahogy a korábban elhangzottakkal ellentétben, most megváltozott a gyógyító kiléte, és még a Kesa arcán megjelenő barátságos mosoly sem képes teljesen megnyugvást hozni számukra.
Hiába látja ezt, nem szándékozik mindent megmagyarázni nekik. Éppen elég, ha ennyit tudnak, és ezzel lefoglalják magukat, míg meg nem pillantja a kúriát, és az azt körülvevő kert távoli képét.
A bírtok főépülete elé érve kellemes, hűs vízpárával dús levegőt fúj feléjük a feltámadó szellő, amint a földből feltörő vízsugárba kap. Kesa szemeit lecsukva élvezi az arcához érő hűs vízcseppek érzését, és csak miután elvonul a szellő, csak akkor néz végig a köszöntésére felsorakozó embertömegen. Cselédek, szakácsok, kertészek, lovak és egyéb más állatok gondozásával foglalatoskodó férfiak, és még ki tudja, ki mindenki sorakozik fel a lépcsőkön, hogy arcukon hasonló döbbenet jelenjen meg a szekér többi utasát látva.
Hazaért. Végre megnyugvás költözhet szívébe, és nem kell attól tartania, hogy egy bosszantó vak nőszemély ugrik a szekerére, vagy őt is rabszolgasorsba kívánnák taszítani, netalántán újabb önjelölt pojácák próbálnák meg elragadni értékeit.
Hazaért. Haza a menedéket jelentő magas kúriába, és a kúria alatt meghúzódó, mindenkinek tabut jelentő laborjához. Tudja, hogy hamarosan oda is le fog menni, gyorsan elő kell készítenie a gyógymódot a mögötte üldögélő félholtaknak, ha azt akarja, hogy még haszna is legyen az egész kiruccanásból. Különben feleslegesen vesztegetett el napokat az utazásra, és feleslegesen fizetett a kiskatonának és a rabszolga kereskedőknek egyaránt.
Végül egy őszes hajú férfi lép a szekér mellé. *

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-30, 10:27 pm

- Legyen üdvözölve itthon Úrnőm! Örülünk, hogy íly hamar visszatért!
* Szemeit lesütve hajol kissé előre, és úgy várja Kesa válaszát . *
- Én is örülök Waltz.
* Az öreg Waltz, már Kesa születése előtt a Klensbane ház szolgálatában állt, így igen kézenfekvőnek tűnt Kesa számára, hogy távollétei alatt ennek a férfinak a gondjaira bízza öröksége felügyeletét.
Waltz kezét nyújtva segít ifjú úrnőjének a szekérről történő leszállásban, bár szükség egyáltalán nem lenne rá, Kesa mégis egy meleg mosollyal köszöni meg a segítséget. *
- Látom sikeresen végződött az útja.
* Néz fel a szekéren található négy alakra, illetve a szekér mögé kötött lovakra, amiket még attól a négy haramiától sikerült elszednie, akik könnyű pénzforrást reméltek tőle. *
- Nem panaszkodom, de nekik minél hamarabb ellátásra van szükségük, különben úgy járnak, mint az a szerencsétlen.
Vlad, Tarek, kérlek, vigyétek a testet a laborba. Meg kell vizsgálni, hogy a többiek betegségére megtalálhassam a gyógymódot.
Tala, Nika. Foglalkoznátok velük, míg megtalálom a gyógymódot?
* Nika egy, Kesával nagyjából egyidős cselédlány. Hosszú szőke haja átlibben válla felett, ahogy felfigyel saját nevére. Így nem is ő, hanem Tala, az egyik konyhán dolgozó kicsivel idősebb nő válaszol. *
- Természetesen kisasszony!
- Nagyszerű! … Vender, a lovakat rád bízom. Weltz, kérlek, tarts velem.
*A lépcsősoron megindulva egyenesen az épület felé veszi az irányt, hogy a megszokott kereskedő öltözetétől megszabadulva, valami alkalmasabbat találjon magára, amivel a laborban is könnyű szerrel tud majd boldogulni.
Csupán alig hagyják hátuk mögött a felsorakozókat, mikor Kesa a lényegre tér. *
- Történt valami említésre méltó távollétem alatt?
- Csupán az ilyenkor szokásos. Megkezdődött a betakarítás, és az eddigiek alapján nem lehet panaszunk a termésre.
- Helyes, helyes. Lassan időszerű újabb szállítmányt küldenünk Verinolba. Megkezdenéd hozzá az előkészületeket?
- Ahogy kívánja! Azonban, ha egy kérdést megenged… ?
- Igen? ... Mi lenne az Waltz?
- Ugye nem a családjáért akar vezekelni, ezeknek az embereknek a megmentésével?
*Néma csönd tölti be a folyosót. Erre nem számított. Kesa fejében meg sem fordult, hogy kapcsolatot keressen a rabszolgák és saját családjának sorsa között. Mégis Waltz megjegyzése kellemetlen emlékeket idéz benne, miként kellett tétlenül végigkísérnie családjának minden egyes tagjának a szenvedését.
Azt pedig csak kevesen tudják, milyen mélyen is érintette Kesát ez az eset. Mégis az egyik ilyen személy maga Waltz. Az öreg férfi sokat segített Kesának, hogy túljusson az akkori hullámvölgyön, és betarthassa apja halálos ágyán tett ígéretét.
Most pedig ez az egyetlen kérdés, oly lavinát indít meg a fiatal nemes lelkében, mely talán arra is rámutat, miért is akar minél többet megmenteni ezek közül, a haldoklók közül, ha valójában úgy is csupán élettelen testükre lenne szüksége. Az a kevés pénz, amit meg értük kifizetett nem jelentene túl nagy veszteséget számára, csupán a magyarázatot nehezítené meg. *
- Alkalmi vétel volt…
* Azzal Waltztól elfordulva, az idős férfit magára hagyva, másik utat választ szobája felé, miközben némi haragot táplál Waltz irányába, amiért az öreg olyan gondolatokat ébresztett benne, melyektől mentes volt eddigi elképzelése.
Most még sincs ideje ezzel foglalkozni. Minél hamarabb el kell készülnie. Nem szereti, ha alárendeltjei csak úgy mászkálnak a ház alá berendezett laborjában. Normális esetben be sem tehetik oda a lábukat, csak a mostanihoz hasonló különleges alkalmakkor, mikor ő maga ad engedélyt rá. *

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2013-12-30, 10:38 pm

* Bár már jóval ezelőtt megtette a szükséges óvintézkedéseket, mégis jobb elkerülni a felesleges szóbeszédeket, és amúgy sem túl jó, ha a dolgokhoz mit sem értők járkálnak egy mágus laboratóriumában.
Hamarosan Kesa ismét a kúriához vezető lépcsősoron, de ez alkalommal annak tetején. Ráadásul könnyed ruházatára egy viseltes köpeny is került, azonban még mielőtt letudhatná az előtte álló lépcsősort, Tarek jön vele szembe. *
- Á Tarek! Kérlek a keleti szárny mögött, a fák mellett szükségem lenne majd egy nagyobb máglyára. Jobb úgy megszabadulni a testtől.
*Öltözés közben született meg benne ez az ötlet, és ha már így hozta a sors, hát nem látja kárát, ha másra bízza annak előkészületeit. *
- Ahogy óhajtja!
- Ha pedig Vender elhelyezte már a lovakat, akkor őt is befoghatod, hogy gyorsabban végezzetek.
* A válassz már lényegtelen a fiatal nemes számára. Ha Tarek egyedül akarja elvégezni a feladatot, hát legyen, ha pedig osztozni benne, számára az sem jelent problémát, sőt minél többüknek van elfoglaltsága, annál kevésbé várható, hogy véletlen feltűnnének a laborban.
A laborhoz a lépcsőktől kissé odább, két kisebb, több szintes szökőkút között elhelyezett ajtók egyikén lehet bejutni. A többi mögött különféle dolgok találhatók, mint például egy kiadós pince, a borok, és egyéb dolgok tárolására.
A labor ajtaját feltárva egy kisebb folyosó tárul Kesa elé, melyet haloványan bevilágít két fáklya fénye, ugyanis egy kisebb kanyart is tartalmaz ez a folyosó, hogy a ház alatt, a megfelelő helyre juthasson az illető.
A folyosó végéről már sokkal erőteljesebb fény szűrődik ki. A fiatal nemes arcán halovány mosoly jelenik meg, ahogy tudatosul benne, valószínűleg a két férfi készítette elő számára a terepet a munkához.
Meg is jegyzi magában, hogy majd, ha alkalma adódik rá, akkor köszönje meg ezt nekik. *
- Végre itt vagyok!
* Szavai pillanatok alatt járják be a helységet. Talán egyeseknek meglepő is lehet, hogy egy nemes csupán ekkora laborral rendelkezik, de Kesa nem is látja szükségességét a bővítésének. A célnak tökéletesen megfelel, és megtalálható benne minden, amire egy gyengébb képességű mágusnak szüksége lehet.
A felhalmozott növényi és egyéb állati alapanyagok több polcnyi helyet is elfoglalnak a helység két falán végigfutó polcokon, miközben a belépővel szembeni falon egy méretes könyvsor foglal helyet. Rajta különösebbnél különösebb könyvekkel, egy átlagos halandó számára, de nem egy mágusnak. Igazi ritkaság csupán egy található meg rajta, melyet még első útja egyikén szerzett, és csupán általános tudással van telítve.
Azonban a mágikus tartalmú könyvek mellett, az egyik sarokban több csupán irodalmi alkotás is helyet kapott, ezzel egyfajta menedékké előléptetve a kis labort, és egyben megfelelő indokot képezve, miért is tartózkodik olykor meglehetősen sokat ebben a helységben.
Saját kis, magán könyvtára azonban nem bizonyul még elégségesnek, hogy a falat kellőképen kitöltse, még az egyéb ide került könyvekkel sem, így a fal egy részén különféle edények és lombikok helyezkednek el.
De nem csupán ott, hanem a terem közepén elhelyezett, két méretes asztalon is található belőlük szép számmal.
Az egyik asztalon pedig ott van az eltávozott rabszolga élettelen teste is. *
- Lássunk neki!

» Keleti szeglet, a Remény tengerének partja