Nyugati szeglet

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-05, 9:35 pm

// Mese: Sárkánytánc //

*A tábor szervezettsége mit sem változott a kék távozása óta. Mint akkor, most is mindenki teszi a dolgát. Alamaise orrát friss hús szaga csapja meg, amitől összefut a nyál a szájában.
Furia, miközben hozzá beszél egészen közel is hajol úgy, hogy éjsötét szemében a nő kék sziluettje visszatükröződött.
~ Hűűűű… csodálkozott el magában.
Kijelentésére nem felelt, inkább hagyta, hogy a szellem válaszoljon, ám az úrnője által feltett kérdésre a válasz őt magát is foglalkoztatta, miszerint mi dolga lehet itt egy hozzá hasonló lénynek? Bár azt piszokságnak tartotta, hogy képes volt csak úgy randalírozni az orrán. Így minden pillanatban ott volt a látóterének közepén, de csak akkor láthatta tisztán, ha kancsalított rá, ami egy idő után eléggé kellemetlen érzés, mert hamar elfárad benne még a sárkányszem is.
Különösnek találta ezt a szellemlétet. Volt benne valami misztikus, valami izgalmas. Egy szellem végül is azt csinál, amit akar, nem kötik a hitvány, halandó dolgok. Ebben az állapotban tényleg csak arra koncentrálhat a lélek, ami igazán fontos lehet. Legalábbis a kék így látta.
~ Vajon felbosszantja az, ha átnyúlok rajta? Egyáltalán érzi? Alamaise tekintete Furiáról a szellemre vándorolt, miközben vaskos, pikkelyes farkának karcsú vége ide-oda vándorolt izgalmában, akár egy tettre kész macskáé.
Ám miközben ezen morfondírozott, és közben várta Hossin Ekko nevezetű kísértet válaszát az is felötlött benne, hogy ismét egy csatában kell részt vennie.
~ Óh, hogy az mennyire jó lesz, gondolta magában. Már az elsőt is nagyon „élvezte”, itt pedig sokkal nagyobb a tét, és ezért nyilván sokkal több vér is fog folyni. Látva az ellenség felkészültségét, nem lesz egy sétagalopp. Ám míg az előző küzdelemben a túlélésre ment, itt belead majd mindent, mit őseitől örökölt.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-09, 2:00 pm

//Mese: Sárkánytánc - Edainban, a Nyugati szegletben - Mesélővel egyeztetve//

*Távolabb, az erdők mélyén nincs még béke. Egyes elfek bizony már réges-régen a békét vágyják. Edain városában Gilchanar nagyúr is így van ezzel, ám nemigen tehet mást, mint eleget tesz népe ígéretének, melyet még Lanurnak tett századokkal ezelőtt.
Sereget szervez. Egy része azokból áll, kik nem is oly régen részt vettek a sárkányok rajtaütésén, melyből csupán egyetlen céljuk volt. Minél hamarabb kivonni seregeiket a harcból, s mielőbb hazatérni az erdők rejtekében megbúvó otthonokba.
Most akadnak, kikben ott munkál a revans vágya, hogy visszavágjanak az ellenségnek, mely készületlen erőikre csapott le. Akkor csupán hazafelé tartottak testvéreik, a vér elfek városának megsegítéséből.
Lumel’Auvre nem vonul be dicsőséges csataként az elf történelembe, noha bátran küzdött minden tünde, ki ott volt.
S a hazafelé tartó út is véresre sikeredett, ám szerencsére sokan túlélték a sárkányok támadását.
A város lakói nem vágyják a háborút, noha Elsga pusztulása okán kicsit sem viseltetnek barátsággal a fekete sárkányok iránt. Agare pusztítását sosem feledik, mely oly sok gyermeket, atyát, anyát, fiút küldött Dremerhez azon a napon.
Vér elfek is csatlakozhatnak, ha kívánnak, ám Gilchanar nagyúr nem kéri őket. Szenvedtek már épp eleget, s szeretett városuk, szeretteik, uruk elvesztése oly fájó veszteség, mit épp ő érezhet át, ki hasonlókon ment keresztül. A fehér hajú vezér nem hagyja el városukat. Népének vezetőre van szüksége, s ő számukra az állandóság, a stabilitás. Lesz oly vezér, ki kis seregüket elvezeti Sendel falai alá, s ott is méltóképp irányítja majd.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-09, 8:34 pm

/ Sarkanytanc/
* Elmosolyodok a kérdésre majd válaszolok is rá amint kiegyenesedtem.
- Mindíg öröm az úrnővel találkozni, csupán a veletlen hozott ide semmi több. Láttam ahogy alattvalód az égbe emelkedik s én vele tartottam. De talán hasznodralehetek az elkövetkezendő csatában, hisz kardom még mindíg téged szolgál, Úrnőm.
*S ha utamra enged a válaszom után kissé körbe nézek. Rengetegen vannak itt vannak fajták kiket még csak nem is láttam, jó dolog lesz kissé kiismerni a sárkányokat amíg útra nem kelünk.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Nyugati szeglet//

*A nyugati szegletben ez időtájt a sárkányok hada fogadja az érkező őrt Sendelből, s a vele potyautasként megjelenő kísértetet.
Akadnak pillanatok, mikoron e hatalmas erő pihen, s ezek épp ilyen pillanatok.
Az ősi sárkány így értesül a romváros határaihoz érkező hadról, s minden pillanatban arra készülhet, hogy a háború újabb véres küzdelmet fog hozni.
Sárkányai lényeges veszteségeket nem szenvedtek eddig, csupán az elfek ellen hullott el néhány harcosa, s ez jól van így, ez természetes így. A fekete nőstény hada pedig várakozik, míg Furia ki nem adja a parancsot az indulásra. Ő pedig a kísértetre vár, Hossinra, ki Alamaise segedelmével érkezett meg színe elé, s ki ismerős ugyan neki, ám nem hívatta.
A kísértet pedig megjegyzi, csupán a véletlen hozta ide. Meglepő, hisz Ekkorin közel sem ezen tájékon fekszik, ám legyen az az ősi sárkány baja, hogy megfejtse, mi dolga lehet Hossinnak serege közelében.

Távolabb, az erdők mélyén elfek gyülekeznek. Fegyvereiket élezik, vértjeiket fényezik, könnyű, ám erős pajzsaikat tisztogatják, s készülnek, hogy részt vehessenek az emberek és sárkányok csatájában, mely bizonnyal kőhalommá omlasztja az egyébiránt is elég romos Sendel városát.
Nem heverték még ki korábbi veszteségeiket, miket Lumel’Auvreában, s hazaúton onnan szenvedtek el, ám épp elegen maradtak, hogy részt vehessenek az emberek első komoly lépésében az új háborúban.*

// Mitsuko, Kuruk, amíg nem írtok, nem meséllek be benneteket, mivel nem kértétek, de szeretettel várlak mindkettőtöket a mesébe! //

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-11, 9:15 pm

//Mese: Sárkánytánc//

- Nem Ekorinban lenne helyed, Hossin?
*Kérdi a fekete nőstény.*
- Legutóbb még kétlábú testben voltál, s most immáron árnyékként kísértesz sárkányaim között. Úgy hiszem, némi magyarázattal tartozol még.
*Néz sötét pillantásával a kísértetre. Ám Hossin válasza előtt még a kék nőstényre is odapillant.
Alamaise farka vége még mindig izgatottan mozdul ide-oda, s Furia szemében ez bizony fiatalos kíváncsiság, lelkesedés, tán játékosságnak is nevezhetné.*
- Bizonyára megéheztél, s elfáradtál. Oltsd éhed, s szomjad, majd térj vissza, s számolj be részletesen, mit láttál a kétlábú seregből!
*Természetesen nem zárkózik el attól sem, hogy a nőstény maradjon, nem titok seregei előtt, hogy Hossin Ekko ki és milyen csatlósa a sárkányoknak.
Ezeket követőn ismét a kísértetre pillant, mintegy megadva a szót neki. A környékbeli sárkányok, kik szintúgy ügyeikkel járultak az ősi elő, szintén hallhatják szavait, fülüket nem csukják be előtte, s Furia sem szólította fel őket távozásra.
Könnyen lehet, többen is maradni fognak Alamaise bővebb beszámolójára, tisztek, parancsnokok, kik a sárkányhad egyes osztályait vezetik.
Az ősi sárkány a kísértetre néz, s várja a választ.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-11, 10:39 pm

// Mese: Sárkánytánc //

*Olybá tűnik, Furia nem lelkesedik a szellem láttán. Alamaise érdeklődve hallgatja a potyautashoz intézett szavakat.
~ Kétlábú testben? Hát persze! A kísértetek meg tudnak szállni halandókat. Na jó, várjunk, ennek a testnek már van lakója, szóval ez eléggé hátborzongató. A kéken hidegrázás futott végig, s libabőrös lett a pikkelyek alatt. De mindezek ellenére szívesen kipróbálná, milyen lehet átnyúlni rajta.
– Élek a lehetőséggel, úrnőm! Hálásan köszönöm! Amint végeztem visszatérek – felelte a fekete sárkánynak. Bármennyire is érdekelte Hossin beszámolója, amint Furia megemlítette az evést, úgy érezte, az most előbbre való volna.
Így hát mélyen meghajolt, és távozott. Orrát követve hamar megtalálta a kijelölt étkezőt, és magával ragadott jókora mennyiségű élelmet, amit jóízűen el is fogyasztott. Eztán a közeli patakban oltotta szomját, és lemosta vérrel szennyezett pofáját. Vagyis a reggeli maradékát. Most már új erőre kapott.
Eztán visszasétált Furia elé, és sorát kivárva beszámolt neki arról, mit látott az éjszaka. Mesélt fejlett harci szerkezetekről, mágusokról, egy halom fegyverről, és arról, hogy megkezdték Sendel városfalainak megerősítését. Az éjszakai beszélgetésekből hallotta, hogy a seregben újoncok is vannak.
– Mindössze ennyit tapasztaltam, úrnőm. Amint észleltem a kétlábúakat azonnal elindultam vissza a sereghez.
A nő próbált nem az őt körülvevő magas beosztású vezetőkre figyelni, mert akkor biztosan összeakad a nyelve, hogy ennyien hallgatják őt. Elég volt neki azon igyekeznie, hogy úrnőjének megfeleljen.
Mondandója után természetes várta Furia további parancsait.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-15, 9:16 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*Gilchanar nagyúr szemlét tart a készülődő seregen. Látja, miként készülnek tünde kötelekkel, amelyeket a sárkányoknak szánnak majd. Másképp készülnek erre a csatára, mint ahogy az orkok serege ellen indultak a Sötét fenyvesbe. Seregeik akkor nem óriási, csaknem sebezhetetlen csapatok ellen vértezték fel magukat, sokkal inkább karddal, nyíllal aprítható ellenség ellen, kiknek csapásait könnyedén hárítani tudják pajzsaikkal, s kik ellen könnyű vértezetük is kellő védelmet nyújthat.
Ám a mostani csata más lesz. Sárkányok hatalmas méretű serege ellen indulnak, kiknek pikkelyei olyanok, mint a pajzsok, kiknek bőre olyan, mint a vért, nehezen fogják hétköznapi fegyverek.
Az egyes harcosok asszonyaiktól s a vénektől is főzeteket vesznek magukhoz, amuletteket aggatnak magukra, melyeknek célja védelmezni őket a csatában az ellenségtől.
A fehér hajú nagyúrnak sokakhoz van jó szava egy-egy harcoshoz, midőn áthalad közöttük, szemlézi a csapatokat.
Boldognak semmiképpen sem boldog, tudja, sokan nem térnek vissza élve e seregből, tán az is lehet, egyikük sem. Egyébként is fogyatkozó nemzetük színe-virága menetel majd a halálos küzdelembe oly ellenség ellen, mely ellen csekély a győzelem esélye.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Nyugati szeglet//

*A nyugati szegletben megfagy a levegő Hossin körül, ahogy némán áll Furia előtt. Az várja a választ, mely csak nem érkezik.
A kísértet némán áll.
Alamaise megérkezése új témát hoz, s eme téma részletezi az érkező hadat. A kék nőstény beszámolója kitér a kétlábúak fegyvereire, a sereg méretére, tán még összetételére is.
Részletes, mindenre kiterjedő beszámoló ez, melyet nem szakítanak meg hallgatói. A látott eszközök lényeges része már az előző háborúban is a kétlábúak arzenálját képezte, nem jelent újdonságot, ám az igen, hogy ily nagy előkészületeket tesznek a sárkányok fogadására. A vezetők összenéznek, de nem mondanak semmit, Furia szavára várnak.
Tán az ősi sárkánynak, s a parancsnoknak is elegendő az információ, noha könnyen lehet, hét évszázad alatt fejlődtek eleget a kétlábúak, hogy meglepetést okozzanak egy elbizakodott hadseregnek.
Miképpen az elfek is azon vannak, hogy az előző csatához képest felkészülten vehessék fel a küzdelmet ellenségeikkel, és segíthessék szövetségeseiket.
Még egy apróság történik, mit a halandó sárkányok jelentős része nem érzékel. Egy árny kerülgeti az ellenséget a levegőben, egy árny, mi közelről hideg fuvallatként lenne érzékelhető, s mi szemmel nem látható, csupán érzékelhető.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-20, 9:41 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*Gilchanar nagyúr ezúttal végigjárva a sereget, már inkább áldást oszt, mielőtt szavait felemelné.
Nem egy katona szemében látni, szívesebben maradna itthon, ám a kötelességnek eleget téve, ha kell életét is áldozza majd.
Elszántak, noha a békét kívánják inkább.
A fehér hajú vezér, kinek múltjában éppoly mélyen vannak sötét foltok, mint amilyen sötét a háború, megáll a felsorakozott sereg előtt. Az erdő még rejti őket, de jól hallják-látják egymást.*
- Nincsenek szavak, melyek pótolni tudják a veszteséget, mit elszenvedtünk, s mit el fogunk szenvedni.
Eclair most kevésbé kegyes arcával tekint népére, s tán a végzet ellen még ő maga sem tehetne. Midőn népünk oldalt választott a konfliktusban, s Lanuré mellé helyezte saját fegyverét, eldöntetett, hogy ezen események eljönnek reánk.
*Körbehordozza tekintetét, majd folytatja.*
- Nem fogok igaztalan reményt hinteni senki szívébe. Véres csatába mentek, hol apák, fiúk, testvérek vesznek majd oda. Az úgy azonban, melyért kiállunk saját magunk. Ha Sendelnél nem áll meg a sárkányhad, ellepik, s felégetik majd ezen erdőket is, melyekben az északról menekült testvéreink, s mi magunk is menedékre, otthonra leltünk. Nem csupán Lanur utódaiért harcoltok majd! Értünk, atyáitokért, anyáitokért, nővéreitekért, fivéreitekért, s egész nemzetünkért. Úgy küzdjetek hát, hogy fegyveretek mindezeket védelmezi! Úgy győzzétek le a fekete hadait, hogy győzelmetek, áldozatotok nem csupán a Birodalom ügyét, de saját véretek fennmaradásáért is ontatik!
*Kirántja fegyverét hüvelyéből, s az ívelt tünde penge megcsillan az erdő fái között bevilágító napfényben.*
- Eclair nevében! Verjétek vissza a sárkányokat!

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-20, 11:18 pm

/ Sárkány tánc, bocs ramszakadt minden./
*Ahogy az ősi sárkány hozzám szegezi a kérdést megfagyni látszik a levegő. Nem tudom milyen válaszra számít hát az igazat mondom. Miért is kellene titkolnom azt ami amúgy is nyilvánvalóan látszik.
- Úrnőm a kétlábú porhüvely megtette azt amire kellett, összefogtam vele csapataimat s ezután megszabadultam tőle, hogy ne korlátozza tovább a mozgásom. Akkor aki szövetségre lépett veled, s szolgálatait neked tette fel én voltam. Először mint egy érzés majd Legutóbb már teljesen az enyém volt a test. S mint a szemetet kidobtam amint dolgát elvégezte. Viszont találkozásunk úrnőm csupán a Véletlen műve. S ha megengeded úrnőm én is maradnék köreitekben.
* Majd miután a választ megkapta hallgatok, várom mit felel vagy ha kérdése van s tudok rá választ azt is készséggel elárulom neki.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-21, 9:24 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*Az ősi sárkány fél szemmel ugyan a kísértetet tartja megfigyelés alatt, azonban figyel arra is, amit a kék nőstény mond neki.
Való igaz, a kétlábúak legtöbb fegyvere ismert nekik, s nem is tartja valami sokra őket, ám ha mégis elég leleményesek lesznek, miközben ők alábecsülik őket, az a kelleténél több sárkény életét venné el.
A vezérek hozzá hasonlatosan nem tudják elképzelni, mivel is lephetnék meg őket az emberei horda tagjai, azonban nem szabad alábecsülni őket.
Sendel sem az a város, amelyet könnyen védhetővé lehet varázsolni, s ezt nagyon is jól tudja az ősi sárkány. *
- Helyesen tetted, Alamaise. Hamarosan indulunk az ellenség ellen, addig pihenj, amennyit tudsz, a csatában dicstelen visszavonulásodért elégtételt vehetsz majd.
*A vezérek nem intéznek kérdést hozzá, ám figyelmük így is kitüntető lehet a nősténynek.
A kísértet hangja is megjön végre
Furia meghallgatja szavait, s újfent kérdez.*
- Csapataid vajon hűek-e hozzád, s ha kell, áldozatot hoznak-e a mi ügyünkért?
Áldozatot, mit e kék nőstény is hoz, ha kell.
*Biccent fejével Alamaise felé.*
- Tarts hát velünk! Sendelben lesz lehetőség bizonyítani hűségedet hozzánk!
*A sárkányok seregei közé fut az információ: hamarosan felkerekednek a romváros felé. Csata közelít, hol kétlábúakat irthatnak. Többen elismeréssel pillantanak a kék nőstényre.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-21, 10:02 pm

// Mese: Sárkánytánc //

*A Hossin nevezetű kísértet végre válaszol, amit Alamaise is nagy figyelemmel követ. Szerencsére nem maradt le semmiről, amíg reggelijét fogyasztotta. Azonban csalódnia kellett, mert az egész beszámolóból semmit sem értett. Miféle porhüvelyek? Kik lesznek hűségesek hozzá, és ezáltal Furiához? Teljes zavar támadt a kék fejében, de hagyta a dolgot. Majd kiderül számára is, ha ki kell derülnie.
– Köszönöm, úrnőm! – a kék mélyen meghajolt. Az elégtétel szó hallatán fellángolt benne a lelkesedés a csata iránt, ám azt, hogy nem szállhatott szembe rögtön ellenségeivel nem tartotta dicstelennek. Inkább egy okos sárkány döntésének. Mellesleg így sem távozott onnan nyom nélkül, rendkívül elégedett volt azzal, hogy borsot törhetett az ostoba kétlábú faj orra alá.
Kissé meglepődött, hogy Furia szerény személyét emlegeti Hossinnak, de kihúzta magát. Úgy érezte, valóban kész arra, hogy áldozatokat hozzon, ha kell.
A nő a meghajlás után távozott. Egy utolsó pillantást még vetett a szellemre. Ki tudja mikor láthat még ilyet? Eztán pihenni tért.
Meglepetés volt számára az elismerő pillantások hada. Nem érezte úgy, hogy valami különlegeset vitt volna véghez, csak a kötelességét végezte. Azt, amit Avrae mondott neki. Így az elején egy sárkányos félmosollyal kissé leszegett fejjel, szerényen vonult, de egy pillanat múlva újabb gondolat fogant meg benne. Végtére is mikor lesz legközelebb része ilyen elismerésben? Még ha nem is érezte annyira kijárónak a figyelmet, felhajtotta fejét, és szolidan azért, de kidomborította mellkasát is. Emelt fővel trappolt el a pihenő sárkányokig, ahol a csendmágiának köszönhetően zavartalanul durmoltak azok, akiknek éppen nem akadt dolguk. Közéjük érve Alamaise is letelepedett közéjük, és mély elégedettséggel hajtotta álomra fejét. Még ha pár órát alszik is, már kipihentebbnek érezheti magát.
Nem sokkal később elöljárói hangoskodása keltette és az, hogy megszűnt a csendmágia a pihenőhelyen.
~ Máris indulunk? Alamaise csipás szemekkel pislogott végig a terepen, nem igazán tudta hova tenni ezt az egész hangzavart.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-21, 11:15 pm

* Hallgatom az úrnő szavait elmosolyodom s válaszolok is az újabb kérdésre.
- Termeszetesen embereim hűen szolgálják ügyedet úrnőm, s már nem egy távozott el közülünk mig dolgát tette, sajnos nem minden alakulhat a tervek szerint, viszont Mindennek megvan a maga medre. S az én patakom is csurdogál a sajátjában.
* Majd hallgatom ismét az úrnő szavait s bolintok egyet kijelentésére.
- Látom úrnőm ma kegyes s esélyt ad bizonyítani. Termeszetesen készséggel bele vetem magam a harcokba az oldaladon mi lehetne ennél nagyobb megtiszteltetés.
* Ha engem is utamra enged akkor utána lebegek a kék sárkánynak, felesleges lenne most is sétálni, viszont már úgy megszoktam ezt a dolgot. Két lábbal a Földön, akár csak egy ember. S ha utamra engedett én magam is pihenni térek habár az alvás nem túlzottan nekem való dolog de meditálni elég jól esik. S vissza gondolok sendel városára, jartam ott párszor, s futottam is már idegen lények elől, bár akkor még csak egy meghúzódó gondolat voltam semmi más. Elmémben össze szedem a varázslatokat amiket alkalom adtán jó lesz elsütni. Viszont nem sokára megszűnik a hatalmas csend parancsszavak jönnek. Majd a kék sárkány is kinyitja szemeit s én az orrán ülök, testem súlytalan szagom nincs nem is csoda ha nem vette észre. Felé fordulok majd megszólalok.
- Ha nem haragszol te hoztál hát te is viszel magaddal, ha ellenvetésed volna Tartsd magadba nyugodtan.
* Mosolyodok el majd nézem tovább az eseményeket a nőstény orráról.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Alamaise, Furia, Hossin//

*Alamaise tiszteletet kap Furia szavai nyomán. Ám tettei nem csupán onnan fakadnak. Híre ment harcának a rajtaütésen is, híre ment, hogy ő vállalta, marad egyedül őrizni a romvárost, s híre ment annak is, mily módon távozott. Az ősi sárkány megbecsülése pedig az, mi leginkább tiszteletet kelt a halandó sárkányok körében. Egy ősinek a szava törvény, ha egy ősi kiemel egy halandó sárkányt példaként, az pedig nagy tisztesség. Azonban nincs túl sok idő pihenni.
Míg Hossin megkaphatja Furiától a szabadságot a táboron belül, többen nem kevéssé figyelik őt.
A holtak, kik az élők között járnak, s szabadon teszik ezt, nem egy sárkány bizalmatlanságát felkeltik, hisz Lanur mellett is nem kevés kísértet tette le voksát.
E pillanatban is sokan szolgálják utódait, s azok utódait, kik egykoron mellette harcoltak.
A készülődés sebesen kezdődik. A sárkányhad hamarabb kerekedhet fel, mint azt korábban tervezték, s ez épp Alamaise híreinek hatása.
Sem az ősi sárkány, sem az általa választott vezérek, nem akarhatják, hogy a kétlábúak beáshassák magukat idő előtt a romok közé, s úgy kelljen kifüstölni őket.
Csakhamar eltakarítják a maradék élelmet is, minden sárkány olthatja szomját a környező vizeknél, mert indulás után jó eséllyel sem enni, sem inni nem fognak az alakzatból kiválni, míg meg nem áll az egész had.
A bejáratott utakon masírozna a földön, s a légi úthálózaton a levegőben is. Jól látható, miként sorjáznak az égi ragadozók dolgukat intézvén, s miként irányítják őket tisztjeik odafentről.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-25, 8:37 pm

//Mese: Sárkánytánc - Alamaise, Hossin//

*Alamaise pihenni tér, míg a kísértet ismét csak szavakkal bizonygatja hűségét. Furia nem jelzi, hisz-e, vagy sem, de nem tart az árnyéktól, tudja, csupán egy csettintés elég lenne, hogy végleg megsemmisítse ezt az életből visszamaradt dolgot.
Azonban van neki más lényeges dolga is.
Az egyik sárkány figyel fel rá, megfoghatatlan, tán nem is létező jelenlét. Ki azt hiszi, a sárkányok nincsenek kémekre felkészülve, nagyot téved.
S mi lenne alkalmasabb kémnek, mint egy kereső szellem, egy kísértet, kinek láthatatlan, s csaknem észlelhetetlen jelenléte.
A sárkány azonban ahelyett, hogy maga leplezné le a leselkedőt, jelenti azt az egyik tisztnek. Hamarvást eljő az idő, hogy három sárkány vegye körbe , csaknem észrevétlen a tábor felett tartózkodó szellemlényt, s mire az felfedezve, hogy felfedezték szökni kísérelne, már áll a csapda körülötte.
Mint kalitkába zárt madár, csapódik a mágikus ketrec falainak, s csapódik vissza is. Minduntalan elektromos kisülések rázzák testetlen lényét, melyek a kalitka falaiból szállnak elő.
A parancsnok azonban odadugja kék pofáját a kísértethez.*
- Tán kaphatsz egy esélyt, ha úrnőnk is úgy látja jónak….
*E pillanatban a ketrec az őt kísérő sárkányokkal körbevéve megindul az ősi sárkány felé.*
- Mit hoztál, Azrael?
- Kémet fogtunk, úgy hiszem, ki a tábort, s minket jött megfigyelni.
*Az ősi sárkány megemeli fejét, úgy figyel hatalmas szemeivel a ketrecben lebegő, foszladozó lényre. Az már rájött, innen nincs menekvés, s nem kísérli meg a kitörést.*
- Mondd egy okot, hogy meghagyjam létezésed utolsó maradványát, árnyék!
*Hangzik a fekete sárkány mély hangja.
A kísértet azonban néma marad, hű ahhoz, ki felfogadta őt.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-25, 9:50 pm

// Mese: Sárkánytánc – Furia, Hossin //

*A nagy hangzavarban csak később vette észre, hogy szeme majdnemhogy holtterében egy különös folt motoszkál, majd az a bizonyos folt meg is szólalt.
~ Még hogy én vigyem magammal? Pimasz szellem! Alamaise fújtatott maga elé egy nagyot, csak ezután válaszolt.
– Mégis mire véljem ezt a szemtelenkedést? Örülj, hogy Furia megkímélte holt létedet! – vonta össze szemöldökét Hossin felé bandzsítva.
Valójában az bosszantotta a legjobban ebben a kísértetben, hogy nem is ismert ellene mágiát. Mivel még sosem találkozott hozzá hasonló állapotú lénnyel, nem volt szüksége ilyen varázslatra. Talán egy elűző igét tanult, ha esetleg nagyon nem jönne ki újdonsült barátjával, de hirtelen azt sem tudta volna felidézni.
~ Várjunk csak? Végig itt volt, amíg aludtam? Lehet, hogy végigpásztázott az összes belső szervemen, borzadt el a sárkány. Felmérte, hogy hogyan szállhat meg. Alamaise gyanakvása éber maradt.
Lassanként sikerült összeszednie magát, és elindult a parancsszavak irányába. Eközben valószínűleg Hossin is kísérte, így további szavait hozzá intézte.
– Mégis mi dolgod van neked köztünk? Nem láttam és nem is hallottam olyanról, hogy hozzád hasonlók szolgálnának itt.
~ Hozzád hasonló pimasz kísértetek… tette hozzá gondolatban a kék.
– És mégis megtennéd, hogy nem az orrom hegyén lopod a napot? Még a szemem sarkában sem voltál ilyen zavaró jelenség.
Alamaise érezte, amint néhány tekintet rá és Hossinra szegeződik, és nem éppen túl barátságos tekintetek. Bizalmatlan szempárok.
– Figyelj, nem tudnál láthatatlanná válni ekkora tömegben? Közben hallanálak, de legalább nem bámulnának – súgta neki a nő. Az imént még dicsfényben úszott, most meg…

– Mellesleg miért vagy még itt? A csatába is követni akarsz? – kíváncsiskodott tovább a kék sárkány. Bosszankodása ellenére kíváncsi volt az új szerzetre, és arra, hogyan is keveredett ide. Arra meg még inkább, miért pont őt szemelte ki magának.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-25, 10:15 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*A sereg útnak indul. Hogy mily reményük van egy több ezres sárkányhad, s egy halhatatlan fekete sárkány ellen? Semmilyen. Mégis kiállnak, mégis mennek, mert a becsület, a tisztesség így kívánja tőlük. Nem az emberekért, sokkal inkább saját szívük tisztasága miatt.
Elf had ez, nem nagy, nem legyőzhetetlen, esendő, mint minden halandó.
Egyelten reményük, hogy ha elég sárkány pusztul el a csatában, ez készteti meghátrálásra a halhatatlant.
Hisz őt magát gyermekded álom csak legyőzni. Nem ismernek oly tündét, ki erre képes lett volna, s oly elf hadat sem. Agare maga képes volt tombolásával az akkor legerősebb elf várost elpusztítani.
S a mostani tünde sereg töredéke csak az akkorinak, mely még védeni próbálta azt.
Gilchanar úr komor, elszánt tekintettel néz a meginduló sereg után.
Eljött hát az idő, midőn a nyugti elfek ismét csatában mennek. Lehet, ez lesz az utolsó nagy csatájuk, s népük nagyságát csupán legendák őrzik majd meg az utókornak, ha lesz még utókor, melyben tündék is élnek.
A fehér hajú nagyúr csupán akkor fordít hátat a távozóknak, mikor már messze járnak. Galworhoz tart, a fiúhoz, kit Thalion küldött neki. Eljöhet az idő, midőn e fiú lesz valóban minden bizodalma nemzetének, miképpen azt Thalion nagyúr megjósolta. Oly útravalót kell adni neki, mi nem engedi majd letéríteni az igaz útról.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-04-26, 12:57 am

* Elmosolyodik majd megfordulok amint a sárkány hozzám szól.
- Én magam is vezér vagyok, lehet ezért van az, hogy kissé csípősebb a hangom mikor beszélek.
* Majd a sárkány elindul s újabb kérdést szegez fel nekem.
~ Hű de bosszantó ez a sárkány...
- Az én utam az erő felé vezet, arra tartok ahol erőt kaphatok. Azt szolgálom hűséggel ki erős, ezért választottam az úrnőt. Nála erősebb nem igen létezik itt lanuron.
* Majd a keresre kicsit arrébb vonulok egészen a sárkány feje tetejére ülve, majd ott hallgatom további panaszait. S mély sóhaj hagyja el ajkamat.
- Hogy neked mennyi bajod van, attól nem leszel kevesebb ha veled utazok. Nem leszek láthatatlan a végén még félre értés lenne belőle. Szóval sajnálom, nem tehetem.
* Majd megint csak beszélni kezd végig huzom arcomon a tenyerem, majd megszólalok.
- Rengeteget beszélsz... Én már a csatára készülök fejben. De te valahogy inkább arra összpontosítasz, hogy mit gondolnak rólad, milyen szemekkel néznek. Az hogy mi dicsőségét szereztél magadnak amit most miattam veszitesz. Igen téged foglak kísérni a csatában. Te leszel az aki támad majd s én leszek az aki megvéd. Nem kell ellenkezned, az úrnőé a létezésem. Ezért azt fogom kísérni akit ő nagy becsbe emelt.
* Majd kicsit elhallgatok, s egy kicsit gondolkodóba esek.
-Alameis... Talán tartasz tőlem, hogy ennyire nem szivleled jelenlétem? Ne aggódj még megköszönöd majd hogy téged valasztottalak... Több ezer évet éltem. Oly sok mágiát ismerek, s hamarosan el is kezdem az előkészületeket. Majd jópár jelet fogsz meglátni a testeden ez azért lesz, hogy ne kelljen sok mágiát használnom. Szoval megbis kezdem.
* ajkaim szavakat mormolnak, majd testemből sötét árnyak kezdenek végig csúszni a sárkány hatalmas testen.s én egy sárkány méretű magiakereszten ülök. Mire a parancsnokig eljutunk, a varázslat után megpihenek. Elég nehéz befedni egy ekkora testet. Majd alakom elkezd változni egy női alak rajzolódik Ki.
- Egy olyan leszarmazottam bőrébe bújok ki nagyon erős védelmi mágiákat ismert. Egy támogatásra specializálódott lány volt. Én megvédem a tested te csak égess el mindent.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Alamaise, Furia, Hossin//

*Megelevenedik a Nyugati szeglet erdőinek mélye. Elf sereg vonul keresztül rajtuk. Páncélba, pajzsba, lándzsába öltöztetett sereg. Íjaik hátukon átvetve, ám tudni való, hogy jó eséllyel nem fogják használni őket. Nem igazán fognak azok a sárkányok pajzsnyi pikkelyein, s vastag bőrén.
Gilchanar nagyúr serege tart Sendel felé, hogy csatlakozzon szövetségeseihez a sárkányok ellen.
Tán úgy gondolják, a halálba menetelnek, tán fel is készültek rá, nem tudni.
Nem állja útjukat senki, csak a táv, mely Sendelig nem is oly csekély.
A sárkányok hada is készülődik, szervezik a tábor felszámolását, miközben Hossin bosszantja a kék sárkányt, Alamaiset.
Azonban történik még valami, nem várt. Az őrség kísértetet fog, mely nem a sárkányokhoz tartozik. Annál is inkább, hiszen legegyszerűbb lenne arra hivatkozni, hogy bizony ő ehhez, avagy ahhoz a sárkányhoz tartozik.
Ám ez a szellem, ott, a mágikus kalitkában hallgat, még a fekete sárkánynak sem fedi fel kilétét.
Már úgyis mindegy, hiszen elfogták, hírt nem fog vinni, s ha már vinni nem tud, kiadni sem akar.
Azrael tán már ölné is, ám Furia, olybá tűnik, még akar valamit kezdeni a kísértettel.
Eközben a sereg gyorsan, s hatékonyan cselekszik, s hamarvást indulásra készen várakozik, hogy parancsot is kapjon rá.
Eme parancs az, mi késik, ugyanis az ősi sárkány mással van elfoglalva.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-01, 10:07 pm

// Mese: Sárkánytánc //

*Hossin szavait elgondolkodtatónak találta a kék. Mindig odamegy, ahol az erő van? Végül is logikus, ha szellem lenne ő sem tenne másképp. Meg hát ő minden bizonnyal megteheti. Ám lehet azért hátránya is ennek a dolognak. Furiának hatalmában áll megsemmisíteni még az anyagtalan testet is. Bár, ha nincs kockázat nincs nyereség sem.
– Félre ne érts, engem aztán kicsit sem izgat mások véleménye – vágta rá élből a nő, azonban maga is érezte ebben az ellentmondást.
– Csupán… szóval csak nem szeretem, ha rám meregeti mindenki a fürkésző szemeit – tette hozzá rögtön. Végtére is nem hagyhatta, hogy egy anyagtalan test így kioktassa.
Hossin taktikáján egy kissé meglepődött.
– Te védesz, én meg támadok? Sosem harcoltam ilyen felállásban, honnan veszed, hogy működni fog? Mellesleg nem hinném, hogy olyan nagy becsben lennék Furia előtt. Csak teszem a dolgom, mint itt mindenki más.
A nagy sárkány tovább baktatott oda, ahol már gyülekezett a sereg. Készségesen hagyta, hogy eközben a rajta lévő szellem tevékenykedjen. Valahol azért érezte, hogy ha Furia megtűri itt, akkor ő is bízhat benne, még ha a modora elég faragatlan, akkor is.
Hossin mágiája nyomán különös bizsergés járta át Alamaiset. Érezte a szellem védelmi energiáját, amint az átkúszott egész testén. Olyan érzése támadt, hogy sebezhetetlen lett.
– Ez igazán jól hangzik – felelte Hossin utolsó mondatára, miközben nagyokat fújtatott és mormogott. A kísértet mágiája még jobban vonzotta a tekinteteket, de ezzel Alamaise már nem törődött többé. Csak arra várt, hogy újdonsült társa szavai nyomán mindent felégessen maga körül.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-02, 1:04 pm

*Hallgatom a nőstény sárkányt midőn ellent mond saját magának, majd elkacagom magam mintha csak egy jó viccet mesélt volna az imént. S halkan megjegyzem a nőstény részére.
- Sok becsülendő adottságod van, erős büszke de főleg szerény nem igaz Alameis?
* Majd kis szünetet tartva folytatom tovább.
- Igazándiból nem érdekel, hogy elesel e a csatában vagy sem szellemként nem birtoklok oly erőt mi képes lenne harcba szállni ezernyi ellenféllel szemben... Ha elhullasz keresek egy másik sárkányt, kinek erejét kihasználva hasznomat veszi az úrnő a csatában. Ne érts félre, szerintem se tart többre egyikőtöket sem a másiknál. A népe vagytok a gyermekei igazságosan osztja el amilye van... De ha már támadóként nem vehetem fel a versenyt veletek akkor védelemként leszek az. Az úrnő közel halhatatlan rajta nincs mit védelmezni... De te mint halandó sárkány, annál inkább lehetsz vadászból préda. S én azért leszek, hogy ez ne történhessen meg... S minden hülyeséges szolgálójának megadja a maga jussát az úrnő. Ha elpusztít hát legyen de minél Közelebb a vész annál távolabb a baj...
* Majd a felállást illetően is hozzá fűzök a beszélgetéshez.
- Te tedd a dolgod, tedd azt amit a feletteseid parancsolnak. A tested immáron szabad átjáró nekem. A rúnák amik rajtad vannak egy mezőt alkotnak. Közel két méteren belül minden behatolást érezni fogok. S mivel bele egyeztél közösen emészti majd fel a mágiánkat minden varázslatom. Megszállni nem foglak tudni, egyszerűen csak kölcsön veszem azt ami a tiéd, én megalkotom a mágia csíráját s a tiéd építi fel azt... Ha szeretnéd kérj meg bárkit közületek küldjön rád egy gyenge varázslatot ami amúgy sem árthat. Ha saját szememmel látom azt könnyedén semlegesithetem. S ha kell a saját erőmet is igénybe veszem. A szellem lét egy fantasztikus adomány. Ezalatt a pár ezer év alatt sokat tanultam többet mint amennyit halandó képes elképzelni... Még Lanur partra szállása előtt itt voltam... Egy másik dimenzió szülötte vagyok... S ott egy klán vezére s örököse voltam... S fivérem álnok mágiája végzett velem... Nos ezeket mind mind magaménak tudhatom. A válasz ezek szerint onnan tudom, hogy működni fog, hogy már nincs beleszólásod a saját védelmedbe, az Innentől már én vagyok.
* Kacagom el magam majd oda érünk a tömeghez s a szellemhez akit fogtak, ekkor én szimplán átszállok mindenkin aki elöttem áll, s első sorból nézem az eseményeket. Miként fog eltávozni egy élettelen élet e világból.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-02, 8:33 pm

//Mese: Sárkánytánc – Alamaise, Hossin//

*Átkozott kétlábú átkozott szolgája. Sosem kedvelte különösebben ezeket a testetlen lényeket. Ólálkodnak, settenkednek, sose tudni, mi jár a fejükben. S lehet, Dremer pecsétje köti őket, de mi van azokkal, kik nem a Halál ura által szolgálnak valakit, hanem önnön akaratukból tesznek?
Nem tudni, mily megfontolás vezeti őket, s épp ezért sem kedveli őket. Nem lehet megfogni, kiszámítani tetteiket, s az árulást Furia különösen gyűlöli.
- Breek hierdie siel, verpletter die gees! Stuur Dremer, om nie weer terug! Moet yi nie terug te gaan!
*Az ősi sárkány nem tölti tovább az időt. Nem játszik, nem akarja megtörni, hiszen a célt elérték. A szellem nem fog hírt vinni róluk. Nem fog, mert éltét kioltja szavaival. A kalitkában a szavak, mint megannyi pörölycsapás záporoznak a lényre, ki hiába próbál elkeseredetten kitörni, a mágia fogva tartja, s a fekete sárkány átka időnként felvillanva oly erőket vezet testébe, melyeket nem állhat.
Nem tűnik úgy, mintha megerőltetné magát a sárkányok úrnője, ám a kísértet hirtelen foszlik szét. Eltűnik, mintha sosem lett volna, a kalitka, mely eddig fogva tartotta, most üresen lebeg Furia holló pillantása előtt.
A fekete nőstény megemeli fejét, melyet közelebb emelt a rácshoz, s sötét pillantását a figyelő sárkányokon végigjáratja. Egy röpke pillanatig előidőzik a még létező kísértet, Hossin alakján.*
- A látványosság véget ért. Ideje elindulni, s eltörölni Sendelt, s minden átkozottat, kik benne lakoznak!
*Furia szavai parancsot jelentenek, a sárkányok sietve emelkednek a levegőbe. Ez is szervezett, mint minden, mit tesznek. Megvan, mely területen lévő szárnyas lények emelkednek egymás után mily rendben a magasba, s miként fejlődnek fel odafent alakzatukba.
Az ősi sárkány maga is felemelkedik, helyet hagynak neki, hisz ki nem húzódna félre időben, a hatalmas szárnyak szele még ezen lényeket is felboríthatja, s ahogy ellöki magát, még a föld is megrendül belé.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-03, 7:38 pm

*Végig nézem ahogy a szellem elkezd meg semmisülni, majd érzem azt a hideg tekintettet ami felém néz. Majd elvigyorodok felé, nem érzek fájdalmat azért mert ő megsemmisült volna, s maga az úrnő is láthatja rajtam azt, hogy még valamelyest élvezetet is okozott a látvány. Majd a parancs szóra én is neki lódulok s hamar vissza is térek Alameis hátára. S amint ő szárnyra kél testem emberi színeket kezd felvenni, s a szél bele kap ruhámba, össze font karokkal sétálok a sárkány fejére.
- Hát így ér véget Lanur nemzedékének s hagyatékának jövője.... Egyetlen roham lesz az mi végez majd minden ellenállással...
*Mondom bele a fellegekbe leginkább csak magamnak beszélve.
- Mindenki megkapja a maga jussát, ahogy te is Salamon megkaptad a magad jussát... Egyetlen vérvonalad is az én kezem által halt meg... pont úgy ahogy én a tiédtől... S most az ezernyi tanításod amit nekik adtál... abban fog segíteni, hogy végezzek az emberi fajjal... Akiket oly buzgón segítettél... S oly nagyon védted őket... Még hajdanán Lanur oldalán... A szerencse forgandó fívérem remélem Dremer ölelő karjaiban most is sírsz s megbocsátásért esedezel... Te féreg....
*Majd komor tekintettel várok s ha Alameis kérdéssel fordul felém hát szívesen válaszolok neki.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-05, 4:42 pm

// Mese: Sárkánytánc //

*Elérkezett a várva várt pillanat, és a sereg a magasba emelkedett Furia utasítása szerint. Alamaise is egy szökkenés után a már a magasban volt. Még hallgatta Hossin monológját, és nem nagyon értette, egy hajdani kétlábú - mivel szellemteste annak tűnt - mit gyűlöl annyira hajdani fajában. Bár már előző megjegyzéséből is sikerült kihámoznia, hogy egy halálközeli lénynek az élet nem jelent értéket. De erre magától is hamar rájött volna, ha gyakrabban gondolt volna a szellemi létre, ám eddig erről mindig ősei jutottak eszébe, akik viszont vele segítőkészek és kedvesek voltak, számított nekik az ő élete és sorsa.
A védelmet illetően azért nem bízta magát teljesen Hossinra. Amíg nem látta mi is a valódi haszna a rúnáknak, meg a többi hókuszpókusznak, addig inkább gyanakvó maradt, hiába érezte a kísértet erejét. Annak viszont nem nagyon örült, hogy az ő varázserejét is fel kívánja használni a csata során, de úgy tűnik már késő lenne ezt szóvá tenni. Meg amúgy is sejtette, hogy Hossin önnön erejéből nem sokat tehetne egy sárkány védelmében.
- És mi van, ha nem engem, hanem téged támadnak? Mágusok is vannak az ellenség sorai között, és hidd el kis is fognak szúrni. Na akkor mihez kezdesz? Én amint tudom kioltom az életüket, de a mágusok rafináltak, ismerhetnek egy-két kísértetűző igét - vetette fel Hossinnak immár a magasban szállva, hogy a csevegés által is hamarabb teljen az utazás. Nagy kék szárnyai eközben nyugodtan, kényelmesen billegtek fel s le, hogy a magasban tartsák a roppant testet.
Alamaise kihasználva, hogy a levegőben vannak, míg várta a választ lecsendesítette elméjét, mély levegőt vett és erőt merített a felhőkből, a kék égből és a szélből. Úgy érezte, hogy így már a pihenéssel együtt elég varázserőhöz jutott. *

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-05, 5:11 pm

* Lepillantok az alattam lévő sárkányra, majd elkacagom magam s megszólalok.
- Képzeld magad egy mágus helyébe, aki meglát egy egész seregnyi sárkányt, s van köztük egyetlen szellem is... Nos mégis mit ér egyetlen szellem ha mellette ott áll több ezer sárkány. Mellesleg míg a runák körbe vesznek a védelmem teljes, amíg melletted maradok nincs félnivalóm. A te erőd az én erőm az én erőm a te erőd. A tested ellopása nélkül kapcsolódunk egymáshoz. S míg veled vagyok segítek vissza nyerni a mágiádat. Viszont majd ne lepődj meg ha hírtelen megcsappanna... Vannak nálatok is ősibb mágiák... Amik annyi erőt igényelnek ami talán meghaladja az erődet... De erre van a mágia pecsét ami most rajtad van... Amint te kifogysz aktiválni fogom s feláldozom minden erőmet azért hogy te vissza kapjad. Míg én pihenek s gyűjtöm majd a mágiát addig te szabadon használhatod a tiédet... Nem rám fognak koncentrálni Alameis... Hisz én a csatában láthatatlan leszek akárcsak egy szellem....
* Ekkor elnevettem magam majd a sárkány pikkelyes fején széttártam a karomat majd megszolalok.
- Én vagyok Hossin Ekko... A kígyók nemzetségének és fajának utolsó létező tagja...
* Majd alakom kígyóbőrbe bújik, a sárkány érezheti ahogy végig kúszok nyakán majd vöröslő tekintetem az övé mellé kerül.
- Ne aggódj miattam Alameis... Én vagyok az ki megvéd téged te vagy a fegyverem... S azokat nem szoktam csak úgy eldobálni...

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Alamaise, Furia, Hossin//

*A tünde had az erdők, ligetek mélyén vonul. Nem zárt rendben, nem széles csapást vágva magának a természetben, ám a csapat összetart, s kitart mindenek között.
Mindezen erő még idő, mire célhoz ér, noha Sendelben mindeközben már a szövetséges emberi hadak megvetik lábukat.
A sárkányok sereg is csakhamar útnak indul. Az ősi sárkány, Furia nem vár soká a konok kísértet szavára. Látható, megtörni nem akar, s tán az fekete sárkány sajnálja is az időt pazarolni a testetlen lényre. Olyat úgysem mondhatna, mi segíthetné a sereget.
A kísértet pusztulásának a sereg is szemtanújává válik, s úrnőjük e pillanatok múltán rendeli el az indulást, s a had szervezetten lendül a levegőbe.
Hossin varázslata Alamaise testén hatásos ugyan, ám ha a kék sárkány rá bízza mágiájának használatát, nem szabad elfelednie, hogy eme varázslatos erő belőle táplálkozik. Ily módon környezetéből kinyerni nem képes, ám a felhők, a szél, s tiszta ég is nyugalmat adhat egy magassághoz szokott lénynek, lelkét egyensúlyba hozva.
Ha a kísértet felhasználja mágiáját, a sárkány fizikai erejét is feléli, hiszen mindez abból a hatalmas, kék testből táplálkozik.
A rúnák varázslatát, révén ereje nagyobb, mint a kísérteté, a kék sárkány kedve szerint szüntetheti meg.
A sereg vonulásának semmi nem szab gátat, a táj alant egy darabig még magán hordozza a sárkányok nyomát, leégett falvak, házak, ám idővel ezek eltűnnek, s marad a Nyugati szeglet változatos képe. Sendel még nem érkezik el, noha idővel közelítenek hozzá. Alant több, már kiürített falu látható, minek lakosai a közelgő vész szavára elhagyták lakhelyeiket, s Verinol erődje felé vették az irányt, hol egyedül remélhetnek nagyobb védelmet.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-06, 7:29 pm

// Mese: Sárkánytánc //

* A varázserőm hirtelen megcsappanna? Az erőmet meghaladó mágiák? Alamaise elkámpicsorodott e szavak hallatán.
– Ha támadás közben hirtelen apad ki az erőm, akkor nem leszek túl hatékony. Ha minden energiám elhasználod úgy zuhanok alá, mint egy zsák krumpli – aggodalmaskodott a kék, és valahol azért ő is sejtette, hogy nem a szellem lesz az elsődleges célpont, hanem az ő robusztus, jól látható kék teste. Hossinnak így nem túl sok veszítenivalója volt.
A következő amit érzett az az, hogy a kísértet kígyóként kúszott végig rajta. Kígyó nemzetség? Sosem hallottam róla, gondolkodott el rajta. Ámbár semmi problémája nem volt hason csúszó rokonaival. Olvasott már ódon könyvekből kígyósárkányokról, akik barátságosabbak voltak a kétlábúakhoz – a kódex szerint –, Alamaise viszont nem volt biztos a létezésükben, hiszen még eggyel sem találkozott. Így pusztán az írók fantáziálásainak vélte őket.
– Nem aggódom, hogyan is aggódhatnék? – jegyezte meg kissé irónikusan, meg sem hallván azt, hogy már megint egy darab húsként kezelik.
– De azt azért megemlíteném neked, kedves méregfogú barátom, hogy ha átversz, abban nem lesz számodra köszönet – mondta kissé csípősen Hossinnak, és már megint úgy érezte, hogy vajból van a szíve. Elvégre megint megbízik egy ismeretlenben, mivel eddig sosem ütötte meg ezzel a bokáját. Persze azért, mert amikor megüthette volna, addigra mindent úgy alakított, hogy ez mégse következzen be, és ha szükséges, most is ezt fogja tenni.
Az utazás nyugodtan telt, a kék behemót hallgatta társainak morajlását, szüttyögését. Elméje egyelőre csendes és békés volt, akár az őket körülölelő égbolt. Szeme még borostyánban izzott, de tudta, amint elkezdődik a harc vörösbe csap át, ezzel is jelezve, hogy minden porcikája vérre szomjazik, és kész is kiontani azt. Szinte már szájában érezte az embervér ízét. *

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-09, 2:43 pm

* elnevetem magam Alameis szavaira, majd megszolalok.
- Nem vagyok ostoba Alameis... Nem terveztelek koncként felszolgálni nekik. Tisztában vagyok a korlátaiddal. Nem fogok nagyobb erőt bevetni mint muszáj lesz. Te és én mind a ketten túl fogjuk élni ezt a csatát... Hahaha túlélni, na lényegtelen... Érted mire célzok ezzel.
* Lepillantok a Földre majd vissza a sárkányra.
- Szavaid élesek s érzem bennük a kételyt, ne tarts az ismeretlentől... Az hozza a változást drága szárnyas barátném... Amúgy is, amint úgy érzed baj van fel tudod oldani a mágiát. Viszont ha megsérülsz ne merd megszüntetni... Kell a véred hozzá, hogy hatásosan képes legyelek gyógyítani. Amíg a te mágiáddal védelmezlek, addig a sajátommal gyógyítani foglak... Viszont próbálj meg kitérni a sebesülések elől... Ebben az alakban nagyon korlátozott mennyiségű a mágiám, főleg hogy nem olyan rég élek ebben... Viszont gyorsabban is vagyok képes összegyűjteni... Érdekes lét az enyém.
* Vigyorodok el ezen majd vissza kuszok a sárkány fejére majd megint kétlábú alakot veszek fel. Széttárom karjaimat majd kiélvezem ezt a pillanatnyi békét.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-09, 8:33 pm

//Mese: Sárkánytánc – Alamaise, Hossin//

*Feltartani egy ekkora sereget lehetetlen. Legalábbis a fekete úrnő így hiszi. Lassú szárnycsapásai után vitorlázva szeli a levegőt a sereg felett. Rálát az alant repülő sárkányok ezreire.
Nem látszik rajta büszkeség, halandók ezt nem is láthatják rajta. Ő felettük áll, s hagyja, hogy maguknak keressék meg önnön boldogulásukat. Eljött hát az idő, hogy valódi sereggel csapjanak össze. Az előző háború óta nem látott még e föld ilyen csatát. Sárkányok ezrei kétlábúak tömegei ellen. Vér, tűz, halál fogja betölteni a teret. Sendel romjai helyén pedig csak hamu marad majd.
Furia a rendezett alakokra néz. Népe tömegei szállnak itt, olyan seregek, melyeknek joguk, hogy jussukat visszakapják.
Egykor dicső faj ez, mely felett a mindég dicső ősiek az urak. Itt a lehetőség, hogy végre bizonyíthassák minden halandó fajnak, csak kósza félresiklás volt ama vereség az Éj-hasadéknál.
Ideje, hogy e világ ismét a sárkányok uralma alatt virágozzák, s ne csúfítsák el emberek füstjei, szántói. E szapora pondrók vagy eltakarodnak hajóikkal e világ partjairól, földjeiről, hegyeiből, völgyeiből, vagy halálnak halálával halnak az igazi ragadozók csapásai alatt.
Nézi az alant elterülő tájat. Nincs mozgás az üres falvak házai között, s ha lesz idő, ezen falvak is eltűnnek majd. Ha nem térnek vissza lakóig, elnyeli őket majd a természet.
Sendel felé tartanak. Ha úgy hozza a szükség, pihenőt rendel el. Harcképes sárkányokra van szüksége, s nem kimerült harcosokra, kikből hiányzik az átütő erő.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-10, 7:22 pm

// Mese: Sárkánytánc – Furia, Hossin //

* Hossin szavai egyáltalán nem nyugtatták meg a sárkányt. Alamaise úgy érezte, csak akkor nyugszik meg, amikor már nem lát élő kétlábút Sendelben, és ő viszonylag kevés sérüléssel megússza a csatát.
~ A szavak most csak szavak, a városnál majd meglátjuk, Hossin Ekko, gondolta a kék, és hajthatatlan maradt.
Ugyan nem látta feje búbján, hogy a kísértet kitárt karokkal ücsörög rajta, de sóhajtott egy nagyot, és csendben maradt, így már osztozhattak ezen a röpke békén, ami a magasban uralkodott.
Ekkor Furia sziluettje gigantikus viharfelhőként takarta el felőlük a Napot. Alamaise most érezte csak igazán, mekkora erőt képvisel a fekete sárkány, és mekkora motivációt is ad számára az ő jelenléte. Még sosem látott csatázó feketét, de hálát adott minden istennek, létezőnek és nem létezőnek, hogy vele egy oldalon vívja meg a háborút.
Így vitorlázott még egy darabig, és már kezdett gyomra rakoncátlankodni az idegességtől, amint közeledtek a helyszínhez. Alig várta már, hogy túl legyenek ezen az egészen, de Sendel romjai csak nem akartak kirajzolódni a távolban.
A sárkány ismét sóhajtott egy nagyot, de ez most már nem az előző, kielégült sóhaj volt. Idegességtől és türelmetlenségtől volt terhes.
– Igazán ott lehetnénk már! – morogta magában. Nem várt rá különösebben választ, de ha kap hát megvárja.
Eszébe jutott, hogy ilyenkor milyen jó is lehet szellemnek lenni. Hossin valószínűleg nem aggódik, nem ideges, és amiből neki rengeteg jutott az az idő, úgyhogy még csak azt se lehetne mondani, hogy sietnie kéne bárhová is.
– Visszatérve a te érdekes létedhez, – szólította meg a rajta ülőt a sárkány – nem hiányzik neked az élet? Egyáltalán emlékszel még rá, milyen is volt igazán?
Alamaiset ebben a pillanatban mindössze ennyi érdekelte, de azt is megérti, ha a szellem nem akar válaszolni. Bár… egy anyagtalan testnek fájhatnak az emlékek? Legalább amíg ez foglalkoztatja, addig nem gondol a közelgő összecsapásra. *

» Keleti szeglet, a Remény tengerének partja