Nyugati szeglet

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-11, 1:12 am

*Nem reagáltam a zsémbes asszony morgolódására, csupán elmosolyodtam rajta. Még ezek a teremtmények sem mentesek a türelmetlenség hibája alól. Magam is voltam már ebben, s én is tudom milyen bosszantó mikor ott lennél de mégis oly hosszú az út. Majd meglepő kérdést tesz fel mély sóhaj hagyja el ajkaimat.
- Hogyne emlékeznék rá... Habár borzalmasan régen volt már, hogy utoljára vér folyt az ereimben... Túl régen... De nem is az élet hiányzik igazán hanem a vele járó izgalom... Az, hogy tudod véget érhet csak egy rossz mozdulat egyetlen óvatlan lépés s véget vet neki... Azért hajszolom az erőt... Hogy ismét testet szerezhessek magamnak... Nem másét, hanem a sajátomat azt amit tulajdon fivérem vett el, s taszította halálba egy hegyes fülű rothadék miatt kibe oly nagyon szerelmes lett... Képes volt egész családunkat kiírtani egy nő kedvéért... Mivel ti oly hasonlóak vagytok hozzám, abban reménykedem hogy istenetek képes lesz testet adni nekem... Ha kell erővel veszem majd rá... Ha a szép szavak nem hatnak Nála. Viszont addig még kell az az erő amivel képes lehetek szembeszállni egy istennel...
* Elnevetem magam majd megtapsikolom a sárkány fejét.
- Ugye milyen pazar gondolatok... Egy istent s annak erejét magad alá gyűrni, e háború nem jelent nekem többet mint maga a végtelen erő kiaknázása. Sendelben van pár oszlop mi képes átjárót nyitni egy másik dimenzióba, ahol furcsa bogárszerű lények élnek... Ha vissza onnan meg tudnám oldani, hogy saját vilagomba nyíljon kapu akkor vissza kaphatnám a testemet... Odaát az istenek minket tettek meg uralkodó fajnak... S ha nem sikerül az itteniekkel megegyezni talán odahaza... De minden bizonnyal, a vissza út szinte lehetetlen... Salamon az öcsém, tett róla, hogy ne térhessünk vissza... Hisz maguk az istenek űzték számon onnan árulása miatt... Egy egész fajt kik évezredek óta uralkodtak minden fölött, egy pillanat alatt végzett Velük...
* Ahogy beszélek bosszús hangom lesz, testem körül is érezni ahogy a mágia fortyogni kezd bennem s egyre csak sötétebb aurát áraszt magából.
- Elnézést elkalandoztam... Igen hiányzik emlékszem rá... És vissza fogom szerezni... Ha egy örökké valóságot is emészt majd fel...

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Nyugati szeglet Hossin, Furia, Alamaise//

*Míg az elfek hada közelít, nem ütköznek akadályba. Nincs ellenség a Nyugati szeglet még szabad erdeiben. Ide orkok nem jutottak el, a haramiák is messze elkerülik a felvonuló elf hadsereget, hiszen esélyük sem lenne ellene.
A közelítő had tündéi komor csendben haladnak. Nincs énekszó, nincs dob, mind a maga gondolataival van még elfoglalva. Néhányan Eclairhez imádkoznak, mások más istenhez, avagy épp csupán számot vetnek életükkel.
Más irányból, s nem a fák között elbújva másik had is halad Sendel felé. Ez a sárkányoké. A pihenő alatt említésre méltó nem történik, a táj csermelyei, patakjai, apró tavai adnak elég vizet a nagy tömegnek, s ha tovább indulnak, haladásuknak semmi nem szab gátat. A sereg szervezettsége maga is lenyűgöző, ahogy e színes, óriások le- és felszálláskor, s utazás alatt is fegyelmezetten viselkednek, mintha századokon át gyakorolták volna. Az első sárkány, aki megérkezik, egy előörs. A többinek még nyoma sem látszik a romok között tanyázó hadnak. A vörös sárkány tesz egy kört, magasan a város felett, majd tovaszáll, kis kerülővel a sereghez.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-18, 9:25 am

//Mese: Sárkánytánc - Alamaise, Hossin//

*A sereg tovább száll, s mikor már közel járnak, de még nem annyira, hogy láthassák a várost, vagy a városból őket, az ősi sárkány megálljt parancsol a több ezres sárkányhadnak. A terep alkalmas ekkora tömeg leszállásához is, s a sárkányok kihasználhatják az utolsó pihenőt a csata előtt. Rendezetten szállnak le, nem túlságosan megtörve az alakzatot.
Furia magához rendeli Avrae-t, s halk parancsot ad neki.
A vörös sárkány abban a pillanatban rugaszkodik el a földről, s indul el délnek. Körberepül a város felett, magasan, ahová nem érnek el a sima emberi fegyverek, vagy ha mégis, hát lendületüket veszítenék már.
Felderít, megfigyeli a városban folyó munkálatokat, melyek közül azonban sokat ebből a magasságból látni nem lehet.
Az ősi sárkány eközben magához rendeli Alamaise személyét, s még jó néhány sárkányét. Nincs több, csupán egy tucat előtte, ám köztük van az az arany sárkány, Parath is, kivel nem is oly régen felderíteni volt a kék nőstény Sendelben.*
- Azt akarom, hogy kétlábú formában vegyüljetek el Sendel védői között. Mindaddig ne tegyetek semmit, míg támadásunk meg nem indul, csupán legyetek észrevétlenek, legyetek készenlétben!
Amikor támadásunk megindul a város ellen, akkor segítsétek alulról azt!
*A hatalmas, fekete nőstény holló szemei körbejárnak a köré gyűlt sárkányokon. Komoly a hangja, s mély, mint a távoli mennydörgés vihar előtt.*
- Ne fedjétek fel, mik is vagytok valójában! Ti lesztek az előretolt egység, mely az ellenség hátában megbonthatja annak egységét. Legyetek óvatosak!
*Az eligazítást a vörös nőstény visszatérése szakítja félbe, s a sárkányok úrnője végighallgatja a beszámolót, miként hallhatják a többiek is, mily módon szállta meg a kétlábú horda a város romjait. Hogyan láthatóak a földbe ásott, új lyukak, a magaslatokra telepített harci egységek, a lánc-, a lándzsavetők. Sátrak is kerültek felállításra, ám ezekben nem lát túl sok fantáziát.*
- Ha nincs kérdés, induljatok!
*Szál a beszámoló végén a behatoló egységnek az ősi sárkány. Távoztuk után nem sokkal rendeli el az indulást.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-18, 11:39 am

// Mese: Sárkánytánc – Furia, Hossin //

*Az utazást pihenők szakították meg, amit a kék ki is használt. Evett egy pár falatot, és evett a friss, hideg forrás vizéből. A második pihenő alkalmával meglepődve vette tudomásul, hogy Furia magához hívatta.
Fontos feladatot tűztek ki elé, és többi társa elé célul. Örömmel látta, hogy Parath is a csapatban van, hiszen mivel már dolgoztak együtt, így nem lesz újdonság ismét együtt cselekedni.
– Értettem, úrnőm! – felelte meghajolva Alamaise, és a többiekkel a magasba emelkedett. Nem ijedt meg a feladattól, inkább eltökélt volt.
Ha Hossin még mindig vele van, akkor társalgásba elegyedik vele.
– Még így is tudsz segíteni? – vetette fel neki, hiszen Hossin jelenleg látható formában van, és cseppet sem akart láthatatlanná válni, mikor Alamaise először kérte tőle.
– Mert eléggé változott a felállás. Ha másként harcolnál, akkor inkább menj egy másik sárkánnyal, akinek nagyobb szüksége lehet segítségedre. Én, mint hallhattad kétlábúként bomlasztom majd az ellenség sorait. – Miközben Hossinnal beszélt, már azon járt az esze, hogyan is tudná a leghatékonyabban véghez vinni a kapott küldetést. Kezdetnek például jól jöhetne az, ha tönkreteszik az ostromgépeket.
– El kellene osztani a feladatokat, nem gondoljátok? – fordul társaihoz a kék – Például ki zavarja be a mágusokat, ki tegye tönkre a gépeket satöbbi. Továbbá érdemesebb lenne, ha nem nagyon futnánk össze odalent, hogy még véletlenül se fogjanak gyanút. Külön-külön kisebb a lebukás esélye.
A nő egy cseppet sem akart fontoskodónak tűnni, ám sokat segített volna neki, ha tudja ki mit csinál majd Sendelben és ki hol fog majd mozogni. Nem mintha újdonság lett volna számára káoszt generálni, hiszen a csínytevések és ravaszságok a kedvenc témakörébe tartoztak, de azok korántsem zajlottak ilyen körülmények között, így számított társai tanácsaira.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-20, 6:41 pm

*Elgondolkodtató a helyzet, a tervezettel teljesen szembe halad az a parancs amit az Úrnő kiadott, de még így sem lehetetlen. Csupán át kell gondolnom a dolgot, egy ideig nem szólalok meg, tervez szövök agyamba s végül miután a sárkányokkal való eszmecsere lezajlott utána én is megszólalok.
- Veled maradok Alameis... Ha Úrnőm azt akarja a frontvonal közepén legyek, nem óckodok eleget tenni a parancsnak. Viszont ez változtatna a felálláson. S némi változást igényel maga a pecsét is ami rajtad van.
*Lebegek le a földre Alameisről.
- Kérlek vedd fel az emberi formád.
*Ha a sárkány megtette utána folytatom csak a mondandómat.
- Szeretnék rajtad egy olyan pecsétet létrehozni, amiben tudásom és örökségem a te kezedbe kerül. A pecsét csak addig marad rajtad, míg kardomat szorítod. Jobban mondva egész addig amíg nem kérem vissza.... Két dolog kell a mágiához, az egyik én és a kard vagyunk, ez az egyik ami részemről megadatik. Felőled viszont vér kell, ne érts félre elég pár csepp.
*Magam mellé helyezem kezem majd egy ezüstös kard kezd kicsúszni alkaromból.
- Gondolom ez így elég bizar lehet, de nekem még sem lehet kis táskám ahova elrejtem, ezért hát magamban hordozom. - Majd megmarkolom a markolatot- Ezt nevezem a vér pecsétjének. S én körülötted leszek mint egy árnyék.... Körbe veszem a tested de mégsem kerülök beléd. Olyan leszek rajtad mint egy fátyol. Ha bele mész, elmondom a többit is Alameis.

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-20, 9:37 pm

// Mese: Sárkánytánc - Hossin, Furia //

*Még mielőtt a magasba emelkedne a sárkánycsapat, rögtön az eligazítást követően Hossin új tervekkel áll elő, és az új feladatra is van egy megoldása.
Hossin kérésére a nő felvette kétlábú, elf alakját, és keresztbe tett kezekkel meredt a szellemre, várva az instrukciókat. Ám amikor vért emlegetett, kissé ódzkodni kezdett a dologtól, és csak egy kis idő elteltével adott választ.
- Jól van, legyen hát, adok a véremből. Remélem tényleg csak a varázslathoz kell - tartotta oda neki a kezét, miközben szeme megakadt a szellem kardján, amit saját magából húzott elő. Egyszerű kardnak tűnt, a sárkányénál hosszabb pengével ugyan, de ebben megvoltak a kecses vonulatok. Volt egy földöntúli, kissé hátborzongató csillogása.
- Ezzel kellene harcolnom? - kérdezte, továbbra is a fegyvert bámulva. Egyáltalán nem attól tartott, hogy nem tudja majd forgatni. Egy jó ideje rövid karddal harcol ugyan, ám eddigi élete során rengetegféle fegyver forgatását tanulta el a kétlábúaktól és a sárkányoktól egyaránt. Pusztán nem tudta, mire is képes a kard pontosan vele, használja-e ez is az erejét vagy nem. Ha netán kétlábú lelkeket emészt el, szokatlanul nagy szenvedést okoz az ellenségnek, vagy hasonló egyéb egyáltalán nem érdekelte. Egészen addig nem, míg benne nem okoz kárt.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Sárkánytánc – Alamaise, Hossin, Furia, Thalion//

*Parath és a többi sárkány is hasonlóan gondolkodik. Mindenkinek a fejében összeáll Avrae beszámolója alapján egy kép Sendel védelméről. Sárkányok ellen bevethető, nagy erejű fegyverek, melyek testvéreik halálát okozhatják, kétlábú mágusok, kiknek mágiája sárkányvért képes ontani, s ki tudja, miféle csapdák készülnek még a romok között.*
- Úgy vélem, ezeket nem úgy osztják szét, hogy mindenhol ott lehessen egy-egy sárkány, hol azonos típusú eszközök vannak. Inkább érdemes a város különböző területeit felvállalnunk, így osztva fel a kétlábúakat és fegyvereiket közöttünk. Javasolnám, hogy párban végezzük feladatunk, miként a kétlábúak is párban őrjáratoznak, hogy védhessék egymást a bajtól.
*Parath szavai hangzanak el, s a többi sárkány ezt helyeselve jelzik egyetértésüket. Ketten mindjárt jelzik maguknak, a déli városrészt, ketten a keletit, s ketten az északit.
Parath Alamaise-re tekint, mit választ magának a kék nőstény. Érzékeli a kísértetet is, ám magához képest rangon alulinak érzi a két világ között rekedt lelket.*
- Én veled tartok, Alamaise. Válassz hát, mely részét kívánod Sendelnek? A főtér és a nyugati városrész még nincs kiválasztva.
*Ha a kék sárkány választott, s Hossinnal végezték dolgukat, a csapat indulhat útjára. Hossin és Alamaise mágikus pecsétjére ugyanúgy igaz az erősorrend, miként a rúnákra is igaz volt. Alamaise képes megtörésére, hiszen a kísértet mágiájának hatásossága nem mérhető a sárkány erejéhez.
A sárkányhad, élén Furiával hamarosan követi útján a tucatnyi előreküldött társat. Az ég is elsötétül a sárkányok hadseregének szárnyaitól, mikoron újfent útra kelnek.*

//Alamaise, Hossin, ha a kék sárkány választott, akkor írhattok akár a Főtérre, akár Sendel városhatárához, Furia csak utánuk érkezzen meg!//

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-21, 6:30 pm

// Mese: Sárkánytánc - Furia, Hossin //

*Amíg Alamaise Hossin válaszára várt, addig türelmesen hallgatta végig Parath javaslatát, és együtt értően bólogatott. Végtére is több tapasztalata lehetett e téren, mint neki, aki eddig csak egyedül "dolgozott".
- Legyen a főtér. Jól belátható szakasznak tűnt, könnyedén fel tudjuk fedezni az elhelyezett erőket, még mielőtt Furia és a sereg megérkezik - válaszolta Parathnak, és legbelül azért örült az arany sárkány döntésének, miszerint vele tart majd. Csak reméli, hogy képesek lesznek véghez vinni majd e küldetést lebukás nélkül. A csatatéri káosz ugyan segítségükre lesz, de mindig akad majd egy-két szemfüles kétlábú, akikkel a legnagyobb titokban végezniük kell. E tekintetben viszont számít majd Hossin segítségére is. A kék a többiekkel ellentétben nem vetette meg a kísértetet, még mindig inkább kíváncsisággal fordult a lény felé, bár megbízni csak akkor fog benne, ha már bizonyított előtte.
Amint volt ideje kissé elgondolkodni az idevezető útján, egyáltalán nem bánta meg, hogy ide került. Bár az első nagy csatája megviselte, s szánta az elfeket, de most már egyre jobban körvonalazódott benne, hogy egy oldalra állhat csak, és az saját népének oldala. És egy ilyen helyzetben sajnos senki sem maradhat pártatlanul.*

// Következő hsz. megy Sendel főteréhez! (: //

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-22, 11:02 pm

*Enyhe vigyor fut arcomra miközben Alameisel bele megy a kis játékba, s átnyújtom neki a kardot. Mikor megfogja érezheti, hogy apró seb nyílik kezén majd vére a kard markolatára kerül.
- Jólvan akkor ezzel meg is volnánk. S kérdésedre választ adva igen, ezzel kéne harcolnod. Bár látom a rövid kardokkal vagy igazán barátságban, engedd hát meg.
*Nyújtom ki kezem a kard felé s az elkezd változni, röpke öt percen belül alameis két rövid kard birtokosa lett. A kard először hegyét vesztette, majd a hegy helyett egy markolat lett, s hamarosan a földön hevert a második kard.
- Az a technika amit alkalmazni fogok a lepel varázslat. Köréd telepszem, s mikor lesuhintasz a karddal, akkor jön el az én időm. Az én mágiámat használod majd Alameis, ami nagyon minimális mágikus erőt vesz el, viszont annál inkább fogja terhelni fizikai állóképességedet. Három tánc létezik.
*Mutatom fel a mutatótól a gyűrűsig ujjaimat.
- Első a gyorsak tánca. Mágiával is el lehet érni ezt a hatást, viszont a végső gyorsaságot sehogy sem. Ne feszegesd a határaidat ebben a táncban hagyatkozz alap mozdulatokra. Sokkalta gyorsabb leszel mintsem egy emberi szem fel tudja fogni a mozgásodat... Szóval csak egyszerűen...
*Zárom le gyűrűs ujjamat majd megszólalok.
- A második az óriás, ebben a táncban tested sokkalta szívósabb lesz. Erőd meghatványozódik, ha pusztakezes csatát kell vívnod ebben vagy a leginkább ütőképes. Viszont ennek is ára van, gyorsaságodból jócskán veszítesz majd, viszont jobban fogod bírni a pofonokat...
*Nevetem el magam majd zárol le középső ujjamat.
- S a harmadik a végső tánc. Sok névvel illették már azok kik használták. Sárkánytánc, a sárkány ölő... Ki melyik korban élt, s melyik oldalon állt. Én csak szerényen végső táncnak nevezem. Ebben mind fizikai erőd mind a hozzá járó gyorsaság az ami egyenlően oszlik el.
*Majd leeresztem kezemet.
- Eddig mindvégig benne voltam az illetőben aki ezeket képes volt használni. Ez az örökség egy közönséges emberből egy gyilkoló állatot teremtett. Nos esetedben nem leszek benned, viszont körülötted igen... Az én feladatom az, hogy korlátozzam a képességeket, miből mennyit használhatsz fel. Nem lehet egyből kiégetni minden tartalékod. Habár ott leszek melletted, és segítelek a mágiámmal, erőt gyűjteni gyógyítani.... A sebeid ellátása az én feladatom lesz, s közben harcolni is képes leszek. A lepelmágia lehetővé teszi az ideiglenes leválásomat rólad. Ha támadsz s támadásodat hárítják ott leszek én....- Kezem fekete gomolygó füst kezd lenni majd egy tövissé alakul.- A szellemek szeretik az életet, oly nagyon vágynak rá, hogy akár elvenni is képesek azt... Ez itt arra hivatott, hogy elvegyem azt, ha átdöföm egy ember szívét azt szépen lassan felemészti a sötétség. Nem is oly lassan ha bele gondolok... De ez függ az áldozattól is. A mágiádat továbbra is én kívánom használni, nagyobb mennyiségből könnyebben gazdálkodok, s míg te harcolsz én képes leszek gyűjteni azt... Közel a végtelenségig képes lehetsz harcolni. No persze ha nem halsz meg az első pillanatban.
*Nem sokkal ezután a sárkányok közül is megszólalt az egyik, kissé fájt amit mondott, össze fontam kezem. Majd halkan megjegyeztem.
- Attól, hogy nem sárkány vér folyik az ereimben, s nem húsból létezem, még én is egynek számítok kedves...?- tettem fel a végét kérdőre vonva hisz nem ismerem még a sárkányt aki hozzánk beszélt.

/Nem stimm valami priviben értesíts Very Happy

/

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-05-26, 8:36 pm

//Mese: Sárkánytánc//

*A levegőbe emelkedve a sárkányok élén halad a hatalmas, fekete sárkány. Szárnyaik valóban elborítják az eget, sötét árnyékuk a mélyen alattuk fekvő mezőkre vetül.
Furia elöl repül, középen, s a sereg V alakba rendeződik mögötte.
A külső szélén levő sárkányok felkészülnek, hogy pajzsokat vonjanak maguk elé az ellenség esetleges támadásai ellen. Mindezzel a sorokat is óvják, amelyek belől húzódnak.
A vonulás magasan történik, a sárkányok e zárt alakzatban kihasználják egymás mögött a levegő áramlatait. Összehangolt mozgás ez, s egyetlen célja van, hogy takarékoskodjanak erejükkel.
A csatára készülnek, hol szüksége lesz a kipihent harcosokra.
Az ősi sárkány nem rikolt, a csendben csak a szárnyak meg-megrezzenő csapásainak hangja, s azon félreismerhetetlen hang hallatszik, amelyet csak az ismer, aki hallotta már a széle szárnyak és a hatalmas testek mellett süvítő levegő zaját.
A pikkelyeket körülsimogató szélnek bizony egészen egyedi hangja van a sárkányok körül.
A magasban hamarosan felbukkannak Sendel romjai, s az ősi sárkány int a sereg magas rangú tagjainak, hogy készítsék fel a sereget a támadásra. A pillanat hamarosan elérkezik, midőn a városra rontanak, s az abban férgekként bujkáló kétlábúakra.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2016-08-05, 5:14 am

*A sereg csendben vonul Sendel irányába. Nincs énekszó, nincs zene, mi vonulását kísérje. Katonái egytől egyig gondolataikba merülve haladnak, csupán előőrseik, kiknek feladata a biztonságos haladás biztosítása igazán éberek.
E haladás eredménye nem más lesz, mint egy csata. Egy ütközet, hol a verinoli emberi hadak oldalán egy több ezre sárkányhaddal mérik össze erejüket.
Nem mondhatni, hogy a tünde sereg felkészületlen lenne. Mind varázslataik, mind felszereléseik a lehető leginkább felkészültek a csatára. Elf köteleik, mik vetekednek a fémláncok erejével, lándzsáik, íjaik, kardjaik, pajzsaik, vértjeik a sárkányok elleni küzdelemre alkalmasak. Bátor harcosok ezek, s a sereg vezére, Ylyndar maga is rettenthetetlen tiszt.
E tiszt most elmélyülten hallgatja az előreküldött katonák jelentését. A csata már elkezdődött, az elf had késedelemben van. A sárkányok rendezett alakzatban támadják Sendelt, s odalentről leginkább a fegyverek, s egyes mágusok ellentámadásai érzékelhetők.
A parancsnok halkan adja ki parancsát a katonáknak. Azok fegyvereiket, pajzsaikat készenlétbe helyezik. Vértjeiken megcsillan az erdő fái közé beszivárgó fény, köpenyeiken a nyugati elfekre jellemző mintázatok pihennek, míg pajzsaik immáron kezükben vannak, lándzsáikkal, íjaikkal együtt.
Mások köteleiket tartják kezükben, készen arra, hogy bekapcsolódjanak a parancsra a csatába.*

Hozzászólások száma : 218

//Mese: Nyugat ékköve//

*A Nyugati szegletben az elmúlt másfél év látszólag eseménytelenül telt. Furia, és sárkányai feldúlták a kisebb-nagyobb városokat, falvakat, elpusztították a termést, felfalták az állatokat, s az embereket is, kik nem menekültek el előlük. A sárkányok hadait azonban megviselte a sendeli csata. Bár győzelmet arattak, súlyosak voltak veszteségeik.
Számos sárkány esett el a küzdelemben, s e küzdelem kevés dicsőséget hozott számukra.
Tiszteletük, félelmük azonban nem csökkent az ősi sárkány iránt. Látták, mire képes, s látták, hogyan pusztított a csata alatt.
A halandó sárkányokkal velük született az ősiek tisztelete, s most sem kételkednek a velük lévő úrnőben.
A Sárkányok völgyéből, Enionból azóta érkezett még erősítés, a holtak halálhírét is eljuttatták az ottaniakhoz, s bár újabb csata nem dúlt, az ég urai uralmuk alá hajtották egész Nyugati szegletet. A Sárkányok völgyétől egészen Izra erdejéig, s a Hyarmenya-dzsungelig terjednek az általuk felügyelt területek.
Furia nem tétlenkedett. Számos sárkányát juttatta be apránként az ellenség sorai közé, míg a Sötét fenyves orkjainak is adott néhanapján némi muníciót. Ott ők tartják a frontot az Olassië városában élő elfek és Középvidék felé.
Most azonban eljött az idő, hogy kitakarítsák a kétlábúakat egész Nyugatról. A sárkány tábor szokás szerint jól szervezett, mindenki tudja dolgát, s mindenki felkészült arra, hogy úrnőjük kiadja a parancsot*

//Üdvözlök mindenkit az új mesében!
Aki szeretné, hogy bemeséljem érkezését, kérem, jelezze Kalandmesternek, vagy Admin 2-nek priviben, egyébiránt a fantáziátokra bízom, ki, hogyan kerül a mese helyszínére.
A szokásos szabályok érvényesek, egy hét a reagálási idő, azután a Kalandmester ír, és aki nem játszik, az a Kalandmesterre bízza a karija sorsát.

Két helyszínt használunk most, egyik Verinol:

https://newagelanuria.hungarianforum.net/t16-verinol

másik pedig a Nyugati szeglet:

https://newagelanuria.hungarianforum.net/t193-nyugati-szeglet

A két helyszín között lehetséges átjárás, természetesen a fizika törvényeit figyelembe véve.

Jó szórakozást kívánok mindkét oldal képviselőinek!

Kalandmester //

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2019-07-14, 9:21 pm

//Mese: Nyugat ékköve//

*Az ősi sárkány legkedveltebb kétlábú alakjában figyeli a naplemente fényeit. Ez az éj lesz az, amikor Verinolt is beveszik sárkányai, s a teljes Nyugati szegletet megtisztítja a kétlábúaktól.
Aztán majd fordulhat keletnek. Előbb Lanur tornyát fogja a földdel egyenlővé tenni, majd következhet az elfek, s Lanur teljes maradék pereputtya.
Furia összefonja karjait keblei előtt.
A nap narancsos korongja lassan eltűnik a horizont mögött.
Darlath, a kék sárkány már állítja hadrendbe a sereget. A nőstény fekete szemei meg sem rebbennek.
Kebelében szíve sem ver sebesebben, a tervek készen állnak, ezúttal nem lesznek a halandó sárkányoknak olyan veszteségeik, mint az előző csatában. Gyors lesz a siker és lehengerlő.
Megfordul, hogy szemügyre vegye a sereget. A hatalmas tömeg már alakzatba állt, úgy fognak felszállni is. Rendezett, egyenes sorokon néz végig, s látja, amint fentről a kék sárkány rendezgeti őket.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2019-07-16, 5:39 am

//Mese: Nyugat ékköve//

* Nem sok időm volt kiheverni az Ekorinban eltöltött napokat, de ez idő alatt nem csak kosz ragadt rám és némi sebhely maradt rajtam. Sokat tanultam az ekorin harcosoktól.
Csak néhány hete érkeztem vissza a sereghez, ahol az utolsó pillanatig gőzerővel zajlottak a csata előkészületei.
Kissé idegesen fészkelődtem a sorban, követve az utasításokat, melyet Darlath adott ki, s melyeket az alacsonyabb beosztású parancsnokok hajtattak végre. Már a pusmogások is kezdtek elhalkulni, mindenki ideges volt. A sereg nagyon fegyelmezett, a felállított sorok szögegyenesek. Bár sárkányok volnánk, egy egyszerű kétlábú szemszögéből inkább állatok, mint értelmes teremtmények, erről a katonás rendről bármelyik haderő példát vehetne. Látványunk halálos félelmet kelt bármely ellenség szívében. Ezelőtt csupán egy nagy összecsapásban vettem részt, így még most sem igazán érzem magam igazi, harcban edzett katonának. Jobb oldalamon viszont egy nálam jóval több csatát látott vörös sárkány állt, pofáját és testét rút sebek borították, s nyomát sem éreztem rajta izgatottságnak vagy idegességnek. Észrevette a rá vetülő lopott pillantásaim, s fészkelődésem, de nem szólt semmit, hiszen mindenki csak az indulást jelző hangra várt. Semmihez sem fogható érzés, amikor a sárkánytömeg egyszerre megindul. Ilyenkor nincs egyén, csak az egység van. Minden sárkány egyszerre mozog, egyszerre lélegzik, s a jelre mindenki szíve egyszerre dobban egy nagyot, egészen az első csapásig, ami hamar lyukat üt ezen a harmónián.
Elég furcsa belegondolni, hogy idáig eljutottunk, s hogy ha most győzünk lassan az egész Nyugat sárkánymancsban lesz. Őszintén remélem, hogy megéri az áldozat, hogy valóban egy szebb jövő vár a népemre és nem kockáztatom hiába az életemet.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2019-07-18, 1:23 pm

//Mese: Nyugat ékköve//

*A sötét pillantás a hozzá képest hatalmas sárkányokra vetül. Csupán egy szempillantás, mire felveszi ébenfekete alakját. Az ősi sárkány nem terjeszti ki szárnyait. Oldala mellé vonja kecsesen, s megemelve sötét fejét, végigtekint a seregen ismét, s vár.
Ha a pikkelyeken meglátja tükröződni a nap vörösbe váltó színét, szólásra nyitja száját.*
- Népünk emlékezni fog e pillanatra, midőn a Sárkányok Völgyétől délnek minden területe uralma alá kerül. Eltakarítjuk a kétlábúak bűzös lábnyomát is földünkről. Azon földről, mely ősidők óta a miénk!
Induljunk hát, terjesszétek ki szárnyatok, csapjatok le Verinolra, s öljetek meg minden kétlábút, ki ott él, s mozog! Maak my dood! Slag dit op! //Öljétek meg mind! Csatára fel!//
*Ezzel Darlathra villannak fekete szemei, s kivillantja hegyes, éles fogait, meglebbenti szárnyait, mellyel forgószelet kavar.
A levegőbe emelkedik, s ha Darlath követi, majd őt követi az egész sereg. Módszeresen, rendben emelkednek a magasba, zárt alakzatuk nem bomlik meg, s a sárkányok rikoltása betölti az eget.
A lenyugvó nap utolsó sugarai megvilágítják a sárkányok hatalmas seregét. Vörös színe megfesti az arany, vörös, kék pikkelyeket, a szárnyak alatt süvít a levegő. A sárkányok hadserege harcra indul.*

Hozzászólások száma : 218

//Mese: Nyugat ékköve - Alamaise//

*A sárkányok serege fegyelmezetten várja, hogy úrnőjük kiadja a parancsot. Köztük van Alamaise is, a kék sárkány, ki Ekorinban járt Furia engedélyével Hossinnál, a sárkányok csatlósánál.
Az ősi sárkánynak nem volt ideje beszélni a visszatérővel, tán nem is nagyon akart.
Alamaise számára ismerős lehet a sereg alparancsnoka, a szintén kék pikkelyekkel borított Darlath. Az ő vezetésével ütöttek rajta a Sötét fenyvesből hazafelé tartó elf seregen, kik Edain, a nyugati elf város harcosai voltak.
Talán más sárkányok is azok, hisz töltött velük időt, ám nem láthatja azokat, kikkel Sendel felderítésére mentek. Avrae, a vörös nőstény, s Parath az arany sárkány is jelen vannak a seregben.
Az ében színű nőstény rövid beszéde után a föld is megremeg, amikor az első sárkányok elrugaszkodnak a levegőbe.
Sebesült már nincs közöttük, az elesetteket pótolták, a sereg friss és kipihent.
Rémületes látványt nyújthatnának, ha látná őket bárki is, ám a Nyugati szegletben csupán sárkányok vannak már.
A levegő is remeg a magasba törő sárkányok körül, alakzatuk a jól ismert V alakot mintázza, egymás nyomában haladnak, több rajban. Egyik a másikat követi, s néma csendbe burkolóznak.
Mind érzik a csata súlyát, sokan, főként a Völgyből érkezettek várják is, hogy fogaikat, karmaikat kétlábúak húsába fájják, hogy testeket tépjenek szét, vért ontsanak. Egyesekben a bosszú munkál a sendeli veszteségek miatt, másokban a vakhit az ősi sárkányok igazában. Megint másokat csak a hűség visz előre, s népük iránti szeretet.
A sereg mind magasabba emelkedik a hűs levegőben. A cél, Verinol pedig mind közelebb kerül. Hamarosan láthatóvá válik a tenger csillogása, s a partján egy apró, sötét pont, melyre egyre növekszik: Verinol vára.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2019-12-28, 9:33 pm

//Silarona keresése//

*Napok teltek el, napok hosszú sora, mire a következő pontra ér.
A Nyugati szeglet, az, ahol a sárkányok, s az orkok az urak. Ez nem Edain rejtett tünde városa, nem Lanur tornya, hol még mindig Singarme és Mogan az urak, Onoria és Lanuria oldalán. Ez a sárkányok uralta, kifosztott, lerabolt, felégetett terület.
Az arany sárkány óvatosan köröz, minden pillanatban számít arra, hogy fajtársaiba botlik, egy őrjáratba, vagy csak egy kósza sárkányba, kinek egyetlen célja az áruló Kain legyilkolása, hogy aztán fejét felmutathassa Furiának.
Sietve landol a kupac fehér csont mellett. A tolvaj mégsem hazudott, járt itt a kedvese.
Abban, hogy hogyan került a kendő az enyveskezű félelfhez, még mindig hazudhatott Jeremy neki.
Arany orrlyukain mélyet szippant a csontok feletti szagokból. Nem sárkánycsontok, nem is emberi csontok.
Egymásra vannak halmozva, ezek vadak, és háziállatok csontjai. Tán a sárkányhad halmozta egymásra őket, mikor elfogyasztották róluk a húst.
Az arany sárkány számára azonban nincs több látni való itt.*
- Wys my waar u meester is!
*A derengésre Namelyr ismét behunyja szemét, s a következő pillanatban emelkedik is a magasba.
Szerencséjére még időben veszi észre a felé tartó három sárkányt. Nem tudja kivenni színüket, de nagy valószínűséggel egy arany, egy vörös és egy kék lehetnek. Egy őrjárat tagjai.
A hatalmas, arany sárkány sietve emelkedik magasabba, s széles szárnyai immáron egyre nagyobb sebességre ösztönzik.
Ilyen távolságból nem tudhatják, ki ő, s bár menekülése feltűnő lehet, hátrapillantva még látja, amint egyre kisebbek lesznek.
A biztonság kedvéért a teleportálás igéjét is elmorogja magának, s eltűnik szem elől.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2020-10-04, 7:52 pm

// Agare sivatagának határa //

Begyűjtés

Nie

* A sivatag határában már nem csak a természet kezdett éledezni, hanem a kétlábúak falvai is egyre sűrűbbé váltak. Ahogy a gonosz mágus keresgélt, egyre többször akadt nyájba, csordába, ménesbe és jó néhány jobbágy tanyába. Éhségét is javarészt pásztorokkal, juhászokkal csillapította.
Jó néhány napjába telt, míg eljutott idáig, de több pontot is megjelölt, hogy legközelebb már tudjon teleportálni.
Az éjszaka sötétje elfedte közeledő alakját, bár a telihold némileg megnehezítette a rejtett repülést. Egy falutól nem messze ért földet. Hamar fel is vette sötételf alakját. Landolásának helye azonban nem volt véletlen. A magasból megérezte, hogy a sötétben, távol a falutól kétlábúak bujkálnak. Amint egyre közeledett, némán és lopódzkodva, egyre világosabbá vált, hogy mit is keres egy nő és egy férfi éjnek évadján az erdőben, egy mesébe illő, apró ligetben. Néhány pásztorórát szerettek volna eltölteni egymással.
Dazulax összevont szemöldökkel figyelte őket egy darabig. Talán némi irigységet is érzett, de ezt sosem vallotta volna be magának. Előbb kapjon hányingert ennyi mérhetetlen boldogságtól.
- Hildemond, azt hiszem eleget láttunk. Tedd, amihez igazán értesz - mondta kísérőjének, aki azon nyomban engedelmeskedett.
Tette, amihez a legjobban értett: rettegést plántált az élők szívébe.

Hildemond közelebb ment a párhoz, akik halkan duruzsolták egymásnak a szerelmes szavakat. A lány neszt hallott, amire felkapta a fejét, de a fiú megnyugtatta. Nincs itt rajtuk kívül senki sem. A helyi kuruzsló pedig jeleivel a farkasokat, és minden éhes ragadozót távol tart.
A lány visszafeküdt a magas, puha fűbe, de a nesz csak nem akart szűnni. Ismét felkapta a fejét a zaj irányába, mire az abba maradt. Ám ahogy oldalvást pillantott, tekintete Hildemond ametiszt szemeivel, és csontos arcával találkozott. A lidérc pedig megragadta hajánál fogva, s a sűrű bozótosba vonszolta.
A fiú úgy megijedt a lány velőt rázó sikolyától, hogy rohanni kezdett az ellenkező irányba.
Egyenesen Dazulax karjaiba.
Nem lehet tudni, hogy Dazulax sötételfként vagy pedig sárkányként ijesztőbb, de a kétlábúnak sem volt lehetősége, hogy eldöntse. A mágus torkon ragadta a menekülő ifjút, s a fiú számára minden elsötétült.

***

Másnap éjszaka Dazulax és Hildemond tovább járta a környéket. Már három ember várta odahaza, a kripta celláiban. De még egyet szeretett volna.

Az emberek, mintha megérezték volna a veszélyt - bár nyilván jó pár eltűnt után nehéz lett volna nem gyanakodni. Sárkányokról, démonokról suttogtak. Már nem hagyták el este a falvaikat. Még a juhászok, pásztorok is a falu határában legeltettek. Így a mágusnak nem volt könnyű dolga, bár idejéből kitelt, hogy kivárja a megfelelő alkalmat.
Sárkányként egyelőre nem akart fosztogatni, mégha tudta is, hogy a sivatagba senki sem követné. Bolondok volnának. Mégis sárkányként falvakat égetni annyira egyszerű, nincs benne a vadászat oly áhított izgalma. Így hát Dazulax kivárt, s csak várt, hogy hálójába ismét egy kétlábú akadjék. *

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2020-10-04, 8:37 pm

Agare sivatagának határa – Begyűjtés

//Kra`h Lur Dazulax//

*Nie sosem tudta rávenni magát, hogy önnön szándékából belépjen a abba a rémséges és könyörtelen sivatagba. Valami borzalmas és mindent felülíró taszítás lett rajta úrrá, amikor valaki azt a helyet emlegette. Így most sem tett ilyet.

Bár az expedíció - amely nemrég indult Agare sivatagába, hogy ellenőrizze a régi térképéken szereplő víznyelőket és oázisokat - biztosan hasznosnak találta volna képességeit, tudását és varázserejét, ő megint nemet mondott. Csak annyit ígért, hogy a sivatag határáig kíséri a karavánt, s némi útmutatást ad. Aztán majd visszaindul a fővárosba.

De ők már két napja elindultak. Neki mégsem volt eddig kedve visszatérni a fővárosba. Jobban érezte magát, ha nem volt szem előtt. Senki szeme előtt. És itt, ezen a nyílt vidéken ezt megtehette. Hiszen már messziről meglátta, ha valaki közelget, és még időben kitérhetett az érkezők elől. De erre mostanában senki sem járt. Talán csak ő. De ezt most nem bánta. A rettegése, amely távol tartotta őt mindenkitől, aki kedves volt számára, lassan oldódni kezdett.

S még egy dolog volt, ami miatt szívesen járta a vidéket. Itt ugyanis nem néztek rá furcsán, hiszen az itt élőkben még éltek az elfekkel kapcsolatos emlékek. Nem volt oka tartania az emberektől. Arra azonban ügyelt, hogy másoktól se kelljen tartania. Ezért éjszakára mindig biztonságos helyet keresett magának. Vigyázott arra, hogy mindig találjon egy falut, vagy egy tanyát, esetleg egy elhagyott házat, ahová éjszakára bezárkózhatott. Hát ma éjjel is így tett.

A facsoport nem volt túl nagy, de a régi, vastag törzsek a biztonság és védettség érzetét kölcsönözték az apró háznak, amely a liget szélében állt. Nie reménykedett, hogy a lakók még kitartottak ezen a helyen, de csalódnia kellett. A ház üres és elhagyatott volt. A bútorokat vagy még a lakók hordták el, vagy azok, akik erre jártak, s egy-egy darna reményében a használt edényeket, székeket és ágyakat is elvitték a lakatlan otthonokból. De az ajtó zárható volt, az ablakok épek voltak és úgy tűnt, a tűzhely kéménye sem omlott még le. S mert az éjszakák kezdtek hűvössé válni, így elhatározta, hogy tüzet is gyújt. Nem, főzni nem is akart, és arra nem volt módja sem, hogy valami meleg ételt készítsen, hiszen a ház vigasztalhatatlanul és végérvényesen elhagyott és üres volt. De ezt nem bánta, mert amióta nem Orod Opelë falai között élt, azóta igyekezett megszokni az emberek ételeit, persze kevés sikerrel.

De a meleg most jól esett volna neki és bármikor, amikor tüzet gyújtott, nagyobb biztonságban érezte magát még akkor is, ha nem a szabad ég alatt kellett éjszakáznia. Hát most is erre készült.

Sötétedésre ért a házhoz, karjaiban egy köteg tüzelővel.

Első dolga volt, hogy a tűzhelybe begyújtson, s örült, amikor a füst nem lepte be az aprócska, konyhával egybeépített szobát. Aztán köpenyét a földre terítette, s fénygömböt bűvölve maga mellé, a térképet tanulmányozta. A holnapi útját tervezte meg. Még nem volt álmos, de tudta, mielőtt majd álomra hajtja a fejét, ellenőriznie kell az ajtókat és az ablakokat…*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2020-10-04, 9:23 pm

// Agare sivatagának határa //

Begyűjtés

Nie

* Két éjszaka. Még ennyit kellett bóklásznia Agare határában, eredménytelenül. Bár Dazulax nem szerette, ha valami nem a tervei szerint alakult, néha jobbnak látta hagyni a történéseket a saját medrükben folyni. Talán majd akkor talál valakit, ha nem is keres. Ám ennek az éjszakának még megadta lehetőséget.

Hildemond eközben a környéket járta. Gyorsabban haladt a halandóknál, s képes volt a holdfényes éjszakákon is láthatatlan maradni. Testtelen teste elnyelte a fényt. Csak lila, izzó tekintete villant fel néha, ha úgy akarta.
- Nagyúr - sóhajtotta - Elf...
- Csak nem nyomra leltél? Vezess, Hildemond! - parancsolta Dazulax.
Szavára apró, lila lidércfények gyúltak, melyek egy kis viskóhoz vezettek. A rossz állapotú házikóban tűz égett, s tüzénél egy vándor melegedett.
Dazulax az ablakhoz osont, s bepillantott rajta. Egy valakit látott odabent, ahogy elnézte, nő volt az illető. Körbeszimatolt, de mást nem érzett, ahogy Hildemond sem.
De egy nő, egyedül, ilyenkor? Hiszen Dazulax nem ma ünnepli a születésnapját.
~ Különös véletlen ~ gondolta magában a mágus. Azonban esze ágában sem volt ajtóstól a házba rontani. Biztosan oka volt az elf egyedüllétének, s a sárkányba is jó adag ravaszság szorult. Milyen izgalmas lenne, ha tőrbe tudná csalni!

Bár Dazulax nem töltött túl sok időt kétlábúak között eddigi életében, azért általában nem tévedett nagyot akkor, amikor a kétlábúak jóindulatát igyekezett kihasználni. Két karján vágásokat ejtett, s bemocskolta magát vérével.

***

Sokakat megriaszt, ha egy nem várt vendég az éjszaka közepén zörgeti az ajtót. Kiváltképp ha az egy zihált, vérrel borított alak.
- Segítség! Kérlek, engedj be! Valami van idekint! Egy démon! - hangzott a rekedt segélykiálltás. A csuklyás alak arcát nem nagyon lehetett kivenni, de hangjából rettegés áradt.
Ekkor a kopogás zajába félelmetes lidércsikoly vegyült.
- Könyörgök! - kérlelte a férfi a házban levő elfet.
Talán tud várni még néhány pillanatot, míg utoléri a szörnyű, nyughatatlan lélek. De ha nem kap időben bebocsátást, nem marad más hátra, minthogy megpróbáljon erőszakkal bejutni a menedékbe. *

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2020-10-04, 9:59 pm

Agare sivatagának határa – Begyűjtés

//Kra`h Lur Dazulax//

*Teljesen elmerül a másnap tervezgetésében. Úgy véli, nem kell korán indulnia ahhoz, hogy elérje a következő falut és így holnap kényelmesebben éjszakázzon. A kopogás riasztja meg és akkor döbbent rá, hogy elfeledkezett a mágikus védelemről, amely az ajtózárakat, s az ablakok spalettáit erősítette meg máskor, hogy megvédjék őt a varázstudó, ám ártó szándékkal közeledő ismeretlenektől. Abban viszont biztos, hogy annyira azért nem volt ostoba, hogy a reteszről is elfeledkezzen. Így tudja, az ajtón át odakintről csak bajosan juthat be bárki is.

De aztán meghallja a gyenge, mégis érezhetően félelemmel teli hangot.*

- Segítség! Kérlek, engedj be! Valami van idekint! Egy démon!

*A lány egyetlen pillanat alatt pattan fel és vonja ki az övén függő tokból a tőrt, amelyet mostanában már sosem mulasztott el magával vinni, s indul az ajtó felé. De előtte megtorpan, ahogy odakint egy hátborzongató sikoly harsan, majd még kétségbeesettebb lesz a kopogás és hangosabb, sürgetőbb a bebocsátásért esdeklő hang.*

- Könyörgök!

*Az ijedtség őt is sietségre késztetné, de visszatér bele a félelem, amelyet a közelmúlt eseményei tápláltak belé, így bár szánja az idegent, nem nyitja ki azonnal az ajtót.*

- Ki van odakint? – kérdezi, de tudja, a válasz nem segít majd rajta, hogy eldöntse, nem egy rejtőzködő, két-alakban-létező tör-e rá az éjszaka közepén. Hát határozottabban folytatja, ügyelve rá, hogy ne érezze rajta az odakint rettegő a félelmet, amelyet érkezése okozott. – Jöjjön az ablakhoz, és álljon kétlépésnyire, hogy meg tudjam nézni és kérem, ne próbálkozzon semmivel! Ígérem, beengedem, ha megbizonyosodom róla, hogy nincs okom tartani magától! Siessen és ha van fegyvere, lássam azt is! – kéri, és ő maga is az ablak felé indul, ügyelve arra, hogy a másik ne láthassa őt.

*Tudja, nem hagyja majd, hogy a másik meglepje és ha kell, akár éjszaka is képes lesz rá, hogy a tegnap este elért falu fogadójába teleportáljon. Nem hagyja, hogy valaki kihasználja a hiszékenységét úgy, mint Raven Back.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2020-10-04, 10:34 pm

// Agare sivatagának határa //

Begyűjtés

Nie

* Az ördögi színjáték nem vezet azonnal eredményre, ám Dazulax nem esett kétségbe. Jól sejtette az elején, hogy ha valaki van olyan bátor, hogy egyedül töltse idekint az éjszakát, akkor az a valaki nagyon óvatos.
Ettől is olyan izgalmas ez az egész.
Macska-egér játék.

Ahogy a nő kiszólt a kétségbeesett férfinak, az véres tenyerét az üvegre nyomta, az arcát fedő sálat is lebiggyesztette magáról, csuklyáját kapkodva hátrébb vetette. Így látszódott valamennyire az arca a kiszűrődő fényben, de hegyes fülei rejtve maradtak. Fegyver nem volt nála, de ezt már nem tudta elmondani.
A lidérc odaért, nagyot lökött az ajtón, a ház ódon deszkái is beleremegtek ahogy a segítséget kérő férfit a lábánál fogva megragadta, s elvonszolta.

Mindenki, akibe egy kevés életösztön is szorult, ilyenkor még egyet zárna ajtón, s ki sem mozdulna talán az egyetlen biztonságot jelentő helyről. De ugyanakkor mindenkiben ott mocorog a kétség, a félelem, a kíváncsiság is... Az a valami lehet, hogy még mindig ott van, és nem elégszik meg egyvalakivel.
A vonszolás nyomai jól látszódtak a fűben, és egy kiszáradt kúthoz vezettek, ami egykor a ház lakóinak volt a nagy hasznára. A kút szája pont akkora volt, hogy akár egy felnőttet is el tudott nyelni. Nem is feküdt túl messze az ajtótól.

S valóban, első pillantásra mintha Dazulaxot a saját lidérce tette volna el láb alól. *

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2020-10-04, 10:57 pm

Agare sivatagának határa – Begyűjtés

//Kra`h Lur Dazulax//

*Nie csak egyetlen pillanatra látja a sápadt arcot az ablakon át, de a keskeny kéz, a vékony ujjak véres lenyomata ott marad az üvegen. Aztán egy döndülés és a lány ijedten kapja a szája elé a kezét, ahogy látja eltűnni a köpenyes alakot a sötétben.

Az elf csak áll, kapkodó lélegzetét próbálja meg csitítani, s közben lázasan jár az agya, hogy most mit is tegyen. Nem, nem mehet ki, amíg sötét van, hiszen odakint bárhol elrejtőzhetett az, aki az ismeretlen életére tör. De sorsára sem hagyhatja a szerencsétlent és a hajnal még olyan messze van. Kétségbeesetten gondolkozik, de aztán végül győz benne az együttérzés és azt reméli, ha egy sárkányt meg tudott állítani, akkor egy démonnal is elboldogulhat, bármi is legyen az.

De nem indul ki azonnal. Fegyverei oly csekélyek. De ahogy akkor is, a mágiát még mindig használhatja, s az a védelmét is szolgálhatja ez alkalommal. Hát vékony, a szemnek szinte láthatatlan páncélt bűvöl, amely akár egy fehér, kristályos bőr burkolja be a testét, csak a fejét szabadon hagyva. Mielőtt a reteszt is elhúzná, öt fénygömböt küld az ajtóhoz, s azok egyszerre lendülnek ki a ház elé és emelkednek kétembernyi magasságba, hogy félkörben világítsák meg az árnyékokba burkolózó fákat.

Utánuk lép és akkor látja meg a kutat és a nyomokat is.

Óvatosan indul, egyik lépés a másik után, s közben folyton a fénykörön túli sötétet kutatja. Egyik kezében a tőr, míg a másikban lassan gyűjti az erejét, hogy ha kell, jégszilánkokat zúdíthasson az ellene támadóra.

Nem, nem lesz védtelen és azt sem hagyja, hogy segítség nélkül maradjon az ismeretlen.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2020-10-06, 10:16 pm

// Agare sivatagának határa //

Begyűjtés

Nie

* Habár a nyomok a kúthoz vezettek, Dazulax egy fa mögül figyelte a kilépő jégelfet. Ahogyan az a finom, halvány mágikus pajzs körüllengte karcsú testét... Talán soha életében nem látott hozzá hasonló szépséget. A fénygömbök fényében, mintha nem is élőt látott volna, hanem valami földöntúli lényt.
Ezúttal már egészen más érzések kerítették hatalmába a gonosz mágust. Tudta, minden ízében érezte, hogy nem mehet el nélküle. Fejét továbbra is csuklya fedte, a vastag sál pedig száját takarta.
Ha minden jól alakul, akkor a nő elsétál a kútig, ahova a nyomok vezetnek. Ha nem, akkor más eszközökhöz kell folyamodnia.
Dazulax egy kendőt vett a kezébe, amit alaposan átitatott egy olyan folyadékkal, ami belélegezve mély kábulatot okoz. Sálját egészen az orráig felhúzta, nehogy belélegezze az illékony anyagot. Sötét öltözékével együtt egészen úgy festett, mint egy orgyilkos. Felkészült, és csak reménykedett benne, hogy a mágikus pajzs ez ellen nem védi a nőt, és persze hogy észrevétlenül mögé tud majd lopózni, ha úgy alakul.
Elvégre ideje lenne már hazatérnie, legrégebbi vendégei már két napja nem ettek.

A jégelffet odakint síri csend várta. Most nem csapott zajt a lidérc, így nem lehetett tudni, ott van-e még. Dazulax is néma csöndben várta, hogy mit cselekszik ezekben a feszült pillanatokban a kiszemelt áldozata.*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2020-10-07, 9:48 am

Agare sivatagának határa – Begyűjtés
//Kra`h Lur Dazulax//

*A fénygömbök lassan távolodnak tőle, megvilágítva a ház előtti apró tisztást, közepén a sötéten ásító, kővel kirakott peremű, kiszáradt kúttal. Lassan, óvatosan lépked felé, de félúton megáll. Hátrapillant és látja a ház nyitott ajtaját, amelyen a benti tűz fénye szűrődik ki. Körbenéz, de semmit sem lát. És semmit sem hall… Csak a saját lélegzetét.

Ez nyugtalansággal tölti el. Mert az éjszaka megszokott neszei sem hallatszanak. És ami még jobban aggasztja, hogy nem hallja az idegen segélykiáltásait, nem a hallja küzdelem zaját.

Csak a nyomokat látja a fűben. Az embernyi széles, jól látható nyomot, ami ott szakad meg az egykor vízzel teli gödörnél, amely fölé – a lány intésére - most lendül az egyik ragyogó, mágikus golyóbis. Nie újból körülnéz, de senkit és semmit nem lát.*

- Merre van? – suttogja, bár egyre inkább attól tart, nem kap majd választ a kérdésére.

*És ez nem túl biztató lehetőségeket vet fel. Mert az idegen nincs sehol, nem ad semmiféle életjelet. S így azt kell hinnie, hogy az egyetlen pillanatig látott alak már nincs az élők sorában. Vagy…

Vagy egy sárkány ragadta el. Ahogy őt Back. S ez a felismerés menekülésre készteti. A fénygömbök egyetlen pillanat alatt tűnnek el, sötétségbe borítva mindent. Csak az odabent halványuló tűz fénye világítja meg az ajtónyílást.

Lassan hátrál, már nem csak a fákat kémleli, hanem az eget is, de a felhők nem segítik most. A szíve a torkában dobog, miközben lassan formálódik kezében a vakító fény varázslata. Ahogy akkor Raven Back-nél is tette, most is menekülni fog… De tesz még egy próbát. Még reménykedik...*

- Ha nem jön elő, ha nem szólal meg, nem segíthetek…

*A suttogás lassan hal el a fák között és ő egyetlen szívdobbanásnyi időre áll csak meg, hogy hallja a választ. S ha nem hall majd semmit, az utolsó métereket futva teszi meg. Befelé... A házba...

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2020-10-07, 10:38 am

// Agare sivatagának határa //

Begyűjtés

Nie

* A mély csöndet csak az elf halk suttogása törte meg, mely úgy hatott a férfira, akár az ópium. De kérdésére nem jött a felelet. Dazulax érezte a nőből áradó félelem számára oly kedves esszenciáját. Ahogy megtorpant a kúttól nem messze sejtette, hogy nem fog majd elmenni olyan közel, hogy belenézhessen.
Bár gömbjének fénye nem érhetett el a kút mélyéig, hiszen a benne lévő lidérc elemészt minden fényt. Így - bár Nie ezt nem láthatta - bármilyen közel is libbenne a gömb a kút torkához, titokzatos sötétség fedné annak belsejét.

Eközben Dazulax sötét felhővé változott, s mialatt az elf ijedtében kioltotta a fényeket, a mágus fekete füstként szivárgott be a nyitott ajtón át a házba, egyenesen az ajtó mögé, akár egy ártó kísértet. Kezében még mindig a kendőt szorongatta. Más fegyver nem volt nála, legalábbis olyan, amit halandó kétlábú elsőre annak vél. Az ő fegyvere már nagyon régóta a keserűség, harag és a fájdalom. Élvezte ezt a kis játékot. Már maga sem emlékszik, mikor dolgoztatta meg ennyire egy kétlábú.
~ Nem adja magát olcsón, az már egyszer biztos. ~ gondolta magában Dazulax, miközben odabent várakozott.

Mikor Nie másodszorra szólalt meg, a kútból évszázadok sóhaja hallatszott, majd kisvártatva lassacskán először két csontos kéz tűnt fel a kőperemre kapaszkodva, aztán egy lila szempár emelkedett ki a sötétből. Nem sok minden látszódott Hildemondból, talán pont annyi amennyit az éjszaka fényei és a házból kiszűrődő tűz láttatni engedett. *

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2020-10-07, 11:28 am

Agare sivatagának határa – Begyűjtés
//Kra`h Lur Dazulax//

*Már fordul vissza a ház felé, amikor meghallja a mélyről jövő sóhajt, amely a háta mögül érkezik. Semmit sem lát, csak a furcsa, kaparászó hang jelzi számára, hogy szavai nem maradnak válasz nélkül. De aztán megpillant valamit, ami megfagyasztja ereiben a vért. Először azt hiszi, csak rettegése hív elő az éjszaka mélyéről valamit, amivel bizonyíthatja önnön létezését, de aztán, ahogy rá szegeződő, gonoszságot árasztó ibolyaszín fénypontok egyre feljebb emelkednek, már tudja, nem káprázat, amit lát. Az idegen nem tévedett! Valami szörnyű és nyugtalan erő rejtőzik a kút mélyén, s bár ma éjjel már áldozatot szedett, most ellene tör.

Ha később visszagondol ezekre a pillanatokra, ugyanúgy nem fogja tudni, hogy érzékei, idegei és izmai hogyan képesek újjáéleszteni rég elfeledett reflexeket, ahogy nem tudta a magyarázatot máskor sem. Nem érti, hogy hogyan lendül a keze most is gondolkodás nélkül a borzalmas lény irányába és hogyan kiálthat rég elfeledettnek hitt szót, amellyel életét igyekszik menteni. Bár ez most nem is érdekli.*

- Raedo!

*De Nie azt még látja, ahogy a kút, s a belőle előtörő iszonyat fölé sárgán izzó, karvastagságú nyalábokból szőtt energiaháló borul, magába zárva a lényt, amely visszaűzi őt a házba. A házba, mert máshol nem remélhet menedéket. A falak még tartanak, neki csak az ajtót, az ablakokat kell lezárnia, megvédenie. S ha a tűzhely fölé emelt kéményen sem juthat be semmi, reggelig kitarthat. Ki kell tartania!

Hát rohan visszafelé, s közben a mozdulatot látja, ahogy becsapja az ajtót, s már húzza is el rajta a vasból készült reteszt. Nem, nem néz hátra! Azt nem szabad! Csak fut, ahogy tud. Csak néhány lépés még...

S amikor belép, már lendül is a karja, hogy a nehéz faajtót becsapja… Akkor látja meg AZT…*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2020-10-07, 12:13 pm

// Agare sivatagának határa //

Begyűjtés

Nie

* A rohanó léptek zaja, melyek egyre inkább közelednek a ház felé izgalommal öntik el Dazulax testét. Hallja, amint lidérce dühösen sivalkodik, sikoltozik, bár szenvedése ezúttal hidegen hagyta. Fontosabb dolga volt, mellyel minden idegszálával koncentrált.

S ahogy Nie berohan, s csukná be az ajtót, tekintete egy sötét szempárral találkozik, mely egy vérben ázott idegenhez tartozik. Dazulax vékony mutatóujját szájához emelte, csendre intve az elfet, miközben másik kezét, amiben a kendő volt már tette volna a nő arcához.
Csak pár másodpercig kellene belélegeznie a folyadék párlatát, s máris elkábulna...
Dazulax előtt most csak az a szent cél lebegett, hogy ezt a jégelffet elragadja. Mint ahogy a kígyó támad egy óvatlanul felfordított kő alól, úgy csapott le a mágus a menekülőre.
Nem foglalkozott most azzal, hogy esetleg úgy jár, ahogy Hildemond, aki a csapdában vergődve nem is tudna gazdája segítségére sietni. A farkas sem gondol arra, mi lesz, ha a zsákmány üldözése közben megbotlik. Csak tette, amit a fejébe vett, és ez oly bőszen hajtotta, hogy úgy érezte bármivel elbánna, ami elé kerül.

Egyszerűen nem mehet el nélküle. Kell neki. *

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2020-10-07, 1:22 pm

Agare sivatagának határa – Begyűjtés
//Kra`h Lur Dazulax//

*Bár a lány karjának lendülete megtörik, az ajtó mégis nyikorogva, lassan becsukódik, felfedve teljesen a mögötte álló alakot. Nie először csak a sötét szemeket látja, s a mozdulatot, amelyet nem ért.

Mert a feketébe öltözött és maga is sötétséget árasztó alak hosszú, csontos és félelmetes körömben végződő ujjával csendre inti őt. Ekkor látja meg az idegen ruháján a vért. A vért, amely oly szánni valóvá tette szemében a nemrég még az ablak előtt álló másik - de biztosan másik? - alakot.

S a felötlő gondolat miatt a lány néhány pillanatra összezavarodik. Hogy aztán zavara okozza majdnem a vesztét, mert késve veszi észre a felé lendülő másik kezet, melynek mozdulata nyomán émelyítő illat kél, amelytől önkéntelenül hőköl hátra. Ha sikerül elkerülnie a borzalmas szagú kendőt, amelyet a sápadt, feketébe burkolt ismeretlen nyilvánvalóan neki szán, úgy tágra nyílt, égkék szemeiben a másik csak értetlenséget láthat.*

- Mit akar tőlem? – kérdezi, miközben tőrt tartó kezét maga elé tartva hátrál.

*Csak egy pillanatra szakítja el tekintetét a borzalmas szempártól, hogy felmérje a helyzetét. De ahogy oldalra pillant, látja, a holmiját már nem érheti el. A nélkül kell kiszabadulnia innen.

Mert menekülnie kell! Ezt tisztán érzi és csak most bánja igazán, hogy nem gyakorlottabb a teleportálásban. Mert az alak előtte maga a rémálmokkal teli éjszaka, akinek tekintete elől legszívesebben azonnal eltűnne. De azt is látja, érzi, hogy az a néhány pillanat, amíg kiválasztja a célt és elsuttogja az igét, megpecsételné a sorsát.

Így mielőtt a másik bármit is válaszolna, már tudja, hogy harcolnia kell és harcolni is fog. Amíg csak képes lesz rá…*

Tárgy: Re: Nyugati szeglet 2020-10-07, 2:07 pm

// Agare sivatagának határa //

Begyűjtés

Nie

* Ahogy a válláig érő karcsú alak ott állt előtte hitetlenkedve, rémülten úgy festett Dazulax számára, akár egy őz, ki már semerre se tudna futni. Nem is sietett a válasszal, inkább kiélvezte a pillanatot. Kár is lenne a magyarázat, hiszen mindenki úgy véli, hogy nem érdemes arra, hogy egy mágus foglya legyen.
A hegyes tőr immáron felé mutatott, de a mágust ez sem riasztotta. Közelebb sétált a nőhöz és megragadta a tőrt tartó kezet olyan erősen, mintha nem is kéz lenne az, hanem egy vadállat állkapcsa.
Rántott egyet rajta oldalirányba, és ha sikerült a manőver, ezúttal már mögötte állt, magához szorítva ugyanazzal a karjával, amivel Niet az imént megragadta. A tőr még mindig nem Dazulaxnál volt, ám ezúttal már nem rá, hanem a nő torkának szegeződött. Hosszú karjaival nem esett nehezére a nála kisebb elfet körülölelni.
Továbbra sem csépli a szót, inkább újból azon igyekszik, hogy a jégelf szájához emelje a kendőt.

Dazulax nem sejtette, hogy Nie teleportáláson törte a fejét, de talán ha nem engedi el, akkor ez a terve hiábavaló lesz. A holmikat már abban a néhány pillanatban észrevette, amint az ajtó mögött várakozott, de közelebbről nem tudta szemügyre venni, így azt sem tudhatta miket rejt, ami árthatna neki. Ám a nő pillantása elárulta, hogy még fontos lehet a számára.

Hildemond sikolyai mindeközben egyre hangosabbá váltak, s dühe mindinkább az éjszakába mart. A fényes kelepce égette a sötét lelket, aki semmilyen ragyogást nem állhatott. Azon igyekezett, hogy megszüntesse a varázslatot és újra szabad legyen. *

» Keleti szeglet, a Remény tengerének partja