Elonar erdeje

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-12-26, 1:06 am

*Sou is feltalálja magát, már ami az esőt illeti. Én viszont ledermedve figyelem az előttem kibontakozó jelenetet. Első pillantásra úgy tűnt, a fák is helyet változtatnak, de ahogy jobban megnézem, valójában csak ágaik váltanak helyzetet, s indáig indulnak el felénk.
Ez persze önmagában sem gyenge, de Ephenezer felkészített erre. Mintha tudta volna, egy valamikor majd nélküle térek erre a tájra, s szükségem lehet tanácsaira.
Sou mögülem szólal meg.
Megvonom vállam az esőben. A csuklya alatt a hajamról vízcsepp kúszik a nyakamba.
Eszembe jutnak apám tanácsai és kivont kardomat látványos és lassú mozdulattal csúsztatom vissza tokjába.
Eszembe jutnak apám szavai.
„Ha békével érkezel oda, nem karddal jelezd azt, nem kedvelik a nimfák a támadókat erdejükben.”
Igaza is van, ha én védeném az erdőt, egy kivont kardot én is fenyegetésnek vélnék.
Hátrafordulok, s intek a sárkánynak is, hogy maradjon veszteg.
Ismét a fák irányába figyelek, majd hirtelen mozdulattal két kezem csuklyám széléhez kapom, s hátrahajtom a hátamra.*
- Marius Dior a nevem! Ephenezer Dior fia vagyok….békével jöttem útitársammal, beszélni veletek!
*Hangom ércesen szól, azzal sem foglalkozok, hogy a fejemre szakadó eső hamarosan úgy arcomhoz tapasztja hajamat, mintha második bőröm lenne.
Reménykedek benne, hogy ez segítségemre lesz. Figyelem, ahogy a indák körbekerülnek, minden bizonnyal készen arra, hogy első árulkodó mozdulatomra elkapjanak.
Valószínűleg ugyanez történik a sárkánnyal, de nem tudhatom, hogy is fog reagálni. Azt sem tudja, hogy a fák miként reagálnak rájuk.
Minden esetre a körülöttem lévő indák megállnak ott, ahol voltak. A fák között szél fújja körbe az esőt.
Várakozón figyelek körbe –körbe, várva, hogy felbukkanjon valaki.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-12-27, 5:20 pm

Hiába volt minden próbálkozása, hogy megtudja igaz e vagy sem, amit lát. Így újra a fákra és a közöttük tekergődző indákra vetült figyelme és kétség sem fér hozzá, hogy mozognak, sőt, egyre közelebb kúsznak feltartóztatva, talán megtudakolva tovább engedhetik e őket, vagy sem. Fogalma sincs mi mozgatja ezeket a növényeket, mert ártani nem szeretne nekik, ám illúzióval aligha megtéveszthetőek, a szél viszont kegyetlen tépázná meg őket irányítása alatt, bár most sem kedvességgel telve tépi a leveleket. Marad hát nyugton és lám még Marius is elteszi fegyverét, ráadásul be is mutatkozik. Nem furcsállta, ő is beszélt ezekkel a fákkal, mintha megbeszélhette volna a nyűgjeit velük, jó hallgatóságnak minősültek. Sou is leengedi köpönyege csuklyáját, mert ki tudja, talán tényleg van valaki a fák takarásában, aki szemmel tartja őket és talán eldönti, hogy tovább mehetnek e, hogy megláthatják e nimfák rejtett városát.
Igazodott tehát a szándék nélkül kijelentéshez, ami igaz is volt, hiszen csupán a kíváncsiság sodorta erre, bár nagy szerepet játszott benne az is, hogy most nem kell egyedül utaznia. Körbe kémlelt, de csak a tanácstalanul, jelenleg mozdulatlanná dermedt indákon kívül mást nem látott és a már említett zavaró tényezők miatt, nem is tudná megmondani, hogy rejtezik e itt valaki.
Aztán már csak csodálkozott saját tettén, hogy néhány lépésnyit tett oldalra és letérdelve az indákat figyelte, tétován, de még is csak feléjük nyúlt. Nem érintette meg egyiket sem, mintha arra vált volna, hogy a következő lépést azok tegyék meg. Sou sosem volt egy nagy kertész, persze sokat segített az édesanyjának, mikor az édesapja arra hivatkozva, hogy még túl kicsi, maradjon otthon. Felrémlettek benne a szelíd szavak, a növények lelkéről, amit ő, ha már lila volt a feje az erőlködéstől, akkor sem vette észre, érezte meg, de később volt néhány számára gyanús érzés, ami meglehet az volt. Az egyik inda váratlan érintette meg kinyújtva hagyott kezét, csuklójára is feltekeredett, majd visszavonult egészen messzire tőle a társaival, bár azt közel sem lehetett volna mondani, hogy utat nyitottak. De még is, meghagyták a lehetőséget, hogy távozzanak, de nem fog egyenesen visszasétálni a vörös sárkány elé.
Megfordult, immáron felegyenesedve és Marius tekintetét kereste, hogy kitalált e már valamit, vagy milyen következtetésre jutott. Meg könnyen meglehet, hogy neki is volt valami kapcsolata a zöldekkel.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-12-28, 12:15 am

*Az esőben nem hallani, ha jönne is valaki, de a nimfánknak nyilván saját területük a leginkább biztonságos, és ők itthon vannak ebben az erdőben.
Az ágak teljes mozdulatlanságban állnak, az indák nem tekeregnek, csak az eső esik szakadatlan.
Ahogy lassan rámossa a hajamat a fejemre, felismerhetővé válik enyhén hegyes fülem.
Nimfa örökségem ez.
Az egyik inda közelebb is csúszik, s „jól szemügyre vesz”, de ezen kívül nem történik semmi egyéb érdemleges.
Csak állunk az esőben, mint akit egészen lóvá tettek.
Ránézek Soura, látom a tanácstalanságot arcára kiülve. Én is tanácstalan vagyok, nem is tudom, mire számítottam.
Arra biztosan nem, hogy üdvrivalgással ledér lányok táncolnak körbe minket és utána pajzsaikra emelve visznek a vezérük elé.
Igazából most járok itt először, nimfával sosem találkoztam, apám sem beszélt olyan sokat róluk. Fogalmam sincs, mi fog történni, egyáltalán történik-e valami.
Visszanézek előre és csaknem megrettenek.
Előttem áll a leggyönyörűbb nő, akit valaha is láttam.*

*Az esőben vakítóan szőke haja göndören hull csupasz vállaira, égszínkék szemei pedig kutatón néznek ránk. Nem vagyok egy nőcsábász, sosem tudtam közeledni igazi nőkhöz, jobbára csak apán cselédei között akadt hódításom, az se sok.
A számra mintha béklyót kötött volna a döbbenet.
Ami végre magamhoz térít, ahogy alakját vizslatom tekintetemmel, az formás csípője mellett lógó kardja.*
- Mit kerestek itt, Ephenezer Dior sarja?
*Gyönyörű szemei kutatón figyelik a sárkányt is, nem tudom, hogy vajon rájött-e, hogy nem közönséges fiatal fiú áll előtte.
Én még mindig nem tudok szólni, végül megköszörülöm torkom, hogy szólásra nyissam a szám.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-12-28, 2:08 pm

~ Így nem fogunk messzebbre jutni. Talán most már az indák is tudják, hogy nincs bennünk ártó szándék és tovább engednek. ~ Elmélkedett, bár tényleg tanácstalan volt, mert mint már mondta elbánni nem szeretne egyikkel sem. Nem bántották őt, akkor ő mért tenné? A szűni nem akaró esőnek köszönhetően, s hogy akárcsak Marius ő maga is fedetlen fővel állt, szintén bőrig ázott és se szőke tincsei megnyúlva arcára tapadtak, eddig is zavarta valamennyire az ide-oda himbálódzó függöny, úgyhogy határozott mozdulattal túrja hátra tincseit.
- Oh. - A váratlan feltűnő nimfa azonban őt is megakasztja, keze lehullik, tétlen lógva tovább és hitetlen nézi a szürkeségben is kitűnő alakot. Szép volt, talán a legszebb, akit eddig látott és nem sárkány. A kíváncsi pillantás láttán, a kék ékekről egy másik jutott eszébe, aki kedves volt számára, aki meghallgatta és ellátta néha jó, néha komisz tanácsokkal. Az aranyló függöny is élőbbé tetet a képet, az arcot, amit már nagyon régen nem látott és most kénytelen volt megrázni a fejét. A kérdésre kell koncentrálnia, noha, azt Mariusnak tették fel inkább, hiszen őt nevezték meg, mondjuk Sou nem mutatkozott be és nem is igen tervezi, vagy talán még is. Nem mozdul s a nőről Mariusra emeli tekintetét, akit mintha megbabonáztak volna és ez mosolyt csal arcára, bár fogalma sincs honnan jött a belső késztetés, ami valamiféle tapasztalaton alapszik. Megint egy érthetetlen, idegen szilánk benne, nagyobb figyelmet nem szentel neki, inkább meghajtja a fejét, így köszöntve végre az idegent. Lehet nem ártana bemutatkoznia, vagy szóval is köszöntenie, de hangja félő volna elárulna valami olyat, amit nem kéne. Nem gondola arra, hogy sárkány, mert ki tudj, olyan könnyen lehet ismerője eme hölgy, az elmék szavának. Inkább megamaradt csendes kísérőnek, inasnak, vagy mágustanoncnak, aminek leggyakrabban nézik.
~ Lehet most dől el utunk folytatódhat e vagy sem. .. E mellett, mintha a nimfa ismerné Marius apját? Végül is miért is ne ismerhetné? Egy lovász is kalandozhatott fiatal éveiben. ~ Valamennyire téves gondolatok útján ténfergett, de honét is tudhatná, hogy a Dior család egy a nemesek közül és útitársa is közébük tartozik atyai ágon, mert anyain ezekhez a gyönyörű lényekhez tartozik.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-12-28, 11:02 pm

*A kérdés után kis szünettel végre szólni tudok ismét.
Gondolatom azonban nincs, s nem tudom, mit is várok, miért is jöttem.*
- Öhm…elnézésedet kell kérnem, hogy hívatlanul sértettük meg országotok határait….
Az ok, amiért mégis jöttem nagyon prózai.
Atyám halálhírét hozom. Udvarát előző hajnalon kardélre hányták, s maga is cselédeit védelmezve kapott halálos sebet.
Ezért érkeztem….s azért is, mert édesanyám sírját életemben nem láttam…
*Kusza, és gyenge mondatok ezek, semmi igazi ok nincs mögöttük, én is érzem. Bátortalanul állok az esőben, nem is Eközben látom, hogy a nimfa szertartásosan meghajtja a fejét a sárkány felé.
Talán ő is üdvözölte a lányt, nem tudom. Szívemben mégis kétely van. Kétely, hogy méltó vagyok-e kegyelmükre, szavaikra, s egyáltalán nem űznek-e ki erdejükből, tudván, hogy egy társuk gyilkosának sarja vagyok.
A nimfa elgondolkodni látszik.
Határozott, mégis lágy hangján szólal meg ismét kisvártatva.*
- Kérésed teljesíteni nem tudjuk, mert a nimfa, ki neked életed adta visszatért Izrához, s testét az erdő fogadta ismét magába.
Sírja az összes fa, fű és virág, de a helyet, hol életét kioltotta, meg tudjuk mutatni, ha Elonar is áldását adja rá.
*Csendesen bólintok. Többet nem remélhetek. Nagy szó, hogy egyáltalán szóba álltak velem. Közben az indák még mindig ott állnak körülöttünk. A kék szemek útitársamra vetődnek.*
- Mágia leng körül….Neked milyen kívánságod van a Izra lányaihoz, melyért bátorkodtál erdőnk nyugalmát zavarni?
*Nem felelek, ahogy Sou sem szólt bele az én ügyembe. A kérdés hozzá szólt, válaszoljon ő.
Megtörlöm arcom ingem elázott ujjával, úgy várom a válaszát én is.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2010-12-29, 4:52 pm

Mintha, a már egy ideje félrerakott kirakós játék vette volna újra az ölébe, de nem kellet hozzá a fejét törnie, hogy melyik darab hová is való, mert a darabok fogták magukat s párjukat megtalálva a helyükre sorakoztak. Nem minden illeszkedés lett teljes, de a legtöbb igen. Megadatott a magyarázat, miért is volt Mariusnak vér és füst szaga, a sebtében érkező és általa megfutamított banditákéhoz hasonlóan, talán ugyanahhoz a rablóbandához tartoztak. A fáradság és így utólag visszagondolva, a látszó zaklatottság is érthető és ezért nem hagyja, hogy a kis goromba fráter életerőssé nőjön mellkasában. Mert nem bíztak meg benne annyira, hogy ezt elmondják neki és tessék, az első nimfának mindent a tudomására adnak a válogatás nélkül mondott szavak. Elvégre, szinte csak a véletlen sodorta útjaikat össze, s a tény, hogy egy sárkány, szinte mindenre megadja a magyarázatot, így nem neheztel. Tétován tesz egy lépést a társaság felé, fejét lehajtva, őszinte részvéttel, mert a szavak nyomán ezt az érzést nem tudta kellően lecsendesíteni, ahogy a tiszteletet sem, mert amennyi rosszat szőttek az emberről, mint uralkodó fajról, legalább olyan mértékben bizonyította be Marius, hogy vannak ezeknek teljesen ellentmondó lelkek is. Hogy nem tört össze, pedig láthatta minden szerettének pusztulását és volt elég bátorsága elindulni és felkeresni vérének másik felét. Valahogy gyávának érzi most Sou magát.
A nimfa szavait távolinak érzi, valahová máshová vándorolt figyelme. Távolabb, felszítva a megcsitult rossz előérzetet, de képtelen kibogarászni az intő jeleket. Egyszerűen félelmetes, ahogy a másokkal történtek is mennyire képesek felkavarni, megzavarni minden érzékét, pedig igazán kiegyensúlyozottnak érezte magát. Ugyan kívülre ebből semmit nem mutat, s könnyen meg lehet, hogy régen sem volt ez másként, csak nem figyelt fel ennyire rá, mert nem volt ideje saját kis dolgaival törődni, mindig volt más, akinek jobban kellettek a megértő szavak, vagy a csendes hallgatás, meghallgatás. Hozzá is intéznek szavakat, kérdést, így kénytelen kirángatni magát gondolatai közül és némileg feszengve áll jobb lábáról a balra. Kívánsága? Nincs kívánsága, vagy lehet vehetné annak is?
- Inkább célom van, megismerni az erdőt és népét, néped, hogy ne mások véleményét kelljen sajátoménak mondani, hanem megalkothassam azt. .. Igen. Bírok mágikus hatalommal, de nem használom másra, mint magam és társaim védelmére s nagy ritkán mások szórakoztatására. – Nem mondott sem többet, sem kevesebbet annál, mint amit még elégnek ítélt. Nem kívánt újabb játékba cseppeni, a szavak kétélűségét kiaknázva, de felsejlenek elméjében a történetek foszlányai a nagy háborúról. Sárkányok és nimfák, kevesen egymás oldalán és sokak egymás ellen, így nem lenne bölcs megosztani hová is tartozik. Pedig ha tudná!
A szél baljósan kavarogni kezd, és az eddig tiszta esőcseppek szürke foltot hagynak a bőrön, hajdan volt szúrós illat maradékát hintve el. Valahol tűz tombol, talán az erdő szélén, de ebben a szürkeségben a füstöt nem látni és a fényt is csak pillanat életű, ahogy kísértetként megfesti az árnyakat, de elég messze vannak. S heve csitul, talán nem csak ez az egy nimfa jár az erdőben és társai éppen a vörösnek tiltják meg a belépést az erdőbe. Mivel, ha Sounak tippelnie kéne, akkor ezt a hirtelen gyúló tüzet nem a villám számlájára írná.

- Annak ellenére, hogy így zuhog, elég népes az erdő. – Csatlakozott egy mély, rekedtesebb hang a csevegéshez, mi hajlott korról árulkodott. – Lám elcsípted, annak a másiknak céljait .. – A hang tulajdonosa elő is tűnt, a fák takarásából kellemes világoskék ruhát viselve, ezüstös köpenyt véve fölé és hosszú fehér szakállát szalaggal fogva át, elsőre ennyi látszott belőle. Meg a göcsörtös botot tartó ráncos keze és a másik, melyben különös növény alkotta csokrot tartott. Csuklyája rejtekéből előbukkanó arca azonban döbbenetet tükrözött, ahogy a számára barát nimfa mellet szemügyre vette a másik két alakot. Az ember nem volt ismerős, de a mellette álldogáló igen. Fekete bogárként csillogó szemeit le sem tudta venni róla, léptei merevek lettek, a döbbenet megdermesztette, de hitt szemének s ez vitte előre.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-03, 10:11 am

A szemem sarkából észlelem, hogy Sou közeledik egy lépésnyit.
A szőkeség nagy kék szemei a sárkányon függenek. Hosszasan hallgatja a választ, arca elgondolkodó.
Komoly hangon szólal meg ismét.*
- Népünk nem szívesen engedi be az idegeneket területére, ha mégoly ártatlannak tűnnek is.
Izra véd minket, de a férfiak egy időben sokunkat ragadták el rabszolgának. Nem kívánjuk átélni ezt még egyszer, ezért hoztuk ezt az egyszerű szabályt.*A lány oldalán ott függ kardja is, látom, ahogy megmarkolja, miközben figyeli a szürke esőcseppeket. Elszántan villan tekintete, de nincs oka megtámadni minket. Én legalábbis ezt olvasom ki testbeszédéből.
Az eső közben egyre esik és végre nekem is feltűnik, mikor legközelebb letörlöm homlokom, hogy valami nem stimmel. Kérdőn fordulok Sou felé, majd a lány felé is.
Nem tartom természetesnek a szürke esőt.
Egy emberként kapjuk fejünket a reszketeg hangra.
Szinte látom, ahogy az indák, ágak, gyökerek megfeszülnek, s úgy maradnak, ahogy a nimfa koncentrál. Fény csillan szemében, mintha megnyugodna, hogy ismerős arcot lát.
Az öreg arca számomra idegen, ám úgy tűnik, van, kinek személye nem ismeretlen számára és a nimfa sem indít ellene támadást.
Nem is látom a lányt, az öreget figyelem, aki otthonosan mozogva a fák között úgy tűnik, egyenesen a sárkány felé siet.
Csodálkozik, mint ki régen látott ismerőssel találkozik.*
- Zajlanak az események…
*Morgom csendesen, de türelmes vagyok annyira, hogy ne tegyek semmit, csak kivárjam az események alakulását.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-03, 1:12 pm

*Fáradtan nyitotta ki szemeit, a nap barátságosan sütött bele, hívogatta, hogy ébredjen már. Nagy nehézkesen felült. Haja össze-vissza állt, kabátja és teste véres volt.*
~Mi történt?~
*Nagy nehezen felállt. Körbenézett. Egy erdő közepében volt. Mármint hogy a közepében volt-e azt nem tudni, de biztos hogy mindenfelé fa és fa állt. S nem is akármilyenek voltak. Kissé hátborzongató volt, ahogy furcsa alakokat személyesítettek meg az ágak, törzsek. De Alex ezen nem izgult. Kissé még kómás fejjel indult el valamerre, mert miért ne. Majd megáll hirtelen.*
~Megvan! Elájultam... Sendelben... a jégkirálynő előtt... Ne!!! Remélem nem bántottam!!~
*Reménye is elhamvadt, hisz egy törékeny nőt hogyne bántott volna. Bár, talán az képes volt megküzdeni vele, hisz a jég a tűz ellen, az örök küzdelem. Akkor ezért véres, ezért vannak sebei. Bár koránt sem olyan súlyosak, mint voltak. Már mind beforrt, apró hegek maradtak csak. A sárkányra, akivel megküzdött, nem is emlékszik. Kissé szédelegve, mint egy részeg, legalábbis egy másnapos, mászkált valamerre, fogalma sem volt, hova tart. Azt sem tudta, hol van. Nekidőlt egy fának és elővette a térképet. Elonar erdeje. Ez volt a logikus, hogy itt lehet. Hosszú utat megspórolt így, hogy szárnyakon repült. Bár nem erre akart menni. Lanur tornyához akart menni. Most mi legyen? Ment tovább, és remélte, beleütközik valakibe, aki tudja a kivezető utat.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

//Alex, időn kívüli játék//

~Vajon mi ütött ma a férfiakba? Sosem volt ennyi látogató egyetlen nap alatt…~*
Bosszankodott magában Phenia. A nimfa a fiatalabbak közé tartozott a Ke-Nalin klánból.
Erdei nimfa volt, s a mai esős napon nem lett volna különösebb dolga, ha Kitana nem épp az erdő egy másik pontján lenne, ahol két férfi hatolt be, míg jó néhányan nem épp egy támadó vörössel csatáznának őhozzájuk közel.
Csakhogy Elonar ide küldte. Sosem értette, hogy a nimfák vezetője honnan tudja, mikor mi történik az erdő egyes pontjain, ahogy most sem érti, honnan sejthette, hogy egy újabb vörös sárkány landol a délnyugati csücskében.
A vörös szemmel láthatóan nem volt jó állapotban, s mikor átváltozva feltápászkodott, úgy festett, azt sem tudja, hol van.
Phenia nem volt idős, sem pedig túlontúl erős, de épp nem volt több ráérős nimfa, s Elonar úrnő bizonyára jó okkal épp őt választotta erre a behatolóra.
A lány észrevétlenül szemlélte az erdő sűrűjéből, éppen egy nagy, gumós törzsű fa villás ágáról, ahogy a szédelgő fiú egy lapot tanulmányozott.
Ahogy a tovább indult, a lány észrevétlenül követte. Élete folyamán már volt bőven ideje ahhoz, hogy kitapasztalja, hogyan lehet a legcsendesebben, legészrevétlenebbül haladni, de most elérkezettnek látta az időt, hogy megjelenjen, hiszen az idegen épp az erdő mélye felé indult tovább.
Egy fa mögül lépett elő, s határozottan meg is állt a keskeny átjáróban, amin a sárkánynak is át kellett haladnia.*
- Miféle okkal jöhet egy ilyen helyre valaki? Izra nevében felszólítalak, hogy állj meg és adj választ nekem, ki vagy te és mit keresel Elonar erdejében?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-03, 8:03 pm

*Sokáig nem érzékelt semmit. Majd neszt hallott. Hirtelen megállt előtte egy gyönyörű lány. Alex megtorpant, majd kissé zavartan nézett a lányra még vörös szemeivel. *
- Alex Ian Keegan vagyok, szép hölgy.-
*Mondta kicsit elmosolyodva. Furcsa látvány lehetett piros szemeivel, kékes bőrével és véres testével, kabátjával. *
- Nem tudtam, hogy nem lehet idejönni. De nem is önszántamból vagyok itt. Véletlen... idekeveredtem. Egyébként ki az az Izra?
*Kissé oldalra fordítja a fejét, úgy vizsgálja a lányt.*
~Hasonlít arra a rideg nőre. Remélem ez nem olyan undok.~
*Miután felel a lány, még egy kérdést feltesz.*
-Te mi vagy?
*Még sosem látott nimfát.*
-S ha már én bemutatkoztam, ön is megtehetné. -
*Mondja egy sármos mosoly kíséretében.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*Ami azt illeti, tényleg furcsa látvány volt. A nimfa jól meg is nézte magának, mielőtt válaszolt volna. Leginkább a kék bőr volt az, mely csodálkozásra bírta. Látott ő már vért, és látott már férfit is, még olyat is, akinek a szeme vörös, de olyat nem, akinek a bőre kék.
Látta, amint Alex szemügyre veszi, erre egy pillanatra ajka mosollyá szélesedett, majd visszatért komoly kifejezése. Barna hajtincseit a szél kissé megfújdogálta..
Phenia karjait összefonta mellkasán.*
- Izra? A leghatalmasabb és legbölcsebb isten, akit a világ valaha is látott. Övé ez az erdő és minden, ami benne van.
Minkát, nimfákat is ő teremtett.
Én pedig Phenia vagyok, Izra szolgája, az ő erdejének védelmezője.*Még mindig mosolygott a fiú és ez egy pillanatra zavarba ejtette, Ki is billent egy kicsit szerepéből, de utána gyorsan összeszedte magát és ismét keményen odaállt a férfi mellé.*
- Meg kell kérjem, hogy távozzon ebből az erdőből! Válasszon más utat célja felé!*Barna szemei határozottan néztek rá a sárkányra. Látta érkezését, tudja, hogy nem kis lényről volt szó, de bízott saját erejében és abban, hogy ha úgy alakulna, Elonar védelmére is számíthatna.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-03, 11:24 pm

*Észrevette a pillanatnyi mosolyt. Ő, egy nőcsábász ne venné észre?! Ez egy kicsit önbizalmat adott neki. Igyekezett elkomolyodni, de látszott rajta, hogy csak úgy tesz. Meghallgatta hát a választ.*
~Izra? Vajon tényleg ő volna a leghatalmasabb és legbölcsebb isten? Mi mindent nem tanul az ember... vagy vadalan... vagy sárkány. Egyre megy. ~
*Tehát nimfa áll előtte. Jó ezt is megjegyezni. Majd mikor a nő bemutatkozott, Alex eleresztett egy újabb csábos mosolyt, majd megszólalt.*
-Gyönyörű neve van, Phenia.
*Megint próbált elkomolyodni a kemény felszólításra, de hát ő valahogy képtelen volt megijedni. Bocsánatkérőn nézett a nimfára.*
-Ne haragudjon kedves hölgyem, de nem hogy a kiutat nem tudom, azt sem tudom, hogy kerültem ide. Lenne szíves kisegíteni engem, és elvezetne a kijárathoz? Esetleg nem tudja, merre van a legközelebbi város?-
~Szükségem van újabb összetevőkre az ellenszer elkészítéséhez. Csak nehogy... nehogy megint átváltozzak...~
*Mintha egy pillanatra sötét árnyék vonult volna végig arcán, de hamar elmosolyodott újra. Végignézett az előtte állón. Majd megszólalt.*
-Biztos benne, hogy istenek teremtették? Nekem erről kétségeim vannak. Meg mernék rá esküdni, hogy épp egy istennő áll velem szemben. Hálát kell adnom önnek, hogy megajándékozott engem a jelenlétével.-
*Nem tudja magában tartani a bókokat.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*Phenia ugyan nem találkozott még sok férfival, de ettől még nem véletlenül őt küldte ki Elonar.
Nem lehet olyan könnyen levenni a lábáról.
A bókra egy mosoly kíséretében felel.*
- Köszönöm.
*Alex igyekszik kivágni magát, s nem reagálja le a keményebb hangú felszólítást. Mindössze elmagyarázza a helyzetét, ami persze nem irigylésre méltó.
Phenia egy pillanatra elgondolkodik.
Nem kell túl sok ideig várni, mire kiötli, melyik város is van a legközelebb.*
- Nos, elég nehéz elhinni, hogy nem tudja, hogy került ide, hiszen láttam az érkezését, sárkány úr.
A legközelebbi város a Hajnal-folyó túlpartján van. Telar a neve. Ha oda szeretne menni, örömmel elvezetem az erdő széléig, ahol az átkelő is van.
*Phenia figyelmes leányzó. Látja a kék arcú fiú színeváltozását.
Tudja, hogy valami rosszra gondol, s ezt erősítik meg női megérzései is, melyekkel Izra bőséggel megáldotta nimfáit.
Az, ahogy a sárkány végigméri kezdi komolytalanná tenni az előbbi komoly arckifejezést. Aki bajban van, vagy eltévedt, az nem viselkedik ilyen lazán és jókedvűen. Legalábbis Phenia szerint nem.
Pláne, ami a bókokat illeti. Erre már a fiatal nimfa fülig vörösödik.*
- Jaj…ugyan már…Közönséges halandó vagyok, mint ön…..

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-04, 3:51 pm

Marius Dior

Megértően bólint, a szavak most kevesek lennének és nem adnák vissza teljességgel azt, amit érez. Nem, nem tudja milyen, ha rabszolgának elhurcolják a népe tagjait, szeretteit, távoli és közeli barátokat és azt sem tudja, milyen várni, hazatér e valaki, vagy megemészteni, hogy ezt tették vele. Szívesen mondaná, hogy ők ilyet bizton nem tesznek, de a nimfák bája, kézzel foghatatlan bűvereje nem csak egyszerű halandókat, mint Marius, képes megbabonázni, sárkányok is estek már eme csapdába. ám hogy valójában ki volt az áldozat, nehéz volna megmondani. Ugyan ő erre még messze nem gondolt, nem vonzották még annyira a női báj, még valahol a gyermeki elképzelések mezején ténfergett, ahol a kalandozás, a kutatás és a még rejtélyek megoldása volt az első helyeken. Egyszer, idővel ez is fordul majd, talán és mint minden férfit utoléri a végzete.
A cseppek különlegessége neki is feltűnik és megtörölve arcát érzi az összeomló szemcséket, szürkéllő tócsától foltos ujját az orrához emeli. Az illat így tisztább, kiérezhetőbb belőle az a jellegzetes aroma tekintete rögvest körül is járja a helyet, de tűzre utaló nyomot már nem fedez fel s ahogy a két másikra néz csak kicsúszik a száján egy szó.
- Hamu … - A vörös hát csak követte őket, Sou most már igazán kíváncsi lenne miért is ilyen kitartó az a sárkány. Ha végezni akart volna velük, már megtehette volna, nem is egyszer, de inkább megmaradt a látható követő szerepében, akit lerázni, meg lehet próbálni, de nem fog menni. Tovább töprengeni ezen azonban nem volt ideje, kis érzés fészkelte be magát, ami olyan ismerős volt, de minden porcikája tiltakozott a lehetőség ellen, a fejét is megrázná, de már erre sem futotta az időből. Sóbálvánnyá válva állt és meredt az öregre és még pillanatok teltével sem volt hajlandó hinni a szemének, Marius karjába kapaszkodna, hogy legalább rajta keresztül megbizonyosodhasson valóság vagy álom. De az néhány lépés túl messzinek bizonyul és helyette az öreg felé lé, ahogy az is ugyan így tesz, majd a nimfára és Mariusra pillant, mintha csak engedélyt kérne, de már nem láthatta meg értik e vagy sem. A két erős kar között találta magát, Sou tétován viszonozta ezt a nagyon is emberi gesztust, ez a hely azonban két sárkányt aligha tudna a fákra nézve nem drasztikus mozdulatokkal elhelyezni. Fogalma sem volt meddig tartott ez az egész, de jó volt érezni az ismerős friss növény illatot, ami mindig is körbelengte az idős krónikást és tudta, hogy most többet is megtudhat arról az éjszakáról. - Sok kérdésem van hozzád.. - Mondta bele egyenesen a kissé durva szakállba, de hallotta a választ is, amit illúzió útján kapott: Később, ha biztonságosabb lesz. Kibontakozott az öreg sárkány öleléséből és egy jó lépésnyit tett tőle, örült és a mosolyt semmi sem törölhette le a képéről, bár kissé megszeppent, mikor pillantása találkozott a nimfáéval.
- Bocsánat! Nem szoktam azzal kezdeni, hogy sárkány vagyok. – Valahogy úgy érezte, ha a nimfa és Níbe ismerik egymást, akkor már fölöslege titkolóznia és idejében elnézést is kért, mielőtt esetleg úgy járna, mint Mariussal. Fogalma sincs milyen egy mérges nimfa, de hallomásból tudja, milyen egy mérges nő és ez az adott helyzetben nem segítene.
- Tudom, hogy a törvényeitek szigorúak. De én vendégül látom eme két fiatal, így távolabb lesznek otthonaitoktól és felelősséget is vállalok. Elvégre, tisztem gondját viselni a hercegemnek … és utitársának. - Az öreg, aki hét esztendeje sárkányként kért menedéket s azóta is,kisebb megszakításokkal a nimfák között él, rászolgált a bizalomra. Gondot sohasem okozott, s tudásával csak segített, ahogy mindig is tette. Persze ez nem vigasztalta Sout, aki tüntetően a földet nézte, mindig utálta, ha ezzel a jelzővel illetik, más azonban nem tehetett, mint elfogatta és erőt véve magán reménykedve pillantott a nimfára.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-04, 4:34 pm

//Regélő//

* A felajánlásra Alex biccent egyet.*
-Köszönöm a segítségét.-
*Nem magyarázkodik. Nem fogja azt mondani, hogy de elhiheti, mert mikor őt látta, épp nem volt magánál. Nem akarja megijeszteni a lányt, ezért nem reagál arra a kijelentésre. Phenia azonban elvörösödik a férfi bókjaira. Alex csak mosolyog.*
- Ha halandó, akkor sem halna meg, mert én kész vagyok ön helyett meghalni.-
*Abban nem volt tökéletesen biztos, hogy ez igaz, de az viszont igaz, hogy mindent megtenne, hogy a lánynak ne essék baja. Bár az mellékes, hogy minden lányért megtenné ezt. *
- Akkor kérem, vezessen el a határig, hogy Telarba jussak.-
*Mondta még mindig mosolyogva, de ez a mosoly inkább már kedveskedő volt, nem szívmegolvasztó. *

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-04, 5:14 pm

//Sou//

*Úgy látom, hogy Sou ismeri az öreget, aki megjelent az esőben. S nem csak ő. A nimfa úgyszintén.
Nekem azonban nincs dolgom vele. Vajon a vénember is sárkány testet takar?
Jó lenne tudni. Az esőben alig hallom a fehér sárkány szavait.
Aztán Sou végre elárulja a nimfának is, hogy sárkány van a szőke fiú bőrébe bújva.
Igen, ez kissé meglepheti.
Ahogy látom, azonban már akkor túlesett a meglepetésen, amikor az öreg feltűnt.
Láthatóan a fiú bejelentésén már meg sem lepődött.
Ez csakis arra utal, hogy a másik is sárkány és nagy valószínűséggel régi ismerőse útitársamnak. Hallom az ajánlatát az idősnek, s megüti a szó a fülem: herceg.
Fogalmam sem volt, hogy a sárkányoknál is léteznek nemesek, ahogy köztünk, emberek között is. Bár király csak a régi mesékben van megnevezve, még azelőttről, hogy Lanur és csapatai erre a földre léptek volna. Valahogy mindig is a távolba vesztek ezek a mesék. Valahova az óceánon túlra.
A szőkeség elgondolkodni látszik Sou ismerősének ajánlatán. Legszívesebben megvitatná Elonarral, de sajnos az úrnő egészen másfelé van. Valószínűleg a tűznél van jelen, s ez nem jelent túl sok jót a vörösnek, aki utánunk jöhetett.
A mi nimfánk jól tudja, hogy milyen erő lakozik az erdő úrnőjében, és nem fél attól, hogy egy támadóval nem bírna el.
Így viszont a döntés rajta áll és ez az, ami miatt nagy az Őrzők felelőssége.
Kitana, mert éppenséggel így hívják a szőke nimfát, végül megszólal és ez az, ami engem is érinthet végre.*
- Níbe, benned már megbízunk, és ha nem hozod az idegeneket Elonar hívása nélkül a városunkba, maradhatnak is oltalmad alatt.
Ha az úrnő találkozni óhajt velük, értesíteni fog téged.
*Nem hagyhatom szó nélkül, hiszen éppenséggel nem sárkányhoz jöttem, hanem a nimfák népéhez.*
- Kedves nimfa. Amennyiben lehetőségem lenne, szívesen találkoznék úrnőddel. Személyes okom volna rá, ahogy arra is, hogy megtekinthessem anyám sírját.
*A nimfa rámnéz és ahogy a kék szemekbe mélyedek, végigfut a meleg rajtam. Érzem, hogy fülig pirulok.
Sosem éreztem még hasonlót. Végül azért erőt veszek magamon és úgy nézek rá, mint bármelyik másik nőre a Diorok udvarházában.*
- Marius, amondó vagyok, tarts te is Níbével és barátoddal, kérésed közlöm Elonar úrnőnkkel és ha jónak látja, üzenni fog érted!

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

//Alex, a vörös sárkány//

- Ejj, de nagy kópé maga, Alex!De induljunk inkább, ahogy látom, nem kellemes időben fogunk haladni. Erős zápor van a folyó mentén.
*Ezzel Phenia ringó léptekkel el is indul az erdőben kelet felé. Alex láthatja, hogy mennyire könnyedén mozog a fák között az aljnövényzetben.
Könnyű, barna ruháján nem sok díszítés van, s ujját is csak egy nimfa ötvösmunka díszíti, egy egyszerű, köves gyűrű.
Oldalán pedig egy egyszerű, rövid kard lóg. Kis, egykezes fegyver, éppen női kezekbe való.
Nem rémítik meg a fák különös alakjai, neki mind barátja, s egy velük. Lábán is csak könnyű bőr szandál visel, hogy minél közelebb érezhesse magát az erdőhöz.
Visszapillant a sárkányra, hogy követi-e, s amiatt is, hogy nem forral-e valamit, hiszen régen is voltak bókoló jóképű férfiak, ám amíg Izra varázslattal nem látta el lányait, a széptevés csak addig tartott, míg a nimfák nem ellenkeztek.
Óvatosnak kell lenni, ennyit tanult a tanáraitól.
Így tesz most is.*
- Ezek szerint konkrét úticélja sincs?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-04, 5:57 pm

[ Marius Dior]

A sötét szemek hálásan pillantottak Kitanra, s egy főhajtással jelezte, hogy minden az említettek szerint fog történni. Ha nem, hát akkor igyekszik minél hamarabb az ifjak sarkát hátrakötni, mert vénnek vén, szó se róla, de a sárkányokra jellemző ruganyosság még nem veszett ki tagjaiból s bizony, még Sounak is okozhat meglepetéseket. ahogy fog is.
- Nos, akkor kedves Kitan. – Lép közelebb, hogy mindenki jól lássa és hallja, ennek érdekében beveti titkos erejét is. – Elkísérem e két ifjút a házamig, de még el kell látogatnom azért a fránya gombáért. Tudod, hogy hetek óta erre a felhőszakadásra várok, de biztos vagyok benne, hogy jó gyerekekhez méltón nyugton maradnak. Megszáradnak és megisszák a jó forró jázminteát, így talán egyikük sem fázik meg. – Níbe kedélyes egyéniségnek tűnik, de Sounak nagyon is élénkek a róla szóló emlékei és pont ezért tisztában van vele, hogy ez a rengeteg szó csak egy célt szolgált, hogy eloszlassa a nimfa aggodalmát, hozzásegítve ahhoz, hogy hamarabb a feladatára tudjon koncentrálni. Ott volt még az a cseppnyi, játékos mosoly a szája sarkában is, felfedezett valamit, de Sou nem látta, hogy mi is lehet az, még csak nem is sejtette, hogy Mariushoz van köze. Apropó, az öreg megjelenését követően újabb meglepetés éri, mivel Níbe nem azok közé tartozott, akik valaha is más népekkel akarnának együtt élni, önként meg aztán pláne. Gyanakodva nézett az idős sárkányra, aki még megvárta a nimfa estleges válaszát, aztán megigazgatva ruhája redőit irányba állt. – Akkor induljunk fiatalság! – És tiszteletteljes főhajtást követően megindult, háza nem lesz olyan közel, még barátságosan bőrig ázhatnának addig több tucatszor. De ez van.
- Örültem a találkozásnak! – Sou szavakkal egészített ki a főhajtását és az öreg után indult, de nem zárkózott fel hozzá. Inkább bevárta a társát, remélve, hogy tényleg velük tart. Níbe amúgy is halkan dudorászott valami kis nótát és most jelen pillanatban nem vágyott belemélyülni a gyöngysárkányok nótagyűjteményébe. Pedig, ha nem is a zene felé terelődtek gondolatai, a népe jócskán szerepet játszott benne. Fura volt ez a menni és maradni érzés, mert akarta tudni mi történt, de félt, hogy annál többet fog kapni és az, hogy Níbe mintha már fel is készült volna, csak frusztrálóbb volt. Jószerével nem is igen figyelt másra, csak a lába elé, az utat sem próbálta megjegyezni, mert ha Elonar úrnőnek nem lesz ellenére itt tartózkodásuk, hát élvezni fogja a krónikás vendégszeretetét. Bár fogalma sincs, hogy meddig, mert annyira azért nem voltak jóban. Noha a többiek közül még is ennek a csalafinta vénségnek sikerült őt rávennie, hogy igen is üljön le és tanulja meg a történelmüket
- Ifjak! Ott szemben az, az én házam. Keressetek száraz ruhát, a könyvekhez ne nyúljatok, éjfél előtt érkezem. – Níbe határozottsága határtalan volt, ahogy beszélt, ahogy megmutatta a nem is olyan kicsi házikót, ami fehér színével messziről is jól látszott. De felsejlett mögötte a nimfák városa is, a két helyet egy kellemesen tágas tó választotta el. Sou tovább haladt a ház irányába, míg az öreg eltűnt az erdőben, be is nyitott, maga után invitálva Mariust is. Nem fogadta semmi új és ez facsart egyet a szívén, odabent ezüstös-fehér színvilág uralkodott, aszta székekkel, fátyolszerű függönyök választva el a teret több részre, hatalmas ablakok és egy kandalló, amiben vidáman táncoltak a lángok.
- Hát .. Akkor keressünk valami szárazat. – Lépett oda az egyik szekrényhez, benne bögrékre lelt és rögvest el is vett kettőt, bár nem ezt kereste. A kanna a tűz fölött melegedett, de víz már nem volt benne, bár ezt előre sejtette,de kíváncsiságból még is belenézett. – Azt hittem legalább az ilyesmiről leszokott. – Körbenézett, de megsaccolni sem tudta volna, hogy merre lett elrejtve a vizesdézsa, mert biztos, hogy tárol a közelben. Sorra nézte a szekrényeket, mert akadt belőlük több is, a könyvekre csak vágyakozva nézett, de tudta, hogy azzal, hogy valamelyikbe is belenézne, az öreget sodorná bajba. Víz helyett azonban talált néhány ruhát, mindkettejükre nagy lesz, de legalább száraz.
- Ezeket találtam. – Nyújtja át a kezében elférő halmot, aztán mintha hiányérzete lenne, hát persze, Storm. Vajon a ló jól fogja érezni magát a hosszan elnyúló tető fedezékében?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-04, 11:54 pm

//Regélő-Phenia//

*Elmosolyodik a lány reakcióján, majd elindulnak. Könnyeden, akár a szelő, úgy lépked a nimfa, Alex meg majdnem az ellenkezője. Egy kiképzett harcos, nem az a művészlélek. Ha elé áll egy ág, csakúgy flegmán arrébb söpri, lépése is sokkal inkább hallatszik, mint a lányé. Néha-néha odasandít a lány szép hátsó felére, hisz férfiból van, és éppen szemnél van. Akár kéznél is lehetne, de hát Alex nem olyan... Phenia néha hátranéz, hogy követi-e a férfi, és igen, követi. Olyankor mindig elereszt a lány felé egy sármos mosolyt. Majd kap egy kérdést. Gondolkodik azon, vajon mennyire avassa be a nőt a céljaiba, terveibe, végül csak mond valamit.*
- A Sárkányok-völgye lett volna a célom, de váratlanul valami közbejött. Be kell szereznem pár dolgot. Élelmem sincsen már.-
~Bár most nem is vagyok annyira éhes. Istenem,biztos megöltem valakit...~
*Gondolkodik el megint. Így kis csend támad. De végül ismét megszólal.*
-Mondja, kedves hölgy, élnek még itt sokan? Nem unatkoznak így elzárva a világtól? Mi a szórakozásuk témája?-
*Feltett pár kérdést, hogy az út alatt legyen miről beszélni. *

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-05, 1:32 pm

//Sou//

*Nem értek semmit. A nimfa barátságban van a sárkánnyal, sőt még nálunk, az ő erdejükben is lakik? Lassan minden, amit a sárkányokról tanultam, feledhető, mert annyi új és ezekkel szöges ellentétben álló dologgal találkoztam az elmúlt napokban.
Figyelem a kedélyes öregembert, ahogy társalog a lánnyal.
Úgy tűnik, legalábbis számukra megnyugtatóan rendeződik az ügyünk.
Én jobb szerettem volna máris az úrnő elé jutni, de nem vagyok fajankó, bár csak egy lovász vagyok.
Tudom, hogy mindennek megvan a menete és bár nehéz, ki kell azt várni.
Kitana mosollyal válaszol az öregnek, akit Níbének nevez. Legalább a nevét már tudom.*
- Menj csak, Níbe! Ha gondod adódna, azért ez a mi erdőnk, tudni fogjuk, hogyan oldjuk meg.
*A mosoly nem hervad le az arcáról, de biztos vagyok benne, hogy a lány ránk gondolt.
Sou is búcsúzik, s apám udvarában tanultaknak megfelelően én is szertartásosan meghajolok.*
- Köszönöm a kegyet és bízok a pozitív elbírálásában kérésemnek!
*A nimfa előkelőn, komoly arccal bólint és a következő pillanatban már csak a hűlt helyét bámulom.
Viszont mennem is kell, ha Stormmal nem akarunk lemaradni, mivel az öreg és a sárkányom az idősebbik nótázgatása közepette már el is indult.
Egy sétát követően a még mindig szakadó esőben megpillantjuk a házat. Jól esik, hogy irányítanak, végre kissé elengedhetem magam. A Dior udvarházban is mindig volt valaki felettem, csak az utolsó időkben vettem át én nevelőapámtól a lovászi feladatokat teljesen, de ettől még nem lettem a magam ura.
Arra emlékeztet most az a helyzet.
Egy pillanatra azért megállok a tető alatt, hogy elnézzek oda, ahova szeretnék eljutni. A nimfák városa a tó túlpartján. Csak dereng a párás, esős időben, de még így is látom, ahogy a fák ágaiból kirajzolódik. Nem könnyű elkülöníteni a környezetétől, főleg ilyen messziről.
Közben hív Sou is maga után, így követem a házba. Lovamat be nem vihetem magammal, de ő úgyis feltalálja majd magát. Nem kötöm ki, és úgy láttam, a második sárkányra már nem si reagált olyan viharosan. Csak némileg lett nyugtalan, s látva, hogy én is és ő is biztonságban vagyunk, valamint hogy Sou sem bántja, pedig azóta biztosan megéhezett már párszor, lassan megszokta a társaságot. Az öreg miatt érdekes módon nem lett sokkal riadtabb, bár el tudom képzelni,hogy amikor megérkezik, inkább elszelel.
Bizonyította már mind eszét, mind bátorságát. Megbízok benne, tudom, hogy itt lesz, ha szükségem lenne rá.
A házba is körbenézek, szeretem ismerni a környezetemet, így nem érhet meglepetés.
Sou is felméri a helyet, miközben száraz ruhák után néz. Azt hiszem, rám sem lesz nehéz találni, hiszen nem vagyok éppen nagy termetű.
Nyúlok a nekem nyújtott ruhakupacért. Nincs ellenemre a nekem szánt száraz ruha, még ha kissé nagynak is látszik.
Jól esne már a teljesen átázott és rám tapadt sajátomtól megszabadulni.*
- Jól jönnének…
*Szólalok meg hosszú ideje először. Kissé bele is rekedtem a hosszú hallgatásba.*
- Régóta ismerheted Níbét.
*Utalok rá, hogy láttam, miként reagáltak egymásra, mikor találkoztak. Jó lenne megtudnom azért pár dolgot róla.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

//Alex//

*Phenia a mosolyokra előbb csak enyhe pírral, később mosollyal válaszolt. Őt nem zavarta a mögötte haladó férfi csörtetése, jól tudta, hogy nimfakánt, Izra és a természet gyermekeként természetes, hogy ebben az otthonos közegben könnyebben mozog.
A völgy nevére Phenia kissé elkomolyodott. Hallotta már eleget annak a völgynek a nevét, s mindannyiszor óva intették tőle. Járt már Elonar erdején kívül, de a völgybe sosem tenné a lábát.
Persze természetes, hogy egy sárkány a Sárkányok völgyébe igyekszik.
Ahogy egy nimfa a nimfák erdejében él.
Hallotta, hogy kérdeztek, de mivel nehéz gondolatai közül egy pillanat alatt visszatérni, így egy kis hatásszünet után válaszolt csak.*
- Az erdei nimfák a legtöbben itt élnek, de más vidékeken is sokan vannak, a többi nimfát pedig másfelé kell keresni, bár köztünk is él néhány föld és vízi nimfa is.
*Nem akart túl sokat elárulni, sem a klánokról, sem magáról Elonarról. Mégiscsak egy idegen sárkánnyal van dolga.*
- Mi együtt élünk az erdővel, mindig van tennivaló, hiszen a természet örökké változik. De sok művész is él közöttünk. Valószínűleg hasonlóan élünk, mint minden más nép…
Biztosan az ön népe is így éli napjait…
*Közben karcsú alakja fürgén kitért egy elé libbenő ág elől. Úgy döntött, bevárja a sárkányt, jobban szereti, ha mellette megy és nem mögötte követi. Így ugyan kissé lassabb lesz a haladás az erdőn és keresni kell a szélesebb csapásokat, de jobb így.
Phenia egy mosollyal felelt a mellé érkezőnek.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-05, 3:54 pm

-Ühüm.
*Csak ennyit reagált az első mondatra. Eredetileg csak biccentett volna a fejével, de azt nem látta volna a nő. Ezért inkább a hallható formát választotta. Aztán a következőkre elkomolyodott. Majd érzelemmentesen felelt.*
-Nem tudom, hogyan él az... én népem.-
*Különös egy kifejezés. Alapból már az a fura, hogy a nő kimondta, ő egy sárkány. Bárkivel találkozott, sosem mondták ki a faja nevét, ezért ott volt az az apró remény, hogy talán nem az. De most az a remény... nincs többé. Keserű számára ebbe belegondolni, hogy ő egy vadállat. Gondolkodása közben a nő mellé kerül és mosolyog. Így a komolyan rátekintő férfi is elmosolyodik. *
- Nem igazán ismerem az itt élők világát, életét. Így viszonyítani sem tudom a nimfákat más fajokhoz.-
*Mondta a nő szemébe nézve egyszerű mosollyal.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*Phenia is érzékelte a fiú hirtelen hangulatváltozását. Már nem az a bókolós, magabiztos férfit látta, hanem inkább egy terheket cipelő, nehéz sorsú alakot.
Nem tudja, milyenek a sárkányok, sosem találkozott eddig eggyel sem.
Viszont az ösztönei nagyon jók neki.*
- Nem ismeri Lanuria népeit? Nagyon messziről érkezhetett ide….
*Nemigen tudott mást válaszolni, ám közben az eső egyre erősebben esett.
Ez is jelezte, hogy közelednek a Hajnalhoz. A fák az egész erdőben fura alakokat vettek fel, talán Alex is el-elmerengett rajtuk, mikor magához tért.
A nimfa azonban füst szagát érezte meg és a levegőből hulló esőcseppek tiszta bőrét szürkére festették.
Megállt, hogy ujjával megnézze, mi is történik.*
- Hamu….
*Tűz van valahol az erdőben. Még az eső ellenére is. Nem természetes az ilyen, ezt tudja maga a nimfa is.
Nem ok nélkül kellett neki jönnie a látogatóhoz, máshol dolga akadt a többieknek.
Talán magának Elonarnak is.
Aggodalmas tekintettel tekint bele az esőbe, de nem láthat semmit.
Egy pillanatra tanácstalanul néz Alexra, majd ráébredve, hogy mi is az ő dolga most, szólal csak meg újra.*
- Menjünk!

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-05, 6:27 pm

[Marius]
Sou tekintete egy kicsit elidőzik az acélszürke és ezüstös-kék színű anyagokon, azok már nem azok, amiket népe készített, de szabásuk nagyon is hasonlított hozzá. Látszik, hogy pontos utasítások mentén készültek, a lába előtt heverő szürke darabot is kezébe vette és nosztalgikusan nézte a varrás mentén kígyózó hímzést, biztos a többin is találna. Inkább eltartotta magától, legalább két és félszer beleférne, hiába Níbe magas, de csak megoldja a dolgot, mert igazán nincs kedve a lába alá keveredő ruhaaljban elvágódni sem két perc múlva, se két óra múlva. Újra körbekémlelő tekintete meg is akadt a nyitva felejtett szekrényből előkandikáló széles övön, mert végül is annak szánták. Ezzel a problémája meg is oldódott és a biztonság kedvéért keresett még egyet, ki tudja Marius hogyan birkózik meg a ruhával. Ő meg szinte eltűnve a szekrényben kotorászott még, ezzel is késleltetve egy kissé a válaszadást, de meglelte a hosszú pántot, jó néhányszor körbe fog érni a derekukon, de ott egye meg a fene.
- Amióta az eszemet tudom, ismerem. . Erre lehet szükséged lesz, a vizes ruhákat pedig .. – A kandallóra nézett, aztán a székekre és meg is volt a terve, ezt még emberszüleinél látta, már csak néhány rúdra lett volna szüksége. Közben mozgósította magát és a székeket a tűz elé rendezte, gondolva egyet, gyorsan ledobálta vizes holmijait többségét és belebújt a szárazba. Mondani sem kell, hogy nyugodt szívvel elmehetett volna kísértetnek, meg persze egy szabóhoz is, hogy megszabadítsa a legalább tizenöt, ha nem húsz centi fölöslegtől, a ruha hosszát illetően. De nem véletlen hevert a kezében az öv is, felfogta a fölösleget és üggyel bajjal megkötötte a derekánál. A látványt látva, az elfuserált báli ruha jutott legelőször eszébe és kis híján fel is nevetett. – Remélem a közeljövőben nem csak egy-két centit növök. Öhm, nem láttál véletlenül valami botot, amire kiteregethetnénk a két székre rakva, a ruháinkat? – Kérdezte meg Mariust, hátha észrevette a keresett tárgyat, vagy legalább valami ahhoz hasonlót. Lábbelijeit is lerúgta, így már egész otthonosan érezte magát, látszatra biztos, de a feszéjezettség kissé darabossá tette a mozdulatait. Például csak második nekifutásra sikerült kinyitnia a teraszra vezető ajtót, pedig nem volt benne semmi ördöngösség, minden esetre kipakolta a csizmáit a teraszra és ruháit is kicsavarta, mielőtt odabent csepegnek össze egy kisebb tócsát. Mindeközben kétszer is elment egy gyanúsnak tűnő hordó mellett, amit a harmadik alkalommal vett szemügyre és fedelét felemelve találta meg a vizet, amiből merített is. De nem hogy a kannát vette volna le a tűz fölül, nem, inkább ötször fordult az egyik bögrét használva. A tennivaló a teafű kellő adagolásával azonban véget ért és így kénytelen volt letenni magát, a helyet a száradó ruhákkal szemben jelölte ki, igyekezve nem a kandallóban táncoló lángokba nézve. Térdeit felhúzva és átkarolva ücsörgött, de nem sokáig csendben, mert ebben az ürességben képtelen volt elbírni gondolataival, amiket legszívesebben a grabancuknál fogva rakott volna ki a szakadó esőbe. Csak, hogy a tiszta cseppek elmossák, hogy soha se térhessenek vissza.
- Kitana egész kedvesnek tűnt, remélem minden jól alakul. Maradhatok és te beléphetsz a városba és .. megnézheted a sírhelyét édesanyádnak. – Nem volt könnyű számára most a szavakat összehalászni, de még mindig jobb volt így, mintha megragadja a sablonok feiratú fiókot és kirántja, felkutatva benne az ide illő mondatokat: Szörnyű ez az eső. Meddig fog esni még? – Részvétem a családod miatt! – Motyogja még, leginkább a térdének címezve a szavakat. Kicsit fura most, ahogy egy kicsit felnőtt és legalább ugyan annyira gyerek is, tesz-vesz, aztán magába roskadva tétlen ül.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-05, 7:21 pm

//Regélő//

-Messziről...
*Csak ennyit mondott, nem merül bele. Az esőtől már kezdenek igen csak elázni. Alex szereti az esőt, így feltekint az égre, és hagyja, hogy vizes legyen az arca. Haja is vizes, és be kell vallani, jól áll neki. Testéről kezd a vér leolvadni. Azonban megtorpannak mindketten.*
-Igen...-
*Mondja sötéten. A lányra visszanéz határozottan, de ő menne tovább. Alex megragadja a karját. *
-Csak nem gondolod?!-
*Kérdezte vészjóslón. Arca ellentmondást nem tűrőn nézett a lányra, szemében felvillant egy apró harag, de inkább a magabiztosság. *
-Tudok segíteni. Gyere utánam!-
*Mondta határozottan, majd ugyanezzel a stílussal elindult a tűz irányába, s haladt gyors léptekkel. Tudja az utat, hisz az orra oda vezeti a tűzhöz. Arra már nem is gondolt, hogy letegezte a nőt. Vészhelyzetben számára ez már természetes.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-06, 12:43 pm

//Sou//

*Némileg testesebb és talán kissé magasabb is vagyok, mint a fiú. Átalagos emberi magasságomnál azonban még így is kissé hosszabb a ruha, mint kellene, amit a sárkány átnyújtott nekem.
Eközben nyújt át Sou nekem is egy övet.*
- Köszönöm.
*Fogadom el, és miután a ruhát kissé feljebb húzom magamon, arra rávezetem az övet, könnyebb dolgom adódik.
Azonban saját elázott ruhámból legalábbis kardomat hüvelyestül leakasztom az övről, s jobb híján a most rajtam körbetekert öv alá tűzöm.
Természetesen nem a hasam, vagy a hátam felől, hanem a csípőm mellé, hogy kényelmesen mozogni tudjak vele.
Nem bízok azért annyiban az idegen sárkányban, hogy fegyver nélkül sétálgassak a házában.
Ahogy a közben öltözködő útitársamra pillantok, elképedve állok meg.
Igen érdekes látvány a felhajtott, összehúzott ruhában, de valószínűleg én magam sem mutathatok sokkal jobban.
Ahogy mondják, ajándék lónak ne nézd a fogát. Most én sem teszem, de alig várom, hogy a ruháim legalább megszáradjanak.
A kérdésére egy pillanatra el is felejtek válaszolni, de csak egy pillanatra, aztán körbenézek.*
- Semmi ilyesmit nem láttam.
*Adom meg a választ, kissé bizonytalanul.
Úgy látom, a sárkány feltalálja magát, ideje nekem is követni a példáját, a teraszon nagyon jó helyük lesz a ruháimnak.
Ahogy Sout figyelem, kissé zavartnak tűnik. Legalábbis ami a vízhordási technikáját illeti.
Nem logikus, hogy bögrénként hurcolja a vizet, de nem szólok bele.
Ruháim közben én is kicsavarom, csak azzal a különbséggel, hogy utána két sarkuknál megfogva még ki is csapom őket, nagyot lendítve karomon. Nekem is volt gyerekszobám, nevelőanyám teregetés előtt ezt tette a ruhákkal.
„Hogy ne legyenek olyan gyűröttek.” Mondta.*
- A helyedben a te ruháiddal is megtenném ugyanezt, kevésbé marad bennük a gyűrődés….
*Megjegyzésére Kitanáról csak hümmentek. Én is reménykedek benne, bár a sír, ahogy elmondta valószínűleg nem a szokásos megjelölt halom lesz, csupán az erdő egy pontja.
Ezt az élményt már régen feldolgoztam, nem érint fájdalmasan.
A szakadó eső végeláthatatlanul esik. Ilyen időben tényleg jobb fedett helyen, esetleg kandalló mellett ülve beszélgetni, mint odakint az ítéletidőben.
Második mondatára még kevésbé vagyok érzéketlen. Nem tudom pontosan, kinek a halála fáj jobban.
Nevelőszüleimé, kik apám helyett is szerettek, vagy Ephenezeré, aki valódi apám volt ugyan, de idősebb koromig szinte felém sem nézett.
Igazából csak egy tompa fájdalmat érzek, mintha valahova elrejtettem volna az igazit, mintha még fel sem fogtam volna valahol, hogy minden, amit eddig életemben ismertem, szerettem, már nincs többé. Otthontalan, gyökértelen senki vagyok.
Egyetlen gyökerem anyám talán még élő rokonai lehetnek, de mire számíthatok tőlük.*
- Köszönöm.
*Halk a válaszom, nemigen tudom, mit is tegyek, így jobb híján letelepszek a földre a fiú mellé.
Nézem az esőt.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*Az eső folyamatosan áztatta őket. Phenia haja is arcába, karcsú nyakára, vállaira tapadt tőle, de nem zavarta.
Egy pillanatra tekintete megakadt Alexen, ahogy ránézett. Az ázott fiúnak kimondottan jól állt a vizes haj és az arcán csorgó esővíz.
A hamu felfedezésére menne már tovább, hiszen a többiek megoldják majd a problémát, ahogy minden más alkalommal is, de úgy tűnik, Alexnek más elképzelései vannak.
Megragadta a karját, amire a lány kissé dühösen nézet vissza rá.
A sárkány már el is indult, s egészen gyors volt. Phenia sem volt lassú, így könnyedén tartotta vele a lépést, de ha valamivel küzdenek, esetleg egy másik sárkánnyal, nem akarta odaengedni azt, akivel ő volt.
Egy gyors villanással a fákon elé szökkent a fiúnak. Könnyen tehette, a terep az ő hazája.
Megvetette a lábát és úgy kiáltott a fiúra. Ha már ő is letegezte…*
- Várj! Nem a mi dolgunk! Vannak ott elegen, meg tudják oldani a problémát.
*Reméli, hogy a fiú lendülete nem sodorta magával őt is, mert akkor mindketten a vizes fűben kötöttek ki, ráadásul Alexszel felül. Bár még úgy is folytathatta.*
- Hálás vagyok a segítő szándékért, de nem ez lenne az első eset, hogy hasonló gond adódik Elonar erdejében.
*Csillogó sötétbarna szemeit Alexébe mélyeszti. Ázottan ő is még szebb, mint normál esetben, s a nagy sietségben a levegőt is sűrűbben szedi, piheg kicsit.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-06, 3:32 pm

//Regélő... hogy neked milyen ötleteid vannak! Nem is kell Alexnek magát megerőltetni. //

*Hirtelen elé áll a lány. Majd beszél. A férfi a lendülettől valóban nehezen áll meg, de nem esnek el. Meglökte a lányt, de hogy ne huppanjon a földre, Alex gyorsan átkarolja és magához vonja. Most ő is jobban meg tudja szemlélni a karjaiban nyugvó szépséget. Akaratlanul is végignéz a vizes nyakon és a testéhez tapadó ruháján, haján. Majd a lány szemeibe néz. Milyen kár, hogy a nimfa nem az eredeti szemszínét láthatja a férfinak. Mert talán kicsit ijesztő. Nem csak piros a szivárványhártya,hanem véreres is a szemfehérje. De ha a lány nagyon koncentrál, semmi gonoszságot nem láthat a szemekben, csak kedvességet, őszinteséget és segítségvágyat. Phenia folytatja. A férfi még midig nem ereszti. Talán véletlen a lány derekán hagyta a karját... most igen közel voltak egymáshoz. A lány gyorsabb légzésére is felfigyel és odapillant, ahol az jobban megfigyelhető, de gyorsan újra a nő szemébe néz. Csendesen szólal meg. Minek kiabáljon, hisz majdnem a szájába szólhatna a lánynak.*
- Lehet, hogy valaki bennragadt és nem tud kijönni a tűztől. Vajon a nimfák tűzállóak? Mert tudok ajánlani valakit, aki az.-
*Céloz ezzel magára. Közben nyomatékosan néz az előtte álló szemébe.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-06, 4:00 pm

[Marius]

A bot nem került elő, még egy átkozott seprű sem, aminek a nyele ugyan olyan jó szolgálatot tehetett volna. De két szekrénybe már így is belekontárkodott, igaz, hogy csak az egyikben sikerült rendetlenséget kreálnia és természetesen, ha lesz hozzá legalább egy negyedgondolatnyi kedve, akkor rendbe is hozza. A ruháit illetően pedig megfogadja a tanácsot, kirázza mindegyiket, majd, ha már a kandalló elé húzta a két széket, akkor nem hagyja őket parlagon heverni és az egyikre szépen elrendezte az ingét és nadrágját. A lehető leghamarabbi száradást eszközölve ezzel, mert kényelmes és meleg is a kölcsön ruha, de még s kényelmesebb a sajátban, ami majdnem méretre van szabva.
Ülnek. Sou a polcokon sorakozó tárgyakat nézegette, akadt közöttük kicsi és nagy könyv, faragott bábuk, ládikák, amik között akad egy, amit kagylóból készítettek. Hosszan nézte, megbűvölve, aztán inkább elfordította tekintetét, ő is a kinti szürkébe, ködfelhőbe, vagy talán inkább párába burkolódzó világot figyelte. Milyen könnyű lenne a monoton doboló eső ritmusára elaludni, de egy fikarcnyi fáradságot sem érzett. Tagjai megfeszültek, elméje pedig szünet nélkül ontotta a kérdéseket, választ követelve, aztán kétségek halmát borította rájuk, egy időre eltemetve. Nem volt nehéz ebben a fejetlenségben összezavarodni, de valamennyire megmaradt egy csonk a beszélgetés kezdetleges fonalából. Szomorú, mitől is legyen vidám? Szemeit erőltetve próbált túllátni a lenge szürke szöveten, hogy lássa a túloldalt álló várost, ami csak derengett, alig elhintve, hogy milyen látvány lehet tiszta időben, de aztán beérte a tő mély, acélos színével. „Köszönöm.” Nincs mit köszönni,hiszen csak szavak, amik kifejezik azt, amit a lélektükrök már régebb óta mutatnak, de vajon tényleg részvétet érez, saját nyűgje súlya alatt is, vagy csak ámítás az egész.
- Hah, … tudom, hogy milyen érzés lehet, legalább is ... – Majd bocsánatot kér, hogy fecseg, de még mindig szükségét érzi, hogy beszéljen, vagy hogy hozzá beszéljenek és figyelnie kelljen. – .. elveszteni mindent. Fura, hogy annak ellenére, hogy sok év után most először találkozom fajtám bélivel szomorú vagyok és hiába akarom tudni mi miért történt, valahol .. még sem akarom. .. Félek, hogy tényleg valóságossá válik minden,amit láttam .. .. Ou, Níbével nem árt óvatosnak lenni, kissé manipulatív személyiség. – Hirtelen váltott, de továbbra is azok közül a tartalmak közül válogatott, amik mozgásban tartották elméjét. De a mondat végén átrendezte tagjait és a sistergő kanna felé tekintett, ahogy elnézte, készen van a tea. Önkéntelenül is kicsit megköszörülte a torkát, ahogy próbált visszaemlékeznie, hogy na vajon még is milyen szárított gazokat volt olyan okos a vízbe dobálni.
- De azért nem egy sátán fiókája, viszont kicsit kíméletlen, ha meg akar tudni valamit és a kedélyes mosolya néha igen csalva. a szeme viszont árulkodik. – Folytatta a kis időre letett fonalat, miközben gyötörte az elméjét, de egy ismerős növényt sem sikerült felidéznie. Ez azonban nem gátolta meg abban, hogy leakassza kannát és megtöltse a két bögrét, mert a legrosszabb a hasmenést okozók mellet a mérgező növények lehetne. Azért nem ilyen felelőtlen és azt, hogy miből vette elő a füveket tudta, s vetett is rájuk egy pillantást. Minek következtében meg is nyugodhatott, semmi ártalmas nem volt benne, sőt, kamillán kívül szinte semmi más sem volt benne. Fel is szervírozta a gőzölgő italt, a sajátját maga elé tette, miután visszatelepedett a helyére, hagyva egy kicsit hűlni, de nem sokáig, inkább gyanúsan hideg kezébe vette és óvatosan bele is kóstolt. Kicsit talán erős lett, ami az ízét illeti, de iható volt és apró kortyokkal pusztította is. Ez valamennyire kapóra is jött neki, mert amíg a nyelvét égette le módszeresen, addig nem fecsegett magáról, még általánosságban sem és a figyelmét is kellően elterelte zsibongó érzékelő szerve.

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

//Alex//

*Alex szemei egy kissé rémísztőek voltak, főleg így véresen, de Phenia talpra esett leányzó. Ha a sárkány bántani akarta, megtehette volna már. S úgy tűnik, a férfi inkább nőiségét látta benne, mint a nimfa erdőőrt, legalábbis, ami a tekintetét illeti.
Nem esett neki rosszul a kéz a derekán, de azért szépen finoman lefejtette, ha Alex hagyta neki.
Nem kívánt épp egy vörös sárkányhoz ilyen közel kerülni. Nem is a piros szemek, nem is a kék bőr riasztották, inkább az emlék sárkány külsejéről.
Állta Alex pillantását, de figyelt szavaira is.*
- A tűz gondját vízi nimfáink megoldják, s ilyenkor annyi erőt mozgósítunk, amennyi szükséges.
*Kissé megnyugodott már, biztos volt benne, hogy Elonar is belépett az oltásba, vagy éppen a harcba, ha szükségét látta. Abban viszont már kevésbé, hogy a sárkány milyen szándékkal akart ennyire segíteni.
Szokatlan volt ez neki aszerint is, amit a sárkányokról és aszerint is, amit az emberekről tudott. Nem önzetlen segítőnek tűntek.*
- Miért akarsz ennyire odamenni?

» Olassië erdeje