Elonar erdeje

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-06, 5:19 pm

//Rege... a csodaszarvasról //

*Úgy tűnik,a nő nagyon nem akarja, hogy odamenjen. Kezdi felfogni, és azt is, hogy lassan kibontakozik az öleléséből a nimfa. Hagyja, nem erőszakoskodik. Elmosolyodik,bár kissé gúnyosra sikeredik. Majd észreveszi, hogy az orra nem érzi többet a tüzet. Eloltották. De erről nem szól a lánynak. Megvonja a vállát.*
-Ne aggódj! "Annyira"azért nem akarok...
*Keresztbe fonja a karját.*
-Jól van, vezess tovább kérlek!-
*És várta a nő reakcióját. *
~Nemerőszak a disznótor. Nem hiszem el, hogy itt mindegyik faj őrült. Csak én vagyok normális? Már az is baj, ha valaki segíteni akar.~

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

//A nagy és vörös sárkány, Alex Smile

//

*Phenia látta a mosolyt, de nem érezte gúnyosnak. Ráadásul a sárkány kijelenti, hogy nem is akar odamenni annyira, mint amennyire a nimfa gondolta.
Megkönnyebbült sóhaj hagyta el a lány szép ajkait, s még egy mosoly is.
Amolyan „na látod” típusú. Nem mondhatnánk, hogy Phenia a legviláglátottabb nimfa lett volna, de annak most örült, hogy nem kell
Leginkább a környező fajokat népe elbeszéléseiből ismerte meg.
A történelem, mellyel gyermekkora óta megismertették, mély nyomot hagyott benne.
Lassan csendesedni kezdett az eső és ennek kimondottan örült is.
A Hajnal partja nagyon szép, amikor az ázott földre újra kisüt a nap. Ezt most szívesen megnézte volna a nimfa is.
Nyugodtan, már-már jókedven lépegetett az erdő sűrűjében. Persze attól, hogy az eső csendesedett, még ugyanolyan vizesek lesznek mindketten, hiszen a fák ágairól is hullik és a teljes aljnövényzet is telis-tele van vízzel.*
- Telarban biztosan találsz majd élelmet a további útra. Onnan viszont ha a Sárkányok völgyébe sietsz majd, erre kell visszafele is jönnöd.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-07, 11:42 am

//Rege-rigó Regélő //

*Persze, ha nagyobbnak érzékelte volna a tüzet, nem hátrál meg és a lány akarata ellenére ment volna segíteni. De a nimfák hálát zenghetnek az esőistennek, ha egyáltalán van olyan, hogy segített rajtuk, így a sárkányt távol tarthatták maguktól. De hogy ez mire jó? Azt már nem tudta a férfi. Elmosolyodott a nő kijelentésére.*
-Hmm... és te majd várni fogsz rám?-
*Kérdezte romantikus hangnemben. Majd újra végigsiklott a tekintete az ázott hölgyön, nem tehet róla. Ő ilyen. Nem is habozna cselekedni, ha a nő is úgy akarná. De úgy tűnik, a nimfának ez eszébe sem jut.*
~Ha mondjuk nem lennék épp másnapos, akkor nem ijeszteném el a szememmel... ~
* Akár felel a nő a korábbi kérdésre, akár nem, kis idő múlva Alex ismét megszólal, de most már sokkal komolyabb hangnemben.*
- Talán tartotok tőlem? ... Te tartasz tőlem?-

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-07, 1:13 pm

//Sou//

*Jó nyugodtan ülni és az esőt nézni. Valahogy kikapcsolok, ahogy meredten bámulok a semmibe, ami mögött még az eső van valahol. A sárkány magához képest csendes.
Csak azért nem foglalkozok vele, mert én is el vagyok a saját gondolataimmal.
Jelent valamit az, hogy gyökértelen.
Olyan, mintha a levegőben lógna az ember. Az élet első kósza szele magával ragadhat, s oda fújhat, ahova akar. Nincs hova tartozni, nincs hova visszatérni. Üres egy érzés és átkozottul magányos dolog.
Mindenki, akit ismertem, és akihez tartozhattam, valószínűleg meghalt.
Lassan a sárkányra emelem tekintetem, ahogy bizonytalanul beszélni kezd.
Fogalmam sincs, mit láthatott, eddig úgy tűnt, az öreg örömmel tölti el.
Bólintok a figyelmeztetésre. Ami Níbét illeti, eddig sem nagyon bíztam benne, s semmi nem indokolja, hogy ezután másképp álljak hozzá.*
- Figyelni fogok rá.
*Csak ennyit mondok, miközben figyelem, ahogy a szekrény tartalmát lesi, majd a bögrékbe rendezi az italt. Kellemes meleg, jó illatú innivalót ad. A kamilla íze ugyan minden mást elnyom, és nem is szeretem különösebben, de ebben a hűvös, nedves időben jól esik.
Nem vagyok elég óvatos, pedig gondolhattam volna, hogy forró, hiszen az imént ott fütyült még a kannában a tűzön.
Mindegy mostmár, a nyelvem egy része egy darabig érzéketlen lesz az ízekre.
Nevelőapám mondta néha vígan, mikor hasonlón járt., hogy „leperzselte a szőrt a nyelvemről is”. Hát én is így érzek most. Mintha második bőrréteg képződött volna rajta.
Ahogy elnézem, a bögrébe mélyed a sárkány is, jó így.
Egy kis nyugalom, hogy rendezhessem a gondolataim. Nem sietek sehová. Ideértem.
Már csak Elonar úrnőn múlik, hogy fogad-e és mit engedélyez az erdejében.
Jó most így, bár a szívem cseppet sem vidám és az üresség nem távozik belőle.
Az eső viszont lassan csendesedni látszik, legalábbis, amit a tó felé elpillantva látok, az alapján.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

//Alexandrosz//

*Phenia is a tűzon gondolkodott. Főleg, hogy már nem hullott a hamu az égből. Ha a tüzet sárkány okozta is, úgy tűnik, az erdő őrzői elbántak vele. Vagy elűzték, vagy pedig legyőzték.
Csak amiatt aggódik, hogy az erdő azon része ne kötődjön egyetlen társához sem.
Mert az elpusztított fák megbosszulnák magukat és igencsak meggyengítenék a hozzájuk kötődő nimfát.
Alex válasza éppenséggel meglepte a lányt. Nem erre a bátor flörtölésre számított egy sárkánytól.
Habár Ven’ Doren Riana is beleszeretett valahogy abba az ősi sárkányba. Csak tudott valamit, ha egy nimfát így magába tudott bolondítani.
Még egy ok, hogy vigyázzon magára.*
- Lehetséges, hogy nem velem találkoznál…
*Alex azonban őszinte kérdést tesz fel. Phenia kutatón néz kellemes, barna szemeivel a fiúéiba. Talán nem tudja, miért tartanak a sárkányoktól? Valószínűbb, hogy inkább csak játszik vele.
Nem szereti, ha játszanak vele.*
- Te is tudod, miért nincs túl jó híre a fajtádnak Lanuriában….A háborúra még ennyi idő után is emlékszik mindenki.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-07, 2:10 pm

//Nem jut eszembe semmi. ...Regélő??? //

*A válasz meglepte a férfit. Talán még látható is volt rajta. Elgondolkodott.*
~ Háború? Akkor... a népem tényleg szörnyeteg? ~
*A nőre nézett komoly, már-már szomorú tekintettel.*
-Én nem emlékszem. Nem vagyok több 25 évesnél. A háború régebben volt? Mit tettek a sárkányok, hogy így tartotok tőlük? Csak szólok, azon kívül, hogy egy a fajom velük, nem sok közöm van hozzájuk.-
*Néz a nőre, s várja a választ. Hogy egy kis séta mi mindenre nem ad választ?!*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

//Sándor

//

*Phenia meglepődött.*
- Ez nem korfüggő. Az öregek ezt mesélik, minden nép legendáiban benne van. Csak hétszáz éve történt.
Nem is azt mondanám, hogy a sárkányok a hibásak….
Két oldal volt, az egyik Lanuré és az embereké, akik elterjedtek itt. Ők máshonnan érkeztek, a tengeren. Régen itt a nem éltek.
Az ősi sárkányok szálltak velük szembe, a többi nép vagy megtanult együtt élni, vagy pedig elmenekült előlük és varázslatokkal védte meg magát.
A sárkányok azonban nem. Ők támadtak és véres háború lett a vége. Az ősi sárkányok vezették népeteket….a harcokban…nagyon sokan meghaltak, nimfák, elfek, emberek, mágusok és még ki tudja miféle népek…
*A lány kissé elbizonytalanodott. Nem tudta, beszéljen-e Rianáról, vagy inkább hallgasson.*
- Végül egy nimfának köszönhetően tőrbe csalták a sárkányok fő seregét és csapdába ejtették az Éj-hasadéknál…
Te hogyhogy nem tudsz erről?
*Szép szemei elkomolyodtak, ahogy a régi történetet mesélte, amit még tanáraitól tanult. Ő még nem élt akkor és örül is ennek. Nem szívesen lett volna részese azoknak az időknek.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-07, 5:11 pm

[Marius]

Felhúzza egyik térdét, hogy megtámasztva rajta kezét kényelmesebben tarthassa a bögrét és hirtelen egész otthonosnak érezte a pillanatot. Egy rövid ideig képes volt megfeledkezni vérszerinti családjáról, mert ez az egész annyira hasonlított ez a mostani azokra az esős délelőttökre, amiket emberszüleivel és testvéreivel élt meg. Csak lopva pillantott Marius felé, arcát figyelve próbálta kitalálni mire is gondolhat, nagyjából arra a következtetésre jutott, hogy nagyjából az járhat a fejében, mint neki néhány perccel ez előtt.
Milyen is a nagy világban egy szál egyedül lenni, megtapasztalta, de ennek megvoltak azon szépségei, hogy találkozott egy aranysárkánnyal, akit még testvérnek is szívesen elfogadna, bár ezt nem osztotta meg az illetővel, ott volt az idős sárkány és az istennőről, Narlaról sem igazán feledkezhet meg, a legkevésbé pedig arról, aki mellette ül. Ha nem történik az, ami megtörtént a múltba, ezeket a személyeket nem ismerte volna meg, noha az élete kellemes lenne, de igazi kalandok helyett csak ábrándokat kergetne. De a lényeget már megfogalmazta, hiába maradt egyedül, másodjára is, talált és reméli találni is fog olyanokat, akik mellet nem érzi magát majd így és Níbe is itt van már, s talán többen is. Furán keserű ez a gondolat, a többiek, azok, akiknek sikerült megmenekülniük, de vajon hogy élnek? Hogy vészelték a át a szomorú éveket? Mindenre választ fog kapni, jobban áhítja őket, mint amennyire tart tőlük. Nagy sóhaj szele keveri meg a felszálló gőzt és kortyol is egyet, bátran, a forró italból, ami végigperzseli a torkát, de nem élesen, inkább már kellemesen.
Fejét oldalra billenti, szinte lehetetlenné téve, hogy újabb mozdulat nélkül kényelmesen tudjon inni, de ez most másodrendű dologgá evanzsál, mivel másra készül. Az oszló eső megannyi képzelet alakot jutatta eszébe és ezzel késztetést is érez, a felől, hogy mozgósítsa hatalmát, de csak kicsiben. Így a néptelen, illetve egy részen ruhákkal elfoglalt korlát lapján fejnyi élőlények kezdenek megelevenedni. Eleger is eszébe jut, így az öreg vörös sárkány méltóságteljesen sétál, hogy aztán a kibontakozó hegy felé, kitárt szárnyakkal indulhasson, az újra élni kívánt kalandok nyomában. Narla káprázatos főnix alakját is megfesti, pontosan idézve fel a tollak karmazsin és arany árnyalatát, kellemes hangját és hozzá az éjjel sötét vásznát festi meg, hogy ezt tovább víve felelevenítse népének éji táncát, ahogy légiesen törnek a magasba, fürödve a Hold ezüstjében.
- O! .. Ne haragudj! Csak elragadott a képzeletem és, ha zavar abbahagyom. – Ahogy eszmélt, viasz módjára olvadtak le az alakok, újra látni engedve a tisztuló eget és az egyre jobban alakot öltő várost. Még szerencse is, hogy majdnem időben vette észre, mielőtt még az aranysárkány röptét is felnagyítva idevarázsolná, a sokak nagy kedvencéről nem is beszél. Pazar látvány a tűzijáték, főleg, ha kedvünk szerint formálhatjuk az alakzatokat és adhatjuk meg a színeket. Lehet, hogy mind ez amolyan kényszeres pótcselekmény a beszéd helyett, de ez van és inkább művel ilyeneket, mint megint bonyolódik bele a bánat felhőibe.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-07, 6:11 pm

//Cecília//

*Figyelmesen végighallgatja a nőt. Nem mindenhol tiszta a kép. *
~Csak 700 éve, mi? Csak... ~
*Neki az igen is sok, főleg, hogy egész életében úgy nevelték, ember évei vannak. Arról fogalma sincs, egy sárkány mennyi ideig élhet, ha egyszer megtudná, valószínűleg a szívéhez kapna. Tizedére sem gondolt, hogy addig élhet. De már hogy elkalandozott. Jön a háborús sztori. Itt jött a káosz.*
~ Most akkor a sárkányok hol álltak? Jah, ha embereket öltek, akkor az ősi sárkányok oldalán. Apropó... mi azaz ősi sárkány?~
*A folytatásnál újabb kérdés merült fel.*
~Milyen nimfa?~
*De a nő már kérdezett is. Alex csak kis idő múlva felelt, mert még fel kellett dolgoznia a hallottakat.*
-Nos... akkor már elmondom teljesen. Én a Vadalan birodalomból érkeztem, akikről Lanuria nem hallott. Mi meg megmondom, hogy rólatok nem hallottunk. Ott mindenkinek kék a bőre. Egy istennő segített át, ugyanis kiderült, hogy nem odavaló vagyok, hanem ide. Egész életemben vadalannak neveltek, nem tudtam arról, hogy sárkány vagyok. Most itt vagyok és a célom megismerni magamat, a népemet és a hazámat. És most ott tartok, hogy átkozom azt a napot, mikor megtudtam az igazságot és ide betettem a lábam.-
*Mondta mindezt fokozottan emelt hangnemben, végül már dühös volt. Tekintete sötét volt és a távolba merengett. Karja megfeszült lábai mellett, majd ökölbe szorította. Sosem értette, ha dühös, mi az a belső erő, ami kikívánkozna belőle. Most már tudja. Legszívesebben ordítana egyet és valami élőt szétmarcangolna. Hát igen... ő egy sárkány. Próbált lehiggadni.Lehunyta a szemét, de gondolatai nem hagyták nyugodni.*
~Gyilkosok vagyunk. Egy elátkozott faj... gyűlölnek minket... okkal... halált érdemlünk...~
*Végül eszébe jutott, hogy mellette áll egy nő. Felnyitotta szemeit, s keze sem volt már feszült. Legalábbis úgy tűnt. Megpróbált szelíden ránézni a lányra. Csendesen, majdnem suttogva szólalt meg.*
- Sajnálom...-
*Talán a hatásszünetért kért bocsánatot, talán a sárkányok nevében tette, talán mindkettő.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

//Cecília? Smile

Sanyi, Alexandrosz = Sándor Smile

//

*Most Phenián volt a csodálkozás ideje. Hallgatta a sárkány szavait, és nem volt oka kételkedni szavában. Sosem hallott a Vadalanokról. Viszont a fiú kék színe elég jó jele lehet annak, hogy tényleg léteznek. Nem rémítette meg a dühös sárkány. Kész varázslatok voltak a kezében arra az esetre, ha éppen a sárkány mégis inkább támadólag lépett volna fel.*
- Inkább örülj, hogy megtudtad az igazságot. Az istenek után ti vagytok a leghatalmasabb nép még most is a birodalomban. Nincs mit sajnálni, ami volt, elmúlt.
Itt vagytok ti, fiatal sárkányok. Ha véget akartok vetni a rossz hírnek, viselkedjektek normálisan.
Hallottam már olyan sárkányról, aki rendesen viselkedett a többi nép tagjaival.
Sok múlik egye emberen, vagy sárkányon. Ahogy egyetlen jó akad, akad több is. Fokozatosan szerintem csak így lehet megoldani a dolgokat. Közösen. *Közben feltünt neki, hogy egy helyben álltak idáig, s bizony az eső is lassan elállt már. A helyét a még az égen ragyogó nap vette át. Szeldt fénye bevilágította a házakat, földeket, fákat.*
- Ha neked is jó, indulhatunk tovább…

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-08, 8:24 am

*El vagyok merülve gondolataimban. Ez eső megnyugtat. Könnyebb így.
Aztán egyszer csak valami változik. Előbb azt gondolom, az elmém bomlik meg a történtek súlya alatt, de nem.
Épek a gondolataim, amennyire épek lehetnek mostani helyzetemben.
Az előttem megelevenedő képek között, nevezetesen egy vörös sárkány röpte után oldalra pillantok és meg mernék esküdni, hogy Sou műve ez az egész.
Visszapillantok, épp egy tűzvörös madár gyönyörű röptét látom, majd hirtelen szétfoszlik az egész és a helyét újra átveszi a borongós ég, az eső mosta fák és a tó.
Bólintok, mikor megszólal a sárkány mellettem.*
- Nem baj…de szólhattál volna, hogy mire készülsz.
Már azt gondoltam, a saját fejem játszik velem gonosz játékot.
*Elhallgatok. A sárkány gondterheltnek tűnik. Pedig nem lenne oka rá.
Itt van egy régi ismerőse, ki örömmel üdvözölte, a nimfák nem zavarták el, s a lehetőséget is lehet, megadják neki, hogy kívánságára jobban megismerhesse őket.
Bizonyára az ő múltjában is van jócskán sötét folt, hiszen nemrég utalt erre, de vajon amiatt van-e így elszontyolodva?
Bár nem vagyok egy nagyon empatikus lény, de azért talán egy kérdés erejéig érdemes próbálkozni, hiszen ő már jó sokat tud rólam, míg én őróla vajmi keveset ehhez képest.*
- Min töprengsz, Sou?

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-08, 11:47 am

- Erre nem is gondoltam .. máskor szólok. – Valóban, meg sem fordulta a fejében, hogy esetleg tartalmasabb meglepetést okoz Mariusnak, de most már ideje lenne megjegyeznie és nem csak emlékeztetni magát arra, hogy egy emberrel van. Eddig mindig varázslattal bíró személy volt mellette, így azokat nem lepték meg olyan nagyon csak úgy jött cselekedetei. Sőt, amikor pénzre volt szüksége, még a városban, köré is gyűltek és rendesen meg is izzasztották a gyerekek, mert nekik van fantáziájuk. Nem is akármilyen, voltak ott szörnyek, mesebeli lovak, tündérek, ha jól emlékszik valami szellemfélék is és rengeteg fénylő, robbanó fényfüzér. De jó volt látni, hogy még a morcosabb felnőttek is egy kicsit megenyhültek és ha nem is többre, csak egy percre megálltak és nézték a valótlan képeket.
Neki is könnyebb így, bár a szavak terén sincs elveszve, sőt, nagyon is el van ebben a világban, még ha elő is fordul, hogy teljesen értelmetlenre sikerül az, amit mondani akart. A lefolyó színek és elmaszatolódott alakokat azonban gondolatban felfogja, nem mondták, hogy fejezze be. Nem baj, azaz, folytathatja és teszi is, ahogy valami új elevenedik meg benne. Virágok, hófehér, illatos, rojtos szélű kis gömbök, szép szál tenyérnyi mélyvörös, hegyes levelű lobbanó virágok, de ezeket sem hozza be a szobába. A képet tovább gondolja, a feltett kérdésnek sem hagyva, hogy kizökkentse, beinvitálva a szirmok között megbújó parányi lényeket. Egyet kinyújtott tenyerén alkotva meg, parányi, éppen hüvelyknyi lányka, aki fodros zöld ruhájával, göndörödő, loknis hajával és szikrázó kék szemével igen csak Kitanara emlékeztet, csak a kibomló szikrázóké pille szárnya teszik különbé, meg a termete, őket.
- Túl sok mindenen, azért is játszom a képzeletemmel. – Marius felé nyújtja a kis tündért, ki meghajolva röppen a még létező virágok felett táncoló társai felé. – A barátaimmal is mindig így tettünk, de ők már .. valószínűleg halottak. Níbe nem halogatta volna, hogy beszéljünk, ha bárki is élne azok közül, akik közel álltak hozzám. Nem ringattam magam álmok közé, csak most .. a remény is elenyészik, minden valósággá válik. – Játszadozó teremtményei felé pillant és ott is ragad tekintete, olyan boldognak tűnnek, bár ő festi a mosolyt arcukra, de akkor is. Ő is elmosolyodik, mit is határozott el és szegett meg lépten-nyomon, nem bánkódik és pont. – Hasonlóak lehetnek a te érzéseid is, de azt hiszem .. nem kesergek tovább. Édesanyám mondta: hogyha elveszitek valaki nagyon fontosat, meggyászolhatom, de nem sirathatom sokáig, hogy ott boldog lehessen. – Így jó, lassan elengedni őket, hinni abban, hogy ahová kerültek jobb nekik, boldogok. Sou meg is emeli a bögréjét és kortyol egy nagyobbat, hozzon bármit az öreg sárkány túl fogja élni és inkább előre tekint, hogy kik maradhattak életben.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-08, 3:53 pm

//Tudom én, de a Regélőre mit mondjak? Phenia-phantom? //

*Egészen bíztatón szólt hozzá a nő, jól esett neki.*
~Második leghatalmasabb nép? Nem hangzik rosszul.~
*Bár ez a gondolat csak keserű vigasz volt számára. Szelíden nézett a nőre, úgy hallgatta végig. Majd kisebb csend következett.*
-Köszönöm!-
*Mondta végül csendesen, majd biccentett, hogy igen, továbbhaladhatnak. Talán már nincs annyira messze az erdőből való kiszabadulás. A nap is kisütött már ontva magából a reménységet. Csendben haladtak tovább.*

//Ha nincs további terved, akkor akár el is érkezhetünk a határig, ha meg van, akkor hajrá! //

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-09, 12:24 am

*Bólintok. Bár nem várom el, hogy szóljon, azért jól esik az ígéret. Az én képzeletem is képes lehetne ilyenekre, ha tudnék varázsolni, de így maradnak az emlékek, a gondolatok.
Elég sokszínűek azok is. Níbéra várunk ugyan, de mind a saját bajunkkal foglalkozunk.
Egyhe mosolyra húzódik az arcom, amikor a kis lényt felém tartja, és az meghajol.
Csodás dolgokat tud a sárkány. Ártalmatlan, de tudja azt, amit sok felnőtt nem, hogy néha egy mosoly többet ér ezer szónál.
Amit mesél, még mindig csupán képes beszéd nekem, de sejtet valamit az ő tragédiájából.
Igaz, a mesélése arra enged következtetni, hogy ő nem a napokban élte át.
Sóhajtok egyet.
Igen, igaza is lehet az édesanyjának, de az én gyászom csak most kezdődik.
Pár napja még teljes békében és biztonságban éltem. Mit sem sejtettem arról, ami rám vár.
Nem reagálok érdemben semmit Sou utolsó mondataira. Az eső lassan elállt és én a vonuló felhőket figyelem.
Ha szerencsénk van, hamarosan kiderül az ég és a nap megvilágítja a nimfák városának házait.*
- Níbe nem sieti el a gombaszedést…
*Jegyzem meg végül. Az öreg mintha azt említette volna, hogy azért marad még távol tőlünk.
Messze van most tőlem minden. Tennék is valamit, nem is.
Nem is tudom, mi esne jól, elmennék, de maradnék is.
Üres minden, még a saját akaratom is.
Szerintem még fel sem fogtam a történteket. Emlékeim a gyászolókról teljesen más képet festenek, mint amit én teszek.
Fura egy érzés, annyi szent.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*Az erdő kezdett világosabb lenni. Ennek egyik oka, hogy az esőfelhők elvonultak, s a nap lassan kisütött. Sugarai áttörtek a fák koronáján, megsimogatták a két utazó arcát.
Phenia nem is értette, mit köszönt a sárkány. Ő ugyan nem mondott semmit, csak amire emlékezett és a saját véleményét a dolgokról. Ebben nincs köszönni való, de jól nevelt lányként azért válaszolt.*
- Köszönöm.
*Nem erőlteti a beszédet, gyorsabb és csendesebb is a haladás.
Lassan ritkulnak a fák és feltűnik a távolban a Hajnal-folyó kék-ezüst csíkja, ahogy kanyarog a tenger felé.
Nem messze az erdő szélétől egy gázló látható. Könnyed átjutást ígér az utazónak.
Pehnia meg is áll és úgy néz a sárkányra, immár mosolyogva.*
-Nos, kedves Alex, én idáig vezettelek.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-09, 2:34 pm

*Végig csendben haladtak, majd végül megérkeztek. Ránézett a folyóra, a gázlóra, majd onnan a szép nimfára. A mosolyra ő is elmosolyodott.*
-Köszönök mindent. Látlak még valaha?-
*Kérdezte komolyan a nőtől. Most úgy megcsókolná, de nem akarja, hogy a nimfa eltaszítsa magától, s így rossz hangulatban váljanak el. De az ajkaira néz, onnan a nyakára, majd egyre lejjebb futtatja szemeit a nő alakján, majd újra a szemébe néz. Nem nagyon tágítana. Inkább megvárja, hogy a nő távozzon előbb.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*A lány végignézett a Hajnalon. Ez a folyó egészen az élet forrásától ered. Nagy dolog, hogy itt lehet a közelében, s ennek ő mindig örül.
Nagyon kellemesen csalódott a sárkányban, de a kérdésére nem tud igennel felelni.
Az ő hazájukba nem léphet akárki, épp ezért állta ő is a sárkány útját az erdő mélyén, hogy a nimfák otthonától távol tartsa.
Nincs rá biztosíték, hogy a legközelebb éppen ő lesz az Őrző, bár a mostani teljesítménye alapján el tudja képzelni, hogy Elonar önállóan is alkalmasnak találja majd a feladat elvégzésére. Felelősségteljes dolog, annyi biztos.
Kellemes hangon válaszol végül Alexnek.*
- Igazán nincs mit köszönnöd, csak a dolgomat végeztem…
Nem tudnám megmondani, hogy amikor legközelebb az erdőbe tévedsz, én leszek az Őrző.
Ha találkozni szeretnél velem, a nevem már tudod.
Keress és ha tudok, jövök is.
Örülök, hogy megismertelek. Szimpatikus sárkány vagy…

*Látja, hogy Alex végigméri, s erre nem is pirul el, inkább közelebb lép a sárkányhoz és vékony kezével megsimítja az arcát.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-10, 3:15 pm

*A nő felel. Alexnek nem nagyon tetszett a mondani valónak az eleje, de a vége sokkal jobb volt. Keresse meg, ha akarja, hisz tudja a nevét. *
~Vajon ez azt jelenti, amire gondolok?~
*Talán igen. Mert a nő közelebb lép. Alex ebben reménykedett, de nem erre számított. *
~Szimpatikus sárkány?~
*Erre el kellett mosolyodnia. Majd a legmeglepőbb dolog történt. Egy igazi jel. Ha a nő elutasítja, akkor csak játszott vele. Ha meg nem... Nem kellett neki több. Karjával magához vonta a nőt és megcsókolta.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

*Phenia épp távolodott is a sárkánytól, hogy búcsúzva visszainduljon az erdőbe. Várta a fák hívogató biztonsága, ahonnan még sosem lépett ki, s várta Elonar is, hogy jelentsen neki, mit intézett a behatolóval. Ment volna már, amikor a fiú egészen meglepte.
Magához húzta és megcsókolta. A nimfa első mozdulata volt, hogy sebesen eltolja magától, de a sárkány karjai sokkal erősebbek voltak, mint aminek látszottak.
A csók, a közelség és az az erő, amivel tartotta szinte felolvasztotta a lányt.
A második gondolata így már egészen más lett.
Alex közelségére a szíve hevesebben kezdett verni, mint már néhányszor a nap folyamán, s a légzése is felgyorsult.
Bizony, viszonozta a csókot, s ő maga is belefeledkezett.
Karjai viszonozták a férfi ölelését, ajkai mohón keresték Alex ajkait, míg ujjai a sárkány dús hajába vándoroltak.
Csak kis idő múlva váltak el. Phenia csillogó szemekkel, kitágult pupillával nézett a sárkány piros szemeibe.
Arcát enyhe pír futotta el, s első gondolata az volt, hogy befusson az erdőbe.*
- Azt hiszem….ideje menni.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-10, 6:15 pm

*Érzékelte, hogy a nő eltolná magától, de Alex adott magának még egy esélyt. Ha a nimfa nagyon kapálózott volna, hogy engedje el, akkor természetesen megtette volna. De nem ez történt. Phenia viszonozta a csókot, s nemcsak a lány volt éhes a sárkán ajkaira, hanem maga a sárkány is a lányéra. Szenvedélyesen csókolta a lányt, alig eresztette volna. Kicsit meg is vadult, de aztán hamar észbe kapott, és gyengédebbre fogta. Majd elváltak egymástól. Alex is a lány szemébe nézett, észrevette az enyhe pírt az arcán. Így elmosolyodott. Nem kerülte a nimfa tekintetét. Ellenkezőleg, kereste. Phenia megszólalt. Alex nem felelt azonnal. Zsebébe tette a kezét, majd arra nézett,amerre indulna. Kis szünet után újra a nőre nézett.*
-Én is úgy hiszem.-
*Mélyen a nimfa szemébe nézett, majd utoljára búcsúzásként hosszan megcsókolta. Majd elengedte, megfordult, s elindult útjára. Ha a lány mégsem engedné útjára,akkor megáll. Ha nem állítja meg,akkor csak megy nyugodtan.*

Hozzászólások száma : 335 Character sheet Nép:

//Alex Ian Keegan//

*A nimfa visszamosolygott Alexra. Szemmel követte, ahogy a fiú elpillantott a hágó felé, majd ismét visszanézett rá.
A búcsúcsókot már ellenállás nélkül viszonozta. Jó volt még egyszer érezni a sárkányt, ahogy átöleli, magához húzza.
Talán tarthatott volna még egy kicsit tovább a csók, de végülis egyszer véget kellett, hogy érjen.
Phenia még utánanézett a távolodó sárkánynak.*
- Legyenek veled az istene, Alex!
*Majd ő is visszafordult Elonar erdejébe. Jelentést kell tennie, hogy mit intézett.
Csak tudná, mit is tegyen bele?!
Már megértette Rianát, nagyon is, hogy miért épp egy sárkányt választott magának. Volt valami Alexban is, valami megfoghatatlan, ami vonzotta végig.
Nem az erő, hiszen minden nép sarjai között akadnak nagyon erősek, valami más.
Legalábbis Phenia így érezte, ahogy sebesen siklott, lendült az erdő fái között.
Mind jó barátja volt. Kezeivel meg-megsimított egyet, miközben a város felé tartott.
Ajkain mosoly játszott, s még érezni vélte a sárkány csókjának ízét.*

//Köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-10, 8:41 pm

*Még hallotta a jókívánságot, el is mosolyodott. Nem állt meg, de félig hátranézett. Csak annyira, hogy jelezze, hallotta a nőt. De nem néz rá, és az arca sem látható. Áthalad hát a hágón és egyenesen Tarsis felé megy. Be kell szereznie a növényeket, amik szükségesek az ellenszerhez. Egész úton Phenia járt a fejében és a hallottak. Életében most látott először nimfát, de már meg is csókolhatta. Ott van még az ajkain, érzi még a nő puha ajkait rajta. Érzi még karcsú derekát a karjaiban. De mégis oly távolinak tűnik az egész. És ott van még a fülében a sok rossz, amit hallott. A sárkányok... nagyot hibáztak. De még mindig nem volt tiszta neki minden.Vajon miért tört ki a háború? Meg kell találni a válaszokat a kérdéseire. De most... előbb Tarsis.

//Én köszönöm, kedves Regélő! //

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-11, 11:28 am

- Valóban. – Értette egyet, miközben beszüntette az illúzionista tevékenységét. – Ha jól emlékszem azt mondta, hogy éjfél előtt biztos visszaér és addig még bőven van idő. Bár .. így, hogy az eső is eláll, elég unalmas lesz idebent kuksolni. Ugyan, sem ő, sem pedig a nimfa nem mondta, hogy nem tehetjük ki a lábunkat. A ház körül csak körbenézhetünk? – Sou beszéd közben fel is állt a közeli asztalra téve a majdnem üres bögrét és vetve még egy pillantást a ház egyetlen nagy helységére, még ha pillantása itt-ott földre omló függönyökbe akadt is. Nem látott semmi olyat, ami leköthetné a figyelmüket, vagyis, ott vannak a könyvek, de tudja, hogy nem véletlen tiltotta meg azok forgatását az idős gyöngysárkány. Ez persze abban nem akadályozta meg, hogy közelebbről, hozzájuk nem érve, azért még is csak szemügyre vegye őket. Még elérte volna mindegyiket, nem rakták túl magasra, de így is felfelé kellett néznie, hogy elolvashassa a címeiket, már amelyiknek a gerincén díszelgett a neve. Nem sok ilyet talált, a többsége összefűzött és Sou gyanúja szerint még írás alatt állóak, szeme meg is akadt egyen, ami csupán egyetlen egy dologban különbözött a többitől. Nem pergamenszínű szalaggal volt átkötve. Tétován érte is nyújt, de aztán inkább gyorsan hátat fordított az egésznek és a ruháit vette célba. Ahogy végigtapogatta őket, sajnos meg kellet állapítania, hogy annak ellenére, hogy a tűz melegíti, szárítja őket még mindig nedvesek, bár nem tudja mennyi idő telt el.
Látszik rajta, hogy hirtelenjében nem sok mindent tud magával kezdeni. Nyugton ül már túl egyszerű, persze megidézett képei közt el tudna lenni, de nem akarja ezzel zavarni Mariust. Kimet hát a teraszra, sokkal szebb így az egész környék, hogy a borús eső nem festi szürkére. A korlátra telepedig, hátát a gerendának döntve, nagyot szippantva a felfrissült levegőből, amiben már nyoma sem volt a füst jellegzetes illatának, csak az ázott föld esszenciája érződött, kellemes bársonyosságával. A terasz alá is bemerészkedő vizet azonban csak most vette észre, egész meghitt kellemes kis háza volt az öreg sárkánynak és hogy nem is emelte fel a tekintetét, az csak is annak volt köszönhető, hogy követve a vonalakat már látta a partot. Vízinövények burjánzó sokasága fogata, rengeteg virággal. Níbe mindig is szerette a virágokat, valahogy hiányolta is Sou a házban az embereknél megszokott cserépbe bújtatott szobadzsungelt, de itt most meglelte.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-12, 12:08 pm

*Csak nézek kifelé az ablakon, miközben Sout hallgatom. Én nem emlékszem arra, mit is mondott pontosan az öreg. Ebben mondjuk az is benne van, hogy inkább figyeltem Kitanára, még amikor ő nem is beszélt, mint Níbére.
Könnyen lehet, hogy ezért nem rémlik.
Bólintok, egyetértésem jeleként, hogy a házon kívül is körülnézhetünk.
Nem követem szememmel a sárkányt, ahogy feláll és az asztalra teszi a bögrét, majd elindul körbenézni a házat.
Hallom azt is, ahogy a könyvespolchoz megy. Én az ablaknál állok, onnan nézek kifelé, ahogy a felhők lassan átadják helyüket a tiszta égnek és a felszakadozó testükön áttörő napfénynek.
Hátranézek, amikor újra elindul. Hallom a lépteit a padlón. A ruhák még nem száradtak meg. Nem is várhatjuk el, még ha a házban fűtés is van, azért csak egy teát ittunk meg. Rövid az idő ahhoz.
Amikor kilép a teraszra, követem.
Karjaimat összefonom mellkasomon és a hirtelen jött világosságban kicsit hunyorogva szemlélem a tó szélén álló ház környékét. A virágok rám nincsenek olyan nagy hatással. Volt ugyan az uradalomban, de nemigen törődtem vele.
Ephenezer feleségének a rózsakertjére a környék nemesi mind csodájára jártak.
Ismertem a kertészt, álló nap dolgozott rajta, hogy tökéletes legyen minden, s néha, jobb napjain az úrnő is megtette ezt.
Mintha ebben élte volna ki, amit a férjétől már nem kapott meg. Legalábbis ezt suttogták a hátuk mögött az udvarházban.
Inkább érdekel viszont a nimfák városa a tó túlpartján. Nem bánom, hogy a terasz alatt nem látszok túlságosan,a nimfák így legalább nem mosolyogják meg hálóköntösszerű öltözékemet, aminél azért a lovászi ruházatom jóval férfiasabb.*
- Níbe is csak halon él, mint te?
*Ahogy eszembe jutott a kérdés, azon nyomban ki is böktem. Igen,ez egy fontos szempont. Stormot nézem, aki már kissé arrébb vándorolt a ház mellé és a sásban keres maga számára megfelelő élelmet a lédús növények között.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-16, 3:57 pm

Kint, bár az eső már nem esik, de még hallani a lecsöppenő, koppanó cseppek hangját, egészen más, lágyabb talán. Ezt is jó megfigyelni, egy kicsit élvezni, hogy kedv szerint el lehet kerülni a hűs vizet, ami mindig édesebb egy kicsit, frissebb. Elvonva figyelmét a kertről, kinyújtva kezét az eresz alá, várt és nem is kellet sokat mire egy, aztán még egy csepp gördült a tenyerén. Tovaengedte, a tóba hullajtva őket, a merengők játéka ez, félig figyelemmel léve a környezetre, óvatosan eljátszva a felkínált darabokkal és ugyan akkor gondolatban, valahol egészen máshol jár. Ez a táj nehezen engedte el Sou és a kérdésre csak megkésve felelt, de már mosolyából lehetett következtetni, hogy Níbe sem egy lóhúsra kiéhezett egyed.
- Nem, ő még a halat sem igazán szereti, bár .. őszintén szólva, még sosem ettem vele, de abból, amit készített, igen. De azok mind gyógynövényekből készült sültek voltak, gondolom sokat nem változott az ízlése. – A tó képének nem szánva többet Marius felé fordult. Talán ennyire, mint most, bele sem gondolt mennyire különböznek. Neki sokkal könnyebb, ugyan sárkány, de sokáig ért emberek között, viszont Marius? Neki pont ő jutott, hogy első sárkány legyen, de nem aggódik, mert ott van a titokzatos vörös, így nincs meg a tévhit ahhoz, hogy csak békés églakók vannak. Sou megmarad azonban a béke szigetén, ahogy újabb emlékfoszlányok késztetik merengésre, hogy ha csak a saját képzelete mezején is, újra a barátai körében legyen. Pont egy olyan esetet emlegetve fel, mikor Ava meghozta szeretett tanítójától a különleges csemegét. Szava nem lehet, Níbe igazi mestere a konyhaművészet ezen műfajának, de kényszer is volt erre, hiszen az emberek szava járásával élve vegetáriánus. Sou zt nem mondhatja el magáról, bár amióta újra majd minden emléke a birtokában van egyre kevesebb húst eszik, de régen amit csak elé raktak megevet. Nem diktálták belé, de inkább evett, mint hogy folytonos aggodalmat lásson fogadott anyja arcán. Most közelinek érzi magához emberi családját, lehet, hogy alig egy vagy másfél napi gyaloglás az egész, de nem kelt olyan régen útra, hogy a falú elfeledhesse őt. De talán.
- Kíváncsi vagyok mi történhetett az erdő szélén. Szerinted, amikor jön valaki szólni elmondják? Mondjuk olyan nagyon a sárkány sorsa nem érdekel, de remélem a nimfáknak nem esett baja, egy kicsit felelősnek érzem magam .. – Van némi bűntudata, de ezzel még együtt tud élni. Meg aztán ki tudja, lehet, hogy annak a sárkánynak amúgy is az erdőlakók voltak a célpontjai és ők csak kapóra jöttek. Nem töpreng tovább rajta, inkább átrendezi tagjait, most már mindkét lábát a tó fölé lógatva, őt nem feszíti az a kérdés, hogy hogyan néznek rá nem mindennapi látványt nyújtó öltözéke miatt.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-17, 2:07 pm

*Kis szünet telik el, mire a sárkány válaszol, mintha elgondolkodna rajta. El sem tudok képzelni gyógynövényből készült sültet. Mintha húsból enne az ember salátát, olyan ellentétes dolognak érzem. Legfőképpen pedig annak fényében, amit a sárkányokról tudok.
Teljesen másnak tűntek a mesékben, mint ami valójában kiderült róluk, már ha igaz is mind.
Nem aggódnék a sárkány helyében azon, hogy békésnek hinném a népét.
Persze nem is tudhatok róla, hogy mit gondol rólam, de a tekintete néha árulkodik arról, amit gondol.
Számomra ő és esetleg az öreg a kivételek, de népüket inkább olyannak képzelem, mint a vörös.
Nem is fűzök kommentárt a Níbéről szóló elbeszéléshez, habár az arcomon láthatja a kétkedést, amit a zöldséges sültek története ébreszt bennem.
A sárkány kérdésére felkapom a fejem. Nem is tűnt fel, hogy máris gondolataim közé tértem vissza. Hiába, a történtek még mindig hatásuk alatt tartanak.*
- Nem hinném, hogy fontosnak tartják elmesélni nekünk, hogy miképp védik a határaikat a betolakodóktól.
*De amikor Kitanára gondolok, kissé megenyhül az arcom.*
- Én is remélem, hogy nem esett bajuk. Nem vagy felelős érte. Lehet, nélkülünk is az erdő felé vette volna az irányt. Itt több lehet a vad, mint a nyílt területen. Ha vadászott, erre is jöhetett volna.
*Nem is lenne olyan rossz azzal a nimfával újra találkozni. Csak remélhetem, hogy ha hírt hoznak, vagy üzenetet, épp vele küldik majd.
Arra alapozom ezt az ábrándot, hogy ő már felvette a kapcsolatot velünk, kicsit ismer bennünket és egy kicsit mi is ismerjük.
De persze tévedhetek is. Megcsörrentem a kardom.*
- Azért kíváncsi lettem volna, hogyan harcolnak a nimfák egy sárkánnyal. Valahogy törékenynek és gyengének tűnnek hozzátok képest…

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-17, 4:14 pm

Csak egy pillantást vetett Marius felé, de elég volt, hogy lássa rajta étkeik iránt érzett furcsaságát. De hát, ahány ház, annyi szokás. Legalább is az emberek ezt mondják s végtére igaz is. Fenn a szigeten nem éltek olyan vadak, mint az idelenti erdőkben, a szarvas és vadkant csak képekből szőtt mesékből ismerték. Madarak telepedtek meg náluk szép számban, fürge kis dalos ajkúak és nagyobb, sárkányfognak is megfelelők, de még is csak hallban gazdag folyókból és tavakból táplálkoztak. Elnézve, nem különböztek oly nagyon az embertől, mert tüzet gyújtva, ember módra, kondérban is főztek, vagy nyársra tűzték az őrölt búzával összetapasztott zöldségeket, füveket. Más világ, ami sajnos eltűnt, de nem teljesen. Itt van ez a kis ház, színeiben, hangulatában egy kicsit megőrizve a csarnokéból és Sou a fejét is merné feltenni, hogy az étkek nem csak visszaadják, hanem pont olyanok, mint azok, miket az öreg sárkány maga készített.
Mikor a városban járt és megdolgozott a péknél az élelméért, nem is tudatosodott benne, hogy néhány ösztönös mozdulat, amit igen is annak vélt, nem az. Édesanyja is méltán büszke lehetett kreativitására, amit a gasztronómiában inkább kamatoztatott, mint a kelmék hímzésében, bár azt sem engedte ki kezei közül, míg nem mutattak szépen, igényesen. Szórakozottan fel is fogja a ruha aláomló aljának egy részét, másik kezét is igénybe járva a vonalak kacskaringós útját, megállva a kiterülő levélformák között. Társa szavaira bólint, igen, erre már ő is gondolt. Nyilván az idegeneknek nem rögvest árulják el honvédő praktikáikat és egy kicsivel optimistábban nézi már a dolgokat. Lehet tényleg nem hibás, de határozott győzködéssel sem lehetne teljesen meggyőzni Sout arról, hogy felejtse el a másik lehetőséget. S fohászkodik is titkon, hogy senkinek se essék bántódása, még a vörösnek sem és milyen fura, hogy unja már, hogy színe alapján emlegeti. Pedig bizton adtak nevet neki és bár ódzkodva gondol vissza roppant alakjára, szeretné tudni a nevét és indulatainak okát.
- Tanulságos lett volna .. – Tekintetével a tótükrén haladva egy sötéten zöldellő pontra talál és nem ereszti pillantását onnét. Mozgást vél felfedezni, de még z ő éles szeme sem képes kivenni ki, vagy mi motoz a sűrűben, messze a túlparton. – A törékeny és kicsi lények olykor ügyesebben bánnak el a hatalmasokkal, mint az egy nála kisebbel. Népem,a gyöngysárkányok tudtommal termetre a legkisebbek, de gyorsaságban, ha meg van megfelelő erő, akkor felülmúlhatjuk a nagyobbakat. Bár a mágia és a természet adta képesség, mint a tűzokádás még a javukra van .. – Halk sóhajjal hagyja ott az eddig bámult pontot, nem unta meg, csak felfogta, hogy akkor tudhatja meg mit lát, ha közelebb megy vagy a szelet használja, de nem akar illetlen lenni. – Én, kimondottan örülök, hogy nem kellett szembenéznem azzal a sárkánnyal. Nézhetsz gyávának, de tisztában vagyok vele, hogy erősebb és tapasztaltabb nálam és .. – Előre dől,a tükörképét nézve a ringó vízen. Sokat változott az arca mióta elindult, komolyabb lett és szomorúbb az amúgy boldognak szánt mosoly, mintha valami keserítené. - .. a tűztől is félek. De, hogy tudd, nem hagytalak volna cserben! ... Valahol, véleményem szerint, a sárkányok feladata inkább a védelmezés lenne, nem pedig a pusztítás. – Felemeli fejét, ahogy új hang társul a meglévő neszezéshez. Seregnyi madár, kapkodó röpte. Látni is a tollasokat és azt, az egyre növő fehér árnyak is, ami elől szerteröppentek. Sou oldalra billentette a fejét és nézte, ahogy a nála nagyobb méretnek örvendő idős sárkány komótosan a tó fölé fordul, nagy ívben. Kitárva szárnyait suhan feléjük, el is felejtette Níbe sörényszerű szőrzetét a nyaka körül, valahogy mindig megnevettette azzal a bálnaszerű fejével együtt. Örült, kimondottan, hogy ő édesanyja családjának farkasforma fejszerkezetét örökölte és nem ezt a domború formát.
Sou nem közli a tényt, elég jól látszik, ahogy a tollas szerzemény kitölti a látómezőt és éppen csak a terasz előtt torpan meg. Köszöntés képen a vele érkező lendületet engedve, a szél meg is cibálta azt, amibe csak bele tudott kapaszkodni. Maga az öreg sárkány szellem módjára, félig szellemi formában suhant át a korláton és csak az ajtóban állt meg mosolyogva fordulva vendégei felé, a már ismert öregember képében. Egyik kezében a különös csokor, a másikban egy batyu, feltehetőleg abban van a gomba.
Sou kénytelen volt megkapaszkodni a korlátban, hogy le ne essen, tekintete, mely most az öregen nyugszik egy kissé megrovó. De látszólag ezzel a csekélységgel nem törődik az, akinek szól. Csupán kedélyesen közli, hogy maradjanak csak nyugodtan, ő most úgy is beveszi magát a konyharészlegbe és készít valami harapnivalót. Mondván, hosszú lehetett az út és kisvártatva el is tűnik odabent, csak az erdőben is hallott dal foszlányai szűrődnek ki, vegyülve a kés vágó dobbanásaival, az általa elvágott harsanó zöldekkel és edények csengésével.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-18, 4:21 pm

*Csak később esik le, hogy mire is gondolt Sou a tanulságos kezdetű félmondattal. Én a sárkányokat nagy erejű lényeknek képzelem, akikkel szemben néhány fiatal lánynak vajmi kevés esélye lehet. Persze könnyen tévedhetek is ebben a kérdésben, de félő, hogy sosem tudjuk meg, vajon hogyan végződött a harc az erdő szélén.
Sou említést tesz a népéről épp a témával kapcsolatos magyarázatával kapcsolatban.
Közben én is arra nézek, amerre ő, de nem tudok rájönni, hogy mit is néz olyan kitartóan.*
- Nem nézlek gyávának, én sem szívesen szálltam volna szembe vele…
Az viszont furcsa számomra, hogy egy sárkány hogyan is tarthat a tűztől.
*Vallom meg őszintén a véleményem, mielőtt gondolkodnék. Igen, kevesebb most az önuralmam, de azt hiszem, ez érthető a történtek fényében.
Nem tudom nem meghallani a közeledő szárnysuhogást. A fehér sárkány hatalmas. Én nem látom másnak a nagy, tömpe fejét, mint a mellettem álló sárkány. Nekem ugyanúgy tiszteletet parancsoló, mint az övé és még véletlenül sem kerülnék szívesen a közelébe.
Ámulok, ahogy szemmel kisérem a landolását. Az a finomság, és kecsesség, ami mellett bármelyik kisméretű madár elbújhat, utánozhatatlan. Nem tudom elképzelni, hogyan csinálja, nincs más lehetőség, mint mágiával.
Csak bólintok, ahogy közli, hogy maradjunk kint, mert ételt készít.
Álmomban sem gondoltam volna, hogy lehetőségem lesz megkóstolni egy sárkány főztjét. Ez valahogy egészen különös számomra.
Kérdőn pillantok Soura, arcom megnyúlt a döbbenettől, pedig hát gondolhattam volna, hogy nem csak nyerset eszik, ha már a sárkány az imént beszélt nekem a sült zöldségekről.*

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-19, 11:17 am

Elkomorodik, de csak egy pillanatra. Hogyan is félhet egy sárkánya tűztől? Talán maga sem értené, annak ellenére, hogy benne nincs meg a képesség, hogy mágia nélkül akár egy szikrát is kipréseljen a torkából, nem mintha a jéggel nagyobb szerencséje lenne. Panaszra még sincs oka, mert a két veszélyes elem mellet neki megadatott a szél, ami talán elsőre nem is tűnik olyan veszedelmesnek, de értő kezek között, nem csak oltalmazó, vagy pusztító eszköz. Egy gondolat, mi még a forrásnál suhant át elméjén, a kígyókat megelőzve, elvenni a levegőt és addig szorítani a mellkasát .. Elkalandoztunk, Sou is elrévedt és a messzi képektől még messzebbiekhez tért meg.
- Ahhoz a történethez tartozik a félelmem, ami véget vetett békés világunknak odafent. – A minták sem marasztalták, hiszen régiek voltak, még akkor is, ha nem régiben szőtték, alighogy az anyag,a ruha kész lett. – Egy tűzsárkány borította lángokba az otthonomat, a családomat .. kevés emlékem van arról az estéről, de minden lobbanó láng azokat juttatja eszembe. Még, ha gyorsan el is tudom őket hessegetni. – Fura az a nyugodt mosoly, mi arcán ül, valahogy benne van minden és pontosan egészíti ki a zöld ékekben kavargó érzéseket. Öröm és bánat fura keverékét, oly sok mással vegyítve még. De meglepődik milyen könnyedén mondta ki, igen, kerülgette már nem is egyszer, ám sosem mondta el mire is emlékszik. Igaz, most is csak apró töredékét árulta el, ennek is ideje volt, talán gyakorlásnak is jó, hiszen az öreg kérdezni fog. Ez a tény komorítja újabb percekre el. Talán ez az oka, hogy ódzkodik az elkövetkező beszélgetéstől a krónikással, mert az öreg sárkány az, ami és hozzá tartozik, szinte elválaszthatatlanul, hogy tudni akar. S bár csak hírből ismeri, hogy módszerei néha tapintatlanok, ha tudása nem teljes és szomjazza még az ismeretlent. Hét év, sárkányszemmel elenyésző, de Sou számára nagyon hosszú és esélye sem volt, hogy rendesen megeméssze a dolgokat. S oly sok a talán.
Níbe röpte, érkezése és a konyhába való távozása sürgetőbbé tette benne a megnyugvás iránti szándékát. Ami sikerült is, miben nagy segítsége volt a felbukkanó kérdések tömkelege, mert ha ügyes, akkor kérdez és nem csak egyet, hanem töménytelen mennyiségűt és akkor elódázhatja a saját történetét. Azért fel is pillant, elsőre nem is igazán tudja hova tenni Marius pillantását. Vajon az öreg hatásos érkezése lepte meg, vagy más .. összerezzent, ahogy egy edény koppant a földön és sárkány nyelven érkezett is a morgós, zsörtölődés. Mire Sou nem tudott nem elmosolyodni, Níbe igazán sosem tudott káromkodni, valahogy megadta a módját a célzott, de ékes szavú sértéseknek. Nem tolmácsol, esetleg, ha kérdezik.
- Lehet .. – A félig behúzott ajtó felé pillant, aztán hangját kissé csitítva folytatja. - .. lehet zavarban van, miattad. Értem ezt a kapkodásra, de ha majd lesz valami illatbeli nyoma annak, amit készít, akkor jellemzem. De alapból nem kell tartanod egyik receptjétől sem, mérgező növényeket nem szoktunk fogyasztani.

Tárgy: Re: Elonar erdeje 2011-01-20, 10:48 pm

*Hirtelen érzem, hogy most érdemes figyelnem. Új dolgokat tudhatok meg a sárkány múltjából. Ez valami, érdemes figyelnem rá.
Figyelek is. Az elpusztult család, a lángok őt is emlékeztetik?
Engem még egyenlőre nem, bár kétségtelen, hogy a tűz már eszembe juttatta éjjel is a hajnali lángokat.
Meglepődök én is az edény csörömpölésére. Hangja alapján fémből van, így törni biztosan nem tört el, de a nyelv, amelyen utána az öreg megszólal, teljesen érthetetlen számomra.
Nem jó jel, ha van olyan beszéd, amin ők megértik egymást, de én nem értem őket.
Kissé mogorvábbá is válik a tekintetem, de nincs mit tenni.
Megszökni nem fogok, megszokni vagyok kénytelen.
Majdnem felnevetek.
Hogy miattam egy vén sárkány zavarba jönne? Kétlem.
Kérdés azonban, hogy ami a sárkányoknak nem mérgező, az egy embernek sem az-e.*
- Azért jobb lenne tudni, mi van benne, mivel nem vagyok benne biztos, hogy mindenre ugyanúgy reagál egy ember és egy sárkány….
*Jegyzem meg aggályaim halkan. Úgy tűnik, közben Sou valamerre másfelé kalandozik, legalábbis ami a ruhája matatását, a furcsa mosolyt illeti.
Nem tudhatom, mire gondol, és talán nem kellene aggódnom, de mégis azt teszem.
Az öreg neszezését hallgatom közben a házból. Storm épp visszatérőben van, őt is figyelem.
Még akkor tűnt el egy időre, amikor Níbe megérkezett.
Nem csoda, a landolás engem is lenyűgözött.
Aztán ismét kis időre Kitana jut eszembe. Reménykedek és győzködöm magam, hogy bármelyik pillanatban jöhet, hogy úrnője hívat.
El is mosolyodok. Úgy gondolok rá, mintha már eldöntött tény lenne, hogy ő jön…*

» Olassië erdeje