Városhatár

Nincs időm megszemlélni, hogy sikerült-e a tűzkörrel megóvni a velem lévők életet, de remélem, hogy igen. Ahogy a teleport sikerült, azonnal igyekszem magamra irányítani a sárkány figyelmét, ami biztosan nem szerencsés dolog, de most nem igazán van időm ezen agyalni, csak cselekedni, de azonnal, mert sejtésem szerint a kék gyík sem fog sokat totojázni.
Tudom, hogy a kövek nem nagyon tesznek benne kárt, de csak arra van szükségem, hogy felém forduljon, remélve, hogy a képébe kapott tűz kicsit meghátrálásra készteti, de tévedtem.
És ez majdnem az életembe kerül, csak a gyors reflexem mentenek meg és,……hogy azért hála az isteneknek, nem csak a tűzmágiában vagyok járatos, még ha azt is szeretem a legjobban.
Mire észbe kapok a dög szó szerint a földhöz dermesztett és hiába próbálok húzni magam köré is egy védőkört, egyszerűen mintha nem lenne elég ereje dacolni a lángoknak a faggyal.
Rémülten látom, ahogy meglendíti a farkát, de én a föld felé fordítom a tenyerem és az alattam lévő talaj olyan gyorsan emelkedik meg alattam, hogy szinte a levegőbe lök, ezzel remélve, hogy megtöröm a varázst és kikerülöm a halálos tarolást.
Nem igen tudom szabályozni hová esem, így egy romos fal mögött sikerül landolni, ahol jócskán szerzek vele zúzódásokat, azonban ez nem nagy ár, ha az életemről van szó.
Ha mindez sikerült, akkor ismét a lángoló lasszóhoz folyamodom, de most egy, az idők viszontagságait eddig is jól tűrő oszlophoz rögzítem a másik végét. Talán ezzel időt adva, hogy a katonák is neki essenek.

//Mese: Sárkánytánc//

Balál fedezékben volt az égi áldás elől éppúgy, mint a lent viaskodók elől. Megbújva látta, hogy a sebzett vörös sárkány végül nehézkes mozdulatokkal felemelkedik a földről a többi közé, de nem képes rendben tartani az iramot, így társai segítik eltávolodni a helytől, hol szenvedni kezdett.
A vadász most kivárni kényszerül, s meglehet, fáradt, tekintetével a környéket pásztázza s menne segíteni Shugának is, de nem igazán tud arra mozdulni.
~ Remélem, megoldod önfejűségnek nyoma se lesz.
Így viszont a közelben meglátja a kampós végű láncokat majdnem észrevétlenek a romok között, egy háznál. Hogy van e ott csapda, avagy a kampóknak mi a céljuk így, vagy van e személyzete, nem tudja.  Mindenesetre nála jobban kevesen találják el ezzel a szerkezettel röptében a sárkányokat. közelebbről jobban látja. Valószínűleg ugyanebből az irányból, amerről most jönnek lesznek előállíthatók.
Úgy gondolja, besegít, csak kússzon el oda!

// Mese: Sárkánytánc//

Az életem csak bonyolódik mióta itt vagyok pedig talán ha egy óra eltelt de szerintem kevesebb, most épp a seggem mentem egy örült emberi alakban lévő sárkánytól. Aki a kinti katonákon át jön felém, ami lássuk be nem jó mert még nem vagyok teljesen meggyógyulva, mire vágok fel épp hogy élek de a lényeg hogy utánam jön és nem a többi távolsági fegyverrel foglalkozik. Balált is elnyelte a föld, de ő legalább életben van és remélhetőleg katonák közt mert ha nem, nagyon megverem. Amint épp falat bontanák egy tűzgolyó majd lökéshullámok segítenek távozni az épületből, na persze nem azért hogy nekem jó legyen hanem azért hogy kinyírjon. Mindegy a védelmem kész a fájdalmat perpill nem érzem a gyógyító varázs működik a másikam meg valahol a pokolban pihen mert elégé eltűnt. Szembe fordulok a lukkal amit ütöttem, mázlimra mert a merénylő is épp lesújtani készül rám. Na nem.
-Ugye nem gondoltad hogy csak úgy leszúrsz mint a gyógyítót?- Teszem fel neki a kérdést miközben két kézzel hárítom a csapását. A kard a kezemben megremeg, jelezve hogy koránt sem vagyok toppon szóval csak óvatosan. A kardját lefele csúsztatom, és igyekszem pofán vágni vagy legalábbis hátrálásra késztetni. És ha legalább egy kicsit vissza lépett alulról felfele vágok felé. Mondjuk ha nem akkor is csak lényegesen kisebb erővel.

//Mese: Sárkánytánc //

A gyors helyzetfelismerés ment csak meg attól, hogy a sárkány ne húzhasson még egy strigulát az áldozatainak számáról, bár eléggé megdobogtatta a szívem, amikor a tűzvarázslatom elhamvadt az ő mágiáján.
Mindenesetre nagyon reméltem, hogy nem csak ebben fogok csalódást okozni a dögnek, mert szándékomban állt még neki is és társainak is megkeseríteni az életét.
Nagyon reméltem, hogy azért mágiám még kitart egy darabig és okulva a majdnem rosszul elsült első megbéklyózási kísérletemből, most időben rögzítem a tűzlasszó másik végét, hogy a sárkány ne tudja azt elrántani, akármennyire is szabadulni akarna tőle.
És milyen jól számítottam! De az oszlop hála az Isteneknek kitart, így a bőrszárnyú nem menekszik és a katonák egyre jobban megközelítve próbálják egyrészt a földön tartani, másrészt kioltani az életét.
Persze ez nem olyan egyszerű és sokan az elsők között áldozatul is esnek a dühödt vergődésének.
Mivel már tapasztaltam, hogy mágiám nem mindig célravezető egy ilyen lény ellen bevetni, na meg pazarolni sem kívánnám, így egyelőre megelégszem a lasszóval, ami kitartóan fogva tartja, jeges tüze meg visszatart, hogy túlságosan a közelébe merészkedjek. Míg a megoldáson töröm a fejem és kicsit előrébb araszolok, meglátom az egyik fegyvert, melyet a katonák a sárkányok ellen rejtettek el és most elárvultan mered az ég felé.
A kihegyezett karó, mely lövésre készen áll, biztosan hatásos lenne a kék sárkány ellen, csak jól kéne célozni vele. Azonnal odaküzdöm magam a fegyverhez, miközben nem messze tőlem hatalmas robajjal dől le egy épület egy másik sárkányra.
Az ott küzdő zöldmágusra villan a tekintetem elismerően, amikor megáll a mágiájától vergődő lény mellett, majd intek neki. Remélem, hogy marad és kiegészítve egymást újabb áldozatokat szedhetünk.
Egyelőre a karót kilövő fegyvert igyekszem a földön szabadulni akaró kék sárkányra irányítani, aztán, ha már úgy látom megfelelően célra tart, rácsapok a kioldó szerkezetre.
- Ez akadjon meg a torkodon!

//Mese- Sárkánytánc//

Mia megrökönyödve látja, hogy felégett és leomlott a környék. Semmi sem olyan, mint volt, amikor a vélt biztonságba vonult Aldoval. A ház, aminek a pincéjéből felmászott, szinte teljesen ráomlott a pincére és az alagsorra. Mindenesetre körülnéz és jól megjegyzi magának a helyet, nem kerül semmibe. Később könnyebben rátalálhat a vörösköpenyes mágusra, reméli, hogy addig nem tér annyira magához, hogy kiszabadítsa magát.
A sárkányok támadása elől megugrik, majd rohanva, bújva egy már rég leomlott ház fala mellett keres menedéket, búvóhelyként leül és nekidől, mert a nagy kardot alig bírja vonszolni.
~ Mi a csuda, sose gondoltam volna, hogy ez ilyen nehéz! Bonyolult lehet lemetszeni vele egy sárkányfejet.~
Fúj egyet, aztán a sárkányok közeli röpte miatt a falak mentén meglapulva igyekszik egy több házból és nagyobb ép falakból álló területre, ahol vélhetően jobban elbújhat majd a tűzokádók elől, míg kitalálja, mit csináljon, Mert ezzel a hatalmas karddal vívni biztosan nem fog. Igaz, szaladni sem, az egyensúlyából is meg-megbillenti, a hátára tette, hogy könnyebben boldoguljon vele. Mégsem akarja letenni, valami azt súgja, szükség lehet még rá.
A sokadik romfalnál aztán meglát egy félig szeparált helyet, ez lesz talán, ahol kitalálhatja, merre tovább! A laposra gyalult épület még áll, ablakai növények közül ásítanak sötéten és üresen, mint az élőholtak szemei. Mia megborzong a gondolattól. A környező házak egy udvart, vagy teret vesznek félig-meddig körbe, ajvé, onnan a sok növény, hát ott talán keresztül rohan és be az egyik épületbe.
Ám semeddig nem jut. Lába megbicsaklik, ahogy megbillen a kicsi testét a hatalmas self súlya oldalra húzza és bucskázva terül el egy gödör alján. De nem, meg sem áll, nem gödör az, hanem egész komoly mélyedés, egy nagy üreg, amit hogy nem vett észre?
Mire az aljára gurul, odalent méretes karók felállítva, hegyükkel felfelé, teteje pedig beborítva mindenfélével, deszkákkal, palával, zölddel.
~ Sárkánycsapda!~
Ám ahol csapda van, ott eszköz is kell, hogy legyen, ami lehozza a sárkányokat a levegőből, hiszen odafent kevésbé tudja az ember megölni őket és harcolni ellenük.
A lány majdnem elsírja magát, úgy fájnak a csontjai, a háta, a dereka, a válla, a feneke. Most érzi csak, hogy mennyire lehorzsolta a bőrét a szellőzőben.
Feltápászkodik, de ehhez a Selfet le kell vennie, és utána veheti magához. ~ Micsoda kard vagy!~ kiáltja.
Nagy nehezen kikászálódik a gödörből, ismét hátára teszi a selfet. Csak azért se fog ki rajta!
A szemközti falhoz lapul az erősödő, ijesztő csatazajban. Végignéz magán, ruhája elszakadt, több helyen rongyos, selyem alsóruhája kilátszik alóla.Összeszorítja a szemét, majd kinyitja, össze kell szednie magát.
Végül nyel egy nagyot és kémlelni kezdi az épületeket, vajon mit nem látott meg? Hova rejtették a fegyvert, mi lehozza ezeket a levegőakrobatákat a gödörbe?

Az élet egyre bonyolultabbá válik hisz ismét egy remek és ismerős varázslat érkezik felém sőt körbe is ölel. De hála a nagy eszemnek csak a széle ér el, igaz az eddigiek mellett az is elég fájdalmas. A villám hatása ugyan elenyészett de lassan a fizikai pajzsom is az enyészeté lesz ahogy a villám varázs megérintette sejtettem hogy elkezd leperegni rólam. Viszont jól szerepelt és én tovább harcolhatok a merénylővel, aki egy kicsit se beszédes, no mindegy akkor nézzük ezzel mit kezd.
Explosio sabbulus- a varázslat nem épp pusztító viszont robbanó kavicsok szegélyezik útját terelik el figyelmét rólam, remélhetőleg elhiszi hogy egy erős támadás előszele, és egy lendületes rohammal igyekszem felnyársalni vagy legalább is földre vinni amelyik sikerül. Amilyen pechem nekem mostanában van szeretném végre kinyírni a felvillanyozó barátomat. Remélhetőleg betalálok hisz másra nincs időnk hisz a sárkányok újabb rohamra készülnek.

// Mese: Sárkánytánc// Kilépek a szálláshelyemül szolgáló viskóból, elf létemre húzós este volt, de a zaj felébresztett. Valami csata zajlik odakint? Valami városféle van nem messze, a zaj mintha onnan jönne.  A valószínűleg valami erdő lakó kunyhójából kinézve a kép amit nem vártam volna meglep. Vagy a fejemben még a tegnapi mézbor dolgozik?
Amint kiléptem  rám tör a felismerés hogy ez biza nem másnap és nemmás dolgok játszanak velem, kardot rántva a városfal felé veszem utam. Keresem a csata központját, próbálom a repülő rémségek és a földön lévő rémségek közt azt a helyet megtalálni ahol hasznom van. Újabb reggel, újabb harc, ez kell nekem, a véremben van...

//Mese: Sárkánytánc//

Futtában szeme sarkából mintha hívó jelet érzékelne, kardját szertartásosan maga mellett tartva a jelző forrása felé indul. Futás közben felméri mi várhat rá, sárkányok? Hát valahogy meg kell halni, ha mégsem akkor busás jutalom ütheti a markát... egy sárkányt legyőzni, ha másért nem ezért érdemes élni.

Kardját szorosabban fogja, lélegzetre figyel, most kitörhet az árnyékból.

... azért pár szót jó lenne váltani azzal a figurával...

Orrában ismerős szag terjed, mintha Balál szagát érezné, az eltéveszthetetlen szag csak méginkább arra sarkalja hogy vegye ki a részét a harcból. Lehet nem a legjobb illat de a harc szaga, és régről ismerős.

Mia meglepetve találkozik össze a látó mágussal.
-Nahát! Te itt? Hát életben vagy? -Majd rövid valódi bemutatkozás következik.
Igyekszik nem tudomást venni a sajá szakadt ruházatáról, de körbetekintve a katonákon és a máguson, rajtuk is sok korom és kosz látható.
Balál az egyetlen, akinek nyersen őszinte a pillantása és nem olyan, aki zavartatja magát. ~ Mégis jó ez a rejtek! ~
Hamar megmutatják, mi van itt elrejtve.
Mia majdnem a saját bőrén tapasztalta meg a gödröt a karókkal, elégedett a sárkánycsapdával.
- Igazából azt nem tudom, mikor és hogyan irányithatják ezt rájuk,hogy leessenek a csapdába? De bizonyára hatékony- mondja elismerően, nincs a kérdésében szkepticizmus.
Sápadt kicsi kezével a dulakodás közben Aldo által leszakított ruhát igazgatja a vállára, és leteszi a hatalmas selfet maga mellé, mert csak húzza a vállát. Miközben gondolatai a tovasuhanó sárkányok körül járnak.
- Nos, azért klassz volna egy kis előrejelzés, nem gondolod, Balál?

// Sárkánytánc- Mia //

Érdekes a felépitmény, de a csapdát csak sejti, hol lehet. A nemes hölgy váratlan megjelenéséig, kit katonák kísérnek oda hozzájuk, nem foglalkoztatja Shuga és Aldo. De lám, a nő, ki Mia Ruton nagyasszonynak nevezi magát, elég rossz bőrben van, s meglehetősen zaklatottnak látszik. Összehúzott szemekkel méregeti végig, tetőtől talpig.
- Hol hagytad Aldot? Ugye ő vigyázott rád? Megtaláltad a pincét?
Aztán ahogyan a vadász eszközöket elnézi, hamar rájön, higy pontosan tudják irányítani és nélküle is rájönnek, mikor célszerű bevetni az újra átvonuló sákányok ellen, s azt is, melyikre érdemes célozni. Felkészültnek latszanak.
- Meglehet, hogy Shugának nagyobb szüksége van rám. Vissza kell mennem oda! Van egy ...megérzésem! Egy biztos, hogy te és Shuga életveszélyben vagytok a sárkányok nélkül is, míg ez az Aldo maradványlény szabadon császkál. Nem, ne mondj semmit! Nincs most más előrejelzésem ,csak hogy iparkodnom kell,mert megint visszajönnek!!! Tudom Aldoval nagyon nincs rendben valami. Inkább ezt a kardot mutasd...ismerős! Igen, ez is sejteti velem, hogy együtt voltatok. Aldo életben van még?
Azzal felemeli a földről, ahova a nő tette le, bizton a nagy sulya miatt. Megvizsgálja a pengéjét, nincs nyoma friss vérnek rajta.

//Mese: Sárkánytánc - Balál //

Balál láthatóan mit se törődik a jövendőmondással. Fáradtnak tűnik,talán ez az oka, hogy esetleg nem is működnek a látomásai. Pedig Mia bármit megadna értük a harcok során. De lesz erre még lehetőség.
Mígnem olyasmiket mond, ami elbizonytalanítja a lányt, hogy mégis éli a látásait. Hogy Aldoval volt s veszélyben vannak Shuval, meg hogy Aldo egyfajta csökevény vagy maradéklény volna...A  lelke, a szelleme valóban olyan, mint egy zombi... Ettől a gondolattól elszörnyed, undorodik mindentől, ami élőholtakkal kapcsolatos, kivéve az éjszaka gyermekeit.  Aldoban szikrája lehet csak mélyen, annak a férfinek, akit ismert, az a szikra is legalább kétfelé hasadt.
Valahogy a csökevény Aldo természete ezen felül valami egész mas szemszögből is megriasztja őt...mélyen a valaha volt máguslányt...De nincs ideje belegondolni bűbájos örökségébe. Csak végig borsódzik a háta, míg Balál már a nagy kardot nézegeti. Jól áll a nagy erős kézben, markolata belesimul a hatalmas tenyerekbe. Kell egy ilyen magas, vállas mágus a kezelésehez.
-Vidd csak Balál! Vedd hasznát! Ígérd meg, hogy nem hagyod ki a lehetőséget, ha kettémetszhetsz vele egy gerincet! Aldora visszatérve, nem tudott bántani. Valami elfonnyasztotta az agyát Evolyranban. Szerintem lélekölők és lélekölelők vannak a dolog mögött. De nem fejezték be valamiért....a zombijukat. Aldo megszökhetett a fogságukból. És aztán a maradék elméje darabokba hullt. Legalább kétfele...Sajnálom...ha jól értettem a valamikori baratod volt. Nos nekem meg az elso szerelmem...Otthagytam a pincében megkötözve a fegyverei nélkül. De most menj!- Tuszkolta az ajtó felé egy kulacsbam vizet nyomva a kezébe.- Ne késlekedj! És...mond meg Shugának, én üzenem, hogy győznie kell! Háha erőt adok neki.

~ Okos vagy! Nem mehetsz oda, mert csak megkavarnád életed férfiait!!! Nincs szükséged erre!~
Ó, bár el tudná hallgattatni magát!

// Sárkánytánc-mese //

Balálnak nem sok ideig kell gondolkodnia. Mia a kezébe nyom egy kulacsot és kituszkolja a bejáraton, amin jött.
Hamarosan felveszi az irányt, amerről érkezett. A selfet is a hátára veti a többi holmija mellé,tényleg jól jön ez még  tán' sárkány nyakat metszeni, ahogy a lány fogalmazott. Mosolyogna a gondolatra, de nem jókedvéből szállt be a harcba.
A romokon átvezető útja közben elgondolkodtatják Ruton asszony szavai. Akárhogyis van, Aldo nagy bajba került. Már nem az a hóhányó, akinek megismerte. Vajon lesz-e még valaha az Hófehér, aki egykor volt? Vajon létezik-e hatalom, ami újra összerakhatná a személyiségét és ami fontosabb, visszaadhatná a lelkét? S vajon lenne benne törekvés, hogy alá vesse magát egy ilyen akciónak?
A sárkányok közben tovaszálltak, s tudta, sietnie kell fedezékbe. Maga mögött hagyta ezeket a gondolatokat barátjáról.
Oda igyekezett ahol a barnaköpenyest hagyta. A harc hangjai nem hagyták cserben, így biztosan nem téveszt irányt.

Nem tudom, hogy vajon mennyi ideig képes a tüzes pányvám kitartani, vagy, hogy a katonák igyekezete és lehetősége mikor fogy el, azzal, hogy a földön tartsák, vagy még azelőtt megöljék, mielőtt szabadulási őrjöngésében le nem tarolna mindenkit.
Viszont nem is akarom elszalasztani az alkalmat, hogy végezhessünk legalább eggyel, ha már ennyit küzdöttünk vele.
Erre nyújt alkalmat az a fegyver, amit a vélettlen a szemem elé hoz és, ami talán alkalmas rá, hogy kioltsa ennek a szárnya jószágnak az életét, még ha nem is olyan látványosan és kreatívan, ahogy a zöldköpenyes mágus elbánt a másikkal, de legalább annyira hatékonyan.
A kötelek, láncok annyit segítenek a dolgon, hogy túl sok mozgásteret nem adnak a sárkánynak, így ha be tudom célozni a hasát, ahol, mint minden lénynek általában védtelenebb a teste, akkor a karó súlyos, akár halálos sebet is ejthet rajta.
Így igaz, hogy van egy fegyverem, amivel kárt tehetek a sárkányban, de mégis mágiához kell folyamodnom, hogy használhassam is, hiszen, úgy, ahogy van nem tudom használni, el kell forgatnom, ehhez pedig a jelenlegi rögzítését fel kell oldanom és máshol rögzítenem. Kövek és föld segítségével megoldom, aztán elindítom útjára a méretes, kihegyezett karót, hogy véget vessek a sárkány életének, de legalábbis olyan súlyosan megsebezzem, hogy a katonk már végezhessenek vele.
Közben a szemem sarkából látom, hogy a zöldköpenyes mágus mellettem tűnik fel és kíváncsian nézi az ellenségünket.
- Van még valami a tarsolyodban? Elkélne a segítség, ha összefogunk, akkor leszedhetünk még párat. – biccentek a férfi felé. – Ha máshol is megleljük az elrejtett fegyvereket, akkor a mágiánkat sem kell végsőkig kimeríteni.
És nem árt igyekezni, mert ezekből a dögökből van még elég fenn az égen és úgy hallom ismét közelednek.

A hívó jelzés felé futva, Balál szagával az orrában hallja hogy valami Shugát kéne megtalálnia, akiről azt se tudja ki, de fut a többiekkel. Közben valami fura hatalmas fegyverrel levadásznak pár fenevadat, érzékelésének és gyorsaságának köszönhetően Akirtepnek épp sikerül félrehajolnia előbb valami kőeső, később egy lezuhanó sárkány elől. Balált veszi észre elég távol magától, valamilyen hatalmas vassal a hátán. Az őt hívó Aldó nevűtől amit csak épp röptében tudott meg, Balál felé veszi az irányt. Próbál a romok és és a testek közt mihamarabb felé törni, végre ő hátha felvilágosítja mibe is cseppent. A helyzet elég komolynak tűnik de lassan körvonalazódik a fejében ki kivel is van. A nyílt harc távol áll tőle, csapatban ritkán dolgozik, de ezt is meg kell oldani valahogy...

// Sárkánytánc//
A támadásaimat kivédte majd egy lökéssel döntött volna fel de inkább ugrottam és felfeküdtem a varázslat keltette hullámra és egy bukfenccel érkeztem meg. Mielőtt fordultam volna, egy varázslattal kedveskedtem neki remélem belepusztul végre.
-Saxum stis
És lépésből fordulok a támadóm felé, remélem belehalt ha nem akkor egy alulról felfele mért csapással igyekszem kettévágni a sárkányt. És bőszen imádkozom hogy Balál ne engem keressen mert rá egyelőre nem tudok figyelni az egyéb elfoglaltságaim miatt.

Sosem volt szerencsém lőni egy ilyen szerkezettel, ráadásul még nem is a rendeltetésének megfelelően használtam, így igazán elégedett lehettem, amikor láttam, hogy a karó, melyet egy sárkányra méreteztek, eltalálja a lent őrjöngve csapkolódó kéket és az ordítása és kiömlő vére is bizonyíték volt rá, hogy súlyos sebet okozott neki.
- Nekem mondod? – húzom el a szám a másik mágus megjegyzésére. – Azt hittem sosem sikerül komolyabban megsebeznem és előbb dőlök ki, mint ő.
A zöldköpenyes ezek után átnyújt egy marék olyan magot, mint amit a háta mögött még épp döglődő szárnyasnál és amit, hálás tekintettel veszek el tőle.
- Láttam és irigykedtem is. – vigyorogtam rá – memorizálva közben a bűvigét is - abban a kis szünetben, amit a sárkányok hagytak nekünk. – Azt hittem több idő lesz míg ideérnek, akkor én is jobban átgondoltam volna a taktikám és feltérképezhettem volna a rejtett fegyverek helyét is. De hát, azzal gazdálkodjunk, amin van, nem igaz? – tettem egyik mély zsebeim egyikébe a magokat. – Blade…….. – rázom meg a kezét, amihez első legyőzött sárkányom halálhörgése szolgáltat aláfestő zenét. – Ismersz más helyeket, ahol ezek ellen vannak elrejtve fegyverek? – kérdezem új társam.
De, ha van a közelben olyan működő ballista, akkor ott meg is torpanok.
- Próbáljuk megtartani, amíg lehet, ha ismét tömegben támadnak, ez is le tud hozni belőlük párat, ha megakadályozzuk a felégetését.

// Sárkánytánc- Ám legyen Aldo. Adok egy kis emlekeztetőt, hátha eszedbe jut végre, hogy Balál bátyóval nem lehet így bánni büntetlenül...//

Ösztönei a dzsungelben töltött vadász évek alatt bizony kifinomultak, érzékszervei rendkívül élesek. Enélkül aligha volna igazán sikeres a vadak ellen.
Már hosszú percek óta aképp szedte a lábát, hogy hátra ne nézzen, az őt követő alak gyanút se fogjon, hogy tud róla. Az alakot váltott merénylőt sejti a háta mögött,kinek társát megölte, annak pedig kifinomult érzékei vannak. Egy megfelelő hely kell, ahol megtréfálhatja, de ha lehet gyorsan szedi a lábát, mert közben a sárkányok megfordultak, és visszafelé tartanak.
Egészen az utolsó sarokig, minek romjai takarták Shugát, biztos a merénylőben, de éppen szemközt van a barnával.
Akkor talán van annyi szerencséje, hogy nem sárkány az illető, de akkor kiféle? A halk neszeiből pedig a nyomát követő testesebb jószág Ruton asszonynál... Pedig még őrá gondolna.
Ideje megnézze magának, de a beste meglapult valami oszlopnál a kanyarulatban... Node sebaj!
Az ég akkor elsötétült.
Mikor végre elérhetné a másik, s vetődik is Balálra, az a romház tátongó kapujában épp csak egy kicsit ugrik meg, mint akit a ragadozó üldöz. Lássuk csak, hogyan lesz az üldözőből űzött! Balál nem esik el, hiszen elkerüli az árnyék lendületét, megelőzi annyira, hogy a kapun belül a tört tartógerendára felugorhasson a félhomályban, miközben a másik gond nélküli landolásának lehet tanuja a poros kövön, vagy amaz esetleg nehézkesen meginogva állva maradhat.
Balál sokat nem lát a homályban, csak a vörös köpeny suhanását maga alatt.
~ Aldo?~
De addig a masodpercig, mig az immár felemelkedő alakot látja, csendben marad lógva. Majd fentről a bakancsos lábait lendíti maga elé, egyenesen az alak feje felé. Ha sikerül, ő bizony telibe kapja az eszmélő alakot, úgy ugrik rá. Ha nem is fejbe rugja, a mellkasát, hátát, vállát találva el, s szerencsével átkulcsolja, esetleg a földre rántja az amúgy meglepett alakot.
Ha így, ha úgy, el se kapja, jobb egyenest indít felé, ha védi, akkor újabb meglepetésként ismerős, jóval erősebb bal horog akadhat az állába, hiszen Balál balja a jobb.
- Hát kiszabadultál Aldo barátom?