Városhatár

//Sárkánytánc Köszi hogy beengedtetek.  //

Mia alig hallhatoan zsörtölődik éppen, morgolódásának egy része nem is szól  mindenkinek, hiszen az ő vágyait meg a félelmét ne vizsgálgassa csak úgy egy jöttment világcsavargó, amilyen Shuga. Csak ne mustrálgassa vagy mérlegelje, hogy ő éppen kire s hogy pillant! Ó igen, a világcsavargásrál rendkívüli tapasztalatai lettek mostanában, de mivel ő útaaításokat követve járja az országot, hát feljogosítva érzi magát, hogy a barna mágust kiossza. Ám az furcsamód nem ellenséges, hanem elfogadó, mint ki jól ismeri az embereket s tudja, hogy mennyi a kettős érzelem lehetősége bennük. Ahogyan Mia sem bánja a démoni énjét se Aldo kettészakadt szellemét. Ettől ők még ugyanazok...s ha jól körülnézünk, a hebrencs másnapos sötét elf, vagy a magát vadásznak tarto lövész, ki jós, sőt ő maga is sok oldalú, s tudja hogy könnyen szétszakadna a mannahoni varazslólányra és a lanuriai varázstalan nagyasszonyra. A sárkánylovag és sárkányok átka magusainak, ki tudja, hol lenne nagyobb hasznuk mellette. Lanuriában, vagy Manbahonban? Belegondolva Shuga már rég bizonyított s melléállt a legsötétebb időkben, de mégsíncs joga így korholni őt!
Mia szemét összehúzza, mikor a fehér mágus szól, majd hagyja Balállal tárgyalni, hiszen mit sem tud a mágusok tervéről. Ám amikor őt mustrálgatja, méregeti s a személye ellen emel kifogást a csapatban, Miában immár a felgyűlő feszültség kirobban és haragosan toppantva a lábával, teljesen kiszakad Aldo bűvköréből s a másik fehérség elé áll. A férfi nincs oly magas, mint Mia mágus baratai, mégis a kicsi lánynak fel kell szegnie az állát, hogy közvetlen közelről az idegen szemébe fúrja dühös tekintetét.
- Hogy mondtad? Méghogy nem való vagyok a harcos varázslók közé? Vagy netán arra célzol, hogy nem való vagyok a sárkányok elleni csatába?
Őzikeszeme vad szikrákat lövel a gyógyító felé.
- Ugyanúgy nincs jogod megítélni engem, vagy a gyengeségeimet látatlanban, mint ezek közül az urak közül bárkinek!
Egy lépést hátrébb lépve immár halkabban folytatta:
- Tudd meg, hogy Lanuriába érkezésemkor kalóz haramiák akartak eladni rabszolgának s én egy életre megleckéztettem a vezérüket. Ezt a vörösköpenyest itt néhány órája egyedül fegyvereztem le, amikor rám tört, magam tettem ártalmatlanná jó időre egy pincében és adtam át a selfjét Balálnak.
Nagyot fújva folytatta a gondolatát, hogy megvédje jogait:
- Amikor idejöttünk a sebesültjeiteket ápoltam s kötöztem, mit háborús katonai táborokban tanultam a szigeteken. A katonáitokat bíztattam és velük együtt, értük imádkoztam fennhangon, hogy összeszedjék embereitek a maradék erejüket. S ami a fő: nálamnál több sárkányt a lanuriai háború előtt kevés vénség láthatott. Én viszont az ezeréves háborúban nőttem fel Mannahonban, ahol is atyám a legnagyobb sárkányölő. Többet tudok róluk, mint bármelyikőtök! Jól tudom hogy a halandóik porrá lesznek, mint egyszer a mi testünk. Jól tudom, hogy csont és hús és vér és varázslat mindegyik, mint mi magunk! És jól tudom, hogy éreznek: haragosak, bánatosak, vagy éppen szeretnek, féltenek és félnek! Mint mi magunk! Jól tudom, hogy legyőzhetőek, teli gyarló gyengeségekkel... Akkor most mond, hogy nincs ugyanannyi, vagy akár több jogom itt lenni és segíteni visszaverni ezt a sereget a Középvidékről?
Tagoltan fejezte be:
- A nevem pedig jegyezd meg jól Sohajar! Mert hallani fogsz még rólam: Mia Ruton vagyok. A Mannahon szigetek második családjának első sarja. Gijon Degal de Anatorra császár személyes jóbarátja. A vailani Hivatal küldötte. A hivatalos megszólításom pedig Ruton nagyasszony! Ha valami gondod van velem, ne célozgass, hanem nekem add elő a szemembe nézve!
Azzal Balál mellé áll, jelezve, hogy a csapatához tartozik.
-Természetesen veled tartok a pokolba is Balál!
Azzal csendben figyelte végig az eseményeket és nézte, hogy Sohajar odébbáll.

//Mese: Sárkánytánc//

*A többiek szóváltása egész hidegen hagyja, míg fel nem tűnik a fehér mágus. S bár az sem mond sok újdonságot, de Miából kivált egyféle reakciót. Ezen elmosolyodik. Igaz, mikor Mia elkezd azzal hencegni, hogy lefegyverezte és ártalmatlanná tette mágusunkat, kissé lehervasztja a mosolyát.
Mia határozottan helyet foglal Balál mellett, s meglehet Aldonak már elege van e kis csapatból, de a selje meg maga Mia személye arra ösztönzi, hogy melléjük álljon.*
- Csak nincs honvágyad, Mia?

Balál csendesen bólint a fehér mágus szavaira, majd Mia felé. Azonnali döntésért fordul társaihoz. Nekik kell dönteniük a saját sorsuk felől, ha belemerülnek a központi csatába, akkor is nagy veszélyben vannak, ha az egyeztetett külön akciójukat folytatják, akkor is, sőt egyik is, másik is meglehet, hogy kész öngyilkosság.
Balál a tudtukra adja még egyszer nyomatékosítva a meglátását:
- Én továbbra is úgy látom, hogy esélyünk lehet a megtépázott sárkányhad ellen, ha szét tudnánk húzni a seregüket. Erre minimum megfelelő volna, megtenni amit terveztünk. Nos, ki mit mond: maradjunk és álljunk Sohajarral itt csatasorba, vagy késlekedés nélkül induljunk utunkra, ahogy megbeszéltük? Én az utóbbira szavazok!-Emeli balját a magasba. No igen, Aldora is rápillant, hogy tudja, neki is van szavazati joga.

Kieresztette a mérgét, már semmi sem idegesíti más, mint a füst, az égett holtestek szaga. A két szeretett férfitől próbál kicsit elkülönülni, ám amikor Aldo melléje áll, mintha érzelmet vélne felfedezni a férfiben, talán együttérzést. Nem kombinál, ahogy szokott, ahhoz most fáradt, de átfut az agyán, hogy Aldo sem e világ szülötte, hiszen álomfalvi. Életének nagy részét pedig a szép Evolyranban élte le, mindkettő távoli föld. Hangja önkéntelenül elcsuklik kicsit, amint válaszol szavaira:
- Sosem gondoltam így erre Aldo. bár...- néz a kedves csokoládé szemekbe-, inkább csak nem akartam...de most, igen...Tudom, te megérted ezt. És neked? Sokszor van honvágyad, ugye? Mesélj nekem még Álomfalváról!- Fordul szembe a fiúval, hogy végleg megadja magát elfojtott érzelmeinek. Szép ívű szemöldöke magasra szökken, szemében meghatottság gyűjt íriszén megtörő fényt.
Balálnakválaszul ő is bólint, pillantását azonban továbbra is Aldoéba fűzi:
- Nem ismerem a terveteket, de benne vagyok! Útközben elmondanád, Aldo?

//Mese: Sárkánytánc -Mia és a többiek//

~Mi??~
*Mia válasza egészen meglepi. Ő az imént említett pokolra értette Mia honvágyát, de a nő válasza lelke mélyéből érkezett. Amikor Mia szembe fordul vele, gyöngéden megsimítja karját. Aztán beszél Álomfalváról egy keveset.*
- Álomfalva volt az első település, ahol rövid ideig nyugtom lehetett a fekete lovagoktól. Persze valamit valamiért. Nem mondom, hogy nem voltak nagyobb bajkeverők nálam, vámpírok, vérfarkasok, és még sokan mások, de anno én sem azért érkeztem, hogy békét hozzak nekik...Egy úgynevezett Klánok házában laktam sokáig, míg meg nem ismertem Glorient...
*Csupán szemein lehetett látni, hogy valami megzavarta. Pupillái kitágultak. Meglepődött önmagán. Már nem tudott érzelmeket kapcsolni a névhez. Csupán emlékeket. Idővel meg azok is elsilányulnak majd.
Közben Balál valami szavazást indít. Aldo csak vállant von, mintha azt mondaná, "csináljatok amit akartok", majd ismerteti Miával a tervet.*
- Tudod, mindenkinek vannak tervei. Az enyém éppenséggel az, hogy visszaszerezzem a selfemet, aztán elragadva téged, eltűnni a láthatáron. Bár őszintén még nem tudom, mit fogunk veled kezdeni, de majd eldől az is. Hehe...
*Közben a csapat indulásra készen meg is teszi az első lépéseket a megszavazott irányba. Aldo kissé lassítva, úgy veszi fel pozicióját, hogy senki ne legyen a háta mögött, majd egy óvatlan pillanatban megszorítja az amúgy is mellette haladó Mia kezét és magához rántva őt, másik karjával a nyakát szorítja meg.*
- Kezdetnek segíthetsz visszaszerezni a kardot. Meglátod, hálás leszek majd érte.
*Meglehet rögtön észreveszik a többiek, hogy az előbb elhangzott kis fantáziáját éppen most akarja életbe léptetni, de ha akadályozni kívánják, nagyon kell vigyázzanak, mert mágusunk Miát pajzsként maga előtt tartva védekezik az ártó szándékú közbelépések ellen.*
- Na és most jól figyeljetek! Balál! Te leteszed a selfet a földre majd a többiekkel szépen megfordultok és elsétáltok 200 métert egyenesen. Ha bármelyikőtök bármivel is próbálkozik azalatt, nyomban eltöröm a lány nyakát! Amint megtetteték amire kértelek, megfordulhattok, vissza is térhettek akár ide, talán találtok valamit, talán nem....Na, mozogjatok vagy Mia meghal! Háromig számolok!

Aldo keveri a kártyáit Mia válasza döbbenetként hasított át tudatán, de gyorsan tervez és cselekszik.
- Na és most jól figyeljetek! Balál! Te leteszed a selfet a földre majd a többiekkel szépen megfordultok és elsétáltok 200 métert egyenesen. Ha bármelyikőtök bármivel is próbálkozik azalatt, nyomban eltöröm a lány nyakát! Amint megtettétek amire kértelek, megfordulhattok, vissza is térhettek akár ide, talán találtok valamit, talán nem....Na, mozogjatok vagy Mia meghal! Háromig számolok!
-Egy-szólalok meg hangosan, érdeklődve nézek Aldóra.
-Kettő-jegyzem meg felébredve. Mire kiejtem a hármat Aldo és Mia nyakig sűjed egy szavak nélkűl aktivált mocsár varázsba ami megszilárdúl mire Mia kicsi nyakát szorongatná.
-És három-Gugolok le kedvenc párosomhoz. Aldo orrát megfricskázom és finoman kihúzom kezeiből Miát egy személyére szabott kis varázzsal.
-A hibát ott vétetted hogy időt adtál, rühellem ha zsarolnak, azt még jobban hogy Miát használod pajzsnak. Csak hogy tudd a drága kardodat egy sárkánynak adom hogy csináljon belőle levél nehezéket, mert neked nem lesz rá szükséged soha többé. Ha még egyszer Miát fenyegeted. Balál kérem azt a vackot, szúrd le mellé a földbe és takarodjon nincs időm arra hogy szöszi lelki bajait abajgassam. Mia édes kis bogaram te meg kerüld ki ezt a flúgost amíg harap. Aldo válasz önként jössz velünk vagy tűnj el a fenébe. Nekem nincs bajom veled még de még egy húzás és sárkány eledel leszel.

Miaban meghül a vér. Ez volt a legrosszabb dolog,mit Aldo tehetett vele, hogy kihasznalja a gyengesegét es megint a nyakát szorítja meg.
Elsötétül vele a világ, mintha a föld mélyén járna. Érzi, látja mindazokat a lényeket, mik odalent tanyáznak a biztonságos melegben, mikhez nem ért el eddig ártó igézet. Az apró lények mozgásba lendülnek, mintha óvni akarnák a rémült, fiatal boszorkányt.
Ám a következő csapást Shuga méri a vörös mágusra és már ki is szabadítja a lányt.
Aldo érezheti, ahogy a földben lakozó apró férgek és rovarok utat törnek maguknak felé, a talajban és megcélozzák a védtelen testét odalent.
- Tanuld meg végre! Nem tehetsz velem azt, amit akarsz Aldo Barras! -Kiáltja el magát és Shuga erős karjából szabadulva egyszerűen letérdel a szőke fiú képes feléhez és megharapja az orrát mérgében.

// Bocs a KM-től, ha netán nevetőgörcsöt kapnál és állóképességet kellene dobnod magadnak,hogy írni tudj! //

// Sárkánytánc//
Mikor végre úgy tűnik, elindulnak, hogy véghez vigyék a tervüket, együtt, akkor Aldo keresztbe tesz.
Shuga manővere után rövid gondolkodás után Aldohoz,vagyis a fejéhez lép.
- Unom már, hogy elvonod a társaságot a céltól Aldo!
Azzal Hófehér álla alá illeszti a self széles pengéjét,majd kis mozdulattal bepróbálja a célzást és lendületet vesz a hatalmas kardnak.
A következő percben Aldótól mintegy 3 méterre beleállítja a földbe és a kard mellé köp egy embereset.
- Indulhatunk! Menjünk hölgyem és uram! Ha meggondolod magad, tudod, hol találsz Aldo!
Azzal felemeli Akyrtepet a földről és széles vallára dobja.

//Mese: Sárkánytánc//

*Jött, látott és...nem győzött. Még a süllyesztő varázs hatása alatt is biztos kézzel igyekezett tartani Miát, ki tudja mennyire szorosan fűzi karját nyaka köré, ha csak nem kezdik el csípkedni alulról a férgek vagy akármik. Shugának így még könnyebb dolga volt, hogy visszavegye a nőt rövid szónoklása közben.
Mia kihasználva a helyzetet, szintén belé harapott, s bár ez sem érte fájdalommentesen, de azért megvoltak a maga előnyei a dolognak. Ezért mondhatta a következőket, míg előtte térdepelt a lány.*
- Mia...Maradj még kérlek. Most érzem csak át igazán, hogy...mennyire jó a dekoltázsod.
*A hamisan kérlelő szavak hamar átcsaptak egy gúnyos nevetésbe, mígnem Mia helyét Balál váltotta fel.*
- Őszintén. Én is unlak már!
*A következő másodpercekre viszont elakad kissé szava. Bár lélegzete nem, hisz tudja, Balál csak nem ölné meg. Legalábbis nem ennyire kiszolgáltatott helyzetben.*
- Ha meggondolom magam? Inkább segítek a sárkányoknak elsöpörni e romvárost a föld színéről, minthogy mégegyszer hozzátok társuljak!
*Talán már nem is hallották, hisz elindultak mind. Megvárta, míg elmúlik Shuga átka, aztán újra biztos talajt érezve lába alatt elindult az ellenkező irányba kardjával a kezében.*

Ideje gyorsítani lépteinket Fúria ugyan középen tombol ereje még itt is érezhető lenne ha nem ebben a testben lakoznák. De perpile ez jutott nekem, amint kikecmergek Sendelből azt hiszem időszerű egy istent keresnem aki segít a gondomon, legalábbis tanáccsal szolgálhat hogy szerezhetem vissza amit Fúria röpködő gyíkjai elvettek tőlem. Vicces legyíkozni őket hisz pont arra vágyom ami nekik megvan, vissza akarom kapni a sárkánylétemet minden áron. Miközben haladunk az alap védelmeimet újra felhúzom és még a többieket is védelmezem.
-Balál a középső területeket kerüljük ki és a szélét is, a köztes területen kellene átjutni ahol már végeztek a sárkányok. Aztán menet közben még konkretizáljuk a terveket mert ez így véresen kevés elsőre. Noha arra elegek vagyunk hogy zavart keltsünk soraik közt.

//Mese: Sárkánytánc//

*Katonák haladnak el mellette, kik északra tartva, nagy eséllyel a végzetükbe rohannak. Nem szólít meg senkit közülük, őt sem tartják fel, ha szólnak is hozzá, tán meg sem hallja. Olyanok, mint az élete során felhalmozott történetek a bennük szereplő emberekkel, emlékekkel. S ezeknek sodra egyre csak gyengül és gyengül, míg végül nem marad semmi és senki. Hiába kutatta fel gondolataiban őket, kik valaha fontosak voltak számára,  úgy érezte, már mind a múlthoz tartoznak, melynek fejezetét észre sem vette, hogy mikor, de lezárta. És előbb-utóbb Mia is oda kerül majd, a múltba, a felejtésbe. Meglehet épp érte jött be a háború alatt álló városba, s egyik oldala még mindig utána menne, de a másik észre vette:  egy ideje sokkal többet veszít, mint nyer. S ha ez így megy tovább...*
~Meg kell szabaduljak ettől az átoktól! Különben rossz vége lesz.~
*Egy sebesülteket ellátó sátor mellé telepszik le rövid időre, s tekintetét északnak függesztve figyeli a távolban repdeső sárkányokat, kik haláltáncot járnak az emberek és elfek számára.*

//Mese: Sárkánytánc - Mia//

*Elmélkedéséből egy fehér ruhás alak szavai rázzák fel. Egy gyógyító, ki segítségét ajánlja megtépázott mágusunknak. S bár súlyos sebei nincsenek, de azért a sok horzsolás, zúzódás meg égésnyom is képes konstans fájdalmat produkálni, melyre most igazán jól jönne egy kis gyógyír.*
~ Pár órával ezelőtt egy fehér mágus vesztére törekedtem, most meg hagyom, hogy egy gyógyító itt ápoljon...~
*Fordul meg a fejében e gondolat, s a sors iróniájának számlájára írva a kialakult helyzetet, lép be a sátorba, ahol a felcser föléje hajol.
A sátorban sebesültek nyögnek. Van, kinek már csupán néhány sóhaj van hátra, hogy aztán Dremer színe elé állhasson, s elbíráltassék, vajh’ kellő életet élt-e, avagy maradnia kell még lelkének, míg megoldja problémáit.
Mágusunk tovább morfondírozik immáron az új környezetben. Szemeit lehunyja, a bentiek sóhajai, ahogy a gyógyász ténykedései sem zavarják meg. Fizikailag itt van velük, de darabokra tört tudatával Miát próbálja éppen elérni. Maga sem tudja megmondani utoljára mikor próbálta e varázslatot, de bízik benne, hogy Mia meghallja gondolatait telepatikus úton.*
~ Mia, figyelj, ÉN vagyok az. Tudom, hogy őrültségnek hangozhat, amit most mondok. Ugyanolyan őrültség, mint amiket eddig műveltem itten veled és mással. Ugyanolyan őrültség, mint itt tartózkodni e pokoli városban, s életünket áldozni e háborúért, DE hallgass meg! Gyere velem! Menjünk innen, míg nem késő. Hagyjuk az egészet a hátunk mögött, s kezdjünk egy új életet! Csak mi ketten!~
*Egy pillanatra feltekint. Egész hihetetlennek tűnik, hogy eme továbbított gondolatok őtőle jöttek. Feltehetőleg Mia is kételkedni fog e szavak hitelességében, s csak egy újabb cselnek titulálja majd az egészet. De nem baj, azért tovább folytatja. Tudja, most vagy soha.*
~Számomra már nem létezik megváltás, akár itt is maradhatnék, hogy eltemessen a város, hisz már egy jó ideje amúgy is halott vagyok belül. De ha te úgy döntesz, és adsz még egy esélyt, lelked tápláló oázisa lehet az én sivatagomnak...Ha úgy döntesz, hogy csatlakozol hozzám, várlak délen az elsősegély és betegellátó sátraknál. Fél óra múlva indulok. Veled vagy nélküled.~
*Mire kinyitotta szemeit, a gyógyító már más beteggel foglalkozott. Fölkelt, ruháit visszavette, aztán megindult a kijárat fele. Amint kilépett valamit önkéntelenül elrúgott a földön. Egy varázskönyv volt az, nem is nézte meg alaposan, hogy milyen témájú. Valószínűleg fehér mágia. Gyorsan lehajolt és kabátja belső zsebébe rejtette. Egyszer talán még hasznát veheti...
Kilépve a sátrak közül Mia után kezdett keresgélni tekintetével.*
~Késik...~

//Mese: Sárkánytánc//

Mia Kissé vonakodva, vagy inkább viaskodva magával mégis visszanéz. Aldo Barrast, a jóképű gazembert keresi a tekintetével. A megenyhült nagy, barna szempár egy őzike riadt szelídségével pillant a hátuk mögé. Igyekszik lopva, mert eleget bántotta már Shugát. Aldonak nyoma sincs már arra.
Nagy sóhajjal próbál hát koncentrálni az előttük álló feladatra. Főleg az előttük dühöngő sárkányokra. Nyel egyet és megkísérli átadni magát.
- Igen. jól van! Menjünk közöttük, ahogy akarjátok!
A szíve egy darabkája azonban mintha láncra verve maradt volna és ólomsúlyként vonszolná magával az ellenkező irányba a vörös mágus.  És vonzza. Mintha csak szólítaná. Ó, bár ne volna ilyen érzékeny a lány lelke! Dehát hiába nem olyan kislány már, mégiscsak lélekvarázsló, mindig úgy gondolta, hogy kezdetben, míg kitanulja a mesterséget, szükséges eme érzékeny és tán sebezhető lélek...ez a fájó lélek.
Hiszen ki segítsen egy ilyen nyomorulton, kivel lélekölő mágiák így kitoltak? Ki ha nem egy hasonló lélek varázsló? Olyan érzése van, mintha utolsó esélyként kiáltana utána. dehát ő még felkészületlen egy ilyen összetört férfivel kezdeni!
Elhessegeti magától a képzeletet, de csak az ő hangját hallja. Hiába, mégiscsak a beteljesületlen első szerelem.
Shuga mellett lépked, nem is igen hallja őt, őket. A szíve összefacsarodik és a szeme megtelik könnyel. Elfordul kissé, hogy ne lássa senki, de jól tudja, Shuga előtt nincsenek titkai.
Haragot erőltet magára s felfelé nézve pislog, hogy elmúljanak a könnyek. Segítenie kell!
Itt!
...és Aldonak is! Az Istenekre! Hogy tegye? Meg sem érdemli a lator! Micsoda gonosz rosszindulat sütött belöle. Úgy megváltozott. Hideg és...sekélyes. Még a humora is megkopott! Mégis jó volna látni mihez kezd, hova tart? Ha úgy adódik, utolérni...
- Igen!  Segítségre van szükséged!- Suttogja az alkonyi szélbe.
A szél pedig valami meglepetés varázslattal mozdul Aldo felé. Talán némiképp egymást erősíti a két varázs. S az a varos szélén fog aktiválódni, akkor, amikor majd Aldo valóban odaér. Hogy mi is az? Időben kiderül. Talán még Mia maga sem tud róla egyenlőre. Ám a tudatalatti nagy úr!

//Sárkánytánc- Shuga, Mia//

-Haladjunk! Nem érünk rá...nincs itt az ideje az érzelgősségnek Ruton asszony! -Morran halkan, de nem bántóan, csak mint ki siet.
- Igyekeznünk kell, hogy a tervet megvalósítsuk. Viszont felülről nem vehetnek minket észre, a frontvonalon keresztülhaladva. Én magam csupán egy gyenge illuziómágiával tudom eltakarni magunkat, de az erőmet nem pazarolhatom jobban, hiszen ha sikerül, kétszer ugranom is kell a térben, egyik helyről a másikra, meg vissza! S ez nekem sosem volt az erősségem. Persze ha nem lesz elég időm köztük...akkor a visszautat megspórolom legalább...Az amulett erejét és hatósugarát pedig csak együtt lehetünk képesek megtöbbszörözni!
Szabad kezevel nagy ívben int s kémlelő szemeknek úgy tűnhet, hogy ők nincsenek ott, csak mind, minek amúgy is ott kell lennie. Gyenge de kitartó illúzió ez,arra jó,ha nem tudják a sárkányok, pontosan mit, vsgyis kit keressenek, ne lássák meg a kis csapatot.
Majd shuga kérésére átfutja a sorrendet gyorsan és hozzáteszi:
- Így gyorsabbam haladhatunk. Gyertyaviaszt elvettem a romból, mielőtt kijöttünk....elegendő lesz a hangrobbanás alatt négyünk fülébe. De Akyrtep ....vajon képes lesz a varázserejét használni? Tudnunk kéne végre!
Azzal az elf fenekére csap egy súlyosat.

Végre haladunk Aldo sehol Balál teszi ami a dolga én meg erősödöm ideje valamit lassan lezárni és a Valiani tanulás egyik elemét is beszerzem hisz pár mozgó hozzávaló röpköd az égen. Lényegtelen koncentráljunk az útra és keressünk egy lejáratot ami átvisz északra és messze van Furiától. Balál ébresztgeti az elfet ideje kinyitnia a szemeit, és gyalogolnia.
-Mia van még nálad kristály? Elkérhetem szükségem van rájuk.
Mia szemei könnyel van tele vajon mi lehet a baja, de lehet hogy a ki lenne a helyes kérdés. Vissza nézek amerre a szöszit sejtem és eldöntöttem hogy lerúgom ha találkozunk.
-Mia jól vagy?

//Mese Sárkánytánc//

Nagyrészt biztonságosnak véli a Balál által keltett illúziót.
Shuga kérdése meglepetésként éri.
- Mit forgatsz a fejedben Shu? Amúgy hogyan is lennék? Éppenséggel otthon hagytam...
Aztán kotorászni kezd a tarisznyájában, és előhúz egy kis szütyőt, mit békésebb napokon a karján hordoz a ruhája alatt.
- ...többet. De van nálam néhány darab a kristályokból.
Azzal elmosolyodik és előhúzza őket. Tenyerén megcsillannak a fehér kövek.
- Ugye rájuk gondolsz?
A következő mozdulattal összezárja a tenyerét.
- Mond milyen zálogot adsz cserébe? Még elhagyod itt nekem...
Meglehet, hogy nincs itt az ideje sem a játéknak, sem az üzletnek, mégis szélesebbre húzza a mosolyát és vár.

//Sárkánytánc- Shuga, Akyrtep, Mia és az elfek//

Balált nem nagyon foglalkoztatja Mia és Shuga érzékenysége, bár más körülmények között bizonyára lovagiasabban viselkedik a nővel, de ez most a harcra való felkészülés ideje. meg kell ennek is lennie, s mivel Balál a délvidéken volt katonai szolgálatban, hol elvesztette egyetlen közeli barátját, nos, jól tudja ezt. A szellemi és lelki állapot nem mindegy a testi mellett. Így nem folyna bele a furcsa páros, ahogyan korábban a trió lelki életébe sem. Gondolataiba merülve próbálja összerakni , újra és újra végigjárni a terv adta feladatokat. De minduntalan belátja, hogy ha Akyprtep magához nem tér, kevesen vannak, sőt, még ha felébred és gyorsan jobban is lesz, akkor is...Aldo varázsereje és hadi tapasztalata nélkül meglehetősen kudarc szagú a dolog.
Mégis éppen elővillantja fáradt félmosolyát, amint Mia a kövekkel együtt előhúzza a tarsolyából az üzletasszony énjét. tetszik neki a nő, már mondani készül valami ilyesmit, hogy "Te nem vagy semmi!" S ha lenne felesleges ereje, most kacagna. Ehelyett...
Ehelyett villanást lát a sűrűsödő esti homályban.
Hosszú balját két társa elé tárja és megtorpan.
- Harcosok! De kifélék lehetnek?- Súgja olyan halkan, hogy szinte alig hallani.
Összehúzott szemmel hunyorogva szemlélődik, majd hirtelen ötlettel egy általa gyakran használt egész parányi fénygömböt teremt, mely alig nagyobb egy szentjánosbogárnál, s pár méterrel előttük fénylik fel s a három katona mellett alszik ki. Így tán' nem lehet árulójuk.
- Tündék. Mit csinálnak itt?
De akkor már látja is.
. A sebesültjeiket keresik...
Talán az elfeknek, vagy a biztosan a közelben lapuló társaiknak feltűnhetett a röpke fényvarázslat, mely eme helyzetben talán nevezhető felelőtlenségnek is. A vadász rögtön tudja, hogy így van, s hogy nem biztos, hogy jut idejük fontolóra venni, mihez kezdjenek. Mágis felteszi a kérdést, valamiért, talán a kétlábú merénylőktől tartva, még mindig suttogva:
- Mit csináljunk Shuga? Haladnunk kéne, de az éj bár osonni jobb, mégis veszélyesebb, hiszen mi sem látunk hamarosan az orrunkig...a másik, hogy fogytán vagyunk varázserőnek, akárhogyan is nézem, a város szélén pedig legelőször is az kell. Erő. Megállhatnánk megvitatni, hogy hogyan lesz jó, s hátha találnánk valakit, ki segít valahogy fedél alá tenni az éj leple alatt a tervet. Mit szólsz? Hogy legyen?

Mia előkeresi nekem őket és a szemébe már most mohóság ült kérdés vajon mit talált ki?
- Mond milyen zálogot adsz cserébe? Még elhagyod itt nekem...
-Egyelőre csak kérem szépen őket, az üzletet meg majd megbeszéljük ha csendesebb helyre értünk. Távol ettől a csatatértől.
Azért kap némi előleget megcsókolom és lenyúlom a kristályokat. Amiket beteszek az alkarvédőm még üres részeibe és újabb löketet adva mind a gyógyulásomnak mind a feltöltődésemnek elégedetten morranok közben. Valószínűleg érdemes lesz egy varázslattal kombinálva a testembe ültetni őket de most ennyi jutott, elégedjünk meg vele.
Balál is kiszúrja a fegyverek fényét és ha ő kibökte esélyes pár hüllő érkezése is.
- Mit csináljunk Shuga? Haladnunk kéne, de az éj bár osonni jobb, mégis veszélyesebb, hiszen mi sem látunk hamarosan az orrunkig...a másik, hogy fogytán vagyunk varázserőnek, akárhogyan is nézem, a város szélén pedig legelőször is az kell. Erő. Megállhatnánk megvitatni, hogy hogyan lesz jó, s hátha találnánk valakit, ki segít valahogy fedél alá tenni az éj leple alatt a tervet. Mit szólsz? Hogy legyen?
-Nem rossz ötlet vegyünk kölcsön pár elf katonát és javítsunk esélyeinken . Irány a hegyes fülűek náluk lepasszoljuk álom szuszékot is. Esetleg van fölös páncéljuk bár ezt kizártnak tartom.

//Sárkánytánc- shuga, Balál és a többiek//

Miának meghökkenni se volt ideje, a fejét is későn kapta el, s ha Shuga ki nem használja a pillanatanyi gyengeségét, a kristályokat is elejti.
Zsörtölődni? Nos arra sem igazán maradt ideje, mert megláttak valami mozgást az úton.
- Én szeretem az éjszakát, a sötétség jótékony! Intézzük el gyorsan, amit akartok! Utána ráérünk jobban haverkodni! Tegyük, amire szükség van!
Aztán ha a katonák közelébe értek, gyorsan szót is emelt az ügyben.
- Üdvözlet nyugat dicsőséges elf harcosainak! Lehetséges, hogy valamivel meg tudnátok támogatni az utunkat, hogy még éjfél előtt célhoz érjünk? Volna itt valami, csak egy kicsivel több esély kéne végigvinni...Beszéljétek meg!
Aztán további szó nélkül a sebesültet látva hozzá lépett, s mintha a világ legtermészetesebb dolga lett volna, úgy készített egy gyors szorító kötést egy erősen vérző végtagra, a saját alsóruhája aljából tépve egy fehér darabot. Ha a tündék hagyták őt békében tenni amit jónak látott a sebesült vagy sebesültek között, akkor nem állt meg, le sem ült pihenni, míg időt tölthettek együtt.
Gondolta, hogy a férfiak jobban tudják, mi a terv, a többit majd ők elintézik.

*Eltelt fél óra, aztán egy egész, majd másfél. Mia még mindig nem érkezett meg. Az első harminc perc után még reménykedett, de aztán lassanként kezdte elfogadni, hogy Mia nem őt választotta, hanem Shugát. Persze fennállt annak is a valószínűsége, hogy az üzenete nem jutott el hozzá, de már nem érdekelte.*
~Itt hagyom ezt az elpusztult várost a haldokló emlékeimmel együtt.~
*Elhagyta hát a gyógyító sátrak környékét, s megindult délnek, minél messzebb e pokoli csatától, mely oly sok halált hozott, s hoz is még majd. A csapda, melyet véletlenül aktivál, bizony váratlanul éri, ideje sincs félreugrani, vagy elállni előle. A gondolatok, melyek fejében keringenek mostan, inkább egy ritkán használt, de annál kiszámíthatatlanabb varázsigét adnak nyelvére...Igen, a történelem ismétli önmagát. Újra teleportál. Éppen, mint pár évvel ezelőtt, ugyanebben a városban, kimenekítve magát egy hasonló veszélyes helyzetből....ki tudja ezúttal mibe keveredve bele.
Meglehet épp a város szélén vagy még azontúl találja magát, ahol utoléri Mia üzenete, ámbár bekerülhet a város többi részén dúló csata közepébe, ahol percek alatt áldozatul eshet a sárkányok vad "táncának".*