A férfi megnyugtat afelől, hogy jól öltözött vagyok egy ilyen látogatáshoz és ajándék sem kell. Kis mosollyal bólintok. - Rendben, akkor menjünk. - felelem és elindulok. Elmiron oldalra lépve enged ki maga előtt az ajtón. Kilépek, megvárom míg ő is utánam jön, s csak aztán zárom be az ajtót. Elmiron szavaira bólintok. - Jól hangzik, bár én hozzászoktam a hangos, füstös csehókhoz is, szóval egy hangosabbal se lenne gondom. - válaszolok rápillantva, kis mosollyal, míg tartva a tempóját sétálok mellette. Tekintetem aztán a folyosóra és díszítésére kúszik. Pillantásom végig kúszik a képeken, szobrokon és egy kis kellemetlen érzés fogan meg bennem látványukra. - Megkérdhetem, milyen messze él Jarvard úr? Tarsison kívül? - pillantok újra kíváncsian a férfire.
Roober Istenség
Hozzászólások száma : 520 Munkahely : Sárkányistenség
*Nem siet azért annyira. Tudja, hogy az úri népek még javában alszanak, s ha felkelnek is, idő, mire még szolgálói, cselédeik segítségével elkészülnek. A bálon sokan felönthettek a garatra, mely segítette a háború, az anyagi veszteségek miatti feszültség oldását bennük, s most ezen népek másnaposan, fejfájással igyekeznek túlélni.* - Szóljon, ha effélére vágyik, magam is fordultam meg ilyen helyen, s könnyen lehet, hogy a pórnépnek szóló bál után még azokban is nagyobb csend honol. *Mosolyodik el. Eszébe jut régi verinoli kalandja, amiből majdnem baj lett. Akahanával együtt sikerült belekeveredni a halandók perpatvarában, még egy vadalan is benne volt az ügyben, amikor Nibelon megjelent és közbelépett. Leteremtette mindkettőjüket, és raádásként még az időt is visszaforgatta, hogy esélyt adjon a két ifjú istennek, meg a halandóknak is, hogy másként intézzék a dolgokat. A folyosó díszítése Roobert teljesen hidegen hagyja. Ő nem az emberek díszes épületeiért rajong, így nem is foglalkozik vele, sokkal inkább a halandók világáért, a természet szépségeiért, a halandók lelki sokszínűségéért, s ezt nem adja vissza a módosabbak számára díszített épület.* - Tarsisban van neki háza, ám Norlanban és a tenger partján is akadnak neki birtokai. *Válaszol a kérdésre, miközben karját nyújtja Daxának.* - Bocsásson meg, kérem modortalanságomért! Szabad? *Nyújtja karját a nőnek, s a belekarol úgy, ha nem karol bele, hát úgy halad tovább. Nem kell, hogy sok idő teljen belé, s illatok szállnak a levegőben. Sült tojás, kolbász, egyéb húsok, de van aszalt, savanyított zöldségeg aromája is a levegőben, előre jelezve, miféle étkek is várhatják a korai vendégeket. Természetesen még mindig van lehetőség más célt választani, s erre, mint jelezte, maga Elmiron ven Gondor is nyitott. Minden esetre élvezi Daxa közelségét, de nem olyan beszédes ma reggel, mint az elmúlt estén volt.*
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
A megjegyzésemre, felajánlja, hogy mehetünk akár a köznép közé enni, mire azért elgondolkodom... Talán az jobban esne, mint az itteni ételek, még ha tudom, hogy ezek a legjobb kategóriájúak is... - Hát... lehet, hogy a piaci étkek jobban esnének. - mondom, bizonytalanul. Magam sem tudom, hol volna jobb enni, de ez függ a férfitől is és attól, mennyire viszolyog a köznép ételeitől. Azok nyilván nem olyan tiszta környezetben készültek, és sokkal hagyományosabb és egyszerűbb ízeiben, mint azok a magas minőségű ritkaságok, amiket itt adnak a pénzeseknek, akik kiakarnak emelkedni a tömegből. Persze sejtem, itt is vannak egyszerű ételek, de olyat, mint egy falusi asszony, senki nem főz. Van tapasztalatom e téren. Kérdésemre, hogy Jarvard merre él, elárulja, hogy Tarsisban van egy háza, de amúgy Norlanban és a tenger partján is akadnak birtokai. Ingatni kezdem a fejem. Mennyi az esély arra, hogy Tarsisban van? Mondjuk, ha biztonságot akar a sárkányok ellen, lehet inkább a tengerparton van... Úgy sejtem, úgy is megnézzük az itteni házát, hátha itt lesz. Bár... - A bálon itt volt az úr? Ha nem, valószínű, hogy nincs a városban nem igaz? Egy ilyen eseményt nehéz nem megejteni, amennyiben valaki a városban tartózkodik. - pillantok a férfire, akinek aztán eszébe jut, hogy nem ajánlotta fel a karját. Bátorítóan rámosolygok és legyintek egyet, majd belekarolok. - Ugyan, nekem fel se tűnt. De ha már ilyen szépen kér. - kuncogok halkan, nyugodtan sétálva mellette.
Roober Istenség
Hozzászólások száma : 520 Munkahely : Sárkányistenség
*Bár közelítenek az illatok alapján a nemesek számára előkészített étkezőhöz, Daxa jelzésén elgondolkodik a férfi. Ha valóban jobban esne neki egy fogadóban enni, hát arra is van lehetőség. Megtorpan a folyosón, az egyik ajtó előtt. Az étkező ajtajából két mágus, szürkeköpenyesek lépnek elő. Végignéznek a párocskán, majd tovább haladnak. Elmiron büszkén tartja karján a nőt, igazán örömére szolgál neki közelsége, s ezt bizony ki is mutatja a közelében állóknak. Amikor a mágusok odébb álltak, Daxához fordul.* - Jarvard nem kedveli a bálokat, de a nyakamat merném tenni rá, hogy Tarsisból ki sem teszi a lábát, hacsak nem kényszeríti rá vészhelyzet. *Nem tervezi megosztani az elffel, hogy bizony a jó öreg Jarvardot van, ami idekösse, Tarsisba. Nevezetesen fehér bőr, telt keblek, dús hajkorona. Belenéz a lány szemeibe, majd az ajtó felé mutat, ami elvezet az illatoktól.* - Ha úgy kívánja, látogassunk meg egy fogadót odakint! Kíván még vastagabb öltözéket magára venni? Mert ha nem, akár azonnal indulhatunk is.
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
//A piacról és Jarvardtól visszaérve az udvarházba//
A felajánlt kezet örömmel fogadom el. A férfi végig kísér utamon, bár ő nem vásárol. Nem szól, miből veszek mennyiből, bár van sejtésem arról, miért. Végül visszatérünk az udvarházba, amely már több élettel van tele, mint mikor elindultunk, bár nem nyüzsög úgy, mint a tér. A nemesek másnapos fejüket fájlalva beszélgetnek, eszegetnek, üldögélnek. Elmiron szavaira bólintok egyet. - Rendben, akkor a szobámnál. - mosolygom rá, aztán elindulok a szállásomra. A cuccaimat, hamar elkezdem összepakolni, miközben a reggel itt hagyott katasztrófát is rendbe rakom. A lándzsámra ismét növényt futtatok, a tetejét szintúgy ellepik a bimbók és a kinyílt virágok, amelyek takarják a pengét. Így inkább tűnik botra futtatott virágnak, mint fegyvernek. "Ajándékként" hoztam be, háborús időben nincs az az isten, hogy más kezébe adjam. Mi van, ha a sárkányok a bál éjszakáján lecsaptak volna a városra? Rohangálhattam volna a fegyverem után.. Nem, nem, így pont jó volt. Nem sok ruhám volt, igazából csak a bálit raktam el, még rendet raktam magam után. Ha Elmiron közben megérkezett, kinyitottam neki az ajtót, ha azonban nem, hát én vártam rá egy kicsit. Nekem ez nem volt gond. Az összes cuccom egy kisebb láda, amit egyik hónom alá tudtam simán kapni, a "botom" és az oldaltáskám.
Ha Elmiron előbb vagy utóbb ide ért, rá mosolyogtam és elindultam vele, hacsak nem tartott fel, vagy kezdett helyben beszélgetésbe. A folyosón egy cseléd meglátva, hogy cipekedek oda rohant hozzám. Amikor jöttem, még adtam a látszatra, mert muszáj volt, de most már a legkevésbé sem foglalkoztat, hogy mennyire tűnök nemesnek. - Hagyja, viszem én, de azért köszönöm. - rázom le gyorsan a lányt. A folyosón az egyik őr meglát és meglepetten megszólal. - Nem adta át az ajándékát? - kérdi, mire láthatóan felsóhajtok. - Nem értékelte, hát megtartottam! - mondom. A válaszomat furcsálló pillantások követik, ami halk kuncogásra késztet. Az istállóhoz érve én nem igazán megyek be. Arakh'is nem itt van elszállásolva, valójában a városon kívül legelészik valamerre, nekem lovam nincs, a városba is sétálva jöttem, pontosan úgy, ahogy most távozni szeretnék. Hónom alatt ládikámmal, kezemben a lándzsával és oldalamon a táskámmal.
//" Azé' " xD A láda meg kb akkora lehet, mint egy sugárcsöves monitor //
Roober Istenség
Hozzászólások száma : 520 Munkahely : Sárkányistenség
// Daxával a Nemesi udvarházból kifelé - vadon és szabadon //
*A lány beleegyezik, s ez tökéletesen megfelel Elmironnak is. A maga részéről pillanatok alatt elvégzi teendőit. Emberként van ezen a helyen, s emberként gondoskodik magáról is. Sietve vált öltözéket, s hamarosan már kevésbé díszes, habár így is jó állapotú utazóruházatban jelenik meg, meglehetősen csekély poggyásszal. Ami mégis nála van, az szintúgy elfér egy ló hátán, s a gondosan felgöngyölt, viasszal átitatott vászonban immár nemesi, báli öltözete bújik, amely így nem ereszti át a nedvességet. Oldalán kis méretű utazótáska lóg, melynek bőr szíja vállán átvetve pihen. Barna köpenye alól kibillen kardjának markolata. Poggyásza vállára vetve pihen. Nem hoz magával szolgálót, így áll meg a szoba bejárata előtt. Halk kopogtatására nyílik az ajtó, s ő belép rajta. Elismerő pillantást vet a virággal futtatott lándzsára, majd a sebesen elkészülő lányt figyeli. Nem tartja fel, hadd készüljön el, s addig is gyönyörködik légies mozgásában, kezeinek gyors munkájában, ahogy utolsó simításokat elvégzi magán. A kis ládát nincs lehetősége elkérni, ugyanis Daxa egy cselédet utasít vissza a folyosóra lépést követően gyorsan.* - Szívesen viszem én is a terhed. *Súgja oda a lánynak, mielőtt az őr elterelné a beszélgetés fonalát. Az istenség magában mosolyogva figyeli, hogy vágja ki magát a lány egy füllentéssel. Az őr azonban mégsem tartóztatja tovább őket, így hamarosan az udvarház istállója előtt állnak.* - Egy perc és itt vagyok. *Jelzi a lánynak, ha nem akar, nem teszi ki a lovászok beszédének, amit többnyire bizony nem tűri a jóérzésű népek füle. Ha Daxa nem tart vele, hamarosan megjelenik újra odakint egy felszerszámozott lóval. Robosztus termete, erősebb szőrzete jól mutatja az értő szemeknek, hogy északi fajtáról van szó, amely erős, egészséges, és jól tűri a hideget. Elmiron ven Gondor kantárjánál fogva vezeti, s a ló engedelmesen követi őt. A poggyász is fent van már a nyereg mögé erősítve, s a férfi kezét nyújtja Daxának.* - Alseran elbírja a te csomagod is, így könnyebb lesz utunk kronodig. *Ha a lány odaadja, akkor a férfi felrögzíti saját poggyászához erősítve, s a férfi kezét nyújtja a lánynak. bár Tarsis kifelé vezető útjain nincs akkora tömeg, hogy feltétlenül szükséges lenne fogni, mint a főtéren. Ha nem adja oda, akkor, ha a lány menni kíván, indulhatnak is.* - Ezúttal te mutatod nekem az utat, kedves hölgyem. *Hajtja meg fejét a lány felé, száján csendes mosollyal, de a csillogás most is ott vibrál szemében. Ha fogja a lány kezét, lépteik egészen könnyűnek is tűnhetnek.*
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
A felajánlásra, miszerint Elmiron is szívesen vinné a ládikámat, elmosolyodom. - Köszönöm, de nem nehéz. Én is elbírok vele. - mondom, majd összetalálkozunk egy őrrel, akit szintén lerázok, végül csak ki jutunk az istállóhoz. Én oda kint megvárom a férfit, no nem a lovászok beszéde miatt, inkább csak nem akarok láb alatt lenni. Csendesen figyelem a sáros utcát, majd a lódobogásra visszapillantok a tákolmány felé. A férfi egy igen nagy és erősebb szőrzetű lovat vezet ki. Elmosolyodom a látványára. - Suilad. - köszöntöttem elf nyelven a lovat, majd hagytam, hogy megszagolja kezem, míg kerültem azt, hogy a szemébe pillantsak. Mikor megsimogattam fejét, akkor sem néztem szemeibe, de körbe fürkésztem a nemes állatot. Aztán Elmiron oda lépett és a kezét nyújtotta, hogy elvegye a ládám, hogy Alseranra rögzítse. Hangosan felkacagok ezen gondolatra, de gyorsan el is fojtom, ajkamba harapva. - A fény istenéről nevezted el a lovadat? - kérdezem igen szélesen vigyorogva, miközben megfogom ismét felém nyújtott kezét. Aztán rámosolygom, s ahogy mondja, el is indulok vele a városból kifelé, ott hagyva a nemesi udvarházat.
/Jeremy/ *A tánc lassan véget ér majd egy mély levegőt vesz a lány. S szorosan átöleli a fiút. - Velem tartanál ha megkérlek, ugyan nem haza megyünk... de talán neked is jól jönne némi képzés... Ha már te magad is uralod azt a bizonyos mágiát. *Bújik még közelebb a fiúhoz érzi közel van az idő midőn menniük kell. Ez az éjszaka nem tart sokáig, s talán csak egy pillanat míg elröppen.
Ahogy Kana egészen hozzám simul, furcsa érzések keveregnek bennem. Tagadhatatlan, hogy vonzódom a lányhoz, de azt sem tudom elfelejteni, hogy milyen körülmények között találkoztunk és, hogy mennyire játékszerévé is válhatok számára, ha valamiért megorrol rám. A saját érzéseimben sem vagyok még teljesen biztos, nem, hogy az övébe. Mi van, ha csak azért jött utánam, hogy visszavigyen? Hossin meglátásom szerint nem teljesen százas, egy hatalomra vágyó alak, aki bármikor dönthet úgy, hogy kegyes lesz hozzám, de akár úgy is, hogy eltapos, mit egy férget. Mennyire bízhatok meg Kana-ban? - Nem vagyok bolond, hogy visszautasítsak egy olyan ajánlatot, amit te teszel nekem és ilyen kellemes körülmények között. – hajolok közel a füléhez és suttogom bele. - És bár említetted, hogy nem megyünk haza, csak nyomatékosítani akarom, hogy soha nem szándékozom visszatérni abba a börtönbe. Mehetünk bárhová, ahol épp nem dúl háború, de oda vissza nem. – húztam el a fejem annyira, hogy a szemébe tudjak nézni, hogy lással halálosan komolyan beszélek.
* Felnéz a férfira, egy mély lélegzet megkönnyebbülten hallja amit a fiú mond. Amint a férfi a szemébe néz láthatja fájdalmát s örömet keveredni szemében. Majd halkan megszólal a lány is. - Ahol nincs háború... Ez végig söpör a kontinensen.... Jeremy... * Halk sóhaj, fáj neki de közben megérti Jeremyt miért nem akar vissza térni ekorinba. - Jeremy, akkor hamarosan indulnunk kéne. Luxék csak ránk várnak, valószínűleg Imyr is odakint vár. Köszönöm ezt az estét Jeremy végre - mely sóhaj - ha csak egy percre is de lehettem egy hétköznapi ember, aki éppen a párjával táncol... Mehetünk?
Igen! Valahol egy vágyálom szólalt meg bene, azzal, hogy olyan helyre szerettem volna menni, ahol legalább egy kis ideig nyugalomra lelhetek. Hiába akar nekem megtanítani bármit is, ha mást sem teszünk, mint valami elől menekülünk. - Tudom és azt sem gondolom, hogy nevelő apád csak úgy tudomásul venné, hogy otthagyod, amikor valószínűleg a legnagyobb szüksége van rád. – teszem hozzá, bár valószínűleg ezt ő is legalább annyira tudja, mint én, ha nem jobban. Ezért is vagyok nem kicsit gyanakvó. Lehet, hogy ő minden szavát komolyan gondolja, de mi van a többiekkel? Szembeszállna miattam mindenkivel? - Azt hittem, csak te meg én megyünk? Lux és Imyr is velünk tart, őket sem várják vissza? Az előbb már megindultam kifelé, de ezek a szava újból megállítottak. Épp elég meglepetésben volt már részem mostanában, ahhoz, hogy ne akarjak fejest ugrani semmibe, még ha ilyen gyönyörű is a kérelmező.
/Kana/ * Mély levegőt vesz majd halkan szólal meg. -Leginkább... Dezertőröknek nevezném magunkat... Akik még mindig hűek ahhoz akik felnevelte őket, de vannak olyan dolgok amiben nem értünk egyet. Továbbra is tudatjuk a helyzetünket s, hogy hogyan halad az edzés. Viszont Yi mester... Nem azért hagyta el a várost, hogy míg ez a kaotikus állapot jelen van mi oda vissza térjünk. Amíg atyám tudja merre kószál az elit csapat addig nyugton marad, úgy hiszi a kiképzés után vissza térünk... De nem hiszem, hogy mesterünk fejében ez járna. Hatan vagyunk s te lettél volna a hetedik... * Majd lassan kisétál, ha a fiú követi még szól hozzá. - Ha nem akarsz jönni ne Gyere, Megértem... S biztos vagyok benne, hogy útjaink keresztezik még egymást. Ha keresnél Sendel romjainál leszek. Ott akármikor megtalálsz... *Néz a fiú szemébe majd atkarolja nyakát s lábujjhegyen egy óvatos csókot helyez ajkára. - Mielőbbi viszont látásra, te tolvajok királya. *Mosolyodik el, majd indul meg egy hintó felé minek gyeplőjét egy öreg aggastyán fogja. S az csak mosolyog Jeremy felé.
Csendesen hallgatom Kana szavait, mert nem tudom mit is gondoljak. Tényleg azt hittem csak ketten akartuk kivonni magunkat a világ történéseiből, nem egy egész csapattal, akik legtöbbje nem is kedvel engem, csak valószínűleg Kana miatt tűrnek meg. Sosem szerettem a népes társaságot magam körül és Kana-n kívül a többiekben egyáltalán nem volt bizodalmam. Mi van, ha Zaricse mégis hiányolni kezdi őket? Csak miattam szembeszegülnének vele? Kedvelem, sőt talán kicsit többet is érzek Kana iránt, de sokkal jobban tartok azoktól az őrült mágusoktól, mint hogy ezt megkockáztassam. - Ha majd csak.....egyedül rám lesz szükséged, akkor........akkor boldogan üdvözlöm a viszontlátást. - sóhajtok a csók után és csak egy röpke pillanatra tartom vissza, hogy szemembe nézve lássa mire gondolok. Nem vagyok vidám, inkább gondterhelt, mikor a bakon ülő, mosolygó öregre nézek, aztán búcsút intve beleolvadok a mulatozó tömegbe, de csak azért, hogy onnan is észrevétlen tovább álljak.
Megérkeztünk egy elég nagy épülethez ami néha túlzásnak tűnik, de itt sem jártam még. - Így hogy viselkedjek úri hölgyként, ha folyton ennyire megnevettetsz? Nevelés kérdése egy nemes mindig nemes kivéve amikor nem. Vigyorodom el és immár át adom neki a terepet hisz jobban ismeri mint én.
A csomagjukat hordár cipelte be a hallba. Egy fiatalember jön be főbejárattól jobbra nyíló helyiségből s a pulthoz siet. - Mia Ruton nagyasszony és kísérője? Ideszólt egy futár, hogy érkeznek...- de mielőtt jobban belemelegedhetett volna, egy fiatal, de nála kissé idősebb úr lépett valahonnan oda, egyenesen a lányhoz. Mosolyogva hajol kézcsókra. - Nahát! Kisasszo...Nagyasszony! Üdvözlöm! Sajnos az igazgató úrnak el kellett mennie, a nevében is had köszöntsem! Hát újra ide vezette a jó szerencséje hozzánk? Amint értesültünk az érkezéséről, máris rendbetetettük Önnek az emeleti nagy lakosztályt. Sajnos, nem a legkiválóbb lakosztályunk, de ugye megérti, ha hamarabb tudjuk, akkor...Déli 12 órakor 3 fogásos ebédet tálalunk önöknek. Addig is kérnek valamit a lakosztályukba? Készíttethetek egy finom meleg fürdőt a fáradt utazóknak? - kérdezte célzás nélkül. Mia végigvárta a mondandóját és egyet pukedlizve csak helyeselt. -Ó, ALbert Dron úr! A fürdő remek ötlet! És nincs semmi probléma a lakosztállyal. A minőség mit sem változott, ahogy körülnézek.- mondta udvariasan.- Ha nem gond, mi el is vonulnánk pihenni, hoszsú és fárasztó utunk volt, a levegőben...Részemről gyümölcsöket szeretnék ha felhozatna a főétkezés előtt! Ha más nincs...- Fordult Shuga felé. És amint mindent elrendeztek, Albert Dron felvezette őket a folyosók és a lépcsők tágas, ám kissé kusza útvesztőjén keresztül az egyik kis lakosztályba, majd gyorsan magára is hagyta a párt. - No és most hogy legyen? Mia elégedett mosollyal hengeredett végig a hatalmas, hófehér, baldachinos ágyon, a csipkés ágytakarón.
A szoba pont annyira fáj mint az épület, csoda ha itt bárki is épeszű marad vagy csak a nemesek igénylik ezt a rengeteg pompát. No és most hogy legyen? Kérdezi tőlem ő, amikor az ő emberét követjük és valjuk be itt a környéket 100x jobban ismeri nálam. Bár ahogy az ágyon végig dőlt nem hagyott, kétséget a felől hogy koránt sem az a kicsi lány akinek néha látszik, de vajon ez is csak egy újabb játék? De ki vagyok én hogy elrontsam. Nem igazán tudom mikor ér ide a tolvaj de valamivel el kéne ütni az időt. Dőlök le mellé majd féloldalasan elhelyezkedem és alaposan végigmérem. Majd a felém közelebb eső kezét megfogva leteszem a fejem a vállamra és várom mit lép, tuti kiakad de ennyi még belefér.Majd egy hirtelen ötlettől vezérelve a másik kezem az arcára tettem és közelebb hajoltam hozzá hogy megcsókoljam. De tuti kimenekül, ezért miért ne alapon végig viszem a tervem. És az arcára hajolva csokra kényszerítem.
A férfi mint egy álnok kígyó, a lányra tapad. Mia tudja már, mit jelentett madamoiselle Sofie hiánya, akit apja kipenderített, mert szerinte ellene nevelte a kislányt. Pedig a nevelőnő bizony megtanította volna a hajdanvolt kis fruskát az illemre, arra, hogyan is szabad viselkedni férfi társaságban, de így a császár édesanyja, aki még akkoriban régensként uralkodott, neveltette csak társasági szabályokra, amikor éppen az udvarban tartózkodott. egy férfival való viselkedésig nem jutottak el... A lány szemei előtt lezajlott valami borzalmas kézitusa, kezdve a láb közé rúgástól, folytatva egy valódi tőr megmártásával Shuga szívében...de egyszerűen semmit se tehetett. A férfi úgy fogta le, hogy nem tudott kijutni az öleléséből, hiába kapálózott a levegőbe. Csak egy csók volt, mi hosszúra nyúlt, talán igaz se volt, talán... igazi se...Az első pillanati összevisszaságok után a következőkben már sorba szedte a gondolatait és egyből úgy érezte, hogy tisztán lát. ~ Ez nem igazi csók. Ez az egész...~ Ám közben mégis úgy lehetett éreznie, hogy igenis igazi. Valódi heves vágy...kérdés az, hogy mire? Mit akar a mágus? Ha egy pillanatra kiengedné ebből a leszorított állapotból...de nem... vagy legalább levegőhöz jutna és beszélhetne, bizony megmondaná, mit gondol! De egyenlőre mint a kígyó, rátekeredik és rátapad. Így nem képes úgy megfogni, hogy ártson neki, szabadulásra pedig továbbra sincsen hely.
Először megmerevedik majd igyekszik szabadulni, harcol majd elernyed és ismét harcolna, mintha a kislány és a nő harcolna egy testben de ideje megtanulnia viselkedni vagy valaki mással pórul járhat. Kezem kicsit szabadjára engedem hagyom hogy végig járja néhány részen a testét és kicsit még zavarba jöjjön. Egy ideig még lefogva tartom majd finoman eleresztem, és egy gonosz mosollyal megpöccintem az orrát. Vigyáz kivel játszol, nem biztos hogy más meg áll mint én, ha így felkínálkozol nekik, és semmit se akarsz tőlük. De ezt majd te is belátod És mielőtt még nagyobb hülyeséget tennék ami nem biztos hogy baj lenne ki sétálok a szobából /bár inkább a menekülés szó jobban hangzik/. Be csukom az ajtót majd a falnak dőlve jó mély levegőt véve elindulok kifele. Kell a levegő és a helyismeret. De előtte vissza megyek és magamhoz veszem az erszényemet.
Ahogy váratlanul végigszalad az erős férfikéz a testén, Mia leblokkol. A csók lágy, semmi erő benne már, még vissza is lehetne csókolni...egész jó volna...de...belevörösödött és beleborzongott. Ismét látja maga előtt, mit kellene tennie, most már esélye is lenne, mégsem mozdul, amíg Shuga vissza nem húzódik. - Vááárj!!! Nem csak utánakiált, de utána is szalad. Ám az ajtóban összekoccannak. Mia bátran megáll előtte és felnéz a magas férfi írisz nélküli szemébe. - Ne tégy ilyet...semmi ilyesmit többet! Shuga, hallod? TE NEM SZERETHETSZ! Hát nem érted? Nem is érhetsz hozzám!!! Én se szerethetlek!!! Azt hiszem túlságosan kedveljük egymást és egy hajszálon múlna, hogy meg is szeretnénk! Ahogy ismerlek, se neked, se nekem nincs szükségem efféle bonyolult érzelmekre. Neked volt gyerekszobád, nekem sajnos csak az volt...De nem hittem, hogy igaziból csókolsz és mégis..olyan volt, úgy éreztem... Mégis a léghajóban összezárva egyszer eszedbe sem jutott Vagy mégis? Csak én nem vettem észre? A lány megrázta kócos kis fejét. - Bocsáss meg! Nem akartam... Hogy mit, vagy hogy előre kért -e bocsánatot nem tudni. Csillogó szemmel, piros arccal pofon vágta a férfit, és toppantott apró lábával. - Az Isteneimre! Mégis hogy tehetted?!
A hozzászólást Mia Ruton összesen 3 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-05-11, 6:55 pm-kor.
Bocsáss meg! Nem akartam... Tenyere csattan az arcomon, ami nem lepett meg de az arca elég sokat mutat. Dühösen toppant mint valami kis dühös egér. Az Isteneimre! Mégis hogy tehetted?! Van benne bátorság számon kérni, de nem félek válaszolni sem.Megfogom az állát finoman. Amit te gyerekszobának hívsz azt én sikátornak, amitől rettegsz az nem árthat és nem feltétlenül jelent szerelmet. Sok ember a helyedben erősen kihasználta volna a lehetőséget, te még gyermek vagy egy érett felnőtt testében ne keresd a bajt csak akkor ha tényleg akarod is a következményeket. És hogy mertem megtenni, kérdezed tőlem ezt te? Amikor egész jól látszik hogy mit akarsz csak téged ez zavar én meg mint mondottad rendelkeztem gyerekszobával és nem esek neki minden nőnek aki nem tudja mit akar. Majd megcsókolnám de inkább finoman homlokon csókolom és a táskámért sétálok, és ha bele veszek is valami hideg tóba de akkor is le kel higgadnom, mert átléptem a saját értékrendem szerinti határt. Sajnos egyelőre jobb ha távol maradok vagy nem de ez még kiderül, de a kicsi lány forró vére még a vesztét okozza de nem én leszek az aki ezt megteszi.
Amit mond forró szél és jeges víz egyben. Ahogy mondja, az megint a szeretet, ami sugárzik a lány felé. Mia menne is, maradna is, de hagyja, mert neki is egyedül kell most lennie. Hogy mit is akar? Azt tudja, mit nem akar. Shugának igaza van, ő SEM tudja, mit akar, ahogy a mágus sem...és akkor zaklatott szemei előtt megjelenik egy másik, egy tejfehér hajú mágus, akiről pedig úgy érezte valamikor régen, hogy igenis tudja. Mégis elváltak útjaik idejekorán. Vagy meglehet inkább túl korán találkoztak. Ma már nem hagyná el. De az, hogy Aldo nem ment utána a nyomába, mégis határozatlanságot mutat azok után, amilyen határozottan vágyott utána. Úgy szeretné megérteni. És most Shugát is. Valójában amitől retteg...az nem egészen az már, mint amitől kis kamaszlányként félt. A jóslat miatt, az apja miatt...Persze az is fölé tornyosul. A sötét árnyékban él. Apja sötét árnyékának a mélyén. Egyszer ki kellene lépjen a fényre. Annyi mindent tehetne és annyi érzelem várhat rá. Annyi új kaland. Barátok. Férfiak. Így csak ez az izzó, nagy vadság van. Egy rakoncátlan, pimasz, tüzes és vad lány. Egyedül. Egyszer tényleg pórul jár, ha sürgősen nem jön rá, mit akar. Úgy döntött, most lefürdik, aztán körülnéz a vendégek között. A mágus, amikor visszatért dél körül, hófehér ruhában találta, a rendelt asztalánál ült az étkezőben, egy oszlop mellett, ami félig kitakarta a többi vendég elől. Az ő szeme viszont fürkészőn pillantott egyenként végig rajtuk.
Kisétálok és leülök valami kényelmes helyre az se izgat ha az őröknek nem tetszik. Kicsi messzebb vagyok a tűztől de még a fejemben van elégé. Vajon mit akarok én tőle, és ő mit akarhat. Legszívesebben vissza mennék, és mindent megtennék ami az ágyban fekve a fejemben járt, de tudom hogy nem lenne helyes és bölcs sem a dolog. Így egy közeli fürdőben eresztem ki a fáradtságot. Majd dél környékén vissza térek a szállásunkra. Miát az étkezőben találom nem meglepően fehér ruhában ami a nem igazán illik hozzá. Felé fordulok majd egyetlen mozdulattal lehuppanok vele szemben. Az arca ugyan rendezett de a szeme mindent elárul és a teste se beszél másról csak az új érzésekről. No de félre férfitermészet térjünk vissza a munkához. Mik a további terveink mert azért a tolvajt el kéne kapni.
- Először is ebédeljünk meg! Az átutazó és hosszabban vendégeskedőket kiszűrtem. Nézzél te is körül! Nem tudom én sem, hogy itt van-e már akivel Tom üzletel, de biztos lehetsz benne, hogy nem az étkezőben találkozik Tommal. Tom mindenesetre az Udvarházban bárhol feltűnést keltene...hacsak... Azzal összehúzott szemmel mérte végi újra a tisztelt úri közönséget. Közben kicsit ideges lett, attól, amilyen nyíltan Shuga nézett rá. Mígnem határozottan a szemébe nézett és nem mozdította el a tekintetét.
Hmm ideges ez jó kezd minden vissza állni a régi kerékvágásba, reménykedek de erre semmi esély még mindig ott a szemében a tűz. Viszont halvány lila sejtelme sincs erről a Tomról. A gond ott kezdődik hogy csak te ismered ezt a Tomot én nem még látásból sem szóval valami támpontot kérnék kit keressek. Alig hiszem hogy a helyi mágusok díjaznák ha körbe fürkészném az épületet, és Miának sem kell hogy kidobják innen. Szóval drága tudsz adni valamilyen információt vagy beszéljük ezt meg később?
Még mindig nem emeli le róla a tekintetét, csak nézi, mintha kiolvashatna a szeméből bármit is. - Elmondtam már egyszer. Vigyorgó Tomon azért ragadt ez a név, mert valaki felvágta az arcát. A száján keresztül. Hidd el, feltűnőbb nem lehetne. Arra gondoltam, egy módon tud elvegyülni az Udvarházban. Nem a vendégek között kell keressük, mint ahogy nem is ezen a részen fognak találkozni nyilvánosan. A megbízója viszont lehet, hogy máris itt van. Nagyon valószínű, hogy kivett egy szobát, Tom pedig meglehet, hogy néhány napja érkezett és valahol egy eldugott helyen dolgozik a házban. Milyen munkát kaphat itt egy efféle sehonnai fickó? Ha...dolgozik...és nem jut be máshogy az épületbe... Nagyot nyel, homlokán is tartásán is látszik, mennyire gondolkodik. Ám mélyen dolgoznak benne a korábbi események. Shuga tüzes pillantását érzi magán, a tenyere melegét, ami a ruháján áthatolt. Azt a durva, zabolátlan férfit, akiről pár pillanatig nem hitte, hogy megálljt parancsol neki valaki és hogy az önnön maga lesz. Zavarba jött a gondoltaitól. sápadtsága elmúlt, megint pír gyúlt az arcán és gyorsan lesütötte a szemét. ~ Mit akarsz Mia? Tudd hogy mit akarsz! ~
Elmondtam már egyszer. Vigyorgó Tomon azért ragadt ez a név, mert valaki felvágta az arcát. A száján keresztül. Hidd el, feltűnőbb nem lehetne. Arra gondoltam, egy módon tud elvegyülni az Udvarházban. Nem a vendégek között kell keressük, mint ahogy nem is ezen a részen fognak találkozni nyilvánosan. A megbízója viszont lehet, hogy máris itt van. Nagyon valószínű, hogy kivett egy szobát, Tom pedig meglehet, hogy néhány napja érkezett és valahol egy eldugott helyen dolgozik a házban. Milyen munkát kaphat itt egy efféle sehonnai fickó? Ha...dolgozik...és nem jut be máshogy az épületbe... Ha vágott pofát keresnénk még szolgaként se venném fel nem hogy vendégként megtűrjem, de ez lehet hogy az én hibám. Ez oké de akkor kérdez rá az ismerősödnél hogy vettek e fel valaki hasonlót ha már eléd jött köszönteni csak tudja No lám az arca kipirult vajon mi járhat a fejében, nem nehéz kitalálni én, na mindegy ideje körbesétálnom a helyet már ahova beengednek, és nem állnak az utamba őrök. Kényelmesen felállok mellé sétálok: Drágám én még járok egyet kicsit még ismerkedem a hellyel majd finoman felveszem a kezét és arcon csókolom, (mielőtt bárki is rám szólna, emlékezünk rá hogy jegyesek volnánk nem kósza idegenek) majd szelíden elengedem és elsétálok egy sebhelyes pofát keresni ebben a hodályban.
Kedves-melegen köszön el. Miközben figyel a játékukra. A párra... Milyen egyszerű, el se kell játszani az erős vonzalmat. Most elmegy, mielőtt kihozzák az ebédet. - Rendben, kedvesem! Én étkezés után fogok elindulni körülnézni, hátha van erre felé valami érdekesség. Te nem vagy éhes? Úgy-e nem bánod, ha nem mennék még én se fel a szobába, míg körül nem pillantok magam is? Széles mosollyal nyugtázza, bármit is reagál a társa.
Vissza hajolok mellé. Nem hiszem hogy ártana és amúgy se tudnák most enni. Megvesztem tagadhatatlan mi a fene van mááár, ez nem én vagyok mióta vagyok kedves vele, totál megzápultam vagy mi? Egyszerűen nem tudom hova tenni, így marad ez meg a kósza elkapott pillanatok. Persze hisz több szempár többet lát. Majd önvédelemből elhúzom a fejem mielőtt újabb esztelen dolgot tennék. De a mosolya valahogy más talán most először őszinte, hm már megérte a dolgot. Elmosolyodom és távozok.
Az ebéd már nagyon jól jött, valahogy érezhetően ellazult a jó ízektől. Közben hiába próbált nem gondolni Shugára Nem emlékezett, mikor lett ilyen hozzá. Furcsán illett volna éreznie magát, de csak könnyűnek érezte. Utána gyorsan felállt és távozóra fogta a dolgot. Most kicsit feltérképezte a szobákat és a klánok szállásainak elhelyezkedését. Elhatározta, hogy kicsit később pihen egyet a közösségi helyiségben, szalonban. Elképzelhető, hogy sziesztázik ott frissen érkezett vendég rajta kívül is. Megnézi magának. Közben még kora délután megkereste Albert Dron urat, hogy tudakozódjon. Egy tea mellett beszélgettek az Udvarházbéli emlékekről és az azóta nem túl nagy változásokról. Mia alkalmasnak találta, hogy rákérdezzen, hogyan is zajlik ide munkafelvétel és egyáltalán vannak e új alkalmazottak náluk. Pár érdekességre fény derült, de a groteszk, sebhelyes arcú figura nem került elő, pedig egészen körüljárták a témát. Aztán Mia hirtelen váltott is. - Hogy milyen érdekes embereket lehet itt látni az Udvarház környékén! Ebéd előtt egy torz mosolyú férfit láttam. Eltartott egy ideig, míg rájöttem,hogy át van vágva hosszában a szájánál az arca. Pont annak kétoldali folytatásaként! Képzelheti Dron úr! Egész megijedtem! Tudja, otthon nem kevés háborús sérültet láttam annak idején,de ő,attól tartok ez a groteszk arc álmomban is kísérteni fog... Ön látott már ilyet? Ki lehetett ez a szerencsétlen flótás? Míg választ várt, pihegett kicsit a "szörnyű élménytől".
Az épület elég nagy volt, bejárni lehetetlen, így a régi módszerhez folyamodott ami más helyeken már be vált. Szolgálókkal és cselédekkel elegyedtem beszélgetésbe, és igazából semmire se jutottam azon kívül hogy az elmúlt hónapokban senkit se vettek fel. Pláne nem egy húzott szájú alakot, hisz a vezetés erősen ügyel arra hogy még véletlenül se kerüljön rovott múltú egyed az alkalmazottai körébe. Az is kiderült hogy perpill a vendégek közt sincs hasonló egyed, kivéve ha a zárt részre van meghívója mert ott már más a személyzet és ott intézik a kényesebb ügyeiket amiknek nem kell kiszivárognia. Az egyik szobalány azt is megjegyezte hogy talán a mágusok részén érdeklődhetnék, mert ők fogadják a legtöbb kincsvadászt és hasonló személyeket akik régi, és értékes ereklyéket drágaköveket hoznak jó pénzel rendelkező vásárlóknak. Igaz azt még hozzá fűzte hogy itt az ilyesfajta üzleteket nem szeretik így maximum az első beszélgetések zajlanak itt, majd a vásárlás kicsit máshol privátabb környezetben ejtik meg. Szóval a jó őreg Tom sehol, marad Mia és a sikeres kapcsolatai.
Tárgy: Re: Nemesi udvarház 
2016-01-26, 12:24 pm
//
//
