Nem tudom, mi történik. A sebem a háború borzalmaira emlékeztet. Harcokat éltem már meg, oltottam is már ki életet, de egy ekkora harc, mészárlás akkor is nagyon megviseli a lelket. Mi... én, érzékeny vagyok, empatikus. Körbe nézve testvéreket, apákat, anyákat, gyermekeket láttam kíméletlenül lekaszabolva, fájdalmukba és vérükbe fullasztva. Barátok, ismerősök adták életüket egy olyan dologért, melynek se eleje, se vége, se értelme. Mert ha valamelyik fél be is fejezi ezt a háborút, egy mag az ellentétes nézetekből úgy is megint újra sarjad, ahogy most is. Nem tudok vidám gondolatokat magamba csalni. Hiába bújtam el mindenki elől, az érzelmek hullámai elsöpörni látszottak elmémet. Ettől jobban féltem, mint a magánytól, így eljöttem a bálra, hátha nyugalmat, vagy egy kis fényt lelek. És valami történik. Nem tudom micsoda, de itt van valami. Ami újult reménnyel tölt el, ami enyhíti a fájdalmam. Akár egy áldás. Feltűnő lehet érzelmeim vágtája, mert közben rendesen megbámulnak. Tiszteletből és illemből köszönök, s a két férfi visszaköszön, majd a félvér közelebb lép és megkínál a tányérjára szedett süteményhegyből.
Illetlenség volna elutasítani. Ostobaság volna elutasítani.
Itt az ideje, hogy kicsit kiszakadjak elmém szakadékából, hogy feljöhessek a felszínre. Talán épp ez a két férfi az út felfelé. Szám sarkában egy apró mosoly jelenik meg, ahogy az engem kínáló úr arcára és szemeibe pillantok a magam kavargó, kristály kék szemeimmel. - Köszönöm. - nyúlok oda, s egy apró, csokoládés golyót veszek el. Ritka számba megy az effajta édesség, még sosem kóstoltam ilyet. - Ettek már ilyet valaha? Finom? - kérdezem a kezembe vett golyóra pillantva. Az arcomra meglepettség ül ki, hisz érzem, ujjaim között olvadozni kezd az apró, barna bolygó. Olyan selymes, az illata pedig mennyei.
Roober Istenség
Hozzászólások száma : 520 Munkahely : Sárkányistenség
*Láthatóan meglepett a félelf. Elmiron nem foglalkozik vele, miért van itt, neki nincsenek halandók számára megszerezhető értékei, a többi halandóé pedig vajmi kevéssé érinti. Nem is ezért van itt. Tapintható a férfi meglepettsége, mint a rajtakapott tolvaj, időbe telik, míg rendezi gondolatait, s a sárkányisten erre bőven ad időt.* - Elmiron ven Gondor! Nemes vérünk neve talán eljutott hozzád, habár én kevéssé tartom sokra. *Mosolyodik el, hagyva, hogy a férfi még inkább kétségek közé jusson, vagy megnyugodjon végleg. Úgy tűnik, utóbbi felé halad, s ezt kihasználva, alig halhatóan, a szájához emelt pohár mögül adja a választ.* - Aligha, de az efféle szépség ritkaság e bálon. *Látja, hogy nyúl fürkésző pillantásukra a vörös elf ruhájához, hajához hibát keresve, s a nő magabiztosságának hiánya valóban az elveszettség érzetét kelti a szemlélőben. Ám a hölgy erőt vesz magán, s közelítve ő maga veszi fel a kapcsolatot a két férfival. Roober nem először vegyül el a kétlábúak között, jól ismeri az etikettet, s azt, milyen lényeges lépés egy hölgytől, hogy előre köszön két őt mustráló férfinak. Meghajolva nyúl a hölgy kezéért, s ha az hagyja, könnyed mozdulattal emeli kézfejét szájához, hogy alig érezhető csókot leheljen a harcokat megélt női kézre.* - Engedtessék meg, hogy köszöntsük az est fénylő csillagát! Nemes szépsége magára vonja a figyelmet. Szolgálatába ajánlom magam. Elmiron ven Gondor vagyok, északról. *Jeremy eközben süteménnyel kínálja a nőt, aki vesz is belőle. Elmiron, azaz Roober újabbat kortyol az italból, s a süteményről meghagyja a választ a félelfnek. Nem akarja teljesen kisajátítani a hölgyet, aki továbbra is érezheti a megmagyarázhatatlan fájdalomcsillapodást. Talán még sebei is gyorsabban gyógyulnak. Minden esetre a sárkányisten sem akarja elárulni idejekorán kilétét, így erőit nem engedi jobban hatni, hisz egyébként sem avatkozhatna a halandók sorsába. Persze, jól tudják a Főnix-völgyben, hisz nyílt titok, hányszor is szegte meg már titkon ezt a szabályt. Többségében halandó lányok kedvéért…* - Úgy vélem, tanácsos időben elfogyasztani, hiszen rövid idő alatt lefolyhat kecses ujjai között. *Mosolyodik el a nemes, s egyúttal poharára pillantva kérdez is.* - Ajánlhatok esetleg önöknek italt az étkek mellé?
//A bál// Tratatatatattatata tatata tatratataaaa megjöttem / *Kiszállok a hintóból, frissen pucolt cipőm villan. Úrias kalapom fejemre helyezem majd elvigyorodok. Szerencsés választás volt e személy, pedig csak így hirtelen jött választásként alakult. Pálcámat kézbe veszem majd úgy sétálok be a báli teremben. Egy cseléd máris fogad, nevemet kérdezi én válaszolok. Elveszi meleg öltözékeimet majd a ruhatárba fut vele, én közben tovább haladok. Bort töltetek azzal ki éppen felszolgál, bele kóstolok. A halál után sem változik meg az ízlés, továbbra sem szeretem. Sétálok tovább testhez illő ünnepi kosztümben, gombjai aranyból voltak. Lám milyen gazdag egy ifjút találtam ma estére eljátszani, az amolyan nagymenőt. Megtorpanok, egy nem várt ismerős itt. Pont ezen a helyen ahol még csak csendben el se tudnám intézni. Belenyugszok hát, hogy ma éjjel nem fog patakokban folyni a vér. A mellette álló fazon viszont nem ismerős, de valami mégis taszít benne, jobban járok ha távol maradok tőle. Tovább állok tőlük, viszont gondolkodóba ejt, hogy ma éjszaka még megviccelem kis zsebtolvaj barátomat. S ekkor elém kerül a tehenészlány, be kell vallanom az a tehén akkoriban jobban érdekelt mint ő. Ennyi elég is volt látványából, belevetve magam a bálba, hátha a kotyogósabb felső réteg valamit csurrant cseppent az én fülembe is.
Igazán szerencsésnek érezhetném magam, hogy rögtön elsőre valami híres-neves ház ifjú képviselőjébe botlottam, ha nem zavarta volna továbbra is tudatom mélyén az előbbi megnyilvánulása. Még ezzel sem lett volna olyan nagy gondom, ha nem olyan hátsó szándékokkal érkezem, amilyenekkel érkeztem és ezt igen nem vettem volna jó néven, ha valaki kiolvassa a fejemből. - Nem vonom kétségbe nemes és becses származását Elmiron úr, biztos meg van minden oka, hogy büszke legyen rá, de én messziről érkeztem, így bocsássa meg nekem tudatlanságomat. – hajtom meg a fejem könnyedén felé, leküzdve zavaromat. – Zeron Hawen vagyok, egy igen csak kis és szerény nemesi házból. – mondom ki az első nevet, ami eszembe jut. – Esetleg valami mágus család? – tapogatózom lazán. Közben legalább abban egyetértésre jutunk, hogy kinek szépsége bűvöl el minket, mert látom a szemén, hogy ő is alig tudja levenni a kék szemű, vörös hajú tünde lányról. Eléggé zavarba is jövök, amikor a nemes ifjú oly könnyedén illeti csókkal a lány kezét, miközben én meg csak az orra alá dugom a süteményes tányért. - Ööö…. Zeron Hawen,….szolgálatára. – pótolom a kézcsókot, ha felszabadul Daxa másik keze, mert legalább megkönnyebbülésemre a süteményt sem utasítja vissza. - Csak finom lehet. – bólintok, vöröslő tekintetemmel követve a csokigolyó útját a szájáig. - Jöhet……azaz……köszönöm, kérek…..nem nagyon ismerem az itteni felhozatalt. – kapok észbe és tekintetem most végre körbesurran a termen, mert mintha valaki figyelt volna, éreztem azt a jellegzetes érzést a hátam közepén. – Csak egyedül….hölgyem? – térek vissza a beszélgetéshez, miután nem láttam semmi gyanúsat.
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
A félvér férfi valahogy furán, zavartan viselkedik, ami egyenlőre csak megmosolyogtat. Az urak bemutatkoznak, miközben a golyót gyorsan ajkaim közé kapom. A csokoládé krémesen olvad szét nyelvemen, a közepén lévő ostya finoman roppan fogaim alatt. Egy szalvétába törlöm gyorsan kezem, hisz mégsem foghatok kezet így. Illetve nyújthatom. Habár legszívesebben lenyalnám az édességet, ez még se illő. - Daxatriel Lavenir vagyok, örvendek a találkozásnak. - Mutatkozom be. - I-igen.. Egyedül. Nem volt ismerősöm, ki elkísérhetett volna. - Válaszolom kicsit zavartan. - És önök? Honnan valósiak? - Kérdezem.
Roober Istenség
Hozzászólások száma : 520 Munkahely : Sárkányistenség
*Jeremy kérdésére halovány mosoly futott át még Roober/Elmiron arcán.* - Régi vágya családom tagjainak, hogy varázstudókká válhassanak, de Thaloma istennő sosem volt kegyes hozzánk. *Hiszen nem kell tudnia a tolvajnak, kivel is áll szemben. A távolodó alaknak még utánapillant az istenség. Nem esik nehezére megállapítani, mily potyautast hordoz magában a halandó. Sosem értett egyet létezésükkel, hisz ha valaki elhagyta az élők világát, annak Dremernél a helye, de az öreg halálisten ezt másképp gondolta, s nem egy esetben nem engedte be magához az elhunytak lelkét. Akik aztán sok esetben még élők testében kerestek kielégülést ilyen-olyan ügyeiknek. Elmiron tekintete rövid kutatás után egy felszolgálót fedez fel, kinek int is ujjaival. Hamarvást megérkezik, s az északi nemes szakértő szemmel választ ki két szép színű itallal telt poharat.* - Igazán fennkölt név. Ismertem egy Lavenirt…zöld elf volt tán, úgy hiszem. *Mosolyodik el Elmiron, miközben a felszolgáló a két italt átnyújtja. Elsőt előbb Daxatrielnek, a másikat pedig Zeronnak.* - Igazán szomorú, hogy ilyen nemes hölgynek nem akadt kísérője ezidáig a bálban. Mondhatni rögvest akadt legalább egy…. *Jegyzi meg Jeremyre vetve fél pillantást, hisz nevében nem nyilatkozna.* - Északon, ahonnét érkeztem, valamire való nemes úr nem hagy egyedül egyetlen rendezvényen sem magányos hölgyet. Kérem, engedje meg, hogy kísérője legyek, míg nem talál magának jobbat! *Néz egyenesen a hölgy kék szemeibe.*
( Bocsanat de angol billentyuzet, nincsenek ekezetek )
*Lysanor lepkedett be a szep lila ruhajaban, amit meg annak idejen vett egy ferfi miatt, akit jobb mar elfelejteni, hiszen ezt is tette ez idaig. Ez a ruha eddig ott lapult a tarisznyaja aljaban osszegyurve. Egy kis varazslat es mar is olyan lett, mint ujkoraban.Haja ujrafonva, nagyon szep kecses teremtesnek nezett ki igy. Talan meg se ismertek az ismerosok, mar ha akadt. Mert akkor ott hirtelen nem vett eszre egyet sem. Megallt a bejarattol nem messze es egy oszlopnak dolve szemlelte a tarsasagot.* ~ Nocsak, nocsak. Micsoda puccos tarsasag. Kellett ez nekem? Talan igen, talan nem....Bar azt sem tudom minek vagyok itt...~ * Gondolataiba melyedve eloremeredt. Meg mindig egy bizonyos ferfin, az az sarkanyon jart az agya, akit meg mindig nem tudott elfelejteni. Bar az az affer mar regen volt, de az ido sem tudta feledtetni azt, amiken akkor keresztul mentek a sarkannyal. Kaland, veszely, menekules es romantika.....*
_________________ Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!
*Az éjszaka egész kellemesen alakul, a táncparketten sem jöttem ki a formából. Legalább is ennek az emberi hüvelynek a tudását használom hozzá, s megint csak rá kell jönnöm jó választás volt ez az alak. Egész kapós az idősebb korosztály körében s a vénülő özvegyek szívesen táncba elegyedtek velem. Minél idősebb annál többet pletykál. Egy pohár bor azért mégis csak lecsúszik torkomon, nem igazán hat rám, hogy is tehetné egy teljesen más tudat irányítja ezt a testet. Egy idősebb úrral állok le a tánc végén, valahonnan ismer kutakodom a férfi emlékei között ahol meg is lelem. Egy pipára hív meg az öreg, amit elfogadok. Elég befolyásos s gazdag egyén, itt gyűlik össze az úgy nevezett Lanur elit. S ez meglepően jó alkalom vagyonom gyarapítására, s most üti fel bennem magát a gondolat. ~Miért ilyen későn szabadultam...? *Kifelé menet vészesen közel haladunk el a trió mellett, egyre közelebb érve ahhoz a személyhez egyre inkább az az érzés fog el, hogy még csak nem is élő. Ha el is folytja mágiáját, még akkor is csak egy darabját képes elrejteni, félelmetes erő mi egy csettintéssel képes lenne elpusztítani mindent ezen a világon. Azt veszem észre, hogy emberi alakom elkezd izzadni. Zsebkendőért nyúlok majd megtörlöm homlokom. Miközben elhaladunk mellette megnézem szemem sarkából. ~Mi vagy te? *Ahogy kifelé haladunk s messzebb kerülök tőle már nem érzem oly erősen azt mi benne van. ~ Nyugalom... csak nyugalom... Ha akart volna már végzett volna velem... *Majd a szemem egy lila ruhás lányon akad meg ki éppen érkezik, ismerem őt. ~Igen Aden... nem vitted magaddal a sírba, szeretted elüldözted... Tudtad talán a végzeted? *Majd meggyullad a pipa s füstölni kezdtünk az idős úrral. Elbeszélgetve jövőképünkről, egyben egyet értettünk valahogy túl kell élni a háborúkat.
Cornelius de Sanctis Nemes
Hozzászólások száma : 57 Életkor : 52 Munkahely : Adok-veszek
// Bál, Lysanor Remélem, nem tartasz tolakodónak...ám ha mégis majd lerázol //
*Valianban most úgyis fel vannak bolydulva az események, s Cornelius egy kis nyugalomra vágyik. No meg némi kis „kalandra”, amely általános számára az efféle bálokon. Vörös-arany öltözéke, s a szőrme, amivel kivarrták, elárulja a külső szemlélők számára, jómódú, nemesi család sarjáról van szó. Jól rejti kezdődő pocakját.
A tavalyi bál is sikeres volt számára, a katonai egyenruhák, amelyeket a hadsereg megnövelt létszáma miatt rendelt a Tanács tőle, jól jövedelmez. A megfelelő kapcsolatok, a megfelelő időben, s a de Sanctis név jó ideje fényesen cseng a megfelelő körökben. Cornelius édes, vörös bort tartva lép közel a nem is oly régen kinézett fehér hajú elf szépséghez.* - Hálás lehet az oszlop, hogy ily ragyogó szépség választotta támaszául. *Szólította meg a nőt.* - Netán csatlakozhatnék kegyedhez, hogy egy kis társaságot csempésszek magányába? Cornelius de Sanctis vagyok Valianból, s úgy vélem, vétek attól a férfitól, ki bizonyára kísérője kegyednek, hogy ily soká magára hagyta.
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
Válaszaimat hamar megkapom a fekete hajú férfitől, akiből valóban árad a nemesség, míg társa inkább tűnik... Tanuló... nak...? Áh sokáig nem foglal le a dolog, mert mikor átveszem egy "köszönöm" kíséretében, olyat mond, ami kizárja a külvilágot. A zene lecsendesül körülöttem, szinte meg se hallom, szemeim kikerekednek, a pupillám érdeklődésem tárgyát szélesre kerekedve vizslatja. Nem tudok más Lavenirről Lanurian, aki zöld elf is ráadásul.. - Örömmel fogadnám, ha kísérőm lenne a bálon. Csak nem Galaenornak hívták azt az elfet? - Puhatolózom finoman. Habár a férfi nem tűnik többnek, mint 35 és a múlt idő azt kell jelentse, hogy évek teltek el, ez számomra akkor is reményt ad. Pár év egy elf életében nem meghatározó, apró pillanat csupán, így lehet esélyem arra, hogy életben rátalàljak családomra. Amennyiben a válasz igen, határozottá válik tekintetem, s picit közelebb lépve érintem meg a férfi karját. - Nagyon fontos nekem, hogy megtaláljam őt. Ha elmond mindent, amit tud, cserébe szolgálatára állok... Idomár vagyok, a legádázabb szörnyetegtől kezdve a legártatlanabb ölebig bármit be tudok idomítani, amit csak kíván...
Ha a férfi nemet mondd, akkor elkeseredetten fordulok picit arrébb, hogy kevésbé lássák "nyomoromat".
Úgy érzem nem kapok egyenest választ a férfitól a család mágikus képességeit illetően, így továbbra is kétségeim vannak a gondolat olvasást illetően, ezért igyekszem a közelében csupa általános dologra gondolni, mint például a bálon megjelenő hölgyek szépsége, az ételek-italok sokasága és finomsága, amiben igen csak régen volt már részem. A többihez még úgy is korán van. A lány közelében előjött zavarának meg is lesz a következménye, amiért alaposan össze is szidja magát gondolatban, mert a másik férfi azonnal le is csap a bájos szépségre, még hozzá a lehető legelcsépeltebb, "ismerek egy ismerősödet" dumával és már láthatóan és hallhatóan is nyeregben is van, mert a lány azonnal lecsap rá, aminek hevessége azért meglep. - Talán valami elveszett családtag? - érdeklődik kíváncsian, hogy ne maradjon ki a beszélgetésből és még nem is adja fel, bár sejti, jobb ha másik partner után néz, ezt már nehéz lesz felülmúlni.
Roober Istenség
Hozzászólások száma : 520 Munkahely : Sárkányistenség
*Jól látja, mily hatással volt a lányra előbbi félmondata. S ez a félmondat semmiképpen nem a kísérőre vonatkozó volt, sokkal inkább a nevére vonatkozó. Nem oly nehéz a sárkányistennek felidézni azt a bizonyos Lavenirt. Amilyen sűrűn megfordul a halandók világában, számtalan eset akad, amikor nem tud és nem is akar kimaradni az események sodrásából. Könnyű a halhatatlanoknak, akiknek nem igazán van veszíteni valójuk, és Roober, mint az egyik legifjabb istenség, ki is használja ezt. Némi csínyként meg is szokta úszni, habár az öreg istenek nem egyszer feddték már meg, hogy feszegette a szabályaik határait.* - De, úgy emlékszem, Galaenornak hívták. Egy vadászról beszélünk, ki elhagyta Középvidéket, hogy békésebb vidékekre találjon. Hallgatag tünde, tipikus zöld elf. *A lány közelebb lép, s karját megérinti. Elmiron magabiztos mosollyal nyugtázza az érintést. Intimszférájába lépett a hölgy, s ahogy érinti, érezheti is, amint kisebb erő árad át a férfiból belé. Elmiron csillogó szemei a vörös hajú nő szemeibe mélyednek.* - Nem birtokaimon lelt megnyugvást, ebben biztos vagyok. De tán tudhatok olyat, ami nyomra vezet. *Karját nyújtja Daxának. Lassú zenébe kezdenek.* - Tánc közben elmesélek mindent, amit tudok, cserébe kegyed is mesélhetne arról, hogyan lesz egy ily gyönyörű hölgy idomár. *Nem vet pillantást az elfre, teljes lényének azzal a piciny részével most Daxára koncentrál, de azért hallja a kérdést, a próbálkozást, hogy a félelf is bent maradjon a társalgásban.*
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
A félvér férfi csak megtalálta a szavakat, s kérdésére rápillantok, szóra nyitva a szám, mikor Elmiron bizonyságot ad arról, hogy apám az illető. Egy pillanatra el is hallgatok, majd bólintok egyet. - Ő az édesapám. - Válaszolok Zeronnak. Ezután már is kapom a táncra a felkérést. Számat keserédesen húzom mosolyra. - Sajnos Lumel'Auvrea ostromakor megsérült a vállam. - Mondom, s picit lehúzva vállamról a bundás köpenyt mutatom meg a kötést. Akkor futólag találkoztam "Zeronnal" s bár én nem ismerem fel jelenleg, ő talán emlékezhet rám a vörös hajról, és a csatáról. - Akkor a lábam is megsérült, de egy ilyesmi lassú táncra, lépésekre még képes vagyok. A seb miatt nem tudom rendesen megemelni a karom, s felvenni az alapállást. Azonban, ha ez nem zavarja, örömmel tennék egy kört a parketten. - Igazából jobban érzem magam, de félek attól, hogy ha most megerőltetem magam, később jobban fog fájni. Plusz hirtelen tele lettem energiával, s szinte alig bírom ki, hogy ne kezdjem el egyből faggatni a férfit. Persze időközben visszahúzom a vállamra a köpenyt.
Úgy látszik ezt a csatát már elveszítettem, hiszen a nemes ifjú, Elmiron ven Gondor sokkal rutinosabban csap le a szép hölgyre, mint én és ez a késlekedés talán megpecsételi a Daxa-val kapcsolatos bármiféle elképzeléseimet. Persze ezt valószínűleg csak én élem meg így, de egy férfi sem szereti ha levadásszák előle a vadat. Viszont ezzel az "ismertem az édesapádat" dumával nem lehet versenyben maradni ez nyilvánvaló, ahogy a lány arcát és viselkedését látom. - Óóó, ezek szerint elvesztették egymást. - jegyzem meg, de aztán bennem akad a szó, bár nem csak a ruhadarab alatt feltáruló látvány miatt, hanem mert rájövök, hogy oly ismerős a lány. ~ Szóval ő volt az a Sötét fenyvesből! ~ - Én is ott voltam, hősies küzdelem volt. De sok sikert a parketten, én addig el leszek itt a süteményekkel. - nyelem le a békát és lépek arrébb, hogy ha menni akarnak menjenek.
Roober Istenség
Hozzászólások száma : 520 Munkahely : Sárkányistenség
- A háború megnyomorítja a testet és a lelket is. Ígérem, nem hajtom túl a parketten, óvni fogom mind testét, mind lelkét. *Csillannak szemei Daxára Elmironnak, miközben a kötésről ismét a nő szemeibe vándorol pillantása. Jeremynek biccent, majd könnyed mosollyal lép el mellette.* - Élvezze ki a háború szünetét, Zeron uram! Bizonyára bátorsággal küzdött a harcokban. *Mikor elindulnak a parkett felé, a zene lassú ritmusára lépked, s a karjára alig nehezedő női kézen keresztül ismét némi erő áramlik Daxa testébe. Így enyhülhetnek tovább fájdalmai, s gyógyulhatnak sebei is sebesebben, mint hinnék. Nehéz lenne az istensége megvádolni szándékossággal, habár szándékán múlik csak, hogy teljesen visszatartsa minden erejét. Ebbe még az istenek sem igen szólhatnak bele. A parketten aztán finoman tartja a lányt, s nem erőltet semmit, azonban Daxa mégis úgy érezheti, lebeg a férfi karjain.* - Galaenorral egy vadászaton találkoztam. Jó, nemes ismerősöm fogadta fel őt. Így utólag, bizonyára jól jött neki az, hogy jussát megkaphatta az eredményekből, így elláthatta magát, s feleségét is. Azonban nem maradt soká. Felfigyeltünk mind csendességére, noha azt gondoltuk, az, ki a természetet járja, sokat van egyedül, nem is lehet szószátyár fajta. *Finoman közelebb húzza magához az elfet, s a nő szemeibe néz.* - Feleségét csupán egyszer pillantottam meg, már a vadászat után.
*Rápillantok a nemesre, majd halkan szólnék mire megelőz. - Menjen csak fiatalember, élvezze ki ezt a pillanatnyi szünetet a háborúban. S ehhez nincs is jobb társaság mint egy csodaszép tünde lány nem de bár? - Köszönöm a társaságát- kissé előre billenek majd vissza s ott hagyom. *Lassan sétálok le a lépcsőkön majd, majd halkan felkuncogok mikor hallom szavait az aranyba bugyolált nemesnek. Majd magam is megszólalok, elég halkan s titokzatosan. - Miért is váratná meg, hisz már idekint várt reá. *Ha a nemes megfordul talán fel is ismerhet Hower család, egy nem túl nagy múltú nemesi család, vagyona éppen csak akad, s földeikből tartják fenn magukat. ~Csodás, nem is értem miért nem lettem előbb szellem... egy kiaknázatlan kémhálózat egy személyben. Hozzáférek az emlékeihez. - Sanctis úr, örülök hogy látom. - teszem kissé ironikus hangsúlyba a mondat végét. *Lassan oda sétálok Lysanorhoz. Mellkasom elé helyezem kezem, talán ez ismerős lehet neki. Régi bőrömben is így adtam meg a tiszteletet ha csak látszat is volt csupán. - Lysanor- Pillantok fel előredőlt pozíciómból- ha szabad még az estélye, s nem bántja szemét egy ilyen alak mint én.... Legnagyobb örömömre szolgálna ha velem tartana a mai éjszakán. ~ Ohh igen, most biztos azon mereng honnan ismerem... Sose találkozott még ezzel a fazonnal, talán még előnyömre is kovácsolom. *Emelkedek fel majd várom az elf válaszát.
/Jerry/ *Halk mégis ismerős hang üti meg Jerry fülét, egy talpig vörös ruhában álló lány hangja aki a háta mögött áll. - Csak nem csalódott vagy mert lecsapták a kezedről Jeremy? *Ha megfordul szembe találhatja magát egykori kiképzőjével még Ekorin falain belülről. - Sok idő telt el azóta, örömmel látom hogy túlélted...
* Lysanor felkapta a fejet a nemes ur szavaira. Csendesen mosolygott mikozben hallgatta.* - Ugy igazabol nincs senki, akivel johettem volna. En amolyan magam fajta vagyok. De orulok, hogy az ur megtalalt, bar szavai hizelgoek, meg sem tartom magam annyira csodalatosnak. *Mondta kedvesen es ,azert tetszett neki hogy a nemes hizeleg es igen a rangja sem utolso, igy nem banja ha akad tarsasaga.* - Es On? Egyedul erkezett a balra? Kezdek ehes lenni..... *Mondta es mar nezett is korul hol lehet valami olyat enni, ami nem hus. Aztan egyszer csak egy masik alak tunt fel mellette. Soha ne latta azelott. Raadasul a neven szolitotta. - Mar ne is haragudjon. De honnan ismer? * Kicsit csodalkova kerdezte, hiszen most ez nagyon meglepte.*
_________________ Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!
Zeron következtetésére bólintok. - Sok éve nem láttam, mikor pedig visszatértem külhonból, a házunk romokban volt és orkok dúlták fel a közép vidéket. A legrosszabbtól tartottam, de azer még van remény, hogy megtaláljam a családom. - Mondom halovány mosollyal, s Elmironba karolok, majd még mielőtt a parkettre indulnánk, Zeronra pillantok. - Akkor úgy ön egy hős. Szívesen beszélgetnék még később magával. Ha az este végleg külön sodorna ma minket, úgy remélem, Ritaela keresztezi ösvényeinket a bál után is.- egy biccentéssel búcsúzom, hisz sejtem, nem fog tétlenül állni és várni. Szívesen megismerném, de jelenleg a családom prioritást élvez. A parkettre lépve karom lejjebb tartva veszem fel az alapállást. Válla helyett felkarját fogtam, kezem kezébe simítottam, de azt se a kellő magasságba. A tánc lassú volt, szinte oda se figyeltem, még is a helyeset léptem. Amikor Elmiron bele kezd a történetbe, szinte csüngök a szavain. Épp csak egy dolog zavar: ez a megmagyarázhatatlan könnyedség, az, hogy szinte már nem is érzem sebem, hol ott bál előtt még sajgott. Először a borra fognám, de annyit nem ittam, hogy tompítsa érzékeim. A férfi ráadásul... Nem is tudom. A kisugárzása egyszerre volt nyugtató és hátborzongató. Egy nagyobb erő foszlányai lengték körül. Enyhe feszültségem nőtt, ahogy közelebb húzott magához. Kicsit úgy éreztem magam, mintha az oroszlán barlangjába sétáltam volna be. Azonban a hír, hogy látta édesanyám eltereli a figyelmem. Hát ő is jól van! - Tovább álltak? Nem tudja utána merre mentek? - Kérdezem állva a férfi tekintetét. Mindeközben azon is kattog az agyam, hogy valóban tőle jön e ez az energia? Elszakítom a pillantásom, hogy körbe nézzek. Semmi különöset nem veszek észre a beszélgető tömegen. Visszanézek a férfire. Belegondolva csak mellette kezdtem el jobban érezni magam. Miféle mágia ez, szavak vagy jelek nélkül? - Mit is mondott, honnan jött? Északról, igaz? Az ismerőse is arra él, akinek apám dolgozott? - Kérdezem fürkészőn arcát, szemeit nézve, mintha ha csak azt akarnám megállapítani, tényleg erő van a lelkében, bőre alatt.
Míg az elf lány és a nemes úr ellejt táncikálni én elrejtem bosszúságomat, hiszen nem kell, hogy azt higyjék nem találok más partnert. ~ Úgy is más dolgom lesz nem sokára. ~ Visszafordulok, hogy más étel után nézzek, de megdermedek az ismerős, kissé rekedtes hangra és hitetlenkedve emelem a szemem az engem megszólítóra. - Kana? - nyögöm ki végül, tágra nyílt szemekkel. - Hát te meg.......mit keresel itt? - szedem össze magam és húzom össze a szemem, önkéntelenül hátrébb lépve és körbenézve gyorsan.
/Lys, jerrynek irtam külön ezert írtam oda Jerryt/ *Kana megpillantja a riadt arcot, kissé elszomorodik az arca ő maga sem erre számított. - Elég nagy utat tettem meg idáig... S te... Áhh... Kár volt idejönni... * Látja ahogy Jeremy felkészül a menekülésre, nagy valószínűséggel azt hiszi érte jött. Amit jól is hisz de mégis rosszúl gondolja. Elindul hát Jeremy felé majd ha az nem hátrál elsétál mellette majd egy pillanatra megtorpan. Haragos tekintettel nézi végig az ifjút s halk szavakat intéz hozzá. -Ha akartalak volna már jóval előbb felkereslek...-hajol Közelebb - S ha az életedet akartam volna már rég elvettem volna... Te idióta.... *Majd a kijárat felé sétál, nagy erőfeszítéseket igényel, hogy ereje nyugton maradjon viszont nem értelmetlenül edzettek Ambaron környékén ami ebben az időben elég felkapott lett. ~A francért jöttem ide...
Cornelius de Sanctis Nemes
Hozzászólások száma : 57 Életkor : 52 Munkahely : Adok-veszek
*Cornelius a háta mögül szólaló fiatalemberre pillant. Nem igazán van kedve ezúttal a Howerek egyetlen sarjával sem foglalkozni, hisz a fehér hajú elf kötötte le figyelmét.* - Részemről az öröm, uram! Hadd jegyezzem meg, hogy de Sanctis családunk neve, mit nem is oly rég még hálával emlegetett atyja, midőn egy felettébb kellemetlen helyzetből húztuk ki nevüket… *Hasonló ironikus a hangvétel, hisz a legrosszabbkor szállt be a társalgásba a férfi, míg meghajlása cseppet sem arra a férfira vall, kit korábbról megismert. Minden esetre, olybá tűnik, a férfi ismeri a nőt, s ezt a de Sanctis ház sarja is gondosan emlékezetébe vési, miként azt is, hogy a hölgy ellenben nem így gondolkodik róla.* - Ó, igen, hölgyem, hacsak lakájom nem tekinthető társaságnak, avagy testőreim, kik gondosan vigyázzák épségem ezen veszélyes időkben. Azonban meglep, hogy nincs férfi, ki e pillanatban is mellette állna kísérőként. *Míg Lysanor, ha valóban így hívják, a hölgyet kérdést szegez az ifjú Howernek, Cornelius az egyik felszolgálónak int, s fülébe suttog néhány szót. Ha emberismerete nem csal, nem fog tévedni.* - Engedje meg kegyed, hogy kiköszörüljem a csorbát, mit vétettem, s illőn bemutatkozzam! Cornelius de Sanctis, a Sanctis-házból, mely Valian egyik prominens családja. *Nyúl Lysanor keze irányába, s ha a nő hagyja, kézcsókkal köszönti őt. Ha nem, úgy meghajolva mutatkozik be, s amikor ez megtörtént, a felszolgáló már érkezik is, tálcával, melyen a környező asztalokról származó húsmentes étkek vannak. Készültek azokra, kiknek faja, netán egészsége nem engedi a nehezebb húsételek fogyasztását.* - Remélem, kedvére való a kínálat, s éhsége könnyed ételekkel nyer csillapítást! *Nyújtja a választékot az elf nő felé Cornelius.*
/Lys Sabctis/ * Elvigyorodok Sanctis mondatára, valami rémlik viszont egyáltalán nem érint meg egy ismeretlen alak jövője, gondolok ezzel a testre mit használok. - Igaz is kellemetlen helyzetek mindig is lesznek Sanctis úr... *Majd a lányra terelem figyelmem s ő azt kérdezi honnan ismerem. Amire elmosolyodok. - Egy ilyen kérdésre csak négyszemközt válaszolhatok Lysanor. *Majd egy vörös ruhás lányra pillantok aki éppen kifelé igyekszik. ~Mi a frász! Kana de a többiek? *Kissé meglep a lány viszont nem sokáig köti le figyelmem vissza tekintek Lysanorra. - Ha megtisztelne egy tánccal azalatt szívesen elmesélem ismerettségünk történetét. * Majd jönnek-mennek a szolgálok körülöttünk. S magam is elveszek egy pohárral abból mit szállítanak.
A hozzászólást Hossin összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-01-04, 10:56 pm-kor.
Roober Istenség
Hozzászólások száma : 520 Munkahely : Sárkányistenség
*Roober magabiztos mosollyal vezeti a táncban a nőt. Nem egy bálban vett már részt, s jó sokat volt kétlábúak között. Egyébiránt sem eszik nehezére a halandók közé olvadás, szinte játék neki ez. Valami megmagyarázhatatlan oknál fogva vonzódik hozzájuk, nem, mint tanulmányozandó lényekre, sokkal inkább, mint vonzó, figyelemre érdemesekre tekint rájuk. Sok isten nem osztja ezt a nézetet, s azt sem tartják jó ötletnek, hogy ilyen sokat van halandó világban, anyagi testekben. Követi a nő pillantását a tömegre.* ~Gyanakszik…~ *Fut át rajta a gondolat, de nem akar még többet tenni. Könnyűszerrel elérhetné, hogy a tömegből kiváljon egy fehérköpenyes, aki csupán jelenlétével magyarázatul szolgálhat a nő gondolataira, de úgy a játék lényege veszne el.* - Amennyire én tudom, keletnek indultak. Akkoriban még nem öntöttel el északot az ellenség, s a menekültek sem járták földjeinket, falvainkat ellepve a világot, hisz megvolt sajátjuk, hol jól élhettek. *A következő kérdésekre arca kissé borongósabbá válik.* - Északról, ahol már javarészt az ellenség az úr. Földműveseink elfutottak, akik maradtak, rettegésben élnek. Ám szerencsések vagyunk, hogy nem csupán északon rendelkezünk vagyonnal. Itt, délebbre is vannak érdekeltségeink. *Lényegében nem kell hazudnia, valóban él északon egy ven Gondor család, és nekik valóban volt olyan szomszédjuk, aki maga is kedvelte a vadászatot. Elmiron pedig szintúgy élvezi azt, s egy elf vadász örömmel vett részt ezen vadászatokon. Azonban Roober elég jóban van magával Eclairrel is, csakhogy ilyen mérvű beavatkozás már túlmenne azokon a szűk kereteken, amiket Alseran, s a többi öreg engedélyezett az isteneknek. Ő minden esetre e pillanatban is élvezi Daxa közelségét, lágy mozgását, mely még sebeivel együtt is tetszetős.*
* Lysanor hagyta, hogy kezet csokoljanak neki.* - Nem problema Cornelius. Elofordul, foleg ezekben a nehez idokben. * Majd hallotta a sopankodast* - Nos, ez van. Sajnos...Talan egyetlen ferfi erdemelte volna ki, ezt a posztot, De sajnos neki mas dolga akadt, mar lassan egy eve nem lattam, igy nem is erdemes tobb szora. * Zarta le gyorsan a temat. Nem akart o Kainrol fecsegni. Senkinek sem, foleg nem idegeneknek. Aztan Jott Hossin reakcioja a kerdesere.* - Nos, rendben. Tancolhatunk egyet, mert igazan kivancsiva tett. De ha megengedi elotte eszek, mert ehes vagyok es Cornelius volt olyan kedves, hogy osszegyutotte a kedvemre valo eteleket. * Majd evett egy kis sajtot, frissen vagott zoldsegeket, gyumolcsoket es a vegen egy kis sult gombat. Majd egy kis borrral oblitette mindezt.* - Koszonom Cornelius. Finom volt nagyon. Most elmegyek tancolni a fiatal urral, de kerem varjon meg itt. Elvezem a tarsasagat, csak kivancsi vagyok, hogy honnan van az ismeretseg ezzel az szamomra idegennel szemellyel. * Nezett bosszusan Hossin fele Lysanor.* - Mehetunk? Epekedve varom a valaszat az ismeretsegunk felol. * Mondta inkbb kicsit gunyosan, de azert elmoslyodott.*
_________________ Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!
/Lys/ *Elmosolyodok a gúnyos szavakra majd kezemet nyújtom a hölgynek s ha már igy elfogadja akkor táncra perdülünk. Meglepően jól megy bár a nemes úr tudását használom hozzá. Ha Lys hagyja én vezetek s ha úgy ítéli meg akkor átadom neki a stafétát. - Nem sokat változtál Lysanor, bár egy elf külsőleg nem is sokat változik ha belegondolok. * A parketten érzem azt az idegent aki minduntalan túl nagy mágiát áraszt magából. S megpróbálok minél távolabb is maradni tőle s a tehenésztől. - Gondolom furdal a kíváncsiság, mégis ki ez az ismeretlen ismerős.- kis hatásszünet majd folytatom- A tánc végén elárulom neked. *Elvigyorodok a lányra érzem kellemetlen reakciót fő kiváltani Aden említése is. - Lysanor ön hogy vélekedik, ha valakit szeret az ember de megóvni nem tudja ha a saját közelében tartja mégis mitévő lehet? *Varom a nő válaszát majd utána folytatom. - Az a férfi akit említett a tánc előtt... Csak nem...-körbe pillantok majd kicsit Közelebb vonom magamhoz a lányt s fülébe suttogom- Kain Namelyr... Akinek közel egy éve nyoma veszett... S a fekete kutyái sem találták nyomát.... *Remek idő van az információ szerzésre, Lysanor régebben nagy pletykafészek volt, s remenykedem benne, hogy eme jó tulajdonságát megtartotta. Várok a válaszra majd utána ismét megszólalok most már kissé hátrébb húzódva az elftől. -Jo ideje tartozom már közös barátunknak, s nem szeretek túl sokáig adósa maradni senkinek... Főleg ha ekkora az adósság.... *Hátra sandítok pont mögöttem áll az a férfi a tehenésszel tancolva. Furcsa egy erő ember ilyent nem ad ki magából. Ha nem ember akkor micsoda? ~Talán egy sárkány lehet... De magának a feketének sem lehet ekkora ereje mit elnyomva is így meg lehet érezni... Mégis mi a franc vagy te? Ha nem egy... *Ohh igen semmi kétség sincs felőle a nemes a hátam mögött még csak nem is élőlény. Egy anyagtalan lény aki képes anyagi testet ölteni magára. Szallemnek túl erős lenne, elő személyből Ennyire nem szivárog a mágia. S nem is a mágia maga hanem az érzés ami körül lengi ezt a mágiát. ~Egy isten lenne közöttünk? Talalkoztam már Dremerrel tudom, hogy léteznek... Más magyarázat.... *Ismét vissza terelem gondolataimat a lányra, talán kezdek paranoiás lenni.
- Meg hogy nem sokat valtoztam. Nos nem tudom miota ismersz engem, ha mar igy attertel a tegezodesre. De elegge megvaltoztam az elmult evekben. Tul sokat hittem es tul sok szemelyben megbiztam annak idejen, akik nem voltak erdemesek ra. * Lysanor is erzi a kulonos energiat. Egyszer mar talalkozott egy tonal hasonloval. Akkor azt a szemelyt nagyon megkedvelte, noha a to szelleme majdnem megolte akkor. Aztan Hossin csak annyit mondott, hogy a tanc vegen felfedi magat.* - Jaj addig varnom kell? Bar nincs mas valasztasom gondolom. * Hagyta ra a ferfira a dolgot. Ahogy Hossin az elf fulebe sugta a nevet megallt a tanc kozben. Azzal meg csak tovabb tetezte az amugy is zaklatott Lysanort, ahogy velekedett rola. * ~ Meg hogy a fekete kutyai. Mit kepzel ez magarol.... * Haragja az egekig szokkent es olyat tett, ami bizonyara megbotrankoztatja majd a balozokat. Remelhetoleg csak nemi hatas szunet lesz. Tiszta lenduletbol lekevert egy pofont Hossinnak. Elegge nagyra sikeredett, hallhato is volt.* - Ne merd a nevet meg egyszer a szadra venni. Foleg ilyen nyilvanos helyen. * Majd fogta magat es rohanni kezdett az ajto fele. A sietseg kozben nekiment a Daxa Roober parosnak is. - Bocsanat. * Dormogte nekik oda es azon volt, hogy minel elobb a kijarathoz erjen. Nem erdekelte honnan ismeri a ferfi, csak innen el. Hiszen ha Ez a ferfi ennyit tud mar akkor itt maradasa nincsen, mivel akkor kozeleg a halal is. Es ki tudja, hogy ez a valaki nem e Furia kuldottje. Ha valaki meg nem allitja, akkor kirohan az ajton.....*
_________________ Ha elsodor az élet vihara, állj talpra, és nézz vele újra szembe!
Csendesen hallgatom a férfit, arcát fürkészve, amely csupa határozottságról árulkodik, ahogy vezetése is. A biztos karok úgy vezetnek körbe a teremben, mintha csak erre születtünk volna. Sosem gondoltam volna, hogy egy ember ilyen jól tud táncolni. Amikor keletet emlegeti, a felsarjadt remény tovább nő. Arcomra ezen érzelmek vezérelnek mosolyt, szemeim pedig úgy csillognak, akár a kék tenger egy nyári napsütésben. Elkap az izgalom, s habár sejtem, a férfi többet rejteget, mint amit elmond magáról, nem tűnik ártó léleknek. Hisz sebeim fájdalmát mulasztja közelsége, és segít apám nyomára bukkanni. Igen kicsinek kell lennie a világnak, hogy ez megtörtént. Végül eszébe juttatom otthonát, amelyről keserű dühhel mesél. Arcomról eltűnik a mosoly, s ha már itt vagyunk, elmesélem neki miként is keveredtünk el, és lettem idomár. - Sajnálom. Tudom, milyen nehéz és rossz elveszíteni az otthonunkat. - Mondom együtt érzőn. - Fiatalon repültem ki a fészekből, az állatokat már kis koromban is közelebb éreztem magamhoz, mint bármely más lényt. Később apám egy ismerőse, egy idomár vett a szárnyai alá. Megtanultam, amit lehetett, majd külhonba utaztam, a színesebb és másabb állatvilág miatt. A háború hírére tértem haza, de addigra családom eltűnt, nyom nélkül. Önnek hála pedig ismét él bennem a remény, hogy megtalálhatom őket. Köszönöm. - Fejezem ki hálámat, enyhén megszorítva a férfi kezét. Ezután a zene elül, a számnak vége, azonban nem telik el pár másodperc, hogy újabb, ezúttal ritmusosabb és vidámabb dalba fogjanak a zenészek. Megállok, illően megköszönöm a táncot, lábaim finoman keresztbe téve, térdem röviden rogyasztva, míg kezeimmel ruhám fogom, fejem megbiccentem. - Ön varázslatosan táncol uram. - Mondom bujkáló, sokat sejtető mosollyal - Hálás vagyok az élményért. - Ekkor rohan belénk Lysanor. Bizony meglepve nézek rá, majd a férfire, ki elől siet.
A hozzászólást Daxa Lavenir összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2016-01-02, 9:11 pm-kor.
*Elmosolyodok a válaszon, megbízott olyanokban is akikben nem kellett volna? - Igen sok ember nem érdemli meg a bizalmat, s még több ki is fogja használni azt, ezért van az, hogy senkiben sem bízhat az ember csak saját magában. *A válasz ismét csak nevetésre kényszerít. - Régebben élvezted a társaságom Lysanor, egészen egy bizonyos napig... Látom ha külsőleg nem is belül biztosan megedzett a háború. *Majd nem várt heves reakció üti fel fejét a lányban, nem hiszem hogy rosszat mondtam, s nem is igazán éreztem senkit kiknek hatalmasabb mágiája lenne ennél a férfinél akibe Lysanor egyből beleront. Majd rohan tovább a kijárathoz, percnyi csend faképnél hagytak. Rápillantok a kis táncos duóra, majd vállat vonok s utána eredek a lánynak. Még a lépcsőknél utol érem, közvetlenül előtte Kana is kiront az ajtón. ~ Mi a franc folyik itt? *Teszem fel joggal a kérdést hisz Gracia és Lux is itt vannak. Szokás szerint Gracia aki férfiasabb jellem annak is öltözött. Majd éppen elérem Lysanor kezét, s megálljra kényszerítem. Testi adottságainkból csak remélni tudom hogy egy férfi ereje felül fogja múlni egy felzaklatott lány erejét. De ki tudja az anya medve is borzalmas ellenfél ha bocsáról van szó. S ha elég erős voltam magamhoz rántottam s átöleltem. Halkan súgtam oda. - Aden Von Zaken.... Vigyázz magadra kedvesem.... *Ezzel eleresztettem a lányt majd elindultam volna visszafelé, de előtte egy pillantást vetettem a kis árnyékokra. ~ Mi a frászért van itt három közülük... S Kana ünnepi ruhában? *Kezdtek össze gabalyodni a gondolatok a fejemben. S sehogy sem találtam rá a kivezető szálra.
Cornelius de Sanctis Nemes
Hozzászólások száma : 57 Életkor : 52 Munkahely : Adok-veszek
*Jól nevelt nemes úr nem ül fel a nevére vonatkozó provokációra, így Cornelius sem teszi. Minden esetre, noha a hölgy elfogadta, s még tán hálás is a neki nyújtott étkekért, A Hower-fiúval megy táncba. Könnyen lehetséges, hogy a kíváncsiság az, mi abba az irányba billentette a mérleg nyelvét* - Kedves egészségére, Lysanor! Örömömre szolgált, hogy sikerült kedvére tennem. *Távozására a de Sanctis-ház sarja a kezében tartogatott vörösboros poharat megemelve adja áldását. Jobbat nem tehet. Tudni kell elismerni, ha Helna nem őt pártfogolja, azonban úgy dönt, figyelemmel kíséri a dolgok alakulását, s így borozgatva szemmel tartja a táncolókat. A tánc azonban meglehetőst rövidre sikeredik, s tán innen megérte szemmel követni. A fiatal nemes szája önkéntelen is mosolyra húzódik, elégtételt nyervén a sértésekre. Mily gyorsan fordul hát a végzet istennőjének ujja! A hölgynek nem állhatja útját, ahhoz túlságosan távol áll a kijárattól, azonban semmi nem akadályozza meg azt, hogy végül utánuk eredjen a lépcsőkre. Testőre kíséri őt távolabbról, ahogy lakája is és még néhány embere. Ha Hower elhagyja Lysanort, ha nem, Cornelius megérkezik, kezében immár két pohárral.* - Úgy vélem, az izgalomra, megnyugtatásképp jól jöhet egy pohár ital. Nekem segíteni szokott. *Megsemmisítő pillantást vet az ifjúra, ha már odébb állt, s ha ott áll, akkor is.* - Nehezen viselem a nem úriemberhez méltó magatartást, de sajnos egyeseknek nem adatott meg a jó neveltetés. Fájó hiányosság ez…
Roober Istenség
Hozzászólások száma : 520 Munkahely : Sárkányistenség
*Elmiron arcára visszatér a nyugalom. Nincs oka tovább játszani a keserűséget, habár a ven Gondor családnak valóban súlyos csapás a háború alakulása. Azonban Daxa szavai mind többet árulnak el arról, hogyan nyílik meg az elf előtte. Minden esetre tervei vannak még erre az estére, így nyugodtan hallgatja a lányt. A teremen elcsattanó pofon, és a jelenet figyelmét felkelti ugyan, de nem lenne istenség, ha ahhoz, hogy tudja, mi történik, tekergetnie kellene nyakát. Efféle transzcendens lénynek nincs szüksége anyagi érzékekre, hogy tudjon, s mindenhol jelenlévő esszenciája révén többről is tudomása van, mint azt halandók remélnék. Könnyed mozgása arra is jó, hogy hátával forduljon a fúriaként kirobbanó fehér hajú elf felé, aki így őt löki csak meg, s nem Daxát, kit még mindig karjában tart.* - Ne tévessze meg tánctudásom, csodás jelenléte inspirált engem e számban, s ha tehetném, egész este kegyeddel rónám köreimet. *Ismét karját nyújtja a vörös hajú elfnek.* - Nem csupán egy tánc erejéig ajánlottam magam kísérőnek, ha megengedi, nem hagyom magára, hogy egyes piperkőcök szabad prédának tekintsék. Tán még kiötölhetünk valamit, hogy családtagjai nyomára akadhassunk. Mint mondottam vannak még érdekeltségeink a Birodalomban. *Mosolya mögött azonban némi derültség is rejlik. Kain Namelyr oly helyen van, hová nem követheti senki a jelenlévők közül, még a kísértet sem. Az a sárkány, egy pártfogoltjai közül mindig képes arra, hogy felkavarja a végzet állóvizét.*
Tárgy: Re: Nemesi udvarház 
2015-12-26, 11:37 pm
/
