Valian központja

/Nienna-nak - az út nem csak nekem lesz fárasztó //


Lehet, hogy egyszerű véletlen, de az is lehet, hogy szándékosan ért félre, amikor az utazási módokat javasolom neki. Néha komolyan vissza kell fognom magam, hogy ne harapjak bele, de…….már nem kell sokáig türelmesnek lennem, azonban addig el kell viselnem ezen beszólásait. És még jó képet is kell vágnom hozzá!
- Eeeegen! Természetesen ezt megértem, de, - vettem egy mély levegőt, elszámolva tízig, - de nem erre gondoltam, hanem arra, amikor már kint leszünk a városból. – mondtam szép lassan, hogy még ő is megértse.
Különben is, mit aggódom én, hogy gyalogolni akar! Nekem aztán nem fog fájni, hiszen jó ideje járom Lanuria változatos tájait, ha meg megunom a kétlábon járást, akkor repülök, vagy épp teleportálok – amiről persze ő nem tud.
Nekem csak annyi kell, hogy végre elhagyhassuk a várost és csendesebb, elhagyatottabb helyre érkezzünk, onnantól már a markomban lesz és nem gátol meg semmi, hogy oda hurcoljam, ahol senki sem akad ránk és végre kifaggathassam.
Egyébként meg, ha gyanakszik is valamire és azt hiszi érdekel, hogy kinek próbálja még elmondani, hogy kivel és hová tart, akkor nagyon el van varázsolva, hiszen nem szándékozom visszatérni egy darabig, mire meg keresni kezdik……….az nem holnap lesz.
Természetesen nem kívánom megkönnyíteni a lány dolgát, hogy bármit is leolvasson az arcomról, nem vagyok már zöldfülű ifjonc.
- Óóóó, én higgye el, nem aggódom, nem az én kedvesem vár sebesülten, az fáradozásomért meg úgy is megkapom a jutalmam, nem igaz? – húzódik mosolyra a szám.

//Nienna-nak - kifogytam a szavakból //

Tudom, hogy nem kéne felhoznom a jutalom dolgot, mert ezzel aláásom azt a képet, amit eddig próbáltam kialakítani magamról, de már a türelmem végén jártam. Szerettem volna minél előbb kijutni az emberi forgatagból, el a mágusok és alamuszi őrök látóköréből, hogy végre azt tehessem amit akarok. És ez a tesze-tosza némber csak egyre újabb akadályokat támaszt: „Jaj, vissza kell kérnem a leveleimet, jaj, el kell menni a nagyságos Könyv urasághoz, hogy alázatos engedélyét kérjem a lelépéshez, jaj, most meg más van ugyan papírom, de még a kapun is ki kell kéredzkednem……….stb, stb….”
Már előre féltem tőle, hogy hamarosan kiböki, hogy elengedem-e pisilni, mert ahhoz is valakinek az engedélye kell! De nagyon unom már!
~ Türelem Raven, türelem! Hamarosan kiadhatod a dühödet, de addig tarts ki! ~
- Azért annyira nem aggódom, csak vesztegetjük a drága időt. – mormoltam, már nagyon ügyet sem vetve a szavai mögött húzódó nem tetszésre.
Csak jussunk már ki innen! Olyan lassan vánszorogtunk, hogy azon csodálkoztam, hogy az útmentén látott csiga, nem előzött meg minket, de mikor már épp csak a fogaim nem csikorogtak és a fülemen nem tőrt ki a gőz, végre elértünk a kapuhoz.
És akkor azt vettem észre, hogy nem, hogy haladtunk volna tovább, hiszen a dokumentumok már az őr kezében voltak, hanem minden szem rám szegeződött.
- Rimose mellé igyekszünk, ami talán nem ismerős maguknak, de ha azt mondom, hogy nem túl nagy távolságra Ambaron elhíresült falujától, akkor már talán be tudja lőni az irányt. – magyaráztam nem túl lelkesen, de hát úgy sem fognak utánam jönni, ez a szöveg is csak Nienna miatt kellett. – Még valami? Mehetünk már végre? – kérdeztem mégis egy magamra erőltetett mosollyal, ami nem tudom, hogy sikerült, de az egyre közelebbi cél érdekében mindent…..

//Pénz pénz pénz//
//Időntúli Niével//

A város hozza a formáját, én meg le vagyok égve anyagilag. Pedig lassan új erősebb holmikra tervezek szert tenni, kérdés mit szól ehhez Ritaela. A kedvenc sors istennőm. Na de keressünk egy gyanútlan áldozatot a galád tervemhez, noha nem tervezem megkárosítani, hisz amit, amiket eladok mind működőképes, és használható holmi. Csak az én terveimhez, mint kiderült kevesek. De hol találok ilyen hamar olyan személyt aki pénzt ad, pontosabban mer adni nekem. A figyelmem egy pillanatra elterelődik a gondomról, hisz a hasam ismét megkordul, így egy utcai árusnál kötök ki ismét, hisz az éhség nagy úr.
-Adj valami húsosabb példányt a pitéből. Az sem gond ha kettőt borítasz egybe.
Nézem kedvtelve míg a kért kaját összeizzadja nekem, fizetek és távozom is. A kaja íze egyszerűen remek, de mit is várok én ebben a városban az utcai árusoktól. Hát pont ezt. Miközben falatozom, ismerős illat üti meg az orromat, elsőre nem tudom hova tenni de biztos hogy ismerem a tulajdonosát. Így miközben eszegetek az illat irányába fordulok és igyekszem megközelíteni, hogy lássam kibe botlottam. Az már biztos hogy nem sárkány, azoknak más a szaga, na meg erősen leplezik egymás elől is magukat.

//Pénz pénz pénz//
//Időntúli Niével//

Ahogy haladok az ismerős illat felé ami gyanúsan gyorsan közeledik, valaki belém jön. Avagy én mentem belé? Lényegtelen, a kajám megúszta sértetlenül, éljen, hogy kilógok a tömeg felett. Viszont a szag pont előlem érezhető, így lenézek, ki is jött nekem, és ki mentegetőzik itt. A felismerés nem egyoldalú, nagyon is látszik, rajta hogy a háta mögé se kívánna. Az élet kegyetlen, viszont szeretnek az istenek.
- Lám és lám kit sodortak az istenek felém a problémám közepén. Épp te vagy az egyik, akire vadászom, mármint csak átvitt értelemben. Ne rohanj már, az a kereskedő megvár ez most fontosabb, mint holmi zugpiac kufár.
Körbenézek, és elégedetten konstatálom, hogy nélkülem, még a tömegen se jut át.
- Kössünk üzletet, amíg kijutunk ebből a tömegnyomorból, én elmondom a két témát amik miatt kerestelek.
Igazából az egyik csak most pattant ki a fejemből, de ezt nem tervezem az orrára kötni. Viszont a másik, teljesen jogos és fontos téma. Viszont nem felejtem el a kajámat se. De ha beleegyezik, akkor kisebb mozdulattal fordulok arra amerre ő tartana, ha tudna. Az egyik kezem letörlöm a köpenyemben, hisz a higiénia is fontos. Megragadom a csuklóját, finoman, ugyan de határozottan, hogy véletlenül se nyelje el a tömeg őt.
- Na szóval, az első téma igazából az hogy szükségem lenne némi készpénzre. Természetesen csak kölcsönbe, és adok fedezetet, na meg egy elismervényt is a dologról, hogy visszavásárlom tőled. Már ha nem jössz bele a használatukba, hisz neked is hasznosak lesznek, míg nálad vannak. Van egy botom és egy gyűrűm, amit szeretnék pénzé tenni. Jelenlegi áruk olyan 175 darna, nekem olyan 150 re van szükségem. Szóval egy Aranamophe gyűrűt, és egy Globus botot. Ezeket itt.
Dugom a kajás kezemet látótávba, a gyűrűt mutatva, Majd a kard mellé tűzött botra mutatok a hátamon.
- Szóval ezeket szeretném letétbe helyezni nálad. Rövid ideig. Remélhetőleg. Tudsz kölcsön adni nekem ekkora összeget?
Nézek Niére kiskutya szemekkel. Remélhetőleg nem kell letérdelnem neki, mert egyesek még félre értenék, na meg ha a nejem meghalja kinyír az biztos.
- A másik téma igazából a rended által támogatott feladat lenne. Szóval munka a javából.
Húzom el szám, de közben buzgón imádkozom, hogy átvegye a holmikat és pénzt adjon nekem. Ha ez nem lesz elég marad a megalázó térdelős hajlongós kérés. Ennél kínosabb ötletem, amivel rávehetném a dologra nincs.

//Pénz, pénz, pénz…//
//Shuga és az ő problémái//

Az hogy tiltakozik csak félig ér el a fülembe, no, nem a zsivajtól csak már tudom, hogy kicsit idegesítőnek talál. De ez nem az ő szerencsenapja, viszont talán az enyém lesz. Amint kiérünk a tömegből egy olyan helyre ahol már ő is sikeresen lavírozhat megfordulok, és a kérdésének eleget téve igyekszem válaszolni neki. Na meg elvenni az életkedvét a ténytől, hogy a munkát biza nem lóghatja el.
- A munkára visszatérünk, hisz nem hinném hogy szeretnél ellógni egy jó lehetőséget arra hogy jobb színben tűnj fel például a régi munkahelyeden, avagy bevágódj azoknál a legyünk mindenkihez jók fehér köpenyeseknél. Amint már említettem ezen gyűrű Aranamophe nevét viseli, és neki van szentelve. Néminemű mágikus védelmet ad ha viseled. Na meg ha viseled a védő mágiáid is erősebbek lesznek tőle. Ahogy ezen bottól a támadó jellegű varázslataid lesznek erősebbek.
Térek vissza az üzlethez.
- Tudod a kettő együtt normál piaci áron 175 darna avagy még több attól függően épp ki szeretne átverni vele. Én 150 ért neked adom, mert ennyire lenne szükségem ahhoz a munkához, amire a könyvtár által pont téged kértelek. Régi könyveket-tekercseket tervezek beszerezni több csoportnak is. Így szükségem lenne a szakértelmedre, és nem kevésbé a mágikus tudásodra is. Mielőtt idegeskednél, nem ketten megyünk csak, hanem egy hivatalos csapat hisz komoly szükségük van az elveszett tudás és ereklyék megtalálására. Én az erőt és a helyismeretet adom, persze lesz még egy egyén aki már járt ott. Az ő ismeretei frissebbek, mint az enyémek. De visszatérve az gyűrűre és a botra. Ha nem jönnének be, idővel szívesen visszavásárlom tőled, erről még kötelezvényt is aláírok. Hiszen nem átverni akarlak, csak szükségem lenne a pénzre nagyon. Mielőtt az a téves gondolat fordulna meg a fejedben, hogy tartozom bárkinek is, erősen kikérem magamnak a dolgot. Javarészt nekem tartoznak mások kisebb nagyobb szívességekkel. Szóval légy szíves támogass kicsit anyagilag és neked is meg fogja érni a dolog. Na mit szólsz hozzá?
Nézek rá könyörgő, szinte már könnyes szemekkel, szinte már félig térdelő pozícióban, hisz leguggolok annyira, hogy ne gémberedjen el a nyaka, mert felfele néz. Na meg mert ahogy ő is én is igénylem a szemkontaktust.

//Pénz, pénz, pénz…//

- Aha nem érdekel téged oké. A többit meg hagyjuk csak kifogás, de egyelőre hanyagoljuk a dolgot. – Amikor kinyögi a félelmét, gonosz mosoly ül ki az arcomra. – Csak nem feltételeznél rólam ilyen otromba dolgot hogy csak úgy a nyakadba varrnék bármilyen feladatot, amit előtte pár magas rangú személyjel nem egyeztettem? Hát ilyen gonosznak tűnök én? Plusz már a feltételezés is sértő, hogy egy teljes felderítő és kincsmentő csapatot tudnék saját pénzből kifizetni, amire az a 150 aranyacska kicsit sem elég, amit tőled kérnék. De ahogy kérted a témát én hanyagolom, a többit majd intézi a Könyvtár meg a Birodalmi mágus rend.
Bólintok elégedetten Nie felé, hisz én a témát már lezártam, jöhet szigorúan a pénzszerzés. Majd vidám rabszolga dalocskát dúdolok szöveg nélkül persze, de azért vidáman. Miközben a lányt követem.
- Jut eszembe, nem tudom említettem e már de nős vagyok, szóval nem tervezek többnejűséget az életemben. Már ezzel az egy példánnyal is csak gondjaim vannak. Nem halmozom őket, szóval esküvő abszolúte kizárva.
A kérésére a kezébe ejtem a gyűrűt, hisz meg kell néznie mit vesz meg, és átverni e téren nem tervezem. Noha a jövő néha vicces dolgokat hozhat össze. Amint beszélni és írni kezd, úgy nézek rá mint egy hibbantra, mert amit mond részben jó terv. Az egyetlen bökkenő, hogy nélküle úgy dobnak ki a jelzett intézetből, hogy a talpam se éri a talajt egy ideig. Ezt szóvá is teszem hisz nem rossz amit mond, sőt az árak terén még le is igazolhatnak, így csak nő a szavahihetőségem. Két nyereség egyszerre, anyagi és erkölcsi, szóval éljenek a bankok.
- Ezzel van némi gondom. Az oké hogy megírod itt és most ezt a papírt. Viszont ha csak ezzel megyek be, és te nem vagy ott. Engem vagy kivégeztet a Birodalmi hóhérral valaki, vagy balesetnek álcázva kinyírnak, hisz azt hihetik, ki akarlak rabolni. Szóval a jelenléted sokat dobna a hitelességen, na meg a helyi becsüsük leigazolhatja a tényt a két tárgy áráról, azaz azt hogy nem hazudok az értéküket illetően. Így a személyes ottlétet én is, és ők is erősen preferálnák. A többivel egyetértek, hisz a jelentős értéket a felszentelt gyűrű képviseli, 55-60 darnát meg csak összekaparok valahonnan, vagy valakitől. Ami meg a nem beszélek róla témát illeti, van két levelem az érintett hivataloktól, de ne is beszéljünk róla.
Nyújtom át a leveleket amik jól mutatják a pecsétek alapján honnan is jönnek. De szóbahozni újra nem tervezem, hisz az üzlet az üzlet. Vigyorgok elégedetten Niére.

//Pénz, pénz, pénz…//

Amint a két levelet átveszi, a szemében pokoli lángok gyúlnak, kérdés se kell rá kit szeretne felperzselni vele. Engem, ki mást, vigyorgok rá továbbra is elégedetten. Amint belekezdene a mondatába hogy:
- Tudja, maga…
Én csak bólintva jelzem, hogy prímán tudom hogy. Az érzelmek hullámai szinte áramlanak az arcán a szemeiben. Vélhetően a tudat még jobban elborzasztja, hogy miként juthattam ama két levélhez. Hát nem kis munkámba került az tény. Jeremyt és pár zsoldost már korábban a listához adtam, a fagyosszent elfet csak az első találkozásunkkor, a vén kurátor javaslatára terveztem csak bele. De be kell látnom a vén mókusnak igaza lesz, elég akaraterő van benne ahhoz hogy ne lehessen elnyomni. Na meg a képességei sem lesznek haszontalanok a romok között. Az hogy miként és mit kért az a vén mocsok cserébe, nem szívesen pletykálnám el a lánynak. Az hogy a vén bajkeverő tudja ki és mi vagyok illetve voltam, és hogy ezzel zsarolhat engem kicsit felbosszantott akkor. De be kell látnom nagyszerű érzéke van az emberek megítéléséhez. Na meg segíthet bejutnom az átkozott Fehérek vezetői elé ha a lányt épségben kihozom a bajból. Az a rész kicsit sem aggasztja hogy én is viszem bele. De az öreg már sok feladatot kiosztott nekem,amik nem tetszettek nekem, mégis megszereztem, amiket kért. A mágus tanács, kutatási vezetőjét könnyen rávehettem a pénzbeli támogatásra, hisz hiánycikk van komolyabb ereklyékből és varázskönyvekből. Az az apróság hogy a romok tökig vannak szörnyekkel, avagy csapdákkal kit érdekel, őt biztos nem. Viszont ő is ígéretet tett nekem arra hogy segít a fehérek elé kerülnöm, legyen bármilyen zűrös a kérésem feléjük. Amint végez az olvasással felteszi a legviccesebb kérdést amire épp most gondoltam én is.
- Némi zsarolással, némi üzlettel és szívességekkel vettem rá őket. – Azt a részt most hagyjuk ki zsarolt kit. – Na meg ésszerű tervet tettem le eléjük, több év alapos kutatási eredményével, és egy komoly személyzeti listával, amivel mindenképp eredményre jutunk. Természetesen garantáltam a te biztonságodat és túlélésedet is. ~Még jó hisz a vén kígyó szétrúgná a seggem ha belehalnál.~ Szóval mindenki megelégedett a küldetésre összeszedett társaság személyeivel. Amit a te jelenléted mindenképp garantál, hisz te vagy a lelke az egésznek. Na de intézzük el a piszkos anyagiakat, mert az én igényeimre azok a nyavalyások egy huncut vasat nem adtak.

//Pénz, pénz, pénz…//

Az hogy a válaszát, apró töredékekre tagolja, mint pék a rétestésztát, vidámságomat tovább fokozza. Erősen bólogatok hozzá, hisz igazat beszél.
- Nem is kiskegyed lenne, ha nem próbálná meg az összes létező lehetőséget a feladat elkerülésére. – Térek át a magázódásra, erre az egy szem mondatra. – De tudod ha forró szenet is nyelsz, az ott kőkeményen hivatalos felkérés, és nincs az az isten hogy bárki visszavonja. De persze a próbálkozást nem tiltom meg.
A további szavain már csak mosolygok, majd Niét követve végre elindulunk, ama intézmény felé ahol nekem pénzt adnak. Milyen fura is az érzés, hisz ki az a hibbant, aki egy hozzám hasonló szélhámosnak pénzt adna? Még én se, nem hogy egy kereskedő ház Bankja. Viszont vidám tánclépésekkel követem, megadva neki a csend lehetőségét, mielőtt befagyasztana és jégszobrot csinálna belőlem az utca kellős közepén. Amint belépünk Niét kedves ismerősként, engem inkább veszély, avagy baj forrásként kezelnek, ez valahol jogos a részükről, hisz már volt némi afférom az ügyintézőikkel. De most illedelmesen köszöntöm a jelenlévő példányt, és a kérésének eleget téve a gyűrűt, és a botot az erre szakosodott személy elé teszem. Az ellenőrzés miatt nem aggódom, de jobban érzem magam a téren, ha megerősítik a szavaimat.
- Remélem, mindent rendben találnak, bár miért ne lenne. Hisz a holmik eredetéért a Birodalmi Mágus Rend is jót áll. De örülök ha ellenőrzik, hisz nem szeretném Nie kisasszonyt megsérteni. Tényleg az igriccel mi van? Rég hallottam felőle, igaz utoljára az elfeknél töltötte az idejét.
Kezdek egy hulla közönséges csevegésbe, míg a bankár meg a többi naplopó végzi a munkáját. Amint a pénzt megkapja, és igazolják, hogy azt adom amit mondtam csendesen tartom a kezem a pénzért. Majd a bankár jégcsap tekintetét követve, szégyenlős mosollyal írom alá a papírt a szerződésről. A holmik átadása simán nem érint már, ha nem is térek vissza a botért a banknak így is nyeresége lesz rajta ha piacra dobják, és Nie is visszakapja a pénzét. Ha távozunk, a lány felé fordulok.
- Nos a próbálkozásra van kb 4 napod, ha sikerül avagy nem, akkor is várlak ezen a címen. – Nyújtom át neki egy cetlin hol is lakom, amíg a városban vagyok. – Itt megtalálsz, de akár levelet is hagyhatsz, ha istentelen szerencséd van és sikerülne a megbízást töröltetned. Most ha megengeded, távozom, elintézni a saját ügyes bajos dolgaimat hisz hamarosan indulunk a sivatagi túránkra.
A pénzt elrejtem a köpenyem alá, és tőlem szokatlan módon illedelmes meghajlással búcsúzom az elftől.

// Onoria Főpapnő csatlósaival//
*Nem volt rövid az út, s csak reménykedtem, hogy Onoria elfelejtette mi is történt legutóbb csak úgy betoppanva hozzá. Most kicsit kultúráltabban fogom véghez vinni a dolgokat. Egy nemesi pecséttel érkeztem, reménykedve hogy ez gyorsítja fogadtatásomat. De így sem volt valami zökkenőmentes. A folyamatosan nem ér rá most nem lehet zavarni házon kívül van s egyébb kifogások az agyamra mentek, már már azon gondolkoztam bele kéne bújnom az egyik főpapba és elvenni az életét miután végeztem de ezen esetben bizonyos vagyok benne, hogy a papnő elég erőteljesen megharagudna rám. De azért hetekig tartó huzavona után csak sikerült elérnem, hogy a nevem szerepeljen a várakozók listáján. Megjegyzésként megemlítettem Lanur kardját hátha hozzá tesz valamit az ügyhöz, de igazából nem reménykedtem benne. S én csak vártam és vártam, közben a Valiani könyvtárban jártam. Könyveket olvastam, minden félét Lanurról is többek között. De voltak varázslatok miket a nép is olvashatott, sajnos azokat a könyveket mik tényleg érdekeltek volna elzárva tartják valószínűleg.
- Te jó ég... mikor akar fogadni... Lehet soha... Várjak még egyáltalán rá, a legegyszerűbb ha vissza mennék és azt mondanám nem adta oda... De az nem igazán lenne vezérhez illő, meg hogy mondjam nem is érezném magam tőle jobban.
*S miközben magamban beszélek észre sem veszem az engem figyelő szempárt pedig nem is bújkált előlem ott ült mögöttem a padon.
- Miért jöttél jó uram?
- Ohh nem is vettelek észre, A főpapnővel kívánok beszélni de ahogy látom túl elfoglalt, hogy egy ilyen parasztot fogadjon.
- Értse meg őt, egy világ sorsával foglalkozik éppen.
- Értem én, én is azért jöttem mert érdekel ezen világ sorsa, habár csak csekély mértékben de érdekel.
- Akkor hát várjon türelemmel míg az a csekély mérték el nem fogy önben.
- Köszönöm a jó tanácsot.
*Kuncogtam egyet majd tovább bújtam a könyvet mi valami nevét soha nem is hallottam hősről szólt. Talán egy gyerek mese volt de jó érzéssel töltött el a sorok olvasása.

//Várva//
*Azért feltaláltam magam ha napok mentek is el, keresgettem hol találhatok olyan könyveket miket nem tartanak a szemek előtt. A bejutás nem hatott túl könnyednek, jól védik ezeket a helyeket, azért be lehet osonni közéjük, hacsak az egyik profeszor szemüvegén is bár láttam érdekes dolgokat odabent. De végtére is nem fogott meg annyira hogy körbe nézzek köztük. Túl nagy rizikó lett volna hát elengedtem ezt a leendő sikerörténetet. Hát a gyerek könyveknél maradtam, unalmas percek órák. Egy apró teleport varázslato használtam min egy lavdát botam át s felé helyeztem még egyet, amin átjön. Figyeltem gyorsul e a mozgásban egy alig egy méteres távolságból. Furcsa mód a végén olyan gyors lett hogy lángra kapott. ekkor szakítottam meg a varázslatot. Néztem körbe, de mégis ki a csuda lenne itt ilyenkor hisz még koránt sem hajnalodik. A könyvek csak gyűltek körülöttem, nem igazán tudtam mivel szórakoztatni magam.
~Hmm nézzünk körbe de addig is hagyok itt valamit hátha szólítanak vagy egyáltalán keresnek, Zaken néven jelentkeztem be. Kinek a kutya kölyke volt azt se tudhatják. Nézzünk körül a játszótéren.
*Raktam le egy apró pecsétet mi egyből jelezne ha a nevemet kimondják, sok előnye van ha kutatod a teleportált, mondjuk ahhoz tudni is kell ilyent nyitni. Sosem volt szokásos, egy furcsa másik dimenzióba kötsz át s mész keresztül rajta.
Elindultam hát a söpredékek otthonába a külső területekre.

/Onoria/
*S végül a főpapnő fogad, hosszú idő telt el, s már a könyvtár is kezdett kifogyni a könyvekből. Habár néhány csetepatéban részt vettem a városon belül, s a helyörségünket is felkerestem semmi bíztatót nem tudtak felmutatni. Gyanús volt, hogy nem csak engem szolgálnak, de ki vetné meg őket, hogy jobban ragaszkodnak az életükhöz mint urukhoz. Egy szellem szemszögéből nézve sokkalta jobban megtanultam értékelni az életet. Belépve a csarnokba ahol a főpapnő fogadja vendégeit enyhén meghajoltam. Ekorin módra, s közben néztem Onoria arcát, kíváncsi voltam felismeri e a meghajlást, s habár nagyon jól álcázza tudtam akadt már dolga velünk.
- Hálásan köszönöm hogy fogadott főpapnő!
*Mosolyom olyan meleg volt amennyire csak lehetett, habár Aden portréja volt rajtam kényelmetlennek éreztem.
- Ha megengedi főpapnő levetném az álcámat mivel idáig jöttem.
*S alakom elszürkült, s jelent meg saját alakom.
- A nevem Hossin, elnézését kérem az álnév használatáért. Viszont szerettem volna önnel ezúttal oly körülmények között beszélgetni, ami nem csak nekem felel meg. S most kérem ne ijedjen meg s aktiválja azt a bizonyos erőt mivel felkészült a hozzám hasonlók érkezésére. Nem háborúzni jöttem.
*Kezem alatt egy fekete kör jelent meg, s húztam ki belőle egy szürke pengét viszont csak félig.
- Szeretném őt össze önteni Lanur kardjával, ez a penge csak engem szolgál. Nem evilágból jött fegyver, s talán képes lenne Lanur kardjának erejét magába olvasztani, vagy legalább megosztani tulajdonosával. Igen ezért jöttem el idáig, hogy ezzel a kéréssel eléd járuljak főpapnő.
*Enyhén előre dőlt testartásom megmaradt, s kezem lassan elengedte a pengét mi a sötétség homályába veszett.
- Én vagyok az Ekorinok feje, kik úgy döntöttek életüket választják ahelyett, hogy holmi eledelül szolgáljanak a sárkányok számára. S ahogy azt ők szerették volna eljöttem önhöz, hogy békét s egyezséget kössünk. Az életünkért a szolgálatainkat.
*Fel vagyok készülve ha gyorsan futnom kéne, én magam sem tétlenkedtem, végig vizsgáltam a fogadó minden egyes szegletét, nem olyan áthatolhatatlan az az akadály, hogy ne tudjak elfutni.

//Onoria//
*Megtámasztom államat kezemmel, majd leeresztem s mély levegőt veszek, habár nem sok értelme van de ezt az emberi tulajdonságot ezer év szellemlét sem képes eltüntetni.
- Megértem aggájaidat hűségemmel kapcsolatban.
*Villan fel mellkasomon a jelkép mit annak idején a fekete sárkány rakott rá.
- Más idők jártak még akkoriban, én magam is más utakat jártam. A gyülölet és harag útja mik évezredekig égtek bennem nem múlhatnak el nyomtalanul...
*Egy pillanatnyi néma csend honol, majd sarkam halkan koppan egyet a földön. Testem színt vesz fel magára olyan hatással mintha élő lennék.
- Kössünk hát egyezséget, mond mit kívánsz, hogy hűségemet bizonyítsam neked. Sajnos népem nem szándékszik szemtől szemben harcolni a sárkányokkal, jómagad is tudod ez nem az ő stílusuk. Viszont méregkeverésben nagyon is jók vagyunk. S biztosra veszem többet láthattunk a sárkányok vidékéből mint ti.
*Elő veszek egy térképet.
- Ha megengeded ezt átadnám.
*A a papnő igenre bólintja fejét oda viszem s kezébe adom, rajta van a sárkányok területének összes pontja, minden fészek minden nagyobb csoportosulási terület, minden amit szemem láthatott miközben a vidéket jártam. Még oly barlangok is szerepelnek rajta miket a papnő gyalogjai el nem érhettek.
- Biztos kíváncsi lennél pár dologra, s mivel még meg se próbáltad aktiválni a szellemcsapdát, gondolom te is úgy vélted nem azon út lenne a legbölcsebb kettőnk között. Anélkül is megkaphatod mit akarsz.
*EGy halk sóhaj majd ismét folytatom.
- Egy vezető mindig vállaljon felelősséget a népéért, ezt tanultam meg utam során. Ha nekem nem is számít már az élet az övék attól még fontos. Rengeteg gyermek és nő van nálunk, s gondolnom kell rájuk miképpen te a tieidre. Nem is oly rég küldtem neked egy receptet az egyik futárral egy erős méregről, nem tudom megérkezett e. Egész jól sikerült valószínüleg egy sárkányt is leterítene ha sebet ejtessz rajta s a vérébe jut. Nem akarok háborút az emberekkel, s nem tervezek a sárkányokkal sem indítani, de népem mégis csak hasonlóak hozzátok hát ők döntötték el mellétek állunk. Mit kívánsz főpapnő mivel szolgáljon neked Ekorin népe. Hüségről nem tudok nyilatkozni minden ember csak a saját életéhez tud hű lenni, s nekem még csak az sincs.

/Kincskeresés vagy a pokoljárás /
/mesélő/

A nap vidáman süt le Valian főterére. Az utca tele kisebb nagyobb csoportokkal, akik céljai ismeretlenek. Az adott szakaszon kisebb tumultus kezd el gyülekezni. Ez idő tájt kerül kiosztásra különböző helyeken pár levél is, kinek öröm kinek bánat amikor kézbe kapják. Jeremyt egy utcakölyök találja meg a levéllel. Ha nem kérdezi a gyereket akkor az pillanatok alatt belevész a tömegbe. Nie kisasszony számára egy idősebb gondnok adja át a levelet. A további levelek sorsa rejtély de bizonyára érdekes lesz megfigyelni az érkezőket. Mivel Nir van érezhetően közelebb a megjelölt helyszínhez, így ő szúrja ki először a karavánt és a karaván mellett pipázó barnaköpenyest, aki épp pár zsoldossal és kísérővel vitázik. Egyelőre nem úgy tűnik hogy feltűnt volna neki a lány megérkezése. A piacról érkező Jeremy is kiböki a karaván egyik szekere mögött kilógó mágust, mást egyelőre még nem vett észre.

//Kincskeresés vagy a pokoljárás//

Nem gondoltam volna, hogy egyszer ennyire örülök ennek a városnak, de most mégis ezt tettem. Sok minden történt, ami ezeket az érzelmeket kiváltotta belőlem, de túl vagyok rajtuk és ez a lényeg. Egészen addig tartott a boldogságom, amíg pár nap múlva egy kutató szemet nem éreztem meg magamon. Egy szurtos képű kölyök volt az, aki némi habozás után megszólított.
- Te vagy a félelf Jeremmy?
- Mit akarsz tőle?
- Ezek szerinte te vagy. – biccentett felvillanó vigyorral. – A barnaköpenyes, valami ….aaa…….Shuga nevű mondta, hogy valami ilyesmit válaszolsz majd. De nem kell idegesnek lenni csak egy levelet kell kézbesítenem neked. – nyomta a kezembe a nem épp patyolat tiszta írást, aztán mielőtt még tarkón legyinthettem volna a szemtelenkedése miatt, már el is tűnt a tömegben.
- Legközelebb letépem a füled! – kiáltottam azért utána, csak a mihez tartás kedvéért, aztán mogorván néztem a levelet.
~ A zsigereimben érzem, hogy ennek nem lesz jó vége. Jobb lenne elhúzni jó messzire innen. ~
Persze tudom, hogy egy mágus ellen, főleg egy Shuga nevű ellen nincs ellenszer. Valami mintha összekötne minket, mindig megtalál és ott bukkan fel ahol én. És egy haragos mágus, akinek a szavad adtad, nem túl egészséges ellenfél.
Így aztán nem sokára fel is bukkantam a téren, ahol egy egész karavánt találtam, ami igen csak meglepett, azt gondoltam, nem gyalog fogunk menni……
Bár ki tudja ezzel megyünk-e? Mert az egyik szekér mögött megpillantottam Shuga-t nagy vitában pár emberrel, nem tettem volna rá egy lyukas darnát sem.
És ki volt akit szintén megpillantottam mellette…….? Meregettem a szemem, hogy jól láttam-e és egészen addig nem is voltam benne biztos, míg oda nem értem.
- Nienna? Te mit keresel itt? – néztem rá döbbenten.

/Kincskeresés vagy a pokoljárás /
/Shuga/

A reggel egyre borzalmasan alakul, a leveleket az érintetteknek kivitték.  Nie és Jeremy arcát szívesen nézném meg amikor átveszik, de jelenleg ember hiányban szenvedünk. A karaván úgymond raktárosa és épp tombol az őrség keveslése okán. Na meg azon hogy szerinte felelőtlen állat vagyok. Ha tudná hogy a kijelentéséből az egyik igaz csak de azért harapok is.
- Nem érted, hogy kevesen vagyunk te túlméretezett dromedár. Legalább egy zsoldos még kell nekünk, aki elvégzi a munkáját.
- Jól van de ezen most mit idegeskedsz? Mindjárt megyek és hozok egy zsoldost ha annyira akarod.
- Ez nem így megy te varázslók átka, ugyanolyan szélhámos, vagy mint a részeges mestered.
- Ezt a mesterem nevében kikérem, ő nem részeges csupán rosszul bírja az italokat mostanában. Amúgy se találkoztam vele elég rég óta, ha elkapom, a vén csibészt kitekerem a nyakát.
Ekkor érkezik a könyvtár szeme fénye, és a legfőbb mecénásunk meg bízottja. Azt az apróságot felejtsük is el hogy én zsaroltam ki Nie jelenlétét a csoportban, szóval szót se róla. Amikor rám néz, a tudatalattija tuti csípőre tett kézzel bámul rám, noha ő csak gyilkolni szeretne a szemével.
- Naná két hónap, meg amit még ott töltünk. –Mosolygok rá derűsen, mintha azt tervezném, hogy hónapokat leszünk ott, meg akinek pikkelyes a háta az.
- Minden holmid megvan? Ha igen akkor ez a derék úr segít neked elhelyezni miközben én megoldom a problémáját.
Ekkor csattan egy ismerős hang a szekér túloldaláról, ami érdekes nem engem szólított meg hanem a kis könyvtárost. Azért biztos ami biztos intek a tolvajnak is, hátha nem vett még észre. Ez kicsit ront az egómon hisz mégsem vagyok egy kis termetű személy hogy átlátszó legyek.
- Nienna? Tényleg így hívnak? –Nézek le vidám arccal a lányra aki hamarosan robbanni fog ha ezek ketten ismerik egymást.
- Jeremmy örülök hogy látlak, és nem léceltél le a levelet megkapva. Ha ismeritek egymást az jó így nem kell bemutatnom a túránk két legfontosabb személyét egymásnak. Remek munkát végzek a szervezéssel, néha megdöbbenek magamon.
A morgós karavánvezető ekkor köp egy isteneset oldalra.
- Egy zsoldos még mindig hiányzik, kettőnek jobban örülnék szóval huzzál embert szerezni mr hű de el vagyok szállva magamtól mágus uraság.
Morog tovább majd udvariasan Nie holmija felé tartja a kezét mint egy elkérve azt. És a helyére viszi.
- Ti ketten ne öljétek meg egymást még, arra ráértek később is, ha meg szerelmi civakodás kezdenétek, az elf bárdod tud róla?
Majd mielőtt a lány átmehetne viperába, felelősségteljesen elmenekülök előle zsoldost keresni. Az utca tömve van emberekkel elfekkel, de valahogy egyik sem az igazi. Ahogy keres és kutat megakad a szeme egy fiatal nőn aki tuti zsoldos, és épp vásárolgatna kitudja mihez. Ez a részlet most kicsit sem érdekel, a tömegen keresztül vágva haladok a kék köpenyes csuklyás nő felé. Majd kicsit szokatlanul megszólítom.
- Üdv remélem nem zavarom meg semmi fontosban. De lenne egy pár kérdésem. Az első, ha jól látom őn zsoldos, vagy legalább is harcos ha jól tippelek. Ha igen akkor a következő kérdésem mely szerint lenne e kedved egy kicsit melegebb éghajlaton eltölteni pár hetet esetleg hónapot, a juttatás nem rossz és a harcképességei sem rozsdásodnak be. A felszerelést, ami esetleg ehhez a munkához kell mi álljuk, a többi meg már megegyezés kérdése.
Nézek le a nőre, aki tuti meglepődik a szavaimon hisz elég ritkán rohanják le az embert-elfet-egyebet munkákkal.

//Kincskeresés vagy a pokoljárás//

Mikor kalimpálni kezd, akkor intek én is Shuga-nak, mert persze tudtam, hogy ott van, csak épp teljesen maga alá temetett a felismerés, hogy kivel társalog éppen és az sem kerülte el a figyelmemet, hogy több csomag is van vele, ami csak egyet jelenthetett…..vagy kettőt…..amíg nem tudtam, hogy a karaván a mienk-e vagy csak csatlakozunk egy darabig hozzájuk……Vagy Shuga valami úton-módon elérte, hogy Nienna velünk tartson, ami kész csoda lenne a legutóbbi találkozásukat figyelembe véve, vagy csak véletlenül pont azzal a karavánnal készül valahová, amivel mi…., de tudtommal Nie képes a teleportálásra, vajon miért sanyargatja magát egy utazással?
Gyanús ez nekem, nagyon gyanús….
Még mindig moccanatlanul bámulom a lányt, amikor Shuga a szokásos stílusában beszélni kezd és ami azonnal bebizonyítja, hogy az első meglátásom volt a helyes, a máguslányt is beszervezte a csapatunkba, bár az érdekes, hogy a nevét tőlem hallotta először…
- Mondhatnám, hogy az ellenállhatatlan személyiséged volt az oka, hogy itt vagyok, de inkább nem mondom. – morrantam fel, de a szemem nem vettem le Nienna-ról. – Látom mindenki jól ismer. – biccentettem a karavánvezető fel egy elismerő pillantással.
Shuga további szócséplésére először egy gyilkos, majd a folytatásra csak egy értetlen pillantást vetek rá, de mielőtt még további magyarázatot kaphatnék, már el is tűnik az utca forgatagában, mi meg ott maradunk kettesben – már leszámítva a karaván többi sürgölődő tagját – a boszorkánnyal, aki felé ösztönösen mozdulok, amikor a fulladás jellegzetes tüneteit mutatja.
Óvatosan megütögetem a hátát, felkészülve, hogy ha nem használ akkor nagyobbat is csapjak, mikor szinte felcsattannak a szavai a morgós fickó felé, aki épp a csomagjait rendezi el.
- Héééé! – kezdek integetni felé kissé sértődötten. – Én is itt vagyok ám és hallom! Tudom, hogy a „miféle alakok” azt rám értetted és meg vagyok sértődve. – kiáltottam rá, ahogy sietősen elindul, majd elő perdülök. – Állj már meg! Jobb ha nem kezdesz Shugával, úgy is felesleges. – próbálom a karjánál fogva visszatartani, ha nem áll meg. – Én most legálisan dolgozom, megbízást kaptam és különben is miattad majdnem ott gebedtem meg a tömlőcben, nekem kéne háborognom. Tudod milyen alakokkal zártak volna össze?
Nem tudtam, hogy Shuga mivel bírta rá, hogy velünk tartson, de biztos nem díjazta volna, ha hagyom elmenni, nem kétlem, hogy rajtam csattant volna az ostor…….megint.

//Kincskeresés vagy a pokoljárás//
/Mesélő/

Az események alakulása egyelőre nem tűnik rózsásnak, hisz Nie már a távozás útjára lépne amikor Jeremy szól utána mint egy megakadályozva a távozását. A férfi aki elvette a csomagját csak bólint az elf utasítására majd.
- Ezt tegyétek a helyére hamarosan úgy is visszajön vagy hozzák, a lényeg hogy itt lesz az indulásnál.
Ezzel le tudja a nő szavaira a reakciót, és inkább a többi naplopóval kezd vitatkozni és szidva Shugát, a könyvtár vezetőit, és még jut helye a mágusoknak is akik szintén szponzorálják ezen utat. Bár kérdés hogy a nagydarab mágus vajon mivel vehette rá a fent említett egyedeket. A tömeg csak nézi az egyre gyűlő társaságot, és a kirohanást is.
Eközben a mágus épp betámadja Alamaist az elfnek tűnő sárkányt, a munka lehetőségével. A nőt sem ejtették fejre és máris a legfontosabb részletre kérdez rá a nagydarab mágusnál Shugánál.