Valian központja

Tárgy: Re: Valian központja 2012-08-24, 2:33 pm

- Kérem... nem akarok zavart okozni a városban, nem akarom a kavarodást. Adja át.
- Nem.
*Mondta határozottan a tünde. Ekkor a nő őrei elővonták a kardjaikat, majd támadtak. Ryden csak a botját használta, azzal védekezett ellenük. Nem volt oka megölni őket, valahogy nem izgatta a gondolat, hogy most ölhetne. Kit érdekel?! Csak megvédi a csomagot, míg nála vannak. Egész jó harcosok voltak, de közel sem olyan jók, hogy akár egy pillanatra is meginogna magabiztosságában a tünde. Végül a falhoz préselte őket, s el is ájultak. A nő lemeredve nézte, hogy mi is történik. Végül könnyek gyűltek a szemeibe, s a kétségbeeséstől bevörösödött a szeme. Megragadta a harcost.*
- Kérem, ne tegye ezt velem! Az az enyém! Hisz az igazság az én oldalamon áll!
*Szinte könyörgött neki a nő. Ryden mélyen a szemébe nézett, mintha keresett volna valamit. Majd arrébb tolta a nőt, s elindult arra, amerről látta Calent, hogy már jön is. De megállt, s visszafordult.*
- Az igazság? Az engem nem érdekel. Nem az a feladatom, hogy jót tegyek, hanem hogy elintézzem a nekem kirótt feladatot. És ha most megbocsát...
*Ekkor a nő utána kiáltott. *
- Maga gonosz és kegyetlen! Hogy tűrik az istenek, hogy ilyen korcsot hordjon magán a föld!!
* A tünde elmosolyodott.*
- Lehet, hogy igaza van, csak egy baj van. Szavai nem hatnak a szívemhez, nem tudok még haragudni se. Mondhat nekem fűt vagy fát, én azt nem értem, és nem is érdekel. Csak a munkámat végzem.
*Erre megfordult, s a megbízója felé vette az irányt. *

Tárgy: Re: Valian központja 2012-08-24, 2:33 pm

*Mikor odaért, az gonosz vigyorral az arcán vette át a csomagot, s adta át a 30 darnát.*
- Nocsak... hogy maga milyen megbízható. Köszönöm, hogy az én pártomat fogta! Hahha!
*Ryden mélyen a szemébe nézett, miután elvette a zacskó darnát.*
- Kiálltam volna maga mellett? Jobb ha siet, mert ha egy perc múlva azt a feladatot kapom, hogy vágjam le magát, akkor megteszem.
*Calen szemei kikerekedtek, majd gonoszan felnevetett. *
- Azt hiszem értem.
* S még mindig vigyorogva elrohant az a különös alak a csomaggal együtt. Ryden utánanézett, majd visszatekintett a magába roskadó nőre. De az felé sem tekintett. Nem erőszak a disznó tor. Nem fog odamenni hozzá, hogy megkérdezze, vissza szerezze-e a csomagot. Egy percet még ott állt, majd egy különös, elmerengő mosollyal távozott a helyszínről.*
~ Mennyire is furcsák... az érzelmek. Mi hajtja őket? A félelem? A remény? Vagy a remény elvesztésétől való félelem? ~

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-19, 6:59 pm

// Fatima, és az Olassiében töltött hetek utáni megérkezés, Első nap//

*Nem az "elosztóba" ment előbb, ahogy kellett volna, hanem a kaszárnyákba, ahol többek között az ő helye is van. Remélte még nem temették el, és megvan a helye, a holmijaival együtt,és lám, csodák csodájára megvolt. Ráadásul épp senki sem tartózkodott bent. Üres volt a helység, ahol alap esetben ötven embert szállásolnak el. Kis, zsúfolt környezetté változtatja ez, az amúgy elég tágas teret. Mindenkinek egy "ágy" féléje van, meg egy szekrény része. Egy szekrénybe hárman pakolnak. Alulra középre és legfelülre. Az ágyak pedig a lakók által patyolattisztára mosott padlóra terített anyag, egy párnával és egy takaróval. Tél víz idején lehet, nem fontos de lehet kérni hozzá egy plusz plédet is. Az ő fekhelye majdhogy nem középen volt, ami azt jelentette, hogy távol a szekrényétől, mert több oszlopban voltak elhelyezve a fekvőhelyek, és ahová nézett körbe volt véve izmos, kigyúrt alakokkal. A helységbe csak mezit láb illetve zoknival lehet közlekedni. Ezt úgy oldották meg, hogy a bejáratnál egy újabb szekrényt tettek a cipőknek, bakancsoknak,és egy lavor vizet, ha nagyobb útról tért vissza az illető. Ezt naponta cserélték a kijelöltek. Cloud szekrénye az "ágyától" úgy 3, 4 méterre volt, és a legalsó rekeszbe pakolt. Ez a lehető legjobb. Nem is érti, hogy tudta megkaparintani anno. Volt már arra is példa, hogy az erősebb egyszerűen kihajította a cuccait a gyorsabbnak, majd bepakolt. Próbáljon a másik ellenkezni, még gazdagodik hozzá pár folttal is.
De Cloud nem járt így, övé lehetett az alsó szint, és idővel meg is barátkozott a mellette lévőkkel. Most egy valamiért jött csak. A kardot elteszi, elrejti ide le.
Mivel az alacsony rangú katonáknak nem megengedett a saját kard használata, mert általában ők azok akik egyenruhákban feszítenek, és díszőrséget állnak ha kell. Nem akarja, hogy meglátva Desmer rácsapjon és elkobozza tőle.
Még a szekrény alján matatott mikor nyílt az ajtó, és hangos neegvetéssel állított be pár nagydarab egyén. Persze ez mindegyikre igaz, úgy nagy vonalakban, és szerencsére még le kellett venniük a lábbelit, egyszóval Cloudnak volt ideje becsukni a szekrény ajtót bőven. Hanem arra már nem, hogy el is rejtőzzön előlük, habár lehet, okosabb lett volna. A három jómadár, mert hogy annyian voltak, meglátva a kis szőkét megörültek neki.*
-Cloud te élsz?
*Nem várta meg a választ, hiszen látszik, hogy él, és jól van. A megszólaló odasietett hozá és jól megnyomorgatta, majd vállon is veregette.*
-Ránk ijesztettél ám, hallod. Mi történt?
*Ekkor szólalt meg a másik kettő is.*
-Igen Clo, mondj valamit. Titkos küldetés?
*A szőke erre -sajnos nem sajnos- úgy meglepődött hogy elnevette magát.*
-Ugyan, hova gondoltok.
Lesérültem, de már jól vagyok.
-Voltál már Desmernél?
-Még nem, most készültem menni.
-Ugyan már. Az ráér.
-Szerintem nem. Az a démon, amúgy se csípi szegény hajas babánkat.
Tudd le minél előbb.
*Cloud bólintott.*
-Majd mesélek.
~Valami hasonlót ahhoz, ami történt.
*Nem akarta elmondani a teljes sztorit, de valamit mondania kell majd, ezt tudja jól. Azzal kiment. Desmernél viszont már nem volt ilyen rózsás a fogadtatás.
Az Őrmester kikelve magából üvöltött. Cloud halkan állta, pedig egy esernyő nem ártott volna hozzá, majd jött a nagy kérdés, amire válaszolnia is kellett. Mégpedig, hogy "Hol a fenébe is volt eddig?"
-Olassieben uram.
Lesérültem a küldetésem során, és a tündék gyógyítottak eddig.
*Azt a világért se tenné hozzá, hogy tanították is, és valószínű előbb is el tudott volna menni. Desmer szúrós szemekkel nézett a fiúra. Lerítt róla, hogy nem nézte volna ki a szőkeségből, hogy van ekkora szerencséje és nem hal meg egy lesérülés során.*
-Menjen, ne is lássam.
*Mennie kell. A kérése most nem találna kedvező válaszra, de talán majd másnap. Másnap muszáj lesz. Ki kell fizetnie a tartozását.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-20, 3:19 pm

//Valian központja, Második nap//

*Másnap egyből beosztották a déli őrjáratokra. Addig a konyhában segédkezett. Ez nem is olyan rossz feladat mint egyesek gondolnák. Jó, lehet nem túl harcias, de ilyenkor mindig jut valami ételféle az embernek és Cloud már nagyon éhes volt. Nem kapta meg a hónapi zsoldját, és ez sem volt túl jó a számára, hiszen azt a húsz darnát valahonnan elő kell kaparnia. A déli őrjárat után komótosan vette az irányt a katonaság épületei felé. A város központtól távol, de még mindig benne a forgalmas utcáknak. Az egyik ilyen utca melletti sikátor rejtekében vártak azok a személyek rá, akiknek már egy hónapja fő a fejük miatta, s most talán nem is csoda, hogy elhaladtában, úgy ragadták meg mintha megölni készülnének. Az amelyik fogta, egyből a falhoz nyomta és olyan közel hajolva hozzá, hogy a leheletét is érezni, vicsorogva szólalt meg.*
-Hol a pénz kölyök?
Ne próbálj meg átverni minket mert annak nem lesz jó vége!
*Cloudban a levegő is benne ragadt. Azt gondolta, hogy megtalálják, de remélte, hogy akkor már nála lesz a pénz. Most azonban csak annyit tudott mondani, hogy "Meglesz a pénz, csak egy kis időt adjatok." Erre elhúzták a faltól, hogy aztán még erőteljesebben passzírozzák bele. Belesajdult a válla.*
-Hülyének nézel?
Egy teljes hónapja nem hallani rólad!
-Lesérültem, és nem tudtam üzenni sehogyan.
Tényleg, értsék meg. Elhozom a pénzt.
*A férfi erre ellökte magától. Majdnem kibukfencezett a kis sikátorból.*
-Holnap délben legyél a "Tündér" fogadó melletti utcában.
és negyven darnát hozz.
*Erre csak nyelt egyet. Hát igen. Nem fogják hagyni, hogy kevesebb legyen, de hogyan szerezze meg azt a negyven darnát?
A férfi látva, hogy nem mozdul, ráförmedt újfent.*
-De igyekezz!
*Olyan mozdulatot tett, mintha most azonnal akarná ketté hasítani, ami persze beindította a fiúban a menekülési reakciókat, s futásnak eredt.
Meg kell szereznie a pénzt. Már csak Illiáért is.
Elsőre a katonaságnál próbálkozott. Remélte, hogy ezzel letudhatja, és nem kell belebonyolódnia egy ördögi körbe, melyben mindenféle piszkos ügyletekbe keveredik ilyen olyan alvilági személyeknek tartozva.
Előre bejelentkezett, ahogy az meg is van írva. Az ajtó előtt megállt egy percre, hogy bátorságot öntsön magába, és bekopogva, be is lépett, miután hallotta a szabad belépést, mert ez is csak előírás. Desmer volt benn meg még valaki, talán felsőbb vezetéses, mert eddig nem látta egyáltalán. A kissé pocakos, mogorva őrmester a szokásos gorombasággal förmedt rá.*
-Rosszkor jött ember! Most tárgyalok.
*Még jó, hogy időpontja volt, és már első nap bejelentkezett. Úgyszólván Cloud egy darabig a formális tisztelgés után hallgatag állt. Meg kell várnia míg a felettese lehiggad és rájön, hogy hivatalosan és megengedett időpontban van jelen az ifjú katona.
Fújt is egyet, és elfordulva kissé beszélgető partnerétől, akinek kezében épp gin volt, ugyanazon a hangnemben szólalt meg mint a mielőbb.*
-Nah mondja. Mi fáj ennyire?
*Cloud meghajolt, és ahogy kell, de kissé idegesen adta elő kérését.*
-Fizetés előleget szeretnék kérni, uram.
Jelenleg nincs pénzem, és szeretném pótolnia hiányt a következő havi bérem egy részéből.
*Desmer szemei kikerekedtek.*
-Mit csinál maga a szabadidejében, katona?
Talán túl sok volt a suvenír Olassie tünde városában?
*Ezt le kellett nyelnie, hiszen az igazi okot nem mondhatja meg, és így a leg-célra vezetőbb ha csöndben állja a szidást.*
-Nem. Nincs kedvem külön írni magának a kiadásokat.
*Cloud kissé ijedten előrébb is lépet, amit talán nem kellett volna.*
-Kérem uram, nagyon fontos lenne.
-Ha nem, akkor nem és most távozzon. Nincs kedvem magát bámulni.
*Cloud letaglózva állt ott. Nincs mit tenni. Mennie kell, de ... valahogy nem ment.
Ekkor szólalt meg a másik, láthatóan rangban Desmer fölött álló katona. Talán ezredes lehetett.*
-Nah és mennyit szeretnél fiam?
*Cloud kiegyenesedve teljes nyugodsággal válaszolt. Az nem is jutott eszébe, hogy ha pontosan kiszámolt összeget kér, vele mi lesz.*
-Negyven darnát,..uram.
*Még el is halkult a végére, mert ez nagy összegnek számított, főleg az ő mércéjéhez képest.*
-Ejj, mire kell neked annyi?
*De csak hallgatás volt rá a válasz. Ezt az alkalmat ragadta meg Desmer, hogy a szőkeség ellen szólaljon fel.*
-Látja uram. Biztos játszik, vagy valami hasonló dologgal veri el a pénzét.
*Úgy mondta volna, hogy de nem!, Azonban akkor meg kellett volna magyaráznia, hogy akkor mit is akar a pénzzel, így csak állt csendben a helyén.
Az "ezredes" Desmerről megint csak rá emelte szűkre szabott szemeit. Szinte áthatolt velük a fiún, majd elmosolyodott. Bíztatón szólalt meg.*
-Nem hiszem. Mi a neved?
-Cloud Revan's, a 101-es osztagból, uram.
-Á, szóval az ön osztagának tagja ez a teremtés itt, Őrmester?
*A pocakos kissé megilletődve bólintott.*
-Igen, az.
-Én eddig csak jókat hallottam a Revan's névről.
Ha jól emlékszem nemrég tértél vissza a tündéktől.
-Igen uram.
-Szépen gyógyul a karod?
-Igen uram.
*Egy újabb mosoly, mintha azt mondaná, hogy "Tipikus kiskatona, milyen aranyos.".
-Őrmester. Állítsa ki neki azt a papírt.
Had örüljön, ha már sikerült életben maradnia.
*Desmer nagy vontatottan, és talán habozás árán is, de előszedett egy papírt,és ráfirkantotta, hogy "Cloud Revan'snak, 40 darna, a katonai kincstárból. Arhinde Desmer"
Majd átadta neki.*
-Tudja hova kell mennie?
-Igen uram.
Köszönöm uram.
*A szíve a torkában dobogott. Megkapta. Nem kell kétes alakokhoz menni a pénzért!*
-Leléphet.
-Igen uram.
*Azzal meghajolt mindkettőjük felé külön külön, majd sarkon fordulva kiviharzott az ajtón. Amíg be nem csukódott, még tudta tartani örömét. Azután viszont, már szinte ujjongva folytatta útját a kincstár felé. Megvan a pénz!*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-21, 8:25 pm

//Valian központja, harmadik nap//

*Kora reggel volt mikor kiosont. Jó lenne letudni a dolgot, mielőtt a sorakozó meglesz. A Tündér fogadó egy kis, és olcsó szállás. Nem volt még belül, de többen mondták, akik ott töltötték a kimenőt kedvesükkel, hogy elég takaros, de az évszaknak némely részében egészen kicserélődik az ott lakók természete, és hovatartozása. Most is, inkább kerülni kell a helyet. A kis utcában a már tegnapról ismerős hangokat hallhatta kiszűrődni. Ilyen korán keltek, nos, ez az alvilág. Sose gondolta volna, hogy ilyen szépen kiépített hálózatuk van. Ráadásul, ha belegondol, rájuk ereszthetné az egész Valiani katonaságot, de pont ezért nem meri. Miért engedték akkor anno, hogy egyáltalán beálljon a katonaságba? Értelmetlen tett lenne. Nem lehetnek ennyire felelőtlenek, hogy ilyesmit megengedjenek maguknak havi húsz darnáért. Egyszóval jobb az óvatosság, hiszen náluk van Illia. Eddig minden nyugodtan zajlott le, csak oda adja a pénzt és már ott sincs. Gondolta ő. Ráadásul abban is biztos volt, hogy a nővérének semmi baja, mert „mondták”. Először nem tehetett mást, minthogy belenyugodjon, hogy így kel lennie, mert nem tudott tenni ellene, majd lassan a z a sok kétely, ami megfogalmazott benne eloszlott. Mert „életben, de ami a főbb, egészségben kell lennie, hiszen fizet rendesen.”. Most is úgy ment oda, hogy „nem lesz itt semmi baj”. Nagyot tévedett. Amikor meglátták előbb körbe állták, elzárva a lehetséges menekülési útvonalakat, majd az amelyik előző nap is megszorongatta, a pénzért nyújtott a kezét. Cloud az övéhez nyúlt, s kioldva a madzagot odaadta a kis erszényt. Amaz megkapva egyből tovább passzolta az egyiknek a körből, ő maga pedig olyan hátborzongató vigyort küldött a fiú felé, hogy a hátán is felállhatott a szőr. Cloudnak egyből az jutott az eszébe, hogy menekülni kéne. Nem lehet tudni, hogy mit akar ez, de nem sok jót az biztos. Míg az erszény tartalmát számolták, halkan megszólalt.*
-Odaadtam a pénzt. Negyven darna. Most már elmehetek?
*Igen. „El szeretnék menni, de elálljátok az utat”. Nem mozdult senki. Mikor a számolás véget ért, és egy kis bólintással nyugtázta az illető, hogy ez bizony negyven darna, akkor az eddig is olyan lelkesen tevékenykedő közelebb lépett a fiúhoz azzal a hátborzongató vigyorral képén. Cloud hátrálni akart, de megfogták.*
~Nem jó. Ez nagyon nem lesz így jó.
-Mit akar….
*De nem tudta befejezni, a másik újfent a ruhájánál fogva a falhoz vágta. Fájt rendesen, főleg a válla, de tudta, hogy ami ezután fog következni még jobban fog fájni. Ki kell innen szabadulnia. *
-Játszunk egy kicsit, Szöszi.
Miattad egy hónapig hallgattunk a Főnök előtt.
Most ideje megfizetni ezt is, Cloud.
*Mindeközben egészen a füléig hajolt a fiúnak, s a nevet olyan lassan ejtette ki, hogy az már sértő volt. Érződött benne, hogy szándékában áll e név tulajdonosát rommá verni, és van is rá lehetősége. Cloudnál jelen pillanatban nem volt semmi. Katonai fegyvereket nem kapott, büntetésül, amiért elvesztette az előbbit. Le kell dolgoznia, ha már pénze amúgy sincsen. Még a tőrét se vitte el, mert gyorsan kellett indulnia, és épp, hogy csak kisurrant. Arra már nem volt lehetősége, hogy magához vegye. Magyarán. Ki van szolgáltatva ennek az embernek itt. Falfehér lett a felismerésre. Ezt nem így képzelte, egyáltalán nem. Mit tehetne? Mit mondhatna? Csak azért akarják megverni, hogy megverjék. Az első ütés ugyan nem érte váratlanul, de tehetetlen volt. A férfi előbb egy jobb egyenessel ajándékozta meg. Biztos, hogy fel fog dagadni az arca. Azután megfogva, hogy el ne essen, gyomorszájon vágta. Cloud előre hajolt az ütéstől, de ekkor már jött a következő. Ugyanoda. Ezután el is engedték. Azt hite hagyják majd a földre esni, de nem így történt. A férfi a térdével is megcélozta a mellkasát, majd a bakancsa orrával is, ami után a hátán fekve kötött ki a kövön. Nehezen lélegzett és nem is látott rendesen. Remélte, hogy csak ennyi, de ebben is csalódnia kellett. A többiek is ki akarták venni a részük, aminek az lett a következménye, hogy körbeállták, s ott rúgták ahol érték. A kis büntetés végére azt sem tudta, hogy él e még vagy már holt, egy másik világban. Már nem is igazán tudott magáról, az ájulás küszöbén lebegett, de még érzékelte a környezetét. Egyszer csak erős nyomást érzet a bal kézfején. Lassa, ahogy a vér elért odáig, éles fájdalom hasított bele. Rajta áll valaki. Nem az amelyik a szószóló, de kétségkívül egyikük. Egyetlen nyögésen kívűl azonban mást nem tudott reagálni. Majd megszólalt az illető. Mély, tipikusan gyilkos hangja volt, a reszelős felhangjával.*
-Legközelebb többet kapsz, ha késel.
*Hallotta, sőt értette is amit mondtak neki, de csak egy valami járt a fejében.*
~Könyörgöm ne törd el!
*A fájdalom már-már kezdett elviselhetetlen lenni, de még mindig nem szállt le róla. A bakancs talpa tett egy lassú mozdulatot a csuklója irányába mindvégig rajta állva. Cloud erre majdnem felüvöltött, de vissza kell tartania, hiszen nem hallhatja meg egy külsős az itt történteket. A fájdalom csak nőtt, ő meg szeretett volna kiszabadulni a béklyóból, de csak annyit ért el, hogy jobb kezével előrébb csapott a kőre.*
-Nos?-*Kérdezett rá a férfi.*
-Igenis! Nem fogok késni, csak ne törje el, könyörgöm!
*Ez mintha már tetszett volna a behajtónak, azonban nem szállt le a kezéről. Meg fogja tenni. Villant át az agyán Cloudnak, mikor messzebb a már ismert hang ütötte meg a fülét.*
-Hagyd a kölyköt.
Nem fog tejelni, ha leszerelik.
*Ez volt az utolsó, amit hallott, aztán elájult. *

*

*Pár órát feküdhetett így. Mikor felkelt, az volt maga a pokol, de fel kellett tápászkodnia. Már biztos keresik, de ha nem is, erről be kell számolnia. Az pedig hogy fog majd kinézni? Nem mondhatja el az igazat, viszont ilyen állapotban nem mondhatja, hogy sajnálja, de elaludt a fűben. Lassan botorkált az utcán. Próbálta elkerülni a forgalmasabb helyeket, és a Kaszárnyákhoz is hátulról közelített, hátha mire kérdőre vonják, rendbe tudja valamennyire hozni magát. Szerencsétlenségére azonban épp benn voltak a társai. A nagydarab, Haen vette észre, amelyik állandóan ölelgetni szokta. Most sem lett volna másképp, ha nem veszi észre az elnyűtt ábrázatát. Már csak ez hiányzott Cloudnak.*
-Az istenekre, Clo. Mi történt veled?
-Seemmi. Hagyj most.
*Próbált kiállni barátja látószögéből, hogy elintézhesse, amiért jött, de az nem hagyta.*
-Reggeli szemlén se voltál. Desmer dühös volt.
-Majd megbeszélem vele.
*Ekkor figyelt fel a másik kettő is a kis beszélgetésre az ajtónál. Ugyan voltak a kaszárnyában többen is, de csak ők hárman voltak igazán együtt. Mikor Cloud észrevette, hogy jönnek, még a férfi takarásában nézett fel rá, kérlelőn.*
-A többieknek ezt ne mond el.
-De miért?
*De akkor már Cloud kint is volt a szobából. Még hallhatta, hogy a másik kettő kérdez felőle, s Haen próbál hárítani szokásához hűen, rosszul. Sose ment neki a hazudozás, nem úgy, mint neki. A földet bámulva ment az orra után nagyjából. Mindjárt itt van a szolgálaton kívülieke a déli szemle, és ő úgy néz ki, mint aki egy háborúból tért vissza, de legalább is egy kiadós kocsmai verekedésből. Erre felcsillant a szeme.*
-Igen. Ez az!
*Habár az avatott szemek kiszúrnák, hogy ez bizony nem kocsma, de most vajmi kevés ötlete volt ennek megmagyarázására, s valamivel meg kell magyaráznia. Habár az is kehet, hogy nem. Egyszerűen csak kap pár nap futkosót. Az lesz ám a nehéz menet. Még sose kapott, de akit egy hétnél tovább oda küldtek, az nem tért vissza egészen épp ésszel. Azok kapják azt a fajta, büntetést, akik „megbízhatatlannak” minősülnek. Szívből remélte, hogy ezzel még nem ér végett Desmer „türelme” és nem küldi oda. Nem tudta menyi ideig bolyongott, de a kezeletlen sebek kezdtek csípni, így visszafelé vette az útját, azonban megszólalt a harang. Sorakozó van. Nem késhet el.
Miután mindenki beállt a helyére Desmer egyből kiszúrta magának. Vélhetően kereste is, hiszen Haen elmondása szerint, „dühös” volt.*
-Katona. Egy lépést előre.
*Előre lépett, s közben próbálta összeszedni a leghihetőbb hazugságot amit valaha kitalált.*
-Maga verekedett katona.
-Uram, én..
-Nem kérdeztem!
*Majd az egész osztaghoz fordult.*
-Engem nem érdekel mit csinálnak maguk amikor nem a katonaságon belül vannak.
Azonban, ha valaki megszegi a szabályokat súlyos büntetésben részesülnek.
Katona, szolgálatban hagyta el a kaszárnyát, illetve verekedést kezdeményezett a városban.
Ennyi nekem elég.
~A Futkosóra küld. Meg fogok őrülni!
*Azonban ami most következett azt még rémálmaiban se gondolta volna. Nem azért, mert Desmer nem lenne képes rá. A szuszt is kiverné belőle, ha tehetné, de eddig még nem lépett fel erővel ellene. Lehet azért, mert eddig jól csinálta, amit mondtak. Többé kevésbé. Így maradt a „mindenhol alá teszek” mechanizmus. Most viszont megmutathatta mindenkinek, hogy az Őrmester ütni is tud. Még pedig nagyot, egyenesen a gyomrába szerencsétlennek. Cloud pár másodperc leforgása alatt a földön hevert, és mozdulni se tudott. A fájdalom összehúzta minden egyes izmát.
Az Őrmester kiszemelt magának két másikat, akinek előrébb kellett állniuk. Az osztag őket kezdte el figyelni, de többen még szegény Cloudot bámulták. Sokakat nem érdekelt, de voltak olyanok is, akik sajnálták, főleg azok, akik ismerték. A két újabb egyénnek viszont csak ennyit mondott az őrmester.*
-Vigyék a gyengélkedőre.
*Azonban rossz vagy jó, Desmer részéről ez a választás, mivel egyértelműen ez a kettő volt az amelyik talán nyíltan örült is a Szőkeség büntetésének. Felnyalábolták és elhúzták kétfelől, ott hagyva a sorakozót. Az még tartott pár percig így nem oszlott fel egyből. Desmer még tartott az ott maradottaknak egy kisebb szent beszédet, hogy mit szabad és mit nem a Katonaság berkein belül.
Cloud viszont nem jutott el egyből a gyengélkedőre.
Félúton az egyik tégla ház falának lökték. Az út alatt valamennyire magához tért, így meg tudott állni a saját lábán is, de amint megfordult egy ököl csapódott be közvetlen mellette a falba. Olyan mélyen, hogy a tégla egy kis része lemorzsolódott, ahogy elvette a kezét.
A tulajdonosára nézett. Az egyike volt annak, amelyik eddig vitte. Miért? Mit akarnak ők is tőle? Nem ártott nekik! De a férfi már beszélt is. Gyorsan megtudta mi a probléma gyökere.*
-Mi vagy te? Olyan gyenge, vagy mint valami életképtelen állat, de mégis kedvelnek téged, velem ellentétben. Nekem meg kell küzdenem mindenért, te meg megkapod csak úgy! Miért, he? Mond csak meg!
*Megragadta a nyakánál fogva, s kissé feljebb is húzta a falon. A másik mögötte csendben ált, s láthatóan nem akart beleszólni a folyamatba. Cloud ugyan próbálta lefejteni a szorító kezeket, de a másik túlságosan erősnek bizonyult.*
-Miért?
*Hangzott a kérdés még egyszer.*
-Ne…em tu-dom.
-Te csak egy selejt vagy. Fogd fel végre, és tűnj el!
*Irigyelné ez az erős és hatalmas ember az ő életét? De hát miért? A következő ütést szinte már nem is érezte, melyet egy szép ívben indítottak útjára, hogy az állát érve egy -másfél méterre essen a földre. Még magánál volt, mikor egy ismerős hang is csatlakozott. Az előbbi úriember, épp a mellkasán állt, mikor felszólalt Haen.*
-A saját súlycsoportoddal játszadozz, Migren!
*A megszólított ugyan nem szállt le a Szőkéről, de egy időre abba kellett hagynia a „játszadozást”.*
-Pontosan, barátom.
Még jó, hogy megnéztük, merre tart a hajas babánk.
-Akartok valamit?
-Aszem már elmondtam. Szállj le róla, mielőtt odamegyek.
-És ha ő odamegy, mi se maradunk itt.
*Tette hozzá a harmadik is, nyomatékosítva, hogy nem szándékoznak tisztes küzdelemben részt venni, egy ilyen görénnyel. Egyszerűen elpáholják, ha nem fogad szót. Migren, nagy kelletlenül ugyan, de leszállt a fiúról. Természetesen eddig is csak fél lábát támasztotta Cloudon, de az is elég. Majd intett a társának, és eltűntek. Haen volt az első, aki odaért. Kissé megpaskolta barátja arcát, hátha magához tér, és úgyis tűnt, hogy még velük van. A nagytermet tulajdonosa, amelyik elállta a napot Cloudtól és talán a levegőt is, rámosolygott.*
-Nah gyere. A bal kezed a jó, ugye?
*Ezzel az információval felszerelkezve, a bal kezénél fogva vette a fiút a hátára. Cloud kissé magához térve azonban, egy furcsa kérdéssel állt elő, talán az előzőek hatására.*
-Miért segítesz nekem?
-Miket beszélsz? Te is megtennéd hasonló esetben.
*Ezen azonban még nevetett is volna, ha nem fáj mindene ennyire, hiszen hogy emelné ő fel ezt a hatalmas testet? Lassan intett a fejével hogy nem.*
-De én nem vagyok képes rá.
Semmire sem vagyok…
-Jaj dehogy nem. Majd az leszel, hidd csak el, én tudom.
Meg aztán. Már segítettél nekem. Ha te és a mindig mosolygós kedved nincs, nem hiszem, hogy el tudtam volna viselni a Katonaságot.
*Ezen viszont el kellett mosolyodnia.*
-Ahh, pedig… nem vagyok boldog,…egyáltalán…
*Mindenki próbált mosolyogni egészen eddig a kijelentésig. Itt senki sem boldog. Az sem, akin nem látszik. Tudták ezt. Talán, Cloud a legboldogtalanabb közülük. *

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-22, 3:56 pm

//Valian központja, negyedik-ötödik nap//

*Elvileg sokkot kapott. Így aludt is rendesen az éjszaka, azonban valami folytán kora reggel egyből felébredt. Szerencsétlenségére. A nővér azért még megnézte mielőtt útjára bocsátja. Persze ellátta hasznos, de betarthatatlan információkkal, és teendőkkel, majd sajnálatát közölte, hogy nem maradhat a fiú még, pedig szíve szerint még vagy egy hétig ott tartaná, de hát az Őrmester. Végül arra is sort kerített, hogy kifejtse menyire szerencsés s a fiú, amiért a "kis balesete" a tündék városa közelében volt. Nah jah... több mint három napi lovaglásra. Azt is megtudta, hogy bizony Fatima jól sejtette. Itt a meggyógyítása után a végül is használhatatlan, élettelen kart levágták volna, majd leszerelik. Ez a kegyetlen valóság. Öröm az ürömben, hogy még se kell levágni a kezét. Az ajtón kiérve azonban már várták. Nem a barátai, valószínűleg most szolgálaton vannak, hanem egy tiszt. Nem gondolta volna, hogy érte van itt ez az ember, ezért tisztelegve állt is volna arrébb, mikor a nevét hallja. Kiderült ugyanis, hogy Desmer kiosztott neki pár izgalmas feladatot aznapra. Első, segédkezni a konyhán. Burgonya pucolás dögivel. A második az első szakaszban lévő, tehát öt kaszárnya házat kipucolni teljesen, majd utoljára az összes, azaz összesen három nagy mellékhelység tárolóját kilapátolni. Azaz... bele sem szabad gondolni milyen büdös és koszos lesz a nap végére.
A konyhai munka nem volt olyan nagyon megerőltető, de azért a csuklómozgást igénybe vette. Majd jöttek a kaszárnyák, amik nagyok és koszosak szoktak lenni. Egyenként ötven ember után még jó hogy. Mire végzett minddel, lassan késő délutánba fordult a nap, és ekkora, még nem evett egy szem almán kívül, amit a konyhából emelt el. Nagyon éhes volt, de hát nincs pénze befizetni sehova. Katonai kantin meg a szó szoros értelmében nem létezik. Ugyanis a katonáknak olcsóbb az étkezés, de nincs ingyen. Így nem fizetett be a hónapra, hiszen nem volt miből.
Jöhet a budi. Nap végére nyakig benne volt a mindenféle fekáliában, s ezt még csak tetézte a tény, hogy a nagy melegben megszáradt, s ahogy feltörte újult erővel csapta meg az orrát a szag. Estefele kászálódott a saját kaszárnyája felé, mikor Vilan állt el az útját.*
-Látom te is kivetted a részed ma a munkából, Szöszi.
*Cloud rámosolygott.*
-De legalább most nem "hajas baba".
-Áhh, nekem mindig az leszel, csak most nem jött volna ki olyan szépen.
-Öhm, ki tudnád, .... hozni a szappanomat?... asszem csak az kéne, meg a egy kiadós zuhany.
-Persze.
-Meg a törölközőmet is!
-Jó jó, hozok ki váltás ruhát is, nah mit szólsz?
-Köszi.
*Végül el is kísérte mondván, hogy "ezzel a kézzel inkább ne fogj meg egy törülközőt." Majd odaérve míg Cloud készülődött, Vilan kintről beszélt befelé.*
-Ne segítsek? Hehe...
-Még az kéne. De igazán el is mehetsz!
-Csak, nem hagyom magára az én hajas babámat!? Ne kérj ilyet.
-Pff, ....
*Aztán a beszélgetést elnyomta a víz egyenletes hangja. Vágül a kis szünet után, komolyabban szólalt meg a férfi.*
-Te, Cloud. Az a kard nálad mi?
*Erre megállt a fiú. Épp a haját mosta közben, s hiába nem látták egymást, ösztönösen a másik felé fordult. Nagy csend következett.*
-Mert én úgy hiszem, eddig nem volt ilyened.
-A tündéktől kaptam.
-Igen?
-De ha más is megtudja, elveszik.
-Nem fogják. Tőlem nem tudja meg senki.
-Hmm, köszönöm.
*Majd újra csak a víz zubogása hallatszott. Átöltözve némileg frissnek érezvén magát, indult el a kaszárnya felé. Azonban fájt a mellkasa, és fájtak a sebei. Bent kiterítette a kimosott ruhákat a szárítón, és elpakolta a cuccait, illetve szerzett rongyokat a csúnyább sebek bekötözésére, hiszen a kötések már rég bekoszolódtak a nap folyamán.
Ahogy mindennel elkészült bekászálódott az ágyába,és elaludt. Nem volt fontos, hogy kik vannak még fent, és, hogy világos van. Ő már alszik. *

*Másnap azonban ő volt az egyetlen aki nem ébredt fel. Az oldalán feküdt és valamiféle félálomban kapkodta a levegőt. Előző este is inkább a fáradság, és levertség mutatkozott meg rajta. Ahogy pánikszerűen "rohant" a fekvőhelye felé, és semmivel se törődve hajtotta álomra a fejét. Valamit előre jelzett. És ez a "valami" a ma reggel volt. Teljes mértékben kimerült. A sorakozó előtt is hiába költögették. Se gyengéden se durván nem lehetett rábírni semmire. Mert beteg volt, és mert talán valami belső probléma léphetett fel a két nappal ezelőtti események során. Szó ami szó. Desmer beléptekor is, a nagy csendben csak az ő gyenge sípoló szuszogása hallatszott. Az Őrmester összeráncolt szemekkel indult meg az ágy felé, és ahogy ahogy körvonalazódott, hogy ki ez aki még "alszik" dühös lett.*
-Ez mi?
-Uram. Úgy hisszük Cloud közlegény talán beteg lehet.
Már akartunk szólni, de a szemle előbb kezdetét vette.
*A pocakos férfi a botjával nyúlt a fiú felé, és fordította a hátára. Látszott rajta, hogy fájdalmai vannak. Ekkor Desmer megfordult, hogy távozzon.*
-Valaki hívjon gyógyítót, a többi pedig kifelé.

*Nem tudni menyi ideig aludt a fiú, de annyi biztos, hogy másnap ébredt fel. Kapott levest. Haen volt épp mellette. Közben már sokszor fordultak meg körülötte. Nem vitték el a gyengélkedőbe, mert épp sokan voltak bent és feltehetően "csak" kimerültség lépett fel. Ami talán igaz, talán nem. Nem beszélt sokat, csak figyelt. Közben kiderült, hogy Desmer, a nővérnek hála irodai munkába osztotta be, és másnaptól kezd ha jobban van.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-22, 11:30 pm

//Valian központja, 6.-10. nap
Al'Eron Ryden Savion//

*Ezután még öt napig egy kis iroda félében másolgatta, amit adtak neki, és számolta össze az osztag és néha a katonaság kiadásait. Nem volt gond, hiszen az Akadémián nem csak azt tanítják meg, hogy hogyan csépeljen az ember. Ami azt illeti, leginkább azt tanítják legkevésbé, de hát ez van. Egy katona legyen művelt és okos is, ha lehet így fogalmazni. Habár Cloud előtte is szeretett olvasni és tanulni, így most az innen onnan szerzet tudásának hasznát is vehette. Este felé egy kis levest könyörgött ki a konyhásoktól. Először ajánlgatta, hogy majd visszafizeti, de nem kellett. Az a leves amúgy is elég szegényes.
Azonban az ötödik nap benyitott Desmer és egy másik katona kíséretében kijelentette, hogy most cserélnek. Öltözzön fel, és irány az őrjárat. Sosem szerette az őrjáratot, főleg nagy melegben, de most mikor alapból is megsült, és a sebei is sajognak, hiszen nem tudta lekezeltetni, főleg nem.
Ráadásul kiderült, hogy a legújabb - télen használatos- egyen páncélt kell viselnie, egy szép dárdával, ami tényleg nagyon jól néz ki, de semmi értelme, főleg, hogy a katonák nagyobb hányada nem is tudja használni. Hanem azért szép, és ez a fő egy Városi Őrjárat során nem? Minek ide praktikum, vagy odafigyelés, ha lehetnek pazarul mutatósak is!
Éhes volt. Nagyon. Plussz a hűs szoba helyett a tűző napon kell kutyagolnia a legnagyobb melegben, s hozzá egy olyan páncélban ami elevenen megsüti. Az a dárda meg már egyenesen röhejes.
A pékségek közt vezetett el az őrjárat útja, s ahogy megcsapta az édes illat az orrát, csak még inkább marta a gyomrát a tegnap esti leves utáni üresség.
Hirtelen valaki neki ment. Csak annyit volt világos, hogy egy nagy darab tag majdhogynem elsodorta, és ezzel együtt a válla is belesajdult. Olyannyira, hogy fájdalmában meg kellett fognia. Rá nézett az illetőre. Egy késő ötvenes, borostás alak. Nem igazán látszott gyanús alaknak, s ezt erősítette az is, hogy bocsánatot kért, szinte azonnal. Legyintett a dologra, majd visszafordulva, az első lépés után megcsuklott a lába. Egyenes ívben esett össze a déli napsütésben rá a forró kőre.
Talán a meleg, vagy az éhség, netalán az egyik sebet ütötte meg jobban a férfi? Érezte, ahogy elhagyja a levegő a tüdejét, és lassan nem kap.
Csöndesen kapkodott az életért, s látszott, hogy veszíteni fog.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-23, 8:26 pm

// Clo //

*Valian... az emberek városa. Lanuria fővárosa, a nyüzsgés, pezsgés, őrület városa... és sorolhatnánk. Itt mindig történik valami, itt mindig akad munka, itt mindig bele lehet akadni valami különleges alakba, akit kíváncsian lehet elemezni, és megfigyelni. Eron idesuhant tovább szárnyasával egészen Tarsisból. Na abba a városba egy darabig nem fog vissza menni, az biztos, mármint szerencsét próbálni. De ha oda küldené a kötelesség, esetleg valami feladat, akkor szívfájdalom, s félelem nélkül visszatérne oda, csak most ugye a józan ész kell, hogy döntsön. Mivel érzelmeire nem tud, nem igazán lehetséges támaszkodni, így inkább marad a logikánál, és a szabad akaratnál. Amit egyébként ki tudja, mi irányít, mert azt csak két dolog irányíthatja. Érzelem vagy értelem. Eronnál az utóbbi a nagy úr. Vagy éppen a kíváncsiság, ami egyben kötődhet érzelemhez és értelemhez is. Azonban maga a sötét elf igazából sosem gondolkodott azon, mi is motiválja egyes cselekedetekre, egyszerűen csak megteszi, amit akar, vagy éppen, amit parancsolnak neki. Még az a jó, hogy olyat nem parancsolnak neki, amit nem akar, de olyan kevés dolog van, amit nem akar. Mert mindent akar, amit az élet hoz. Hisz ettől izgalmas és kalandos az élet. Vagyis ott tartunk, hogy Al'Eron Valianban van, mert izgalmat keres, amit érzelmekkel egyébként nehezen tud megélni. De ez most túl bonyolult ahhoz, hogy tovább lehessen boncolgatni. A tények mégis csak tények maradnak még így is, ami jelenleg az, hogy a városközpontban sétálgat, griffje a környező réteken "legelészik". A tünde figyeli az embereket, néha csak megáll egy ház tövében, s enyhe kíváncsi vagy kárörvendő vigyorral a szája szegletében nézi, ki mit művel. Egyszer azonban felfigyel egy szőkeségre.*
~ Na már megint ő...~
*Na igen, a húga egy nagyon szép teremtés, az biztos. Vajon hogy van most? Igazából csöppet sem érdekli. Csak figyeli a szőkét, mégis mit művel a tűző napsütésben abban a bohóc jelmeznek is abszurd viseletben. Nevethetnék támadna rá, ha éppen nem a lelkét akarná megfigyelni az illetőnek. Lesi az arcát, a szemét a távolból, a grimaszokat, a fújását és azt, hogyan izzad és szenved az alatt a páncélzat alatt. Eron felvonja a szemöldökét. Valami nincs rendben a sráccal. A jobb kezét kicsit furán tartotta, miközben ment. Ezt azért minden igazán kiképzett harcos észreveszi. És most pedig...nekimennek és hirtelen összeesik. Fulladozik. Eron csak ott áll, s néz ki a fejéből. Sikongatás kezdődik a tér közepén, egyesek körbeállják a fiút, hogy lássák haláltusáját, s eltorzult arckifejezéssel lessék, most mi is fog történni. Meghal-é vagy túléli. Egy nő rikácsoló hangját elég nehéz lett volna fül elől téveszteni, mely azt harsogta, hogy maga idióta. Mármint ezt a kifejezést szajkózta a borostás férfinak, aki nekiment a kis Cloudnak. *
- Maga idióta! Meg akarta ölni! Hívják a katonaságot! Ez a férfi rátámadt egy katonára! Tartóztassák le!
- Én... én nem tettem semmit!
* Emelte fel a kezét a vádlott, akinek szemei teljesen kikerekedtek a meglepődöttségtől. Most vajon mi lesz vele, elviszik-e, a fuldokló ifjú meghal-e? Eron unja a dolgot. Valami nincs rendben a sráccal, ez nem vall egy kis ütközés mellékhatására. Eron felé indult, s próbált áttörni a tömegen. Hagytak is helyet neki, hisz látszott rajta, nagy harcos. A sipító nő megragadta a karját.*
- Harcos uram, kérem tartóztassa le ezt a férfit.
*De Eron rá se nézett a nőre, s egy határozott mozdulattal kirántotta karját a nőéből. Majd letérdelt a fiúhoz. Megtapogatta a fiút a mellkasánál.*
~ No igen... egy törött borda elmozdult, s most irritálja a tüdőt, elszorítja a levegő útját. ~
* Cloud mellkasára helyezte a kezét, majd valamit mormogni kezdett, amit senki sem hallott. Ekkor a törött borda visszakerült a megfelelő helyre. Cloud most már biztosan szabadon tudja venni a levegőt.*
- Nocsak szőke... Azóta se változtál sokat...

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-23, 9:21 pm

//Eron

//

*Hangzavar támad, és nem is olyan lassan sötétebb lesz mindent. Ez azonban annak a következménye csak, hogy elállták előle az utat, s ezzel csak még súlyosbították a helyzetet, hiszen épp a levegőt állták el vele, ami kéne most de nagyon.
Aztán éles rikácsolás szerű hangok ütötték meg a fülét. Érzéklete ami körülötte folyt csak épp hogy nem tudott vele mihez kezdeni. Kezdett nagyon komolyra fordulni a helyzet.
Valamikor, már nem tudta, hogy mennyi idővel a nő "idióta" szavát követően valaki megmozdította. A karjába nyilallt a fájdalom. Érezte azt is, hogy a mellkasára teszi a kezét az illető. Majd kis szünet után csak egyetlen érzés maradt. Minden elhalkult, és minden elhomályosodott. Megfeszültek az izmai, és egy pillanat erejére ő maga is megmerevenedik, ahogy a csont elfoglalja eredeti pozícióját.
Egy hatalmas levegő után pótlás hallatszik fel részéről, mire kezd újra hallani. Még elég homályosan lát, de a hang ismerős. "Nem változott, de mióta?"
Felül, ami a kis közönség részéről egy tapsvihar vált ki. Örülnek, hogy a "nagy harcos" végül megoldotta az ügyet, s kezd fel oszlani a tömeg, hsizen már ne is olyan érdekes az egész, miután már nincs senki életveszélyben.
Közben ő meg körbe tekint, végül észreveszi....nem, nem Eront, hanem a ruháját. Az a kacat ami eddig nem csak hogy röhejessé tette, hanem még a kárára is volt. Ha nem ebben sétált volna, biztos előbb észreveszi a férfit, és kikerülheti.
Őrült iramban, eszeveszetten kezdte letépni magáról, kezdve a karvéddel, majd fokozatosan a többivel. Alatta egy hétköznapi ruha volt rajta. Egy lenge ing és nadrág. Ha Eron ezt végigvárja, akkor bizony rá is szentel időt egy rosszalló grimasz és a tipikus, "Nem tehetek róla" arc kifejezéssel, majd ráköszön a sötét elfre.*
-Üdv. Azt hiszem neked köszönhetem az előbbit, ugye?
*Közben lekerült a páncél mellvédje is, és láthatóan leginkább a bal kezét használva. Plussz a bal kéz feje egy már nem igazán tisztának mondható ronggyal volt bekötve, illetve a karján, állán kezeletlen horzsolások, vágások tarkítják a bőrét. Vélhetően a kezén is ez a helyzet.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-24, 7:14 pm

*A fiú végre szabadon lélegzik és fel is ül. De észre sem vévén a tündét, "vetkőzni" kezd a szőke. Eron feláll, s úgy várja meg az eseménysor végét. Majd felé fordul az ifjú, és elvileg megköszönte az előbbit. Eron biccent egyet.*
- Úgy tűnik. Te meg a cirkuszba indultál?
* Végignéz a szétdobált páncélzaton, majd a fiún, aki nagyon nem nézett ki valami jól. Megverték párszor, az biztos. A tömeg már szépen távolodik. Eron is elindul csak hogy ne lihegjen a fiú képébe, na meg hátha fel akar állni, legyen helye. *
- Hirtelen balkezes lettél?
*El is ereszt egy cinikus mosolyt. *

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-24, 10:49 pm

*A cinikus hozzászólásra elmosolyodik. Nah igen. Az elfek olyan könnyen veszik az életet, hogy úton útfélen poénkodnak. Ráemeli a mágus tündére kissé elgyötört kékségeit, s lemondóan ráncolja össze a homlokát.*
-Valahogy úgy.
Persze elhiheted, nem jószántamból.
A feletteseim szeretnek viccelődni. Egy téli páncélt kellett kipróbálnom ilyen időben.
Hát majd megmondom, hogy nem vált be.
*Valamiért le tudta tegezni ezt a hatalmas erővel bíró személyt, pedig Fatimát nem ment. Ő maga se érti, de talán a cinikus hozzáállása miatt van ez.
Mondat közben állt fel, majd indult volna valahova...
A következő mondatát azonban alig hallotta meg a tündének, mert lépve egyet a karjába nyilallt a fájdalom. Valószínűleg akkor sajdult meg ennyire, mikor az idegen belé rohant szinte. A vállához kapott ami a legjobban fájt s közben a feje is, és a kezén meg testének különböző pontjain sajgó horzsolásait kellett tűrnie alapból is. Ha megérintené a tünde, biztosan elkapná a kezét ha tudná, a fájdalom hatására. ...
vagy ha véletlen lekerülne a kötés a kezéről, kiviláglana a kezeletlen, gennyes seb.
Megállt, s majdhogy nem újból a földre zuhant. Megcsuklott a térde, s amolyan félig guggolva, félig állva dermedt le, összeszorítva a fogait. Remélte, hogy elmúlik nem soká ez az őrület.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-24, 11:39 pm

*Most már végre mindent ért a tünde. Nem mintha izgatná a téma, de annyit kiderített ebből, hogy ismét nem kellett csalódnia az emberi gyarlóságban. Ha valaki arca nem tetszik nekik, akkor megállás nélkül azt piszkálják, vele végeztetik el a "piszkos munkát" és azt, ami kényelmetlen. Valószínűleg Cloud is így járt. Figyelte a fiút, ahogy nagy nehezen feltápászkodik, majd az utolsó megjegyzésre nem is reagálva, majdnem ismét összecsuklik. Eron megingatja a fejét. Lassan a fiú elé sétál s a szemébe néz.*
- Jól elbántak veled, az biztos.
* Keresztbe fonja a karját, s magabiztosan, kényelmesen áll a fiú előtt.*
- Nem akarsz megszabadulni tőlük?
* A mondat végén elengedett egy célozgató grimaszt. Valahogy kedveli a srácot. Nem érzelmileg kötődik hozzá... inkább csak lát benne valamit. Nyers anyagot, amit még bármivé lehet formálni. Szívesen kísérletezne rajta.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-24, 11:53 pm

//"Szívesen kísérletezne rajta." ????...OO, ez marha roszul hangzik, ajaj Razz

//

~Jól, mi, de persze nem a katonák, az csak úgy megtörtént, mert béna vagyok.
*Előre görnyedve áll, s néz ki a fejéből, míg nem Eron valami furcsát mond. Ránéz a férfira, mint aki nem akarja elhinni, amit hall. Szívesen megkérdezné, hogy mégis mit ért ezen, vagy megkérné, hogy ismételje meg, esetleg fejtse ki mit mondott az előbb. Azonban ezt nem teszi, hiszen egy hatalmas mágus áll előtte, azaz ő így képzelte el. Sosem tudta elképzelni, hogy milyen is egy igazi nagy mágus. Mindig csak valami megfoghatatlan lények voltak, csúcsos kalapban, de Eron képet adott az elképzeléseinek. Ha mágus, akkor ő jut az eszébe. Ráemeli szemeit a másikra, és érződik rajta, a meglepettség. Nem várta ezt a férfitól. Őszintén szólva azt hitte, hogy lelép amint látszik a srácon, hogy nincs közvetlen életveszélyben.
Azonban a másik szeméről, egyből a földet kezdet el mustrálni egyből, s csak halkan tette szóvá amit érzett.*
-Úgy sem menne.
Ide vagyok láncolva.

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-25, 12:05 am

*Erre a mondatra felnevetett.*
- Láncolva, mi? Bármit is teszel, valahova mindig le leszel láncolva. Sosem leszel szabad. Egyetlen dolog, amit tehetsz, hogy te választod meg a rabszolgasorsod helyét. Ennyit ér a szabad akarat... De szavaidból mégis csak azt veszem le, hogy inkább lelépnél onnan. De sosem tudhatod, hogy valójában milyen az a hely, hacsak ki nem próbálsz egy másikat. De ha azt kipróbálod, lehet, hogy kiderül, az sokkal rosszabb, mint a korábbi helyed. Ennek ellenére is inkább kipróbálnál valami mást, és otthagynád a katonaságot, ha megtehetnéd?
*Most valahogy filozofálós kedvében van. Mélyen és érdeklődve néz a fiú szemébe. Cloud kíváncsiságot, s valami izgatottságot láthat a szemeiben. Most valami olyan terve van a tündének, amiről eddig nem is gondolkodott. De ha bejönne a terve, akkor olyan dolgokat próbálhatna ki, és tudhatna meg közvetlenül, amiket eddig sohasem. Valahogy olyan volt, mint egy tudós, mikor egy új felfedezés és kaland küszöbén áll. Valami újat fog felfedezni. Ebben biztos. *

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-25, 12:14 am

*A nevetés érzékenyen érintette. MI ezen a vicces? Sok mindenen lehet nevetni, de a rossz sorson nem. Lebiggyesztett ajakkal leste a másikat, s nem szólalt meg újfent, habár sok gondolat és reakció megfogalmazódott benne. A szavak kissé kuszák voltak, és erőltetnie kellett magát, hogy a fájdalom ellenére is értelmezze, majd hallgatás következett.
Legalább is részről.
Végül, csillapodva a vállának fájdalmát felegyenesedett. Megfontoltan és mindenekelőtt komolyan akart megszólalni.*
-Valószínűleg mennék. Én is vágyom az új dolgokra. Kipróbálni sok mindent.
De itt kapok pénzt, és fedelet a fejem fölé.
Sok mindenkinek tartozom, nem hagyhatom őket cserben.
*A szülei és a testvére jutottak eszébe. Így van hol dolgoznia, s ha kap egy kis pluszt még haza is tud küldeni pénzt. Illia pedig őtőle függ. Reméli jól van.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-25, 12:24 am

*Látta, hogy nem veszi valami jó néven a fiú a hahotáját, de ettől nem lett lelkiismeret furdalása. A válaszon sóhajt egyet.*
- Értem... Szóval a pénz az kell neked...
*Egy kicsit elfordult, s látszott, hogy valamin gondolkodik. Állát is dörzsölgette közben, néha-néha rápillantott a fiúra, s savanyú tekintettel végignézett rajta.*
- És ha mindezt megkapnád, akkor kipróbálnád magad mellettem? Talán kezdhetnék veled valamit... Faragnék belőled... valami harcosfélét... vagy mit akarnak a magadfajták. Hősnek lenni? Nem is tudom...
* Majd ismét csóválja a fejét.*
- Tipikus emberek... tipikus katonák vagytok ti mind. De rajtad mégis csak megesett a szívem.
*No igen... érzelmekről könnyen tud beszélni az, akinek nincs.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-25, 12:32 am

*Kikerekedtek a szemei, és eltátotta a száját. Nagyjából úgyis maradt mindvégig. Ilyen nyíltan kihirdetni neki, hogy magához veszi tanítványnak? Ráadásul a pénz ügyet is meg akarja oldani. De miért akarja ennyire ez az elf, pont őt? Tanítványnak? Valamit biztos nem mond el, vagy rosszul értelmezi, de annyira egyértelmű. Harcost faragni belőle... még a gondolat is mámorító.
Nem mond semmit, nem mondja, hogy tényleg?, vagy hogy biztos?, azt sem mondja, hogy nem igazán akar hős lenni, mivel mindegyikben megadná az esélyt arra, hogy visszakozzon a férfi. Akarja. Menni akar.
Harcos akar lenni. Nem hős. Csak valaki, aki megelégelte, hogy kínozzák, és úton útfélen ő az aki a rövidebbet húzza. Azonban még mindig nem tud szóhoz jutni. A néma reakció viszont elég beszédes.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-25, 12:36 am

*A szótlanságra felvonja a szemöldökét. *
- Aha, oké.
* És elindult egy bizonyos irányba. Vajon megállítja a fiú, vagy elkezdi követni? Nem akarja megijeszteni a fiút, csak éppen indulna megoldani a kis problémát. De azért visszafordul.*
- Hozd azt a bohóc ruhát!
* Na ebből már biztos értheti a fiú, hogy nem megszabadulni akar a sráctól a tünde.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-25, 12:47 am

*Ahogy megindul az elf, követni kezdi. Magától mozog a lába, mint ha meg lenne igézve. Persze nem marad tátva a szája, csak még mindig nem ébredt a tudatára, hogy most az élete gyökeresen meg fog változni. Amikor rászól a férfi, visszasiet, és felnyalábolva a páncélt, majd próbálja beérni a tündét. Nehezen megy. Most olyan mint egy lelkes kisfiú, aki annak örül, hogy nem kell tovább dolgozni. Hát nem látja, hogy mi következik ezután.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-25, 1:36 am

* A fiú követi, de szavára már hozza is a páncélt. Végig szótlanul ment az úton, hátra se nézett a fiúra, tudta, hogy követi... na meg hallotta is, hisz mégis egy baromi nagy páncélt vitt a karjaiban. Nem gondolkodott azon, merre is menjen, biztos volt az irányban. A katonaság felé vette az irányt. A kapuőr azonnal felismerte. Ez a tünde már járt itt párszor, s tudja, hogy nem érdemes megállítani, hisz nem is tudná. Beengedi hát. Még mindig szótlanul, de magabiztosan halad előre. Nem kérdez senkitől semmit, máris a főnök irodája előtt áll, s bejelentkezik. Kis idő, s bebocsátást nyer. *
- Csak Nem Al'Eron Rydenhez van szerencsém?
* Mosolygott egyet a katonaság feje. Kezét nyújtotta a tündének, amit az el is fogadott. Biccentett neki.*
- Uram.
* Mindezt csak az illem kedvéért, s hogy elhitesse a másikkal, mennyire is jóban vannak. Na persze. Egyszer megmentette Haron-nak az életét, s azóta puszipajtások. Eron persze csak arra használja e kapcsolatot, hogy feladatokat és kalandot, na meg persze pénzt szerezzen belőle magának. Haron megszólalt.*
- Miben lehetek a segítségedre? Esetleg az érdekel, hogy van-e számodra egy izgalmas kis küldetésem?
* Eron majdnem a szavába vág, magabiztosan szólal meg.*
- Tudtommal te voltál az, aki elintézte, hogy Cloud Revan's egy küldetés erejéig velem legyen. Látok abban a fiúban valamit. Kikérném magamnak. Nem csupán elvinném, hanem megkapnám a zsoldját is, amit ő kapna meg minden hónapban. Kiképezném egy kicsit a fiút. Tehát a katonasághoz tartozna továbbra is, csak mellettem végezne küldetéseket.
* Magabiztosan állt "barátja" előtt, tekintetében öntudatosság volt, s mosolyában megvillant egy kis ellent mondást nem tűrés is. Haron összevonta a szemöldökét.*
- Mégis mire fel ez a kérés?! Ő az én katonám. Azért ez sok a jóból!
*Eron megvonta a vállát.*
- Minek neked egy pancser? Nézz végig azon a gyereken. A saját lábában megbotlik. Jobb keze kezelhetetlen, agyonverték, tele van sérülésekkel, önbizalma a béka feneke alatt van, véleménye nincs. Egy ilyen katonával nem mész sokra, annyit érsz el vele, hogy meghal az első sorban, ha háborúba küldenéd.-
* Haron bólogat, de nem teljesen egyetértőn.*
- Azonban nagyon engedelmes és megbízható. Erkölcseiben ő jó katona. Őt megjegyeztem már csak azért is, mert Desmer mesél róla néha.
* Eron felvonta a szemöldökét.*
- Csak nem Desmer ennek a kölyöknek az őrmestere? Hahha...
* Felnevet.*
- Így már mindent értek. Szívesen bosszantanám olyasmivel, hogy a kísérleti nyulát magammal vinném.
- Eron! Nem tartozol a katonasághoz, tudhatnád, ho...
- Te meg azt tudhatnád, hogy Onoria főpapnő egyik felbérelt embere vagyok.
* Erre a kijelentésre megakadt a szó Haronban. De végül megszólalt.*
- Az ő parancsára teszed ezt?
*Eron visszavág.*
- Ha szeretnéd, számon kérheted őt.
*Ez volt a legjobb válasza. Nem hazudott, de tudta, hogy Onoriát senki nem meri számon kérni, legyen az akár a katonaság vezetője is.*
- Soha nem leszel képes a fiúból kihozni azt a tehetséget, ami benne van. Ezt te is jól tudod Haron. Én viszont megtehetem.
* A katonaság feje összevonta a szemöldökét.*
- Épp ettől tartok, Eron. Ha te neki állsz a munkának, abból baj lesz. Mármint a fiúért aggódom, nem érted.
* Eron gonoszan elvigyorodott.*
- A fiú egy járkáló hulla. Nálam eldöntheti, hogy igazi hulla akar lenni, vagy egy nagyszerű harcos, nagy jövővel. De te csak az etikettre és a szabályzatra tudsz gondolni... na meg magadra. Ne légy önző Haron. Kihasználni egy olyan kedves fiút, mint Cloud...
* Manipulál. Tehet mást? Közben ott van az elégedett mosoly az arcán, mert tudja, hogy ezzel győzött. Haron Bólintott. *
- Legyen hát!
* Az asztalához sétált, leült, s írni kezdett. Kis szünet után felállt, s átadta a papírt a tündének.*
- Ezt add át Desmernek! Havonta megkapod a fizetést, ha bejössz érte. Mindig máshol vagy, nem tudom, hol talállak meg.
*Eron átvette a papírt.*
- Legközelebb idejövök, de még megbeszéljük, mert az idejárkálás nem tetszik nekem valami nagyon... De ha megtennéd, hogy a jövőhavit meg is kapnám, akkor nem zaklatnálak egy darabig.
* Haron kissé durcásan kotorászott a fiókjában.*
- Javíthatatlan vagy!!
* Majd átnyújtott egy erszényt, kiszámolva 20 darnát. Eron azt is eltette. Majd biccentett.*
- Öröm volt veled üzletelni.
- Gondolom...
*Majd a tünde ki is lépett az ajtón. Első dolga volt megkeresni Cloudot. *
- Kövess.
*Majd bementek Desmer irodájába. Clohoz fordult.*
- Tedd csak le a földre a páncélzatot, majd menj ki.
* Ha mindezt megtette a fiú, Eron a döbbent Desmer felé fordul. Átadja a papírt. Majd megszólal.*
- Ezt a páncélt szívesen megnézném rajtad. Amúgy eléggé béna. Már bocsánat, de ebben se nem lát, se nem hall az ember, na meg mozogni is egészen nehézkesen tud, de ha esetleg bebizonyítanád nekem, hogy ez nem így van...
* Elereszt egy gúnyos vigyort. Csak mert elképzelte ebben a bohóc ruhában a jó öreg Desmert. Az őrmester alig jut szavakhoz. Döbbent a hallottak és az olvasottak miatt is.*
- Kikéred Cloudot? Miért? Minek neked az a fiú?
* Eron keresztbe fonja a karját, botja a vállához van döntve.*
- Csak is azért, Des, hogy téged bosszantsalak. De azért remélem, tudod, hogy van bennünk valami közös. Mindketten szeretjük megfigyelni a másikat. Hát, Cloud most már az enyém, ahogy láthatod. Sajnálom, cimborám.
* Meg sem várja a választ, az ajtó felé sétál, de mielőtt kinyitná, még visszafordul.*
- Jah, s ha okos vagy, eltakarítod ezt a szemetet, s disznóetetőt készítesz belőle. Na viszlát!
* És már el is hagyta az irodát. Cloudhoz sétált, s az erszényt átadta.*
- A jövőhavi béred. Menjünk.
*Majd elindul a kijárat felé.*

//Némi helyesbítés:
Eron nem tartozik Onoria első emberi közé, sosem bízna meg benne annyira. Feladatokat szokott rábízni. Ha Haron akkora rangú katona, akkor tudhatja, kik Onoria fő emberei, és tudja, hogy Eron nem az.
Javítást kérek még Clo zsoldjában, ami havonta 30 darna. Ennyit fogadtunk el az előtörténetében.
Update: Bocsánat, Cloud darna megjegyzése a következő hsz-ben teljesen jogos. a 30 darnás megjegyzésem hagyjátok figyelmen kívül.

Köszönöm:
Admin 2//

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-25, 9:22 am

//Ilyen szempontból nekem teljesen mindegy, úgy is ki fog kérni, ha a plafon leszakad
.... vagy ha Haron megőszül ^^//

*Egész végig szótlanul bandukoltak. Feltűnt azért a srácnak, hogy a tünde már jártas itt. Biztos sok munkát kap innen is. Úgy képzelte el, hogy a tünde sok munkát elvállal, olyanokat amiket más nem tudna elvégezni, így a Katonaságnál is biztos akad egy kettő. Lehet köze hozzá, de azt nem gondolta volna, hogy egyből a legfőbb "osztályhoz" fordul. Ő kint maradt, egészen az épület kapujánál. Mikor a férfi újra felbukkant, hűségesen, és minden szó nélkül követte. Desmerhez indultak. Cloud szívesen maradt volna kint, de a múltkorival ellentétben, most a férfi nem mondta neki, hogy maradjon kint, sőt. Neki is be kellett mennie, hogy letegye a páncélt. Kifelé meghajolt ahogy kell, Desmer felé, s kisietett a szobából. Azért nem mehet ki csak úgy, köszönés nélkül. Végül Desmertől kifelé megkapja a kezébe a jövőhónapi zsoldját.
Belekukkant, teljes csendben. Húsz darna körül, szemre.*
~Akkor már levonták az előlegem.
Még háromszor.
*Ekkor int a tünde, hgy mennek, Cloud megtorpan. Menne ő persze, de még valami lemaradt.*
-Várj. Még valamiért el kell mennem. Mindjárt jövök.
*Azzal elsietett. Egyetlen váltás ruhája van. Azt a kaszárnyában bepakolta a kis batyujába, amit leginkább félvállon hord, átvetve a vállán. Szívesen elrejtené benne a kardot is, de nincs olyan nagy és mély, így kénytelen felkötni az oldalára, ahogy szokták rendesen is. A jobbjára teszi, mivel bal kézzel tanult meg vele bánni. Vilan is ott volt és többiek is, és elhűlve veszik észre a "nagy" készülődést.*
-Hová hová?
*Szól rá Greg, a legszótlanabb. Ha már ő is kinyitja a száját, akkor tényleg fontos volt. Cloud ránéz majd örömmel mondj aki.*
-Egy időre most elmegyek.
De katona maradok...
~Azt hiszem....
-...csak most egy tündével fogok együtt lenni, egy ideig.
-Óhaa, és ezt hogy érdemelted ki, mond csak?
-Nem tudom. Azt mondta, tanítani akar.
-Hehe, akkor már mindjárt világos!
Sok szerencsét neked, aztán bele ne halj abba a tünde edzésben.
*Cloud bólintott.*
-Igyekszem.
*Mondta derűsen, de Greg megállította. Eddig csak a rákérdezés származott tőle, de most megint valami nem hagyta nyugodni.*
-Clo...-kis szünet, összeszedte , hogy mit akar mondani, aztán csak ennyit mondott.*
-Vigyáz magadra.
*Cloud biccentett felé, majd kiment az ajtón. Futva tette meg a távot a kapuig, ahol már várta a tünde. Mellé lépett. Ha elindultak minden egyéb nélkül, akkor persze próbált tartani az iramot is, amit Eron diktált mellette. Végül, csak kikívánkozott belőle a kérdés.*
-Most akkor még katona vagyok?....
vagy már nem?....
*Lehajtja a fejét, s a következő mondatot, szintén a tündének, de halkabban mondja.*
-Most.... hová megyünk?
*Közben a sajgó válla sem hagyta nyugodni. Bal kezével, a sebes, bekötött kezével jártában megfogta a vállát, hátha jobb, de persze ez nem segít semmit, csak mintha jobb lenne, ha az ember fogja a fájó részt.*

//És remélem közben a darna ügy is tisztázódott, ahogy olvastad a hszt//

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-26, 10:42 pm

*A fiú elrohan. Tegye. Biztos van pár csomagja. A kapunál bevárta. Meg is érkezett a motyójával. Majd kimentek. Egy kis idő után megszólalt a fiú. Eron felvonta a szemöldökét.*
- Nos... elvileg küldetéseket végzel el mellettem. Csak közben kitanítalak egy kicsit. -
* Majd jött a következő kérdés. *
- A közelben van egy kicsi sziklaüreg, ahol épp, hogy el fogunk férni. Ott lesz egy darabig a hadiszállásunk, de aztán majd megyünk tovább. Vándorok leszünk. Hisz nekem is meg kell élnem valamiből, dolgoznom kell. De most ne tegyél fel több kérdést. Amint odaértünk, megbeszéljük a dolgokat!
* Mondta határozottan, majd csendben mentek tovább. Hagyta, hogy a fiú egymaga vigye a csomagjait, ő nem foglalkozott vele, csak a botját "cipelte". Végül kiértek a városból, s elérték a kicsi barlangot is. Bementek. A falhoz támasztotta a botját.*
- Pakolj le bárhova.
*Majd mikor a fiú végre nagy valószínűséggel elkészült, ismét megszólalt.*
- Nyugodtan ülj le.
*Vár*
- Mielőtt kérdeznél, tisztáznunk kell pár tényt.
Egy... nem lesz könnyű. Nagyon nem. De hogy miért is tarts ki... azért, mert te csak ember vagy. Nincs időd a szép, lassú fejlődésre, nagyon kell sietnünk. Ha nagy eredményt akarsz elérni, akkor talán egy hét alatt át kell vennünk olyat, amit a tündék egy év alatt gyakorolnak ki.
Kettő... a szavam szent. Ha nem is érted, akkor is meg kell tenned, amit mondok, mindennek meg van a maga oka. Ha éppen pihenő van és nem zavarsz, akkor feltehetsz kérdéseket.
Három... Bíznod kell bennem. Ha nem bízol meg a mesteredben, akkor az egésznek semmi értelme.
Négy. Nem erőszak a disznótor... csak egy kicsit. Úgymond önszántadból vagy itt, bár azzal, hogy elfogadtad az ajánlatomat, alávetetted magad nekem. De ha háromszor kimondod, hogy el akarsz menni, akkor elengedlek. És ebbe a háromba nem beleszámolandó az indulatból, fáradságból kiejtett szó.
Egyelőre ennyi. Van kérdésed?
*Határozottan, kicsit fellengzősen áll a fiú előtt. Karja keresztbe fonva mellkasán.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-26, 11:22 pm

*Útközben rendesen hallgatja amit a tünde mond. Még nem tudja, hogy ez a személy vajon mit akarhat vele, de érzi, hogy most gyökeresen mások lesznek a napjai, mint eddig. Emiatt kicsit a félelem is eluralja, mert a változás elég félelmetes dolog, de összességében izgatott. Ilyen félelemmel vegyes érzésekkel várja a következőeket. Mikor Eron kijelenti, hogy most több kérdést nem akar, akkor maga elé réved, és halkan folytatják az utat. Nem is igazán jut eszébe több kérdés. Mikor beérnek a szobának kialakított barlang nyílásba, a férfi otthonosan belépve, felszólítja őt is, hogy tegye le a holmijait. Egy darabig tanácstalanul néz körbe, majd az egyik félreeső falhoz tette ő is. A kard az oldalán maradt. Jól nézett ki rajta. Nem állt rajta beszédesen. Az ember kinézetből még el is hinné, hogy tud vele bánni.
Majd a tünde felszólította a leülésre. Nem mert volna ellene mondani. Megkereste szemmel a legközelebbi széket, és odalépve ráült. Előtte még kicsit maga felé is húzta. Nem szándékosan, de látszott rajta, hogy azért tart a tündétől.
Szótlanul nézte Eront, igazából egy szál gondolata nem volt. Minden annyira más, a hangulat meg főleg. Nem tagadhatja. Fél, vagy nem is úgy a szó szoros értelemben, de érezte, hogy a torkában dobog a szíve.
Az elf szavai nehezek voltak, és gondolkoznia kellett mire érthető választ tudott adni. Nem akarta elhamarkodni. Tudta, hogy itt a legmegfelelőbb szavakat kell használnia, és amit kimond, az már eldöntetett. Most súlya van a szavának. Állnia kell őket utána, de azt is tudta, hogy ez egy lehetőség. Nem szalaszthatja el. Igen. EZ most nem olyasmi, amit egy katonás, "Igenis"-el le lehetne tudni. Ezt most jól át kell gondolnia. A tünde kemény lesz, és ezek a szavak csak megszilárdították a sejtésében. Olyannyira, hogy ha már maga a tünde ecseteli mennyire az lesz, akkor ő még nem tud semmit. Talán, .. el se tudja képzelni.
De elmehet. Valahogy olyan érzése volt, hogy ha most elfogadja, és aztán közben kihátrál, akkor az élete szintén meg fog változni, de más irányban. Ha kihátrál, akkor örök életére gyáva lesz. Elgondolkozott, Tényleg annyira akarja ezt, hogy képes lenne az életét kockáztatni érte? Képes lenne eben a tündében bízni? Mint mesterében? KÉpes lenne, minden parancsát szó nélkül végre hajtani? Képes lenne minderre?
Sorra vette eddig életének mozzanatait, és rá kellett jönnie, hogy ez a tünde foglalkozott vele csak. Még Fatima sem, még ő sem tett meg érte ennyi mindent.
Felállt, és határozottan, de egyben láthatóan félve és keserédes hangulattal mondta ki a szavakat.*
-Nincs. Értem.
Azaz egy van...
hogy szólítsalak ezután?

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-26, 11:41 pm

*Hosszasan gondolkodik a fiú. Eron észrevette ám a kardot, de nem tette szóvá. Fogalma sincs, mi történt a fiúval utolsó találkozásuk óta, de nem fogja kérdezni egyelőre. Az biztos, hogy a kardot dugdosnia kellett Desmer elől, kiskatonák nem tarthatnak ilyet maguknál. Végül a fiú feláll,s válaszol. Biccent arra, hogy nincs kérdés. Vagy mégis... Eron elgondolkodik. Majd elmosolyodik.*
- Hívj uramnak. De továbbra is tegezhetsz.
*Na igen, egoból nála sincs hiány. Majd végignéz a fiún. Ímé, előtte az önállóan kísérletezésre jelentkezett nyúl. És remélhetőleg a szőke nem is fogja számon kérni, bármit is tesz vagy kér tőle Eron. Ezen megint elmosolyodott. *
- Akkor kezdjük is.
*Majd kiment a barlangból, hisz kívül tágasabb. Megvárja, hogy a fiú kövesse. Majd enyhe terpeszben megint csak keresztbe fonva a kezét szólalt meg. Kijelölt Két fát, mely kettő elég messze volt egymástól.*
- Húsz kört fuss le. Utána Húsz felülés, és húsz guggolás. Ez csak a bemelegítő...
*Majd kényelmesen várakozott és nézelődött.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-27, 12:33 pm

*A válasz meghökkentő volt. Az uramozást meg fogja szokni, hiszen több mint egy éve uramozik körülbelül mindenkit. A tegezés e mellé viszont sehogy se jött ki jól. Nem is érti, hogy értette ezt a tünde, de maaajd csak elválik. Egyelőre, követi kifelé. A húsz kör, húsz felülés, húsz guggolás nem is hangzott olyan brutálul mint képzelte. Azonban sokkal nehezebb volt, mint elképzelte. Azt hitte csak egy kis ebmelegítés. Hát talán az is lett volna, ha öt kör után nem fullad ki olyan erősen, hogy meg kelljen állnia. A keze sajgott, s az épp csak az előbb rendbe szedett tüdeje szúrt. Épp Eron közelébe állt meg, és két térdére támaszkodott. Mivel a két fa közti távolság nagyjából felénél állt meg az tünde. Nagyokat fújtatott, s közben kattogott az agya rendesen. *
~Azt nem mondta, hogy mi van akkor ha nem váltom be a céljait, amit hozzám fűzött.
Talán visszaküld egy "selejt" felirattal...
*Csak viccesen gondolta ezt bele, de eszébe jutottak az emlékek, amikor rámondták ezt a jelzőt, nem is egyszer, halál komolyan. Nem akar az lenni. Nem selejt. Erőt vett magán és folytatta. Lassan, úgy mintha bármelyik percbe eldőlhetne, de lefutotta. Majd odaérve Eronhoz, ..azt a kis távot is a pihenésnek szentelve, míg oda ment, a guggolással akarta kezdeni. Ugye a katonaságban és minden hasonló helyen a guggolás úgy zajlik hogy terpeszben áll az illető, és a tarkójára teszi mindkét kezét.
Ez volt az, ami nem ment a fiúnak. A hirtelen fájdalom ami a vállába nyilallt, űberelte az eddigi összeset. Baljával fogva tette rendes helyzetbe sajgó jobb karját, s kissé görnyedten sandított a tünde felé. Félt is. Nem akart már most "kiesni".
Nehezen formálva meg a szavakat beszélt, de megpróbálta a lehető legérthetőbben kifejezni magát.*
-Elnézést. Egy ideje bizonyos mozdulatokat nem tudok végre hajtani a jobb karommal.
~Azután, miután abban a sikátorban megvertek a negyven darnával.
*Összeráncolta a homlokát, majd vett egy mély levegőt, és kiegyenesedve folytatta.*
-Csinálhatom úgy, hogy a kezemet nem teszem fel?
*Ha igenlő választ kapott, megcsinálta a guggolásokat és és a felülést is, habár, azt jóval nehezebben. Nem is volt formában az utóbbi időt nézve.
Nehéz lesz.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-27, 4:30 pm

* Az ötödik körnél megpihen a fiú. Eronnak a szeme sem rebben, teljes mozdulatlanságban áll és figyel. Mondhatni koncentrál. Minden egyes mozdulatát figyeli a fiúnak, azt is kivesézi, hogyan piheg. Nagy nehezen a srác csak végig futja a köröket. Majd jön a guggolás, amit nem bír ki. Fáj a válla nagyon. Hallgatja a fiút, kissé oldalra hajtja a fejét, hogy úgy hallgassa tovább. A kérdésre nem felelt, csak megrázta a fejét. Nem, nem csinálhatja úgy, de olyan tempóban teheti, ahogyan csak akarja. Eron tudja, hogy miféle edzések kellenek a srácnak, de ezzel a karral nem lehet végigcsinálni. Képtelenség. Így már sejti, hogy mit fog tenni, de nem ma. Ma inkább csak figyel. Mikor valószínűleg nagy nehezen elvégzi a feladatokat a fiú, Eron folytatja.*
- Most fekvőtámaszokat végezz úgy, ahogy meg tudod tenni. Válthatsz is. Ha csak egyik karoddal akarod, akkor úgy teszed. Ha közben két karra váltanál, akkor válts. Majd szólok, mikor hagyd abba.
* Vagyis most nem mondott semmit, hogy meddig kell a gyakorlatot csinálnia. Figyeli a fiú mozdulatait, és csak akkor áll meg, amikor a fiú a fáradtságban összeesik.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-28, 1:08 pm

*Nem engedi. Egy hosszú pillanatra megdermed, s közben a tüdeje egészen megtelik levegővel. Mintha felszívta volna magát, és nem tudná kiereszteni a gőzt. Aztán, ahogy tudatosul benne a végzet, lassan, nagyon lassan, vontatottam fel teszi a kezét, miközben mereven nézi az elfet. Biztosan élvezi! Fájt, s ahogy belenyilallt a vállába a fájdalom becsukta a szemét ösztönösen. Meg is állt közben, de ahogy múlt a fájdalom lassan, nagyon lassan végre a helyére tette. Egy darabig így állt, és már előre tudta, hogy ha most ennyire fáj, hogy fog fájni amikor mozgatja! Így is lett, úgy érezte majd bepisil a fájdalomtól, de csak megcsinálta a guggolást. Idő közben természetesen levette kutató kékségeit a férfiról és a vele egyszínű égbe meredt, nagyjából olyan ábrázattal, mint a szenvedő szűzanya. // wáh nem tudok más hasonlatot xD//
Végül jött a felülés. Úgy ült le a fűbe, hogy nem vette le a kezét a tarkójáról, hátha így könnyebb. Még sem kell kétszer feltenni a "helyére" pedig már úgy levette volna, annyira fájt. A felülés ha lehet csak még rosszabb volt, s a tizediknél oldalra fordult, mert annyira megnyomta a vállát, hogy egy darabig mozdulni sem tudott a fellépő következmény során. Majd az elf egy másik feladatot bízott rá. Ő csak ült ott előtte, fogja sajgó nyilalló jobbját, és kezdett kikristályosodni benne, hogy ez az Eron bizony egy szadista. Jól látta ő első alkalommal is. ÉS ő ennek lett a tanítványa? Meg fog halni....vagy nyomorék lesz.
De ezzel együtt, mégis megcsinálta amit kért a férfi tőle. Mivel a jobbját már nem is akarta s talán nem is tudta volna használni, a baj karjával, tehát fél karral oldotta meg. A jobb karja pedig nem rendesen a háta mögött volt, hanem szinte élettelenül lógott le mellette. Nem igazán tudta már mozgatni. Habár Fatimával egész szépen megerősödött a balja, a az első húsz fekvő még szépen is ment, majd a következő tíz már fújtatva. Nem is igazán a karjának erősségével volt a gond, hanem a tüdeje nem bírta a megterhelést. A harmincötödiknél leroskadt, de kinyomta még egyszer magát, majd le akarta tenni a jobb karját is hátha fog menni így,még egy pár, de ahogy földet ért, a fellépő fájdalom akkor volt, hogy hangot kellett adnia neki.
Felkiáltott, habár csak halkan, kifáradva, s most már végleg összerogyott.
Gyorsan és rendszertelenül kapkodta a levegőt.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-28, 3:09 pm

*Rezzenéstelenül nézte végig a mozdulatokat és a fiú szenvedését. Érzelem nem látszódott az arcán, gonosz vigyor se hagyta el szája szegletét. Inkább csak mereven figyelt. Többet nézte a fiú szemeit, ha lehetett, mint a mozdulatait. Megint csak kutatott azokban a kékségekben valamit. Mikor a fiú összeroskadt, kicsit közelebb lépett hozzá, s mint érzéketlen mestere tornyosult a fiú előtt. Lenézett rá, s így szólt.*
- Holnap kezdődik a kiképzésed. Ma aludj. Holnap a napfelkeltével te is felkelsz.
*Talán fél 5 vagy 5 óra van, amikor a Nap aranya ragyogni látszik a horizonton. Vagyis korai kelés várható. Most nincs túl késő, de nem szenvedteti tovább a fiút. Sok értelme nincsen. Nem mond neki többet, nem biztatja, nem szidja, nem reflektál. Bemegy a barlangba, s az asztalra tesz kenyeret, húst és bort. Két adagot. Megeszi a maga kenyere javát, majd leheverészik az ágyára. Cloudnak már be van rendezve egy sarok egy kényelmes matraccal és takarókkal, párnával. A tünde hanyatt feküdt le, balját a feje alá tette, egyik lábát felhúzva a "plafont" leste. Szinte nem is mozdult.*

//Ezen a hasonlaton felröhögtem. Biztos idiótának nézett a szobatársam. //

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-28, 3:51 pm

// xD , de most nem? ^^ //

*Olyan hangosan vette a levegőt, hogy majdhogynem nem is hallotta a férfit, de "szerencsére" elég közel állt ahhoz,hogy mégis. Mondhatni pont fölötte, jó hogy nem rajta. Nem tudott gondolkozni, csak azt tudta, hogy kifáradt, hogy nincs ereje semmire. Majd a tünde elvonul. Biztosan vissza a barlangba és őt meg itt hagyja, a vadállatok martalékának. Valami ehhez hasonló kavargott a fejében, majd elnyomta a fáradtság. Bő egy órán át feküdt mozdulatlanul a napsütötte fűben, mereven. Álmában egy világító zöld szemű szörnyeteg támadta meg azzal a mondattal, hogy: "Te vagy az Napocska? Ha nem viselkedsz jól, levágom a hajad! Háháháháháááá" Majd elővett egy akkora ollót ami elég lett volna kettészelni is a gyereket, és láthatóan teljesen mindegy volt neki, hogy épp mit vág le, úgy közeledett felé.
Összerezzent. Úgy ébredt fel, hogy teljesen elaludta a haját, és arcára volt ragadva egy köteg elszáradt fűszál. Kissé felhúzta magát, s így épp a föld felé nézett.*
-Ch. Szánalmas. Nekem még az álmaim is szánalmasak!
*Miután felállt rájött még valamire. Mielőtt a barlang felé venné az irányt, jobb ha könnyít magán.
Beérve az elf felé pillantott. Mozdulatlannak tűnt. Aztán körbe nézett. Egy ágy volt neki kikészítve. És kettejük közt az asztalon két személyre terítve amiből az egyik tányérból vélhetően ettek már, a másikban pedig étel volt.
Talán az övé? Nem hitte, hogy mélyen aludna a férfi, de nem akarta, ...nem merte ezzel zargatni, máskülönben meg az ételhez sem mert nyúlni. Mi legyen? Elindult az ágy felé, azonban út közben rájött, hogy nagyon de nagyon éhes, és az ami oda ki van készítve igen vonzónak tűnt. Leült. Rá nézett a tündére, majd pár másodperces késéssel, ami úgy nézett ki, hogy mereven ül és néz ki a fejéből, befalta a neki kikészített összes ételt. Felállt, majd eldőlt az ágyán.
Ennyi volt, a "most alszom" fejezet, már húzta is a lóbőrt. Ez a mai nap hosszú volt, és ha minden igaz másnap korán kel.*

Tárgy: Re: Valian központja 2012-09-28, 4:10 pm

*Nem volt kedve megmozdulni, mikor a fiú bejött a barlangba. Nem volt csukva a szeme, csak éppen elmerengett, de mindennel tisztában volt, ami a "szobában" történik. Érzékelte a fiú bizonytalanságát az étellel kapcsolatban, de úgy gondolta, csak megijesztené, ha megmozdulna... na meg a fiú döntsön egymaga. Ha nem mer kérdezni, akkor vállalja a döntése következményét. Lehet, hogy holnap kap egy hatalmas leszidást, hogy miért nem kérdezte meg a srác, ehet-e. De lehet, hogy nem, és marha éhesen feküdne le, ami nem túl pihentető. Vagyis meg van a kockázat, de végül mégis dönt a fiú. Ki tudja, jól-e? // //
Másnap reggel kicsit korábban kelt, mint a fiú. Napfelkelte. Kinyújtózta magát, majd a botjával kimenve egy fertály órát gyakorolt. Majd bement, letette botját, s a fiút bal vállánál megrázogatta kicsit, hogy felkeljen. Ha kinyitotta a csipáját a szőke, akkor határozottan, de nem túl parancsolón - és pont emiatt annyira megtagadhatatlanul - szólt.*
- Ébredj. Dolgunk van.
* Az asztalon van egy kis sajt, tej és kenyér. Ki tudja, honnan szedte a tünde ezeket.*
- Egyél.
* Ha a fiú leül az asztalhoz, akkor egy kis idő után ő is leül az asztalhoz, s mondhatni feltűnően bámulja a srácot.*

» Valian piactere
» Nagy Kaszás fogadó (Valian külső peremén)