Mardan - A törpeváros

// Személyes küldetés 3. részlet //

Gorgan Fero, az idős törpe szintén nagyon korán kelő volt. Balál valahogy mégis megelőzte egy kicsit, pedig azt gondolta, hogy a kelő nappal ébred, az meg idelenn a barlangváros mélyén nem látható. Igaz ugyan, hogy a mágikus gömbök sokasága -melyekről az idegenek nem tudják eldönteni, mitől működnek- erősebb fényre vált reggelente, de Balál még az éjszakai halvány világításban ébredt.
Mire kicsit rendbe szedte magát, Gorgan is fenn volt, és egyszerű reggelire invitálta az asztalához. Közben finoman elkezdte a történetet az ükapjáról, és mikor megreggeliztek, egy kicsiny szobácskába vezette be az utazót, ahol az egyik falat könyvespolcok borították, a szemben lévőt pedig kisebb nagyobb vitrinek, és képek szabdalták, és díszítették. Középen egy asztalka, két fotellal, felette gömb-lámpás.
Miközben az öreg a családja kincseit szedegette elő, és mutatta be egyenként, egészen jól összebarátkoztak a mágussal. Balál valóban élvezettel hallgatta Gorgan ki nem fogyó meséit, és néhány történetet meg is tudott erősíteni, a leírások a rajzok valóban hűnek látszottak, ami Menion vidékét illeti. Balál kiegészített egy új lapra egy félkész Déli térképet, amit az ükapának már nem volt ideje befejezni.
Ezek után nem nagy csoda, hogy Gorgan és Balál közösen indultak az éppen titkosnak mondható expedícióra. Fero korához képest friss gondolkodású, és fürge mozgású férfiú volt. Hófehér bajsza mellkasát verte, melyet reggelente befont, és rézgyűrűkkel díszítette.
A város könyvtárába is bebocsájtást nyertek, sőt Mardan levéltárából egy korabeli város térképet is kihozhattak aznapra, a Gorganba vetett bizalom folytán. Gorgan Fero nagyon elismert ember volt, valaha egy helyi vájár csapat vezetője volt, és speciális megbízásokat kaptak, az új kitermelési területek felderítésénél, és tárna nyitásoknál.
A térkép, és az iratok böngészése után meglelték azokat a területeket, ahol a legrégebben kezdtek építkezni. Ez a terület a mostani belváros egyik szélső oldalán, a barlang falaihoz közel eső rész. Balál előző este készített rajzaival is összevetették, és egy érdekes épületet találtak, ami ma szállóvendégeket fogad, korábban egy magán személyé volt, akiről nem találtak a levéltárban semmit, csak hogy a nagy földrengés után vásárolta meg valaki a még rendbe hozható, összerepedezett házat, és megígérte, hogy nem nyúl a felújítás alatt a falakhoz, hogy megőrizze szerkezetében az erős épületet a korai mardani építészet emlékeként, és hogy később mindig egy családé maradt. A földrengés előtt pedig az, vagy valamelyik szomszédos épület szolgált a város vezetésének elhelyezésére. Tehát lehetséges, hogy azok közül az egyik a legidősebb épület, melyet Balál keresett. Egyenlőre kutatása céljára nem utalt a törpének, aki mit sem sejtve próbálta vele megoldani a rejtélyt.
Következő lépésük a szálló meglátogatása lesz, ebben hamar megegyeztek.

//Januári 1. küldetés//
*A fogadóba lépve ismét csak az a furcsa érzés kerülget, megint csak rossz helyre tettem a lábam. Hideg van odakinn annyi szent és nem tegnap ettem meg a meleg vacsorát, már idejét sem tudom mikor nem száraz hús volt az étlapon. Egy kevéske vízzel. Az sem zavarja, hogy a tekintetek inkább kintre utasítanák mintsem, hogy kiszolgálást kapjon. De azért a törpék szíve sem kegyetlen s megkapom a rendelést. Igazi törp specialitás disznó nyársról. Az ízek teljesen összeértek a tűz fölött s a sertés sem volt vén a húsán érezni. Dolgom végeztével apró kis gond üti fel a fejét midőn tarisznyám aljára pillantok ahol alig csilingel pár Darna. A törp szája nem éppen a mosolyra áll, inkább pár szót intéz hozzám. Nyers de mégis udvarias.
-Két választásod van öcskös... Ledolgozod amit ettél... avagy megmutatod mit tudsz az arénában?
*A két választás mindegyike csalogató, de mégis inkább az utóbbihoz húz a szív. Legalább megtapasztalom ahogy a törpök harcolnak elvégre egyszer sem volt hozzájuk szerencsém.
-Mutassa törp uram milyen fából faragják itt a harcost.
-Van benned kurázsi te kölyök... ha szerencséd van életben maradsz a végén!

*Az aréna mit inkább egy silány kivitelezésű fával körbe kerített karámnak mondanék várt minket. A törp megemelte a nálánál jóval nagyobb darab szekercét. Bevallanám, hogy vicces látvány de a gong már megszólal. Itt az idő arra, hogy megmutassa a két Lanuriai, hogy miként tanítják móresre a másikat. A törp nagy erővel suhint le fegyverével, éppen csak nem keresztbe hasítva őt. Bár a mögöttem lévő karám kerítése nem volt ilyen szerencsés. Hatalmas recsegéssel tört darabokra a fejsze alatt. S megszólal mogorván vértől eltorzult aggyal.
-Ne ugrabugrálj mint valami táncoslány HARCOLJ!
*Nem veszi komolyan a harcot már eldőlt mielőtt még elkezdődött volna, a törp lehet, hogy övéik legnagyobb harcosa. De túl lassan mozog ahhoz, hogy a nyurga termetet s a meglepő gyorsaságot lekörözze. Egy két ugrással később a törp már remegő lábakkal áll s nagy vérvörös fejjel bámul. Hatalmasat üvölt majd szekercéje ismét a földet kaparja fel.
-Törp uram elég e mára? Pihenne egyet netalán? 
*A fogadós rettentő haragra gerjed mindkét kezével megmarkolja a baltát majd egyenesen felé hajítja. 
-Első tánc...
*Játszi könnyedség kikerülni a repülő tárgyakat főleg ha azok ilyen nagyok, s kikerülve azt a törp háta mögött terem. Fekete penge simul a szakállhoz majd egy fagyos hang az alig derékig érő mögött.
-Szeretnél mosolyogni?
*Feljebb húzza a kezét mitől a törp lábujjhegyre áll, s már a határait súrolja pedig alig emelte magasabbra a kezét mint a dereka.
-Mi a véleménye törp uram végeztünk?
-Komisz kölyök kicakkoznám a füled ha komolyan harcolnál. Pattogsz itt mint egy utcai táncos.... de... te nyertél... az adósság törlésre került.
-Köszönöm s most ha megbocsát...
*Pörgeti meg ujjai között Mambát s vissza csúsztatja hüvelyébe, sarkon perdül majd a kijárat felé igyekszik. Mielőtt még átlépné a küszöböt megfordul s tisztelettel szól a törphöz.
-Köszönöm az élvezetes párbajt, sose harcoltam még néped fiaival. Sokat tanultam.
*A törp nem válaszolt csak vállat vont s a szekercéjét rántotta ki a fából amibe bele dobta. S megindult vissza a fogadó felé. Épp ellenkező irányba mint Nawa. Elhagyja e várost itt még kevésbé szívesen látott vendég mint akárhol máshol. A törpök elvégre nem a vendégszeretetükről híresek.

/Januári küldetések – Adósság/

~Annyira hideg van és voltam oly ostoba, hogy nem hoztam magammal melegebb holmit erre az útra.~ –korholja magát gondolataiban.-
A hó szállingózni kezd, de az erős és jeges szélfúvás miatt hamarosan viharnak is beillik. Ilián messze van még úti céljától és már másfél napja nem pihent meg sehol. Kevéske élelme már rég elfogyott és utolsó korty borát is megitta már órákkal ezelőtt. Így már az ital sem melegítheti. Szégyelli beismerni önmagának, hogy sárkány létére közel áll hozzá, hogy egy kiadós betegséget kapjon ebben a cudar időben és korgó gyomra sem segíti a gyors előrehaladást.
Emlékeiben úgy él, hogy valahol a közelben kell lennie Mardannak. A hegység mellett haladva hamarosan rá is lel a bejáratra. Megkönnyebbült lépésekkel halad előre. Az őrök, bár mogorván tekintenek rá, kérdés nélkül engedik be a városba.
Ilián már régen járt itt, emlékei a helyet illetően megkoptak, így most szinte az újdonság erejével hat rá a város pompája. Hiába a föld alatt található és napfény sem melengeti az arcokat, mégis, az egyik legszebb helynek mondható.
Lassú léptekkel halad egyre beljebb és beljebb, mire tekintete megakad egy fogadón, mely megtetszik neki. Hangos mulatozás, vidám vendégek hangja hallatszik ki a fogadóból. Így hát betér.
A tágas belső tér halványan fénylő lámpásokkal megvilágítva és a konyhából kidőlő meleg levegő otthonossá teszi a helyet. A vendégek nagyrészt munkájukat elvégzett törpék, de látni néhány utazót is. Ilián leveti köpenyét és kényelmesen elhelyezkedik az egyik üres asztalnál, meg kell jegyezni, hogy szerencséje volt, mert majd minden asztal foglalt.
Ilián kecskesültet rendel hagymás burgonyával és mellé törpe sört, hogy jobban csússzon az étel. Amint megvacsorázik nyugovóra tér szobájában.
Másnap reggel korán ébred, mert a konyhában már ilyenkor megkezdődnek az előkészületek. A szakács hangos káromkodások közepette mossa el a jócskán felhalmozódott koszos edényeket. A sárkány nem érti a szitokszavakat, mert a szakács szinte minden szótagnál a pulthoz vág egy edényt vagy épp tányért.
Megmosakszik hideg vízben, majd öltözködés után az erszénye tartalmát markába önti. Számolni kezdi a darnákat és ahogy a vége felé tart szája vonala úgy húzódik szoros egyenes vonalba és homloka mély barázdákat szánt.
-Ez bizony kevés. –Csóválja meg fejét bosszúsan. Hogy az ördögbe lehet, hogy ilyen kevés pénzt hozott magával?-
-Öt darna, hárommal hibádzik. –Visszateszi az erszényébe, majd elhagyja a szobáját.-
A lépcsőn komor arccal ballag lefelé, próbál kitalálni valamit, ami kimenthetné szorult helyzetéből.
-Uram! –Szólítja meg a kocsmárost és magához inti.- Az a helyzet uram, hogy nem tudom teljes mértékben kifizetni a tegnapi fogyasztásom és a szoba árát. Három darna hibádzik. –A törpe igen éles tekintettel vizslatja az előtte álló embert. Ám szemeiben bujkál némi különös aggodalom. Még tegnap este mérte végig ilyen tekintettel Iliánt, ahogy az asztalnál helyet foglalt. Nem tetszett a törpének az utazó különös külseje. A sárkány eközben a törpe markába teszi erszényét, mely már a csörgésből tudja, hogy ez bizony tényleg csak öt darna.-
-Na fiam, nem úgy van az! –Horkan fel a kocsmáros. Bozontos szemöldöke most egyenes csíkot formál, ahogy bosszús szemmel néz fel Iliánra.- Két választásod lehetséges. Vagy itt maradsz mosogatni.. –Bök fejével a konyhaajtó felé, ahonnét most egy hatalmas darab törp lép elő, aki bizonyára a szakács.- Vagy pedig kiállsz ellenem és ha legyőzöl, akkor a tartozásod többi részét elengedem.
-Jól gondolt meg kiállsz-e ellene! Amilyen sután néz ki az öreg, annyi erő van benne. –Szól oda egy igen korai vendég az egyik asztaltól. Szája szélén huncut mosoly, valószínű már a harcra készül és az utazó pépesre verését várja.-
-Hát. Hogyan döntöttél? –Szólal meg ismét a kocsmáros.-
-Én inkább segítenék annak az embernek, -Pillant a szakácsra, aki döbbenten bámulja őket.- és vállalom a mosogatást.
A törpe ábrázatára komor arckifejezés ül, mellyel nyugtázza, hogy ma sem lesz verekedés. –Jóvan. –Morrantja egyszerűen és kezet nyújt az ideiglenes mosogatólegénynek.- Estig dolgozol és mindent elmosogatsz. –Kezét nyújtja a sárkánynak, hogy így megköttessék az alku.-
Ilián szemeiben gonoszság villan és ahogy rámarkol a törpe kezére úgy megszorítja, hogy annak megrogynak a térdei és bizony könnyes lesz a szeme. Elégedetten szemléli az eredményt, majd határozott léptekkel a konyhába vonul.
Rengeteg vendég érkezik estére és mintha úgy tűnik, mind jó barátja a kocsmárosnak, egy-kettő még valami rokonságot is emleget. ~Micsoda egy sunyi alak! A bosszú miatt ennyi embert idecsődíteni! Na majd..búcsúzásnál ismét bemutatkozom neki.~
Amíg Ilián így főtt magában a kocsmáros elégedett vigyorral bámult be rá, és mikor a sárkány ránézett amaz még nagyobb vigyorral a száján kacsintott is egyet, majd bevágta az ajtót.
Az idő már az éjfélt is elhagyta mire Ilián végzett a mosogatással, de a vendégek még javában sört vedeltek. Levetette a mocskos köpenyt magáról, amit a szakácstól kapott, majd elrendezve magát kilépett a mulatozók közé. A kocsmáros rámutatott és az összes vendég egyszerre kezdett röhögni.
Ilián felhorkant a kigúnyolásán, majd a kocsmáros elé lépett és jól látható módon kezet nyújtott neki.
-Köszönöm szépen a lehetőséget, uram. –Mondta tiszteletreméltóan.- Remélem sok hozzám hasonló vendégben lesz része a közeljövőben. –Tette hozzá vigyorral a szája szélén és közelebb hajolván most ő kacsintott a törpére.-
Amaz megpróbálta kikerülni a már jól ismert kézfogást, de mikor látta, hogy mindenki őket figyeli összeszorította a fogát és kezet rázott Iliánnal, akinek több sem kellett, még több erőt vitt a mozdulatba mint reggel. Szegény kocsmáros a térdeire rogyott és szemei megteltek könnyekkel, még jó, hogy a fogait szorította, mert meglehet elharapta volna a nyelvét.
Ilián sarkon fordult és elment, de még hallotta, ahogy a törpe társai most őrajta röhögnek jó ízűen.

// Személyes küldetés 4. rész - A kő //

Tulajdonképpen nem volt nehéz ez... A Fogadó ódon épületében hamar megtalálta Balál a sziklafalnak támaszkodó raktárat. Valaha persze szebb reményű része lehetett ez is a háznak, de jobb, hogy mára csak egy eldugott kis raktár az.
A hátsó falakon tenyérnyi repedések mentén málladozott a vakolat. Ahova csak elért megkereste a részben gyengén, sok évvel korábbi renoválással takart részeket is, és gyertyafénynél belekukucskált mindenüvé. Aztán elhúzkodták a hátsó polcokat a falról és ott folytatta a repedések vizsgálatát, mígnem egy olyan nyiladékba dugta a kezét, amiben volt is valami. persze csak egy denevér aludt benn, sikítva redezte át Balál frizuráját, majd elnyugodott egy távolabbi sarokban.
Balálnak ugyanez a megnyugvás nem ment, kezdte elveszteni a türelmét.
Mígnem Fero kiálltására lett figyelmes.
- Balál! ide süss! itt tényleg van valami!
- Mutasd! Vedd onnan a kezed!- Nyúlt Gorgan helyett a rejtekbe Balál, ami olyan volt, mintha a falon egy apró egyszerű polcocska lógna, de közben egy rejtekhelyet takart a festett csecse-becse. A benne lévő bőrtapintású, poros szütyő nem harapott, nem kiabált, könnyedén csusszant a mágus kezébe.
Balál lefújkodta, lelapogatta és kibontotta a fűzőt. Egy papirtekercs került elő.
- A térkép, barátom! Meg van a térkép!
Semmire sem várva, ott a  gyenge fényben ki is bontogatta az öreg tekercset. Benne egy nem túl bonyolult út volt, kérdés csupán hogy hol, merre vezethet, mert erről nem talált leírást rajta.
Sokáig forgatták, böngészték, mire a város utcájára indultak kifelé. Balál elsőre feladni látszott, nem tűnt ismerősnek a hely. Mígnem Gorgan váratlanul megszólalt:
- Hogy neked mekkora szerencséd van, hogy megbíztál bennem, Balál! Ez egy ördögien ravasz térkép. Nem is térkép, hanem egy igazi útvesztő labirint rajza! Mi magunk, a vájárok vezetői szoktunk ilyeneket létrehozni, ha elkészülünk egy kitermelési területtel.

// Személyes küldetés 5. - A kő //

- Ez azt jelenti, hogy itt van a csomag Mardanban és nem kell messzire mennem!
Balál szemöldökének felcsúszni sem volt ideje, mikor folytatta a törpe:
- Viszont a rossz hír az, hogy akkor építettünk ilyeneket, ha valakit nagyon meg akarunk zavarni, vagy csapdába csalni vele... és a térkép, nos egyáltalán nem biztos, hogy minden az rajta, ami. Ugye érted?
Elnyújtva bólintott. Hogyne értette volna, pedig egy pillanatra már érezte annak a kőnek a hűvösét a tenyerében. na, mindenesetre ez csak egyet jelent, hogy Onoriának várnia kell még egy keveset, hogy befejezze a munkát és elvigye a törpe varázsló földrengést megállító kövét.
- Ha holtak lelkével kell is szembenéznem, akkor is célba kell érnem. Segíts merre induljak, barátom, de neked ezt a talán veszélyes csapdákkal is jelzett utat nem kell végigjárnod!
Várakozóan pillantott Fero barna szemeibe. Kaján vigyorra húzódott a szája. Mivel egy ilyen mardani mester maga segítette őt, ezért ez nem történt meg, nem kellett szellemekkel szembenéznie. Egy helyen hajszál híján egy alsóbb emeletre zuhant egy padló igézet miatt, ahol valójában egy emberes lyuk tátongott, máshol pedig olyan zajokat és morgásokat hallottak a sötét távolból, hogy azt hitték egy ideig, össze fog rogyni a hegy. Persze nem történt semmi. Egy rejtek ajtót kellett megtalálniuk, mert az utolsó járat vak hajóba vezetett. Balál már kínjában végigtapogatta a falakat, majd egy írást talált a térkép egyik szélén, amit ősi rúnajelek fogtak közre. Egyikük sem ismerte  anyalvet amin íródott, De a mágusnak egyszerre önkéntelen tolultak valami ismeretlen szavak és pördültek modatok a szájára, míg egyszercsak szétcsusszant előttük egy fal és magától világító gömbök vezeték pillantásukat beljebb egy mély helyiségbe. A törpe jókedvűen lépett volna be, ám Balál megragadta a karját:
- Ne!- A padlózat köveire mutatott, mint rejtjelek rajzolódtak ki a vésetek a köveken. Fero megkönnyebbülten sóhajtva lépett kicsivel a mágus mögé. Lépjen be az, hátha neki ismerősebb, vagy könnyebb lesz. Balál félmosollyal tekintett vissza a megrökönyödött törpére, majd lépett egyet. - Amúgy is itt van, egészen a bejáratnál. Ez a legrafináltabb csapda. Az egész szoba az...
Azzal benyúlt a bejáratnál egy hasonlóan polcot rajzoló hasadékba, mint ahol a térképet magát találták. Hosszas taszigálás, és feszegetés után egy jelentéktelen méretű fémdobozkát húzott elő a falból. Visszalépett a folyosóra és széles vigyorral emelte maga elé. - Úgy hiszem, meg is van a mágus köve!

// Személyes küldetés 6. - A kő //


Aprócska kő volt, amit bele bírt helyezni a tenyerébe és rázárni teljesen az ujjait. Ki gondolná, hogy milyen nagy erő rejlik benne?
A törtfehér, négyzet alapú gúla formájú kő látványa, no és a kaland kárpótolta az öreg Gorgont azért, mert nem kísérheti el Balált Onroiához. Balált pedig újdonsült jó ismerőse azért, hogy el kell hagynia sürgősen a törpevárost. Remélte, hogy visszajön még egyszer hozzá és elbeszélgethetnek Lanuria dolgairól az öreggel pár korsó törpesör mellett.
Azzal útnak indult a városból, majd a hegyről is délre Tarsis felé.
Útközben sokszor el-elgondolkodott, hogy mennyire mást jelent minden nép fiainak ez az ország és mégis csak egyet...és nem is sejtik, mennyire egyetlenegyet.
Aztán történt valami, amire nem számított.
Ugyanis érdeklődve előszedte  a zsákjából a kis dobozt, hogy újra megvizsgálja. Mármint most valóban a dobozkát, mert szokatlanul nehéznek találta. Fémből készült ugyan, de mégsem kéne ilyen nehéznek lennie. Mi a csuda! Az útra pottyan, résnyire nyílik... Balál lehajolva azon kapja magát, hogy egy mozdulattal veszi ki a követ és teszi be a kő helyére a dobozba a tenyerét. Valami egyéb mágiát is érez, mint a varázslatos kőé. Mi lehet ez?
A doboz dupla fenekű. Felnyitja és benne még egy kő! Előbbi törtfehér, mint a tisztaság, a tökéletesség, az egyszerűség, a differenciáltság, a transzcendencia jelképe. Emez sötétbarna, akárha a föld, az anyaság, a gondoskodás, a termékenység, a szorgalom, a vezeklés, a szegénység és az alázat metaforája lenne. Az előbbi védő mágiát áraszt szerte-szét, bizonyára földrengés esetén azzal dolgozik. De mi ez a másik erő??? Mintha elkapná a földet, mintha menekülésre késztetné, mintha.... megremeg a föld... rezegnek a közeli lombok...vészjósló morajlás hallatszik. Balál ahogy kinyitotta, úgy csukja is vissza hirtelen a rejtek tetőt. Újra csend és nyugalom száll a vidékre. De hiszen nem lett volna semmi baj! Hiszen itt a védő kő. Na de ilyet!
Tehát két ellenpólusú kő létezik! Ezért csinálta ezt a nagy felhajtást a köve körül a mágus. Hogy sose kerüljön illetéktelen kézbe, aki elpusztítaná vele Mardant, vagy más törpevárost veszélyeztetne a hegyek gyomrában... vagy rájött, hogy egész Lanuria földjére micsoda pusztítást hozhat...
~ Úgy gondolom, hogy semmiképp nem szabad ennek a két kőnek egy helyen, vagy egyetlen egy tulajdonban lennie!~
Balál egy darabig állt ott, mint egy faszent. Felhős homloka mögött vadul cikáztak a gondolatok. Aztán körvonalazódott előtte az elképzelés. Ennek fényében a jótékony, törtfehér követ nem tette vissza többé a dobozba. Készített neki egy puha bőr tasakot, jó erőset, aminek összefűzte a száját és a nyakába akasztotta. A dobozt pedig egyszerű rejtő mágiával védte le. Így ment el Tarsisba.

// Folytatom A Remény Templomában //

Az ifjú elf dühösen lovagolt Mardan utcáin. Az idő előrehaladtával egyre hűvösebb lett. Valószínűleg odakint leszállt az este és a hűvös levegő beáramlott a barlang bejáratán. Szállást kell találnia magának. Holnap majd folytatja a félbe szakadt napot.
Egy kocsmát pillantott meg nem sokkal maga előtt az úton. Gyorsan vágtára fogta a lovat és miután az istállójába bekötötte Sauruszt, az ajtó felé vette az irányt. Kis elégedettséggel töltötte el, hogy a legtöbb ló a pajtában majdnem fele akkora volt, mint az övé. Inkább póniknak nézte őket, mint igazi hátasoknak.
A bejáraton belépve komor arccal és jeges pillantással nézett végig az asztaltársaságok között. A hely zsúfolásig megtelt. Ő a pulthoz lépett.
-Kocsmáros, bort és valami ételt!
-Nincs borunk, csak finom törpe sörünk, ha az megfelel.
-Hmmm... És kajából mi van?
*A házigazda bal keze mutatóujjával a felakasztott tábla felé intett és elkezdte sorolni az oda írtakat. Bár tudta, hogy nem mindenki tud olvasni, de nem hagyta ki a magukat túl komolyan vevő elffel szemben ezt a fricskát. A legtöbb úgy is ismeri a betűt, így könnyen lehet, hogy csak nem vette észre eddig a kitett étlapot.
-Hófajd ragu tésztával jól hangzik. Van máris elkészítve?
-Nos, megnézhetem a konyhában. Talán akad még az előző adagból. Ha nem, azonnal felrakjuk és elkészítjük önnek. -mosolygott a törpe. Szerette az ilyen napokat, amikor sok csilingelő érme üti a markát.
*A Beebebrox egy szó nélkül fordult meg a poharával a kezében. Eliszogat majd addig, míg ki nem hozzák a vacsorát. De hová üljön? Minden asztalt foglalt volt, így az egyik sarkot célozta meg, ahol ketten ültek.
-Elnézést! Leülhetek ide?-kérdezete.

Vogon megdöbbent a törpe szavain. Az asztalnál ülő másikhoz fordult, akinek vigyorgása sok mindent elárult. Azt is, hogy hiába állna már fel és menne odébb egy másik helyre, a vele szemben ülő nem hagyná annyiban. Kinézte magának kötekedés céljából. Magabiztos, tapasztalt harcosnak tűnik, de hagyott egy kiskaput, hogy ő mondja meg azt, milyen téren akarja összemérni erejét vele.
~Íjászatra szívesen kihívnám, de nem hiszem, hogy hagyná, hogy egy ennyire nekem kedvező terepre tereljem a dolgot. Viszont az ökölharc még talán... Kaptam már pofonokat és adtam is. Ez sem különb. Gyerekkoromban megtanultam, hogy amíg mások mágiában a jobbak, én a kezemmel érjem el, amit akarok. És abba legalább nem lehet belehalni a karddal vívott párbajjal ellentétben.
*Így morfondírozott, miközben próbálta megmondani, hogy mennyi esélye lehet. A kihívója egy fából faragott típus volt. Bár jóval alacsonyabb nála, nem szívesen engedte volna magához közel... ha ugyan elfogadja a feltételeket.
-Rendben. Pusztakezes harcra szívesen kiállok. -vágta oda dacosan. Nem kellett őt félteni a törpék között sem, ha önérzetességről van szó. Nem hagyta, hogy a kétségei hallhatóak legyenek a hangjában.

A sötét elf bosszúsan pillantott a hirtelen kirakott tétre, ellenfele nem is hagyott számára lehetőséget alkudozni. Eddig szó nem volt arról, hogy pénzt is veszteni fog. Hazai terepen van ellenfele és ő gyanútlanul bele sétált. Még ha tudta is, hogy nem ő az esélyes, amíg ad is és kap is pofont, addig nem zavarta. De soha nem ment volna bele, hogy kifosszák és röhögjenek rajta, ha ezt tudja.
Nem az a fajta, aki nem hátrál ki egy vesztes csatából, akár annak elkezdése előtt. De egy dolog miatt mégis habozott. Ősei több, mint tízezer év alatt gyűjtötték össze azokat a bölcsességeket, amik sikeres kereskedő családdá tette őket. Ha most nem mer pénzt bedobni, azzal kétségbe vonja a hagyatékot, melyre támaszkodhat a világ dolgaiban való eligazodáshoz. Az ellenfele biztos a győzelmében, nem is hagyott kétséget efelől a viselkedésében. Mégis... mi oka lenne most úgy gondolni, hogy nem fog győzni felette, ha egy ősi Beebebrox bölcsesség pont ezt mondja ki?
-Állom. -vágta ő is oda a tétet és hideg tekintettel mérte ellenfelét. Elkezdett kibújni a kaftánjából és egészen a bőrpáncélig mindent levett a felső testéről. Bár nem szerette mutogatni átlagos izomzatát, most mégis felfedte a kocsma egész nézőserege előtt. Ennek pedig nem volt más oka, hogy egy szó nélkül utaljon arra, hogy ha ő is leveszi védelmét, akkor a mellvértet a másik is vegye le!
Néhány mozdulattal elkezdett bemelegíteni, hogy vére gyorsabban lüktessen ereibe és felmelegedő teste felkészüljön az elkövetkezendő megpróbáltatásokra.

The member 'Arglar Haran' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

A rabszolgakereskedő kivárt, míg leveszi végre a másik a réz lemezeket magáról. Bár nem mutatta érdeklődésnek jelét, hegyes fülét hegyezte, hogy mikor csörren meg végre a fém. Örült, amikor a körülöttük állók biztatására végre levette azt, amit ki tudott volna használni arra, hogy az egyébként is kicsi támadási felületéből csak a fejét támadhassa. Ha dupla fedezékkel védekezik ott, szinte megüthetetlen, míg ő hosszú karjaival sem tudná a testének minden részét védeni. Ahogy megfordult már jött is az ütés.
~Elég aljas húzás, hogy meg sem várta, hogy megálljunk egy pillanatra egymással szemben. Testre ment rögtön. Ezzel övé az első ütés, ami könnyen meghatározó is lehet, ha nem szedem össze magam. De van még bennem erő, annyit nem vett ki a találata.
Viszont vigyáznom kell a távolságra.
Összeszedte minden erejét és öklével az ellenség álla felé ütött, hogy ha sikerül betalálnia, könnyen hátra veti az ellenfél lendületét, miközben bármi lesz, tesz maga is hátra egy lépést, hogy kikerüljenek az ütőtávból és rendezzék a felállásaikat, mely híján könnyen a Harannak kedvező védelem nélküli csapkodás lesz.

Vogon támadása: 9+15=24
Haran védelme: 6+9=15

Haran 18 életerőpontot vesztett.

The member 'Vogon Beebebrox' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

The member 'Arglar Haran' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

A Beebebrox látta, hogy vele közel egy időben, egy kicsit talán hamarabb is megindul a bajnok ütése, viszont már nem tudott ellene mit tenni. A védtelenül maradt állat eltalálta jobbjával és letaglózta a földre. Elégedett mosoly suhant át az arcán, de nem felejtett el hátra lépni. Ha most ezt kihagyná, akkor a nála jóval izmosabb ellenfél felállva azonnal tudna ütni és a rövidebb karjai még kedveznének is neki. Kint kell őt tartani az ütéstávján kívül, miközben oda-odaszurkálva egyet fel lehet őrölni, talán. Az iménti találat is bizonyítja, hogy közel sem verhetetlen, meg kell maradni a fegyelmezett felállásnál.
Kis balegyenesekkel szépen bosszantotta is és már úgy gondolta, nem is fog más történni, mint ezekkel a laza mozdulatokkal összezavarja a védelmet és pár keményebb megeresztett odacsapás megoldja később a helyzetet, mikor legnagyobb megdöbbenésére ritmust váltott a kis ember.
Már hátra is lépett volna megint, hogy végre bemutathassa az igazi tudományát, ahogy nem találja el az ütés, miközben a másik kap rá egy olyan választ, ahol végre nem csak jelzi a mozdulatot, de feltett szándéka, hogy megállítsa az előre mozdulást egy jó találattal.
Ahogy kicsit hátra mozdult valami elkezdte nyomni a derekát. Nem is tudta mire vélni, legfeljebb csak egy nézőnek, aki nem nyitott neki időben utat, de nem az volt. Ahogy folytatta volna tovább a kimozgást, négy faláb csikorgása a padlón és a derekát nyomó furcsa vonal jelezte, hogy ez bizony egy asztal.
~Hogy még ez is... Erre nem készültem fel. A verekedésnek mindig nyílt terepen kell történnie, a város parkjában, a járdán, a gyakorló teremben... Mindig csak bonyolítják a dolgot. És most hogy jövök ki? Ha beszorulok, akkor tényleg nem fogom tudni tartani a távot.
*Bosszantotta eléggé, hiszen senkit nem okolhatott azért, hogy az a fadarab ott van, de nagyon rossz helyen van mégis. Miközben a gyomra összeszorult, mikor a kézfej odavert neki, úgy döntött, hogy ő is inkább vált egy picit és Haran ellen egy felütéssel próbálkozik, miközben ha sikerül, akkor ki tud lépni mellette és lesz talán újra elég helye a saját stílusát vinnie.

Vogon támadása: 9+15=24
Haran védelme: 6+10=16

Haran 16 életerőt vesztett.

The member 'Vogon Beebebrox' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

A mészáros minden erejét beleadta az újabb ütésbe és habár hátra felé mozgott az ellenfél, ő előre hajolva testét is lendítve elégedetten nyugtázta az ökle ahogy elérte a nyápicot és az megingását követően összecsukló lábbal esett össze. Alig hitt a szemeinek, mikor a jobb keze felfelé lendülve, mintha nem is most ütötte volna őt ki zúgott újfent az álla felé.
~Ezt be kéne már fejezni. Ilyen erejű ütés után már jobb lenne neki is elismerni a vereségét.
*A szék törött romjairól feltápászkodása közben oda ugrott az egyik vendég. A törpe kikelt magából, amikor fajtársa le akarta állítani, mikor épp győzelemre áll.
-Őrült vagy, tudod? Már kétszer küldött a padlóra. Mit akarsz még? Ha így folytatod komolyabb bajod lehet.
-Mi az hogy? Én ütöttem ki, tisztán lehetett látni. Ő csak fellökött a kezeivel, hogy időt nyerjen összeszednie magát. Állj félre.
-Nincs értelme. Vesztettél.
*Ez az utolsó mondat után nem is folytatta tovább a vitát. Egyetlen hatalmas ütés kellett és a kis mitugrász úgy dőlt el, mint a krumplis zsák. A szeme fehérét vértől piros erek tették félelmetessé.
-Még hogy győzött? Ki akar még közénk állni? Folytassuk!
*Ezzel megindult futva az elf felé. Egészen alacsonyra hajolt, hogy most még annyi esélye se legyen alulról megkerülni a védelmét, miközben ha ütés távon belül kerül, le fogja teríteni a prédáját. Ebben biztos volt.

Haran támadása: 9(fiz tám)+12(kocka)=21
Vogon védelme: 8(fiz véd)+16(kocka)=24

Vogon kivédte a támadást.

The member 'Arglar Haran' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

Vogon gyomrát görcsbe rántotta a találat és a lába is megingott, még ha össze is tudta szedni magát. Csak az járt a fejébe, hogyan tudna kiszabadulni abból a helyzetből, ahová figyelmetlensége következtében beszorították. Még mielőtt a térde elérte volna a talajt összeszedte magát és elrugaszkodva egy felütéssel próbálkozott, ami talán megfogja annyira Harant, hogy ne tudjon visszaütni addig, amíg ő mellette futva elrohan és újra teret nyer magának a jól bevált balos előkészítőknek.
~Még ha sikerül is, tovább nem folytathatom a csak maszatolást. Ahogy lehetőségem nyílik újból a jobb kézzel is indítanom kell. Ez nem egy tágas edzőterem az egyik Beebebrox otthon védett környezetébe rögzített szabályokkal. Ha lehetőség adódik, akkor végleg pontot kell tenni az ügy végére és van bennem erő, ez látszik.
Az ütése ismét meglepte nem csak ellenfelét, de őt magát is. A kis lény hiába próbált talpon maradni és valahogy visszanyerni az egyensúlyát, néhány méter után egy széket maga alá temetve esett el. Nem is volt kérdés, hogy ismét jókora távolságot tudott felvenni vele szemben. Balját előrébb nyújtva, jobbjával szorosan az állát és a testét védve harci lázban várta az újabb támadást, de az egyik néző közéjük ugrott. A vitára pontot tevő ütést ijedten szemlélte.
~Jobb lesz nekem nem elapróznom. Ennek akkora ütőereje van, hogy bármelyik találata könnyen eldöntheti a pénz sorsát. Nem véletlen volt az a gyomros annyira pusztító. Hátrálva kell csökkenteni az élét és visszatámadáskor mindent bele adni.
Ahogy látta, hogy esélye sincs megütni a felé rohanót bal kezével a hajába kapott, hogy hosszú karjával egyszerűen csak eltartsa kellő távolságba. Hiába kapálózott, próbálva elérni őt, csupán az üres levegőt csapkodta, amikor is kicsit lassult az irama és az elf elérkezettnek látta az időt a visszatámadásra.
Rántott rajta egy nagyot, így az egyensúlyával küszködő védtelen ellenfelét oldalról próbálta megtalálni. Az első gondolata újra az állra mért ütés volt, de hirtelen az oldalazás közben sem látta tisztán. Így kicsit mélyebbre eresztve a vállait és belehajolva az ütésbe a szabadon hagyott bordákat vette célba.

Vogon támadása: 9+7=16
Haran védelme: 6+14=20

Haran kivédte az ütést.

The member 'Vogon Beebebrox' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

The member 'Arglar Haran' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

Vogon elengedte az ellenfele haját, amikor sikerült maga felé rántania és megcélozta az egyetlen üthetőnek tűnő felületet a bordák között. A rutinos ellenfelének nem került sokba levédenie a próbálkozását.
~Hogy a fene vinne el téged! Alig lehet megütni, mert állandóan fent van a kezed és a testre meg túl mély lenne nekem. Hogy találjam el a májadat, ha majdnem a térdkalácsommal van egy szinten?
*Bár belső dühöngése elég erősen túlzó volt, hiszen a nagy termettbeli különbségek ellenére sem volt ennyi közöttük, de valóban fentről nézve elérhetetlen távolságnak tűnt ennyire lent megütnie. Amíg a kihívó fent zártan védekezik a kezeivel, addig nem sok esély van komoly találatot bevinni.
Viszont a kirohanásával jó alkalmat adott a törpének arra, hogy meglendítse a jobbját és a fejét célozva akkorát vigyen be a csőbe húzott kereskedőnek, hogy hirtelen szikrák kezdtek el pattogni a szemei előtt. Hiába próbált kitérni előle, bizony bent volt a találat.
~Ez mi volt? Brrr...
A fejét megrázva próbálta kitisztítani a látását, miközben látta, hogy ismét meglendül felé az ütés. Megpróbálta az első ütéséhez hasonlóan keresztbe ütni, mert komoly kétségei voltak afelől, hogy még egy ilyet kibírna lábon.
Bal kezét meglendítve igyekezett hamarabb elérni, majd eredménytől függetlenül azonnal hátrálni, hogy újra ütéstávon kívülre kerüljön.

Vogon támadása: 9+6=15
Haran védelme: 6+11=17

Haran kivédte a támadást.

The member 'Vogon Beebebrox' has done the following action : Kockadobás

#1 'Támadás' :


--------------------------------

#2 'Védekezés' :

// Januári 1. küldetés//
*A fogadóban ülök, már réges régen megrendeltem a vacsorámat, már szinte elepedek annyira kíváncsi vagyok a helyi ételre. Azt kértem valami különlegeset hozzanak ami helyi specialitás. Majd rápillantok a felém érkező lányra aki egy tálat tart a kezébe, a méreteihez képest elég nagy tál bár a törpökhöz képest mi nem nagy? Rámosolygok, majd elfogadom tőle az ételt. Viszonzásként egy mosolyt kapok. S a lányka ellibben a dolgát végezni. S én neki látok a finom húsnak amit elém raktak roppant ízletes és finom, kikezdi az ízlelőbimbóimat. Bár azért szorgosan tekintgetek körbe elvégre a maszkomat le kell vennem ha enni akarok. Nem is tudom milyen régóta nem került már le rólam. Bár csak ereklyeként őrzöm hisz Den mester adta nekem. Mikor megtanított az elemeket irányítani. Valamiért mindig hatalmas érzékem volt hozzá nem úgy mint a fehér fényhez amit évszázadok alatt sem voltam képes elsajátítani tőle. Majd lassan befejezem a vacsorám, s erszényemért nyúlok, arcom fehérbe borult, teljesen ledermedek, elhagytam idefele jövet. Gondolkozok hol is veszíthettem el, s rájövök nincs messze a várostól, s a sövényen amin átvágtam előtte még megvolt. Ebben biztos vagyok. De most nem ez a legnagyobb problémám hisz a lány jön vissza.
- Elnézést, a tulajdonossal szeretnék beszélni.
* A lány kérdően néz rám majd bólint egyet. S nemsokára megérkezik egy morcos kis törpe, aki felhuppan a velem szemben lévő székre. S kényelembe helyezi magát.
- Mit szeretne kisasszony?
- Szörnyen restellem de idefele jövet elhagytam az erszényemet. S így nem áll módomban fizetni. Viszont ingyen sem kívánom az ételt. Mit tehetek magáért, hogy leróhassam tartozásom?
- Szép... szép kis mákvirág maga. Látom talpig fehérben van, megismerem én a magafajta fehérköpenyeseket. Elhiszem, hogy bánja de bánkódással nem megyek semmire. Viszont becsülöm, hogy így felkínálta a segítségét. Nos mi is lenne itt. Ért az ácsmesterséghez? Mivel a tetőm lyukas, s ha már így adódik az alkalom talán magácska tudna ellene tenni valamit.
-Természetesen mindent megteszek amit csak tudok.
* A tetőre megyünk egy létra segítségével, majd rápillantok arra az aprócska lyukra ami csupán egy egész szobányit kitesz.
- Mi a jó ég tőrtént itt?
- Valami hülye felrobbantotta magát a falat vissza raktam de a tetőre még nem sikerült időt szakítanom.
- Értem. Akkor hát.
*A kezemet a fa zsindelyekre teszem majd halkan mormolni kezdek, megpróbálom ismét csak életre kelteni a fát, hogy az maradéktalanúl befedje a tetőt akárcsak a maszkommal tettem az ispotályban. S lassan mozogni kezd, apró kis szálakkal kezdődik mi egyre nagyobbra nő s a lassan kúszó kéreg végig éri a tetőt s a falba kapaszkodik. Elég nagy terhelés ez, életet lehellni valamibe ami már halott. Bár jól használom az elemeket s van érzékem hozzá, ez mégis már a határokat feszegeti. Ahogy az utolsó kéregdarab is belekapaszkodik a falba leveszem a kezem a zsindelyről.
- Megfelel jó uram?
- Tökéletesen kisasszony. Köszönöm a segítséget s remélem ízlett a vacsora.
- Pompás volt köszönöm.
* S lemásztunk a tetőről s én útnak indultam előkeríteni az elhagyott kis erszényemet. Jó ideig tartott mire felleltem s némi kis mágiát is bevetettem bevallom őszintén, de mi végből áldottak volna meg vele ha nem azért hogy használjam. Bár most Den mester olyant húzna a fejemre azzal a vén botjával, hogy egyből két púp is nőne a kobakomra. S ahogy erre gondolok szinte érzem a helyét, azt ahol az utolsó ért mielőtt még a túlvilágra távozott volna.
~Hiányzol mester...