Birodalmi kikötő

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 3:09 pm

*Mikor Dylan megvédte a lányt, Fatimában ismét bennragadt a szó.*
~Vagy úgy.~
*Egymás szemébe néztek. Súlyos szavak hagyták el a férfi száját. Fatima felelni sem tudott, mert közbeszólt a liba. Majd hirtelen megcsókolta. Fatima úgy érezte, szétszakad a szíve.*
~ Könyörögve kérlek, Dylan... ne higgy neki.~
*Elfordította a fejét. Minek nézze. Majd a férfi úgyis eldönti, mit is akar. Majd a szőke a saját száján adta át a férfinak az elixirt. Fatima ezt már nézte. Kissé összevont szemöldökkel.*
~ A kis szerelmes hercegnő, akiért majd megváltozik a hős lovag...~
*Hercegem.*
~ Hát persze... ezek gyorsan egymásra találtak. ~
*Majd Dylan tagad. Fatima rámered. *
~ Most akkor mi van? ~
*És majd a férfi meggondolja magát, ha akarja..*
~ Bármikor.~
* Fatima rá sem nézett az eltávozó nőre, csak Dylan szemeit nézte. Most tényleg nem értette, ami történik. Kisebb csend után megszólalt*
- Igazad van... mindenkinek van esélye. Adj neki... ha szeretnél.
*És most újra Fatimás volt. Kimért, érzelemmentes.*
- Ha úgy gondolod, hogy a jóra tudna vezetni... akkor kövesd. De ha megtudom, hogy újra dagorladi lettél... nem... nem... mindegy.
*Elfordította a fejét, s valami izgalmasat talált a falon, mert azt kezdte el mustrálni.*
~ Nem kíméllek. ... vagy mégis? Fel tudnám adni? Hagynám, hogy élj boldogan azzal a nővel, s hagynám, hogy vele lerohand Evolyrant? Mit kellene tennem?~

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 3:44 pm

*Kisebb csend lépett közéjük, Fatima és ő közé miután Acele elhagyta a helyet. Majd a nő szólallt meg előbb. Arra hogy adjon a lánynak esélyt, legszívesebben megvonta volna a vállát, de egészségi okok miatt inkább kihagyta. Az viszont amit utánna mondott az éjelf inkább fájt mint dühítette volna. Nem is tudott érzéketlenül elsklani a dolog fölött. Szóra nyitotta a száját azonban a végén mégsem hagyta el a legelső gondolat.
Maga elé meredt és elképzelte az éjelf dühös arcvonásait. ezek az arcvonások azonban nem a dühödt emelték ki leginkább, hanem a féltést, a szeretetet a csalódottságot. Akaratlanul is mosolyognia kellett a fellismerésre. Majd ránézett a sértett leányzóra.*
~talán ha nem is szeret úgy, sokat jelenthetek neki... milyen érdekes. Azt gondoltam, hogy egy ilyen nő nem az olyanokhoz vonzódik, mint én.
*Előbb csak hallkan de egy jójízűt nevetett. Ránézve Fatimára csak még jobban megerősödött benne, hogy jól látja az érzéseit.*
-Nem fogom meggondolni magam.
Egy lányt szeretek csak, és sosem fogok mást szeretni.
*Azonban nem mondta ki, minek is az? Ha tudják, ha be merik vallani maguknak, a töbi magától fog jönni. Most csak rámosolygott. Hatott az elixír. Ő is a falat kezdte mustrálni felettük.*
-Hmm, tényleg jó volt ez a lötty.
Volt már hozzá szerencsém, de most úgy kellett mint egy pohár víz a sivatagban.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 7:11 pm

*Dylan nevetni kezd.*
~ Ez kezd becsavarodni? ~
*Majdnem úgy is nézett rá. Először nem fordította vissza a fejét a faltól, csak szemével fordult Dylan felé. Majd az azt mondja, hogy egy lányt szeret csak.*
~ Én ostoba! Én meg lehet, hogy azóta szeretlek, mióta megláttalak... nem... akkor biztos még nem... talán... Soreley... Igen. Az fontos csata volt. ~
* A löttyre biccentett.*
- Örülök, hogy jobban vagy. Csak nem értem... hmm. Ne haragudj a korábbiért. Olyan dologba szóltam bele, ami nem rám tartozik. Egyszerűen csak feldühített az, hogy színlelt minden egyes érzelmet az a nő... Én legalábbis így láttam. És tudtam, hogy akar vele valamit.-
~ Igen... azt hiszem most én következtem... engem akart bosszantani. Francba! Sikerült is a viperának!~
- De jól mondtad. Én... beduai vagyok. Nincs közöm se Dagorladhoz, se Evolyranhoz... se Lanuriához. -
* Kicsit lehajtotta a fejét.*
~ Ha nincs valami csapta a dologban én szerzetesnek megyek! Ennyire félreértettem volna az esetet? Mindig jók voltak a megérzéseim. Ha ez változott... akkor már nem vagyok jó harcos.~
*Kicsit bosszantotta is a dolog, de végül mégis csak megnyugvására szolgált az, hogy Dylan valóban sokkal jobban van. Enyhén ő is visszamosolygott.*
~ Oh igen... te még nem is tudod, hogy Talyon halott. Hmm... furcsa. Már Soreleyben biztos voltam abban, hogy halott. Hogy nyugodtam bele ilyen könnyen? Olyan érthetetlen. Talyon nekem... béke volt, egy pihenő hely, ahol nyugodt lehetek. De Dylan... azt hiszem ő életem... ch... szánalmas ezt mondani, de azt hiszem... nincs értelme az életemnek, ha ő nincs. Ha meg kellene ölnöm, mert végül mégis csak a sötétséget választaná, akkor vajon utána tudnék új életet kezdeni? Üres lennék örökre. Hűtlen vagyok. Igazából, már a családom sem érdekel. Csak hadd küzdhessek érte, az ő oldalán vállvetve, bajtársként. Úgy érzem vele az a feladatom, hogy szebbé tegyük a világot, hogy megváltoztassuk, hogy hősei legyünk a világnak. Talyonnal ezt nem éreztem... nem. Ő csak egy csendes tó volt madárcsicsergéssel. Dylan pedig a pezsgő élet. ~
*Most már nem mosolygott. Kérdést tett fel.*
- Most is ragaszkodsz ahhoz, amit nekem pár napja mondtál, mikor találkoztunk? Visszamész Eloyahhoz?
*Nézett mélyen a férfi szemébe.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 7:39 pm

- ... Egyszerűen csak feldühített az, hogy színlelt minden egyes érzelmet az a nő... Én legalábbis így láttam. És tudtam, hogy akar vele valamit.
-Jól láttad.
*Néz még mindig a plafonra. De nem tudott haragudni a kis szőkeségre. Nem. Az a lány akart valamit, és úgy hiszi ezzel megkaphatja. Hát majd nagyot koppan. Mindenesetre majd megköszöni neki az elixírt. Majd az éjtünde feleveníti a kikötőbeni szavait. Hogy nem tartozik ide. Beduai. Ránézett a lányra, komolyan beszélt.*
-Mégis olyan kitartóan küzdöttél értem, mintha legalább is gyerek korunk óta ismernénk egymást.
* Párszor látva az éjtündét elképzelte hogy fog véggezni a nyurgával, de ettől eltekintve egyáltalán nme viselkedett furcsán. Nem kerülte, vagy fogta el rosz érzés mikor a lányra nézett. Fatima, mindenképp Fatima. Nem szóltak egymáshoz, majd Fatima egy kérdést tett fel. Összevonta a szemöldökét.*
-Hmp, racionálisan válaszoljak, vagy azt szeretnéd tudni, hogy mit tennék legszívesebben
*Majd várt egy kicsit a válasszal. Végülis hagynia kell időt a lánynak. A kérdés jogos.*
-Őszintén szólva ilyen állapotban nem lenne értelme hozzá futni.
Csak leszögezné, hogy gyenge vagyok... ami pedig azzal jár, hogy szép lassan elveszítem a befolyásomat midenütt.
De te nem erre vagy igazán kiváncsi, nem?
*Kis szünetet tartott itt, míg összeszedte a gondolatait.*
-A minap eldöntöttem, hogyha Axis nincs is, és ha még nem is válhatok olyanná amilyet szeretnél,
akkor sem fogok visszasüllyedni oda ahol voltam.
*Ekkor nézett újra egyenesen a nő szemébe. Rámosolygott, de ez már egy szomorúbb mélabús mosoly volt.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 7:55 pm

~ Jól láttam? Köszi, ez megnyugtat...~
*Mondta ironikusan magában. De végül mégis megnyugtatta az a dolog, hogy Dylan is tisztában van a dolgokkal. Egy dagorladi megtanulta használni képességét. S egy dagorladi ellen a legjobb fegyver ugyancsak egy dagorladi. Vagyis Dylan biztosan átlát a szőkén. A lényeg ez. A következő kijelentésre kicsit zavarba jött, de ezt igyekezett leplezni.*
~ öhm... mert... hát mert... nah...~
- Racionális válasz, vagy amit szeretnél tenni? Én azt szeretném tudni, hogy mit FOGSZ tenni.
*Majd a férfi felel. A második válasz jobban tetszett.*
~ Én meg majd ott leszek, hogy segítsek. Ha nem akarod, hogy veled tartsak, akkor távolból foglak segíteni. De nem hagylak többet magadra a sötétben!~
*Rámosolygott a férfi. Most Fatima következett.*
-Értem!
*Mondta határozottan, bólintott is egyet.*
- Én meg mindig ott leszek, ha szükséged van rám. Ha nincs... nem gond... de ha hívsz... máris ott leszek, akárhol is légy.
*Noh, ezek érzelmesebb szavak, de mindezt határozottan érzelmi megrendülés nélkül mondta el. Nagy égés volt így is a kiakadása, kompenzálni kell a dolgot. De mégis más volt, valamivel mégis csak bensőségesebb volt a tekintet a megszokottnál.*
- És... nem hiszem, hogy tudnád... mit szeretnék, mivé válj... hiszen... még én sem tudom
*Mondta ezt továbbra is a férfi szemébe nézve.*
-Tényleg örülök, hogy jobban vagy.
~Ha másért nem is... ezért megérte, hogy bejöttél szőke ciklon.~

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 8:10 pm

*Asznodja a nő, hogy érti. Hát, az jó. Aztán azt mondja, hogy ott lesz Dylan mellett. Erre ránéz a férfi. Megrázza a fejét, nem hevesen... azt nem élné túl, de nyomatékosan.*
-Vállalnál értem akár mégegy ilyen hetet?
Nem ez volt az utolsó, hogy utánam érdeklődtek ilyen egyének, és nem is az első.
Már nem kell ilyen messzire elmenned.
Nem leszek se Dagorladi se más hasonló célú közöség tagja... vagy feje.
*Azért hozzá kellett tennie, nehogy gyanakodni kezdjen a nő, hogy alapítani akar egyett. természetesen hatalmas vigyor kíséretében.*
-Te is láthatod, hogy semi értelme, hogy mindketten célpontok legyünk.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 8:19 pm

*Figyelmesen hallgatja a nagy mondókát. Egy dolgot mindenképp megragad. Azt ígéri neki Dylan, hogy nem lesz többet dagorladi. Nocsak. Ez jó hírnek tűnik... legalább lesz mire hivatkozni. *
- Még egy ilyen hét? Talán egy háború jobb? Hiába hajhásztam a békét. Ha megtalálom, tovább kell lépnem, hogy egy békétlen helyen ismét megtaláljam. Volt egy érdekes beszélgetésem egy fehér sárkánnyal... Azt mondta... én valójában félek a békétől. Ha nem is így igaz, annyi igazság van benne, hogy számomra unalmas. Ha nem melletted vagyok életveszélyben, akkor találok másik helyet, ahol életveszélyben lehetek. Te mit szeretnél?
*Nézett rá nyomatékosan*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 8:29 pm

*Csak figyeli a nőt, hallgatja a szöveget, és csak ámul.*
-Életveszélyben mellettem?...
*Ez nem egy kérdés volt, senki ne nézze annak. Ténymegállapításnak se lenne jó, hiszen miért tenné amikro Fatima már közölte ezt a tényt, egyszerűen csak ízlelgette a szavakat. A tudat, hogy a nő így is úgy is keresné a bajt, és éppen ezért inkább vele mint egyedül...???
Vagy vele?
felnevet. Ezútal viszont hangosan, és sokáig, még akkor is folytogatja a nevetés, mikor belefog a beszédbe.*
-Elképesztő vagy ám! Mintha magamat hallottam volna, .. nah egy kicsit talán visszafogottabb kiadásban.
Egy igazi kalandor. Az vagy Fatima.
Szóval ha nem velem, akkor egyedül keresnéd a gondot.
*Maga az elképzelés is elég nevettető, de mindezt annak a szájából hallani aki talán elsőre is megigézte, felettébb mulatságos. Van érzéke a nőkhöz, ... az erőszakos, komoly ambíciókkal megáldott nőkhöz. Talán fatima nem találná enyire mulatságosnak, de sajna ez van, végig kell hallgatnia.*
-Legyen. Ahogy akarod, ... aztán majd meglátjuk...
Azonban most próbáljunk meg pihenni eg ykicsit, holnap még csak a hatodik nap van.... még van egy napunk.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 8:46 pm

*Fatima magasra vonja fel a szemöldökét.*
~ Nem gondoltam volna, hogy ilyen mulatságos vagyok.~
*Nézi a nevető Dylant. Ő maga azt sem tudja, hogy reagáljon, így inkább csak várja a fejleményeket.*
- Az... kalandor...
*Morogja maga elé. *
~ A helyedben én is röhögnék ezen. ~
- Hát, kedves vagy, hogy kinevetsz, erre talán olyan egy hónapja jöttem rá. Engem inkább feldúlt. De nincs gond... nevess csak.-
*A végén kicsit el is mosolyodott, hogy ne érezze feszélyezve magát a férfi.*
~ A lényeg, hogy egyelőre beleegyezett. ~
*Biccentett. *
- Igen... kitudja, milyen nap vár ránk.
*Majd lehunyja a szemeit.*
~ Az a liba biztos valami bolondgombát is megitatott vele... Azóta csak nevethetnékje van...~
*Majd alszanak. *

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 9:54 am

*A lány morgása nem ment el a füle mellett, habár az is eléggé vicces volt, ahogy felkapta a vizet ezen a nő. *
-Ugyan, ne érsd félre, az eset mulatságos nem te...
Majd ugye beleegyezik valamennyire a dolgoba, és alszanak. Noh, jó is lenne ha csak úgy eldöntenék, hogy akor most pihi, de ez a hét sajnos nem erről szólt. A szoros láncok miatt nehéz volt Fatimára nézni, de csak meg tette. Egy darabig figyelte ahogy alszik a nő, s csak azután hajtotta le ő is a fejét, hogy kicsodálta magát. A fáklyák napszaka most is ugyanúgy égett ahogy eddig, látta a lány sérüléseit, ám ahogy nézte elhalványultak. Valóságosan nem, csak az ő szemében. Neki mindig is gyönyörű volt, most is, és tudta, hogy Fatima az is lesz, ki fog szabadulni. Majd a láncok is abbahagyták a csörgést. Ő is eladludt.
Reggel Calden lépett a színre, a köpcössel meg a nyurgával. Acele sehol. Első dolguk, hogy a köpcös végigment a cellán és felverte mindkettőt az álmából.
Aztán természetesen a pojáca, rolytos ingű Calden szólallt meg előszőr.*
-Haah, közeledik a hét vége, és még nem festesz olyan rosszúl ahogy szerteném.
-Ch, talán kérjek bocsánatot érte?
*Calden felé fordúlt, mintha valami jó ötlettel ált volna elő a hadúr, majd nagy kegyesen megrázta a fejét.*
-Neh, csak szenvedj úgy a mai nap, ahogy nekem tetszik.
*Erre persze nem szólt semmit, nem is volt mit míg be nem hozták a gondosan előkészített kardot. Szép hosszú volt, egy kétkezes kétélű.... és izzot. A sötétben látni lehetett a vörösen izzó végét. Most mindketten elképzelhették, Fatima is és Dylan is hogy mi fog következni. Nem tett semmit, de egyértelműen leolvasható volt rólla a félelem.*
~Ezzel leégetik róllam a bőrt is meg minden mást is...~
*Calden a férfi füléhez emelte a penge végét. Dylan mozdulatlanná vált a hatására.*
-Ez a kard lesz a véged, mikor holnap újra találkozunk...

//Yos, akkor te jösz Fatimával meg Reagálj is Wink

aztán ugrok.//

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 5:46 pm

*Csörtetésre ébredt. Nagyszerű! Még aludni sem hagyják az embert... tündét! Fatima gyorsan kihessegette szeméből az álmot, s mereven bámult, s hallgatta a rövidke párbeszédet. Mikor meglátta az izzó kardot, elállt a lélegzete. Nagyot nyelt, de sikerült halkan tennie, így senki nem vehette észre. Rápillantott Dylanre.*
~ Minden ég istene! ~
*Ő is félni kezdett. Arra először nem is gondolt, hogy tán ő is kap belőle. Dylant féltette... de nagyon. Majd eszébe ötlött, hogy talán ő is kap belőle. Így most már magát is féltette. De Dylant jobban... mert tudta, hogy ő többet kap. *
- Na jó... ez egy kicsit sok.
*Calden és a nyurga gyilkos szemekkel pillantottak felé. A kéjenc meg is indult, s elé állt. Megsimogatta az arcát.*
- Nyugi... te mást kapsz... tőlem.
*Megragadta a hajánál fogva - na mert egy nőt úgy lehet a legjobban - és megcsókolta kíméletlenül. Semmi engedélykérés. A csók végén Fatima meredten tekintett rá. A férfi azonban nem szólt semmit. Inkább rávetette magát a nő nyakára, vállára, stb.
A köpcös guruló kereken behozott egy kisebb kandallót, ami tetején forró szenek parázslottak. Hisz néha fel kell forrósítani a kardot. Calden vigyorogva nézett a parázsra és a kardra. Kezd kihűlni. Így inkább visszadugta.*
- Hát akkor kezdjük.
* Mondta. Majd valóban elkezdődött a kínzás. Közben Fatima néha igyekezte ellökni magától a férfit, de az szorosabban fogta a haját, s nem eresztette. Kegyetlenül nem... Fatima megrántotta a fejét.*
- Eressz el!
- Calden... azt hiszem jöhet az első.
*Mondta vigyorogva a nyurga. *
~ Első? Milyen első? Már elkezdték Dylan kínzását.~
*Tudni kell, hogy a kínzás "csak" annyi, hogy a forró kard lapját különböző helyekre nyomják Dylan testén. Most azonban más történt. Egy kiválasztott helyen, ahol nem életveszélyes, beleszúrták a kardot Dylanbe. Valószínűleg egész nagy ordításnak lehet mindenki szem- és fültanúja. Fatima lángoló szemekkel tekintett a nyurgára.*
- Meg akarjátok ölni?
*A kéjenc ördögi vigyorra szólalt meg újra fatimára nézve.*
- A második is.
*Újabb hely, újabb szúrás. Fatima azt sem tudta, hova legyen dühében. Újra a nyurga szólalt meg.*
- Ellenállsz, csúnyán nézel rám, csak egy szót is szólsz, a következménye ez lesz. Érted?
*Fatima egy kis habozással biccentett. Folytatódott, a "normális" kínzás. Fatima azt hitte, mindjárt megőrül. Ezt végignézni egy szemrebbenés nélkül? Miközben fogdossák és csókolgatják? Vajon milyen a pokol? Ki tudja mennyi idő telt el. Talán percek... vagy fél óra. Vagy órák... Dylan néha elájult. Hát hogyne ájult volna el?! De olyankor máris hozták a vödör vizet és felébresztettél. Nem hagytak egy percnyi pihenőt sem. Addig tartott a szünet, míg minden egyes égetés közben újra fel nem hevítették a vasat. Fatia úgy állt, mint a cövek. Szemei elmerengtek, már rég egy másik világban volt. Vajon Dylan most hol jár? Ha ránéz a férfi, Fatima elereszt egy biztató mosolyt. Morbidnak tűnhet ez, ezekben a körülményekben. De amivel csak lehetett, segíteni akart. Egyszer csak hallja, hogy a fülébe beszélnek. Akkor, amikor a vasat is épp forrósították, így Dylan is halhatta. Mert a kéjenc nem beszélt halkan.*
- Végleg befejezzük... minden kínzást. Ha elvonulsz velem... és átadod a tested nekem.
*Fatima azt hitte, nem hisz a fülének. Dylan felé volt az arca, de szemei rámeredtek a mellette álló férfi szemeibe.*
- Nem elég, amid van?!
- Hmm... tudod... elvenném azt is, ha tudnám, csak azt hiszem te vagy az egyetlen, aki ki tudja kapcsolni az övet. -
*Ördögi vigyor. Fatima majd felrobban a felháborodástól és dühtől.*
- Soha!
* Mondja csendesen, de halál-biztosan. A reakció csak ennyi volt a nyurgától.*
- Harmadik.
*Újabb hely, újabb szúrás. Fatima hirtelen Dylan felé fordította a fejét.*
~ NEM!! EZT NEM TEHETIK!! ~
* A férfi újra megszólalt.*
- Igen, vagy nem?
- Nem!
* Úgy nézett a férfira, mint egy idiótára, hogy hogy nem értette meg a korábbit?*
- Negyedik.
- Nee!!
- Ötödik.
*Fatima az ajkába harapott. Dylanre tekintett. Agya villámsebességgel zakatolt.*
~ Mit tegyek? mit tegyek? Így megölik. Így olyan, mintha én kínoznám. Minden egyes nem szavamra belé szúrják a kardot!! MIT TEGYEK?!~
*Fatima szemeiben a kétségbeesés tüze lángolt.*
- Igen, vagy nem?
* Ismét Dylanre pillantott. Majd vissza a kéjencre, de most már suttogta.*
- Nem lehet.
- Hatodik!
~NEEEEEM!! ~
*Fatima gondolataiban már sikított. Ha Dylan valamelyik után elájult, újraébresztik. Ekkor a kéjenc újra megszólalt*
- És most?
*Addig Calden is várt, várta a választ. Fatima Dylanre nézett. Mintha nedvesedne a szeme, de még mindig nem könnyez.*
- Sajnálom... Dylan...
*A kéjenc szemébe nézett, s nyugodt hangon mondta.*
- Nem.
- Következő.
*Megtörténik.*
- Na és most?
*Fatima előtt sötétség tátotta hatalmasra száját. Úgy érzi belezuhan. Már nincs itt. Már nagyon nincs itt. Szinte érzelemmentesen mondta.*
- Nem.
- Mehet!
*Ment *
- És most?
- Nem-
- Mehet. ... ... és most?
* Fatima nem felelt. Ekkor ismét megragadta a férfi, és a nő arcába ordított hihetetlen hangerővel.*
- És most?
*Fatima rámeredt. Összehúzta szemöldökét, szemei lángoltak olyan erővel, amilyennel még soha. Hasonló hangerővel kiabált vissza.*
-NEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEEM!!!!!!!!!!!!!
* De ekkor cselekedett it. Hiába volt nehezék a lábán. Azzal nem foglalkozott. Hatalmas erőt érzett magában. Felugrott, s lábával átölelte a férfit. Erősen magához húzta, hogy ne szabadulhasson. Majd tiszta erejéből fejelni kezdte a férfi fejét. Minden egyes fejelés közben felkiáltott.*
- Nem!...nem!...nem!!!...és nem!!!
*Mindezt olyan gyorsan, amin gyorsan csak tudta dühében. A kéjenc ájultan rogyott össze. *

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 6:48 pm

*Calden a lehető legjobban élvezte a kis jelenetet. Úgy egyeztek meg, hogy előszőr ő élvezi ki" a kínzást, s közelebb is lépett a tündéhez.*
-Te voltál az aki eddig midenkire rálépett, most úgy fogsz meghallni mint egy patkány.
*Ezzel vette kezdetét az aznapi őrület. Előbb a kard kapjával próbálgatták, mit bír ki a férfi, majd megfordult a penge és megszúrták. Nem volt választása. A csontig égető fájdalom kiáltásában összegződött. Első pár alkalommal nem is tudta, hogy mi a különbség a két féle módszer között. Akár azt is hihette, hogy merő szeszélyből. Az elő kerülő kis kemencét sem vette észre. Szó szerint csilagokat látott ezek után. Ezekben a kisebb szünetekben azonban Fatimát kereste tekinetével.*
~Már megint az a csatorna patkány mászott rá?
És még hogy?...
*Lereagálni viszont már nme vol tideje. így folytatódott ez egy jó ideig. Kisebb szünetekkel Fatima bíztató tekintetével, és ... az újabb égésekkel. Okosan használták ezt a módszert. Nem az egész lapját nyomták rá az áldozatukra csak a kard egy kicsiny hegyét, ami ugyanannyira volt fájdalmas, de kevesebb területett érintett egyszerre, így tovább tartott a kínzás. Jóval tovább.
Majd már ki tudja mennyi idő elteltével egy nagyobb szünet következett. Mintha azt várták volna hogy ő is hallhassa amit a nyurga mondani akar. A köpcösnek, mivel már egy ideje semmi dolga nem akadt, leült egy eldugodt helyre és ott várta a fejleményeket. Aztán elhangzottak a nyurga szavai. Dylan Fatimát kereste. Ahogy találkoztak, határozottan megrázta fejét.*
~Miattam ne aggódj. Utasítsd el.
*így is lett. Azért mégiscsak egy éjelfről van szó, még ha néha meg is hazudtolja magát. Azonban erre rájött Dylan is mi a különbség a két féle kínzás között. Mikoris szúrnak, és mikor "csak" alapját érintik? Mikor fájdalmasabb? Hát akkor, ha nem tetszik nekik Fatima viselkdeése. Kapott is. MAjd mintha egy újabbnemet hallana. Újabb szúrás. Felüvölt.
És megint. A nyurga egér hangja majd Fatima tomboló "nem" kiáltása hangzik fel. Megint megszúrják.*
-Ne is törődj velem! Hallod?! Én meg leszek, de nem engedhetsz neki!
*Erre még egyszer megszúrták. Újbóli üvöltés. Összeszorította a fogát, és minden erejét latba vetete, hogy kitartson.*
-Ennnyivel nem ölnek meg!
*A valóság azonban az volt, hogy nagyon is félt attól, hogy itt a vég. Ezt nem mondhatja ki. Meg aztán, csak ki kell tartania. Az elixír hatott tegnap óta, sokkal joban van. Nem adja fel. Nem fog meghalni! Aztán elájult,... többedjére. Azonban nem hagyták úgy sokáig. És ez mindaddig folytatódott míg Fatima nem engedett a nyurga kéjenc vágyainak....vagy, talán mégsem? Egy idő után arra lett figyelmes, hogy a nő tombol. Hihetetlen erővel emeli fel a nehezéket amit a lábára kötötték, és mily véletlen átveti a kéjenc egér hangú vállán, belekapaszkodva a nyakába a lábával. Magához vonja és vagy fél tucatszor fejeli le. A nyakigláb kéjenc ha nem is holtan de eszméletlenül rogy össze.
Mindeki ledöbbenve nézi végig a jelnetet, még Dylan is. .... micsoda nő!
A köpcös felugrik hogy elégtételt vegyen, de Calden megállítja.*
-Majd én.
*Azzal karddal a kezében közelíti meg a nőt. dylan szólni akarna de nem jön ki hang a torkán. Rémülten figyeli a fejleményeket.
Viszont út közben a kard kikerül a férfi kezéből, azonban nincs idő fellélegezni, mert olyan pofonokat kap az éjtünde, nem is tenyérrel, ököllel, hogy a vér is kiserkent a szája szélén. Addig üti míg a nő elájul.
Ekkor Calden megfordul int a köpcösnek hogy vigye ki a szerszámokat, majd felnyalábolja a nyurgát és kimegy. Még egy mondat hallatszik az este folymán.*
-Holnap meghalsz, sárkányúr.
*Dylan csak néz előrre, és még midnig a kartd okozta fájdalmak hatása alatt van.
Szaggatott, messziről jövő hangja elárulja, hogy már nem a börtönben van,, ki tudja meddig.*
-Fatima...Fatima....
ne hagyj..... itt
Fatima... Fa.ti....mah....

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 7:20 pm

*Calden rátámadt. Nem érdekelte. Felőle most már meg is halhat, de ne miatta szenvedjen Dylan. Kapja is a pofonokat. Orrából, szájából is folyik a vér, ráadásul fel is nyílnak arcán a vágások. Sötétség.

Kitudja, mikor ébredt fel. Fejét alig bírta mozgatni, fájt az arca, de nagyon. Legszívesebben odanyúlt volna, de a kezei ugye leláncolva. Ha Dylan eddig nem vette észre, hogy ébren van, a lánc csörgésre felfigyelhetett. Fatima arca most kék-zöld volt a vörös vércsíkok mögött, bár arca nem dagadt fel. Felemelte fejét, de olyan hihetetlen gyengeség volt úrrá rajta, hogy alig bírt moccanni. Lába is sajgott. Hosszan kellett a nagy nehezék ellenére tartania a férfit. Feje majd széthasadt, úgy fájt, hisz hatalmas dühében hatalmasakat fejelt. Tiszta kóma volt még, homályos volt előtte minden. Csak elmosódva látta a férfi alakját. Erőtlenül, halkan szólalt meg.*
- Dylan... jól vagy?
*Nyelt egy nagyot. De a férfi nem válaszolt. Úgy tűnt, nincs teljesen magánál, mert motyog... furcsákat. Fatima így néha-néha elbóbiskolt, elaludt, de kora reggel, hajnalban, ami nekik csak a fáklyanapszak, felébredt. *

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 8:02 pm

-Fatima...
.... a gyűrűt ellopták....eloyah, ... dühös... nem én voltam....
Meg kell keresni...
CShh, ... Axis, .... elllenzi...
halál....meg fogok halni....sötét... midenütt....
Axis....kardok hangjai... félek.... halál....
Halál....
*Nem volt benne biztos, hogy valóban aludt, mikor magához tért. Azt tudta, hogy furcsa álomképek rohanták meg egy idő után.... Fatima hogy lehet. Ráemelte elnehezült fejét, de amit látott az olyan szinten beléhasított, hogy megszólalni sem tudott. Valami oknál fogva tutda, hogy hajnalodik. Hogy jönni fognak. Ő ébredt később, így talán Fatima láthatta, ha aludt, talán nem.*
~Meg kell halniuk.... Ez...
-Ez nem maradhat megtorlatlanul.
*Nem soká be is érkezik a díszcsapat. Jól tudják mi jön ezután. Lejár a bűvös egy hét, és nekik, azaz foglyaiknak itt a vég. Szigoróan, de teljes nyugalommal álnak. Calden kezében ott a kard, a köpcös Fatima és Calden között foglallt helyet, a nyurga feje pedig bekötve.*
-Én akarom megölni a nőt.
*Calden ránéz, majd átadja a kardot. Az oldalán van egy kisebb másik úgy is.*
-Nah idefigyelj Mr. Nagymenő.
Előbb a nődet vágjuk le, és csak azután jösz te...
Élvezd.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 8:18 pm

*Fatima nem tudta összerakni úgy igazán a szavakat értelmes képpé. Főleg ezeket nem értette: a gyűrű..., kardok hangjai...
A "félek"-nél meg majdnem, hogy megszakadt a nő szíve. Szörnyű volt így látni Dylant. Annyira nem hozzávaló. Neki erősnek, bátornak, és győztesnek kell lennie. Mindenképp korábban ébredt, mint Dylan. Őt nem készítették ki annyira. Dylan, mikor ránézett, véleményezte a dolgot.*
- Eljön a mi időnk...
~...remélem.~
*Mondta csendesen. Majd megérkezett a csapat. A nyurga már jelentkezik is, hogy lesz a hóhér. Most akkor meghalnak?*
~ Ennyi volt? ~
*A férfi közelített felé, de várt. Fatima Dylanre nézett.*
- Miattam ne aggódj...
*Muszáj volt őt néznie. Akárhogyan is néz ki, az nem számít. Hisz Ő az... Dylan. A szemeibe fúrta sajátjait, s csak nézte és nézte, hadd legyen ez a dolog, amit utoljára lát, mert az a legszebb... Majd hirtelen engedett a bilincs szorítása... kinyílt. Fatima a földre zuhant. Fogalma sem volt, hogy ez lesz, így nem is tudott felkészülni rá. A földről próbált feltápászkodni, de kezeiben nem volt erő... azonban megpillantotta a földön heverő botot... valami történik...*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 8:30 pm

*A nyurga odál Fatima elé, és mikor a bilincs elenged, mintha csak arra vártak volna, egy nagyot suhint. A lány a földön, felette tornyosul a nyakigláb kéjenc, és még csak fel se eszmél egyik fogoly se, a kard már lendül. Egy esetlen, vagy halk "ne"-t se tud kinyögni a férfi. Csak a hírtelen gyors csapás után mozdul meg a szája, ám ekkor valami egsésszen más történik.
Fatimát nem tudja megvágni a penge.
A nagy sötétben, észrevétlenül a bot sem marad mozdulatlan. teljes csendben összeáll újra eggyé. MÉg a szilánkok is megtalálják a maguk helyét, ezt azonban csak a nő láthatta.
A nyurga hiába súlytott le teljes erejéből, Fatimát valamilyen furcsa fehér szálak veszik körbe, s a pengeére reagálva a másodperc tört részénél is gyorsabban gyülnek arra a helyre. Egy pillanatnyi fény jelenség után a kard visszacsapódik. Dylan még kikötve van... vajon mihez fog kezdeni a nő a hírtelen jött lehetőségével?
A háló ami sűrűn de mégis alig észrevehetőn védelmezi, mintha elszívta volna a fájdalmát, és pajzsként is jól szolgál. Most vagy soha!*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 8:49 pm

*Tapogatja a földet.*
~ Mi történt? Vajon ezek, tudták, hogy ez... áhh!!~
* Felé suhant a kard. Kezét épp, hogy felemelte maga elé, hátha kivédi, de ezt hogy lehetne kivédeni? Azonban csoda történt. A kard nem vágta meg. Fatima körbenézvén fehér szálakat lát maga körül... mint valami pajzs, úgy működik. Rámered a botra, az lassan egybeáll.*
~ Axis? ~
*Szemei kikerekednek. mindenki a kardot nézi, hogy most mi van. Fatima kezdi elfelejteni... vagy tán nem érezni... fájdalmait, s mintha megújult volna az ereje. Felrugaszkodott, s nekirohant a nyurgának. Csak tolta, tolta akkora erővel, amekkorával csak bírta. Az úgy meglepődött, hogy csak nézett ki a fejéből. Fatima a szemközti falnak nyomta, majd kirángatta a kezéből a kardot. De nem... most nem érdekli az a patkányképű. Meg kell mentenie Dylant. Calden felé tartott a karddal az éjtünde.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 9:07 pm

*Csak ámul, nem külöben Calden a meg a köpcös.... aztán a tünde valami természetfeletti erőnél fogva elrángatja a nyurgát az egyik falig és kitekeri a kezéből a fegyverét. Ez meg mi?
Azonban nem szúrja le a patkány képűt, Calden felé veszi az irány, jól is teszi, mert azelőhúzva a saját pengéjét midneképp le akarja vágni Dylant.
Na de miért is nem a saját életét védi?
Hát azért, mert a köpcös, Fatima elé áll. Felhúzta a vas kesztyűit, s elütve a tünde kardot tartó kezét megüti.... vajon a pajzs ezt is kivédte?
Nagyjából ekkor esnek le Dylan bilincsei is, és rongybabaként esne össze, ha Calden nem lenne olyan gyors.
A kisebb saját kardját használva, átdöfte a féri melkasát. A hadúr ráborul, úgy néz ki sikerült a dagorladinak átszúrnia....

Vagy mégsem?

Lassan emeli csak fel a fejét, s ilyen lassan is válik láthatóvá ugyanaz a fehér háló ami Fatimát is megvédte. A kard pengéjénél teljesen belepi fehér pajzs a férfi brét, mint valami állandóan mozgásban lévő védelem. calden megnyomja egész erejével próbálkozik de csak annyit ér el, hogy a fény egy fokkal erőssebben világít, majd ahogy Dylan is érzi ennek a hálónak a jótékony hatását, megragadja a kard pengéjét, és maga mellé húzza. Calden előrre esik, mire a hadúr érte nyúl és eltöri a kezét... a kard megvan. Azzal a lendülettel ahogy a nyelét veszi kézbe ejt egy nem túl vékony vágást is a dagorladi mellkasán, majd minden teketória nélkül átdöfi.
Calden már mozdulni se tud, közben megfordulnak és Dylan hozá préseli ahhoz a falhoz amin egy hetet töltött el, majd a kardot még beljebb szúrja, amennyire csak lehet. Most Calden jajkiáltása veri fel a csendet, majd a hadúr elengedve a kardot, fogja mindkét kezét és egyiket is másikat is kiköti. Ugyanoda... Ránéz meggyötört, és most még kisértetiesebb arcával a férfire.*
-Mondtam, hoyg megöllek. Be tartom amit megígérek...
*Mint egy eszelős. Egy hét szenvedés, majd szabaduláskor a halál, hiszen halálos sebet kapott.
Ekkor fordul meg a hadúr. Olyan a tekintete amihez nem lehet párosjtani semmit. Egy démon, egy gyilkos... semmi más csak az hogy öljön. Most hogy végre kiszabadult, ölni fog.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 9:23 pm

*Sietnie kell Calden felé, mert az cselekedni fog. De a köpcös útját állja. A bilincs leesik Dylanről, majd átszúrják.*
- Ne!
*Kiált fel hirtelen a nő, de a köpcös nekiront. Nem figyelt oda, Dylan halálával törődött, így ellenfele megütötte a kezét. Ért a támadás, de a fájdalmat nem érezte. Dylan megmozdult, s rárontott Caldenre. Nem nézhette végig a csatájukat, mert neki egy másikkal kellett harcolnia.*
~ Oh, hogy veled áldott meg az ég! Nem is ártottál nekem egyszer sem... bár... te hoztad a szenet...~
*Támadás, védés. Ahhoz képest, hogy köpcös, nem is harcolt olyan rosszul. De Fatima egy jól kiszámítható támadásnál oldalazott, ellenfele továbblépett, így Fatima mögé került. Szinte ugyanaz a szituáció, mint amikor Dylannel harcolt. A férfi mögé került, és suhintott. Az épp, hogy csak megfordulni volt képes, kardját felemelni már nem tudta. Egy fejjel rövidebb lett. Fatima most körbe tudott nézni. Calden kikötve a falra, holtan... Dylan beindult*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 9:53 pm

*Ő, Fatimával elletétben nem jött rá hogy kinek az ereje lehet ez. Nem látta se a botot, sem pedig a fehér fényt... csak az volt elötte, hogy meghal a következő is. Leengedett karral sétál (!) oda a következő áldozata felé. míg Fatima a köpcössel harcol addig a nyurga előránt egy bicskát, ám amit lát az nem hétköznapi. Megrémül. A foglyaik egyszer csak olyan erővel bjrnak aminek semmit értelme! Mik ezek? Legyőzhetetlenek? Dehát egy teljes hétig ki voltak láncolva és ott kínozták őket ahol értték? MI ez? MIért?
Hátrál. Előszőr ara gondol, hogy a nőt fogja túszként használni, azonban épp akkor vágja le a társa fejét.*
-Nem, ezek nem emeberek.. nem, nem halandó az ilyen.
*Ráüvölt a halál nyugodt Dylanre.*
-Neked halottnak kéne lenned!
*Hátrál, a tőrt a férfi felé tartja talán az segít?*
-Még a tündék sem élhetik túl.
Mindkettőtöknek halottnak kéne lenetek!
*Dylan felé dobja a tőrt, de az nem használ. Leeseik a pajzson. A férfi szemei vérben forognak, Dylan mintha kifordult volna magából. Csak megy, már lehagyta Fatimát, Egyedüli célpontja az apondró ott előtte. Nme szól semmit. Nme vágja hozzá, hogy megvágtad azt nőt akit a legjoban szeretek! Nem üvölt vele, ne vág hozzá szitkokat, csak megy előrre.
A nyurga már remeg.*
-Ne közelíts! Nem hallod? Te.. te nem vagy életben.... átkozott!
Átkozott szörnyeteg!
*Üvölti a férfi szemébe, azonban ahogy odaér a hadúr egy szempilantás alattmegragadja a torkánál fogva és és felemeli. A kéjjenc még mond valamit, de már fulladozik.*
-Roha... dék...!!
*Azonban ez nem állítja meg Dylant. Kegyetlen hiodegvérrel folytja meg. Ez az ember arra sem méltó, hogy kard általi halált haljon. Aztán elengedi. A botot még midnig nem vete észre, a nyitott cela felé veszi az irányt. Fatimával se foglalkozik. Van még valaki. KInt a cellán kívül, az öreg börtönőr remeg a kulcsokkal. Caldenék hozták le, hogy zárjon és várja meg a legvégét. Valüószínűleg vele takarították volna el a holttesteket.
És most Dylan őt is, Aghont is célba veszi. Ugyanazzal a gyilkos tekintettel. feljebb emeli a kardot, semmi kétség. Ott előtte a remegeő öreg, és ő pedig ki fogja végezni....*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 10:08 pm

*A fej a földön. Most pedig a nyurgára tekint. De Dylan már előtte van. És fojtogatja... mármint a kéjencet. Fatima rámered a két férfira. Igazából mozdulni sem tud... vagy nem akar. Tudja... ismeri ezt a Dylant. Most megint bekattant. Nem lehet leállítani. De miért nem próbálja meg? Mármint miért nem akarja? Mert... Végignézni annak a halálát... aki... annyit ártott. Nem csak Fatimának. Az talán... annyira nem is számít. Persze... lelki terror az volt. De ő vagdosta meg Dylan karjait, és őmiatta kapott a férfi szúrásokat a forró karddal. Végignézni a halálát mereven, rezzenéstelen arccal, akár engedni egy kis gyűlöletet is a szívbe és bosszút. Igen, meglakol.*
~ Nem! ~
*Nem hagyhatja, hogy a bosszú irányítsa, mert akkor csak egy volna a dagorladiak közül. *
- Dyl...
*Erőtlenül szólalt meg. De végül mégsem mondta ki a nevet és már úgy is késő volt. Rongybábuként csuklott össze a kéjenc. Dylan továbblépett. Fatima lemerevedve nézte azt a férfit, aki egy héten át terrorizálta.*
~ ...meghalt...~
*Épp hogy csak feleszmélt, Dylan után nézett. Szemei kikerekedtek.*
- Dylan, ne!! Várj!!.
*Majd Aghon és a férfi elé állt.*
- Őt ne. Már vége! Már megmenekültünk. Dylan, már vége!

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 10:35 pm

*Igen. Dylan bekattant. Sokszor kapta el anno ez az érzés, és akkor könnyen hagyta is magát. Csak azóta kezdett el ellene kűzdeni, mióta AXis vele volt, de most Axis sioncs, és mind ezek miatt. Mindegyik miatt! Megöli, biztosan megöli, hogy egy se maradjon!
Odalép az öreg elé, Fatimát észre se veszi. Meg se hallja. Eszelős tekintete, amin látszik hogy nem az éretelem uralja most e testet, felemeli a kardot.*
~Meghalsz te is...
*Ekkor kerül közéjük a nő. Fatima kérleli, hogy ne. De miért? Nem enged. Félretolja az éjelfet, és már lecsapná Aghont, Aghont a reszkető öreget, aki egyetlen szót se tud kinyögni, amikor egy ismerős hang szólal meg mögötte.*
-Azt az embert miért is ölnéd meg?...
Ed.
*Lemerevenedik. Az nem lehet, hogy... meg kell néznie. A kard még mindig a levegőben van, mozdulatlanul,... veszélyt sejtetve, de a hang forrása nyugodtan pillant fatima arcára. Szegény Fatima. Mindezt ki kellett állnia, és most azt is végignézheti, ahogy a szerelme, mert már ő is tudja, ahogy Dylan beleőrül ebbe a hétbe. Elveszíti az öntudatát, és ne marad, más csak a vér utáni vágy...azonban.. A fehér alakra nézve megnyugtató. Nézni és betellni a mindent elárasztó békével, ami onnan jön.
Dylan megfordul. Leengedi a kardot, de még nem ereszti. Csak nézi Axist.*
-Te?...*-Megrázza a fejét, tagadólag, Nem hiszi el. Csak az elmélye játszik ilyen formán vele. Azonban valamiért ez az elképzelés valahogy valószerűtlennek tűnik, ahogy ot van a nagy Fehér, és szinte betölti maga körül a cellát. Nem látni a hlotakat, csak Axist. *
-Ki vagy te?
*Axis elmosolyodik, igen ha nem is látják, biztosan tudják az érzést ami átfut rajtuk hírtelen. A sárkány mosolyog.*
-Vagyok aki vagyok... ne tudni akard, hogy ki vagyok, hanem hinni.
*A hadúr megint csak rázza a fejét, hitetlenül, demár nem annyira hevesen. Ekkor magára néz. Mint eg yfekete holló a szín fehérben. Mint egy koszos folt, a tisztaságban. Valamiért megremeg a lába. Nem a fájdalom, nem az tér vissza, még csak nem is a gyengeség. Valami nagyon fontosat fedezett fel. Közben Axis újra megszólal.*
-Hallottam amit montál két napja.
Jól esett.
~Hallotta... nem, akkor nem ... halottnak kellet volna lennie?
*Csak mered maga elé, nem szól egy szót sem. Viszont a sárkány mintha kitalálta volna a gondolatát újabb beszédbe fog, mely a tünde agyába vésődik.*
-A botod. Az nem nekem kell, hanem neked. Arra való, hogy te tudj velem beszélni.
Nem halok meg.
*Dylan megint csak megrázza fe jét, de ezen amozdulaton már érezni az erőtlenségét. Már érti... vagy, mintha értene valamit.
A ragyogó földet bámulja.*
~OLyan erős, hogy úgy érzem belém hatol ez a fehér fény.
Olyan tiszta, ... én pedig csak egy kis kosz vagyok elötte.
Sosem láttam ezt. Sosem éreztem...ő nem az aminek előszőr megismertem...Axis valami hatalmasabb.
*Rámered a sárkány hatalmas alakjára, majd a kard a földön csörren meg, s vele együtt ő maga is térdre rogy. Olyan látvány ez, mintha öszeesett volna, mintha nem lenne több erő a lábában. Az igazság viszont az, hogy érezte, hogy le kell térdelnie ezelött a fény előtt. Leborult AXis előtt.*
-Sajnálom. Vétleztem.
Ellened, a világ elen, az emebrek elen... én csak egy bűnös halandó vagyok teelötted.
Nem érdemlem meg az életet.
*Axis hoszú naykát a férfi elé tartja és lassan rálehel. Dylan felemeli a fejét, de úgy marad, leborulva. A sárkány mosolyog.*
-Egy nagyszerű út veszi kezdetét itt számodra, Edward Dylan.
Jó úton haladsz.
*A féri csak bámul, nem érti a helyzetet.*
-Nyújsd ki a kezed.
*halja a lágy hangot mire azonnal reagál. KInyútja jobb karját, pedig nem tudná használni, mégsem fáj. A bot repül a kezébe.*
- Ez a bot, lehet a te kardod, vagy pajzsod, de ugyanakkor a támaszod is.
Ne feledd.
*Ezek után már nem sokat foglalkozott Dylannel, kicsit magára hagyta a gondolataitval. Vol tis mit összeszedni. Aghont megkérte, hogy adja át akulcsokat mire az a lehető leggyorsabban átnyújtotta fatimának, ám ez a találkozás egy életre megváltoztatta az életét.
Aztán Fatimához fordult.*
-Most menjetek ki, nem fog bántódásotok esni.
*Egy ideig még mindent blepett a fehér fény, de lassan kezdett elmúlni az is, ám az érzés mait innen visznek magukal, soha.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-05, 11:05 pm

*Dylan félrelöki. Épp azon volt, hogy talán megpróbálja karddal megvédeni az őrt, de nem volt rá szükség. Axis végre megszólalt. Fatima szeme előtt jött elő a fehér sárkány, hisz csak Dylan volt háttal neki. Kikerekedtek a nő szemei, s megkönnyebbült. Dylan megdöbbent feje. Majd hitetlenkedve hátrafordul. Majd egy ostoba kérdés?*
~ Tán nem ismered fel a saját sárkányod...?!~
*Egyébként értette, hogy Dylan hogy érti. A furcsa csak az volt az egészben, Hogy Fatima nem lepődött meg annyira. Érezte, hogy Axis nagyobb, igen, ő is érezte. De mintha... már korábban is érezte volna. Talán azért hitt így benne? Azért jött Dylannek mindig Axissal? Hogy ő biztos nem tévedt, nem véletlen mutatta meg a látomást. Axis különösen válaszol, majd felhozza a pár nappal ezelőtti vallomását Dylannek. Fatima elmosolyodott.*
~ Én is hallottam ám...~
*Közben Dylan mellé sétált, mert eddig oldalt kicsit mögötte állt. Majd Dylan leborult. Fatima kissé meglepődve vette ezt tudomásul. Ő nem tett semmit, csak állt, s békével a szemeiben meredt a sárkányra. Majd Dylan vall.*
~ Igen... én is ezt érzem.~
*Mármint azt, hogy ő maga is bűnös, nem azt, hogy Dylan érdemtelen az életre. De ekkor Axis biztatót mond. Fatima ismét elmosolyodik.*
~ Akkor tényleg bízhatok ebben? Most minden megváltozik? ~
*Még kap pár biztató szót Dlan, de most épp feldolgoz. Nem ételt, inkább hallottakat. Fatima pedig megkapja a kulcsokat. Minek az nekik? Axis távozni készül. Fatima meghajol neki tiszteletét kifejezve. Megvárja, míg feltápászkodik Dylan, majd együtt elindulnak. Aghon felé biccent egyet, majd mégis megáll, s visszafordul.*
- Köszönjük kedvességedet.
*Mondta mosolyogva, majd továbbhaladtak. Mentek fel a lépcsőn. Akkor hirtelen ott támadt a szőke.*
~ Nocsak. légy a levesben...~

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-06, 2:28 pm

*Teljességgel össze van zavarodva. Az amit az előbb tett, egyáltalán nem rá jellemző, mégis. Mégis olyan jó érzés volt. Végre valakinek nyíltan kimondani ami annyi éven át marta a szívét, amivel nem tudott mit csinálni. Nem ismerte a lehetőséget amely az újrakezdéshez vezet. Most azonban Axis megmutatta. Az ő ereje meghaladja még Eloyahét is. Talán... nem mor már biztos benne, hogy valami új kezdődött el. Még a számára is. Azonban , még ezzel együtt is felfoghatatlan. Az amit egy percel ezelőtt átélt inkább csoda mint valóság. Neki meg kellett volna hallnia. Calden szíven szúrta. És mégis, most itt áll és lélegzik. Él. Talán ennyire még soha életében nem érezte élőnek magát. Fatimára néz. Szeme tele van ellentmondásokkal. örömmel és bánattal, zavarral, és megbékéléssel, de mindezek ellenére józannak néz ki. Teljesen magánál van. Fatima is ránéz, majd néma egyetértésben elindúlnak.
Mikro a nő Aghonnak megköszöni mindazt amit értük tett kicsit megtorpan. Ő is. Neki is kéne mondania valamit. Viszont az előbb még megölni készült. Az öreg felé fordul, de az megijed, és hátrébb húzódik.
Nem. Tovább megy. Nem tudná ezt az embert meggyőzni arról, hogy most már nem akarja bántani. Még azt se tudja, hogy ő mit érez. Még saját magát sem érti, csak azt, hogy most valami más lesz. Minden más lesz. Első ajtó rögtön az első lépcsősor felett van, még a cella közelében. Fatimának kell kinyitnia, majd egy kanyargós útvesztő szerű folyosó következi, de érdekes módon Fatimának mindig beugrik merre kell fordulniuk.
Dylan csak követi az éjtündét. Némán haladnak. Majd egy újabb lépcsősor után egy újabb zárt ajtó. Emögött található a nagy kapu mely a szabadulást jelenti, de előtte egy hosszú szőke lány áll. Láthatóan várta őket.*
-Acele...
*A nő Dylanre mosolyog, s ezzel együtt odarobog elé. Fatima megint csak néző lehet. Acele habár látszik, hogy legszívesebben a nyakába borulna a férfinek, nem teszi. Egy finom csókot lehel az arcára, és egy kis levűélkét vesz elő. Összehajtva Dylan felé mutatja majd a férfi nadrágzsebébe csúsztatja.*
-Ezt mutasd meg majd ha odaértetek.
Innen északra egy kis falu szélén található egy ház. Nem túl nagy de a célnak megfelelő.
Egy domb takarásában találtok rá, és az ajtó nyitónak mondjátok, hogy én küldtelek hozzá. Be fog engedni.
*Azzal ment is volna, de a férfi megállította.*
-Miért teszed ezt értem?
*Megint csak a lányos, édes kuncogással egyben kapja a választ.*
-Mert meg akarlak kapni. Emlékszel?
Holtan pedig nem lehetsz az enyém. Ezért.
-De én...
-Csshh...
*Inti le a lány Dylant.*
-Ne mondj semmit. Most tudom, hogy nincs esélyem, így elengedlek vele.
Majd később azonban még találkozunk.
*Azzal otthagyta őket. Dylan Fatimára nézett, de nem volt mit tenni. A szőke ciklon magától cselekszik. Kinyitották a nagy kaput is, és a szabadság.... előtt még egy kisebb küldöttség is az útjukat állta. Egy ismerős arc volt köztük a legelőkelőbb.
Dylan szúrós tekintettel néz körbe. Vár. Mondják el azok előbb mit akarnak.
A nemes, egy tekintélyt parancsoló tünde. Sötét elf. Megi szólallt.*
-Örömmel látom, hogy a Sárkányúr még a régi.
*Dylan a homlokát ráncolta erre. Hát ezek meg mit akarnak? Az egyikük odalépett és egy fekete kabátot nyújtott át. Ez túl nagy kísértés volt ám. Egy szép bőr kabátot elutasítani nem lehet. Elfogadta, és magára öltve, egész kényelmesnek érezte a helyzetet.*
-Mit akartok?
*Szólallt meg a kabát belselyéből. A nemes meghajolt.*
-Én Dessfarvagyok Rioter nagyúr szárnysegédje.
-Hm. Tudom ki vagy. Azt kérdeztem mit akartok.
És hol van az előbbi kis csapat?
-Azokat elküldtük.
-Elküldtétek?
-Igen, nagyúr. Rioter attól félt, hogy már nincs meg az az erőd, és egy próbának akart kitenni.
-Ch, én nem láttam benne semmilyen próbát.
-Ez igaz, uram, és mélységesen sajnáljuk. Olyan tisztek is voltak köztük akik figyelmen kívül hagyták a világos utasításokat. Azok mindenképp meg fognak lakolni.
*Dylan nem válaszolt. Nem mondta el, hogy már meglakoltak. Meg különben is, van még az a mágusképű, meg az őrült gyerek.*
-Nos, mivel el tudtak fogni, elmondhatod a nagyuradnak, hogy nem veszi hasznát a volt Sárkányúrnak.
-Nem nagyuram. A kiszabadulásod a bizonyítéka annak, hogy te vagy a Sárkányúr.
Az elfogásod pusztán csak szerencse és csel volt.
*tetszett a hízelgés ám Dylannek, de attól még nemmel fog válaszolni. Elmosolyodott.*
-Felegyenesdhetsz.
-Nagyuram, hadd kérjelek...
-Arra semmi szükség. Nem térek vissza Dagorladba.
*Ekkor eg ypillantra találkozott a tekintete Fatimáéval. Biztatón nézett rá. "Nem szegem meg a szavam".*
-Nagyuram. Tudjuk, hogy az ön mellett álló hölgy a társaságát élvezi és ezért Rioter nagyúr készséggel felajánlja szolgálatát, és védelmet biztosít az ő személyének is.
*Ekkor mintha megingott volna egy pillanatra. Az igaz, hogy ő most már más. Nem fog ölni, nem lesz Dagorladi, de ha Fatimának megint valami baja esik, azt nem élné túl. És ahogy most állnak a dolgok, nem fogják hagyni, hogy csak úgy eltűnjön. Egy ideig habozott a válasszal.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-06, 3:06 pm

*A szőke átadja a levelet. Míg a rövidke párbeszéd végigmegy, Fatima a nagy kardot, amit azóta is a kezében tart, a vállára dönti, azon nyugtatja. Bizalmatlanul néz a szőke irányába, de egy szót sem szól. Most végre hallotta a nevét.*
~ Acele..~
~Elenged velem? Milyen kedves...~
*Még mindig bizalmatlanul nézett a távozó nő után, majd Dylanre nézett, s biccentett. Az ajtó kinyílt, de egy csapat útjukat állták. Dylannek jól jön egy kis kabát hiányos öltözéke miatt, így az égési sebek se látszanak annyira. Fatima azonban nem lehet az a bizalomgerjesztő látvány.*
~ Már megint az a név... Rioter. Csak egy próba volt az egész? ~
*Fatima hidegen nézi a beszélőt, s cövekegyenesen áll, de a kard még mindig a vállán nyugszik. Egyértelműen Dagorladba akarják vinni Dylant Rioterhez.*
~ Csak nem csetepatéba keveredünk megint?~
* Dylan kitart amellett, amit ígért neki. Rá is pillant a férfira. Majd a nő védelmére terelődött a szó. Dylan egyértelműen zavarba jött. Ezt a csendet kihasználva megszólalt kimérten és érzelem mentesen.*
- Amint láthatod, a saját lábamon jöttem ki, nincs szükségem a dagorladiak védelmére.
*Egyenesen a szószóló szemeibe mélyesztette sajátját. Jelenleg úgy állt Dylan mellett, mint egy úrhölgy. Tekintete, s hanghordozása sem tudta ezt megcáfolni. Annak ellenére, hogy sebei voltak arcán és karjain. Úgy tűnt, erre felfigyelt a küldöttség is. Dessfar megszólalt.*
- Asszonyom. Rioter nagyúr biztosan el lenne ragadtatva, ha találkozhatna önnel.
*Fatima egy pillanatra felvonta a szemöldökét, majd a korábbi stílussal folytatta.*
- Én pedig attól lennék elragadtatva, ha legalább egy hétig nem kellene látnom magam előtt a magatok fajtáját.
*Nem volt harag a hangjában, csupán kegyetlenül nyers kijelentés. Nem érdekli, ha erre megsértődnek. Jelenleg sok energiát érez magában. Úgy érzi, egymaga elbírna bánni ezzel a csürhével, ha szükség lenne rá. *

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-06, 5:44 pm

*Valóban zavarban volt. Mindegy hogy ő most milyen lett, ha dagorlad maradt a régi, veszélyben vannak. Ő midneképp, de azok is akik vele vannak, így Fatima is. Az pedig, hogy esélyt lát Fatima megvédésében mindennél előrre valóbb. Épp szólna a küldötthöz, mikor az éjefl magához ragadja a szót. Erőteljes, nemesi kisugárzása magával sodorja az ott lévőket. Dessfarnak egyenesen tetszik is az éjelf. Olyan fejet vág, mint aki jóelőrre erre számított. "Nem is vártam volna kevesebbet a Sárkányúr kiválasztottjától." Habár ha tudná, hogy pont fordítva játszódott le az eset. Nem Dylan, hanme Fatima volt az aki kiszemelte a másikat, és aki miatt most társként állnak itt előttük. Dessfar egy remek színjátékkot készíktett elő, ám Dylan megelőzte. Úgy beszélt, hogy közben a botot szorosabban fogta meg.*
-Dessfar, ugye?
-Igen, uram.
-Semmi szükségünk Rioterre. Már van valaki, aki erősebb az uratoknál.
Meg tudjuk védeni magunkat.
-Semmi kétségem afelöl Nagyuram, azonban tudnia kell, hogy Eloyah Nagyúr vár önre.
Háborút indít, és addig nem szándékszik lépni, míg öntöl nem kap választ.
*Ez fontos és nehéz tény. Eloyah tehét készen áll. Csak idő kérdése volt ez is, ám ilyen gyorsan? És az ő ereje kell hozzá? Hát persze, hiszen jól használta Dylan képességét eddig is. Kellene neki a sárkányok feletti uralom. Ránéz Dessfarra, de annak arcáról nme tud leolvasni semmit. Igazi elit katona. Az ő arcvonásai is kisimulnak, mintha egy maszk fedné az arcát. Most nem válaszolhat nemmel. Fatima felé fordul, és csak neki és csak egy pillanat erejére, hogy próbálja értésére adni, ez most más.*
-Értem.
A kikötőben vár rám egy hajó. Épp azzal indúltam volna el, mikor ez a kis kiruccanás kezdetét vette.
Azonban a hét alatt olyan dolgokra derült fény, ami nem engedi, hogy menjek... még el kell intéznem pár dolgot.
-Ezt vigyem hírül Rioternek?
-Ne. A válaszom Rioter felé, továbbra is nem.
-Értettem.
-És most ha megbocsátotok, ezt a lovat kölcsön venném.
-Ahogy óhajtja Nagyuram.
*Fogta az első útjába eső lovat és felugrott rá. Aztán Fatima mellé ügetett, és lenyúlt érte, hogy felsegítse. Aztán amikor mindketten a lovon ültek, vágtába kezdett. Arra amerre Acele ajánlotta.*

//Hallod, vidd nyugodtan tovább, itt lesz egy kis csevi ha tetszik nekd. ^^//

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-06, 6:25 pm

~hmm... majdnem én is szóltam Axisról... de okos dolog ez? Majd kiderül...~
*A szószóló folytatja.*
~ Háborút? Csak nem Evolyran ellen?~
*Mikor Dylan Fatima felé fordult, a nő szemeiben enyhe meglepettséget láthatott. De nem szólt semmit a nő. Mikor Dylan azt mondta, érti, majdnem azt hitte az éjtünde, hogy bele fog menni a férfi. De nem így történt. Felült a lóra Dylan, s már a kezét nyújtotta. Fatima elfogatta, s egy lendülettel már a háta mögött ült. Már vágtattak is.*
~ Sosem gondoltam volna, hogy úgy távozom egy csapat dagorladitól, hogy nem történt harc. Mondhatni békében váltunk el. Most minden olyan más. Dylan miatt még az is megtörténhet, hogy dagorladiak védelmeznek bennünket. A hideg is ráz a gondolattól.~
*Kisebb szünet után megszólalt.*
- Dylan... Ha Evolyran a célpont... akkor nekem vissza kell mennem. -
~ Úgy tűnik, eddig tartott Lanuriában való tartózkodásom. Vajon Axis ezt tudta? Talán azért tévedtem pont ide, hogy Dylannel találkozzam? Vajon melyikőnk volt itt előbb? ~
*Fatima Dylan derekába kapaszkodott, de azért nem ölelte át. Na meg próbált óvatos is lenni, hisz össze van égetve a férfi teste, bár most nem éreznek nagyon fájdalmat Axis varázsának köszönhetően.*
~ Gondolom ez a védőpajzs nem fog sokáig tartani. Mindketten halottak lennénk, ha Ő nincs... Dylant szíven szúrták, nekem meg le akarták vágni a fejem... Vajon mivel érdemeltünk újabb esélyt? Vajon megérte volna ez az egy hét, ha a végén meg is ölnek? Talán igen... ~
* Végül megérkeztek ahhoz a bizonyos házhoz. Mindketten leszálltak, majd az ajtóhoz léptek. Fatima nem önállósítja magát. Megvárja, hogy a hadúr kopogtasson. *

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-06, 6:44 pm

*Egy darabig vágtattak, de utánna kicsit le is lassjtotta a tempót. Mögötte az éjtünde komoly hangon szólall meg. Dylan ugyanilyen hangszínnel válaszol. Komoly a téma.*
-Nem. Semmiképp. Elősszőr is fel kell épülnöd.
Utána pedig egy biztonságos helyet kellene talál...
*Kicsit megbicsklott a hangja. AZt akarta mondani, hogy "találnod", de ezt nem lehet. Most már ketten vannak... a vége azért mégsem a "találnunk" szó lett.*
-.. krhm, találni. Aztán, elmehetnél Beduába. Arra a helyre Eloyah nem szentel annyi figyelmet. És juson eszedbe az is, hogy Evolyran egy ősi Birodlaom. Nem leszek Dagorlad mellett, így sokkal nehezebb lesz támadniuk. Meg tudják védeni magukat.
Nem kell, hogy feláldozd ott magad.
*Majd lassan de biztosan, feltünt a ház amit Acele említett. Azonban volt még táv amit le kell még róniuk, és valami arra késztette őt is, hogy ne hagyja csendbe fuladni a beszélgetést.*
-Noh, és mi lett azzal akit kerestél? Megtaláltad már?
*Tette fel a kérdést kissé talán váratkanul is, de hangjában egyértelműen érződött, hogy nem tudja mit történt a lány keresett személyével. Másrészről, pedig emlékezett arra a kis uutukra pedig csak épp hogy egy pár szó esett Thalionról, az is inkább metaforákban.
Végül elérkeztek az ajtó elé. A hadúr bekopogott, majd kisvártatva csak arekesz nyjlt meg a fajtón.*
-Mit akartok? Kik vagytok?
-Acele küldött ide minket. Ezt az üzenetet adta mellé.
*Átnyújtotta a kis résen keresztül az idegennek, a papirost, majd az becsukódott. Várniuk kellett.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-07, 10:33 am

~ "először fel kell épülnöd" ennyire ostobának ne tarts! Persze, hogy fel kell épülnöm. Még neked is. Sosem mennék el anélkül, hogy tudnám, jól vagy.... egyáltalán el kellene mennem bárhova is nélküled? De nem kényszeríthetlek, hogy gyere velem Evolyrnba és harcolj a tieid ellen...~
*Látszik, hogy Dylan gondolkodik a megfelelő számon és személyen. De maradt a diplomatikus megoldás. *
~ Még te sem tudod, mit akarsz, igaz?~
- Bedua? Viccelsz?!
*De inkább költői kérdés volt. *
~ Szerintem neked arról fogalmad sincs, hogy vámpírok lakják azt a helyet, vagy nagyon jól elfelejtetted... ~
- Értem... de oda nem mehetek. Megfogadtam, hogy nem térek oda vissza addig, míg biztosan ki nem hozom onnan a családomat. Majd találunk... más megoldást.
*Inkább ezt mondja, nem vitatkozik a férfival... egyelőre. De Evolyrant nem fogja magára hagyni a férfi kedvéért. Majd Dylan felhozza a keserves témát. Arról nem is tud Dylan, hogy akit keresett, az a szerelme volt.*
- Megtaláltam.
*Mondta ugyanolyan érzelemmentesen, mint legutóbb, mikor kérdezte Dylan, csak akkor "nem" volt a válasz. Esetleg ha a férfi még boncolgatná a témát és megkérdezné, hogy hogy van az a bizonyos valaki, Fatima azt feleli, hogy haláli jól. De ha nem kérdez semmit a férfi, akkor minden marad normális. Tehát megérkeztek a házhoz. Dylan bekopogott, átadta a papírt. A mogorva férfi átolvasta, majd becsukta az ablakocskát szó nélkül. Fatima Dylanre pillantott, de akkor az ajtó kinyílt. *
- Ha ő küldött, akkor fáradjatok beljebb.
*Ők bevonultak az ajtón. Fatima az arcához nyúlt, s nyomogatni kezdte.*
~ Kezd visszatérni a fájdalom. Ezt talán Dylan is érzi.~
*Rápillantott a férfira, hogy leolvashasson valamit az arcáról. Ekkor megjelent a mogorva ember felesége.*
- Oh, Philipp, ezek kik? Egész szörnyen néznek ki. Phlipp, kösd meg a lovukat! A nevem Marien.
*Fatima biccentett. *
- Fatima.
*Rápillantott a férfira, az nem nagyon óhajtott most beszélni. Fatima úgy döntött, őt is bemutatja, de nem a családnevén. Talán tudják a házlakók, talán nem, de jobb az óvatosság.*
- Ő pedig Edward.
*Nagyon furcsa volt Fatimának a keresztnevén említenie a férfit. Marien leültette őket, hozott egy kis vizet nekik. Majd a férfira parancsolt.*
- Edward, ott a függöny mögött vetkőzzön le. Ahogy látom, elkél a segítség.
*Fatima rápillantott Dylanre, de csak a szeme sarkából. Legszívesebben felnevetne, de csak megremeg szája szeglete, s igyekszik elnyomni a mosolyt. Főleg az a tekintet volt nevettető, amit Dylan arcán láthatott. Philipp megérkezett. Marien neki is parancsolni kezdett.*
- Te meg vess a szobámba ágyat a tünde hölgynek, a magad szobájában meg a fiatalúrnak. Én addig előhozom a gyógynövényeket és kötszereket. Fatima, ön meg majd megmosd utánunk. Most pedig...
* Felállt, s megindult, hogy megfürdesse Dylant.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-07, 11:31 am

*Csak hallgatja a lányt, nem óhajt vitatkozni vele. Meg aztán fáradt is volt már hozzá. Kezdtek elgémberedni a végtagjai. Hátra is pillantott egyszer az út során, de Fatima nem tűn úgy mintha bármi különösebb fájdalmai lennének. Hála Axis furcsa védelmének, de ez nem tarthat örökké. Ezért is tartanak ahhoz a házhoz. A Beduai ötlete nem jött be, hmmm, mintha rémlene valami, hogy azt a helyet mintha anno megszállták volna.... de kik is? Aztán felteszi a kérdést, mire Fatima egy szóban összefoglalja hogy mi történt. Valahogy kihalja belőlle, hogy kényes a téma így csak épp hogy reagál rá.*
-Ahh, jó, ...
*AZtán leszállnak a lóról, és bekopog. Nem is kelsokat várniuk egy testesebb úriember, láthatóan túl van már a negyvenen, beinvitálja őket. Nemsokára meg jelenik az asszony is, és elkezdőik a műsor. A nő úgy parancsolgat mintha legalább is egy század kapitánya lenne. Kiadja egy fős legénységének a feladatot míg ő betessékeli a vendégeket. Ekkorra már nem igazán érzi jól magát a hadúr, így látva a lehetőséget egyből leül a neki felkínált helyre.*
~Pff, nekem így aztán nem fog parancsolgatni....
*De ekkorra Marian, a ház asszonya már elő is vette Dylant mint aznapi prédát. A férfi szemei kikerekedtek. Az oké, hogy jól esne egy lemosdás, de nem kért hozzá társat. Azonban azt a nőt nem könnyű ám elkapni, még levegő vétel kközben is beszél. Hanem azért mikor újra felé fordul, Dylan határozottan kijelenti az álláspontját.*
-Meg tudok magam is fürdeni.
*A válasz.*
-Ó, hát hogyne....-*Bíztató mosoly, talán még előrrébb is hajol a nő, hogy közelebb legyen a férfi arcához, majd.... hjrtelen váltás*
-De nem most! Tartogasd fiam az erődet későbbre!
*Dylan egy másodperc erejére úgy maradt.*
-Fiam??!
*De a nő mintha nem ia hallotta volna meg a méltatlankodást. UNszolta befelé, viszont a hadúr sem volt könnyű eset. Makacsult ült ahelyén, onnan replikázott vissza.*
-Szépen bemegyünk, és lemosdunk, aztán kap tőllem egy új ruhát is. Na milyen lesz?
-Kihagyhatja a többes számot, Egyedül fogok...
*Ezt a mondatot viszont nem tudta befejezni. Marian elkapta a tünde "pihe puha" pofiját és meghúzogatta beszéd közben.*
-Nem szeretem ha felesel a vendég, punk tum...
-De ha mondom, hogy nem kell segítség!
*Vette le az arcáról a nő kezét, ekkor azonban olyan történ amit ezidáig még nem tapasztalt a férfi. Marian fogta, fél kézbe vette,és Dylan akarata elenére áljtotta fel.
A férfi olyan arcot vágott erre amit nem lehetett, csak sajnálni... *
-Mi a....ez nem normális erő, ugye azt azért érzi?
-Mi? Ne nyafogj, olyan könnyű vagy drágám, mint a ma született kutyusaink.
~Kutyakölyök? Mi az hogy kutyakölyök????
-Nekem ebből elegem van....
*Szbadulni azonban nem tudott.... Marian szorosan fogta, és ez valahogy elég, .... groteszk képet adott, a nagy hadúr vergődik egy falusi nő karjaiban... ráadásul a fürdeni mennek.... .*
~Elhúz! Simán elhúz, pedig nem hagyom magam....
-Nem. Ezt nem viselem el! Fatimaaaaaa
*Fatima azonban nem segíthet.... elviszik. .. jobban mondva... elhúzzák.*
//xD//

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

» Kikötő
» Keleti kikötő