Birodalmi kikötő

//Valturaan//

A torkában mintha minden egyes pillanatban egy egész gulyányi megkergült marha száguldana végig újra és újra. Bármerre is járnak ezek az átkozottak, ott piszkos patáik után nyálkás váladék terem. Ez lassacskán monumentális mennyiségben tódul a törp horgas orrába, hogy az onnan kivezető két tág nyíláson egyenesen ruhája ujján állapodjon meg. Ritkán esett eddig ágynak az élete során, ezért ugyan homályosak az emlékei arról, hogy az etikett ilyen esetekben mit diktál. Abban viszont teljesen bizonyos, hogy drága jó édesanyja már gyerekkorában beleverte abba a kemény fejébe, hogy ne az abroszba törölje az orrváladékát.
Azonban miközben küzd az egyre rosszabbodó megfázással, nem felejtkezik meg nagyszerű megmentőjéről sem, akit töretlen elhatározással szeretne megjutalmazni valami igazán méltó ajándékkal. Ha egy fajtársáról lenne szó még lennének is ötletei a honoráriummal kapcsolatban. Népének valamirevaló egyedeit egy jó pofa sörrel egy életre lekenyerezhetné. Ám mivelhogy új cimborája egy kevésbé kultúrált faj tisztes képviselője úgy érzi, valami mást kell kitalálnia. Sebtiben elkezdi törni a kobakját s bár többször is úgy véli, hogy közel került a megoldáshoz, végül csak sokadik gondolat fonalából megszőtt tervét teszi le a csak elméjében létező asztalra. Egy sárkány koponya! Ha jól gondolja, akkor a világnak ebben a csücskében is nagy becsben tartják az efféle kincseket, s ha pajtásának nem is lennének ínyére az ilyesfajta anyagias dolgok gyűjtése, még mindig eladhatná azt jópénzért a piacon. Tökéletes ötlet! Már csak azt kell kitalálnia, hol találhatna egy sárkányt, aki kölcsön tudná neki adni a fejét.
Ez már egy jóval fogósabb kérdés, így gondolataiban visszaevickél inkább a jelenbe, és két krákogás között jobban meghallgatja, illetve megfontolja a hős hegyesfülű kérdését.
- Találkoztam egy-két gyógyítóval. Voltak köztük nők és férfiak is. Magasak és alacsonyak, vagy épp olyan sápadtak mint tenmagad! De nem emlékszem ilyen nevű hölgyeményre, pedig híresen jó a memóriám, komám! Hogy néz ki? Csinos lányka? Tudod a csinos lánykák arca valamiért mindig könnyebben az eszembe ötlik.
Újra elmerül a gondolataiban, hogy megpróbálja felidézni azokat, akikkel találkozott eddigi kalandoktól nem mentes útjai során. Ott volt az apja, anyja. A bátyói és egyetlen öcsikéje. A jó öreg zsémbes fogatlan szomszéd néni, aki folyton megszidta olyan dolgokért, amiket nem is ő követett el. A kovács fia. A kovács. A matrózok, akikkel nem olyan rég utazott. A hajó kapitánya. A nagyi! Majdnem elfejtette a nagyit, aki mindig mesélt neki tökmag korában. De akárhogy is gondolkozott, ilyen nevű nő sehogy sem akart az eszébe jutni.
- Sajnálom sápadt képű cimborám, nem jut eszembe senki, akit így hívtak volna. Viszont ebben a nagy gondolkozásban esküszöm igencsak megéheztem. Nincs itthon valamid, amivel megtömhetném a bendőm?
Nagy mosoly jelenik meg a szakálla alatt, miközben két kezét gömbölyded pocakjára tapasztva körkörös mozdulatokkal jelöli meg a problémás területet.

//2. küldetés: - A kikötő//

Egy mágus forma alak sétál komótosan a kikötőben. Mindig lenyűgözte őt egyes népek építészete, mint Valian központja vagy akár ez a kikötő is. Bámészkodik a különböző ivók és egyéb boltok között, ugyan egy petákja sincsen amit elkölthetne lévén hogy egy barát elvesztése óta nem ön maga és napokkal ezelőtt el szórakozta minden darnáját. Muszáj volt munkát keresnie és a kikötőben mindig van valami feladat. Régen óvatosan keresett volna munkát, de ez már a múlt, most ha kell öl, csal, hazudik, csak hogy ő elérje amit akar. Bár kapcsolatai korán sem olyan mint egy kori barátjának de azért neki is vannak össze köttetései. Nem rég egy szerencsétlen flótás szólt hogy évekkel ezelőtt egy birodalmi mágus nem vállalt egy feladatot, amit most ő elvállalná ha meg kapja a munkát. Elég sokan vannak a kikötőben és elégé nehéz közlekedni az emberek között, sietne ugyan a jövendő megbízója felé de ekkor valaki erősen meglöki és a kikötő szélére keveredik. Na nem mintha félne a víztől sárkány létére kiválló úszó de azért ma már fürdött egyet Laris nál. Ő az a nő aki oda van ezért a sárkányért még így is hogy meg változott és lassan nyoma sincs a vicces és lovagias Narnak. Igen a varázsló Nar Lúrion az aranysárkány aki ott segített eddig ahol tudott. De vissza térve a történethez, éppen kiegyenesedne amikor ismét meglöki valaki és már fürdik is. Na nem önszántából, ideje sincs reagálni és a víz alatt köt ki a férfi, a víz nem éppen meleg és az áramlatok meg a hajók által keltett hullámok miatt nem is igen tud felszínre törni. Sötét a víz és ő már azt se tudja hol a lent meg a fent, próbál ki kecmeregni ebből a helyzetből de elég veszélyes a helyzet, mivel a hegyes sziklák felé sodródik és fogy a levegője. Ekkor eszébe jut egy varázslat ami megtölti egy időre levegővel a tüdejét, igaz meg nem fullad de a sziklák akkor is közelednek felé, vagy ő feléjük. Bár ebben a helyzetben ez teljesen lényegtelen. Meg nyugszik és hideg vérrel kezeli a helyzetét, és sikerül egy kisebb és gyengébb áramlatba fordulnia, így már fel úsz hat a felszínre friss levegőért. Amint vesz egy mély lélegzetet már is jobban érzi magát.
~Ez meredek volt.
Alig hogy ezt gondolta ismét a víz alatt volt, egy újabb sodrás kapta el és ismét veszély helyzet alakult ki körülötte.de ezúttal jobban felkészült a dolgokra. Nem hagya magát és úszni kezd és mivel nem tarja jó ötletnek azt hogy a víz felett úszon így marad a víz alatt. Figyelve és kikerülte a hajók fenekét is nehogy a bukójában kárt tegyenek. Majd felbukkant a kikötő falnál és ki kecmergett a vízből. Amint meg látták mindenki elkezdett hangosan nevetni rajta, ő persze ettől ideges lett de nem mutatta ki. Hőt gerjeszt és már száraz is a víz mind elpárolgott. Igazít egyet a haján s ruháin majd elindul hogy megkeresse azt aki munkát ad neki.