Birodalmi kikötő

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 4:43 pm

*Mikor Dylan rémülten meredt rá, Fatima visszanézett, de megpróbált érzelemmentesen. Hogyan másképp nézhetne? Rémüljön meg ő is? Így könnyebb lesz Dylannek? Dehogy is. Hát igen... belekeveredett. Amikor a szavakat újra Fatimához intézte, a nő gyilkos pillantással nézett rá. Nem óhajt magyarázkodni. Úgy sem értenék meg, hogy mi van Dylan és ő közte. Az mellékes, hogy Fatima sem tudja biztosan, de abban biztos, hogy ez a kéjenc nem érti meg a küldetés valódi jelentését. Megkapja a méltó jutalmát. Őszintén szólva Fatima már majdnem utálta magát, hogy ő csak ott lóg, s néznie kell, ahogy Dylant bántják. Lelkiismeret furdalása volt. Most végre ő is kap valamit abból, amiből Dylan is kapott. De ő az arcra is kap. Felszisszen. Nem csodálkozik azon, hogy arcra is kap vágást. A lényeg... tönkretenni a szép bőrt. Talán sejtette, hogy ez lesz. De az arcát? Az arcát? Csak el ne túlozzák. Mert akkor Dylan nem fog merni ránézni. Pedig abban reménykedett, hogy amikor ránéz, akkor talán erőt nyer... a túléléshez. De miért is reménykedik ebben? Amúgy miért is kellene Dylannek életben maradnia? Ezt már máskor is, nagyon régen megfogalmazta. Mert Dylant csak ő ölheti meg. Heh? Milyen önteltnek hangzik. Újabb vágások. Dylan kezd rájönni, hogy jobb, ha csöndben marad. Tudja Fatima, hogy ez milyen nehéz. Fatima nem akart megszólalni. Esze ágában sincs, és úgy tűnik, a nyurga egyelőre nem is kíváncsi a véleményére. Hosszú idő után állt csak meg... túl hosszú idő után. Fatima izzadt a fájdalomtól, mely izzadságcseppek a szemébe is belefolytak. Arcáról csurgó vér a szájába is került. De nem sajnálta. Erre várt. Végre egy kis csend, s kérdezik. Lekókadt fejét felemeli.*
~ Fájna a dolog? ~
*Először nem tudta, hogyan is reagáljon. Majd eldöntötte. Ami a szíven, az a szájon. Eleresztett egy fáradt kissé gonosz mosolyt, majd szembe köpte kínzóját. Az kissé meglepődött. Majd letörölte a véres folyadékot a szeméből. *
- Te k****!
*Kedves nyurgánk, akinek még nem tudjuk a nevét, egész jól bánik a pengével. Dühében meglendítette karját, s megvágta Fatima nyakát. De csak annyira, hogy légzési problémákat ne okozzon vele. Az éjtünde hófehér nyakát most beborította saját vére. Megijedt egy kicsit, de csak újra elmosolyodott. Fáradtan szólalt meg.*
- Mi... a baj?
- Hogy mi? Csak annyi, hogy még várnod kell egy kicsit, hogy újra feltegyem az ajánlatomat.
* S folytatta most már a következő karjával. Fatima mivel egyre gyengébb volt, egyre jobban fájtak az apró vágások is. Most az ő hangjával volt tele a börtön. Néha odapillantott Dylanre, hogy lássa, mire gondolhat, vagy csak azt, hogy hogyan néz rá, vagy azt, hogyan tűri mindezt. Csak láthassa... mert arca számára megnyugtató. Jöjjön akármilyen fájdalom, otthon érzi magát, Evolyranban, hacsak ránéz. *

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 4:57 pm

*Szinte, ... nem, valóságosan is érezte azokat a vágásokat. A fájdalmat amire ő vol tfelkészülve, amit ma is neki kellett volna kapnia. A fogát csikorgatta de csak csendben, s közben egyre elviselhetetlenebb volt amit a nyurga tett. Amikor a nyakát vágta meg egy hangosnak induló, ámda végül mégis elhaló "Ne" hangzott felőlle.
A nyurga odafigyelt, és elégedetten vette tudomásul. Dylant kiveri a verejték, és tehetetlen dühe egyre jobban fáj. Majd folytatta.
Azonban ekkora Dylan megnézte hogy azok a vágások milyen mélyek is.*
~Vagy úgy... értem.
Nem is vártam volna mást egy ilyen mocskos szörnyetegtől...
De, egyelőre egyik sem veszélyes...
*Azonban nagyon félt attól, hogyha itt megölik Fatimát mihez fog kezdeni. Egyszerűen nem tudta még a gondolatát sem elfogani.
Ránézett a lányra. Szomorúan, de mindeközben erőt sugárzón. Legalább is segítsen neki.
Valahogy érezte, hogy vágyik is ere a nő, és ő ezt megadta.
De a kínzás még folyt. Már esteledett is odakint...a nyurga viszont nem nézett ki úgy, hogy abbahagyná.*
-Nah, milyen szép pirosas vagy most.
Mit szeretnél... folytassam?
*De csak neki. A fülébe súgta egyenesen, azzal a szörnyű vékony hangján. Dylan nem tudta miről is lehet szó.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 5:26 pm

*Dylan nem kerülte el tekintetét. Ennek örült. Tudta a nő, hogy nem olyan mélyek a vágások, mint amilyeneket Dylan kapott. De attól még fájt, s elég lassan haladt a férfi, ráadásul sok vért vesztett már, így azért joggal lehet fáradt. Nem is sejtheti, hogy már esteledik odakint. Milyen gyorsan telnek a napok, órák... persze, míg kínozzák, nem tűnik gyorsnak, de amikor befejeződik, és ez azt jelenti, hogy este van, akkor mégis csak gyors. Nem nézett ki valami jól a lány, ránézett kínzója mögött Dylanre. Ő vissza nézett rá, s mintha biztatni akarná. Erre Fatima eleresztett egy viszonzott biztató mosolyt. Elég kicsire sikerült a mosoly, de Dylan biztos észre vette. Ekkor hirtelen abbamaradt. A nyurga a fülébe sugdos. Fatima nem nézett rá, hanem Dylanen hagyta tekintetét, azonban felelt.*
- Ne is várd, hogy... valaha beleegyezek... az ajánlatodba...
* A férfi felvonja szemöldökét, kicsit csodálkozik, meg nem is. Mások már rég igent mondtak volna, de Fatimánál valahogy sejtette, hogy másképp lesz. Kicsit hátrébb állt, s végignézett a lányon.*
- Kár... mert akkor most a lábaid jönnek.
*Eleresztett egy piszkos vigyort, majd felhúzta a szoknyát. Szemei kikerekedtek.*
- Mi ez??
* Fatima ismét eleresztett egy fél mosolyt... Ugyanis szoknyája alatt nadrág volt. Ráadásul combhoz tapadó, így felhúzni nehézkes lett volna. A nyurga besokallt. Le akarta venni, de az öv, ami tartotta, nem eresztett, egyszerűen nem találta a nyitját, hogyan csatolhatná ki. Megragadta Fatimát a hajánál fogva.*
- Ez talán vicces?
*Fatima felé fordította az arcát, s megvetően nézett rá, persze fáradsággal párosulva.*
- De még mennyire...
* Ekkor a férfi lekevert neki egy hatalmas pofont. Az arcán ott már volt egy vágás, ami az órák során begyógyult, de most újra felszakadt. Ismét megragadta Fatima haját, s a szájába suttogott.*
- Így is jó lesz.
*Majd ismét felhúzta a szoknyát, s most mélyebbet vágott Fatima combjába, hogy a penge átvágja a nadrágot is. Így folytatta munkáját.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 5:46 pm

*Egymást nézték... és ez valahogy. Megnyugtató volt.
Aztán a nyurga sugdolüdzni kezdett. Jól álunk. Semmit se hall! Azonban bármi legyen is az amit tenni szeretne, elég csúnya lehet ahhoz, hgy ne engedjen Fatima. MOndjuk egy börtöncellában egy kéjjenctól mit várjon az ember?
Majd a nyurga megpróbálkozik a lány lábánál, majd egyszerűen csak kiakad.
Dylannek nevethetnékje támad. Elvégre elég röhejesen fest most a nyurga, de nem teheti. Ha felnevetne csak Fatimának tenne rosszat.. vagy nem? Lehet magára tudná vonni a figyelmet.*
-Már miért ne lenne vicces....
Elvégre egy női nadrábbal se tudsz elboldogulni....
*Adja a halál nyugodt fazont, mintha nem lenne kifeszítve egy falra. A nyurga erre aztán meglepődött. Még beledumál a másik is?*
-Ch, csak figyelj....
~Kívánom, hogy pusztulj bele a perverz gondolataidba!
Még mosolyog is....!!
*De nem. Nem mondhat ki semmit sehangosan és az érzelmei sem ülhetnek ki az arcára. Szerencsére épp háttal volt a nyurga mikor kiült a megvetés Dylanen, Fatima minden bizonnyal látta, de az belefeledtkezett a "munkájába". Azonban nem kellett sokat várni, jött a következő kérdés... már kicsit konkrétabban.*
-Már mondtam egyszer, de a te kedvedért felelvenítem neked.
*Felállt.*
-Ha megteszed, elmondom ennek a helynek egy nagy titkát, a mi akár az életedet is megmentheti.
*Szándékosan mondta így. Dylant semmi képp sem akarták életben hagyni. Ők, Caldennel, legalább is biztosan nem.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 6:15 pm

*Meglepődött azon, hogy Dylan be mert szólni, de nem kapott érte különjáró büntetést. A kínzás befejeződött. A hapi nagyon akar valamit. Fatima felhúzza szemöldökét.*
- Az életemet? Akár?
~ Vagyis ha akár, akkor nem biztos. És csak az én életemet? Ezzel semmit sem nyerek. Nem oszt, nem szoroz a tudás, egy semmiért meg nem fogok belemenni semmibe.~
- Nem érdekel.
*Mondta elfordítva a fejét.*
- Az ajánlat nem megfelelő.
*Mondta fáradtan. A férfi dühében ismét megragadta Fatimát, s mélyen a szemébe nézett. Nagyon, de nagyon bosszantotta a dolog. Úgy érzi, semmi sem változott. A nő ugyanolyan rideg és cinikus. Mintha nem is történtek volna a kínzások. Dylanre nézett. Ezek valahogy összefogtak. Hihetetlen, de mindkettőjükön van valami enyhe béke. Ezek összefogtak. De majd rájön a nyitjára.*
- Sebaj. Majd holnap igent fogsz mondani.
*Majd kivágtatott az ajtón. Fatima akár nagyot is fújhatott volna, de az nem az ő stílusa. Egyszerűen csak lassan és hosszan kieresztette a levegőt. Sajgott mindene. Két karja, bal lába...*
~ Anyám bezzeg azt mondta, hogy a nadrág férfiaknak való. Csak hogy akkor még nem tudta, hogy vándorharcos leszek. ~
* szája szegletében újra megjelent egy fáradt mosoly. Majd Dylanre nézett.*
- Te jól vagy?
*Csend.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 6:28 pm

*Síri csendben hallgatja végig a beszélgetést, majd a nyurga elvonul.
Végre.
Aztán Fatima egy kérdést intézz hozzá, ami.. valljuk be a mostani helyzetében elég furcsa.
Kissé bosszúsan válaszolt.*
-Ne kérdezz hülyeséget...
Ma hozzám se értek...
*Jah, akár pihenhetett is volna egy jót, míg Fatimával foglalkozik a hapi. Azonban nem így lett. Most már végképp nem is érti. Azt se tudja micsoda is ő. Valaki mondja meg!
Aztán bejött az öerg. Óvatosan leszedte Fatimát, miután letette az ételt meg az italt a ronggyal, és egy kis alkoholal egyetemben.*
-Ma neked lesz szükséged erre a rongyra...
Mélységesen sajnálom tünde hölgyem. Bárcsak többet tehetnék.
*Ki akart volna menni, de Dylan megállította.*
-Öreg... khm...
*Odafordult. Valahogy nem bánta amegszólítást.*
-MI kéne?
-Kérem, lássa el őt...
*Óvatosan beszélt, egyszer sem ejtette ki a lány nevét.*
-Én nme tudom...
*Kicsit még meg is mozgatta a bilincseket, hogy láthassa az öreg, de az így is érthető volt.
Aghon elmosolyodott.*
-Jó jó, ember létedre nagyonféltheted ezt a hölgyet itt.
De tudod, te nagyobb sérüléseket szereztél.
-Az nem számít...
*Erre összevonta a szemöldökét a férfi, de nem mondott semmit. Odament Fatimához és egy udvarias bocsánatkérés után lefertőtlenítette a sebeket. Csíp ám ez a módszer, de legalább több a semminél. Inkább mint hogy elfertőződjön.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 6:43 pm

*A kitörésre csak ennyit mondott.*
- Tudod, hogy értem.
* Tudja? Fatima talán kezdené elhinni, hogy Dylan szerelmes belé? Nem. Maximum kicsit okolja magát, hogy a nőnek baja esett... semmi több. Dylan, ha akart se tudott volna felelni, mert akkor jött be az őr. Óvatosan leeresztette Fatimát. Fatima megcsinálta volna magának, de Dylan közbeszólt. Mikor az őr bocsánatkérőn ránézett, biccentett. A két karját megoldotta, s az arcát is. Néha felszisszent a nagyobb vágásoknál, de sokszor azt sem tette. Ő ezt jól bírja. Ezerszer kezelte már magának a sebeit, ugyanezzel a módszerrel. Már megszokta.*
~ Csak tudnám, hogy mi az értelme annak, hogy itt vagyunk... ~
* A végén megkérdezte a férfi, hogy minden sebét ellátta-e. Fatima csak ennyit mondott.*
- Köszönöm, elmehet.
*Az őr nem erőltette tovább, elment. Fatima ültében hátat fordított Dylannek, majd megfogta a rongyot, s felhúzta a szoknyáját. A nadrág vágásain keresztül látta el sebeit. Majd visszaigazította ruháját, s megfordult. Ránézett az ételre, ismét eltörte a kenyeret. Kimérten nézett Dylanre.*
- Most viszont eszel.
* Majd óvatosan felállt. A fél szelet kenyérrel, s a kancsóval nagy nehezen odabicegett a férfihez. Felemelte a kancsót, s a férfi szája elé helyezte.*
- Igyál.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 7:20 pm

*Úgy érezte, olyan mintha kitették volna egy szögre, hogy száradjon. ... Jah igen. Szomjas volt és éhes is. Mikor a lány elfordult enyhe mosoly futott át az arcán.*
-Nah, mégis csak nőből van.
*Persze hiába harcos, mágus, úgy hallotta még gyógyító is, és az a szoknya is olyan árulkodó. Miért venne fel szoknyát, ha már nadrág van rajta? Azért mert szeretné érezni, hogy lány ő is. Mindez és a tudat, hogy milyen jól bánik a gyerekekkel... noh, hát közben azért figyelemmel kísérte mit csinál a nő. ... ezek mind mind együtt tették Fatimássá.
Mikor azonban az éjtünde oda tartotta volna a kancsót, hogy igyon, újból megjelent valaki.
calden volt az, a nővel, a köpcössel, meg az őrrel.
Aghon láthatóan félt, és ha több nem is egy nagy ütés nyomai látszódtak az arcán. A köpcös szó nélkül kezdett el intézkedni. Kiverte Fatima kezéből a kancsót, m ajd elráncigálta a helyéig. Közben Calden a kenyeret dobta a földre, és eltaposta. A tácét az őrhöz dobta, és rárivallt.*
-Kifelé, és többet itt meg ne lássalak!
*Ki is ment, futott ahogy csak tudott.
Calden azonban már ne foglalkozott vele, csak úgy.. talán szeszélyből odaálljtott Dylan mellé, és beletérdelt a gyomrába. Ez se jött túl jókor, ... habár egy ilyen sose jön.
Mikor a köpcös végzett Fatima visszatételével, és Caldenhez lépett. Amaz már elő is vete a következő "játékszert"*
~Egy korbács... mit akar még egy korbáccsal is?
-Előbb a kislányon tesztelem, úgyis feldühített...
*Azzal már csapott is.*
-Elég legyen!
Ha van valamilyen értelme az egésznek bökjétek ki, ha nem, ....
-Akkor?
Az értelme az hogy látlak szenvdeni. Több nem is kell.
-Akkor ne őt...
-Bárcsak látnád magad kívülről....
*Fatima felé fordult, a nevét akarta mondani, de megállt. Nem szabad.*
~Nézz rám. Légy erős, és ne add fel.
*Ekkor azonban ő kapott egyett.*
-Áhh milyen kellemes.
Úgy gondoltam tudjátok, hogy a mai napra felosztjuk a munkát, és így este is, sőt... azt hiszem kint már hajnalodik... a követekező napot is letudhatjuk....
*Ennyi idő, és csak pár órát pihent. Nem lesz ez így jó, nagyon nem lesz.*
-Most tudatom veletek a játékszabályokat.
Ha a nőre nézel ő is kap, érted?
*Ekkor megint Fatimára ütött, majd a férfira. S ez folytatódott is egy darabig. Az elején bírta.*
~Nem baj. Úgy is én kapom, nem ő.
Nem kell nekem őt bámulni mindenáron.
*De ahogy egyre elviselhetetlenné vált, a teste egyre nehezebbé, remegőbbé vált, oda kellett pillantania. Azonban a hatás nem maradt.
Megrángatta saját láncait, mintha ugorni akarna. Azonban ez lehetelen volt a mostani helyzetben. Nekifeszült, de még beszélni se hagyták.
MInden egyes ütésre megvonaglott, hangot azonban nem adott ki.
Végül egyre elszántabb lett, s az ütések is egyre pontatlanabbak voltak. Egyik alkalommal ki is használva ezt sikerült megfognia a korbács végét.
Jól meghúzta, de nme engedte el.*
-Nah ide figyelj.
Nem vagy te semi, csak egy féreg ami azonnal visszabújik a lyukba ahogy veszélyt érez....
A gerintelenséged már már ki se fejezhető szavakkal., ezért vetlek meg.
Mert egy senkm vagy.
Ha nem lennék kikötözve könyörögnél, hogy hadjalak életben, de tudod...
ha kijutok innen...
-Engedd el! Nem halod?
Eemir, segíts már!
*eemir, alias a köpcös felkapott egy kést... ki tudja miért, és Dylnhez igyekezett vele. Dylan persze nem ostoba, szépen elengedte a korbácsot, de befejzte a mondatát.*
-... könyörögni fogsz, hogy g yorsan végezzek veled, de arra ne számíts!
*Ekkorra ért oda a köpcös. Azonban dolga végezetlenül nem akart elmenni. Úgy hogy, a bilincs alatt, hosszában belehasított a fogoly kezébe. csak hogy legközelebb ez az incidens ne történjen meg....
Habár, lehet túl mélyen vágta meg. Dylan felkiálltott, de egyből el is nyomta.
Calden, látva a kisebb hibát, nehogy elvérrezzen "szegény" foglyuk kiment a cellából, és egy marék sóval tért visza.
A hadúr még nem, de fatima előrre láthatta mi fog történni ezután.
Éles fájdalom, és keserves kiálltás, majd a férfi beszélni kezdett.. Hallkan, hogy csak Dylan h alhassa.*
-Emlékezni fogok erre, mikor megöllek.
*Válaszként leköpte. Nem sokakkal történik ez meg, azonban ez a férfi kiérdemelte a "tisztelet" eme fajtáját.
Majd azok is kivonultak... legutoljára a nő. HOsszú szőke haja meglebbent, ahogy kiviharzott. *

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 7:49 pm

*Nem tudjuk meg, hogy Dylan elfogadta-e volna a vizet. Csörtetés, kancsó a földön, kenyér eltaposva, a köpcös már rángatja is vissza a kampóra. Nem volt valami kényelmes, mert húzódtak a sebei. Korbács jelent meg. A csapás hirtelen érte, nem tudott felkészülni rá. Emiatt fel is nyögött egy pillanatra. Dylan meg akarja védeni.*
~ Csak hogy szenvedni lássák? Nem fogunk innen kijutni élve.~
*Nem volt ínyére a gondolat, hogy egész nap vagdosták, most meg korbácsütéseket is kapjon. Nah, de ha ez az ára, hogy Dylant választotta megmentendő alanyként... Dylan ránézett, ő is vissza. Tekintete határozott volt, mintha mondani akarna valamit. Fatima is határozottan nézett rá. Ez volt a válasz.*
~ Engem csak ne félts.~
*Majd ismertették a szabályokat. Ez meglepő szabály volt, De Fatimán csak annyi látszott, hogy összeszűkült a pupillája. A következő csapásra felkészült. Kicsit oldalra forgatta magát. Jól is tette, mert így az oldalát érte a csapás, na meg a karját. Ha nem tette volna, az arcába ment volna a korbács. Felszisszent, de csak alig hallhatón. Nem kellemes a sebekbe mélyebb sebet kapni. Majd Dylan kapta a többit. Egy darabig birta a férfi, de végül mégis rápillantott. Újat kapott Fatima is. Lehunyta szemeit a csapás előtt, s ismét oldalra forgatta magát egy kicsit. Hasonló volt az ütés az előzőhöz. De Dylan megragadta a korbácsot. Fatima rámeredt.*
~ Ennek nem lesz jó vége. ~
*Nem is lett. A következmények miatti kiáltásoknál legszívesebben befogta volna a fülét. De nem lehetett. Dylan végül leköpte Caldent. Kiviharzottak. Fatima rámeredt Dylanre. Saját teste is sajgott, de Dylan sokkal rosszabbul nézett ki.*
- Mi folyik itt?
*Kérdezte hitetlenkedve.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 8:02 pm

*AZ hogy rosszúl festett az nem kifejezés. Ráadásul fertőtlenítés ide vagy oda, a nyirkos cella nme tett jó neki. És a sebeinek sem. Rázta a hideg. lefelé bámult, de lehet csak azért mert így nem fájnak annyira a sebek. Ha felegyenesedne a hátába nyilalna a fájdalom.... próbálta már.
Azonban egy idő után... hogy kezdte megszokni, vagis inkább eszébe jutotta lány, arra fordította a fejét.
Szívből sajnálta az egészet. És a legrosszabb az volt, hogy ne tudott segíteni.
Nem a lányhoz szólt, csak hangosan ... félhangosan mondta ki amit gondolt.*
-Mit tettek veled...
Áhh, látod ezért nem akartam, hogy közünk legyen egymáshoz.
Minden az én hibám. Nyugodtan vess meg, talán az segíteni fog.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 10:21 pm

*Fáradtan tekintett vissza a férfira.*
- A bajtársam vagy. Sokszor megmentettük már egymás életét. Hogy gondolhatod, hogy magadra hagylak a nehézségben? Igen... veszélyes a közeledben élni. De többször segítettél már rajtam... ideje, hogy visszafizessem. És talán az erőt ad nekem, ha megvetlek? Inkább neked kellene engem. Ha nem volnék itt... talán nem kellene ennyit szenvedned.
*Mondta Dylan szemébe nézve. Próbált erőt adni testébe, hogy ne csak úgy lógjon a láncon. Főleg amiatt, mert a sebei húzódtak a karján, mivel azzal van felfüggesztve. Majd így szólt.*
- Más feladatunk nincs, csak kitartani. Én holnapra teljesen jól leszek. A vágások... rajtam... nem mélyek. És csak pár csapás ért a korbácsból. Hamar kiheverem... miattam... ne aggódj.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 10:42 pm

~Bajtárs?....
*Elmélázott a dolgon egy kis időre. ízlelgette magában a szót, és annak tartalmát.*
~Mit is jelent bajtársnak lenni...
ohh, hiszen nem is tudom.
*Fatima minden szava egy egy gyógyír volt számára. Hogy ő segített a lányon? Nem emlékszik, hogy ilyet tett volna, de nem gondolta, hogy lenne értelme most hazudni.
Egyszerűen csak jól esett, azonban a két gondolatmenet között rászólt.*
-Soha többé ne mondd ezt.
Egyszer sem vetettelek meg, és nem is foglak.
Ha te nem vagy ott, akkor is elhoznak ide, csak más úton.
Talán nélküled már halott lennék...
*Rámosolygott.*
-Hehh, mondjuk nem tudom még miben jó az...
*Majd Fatima lelkesjteni kezdi, és arról győzködi, hogy neki semmi baja, azonban az arcán ejtett sebek nem ezt mutatják. Valahogy mégis érzi, hogy ez a hozzáállás a célravezetőbb.
Ránevet a lányra, és vidáman közli az ő álláspontját is.*
-Neked sem kell aggódnod.
Ezek csak karcolások. Megleszek.
*A holnapi nap viszont eldöntött mindent. ... azaz két órával a b eszélgetésük után, a megjelenő Calden olyan képet vágot, amihez sehogy sem lehetett jó folytatást elképzelni. Nem is volt az. Első dolguk az volt.... hát köntörfalak nélkül, egy szép megvakítási kísérlet.
Azaz, a köpcös odaállt Dylan elé és a falhoz nyomva a férfit a szemeit vette célba, aminek a követklezménye pont arra volt elég, hogy megfogják és ledöntsék azt a löttyöt Dylanben amit hoztak.
Ott volt a nyurga is, és a nő is, csak figyeltek.
Aztán a nyurga megunva a dolgot Fatimához lépett.*
-Ez még csak a kezdet.
A jobb részeknél hagyom, hogy nézd... de most hol is tartottunk?

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 11:08 pm

*Nem felelt semmire sem. Nincs mit mondania. Arra, hogy ne aggódjon, csak biccentett, de magabiztosan. Szeretné, ha látná a férfi, hogy Fatima nem aggódik. Magabiztossága talán erőt ad a férfinak. És ha ez segíti őt, akkor önmaga is tud hinni a reményben. Kevés idejük volt pihenni. Fatima lehunyta a szemeit és próbált elaludni. De állva elég nehéz, de azzal vigasztalta magát, hogy Dylannek rosszabb. Úgynevezett alfa állapotba jutott csak el, ami nem teljesen alvás, de mégis álmodik, ugyanakkor tudatában van annak hogy hol van, és hogy éppen álmodik. Ez állapotából az ajtó nyikorgása keltette fel.*
~ Nagyszerű. Ma mi vár ránk? ~
*Rögtön letámadták Dylant, s beleöntöttek a szájába valami löttyöt. A szaga egész erős volt, Fatimának ismerős szag.*
- Valami növényi nedv... mely növénynek?
*Majd kikerekedtek a szemei.*
~ Egy ritka fának az enyve, amivel hangszereket kentek be... mérgező... ~
* Egy művészetkedvelő nemesi család lánya ne tudná ezt? Odalépett hozzá az egér hangú. Fatima rá se nézett. Nem érdekelte a fickó. Biztos csak a megszokott szövegével jön. Azzal jött. A férfi megfogta az állánál, s maga felé fordította az arcát.*
- Hozzád beszélek, liba! Hogy vagy? Fájnak még a sebeid? Hmm... meg lesz egy darabig a nyoma az arcodon a vágásoknak. Nem baj... nekem így is tetszel. Tudod... az ital, amit megitattunk a kis barátoddal, mérgező... de van hozzá ellenszer. Ha igent mondasz, azt is beadjuk neki, s elárulom neked azt a bizonyos titkot, amit már korábban említettem neked. Na mit szólsz?
*Fatima eddig nem nézett rá, hiába is fordították felé az arcát. De a mondat végére a szemébe nézett.*
- Áh... ami "akár" megmentheti az "én" életemet. Tudod... nem igazán érdekel, hogy élek-e vagy halok. Nem tudsz megfelelő ajánlatot adni, amibe én bele tudnék menni.
*A férfi össze húzta a szemöldökét. *
-Talán a szenvedését látva megváltozik a véleményed...
*Majd a nő arcára adott egy csókot.*
- ...édes
*És eleresztett egy gusztustalan mosolyt. Fatima a csókra gyorsan arrébb húzódott kisebb-nagyobb sikerrel. Majd mindketten Dylant nézték.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-03, 11:44 pm

*Amikor kiszabadult a szorításból, még semmi se történt. Egy ideig habár fájt a szeme, ezért csukva tartotta, de egy ideig az ég világon semmi sem történt. Az a furcsa íz, és az émelyítő illat....*
~Biztos valami méreg....
*Hall valamilyen sutyorgást Fatima felöl. Az a piszkos kéjenc már megint oda vetette magát. Hogy dögölne meg egy sikátorban!
Azonban egyszer csak mintha egy villám csapott belé, az egész testét átjárta a fájdalom. Megfeszült, a bilincsek csak úgy csörögtek közben.. Kinyílt a szeme azonban nem volt itt.. Újra és újra megfeszjtette magát, de ez a szer hatása miatt volt.*
~Mi ez az érzés?
Mintha ezernyi kis villám járná át a testem újra és újra.
*Csak az üvöltés volt. Az egyetlen amit tehetett. A fájdalom azonban nem múlt el... lassan kezdet visszanyerni a tudatát, vissaztérni a börrtöncellába, ám a fájdalom egyetlen percre sem múlt el. Pislogott párszor, majd megrázta a fejét, de csak nem siekrült kivennie semmit a börtönből.*
~Az nem lehet, hogy eloltották volna a fáklyákat...
Ők se látnának...
Nem, én... én...
-Nem látok...
*A félelem minden hangszjne megszólallt eben a két szóban. Még így is zihálás közben is jól lehetett érteni.
Megrázta újra a fejét, becsukta majd kinyitotta a szemeit.*
-NE-ee, Nem látok! NEM...LÁTOK!
*A szikrák amik átjárták a testét, egyre elviselhetetlenebbek lettek. A lábai rogyadoztak... és úgy tűnt összefog esni. Egyik pillantban megfeszült az egészteste, majd elernyedt. A hírtelen fájdalom, majd elmúlt, s megint. Nem tudott ellene tenni. Mindannyiszor amikor előjött, megvonaglott tőlle, miden erejét össze kellett szednie hogy talpon legyen még. Viszont lassan de biztosan sűrűsödni kezdtek, és erősödni is.*
~Ez az érzés...
Mintha egy hatalmas erő akarna összezúzni... vagy inkább a saját erőm száll ki b előllem?
Meg fogok halni?

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 12:13 am

*Megkezdődtek a fájások. Na nem, nem szülés fog itt lezajlani. Inkább halál, vagy inkább haláli fájdalom. Fatima sosem érezte ezt a kínt, de már látott olyan 20 éve egy tündét, aki véletlenül megitta a vizes oldatát az enyvnek... most is azt látta. A kiáltásoktól majd kirázta a hideg. Majd a félelemmel teli kiáltás... nem lát. Nem érdekelte, mi lesz a következménye. Muszáj biztatót szólnia.*
- Majd elmúlik, ne aggódj, elmúl..
*Hatalmas pofont kap. A kéjenc ismét megragadja a hajánál, jól hátrarántva, s belebeszél Fatima arcába.*
- Heh... miből gondolod, hogy nem épp most fogjuk megölni? Hah...
*A nő összehúzta a szemöldökét.*
- A fekete varázsfenyő enyve mérgező, de nem halálos. Hatása elmúlik egy-két órán belül függően a vizes oldat sűrűségétől.
* A férfi kissé meglepetten elengedi.*
- Nocsak. Ki gondolta volna, hogy ilyesmihez is értesz?
*Üvöltés. Fatima odapillant.*
- Nos... tudnod kell, hogy eléggé sűrű az oldat... Használtuk már másokon is a löttyöt. Biztosíthatlak, hogy legalább négy órán át tartani fog az egyre fokozódó fájdalom. De ami hirtelen feloldaná, az a szer nálunk van. Kedves... kössünk alkut. hmm...
* Ismét gonosz vigyor. Újabb hatalmas üvöltés. Fatima csak sejtheti, hogy mit érez Dylan. Mikor elmúlt a hatása a szernek, az a tünde, aki véletlenül megitta, elmesélte, miket érzett.*
~Mintha villámok csapnának bele a testébe, s belülről emészti. A fájdalom nem folytonos, hanem időszakos, így mindig hirtelen éri. Nem kiszámítható időközönként jön, s különböző erősségűek. Az idő elteltével egyre nagyobb fájdalmakat lehet érezni, az utolsó 10 perc talán a legkegyetlenebb. Azt hinni meghal. Érezni fulladást, szívleállást, égést, de mindezt a szer miatt fantáziálja az áldozat. Olyan fájdalmakat él meg, hogy ha igaziak lennének, meghalna. ... ... négy óra ilyen szenvedés? Nem csak hazudik?~
*Túl tömény volt az illata. A másik tünde azért tudta meginni véletlen, mert olyan nagy mértékben volt benne víz, hogy alig lehetett érezni azt, hogy enyv is van benne. Az két órán át hatott. Fatima kicsit meg volt rémülve. Nem akarta, hogy szenvedjen a férfi. Ránézett a nyurgára.*
- Jól van... de csak... csók. Semmi más.
*Szemei lángoltak. A kéjenc megrázta a fejét.*
- Viszonzott csók... azt kérek.
*Fatima összevonta a szemöldökét. A nyurga folytatta.*
- Gondolj Dylanre, vagy arra, akit a legjobban szeretsz, nekem mindegy. De azt akarom, hogy úgy csókolj vissza, mintha őt csókolnád.
*Fatima egy darabig habozott. Majd biccentett.*
- De akkor most adjátok be neki.*
- Nem. 2 óra múlva. Így is lefelezzük a neki szánt szenvedési időt.
*Fatima megrázta a fejét.*
- Most!
* A férfi a blúzánál fogva magához rántotta. *
- Két óra múlva, különben az ajánlat törölve!
*Szemei hátborzongatóan magabiztosak voltak.*
- Essünk túl rajta.-
*Felelte ridegen Fatima. De a nyurga ismét megrázta a fejét.*
- Nem... azt akarom, hogy lássa.
* A nő szemei ismét kikerekedtek. A férfi épp Caldenhez fordult, de utána kiáltott.*
- Hé!! Miért?
*Az visszafordult. *
- Mert ez az idióta beléd van zúgva, azért.
*Fatima sötéten nézett rá.*
- Azt hiszem, te eléggé félreérted a dolgokat.
-Nem tudom cica, hogy te mit gondolsz, de akkor ezzel bebizonyítom. Levágom csuklóból a kezem, ha nem fog elsápadni a látványtól, vagy nem fog őrjöngeni vagy kiakadni azon, hogy a szeme előtt mit teszek... teszünk.
*Ismét az ocsmány vigyor. Fatima felelni sem tudott. A szenvedő Dylanre tekintett. A nyurga Caldenhez sétált, s a fülébe súgta a fejleményeket. Mintha az biccentett volna*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 12:43 am

~Meghalok!
*Mintha megrázta volna fejét.*
~Nem, nem hallhatok meg. így nem!
*Az újra és újra átélt villámcsapás, ami ráadásul nem vol tkiszámítható mikor tört rá, kezdte felőrölni az idegeit. Amikr volt egy szabad perce, csak rángatta a bilincset, hátha történik valami. Nem várt semmit, csak tennie kellett. Nem akar meghallni. Vagy halljon meg, de ebből elég! Aztán fatima hangját hallotta, mintha neki mondott volna valamit, de nem érti.*
~Elmúl... de mi? Mi múlik...
Várjunk... ez egy méreg lesz, talán, de csak talán
lehetséges hogy beképzelem?
Fog fel így,... fog fel így Dylan!
*Azonban ehhez a csapások melyeket elszenvedet túlságosan is valóságosak voltak.
Egyszer odalépett hozzá Calden, csak megérintette a nyakát, ám a tünde roszúl lett tőlle. Szaggatottan kezdte vennia levegőt, és mintha nem lenne elég.
A fájdalmak csak erősödtek. Ez lenne a vég? Fulladás? Szívleállás?...
Két óra elteltével, már mindene fájt. A mellkasa égett, a lábai nmem tartották meg rendesen, nem kapott elég levegőt, s hozzá a régi sebei se hagytak nyugtot. Akkor egyszer csak elkapták és egy újabb löttyött öntöttek belé. Elájult.
Azonban nem hagyták sokáig így, egy vödör víz már kéznél volt ilyen esetekre.
KInyitva a szemét, a nyurga állt elötte. Éles, cincogó hangja boldogságot sejtetett? Felettébb különös volt.*
~Mi a jó élet boldogítja?
*Azonban a férfi megfogta és Fatima felé fordította a fejét.*
-Most megmutatom neked, milyen az igazi csók.
-Hogy mi?
*Jött ki belőlle a kérdés.*
-Milyen csók?
*A nyurga arrébb vonult, és mindentudó mosollyal közelített az éjelf felé.*
-Jobb ha tudod, hogy az a nő még halálában se adna neked csókot.
Ne becsüld ám le, ...
~MI van velem?
Miért modnom ezt? És mégis miért félek attól, hogy közeleb menjen?
-Állj le.
~Valamit mondanom kell...
-Ne tedd magad még röhejesebbé...
Még hogy egy éjtünde... és főleg ő?
Ő ezt... nem tenné meg...
*Azonban amit látott minden szánalmas próbálkozását a nyurga távol tartásától, felül múlta.
Megdermedt. Szédülni kezdett... mondhatni forgott vele a világ. Ha eddig nem is, hát most szürkés bőre olyan falfehér lett, mint Fatimáé...legalább így hasonlítanak egymásra kicsit.*
-Az nem lehet...
~Megcsókolta...
-Miért?

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 1:00 am

*Fatima érezte, hogy a haldokló jajkiáltására nedvesedni akar a szeme.*
~ NEM!!~
*És már nem is nedvesedett tovább a szeme. Száraz maradt, mint a por... Mereven, élettelenül nézte végig Dylan kínlódását. Ki kellett kapcsolnia az agyát, érzelmeit. Habár tudta, hogy nem igaz, mégis ostobaságokat mondogatott magának, mert tudta, hogy az segíti agya lekapcsolását.*
~ Mindez meg sem történik. A kiáltás valójában az ég dörgése. Tengerparton vagyok, nézem a hatalmas hullámokat, melyeket a vihar vert fel. ~
*ÚJabb kiáltás*
~ A sirályok jajveszékelve menekülnek otthonukba, én meg csak nézem a gyönyörű vihart...~
*Ilyesmivel próbálta teletömni a fejét. Csak letelt a két óra... valahogy muszáj volt letelnie. Nyomatékosan a nyurgára nézett, de ekkor Calden beletömött valamit Dylanbe. Jobban volt. Persze csak az ájulásból felkelés után. Sokkal jobban volt. Fatima sóhajtott egyet, megnyugodott. Csak egy kicsit vártak, míg biztosak nem lettek abban, hogy Dylan teljesen ébren van. Ekkor közelített felé a kéjenc. Fatima nem nézett rá megvetőn, se nem gyűlölve, se nem hálásan. De minél közelebb volt a férfi, annál jobban vert a szíve. Majd az a mocsok megcsókolta. Fatima ekkor Dylanre pillantott. El is felejtette, hogy vissza kellene csókolnia. Azonban az a szemét a csók közben megragadta, s meghúzta a haját. Fatimának muszáj volt lehunynia a szemét, hogy elképzelhessen valakit akit szeret, különben nem megy. Megpróbálta Talyont. Visszacsókolt hát. De undor töltötte el... nem, Talyion nem jó. Húzódni kezdett a férfi elől, de az erősebben magához vonta. Így inkább úgy döntött a nő, hogy csak elképzeli azt az esetet, hogy valakit nagyon szeret. Nincs alanya, csak maga a szeretet. Így ismét visszacsókolt, s talán megdöbbentő volt Dylan számára, de a csók bő fél percig tartott, ami majdnem, hogy szenvedélyesre sikerült. Végül a férfi eltávolodott a nőtől, s elvigyorodott.*
- Nahát... még ehhez is értesz.
*Fatima elfordította a fejét, s a falat bámulta. Nem óhajt most egy jó darabig nem nézni se a nyurgára, se Dylanre.*
~ Bocsáss meg, hogy csalódnod kellett bennem!~
* A férfi Fatimához hajolt, s a fülébe súgott.*
- Nos... akkor jöjjön a jó hír...

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 1:31 am

~Mi a fene?
*A nyurga csókja olyan hosszúra sikeredett, hogy nézni is rossz volt, azonban ott dermedt le, és se ide se oda nem fordult a nyaka. Végig állta za egész elszúrt jelenetet, a csókkal, majd a nyurga valamit súg Fatima fülébe.*
-Ezen a héten amíg ki vagytok láncolva, nem hallhattok meg.
*Nem hallhatnak meg.
Majd elsétált mellőle. Megkapta amit akart. Megállt Dylan mellett, és Fatimára nézve kéjes vigyorral mutatott a férfire.*
-Most már elhiszed?
Olyan egyértelmű az arckifejezése.
*Erre már lejött, hogy mi türtént.*
-Neked meg büdös a szád. ... egyértelmű...
*Ez viszont megérdemelt egy szép, ívelt gyomrost. Mint az első napokban, egy rövid tüdőkiköpés, és mire feleszmélt már ott se voltak.
Mint a tündérmesékben, csak itt picit már a helyzet. Huss, ésmár itt se vagyunk... csak akkor kell "eltünni" mikor az "alany" a fájdalmával van elfoglalva, nem pedig akörnyezettel. Ekképpen pedig úgy tűnhet, mintha eltüntek volna. Volt nincs.
Újra Fatimára nézett. Nem mondott eg yszót se, nem lett volna értelme. Hát van joga neki kérdőre vonni?
Első gondolata az volt, hogy a szabadulás éredkében tette, .... jobb is lenne, ha már nem lenne itt. ÁM valahogy nme tudta el hinni.
Elképzelni se... mi kéztette, hogy ezt tegye?
Csak nézte, de nem bámulta, inkább ködösen, távolba eső tekintettel, elsápadt arccal.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 1:50 am

*A férfi Dylanre mutatott. Fatima rápillantott, s igen, látta az arckifejezést. Majd mindenki elmegy. Itt volt az ideje, hogy átgondolja a történteket. Azt hitte felrobban dühében.*
~ Nem halhatunk meg. Mit értett azon, hogy nem halhatunk meg? Vajon azt mondja... nem ölhetnek meg minket? Nem... akkor azt mondta volna... nem halhatunk meg... nem halhatunk meg... ~
*Dylanre pillantott. Sápadt volt. Enyhe zavart látott a szemeiben. Ezt a tekintetet látva majd elszorult a szíve. Elfordította arcát, s újra a falat bámulta.*
~ A szerelem jele? A dagorladiak semmit sem értenek. Szerelem, hogy lehetne ez...~
*Majd hirtelen a legelső csókjuk jutott eszébe. Amikor Dylant elborította a sötétség, s meg akarta ölni Fatimát. Felé sietett, megragadta a hajánál fogva, hátrarántotta a fejét, s kegyetlen érzelemmentességgel megcsókolta. Akkor a nő úgy érezte, jéghideg vízzel öntik le belsejét.*
~ Akkor miért csókolt meg? Hisz gyűlölt... csak arra gondoltam, hogy a vágy uralja... mi másra gondolhattam volna? De... mikor én a szívébe küldtem a nyilat, s mikor azt nekem visszadobta... biztos vagyok benne, hogy ha akarta volna, eltalálja a szívemet... de nem... talán legbelül a jó Dylan győzött, s nem akart megölni. De hogy lehetett olyan erős az a vágy, hogy élve akarjon, hogy végül az nyert? Talán az... szerelem volt?~
*Fatima szemeiben is csak zavar van.*
~ És a harcunknál? Most a végén. én segélykiáltásnak vettem, válaszoltam rá, de mégis... mégis talán ez szerelem? Az, ahogy rám nézett, mikor megcsókolt az az undorító féreg. olyan meglepettséget és csalódottságot nem láttam a szemeiben még soha. "a nő még halálában se adna neked csókot." Hitt bennem... és én elszúrtam... Vajon... ez tényleg szerelem?~
*Ekkor Dylan szemeibe nézett mélyen, majdnem, hogy kérdőn. *
-Dylan.
*Szinte suttogta. *
-Örülök, hogy... kicsit jobban vagy. Az a fanedv nagyon... mérgező. Nem is tudom, talán jól értelmeztem. Azt mondta az az egér hangú, hogy addig, míg ki vagyunk láncolva, nem halhatunk meg. Nem azt mondta, hogy nem ölhetnek meg, hanem azt, hogy nem halhatunk meg. Vajon... nem tudnak megölni? A hely miatt?
*Fájt a szíve, ahogy Dylant nézte. Lehunyta szemeit. Nem tudja, miért kívánkozik belőle ki ez a szó. De ki kell mondania. Muszáj...*
- Sajnálom.
*Mondta, miután felnyitotta szemeit, s mélyen a férfi szemébe nézett.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 2:06 am

*Csak hallgatja a nőt, de nem érti meg elsőre. Majd Fatima olyasmit tesz amit megint nem tud hova tenni. csupa meglepetés ez a tünde.... Vajon tényleg az éjtündék közül való?
Kissé elgyötört arccal bambult kia magából, biizony várni kelett rá, míg reagált. Aztán, ahogy észrevette magát, előbb zavarában lehajtotta a fejét, aztán elnézett valahova márhova, majd magára erőltetve egy semleges arckifejezést nézett újra a nő szemeibe.*
-Ugyan mit?
Ha megtetted jó okod volt rá, én sajnálom, hogy butaságokat kiabáltam...
biztos zavarhattalak vele...
~Öhh, mi ez a maszlag? És miért ilyen nehéz értelmes képet vágnom?... A fene vigye el.
Emellett a nő mellett nme vagyok önmagam... fenekestül felborítja az életem.
-Jah, szóval azt mondat, hogy nme halhatunk meg?
Érdekes...
*Viszont nem tudta végigmondani a gondlatát. A semmiből csapott le rá egy újabb érzés, mintha összepréselnék a melkasát. Fájt, nagyon fájt.
Előrre meredve állt egyhelyben. Nem vol ttermészetes ez a tartás. S ekkor egy vékony csík folyt le a szája szegletén. Minden pillanatban össze akart csuklani. Remegett, remegtek a bilincsek is vele együtt. Csak az tartotta még álva, hogy ki vol tláncolva.*
~Ez a szer... még sem múlt el nyom nélkül...
-Sajnálom, most egy kicsit...
mindjárt....
el....múlik....
~Mi ez? Nem áll le a remegésem.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 2:27 am

*Fatima is maszlagnak hallotta. Felvonta a szemöldökét.*
- Nem mondtál akkor butaságokat...
*Motyogta maga elé, de azért még érthető volt Dylan számára is. Majd a férfi furcsán kezdett viselkedni. Legalábbis a teste. Fatima először nem értette, mi történik, majd vette az adást. Sok kimerült emberrel találkozott már.*
- Ez már nem a szer... muszáj lesz aludnod. A tested eddig bírta. tartottad magad, ameddig csak lehetett. A tested nem bírja tovább. Inkább most... mint előttük. Büszke vagyok rád... jól viseltél... minden fájdalmat.
*Fatima is nagyon fáradt volt. Sok sebe volt neki is, amit hiába kezeltek le, az ostorcsapásokat meg nem is érte fertőtlenítés.És igen... mégis csak egy dohos börtöncellában vannak. A sebeket nem kötötték le. Órák óta állniuk kell. Fatima feje is lekókadt.*
-Én... gyenge vagyok. De te... nagyon... erős vagy.
*Úgy érzi, mindjárt elalszik.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 2:43 am

~Má miért ne mondtam volna?!
Hiszen teljesen elentétes voltak a cselekedeteid.... félreismertelek.
Mindegy, nem szólok bele a te döntésedbe. Csak is jó okkal tehetted meg...
tudnám mi lehetett az? Sehogy se értem... nah mindegy, nem kell nekem mindent érteni, vagyis... ezt a nőt úgyse fogom soha megérteni teljesen....
Tiszteletbe kell tartanom. Csak ennyi...
*Közben mintha kissé múlt is volna a remegés... azonban ahogy eszébe jutott újra felerősödött. Majd mondott valamit Fatima.*
~Csak kimerültség?.. Lehet...
*Aztán eg yolyan képet vágott, amit még ember nem látott.
Felverte a börtön csendjét... talán a fáradság jön így ki.*
-Mi az hogy aludjak?! Mintha ez olyan könyen menne!! Nem tudom kikapcsolni magam a fenébe is!
*A remegés persze ne múlt el, az utolsó szavakat viszont nem nagyon hallotta.
Igyekezett, hogy még mielőtt elaludna a lány, mondhassa ki.*
-Te is nagyon erős vagy... nem is tudod mennyire.
*Majd magára maradt a remegéssel. Egy ideig még nem jött álom a szemére így jobb h íján a földet bámulta. Nehéz volt minden, ezért nem Fatimára nézett.
Végül hallkan, nagyon hallkan szólította meg a csöndet.*
-Axis. Annyira sajnálom az egésszet.
Bárcsak meg tudnám változtatni.
Jó lenne ha itt lennél.
El kéne a segítséged.
*Ha nme is azzonnal, de nem sokkal ezután végre őt is álomba nyomta a kimerültség.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 11:41 am

*Dylan felcsattant, mikor azt kérte, hogy aludjon. Fatima csak rámeredt, de nem felelt. És akkor mondta a szavait. És lehajtotta a fejét. Fáradt volt. De ekkor Dylan is felelt. Épp, hogy csak felbírt pillantani, beszélni azonban már nem tudott.*
~ Én erős? Addig nem akarok elaludni, míg ő sem. Míg nem tudom biztosra, hogy aludni fog.~
* Már már ott tartott, hogy elalszik, de ekkor valamit meghallott. Dylan. Axishoz beszél. Fatima olyan gyengének érezte magát, hogy csak félmosoly hagyta el a száját. Talán Dylan nem is tudja, hogy hallotta. Majd hamarosan elaludtak mindketten.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 12:14 pm

*Lopva, egyedül jött ide le most. A hallgatag hátul meghúzódó nő, a szőke szépség, most lejött, hogy megbizonyosodjon valamiről. Óvatosan kinyitotta a vasrácsot, ám annak kinyitáskor és bezáráskor is van hangja szépen. Mindkét műveletet sikerült egyszerre végrehajtania. Elővigyázatosságból, nehogy a turpissága kiderüljön. Elég sötét van itt, és szerencsére nem csak egy kulcs van ide. Ha valaki le találna jönni ide, elbújhatna és még csak észre se vennék. Egyből Dylanhez sietett. A férfi már aludt, úgy hogy lágyan a füléhez hajolt és belesúgta a nevét.*
-Edward. Ébredj. Segíteni jöttem.
*A tünde lassan kezdett éledezni, de a nő pedig kissé izgatottan, és kifelé nézegetve de türelmeesen megvárta. Közben a hajába tűrt, lágyan, nőiesen, és az arcát simogatta. Dylan végül rábámult a szőke teremtésre, és álmos fejjel is kimondta a bűvös szavakat.*
-Acele?
Mit akarsz alattomos kígyó...??
*A szokványos halk, és a végletekig unott hangján szólallt meg. A nő egy szerény kuncogást engdett meg, majd újra érzéki pillantásával jutalmazta a férfi nyers beszédét.*
-Hát így kell üdvözölni egy régi barátot?
-A régi barátok nem nézik végig, ahogy megkínozzák a társukat...
különben mióta vagyunk barátok?
-Ne légy ilyen szigorú velem...
mégis mit tehettem volna? Csak egy gyenge lány vagyok, semmi több.
-Mondja ezt az, aki a Halál Angyalának hívnak.
-óh, az már régen volt... tudod sok minden változott mióta elmentél.
-Például? Olyan pojácák kaptak helyet a felsőbb körökben mint Calden?
-Gúnyolódj csak, de én most segíteni jöttem.
*Majd matatni kezdett valamit az övére akasztott erszényében. Nem kellettt sokat várni arra, hogy megtalálja. Egy kis üvegcsét szedett ellő. Habár halk volt a társalgás, az állandó duruszolás zavaró lehet egy alvó számára.*
-Tessék, idd meg ezt.
-Mi ez? Nem akarom...
-Ne makacskodj. Semmi rosz dolog, azt szeretném, ha jobban lennél.
-Ááh, szóval már nem érdekes egy haldokló gyötrelme mi?
-Igazságtalan vagy.
Ez egy életelixír és magad is tudod milyen nehéz beszerezni. Én pedig direkt neked akarom adni.
*Dylan elfordította fejét. Nem. Valahogy undor fogta el a dologtól.*
-Nem kell. Nem veszem be.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 12:55 pm

*A halál angyala résznél ébredezett. De nem mozdult. Egyelőre csak hallgatta a párbeszédet. Majd felpillantott lehajtott fejjel Dylanékhez,*
~Elixir?~
*Akkor emelte fel a fejét, megcsörgetve bilincseit, mikor Dylan úgy tűnt, el akarja utasítani az ajánlatot. Fatima rámeredt a szőkeségre.*
- Ki vagy? Ha igaz is, amit mondasz... biztos van valami hátsó szándékod.
*Kicsit olyan volt, mint amikor Dylan mondta a nyurgának, hogy Fatima inkább a halált választaná, mint hogy megcsókolja.*
~ Az igaz is volt, csak az nem rólam szólt...~
*Sötét tekintettel nézett mindkettőjükre.*
~ Talán tőled is azt fogja kérni, amit tőlem a nyurga?~

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 1:12 pm

*Mikor Fatima felébredt a szőke mintha egy kihívást fogadott volna el, óvatosan ugyan, hogy ne fájjon, ám átölelte Dylant. Szépen mutattak így együtt.*
-Fatima igaz?
*Szólt bűbájosan a nőhöz. Dylan rámeredt. Tudja a nevét... ezt észrevéve, pajkosan megpöckölte a férfi orrát.*
-Miért vagy meglepődve. Kém voltam, még hozzá a legjobb.
Na és ez nő meg kicsoda?
*Tette fel a kérdést újra csaka férfi nyakában pihentetve karjait. Dylan érzelemmentesen válaszolt... mondjuk nem arra, amit kérdezett.*
-Ez a nő azt kérdezte, hogy mik a hátsó szándékaid.
*A lány láthatóan rosszkedvű lett.*
-Elrontod a hangulatot.
Jó legyen, elmondok neked mident.
*Közben diadalmas arccal nézett végig az éjtündén.*
-Én nem kérek semmit. Amit akarok azt elveszem.
Erről voltam hírs otthon is, nem igaz?
-De... mondhatjuk....
*Kiverte a víz ettől a nőtöl. Bárcsak semmi köze se lenne hozzá. Azonban nagyon is úgy tűnt, hogy túlságosan is ismerik egymást.
A ő megint túl közel hajolt és a férfi hajába túrt.*
-Legyünk megint úgy ahogy régen.
Van innen nem messze egy hely ahol ellátják a sérülésid.
Mindent elintéztem... még kulcsom is van.
Naa, szökjünk meg eggyüt.
*Dylan kristály szemei haragosan meredtek a nőre, de máshogy nem fejezte ki érzését, taláán nem is vol tudatában azzal milyne ilyesztő tekintete van.*
-Miért nem? Meg akarlak menteni.
-Na és mi lenne akkor ha csak mi ketten megszöknénk?
-Nos, nem tudom még, de majd kitaláljuk.
Majd csináljuk azt amihez értünk.
*Mosolygott mindentudóan a férfire. Közben a már amúgy is szakadt inget lassan teljesen letépte rólla a gomboknál.*
-Olyan erős vayg és hatalmas. A közeledben biztonságban érzem magam.
Most hogy adódott egy lehetőségem a szerelemre, arra hogy megmenthesselek.
Ne zárkózz el előllem.
*Gyengén, minden hevesség nélkül oda bújt hozzá és a vállára hajtotta hosszú szőke haját.*
-Mindennél jobban szertelek!
*Dylan csak nézett. Valójában magával ragadta a nő vallomása és szépségének hatása. Gyönyörű volt és ügyes, és szerette őt. Sose mondott neki ilyet senki. Csknézte, és közben egyszer sem jutott eszébe Fatimára nézni.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 1:33 pm

*Fatima csak nézte a nőt akkor is, mikor kimondta a nevét. Elcsodálkozott. Hát persze. De ennek az agyszőkének nem fogja kimutatni gondolatait. Fatima csak úgy érzelem mentesen nézi, milyen jól ismerik egymást. Kíváncsi volt, Dylan mit felel arra, hogy ki is ő. Ismét nem kellett csalódnia. Bár arra ő is kíváncsi lenne.*
~ Ki vagyok neked, Dylan?~
*Majd a szőke, akinek a nevét nem hallotta, mert akkor még aludt, diadalittasan ránéz.*
~ Heh, te meg mit akarsz tőlem? Talán elvenni akarod tőlem azt, aki sosem volt az enyém? Miért hiszi mindenki azt, hogy együtt vagyunk? Ha akarnánk se... ~
*A hajába túrt.*
~ Ch... kéjenc kettő. Tarts ki Dylan. Tudom, a férfiak nincsenek fából, de te... legyél...ez csapda~
*Majd furcsa visszakérdezés.*
~ Nah.. ezek itt akarnak hagyni engem. Áhh... Dylan nem feledkezne meg rólam. A héten mindig kiállt mellettem. Most ne tenné? Bár ez a nő... meg kell hagyni... nagyon szép. Túl szép. Ch... rám nem is fog nézni egy darabig, mert össze vagyok vagdosva...~
*Amihez értenek.*
~Ch... a dagorladiak mind egyformák ~
*És most az ing leszakadt. Fatima szemei kikerekedtek. Lenne véleménye, az biztos. És egy szerelmi vallomás. Nocsak. Dylan... hmm... Dylan mintha beletörődött volna.*
~Idióta!~
- Ha kérhetném, az erotikus jeleneteket inkább akkorra halogassátok, mikor már megszöktetek.
*Mondta teljesen semlegesen a kettőnek*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 1:50 pm

-Hehe, nézd csak az éjtünde miylen morcos.
*Nézte fatimát nő, majd Dylanre bámult.*
-Gyönyörű szemeid vannak, tudod?
Élénk mélykék, amik most még fagyottak, de majd én életet lehellek belé.
A szeretetemmel felolvasztom. Lefogadnám, hogy nagyon is kifejező, ha akarod.
*Dylan összeráncolta a homlokát. Valahogy csak a nő vot előtte. Fájdalmas is lett volna fatima felé nézni nem is erőltette, mikor itt előtte teszi magát egy szépség.
Viszont nem ejtették a fejére.*
-Miért vagy ilyen, pont most?
*A nő értetlenül állt meg.*
-Nem értelek.-*Felelte*-Mert...
-Nem. Nem hiszem hogy szeretnél. Egyáltalánnem hiszem, hogy te bárkit is tudnál szeretni!
*A lány hátrélt egy lépést. Megrázta a fejét, és végül könnyek csordultak ki a szemein.
Sjrva mondta a többit.*
-Igen. Tudom. Nem voltam jó ember, de ez már megváltozott.
Nem akarok már több vért, nem akarok hazudni, csalni.
Én.. én nem változhatok meg?
Szívből szeretlek, még ha te ezt nem is vagy képes felfogni.
Nem érdekel sem az alány ott, sem pedig atöbbiek fent.
Ha meg tudtam volna akadályozni hogy ez történjen veled, szerinted nem tettem volna meg?
*Remegett. Úgy nézett ki, komomlyan godolja és asírás sem látszott megjátszottnak...
Dylan tehetetlenül állt a jelenség elött.*
~Csak nem? Ő is olyan volna mint én?
-Nem.-*Rázta meg a fejét*-Vagyis, nem tudom.
~Tényleg igazat beszélne? Sokáig azt sem tudtam mi lehetséges egyáltalán. Kitörlöni a múltat nem lehet... de ha én meg tudok változni, akkor ő is.
-De, ezt hiszem, meg lehet változni...
*A nő odalépett hozzá, és megint csaka mellkasára borult.*
-Kérlek ne hagyj magamra.
~Mit mondjak?
-Nem, én...
-Nagyon szeretlek.
-Ohh...
-Úgy fáj, ... hogy így látlak.
Kérlek...-*Nézett fel a férfira.*-Addj nekem egy esélyt.
~Mi ez? Ez az érzés? Nem tudom mit kénemondanom. Én, én adjak neki esélyt? De hét mire, Miért? Én... nem tudom mit érzek...
-Ahh, jó... persze..
-Tényleg?
*Ragyogot fel a nő arca.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 2:20 pm

~ Morcos? Morcos az öreganyád térdkalácsa! ~
~Életet? A halál angyala életet? ~
- Dylan, ne hallgass rá...~
*De a nő folytatja. Dylan viszont visszavág.*
~ Na végre! Hajrá Dylan! Te nyersz! Nem ez a... liba.~
*Sírva fakadt a nő. Fatima álla leesett.*
~ Mindjárt hányok! Vagyis nem tudod?! Idióta! ~
- Csak játssza magát, Dylan...~
*Mondta dühét visszafojtva. Ki tudja, talán egyikük sem hallotta meg. Mikor Dylan azt mondta, hogy de, úgy hiszi meg lehet változni, Fatimában bennragadt a szó. Nem tudott a férfira haragudni.*
~ Talán mégis hisz a változásban? Ez a nő kellene, hogy megváltoztassa? NEEEEM!!! ~
~ "Jaj, kérlek ne hagyj magamra"...ha Dylan kinyitná a szemét, látná, hogy a nyáltól mindjárt elfolyik a nő... ~
~Nem?!~
*Fatima nem tudott hova lenni a meglepetéstől. Egyik döbbenetből a másikba esett. Adni új esélyt.*
~ PERSZE?! ~
*Tényleg. Most már felkiáltott.*
- TÉNYLEG?! Te jó isten, Dylan! Nyisd már ki a szemed! Ez a szőke fröcsög a nyálban, elhányom magam az álcáján! Hazugság amit művel!!
*Rámeredt gyilkos tekintetével a nőre.*
- Te... kígyó! Te aztán tudod, hogy szerezd meg magadnak, ami kell, nem igaz?! Kihasználod a gyengeségét, és azt, hogy te milyen szívhez szólón tudsz ígérgetni, na meg a könnyeid. Hol tanultad? Hadd próbáljam ki én is! A végén úgy is a földön fogsz szétvérezve elfeküdni átdöfve a szívedet. Előbb... vagy utóbb.
*Szemei villámokat szórtak. Féltékeny. Úgy tűnik. Nem hiszi, hogy ez a nő képes volna a jó útra terelni Dylant. Most, hogy ő végre kezd hinni abban, hogy van változás, most kellene elengednie ezzel a viperával? Nem fogja. Neki kell! Ő akarja megváltoztatni! Axis neki mutatta meg a látomást! Nem veheti el Dylant tőle senki!!! Fatima maga is meglepődött kitörésén. Vajon miért akadt ki ennyire?*
~ Szeretem... tudom, hogy szeretem. De szerelemmel? Ez az volna? Meghalnék érte, hogy megváltozzon, hogy boldog legyen. Akarom, hogy rám nézzen és ne gyűlöljön!! Akarom, hogy szeressen!!~
*Nedvesedni kezdett a szeme. De nem hagyhatja. Indulatait hagyta lecsillapodni. Most nem sírhatja el magát. Ez előtt a boszorkány előtt biztos nem.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-04, 2:50 pm

*Valami hihetetlen erő ragadta magával. Szeretik. Ez a lány ugyanazt élte át mint ő, és ugyanúgy szenved mint ő. Talán... de csak talán, eggyütt képesek lesznek ezen túljutni.
Az első szavak még a mámorban érték. Haloványan, körbeölelve a lány selymes virágillatos hajátol. Azonban Fatima túlságosan furcsa volt. Még a mostani önmagához képest is. Rámeredt, mondani akart valamit, de a lány visszahúzta a fejét. Szomorú szemei egyenesen az övéibe fúródtak és segélykérőn meredtek rá. Egyszerűen megfájdult a szíve.
Megrázta a fejét. Nem nézett Fatimára. Csukott szemmel kezdte mondani.*
-Ne mond ezt! Acele ugyanazokat élte meg mint én!
*Most Fatima szemébe nézett. Nem igazán értette miért csinálja, vagy hogy jutnak eszébe ezek a szavak, de olyan gyámoltalan volt a lány, muszály volt a segítségére lennie. Hiszen, ... hiszen szereti.*
-Azt mondtad, hogy ha akarok lehetek másmilyen is mint eddig. Hogy nem kell dagorladinak lennem.
Én, ... én egyre joban hittem nekd, most meg azt mondod, hogy ő ezt nem érdemli meg?
Nem értelek...
*Azonban drága szépséges Acele, a gyámoltalan kis szőkeség, visszahúzta a fejét. Szomorú, de egyben mégis győzedelmes arccal szólallt meg.*
-Csak féltékeny. Magának akar.
-Mi?
~Miért lenne féltékeny?
*Vissza akarta fordítani a fejét, látni akarta Fatimát. Féltékeny lenne, de milyen okból?*
~Várjunk. A kikötőnél... ott vissza csókolt. Éreztem.
Mosatnáig nem tulajdonítotam neki különösebb okot, de... furcsa... fölöttébb az.
És most ez a kitörés...tényleg nem Fatimás.... a makacskodása, az, hogy milyen erőszakosan akart segjteni...
Csak nyűg volt... de valójában törődött velem...
*Acele azonban nemhagyta szóhoz jutni, pedig meg kérdezte volna nagyon szívesen, hogy miért? Vagy valami nagy hülyeséget.... a lényeg viszont, hogy mindezt nem tehette meg. Még mielőt bármi történhetett volna a majdnem kijózanodott Dylan és fatima között Acele, a szőke szépség, elkapta, magához szorítota és egy hosszú forró csókot lopott tőlle.
Túl hosszút. Előszőr csak meglepődött, majd hátra vitte fejét, hogy elhúzódjon, de a nő követte, s végül mintha beadta volna a derekát...
Aztán hírtelen elválltak az ajkaik, és Acele levette az elixír fedőjét.*
-Most ezt beadom neked, nem szabad, hogy a végén elmaradjon
*ÁM ahogy beadta, az mégis csak felháborító volt. Mert habár gyors volt, mint egy profi, csak a saját szájába töltötte elősszőr, és egy újabb ellentmondást nem tűrően csókkal "adta be" azt az elixírt.
A végén, egy nagy levegőt kellett vennie a férfinek, majd megfulladt közben.*
-Elég rámenős vagy.
*Erre csak felnevetett a lány.*
-Tudom Nah, holnapig bírt ki, biztos leszek benne, hogy kijutsz, hercegem.
*Dylan utánna nézett. Nem. Mondania kell valamit.*
-Nem. Én már... mást...
-Mást?
-Igen... mást, szeretek.
*Erre Acele egy szép mosolyt küldött feléjük. Igen m indekettőjük felé.*
-Majd meggondolod magad.
Pá pá...
*A zár kattant, a vasrács nyílt, a vasrács zárult, és a szőke szépség eltünt.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

» Kikötő
» Keleti kikötő