Birodalmi kikötő

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2011-10-12, 5:17 pm

//Mi lett volna, ha...? a vörös sárkánnyal folytatott játék után közvetlenül//

*Valian kikötője távolodik minden mocskával, nyüzsgésével, minden gusztustalan, büdös kétlábú tömegével együtt.
Az arany sárkány hátradől a kabinban, melyet a kapitánytól kapott. Ritka luxusban van része ezen a hajón, s ezt mind annak köszönheti, hogy amikor egyik rakománya megindult a matrózok ügyetlensége folytán a kikötő hideg vize felé, kéznél volt egy feketeköpenyes mágus, aki megtartotta a lezuhanóban lévő ládákat. Persze nem fizikai erejével, hanem mágiával.
A kapitány pedig volt olyan hálás, hogy egy kisebb kabint neki adott az útra.
Kain most itt ül az ágyon és bár utálja a vizet, pillanatnyilag ezt figyelmen kívül hagyva egészen jól érzi magát.
Egy zsámolyon nyugtatja fekete csizmáit, míg kabátja mellé terítve hever az ágyon.
Fekete inge félig kigombolva, hadd szellőzzön alatta széles mellkasa.
A hajó lágy mozgása lassan elringatja.
Ismerős tájakon jár. Nemrég említette Eniont Alexnek, s most ő is ott van. Távoli időkben, úgy hét évszázada. Boldog idők, mert bár a háború dúl, de a harcok nem érik el a sárkányok városát.
Az égbe törő tornyok között szállhat gond nélkül, arany szárnyai alá kap az oszlopok között suhanó szél. Ez a terület már az ősi sárkányoké alatt van közvetlenül. Az levegő tiszta, a napsütés erős.
Anzar eget betöltő alakját látja. Még egy ilyen hatalmas sárkányt nem látott élete folyamán.
Az ősi sárkány szigorú szemei mögött ott van a törődés is. Gondját viselte az arany sárkánynak, míg annak szüksége volt rá, joggal tart igényt a szolgálataira.
Azonban Namelyrt akkor más dolgok foglalkoztatják. Egy öreg fehérköpenyes, kivel legutóbbi küldetésén találkozott. Megmentette az életét.
Nem, Anzar tanítása szerint nem adósa, de mégis annak érzi magát.
Az ősi sárkány szemmel tartja. Pedig nevelt fia, immáron harminc esztendeje. Bízhatna benne.
~Háború van. Kiben bízzunk, ha a saját fajtánkban sem. Ölünk és néha minket is ölnek. Csata következik. Nem sorsdöntő, épp olyan, mint a többi. Lanur és hordája ellen. Mint mindig.
Anzar oldalán repülök. A szél végigsiklik pikkelyeimen, mintha hűs anyai szárnyak simítanának. Mintha tudnám, milyen érzés… Anyám sosem ismerhettem.
Anzar a minden.
Csata van, emberek, mágusok, még törpék is harcolnak. Lanur és mágusai új és új fegyvereket találnak ki, nekünk az van, amit az istenek adtak. Még ez is elég.
Anzarnak igaza van. Ezek a kétlábúak selejtek. Úgy hullanak támadásainktól, mint a legyek.
Nem megyek messzire nevelőapámtól. Így hallom, ha akar valamit.
Segítségre nincs szüksége.
Odapillantok, kivel is harcol éppen és belém hasít a felismerés. Ez AZ a fehérköpenyes.
Anzar támadja a pajzsát, de én tudom, hogy olyan támadás is folyik emellett, ami a mágus pajzsán áthatol. A lelkét támadja az ősi sárkány.
Itt a döntés. Kiállok, ahogy Anzar tanította, népem mellett és nem avatkozok közbe?
Ha így teszek, a fehérköpenyes, akinek az életem köszönhetem, lassan összekuporodik, az ősi sárkány támadása alatt, végül pajzsát sem tudja már tartani tovább és szétkenődik a földön.
Én tovább harcolok nevelőapám mellett, emberek, nimfák, törpék, mágusok, elfek százait ölöm meg lelkiismeret-furdalás nélkül. Kiveszett már belőlem. Minden sárkány magasabb rendű, mint a kétlábúak. Mi uralkodásra születtünk. Minden más faj felett állunk. Látom magam a Remény tengerének tükrében felülről. Hatalmas vagyok, halandó sárkányok csapatai várják parancsomat. Anzar végül elismeri hűségemet, hiszen annyi próbát kiálltam már.
Elkövetkezik az Éj-hasadék melletti csata.
Már nem érdekel sem a halott fehérköpenyes, sem pedig a kétlábúak közül bárki. Megvetem Risant azért, mert egy vöröshajú nimfával kezdett.
„Az a nő még el fog minket árulni.”
Jegyzem meg nem egyszer Anzarnak, aki azonban csak legyint.
„Törődj a magad dolgával és tartsd a szád, te csak egy halandó vagy!”
Int nem egyszer.
Furia azonban ebben nekem ad igazat. Ő aztán tudja, mitől döglik a légy!
A csata véres. Mintha Lanur minden nyeszlett csatlósa itt lenne, de mi nem hagyjuk magunkat és miénk lesz a győzelem.
Valami történik a hasadékban! Örvény húz magához és hiába küzdök ellene. Minden erőm bevetem, de végül elnyel a sötétség. Most is ott rostokolok a többiekkel összezárva, lassú őrületre ítélve.
Dönthetek másként. Nézem, ahogy a fehérköpenyes lassan meghal. De a tekintete az enyémet keresi. Ott van benne valami, amit azután sem bírok kiverni a fejemből, hogy meghalt. Anzarral megromlik a kapcsolatom. Már nem is beszélünk. Pedig egyesek szerint nagy jövő állt volna előttem a Sárkányok völgyében, sőt, a győzelem után az egész világon.
Megcsömörlök a háborútól. Abbahagyom és végül a harcba indulók itthon hagynak Enionban. Érzem, ahogy a többiek megtvetnek engem. Azt mondják a hátam mögött, hogy nevelőapám már nem bízik bennem, hogy megtört az öldöklés, pedig csak kétlábúakat kellett leölnöm. Prédákat. Nincs benne semmi érdekes. Tényleg nem tudnám már megtenni. Akkor, ott megtört bennem valami. Mégis számkivetett vagyok, és nem sokára már Enion legmélyebb, legfüstösebb részén kell majd élnem.
Egy napon Anzar nem tér vissza. A sárkányok többsége visszahúzódik velem együtt, hogy békében élhessenek itt. Legalábbis én azt hiszem.
Ott kuporgok a füstös, sötét barlangom mélyén. A fényre sem lépek ki. Pikkelyeim lassan elvesztik tartásukat, fényüket, szememből kihuny a fény.
Mondják, a hozzám hasonlók miatt került csapdába a sereg. Nem álltunk ki mellettük. Sokan kelnek szárnyra, hogy bosszút álljanak az árulókon. Látom, amint egymás után hozzák el a kétlábúak mellé átálltak fejeit. Egy napon saját fajtársam fogai tépik fel a nyakam is.
Még mindig van választásom. Anélkül, hogy Anzart megtámadnám, kiragadom a fehérköpenyest épp apám orra elől. Biztos helyre viszem. Dönthetek, lelépek-e vagy pedig visszatérek. Ha visszatérek, azt hazudhatom, hogy megöltem, mert magamnak akartam a mágust, de nem szeretek hazudni. Amikor visszatérek, maga Anzar öl meg. Az árulás büntette halált érdemel.
Halál…haláll…halál….még az Éj-hasadék maga is egyenlő a halállal, a tébolyban elveszik az öntudat, s egy lélektelen, de annál veszélyesebb, test marad csak hátra.
Egy lényegét tekintve halott test.
Döntök másként is. Megmentem az öreget, Anzart elárulom, s nem térek vissza a csata színhelyére. Egészen addig, míg nem találkozok olyanokkal, akik hozzám hasonlóan elárulták népüket. Részt veszek a másik oldalon is csatákban, de nem sokban. Hamar véget ér a háború, én pedig nem térhetek már vissza Enionba. Ott a halál vár. Otthonom, népem, identitásom vesztette lény vagyok. Van-e még olyan, mi megmentheti lelkemet?
Ugyan, hát minden út kínba és pusztulásba visz?
Talán visszább kellene menni időben, a fehérköpenyessel való találkozásra. Hiszen ha ott nem hagyom telebeszélni a fejem, akkor nem is kényszerülök eme döntésre a csatában.
De ha visszább lépek, s megölöm, ugyanúgy az Éj-hasadékban végzem, mint ha végignézem, hogy Anzar öli meg és elfelejtem, amikről beszélgettünk.
Ha hamarabb ölöm meg, nincs, aki kigyógyítson az átok hatásából, s akkor már ott meghalok.
Óh, Ritalea, miféle végzetet szántatok nekem?!~
*Az arany sárkány felnyitja szemeit. A hirtelen jött fény, mely ki tudja, honnan világít be rá, egy alakot mutat. Furcsamód, mintha hasonlatos lenne hozzá. De nem sárkány, sokkal inkább nimfa, vagy elf.
Namelyrnek az az érzése támad, talán az álmot nem is ő álmodta, hanem e kétlábú sugallta neki. Nem tud, nem is akar megmozdulni. A fájdalommal telt fekete szemek az idegenre hunyorognak, ám az egy pillanattal később el is tűnik a kabinból, s csak a sárkány marad ott, még mindig a szemeit meresztgetve.
A hajó nem is sokára kiköt Norlan kikötőjében, így Kain elindulhat megnézni barlangját a város határában.*

Tárgy: A kikötő 2012-05-23, 1:18 pm

//Alex-szel való találkozás után, a hajóút előtt//

*Valian, a kikötő. Épp nemrég váltak el Alextól, a vörös sárkánytól.
Kain meglehetősen kellemetlen érzésekkel van tele. Furia már a vörös sárkányt is megtalálta, s mindezt csak saját magának köszönheti. Ha Sternben nem menti meg a vörös sárkányt, akkor a fekete némber még mindig azt hinné, hogy halott. Vagy legalábbis hihetné.
Így azonban az arany sárkány újra számíthat az üldöztetésre, arra, hogy halálra keresik. Alex nem akarta elvenni az életét, de a következő követ már nem lesz ilyen barátságos.
Halandó sárkány lesz, vagy talán kétlábú gyilkos, aki orvul akarja majd tőrbe csalni, vagy megölni.
Namelyr fekete bőrkabátját összehúzza magán, kezeit pedig a kabát mély zsebeibe süllyeszti.
Mélyen elgondolkodva, igen borús hangulatban halad a mólón.
Ez az állapot egészen addig tart, amíg hirtelen taszítást nem érez a hátán. Nem tud olyan gyorsan eszmélni, hogy még kapaszkodót kereshessen, már érzi is, ahogy a sós, párás levegő suhan fülei mellett, majd a pillanat törtrésze múlva már a hideg tengervízbe csobban.
Váratlanul érte az egész, hirtelen még levegőt sem bír venni, ahogy körbeöleli a hideg víz.
Az első utáni másodpercekben először a pánik lesz úrrá rajta. Nem kell gondolkodnia, hogy merre ússzon, ugyanis nem tud úszni.
A becsapódás és az esés iránya azonban nem teljesen függőleges, majdnem olyan, mintha nagyot taszítottak rajta, így nem csupán a vízbe zuhan, hanem a lendület beviszi valami hajó alá.
A hajófenék alatt pedig jóval kevesebb a fény, nem is beszélve arról, hogy a sós tengervíz sem esik jól szélesre kitárt ébenfekete szemeinek.
Pánikba esve kezd csapkodni, miközben süllyedni kezd, és nem kell zseninek lennie ahhoz, hogy tudja, minél mélyebbre süllyed, annál kevesebb fény lesz.
A vízben kapkodó mozdulatai nem tartják fent, s a levegő, mely még a zuhanáskor maradt tüdejében, egyre fogyóban van.
Égni kezd kétlábú testének tüdeje, ahogy egyre hangosabban hallja szívének türelmetlen tombolását is mellkasában.
Még mindig forgolódik, de nem jut előbbre.
Anzar hangja szólal meg elméjében.
ˇA pánik a sárkány egyik legfőbb ellensége. Tisztítsd meg elméd, hogy gondolkodni és cselekedni tudj!”
Sosem gondolta, hogy az ősi sárkány szava lesz megmentője, nevelőapja szavai mégis hirtelen magához térítik.
Mit tehetne mást?!*
~Gondolkoj, gondolkodj…!~
*A tüdejében lévő levegőben már nem sok oxigén maradt, fekete szemei előtt táncoló karikák jelzik, hogy egyre komolyabb a baj.
Kienged egy légbuborékot, majd még néhányat. Azzal a levegővel sem lenne sokkal előrébb, s a felfelé szálló buborékok útját kell csak követnie.
Erőlteti agyát, hogyan is jusson feljebb, de ami eszébe jut, az csak a tűz varázslata, s jobb híján maga alá idézi meg azt.
A lángok abban a pillanatban oltódnak is, aki ahogy tenyerében megidézi őket, viszont a keletkező gőz és forró víz keveréke már elegendő, hogy minimálisan feljebb lökje. Annyival feljebb, hogy feje ott koppanjon a hajó fenekén.
Namelyr kezének helyén ekkor aranyló karmok jelennek meg, s bele is vájja őket a kemény fába. Egymás után, lépésről lépésre kecmereg feljebb, miközben karmai a hajó testében hagynak sebeket. Érzi, hogy nem üti át a fát, de tudja azt is, hogy meggyengül valamennyire az anyaga tőle.
Mikor végre beazonosítja a hajó alakját, a tat felé kezd el haladni, kapaszkodva a fába, igyekezve annyit mutatni csak magából, amennyit feltétlenül szükséges. Egy aztán nem kerül sokkal feljebb a víz vonalánál.
A tat takarásában már felmászhat annyira, hogy már ismét emberi kezével megkapaszkodhasson.
Jobban is teszi érzése szerint, hogy így tesz, ugyanis a gőzölgő, csuromvizes feketeköpenyes alakja nem kis feltűnést és derültséget is kelt a kikötő népességében.
A sötét tekintet az, mely végül visszatartja a nevetést. Kimondottan rossz a kedve, s mostmár dühös is.
Nem akarja felfedni magát, így amikor az első matróz kezét nyújtja, hogy felsegítse a fedélzetre, vagy utána, amikor kitessékelik az ázott mágust onnan, nem jegyzi meg, hogy át kellene vizsgálni a hajótestet.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 2:25 pm

*Fatima még sosem járt a fővárosban. Igazából alig ismeri a birodalmat. De nincs is kedve annyira megismerni. Jobb volna neki visszamenni Evolyranba. Nem tudja, mi húzza vissza. Végre azt hitte, ott otthonra találhat. De Talyon elvesztése mindent megváltoztatott benne. Bármikor Evolyranra gondol, a szíve összeszorul. Most más miatt van itt. Egyetlen emlékfoszlány éldegél Lanuriában, ami Evolyranhoz köti, és ő Edward Dylan. Érdekes egy ember ő, az biztos. *
~Ha másért nem is, Axis miatt bízni fogok benne. Ezt gondoltam, mikor utoljára találkoztam vele. Meg akart ölni, bár varázslat hatása alatt volt. Azt hiszem, nagyon fontos találkozás volt akkor. De amit most megtudtam... mindent megváltoztat.~
*Nem sétálgatni vagy világot látni jött ide. Sosem érdekelte egy város sem. Munkaügy. Ezért van itt. Meghallotta ugyanis, hogy pletykák szólnak egy bizonyos Sárkányúrról, aki embereket keres magának, s elviszi őket a szülőhazájába.*
~ Dagorlad... Vajon miért megy oda vissza? Mire gyűjti az embereket? Eloyah legyőzésére, vagy inkább rosszban sántikál? Axis, vele vagy? Ugye nem hagyod, hogy bajba keverje magát? Meg kell tudnom, mit is művel.~
*Elég különös volt az, amit egy sikátorban hallott s látott Dylantől. Na meg... furcsán reagált Fatima furcsa viselkedésére. Az éjtünde számára ez zavaró volt. Nem értette, mi játszódik le Dylan-ben. Magyarázatot vár. Hinni akar abban, hogy Dylan jó célt űz.
Dylan visszamegy a hazájába. Csak hajóval lehetséges, ezért ebbe a kikötőbe jön. Híres város, talán itt további embereket szerezhet magának a sötételf. Reméli Fatima, hogy szembetalálkozik vele.*

Le-föl sétálgat a dokkon, nézegeti a hajókat,s a rájuk szállingózó embereket. Keresi a jellegzetes alkatot és arcot. Találkoznia kell vele.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 2:46 pm

//Fatima, hosszú élvezetes játékok sorozata veszi most kezdetét, kedvesem ^^//

*Egy fekete hajó. Mind közül a leghatalmasabb és legszélesebb. A fa amiből készült felismerhetetlen, de egyértelműen van benne mágia is bőven. Olyan célra építve amivel egy várost is meg lehet támadni. Talán Dagorladnak másmilyen hajója nincs is. Az orrában egy sellő, vagy inkább egy szirén v an faragva hegyes, igazi acélból kovácsolt dárdával. Az oldalán pedig Evolyranihoz hasonló faragványok, olyanok amiket a FŐvárosban is láthatott Fatima az épületeken. Szinte eltéveszthetetlen. Azonban Dylan nem volt rajta. Egy kis kocsmában üldögélt, pár emberével, köztük a kicsit bolond Nemaival, és iszogatott. Nagy néha kibámult az ablakon és azon tűnődött vajon miért is volt itt. Nem találta meg Akirát, habár azt már tudja ha itt is volt, már nincs.
VAgy valaki félrevezette az információt illetően anno, vagy ő volt annyira esetlen, hogy ne tudjon a nyomára bukkani. Se embere se informátora nem volt elegendő. Mindent magának kellet csinálni így átlátni se volt sok ideje a helyzetet.
HAbár a sok iszogatás és dőzsölés helyett többet is foglakozhatott volna a dologgal. Talán meg se akarta találni a nőt. TAlán tudta, hogy mit csinált volna vele, és valahol méllyen nem volt képes rá, ezért itta le magát enyire. De talán csak egyszerűen már nme érdekli.
Az nem az ő élete. Sosem volt. Ő Dagorladi.

Ezekkel a gondolatokkal ment ki a kocsmából. Fatimát nem vette észre, pedig ott volt közel hozzá. Megállt egy helyen és a hajót nézte.*
~Milyen feltűnő.
Dagorlad.
*Kezében még ott volt eg ybontott wiskys üveg, mögötte meg pár embere, és a mágus. Mostanában sose látni nagyközönség előtt nélküle. Mintha az a furcsa jellegtelen gyilkos hozzá nőtt v olna. Beleolvadt az árnyéká és nem ereszti.
Axis... Axis nem volt ott. Nem érezni semi tfelölle.
Csak Dylan hatalmas keseredettségét. Gyűlöletett amivel megvetette a világot, hogy létezhetnek olyanok mint ő. Felháborodottságot, az istenek és a hatalmasok iránt. Megevetést a gyengék iránt, akik nem csinálnak semmit.
Tele volt háborgással, és... és részeg volt. Már egy ideje nagyon.*

//Elírásokat, hibákat ne nézze sneki, gépem vmiért belassult. Örülök ha elküldi xD//

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 3:13 pm

*Nézegeti a hajókat, keres valami feltűnőt, amiből rájön, melyik is a helyes hajó. Majd megtalálja. Hatalmas hajó, különös fából, valamint evolyrani díszek, stb, stb... vagyis jellegzetes, ami csak az a hajó lehet. Közelebb lépett s nézelődni kezdett. Dylan azonban nem volt rajta. Fatima körbekémlelt, s meglátott egy fogadót.*
~ Ch... fogadni mernék, hogy bent ücsörög. ~
*Elindult az ajtó felé. De akkor az kinyílt, s pont a várva várt tündécske lépett ki rajta, mármint... szédelgett ki rajta. Whyskis üveg a kézben, furcsán csillogó szemek. És Dylan nem veszi észre a nőt. Fatima figyel egy kicsit. Mintha az embereivel jött volna ki. Nem sok bizalomgerjesztő fickó áll Dylan közelében. Fatima sehogy nem reagál. Mögötte egy mágust is észrevesz, aki végképp gonosznak tűnik. Mindegy. Lépnie kell. Ezek a fickók biztos nem fogják egyhamar magára hagyni a sárkányurat. Így Fatima elé lép. Vár egy kicsit, míg Dylan felfogja, hogy ismerős áll előtte, majd biccent.*
- Üdv, Dylan.-
* Mondta nyugodtan. Arca szokásosan fehér és merev, tartása nyugodt, nemesi. A megszokott Fatima áll a sötételf előtt.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 3:29 pm

*Valaki beáll a hajó és ő közé. Elállja a képet. Hogy merészeli?
Rámerszti kissé dühös kristályait, és már mondaná is, hogy menjen a pokolba akárki is, amikor rendre kikerekedik a szeme és csak néz maga elé.
Aztán köszön is a nő. Láthatóan nem titkolja, hogy ismerik egymást. Természetesen, Nemait nem, de a mágus érdeklődését felkelltette ezzel az éjjelf.
Dylan nem szól semmit.
Pislog egyett, és azután belekortyol az üvegbe.
Elfordítja a fejét egy kis időre, és csak azért is a hajót figyeli.
Épp rakodnak.
Nem néz a nőre, csak úgy a válla fölött veti oda azt a három szót, amit inkább sértésnek is hívhatnánk.*
-Mit kereesel itt?
*Úgy mondja és olyan hanglejtéssel, mint egy igazi dagorladi. Semmi érzelem, semmi kedvesség. Se tisztelet se udvariasság, se se se. Csak a nyers, könyörtelen valóság.
Már nem ugyanaz a férfi.
Talán még láthatja Fatima is, ahogy a Sárkányúr mögött álló mágus árgus szemekkel figyeli a kis beszélgetést, és Dylan reakciójára láthatóan megkönnyebbül.
Valószjnűleg nem tetszik neki, hogy a férfi múltjából idecsöppent most.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 3:35 pm

*Dylan furcsán viselkedik, de Fatima valahogy mégsem csodálkozik. Enyhe csalódottság látszik meg a szemében. A mágus a háttérben egyáltalán nem érdekli, s nem vesz tudomást a többi emberéről sem Dylannek. *
- Tudnom kellett valamit... és azt hiszem, sejtek dolgokat. Beszélnünk kell! Négyszemközt!
* Utolsó két mondata olyan határozott volt, hogy parancsolónak is hangozhatott. Fatimát nem nagyon érdekelte, hogy fogja venni Dylan, csak el akarja érni, hogy valóban tudjanak beszélni.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 3:52 pm

*Észreveszi alányon a csalódottságot, már hogy ne venné észre. Valójában fontos neki, hogy mi történik Fatimával, azonban ha azt szeretné, hogy a nő épségben maradjon, jobb neki ha itt marad és nem foglakozik vele.
Rámereszti mélykék szemeit.
Mintha ölni akarna vele. *
-És ha elutasítom?
*Majd olyat tesz, amitől talán a tündének boródzni kezd a háta. Ugyanis a lehető legmegvetőbb arckifejezés mellett megsimítja az arcát.
Igen. Eldöntötte, El fogja dobni magától ezt a jót is.... az ő érdekében.
Talán egy másik életben lehett volna esélyük, talán nem.
Már mindegy. Axis sem tudott segjteni, ő sem fog tudni. Csak gyötri itt magát, mintha az ő dolga lenne, pedig egyáltalánnem Fatima ügye, hogy mit tesz ő.
Dagorlad első tisztje. Egy gyilkos, vérengző. AKitől félnek, és úgy híják, Sárkányúr.
Ő ez, semmi több.*
-Menj csak vissza a gyerekekhez, Olassiebe.
Megtaláltad a békéd, ne kárhoztass másokat a hiánya miatt.
*Azzal ellépet a nő mellől. Ott akarja hagyni.
A mágus úgy állt mögötte, mint a kígyó, s diadalittas képpel nevetett Fatima arcába mikor elment mellette.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 4:04 pm

*Fatima szemei kikerekedtek az érzelemmentes arcsimítástól, de egy szót sem szólt. Elment mellette Dylan, a mágus nevet. A nő összehúzza a szemöldökét.*
~ Mit érdekel a dolog, hogy mi van vele? Nem a te dolgod...~
- Ostoba!
* Szólt utána enyhén dühösen.*
- Beszélnünk kell az utolsó találkozásunkról, Axisról... és a látomásról!
* Szemei lángoltak. Nem akarta felhozni igazából egyik témát sem. Nem... esze ágában sincs ezekről a dolgokról beszélni Dylannel, de mindenképp most olyan dolgokat kellett felhoznia, ami maradásra kell, hogy kényszerítse a sárkányurat. Nem akarja számon kérni emberei előtt, nem akar vele vitatkozni mások előtt, hisz nem akar csorbát ejteni Dylan "büszkeségén". Fatimában nem volt félelem. Hitte, hogy Dylan megtartja az ígéretet, amit anno egy lónak ígért, de egyértelmű volt, hogy a nőnek is. Így Dylan nem fogja bántani, s ha valamelyik embere rá is támadna e nagy szemtelenség miatt, Dylan biztos le fogja állítani az illetőt. Legalábbis az éjtünde ebben hisz, ebben reménykedik. Talán a Sárkányúr emberei meglepődhettek, hogy mégis ki ez a gyenge virágszál, aki félelem nélkül mer szembeszegülni a nagy hadúrral? Hát ő. Fatima Ferses.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 4:40 pm

*Megállt.
Hát nem értett a szép szóból? Nem akarja látni!
Visszafordult fatima felé. Valahogy nem érezte magát elégnek ahhoz, hoyg ezt a nőt sértegethesse, de meg kellett tennie.
Muszály volt ahhoz, hogy a terve sikeres legyen.
Hogy elüldözhesse maga mellől.*
-Mégis kinek tartasz te engem?
*Egy pillanatra, valahol megcsillant a szeme. Vérszomj, és düh érződött ki rajta.
Félrebillentette a fejét, mint aki csak méregetni, csak kóstolni akarja az éjelfet, hanem a szavai gonoszak, és határozottak voltak.
Az Axisra viszont mérges lett. Idegesen suhintott beszéd közben a kezével.*
-Bármit is mondott vagy mutatott neked az a bolond, nem rád tartozik!
*Lépett egy lépést anő felé, és habár csak egy lépst volt, mintha ezzel az egész távott ugorta volna át ami köztük volt.*
-Semmi közöd hozzám.
Nincs mit megbeszélnem veled!

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 4:50 pm

*Fatima szemei lángoltak, de ebből a szemekből csak az tud igazán olvasni, aki ismeri őt. Dylan emberei csak egy szemtelen merész nőt látnak, aki nyugodtan leostobázza a hatalmas vezérüket. Fatima mélyen Dylan szemébe néz, úgy hallgatja őt.*
~ Aha... szóval el akarsz küldeni. Miért? Túl sok mindent éltünk át Dylan. Ha ezek után is elküldesz, kénytelen leszek tiszteletben tartani a parancsodat. Nem foglak megragadni és megpofozni csak azért, hogy rám hallgass!! ~
*Még mindig a szemébe nézve szólalt meg sokkal nyugodtabban, de kristály hideg és érzelemmentes hangon.*
- Ha most nem jössz velem beszélgetni, olyat mondok ki mindenki előtt, ami után dühödben meg akarsz majd ölni.
*Szemei villámokat szórtak.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 5:08 pm

*Megfagyott a levegő. Érezni lehetett, hogy az emberek már azon gondolkoznak, hogy mi lehet az ami miatt meg tudná ölni ezt a nőt a Nagyúr. Biztosan valami nagy titok lehet a helyzet mögött.
Dylan maga is megállt, sőt ki is egyenesedett. Mondhatni hideg zuhanyként érte meg. Hát ennyire akarna beszélni vele? Elmenne odáig, hogy kifecsegjen olyat, amit nme szabadna, csak azért, hogy ő szóba álljon vele? De miért?
Egyetlen pillanatra kiült az arcára a csodálkozás.
Eltünt róla a támadó tartás, helyébe azonban egy hűvös, kimért helyzetet vett fel.
Egyetlen kézlegyintésésre elküldte az embereit, és nem volt mit tenni, azok tudták, hogy aki nem engedelmeskedik annak annyi.
A mágus azonban maradni akart.*
-Uram?
*Tette fel a bamba kérdést azonnal. Dylan rámeredt olyan dühösen, hogy még az is megijedt.*
-Máshol van dolgod.
*Adta ki a parancsot, ergo húzzon amerre tud, de inen jó meszire.
Nagyjából három lépés vol tközöttük. Fatima és ő közötte.
Annyi hely, amit épp le lehetne tudni egy gyors ugrással.
Dylan a nőre emelte halott szemeit, és kendőzetlen boszúsággal szóllalt meg.*
-Mondjad.
Mit akarsz tőlem?

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 5:17 pm

*Lehunyta szemeit megkönnyebbülésében, mikor Dylan végre intett embereinek, még a mágust is elküldte. Majd ismét Dylan halott szemeibe nézett. Mikor az feltette a kérdését, csendesen így szólt.*
- Mi változott ennyi idő alatt? Csak pár hónap. Mi történt veled? Mikor utoljára találkoztunk... minden más volt. Hogy mondhattál a legjobb barátodra ilyet, hogy... bolond?
*Zavar látszik Fatima szemeiben, majd végül határozottá válik.*
-Tudom jól, ahogy te is tudod, hogy nem dolgom beleszólni az életedbe. De ha az történik, amit látok, akkor meg foglak próbálni állítani, ha belepusztulok is. Nem hagyom, hogy dagorladivá válj. Nem hagyom, hogy Evolyran ellensége légy. Evolyran a hazám, s meg fogom védeni, ha kell, tőled is!
*Szemeiben határozottság, s harc tüze égett.*
~ Oh ne... azok után, hogy vállvetve harcoltunk a jó oldalon! Hogy teheted ezt? Mikor a sötétségnek nemet mondtál, most, most akarsz újra dagorladi lenni, ezekkel a bérgyilkosokkal?~

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 5:37 pm

*Valami nagyon ismerős volt a nő szavaiban.
"Legjobb barát", "válni", "ellenség", "haza" "megvédeni" .
Olyan szavak amiket soha nem érzett át, és ebből kifolyólag soha nem tudta értékelni. Nem tudta mi az. Vágyódott rá, valamikor. Szerette volna megismerni, de most már késő.
Rá kellett ébrednie, hogy késő. Talán túl sokat várt, túlságosan is Dagorladé.
Felnevetett. Valahogy ha iodeges, mindig ez jön ki rajta, sajnos ezt az emberek leginkább sértésnek vélik, ami talán nme is áll sokszor messze az igazságtól.
Most viszont messze állt tőle.
Nem tudott mit mondani hírtelen Fatimának, vagyis igen. Tudott mit mondani. Tudta adni a régi dylant, hiszen több mint 200 évig olyan volt.
Gonoszabb mint hinni tudná a nő.
Végül döntött. Rámeredt a nőre, és akár a szeme fénye is elmondhatta a tündének, hogy bizony nem gondolta meg magát.*
-Soha nem ismertél engem, miből gondolod, hogy voltak barátaim egyáltalán?
Nekem csak katonáim vannak, és ez bőven elég.
Axis nem nyújtotta azt amire kellet, ezért megszakítottam vele a kapcsolatot.
Ennyi. Mindig is dagorladi voltam. Sajnálom ha félrevezettek az érzékeid, de ezt a helyzetet csak magdnak köszönheted.
Soha nem mondtam mást.
*Végig a nőt figyelte, szinte elnyelte a kristály szeme Fatimát.*
-Sajnos én ismerelk téged annyira, hogy tudjam komolyan gondoltad az előbbit.
Viszont rossz hírem van. Vissazmegyek. Dagorlad pedig a földdel fogja egyenlővé tenni Evolyrant.
Felesd el azt helyet. Nem tartozol oda, ahogy ide sem.
Nem igaz? Beduai vagy. Nincs közöd hozzánk!

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 5:51 pm

*Fatima szemei egyre sötétedtek Dylan szavait hallgatva. A nevetésen akár fel is háborodhatna, de érzi, hogy ez talán más nevetés. De az éjtündének a hideg futkos a hátán. Fehér bőre még sápadtabb lett.*
~ Mi történt ezzel? ~
-Talán megfogtál egy varázskövet, ami ismét eluralja az agyadat? Hallod te, hogy mit beszélsz? Talán fel is fogtad?! Elfelejtetted, hogy Soreleyben az evolyraniak oldalán harcoltál, s küzdöttél a sötétséggel? Talán elfelejtetted, hogy együtt mentünk a tündegyerekeket megvédeni egy gonosz bestiától? Elfelejtetted, hogy a dzsungelben egy varázslónőt kellett elpusztítanunk? Irányított téged a gonosz erő, de megbántad, együtt pusztítottuk el a sötét erőt. Talán ezeket mind elfelejtetted?! Hogy lehetsz ilyen gyenge?! Mindig is azt mondtad, azt gondoltad, úgy éltél, hogy te szabad vagy, és senki sem irányíthat téged! Hát most nagyot buktál. Én ismertelek téged félre?! NEEEM!!! Oh nem! Te változtál, Te buktál el, VESZTETTÉL! Mert behódoltál a sötétségnek, s az egyetlen fényt, mely világosságot adhatott volna a szívedbe elküldted. Elküldted Axist az egyetlen reményedet, mely megszabadíthatott volna a fogságból! Elküldted, mikor ő volt az, aki megmentett, akivel fogadtál, akivel szövetségre léptél. Mondd, hol van Axis? Hol van?! Biztos ott van még a botban, csak arra vár, hogy hívd! Mit tettél magaddal?!!!-
*Nah, körülbelül egy szuszra mondta el mindezt. Egyre hevesebben beszélt, hihetetlen, de indulatok, s érzelmek látszódtak Fatimán. A végén még a szeme is megnedvesedett. Mikor befejezte mondandóját, meglepődött saját magán. De nem. Most már késő. Nem fog elfordulni, nem fog bocsánatot kérni, nem fog szabadkozni. Keményen Dylan szemébe néz, s ha kell, meg is hal, de nem ereszti a férfit. Nem juthat erre a sorsra. Nem! Dylannek jónak kell lennie. Muszáj!*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 6:21 pm

*Ledöbenve hallgatja végig a nőt.
Bele akarna szólni, de olyan gyorsan és olyan hisztérikusan lép fel Fatima őellenében ahogy még nem látta, sőt még tündét sem látott ilyennek. Pedig látott már egy két hisztis tündét. Ez valahogy más volt. Sosem ordították le sem így sem pedig ezért.
Nem arról van szó, hogy megérintette volna amit a nő mond. Érezte benne az igazságot, és érezte a saját szavaiban az ellentéteket, de nem foglakozott vele. Nem éredekelte.
HIába volt amúgy racionális személyiség, hiába volt ésszerű, ok okozati jellemű minden másban, most nem hatottak rá ezek a szavak.
Nem hatottak az ész érvek. Az, hogy becsapja e önmagát vagy sem.
Mert ez amit most csinált, sokkal könnyebb volt számára.
Kemény szavak voltak az éjelfé, és látszott a nőn, hogy tudja is. Egy percnyi néma csend lépett közéjük, majd Dylan szólallt meg.*
-Befejezted?
Ha van még valami, mondjad.
Azonban ha nem,-*Széttárja a karjait*-Gyere és próbálj megölni, mert elmegyek.
Most látsz utoljára.
*Még egy keserű mosoly is megjelent az arcán. Komolyan beszélt.*
-Nincs több esélyed arra, hogy megöllj, legközelebb egy seregnyi katonával leszek körbevéve. Érted? Egy seregnyi dagorladival. Mind ügyes emberek. Sokan kiérdemelték a véreskezű nevet. A legjobb ellenfelek egy olyan puhány ország ellen mint Evolyran.
"Fogadjunk be mindenkit" Még én is szabadon mászkáltam a városaikban.
Szereted Evolyrant? Ölj meg, akkor talán lesz esélye.
Persze a kérdés csak az, hogy meg tudod e tenni?
Van e elég merszed hozzá?
*Szinte már sziszegett a végén, tőrt döfve minden szavával a lányba vele.*
-Vagy félsz?
Nem vagy elég erős, ahhoz, hogy a Sárkányurat megöld.
Vagy talán nem szeretnéd ha látná valaki?
Ha megölsz egy embert LAnuriában, lehet hogy kitaszítanak.
Onnan, ahol pedig annyi mindent csináltál. Szereted őket, nem? Talán ide is eljön Dagorlad.
Hiszen engem is megtaláltak. Majd elmondom a gyenge pontjait.
Ollassieben is ott voltam emlkészel?
Mindent tudok.
Egy igazi infromáció bánya vagyok!
*Már már ördögi mosolyra torzult az arca.
Mondhatni, hogy nem is volt önmaga, vagy mégis? Tényleg ilyen lenne az igazi Edward Dylan?*
-Ne álltasd magad olyanokkal, hogy "együtt harcoltunk".
Álca volt az is! Tudod, így a lehkönnyebb beférkőzni az emberek szívébe.
Ismered Dreamien Tifart? Azt mondta " Örülök, hogy mellettünk harcolsz".
Háháhh, hát nem igaz! Olyan hiszékenyek vagytok mind!
Fatima, ne legyél ilyen naív, ez lesz a veszted.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 6:34 pm

*Fatima csendben volt. Felelni sem tudott. Egyszerűen nem hitt a fülének.*
~ Jól hallom? Ne akarja már bemesélni nekem, hogy minden hazugság volt. Na és Axis? Axis biztosan nem volt hazugság. Ha nem lett volna remény, hogy a jó oldalon legyen, akkor nem mutatta volna meg nekem a szövetségkötésüket. Axis is hitt benne, én is hittem emiatt. de ahogy látom... jól látom? Igaz ez?~
*Dylan először csalódottságot, majd enyhe szomorúságot láthat a lány arcán.*
~Evolyrannal akar felbosszantani? Igen... mindenképp fel akar bosszantani. De miért? Tényleg ez vagy? Ez lett hát belőled?!
*Mostanra Dylan nem is szomorú, inkább elégikus, búcsúzkodó, szomorúan beletörődő tekintetet láthat. Kicsit elfordul a nő, s lehajtja a fejét, egy rövid időre le is hunyja szemeit. Most ő tart félperces csendet. Majd felemeli fejét, s Dylanre néz.*
- Értelek. Azt hiszem, már mindent értek.
*Mondta csendesen, s békésen. Túl szomorú béke volt. Nagyon balsejtelmű béke volt ez.*
- Legyen, ahogy kívánod.
*Majd előhúzta hosszú ezüst kardját. Talán a távolban látják Dylan emberei, hogy mi készülődik. Remélhetőleg semmit nem tesznek, nem avatkoznak bele. Fatimának azonban ők eszébe sem jutnak. Már nem is a kikötőben vannak. Egyedül vannak. Csak ő, és csak Dylan. Nem hallani a tenger zúgását, se a sirályok beszédét, a hajósok kiabálását, a közeli piac zaját. Csak ők vannak. De még megszólal.*
- Nem csupán Evolyranért teszem. Hanem érted is!
*Majd támadó állásba állt. Határozott léptekkel indult meg Dylan felé, s lecsapott.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 6:50 pm

*Befejezte. A végére teljesen beleélte magát, és sajnos nem sajnos ez a hatás nem múlt el. Most már nem csak képletesen, szó szerint is meg akart szabadulni az éjjelftől. A beszédének volt hatása, nem is akármilyen. Fatima elhallgatott. Egy újabb szünet lépett közéjük, majd a lány ráemelte szép szemeit.
Ekkora Dylan számára ő jelentette a legszebb és legcsodálatosabb dolgot, és egyben azt akinek a halálát kívánja minden porcikájából. A vérét akarja.
Fatima előhúzta a kardját, és valami olyasmit modot közben, hogy ez őérte van. Mintha Axis mondaná. A gondolatra fellángolt a tomboló tűz benne.
Hagyta, hogy támadjon a nő, azt is, hogy közel kerüljön, ám mielött csaphatott volna ő támadott alulról.
Épp a gyomrát érte a bot ütése. Nem változtatta karddá. Valahol úgy vélte, hogy ez is elég.
Közben ha eddig volt is, most semmi érzelmet nem taapsztalhatott DYlan felöl a tünde nő.
A fájdalom volt csupán, és Dylan kíméletlen tekintete.
Nem hagyta abba, ahogy megtántorodott a nő jött az újabb támadás.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 7:01 pm

*Próbálta kiüríteni agyát. Nem, most nem gondolkodhat. Mármint érzelmileg nem. El kell zárnia a szívét, muszáj úgy gondolnia Dylanre, mint ellenfélre, ellenségre. És tudta, hogy ez sikerülni fog. Sikerült is. Persze remélte, s gondolta, hogy Dylan nem fogja hagyni lecsapatni a fejét, de a bot mégis váratlanul jött. Bele a gyomrába. Fatima összegörnyedt, de közben hátrált is. Dylan végre támad. Igen. Ennek örül, mert így önmagát is védenie kell, s nem kivégzés érzetű a dolog. Egyenlőre bottal harcol a férfi. Fatima nyaka felé száguld a bot, de a tündenő hirtelen hátrarántja magát, s feje fölött suhan el a fegyver. //Mátrix feeling// Majd felegyenesedik, s ő csap, célba véve a férfi nyakát. Ha nem sikerül, előrébb lép egyet, s visszafele vág, ami mellmagasságban van, majd megpördül, s hosszában vág. Talán egyik talál, talán egyik sem.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 7:12 pm

*Már nem gondolkodott. Most csak harcolt. Arra ment, hogy öljön. Nyakra. Egyértelműen el akarta törni, azonban a nő kivédte egy bravúros mozdulattal. Fordúlt egyett, és előbb kibillenteni akarta, hiszen az amutatvány nem akármit igényel, de Fatima kardja előzte ezt meg. A botot maga mellé tartva függőlegesen a kard élének útjába. Meg is állította vele a nő támadását, közben érzéstelen arccal bámult előrre.
Nem Fatimát látta, hane az ellenfelet. Azt akinek holtan kell hevernie perceken belül előtte. Ölni akart. Mint egy gép, egy lelketlen bábu, aminek egyetlen feladata a vérengzés.
Ez volt ő. Dylan.
A második csapást egy fél oldalas lépéssel, és bot léefelé irányításával oldaotta meg. AZ utolsóra pedig agyszerűen csak legugolt, és onna tört ki a nő mellkasa felé.
Ha nem sikerült, a kezét célozta meg, de akkor is ha igen.
Mivel elég közel volt a n őhöz, a kardot tartó, tehát veszélyes karját akarta hatástalanítani. Hiszen közben hátra is léphetett. Annyira közel nem volt, hogy biztonságosan mehessen újra nyakra.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 7:27 pm

*Minden támadását kivédte Dylan. Ezen nem is csodálkozott. Titkon Fatima tudta, hogy veszíteni fog. De ez most nem számított. Harcolni! Ez volt a lényeg. Figyelmes volt. Még egyszer nem esett bele a csapdába. Időben elrugaszkodott, s hátrált a döfés elől.Nagyon koncentrált. Nagyon. Ismeri Dylan harcmodorát. Sosem egy támadást hajt végre, így nagyon figyelt a nő, nézte a botot, s látta, hogy a kardforgató keze felé száguld. Fatima két kézzel ragadta meg a kardot, s lehúzta jól közel a föld felé és magához annyira, hogy Dylan nem a kezét, hanem a kard élének tövét találta el. Ekkor ugye a két fegyver találkozott, nem vonták el azonnal egymástól a két fegyvert, így Fatima tolni kezdte. Talán Dylan hátrált is. Majd az éjtünde hirtelen elkapta a fegyverét, és újabb hármas sorozatot adott le, de akkora erővel, hogy talán maga a hadúr is elcsodálkozhat, mekkora erő is lappang a törékenynek tűnő testben. Talán egyik csapás sem talált, de ekkor hirtelen felemelte jobb lábát, s a férfi combjához nyomva nagyot tolt, ezzel eltávolítva a közeléből ellenfelét. Amint eltolta a férfit, felé ugrott, és ismét a nyakát célozva szélsebesen suhintott.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 7:44 pm

*Hátrált, nem is volt meglepve, hogy ezt az ütést nem tudta bevinni, hiszen Fatima sem hagyja kétszer ugyanazt a tchnikát bevinni. Azonban ez csak arra volt jó, hogy a nő karját célozhassa meg, és itt volt b ökkenő.
Arra számított, hogy ez célba ér, azonban Fatima gyorsabb volt nálla...megint.
Mi tudhat ez nő?
A két fegyver összeért, mire az éjelf teljes erőből tolni kezdte a hadurat.
Lehet a meglepettség, lehet, hogy a nő kapott valahonnan gigészi erőt, de hátrálni kezdett.
Majd Fatima újból megkjsérlte belemártani a pengét.
Oldalról csapott, mire követve a mozdulatot a bottal, lépett aeggyet hátra, ezután viszont egy előre ugrásos szúrás következett, amiből jó szerivel csak kitérni lehet.
Meg próbálhatta volna, hogy a botot a pengén csúsztatva újból a nő közelébe férjen, azonban túl közel volt a part.
Lelökni a nőt nem volt kedve, és ez azt eredményezte, hogy egy félig meddig oldalazás után Fatima megint oldalról támadott.
Természetesen követe a mozdulatokat és elkapta a bottal a kardot, de megálltak. Egy kicsit még tartott a huza vona. Fatima tolta volna, Dylan viszont nem, s ekkor jött a meglepetés. Hírtelen elengedetta szorítás, s a nő egy pontos rúgással a térdkalácsára fél trdre kényszerítette.
Na ilyen nincs!
A következő suhintása azonban már olyan erőteljes volt hogy még ha csak a kardot is érte az ő fegyvere, Fatimának alendülettől hátra kellett tántorodnia. Hiszen a legjobb védekezés egyben támadás is.
Bot helyett pedig Dylan kardja érte Fatimáét.
Felállt, abban a pár lélegzetvételnyi szünetben.
Látszott rajta, hogy tudta, nem semmi volt amit az előbb véghez vitt a nő.
Közben egyre többen álltak meg, majd szaporázták meg a lépteiket.
Abból baj lesz ha két ilyen jó kardforgató csap össze.
Szinte kiürült a dok.
Most Dylan jött.
Nekirohant a nőnek, de csak álcából, lennt tartotta a kardját, és csaka legvégén rántota föl, hogy védekezés híjján akár ketté is szeljlje az előtte állót.
Majd a kardra csapott olyan erővel ami még azt is meghaladta amivel hátra tántorította a nőt.
Az volt a célja, hogy kiejtse a csapások alatt a fegyvert.
De nem csak a fegyvert támadta, hanem magát Fatimát is.
Ha sikerült a fegyvert lejjebb ütnie mint derék, oldalt lépett, hogy kitérjen a hatósugarából a nőnek, és mellkasra célzott.
Az biztosabb.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 8:13 pm

*Oh, igen! Féltérdre ereszkedett Dylan, mikor Fatima rúgott. Ő igazából a combra célzott, de van olyan magas Dylan, hogy comb helyett tért legyen a találat. Így még jobb. De Dylan nem habozott, támadott. Fatima valóban hátratántorodott. De látta, hogy most már kard az, ami támadta. Míg Dylan felállt, addig Fatima gyorsan megszólalt.*
- Megtisztelsz.-
*Értette arra, hogy Dylan végre komolyra vette a küzdelmet. Fatima gyorsan körbenézett, nehogy beessenek a vízbe, mert az egy cseppet nevetséges lenne, ha úgy érne véget a harc, hogy az egyik a hajók között rúgkapál.
Majd Dylan nekirugaszkodott.*
~ Túl lent tartja a kardot... ez csapda. ~
*Fogalma sem volt, hogy hol lesz a penge, mire a közelébe ér, így biztos volt benne, kardjával nem fogja tudni kivédeni a támadást. Így marad a reflex, amit Yúlánál, s másoknál is bevetett, csak ott nem kardra, hanem suhanó nyílvesszőre reagált. Hirtelen megjelent felette a kard. A másodperc töredéke volt elegendő arra, hogy hirtelen elrántsa a fejét és oldalra lépjen, így mellette a levegőt szelte ketté a férfi kardja. Fatima haja csak úgy szállt a levegőben a csata nagy hevében. //hangulathatás//
Majd a férfi a kardra csapott hatalmas erővel. Fatima enyhén fel is kiáltott. Nem a fájdalomtól, egyszerűen csak erőt adott neki ahhoz, hogy a kezében maradjon a kard. Ha vége a csatának, s talán túléli, akkor biztos nagy hójakokkal lesz tele a tenyere. A lényeg: Nem ejtette ki a kezéből a kardot, de sajgott, az biztos. Majd Dylan hirtelen oldalra lépett, s mellkasra célzott.*
~ Fene!~
* Csak úgy tudta ezt kivédeni, hogy hátralökte magát, elterült a földön, majd egy hátrabukfenc után ismét felállt, nagyobb távolságban Dylan előtt. Yúlánál mindenképp erősebb a férfi, de azért az a sötételfnő jó gyakorlás volt. Nem is tudja, hogy kellett-e harcolni egyetlen ellenféllel olyan hosszú ideig, mint Yúlával. Fatima egyértelműen fárad, de ennek semmi jelét nem adja.*
~ Ő biztos nem fárad. Tökéletesen jól van. Nem is tudom, mit képzeltem. Dagorlad egyik leghatalmasabb s legügyesebb harcosával küzdök. Semmi esély. Sebaj! Mást úgysem tehetek.~
*Csak pár pillanat pihenője volt. Most ő következett a támadásban. Körbenézett, s lám, egy deszka volt keresztben egy hordó és a föld fölött. Arra felfutott, majd a hordó tetejéről Dylanre vetette magát. Hatalmas erővel csapott függőlegesen ellenfelére, hogy hosszában kettévágja őt. Körülbelül mellette ér földet, így a férfinak meg kell majd fordulnia, ha folytatni akarja a küzdelmet. Fatima mikor a csapás után földet ér, már rögtön Dylan mögé ugrik, s keresztbe suhintja a kardot, hogy elvágja a férfi tarkóját, ha megfordul, a nyakát. De úgy vág, hogy két kézzel fogja a kardot, így az erő, s a kard tartása biztosabb.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 8:37 pm

ez pedig a fokozáshoz

*Mindent kivádett a nő, egyre inkább érzi, hogy a düh és a tisztelet keveredik benne. VAjon melyik fog előbb révényesülni? Azonban a gyilkoslási vágy nem szűnt meg. Látva a harcias tündét, sőt látva hogy kifáradt, milyen szaporán veszi a levegőt, csak még jobban fokozza ezt a vágyat.
Nem reagál a szóra. Mintha nem is lenne itt, csak aza része ami vért követel.
Megáll, hogy megnézza magának a felállást. Az igazság az volt, hogy ő is fáradt mint mindenki. Hiszen nem kis kűzdelem zajlik itt le, és eddig se kűzdött félválról. Ahogyan Fatima sem.
Az éjelf most azonban cselhez, vagy méginkább egy nagyobb mutatványhoz folyamodik. Amagaslattól várja az eredményt. Végülis nem rosz elképzelés, hanem azért ezzel Edwaot nem fogja elérni.
Egy puszta kezes harcban alkallmazott mozdulatot tesz, aminek a lényege, hogy épp mellette kerülje ki a nőt. Krdjaik éle éri egymást, és csikorgó fényszikrákat szórva engedik el. Fatima földet ér a férfi hátának közel.
Ez azt jelenti, hogy nagy valószínűséggel nyakra fog menni a nő.
Most már számol a tünde gyorsaságával, és ahogy védte a felülről jövő támadást, egyből fordúlt, és suhintott a karddal is.
Fej magasságban.
A kardot érte el, megint tiszta erőből, hogy fájjon anpnek tartani is a fegyvert.
Kihasználta erejét, ahogy a nő is gyorsaságát, azonban melyik lesz a célravezetőbb.
Ki lezs a tapasztaltabb?
VAgy ez már elédőlt?
Újra a kardra csapott.
Nem hagyta, hogy felemelje a nő. Mégegyzser a krdra célzott, és közben az erős ütésektől egyre előrrébb nyomult a nő vonalába. AZtán megint a nő kardjára célzott.
Nem engedte, hogy használhassa, azonban mindvégig kellő távolságban volt ahhoz, hogy tudjon se puszta kézzel se lábbal kárt okozni benne.
Majd mégegyszer. MÁr negyedszer a lardot ütöte.
Meg várta, hogy egy kicsit felemelje, majd teljes erőből újra csak a kardra célzott.
Mindanniyszor az a jellegzetes fémes hang verte fel a csendet.
Ha csak egy kcisit is felemelte a nő, a férfi egyből a kardra célzot, majd egy váratlan pillanatban újból Fatimára, aztán megint a kardra.
Semmi esélyt nem akart hagyni neki, hogy újból támadhasson.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-30, 8:52 pm

*Szuper védés. Fatima nem is csodálkozik, enyhén elmosolyodik*
~Csalódtam is volna benned, ha ennyitől kipurcansz...~
*A következőkben különös dolog történt. A férfi megállás nélkül a kardot támadta. Fatima, hogy kivédje a támadást, felemeli kardját, de hatalmas erőt érez, mely rávág. Majd ismét, ismét és ismét. Annyira elzsibbadt az éjtünde keze, hogy már alig érzi tenyerét, na meg a markolatot. *
~ Muszáj támadnom, így legyőz.~
*felemelte kardját, hogy lecsapjon. De alig emelte meg, újabb hatalmas erő érte a kardot, és a kezet. Majd Fatimára célzott, aki megint csak úgy védte ki a támadást, hogy hátrarántotta a fejét. Ez mégis elég idő volt arra, hogy magasabbra emelje kardját, hogy végre támadhasson. De akkor Dylan ismét hatalmas erővel rácsapott a kardra, s bumm... Fatima szemei kikerekedtek. A kard kirepült a kezéből. Azonban nem volt sok ideje gondolkodni, Dylan kardja újra felé száguldott. Fatima hátrált, majd az övéhez nyúlt, s hirtelen kikapta pont azt a tőrt, amit még Dylantől kapott Soreleyben. Ez varázstőr, de a nőnek eszében sincs varázslatot végrehajtani. Egy, ő ezt csalásnak érezné. Kettő, Dylanen mindig van pár réteg védőpáncél, így az első varázslata biztos nem lenne hatásos, viszont mire kettőt pisloghatna, Dylan rég megölte saját varázslatával. Marad a fizikai harc. Érdekesnek találja, hogy ezt maga a sárkányúr is tiszteletben tartja, s még nem vetettek be mágiát. De valószínűleg a harc végére semmi sem maradna a kikötőből.
Tehát elővette a tőrt. Dylan suhintását úgy védi ki ismét, hogy lebukik, vagyis leguggol. Majd hirtelen feláll, s nyakát próbálja célozni a férfinak.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 9:54 am

*Végül elérte a célját.
A kard kiesett a kezéből, és most levágja. Kíméletlenül. Meg fogja torolni ezt a pár elvesztegetett percet. A szavakat amiket hozzá vágott. Azt a próbálkozását, amit nem akart soha de soha felidézni, és annak bukását. Egyetlen hiábja az életben, hogy olyanná akart válni amilyen nem tud. Olyanná amilyet Fatima leírt. Barátok, haza, szeretet, neki ilyen nincs. Soha nem is volt, és nem is lesz. Ezt el kellett fogadnia. Miért nem hagyja?
Miért nem hagyja már békén?
Csapott. Egyszer. Csapott, kétszer, de semmi hatása, sőt! A lány mindet kivédte, annak ellenére, hogy egyetlen másodpercre sem állt meg. Fatima hátrébb lép, és kiveszi az övéből a tőrt. Az ő tőrét. Talán varázslatot akar felhasználni. Erre megállt, lehet meg kéne erősíteni a pajzsot? Hiszen a nő is varázstudó, nem szabad lebecsülni, de ezalatt már támadott is.
Nem varázslattal. A rögtönzött támadását Fatima alulról védte ki. Hírtelen az se jutott eszébe, hogy ezt miért így védte ki, de gyorsan rá kellett jöjjön.
Ezzel olyan közel kerülhetett az éjelf hozzá, hogy a tőrt a nyaka felé közelítse.
Ha nem ővele harcolna most, biztos elmosolyodna a dolgon. Fatima aztán nem aprózza el. Egyből a halálos pontokra megy.
Most azonban védekeznie kell. Hátrébb lép egy fél lépést és közben a fejét is hátrahajtja, hogy az álla fölött menjen el a penge. Azonban mindez alatt már kész is volt a férfi támadása. Hiszen a kard még ott volt Fatima mögött, a kezében, épp csak a markolata állt felé. Az is jól lesz.
Bal kezével a nő tőrt tartó kezét elütve egyben meg is fogta, a kard markolatával pedig a hátát ütötte meg, hogy a pillanatnyi éles fájdalom elég időt adjon számára a mozdulat befejezéséhez.
Szinte kicsvarta a kezét, miközben egy kis nyomással a térdhajlatra esni kényszerjtette.
De még ezt sem hagyta annyiban, ugyan el kellett engednie saját kardját a bemutatóhoz, már meg volt közben a nő tőre, amit a kezéből csavart ki.
A hideg kőre dobta Fatimát, s vele együtt ő is ránehezedett. Egyik kezével a kezeit a lány feje főlé tette és összefogta. Jó szorosan, hogy hiába kapálódjon. Másik kezével pedig a tőrt a nyakához szorítssa.
Most látszott csak, hogy őt sem kímélte akis kűzdelmük.
Ugyan harc közben nem mutatta, de most hogy már nem szabadúlhat az éjelf, kifújta magát.
Kissé szaporábban vette a levegőt, és jó közel, Fatima arcába is lehelte.*
-Nah? Most mi lesz?
*Kérdezgette gúnyosan. Még el is mosolyodott két levegő vétel közben.*
-Nem jött be a terved, és
most meg foglak ölni.
*Szemei elszántságot tükröztek, valahogy úgy mint aki rákényszerítette magát a roszra, ami viszont nem is áll tőlle olyan messze.
Meg tudja őlni Fatimát. Csak el kell metszenie a szép nyakát, és beborítani a hamvas, hófehér bőrt, a lány mélyvörös vérével.
Meg tudja tenni, és, hogy ezt tudassa is vele, mégjobban rászorította a pengét.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 10:35 am

*Mintha enyhe meglepettséget látott volna a férfin, mikor a közelében termett, s csak pár centi választotta el a pengét a nyaktól. De ekkor a férfi a kardja markolatát használta fel. A lényeg az, hogy Fatima nem tudott szabadulni a szorításból. Enyhe dulakodás után az eredmény az lett, hogy Dylan lefogta a kezeit, s a híres tőrt a nyakához nyomta kíméletlenül, s szavai is ugyancsak kíméletlenek voltak. Látta, ahogy nagyokat fúj, így most már Fatima sem leplezi kimerültségét. Szinte zihál, nagyokat lélegzik. Haja szétterül a kövön, úgy néz ki mint egy holt szépség. Mélyen belenéz Dylan ugyancsak holt szemeibe. Kicsit lehunyja a szemeit belenyugvón, de azért is, hogy erőt gyűjtsön a beszédhez. Újra a dagorladi szemébe néz.*
- Csalódtam volna, ha le tudtalak volna győzni.-
*Elereszt egy szomorú mosolyt. *
~ Vége, most meghalok. De nem bánom! Talán elérem a célom...~
- Tudod... *nyel egy nagyot* - ... azt hiszem, tudom miért mutatta meg nekem Axis azt a látomást. Küldetést adott nekem vele. Megláttatta velem, hogy van esély arra, hogy a fényre lépj. Ha nem lenne esély, nem mutatta volna meg nekem.
*Ismét nyel, s hosszút pislog. De folytatja.*
- Feladatot kaptam tehát, ami hármas feladat. Az első az, hogy megmentselek. A fényre segítselek, segítsek a jó úton járásodban. Második... ha ez nem sikerül... meg kell mentenem tőled a világot. Meg kell, hogy öljelek, hogy ne hozhasd el a gonoszságot a földre. Ezt próbáltam meg. A harmadik pedig... *ismét nagyot nyel* - ... hogy meghaljak... a te kezed által. Nem csak azért, mert elbuktam az első kettőben, hanem mert ez újabb lehetőséget adhat neked a változásra. Ha feleszmélsz... hogy megöltél, eldöntheted, hogy újra megkeményíted a szíved, vagy megbánod. Vagyis az én halálom az utolsó reményed, hogy megváltozol. Ha ez sem sikerül, akkor már nincs miért élnem, így nem bánom, hogy megölsz. Azért... nekem... hatalmas megtiszteltetés, hogy... veled harcolhattam, s nem egy ork, vagy csalás ölt meg. Hanem egy nagy harcos... egy tisztességes küzdelemben, aki... aki te voltál. Békében halok meg, boldogan, hogy te végzel velem. Így legalább küldetésemben tisztességgel bukhatok el. Ne várakozz hát tovább. Fejezd be, amit elkezdtél.-
*Szomorúan békés, belenyugvó tekintettel nézett Dylan szemeibe. Meghalni a keze által, a tőrrel, melyet még tőle kapott. Fatima előtt lepergett az élete. Bedua, a vámpírok, a szökés, Álomfalva, a vereség, Evolyran, Talyon... Dylannel való első találkozás a mocsárban, Soreley, amikor a férfi megragadta, s bezárta egy raktárba, hogy ne essen baja a nőnek... ekkor el is mosolyodik. Akkor haragudott a harcosra, de most csak mosolyogni tud rajta. Szép idők voltak. Mikor kiderült, hogy Talyon meghalt, biztossá vált élete célja. Meghalni. Meghalni azért, hogy egy gonosz jó legyen. És ez ő... Edward Dylan.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 11:04 am

*Győzött, övé a győzelem! Csak még kicsit kifújja magát, hogy jobban kiélvezhesse a gyilkolás örömét. Vagy talán... talán csak nézi a nőt. Elmerül nem csak a szépségében, hanem a békében is amit megtalált. Ilyen lenne Ftaima? Milyen tiszta. Milyen hűséges, az elveihez, a becsületéhez, őhozzá. Miért? Ő eldobta az elveit, eldobta a becsületét, és Fatimát is eldobta.
Gyáva.
Ahogy ez felrémlett benne, már tudta azt is, hogy miért itta le magát annyiszor. Mert udta mindvégig, már akkor tudta, mikor Axist elküldte, hogy megfutamodik. A nehézségek elöl, a kihjvás elöl, pedig ilyet soha de soha az életben nemt ett volna. És most ez a gyönge teremtés, az a lány akinek az életét a kezében tartja nyitja fel a szemét.
Nem a szavaival, azzal amilyen. Eszébe jutatja amit az agya egy távoli zugába rejtett, és nem akarta elővenni aohasem.
Nem akart szembesülni a cselekedeteivel. A gyávaságával. Pedig, tudta.
Csak figyelt a nőre. Csak nézte és valahogy, valahol, vagy valamikor a beszéd közben megváltozott a szeme csillogása, az arca vonalai. *

Spoiler:

*Bűnbánat? Nem. Egy olyasmi amit hívhatunk szerelemnek is, erős vonzódás, vágy, hogy a kezében tarthassa. Hogy anak elenére, hogy elpusztíthatná, megtartsa. Ölelje. Szerette. A tőr még mindig ott volt kettejük közt veszélyt sejtetve, de már nem volt annyi hatása mint az elöbb.
Már így is elég közel voltak, és talán a szavak özönében nem is hallott mindent, csak alány volt előtte. Lassan a kék szemek megteltek érzésekkel egyetlen hoszú pillantra, majd összeértek az ajkaik.
Ő nem hunyta le a szemét, talán csak egyszer, amikor a csók kezdetét vette. Igen. Megcsókolta Fatimát. Olyan szenvedéllyel, és tűzzel, ami nem fogható semmihez.
Közbe a tőr is kicsúszott a kezéből, a szorjtás is negdett, de nme engedte el.
Olyan volt most, mint aki segítséget kér tőlle. Egész lénye egyetlen segélykérés volt arra a végelláthatalan csók idejére.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 11:26 am

~ Csak kifújja magát.~
*Erre gondolt, mikor nagy beszéde után Dylan még mindig nem tett semmit, csak nagyokat és gyorsan lélegzett. Fatima nem hunyta le a szemét. Nem úgy fog várni a halálra. Ennyit se fog segíteni a férfinak. Hadd nézze csak annak a szemét, akivel végez, hadd kísértse egész életében. Talán így több az esély arra, hogy élete végére megváltozzon. Nézte a férfi szemeit, s egyszer csak... Valami változott. Csillogtak a férfi szemei, arcvonása nem merev, s nem kegyetlen volt.*
~ Mih? Egy kisfiú akar engem megölni? ~
*Hisz annyira kisfiús volt az arca Dylannek... egy árva, egy megtört lélek, akin segíteni kell. Akinek szeretetet kell adni, mert kitől kaphatott ez előtt? Vajon kitől? Mindenki csak kihasználta, az erejét kamatoztatták, behálózták a sötétség kötelékeivel. Nem tud szabadulni... egyedül nem. Segítség kell neki. Igen. Fatima úgy érzi, ő bármire hajlandó, csak térjen a fényre a férfi... ő segít, ha kell. Nem tudta Fatima, hogy most mi következik. Nem értett semmit. Ekkor hirtelen már meg is csókolta a férfi... a fiú. De a csók mégis csak férfias volt, tele szenvedéllyel és fájdalommal. Sikollyal, szívből, mélyről felszakadó kiáltás volt ez. Hogy mentsék meg. Valaki mentse meg!*
~Majd én...~
*És Fatima visszacsókolt. Ő lehunyta a szemeit, úgy élvezte a pillanatot. Halálos csók talán ez? Vajon ezután a férfi mégis végez vele? Nagyon.... nagyon morbid helyzet volna. Akkor a férfit már senki nem tudná megmenteni. Fatima a csók viszonzással jelzi, hogy ő hajlandó segíteni. Milyen furcsa. Másodjára kap csókot a férfitól, s mindkettő előzménye az volt, hogy meg akarták ölni egymást. Persze az elsőnél Dylan nem volt magánál, de az most mindegy. A szorítás enyhül. Fatimát nem zavarja, hogy még mindig lefogja a férfi. Jobb karját hagyja, hogy a férfi még mindig tartsa, de baljával enyhén belekapaszkodik a férfi nyakába, s beletúr a hajába. Vajon mikor lesz vége? És hogyan?*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 11:57 am

*Hát végül megtört. Vadul csókolták egymást, hiszen Fatima viszonzta. Milyen érdekes. Hajladnó segíteni neki. Mintha eközben a két élet összefonódott volna, és hang nélkül, pár pillanat alatt zajlódtak le köztük a hosszú beszélgetések. Segítségre szoruló és a segíteni kész fél között. Majd a lány beletúrt a hajába. Szereti!
Fatima ugyanúgy szereti őt! Tényleg? Tényleg lehetséges volna, hogy érezzen is valamit egy olyasvalaki iránt mint ő? Lehetséges ez? Nem akarta elengedni, most nem. A lány reakciója meghosszabította a pillanatot, ám végül elérkezett az elválás is.
Hírtelen szakította el magától a lányt. Lenyomta a földre. Nem támadólag, inkább menekülőleg.
Félelem költözött a kék szemekbe. Olyan látvány volt ez amit nem lát az ember sokszor, talán soha. Olyan mélyről jövő félelem. Nem szabadna ezt tenniük.
Hiszen pont ezért akarta elijeszteni magától
Nem teheti. Pontosan azért nem teheti, mert ennyire kell neki.
Ha Dagorlad rájön miért hagyta el, megölik Fatimát. Ez oylan lenne, mintha ő ölné meg.
Nem, már kiviláglott, hogy nem tud végezni vele, és ez jó érzésel tölti el.
Hát mégis maradt még belölle valami.
De ennyivel be kel érnie.
Nem rángathatja, nem sodorhatja Fatimát veszélybe.
Ha valami történne vele őmiatta, ... azt valószínűleg nem élné túl.
Felállt.
Felvette a kardját, még mindig az volt, és most is az maradt.
Valami nagyon dolgozott benne, valami amitől megszakad, de végigcsinálja.*
-Kérlek ne kövess.
A te érdekedben.
*Háttal mondta a lánynak. Nem bírt a szemébe nézni, majd elviharzott.
Nem a hajóra nem is a mágushoz vagy az emberei közé, hanem el, messzire innen. Egyedül.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

» Kikötő
» Keleti kikötő