Birodalmi kikötő

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 12:19 pm

*Belefeledkeztek a csókba. Fatima a pillanatnak élt. Ha lesz ideje átgondolni a dolgokat, biztos elpirul párszor, s kérdezgetni fogja magát, hogy mégis mit művelt. Hisz ő... elvileg nem szerelmes. Nem... ez tényleg nem szerelem. legalábbis nem a "rózsaszínfelhős, juj de boldog vagyok, ha veled lehetek" szerelem. Egyszerűen Fatima számára Dylan egy küldetés. Akit meg kell menteni, akiért ha kell, meg kell halni. Ennyi az egész. Dylan hirtelen elereszti. Félelem látszik a szemeiben. Fatima enyhén összehúzza a szemöldökét. És csak vár. Nem szól semmit. Vajon mitől fél úgy annyira?*
~ Megbánta volna a csókot? ~
*Dylan feláll, s felveszi a kardját, s háttal a lánynak megszólal. Bár Fatima felül, nem áll fel teljesen. Úgy figyeli a férfit. Majd a szavak, amit hall. Fatima szóra nyitja a száját, de mégsem mond semmit. Most nem teheti. Hagyja elmenni a férfit. Hosszan utánanéz, majd felhúzva a lábát rátámaszkodik. Elgondolkodik.*
~ Most vajon a küldetésemben hol tartok? A másodiknál? Meg kell ölnöm? Vagy újra van esély az elsőre? ~
* A gondolat végére feláll, kisimítja ruháját, s ismét Dylan után néz, aki már réges-régen nem látszik. Fatima felveszi a mellette földre hullt tőrt, s az övébe helyezi, majd elsétál a kardhoz is, és azt is hüvelyébe helyezi. A szél enyhén fúj, meglibbentve a csónakokat, s a nő haját is. Arca ismét hófehér, tartása nemesi, de lefele tartja fejét elgondolkodva. Arca rezzenéstelen, de szemében érzelmi zavar kavarog. Ugyanakkor enyhe béke is. Végül felemeli a fejét és elmosolyodik. Békés mosoly volt. Régen nem tett ilyet, de most nem tudta megállni.*
~ Axis, vigyázz rá! ~

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 12:34 pm

*A nagy város szélén, egy kis kocsma. Egy eldugott útszéi kis kocsma. Ez az a hely, ahol senki nem talál rá. Senki nem háborgatja, nem mondja meg hová menjen és hová ne. Hogy mit tegyen vagy mit ne. Egyszerűen csak egy kocsma, ahol ihat kedvére.
Félúton varázslattal takarta el magát, hogy még mágusok, főleg az a mágus ne tudja követni.
Csak reméli, hogy ezek uután nem vetett szemet Fatimára az a becstelen dög.
Még az anyját is eladná, hogy egy kis varázserőt, vagy pénzt szerezhessen.
Igazi Dagorladi. Hogy ő miért nem tud i yen lenni? Egyrészt mert nem ismeri az anyját.
Azt hitte csak ezért. De most, hogy tudja a mágus ölt volna, ő pedig nem, egész más fényben látta a dolgokat. Érdekes módon rosszabbnak, mint azelött.
Ha úgy vesszük, eddig legalább tudta hová tart, tudta mihez fog kezdeni, mit csinál.
De most? Most azt se tudja miért ül a kocsmában, miért ebben, és miért issza meg már a harmadik sört is.
Egyelőre csak sör.
Nagy sóhaj közepette kéri ki a következőt, meg még valami "erősebbet".
Valahogy tudat alatt beindult a szokásos reakciója.
A nem akarok rá emlékzni se, reakció.
Valahol érthető, de ez már nem tartható sokáig, döntenie kell.
Sajnos a lány nem elég erős ahhoz, hogy megölje, ő peidg nem tudja őt bántani. Mégegyszer nem.
Beleremeg ha viszagondol az eddigiekre is. És újra ütni? Őt? Neeem, az teljességgel lehetetlen.
A sör közben elfogyott.
Az erősebb pedig teszi a hatását keményen. Azt is megissza , és kér még eggyel vele, majd gondol egyett, és lekéri az egész palackkal. Úgy is megissza.
Kitölt belőlle. A harmadik pohárral, majd megissza az üvegben lévőt.*
-Most egy rövidet.
Valami ütőset.
*Adja ki az utasítást, és lehúzza a pohárban lévőt is.
Nem sokára kiadják a rövidet is. Közben egyre csak kattog az agya. Ugyan az ital menyiségével fordítottan arányos gyorsasággal, de még dolgozik.*
~A nők csak összekeverik a dolgokat.
Csak.... a baj van..velük!
Vele is!
*Megitta a rövidet, és parancsolóan tolta oda a következőért.
Meg is kapta. A részeg vendég elszámolja a pénzt. Jó az.
És Dylanen látszott, hogy van pénze.*
-Tudják milyen a kettős érzés?
*Teszi fel a kérdést a körülötte ülőknek.*
-Olyan, hogy végül nem teszel semmit.
*Majd lehúzta a következőt is. És az azután it is, és az azutánit is.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 1:42 pm

*Nem sokáig ácsorgott. Elindult lassan arra, amerre Dylan távozott. Körbenézett az utcán. Figyelte az embereket. Vajon ki mennyit látott az egészből? A kikötőben a dokkon csókolózó pár kicsit feltűnő, főleg ha előtte nyakra mentek. Kicsit lassan megy, de csak úgy tűnik, sétálgat, mint akinek van ideje. De igazából fáj a keze, oldala, hasa... az ütések, melyeket a sárkányúr adott.*
~ Most mi lesz? Visszacsókoltam. Én ostoba! Nem is tudom, mit érzek iránta. Tiszteletet mindenképp. Amikor Soreleyben megmentett, majd mikor a sötétség felé ment, miután én mentettem meg. Meg kellett hajolnom előtte. Azt hittem, összetörik a szívem, mikor rájöttem, a sötétség győzött felette. Miért érdekel engem ennyire ez a férfi? Dylan... Edward Dylan. Erős... bátor... de most mégis olyan gyenge, mint a frissen kihajtott fű, s úgy fél, mint a... nyúl a rókától. Nem lehet ő ilyen. Neki ismét erősnek és bátornak kell lennie! De miért foglalkozom én vele?~
*Nem feltétlenül tervezett vele ismét találkozni. Tudja, hogy kell egy kis idő a gondolkozásra. Csak egyszerűen tudni akarja, hogy jól van, s nem csinál semmilyen hülyeséget. Egy ajtó előtt a falnál van egy pad, amin kényelmesen üldögél egy idős férfi. Fatima odasétál hozzá, s biccent neki.*
- Üdv! Nem látott a közelben egy furcsa... sötét alakot elsietni ön előtt?
*Sötét alak... nem óhajtotta így jellemezni, de másképp elég nehéz. A bácsi biccentett.*
- De láttam... jobbra futott.
*Fatima biccentett, s továbbsétált. *
~Axis... miért mutattad meg nekem? Vajon én képes lennék rá? De ha téged elnémított, akkor én hogy érhetnék el bármit is? Hát ki vagyok én? De legyen. Bennem van a vágy, hogy megmentsem. talán nem értek még mindent teljesen, de a lényeg, hogy meg akarom menteni. Segíteni akarok neki. Nem akarom egyedül hagyni. Ha mindenki elhagyja, ki marad neki?~
*Elég nehezen találta meg a megfelelő helyet. Igazából abban reménykedett, hogy most nem inni megy. Hanem tényleg gondolkodni. A város egész nagy, de elég volt egy kisebb részét bejárni, s kérdezgetni ahhoz, hogy végül megtalálja a legeldugottabb, legkisebb, legnyugisabb kocsmát. *
~ Vajon itt van?~
*Nevetve két férfi kirontott.*
- Hahha... hogy az a fickó már hanyadik üveggel iszik, nem is tudom, hahhaha.
*Fatima felvonja a szemöldökét.*
~ Egyet tippelhetsz. ~
*Mondta magának, majd kissé fáradtan nyitott be. Megállt az ajtóban, s körbenézett a füstös kocsmában. Meglátta az egyik sarokban gubbasztani Dylant. Az éjtünde elhúzta a száját.*
- Ch...
*Mereven őt nézte, hátha rápillant a férfi.*
~ Most mit tegyek? Menjek oda?~
*Inkább nem. Keresett helyet egy közeli helyen, s leült oda, majdnem szemben a férfival, s figyelte őt. A kocsmáros odament hozzá, de ő csak egy pohár vizet kért. *
~ Oh, Axis... vajon hallasz engem? Mit tegyek most? mit tegyek?

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 2:12 pm

*Fatimának volt ideje gondolkozni bőven, már ha az estét figyelembe vessszük.
Mivel a hadúr egy ponton varázslatot használt a "meglógáshoz", el kellett hogy veszjtse a fonalat az elf egy időre.
Már hajnalodott mikor odaért.
Addig is, Dylan nayg ramazurit csapott. Egy ponton kijelentette, hogy akinek volt már gondja nőkkel, azt meghívja egy körre. Hangosan osztotta meg a fájdalmait, elég cinikus módon a többi részeg és spicces úriemberrel. MÉg azok is csatlakoztak hozzá, akik amúgy hölgy vendéggel térek be. A lányok csak néztek, mire a pasik csak széttárták a karjukat és csak ennyit feleltek.*
-Sajnálom, drága, de velem is megtörtént már egy es más.
*Dylan felbolygatta a kis kocsmát.
Egyre másra rendelték az italokat, végül alig maradt valamenyi pénze, természetesen szobára már nem volt. Csak azon járt a feje, csak azt hajtogatta folyton, hogy a "nők mindent összekevernek".*
-Legfőképp minket!
Rámront azzal a mondattal, hogy ez értem is van.
Most tényleg, jó nekem az ha leszúr?!
*Majd letette az üres poharat.*
~Áhh nincs igazság.
Az a nő egyszerűen nem hagyj békén.
Hiába mondom neki, hogy menjen el.
Miért én? Annyi magányos ördög kószál a világon. Miért engem halászott ki mind közül?
*A este folyamán nagy ramazurit csaptak. Üvöltöztek, énekeltek....noh igen. Persze Dylan vezette, és vitte a pálmát, ő kezdett bele mindig újabb témába. És mi más lehetne ennek a kiinduló pontja, mint a nők.
Hajnalra nem is maradt csak pár részeg...holt részeg férfi a kocsmában.
Egyikük volt ő.
Az egyik kényelmesebb széken ücsörgött.
Nem vete észre a bejövő női alakot. Elég homályosan látott.
Felállt. Nagy nehezen kisímitotta a ruháját, persze mindezt a legfeltünőbben.
Most nagyon szörnyen festett. Elhagyatottan, elázva. Előre vetítve, hogy mi lesz belőlle később.
Nagy lépésekkel indúlt kifelé. Egy félig teli boros üveg volt még mindig az egyik kezében, a másikban a botját, .... Axis botját szorongatta.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 2:21 pm

~Kösz a semmit, Axis. ~
*Éjszaka közepe van, sőt hajnalodik, de se Fatima, se Dylan nem aludt egy szemhunyásnyit sem. De ahogy elnézi Fatima, Dylan járásából, s szeme állásából kiveszi, hogy alvás helyett ivott.*
~Vajon ivott ennyit azelőtt?~
*Jelzett a kocsmárosnak.*
- Mondja, mennyit ivott ez az ember?
-Hogy ő kisasszony? Megállás nélkül ivott, beszélt, énekelt. Mindenkit meghívott, semennyi pénze nem maradt, pedig volt neki, biza. Most mind ott hever a kasszámban.
* Fatima nem néz a kocsmárosra, csak Dylanre, ahogy éppen próbál kivánszorogni az ajtón. Biccent. *
- Értem.
*Majd mereven felállt, s az ajtót kinyitó Dylan mellé lépett.*
- Esetleg segítsek kimenni?
*Kérdezte nyugodt tekintettel a férfit. Mintha mi se történt volna. Nem lett volna a csók, nem akarták volna megölni egymást, mintha a mocsári esemény lett volna csak az utolsó találkozásuk.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 2:26 pm

*Rámered mélykék, álmos szemeivel. Olyan elgyötört, semmi gondolat nem tűnt ki rajta. Mint egy agyhalott. Aztán mintha észrevette volna magát, behunyta a szemét, kinyitotta az ajtót. HA Fatima utánna ment, csak annyit mondott, hogy:
-Te mindehol ott vagy ahol én is?
Úgy emlékszem megkértelek valamire.
*Fáradt volt, egész éjjel a bajain rágódott. Hogy mennyit de mennyit fecsegett itt ki?
Hangján is érződött ittassága. Vajon milyen a részeg Dylan?*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 2:32 pm

*Fatima kiment a férfi után. Nem vette a szívére a kérdést.*
- Ugyan. Az nem kérés volt... inkább parancs.
*Mosolyodott el kissé gúnyosan, de utána elkomolyodott.*
- Mit fogsz most tenni? Halálba iszod magad? Talán... nekem is ezt kellene tennem?
*Komolyan nézett a férfi szemébe, de nem szigorúan, leteremtőn. Inkább kíváncsian, hogy most vajon mi lesz?*
~ Képes volt arra, hogy mindazok után, ami történt, ezt tegye? Ch... még mindig gyáva. A férfiak mind egyformák!!~

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 2:44 pm

*Kiegyenesedett, és a felkelő nap után nézett. Még mindig taj részeg volt. Az előbb is ivott, még be sem fejezte az utolsó borát. Gondolt egyett és jól meghúzta.
Jól esett. Aztán, még mindig nem a nőre nézve, egy sóhaj szerű mondattal kezdett.*
-Á-ááh, lehet. Végülis azok után nem mehetek vissza... hehh....
*Megfordult, inkább csak az alkohol beszélt belőlle mint ő.
Bozontos haja fürdött az izzadságban, a szemei meg élettelen csillogást kaptak az este folytán.*
-Hmp, habár az egész egy nagy véletlen volt tudod?
*Közelebb ment hozzá.
Szinte egész közel a lányhoz megint. Érezni lehetett, ahogy beszél, hogy a belső szervei is megfürödtek már az alkoholban.
Felé emelte a boros üveget mint valami fegyvert. Azzal mutogatott az éjelf felé, elég röhejesen, de mindeközben fenyegetve.*
-Valójában az volt a szándékom, hogy megöllek.
*Ekkor hátrált egy kicsit hogy könnyebben utánozhassa a boros üveggel ahgy elmetszi saját torkát, persze mint ha Fatimáé lenne.*
-De más lett belőlle...
*Semmi értelme nem volt annak amit mondott.
Csak beszélt, beszélt.
Azt is közölte közben, hogy már egy ideje nem fürdött.*
-Nos...
*Tántorgott egyre meszebbb közben a nőtől.*
-Én....!!!
Vagyok... a roszfiú...
*Próbált közben a lány szemébe nézni, de valahogy nem ment...kissé dülöngélt még.*
-Te pedig.... te... te egy olyan....
áhh megvan.. szóval te pedig egy olyan áldozatnak való vagy.
*Széttárta a karjait, egyikben a bot, másikban pedig a már szétlötykölt maradék bor.*
-Miért nem fogod fel végre, és menekülsz el?
Hmm?
*El akart menni. Megint. Még legyintett is a nő felé.*
-Ááh, beszélhetek is én ennek...

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 3:00 pm

~Aha~
*A férfi közel hajolt hozzá. Orrfacsarító alkoholos bűz. Nagyszerű. Végülis annyira még nem rossz, mint maga a láp, így túlélhető... hisz a láp is túlélhető volt... épp ahogy.
-tudod?
*Kérdezte Dylan, ő csak biccentett.*
~Én ne tudnám?~
*A férfi folytatja.*
- Igen, azt érzem.
*Felelt kissé hangosabban, mint tervezte arra, hogy a férfi jó ideje nem fürdött.*
~Igen... te vagy a rossz fiú. És én? mi?! Áldozat?! Idióta!~
*Mikor Dylan megindult, hogy elmenjen, a nő megragadta, s gyengéden visszaráncigálta. Lágyan, nyugodt hangnemben szólt. Igen... kedvesen.*
- Figyelj, Dylan. Először is... nyugodj meg. Hmm... muszáj volt leinnod magad? Most... ettől boldogabb vagy? Megoldódott a problémád? Hallom elittad az összes pénzed. Veszek ki neked szobát. Rendben? Sok problémád van, de a megoldás nem feltétlenül ez. Le kell ülnünk, s meg kell beszélnünk, Dylan. Mindkettőnk érdeke ez. Most miért akarsz elküldeni magadtól? Ketten előbbre jutnánk. Ráadásul ha visszaengednéd magadhoz Axist, legyőzhetetlenek lennénk. Engedd meg, hogy segítsek... hogy segítsünk.-
*Néz a férfira komolyan, enyhén kérlelőn, de csak nagyon enyhén. Hosszú volt a mai nap. nagyon hosszú. Fatima is nagyon fáradt, pihennie kellene. Más helyzetben talán nem is erőltetné a dolgot. De nem... ha most nem segít, mindennek vége. Dylan elissza az életét, s nem haladnak egyről a kettőre.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 3:15 pm

*Csak a boros üveget rázogatja és legyint a nőre. Nem akarja megfogadni,még hpogy ő segjtsen neki? Kirántotta a kezét a nőjéből. Elég durván, de inkább úgy mint egy dühös gyerek, mintsem a egy érett férfi... valószjnű még mindig részeg.*
-Köszönöm, de eleget segítettél már így is.
*Aztán hátrébb lép párat, vagy inkább hátrébb tántorog.*
-Axisszal meg ne gyere nekem...
Az a micsoda használhatatlan.
*Mogorva arcot vágott a kis beszámolóra.*
-Ch, ... te tényleg nem ismered Dagorladot.
És már... úgy is döntöttem... azt hiszem már mondtam nem?

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 10:49 pm

*Fatima összehúzza a szemöldökét.*
- Értem. Szóval döntöttél. Az előbb is döntöttél, amikor meg akartál ölni.
*Mondta mindezt kicsit szigorúan, de újra kedvessé, s mondhatni megértővé vált az arca.*
- Tudom, hogy így, hullarészegen nehezen tudlak meggyőzni, de hallgass rám, kérlek. Ne fuss el a jövőd elől. Olyan társakat keresel, akik sosem voltak a barátaid. Az igaz barátaidat meg eltaszítod magadtól. Ez talán jó neked? Mi a célod az egésszel? Boldog vagy abban az életben, amit most élsz? Nem úgy tűnik... Napról napra járod a kocsmákat és csak iszol, eliszod a pénzedet, előbb utóbb az ép eszedet is. Utálsz dagorladi lenni, hiába döntöttél melette. Egy része Axisnak még mindig ott van benned. Próbálod a lelkiismeretedet elhallgattatni, de nagyot hibáztál azzal, hogy engem nem öltél meg. Nem foglak engedni elveszni, Dylan. Tudod jól, hogy nem tehetem.-
*Néz mélyen a férfi szemeibe.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 11:11 pm

- Értem. Szóval döntöttél.
-Igen, mi olyan érdeks ebben?...
~Mintha tényleg nem akarná felfogni.
*Aztán*
-...nagyot hibáztál azzal, hogy engem nem öltél meg. Nem foglak engedni elveszni, Dylan. Tudod jól, hogy nem tehetem.-
*A fejéhez csap.*
-Akármelyik isten is megteszi ha fennt van...
Fatima,
*Lép fenyegetőn elé.*
-Mit nem értesz azon, hogy ha velem vagy, meghalsz?
Máskülönben én is meghalok amúgy, ha nem döntök úgy ahogy.
Azt hiszed gyáva vagyok, igaz?
Hát az vagyok!
És? Egész életemben egyetlen cél lebegett a fejem felett.
Csak egy!
Mégpedig, hogy ne halljak meg.
És aazzal, hogy veled nem végeztem, ... már azzal is kockáztatom az életemet, szóval örülj neki, és menj!
*Eddig Fatimára mutatott fenyegetőn, most az útra. Menjen a nő amerre lát.
Igazság szerint már a lánynak is látnia kell, hogy nem tudja megtenni, pedig megtenné... meg akarta tenni. Komolyan meg akarta ölni.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 11:22 pm

*Fatima biccent.*
- Haladjunk akkor sorjában... Én ne segítsek, csak olyan isten segítsen neked, akiben nem is hiszel. Ne haragudj, de itt nem csupán arról van szó, hogy élsz-e vagy halsz. Egyetlen célod volt, hogy életben maradj? És miért élsz? Kiért élsz? Magadért? Hát, ez nagyon izgalmasnak hangzik. Dylan...
*És most újra lenyugszik, és újra kedves.*
- Engem nem zavar, ha meghalok. Alapból elveszed az életem, ha elküldesz. Miért éljek? A jóért küzdök. A legszebb jó dolog az, hogy egy olyas valakit, mint te, megmenthetek. Értsd meg, hogy a világnak szüksége van rád. Gondolj csak bele, ha végre a gonosz ellen küzdenél, hatalmas célt kapna az életed. Nem kellene menekülnöd a haláltól, mert nem kell semmitől sem rettegned. Talán azért akarsz élni, mert félsz a haláltól. Miért félsz a haláltól? Ott a megnyugvás lel rád, s tetteid gyümölcse. Noh, csak nem ezért félsz a haláltól? Megfogsz halni Dylan... előbb-utóbb biztos. Nem fogod elkerülni a jutalmadat, legyen az jó vagy rossz.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 11:40 pm

- ... Egyetlen célod volt, hogy életben maradj? És miért élsz? Kiért élsz? Magadért? Hát, ez nagyon izgalmasnak hangzik. Dylan...
-Mert érted kéne élnem?
*Replikázott vissza egyből, de Fatima csak folytatta, sközben ha látta ha nem, Dylan szemei kitágultak. Nem válaszolt elsőre. Ami volt még az üvegben alkohol egy huzamra magába töltötte. Nem volt sok így az égnek emelte az üveget, s egy nagy perc erejéig úgy csodálhatta Fatima. Ingerülten, kissé remegve a dühtől és csalódottségtól. Elázva, és fürödve a verejtékében. Nem túl jó látvány.
Majd eldobta az üres palackot, és mivel a szemébe ment a haja, úgy oldalt állva Ftaima felé megrázta a fejét. Kis vízcseppek száltalk szét a levegőben a tincsek nyomán. Végül hátra simjtotta a szabad kezével.
Rámeresztette a dühtől és bortol csillogó kék szemeit. Egy ideig csak nézte összeszorított ajkakkal, de végül csak megszólallt.*
-Azzal már kissé elkéstél nem gondolod?
Mennyi idős is vagyok? 248. El tudod képzelni ezalatt mennyi életet oltottam ki, vagy tettem tönkre? Kétszer annyi idő sem lenne elég, hogy jóvá tegyem!
Ha van pokol oda fogk kerülni. Tudom magam is, nem kell emléksztetned rá.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-07-31, 11:49 pm

*Az első közbeszólásnál csak összehúzta a szemöldökét, nem reagált rá, csak ugye folytatta a beszédét. Esze ágában sincs azt kérni dylantől, hogy érte éljen. még csak az kéne. Oldja meg valahogy, csak ne magának éljen, mert az gáz! Komikus jelenet volt valahogy, amikor Dylan a palackot az égnek emelte és azt nézte. Na meg a fejrázás. Fatima Felvonta a szemöldökét.*
~ Most olyan... aranyos volt. Pff... micsoda gondolatok! Hess!!~
*Na, végre először meghallja, mennyi idős is Dylan. Jó tudni. Most már legalább nem hal meg hülyén Fatima. Dylan szavaira egy nemet int.*
- Tévedsz.
Vagy talán az amit Axisszal együtt tettetek az semmi? AZt hiszed Axis belement volna az egységetekbe, ha nem tudna segíteni?! Szerintem tud! Sőt, biztos vagyok benne. Nem tudom, hogy rájöttél-e, de valami miatt neked Axis különleges volt. Megbíztál benne, tudtad, hogy tud segíteni. Ez az érzésed már meg is változott? Akkor tudtad, hogy különleges, hogy van benne valami más, amely semmi más élőlényben nincs. én Érzem, Dylan. Ő a fény! Ő segít neked, hidd már el!

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 12:26 am

*Csak hallgatja Ftaimát. Mi ütöt a nőbe? Egyszer ha látt azt a túlméretezett, páváskodó, ki ha én nme sárkányt. Aki mindenhol és miondig megmondja mit tegyen, de amikor szükség lenne rá, nincs! Amikor épp harcolnia kéne, vagy a segjtségét kéri.... akko rbezzeg oda se bagózik. Ha arról van szó, hogy röhejessé tegye mások előtt, az viszont megy de rendesen! És erről a lényről bezsél úgy mint a megmentője?
Hát mit tud ez a nőszemély, hogy így kioktassa?
Fatima odaáig jutott, hogy "Fény"... mikor elcsattant a pofon. Fordultából adta a férfi, hírtelen, visszakézből. A düh egyre erősödött benne, svégül a kezében összegződött. Akkor lendülettel kapta a lány, hogy a földre esett, talán... nem is számjtott rá.
Azonban maga a volt hadúr sem.
Csak a történtek után eszmélt fel, hogy mit is tett valójában. Úgy maradt, még a keze is kinyújtva. Megdermedt. Csillogó kék szemei kereken meredtek alány felé. Nme tudott mit tenni vagy mondani. Egy ilyen után a "bocsánat" nem elég.
Mégis mit tett az előbb?*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 12:34 am

*Bumm... a mondatot sem fejezhette be teljesen. A földön találta magát. Arca sajgott, szemei enyhén kikerekedtek. Nem állt fel azonnal. Kezét egy pillanatra arcához emelte, hogy megtapogassa, de utána leeresztette, s a földet nézte.*
- Sajnálom... túl messzire mentem.
*Majd felállt, de nem nézett Dylanre.*
~ Te jó ég... vége. Mindent elrontottam. Nincs remény. El kell mennem... de ha elmegyek örökre elvesztem... talán sosem találom meg még egyszer. És akkor elbuktam.~
*Óvatosan Dylanre sandított, hogy most mi legyen*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 12:45 am

*Valahol megszakadt benne valami, és talán ezzel le is bénult, .. érzelmileg mindenképpen.
Csak bámult maga elé. Már a lányt sem látta rendesen, aztán...*
~Bocsánatot kér tőlem?
Dehát most ütöttem meg??
*Szóra nyitotta a száját, de nme jött ki hang a torkán. Csak most engedte le a karját. Lazán maga mellé. Kiszállt a testéből minde erő. Ez az érzelmi vihár kivette belőlle.
Ekkor jelent meg az a pár ember, akire a legkevésbé sem számított. Attól talán félhetett, hogy a mágus rájuk talál, de ezekre nem.
Rioter Rebellious emberei.
Az egyikük, a szólszóló, egy megletősénn testes ember, valami mágus féle, de egyértelműen nem harcra termett férfi, tapcsolni kezdett. A mellettük lévő erdő széléről bújt elő, hiszen már jócskán a város végén vannak, és mögöttük a puszta... az erdő.*
-Nagyszerű! Igazán bájos kis jelenet volt ez, Edward.
*Dylan haragos szemeit most rá meresztette.
A férfi látszólag, de mindenképp színleg viszakozni kezdett.*
-Ugyan ugyan, nehogy lenyelj keresztbe.
épp hogy nem volt szívem megszakítani a szerelmi gyötrődéseteket.
Hmmm, milyen romantikus.
Az erős, ám de megkötözött férfi, és a szépséges, de tehetetlen nő... tragikus véget jósolok.
*Ekkorra tért nagyjából észhez Dylan.*
-Te c sak ne jósolgass.
Hogy találtál ide?
-Elég nehéz volt, de a Sárkányúr mindehol híres, ez van barátom.
-Senki barátja nme vagyok, főleg nem a tiéd!
Mit akarsz tőlem?
-Csak beszélgetünk, mit gondolsz? A barátnőd is jöhet...
*Ekkorra azonban Fatima mögé lopódzott egynyurga alak, le akarta fogni.
Dylan mint akinek a saját élete függne a dologtól, rögtön helyvarázslatot használt.
Odaérve azonban nem h abozott, egyből megölte az illetőt.*
-Nem megyek veled sehova... talpnyaló.
*Talán tudja mi lenne a beszélgetés vége...*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 1:00 am

*Mikor Dylanre nézett, látta a zavarodottságot benne. Nah, ennyit erről, hogy Dylan megígérte neki... mármint egy lónak, hogy nem fogja bántani. Fatima is zavart volt, így nem tudott semmit sem mondani. De ekkor furcsa alakok jelentek meg. Összehúzta a szemöldökét.*
~ Dagorladiak. ~
~Szerelmi mi?~
*Dylan mintha csak helyette szólt volna, hogy az ne is jósolgasson semmit. Mintha hirtelen kijózanodott volna a férfi. Lehet a pofon megtette a hatását. Fatima lova, mely a kocsma egyik korlátján volt kikötve, kaparta a földet. Valami nem tetszett neki. Fatimának sem. Hirtelen mögötte termett egy férfi. Fatima még mindig kómás volt a pofontól, de gyorsan hátrafordult, hogy mi is van. egy támadás elől csak reflexből tudott volna kimenekülni. Azt is próbált, de akkor Dylan hirtelen ott termett, s már le is vágta a sötét fickót. Csak rápillantott, nem tudta, hálás legyen vagy sem. Furcsa egy kicsit a szituáció. Beszéd a fényről meg a reményről, majd egy pofon,s hirtelen legyilkolnak egy támadót. Hogy mik nem történnek a mai nap során...
Dylan előtte állt, ő mögötte lesett ki. Nem érezte azt, hogy bele kellene szólni a helyzetbe. De ha harcra kerül a sor, akkor ő is kiveszi a részét belőle. Nem fogja hagyni se magát, se Dylant elcipelni.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 1:22 am

-Hát illik az ilyet?
Én csak ksözönni, meg elbeszélgetni jövök ide a régi szép időkől, te meg ránk rontasz?
-Ne add az ártatlant, énismerlek a legjobban.
Eloyah vagy Rioter. Most ki küldöt?
-Számít ez?
*Erre nem lehetett mit mondani, végülis nem. A mostani helyzetben főképp. A kocsm mögül, meg a kissé sréjjen lévő szembe ház mögül még néhányan jelentek meg.
Dylan szorosan maga mögé tusztkolta Fatimát, mögéjük három, és eléjük is három ember került. Előbbiekhez egy feltünően kigyúrt, magas egyén, utóbbiakhoz pedig egy gyerek került. Azonban a volt hadúr ez utóbbi láttán kezdett el furcsán viselkedni.
Egy pajzsot vont föl kettejük köré. Nagyjából ugyanakkor, amikor a szószólója a kis csapatnak is felvont egy pajzsot a gyerek és Fatimáék köré. Most már kívülről figyelték a történéseket.
A gyerek lassan felemelte a kezét, mire Dylan is megpróbálta, de nem ment...*
~Elkapott?... de ilyen gyorsan?
*Közben kintről a mágus féleség szólallt meg ismét.*
-Ő itt a gyöngyszemünk. TAlán a következő első embere Eloyahnak.
Ismeritek egymást nem? Remélem illő köszöntésben részesít majd.
Tudod, amíg te itt elittad az idődet, őt képeztük... azt hiszem eljött a váltás ideje nem? Háháháááá
-Fatima.
*Súgta oda a lánynak Dylan.*
-Sok minden történt ma, de nagyon kérlek ne mozdulj meg egy pillanatra sem.
Máskülönben szó szerint fel fogsz robbani.
*Komolyak voltak a szavai, és teljesen józanak. ÁM a reflexei,és a varászereje, már nem nyerte vissza teljes erejét. Sajnos a másnaposság nem kedvez a koncentrációban.
A fiú felfelé tartott tenyérrel állt meg, majd Dylanék felé nyújtota a kezét, és ökölbe szorította.
Erre a kis pajzsban hatalmas erő vihart lehetett érezni. Mint ha minden felöl mérhetetlen súly nyomná össze őket. Igen, Fatima is érezhette, azonban Dylan főleg. Neki kellett fenntartania a pajzsot, hogy ne érje őket a halálos mágia, ám ilyen állapotban ez szinte lehetetlennek ígérkezett.*
~ A fenébe.... mintha lebénultam volna....
Támadnom kell, különben vágünk!
-A fenébe.....!!
*Sziszegte nagy nehezen a foga alatt. Próbálta ő felemelni a kardját, vayg egy varázslatot kinyögni, de nem ment... nem fogott az agya, nem engedelmeskedtek neki a végtagjai.
Az, hogy a pajzsot tartja az is csoda számba ment.
A hatalmas erő ami rájuk nehezedett, mindekttejüket megviselte, a gyerek azonban meg se rezzent, csak nézte vérben forgó tekintettel a hadurat, és látni lehetett rajta, még ha nme is mosolyog, hogy élvezi.
A fájdalom ami az egész testére kiterjedt végül anniyra elviselhetetlenné vált, hogy felüvöltött. Ha nme teszi, szétoszlik a pajzs. Muszály volt.. ám az elkerülhetetlent csak elhalasztotta, semmi több.
Lassan vér kezdett csordogálni a föléből. Valamilyen hangon alapuló varázslat lehetett amit a gyerek használt.
A pajzs pedig megrepedt. Előbb Fatima hátánál tört ki, de Dylan még mindig tartotta magát. Lassan azonban már Fatima körül semmi sem volt. Mégsem érezte azt a fájdalmat amit a hadúr. Minden kis pajzs elem széthullott, ám Dylan még fenntartotta az erőteret, így lehetett, hoyg a saját testével védte a lányt. De már nem sokáig.
A gyerek ahogy érzte, hogy valószínűleg elengedheti, megszüntette a varázslatot. A hadúr azonnal a porba zuhant, eszméletlenül.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 1:35 am

~Rioter? Az meg ki?~
*Dylan tuszkolta maga mögé, ő engedelmeskedett. Nem tetszett neki ez a dolog. Nagyon nem. Most vajon mi lesz? A pajzs körülölelte. Körbefogták őket. Egy gyerek volt a fő ellenség. Fatima azt se tudta, hova figyeljen. A nagydarab férfira, a mágusra, vagy a gyerekre? Dylan megszólalt. Fatima határozottan biccentett. Még jó, hogy szólt a férfi, mert épp vette volna elő a fegyverét. Majd az erőpróba jött. Enyhe nyomást és fájdalmat ő is érzett, de nem tudta volna elképzelni, hogy Dylannel most mi történik. Amikor a pajzs lekerült még csak róla, előkapta a kardját, de ekkor Dylan összeesett.*
- Dylan!
* Szólt rá, de az nem felelt. Fatima hirtelen körbenézett. Semmit nem tehet. Ha most nekiállna harcolni, csak felesleges időpocséklás lenne. Az ájult férfit nem tudná kivinni innen. Őnélküle pedig nem megy sehova. Mereven állt, érzelemmentesen nézett körbe. De a kardját eltette. Nem szólt semmit, csak kimérten nézett a szószólóra.*
~ Mit akarhatnak Dylantől?~

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 1:48 am

Ahogy a hadúr összesett, lekerült a nagyobb pajzs is. A kis srác csa kfigyelt. Valamire egyértelműen várt. A szószólójuk ugyan kelletlenül, de egy legyintéssel jelezte, hoyg mehet. KÖzben mindannyian közeledtek ahogy Fatima eltette a kardját.*
-Remélem nem teszel semmi butaságot kislány, és velünk tartasz.
Elvégre ha már életben maradtál, az azt jelenti, hogy Edwardnak fontos lehetsz.
És azokat nem hadjuk vendéglátás nélkül akiket a Sárkányúr a kegyeibe fogadott, nem igaz fiúk?
*Szólt oda most az embereihez is a szószólójuk.*
-Ha nem engedelmeskedsz téged is kezelésbe vehet ez a kis gyöngyszem itt.
*Bökött a fejével a gyerekre aki az ájult Dylant méregette. Talán csak azért nincs még mellette, mert a nő, azaz Fatima még szabadon van.
Azonban a nagydarab fickó gyorsan megoldotta az ügyet, abban az esetben ha Fatima hajlandó volt az együtt működésre.
Hátra tették mindkét kezét és közre fogták, iletve a kardját is eltették.
Ekkor szinte villanásszerűen termett Dylan mellett a gyerek.*
-Nos, milyen volt a bemutatóm?
*Előszőr szólallt meg, de a hangja olyan halk és olyan fakó élettelen hatású volt, hogy az ember ha nem látná, azt hinné, hogy egy kiégett 50-es.*
-Akkor égen ott hagytál meghallni apusztában, de most én győztem...
*Sziszegte a fiú az eszméletlen férfinek.
Elkotorta a haját és elégedetten konstatálta, ahogy bő csjkban folyik le a vér.
Ördögi mosolyt vágott hozzá. Mint eg ykis démon.*
-Csak azért nem öllek meg még, mert nem lehet, de az enyém vagy.
-Befejezted?
*Mordult rá a mágus.
A gyerek felpattant egyből. Közben valahonan egy szejér is előkerült.
Arra pakolták fel Dylant, és arra tették fel Fatimát is.
Lassan, hogy szorosan ott ült az éjelf mellett az oriás fickó, elindultak.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 2:00 am

*Fatima a véresen fekvő Dylant nézte.*
~Engem védett... mit műveltek vele?~
*Mikor a férfi odalépett hozzá és beszélt, Fatima nem fordult teljesen szembe. Oldalt állt, s csak a szemével fordult oda. Végig hallgatott. Amikor a gyerekre bökött a férfi, Fatima jól megnézte magának.*
~ Milyen kicsi és már ilyen gonosz... vajon Dylan is ilyen volt?~
*Nem tanúsított ellenállást, hagyta, hogy hátrafogják a kezét. Ő csak Dylant és a fiúcskát nézte.*
~pusztában~
*Lesz mit megbeszélnie Dylannel. Végülis annak örül, hogy nem a halálukat akarják. De akkor mit? Dylant, és őt is felrakták a szekérre, az éjtünde nem valami kellemes társaság mellett kapott helyet. De nem is foglalkozott a férfival. Előre meredt, csak néha rásandított a még mindig eszméletlenül fekvő férfira. Néha megnézte magának a többieket is, de nem foglalkozott velük. A túszejtők annyit láthatnak rajta, hogy kimérten, mereven ül, s érzelemmentesen néz a messziségbe.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 2:18 am

*Az út résztvevői egy nő, egy oriás, a mágus és hátra betuszkolt Dylant. A többi hátramaradt, biztosan a nyomokat eltüntetni, és felksézülni.
Dylan egész végig ki volt ütve. Nem ébredt fel még akkor sem amikor becipelték.
Fatimát az oriás kjsérte be, míg elöttük a Torony fogadói cipleték.
Ugyanis egy kis tisztáson álltak meg egy olyan épület melett ami egyetlen torony volt csupán. De nem felfelé, hanem lefelé veték az irányt, és elég kacskaringós is volt az út.
Majd egy sötét lámpásokkal és fáklyákkal teli börtöncellát közeljtettek meg.
Egy kis köpcös alak pattant fel a helyéről. A cella, az egyetlen cella a helyiségben, ajtajának elötti asztaltól. Megfota a kulcsokat és kinyitotta.
Ezek után bevitték Fatimát és szépen kikötötték a falhoz. Egy olyan bilincset kapott, amihez két kezét a feje fölé kellett tenni, és oda rögzítette. Ahogy kattant a zár valami furcsa érzés foghatta el a nőt.
Aztán Dylant cipelték be, és sréjen Fatimával, nekinyomták a falnak, szembe a cella ajtajával. Azon az oldalon két kis bilics volt a falra rögzjtve kétoldalt, a két kéznek.
Előbb jobbról, majd ballról helyzték bele a csuklóját a bilicsbe, azonban volt egy kis probléma.*
-Nem tudom rázárni.
Mi ez? Talán kisebb lenne?
-Idióta, ide a nőt kellet volna!
-Most már mindegy, már a nőt oda tettük!
-Akkor mi legyen?
-Hjvd ide a melákot.
*Úgy is tettek. Odahívták az oriást aki Fatimát felügylet, hogy "segítse" rá Dylan csuklójára a bilicset. Egy darabig nézte az ember, hogy mit tegyen, majd azt tette amihez értett.
Fogta a bilincset és öszeszorította, becsjpve a férfi bőrét is a fém közé.
Dylan még mindig eszméletlen volt. És úgy lógott akkor is amikor maggukra hagyták kicsit őket, kifeszítve.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 10:17 am

*Végül megérkeztek. Egy tisztáshoz értek, ahol egy torony állt. Furcsa hely volt. Levezették Fatimát, s börtönbe vitték.*
~ Fenébe. Most mit csináljak?~
*De nem állhatott ellent. Nem meri magára hagyni Dylant. Majd a bilincsek kattantak. Furcsa érzése támadt, nem tudta biztosan, mi az, de érezte, hogy mágiával kapcsolatos. A nő próbálgatta, mennyire tud benne mozogni, majd haragos szemmel nézett a szószólóra. Mikor kiderült, hogy elrontották a bilincselést, megszólalt.*
- Akkor rakjanak át oda.
*De nem rakták. Az ájult Dylant kifeszítették szembe. Fatima összehúzta a szemöldökét.*
~ Mit akarnak ezzel elérni? Meg akarnak kínozni bennünket? Ez a kis beszélgetés, igaz? Kihallgatás...~
* Fatima igyekezte megtartani nemesi tartását. Apró félelem szállta meg, hisz még sosem történt meg vele olyan, hogy lebilincselték volna, s kínozták volna. Félt, hogy meg fog törni. Dylanre pillantott. Félt, hogy nem érti, Dylan miért van itt. Hisz hű Dagorladhoz. Akkor meg mi történt?*
~ Ha felébred, s elmondja, hogy Dagorladba vissza akar menni, akkor biztos elengedik. El kell, hogy engedjék...~
* Gyűlölt tekintettel nézett a távozók után. Ahogy bezárult az ajtó, Fatima Dylanhez szólt.*
- Dylan... hé! Ébredj! Ki kell jutnunk innen.-
*Feltekintett saját bilincseire, majd kimondta a zárnyitó varázslatot. Semmi nem történt.*
~ Van egy magasabb szintű zárnyitó varázslat. Hogy is van? Megvan~
*Azt is kipróbálta, de nem működött.*
~ Mi a fene?!~
*Nem szeret áldozat lenni, elfogott kis vad, mellyel azt tehetnek, amit akarnak anélkül, hogy bárhogyan is védekezhetne. Így eluralta enyhe kétségbeesés. Rángatni kezdte a bilincset.*
~ Elég! Tartsd meg a büszkeséged! ~
*Újra rámeredt az ájultra, kinek haja enyhén véres volt a fülénél.*
- Dylan...
*De csak suttogta. Rájött, talán azzal segíthet a férfin, ha minél később ébred fel. Ki tudja, mi vár még rájuk.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 2:11 pm

*Csak zajokat hall, azokat is olyan mesziről mintha egy tenger választaná el őket. Összefolynak a hangok. Nehezen nyitja a szemét, a szemhéllya makacsul ragadd lefelé, így egy ideig csak pislog mielött bármit is látna. Vele szemben égetnek valamit. Fáj mindene, lassan veszi a levegőt és apránként, mint aki még nem gyorsult fel teljesen, és még alszik. Megpróbál előrre lépni. Tipikus mozdulat ez a részéről, nem szeret egyhelyben maradni sokáig, azonban most a legkisebb mozgásra is éles féjdalom nyilall a karjába.
A hírtelen jött fájdalom megakasztja, egész testében beleremeg.*
~Mi ez?... Hol vagyok?
*Fáj a feje, és szédeleg is,... még mindig nem lát jól. Egy furcsa, egyenletes síp szerű hang hallatszik a fülében, vegyítve mindenféle elmosódó zajjal. Az előtte lassan kinyíló rács kezd alakot ölteni. Valamilyen sötét helyen lehet. Ami pedig ég, talán egy fákja. Kissé oldalra hajtja a fejét. A karja!*
~Tehát ki vagyok láncolva...
*Lassan forog az agya, és ez kedzi egyre jobban idegesíteni. De hát mi történt? Ekkor veszi észre a mellette kiláncolt Fatimát. Nem látja teljesen jól az alakját, de kétségkívűl az éjtünde az. A lábán is van valami. Egy súly, nehezék lehet. A kezét meg a feje fölé bilincselték. A rács közben kitárult teljesen és egy férfi lépett be rajta, egy nővel és két másik férfival.
Az első egy más szempontból elég szemrevaló "uriembernek" nézhetne ki. Valószínű általában ki is használja eme testi adottságát. Magas, izmos, életrevaló ember hatását kelti. A nő kivételes teremtés, szép hosszú szőke hajával, igazán elbűvölő is lehetne, ha nem lenne olyan méllyen ülő gonosz szeme. A másik, hátul meghúzódó két férfi közül az egyik túl nyurga, és láthatóan kiéhezett a vérre, a másik pedig egy alacsonyabb ám egyáltalán nem egy ostoba külsővel rendelkező egyén. Inkább az a számító, hidegvérű megjelenése van. A nő egyből Fatimával szemben a lehető legtávolabb foglalt helyet a sötétben. Úgy látszik csak nézelődni jött. A másik két férfi nagy valószínűséggel a vezetőjükre vár.
Az kis szünet után meg is szólal. Egyből Dylanhez intézi a szavait, Fatima eddig senkit sem érdekelt. //XD//*
-Szép jó reggelt, "Nagyuram". Hogy aludtunk?
*Dylan összeszorítota a fogát. Már nagyon nem tetszik neki ez a fajta modor.*
~Szórakoznak rajtam... de egyelőre azt se látom ki.
Várnom kell.
-Ha már volt olyan szíves és megspórolta a vödör vizet amit kifejezetten önnek hoztunk, árulja el, hogy ki ez a lány?
*Mutatott Fatimára, és habár nem igazán látta még a kezet, egyértelmű volt Dylan számára is kiről van szó. Mivel nem látta hol van nem nézett a másikra, ide oda fordította a fejét, ahogy könnyebb volt éppen, vagy épp elkapott egy tisztább foltot.*
-Ahhoz neked semmi közöd.
-Óóó, máris elhagyjuk a tisztes megszóljtásokat?
Nah nincs valami baj? Netán nem látsz elég jól?
*Nem értette mindet. Az állandó sípolás a fülében egyszerűen örjítő volt, a homályos látás meg csak erősítette az amúgy sem laza fejfájását.*
-Nem pazarlom az időt felesleges szócsépléssel.
Azt mondjátok meg inkább, hogy mit akartok egyáltalán?
-Itt az egyetlen aki kérdez az én vagyok.
*Ekkor intett az alacsonyabb fickónak, mire az felhúzott a kezére egy négy újjára való vasgyűrűt, és odalépve Dylanhez belevágta a gyomrába.
Nem elég hogy nem hallott szinte semmit, és tűk módjára szaladgál a testében a fájdalom, ráadásnak kapott egy láthatatlan ütést is, amire így fel sem tudott készülni.
Kiszaladt belőlle minden levegő egyszerre.
Előrre görnyedt, aminek az lett a vége, hogy akarját fogó bilincsek megfeszültek, újabb szúró fájdalmak közepette a csuklójánál.*
~A fenébe. Ez a bilincs teljesen belavág a húsba... megmozdítani is gyötrelem!
Az előbbi támadást meg észre se vettem... hol van Fatima, hol van Axis? Axis?!

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 3:14 pm

*Dylan lassan ébredezik, a börtöncella kinyílt. Különböző emberek jelentek meg. Fatima csendben volt, csak figyelt. Mikor ő róla kérdeztek, a nő kimérten, s mereven tekintett a kérdezőre. Dylan jelleméből adódón felelt. Láthatóan Dylan nincs még jól. Ráadásul behúznak neki. Fatima ezt nem tűri.*
- Ne haragudjon, de nem veszi észre, hogy még nincs teljesen magánál? Hogy várhatja el tőle, hogy megfelelően válaszoljon a kérdéseire?! Még azt sem tudja pontosan, hogy hol van. Talán tanulhatnának egy kis türelmet.
*Néz a férfira enyhén megvetően. Szemei szikrákat szórnak. Jah, hogy most talán ő kap ütést? Az nem számít. Csak hagyjanak időt Dylannek igazán felébredni.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 4:22 pm

*Nem a férfi válaszol rá, hanem a nyurga pasas. Odarobog az éjelfhez, és megragadja az állát, összeszorítva ezzel a nő száját.
A hangja túl magas volt, és bántó, mint egy egérnek, de ezzel eggyütt tele élettel, és valamiolyan érzést keltő volt, amit leginkább az aember alantasnak, vagy piszkosnak mondana. Aza a fajta volt, akiből bármit kinéz az ember.*
-Túl sokat jár a szád, szépségem.
*Előbb erővel ha kellett, oldalra fordította a lány fejét, majd hírtelen elengedve akkorát vágott az arcára, hogy az egész testével kellett tartania magát Fatimának.*
-De majd én megtanjtalak rá, hogymikor beszélj.
-Kislány.
*Szólt oda az amelyik legeősszőr is beszélt.
Egyik sem volt ismerős, csak a lány. Ő ült a szekéren szemben Fatimábal, ezek hárman viszont új tagok voltak. Talán azok akik a kocsmánál hátra maradtak. Az a mágus féle szószó most nem jeelnt meg, és talán nem is fog. Dylan még csak alevegőt próbálta ezalatt összeszedni, nem volt könyű feladat. Kicsi dohos hely vol tez arra, hogy az ember teleszívja a tüdejét, főleg, hogy a legkisebb mozdulatra is a csuklójába nyilal a fájdalom.
Meg aztán, nem is hallotta rendesen, hogy mit mondanak meg kinek. A magas férfi egykedvűen folytatta a beszédet. A nyurga alak természetesen el is halgatott ahogy a vezérük szót kért.*
-Kislány. Meg mutatom mire jó az akadékoskodásod.
*Azzal közelebb lépett Dylanhez, a köpcös egyből arrébb vonult. A férfi egy gyors mozdulattal megragadta a hadúr két karját, és jó erőssen beletérdelt a férfiak legféltettebb szervébe. Ahogy az előbbi, ez is túl gyors volt és kivédhetetlen... a fájdalomra a falnak feszült egy rettenetes pillanat erejéig. Arra a pillantra csak az ő hanngja töltötte meg a termet, majd újra előrre bukott.
A férfi a hajánál fogva kényszerjtette rá, hogy ránézzen.*
-Jobb ha viselkdesz, mert mostantól az én fogjom vagy... és nem vagyok egy türelmes börtönvezető.
*Azzal elengedte. A hadúr, Dylan mintha szétfolyni akarna, újra csak előrre bukott, tehetetlenül.*
-Ágyő szép hölgy. Gondold át a dolgot amíg kikészítünk pár holmit ide.
*Azzal elvonultak, a zár is kattant a rácsajtón.
Dylan azonban már ha nem is eléggé, de már valamennyire tisztában volt ahelyzettel.
Tudta azt is, ki ez a rémes alak.*
-Calden...

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 4:42 pm

*Miután szólt, hozzálépett a nyurga fickó. Fatima undorodott tőle. Majd a férfi megragadta. A nő nem kerülte a tekintetét. Mélyen a férfi szemébe nézett, s igyekezett annyi keménységet beletenni tekintetébe, amennyit csak tudott. Majd elfordították a fejét, s hatalmas pofont kapott. Valóban hátra kellett lépnie egyet, hogy megtámassza magát. Csillagok. Ezeket látja. Enyhén megrázza a fejét.*
~ Nah, legalább volt előtte egy kis gyakorlás, Dylan...~
*Ma már a második pofont kapja, s ki tudja, mi lesz még itt. nem szereti ezt, nagyon nem. Majd a másik férfi szólalt meg. *
~ Kislány... honnan ismerős ez? Biztos vagyok benne, hogy valaki már nevezett így. Hmm... de ki? ~
*Akkor is rühellte a kifejezést, most is. Gyilkos pillantással tekintett a beszélőre. Megmutatta a nő közbeszólásainak következményeit. Fatima a meglepettségtől enyhén kinyitotta a száját, s már szólni akart, de mégsem tette, na meg a szemei is kikerekedtek egy kicsit. Lesütötte szemét, s alulról nézett fel a férfira.*
~ Te rohadék... ha kijutunk innen, megöllek!~
*Végül kimentek. Dylan egy nevet mondott. Fatima rápillantott még mindig dühösen, de egy kicsit lelkiismeret furdalása is volt a dolog miatt. Vajon bírni fogja, hogy ne szóljon közbe? Bírnia kell, hisz ő Fatima Ferses, akit mindenki érzelemmentesnek ismer. Akkor most meg kell mutatni, milyen profin érzéketlen. Nem biztos benne, hogy sikerülni fog.*
~Eszközök? Mikre gondolnak?~
*Gyűlölte az érzést, ami kerülgette. Félt. A legszörnyebb az volt az egészben, hogy tehetetlen volt. Semmit nem tud ellene tenni annak, ami következik. S tudta, Dylannek is ez a legnagyobb baja. Nem az ütésektől kapott sebek, hanem a tehetetlenség okozza neki a legnagyobb fájdalmat. Fatima nem mert szólni egy szót sem. Biztos benne, hogy Dylan az ő hangjára a legkevésbé kíváncsi most.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-01, 5:12 pm

*Lassan kezdte kifújni magát, és ahogy levegőhöz jutott, a homályosság is oszlani kezdett a szeméről. Persze szédült még, és a sípolás is rendre meg volt, de már nem olyan hangosan és kiidegelőn mint eddig.
Felegyenesedett. Most végre körbe nézhetett anélkül, hogy gyomorszájon vágnák.
Akkor előszőr is. Nem túl nagy hely ez egy börtöncellának, de a célra pont megfelelő. Kissé még nosztaligikus is volt a szitu. Sokat járt ő is vallatásokra és nem egyszer vezette is. De a fordított helyzet sehogy sem volt ínyére.*
~Most megtudom milyen a másik oldalon lenni...
Nem valami felemelő érzés.
*A hely többi része még feltérképezetlen volt. Lassan és tüzetesen nézett végig mindent. Tudta, hoyg körülbelül menyi idejük lehet, nem túl sok, de annyira elég, hogy ne váratlanul támadjanak rájuk. Fatima egész közel volt hozzá, ami azért jó, ha netán kiszabadulnának.
Persze egyből azon kezdett el járni az agya, hogy hogyan jutnának innen ki.
Első gondolata pont mint az éjelfnek is, a zárnyitó varázslat volt.
De Dylan egyből a magas szintűvel próbálkozott. Aztán egy Dagorladival.... de egyik sem működött. Mérgében megrántotta ab ililncset, de ez nagyon nem volt jó ötlet.
A fájdalom azonnal jelentkezett többszörösen, azonban most egy hangot se adott ki a hadúr.
Aztán Fatimára nézett. Elég szépen megütötték, ráadásul ott ahol ő is. Pirosas volt tőlle a lány arca.*
-Sajnálom.
*Ezt még a szemébe mondta a lánynak, azt lehajtotta a fejét.*
-Végül csak bele keveredtél. Biztos gyűlölsz érte.
*Pedig ő mondta, hogy menjen el. Mondta, hogy vele bajba kerül ő is. MIért nem hallgatott rá? Miért nem?
Ekkor lépett be újfent Calden a kis csoport vezetője, meg anő. A másik kettő kint pakolászott valamit. Az is fonots volt, ám az, hogy a magát "börtön vezető"nek szólító mit tartott a kezében még jobban.
Dylan lehet túl korán, meg is nyugodott.*
-Pfú, már azt hittem sose hozod vissza.
Kokohe...
*Úgy számítota hogy a bal karjába fog kerülni a bot, utánna már se perc alatt kinnt vannak. Azonban a bot meg se mozdult.
A férfi elmosolyodott.*
-Talán valami nem siklerült? Próbáld meg mégegyszer, hátha nem halotta eléggé a sárkányod.
*Dehogy próbálja. Axis mindent hall!... vagyis.*
~Miért bízom benne ennyire, és miért kell nekem a bot, ha már végeztem vele?
*De a szeme mégis kikerekedett.*
-Honnan tudtok a benne lévő sárkányról?
*Ám a kérdésre nem tudta meg a választ, azonban a kis köpcös egy újabb gyomrossal jutalmazta meg a bátorságát.*
~Nyomorultak.... azt hiszik játszhatnak velem?
*Azonban ahogy az ábra mutatja egyelőre meg is tehették.*
-Lássuk csak mit tegyek ezzel itt?
Nekem nem engedelmeskedik. HA netán megkérnéd őt...
*Azonban Dylan gyilkos pillantása teljesen egyértelműen fejezte ki az "Inkább a halál" választ, úgy hogy egy sóhaj kíséretében tovább folytatta Calden másképp.*
-... hát akkor összetöröm.
*Dylan csak nézett maga elé, azaz a férfira. Valamiért úgy érzte, hogy nem blöfföl.*
-Azt nem lehet!
-Igazán? Teszünk egy próbát?
~Nem...
*Ez volt a gondolata, de szóban inkább másképp fejezte ki magát.*
-Ha annak a botnak bármi baja lesz, saját kezüleg belezlek ki.
*Calden ördögi vigyorra húzta el a száját.*
-Óóh, akkor hadd emlékesztesselek valamire.
*Ezzel odaadta a botot a köpcösnek, ő pedig puszta ököllel egy újabb ütéssel jutalmazta Dylant. Ez viszont jóval erősebb volt a köpcösénél. Megint csak azt érezte át, hogy a tüdeje is kijön a levegővel eggyütt. Fölötte tornyosult Calden és edigi mézes hangjától eltérően gyilkoshoz méltón szólt hozzá.*
-Én vagyok az aki kérdez!
*Majd könyökkel megtoldotta és a már łgy is lefelé forduló hadurat hátba vágta tiszta erőből. Megrogytak a lábai az erős ütésre, majdnem kiszaladt a föld a lába alól. A csuklójába nyilalt fájdalom csak ráadás volt. De ezel még koránt sem volt vége.*
-És én vaygok az, aki fenyeget is!
*Calden most az egyik vállát megragadva fogjának az állát célozta meg, mire újfent a falnak szegeződött. *
-És most mégegyszer.
El fogom pusztjtani ezt a hasznavehetetlen tárgyat.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

» Kikötő
» Keleti kikötő