Birodalmi kikötő

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-08, 2:22 am

*Valami sikerült. Bejutottak, az biztos. Tudta, hogy akit lát rajzolni, az a kis Dylan. Nahát milyen édes... De most Fatima igyekezett objektív lenni. Nem tudja, miért kell látnia, amit lát, de tudja, ez csak a kezdet, s nem hatódhat meg mindenen, mert akkor mi lesz később. Mikor Axis megkérdezi, nem követi-e, Fatima lassan megindult, s követte a fiúcskát. Végignézte a családi jelenetet. Majd Axisra nézett, s szokásos modorában beszélt*
- Értem. Vagyis mielőtt olyat látok, amiből elítélhetném, látnom kell, hogy ő is volt valaha ártatlan gyermek.
*Karját keresztbe fogta, hogy várja a következő képet.*
~ Bár tudnám, miért kell ezt látnom...~

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-08, 2:43 am

*Az éjelf nagy nyugodsággal és hűvösséggel kíséri végig a kis jelenetet. Majd ezek után Axishoz fordul és levonja a következtetést.... TÉVES!
A sárkány mintha csalódott... nem is, sértődött lenne, hírtelen fölé tornyosult és a hátára támasztotta az egyik lábát. Ennek meg az lett a következménye, hogy Fatimának előrre kellett hajolnia és a földet bámulnia, míg a sárkány hozzá beszélt. Úgy néztek ki, mint ha épp meghajolt volna a nő az Oriás előtt.*
-Hahh, úgy nézel ki mint aki karót nyelt.
Nem egy szobornak beszéltem eddig Fatima Ferses.
Mégis, miből gondoltad, hogy ezért vagy itt. Ha nem gondoltál volna már az elejétől fogva erre, nem is próbálkoztál volna nem? Akiben nem volt alapból meg a fény, hogy vágyakozhat rá! Nem számít milyen kicsi is az, de ha volt, érezni fogja a hiányát.
Ám ezen már túl vagyunk!
Megnézted, meghallgattad miről szólt a beszélgetésük?
Gondolj vissza! Mit tett, és mit mondott ő?
Azért vagy it, hogy megérsd, hogyan működik Dylan.
És most...
*Ekkor engedte el.*
-... menjünk tovább.
*Egy újabb helyszín. A palota terme. Dylan 8 év körüli lehet. Apja ülében a trónon ül, és hevesen mutogatva magyaráz. Az édesapa, a klán vezére. A király. Egy fiatalon őszülő kora ötvenes lehet. Nevetve halgatja végig a fiú beszámolóját.*
-...és akkor elhatároztam valamit.
Édesapám annyi sok embert tanít.
Én is szeretnék tanítani, de énnem felnőtteket, hanem kis gyerekeket.
-Nah mit mondasz fiam. MÉg magad is az vagy.
-Tudom. Majd ha felnövök.
MOndjuk íjászatra. Az jól megy.
-És a művészetek? A tudomány?
Ne felejsd el, hogy az eszed a legnagyobb fegyvered.
*Ed bólint.*
-Ühm. Igen édesapám.
*Axis Fatima mellé lép.*
-Nos. Mit látsz most? Mond el az egésszet.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-08, 10:17 am

*Valami nem volt rendben. Enyhe sértődöttséget látott Axisban. Majd mancsával kicsit lenyomja Fatimát. A nő meg sem mukkan, kicsit inkább elcsodálkozik, s zavar ül ki arcára.*
~ Oh, bocsánat... nem tudom csak úgy levetkőzni magam!~
*De ezt nem mondta ki. Axis mintha a gondolatairól beszélt volna.*
~Ám ezen már túl vagyunk?~
*Felpillantott a sárkányra, hogy mégis hogy érti ezt?*
- Megérteni? Talán... a békés együttműködés az, amire vágyik?
*De továbbléptek. Fatima kicsit furcsán érezte magát. Mondhatni leszidta őt egy hatalmas sárkány, aki hatalmasabb a sárkányoknál, s bűntudata van, mert igazat ad neki. De valahogy úgy érzi, nem bánja, ha ő szól rá. Axis rászólhat. Újabb kép jelent meg. Fatima mozdulatlanul áll, s nézi végig a jelenetet, de van szemeiben egy kis szomorúság. Axis kérdez.*
- Nem vagyok biztos benne, hogy mit is szeretnél, mit lássak. Dylan segítővágya? Gyerekeket akar tanítani, bár ez megszokott, hogy amilyen korban van valaki, olyan korúakat szeretne tanítani. Büszke a szüleire, a munkájukra, olyan akar lenni, mint ők. Okos gyerek, mert már ennyi idősen jól tud íjjal lőni. Illetve itt tanítják meg neki, vagy itt tudatosítják benne, hogy minden a fejben dől el. Az igazi csatatér az elmében történik meg.
*Még egy kicsit a képet nézi, majd Axishoz fordul. *
- Vagy nem ezt kellene látnom?

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-08, 10:58 am

*Ugyanazzal a túlvilági nyugalommal figyeli a nőt és a jelenetet mint mindig. Amit pedig kifelé áraszt nyugtató szelídség, mégis érezni benne a hatalmas erőt is. Mikor beszélni kezd az éjelf a második képről, nem néz rá, csak a végén. A megszólításra elmosolyodik.*
-Nem mondhatom meg neked mit kellene látnod.
Te egy különleges, egyedülálló személyiség vagy, én pedig kiváncsi vagyok rá, hogy mit látsz.
Fatima. Benned meg van az az adottság, hogy észreveszed a legapróbb jeleket is. Tudsz olvasni a sorok között. Használd ezt a tulajdonságodat.
Ám mégis, ha szeretnéd tudni, mit szeretnék látni, akkor beszélj a szívedből.
Előttem nem kell szégyenkezned, vagy takargatnod magad.
*Azonban ezt az utóbbit úgy mondta, hogy a nőnek az az érzése támadt mindha inkább ezt mondta volna. "Én már úgyis tudom milyen vagy. Ismerlek Fatima, jobban ismerlek mint te magadat".*
-Merd kimondani ami legelőszőr eszedbe jut.
*Ekkor ránézett a lányra, és szelíd tekintetében vidámság tükröződött. Örült, hogy Fatima nem haragszik rá.*
-Most csak te meg én vagyunk itt. Nah gyere...
*Azzal elballagtott az éjelf előtt a következő képig.
Ez a kép azonban nem is volt messze időben. A Palota megremegett. Katonák siettek megerősíteni az őrhelyeket. Majd újra megremegett a hely, kiértek a kertbe. Ugyanolyan virágos volt mint ahogy legelőszőr látta a lány. Egy női alak, a királynő futott ki oda. A palota újból megremegett. A nő elesett, de újra talpra állt, és futni kezdett. Feldúlt volt, valahova nagyon tartott. A közelben jajkiáltásokat és fegyvercsörgést hallani, nem sokára megjelent pár nem ide illő öltözetű egyén. Kardot rántottak, és a királynőre rontottak.
Az egséz csak egy pillanat műve volt. A királynő holtan rogyott össze. Saját virágos Palotájában.
De nem is itt fejeződött be. Épp akkor ért oda az ifjú Dylan. Megdermedt a látványra. Majd futni kezdett.*
-Menjenek onnan! Mit csinálnak?!
*Az egyikük, elég szokatlan vigyor ült kia az arcára, megvárva a fiút, egyetlen ütéssel a földre küldte. Majd ahogy jöttek mentek is tovább. Hallani lehetett, hogy a kincstárat keresik. Közben újból megremegett a Palota.
Ed vérző orral mászott anyja mellé.*
-Anyu. Édesanyám. Mit csináljak? Kérem, mondja el!
*A nőben volt még egy lehelletnyi élet, s azzal arra törekedett, hogy fiát nyugtatgassa. Felemelte elnehezült kezeit, hogy megsimogathassa mégegyszer fia arcát. Utoljára.*
-Fiam. Sose felejsd el azokat az éveket amiket itt töltöttél.
*A kisfiú szemei megteltek könnyel.*
-MIért mondja ezt?
-Menj apádhoz. Ő majd megvéd.
*Dylan megrázta a fejét.*
-Nem hagyom itt!
*De már sírt. Sose láthatta Dylant sírni az éjelf, és ez sem ugyaolyan, de legalább tudja, hogy képes rá.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-08, 11:14 am

*Valahogy sejtette, hogy nem kap "normális" választ.*
~ Már nem csodálkozom, hogy kiidegeled Dylant! ~
*Majd eleresztett egy enyhe mosolyt a gondolatra. De a továbbiakra komolyan figyelt.*
~ Sorok között látni? Mintha az olyan egyszerű lenne. ~
*Majd arra kapott felhívást, hogy szívéből beszéljen, legyen csak nyitott a sárkány felé. Fatima kissé elmerengve nézte a sárkányt, majd biccentett.*
- Megpróbálom.
*Majd a következő kép jött. Minden egyes filmkocka enyhén sokkoló volt. Látott már halált, árva gyermeket bőven élete során. De itt most Dylanről volt szó. A gyönyörű nő élettelenül fekszik kisfia karjaiban. Fatima szíve összeszorul. Az a szokásos "együtt érzek veled" nézése volt, amit az árváknak is szokott mutatni. Fatimás ez is. Axisra nézett.*
- Csak egy balsorsú gyermeket látok, aki előtt még ott áll a jövő..
*Szemei enyhén csillogtak.*
~ Most végig kell néznem az egész életét? Csak hogy lássam, hogyan működik ő? Kész vagyok én erre? ~

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-08, 11:33 am

*"Csak egy balsorsú gyermek" Axis ránéz majd bólint. Pontosan. Egy árva, akinek az élete pár óra alatt gyökerestül megváltozik. Kijött a király. Fiát kereste. Egyik kezében kard volt. Egy nagy kétélű. Már használta, vér csöpögött le róla. Ahogy észrevette Dylant, odarohant és nem törődve felesége holttestével, felkapta a gyereket. A fiú meg se tudott szólallni. Látszott rajta, hogy nem érti. Hogy miért csak őt viszi? Hogy miért nem segítik anuyt is? Apja az erdő felé vette az irányt. A kert mögött egy hatalmas erdő terült el. A Palota elbukott, menekülniük kell. "Átdobta" a gyereket, majd átmászott maga is, és újra magához szorítva kis csomagját futni kezdett. Még lovat se volt ideje szerezni. Már egy ideje futott az erdőben, és lassult is a mozgása, mikor hírtelen a semmiből egy nagy pallos tűnt elő. Dylan semmi mást nám láthatott, csak a pallos, ami végleg árvává teszi. Az egész jelenetet végignézte a fiú. MUszály volt. Apja épp úgy fogta, hogy felfelé nézzen. Látta, és már-már érezte is a nyakához érő pengét. Elestek. Dylan előszőr csak a földet bámulta, majd nagy nehezen halott apja felé tekintett, de a látvány sokkoló volt. Megrázta a fejét. Pont olyan hitetlenül, mikor a kjnzásokkal teli hét után Axis a szabadulást hozta el neki. Nem hitte el.*
-Apám...édesapám.-*Csak rázta közben a fejét.*-Kelj fel.
*Közben meg is feledkezett a pallos tulajdonosáról. Hiba volt. Egyszer csak megragadták a ruhájánál fogva és felemelték, majd egy fához szorították.*
-Nocsak. A gyerek életben van.
-MI legyen vele?
*Jelent meg még egy alak, s lassan még három .*
-Vigyük el. Jó lesz.
-Nem. Unom már a gyüjtögetést.
*Szólallt meg az amelyik fogta.*
-Én ezt inkább kidekorálnám.
-Állj le szadista.
*Szólt rá az egyik a háromból.*
-Ez a király fia. Még hasznunk lehet belőlle.
-Chö... mit érdekel engem...??
*Az előbbi közelebbment és egy tőrt tartott a nyaka elé.*
-Jobb ha érdekel. Azt mondatm, nem rajta éled ki a szadizmusod.
*Erre elengedte a fiút, mire elájult.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-08, 11:47 am

*Mikor megjelent az apa, s futottak, Fatima magában nagyon drukkolt. Szíve hevesen vert, egyre hevesebben. Neki nem nagyon kellett mozdulnia. A kép előtte suhant. Majd bekövetkezett a hirtelen halál. Igazából most mondták ki szó szerint, hogy Dylan a király fia.*
~ Vajon mely birodalomé? Akkor ő egy trónörökös? ~
*Fatima összehúzta a szemöldökét, szemeiből düh, s kétségbeesés áradt, kezeit ökölbe szorította. *
~ Dagorladiak. ~
*Legszívesebben rájuk kiáltana, de tudja, hogy semmi értelme.*
- Vajon emlékszik még erre?
~ Azt akarod, hogy kész roncs legyek? Miért kell ezt látnom? ~
*Most már könnyek gyűltek a szemeiben, de nem engedte lehullni őket.*
*De többet nem tudott megszólalni. Nem mert, mert akkor elsírja magát.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-08, 12:06 pm

*Mikor a nő feltette a kérdését, Axis szelíd hangján válaszolt.*
-Nagyon halványan. Rárakódtak azok amik ezután következtek.
*De arra, hogy milyen király fia azt nem mondta el. Majd megindult a sárkány.*
-Gyere, mutatok neked valami megdöbbentőt.
*Erre a kép váltott. Komor, felhős helyen voltak. Egy erdő mellett, ahol fát vágtak, és a közelben egy szénbánya. Pár nagy dobozhoz hasonló fahár állt egymás mellett, és egy szebb díszesebb külön. Az valószínüleg a dagorladi katonáknak van fenntartva. A többi, meg a gyerekeknek. Axis céltudatosan haladt az egyik ilyen ház mögé. Egy kisfiú sírdogált magában, ám nem Edward volt. Annak szőkés barna volt a haja és láthatóan sokkal kisebb és vékonyabb. Majd megjelent egy piszkos, kicsit véres, itt ott sebekkel tarkított gyerek. Korához képest magas volt és atlétikus alkat. Szakadt nadrágja és felsője meg sebei ellenére azonban szélesen vigyorgott. Odament a sírdogáló fiúcska elé, és ránevetett. A másik csak figyelt, már abba is hagyta a sírást.
A felette álló Edward, merthogy ő volt az, egy kenyér szeletet adott oda a másiknak.*
-Tessék.
*A másik megrökönyödve vette el, de amint a kezében volt már falta is. Majd eszébe jutott ami egy ideje már foglalkoztatta.*
-Te miért vagy ilyen vidám? A te anyukádat meg apukádat is megölték.
*Erre Ed elkomorodott.*
-Tudom. ... De,
De anyu azt mondta, hogy arra az időkre gondoljak vissza amikor együtt voltunk.
És ez erőt ad.
*Legugolt a másik fiúcska mellé.*
-Azt hiszem túl tudjuk ezt élni.
Csak hinnünk kell benne.
*A másik csak a fejét rázta.*
-Megölnek minket. Téged a legelsőnek.
*Ed meghökkent.*
-Miért engem?
*A másik teliszájjal beszélt tovább.*
-Mert állandóan szembeszegülsz velük. Ezért is vernek meg oylan sokszor.
-Igazságot akarok, és ők igazságtalanok!
*Mondta keményen, majd a fiú felé fordult.*
Nem baj ha megütnek. Kibírom.
*A másik megint csak a könnyeivel kűszködött.*
-De én nem.
*Ed rábámult, majd miután sikerült a másik figyelmét magára terelnie, elmosolyodott.*
-Akkor én majd megvédelek.
-Tényleg?
*Ed határozottan bólintott egyett.*
-Igen. Együtt könyebb.
*Axis újfent a nő felé fordult.*
-Mit látsz?

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-08, 4:06 pm

*Megkapta kérdésére a választ, mely nem volt valami bizalomgerjesztő a továbbiakra nézve. Jön a következő kép. A párbeszéd különös. Aranyos és nem sok ígéretet hozó. Fatima már előre látja e beszélgetés következményét. Már lát a jelenlegi Dylanből is ebben a fiúban, de ez csak szenvedést fog neki hozni. De erre a látványra mégis csak el kell mosolyodnia.*
- Egy fiút látok, aki elhatározta, hogy küzdeni fog az igazságért egy olyan világban, ahol nincs olyan. Szép álom, de az ő helyzetében nincs remény. Olyat ígér egy kisfiúnak, amit biztosan nem tud betartani, de neki erőt ad az, hogy védheti a másikat. Ez egy nagy lépés azon az úton, mely végül odasegítette, ahol most van. De előtte annyi szenvedés várt rá, ami akkor még el sem tudott képzelni, amikor ezeket a szavakat mondta. Most kezdődik igazából minden. Igaz? Mondd csak. Ha megismerem őt, azzal hogy tudok neki abban segíteni, hogy felkeljen a kómából?
*Csak a kérdéskor tekintett újra Axisra. Tudta, hogy a sárkány azokat a mérföldköveket mutatja meg Dylan életéből, melyek vagy a körülményeit, vagy a jellemét változtatják meg. És most Fatimának ezt látnia kell, csak hogy elfogadhassa a férfit úgy ahogy van.*
~ Azt hittem, sok terhet bírok, de ez lehet, hogy túl fog nőni rajtam. ~

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-09, 12:18 am

*Figyelmesen hallgatja végig az éjtünde szavait. Okosak és előrre látók, de már látják a fiúban azokat az értékeket is amiket igazán meg akart mutatni. Fatimára néz, mikor beszédbe fog. Ám a szavak amik elhagyják a száját sejtetőek voltak, és ködösek. Nem mondta el, mit kéne még tenni.*
-Mindent a maga idejében, Fatima.
Most gyere velem.
*A következő kép szintén ugyanitt. A kisfiúcska ruhája ha lehet még szakattabak volta. Egy nagy gödör előtt áll, ami félig van csak befedve földdel. Meredten bámul előrre. Arcáról azt a félreismerhetetlen túlvilági kifejezést lehet leolvasni, mikor az ember úgy érzi itt a vég. Nem akar már élni. Mögötte megszólal a sárkány.*
-Bányabaleset volt.
*MÉg csak nem is a dagorladiak tehetnek rólla. Egyszerűen megtörtént. Persze megkérdőjelezhető, hogy gyerekeket miért dolgoztatnak báányában, de ez már jellemző vonása a háborúskodó országoknak. Kihasználják a legyőzöttek túlélőit, nem törődve az áldozatokkal. A halottakon kívül, most még egy áldozat is volt. Dylan. Élénk szemei, mellyekkel eddig vidámságot és erőt adtak. Bátroságot öntöttek a gyengék szívébe, megkövesedett. Érzelemek nélkül maradtak, és nem maradt más csak a halál, és a gyűlölet. Mindeki iránt. Kivétel nélkül. És ez a világgyűlölet mely egyben önmagát is belevette, szerte foszlott. Egy másik fiú közelített, pár szelet kenyeret vitt magával. Megállt egy féllépésnyire Dylantől és megszólította.*
-Izé. Ed-ward... enned kéne.
Tudom hogy a barátod volt, de ha azt a kis pihenőt is itt töltöd meg fogsz halni!
*Nem akarta, hoyg ez a fiú meghaljon, hisz annyi mindent kiállt értük. A többiekért. Azonban a másik reakciója olyan hírtelen érte, hogy nem tudott elene tenni semit. Dylan fordúltában kilökte a kezéből a kenyeret.*
-Nem tudsz te semmit!
*Rámeredt halott kékségeivel.*
-Ugyanezt mondta ő is, és most mi lett?
Én nem fogok meghalni itt. KIjutok innen...
*Azzal elvonult. Aznap vacsora nélkül.
Azonban Axis itt nem szólt semmit, tovább ment, tovább ppörgetve az emlékek fonalát.
A környezet ugyanaz volt, de Dylan harciasabb, és vadabb hatást váltott ki az emberekből. Mérges tekintete elijesztett mindekit. Sorakozó volt épp. A sok kisgyerek... az élve maradottak, egy sorban álltak egy nagy púpos alak kedvéért. Amaz vizenyős, mély hangján így szólt.*
-Aki nem akar meghallni ezen az istenverte helyen, az legyen erős, leleményees, és bátor.
Aki pedig ilyen azt én kihozom innen, azonban ha nem vagytok egyediek, különlegesek, inkább ne próbáljátok meg a kijutást, mert aki nem felel meg nekem, az meghal.
*Dylan rezzenéstelen tekintettel állta a szavakat, míg a többiek láthatóan megijedtek.
A púpos figyelmét felkelltette a furcsa ifjú viselkdeése, és közelebb vonszlva magát kihívta.*
-Gyere csak. Te, igen azokkal a csillogó szemeidel.
*Dylan kilépett. Mint egy kis katona. Csak állt egy helyben amíg nem szólnak neki. Egész tartásában bene volt a barátja sírjánál mondott szavak. Kijutok.*
-Mondd csak mit akarsz a jövőddel?
-Csak egyett tudok. Ki akarok jutni.
*A púpos elmosolyodott.*
-Bármi áron?
*Dylan azonnal felet, ám nem egyszerű igennel vagy nemmel.*
-Vagy meghalok a próbán, vagy kijutok, de itt nem maradok tovább!
-Tetszik!
Még valaki?
*Tette fel a kérdést a többieknek is a púpos.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-09, 8:09 am

*Fatima ismét nem kapja meg a várva várt választ, de türelmes lesz. Úgy is időben meg fog tudni mindent amit kell. Újabb kép. Valahogy sejtette, hogy a kisfiú meg fog halni, csak ő arra számított, a dagorladiak végeznek vele.*
~ Végülis közvetve ők tehetnek róla. ~
*Sajnálta Dylant, de most nem kísértette a könnyezés, vagy a szomorú tekintett. Amennyire csak tudott, koncentrált Dylan szemeire, tartására, szavaira, viselkedésére. Nem csodálkozik azon, amit lát. A sok szenvedés és a legjobb barát halála, főleg az önvád kérgesíti a szívet. Olyan kétségbeesetten érzi magát a kisfiú Dylan, hogy már semmi sem számít, csak az, hogy kijusson. Nem tud emiatt haragudni. Fatima nem mond most semmit, ugranak is a következő képhez. Keresik katonának az erős és bátor gyerekeket. Jókor jöttek. Megvárták, míg Dylan elveszít egy darabot a szívéből. A mostani fiú nagyon hasonlít már a jelenlegi felnőtt Dylanre. Fatima úgy érzi, miközben a gyermek Dylant látja, olyan, mintha saját fiát látná. Így tekintete anyai érzelmeket sugall, de csak sokára tud megszólalni elmerengve.*
- Mit tehetne? A reménytelenségben csak két út van a szabadulásra. A halál és az otthagyás. Nem számít, hogy elhagyja a barátait, nem lesz senki, aki megvédje őket. Hisz próbálkozása így sem ért semmit, mert meghalt egy balesetben a barátja. Rájött, hogy nem tudja őket megvédeni, és ezért azt gondolja, talán gyűlölik, és magát is gyűlöli. Ebben az állapotban nem maradhat, akkor sem, ha jobban meggyűlölik. Egy új élet új esélyeket ad.-
* Enyhén felemeli a fejét, most megint úgy áll, mint egy nemes, aki szigorúan tekint le fiára. Dagorlad helyében ő is felfigyelne rá, ő is kihozná onnan. Hisz gyűlölettel teli embert nem lehet elpocsékolni. Az a legjobb gyilkos, aki magát gyűlöli.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-09, 2:56 pm

*Axis atyai tekintete a kis harcosnak szánt fiúra vetül. Szelídsége nem inog meg most sem, pedig előrre lehet tudni mi lesz ennek a következménye. Nem ítéli el a fiút. Mikor fatima megszólal, csendesen hallgatja végig. Ránéz, és enyhe megelégedettség olvasható le róla. Kezdi érteni Fatima amit meg akar mutatni. Nagyszerű, ám a lényege még hátra van.*
-Majdnem olyan mintha elkerülhetetlen lenne. A végzet rendelése.
De az érzések nem kiölhetők, pusztán elnyomhatók.
Gyere... menjünk tovább.
*A következő képen néhány gyerkőc áll egy kisebb küzdőtér bejáratánál. Lassan haladnak csak előrre, s a két katona vezényszavára akik közre fogják őket, megállnak a hely közepén. Ott van ő is. Koszos ruháiban és mindkét kezében dárda. Okos szemei a terepet szemlélik, s az elbújt katonákat keresik, illetve a lehetőségeket. Számszerint kilencen vannak. Ezt a számot pedig a púpos is jól tudja. Dylan mellett egy másik fiú áll, láthatóan biceg. Egyik lábára súlyos vágást szerzett.*
-Ez annak a dagorladinak az utolsó próbája akit az előbb ismerhettünk meg.
Miután Edward jelentkezett majd két tucatnyian csatlakoztak hozzá, azonban csak kilenc fiú jutott el idáig.
*Hogy a többivel mi let? Hová kerültek? Minydjárt Fatima meggyőződhetett a saját szemével is. A Dylan mellet álló fiú elég rossz állapotban volt, s amúgy is páratlanul voltak vele együtt. Elég sokáig kellett így állniuk, ám egyszer csak a semmiből egy nyjlvessző találta el a sánta gyereket. Mindenki ledöbbent. Dylan utánna kapott, de még földet érése előtt meghallt a fiú. Azonnal.*
-Ne bomoljatok! Vissza a sorba! Te is!
*Rivallt rá az egyik katona, de Dylan ekkorra már tombolt. Neki szegezte az egyik dárdát, míg a másikkal a védő pozíciót vete fel. Szabályos harci állást láthattak most az ot lévők, de nme is ez volt alegnagyobb szám. Edward megszólallt. Dühtől hangos, elcsukló hangon.*
-Ezt nem bocsátom meg!
*Hírtelen azt is elfelejtette, hogy mit fogadott meg anno. Hogy ki fog jutni. Csak meg akarta bosszúlni egyik társát. A katona azonban nem félt. HIába a hegyes dárda. Ördögi mosoly terült el az arcán, s úgy felelt.*
-Szeretnél te is egyet a hátadba? Kölyök.
*Dylanben benn ragadt a szó. Hát persze, ideje se lenne megmozdulni, már halott lenne ő is. Mint az a másik aki most melette fekszik. Felegyeneseddett nagy nehezen.*
-Jó. Tudod te hol a helyed, fiú.
*Azzal a púpos is megjelent, valamilyen emelvényen a kűzdőtér fölött, de valószínűleg mágia hatására, mindeki hallhatta a szavát.*
-Most hogy mind itt vagytok, és a létszám is megfelelő, elkezdhetjük a mindent eldöntő, utolsó próbát.
Eddig leteszteltük az egyedi érzékeiteket, és tudásotok, a reflexeitek, és a csapatmunkához való hajlandóságotokat. Voltak akik jobban, voltak akik kevésbé teljesítettek, de aki itt van, az már esélyes a győzelemre! És a díj, kiút a szabadságra.
Ám előbb még, látni akarom a nyers erőt ami bennetek lakozik.
Nyolcan vagytok, de innen csak négyen fognak távozni. Még pedig az a négy, amelyik van olyan erős, és van olyan kegyetlen, hogy végezni tudjon a másikkal.
Lebegjen a szemetek előtt a kijutás!
*Mintha fejbe vágták volna. Szédülni kezdett. Nem. TUdta. Tudnia kellett, hoyg ez lesz. Benne volt a pakliban. Most már nem viszakozhat. A katonák párokba rakták őket- Egy erős, de nem túl igényesen mozgó fiút kapott. Ha nem becsüli le és figyel, győzhet. ?ár azon járt az esze, hogy mit fog csinálni, mikor a másik megszólallt.*
-Nekem ez nem megy.
Én nem fogok harcolni ellened.
*Dylan meghökkent. Már miért ne tenné? Amaz eldobta akardját. Mérges lett.*
-De igenis fogsz!
-Nem. MIndeki tudja, hogyte vagy a legerősebb közüllünk. Nincs esélyem!
-De! Addig nem tudhatod míg nem próbálod!
Harcolj!
*A másik csak a fejét rázta. Közbeszólt a katona.*
-Vágd már le.
*Dylan viszont csak állt.*
~Azt... nem lehet... nem akarom...
*A másik felé rúgta a kardot egy adag porral együtt.*
-Már nem vagy gyerek, férfi vagy! Ha eljutottál idáig akkor harcolj!
*Rárontott, de csak annyira hogy megijedjen a másik és felkapva a kardot hárítson. Dylan tovább beszélt.*
-Eldöntöttem, hogy bármi áron, de kikerülök innen, és addig vereszem fel magam, amíg egy napon egyszerűen ki nem sétálhatok, úgyhogy harcolj!
Védd magad, és próbálj megölni! A szabadságod a tét!
*Addig püfölte a dárdával a kardot, míg a másik végül rá nem szánta magát a harcra...
de a győztes kiléte már eldőlt.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-10, 9:55 am

*No igen. A Végzet. Vajon létezik ilyen? Elrendeltetett az emberek számára bizonyos sors? Vagy az, hogy gonosz legyen valaki, vagy jó? Fatima hiába élt le 200 évet, nem tudta eldönteni, hogy higgyen-e a végzetben vagy sem. Bár Dylannel való találkozása olyan végzetjellegű. Erre a gondolatra Axisra nézett.*
~ Vagy csak ő volt az? ~
*Nézi a jelenetet. Balsejtelme van. Csak elképzelni tudja, hogy miket műveltek a gyerekekkel. Közben hallgatja Axis narrátori beszédét. Fatima azonban Dylant nézi. Majd hirtelen meghalt a mellette álló fiú. Fatima szemeiben anyai büszkeség jelent meg, mikor Dylan kiállt barátjáért, de a nő szemeiben reménytelen szomorúság is volt. *
~ Bár tudnám, miért azonosítom őt állandóan azzal, mintha a fiam lenne...~
*Igazából nagyon büszke lenne rá, ha ilyen bátor, és segítőkész fia lenne. Szúrófájdalommal nézte végig, ahogy rendreutasítják, s ő okosan engedelmeskedik is.*
~ Tudnunk kell kivárni a megfelelő alkalmat...~
*Majd a már korábban megismert dagorladi kezd beszédébe. Fatima összehúzza a szemöldökét. Tudta. Tudta, hogy ez lesz. Dagorladban bármi történhet. Sokat gondolkodott azon, hogy miféle szörnyűségeket csinálhatnak azok, így cseppet sem csodálkozott ezen.*
- Dylan először öl... igaz?
*Kérdezte mereven, mégis mély szomorúsággal tekintetében. De az események folytatódnak is. Az ellenfele már fel is adná a küzdelmet, Dylan azonban önti bele a lelket. Hát persze. Csak kivégzés lenne, ha így győzné le ellenfelét. És ez még nagyobb fájdalmat okozna Dylannek. Így legalább tisztességes harc lesz, és talán megmenekülhet ellenfele. Fatima még mindig úgy néz Dylanre, mint egy büszke anya, ugyanolyan szomorúsággal szemeiben. Így nézte végig az egész jelenetet, míg ellenfele végre rá nem szánta magát a harcra. A képnek vége. Fatima enyhén Axis felé fordította fejét.*
-Mit mondhatnék?
*Mondta halkan.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-10, 10:41 am

*Fatima látja és érti a jelenetett. Már hogy ne értené, ismeri a férfit, és ismeri a szenvedéstis és a gyermeki lelkeket. Ennél töb egyelőrre nem is kell. Axis bólint a tényre. Elősször. De nem mond semmit. A fiúra tekint, aki kétségbeesetten próbál kapaszkodni utolsó mentségébe. Tisztes párbaj volt. Vége. Axis elindúl, nincs miért itt maradni, s ha Fatima netán még állva maradana, megszólal.*
-Most ugorjunk egy kicsit előrrébb. Ahhoz az ifjú harcoshoz, aki már látta és átélta a csatamezők hevét. Jó katonának bizonyult, de ahogy egyre többett vol todakint, egyre jobban ketté tört a szíve. Figyelj.
*Egy eldugodt sikátor szerű helyen voltak. Dylan állt egyedül ott,és a falnak dőlt arccal arra felé. A föld felé hajtotta a fejét. Láthatóan most ért véget a harc. Csutakos volt a piszoktól és a vértől. Őt is érte sérülés, ám nem az gyötörte most. Nem érezte. Azt érezte, hogy egy gyilkos. Egy szerszám Dagorlad kezében és ezt nem kerülheti el. Valahogy nem azt kapta amiért ment. Inkább hallt volna meg akkor régen, a próbán. Ezt sugározta a kiállása. Meggyötört, elkeseredett testet.
Majd egy idő után megfordúlt, Fatimáék felé, és az ég felé nézett. Háttal volt a falnak, s lassan lecsúszott a földre. Nem foglalkozott már semmivel. A lábait szétvetette, a földet érve a feje is előrre billent. Halkan szólallt meg fájdalmai mögül.*
-Gyerekek, nők, öregek... harcképtelenek... mind, mind meghalt... az össszes.
Mindet megöltük.
*Lassan ingatni kezdte oldalra fejét.*
-Ez csak mészárlás. Nem bírom... egyszerű kivégzések tömkellege...
*Egy újabb alak jelent meg a sikátor szélében. Mivel a kis fényt ami beszűrődött ezzel sikeresen elis állta, egyből észrevette az ifjú tünde. Felnézett. A felettese áll szigorúan felette.
Felállt és egyenesbe vágta magát, ahgy egy jó katonához illik.*
-Tizedes. //most ezt a szót használom, majd cserélünk.//
-Igen. Uram.
-Maga nap hőse. MIért nem kint fogadja a köszöntésekeet?
*Dylan habozott.*
-Nem tudom, uram.
-Hát márpedig kimegy oda, megértette?!
-Igen Uram.
-Nem hallottam!
-IGEN URAM!
-Tizedes. Ne feledje. Ha nem öl, magát ölik meg. Ez örök szabály ha élni akar.
Dagorlad büszke magára, és ha így halad egy idő utánszabad lesz mint a madár.
És most leléphet.
-Igen uram.
*Azzal elment. Axis Fatimára nézett.*
-Egész eddig rengetegen tanították, és ez sem volt az első csatája. Nem sokkal a katonaság kötelékeibe érve kiderült hogy varázstudó, és tünde. Nem sokára a sárkányokra tett hatása is kitudódik.
Tanára pedig mindent megtettek annak érdekében, hogy enngedelmes harcos válljék belőlle. Dagorladhoz hű.
A mostani csata kimenetele nem szándékosan de tőlle függöt. Megszerezte nekik a győzelmet. Ezért ünepllik.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-10, 11:06 am

*Sajnálattal nézte végig a férfi vergődését. Nem tud mit mondani. nem tud mit reagálni. Mit tehetne? Legszívesebben odarohanna és átölelné. Képtelen nem elképzelni a képet, ahogy Dylan parancsra ártatlanokat öl. Mert nem tehet mást. Ha mást tenne, már halott lenne. Fatima elmereng azon, vajon ő mit tenne ebben a helyzetben.*
~ Nem merem magamat a helyébe képzelni. Félek, hogy a gondolattól összetörök. ~
*Nem csodálkozik hát, hogy Axis azt mondta, most törik ketté Dylan szíve. Majd meg hasad az éjtündéé is. Majd megjelenik a feljebbvaló. Fatima legszívesebben felnevetne Dylan reakcióján és az egész nevetséges szituáción. Persze azért is nevetne, mert annyira kétségbe ejtő a helyzet és annyira reménytelen. Most már Axis szavait hallgatja. Majd végül kis csend után a sárkányhoz fordul.*
- Mit vársz tőlem? Mit tegyek? Vagy mit mondjak? A legrosszabb az egészben, hogy úgy kell végignéznem az egészet, hogy semmit sem tehetek érte. Ez számomra nagyobb szenvedés, mint az elmúlt hét!
*Szemei csillognak a haragtól, de ezt nem a sárkány iránt érzi. Inkább a dagorladiak iránt.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-10, 11:29 am

-Fatima. Ezt nem azért mutatom meg, hogy a harag foglalja el a szívedet, hanem, hogy tud, miért olyan nehéz Dylannek kiszabadulni ebből.
Hiába nincs már abban az országban. Láthattad te is, hogy megtalálták. Veszélyben vagy vele és ezt nagyon jól tudja, sőt...talán mellette is.
Hadd mutassak meg még valamit.
*Ekkor váltott a kép. Egy komor férfit láthatott Fatima, aki most már kiköpött mása a mostani Edwardnak. Harc lesz. Nem, már volt, és még jönnek. Egy csatatér. Annak közepén állnak. Egyik felöl egy nagy sereg leginkább emberekből álló had, a másik felén, egy kisebb, tündéket és mágusokat is számláló csapat. Látszik, hogy dagorladi. Furcsa alaktalan lények is ott vanak a soraikban, amik a sötét erők elengedhetetlen tartozékai, és veszedelmes ellenfelek. Nincsenek sokan de annál magabiztosabbak. Hiába nagy látszámú az ellenfél.
Egy magaslaton állnak. Legelöl az egy nagy pallost forgató Dylan. Szemiben vadság, állati vadság lakozik. Úgy néz le az ellenségre mint jelentéktelen bogarakra. Csak el kell taposni. Vékony páncélja sárkánypikkelyekel tarkított. A hadúr áll Fatima előtt. A régi, könyörtelen gyilkos. A Sárkányúr.
Közben Axis beszél.*
-Amikor rászánod magad arra, hogy legyen bármi megteszed, ha kell a célod érdekében, elveszíted magad. Olyan mintha meghalanál. Ha ezzel az emberrel találkoztál volna, megölt volna, kedvesem, és még csak a nevedet se jegyezné meg.
Ez itt a dagorladi. Akit Eloyah annyira vár vissza. Az halált sugárzó, kegyetlen Sárkányúr.
*Hírtlen megindúlt a roham, a domb mögül egy sárkány emelkedett az égbe és belevetve magát az ellen közepébe, hatalmas üvöltés mellett kezdte el aprítani őket. Dylan pedig egészen elképesztő módon előrre szaladt, s csak pár méter távolságból követte a serege. Élvezte. Mintha csak itt élne a csatatéren. Egyesével vágta le az elé kerülőket, és furcsa módon senki nem került elé, vagy mellé a saját csapatából. Mintha attól félnének, hogy őket is a túlvilágra küldi vad tombolásában. Fatima végignézhette ahogy éket ver, nevetve a holtak fölött, és élvezve, hogy még többekben márthatja meg a kardját.
Majdnem ugyanaz volt, mint a kikötőben a csatájukkor. Csak az ellenfél létezett számára, itt azonban áhította is a vért. Minnél többet annál jobb volt. Egy egésszen más ember volt. Dagorlad katonája.
Axis most ráncolta hófehér homlokát. Dylant nézte majd a tündére tekintett.*
-Ezenkívűl ismeri önmagát.
Fél attól, hogy egyszer talán ő támadna rád.
Mit gondolsz. Ezek után. Lehetséges?
*A csata nem ért véget. Fatimának a harc groteszk hangjaival kellett megkűzdenie a szavaiért. Egybefolyt a csatakiálltás, és kardcsörgés a halálsikollyal és Dylan eszelős nevetésével.
Axis tudta, hogy mit kérdez. Hogy ezek után már nehéz válaszolni, de ez volt a célja. Azt akarta, hogy mindennek tudatában beszéljen a nő.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-10, 11:43 am

*Axis szavaira nem felel. Tudja, hogy igaza van. Nem kellett sokat beszélnie a sárkánynak. Fatima biztos volt abban, amit lát. Ez már a Hadúr. Mindig is emésztette egyfajta félelmes kíváncsiság, milyen is volt a nagy Sárkányúr. Mennyire kegyetlen? Mennyire halálos? Mennyire halott? Axis szavait figyeli, de nem néz rá. Dylant nézi, s a megkezdődő rohamot. Mondhatni testéből kilépve érzi magát a nő, úgy nézi a férfi tombolását. Ez nem csupán védekezés. Egyszerűen nem tud másképp reagálni ilyen helyzetben. Mereven áll, egy-egy véresebb jelenetnél megrándul a szája szeglete, de különben nem mozdul, s a szeme sem rebben. Nem tudja megállni, hogy érzelmeit ne zárja el.Muszáj, különben belehal. Majd Axis kérdése jön. Fatima nem felel azonnal, a csatát nézi. Végül lassan, de magabiztosan Axisra néz.*
- Tudom, hogy bármikor megölhet. Tudom, hogy bármikor eluralhatja a sötétség, és habozás nélkül megölhet. De én ezt vállaltam. Ha így halok meg, hogy ez a Dylan öl meg, akkor ezért éltem. Ha meg meg tudom menteni, akkor meg azért. Nem tehetek mást. Nem tudok mást tenni. Nem tudom elhagyni, akkor sem, ha miatta halok meg, ha a keze által halok is meg.
*Néz mélyen a sárkány szemébe.*
- Te is hiszel benne. Különben nem lennél mellette.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-10, 12:01 pm

*Komoran hallgatja végig a nőt, majd Fatima neki szegezi a tetteit. Axis őt nézve szólal meg.*
-Igazad van. Én hiszek benne. Még egy olyan kegyetlen gyilkosban is mint ő.
Benned is hiszek, és az összes halandóban akit eme világ a hátán hordoz. Hiszem, hogy meg van bennük a vágy a jóra.
Azonban ezt ők nem hiszik el. Viszont te ott vagy Dylannek, és ha te elhiszed, hogy megváltozhat, meg is fog.
*Ez egy ígéret volt.*
-Néz rám Fatima Ferses és hívj be magadhoz.
Ha a segítségemet kéred, megáldom az utadat, és tetteid a helyes irányba terelem.
Akivel összekötöd magad azt is fogja érni szeretetem általad, és aki a legkedvesebb számodra arra árad fényem, és megáldom teéretted.
Bízni fognak benned, és nem ér sérelem a tudtomon kívül.
Ismerlek, és te is ismerni fogsz, és erőt adok neked a próba tételeidkor, és a mindennapokra.
Ott leszek melletted, és vigyázni fogom az utadat mindenkor.

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-10, 12:17 pm

*Első megszólalására Axisnak, Fatima szemei kikerekednek.*
~ Hogy mondta?? Ha hiszem, megváltozik? Ez nem csupán egy hipotézis?~
*Majd további furcsa szavakat hall. Behívni, segítséget kérni, megáldani és a többi... Fatima kissé lemeredve nézi és hallgatja a sárkányt. Majd egy apró szünet után megszólal.*
- Behívni? Vajon tudnál énbennem is úgy élni, mint Dylanben? Ott leszel velem mindenkor? Axis. Bármikor, mikor hívlak, láthatlak? Hallhatlak? Nem lesz szükségem a botra? Hinni akarok benned, és hinni akarok Dylanben, hogy megmenthessem. Segíts nekem ebben, kérlek!
*Szemei könyörgővé válnak. Ugyanakkor enyhe hitetlenség is látszik az arcán, de az inkább meglepettség és döbbenet, mint elutasítás.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-10, 12:30 pm

*Axist ilyen komolynak még talán Dylan se látta. Majd Fatima megszólal. Enyhe hitetlenkedés hangzik szavaiban, de nem si csoda. A nagy sárkány lejjebb hajol, hogy a fejük egy vonalban legyen.*
-Emlékszel mit mondtam Dylannek a börtönben?
Az a bot arra szolgál, hogy te láthass. Attól még ott vagyok, és beszélhetsz hozzám. Az ígérteim pedig valódiak, és tartom is magam hozzájuk.
Segíteni fogok neked Fatima.
*Majd újra felegyenesedett. Hangjában a lágy atyaiság szólallt meg. S szelídségében ott lakozott a mérhetetlen erő. Érezhette Fatima is, hogy meg tudja tennni. Bármilyen hihetetlen is. MAjd újra megszólallt.*
-Ezt a hitedet kell az értésére adnod.
Tünde vagy, használd a képeségeidet.
*Majd újra a szobában találhatta magát, a férfi homlokát fogva. Dylan megint csak lángolt láztól, és érthetetlen szavak, szó szerkezetek buggyantak ki a szájából. Kapkodta a levegőt, és már nem csak a légszomjjal, de a sérüléseinek fájdalmaival is küszködnie kellett. Meg-meg rándult, s elernyedt a testében itt-ott fellépő gyötrelemkor. Akkor is mikor az éjelf magához tért, megvonaglott a kezében. Axis már nem volt sehol. Csak a bot jelezte, hogy az amit átélt valóság. Ott van, és figyel.
Nem telt el, mondhatni egy perc se a hosszú utazás kezdete és vége között itt, de Dylan állapota rémes volt. Aki látta, attól félhetett, hogy bármelyik pilanatban megszűnik lélegezni, és nem mozdul többé.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-10, 1:22 pm

*Mikor Axis lejjebb hajol hozzá, Fatima hatalmas szemekkel figyelt. Minden szavát magába akarja inni. Az utolsó szavakat egyelőre nem nagyon értette, de akkor már fel is ébredt. Körbenézett a szobában, a bot a padlón feküdt. Fatima aggódóan nézett a szenvedő Dylanre.*
~ Most mit tegyek? A hitemet kell neki elmondanom? Elég lesz az neki? Hinni fog nekem? Axis azt mondta, ha hiszek Dylanben, meg fog tudni változni. Nem... nem ezt mondta. Meg FOG változni! Hinnem kell Axisban, aki ezt mondta nekem, hisz még sosem beszélt ilyen komolyan. Nem hazudhatott. Éreztem, hogy igazat mond. Vagyis hinnem kell Axisban is. De akkor nem tehetek mást... magamban is hinnem kell. Hogy eszköz vagyok. Ne arra gondolj Fatima, hogy neked kell megmentened. Mert egymagad képtelen vagy rá. Te eszköz vagy, s általad majd megmenti Dylant maga Axis. Ebben kell hát hinnem! ~
*Megérintette a férfi arcát. Közel hajolt hozzá, arca arcához ért. Lehunyta szemeit, ajkai Dylan füle előtt voltak. Halkan beszélni kezdett.*
- Dylan...
~ Nem... ez talán nem elég...~
- ... Edward...-
*Fatima sosem szólította Dylant Edwardnak. Valahogy ez neki túl személyes kifejezés volt. Mint bajtárs, mint hatalmas harcos volt számára Dylan, nem pedig csak egy barát. Ezért nem tudta Edwardnak hívni. De most, hogy ezt kimondja, sokkal jobban eluralják az érzelmek. Megismétli.*
- ... Edward... hallgass rám! Én vagyok... Fatima. Én szeretném, ha most figyelnél rám. Hagyd el egy kicsit a fájdalmat és a gyötrelmet. Nézz rám, láss, nézz a szemembe, lásd a lelkem!! Fájdalmas a múlt... nagyon fáj... nekem is.
*Fatima talán még sosem beszélt ennyi érzelemmel hangjában. A sírás környékezi.*
- Harcoltál a jóért. Szenvedtél. Meghaltál. De most újra élhetsz! Nincs semmi sem veszve! Nem vagy egyedül. A bűneid eltöröltettek. Nem haragszik rád senki! Axis új életet ad, veled leszek én is. Nem haragszom rád. Érted? Bízok benned! Hiszek benned! A fény mindig is erősebb volt a sötétségnél. A kis pislákoló mécsest nem veszed-e észre a távolban éjszaka? A tűz nem teremt-e nappali világosságot a legmélyebb éjszakában? Az élet nem erősebb-e a halálnál? Halott voltál, de most élhetsz! Élned kell! Nem csupán új esélyt kapsz, amivel eldöntheted hogy élsz vagy sem. Hanem valódi reményt kapsz. Barátokat, Erőt, mely vezet téged az úton. Ha nem bízol magadban, ott lesz a Fény, mely vezeti lábadat az ösvényen. Nem kell többé rettegned, hogy megbotlasz. Nem kell többé rettegned, hogy rossz irányba fordulsz. Mert veled lesz a mécses, mely túlragyog a halál legsötétebb völgyén is. Mert a fény mindig veled lesz. Nem hagy el. Ő lesz pásztorod, és terelőd az úton. Az ellenség nem győzhet le többet téged! Mert a fény árad belőled, s megvakítja az ellent. Irigykedni fognak gazdagságodért, amit kapsz, mely kísérni fog téged életed minden napján. És békében lakozol, míg csak élsz!-
*Szemei nedvesek voltak. Egy könnycsepp le is folyt, mely a férfi arcára is ráfutott. Fatima felemelte fejét egy kicsit, csak hogy láthassa Dylan arcát. Hogy végre felébred. Bár felébredne.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-10, 8:10 pm

*Elemészt és megfolyt. Meggyötör és eldob. Megkínoz, hagy szenvedni, majd újra átélteti veled az összeset. Nézd! Ez vagy te! Milyen jogon mondod, hogy már más lennél? Az az idő nem tűnik el. Cselekedeteid tudatában tetted, amit tettél. Nincs mentség. Az igazság ellened szól. Ő bűnös, neki bűnhődnie kell. Megérdemli. Elfogadni, megbékélni vele. Elmerülni benne. Eltűnni benne. Már-már beletörődött a ténybe, hogy ez így helyes. Ez a végzete. Elfogadta, és habár mindez megtörtént, mégis örült, hogy eddig élhetett, mert találkozhatott egy kivételes tündével, aki látta benne a jót, és Axis megbocsátott neki. Felbecsülhetetlen emlékek. A szíve megtelt hálával, és megkönnyebbüléssel. Talán itt is az ideje. Otthagyni a csatateret, és a gondokat, elfoglalva a neki szánt helyet a túlvilágon. Nem baj. A vége még sem volt olyan rossz, mint hitte. Nem érdekes. Ha túlvilág nem is lesz kegyes hozzá, hiszen miért lenne az, ebből kitarthat. Úgy hal meg, hogy élt is egy ideig. …
Majd mintha a távolban valaki a nevén szólítaná. Egy női hang. A keresztnevét mondja. Ki lehet az? Ki hívja őt? Most mikor épp elbúcsúzott mindentől. Előbb csak halkan a távolból, de idővel egyre hangosabban hatolnak a fülébe a szavak.
~Küzdöttél az igazságért. Szenvedtél. Meghaltál. De most újra élhetsz.
*Élni? Újra? Majd az újabb szavak. Minden egyes hang egy-egy szó egy újabb cseppnyi élet volt. Valami megremegett benne. Hallja a nevet.*
~Axis.
*Az ígéreteket. Hogy megbocsátanak neki. Hogy nincs már aki haragudna. Hogy Fatima….Fatima ott lesz vele! Bízik benne! Hisz benne! Axisban is bízik, és most neki is ezt kell tennie. Bízni Axisban. Nem hátra nézni, hanem előre. A sűrű sötét köd melyben eddig lebegett egy piciny világosságnak adott teret. Érte nyúl és magához veszi. Igen. *

Spoiler:

*Ez lesz az a mécses amiről a tünde mesélt. Ami majd az utat mutatja. Elmerengett a dolog fölött, és mindinkább nézte annál inkább az az érzése támadt, hogy Axis néz rá a fény mögül. Nem hökkent meg. Már tudta. Eddig is vele volt a sárkány, és ezután is vele lesz. Most viszont szeretné. Azt is szeretné, ha tudná Axis.*
-Segíts.
*Még ott volt a két tenyere közt a fényecske. Nézte, majd magához szorította, s a következő pillanatban egy könnycsepp gurult le az arcán. Azonban ez a könny nem az övé volt. Elnehezült szempilláit lassan nyitotta a nő felé, de elszántan. S végül ráemelte a mélykék örvényeket. De azokban az örvény már elmúlt. Most egy tiszta vizű tó, s az ég kékje csillog a szemeiben. Egy sóhaj. Mély levegőt vesz mielőtt kimondaná a nevet.*
-Fatima…
*Ő volt. Ő szólt hozzá. Ő verte fel álmából. Ő mentette meg.
A lány arcához nyúl, hiába zsibbad még a keze. Muszáj letörleni azt a könnycseppet, ami épp lecsordogálni készül.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-10, 8:31 pm

* Végre! Kinyitotta a szemét. Először megilletődve figyelmesen nézi a szemeket, hogy most mi lesz. Majd kimondják a nevét. Könnyes szemmel elmosolyodik.*
- Igen.
* Majd megérintik arcát, s letörlik könnyét. Ő is a férfi arcát simogatja. Lehunyja szemeit, s nagyot sóhajt. Majd újra a békés szemeket nézi. Ekkor ért be Marien. Fatima lassan hátranéz. Majd hatalmas örömmel szemeiben közölte a jó hírt.*
- Felébredt! Végre...
*Majd visszafordult. De homályosodni kezdett a szeme és szédült. Nagyon gyengén mondta.*
- Végre... itt vagy.
* Oldalára feküdt a férfi mellé, majd egyre kábultan a hátára és a plafont kezdte nézni.*
- Végre...
*Már csak suttogta. Sűrű köd támadta meg. Végül semmit sem látott már. Mert elájult.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-10, 8:59 pm

*Felébredt. Hiába aludt vagy 3 teljes napot, úgy érzi mintha egy szmhunyásnyit se szundított volna. Fatima azonban különösen kezd el viselkedni. Bejön Marian, .. igen rá emlékszik. Még egyszer nem fürdeti meg. Fatima üdvözli.*
~Igen felébredtem.
*Valahogy érzi, hogy ez egy boldog viszontlátás, talán ilyen súlyos lett volna a helyzete? Azonban ezen nincs idő gondolkozni,mert az éjelf mellé fekszik és szinte azonnal el is ájul. Dylan elkapja, nehogy leessen. Átkarolja és a ház úrnőjére tekint.*
-Mi történt vele?
*Kérdezi olyan ijedt tekintettel mintha legalább is egy seregnyi katona várakozna rájukkint. Marian odasiet, s átvéve a hölyget a székre dönti.*
-Philip! Elkél a segítséged!
*Nem is kell rá várni sokat. Ahogy jön felkapja Fatimát és indúlnak is vele a szobájába. Dylan menne velük, már fel is ült mikor Marien megállítja. Már másodszor tesz keresztbe neki... egyre kevésbé szereti.*
-Nem. Tessék visszafeküdni.
-De mennem kell!
-Nem.-*Rázza meg a fejét a nő.*-Az kell, hogy ne erőltesd magad túl.
A barátnőd csak elájult. A napokban túl sok energiát pazaorolt el a sérüléseidre, és keveset is pihent. Csak aludnia kell. Én majd gondoskodom róla.
*Dylan egyből a hegeit kezdte nézni. És tényleg! Mágia, kétségkívűl. Pedig hogy mondta, hogy ne tegye. Hanem azért nem lehetett haragudni a nőre. Tudta nagyon jól, hogy a sebei nem átlagosak. Valószjnüleg az életét mentette meg vele.
Visszafeküdt.*
~Majd meg kell köszönnöm neki.
*Marian mindent a szobába vitt neki azon a napon és a következőn is. Másnap estefelé már kimehetett. Elég gyorsan gyógyult, habár elsőre még az elgémberedett végtagjai nemiagzán engedelmeskedtek, de idővel jabult a helyzet. Benézet Fatimához amikor csak tudott. Aztán már Philippel és Mariannal költötte el a harmadik napi reggelit. nagyonis jól érezte magát. Ez az idő, és a valójában tényleg gondoskodó Mariannak köszönhetően ha nem is teljesen még, de felépült.
Már másodnapja ült Fatima ágyánál. Este volt. A nyaka és a teste egy részen be volt kötve, de amúgy semmi több. Csak hogy könnyeben járhasson. Ne kapjon el mindenféle kéretlen fertőzést. Csak nézte az alvó tündét, és várt. Fel fog ébredni. Biztos benne.*

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-10, 9:06 pm

*Teljesen kiesett neki ez a két nap. Bár néha lázas volt, nem motyogott, s nem volt lázálma. Igazából semmi nem volt, csak nagy üresség. Nem kellett átélnie élete legkeményebb állomásait, nem kellett semmit sem kibírnia. Egyszerűen csak fel kellett ébredni. Meg is történt. Nehezen nyitotta ki szemeit, de ki akarta. Érezte, ott van Dylan. Felnézett hát rá, majd komoly tekintettel szólalt meg.*
- Jobban vagy... helyes...
*Nyelt egy nagyot. Ki volt száradva. Körbenézett, hogy hol is van. Hát persze, hogy az ideiglenes szobájában. Egyik falra terelődött tekintete, ahol ki volt támasztva a nagy kétkezes kard. Azt nézte egy kicsit összehúzott szemöldökkel, majd újra Dylanre nézett.*
- Nah, még nincs itt az ideje, hogy gyászolj.
*Majd gyorsan felült. De nem kellett volna. Hirtelen megszédült. Gyenge volt, még mindig.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-11, 2:29 pm

ezzel együtt olvasd Wink

*Felébredt. Mintha egy nagy nehéz kő esett volna le a szívéről. Fatima fáradt mosolya most gyógyír aggódó lelkére. Végre felébredt. Eddig is a kezeiben tartotta a nő vékony karját, s most sem engedte el. Lassan lehajolt és sokáig időzött el a tünde kecses kézfejénél. A csók mely egy férfinál a tisztelet legnemesebb kifejezése, legalább olyan hosszú volt, mint maga a mondat ,amit Fatima mondott közben. „Még nem kell gyászolnod”. Nem gyászolja ő. Nem is tudná, mert vele halna, ahogy vele is él. Egy darab Fatimából a szívébe vésődött, s soha nem fogja tudni kiszakítani. Ráemeli kékségeit a tündére, aki most szédülve fekszik vissza. A kéz, melyre a csókot lehelte még mindig az ő fogja. Érezni, hogy itt van, fogni a kezét. Oly apró dolgok, mégis a mindent jelentik. Rámosolyog Fatimára.*
-Pihenj egy kicsit. Hosszú volt ez a hét.
*Végig ott ült mellette, s megvárta, míg az éjtünde elalszik. Álmában is olyan mintha ébren lenne, de talán ez csak a mindig fakó bőre miatt van. Mesés így is. Megnyugtató látni szerelme nyugodt álmát. Mert látja, érzi, hogy most kipiheni magát. Lassan elengedi a kezet is, s feláll. A botért megy. Megfogva különös érzése támad. Még egyszer Fatimára néz. Gyönyörű. Majd leül a bottal együtt. A botot nézi. A rajta lévő kecses sárkányt amint felemeli fehér fejét. Axis itt van. Fatima tudta és most már ő is látja. Mindig velük lesz. Még ha a bot nincs is. Axis akkor is van és vigyáz rájuk. Letette a botot az ágy mellé, majd kisétált.
Kint Mariannal futott össze. A nő megérezve a férfin a tett vágyat, megfogta.*
-Hova hova?
*Dylan szelíden felelt, és elég halkan is.*
-Felnyergelné nekem a lovat?
-Mire készülsz?
-Köszönök mindent Marien.
És tudom, hogy még nem gyógyultam fel teljesen, de most mennem kell.
*Annyi elszántság volt a szavaiban, hogy a nő elengedte.*
-Én nem tudom, kicsoda vagy micsoda vagy, de ez a nő ott fent keresni fog.
El akarod hagyni?
*Dylan maga elé meredt. Nem akarja elhagyni.*
-Meg fogja érteni.
Ő mentett meg. A legkevesebb, hogy kihagyom a veszélyekből.
~Ugyan, azt mondta, hogy amúgy is belekeveri magát, de magától úgy se tudna akkora bajt találni, mint mellettem.
-Tényleg köszönök mindent.
*Marian egy sóhaj kíséretében engedte el.*
-Jó, szólok Philipnek.
De várj egy kicsit. Adok az olajból, amit a barátnőd is kapott. Az jó lesz a sebeidre.
*Dylan biccentett. Jól fog jönni.
És ezzel lovagolt ki. Egyetlen fegyver nélkül. Egy egyszerű fehér ingben és barna nadrágban, nah meg a szép bőrkabátban. Egy ideig csak vágtatott. Muszáj volt, érezni akarta, ahogy az arcába csapódik a levegő, érezni akarta, hogy van. Ott hagyta Fatimát, ott, pedig tudta, hogy érez a nő valamit iránta. Milyen remegő hangon beszélt, mikor felébredt. Ő pedig szereti. Egész lényével, és mégis ott hagyta. Ám nem bánta. Ha ez kell ahhoz, hogy a szerelme biztonságban legyen. Ott hagyta a botot, és ő sincs, hogy a veszély üldözze.*
-Köszönöm Axis. Mindent köszönök.

*

*Fatima felébredtekor, a bot ott hevert mellette az ágyon. Marian ment be közölni a rossz hírt, egy csésze tea mellet. Már rég elment az uraság, és a lovat is vitte magával.*
-Azt mondta, hogy meg fogod érteni.
Gondterheltnek látszott, mint akit üldöznek, de mégsem éreztem, hogy félt volna. Talán csak téged féltett.
*Bíztatólag a nőre mosolygott.*
-Áhh, ne aggódj. A férfiak már csak ilyenek. Azt hiszik ők a nagy szám a világon, és a legerősebbek persze. Azt hiszik, menni fog minden egyedül is.
De majd rájön a te Edwardod is, hogy nem így van, és akkor majd visszajön.
*Rácsapott kedvesen a tünde lábára.*
-Hidd el, vissza fog jönni hozzád. Hiszen itt felejtette a szívét neked.
*Majd kicsit halkabban, teljes határozottsággal jelentette ki a következőeket.*
-Addig maradsz, amíg csak akarsz. Azt szeretném ha teljesen felépülnél. Tekintsd az otthonunkat nyugodtan a tiédnek is.

//Nah egy időre akkor sayonaraa, de fogunk még találkozni ^^//

_________________

"-Nah, értesz már?
-... egy génhibás elf? hehe...szólhattál volna, hogy egy fikarcnyit sem hasonlítasz az elfekre!
-Én próbáltam...-.-, de a génhibás azért kicsit lealacsonyító..."

Character theme song

Dylan

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-11, 9:06 pm

*Kézcsókot kap. Megilletődött. Utána akart felülni, de a szédület visszakényszerítette vízszintes vonalba. *
~ Pihenni? Ki tudja mennyi ideig voltam ájult. ~
*De érezte, hogy tényleg pihennie kell. Egy darabig még nézte Dylant. Jól esett neki , hogy fogja a kezét. Majd végül csak elaludt. Mikor újra felébredt, hiányérzete támadt. Nem volt mellette Dylan.*
~ Biztos a szobájában van. ~
*Felült és körbenézett. A bot az ágy mellett feküdt. Nem tetszett neki ez a dolog. A kezébe vette.*
~ Miért hagyta itt? ~
*Ekkor lépett be Marien. Fatima ráemelte szemeit.*
- Ő jól van?
*És akkor mondott el mindent. Meg fogja érteni... vajon tényleg? *
- Ezt mondta?
*Majd az ágyra nézett és elmerengett.*
~Miért hagyott itt? És miért hagyta itt a botot?~
-De hiszem ő fegyvertelen.
*Ekkor valami nagyon szép mondatott hallott a nőtől. *
-Hidd el, vissza fog jönni hozzád. Hiszen itt felejtette a szívét neked.
*Fatima szíve összeszorult. *
~ Mit tervezel te ostoba?! Ugye nem akarsz a vesztedbe rohanni? ~
- Értem.
*De tudta, hogy ide már nem fog visszajönni a férfi. Majd sikerült felállnia. Sokkal jobban volt már. *
~ Még a lovat is elvitte, nehogy utána tudjak menni. ~
*Lehunyta a szemeit. Most törődjön bele? Alap esetben nem aggódna, hogy találkoznak-e még valaha, hisz tudja, hogy a véletlen... vagy talán Axis a legjobb összehozó. Úgy alakítja az emberek sorsát, hogy újra és újra találkozzanak egymással. De most mégis aggódik, mert Dylan fegyvertelen, a botot is itt hagyta, anélkül csak alap varázslatokat tud elvégezni. Abban reménykedik, hogy semmi ostobaságot nem fog művelni. Még csak most veszi észre a tálcán a teát. Leül és nekiáll meginni.*
- Kérlek, hagyj most magamra.
*Marien azonnal megértette, de még mondott egy utolsó mondatot, hogy bármeddig maradhat Fatima. Ő ezt megköszönte, majd egyedül maradt. *
- Mondd Axis. Ugye nem hagyod, hogy baja essen? Hogyan változhatna meg, ha nem engedi, hogy mellette legyek? Akkor mégis hogy higgyek benne? Legyél te az útmutatója kérlek! Ahogy ígérted! Azonban... a fegyvereim ott maradtak a toronyban. A kardom... és Dylan tőre. Segítesz nekem visszaszerezni őket? Én nem ismerem azt a nyelvet, amivel változtatgatta a botot különböző fegyverekké. De te segítenél nekem? Esetleg. Átváltoznál kardra?-
*Ekkor pár másodperc után, már egy kard volt a kezében. Fatima megkönnyebbülve elmosolyodott.*
~ Kérlek segíts! Kellenek a fegyverek. ~
*Ekkor felállt, s kiment a többiekhez.*
- Szeretném kölcsönkérni az egyik lovat. Ígérem, még ma biztonságban visszahozom.
*A házaspár kissé bizalmatlanul felhúzta a szemöldökét, de odaadták neki a lovat.

Fatima elvágtatott a torony közelébe. Most nem voltak ott dagorladiak, így végül az ajtóhoz ügetett, majd bement. Lement a börtönhöz. Nem volt valami kellemes érzés újra látni a helyet. Az őr nem volt ott.*
~ Hova tűnhetett? ~
*Majd elindult megkeresni a raktárat, ahova eltehették a fegyvereit. Meg is talált egy szobát, ami egy irodához volt hasonló. Sehol máshol nem látott fegyvereket. Úgy tűnik, teljesen kipucolták a helyiséget. Az egész tornyot. A kínzó eszközök sem voltak már sehol, a holttestek sem, még a vért is felmosták. Azonban ebben az irodában az asztalon ott volt Dylan tőre.*
~ Se a kardom, se a másik tőröm, csak ez itt. Miért maradt itt?~
*Majd zajt hallott, kilesett az ablakon.*
- Te idióta! Hogy felejthetted itt a tőrt? Mindent kipucoltunk abban a helységben, te meg azt az értékes tőrt ott hagytad?!
- Bocsásson meg uram! Olyan gyorsan kellett rendet rakni, azt meg külön felvittem magamhoz, mert nagyon megtetszett. majd a gyors távozás miatt ott felejtettem.
- Siess be, gyorsan te nyomorult, és hozd ki!
- Igenis, uram!
- De vigyázz. Valaki biztos bent van. Amint láthatod.
*Mutatott a gazdátlan lóra. Az alacsonyabb rangú már be is ment a toronyba.*
~ Jobb lesz nekem innen elhúzni...~
*Kinyitotta az ajtót a nő, de a dagorladi már a lépcső végében járt. Visszacsukta hát, és az ajtó mögé állt. A dagorladi benyitott, nem vette észre. Az asztalhoz sietett, de a tőrnek csak a hűlt helyét látta. Fatima becsapta az ajtót, s a karddá változtatott botot a férfi nyakához szegezte.*
- Csak egy hangot kell kiadnod, s azonnal halott vagy.-
*Mondta hidegen, szemrebbenés nélkül. A férfi nagyon meglepődött, szemei kikerekedtek. *
- Mondd a főnöködnek, hogy valami különös dolgot szeretnél megmutatni, és hívd ide be.
*Az biccentett, s már ment is le. Már ketten baktattak be az ajtón. Amint körbenéztek a szobában meglepődtek, mert senki nem volt bent. Az alacsonyabb rangú az ajtóban állt meg, felettese nézett körben a szobában. De ekkor a felettese, furcsa vágás hangra lett figyelmes, majd egy puffanásra. Társa fej nélkül csuklott össze az ajtóban. Annak meglepődni sem volt sok ideje, Dylan tőre már szállt is a nyaka felé, majd beleállt. Az is holtan rogyott össze. Fatima odasétált, majd kihúzta a tőrt, s beletörölte a férfi ruhájába.*
- Ostobák! Kellett nektek idejönni!
*Nem hagyhatta őket életben, mert akkor elmondták volna, hogy Dylan "nője" visszajött. Így Rioter emberei nem tudják meg, ki is végzett ezzel a kettővel. Remélhetőleg. Fatima lesietett a lépcsőn, majd kiment. A másik két lóhoz is kiment. Az egyiket elengedte, a másikra felült. Majd megfogta a kölcsönló kantárját is, úgy vágtatott vissza Marienék házához. *
- A lovat visszahoztam. De most nekem is mennem kell.
- Kérlek Fatima, maradj! Legalább egyél valamit.
*Ebbe még belement, de az étkezés után elindult a lopott lóval, Dylan tőrével és botjával. A botot jól a köpenye alá bújtatta, hogy ne vegye észre senki. Nem válna előnyére, ha bárki felismerné, hogy Edward Dylan botját hordozza magával. Visszament a város központjába, ahol hagyta a lovát, de az már nem volt ott.*
~ Remélem nem elvittek, hanem egyszerűen csak elmentél. ~
*Ugyanis anno megtanította a lovának, hogy hogyan csomózza ki a kötelet, ha hosszabb időre nem menne érte. Valószínűleg a közelben legelészik. Nem maradhat a városban. Hiába esteledik, Valianban nem maradhat, mert tömegével lehetnek itt azok, akik Dylant keresik.*
~ Nagyszerű! Most már én is menekülhetek ezektől a gyilkosoktól. ~
*Eldöntötte, hogy vissza megy Olassiëbe. Útközben megtalálta a legelésző lovát is, minden fegyverével együtt, mit rajta hagyott. Átült arra a lóra, de magával vitte a másikat is. Másnap este ért be csak a tündék városába igen fáradtan. A dagorladiak lovát elajándékozta, majd eldöntötte, ideje venni egy új kardot és tőrt, így elment a piacra.*

//Hehe, engedetlen voltam, s visszamentem a tőrért. ^^ Majd még talizunk. Wink

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-21, 11:40 am

//Március
1. küldetés – Derült égből-Aldo Barras//

*Már egy ideje itt állomásozik. Nem is történt eddig semmi különös. Persze leszámítva azt a kislányos ügyet a tündével. Nah mindegy. Már egy ideje békések a napjai, és ezt élvezi is. Habár mostanában kevesebb ideje van gyakorolni reggel, és este meg nagyon fáradt, de azért mindig megpróbálkozik vele. Kisebb nagyobb sikerek övezik az esti gyakorlásokat. Néha még jót is tesz, felfrissíti a hajnali kezdéshez. Mert már egy ideje hajnalban kell kelnie az őrködési munkához. Most azonban pirkad. Már elmúlt a hajnal, de még nincsenek sokan a városban. Az a pillanat ez amikor gyönyörködhet az ég vöröses kékjében, a napban ahogy felkel a víz mögül. Nagy levegőt vesz a friss tengeri szellőt érezvén. Most jó így.
A munkában is lehet pihenni néha. Nincs senki,és nem zargatja semmi. Egyelőre. Ám a pillanat elmúltával jön is a gond. Egy ifjú hölgy fut lélekszakadva felé, hogy egy nagy mágus nem hagyja békén. Cloud meglepődik a dolgon. Miért ne hagyná? Bizalom gerjesztően bólint felé. Vajon mit akarhat az a mágus. Kicsit rossz érzése támad a dolgot illetően, de csak nem kerül sor harcra. Meg lehet a problémát békésen is oldani. Ez az ő alapelve.*
-Maradj itt.
*Szól a lánynak.*
-Hátha nem követett, de ha igen itt leszek.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-21, 3:41 pm

- Glorien! Glorien! Hova rohansz? Én vagyok az! Kérlek, állj már meg!
*Rohan a mágus az ébredező kikötőn keresztül, mint akinek eszét vették. És talán ez is történhetett, mert, hogy aki után rohan, az bárki lehetne, csak nem Glorien. De akkor miért lohol úgy utána, mintha az élete függne tőle? Mégis mit akarhat egy idegen ifjú hölgytől? És miért nézi őt Gloriennek, evolyrani szerelmének, aki után bejárta már a fél világot? Talán agyára ment a sok keresés? Vagy megsüthette a nap fejét, amíg barangolt az itteni kikötővárosokban? Netán töltöttek valamit az italába, az egyik fogadóban? Vagy megátkozták, amiért legutóbb fizetés nélkül távozott?
Egyelőre nem tudni és a tengerhez közeledvén a friss tengeri szellő sem akarja észhez téríteni. Vajon mi kell, vagy ki, ami megállítsa? Lassan kezdi érezni a fáradtságot, hiszen a város szélétől ~~kergette, üldözte~~, követte a lányt, de amint újra megpillantja a kikötő egyik mólóján állva egy idegennel, új erőre kap és ahogy csak bírja lába, közeledik feléjük.*
~Nocsak. Ki lehet ez az alak és mit akarhat a kedvesemtől? Ha közénk merészel állni, megnézheti magát. ..~

//A küldi februári, 4. a Segítség...csak a játszótársam szőke és elírta Very Happy

//

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-21, 4:32 pm

//Nyoh, köszke szépen, ha nem lennék szőke akkor is elírtam volna..amennyit aludtam tegnap..ráadásul, épp azt a küldit írom élőben amivel ezt felcseréltem xD
És még egy, én természetes szőke vagyok, azokat pedig jobb ha nem butázza le senki Razz

(mert ugye a németek....xD)//

*Egy igen érdekes személy jelenlétében nyilvánult meg a "nagy mágus". Tényleg elég magas volt. Ha nem is kettővel, de egy fejjel biztosan magasabb volt nála. Egy nevet üvöltött végig, akkor is amikor egész közel ért hozzájuk. Cloud megkérdezte a lányt, hogy tudja e kiről van szó. A lány a fejét rázta.*
-Nem ismerek semmilyen Glorient.
Én Isabell vagyok.
*Nagyszerű. Akkor az ott miért akarja betudni a másikat Gloriennek? Ahogy odaért a mágus, Cloud felvette a lehető legnyugodtabb tartását, és megköszörülve a torkát próbált higgadtan, és barátságosan beszélni.*
-Üdvözlöm jóuram. Azt hiszem itt valami félreértés van.
Talán elveszített valakit?
A hölgy mögöttem azt mondja, nem ő Glorien, és sajnos nem is ismeri.
*Lehet ez még nem elég. Fel tesz hát egy kérdést is.*
-Esetleg segíthetek valamiben?

» Kikötő
» Keleti kikötő