Birodalmi kikötő

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-08-23, 4:28 pm

//Jól van, na, csak kedves próbáltam lenni. Smile

//

*Lelassította lépteit, mikor odaérkezett a mólóhoz, és "Glorient" fürkészte az idegen háta mögött. Látva, hogy az alak nem akar elállni útjából, úgy döntött, hogy először megpróbálja meggyőzni, "szép szóval", de ha nem megy, majd a kardja fog beszélni helyette.*
- Eltaláltad, elvesztettem! De most már megvan, így hát, ha valóban segíteni szeretnél, akkor jobban teszed, ha félreállsz az útból, mert az istenekre esküszöm, hogy nem állok jót magamért!
~Még, hogy félreértés? Nincs itt semmilyen félreértés. Minek üti egyáltalán bele az orrát egy idegen, a mi dolgunkba?!~
- Glorien! Glorien! Miért nem jössz ide hozzám? Tudod, hogy sosem bántanálak.
*Próbált az idegen vállain keresztül a lány szemeibe nézni, de folyton csak a férfiébe ütközött.*
- Ellenben, téged bármikor a pokolba küldhetlek, ha egy percen belül nem állsz el onnan!
*Rántotta ki kardját hüvelyéből. Mágiával nem akart próbálkozni, nehogy Gloriennek baja essen.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-09-07, 10:02 pm

//Jah hiszi a piszi Wink

//

*Annyira heves volt az illető és kissé kapkodós is, hogy fenn állt a gyanú, hogy nem teljesen józan. Akkor pedig aztán lesz itt hadd el had. Már abból ezt lehet lekövetkezteteni, ahogy eddig viselkedett. A kérdés mely valójában nem is felé, hanem a hölgyhöz irányult, csak annyit váltott ki szegény teremtésből, hogy még inkább Cloud mögé rejtőzött. A fiú, jó katonaként próbált előállni, nem volt sok kedve a harchoz.*
-Ha jól sejtem azért, mert nem ő Glorien.
Az előbb is ezt próbálta elmondani önnek.
*De erre csak annyit volt a felelet, hoyg megfenyegette, s máris kivonta a férfi a kardot. Eléggé előnytelen a helyzet. Cloud majd egy fejjel volt kisebb és a másik amúgy is izmosabb és markánsabb volt, mint az ő nyeszlett pici alakja. Védekezőleg emelte fel a kezeit.*
-Ugyan kérem. Nem kell ölre menni.
Mi lenne, ha beülnénk egy fogadóba és megbeszélnénk ezt.
Higgye el, én nem állom útját semminek, de ha a hölgy maga nem akar önnel tartani, meg kell értenie.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-10-23, 8:36 pm

*Végighallgatta a "hős védelmezőt" majd kardját visszarakva hüvelyébe, közel ment a férfihoz.*
- Jól van, legyen ahogy ÖN akarja!
*Nézett mélyen bele a még mindig kétkedő szempárba, aztán, hogy még jobban elnyerje a férfi bizalmát, kinyújtotta kezét felé.*
- A nevem Aldo Barras, a hölgyé Glorien...Ha ő is benne van, menjünk, üljünk be valahova és tisztázzuk ezt az egész "félreértést".
*Nézett a lány fele, hogy mit szól az egészhez, de közben mindvégig arra várt, hogy a fiú bele csapjon a kezébe...onnan már sima ügy leszállítani a mólóról. És be is következett a megfelelő pillanat, viszont terve félig-meddig sikerült csak. Ha minden igaz, egy pillanaton belül ő is fürödni fog a vízben.*
~Mi a fene?! A nyavalyás!*~
*Egyensúlyát már nem tudta megtartani, szóval be is következett az elkerülhetetlen egy nagy csobbanás kíséretében.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-10-27, 4:39 pm

//nehéz volt kisilabizálni, de megvagyok ^^
ezt kapd ki, ne a... Razz

//

*A férfi kedvesebb hangnemre vált, sőt már már olyan nyájasra, amit furcsállni kéne. Eddig mondhatni követelte a Nőt, most meg engedne? Nem, itt valami többről lesz szó, még pedig színjátszásról. Cloudban is megfordul ez a gondolat, de egyelőre nem számít semmire. Semmi hirtelenre, hiszen minek? Vagy mégis lenne értelme?
Ha kiiktatja Cloudot a férfi, megnyílik az út "Glorien" felé. A nővel a háta mögött, Cloud a kezét nyújtja a kinyújtott jobbra. Milyen rosszul teszi, de mit tehet mást?
Ő hozakodott elő a békés megegyezéssel, és ne fogadná el a békés kezet?
Békés...mi?
Ahogy érezte a szorítást a kezén, már repült is, csakhogy nem egyedül.
A hölgyeményt sem ejtették fejre kiskorában, ahogy Cloud elbukni látszott kihasználta az alkalmat, és a mágus óvatlan pillanatában, mikor a kiskatonával foglalkozott, jól meglökte.
Erre még a tenger zúgása és felmorajlása is hozzá segített. Kis híján a lány is utánuk esett, ahogy a móló megmozdult.
Azonban a két férfi, Clo és az őrült mágus mégis csak lentről hallhatták a lány beszámolóját.*
-Jó fürdést fiúk! Úgy is rátok fér!
És jegyezd meg, vöröském! Isabell. ISA-BELL!
Agyő!
*Valószínűleg soha többé nem látják. Azonban van még itt probléma. Azaz Cloud felől. Vajon a vízben is ilyen harcias marad a másik? Mert akkor neki vége.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-11-17, 4:01 pm

// Emerald időn túli játék //

Tömeg, nyüzsgés és hangzavar. Ez a három szó jellemzi legjobban a birodalom legnagyobb kikötőjét. Na már most, találhatna-e ennél jobb helyet magának egy surranó? Aligha. Így van ezzel ez a kis surranó is. Bár ha emlékezne az egyik alkalomra, igen nem csupán egyszer esett meg vele, hogy egy sárkány segítségére volt, hogy elkerülje a nyakgörcsöt, és ne kelljen olyan magasra felnéznie, éppen ezért felemelte saját magával egy magasságba, hogy úgy társalogjon vele. Ellenben másokkal, akik egész életükben még csak sárkányt sem pillantanak meg. Na már most, ha emlékezne erre a bizonyos alkalomra, akkor azért is vetődhetett volna erre a helyre, mert ez a bizonyos sárkány tanácsolta neki ezt a helyet.
Szavaimból kitűnik, hogy ez nem így történt. Akkor talán más lenne a helyzet. Nem is beszélve a közhangulatról.
Aki még nem látna át szavaim kusza hálóján, annak elárulom, hogy alapjában ez a nap sem különbözik sokban a megszokottól. Tömeg, az van most is rendesen, mint ahogy nyüzsgés is. Még egyes helyeken nagyobb is, mint általában, hiszen egy nagyobb embertársaság halad egy viszonylag kis helyen, miközben gondoskodnak a hangzavar megfelelő szintjéről.
- Csak kerülj a kezeink közé! – ez, meg ehhez igen hasonló, no meg persze ellentétes tartalmú felkiáltások egész tárháza irányul a kis surranó fel, amint egy egész hajó legénysége próbálja utolérni a lábait szaporán szedő surranót. Ha valaki próbálta már, az tudhatja, hogy ez nem is olyan egyszerű. Itt-ott egy-egy tereptárgy, amiknek persze nem ajánlatos nekimenni, hiszen ezek a földre helyezett kisebb ládáktól, az éppen aktuális járókelőkön át, a még őket is meghaladó dobozokig, mindenre figyelni kell. Nem is beszélve a hátulról időszakosan érkező alacsonyan repülő tárgyakról, amik csak növelik a surranó közvetlen környezetének számító területek elégedetlenségét.
A helyzetet látva az ember talán nem is gondolná, hogy az egész kiindulópontja egy apró félreértésben gyökeredzik, bár aki egy picit is ismeri a surranókat, no meg a természetüket, az igen hamar erre a következtetésre juthat.
Az egész nem is olyan rég, még ugyanebben a napszakban vette kezdetét, mikor a derék, jelenleg üldözéssel foglalatoskodó legénység még hajójukat könnyítették, az idegen birodalomból hozott terhétől. Szerencsétlenségükre a kis surranót is akkor vezette arra két alsó végtagja, mikor egy fedetlen rekesztől szabadították meg a hajót, így lehetőséget adva a kis surranónak, nem beszélve annak kíváncsiságáról, hogy a rekeszben található ismeretlen alakú dolgok odacsalogassák. Márpedig aki nem ismeri a magántulajdon fogalmát, az hamar kézbe is kapja a legkülönösebb tárgyat, ami jelen helyzetben egy alig tenyérnyi méretű kerekded tárgy, hogy alaposabban megnézhesse magának.
A félreértést pedig a surranókról elterjedt téves feltételezés súlyosbította. Ugyanis a kis surranó fejében fel sem merült a futás gondolata egészen addig, míg az első felé repülő tárgy meg nem közelítette, a már korábban is leírt, időrendben pedig később elhangzódó mondatok kiabálása közepette többen is megindultak felé.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-11-17, 10:21 pm

// Dorpie Dan időn túli játék //

A kis surranó már régóta vándorolt mikor végre egy emberekkel telezsúfolt kikötőbe ért. Még soha nem vette körül ennyi zsibongó és mozgolódó lény. Úgy suhantak el mellette, mintha észre sem vették volna, bár lehetséges, hogy így volt, tekintettel apró termetére. Tekintetével végigpásztázta a környéket. A stégekhez hajókat kötöttek ki a hatalmas halászhajóktól az egészen piciny ladikokig. A kikötő napsütötte rakodóterét tömött sorokban ládák, dobozok, hálók és egyéb halászati vagy utazási kellékek fedték be, hogy egy talpalatnyi szabad hely se maradjon. Ahogy balra pillantott egy hatalmas, izmos néger férfit látott, amint hordókat helyez egymás mellé a hajójára. Nem volt világos számára, hogy azokat a hordókat, hogyan képes felemelni és egészen odáig cipelni. Hamarosan megkapta rá a választ miszerint nem ő hordja oda az említett tárgyakat, hanem a társa gurítja hozzá a hajóhoz. A válasz egy éppen guruló hordó képében mutatkozott meg, ami az elképzeltnél nagyobb erővel és fájdalommal döntötte le a lábáról.
- Hé, nem tudsz vigyázni? Oda miattad a rum! - kiáltott rá a gurító és mikor a kis surranó fejét fogva oldalra pillantott, megláthatta, hogy az imént említett hordóból kis csermelyként folydogál a rum. Mondani akart valamit, ám egy óriási, a halántékára mért ütés megakadályozta bármilyen szó kimondásában és bármilyen gondolat elképzelésében. Pár másodperc múlva kénytelen volt összeszedni magát, mert jött a következő ütés, ami a gyomorszájának volt címezve. A feladó kibontatlanul kapta vissza küldeményét, mikor a surranó félre csúszott a férfi ökle elől és annak az imént említett testrésze nagy erővel a kikötő betonjába csapódott. A surranó talán ezzel még jobban kihúzta a gyufát, mert hangos üvöltéssel rá vetette magát a két fickó és ő kettejük közé ragadt volna, ha nem rohan el a tűzvonalból. Ez a kellemetlen közjáték nem ért véget itt, mert a hatalmas emberek üldözőbe vették. Nyilvánvalóvá vált, hogy ebben a kikötőben nem maradhat, mert sajnos fontos volt számára a testnek nevezett porhüvelyének épsége. Ahogy rohant fellökött pár, az útjába kerülő embert és ezzel az lett a jutalma, hogy üldözői tábora egyre csak növekedett. Hátrapillantott, hogy megnézze mennyi előnyt szerzett, mert már igazán kezdett elfáradni, ám ezt az elhatározást megbánta mikor egy kötélben elvágódott vágódott és kelletlen nyögéssel ért földet. Kiszaladt a levegő a tüdejéből és csillagok táncoltak a szeme előtt. Tudta, hogy nem henyélhet sokáig a földön. Lassan elveszítette az eddig szerzett előnyt is. Felpattant és már folytatta is a véget nem érőnek tűnő loholást. Egyik pillanatban azonban egyszerűen muszáj volt oldalra lesnie, mert a látómezejébe került egy gyerek, aki ugyanolyan sebességgel száguldott, mint ő. Ahogy jobban végigmérte a gyereket, rájött, hogy ez nem egy gyerek, hanem egy surranó, egy a fajtájából. Ez annyira ledöbbentette, hogy még a fáradtságát is elfelejtette.
Vajon mit tett szegény pára, hogy üldözik, ő is kiborította a rumot? Ekkor látta meg a másik surranó, hogy figyelik. Mivel mindketten szövetségest véltek felfedezni a másikban, útjaik találkoztak és együtt szaladtak tovább. Nem szóltak egymáshoz, még nem. Ebben az is szerepet játszott, hogy a folyamatos légzés ellenére, valahogy egyre kevesebb volt a légtérben az oxigén. Valószínűleg ezt csak a kis surranó vélte így mert a többi emberen az sem látszott, hogy elfogy a lábuk alól a talaj és összerogy a térdük. A kis surranó nem bírta tovább és összeesett ott, ahol volt. Remélte, hogy valami csoda folytán nem verik halálra üldözői...

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-11-18, 2:08 pm

A fogócska tovább folytatódik a kis surranó számára, bár ebben a játékban némileg eltérnek a szabályok, mint amit gyerekként megszokhattunk, hiszen jelen állás szerint mindenki a kis surranót akarja elkapni, s ezért nem riadnak vissza segédeszközök bevetésétől sem. Az egyre csak hosszabbra nyúló játék, legalábbis a kis surranó inkább véli annak. Sokkal inkább, mint élete fonalának meghosszabbításának. Ezt tükrözi képes felére kirajzolódó széles vigyor is, ami csak még jobban megközelíti hegyes füleit, mikor minden furcsaság után kutató éles surranó szemei megpillantják fajtájának másik képviselőjét, aki szintén a fogócska hasonló fajtáját űzi.
A kis surranó fejében egyből megszületik a gondolat, hogy együtt csakis szórakoztatóbb lehet. Ezek után már nem is olyan meglepő, ha rövidesen a két surranó már egymás mellett fut, mögöttük pedig egy kisebbfajta káosz van kialakulóban, ahogy a két üldözőtársaság próbál egymásba olvadni, ezáltal egy sokkal nagyobb és nem kevésbé hangosabb emberáradatot képezve.
Ezzel azonban mit sem törődik a kis surranó, akiről idő közben kiderül, hogy jelen helyzetben már nem is nevezhető olyan kicsinek, hiszen a mellette futó fajtársa, még nála is alacsonyabb. Éppen ezért talán célszerűbb innentől a nagy surranó használata. Szóval a nagy surranó mit sem törődik a mögöttes káosszal, hiszen amíg utol nem éri őket, felesleges miatta aggódni. Inkább félig futótársa felé fordul, hogy hoopakjának ütemes lengetésével tudassa üdvözlési szándékát.
De ami késik, nem múlik, hiszen elérkezik az idő, amikor a mögöttes áradat gyors ütemben kezdi el ledolgozni a nehezen összeszedett előnyt. Ez időrendben pontosan azután történik, amikor a kis surranó, azaz Emerald, engedelmeskedik az anyaföld vonzásának, és közelebbi kapcsolatot alakít ki vele.
A nagy surranó észlelve fajának alacsonyabb képviselőjének eltűnését mellőle, azonnal megálljt parancsol, mostanra már szinte automatikusan működő végtagjainak, hiszen nem az a fajta surranó ő, aki csak úgy bajban hagyná játszótársát. Így aztán a kettejük között kialakult távolság rohamos ütemű fogyatkozást mutatva szűnik meg végül, ezzel egy újabb problémára hívva fel a nagy surranó figyelmét. Ugyanis egyik kezében hoopakja, míg másikban még mindig ott díszeleg az a kerekded akármi, amit elfelejtett letenni, mielőtt futásnak eredt. Na már most így szabad kéz nélkül igencsak nehéz segítséget nyújtani, bár ott lenne a másik két végtagja, ami éppenséggel szabad, de ha bármelyiket is felhasználná a segítségnyújtásban, az nem csak igen furcsa lenne, de könnyen megnehezítheti a későbbi, szükségszerinti gyors helyváltoztatást. Egyértelműen egyik kezét kell felszabadítania, ha segíteni akar, márpedig hoopakja nem tartozik azon kategóriájú tárgyak közé, amitől csak úgy meg kívánna válni, rövidre fogva a szót, így már csupán az ismeretlen tárgy marad, amit már amúgy is sikerült valamennyire megnéznie, mielőtt futásnak indult. Szóval kezét meglendítve dobja el a kerekded tárgyat a gyorsan közeledő embertömeg felé.
- Kapjátok el! – ezzel a mondattal és a repülő tárggyal többeket is sikerül megállításra kéztetnie az első helyeken, persze csak azokat, akik eredetileg őt üldözték és pont ezért a tárgyért, hiszen ők tudatában vannak annak értékével, s nem örülnének neki, ha kár keletkezne a tárgyban. Na mármost tudjuk, hogy mivel jár az, ha egy szorosan futó tömegben egyszer csak megtorpannak az elsők. Rengeteg ütközés, lökdösődés, esetleg még esések is megtörténhetne, de ami a leginkább hallható az a cifrábbnál cifrább káromkodások. Röviden újabb káosszal.
- Gyere nem maradhatunk itt! – szól a kis surranóhoz, aki ha még mindig a földön van, hát szabad kezének kinyújtásával próbál segítséget adni. Azonban a káosz sem tarthat sokáig, hiszen csupán a társaság egyik fele lett részben kielégítve a tárgy visszaszerzésével, de attól még a surranók iránti érdeklődés nem tűnik el nyomtalanul. – Gyorsan húzódjunk be valahova! – szabad karját továbbra is felajánlja a kis surranónak, hiszen ha szükséges a támogató futástól sem riad vissza.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-11-18, 9:14 pm

A képek csupán homályos foltok voltak fáradt szemei előtt, de azért azt észrevette, hogy a mellette álló surranó kezének hirtelen hátralendítésével erőt gyűjt és a tömeg felé hajítja azt a tárgyat, ami a kezében volt és amit eddig a kis surranó észre sem vett. olyan volt, mint egy hatalmas pénzérme, bár mindenki tudja, hogy egy pénzérme nem lehet ekkora nagy. Valószínűleg fontos lehetett, mert a tömeg a másik surranót üldöző fele megtorpant, ezzel meghátrálásra késztetve a Emerald üldözőit. A kis surranó csak nézte a kerek tárgyat, amint a levegőben pörögve először felfelé repül, egy pillanatra megáll, majd egy kicsivel nagyobb gyorsasággal folytatja útját lefelé. Azonban nem volt lehetősége továbbra is az eltökéltségében elbizonytalanodott embertömeget fürkészni, mert társa sürgető hangja megzavarta csodálkozó bámészkodását. A kis surranó hallotta, hogy hívják és meg is próbált eleget tenni kérésnek, ám ez nagyon nehéz feladatnak bizonyult, tekintettel futóműve lüktető rendellenességére. Valószínűleg ezt társa is észrevette, de hangja ráébresztette, hogy itt most sokkal fontosabb dolgok forognak kockán. Emerald bevetette mellső végtagjait is, hogy segítsenek neki a feltápászkodásban, ám erőfeszítései hiábavalónak bizonyultak. Sajnos kénytelen volt megismételni az előző műveletet, ám ezúttal felé kedvező végkifejlettel. Mikor már Emerald is talpon volt hirtelen égető kíváncsiság fogta el futótársa iránt és legszívesebben most azonnal feltett volna neki egy csomó kérdést, ám rájött, hogy ezzel várni kellett. A másik surranó kifejezetten frissnek tűnt a rengeteg és kimerítő futás ellenére. Valószínűleg idősebb volt Emeraldnál, mert magasabb is volt és arca több élettapasztalatot tükrözött, mint a kis surranóé. Annyi kérdés fogalmazódott meg egyszerre a fejében, hogy azt sem tudta mit mondjon. Miért fut a fajtársa? Mi volt az a tárgy, amit elhajított az imént? Ki ő valójában és honnan jött? Itt lakik vagy ő is vándorol? Ha nem láttam volna arcán azt a nógató kifejezést, amit éppen öltött és nem sürgetne még jobban az éppen álló, de esetlegesen útját fojtató embercsoport, akkor bizony feltettem volna az összes kérdést mind egy szálig. De bizony mivel mind a két tényező fennállt inkább sietve engedelmeskedtem a hívásának és lábunkat szedve elindultunk valami menedék felé, ahol elrejtőzhetünk a feltételezhetően ingerült emberek csoportja elől.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-11-21, 4:36 pm

Az események gyors egymás utáni, no meg persze olykor egyidejű lefolyását követően, a nagy surranó kissé bágyadt, de mégis számára oly ismerős arckifejezéssel találja szemben magát, hogy nehéz is lenne legalább egy mosolyt meg nem ejteni érte, hiszen a kérdések tárháza gyakran előtte is feltárul, igaz akkor általában az arckifejezés másik oldalon szokott állni, így most kissé olyan érzése támad, mintha tükörbe nézne. Igen, igen, tudom, hogy a két surranó csupán annyira hasonlít egymáshoz, mint két srác, kik még rövid életük alatt soha sem találkoztak egymással. Ámde ez kit érdekel, ha az illető olyan képzelőerővel van megáldva, mint a szóban forgó teremtmény, és persze látta már saját képes felé különböző tükröződő felületeken, annak nem is olyan nehéz elméjében megalkotni a kívánt képet.
Hiába a szórakoztató képzelet, ha a környezet nem alkalmas, az abban történő merengésre, így hát a nagy surranónak sem sikerül ez teljesen. Noszogató tekintettel, és olykor még hozzá illő kisebb fejmozgás keretében tartja továbbra is nyújtva segítőszándékú csülkét. Mellyel a megfelelő szándékon kívül mást nem sikerül elérnie, de a kis surranónak nincs is szüksége rá, nélküle is sikerül megszokott, természetellenes állapotába kerülnie, hogy időben, a zajos tömeg megérkezése előtt folytassák a játékot, ha azonban bármikor úgy adódik, hogy társa nem bírja a lépést, akkor szabad kezével átkarolja, hogy saját lendületének egy részét megoszthassa a fiatalabbal. Azonban nem kell valami nagy tudású egyénnek lenni, hogy az ember, azaz jelen esetben a surranó le tudja olvasni társának arcáról, hogy ez a játék így nem folytatódhat sokáig.
Éppen ezért nálánál nagyobb hoopakját, már sokkalta döntöttebben tartja, hiszen eddig, ha az aprónövésű teremtményeket nem is látták, de a magasabban himbálózó feltűnő fadarab megadta a szükséges információt gazdájának tartózkodási helyéről, és ez jó is volt a nagy surranónak, eddig. Persze, így azért problémásabbá válik az emberek közötti navigáció, de miért is ne fordítaná saját hasznára ez a helyzetet is, hiszen az előrenyúló fadarabbal akár helyet is teremthet magának ott, ahol anélkül nehezebb lenne az átjutás. Így a következő elágazásnál a nagyobb embertömeg felé próbálja irányítani fajtársát, ha ő maga a másik irányba menne, hiszen alacsony termetüknek hála, könnyen részévé válnak az áradatnak, s egy megfelelő pillanatban, egy megfelelő kis utcára betérve már nem is olyan nagy művészet lerázni az üldözőket. Már ha nem adják fel egyből akkor, mikor nekik is olyan gyorsan kéne átjutniuk az emberáradaton, mint a jóval kisebb üldözöttjeiknek.
Persze egy sűrű tömegen sem lehet úgy átkelni, hogy a nagyobb surranó érdekesség után kutató tekintete, ne tegye a dolgát. Márpedig a mostani helyzet sem olyan, ahol ne lehetne egy bizonyos szinten ezt is kivitelezni, aminek eredményeképpen meg is pillant egy érdekesnek ígérkező gyűrűt az egyik férfi kezén, de hiába az ügyes és fürge ujjak, ha azok egy másik tárgyat szorongatnak, név szerint a hoopakját. Arról nem is beszélve, hogy megnézni se nagyon lenne ideje, hacsak nem később.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-11-21, 11:11 pm

*A vízbe érve nem tétovázott sokáig, előrántotta kardját és a férfit kereste, de az első pillanatokban még nem nagyon látott semmi a szemében jutó vízmennyiségtől. Végül is tisztulni kezdett a kép és feltűnt neki a vízből kievickélni próbáló alak.*
- Na, most megvagy! Megállj csak!
*Megindult felé úgy csuromvizesen, feltartott karddal, hogy, amint a közelébe ér, lesújthasson rá, de egy pillanatban, mikor már épp beérte volna, elvesztette lába alól a talajt, vagy talán megcsúszhatott, de a lényeg, hogy feje másodszorra is a víz alá került. Szinte most is ugyanolyan gyorsan talpra állt, de kardja már nem volt a kezében, lesüllyedhetett az iszapba. Keresnie meg nem egészen alkalmas most, puszta kézzel is simán el tudja intézni a fickót, azaz eltudná, de valamiért már nem akarja. Mióta beleesett a vízbe, mintha tisztulni kezdtek volna a gondolatai. Dühe és indulatai is elcsitulni látszottak.*
- Hé! Nem esett bajod?
*Tette fel a kérdést, bár maga sem tudta, hogy miért érdeklődik a másiknak az egészségi állapota felől.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-11-22, 9:24 am

A futás kellemtelen és fárasztó élménye újra a hatalmába kerítette, a kis surranót de tudta, hogy ha most nem áll meg, később büszke lesz magára. Tehát futott fajtársa mellett. Végigszemlélte a kikötőt és a belőle nyíló utcák hálóját. A nagy surranó csak húzta maga után és ezt nem csak átvitt értelemben értve. Tulajdonképpen utat vágott hoppakjával a tömegben. Mikor a nagy surranó tett egy éles kanyart, Emerald kis híján újra a földön találta magát, de sikerült időben észbe kapnia. Egy kis mellékutcába értek, ami már majdnem sikátornak volt nevezhető. Sötétebb volt benne, mint kint és egy lélek sem volt benne. Tökéletesen megfelelő hely egy kis lélegzetvételre. A kis surranó fejében újra kavarogni kezdtek a gondolatok és a kérdések, de még nem tudta feltenni őket, mert híján volt a levegőnek. Nekidőlt egy magas, több emeletes ház falának és lecsúszott, hogy ülni tudjon. Édes volt a pihenés és örült, hogy végre nem kergetik. Tulajdonképpen miért olyan nagy dolog az, hogy egy kis rum hiába folyt ki? Volt ott még legalább tíz hordó. Aztán eszébe jutott, hogy valószínűleg a pénzforrását rongálta meg a hatalmas embereknek. A nagy surranó már összeszedet magát és most Emeraldra nézett. A kis surranó észre vette, hogy bár fajtársak, mégis sok mindenben különböznek. Lassan tüdeje visszatért rendes működéséhez, de most már nem tudta, hogy mit akar kérdezni. Persze minden benne volt a fejében, de hang nem jött ki a torkán. Csak ült ott a falnak dőlve és nézett maga elé. Nem győzött csodálkozni a dogok alakulásán. Itt állt egy idegennel és mégis testvérként tekintett rá, bár lényegében az is volt. A szemben lévő fal repedezett volt, néhol már lejött a vakolat, néhol még csak most készült fájdalmas búcsút venni a csupasz tégláktól. A kis surranót szinte hipnózisba ejtette, de valószínűleg itt a fáradtság is szerepet játszott. Ránézett futótársára, aki még mindig mellette állt. Ki lehet ő? Honnan jött? Mi volt az a kerek tárgy, amit az égnek hajított? Talán azért kergették? Miért olyan fontos az? Biztos értékes. Emerald tudta, hogy az embereket semmi nem érdekli jobban a pénznél. A hatalmas faj zsugori, lelkükben nincsen semmi csak kapzsiság. Mindent komolyan vesznek még a viccet is. A kis surranó ezekbe belegondolva arra a következtetésre jutott, hogy ő bizony nem lenne megfelelő ember. Biztos kitagadnák meg hasonlók. Kellett egy kis idő, mire ráébredt, hogy már több perce csak bámul maga elé gondolataiba mélyedve. Ennek előtte soha nem csinált ilyet és ez egy csöppet megijesztette, de gyorsan összeszedte magát és a nagy surranóhoz fordult feltéve a lelkét és kíváncsiságát legjobban égető kérdését:
-Ki vagy te?

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-11-23, 12:24 am

A tömött utcában nem is kell nagyobb segítség a rejtőzködni kívánó surranóknak, mint egy kis sikátorszerű képződmény két épület között. Nem csoda hát, ha a érdekességek után kutató surranó szem rá is akad erre a ember által alkotott képződményre, és meg is látja benne a lehetőséget, hogy a levegővel küszködő fajtársának se kelljen tovább rohannia.
Gyorsan arra is tessékeli az alacsonyabb űzöttet, aki talán nem is vette észre a kínálkozó alkalmat, netán csak tovább szeretett volna élvezni a fogócska örömeit. Nem tudhatja a nagy surranó. Mindenesetre a másik gyors reakciója sokkal inkább az előbbi lehetőséget támasztja jobban alá.
Kisebb társához képest ő sem maradhat el, bár ő nem falnak dőlve pihen, hanem inkább állva marad, hiszen nem is olyan messze a közelben egy méretes tereptárgy, név szerint egy nagyobbacska doboz takarja őket a mozgalmas utcán közlekedők elől. Bár jobban belegondolva az áll, lehet nem éppen a legjobb megfogalmazás, mivel egy megfelelő talajmódosulást találva kihasználja a fegyverében rejlő lehetőségek egyikét, s annak elágazó végével támasztja ki magát oldalról. Ezzel újabb bizonyítékát mutatva annak, miért a surranó fegyvereket az egyik legsokoldalúbb tárgyaknak, és ez még mindig csak egy a számos felhasználási lehetőségek közül. Persze akár a falnak is támaszkodhatna, de annak mégsem lenne akkora az élvezetfaktora, mint ennek a megoldásnak, hiszen ez a felállás érzékeli súlypontjának legapróbb apró változtatatását is.
Természetesen ez önmagában nem elég a nagy surranónak, így közben tekintete hol a ládára, hol a kis surranóra, hol az épületekre, hol pedig a sikátor másik végén elsétáló emberekre vetődik. Még akkor is ezeket figyeli, mikor a kis surranó kérdése utat talál magának, az erre szakosodott szervéhez.
- Hogy én? – fordul azonnal a kis surranóhoz, s persze mivel a közelben nincs senki, hát természetes, hogy őt kérdezték, így annak rendje és módja szerint válaszol is – Dropie vagyok! – játékát megszakítva egyenesebb testhelyzetbe vágja magát, hogy úgy nyújtson kezet a másik felé. – Dropie Dan! – természetesen, ha a kis surranó elfogadja a kéznyújtást és bemutatkozik, akkor nem teszi fel a következő, igen fontos kérdést. – Téged? – mindenesetre a név elhangzását követően széles vigyor ül ki arcára, miközben fajtársát nézi. – Igaz, milyen jó volt? – egy pillanatra bevillan előtte néhány mérges ember arca, akik már szinte szétrobbannak a méregtől, szerinte pont így nézhetnek ki most azok is, akik őket kergették. Persze arról már meg is feledkezik, hogy azt elfelejtette hozzátenni, mégis mire gondol ezzel, de hát nem egyértelmű?
Közben persze, ha a másik fel kíván állni, s nem rest az ujjai között megbújó mancsot felhasználni, akkor a kézfogás funkciójának betöltése után azonnal átminősül segítségnyújtássá, s azzal a lendülettel húzza talpra a kis surranót.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-11-25, 10:25 pm

A nagyobbik surranó felkapta fejét Emerald kérdésére és lendületesen válaszolt is rá. Dorpie Dan. S kis surranó látószervével érzékelte társa felé nyújtott kezét, de most már magától tápászkodott fel és úgy fogadta el a kézfogást.
- Emerald. – mondta a kis surranó a tőle telhető legkomolyabban. Normális esetben teljesen megbízott volna ebben a surranóban, de most valami óvatosságra intette. Ez itt a főváros és tulajdonképpen nem kell mindenkinek első látásra, jelen esetben első futásra kiadnia magát. Viszont a következő kérdés igencsak meglepte a kis surranót. A fajtársa azt kérdezi, hogy jó volt-e? Tulajdonképpen egész mókás volt, csak kissé fárasztó.
- Igen az volt. – hagyta rá Emerald reménykedve benne, hogy azok az emberek már nem kergetik. Vajon mit gondolhat most a másik surranó?
- Miért üldöztek téged? – tette fel ezt az égető kérdést Emerald. Igazából nem égetett semmi mást csakis a kis surranó kíváncsiságát, de azt elég nagymértékben. Eszébe jutott Emeraldnank az a kerek valami ami, úgy tűnt, közelebbi barátságot kíván kötni a felhők felett szárnyaló sirályokkal. De miért lopta el azt a nagyobbik surranó? Vagy teljesen véletlenül került hozzá?
- Mi volt az a kezedben? A tiéd? Vagy elhoztad tőlük? – biccentett a kis surranó fejével a sikátor bejárata felé ezzel jelezve, hogy arra az embercsoportra gondolt, akik az imént kergették őket. A kis surranó türelmetlenül várta nagyobbik társának válaszát.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-11-26, 4:35 pm

/Alex/

*Most egymás mellett sétáltunk. Érdeklődve hallgattam a mondanivalóját.*
- Sajnos én sem tudnám megmondani, hogy mikor hajóztam utoljára... A repülésről pedig.. Valamilyen szinten megértem az embereket... Én is félnék a sárkányoktól, ha jó magam nem lennék egy közülük... Mindegyikünk követett el "hibát"... Szóval egyrészt a mi érdemünk is, hogy nem szívlelnek minket.
*Amikor oda értünk a kikötőbe egy kicsit meglepődtem attól a "felfordulástól".*
~Nem szeretem a tömeget...~
*Alex elindult keresni egy hajót, és mivel tartottam attól, hogy eltévedek vagy elveszek a tömegben, én inkább ott maradtam és jobban szemügyre vettem a helyet.*
~Mennyi hajó... Nem is tudom mikor láttam utoljára ennyit egy helyen... Vagy láttam-e egyáltalán...~
*Eddig csak kisebb hajókat láttam és még nem is utaztam nagyobb hajón, így nem igazán tudtam hova tenni ezeket az óriásokat. Alex irányába néztem és úgy láttam, hogy talált egy hajót így odamentem hozzá.*
- Jutottál valamire?
*Kérdeztem mosolyogva.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-11-26, 6:18 pm

*A reakcióra nagyon kíváncsi volt, mert az valahogy jelzi, a sárkányokon belül melyik csoportba tartozik. Aki eltapossa a kétlábúakat, vagy aki inkább a békére törekedne? Úgy tűnik Eli inkább az a megértő típus. Hacsak nem színjáték az egész. Erre az eshetőségre is gondol Alex. Hiába. Paranoiára szüksége van, mert jogosak a félelmei. A lány hátramarad, Alex hajót keres. Kisebb kutatás után megtudta, mely hajó indul Norlanba. A lány mellé áll, mikor Alex befejezte a tárgyalást a kapitánnyal. Felé fordul.*
- Igen jutottam. Ez a hajó tíz percen belül indul. Így akár fel is szállhatnánk.
* Fizetni csak akkor kell, ha leszálltak. Elindulnak a hajó felé. Egy kis fahíd vezeti át őket a fedélzetre. Mikor megérkeznek, s a hajón a korlát felől kinéznek, Alex végre megszólal. *
- Nem bírod a tömeget, igaz? Én annyit voltam emberek közelében, hogy egyáltalán nem zavar. Már a szaguk sem.
* Szag... később tudta meg, hogy amit érez, azt csak a sárkányok érzik, s a sárkányok kifejezetten rühellik az emberi szagot. De ő soha nem rühellte, csak furcsa volt, de megszokta. Hát hogyne szokta volna meg?! *

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-11-27, 4:05 pm

- Oké!
*Felszálltunk a hajóra. Ez is a nagyobbak közé tartozott és szép kilátás nyílt róla a tengerre.
Alex kérdése meglepett.*
- Ennyire látszik rajtam? Igazából... Csak félig igaz amit mondtál... Én sehogy sem szeretem a tömeget... Ha nem velük - *mutattam hátra* - lennénk körülvéve hanem ugyanennyi magunkfajtával akkor sem érezném jobban magamat.
*Nevettem fel.*
*Jobban szemügyre vettem az embereket. Voltak itt minden rétegből. Szegények, gazdagabbak bár az előbbiből többen, és voltak akik egyedül voltak és voltak csoportosan is. Az egyik férfi az illőnél tovább bámult. Gondoltam a hajam miatt.*
~Nem is csodálom... Kicsit kitűnök a tömegből a vörös, szinte már narancssárga hajammal...~
*Kicsit bosszantott, de nem igazán törődtem vele.*
~Mit húzzam fel magam egy halandón... Úgy se lenne esélye..~
*Elmosolyodtam a gondolatra.*

/Bogarat ültettél a fülembe, erre utal az utolsó két sor... vigyázz velem.. Twisted Evil

/

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-11-29, 4:08 pm

//Surranókaland //

A nagy surranó szája örömest húzódik szélesebbre, hallva a kisebbik válaszát. Örömét tükrözőendőn meg is pörgeti hoopakját, ámde az ismétlésre, melyet szeretett volna még megtenni, már nem következhet be, mivel a felé érkező újabb kérdésen némiképp elgondolkozva, teszi le hoopakjának erre a célra szolgáló végét.
- Élvezetből? – kérdez vissza vidáman, s mintha ezzel meg is találta volna a rejtvény kulcsát, folytatja gondolatmenetét. – Talán ők is jól szórakoztak. – hiszen mégis mi másért jöttek volna annyian utána. Ha csupán azt a tárgyat akarták volna visszakapni, amit végül visszadobott, hát kevesebben is elegen lettek volna, arról nem is beszélve, hogy így inkább hátráltatták egymást, minthogy előnyük származott volna a létszámfölényükből.
- Mi volt az a kezedben? A tiéd? Vagy elhoztad tőlük? – a kérdések hallatára surranónk fogaskerekei ismételten működésbe lépnek, ahogy komoly alkotómunka végeredményeképpen megjelenjen lelki szemei előtt az a bizonyos kerekded tárgy. Az igazi agymunka csak ezután kezdődik, ahogy próbálja beazonosítani azt. – Nem tudom. – kobakjának legtöbb nyílás tartalmazó oldala a földre szegeződik, miközben hoopakjának rendszertelen mozgásával vonalak jelennek meg a poros földön. – Egy ládában találtam, de akkor elkezdődött a móka. – szájának íve egy pillanat alatt görbül lefele, ahogy végiggondolja, hogy nem nézte meg elég alaposan azt a tárgyat. – Ugye te is kíváncsi vagy rá, mi is lehetett az? Még sosem láttam olyan dolgot. – korábbi lehangoltsága már annak az időnek a rabja marad, hiszen az új gondolat újra vidámsággal tölti el a surranó arcát. Hiszen most már, hogy véget ért a másik móka, újra elő lehetne keríteni azt a tárgyat, s most semmiféle mellékes szórakozásnak nem engedné, hogy elterelje a figyelmét. – Gyere, nézzük meg, hátha van még több is belőle abban a ládában! – örömittas mozdulatot téve ezzel egyidejűleg hoopakjával, befejezettnek titulálva földi alkotását, mely a tárgy körvonalait hivatott ábrázolni. Az már csak a másikon múlik, hogy észreveszi-e egyáltalán ezt a képződményt.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-12-01, 11:37 am

A kis surranó elképzelhetetlennek tartotta, hogy ha valakinek a kezében van egy ilyen érdekes dolog, azt nem nézi meg alaposabban. Nem titok, Emeraldot világéletében a kíváncsisága vezette és nem a játék. Ő biztos ott maradt volna , hogy megvizsgálja közelebbről azt a tárgyat. Emerald még mindig nem bízott meg teljesen a nagyobbik surranóban, akár fajtársak, akár nem. De most, hogy tudta, nincs egyedül, nem hagyhatta csak úgy elsétálni az egyetlen surranót, akivel eddig összehozta a sors.
-Rendben. - egyezett bele mégis. Aztán a porba rajzolt vonalakra pillantott és villámként sújtott le rá a felismerés. Ezt a rajzot már látta valahol, illetve azt, amit a rajz ábrázolt. Nem jutott eszébe az, hogy hol látta, de látta már az biztos. Igen, ez az! Valamelyik álmában még a falu lerombolása előtt. Egyszerre emlékképek tolultak a szeme elé. Az égő falu, a vér és a szülei. Egyből elment a kedve mindentől. Egy valamit már tudott. A nagy surranónak soha semmit nem fog majd mondani a faluról. Soha, akár kérdezi, akár nem. Sietős léptekkel visszaindultak a kikötőbe, hogy minél előbb megfejthessék ezt a titkot.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-12-02, 6:52 pm

*A lány őszintén felelt a kérdésre. Alex bólint.*
- Értem.
* Neki a tömeggel sosem volt problémája. Szerette, ha körbevették, ha ő volt a központban, ha róla beszéltek, ha dicsérték, milyen jó harcos, vagyis élvezte, hogy ő az egyik leghíresebb arénás harcos Vadalanban. Vajon ezzel mint sárkány ő van egyedül, s minden sárkány olyan, mint a lány, vagy az a természetellenes, amit a lány érez? Cikinek érzi, hogy még ebben sem biztos. Mikor Eli körbenézett, hogy mégis hol is vannak, Alex is jónak látta a vizsgálódást. Nem árt tisztában lenni a körülményekkel. Kicsit később, de felfigyelt egy fickóra, aki bámulta a lányt, s Eli makacs nemtörődömségét is észrevette. Felé fordult, s csendben kérdezett.*
- Ismered talán?
* Majd akaratlanul is az illető felé pillantott. Nem volt bizalomgerjesztő a látványa. *

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-12-02, 8:48 pm

- Én őt? Ugyan... Nem szoktam mindenféle jött menttel barátkozni... Meg amúgy sincs túl sok barátom szóval... Fogalmam sincs ki ez.
*Zártam le végül.*
*Az idegen nem bírta tovább a bámulást és oda jött hozzánk, inkább hozzám. Amint megszólalt éreztem, hogy az a bunkó fajta.*
- Örvendek szépségem, merre tartasz? Nem jönnél inkább oda hozzám és itt hagynád ezt a szép fiút?
*Mutatott Alex-re.*
- Kopj le! Semmi kedvem veled enyelegni.
*Próbáltam hárítani, de megragadta az egyik csuklómat.*
- Ugyan már! Gyere!
*Elkezdett egy kicsit húzni arra fele amerről jött.
Ezzel felnyomta bennem a pumpát és a kelleténél nagyobbat löktem rajta. Elesett és többen ránk kapták a tekintetüket, mert azért még is csak, ha az emberi erőket vesszük nem tudtam volna ellökni. De én sárkány vagyok.*
~Basszus! Erre ezentúl jobban kell figyelnem.~
*A férfi felállt.*
~Mi jöhet még?...~

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-12-03, 4:48 pm

// Surranókaland //

- Ez a beszéd! – feleli vidáman termetesebb társa, hiszen ő sem szívesen válik meg egy olyan tárgytól, ami felkelti az érdeklődését, de már megtanulta, hogy szinte mindig akad következő alkalom, legalább is amivel eddig találkozott. Éppen ezért nem fogadta el korábban sem a lehetőséget, hogy egy önként felkínálkozó termetes sárkányt belülről is alaposan végignézzen, pedig igazán érdekelné, hogy mi is megy végbe egy sárkány belsejében, de hát azért még ő is tisztában van azzal, hogy ami a száján át lekerül, az ritkán látható ugyanabban az állapotában később.
Mindenesetre most egy sokkal egyszerűbb dologról van szó, mint a pár sorral feljebb megemlített cselekedet. Azonban még mielőtt elindulnának, a nagyobbik surranó hoopakjával újabb mintát kezd rajzolni a porba, de ez alkalommal a vonalak kuszaságából talán még ő maga sem tudná kivenni, hogy mit is rajzol, ha nem tudná pontosan, hogy ez az ő általa bejárt útvonal térképe.
- Megvan! – kurjant fel. – Ide megyünk! – a föld egy megadott pontjára bök hoopakjával. - Gyere! – s már meg is ragadva a másik kezét rohan a sikátor másik vége felé, hiszen azon csak nem távozhatnak, amint bejöttek, még belefutnának valamelyik üldözőjükbe, ha netán nem adták még fel. – Egyébként téged, miért kergettek? Csak nem a móka miatt? – vidám tekintete ismételten a kis surranó felé fordul, így ha ő is a megfelelő irányba fordul, láthatja a nagyobbik felhőtlen örömét, mintha nem is oda tartanának, ahol először egy, majd később már két társaság is üldözőre fogta.
A kanyarok egymást követik, hol jobbra, hol balra, de ha valaki jobban megfigyeli, akkor az úthálózat adottságaitól függően, folyamatosan egyre közelebb kerülnek a célpontjukhoz, persze csak ha az adott utca nem tréfálja meg őket, mígnem a nagy surranó egyszer csak megtorpan az egyik kereszteződésben.
- Most merre is? – költői kérdése inkább szól saját magának, mint a kis surranónak, hiszen ő a céljukat sem ismeri, éppen ezért a nagyobbik fejét bőszen forgatva tesz próbát, hátha sikerül neki ismerős tereptárgyra bukkanni, mely már megmondhatja neki, hogy nincsenek is oly messze az áhított céltól. Nem is telik el sok idő, hogy pontos legyek, csupán két fejforgatásnyi időre van szüksége a nagy surranónak, hogy megpillantsa azt a hajót, ami előtt annak a bizonyos ládának is lennie kell. – Erre! – s azzal már folytatja is útját, ha a másik kezdene elbizonytalanodni, akkor a válasza az alábbi. – Nyugi, előbb utóbb úgy is rábukkanunk. – elkuncogja magát - Ha utóbb, hát útközben csak akad még érdekesség. – miközben testének ütemes mozgása nem kíván alábbhagyni.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-12-04, 9:08 am

*Alex bólintott a kijelentésre. *
~ Jól van, akkor összeverhetem, ha úgy adódik... ~
* De az idegen már ott is termett, és Alexet lenézve Elihez beszélt. A sárkány csak felvonta a szemöldökét.*
~ Hú de el vagyunk telve magunktól! ~
*Még nem mozdul, kíváncsi, hogy a lány mit reagál. De mikor a férfi megragadta a csuklóját, akkor már nem várhatott türelemmel. Épp szét akarta volna őket választani, de Eli gyorsabb volt. Ellökte a férfit, felhasználva sárkány erejét. Alex megragadta Elit és maga mögé pakolta, szigorúan ránézett.*
- Ezt bízd rám!
* A fickó már fel is kelt. Mikor Alex épp felé fordította volna az arcát, hogy ráförmedjen, az már be is húzott a híres arénásunknak. Hátratántorodott. *
~ Legalább nem hisznek természetfelettien erősnek bennünket. ~
* A második ütést viszont kivédte, s ő adott a támadó képébe egy jobbost. Majd megragadta hátul a kabátjánál két kézzel, a korláthoz nyomta, majd megfogta lábait, s átlógatta a fickót a korláton. De azért a lábát erősen tartotta. Az félelmében, látván a tengert az orra előtt, rúgkapálni kezdett. Pedig még el sem indultak. *
- Ne rángatózzál, különben véletlen elengedem a bűzös lábaidat!
* Az leállt, de kérleli kezdte Alexet.*
- Kérlek húzz vissza! Ígérem nem piszkálom a lányt! Csak húzz vissza! El ne engedj! Kérlek...
- Bla blaaaa... Unalmas szöveg.
* De visszahúzta a fickót. Talpra állította, megigazította öltözékét.*
- Jó kisfiú!
* Mosolygott győzelemittasan a férfi arcába, majd arrébb tolta, hogy menjen, mert már nem kívánatos a társasága. Mások megdöbbenve és sugdolózva nézték a jelenetet. Ő maga pedig megérintve elrepedt száját Eli felé sétált.*
- Te jól vagy?

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-12-04, 4:34 pm

*Bólintottam Alex kijelentésére, de mikor megfordult a fickó már be is húzott neki egyet.*
~A köcsög!~
*Már éppen mozdultam volna, amikor Alex belejött a verekedésbe és ő is lekevert egyet neki, megragadta a pasast és kilógatta a korláton.*
~Jó harcos, ügyes fogás..~
*Az idegen persze azonnal elkezdett könyörögni.*
~Gyáva alak... de még mindig jobban járt, hogy Alex verte el és nem én... Nagyobbat zuhant volna az egója...~
*Majd Alex nagylelkűen visszahúzta és a férfi, amint lehetett, eltakarodott innen. Alex felém fordult és csak akkor vettem észre, hogy vérzik a szája.*
- Hogy én jól vagyok-e? Még te kérdezed? Mutasd!
*Eltűrtem a haját, ami most ott lógott a sebe előtt és jobban szemügyre vettem. Elő vettem egy zsebkendőt és azzal törölgettem.*
~Ez kis semmiség már szinte nem is vérzik, de azért nem árt megtörölni...~
*Nem tudom miért rémültem meg egy pillanatra amikor Alex kapott egyet. Pedig tudtam, hogy sárkány, de azért mégis... féltettem.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-12-09, 2:05 pm

*Eli nem is foglalkozott magával, már törölgette is Alex száját. Először vágott egy grimaszt a férfi, de aztán tűrte. Majd belenézett a lány szemébe.*
- Ne aggódj értem!
* Mosolyodott el cinkososan. *
- Átéltem már pár dolgot, ez semmi.
*Most jött el az ideje, hogy megszólaljon a hajókürt. Már el is indultak. *
- Kérjünk szállást.
* Elindult a kapitány felé. Majd megszólította.*
- Uram. Esetleg kaphatunk két szobát az éjszakára?

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-12-09, 3:14 pm

*Visszamosolyogtam Alex-re.*
~Mintha csak én mondtam volna.~
*Miután már egyáltalán nem vérzett Alex szája eltettem a zsebkendőt és pár pillanat múlva megszólalt a trombita. Bólintottam Alex szavaira és követtem a kapitányhoz.*
- Hogyne! Majd Tom megmutatja a szobákat.
*Mutatott a mellette álló férfira. A szobákig követtük a férfit ahol oda adta az ajtó kulcsokat és már el is ment. A 2 szoba egymás mellett volt. Ha mind a ketten benyitottunk, én szólaltam meg először.*
- Nem egy ötcsillagos szálloda, de azért elég szép.
*Mondtam mosolyogva, a nyitott ajtón keresztül.*
*Nem volt túlzsúfolt a szoba, de legalább tiszta volt. Volt bent egy ágy, egy szekrény, és két kis éjjeli szekrény. A lényeg meg volt.*
*Oda mentem az ágyhoz és leültem rá.*
- Egész otthonos.
*Mondtam magamnak, mosolyogva.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-12-09, 5:51 pm

* Egy hajós tiszt elvezette Alexákat a szobákhoz. Mikor benyitottak, a férfi nem nagyon nézett körül, épp, hogy csak körbepillantott. De máris pakolni kezdte magáról a fegyvereket. Az ágyra dobta a kardját, és a tőrét is. Mivel hideg van, kabát is volt rajta, de azt is levetette, majd fegyverei mellé feküdt egy kicsit. Karját feje alá tette, s a plafont mérte. *
~ Milyen rég utaztam hajón... Milyen furcsa. 25 évet úgy éltem le, mint ha ember lennék. Lovagoltam, gyalogoltam, hajóztam, szekéren utaztam... Most meg... képes vagyok hatalmas távokat rövid időn belül megtenni. Mert repülhetek. ~
* Nem tudta eldönteni, hogy ez jó vagy rossz számára. Ambivalens érzései voltak. Valahogy örült, hogy sárkány lehet. Mert ez szabadságot és valamilyen... felsőbbrendűséget jelent. De ugyanakkor rossz arra gondolnia, hogy ahhoz a néphez tartozik, mely rengeteg kétlábú pusztulását okozta. *
~ Mikor fogok megbarátkozni a gondolattal? Mikor fogom végre elfogadni, hogy egyszerre vagyok kétlábú és sárkány? Istenek! Miért hagytatok egy mutánst létrejönni?! ~
* Nem gondolkodhat tovább, különben csak felidegesíti magát. Hirtelen felült, majd leszállt az ágyról. Kiment a szobájából, s látta, hogy Elijé nyitva van. Megállt az ajtóban az ajtófélfának támaszkodva, s a lányt nézte. *
~ Milyen élet vár rám? Nem engedhetek meg magamnak bármit. Igaz? ...Furia... ~
* Elsötétedett egy pillanatra a tekintete, de a lányra tekintett, s elmosolyodott.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-12-09, 6:36 pm

*Éppen a szekrényt tanulmányoztam amikor megláttam, hogy Alex az ajtóban áll és engem figyel.*
- Valami baj van? Vagy csak nem nyerte el a tetszésedet a szoba?
*Kérdeztem nevetve.*
*Amikor végig néztem rajta láttam hogy levette a fegyvereket és a kabátját is.*
~Gondolom azért, akármennyire is nem megterhelő, egy idő után kényelmetlen lehet cipelni ezeket..~
*Gondolat menetem után Alex tekintetét kerestem majd elmosolyodtam.*
- Na, mit kezdjünk magunkkal? Mondjuk beszélgessünk vaaaagy...
~Kíváncsi vagyok van-e valamilyen ötlete...~
*Megütögettem az ágyat magam mellett, ezzel invitálva, hogy üljön le.*

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-12-09, 8:13 pm

Emerald komolyan elgondolkodott azon, hogy Dorpie nem érti a történteket
- A móka miatt? Szerinted ez móka? Hát szerintem nem. Ezek üldöztek engem és téged is.
E kijelentés után a kis surranó biztos volt benne, hogy nagyobbik társa idiótának nézi. De nem zavarta. Most, nagyon régóta először érezte, hogy igaza van. Nem értette, hogy némely surranó, hogyan tud ennyire naivan hozzáállni az élethez. Aztán rájött, hogy ő áll hozzá túl komolyan.
- Jól van mennyünk. - mondta végül Emerald mert végét akart vetni ennek a kínos csendnek. Közben a sikátor vége felé nézett. Ott ragyogóan sütött a nap, bár ez a fény jelenlegi helyükhöz nem ért el teljesen. Félhomályba burkolózva meredtem először társamra aztán meg a porba karcolt ábrára. Tudta, hogy van hozzá valami köze, de még nem igazán sejtette. hogy mi. De ha rá is jön, akkor sem fogja megosztani Dorpie-val. Tulajdonképpen miért nem bízik benne? Hiszen ő is egy surranó, egy fajtárs. Egy oldalon kéne állniuk. Emerald biztos volt benne, hogy nagyobbik társa szövetségest lát benne. Miért nem tudott ő is így tekinteni rá? Míg önmagával viaskodott, látta, hogy az eddig ragyogó fényt sötétség váltja fel. Árnyak közeledtek feléjük, de Emeraldig nem jutottak el. Köröztek körülötte, de nem érték el. A kis surranónak volt egy olyan érzése, hogy ezeket a sötét árnyakat csak az ő látószervei képesek felfogni. A démoni fellegek olyan gyorsan mentek, ahogy jöttek is. Dorpie valószínűleg értetlenül bámul a kis surranóra, amiért indulást parancsolt, ám mégis egy helyben állva különös arcmozdulatokat végezve maradt ott ahol volt.

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-12-10, 11:11 am

* Alex megrázza a fejét. *
- Nem, a szobával nincs semmi gond.
* A lány maga mellé invitálja. Alex elindul, de nem ül le az ágyra. A vele szemben lévő egyszerű festményt nézegeti a falon. Láthatóan a férfi nincs most annyira vidám hangulatában. *
- Csak nem akartam egyedül lenni...
* Mondta csendesebben még mindig a képet bámulva.*
~ Gyűlölök egyedül lenni! ~

Tárgy: Re: Birodalmi kikötő 2012-12-10, 4:27 pm

~Nem akart egyedül lenni?..~
*Kicsit meglepett a válasza, de rögtön magamhoz tértem amikor megláttam a szemében a szomorúságot.*
- Jajj gyere ide!
*Mondtam, majd felálltam és átöleltem a nyakánál. Ehhez lábujjhegyre kellett állnom, mert egy cseppet magasabb volt nálam.*
~Ez kívülről nagyon komikus lehet, hogy alig érem fel...~
*Elkezdtem simogatni a haját.*
- Ne legyél szomorú! Nem vagy egyedül itt vagyok veled! És ha bármiről beszélgetni szeretnél velem nyugodtam beszélgethetsz!
*Mondtam halkan.*
- Ha tudnád én mióta vagyok egyedül...
*Erre a mondatra nekem is alább hagyott a hangulatom, és ezért nem engedtem el Alex-et. Jó volt megölelni valakit.*
~Nem is tudom mikor öleltem meg utoljára bárkit is...~

» Kikötő
» Keleti kikötő