Eronia - A fehér sárkányok szigete

* Mitsuko szavai hallatán mosolyom egyre szélesebb és szélesebb lett.*
- Tisztában vagyok a szerencsémmel. Hálát is adok érte az isteneknek!
* Közben érzem meleg kezei apró mozdulatait ruhám alatt.*
~ Remélem, még nem akarja abba hagyni.
* Úgy néz ki ő is így gondolja, sőt hamarosan már a ruhámat is elkezdi felfele húzni.*
- Volt vele egy kis munka, de úgy érzem megérte.
* Még szinte be se fejeztem a mondatot, mikor ujját ajkamra helyezte. Ujja lassan elkezdett lefele vándorolni, egészen a nadrágövemig.
~ Ni csak, olvas a gondolataimban.
- Na meddig jussunk el?
- Meddig szeretnél eljutni? – tettem fel én is a kérdésem.
- Semminek se leszek akadályozója. – folytattam gonosz mosollyal, valószínű ez is elég volt válasz helyett.
* Válaszom után közelebb hajol hozzám.*
~ Egy újabb csókra vágysz? Szívesen adok még párat.
* Azonban meglepetés fogadott, mikor én is elkezdtem felé hajolni. Csók helyett egy nyalás lett a jutalmam. *
~ A kis piszok. Ha így hát így! – gondolom mosolyogva. Nagyon tetszett ez a húzása.
* A következő feltett kérdésére időt se hagyott válaszolni, máris érkezett a valódi csók. Ezúttal rajtam volt a sor, hogy játszadozzak kicsit. Elhatároztam ez alkalommal passzívan állok a dologhoz. Azonban ő nem így gondolta. Nyelvét bevetve kényszerített válaszreakcióra, s mikor éreztem a csókját átjáró érzelmeket, már nekem se volt kedvem folytatni ezt a passzív felállást, inkább én is beleadtam minden iránta érzett érzelmemet.
Kezeim bőszen serénykednek és élvezik a hófehér elf bőr tapintását. Azonban rövidesen az elérhető részek már nem voltak elegendők. Így egy újabb csók közepette elkezdem Mitsukot megszabadítani ruhadarabjaitól.
Mikor végre sikerült kihámozni az elf szépséget a ruhai fogságából, egy olyan látvány tárul elém melyet még álmaimban se képzeltem. Fehér bőréről csak úgy tükröződnek vissza a holdsugarak és ezzel még jobban kiemelik testének minden apró részletét. A korábban látott ruhákban is gyönyörű elf jelen helyzetben az álomszép fogalmát is messze felülmúlja.
Kicsit el is vesztem az időérzékemet, teljesen belemerülök kecses alakjának nézésébe. Csak akkor rázódok vissza a valóságba, mikor ő újra hozzám simul és egy újabb csókot ad nekem. Közben egyik kezemmel magamhoz szorítom, és egy óvatos fordulással helyet cserélek vele.
A földre fektetett elf ajkait újra munkába fogatom saját ajkaimmal, ebbe a csókba már az új érzések is belekerülnek. Mikor ez véget ér, apró csókokkal kezdek lefele haladni, egy fontos pontot se hagyok ki.*

//ha Mitsi is egyetért, akkor a többit az olvasó(k) képzeletére bízom//

//sry Mitsi, hogy eltűntem az este, de elszállt a netem :S//

*A következő csók közepett éreztem, ahogy szépen lassan kioldja övemet és leveszi rólam a maradék ruhámat is. Ahogy végzett a ruha eltávolításával kicsit eltávolodtam tőle, hogy belenézhessek szemébe, majd éreztem, ahogy szemével végigmér. Elpirultam, belegondolva abba, ahogy végignéz. Kis idő multán újra hozzásimultam és megcsókoltam. Gylnar egyik kezével magához szorított és átfordult velem, így én kerültem alulra. Jó volt érezni, ahogy ő is érzéssel csókol. Amint ezt a csókot abbahagyta, máris vártam a következőt, de helyette mást kaptam. Apró csókokkal elkezdett lefelé haladni ajkaimtól. Őrjítő borzongás futott végig rajtam… így volt ez az éj további részében is, melyet két szóval tudtam csak leírni. ”Libido, libidis.”


//Csatlakozom Gylnar Radekhez. A többit és is az olvasó(k) képzeletére bízom //


*Reggel a nap fénye melegítette bőrömet. Éreztem, hogy fekszik valaki mellettem.*
~Gylnar…
*Fejem mellkasán nyugodott, így hallhattam nyugodt, egyenletes szívdobogását. Egyik lábam az ő lábán helyezkedett melyet most lassan felhúztam derekáig.*
~Biztos alszik..
*Gondoltam, majd kezemmel még szorosabban öleltem át. Éreztem egy kis fájdalmat, de nem bántam, az a kis fájdalom biztosított arról, hogy a tegnap éjszaka bármennyire is volt álomba illő, nem volt az, hanem igen is nagyon valóság volt. Csókot nyomtam Gylnar mellkasára, majd kezemet innen felfelé húztam keresve ajkait. Amint megtaláltam csukott szemmel odahúztam magam és csókot nyomtam ajkaira. Nem akarózva, de lassan kinyitottam a szememet. A nap tényleg sütött, s bár hideg volt nem fáztam, ezt elősegíttette az is, hogy Gylnar egyik keze hátamon volt, és köpenye félig betakart minket. Ruhám közelben feküdt a földön, Gylna ruhái alatt. Nem volt kedvem felállni Gylnar mellől, pedig nem fekhetek karjai közt örökre, bármennyire is szeretném. Mutató ujjam hegyével elkezdtem Gylnar szíve fölött végtelen jeleket rajzolni. Újra csókot akartam adni neki mikor észrevettem, hogy ébren van.*
- Csak nem felébredtél Gylnar?
*Kérdeztem, majd csókot nyomtam ajkaira.*
- Nagyon köszönöm az éjszakát… máskor is megismételhetnénk…
* Mondtam sokat sejtető mosollyal, majd kezemet végighúztam Gylnar hasfalán, mellkasán, majd hajába túrtam és ismét csókot adtam neki, majd szorosabban öleltem.*


//smi Gyl... én meg elaludtam laptoppal a kezemben.... ugyh fifti-fifti//

*Felvirrad az új nap reggelje. Bárcsak ne tette volna még. Nem tudom, minek köszönhetem az ébresztést. Lehet Mitsuko csókjának vagy érintésének, esetleg a felkelő nap fényének. Egy biztos, nem a kipihentségnek. Szemem lomha mozdulattal próbálom kinyitni, de amint szemembe kerülnek az első napsugarak azonnal vissza is csukom. Közben egyre jobban kezdem érezni és élvezni Mitsuko rajzolását mellkasomon.*
- Csak nem felébredtél Gylnar?
- Úgy is lehet mondani. – válaszoltam, még mindig csukott szemekkel. Legszívesebben egy hatalmasat ásítottam volna, de ezt most kihagytam.
* Testemmel éreztem nagyjából merre találhatom meg Mitsukot, azonban mivel szemem még mindig nem akartam kinyitni, így kezeimmel kerestem meg a pontos helyzetét. Mikor sikeresen elvégeztem ezt a roppant nehéz feladatot, bőrét kezdtem simogatni. Nagyszerű érzés volt újra érezni selymes bőrének tapintását és ezzel is tudatosítottam magamban az este történtek tényleg megtörténtek és nem csak álom volt. Azonban fel kellett figyelnem torkomban megjelenő enyhén kaparó érzésre. De nem hagytam, hogy elrontsa az örömöm, ami annak volt köszönhető, hogy mégse álmodtam. Végre kinyitottam a szemem. Nem tudom, miért vártam vele eddig, lehet nem akartam elhinni az egészet és attól féltem, ha kinyitnám, eltűnne minden.*
- Nagyon köszönöm az éjszakát… máskor is megismételhetnénk…
- Teljes mértékig egyetértek! – mosolyogtam vissza.
* Továbbra is arcát figyelem, miközben ő kezét végighúzza testemen, majd újra megcsókol. Azonban ez a csók már nem lett teljesen olyan, mint este. Egy oda nem illő inger kezdet elhatalmasodni rajtam. Ennek köszönhetően, bár nem szívesen tettem, de el kellett tolnom magamtól, ami látszott nem nyeri el túlságosan Mitsuko tetszését. Még fejemet is elfordítom tőle.
Hamarosan ő is megtudja miért tettem ezt az egészet.
Két nagy tüsszentésben meg is adom a választ tettemre.*
- Viszont a következő alkalommal egy kicsit melegebb helyett válasszunk, ha lehetséges. – mosolyodtam el, miközben visszafordulok felé. – Úgy tűnik sikerült kicsit megfáznom az este. – szipogok kicsit.
~ Hogy ennek is pont most kell megtörténnie.
* Óvatos mozdulatokkal elhagyom az elf kellemes ölelését és a ruháim felé indulok. Az egyik zsebből egy kis ruhafoszlányt veszek elő, majd orromhoz helyezem. Elfordulva Mitsukotol, megteszem, amit a természet kíván.
A vízpart felé veszem az irányt és egy gyors arcmosást követően, a ruhadarabot is kitisztítom.
A ruhadarabot kirakom az egyik közelben található bokor ágára száradni. Ezt követően végre újra visszatérhetek gyönyörűséges elfem ölelésébe.*
- Sajnálom az előbbieket, de hát a természet ….

* Egy hosszú ölelést követően Mitsuko elindul. Köpenyemet magával viszi. Azonban csak maga elé fogja, így nekem lehetőségem nyílik hátulról figyelni formás vonalait, miközben szütyője felé tart.
Megfordul a fejemben, lehet nem ártana összeszedni a ruháimat és felöltözni végre, de akkor nem élvezhetném a szemem elé táruló látványt. Így inkább maradok a hátsómon.
Végig figyelem Mitsukot, miközben holmija között keres valamit. Bár azt nem mondom, hogy végig az kötötte le a figyelmem, ahogy keres. Viszont meglepődve nézem, amint egy vörös folyadékot húz meg.*
~ Az meg mi lehetett?
*Hamarosan elindul visszafele egy üveggel, amiben valami zöld folyadék lötyögött.*
~ Na ne! Ez meg mi? Remélem ezt nem nekem hozza.
* Szerencsére, még mindig jobban lekötött az elf figyelése, így mikor rálépett a köpenyre és elkezdett felém esni, sikeresen tompítottam a találkozást. Elmosolyodok a hallottakon.*
- Ha lehet, akkor maradjunk csak a belém esésnél.
- Ez most neked pontosan jó lesz, feljavítja az egészséget, legyen az bármi, ami rontotta.
* Szám elé tartotta a zöld folyadékot.*
- Ezt most meg kellene innom? Ezt a zöld löttyöt?
- Megbízhatsz bennem… nem méreg. Nem vagyok én feketeözvegy… Édesanyám gyógyító volt, úgyhogy mindent tudok a gyógyításról.
* Óvatosan beleszagolok az üvegbe, majd egyből elhúzom a fejem és egy szép grimasz jelenik meg arcomon.*
- Borzalmas szaga van! Én ezt nem fogom meginni!
* Mitsuko tekintetébe nézek és látom benne az elkeseredettséget. Szinte hallom is a hangját.*
~ Miért nem bízol bennem?
* Végül csak erőt veszek magamon, meghúzom az üveget. Próbálom olyan gyorsan a nyelőcsövembe irányítani a löttyöt, amilyen gyorsan csak tudom, de az ízét sajnálatomra még így is sikerül éreznem. Végül egy újabb grimasz társaságában visszaadom neki az üveget.*
- Remélem olyan hatásos, mint amilyen rossz az íze.
* Amint kimondtam, arra leszek figyelmes, hogy a torkomban érzett kaparás kezd elmúlni. *
- Már érzem is a hatását! – jegyeztem meg mosolyogva. – Igazán nagyszerű orvosság, azonban az ízén még van mit javítani.
* Köszönetkép egy csókot adok ajkaira.*
- Azt hiszem itt lenne az ideje újra felvenni szanaszét hagyott ruháinkat.
* Ha Mitsuko is egyetért velem, akkor egy csókot követően felsegítem, majd én is felállok és elindulok összeszedni a földön heverő ruháimat.
Rövid átvizsgálás és ”porolás” után magamra is öltöm azokat, majd végül Mitsukotól elkérem a köpenyemet, így rövid időn belül az is a jól megszokott helyére kerül.*
- Most jut eszembe, mi volt az a vörös folyadék, amit megittál, mielőtt elhoztad azt a zöld csodaszert?

-Tudod… vannak olyanok, akiknek jöttét néha jobb megelőzni…
~ Ezzel mit akar mondani?
* Bár próbálom leplezni, de arcomon mégis csak látszódik a tanácstalanság.*
- Mint például egy feketehajú, barnaszemű, hegyes fülű pöttömnek.
~ Feketehajú, barnaszemű, hegyes fülű pöttömnek. – ismételem meg a hallottakat - Ja, hogy úgy! – világosodik meg előttem minden egy jóízű nevetés társaságában.
- Igaz a feketehajú, barnaszemű, hegyes fülű pöttömnek még nincs itt az ideje. - válaszolom vigyorogva.
~ Még semmi kedvem gyerekkel bajlódni! Élvezni akarom az életet!
* Végül, de nem utolsó sorban elindulok kardomért is. Útközben megnézem a ruhadarabot, melyet nem olyan rég raktam a bokorra. Még mindig elég vizes volt, ezért még ott hagytam száradni.
A jól megszokott mozdulatokkal rögzítem kardomat helyére. Mire ezzel végeztem Mitsuko is elkészült. Látván ezt odasétáltam hozzá. *
- Még nem is kérdeztem, mi hozott téged Eronia szigetére, bár sejtem, hogy a sárkányod. Ha ez így van, engedd meg, hogy segítsek neked. Igaz, nem tudok túl sokat a sárkányokról, de pont azért vagyok itt, hogy ezen változtassak. És ki tudja, lehet, a végén szerencsét hozok. – az utolsó mondatot már széles mosollyal mondom, majd kis szünet után folytatom – Ha viszont nem akarod, hogy veled tartsak, kérlek, árulj el mindent, amit csak tudsz róluk.
* Hamarosan meg is kapom a válaszomat, amit egy csók keretében tudomásul is veszek.
Már csak egy dolog van hátra, amit indulásig el kell még intéznem. Ez nem más, mint a ruhadarabbal kell kezdenem valamit. Újra odasétálok a ruhadarabhoz. Habár tudom, ugyanaz az eredmény fog várni, mint néhány perccel ezelőtt, mégis kicsit bosszankodok azon, hogy nem száradt meg. Ekkor jut eszembe egy lehetőség. Egy gonosz mosolyt elengedek, szerencsére Mitsukonak háttal állok ekkor, így ő ezt nem láthatta.*
~ Miért is ne próbáljam meg.
* Erősítem meg magam ebben az elgondolásban. Mitsuko felé fordulok.*
- A fenébe! Ez még mindig nem száradt meg! – adom ki magamból a korábbi érzésem – Nem tudnál ezen segíteni?
* Teszem fel a kérdésem egy szolid mosoly társaságában.*
~ Tisztában vagyok azzal, hogy a mágiát nem ilyen apróságokra kell pazarolni, de akkor is jobb lenne szárazon elrakni ezt az vackot.

- De azt a kis varázslatot nem adom csak úgy… meg kell érte dolgozni. Előbb vagy utóbb, de mindenképp. – kacsintott rám.
~ Már megint mit forgatsz a fejedben az én kis elfecském?
* Már húzott is maga felé és kétszer megcsókolt.*
- Kész is Gylnar.
*Elvettem a ruhadarabot és a helyére tettem.*
- Ezt a fizetési mód igencsak kedvemre való. Van még bőven tartalék, ha esetleg emelni szeretnéd az árat. – válaszoltam mosolyogva. – Íme a borravaló. – ez alkalommal én húzom magamhoz és csókolom meg.
- Kösz, így már elkészültem. Indulhatunk?
* A válasz után útra kelünk. Út közben próbálom gyarapítani ismeretemet és szinte folyamatosan kérdezem Mitsukot, azonban nem túl hangosan, hiszen nem akarjuk felkelteni az esetlegesen közelben tartózkodó sárkányok figyelmét.*
- Ha már több mint nyolcszáz éve keresed a sárkány nyomát, akkor biztos bejártad szinte egész Lanuriát, sőt talán nem is egyszer. – kattognak a fogaskerekek - Milyen volt régen ez az ország? … Miben változott meg? … Mely részei változtak meg a legjobban? – teszem fel az újabb kérdést szinte azonnal, amint megválaszolja az előzőt.
* A keresés közben felmászunk egy dombra, hátha onnan már látunk valamit.
Az eredmény kiábrándító. Még mindig se híre, se hamva a sárkányoknak.*
- Te se látsz sárkányra utaló jelet?
* Teszem fel a kérdést. Bár sejtem ő se lát sokkal több jelet sárkányokra, mint én, de még gyerekkoromban hallott történetekből emlékeztem arra, miszerint az elfek látása sokkal jobb az emberekénél.*
~ Ez alatt az egy nap alatt, amit ezen a szigeten töltöttem, egyetlen egy sárkányt sikerült csak látnom. Azt az egyet, amit Mitsuko zárt ujjai közé még tegnap este. Azonban igencsak hálás lehetek, annak a kis sárkánynak. Nélküle valószínű nem ismerkedtem volna meg Mitsukoval.
* Miközben ezen gondolkodok, elindulunk lefele a dombról. Egészen meredek volt lefele. Mitsuko megy elöl én meg követem őt.
Amint gondolatim az elfre és az ő megismerésére terelődnek, reflexszerűen az előttem haladót kezdtem figyelni, amint óvatosan, mégis kecses mozdulatokkal halad lefele a leejtőn.
Meg is lett az eredménye. Lábam alól kicsúszik a fagyott talaj, én meg azzal a lendülettel kezdek lefele szánkázni.*
- Vigyáázzz!!
* Kiáltom el magam, de már késő volt. Lábammal már el is viszem az ő lábait, ő meg az ölemben landol. Így tesszük meg az utolsó néhány tíz métert lefele. Szerencsénkre egy fa se akarta utunkat állni a csúszás közben.*
- Bocsi! Bocsi! – mondogatom, miközben lefele csúszunk.
* Végül leérünk a leejtő aljára és elfogy a lendületünk.*
- Még egyszer elnézést kérek! Legközelebb jobban figyelek!

* Még szinte be se fejeztem a mondatomat, mikor már a számra tapasztja kezét. Olyan lendülettel, hogy hátradőlök.*
~ Ezt most miért? Tudom nem a legkellemesebb módja a közlekedésnek, de ha így alakult. Vagy valami rosszat mondtam?
- Gylnar! Pszt…
* Nem kell kétszer mondania. Egyébként se tudtam volna megszólalni.
Szememet vadul forgatva próbáltam meg kitalálni, mégis mi történhet körülöttünk. Azonban semmit se láttam. Egy darabig. Utána jött csak a meglepetés, mikor megmozdult a domb, vagyis amit annak hittem. Nem is tudtam hirtelen hova tenni.
Néhány méter megtétele után a monstrum újra letette magát. Miután Mitsuko legördül rólam és egy nagyot fúj, megnyugodok kicsit. Viszont kíváncsi vagyok mégis mi volt ez az előbb, de még nincs itt az ideje a kérdéseknek. Azonban hamarosan halk választ kaptam fel nem tett kérdésemre.*
- Tádá… ez egy fehér Sárkány volt. Békés állat. Legtöbbször nem veszed észre, ugyanis előszeretettel alszik beleolvadva környezetébe. Egy dolog van amit nem bír. Ha valaki megzavarja álmát.
* A megdöbbenéstől egy rövid ideig meg se bírok szólalni. Végül Mitsuko fülébe súgom.*
- Ez sárkány? De hát ez hatalmas! Mekkorára nőhetnek meg ezek a bestiák?
~ Elég változatosak ezek a sárkányok! A tegnapi „vakarcs” még elfért Mitsuko tenyerében, most meg mi fértünk volna el ennek a tenyerében. Ezt már nevezem változatosságnak!
Kezdenek egyre jobban érdekelni ezek a sárkányok!
* Már legalább negyed órája fekszünk a hóban, mikor úgy érezzük, talán elhagyhatjuk a helyet anélkül, hogy felkeltenénk a figyelmét a sárkánynak. A tőlünk telő leghalkabban elhagyjuk a helyszínt.
Mikor úgy érzem, már elég messze vagyunk, megfogom Mitsuko kezét és megállok. Mikor ő is megáll, és felém kezd fordulni egy gyengéd, de mégis hírtelen mozdulattal magam felém húzom, majd a felém közeledő elfet elkapom másik kezemmel és azzal a lendülettel egy csókot nyomok ajkaira.*
- Még meg se köszöntem az előbbit. Az hiszem, tartozok eggyel.
* Hangzik el számból egy mosoly társaságában, miután ajkaink eltávolodnak.*
- Kérlek, meséld el, mit tudsz még a sárkányokról.
* Még mielőtt bármit válaszolhatna, egy újabb csókot adok ajkaira.
Alig fejeztük be, mikor egy furcsa repülő lényre leszek figyelmes. Nem igazán tudom kivenni, túl messze van, de azt meg tudom állapítani nem madárszerű.*
- Oda nézz! Az ott nem egy sárkány? Nem látom jól.
~ Ha ez így folytatódik elég mozgalmas nap elé nézünk. Még jó, hogy nem tegnap történtek ezek. Könnyen meglehet már a föld alól szagolnám az ibolyát.

* Mitsuko hamarosan a mutatott irányba fordítja tekintetét. Alig hogy ezt megteszi kezét a szája elé kapja.*
~ Mit láthatott? Csak nem egy sárkány az is?
* Továbbra is figyelem a furcsa élőlényt, amint elkezd ereszkedni.
- Gyl… Gylnar… Ez az a Sárkány…….
- Mi a …. Tudtam én, hogy szerencsét hozok.
* Válaszolom mosolyogva, hátha sikerül ezzel oldani a hirtelen fellépő feszültséget. Ehelyett egy ordítás a jutalmam. Szinte egy időben ezzel érezem, amint összeroskad a kezeim közt tartott elf szépség. Gyorsan magamhoz szorítom, nehogy a földön kössön ki. Hirtelen nem tudom mire vélni. Ez a gondom hamarosan megoldódik.*
- A jel…
* Csak ennyit mondott, de ez is elég arra, hogy tudjam a jellel történt valami, amiről az este folyamán beszélt nekem. Gyorsan félre söpröm haját, hogy megnézhessem a jeleket. Amint látom az izzó jeleket, tudom a sárkánynak köze van ehhez. Hirtelen aggodalmam a kezemben tartott elf iránt, kezd átalakul haraggá a sárkány felé, hiszen ő tehet a fájdalmairól. Viszont most nem tehetek semmit a sárkánnyal, még nem. Ahogy látom Mitsuko egyre növekvő fájdalmát, úgy haragom egyre nagyobb és egyre nehezebb kordában tartanom.
- E- ezt… ezt ne bírom…
~ Most mit tegyek? Semmit se tudok az átkokról? Hogy tudnám csökkenteni a fájdalmát?
* Miközben ezen gondolkodom, és aggódó tekintettel nézek a fájdalmaival küzdő elfre, tekintetem egyszer csak megakad szütyőjén.*
~ Hogy ez eddig nem jutott eszembe! Biztos akad benne valami a fájdalom ellen! Remélem az ilyen fájdalomra is jó.
* Egyik kezemmel elengedem Mitsukot, hogy szütyőjét levehessem róla. Mikor végre sikerül szütyőjétől megszabadítani, óvatosan a földre helyezem Mitsukot, ügyelve arra semmi se érjen a jelekhez.
Belenézek a szütyőbe. Nem az fogad, amire vártam. Rengeteg különféle üveg és ha ez még nem lenne elég, különféle növények is akadnak benne.*
~ Ez nagyszerű most melyiket válasszam? Talán el tudja nekem mondani.
- Melyik való fájdalomra?
* Még be se fejezem a kérdést, már ott guggolok mellette elé tartva szütyőtjét. Várom, hogy segítségemre legyen.
Végül nem szólal meg, valószínű a fájdalom miatt, csak rámutat az egyik üvegre.*
- Ez az?
* Teszem fel a kérdést, bár már a kezemben van, és mire megjön a bólogató válasz, addigra már nyitva is volt. Gyorsan felemelem a fejét és a szájába töltöm a folyadékot.
Aggódó tekintettel várom a hatást.*

* Kicsit nyugtatólag hat rám, mikor látom a szer hatására csökkenő fájdalmát.*
~ Legalább nem rossz löttyöt itattam meg vele.
* Mikor észreveszem, hogy Mitsuko mozogni próbál, felé hajolok, hogy lebeszéljem erről, azonban mielőtt ezt megtehetném, maga felé húz.*
- Gylnar… Ha megkérhetlek… el tudnál innen vinni??
- Nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb megoldás.
- Tudja… tudja, hogy itt vagyok… El kell… innen… tűnnünk…
~ Tudja? Honnan? Ez mindent megváltoztat! Tényleg el kell tűnnünk innen! De hova? Merre? Mi lenne jó fedezék egy sárkánnyal szemben?
* Azonban most nem volt idő ezeken a kérdéseken agyalni. Most cselekedni kell! Ráadásul minél előbb! Ép hajolnék le Mitsukoért, mikor látom a keze melletti üvegszilánkokat, majd hamarosan a tenyeréből folyó vért.*
~ Már csak ez hiányzott! Így még nehezebb lesz!
* Gyorsan előkapom a ruhadarabot, amit az ébredésnél is használtam és gyorsan bekötöm vele Misuko tenyerét.*
~ Így már talán kicsit nehezebben talál ránk.
- Jobb?
* Teszem fel a kérdést, majd szütyőjét gyorsan övemre erősítem, mikor ezzel végeztem, háttal odaguggoltam Mitsukohoz.*
- Fel tudsz kapaszkodni?
* Egy rövid választ kapok csak, de ez is elég. Hamarosan már a hátamon van. Kezét és lábát is összekulcsolja körülöttem, én meg kezemmel tartom, nehogy lecsússzon.*
~ Tudom nem feltétlenül ez a legjobb megoldás, de így legalább látom merre megyek.
* Mikor Mitsuko végre hátamon volt és én is sikeresen felegyenesedtem, gyorsan körbenézek. *
~ Az biztos, hogy távolodnunk kell, de merre?
* Tekintetemmel megvizsgálom a lehetséges irányokat, közben megteszem az első lépéseket előre. Végül tekintetem megakad egy nagyobb fenyőcsoporton.*
~ Nem túl jó rejtekhely, de még mindig jobb mint a nyílt terep. Talán nyerhetünk ott némi plusz időt, ha tényleg felénk tart.
* Gyorsan irányt váltok és elkezdek a fenyők felé futni, kicsit lassabban, mint ahogy azt erőmből bírnám, viszont a terep csak ennyit enged, ha nem akarok többször is orra esni az út alatt.*
- Minden rendben lesz! Nem kell aggódnod!
* Hangoztak a magabiztos, már kívülről megszokott szavak. Habár nem tudom kit akarok inkább megnyugtatni Mitsukot vagy pedig saját magamat.
Végül csak beérünk a fenyvesbe. Ott rövid időre megfordulok.*
- Látod még?

* Hamarosan megkaptam a választ.*
- Már nem. Letehetsz… a földre.
* Óvatosan leteszem az egyik fatövébe, majd én is csatlakozok mellé, úgy hogy a sárkány lehetséges érkezési irányába nézzek. Kicsit kifújom magam.
- Azt hiszem, most kiegyenlítettünk… bár még van egy tartozásom.
~ Tartozása? Ha így gondolod, hát legyen. – elmosolyodok – Egy jófajta tartozás, mindig jól jön.
* Hamarosan keze elindul lefele egészen az övemig.*
~ Azt hiszem kedvemre lesz ez a tartozás.
* Végül sajnos csak szütyőjéért nyúl. Figyelem mozdulatait, amint kivesz egy üres üvegcsét, majd a kötést levéve néhány csepp vért enged az üvegbe.*
~ Mit csinálsz? Ide akarod csalogatni a sárkányt?
* Azonban mielőtt hangot adhatnék aggodalmaimnak, megszólal.*
- Különleges gyógyszerekhez kell.
* Meg se tudok szólalni a szavak hallatán.*
~ Gyógyszerhez? Ilyen helyzetben is inkább a gyógyszereivel törődik. A sárkány már nem is érdekli! Ennyire biztos lenne a helyzetünkben? Vagy csak ennyire nem érdekli, hogy akár ide is vonzhatja ezzel a tettével.
*Nem akartam aggodalmaimat vele is megosztani, hiszen már úgy is mindegy, így csak ennyit mondtam végül.*
- Ez biztos jó ötlet volt?
* De mintha más kötné le a figyelmét és csak a szütyőjében kutat. Talán nem is hallotta, amit mondtam. Lehet jobb is így.
Hamarosan valami krémszerű dologgal bekeni a sebet.*
- Egy ilyen szütyő nekem is kellene. Mindig akad benne valami hasznos. – válaszolom széles mosoly társaságában.
* Mitsuko kezét óvatosan pólóm alá csempészte, majd mondott valamit, aminek hatására éreztem, hogy testem felmelegszik. Igazán jókor jött, már kezdett átjárni a hideg.*
- Igazad van! Most már tényleg jobban érzem én is magam.
* Még jobban magamhoz szorítom az elfet, miközben ő megcsókol.*
- Úgy veszem észre, most már sokkal jobban érzed magad. – hangzik mosolygó számból ez a teljesen nyilvánvaló kijelentés – Örülök neki.
* Az utolsó mondatomat egy csók követi, majd sérült kezét megfogva arra is adok egyet, de nem a tenyerébe. Ki tudja, mennyire tenne jót nekem az a zöld krémszerű dolog.*
- A jelek, hogy vannak?
* Miközben válaszát várom kezemben megszorítom a ruhadarabot, amivel nem is olyan rég be volt kötve a keze.*
~ Ezzel most mit csináljak? Nem tudom jól elzárni, hogyha véletlen mégis keresne minket az a sárkány, ne vezessen a nyomunkra.
* Hamarosan eszembe ötlött egy megoldás.*
~ A SZÜTYŐ! Annál jobb zárt helyet most nem nagyon találok.
* Kezemmel végigsimítom Mitsuko arcát, majd egy csókot követően megszólalok.*
- Megkérhetlek, hogy ezt – mutatom a ruhadarabot – eltegyük a szütyődbe? Nem kellene minden sárkány tudtára adnunk, merre is járunk.
* Igenlő válasz esetén egy újabb csókot adok ajkaira. Még pár percig élvezem Mitsuko közelségét, kezének és ajkainak érintését, azonban ösztönöm azt súgja, jobb lenne, ha tovább állnánk. Bármennyire nincs kedvem elrontani ezt a kellemes helyzetet, ami látszik is arcomon, de eddig az ilyen érzések mindig beváltak.*
- Azt hiszem, lassan jobb lenne tovább állni.
* Amennyiben egyetért, felkelek a földről, majd kezemet nyújtom, hogy felsegítsem. Mikor feláll, magamhoz szorítom. Egy érzelem gazdag csók után hosszú hegyes füléhez hajolok.*
- Sajnálom, de rossz előérzetem van, ezzel a hellyel kapcsolatban.
- Tudsz járni? Segítsek?

* Kezeim közt tartom Mitsukot. Úgy tűnik egyetért velem és megérti aggodalmam. Azonban mikor már készülök elengedni, hírtelen lehajtja fejét és belemarkol ruhámba, majd hamarosan összecsuklik.*
- MITSUKO! MITSUKO! JÓL VAGY!
* Kérdezgetem az elfet, közben néha kicsit rázok is rajta, hátha magához tér.*
~ Már csak ez hiányzott. Megint a jelek? Itt lenne a sárkány?
* A kezemben tartott elf nem pont olyan helyzetben volt, amiben könnyen el tudtam volna húzni haját és a jeleket megnézni, így inkább elkezdem lefele engedni.
Alig ér földet, mikor Mitsuko megragadja a ruhámat és elkezd velem gurulni.*
~ Mi a … ?
* Végül megállunk, úgy hogy ő foglal rajtam helyet. Egy csókot követően megkapom a válaszomat.*
- Ne aggódj Gylnar. Járni talán most még nem tudnék annyira jól, hogy menekülhessünk, viszont fájdalmam már elmúlt annyira, hogy mással törődhessek. Segíteni is tudsz... valamiben... De ide utánunk szerintem nem fog jönni, de elhagyni az erdőt ne ajánlatos. Nem tudsz valamit, amivel elfoglalhatnánk magunkat?
* Amit egy ártatlan tekintet, egy kacsintás, amit végül egy szenvedélyes csók követ. Bár kicsit mérges voltam, hogy így rászedett, de hát el kell ismerni, jól csinálta. Mosolyogva adom tudtára a válaszom.*
- Megadom magam! Te győztél!
* Az érzékeltetés kedvéért ki is nyújtom kezeimet.
Fejemet felemelem a földről, így próbálom meg elérni, majd egy csókot adok az alattomos elf orrára.*
- Hmm. Had gondolkodjak mivel is üthetnénk el az időt. – elmerengek a lombokon, mintha nagyon gondolkoznom kellene – Mit szólnál ? … – újabb kis gondolkodás után – Nem nem ez nem jó. Talán ? … Ááá mégse. ...
* Még kicsit húzom az időt, hátha megelégeli és közbelép, ha ezt nem teszi meg, akkor a gondolkodás alatt egy szükségszerű fejtörő mozdulat közepette, ami szükségesnek bizonyul, ha be akarom indítani a fogaskerekeket, megmozdítom a kezem, majd mikor készülök már magam mellett a földre tenni, hírtelen átkarolom velük Mitsukot, és egy olyan csókot adok neki, melyben az egész nap folyamán összegyűlt érzelmek megtalálhatóak. Majd levegővételnyi időt sem adva neki, követi az újabb, majd a harmadik csók is.*
- Elnyerte a tetszésedet? Valami ilyesmire gondoltál?
* Kérdezem tőle mosolyogva, közben végig ragyogó szemeibe tekintek.
Megvárom, amíg elkezd válaszolni, csak ekkor kezdenek kezeim háta közepétől haladni egészen a ruhája végéig. Mikor már végre odaérek, ő még nem fejezte be a válaszát. Egy gonosz vigyor közepette mindkét kezemmel egy aprót paskolok az elf hátsójára.
Azonban a szórakozásomat elrontotta egy furcsa zaj, ami fülembe kerül. Még nem tudom megállapítani honnan és mit hallok, csak annyit eddig nem hallottam.*

* Úgy látszik, Mitsuko is hallotta a hangot. Ő is az eget kezdi kémlelni. Azonban én semmit se látok. Csak annyit hallok, hogy közeledik.*
- Ha csendben leszünk, nem vesz észre a Sárkány… és a te csábító ajkaidat ha lefoglaljuk, akkor meg is van oldva a hangok minimalizálása.
* Súgja nekem, a még mindig rajtam fekvő elf.*
~ Nem megmondtam, hogy el kell innen mennünk? A megérzésem most se csapott be!
*Azonban Mitsuko mosolya, közelsége ,csókja és ujjának játéka pólóm alatt teljesen nyugtatólag hat. Meg nem utolsó szempont a távolodó hangok hallata sem.*
- Látod? Ha csendben maradunk milyen jó nekünk? Milyen jó is a csendben elkövetett tett…
- Muszáj egyetértenem veled. Teljesen igazad van.
* Válaszolom mosolyogva.*
~ Úgy tűnik a rossz előérzet nem valósult meg. Nem is bánom.
* Ajkaimat újra hosszú füléhez emelem, majd fokozatosan húzom vissza korábbi helyére.*
- Ez esetben, talán nem ártana, ha még egy darabig csöndben maradnánk. Le tudnád foglalni újra rakoncátlan ajkaimat? Még a végén elfelejtene leállni, és csak ontaná magából a felesleges szöveget, ki tudja meddig. Ezt ugye nem szeretné ….
* A mondatot már nem tudtam befejezni, Mutsuko kapva kapott az alkalmon, hogy elhallgattasson. Pont ezt szerettem volna elérni.
Rövid ideig csend áll be kettőnk között, majd amint ajkaink szétválnak, folytatom tovább.*
- Még a végén a sá… .
* Hallgattat el ismét, egészen addig, amíg a csók véget nem ér.*
- Rkányod …
* Újonnan némaságra lettem kárhoztatva. Azonban ez alkalommal, oldalra fordulok, ezzel együtt viszem magammal Mitsukot is. Muszáj volt megtenni, már nagyon kezdte törni a hátamat kardom.
Fordulás közben kinyújtottam egyik kezem, amerre elkezdtem fordulni, úgy hogy az Mitsuko feje alá kerüljön. Még mikor mindketten új helyzetünkbe kerülünk, akkor se hagy szóhoz jutni.*
~ Nincs mit tenni! Élvezzük ki a helyzetet!
* Egyszer elérkezik a csók végének is az ideje, legalább is Mitsuko szerint. Azonban ez alkalommal én vagyok az, aki máshogy gondolja. Nem engedem, hogy eltávolodjon. Mikor beletörődik ”szörnyű” sorsába, a feje alatt lévő kezemmel elkezdem a hátát simogatni. A másikkal meg váltakozva hasát, oldalát, mellkasát kezdem kényezteti.*

- Muszáj egyetértenem veled. Teljesen igazad van.
*Mondta, mosolyogva.*
- Ez esetben, talán nem ártana, ha még egy darabig csöndben maradnánk. Le tudnád foglalni újra rakoncátlan ajkaimat? Még a végén elfelejtene leállni, és csak ontaná magából a felesleges szöveget, ki tudja meddig. Ezt ugye nem szeretné…
*Nem hagytam befejezni mondatát, csókkal foglaltattam el ajkait. Annyira felizgatott az, ahogy az elején még fülembe suttogott, majd folyamatosan bőrömet érintve ajkaival visszatalált ajkaimhoz. Nem tudtam betelni csókjával, többet és többet akartam. a vágy kezdett hatalmába borítani, mint valami mágnes.*
- Még a végén a sá… .
*Kezdte mondatát a pillanatnyi levegővétel beálltával, de mondatát épp hogy elkezdte, máris soknak véltem a beszédét és mosolyogva egy csókkal belé fojtottam a szót.*
- Rkányod …
*Próbálta meg fojtatni előbb megkezdett mondatát Gylnar, de megint nem hagytam tovább beszélni, ezért ismételten beléfojtottam a szót egy csókkal. Kis idő multán Gylnar kezét fejem alá téve oldalra fordult velem. Nem zavartatom magam, egy pillanatra sem engedem meg ajkai távolodását. Mikor már szükségesnek tartottam a levegővételt, megpróbáltam elhúzódni kicsit Gylnartól, de éppen egy szusszanásnyi szünetet se sikerült szereznem, ugyanis most Ő nem engedte el ajkaimat. *
~ Nincs mit tenni… kölcsön kenyér visszajár.
*Gondoltam majd borzongás futott végig rajtam, ahogy Gylnar kezét bőrömön éreztem, amikor hátamat simogatta. A borzongás csak erősödött, amint másik kezét is bevetette. Ahogy kényeztette hasamat, oldalamat a borzongás erősödött, míg végül, amikor elérte a mellkasomat halkan felnyögtem, s majd kezdte újra hasamnál, így váltakoztatva az érintési pontokat.
Egyik kezemmel, mellyel előbb még felsőtestét simogattam, most óvatosan megfogtam kardját és kibujtattam belőle. Halkan tovább csókolva Gylnart a kardot letettem egy karnyújtásnyira tőlünk, majd kezemet újra pólója alá csúsztatva, most hátát simogattam. Kis idő elteltével, ahogy néha felnyögök finoman belemarok a hátába. Másik kezemmel hajába túrtam, s egy pillanatra se engedtem el.
A csókok most másak voltak, mint előző este. Most már nem volt ismeretlen, csak a méz édes csók. Nyelveink egymásba fonódva lejtették külön táncukat, mely mámorító hatással volt rám.*
- Gyl… Gyl..
* Nyögtem halkan egy- egy levegővételnyi szünetben, majd visszatértem imádott férfim ajkaihoz, melyeket néha csók helyett finom harabással jutalmaztam.*



// Az 50. HSZ //

* Mitsuko se tétlenkedik. Miközben én testének kényeztetésével foglalatoskodok, ő óvatosan leoperálja rólam kardomat, egy karnyújtásra helyezi. Mikor ezzel végez, kezét újra pólóm alá csúsztatja, viszont ez alkalommal hátamat simogatja, közben néha finoman belemar. Az első alkalommal kicsit meglepődtem ezen, de utána már tetszett a dolog. Másik keze hajammal volt elfoglalva.
A csókok egyre csak követik egymást. Közöttük néha felhangzik egy bizonyos szótöredék.*
- Gyl… Gyl..
* Azonban egyes csókokat nem csók követett, hanem egy óvatos harapás.*
~ Így mégis csak jobb. Nem úgy mint az első alkalommal.
* Gondolok itt vissza a találkozásunkkor bekövetkező apró balesetre.
Kezeim a kényeztetés közben folyamatosan lazítanak Mitsuko övén. Végül teljesen kioldják.
Ezek után kezeim visszatérnek eredeti feladatukhoz. Mitsuko minden részét kényeztetik, amit csak elérnek.
Mikor Mitsuko úgy határoz, ideje megszabadítania engem pólómtól, akkor én is megszabadítom őt egy réteg ruhától. Így már csak a selyemruha marad rajta.
Azonban ennek lekerülése is csak idő kérdése. Viszont előtte még rengeteg apró csókkal fogadom a frissen felszabadult bőrfelületeket.
A feladat továbbra is a selyemruha marad. Fürge ujjacskáim már tudják a dolgukat. Ennek eredményeképp szép fokozatosan egyre többet fed fel a selyemruha az elf hófehér bőréből. Végezetül már funkcióját vesztve található Mitsukon, mikor egy gyengéd húzással jelzem gazdájának, ideje megszabadulni eme feleslegessé vált ruhadarabtól.
Ezúttal is üdvözlöm Mitsuko eddig eltakart részeit.*

//Sziasztok! Szólni szeretnék, hogy ha ennél szeretnétek tovább menni, szívesen nyitunk nektek egy témát az adultban, amit mások nem láthatnak. Igyekezzünk nyilvánosan nem belemenni mélyebben a dolgokba
Amit korábban írtatok, még az is belefért és igényesen, ügyesen játszotok, szóval csak szóltam ezzel kapcsolatban
Köszi a figyelmet!

Főadmin//

- Végül az utolsó kukorica.
* Lassan az is a sárkány szájába kerül.*
- Most következzen a folytatás.

* A földön fekszek, Mitsuko mellettem. Fejét mellkasomra hajtja, így könnyűszerrel hallhatja még mindig hevesen verő szívemet. Kezemmel óvatosan cirógatom hófehér libabőrös bőrét. Közben felfekszik rám. *
~ Még párszor megismételhetnénk!
- Végül csak nem találtunk melegebb helyet.
* Jegyzem meg széles mosoly mellett, majd sok apró csókot adok arcának különböző pontjaira. Végül, de nem utolsósorban ajkai is megkapják a nekik járót, viszont ellenben az eddigiekkel, ez már nem sikerül olyan apróra.
Már egy ideje ebben a pozícióban fekszünk, de a hideget még mindig nem érzem. Köszönhetően Mitsuko korábban használt varázslatának, a nem is olyan régi aktív testmozgásnak és nem utolsó sorban Mitsuko meleg érintésének.*
- Azt hiszem ki kéne cserélnem az érzékelőimet. - Töröm meg végül a beállt csendet - Egy ilyen nagyszerű eseményre rossz előérzetet adni…. Nem normális!
* Egy hatásszünetnyi várakozás után folytatom.*
- És én még emiatt, az érzés miatt, el akartam hagyni az erdőt. És akkor kihagytuk volna ezt. Nem vagyok normális! Vagy tévednék?
* Teszem fel a költői kérdést, bár már szinte várom Mitsuko pengeéles reakcióját erre a kijelentésemre. A válasza után, karjaimmal jó erősen magamhoz szorítom.*
- Mit fogsz most csinálni?
* Teszem fel mosolyogva a félreérthető kérdést egy csók társaságában. Majd miután válaszol folytatom, ha mozdulatsor is társul a válaszhoz azt is megvárom.*
- Most, hogy már tudod, létezik az a bizonyos sárkány?

- Lehet nem ártana. Különben még a végén újra elkezdek tüsszentgetni.
* Bár egyáltalán nem éreztem még a hideget. Kezem a szorítás végeztével újra visszatér korábbi feladatához, Mitsuko bőrének kényeztetéséhez.*
- De ha a felmelegítésem más formáját választanánk, az se lenne rossz húzás.
* Rövid ideig váratom, még mielőtt megosztanám vele ezen elképzelésemet, bár szerintem elég hamar rájöhetett, mire is gondoltam. Mikor már alkalmasnak találom az időt, egyik kezemmel újra kicsit erősebben ölelem magamhoz, másikkal meg ajkait csalogatom saját ajkaim felé.
Mivel láttam és éreztem is korábban, elnyerte tetszését, mikor két csók között szinte levegővételnyi időt se hagytam neki. Így elhatároztam most is eképpen cselekszek. Három érzelem gazdag csók követi így egymást, majd csak ép egy kis levegőt engedve neki a következőt is ajkaira helyezem.
Miközben ezzel vagyok elfoglalva észre se veszem, amint egy élőlény a közelünkbe kerül. Ez a helyzet egészen addig fennáll, amíg a Mitsuko hátát cirógató kezemen hozzá nem ér. Mivel az érintés nem volt se túl nagy se túl erős, arra gondoltam csak valami rovar, így kezemmel egy apró mozdulatot téve próbálom elhessegetni. Azonban hamarosan újra érzem ugyanazt a kis érintést. Ismételten elhessegetem, de újra visszatér. Ekkor szemem rövid ideig kinyitom, hátha meglelem mi az, ami nem hagy békén, de semmi se látok. Azonban továbbra se marad abba. Mikor már negyedik vagy ötödik alkalommal próbálom meg elhessegetni, a pontos számot csak azért nem tudom, mert figyelmemet teljesen más dolog köti le, hírtelen fájdalom nyilall egyik ujjamba. Apró fogak behatolását érzem az ujjhegyemen. Nem is kell más a hírtelen jött fájdalomnak köszönhetően, egy elfojtott hangot adok ki, a még mindig folyamatban lévő, csók közepette.
Ennek köszönhetően ajkaimat elválasztom Mitsuko ajkaitól, és kettőnk közé húzom vérző ujjamat. Igaz még nem látom, de érezem.*
~ Most ép miért vérzek? Ha elkapom a tettest … !
*A meglepetés csak akkor ér, mikor már látom saját kezemet. Mutatóujjamon egy apró sárkány lóg még mindig. Hasonló ahhoz, amelyik tegnap este is megharapott.*
~ Ennyire nem kedvelnek ezek a sárkányok?
* Azonban, ahogy alaposabban megnézem, egyre több azonosságot találok a tegnapi sárkány között.*
- Gyra?
* Mitusko hamarabb felismerte, így mire nálam megjelent a felismerés szikrája, addigra Mitsuko már kezében tartotta az apró sárkányt. Néhány apró simogatás után a kis sárkány csak úgy dörgölőzött Mitsuko ujjaihoz.*
- De hát hogyan? ...
Hamarosan kicsit megrázza magát és elröppen Mitsuko tenyeréből. Mindketten figyeljük az apró sárkányt röptében. Nem is ment messzire, csak Mitsuko földön heverő selyemruhájáig. Ott leszállt majd szájába vette a ruhát és próbált vele felemelkedni a földről, azonban a ruha túl nehéznek bizonyult neki, így a művelet sikertelenséggel végződött. Újra nekiveselkedik, azonban most is csak a ruha egy kis részét bírta felemelni a földről, majd ugyanúgy, mint az előbb a földre kényszerült. Ekkor taktikát váltva a földön próbálta elhúzni, de ez se akart összejönni neki. *

-Lehet nem ártana. Különben még a végén újra elkezdek tüsszentgetni.
*Válaszolta, majd engedett a szorításon és kezével ismételten simogatta bőrömet.*
- De ha a felmelegítésem más formáját választanánk, az se lenne rossz húzás.
*Halkan nevettem, majd éreztem, ahogy Gylnar ismételten magához szorít, de egyik kezével állam alá nyúlt és csókra invitált. Élveztem a csókot. A hosszú csók után vártam a fellélegzést, de csak egy pillanatra engedte el ajkaimat ajkai fogságából, s máris követte egy újabb csók az előzőt. Így kaptam meg sorra csók adagomat.
Egy idő után furcsa érintést éreztem hátamnál, de nem véltem lényegesnek, hisz Gylnar éppen akkor kényeztette hátamat gyengéd érintésével. Egy már igen hosszúra nyúlt csók közepette, egyszer csak Gylnar egy elfojtott hangot adott ki, melyből azt a következtetést vontam le, hogy valami nem stimmel, hisz ég vérszagot is éreztem. Kicsit eltoltam magamat Gylnartól, mert időközben elkezdte felhúzni a kezét, hogy megtekinthessük mi történt ujjával.*
~Gyra!!!
*Gondoltam Gylnar ujjára nézve, melyről a morcos tekintetű Gyra lógott éppen. Ujjam hegyivel megérintettem Gyra fejét, aki ezt követően fogait kihúzta Gylnar ujjából, majd először ujjaimhoz, majd kézfejemhez Dörgölőzött.*
- Gyra?
- Igen… Gyra az.
*Válaszoltam, következő kérdését meg sem hallva. Miután Gyra végig dörgölőzött kezemen, s Gylnar felült, ölében velem, kicsit megrázta magát, majd elszállt ruháim felé. Ki is választotta a legkönnyebbet, a selyemruhámat, melyet szájába véve megpróbált felemelni, több- kevesebb sikerrel. Ezzel csak annyit ért el, hogy többször lezuhant a földre a nagypróbálkozás eredményeképp. Jó néhány földre esés után taktikát váltott a kis Sárkány. Ezúttal a földön próbálta meg maga után vonszolni ruhadarabomat, melynek következménye, az előző próbálkozáshoz hasonlóan, sok esés lett.*
- Te kis butus segítek.
*Mondtam, majd egy gyors csókváltás után, feltápászkodtam Gylnarról és elindultam Gyra felé.*
- Mi történt picurka?
*Kérdeztem Gyratól, miután odaérve ruháimhoz felemeltem a selyemruhát és alatta egy apró fehér sárkányt, aki kiszabadulva a ruha fogságából felszállt a nyakamba.*
- Nagyon úgy tűnik, hogy ő már azt szeretné, ha rajtunk már lenne egy falatnyi ruhadarab. Ennek két oka lehet. Elsőszámú… megrontjuk szegényt, és ő még élni akar a tiszta gondolkodással. Vagy a második… ami valószínűbb lehet ellenség jön… és tönkre teszi eddigi pillanatainkat.
*Mondtam, s közben visszasétáltam Gylnarhoz, majd megcsókoltam. Riadtam húztam vissza fejemet, amikor vonyításra lettem figyelmes.*


/kicsit rövid lett meg olyan semmi sem történik stílusu.../

* Figyelemmel kísérem a kis sárkány előre kudarcra ítélt próbálkozásait. Jókat mosolygok, mikor bebizonyosodik előérzetem és a földre kényszerül. Azonban muszáj voltam ezt elrejteni, mert látszik Mitsukon, ő közel se tartja annyira mulatságosnak a harapdálós sárkánykájának esetlen próbálkozásait, mint én.
Ennek megfelelően hamarosan el is indult segíteni neki, de még előtte egy csókot ad nekem.*
~Milyen szerencse, hogy nem vette észre kárörömömet.
*Tekintetem le se veszem a hegyes fülű szépségről. Egyszerűen nem tudok betelni vele. Közben én is feltápászkodok. *
- Nagyon úgy tűnik, hogy ő már azt szeretné, ha rajtunk már lenne egy falatnyi ruhadarab. Ennek két oka lehet. Elsőszámú… megrontjuk szegényt, és ő még élni akar a tiszta gondolkodással.
* Jókat mosolygok a hallottakon.*
- Ez esetben tegyünk meg mindent a tiszta gondolkodásáért.
- Vagy a második… ami valószínűbb lehet ellenség jön… és tönkre teszi eddigi pillanatainkat.
- Ez nem tartom olyan valószínűnek. Csak azért keresett volna meg minket, hogy figyelmeztessen? Inkább az nem tetszik neki, hogy veled vagyok. Ezt bizonyítja a két fogsornyom az ujjaimon.
* Miközben emelem felfele fognyomos ujjacskáimat, megcsókol. A csók feledteti velem a sárkány iránt érzett ellenszenvemet, cserébe előhozza csókolóm iránt érzett érzelmeket. Azonban mikor készülnék karjaim közé zárni, hirtelen én is meghallom a vonyítást.*
- Vagy lehet mégis tévedtem!
* Mitsukot elengedem, majd első utam a kardomhoz vezet, amit szinte azonnal fel is kapok. Csak ezután szedtem össze ruháim. Szerencsére a ruháim többsége nem problémás, így szinte azonnal rajtam is voltak. Miközben kapkodtam felfele ruháimat, látom, amint Mitsuko is hasonlókép cselekszik. A végére már csak kardom hüvelye, amit még nem került a megszokott helyére, de most nincs időm ezzel bajlódni. Egyszerűen övemmel rögzítem magamhoz.
Alig, hogy ezzel végzek, látom az egymást követve érkező szürkés szőrű vadállatokat. Egész pontosan öt darabot.*

- Most már igencsak késő elfutni.
* A farkasok nem sietik el a dolgot. Szép komótos léptekkel kezdenek félkört kialakítani körülöttünk, közben mind az öt szempár felénk néz és hangos morgást hallatnak.
Én se kezdek gyors mozdulatba. A farkasokéhoz hasonló megfontolt léptekkel kezdek közeledni Mitsukohoz.
Mikor mellé érek, átnyújtom a tőrömet.*
- Használd egészséggel!
*Ahogy elveszi szinte hátat fordítok neki, hogy az öt farkasból legalább hármat könnyűszerrel láthassak. Mindkét kezemmel rámarkolok kardomra és magam mellé emelem, készülve az első támadásra.*
- Maradjunk együtt! Szerinted, mi vonzhatta ide őket? Ennyire azért nem voltál hangos.
* Az utolsó mondatnál halk kuncogást hallatok.
Végül a farkasok is megállnak közel azonos távolságra egymástól. Egyszer csak megindul az egyik farkas, akit én is látok. Ennek hatására erősebben rámarkolok kardomra, ezzel is felkészülni az érkező támadásra, de az abbamarad. Cserébe egy másik farkas indul felém, de az is megtorpan. Ezt ismétlik újra és újra. *
- Elég a játékból! Gyertek, ha akartok valamit!
* Azonban csak nem akarnak még jönni.
Végül a legnagyobb példány elindul felém, mikor ép a másik irányból érkező elterelésre figyelek.*

- Vagy lehet mégis tévedtem!
*Mondta miután megcsókoltam. Azonnal el is engedett és elindult kardja felé, s majd csak utána indult el ruháját felvenni. Én sem cselekedtem másképp. Visszasétáltam ruhámhoz, majd felvéve a földről selyemruhámat magamra vettem. *
~Azért mégiscsak legyen rajtam valami…
*Gondoltam, majd lehajoltam tőrömért, minek kezembe vétele közben halk lépésekre figyeltem fel.*
- Most már igencsak késő elfutni.
*Hallottam Gylnar hangját hátam mögül. Gyorsan felálltam. Mozdulatom következményeként kicsit megszédültem, de láthattam vendégeink mivoltát. *
~Öt farkas…
*Gondoltam miután megszámoltam őket miközben ők szép lassan félkörívet alakítottak ki, de nem vették le rólunk tekintetüket, s a nézés mellé tüdőt rengető morgás is társult. Teljesen megbabonáztak aranybarna tekintetükkel.*
- Használd egészséggel!
*Hallottam a közben visszaérkező Gylnar hangját, majd egy kis idő elteltével felé fordultam.*
- Köszönöm.
* Mondtam, mikor elvettem kezéből a nekem hozott tört. Immáron két tőrrel rendelkeztem. Egy kék színűvel, mely az enyém volt és egy feketével, melyet Gylnar nyomott a kezembe. Idő közben a farkasok egy teljes kört bezártak, s Gylnar úgy döntött, , hátulról fedezzük egymást, ha szükséges.*





- Maradjunk együtt! Szerinted, mi vonzhatta ide őket? Ennyire azért nem voltál hangos.
*Az utolsó mondatnál kuncogott, s én közben elvörösödtem.*
~Ezt még visszakapja!!!!!
*Gondoltam, majd felvettem a már megszokott harci állást. Velem szemben két farkas állt, ami számomra annyit jelentett, hogy a maradék három Gylnarral szemben található. Egyszer csak ismételten egy mancs puha lépését hallom, de csak néhány lépést tesz, majd megtorpan, aztán ismételten néhány lépés, de valószínűleg ez másik farkas lehetett, hisz lépésének súlya nagyobb volt. Ezt követik az én oldalamon is néha- néha, minek hatására erősebben markolom a két tőrt magam előtt tartva.*
- Elég a játékból! Gyertek, ha akartok valamit!
*Mondta Gylnar nagy hanggal, majd érzem, ahogy izmai megfeszülnek, várva a támadást. Végül megindultak. Először csak az egyik farkas indult meg felém, de nem volt szerencsém, a másik is követte szorosan mögötte.*
- Nah Gylnar… egy kis utó testedzéses testmozgás sosem árt... Sok sikert…
*Mondtam, majd egyenesen belenéztem a velem szemben álló farkas szemébe, aki már éles fogait mutogatta nekem egy fülig érő mosoly keretében, melyet vicsorításnak hívnak. Nem vártam meg, míg oda érnek hozzám, nekilendültem, s már rohantam is feléjük csenden, így rövidítve a távolságot, mely köztem és köztünk volt. *
~Milyen kár lesz értük.
*Gondoltam, majd az utolsó pillanatban, mielőtt elértem volna a farkasokat keresztben magam elé tartottam a tőröket úgy, hogy hegyük a farkasok felé nézzenek. Mikor elértem az elsőt, egyik tőrömet azonnal szívébe szúrtam… vagyis akartam, de a farkas gyorsan kitért előlem, majd mellém kerülve beleharapott kezembe, s elkezdett az erdő széle felé húzni. A fájdalomtól felüvöltöttem, de nem engedtem magam, Gylnartól kapott tőrt egyenesen lábába szúrtam, melynek hatására a farkas felüvöltött, s így elengedte a kezemet, de máris ott termett a másik farkas. Vérző kézzel nehéz lett volna egyszerre két farkassal kiállni a földön, így úgy döntöttem a levegőbe emelkedem. Egy gyors elrugaszkodás és máris a levegőben voltam. Innen csöppent vérem a hóba és az alattam lévő farkas hófehér bundájára.*
~Már csak ez hiányzott!!
*Gondoltam, majd magasabbra emelkedtem. Jól döntöttem, ugyanis az eddig még Gylnarral harcoló legnagyobb farkas tekintete is rám szemeződött.*
- Gylnar… vigyázz… megérezték a vérszagot!!!!
*Kiáltottam Gylnar felé miközben megpróbáltam megakadályozni a kezemből ömlő vér lejutását. Selyemruhámból gyorsan szakítottam le egy jókora darabot, s azt tekertem szorosan kezemre.*
- Coagulatio!
*Mondtam ki hangosan, majd még jobban szorítottam a kezemet. A varázslat hatására, meg kellett volna indulnia a vér alvadásának, de csak nem akart el állni a vérzés.*
~Pedig ez az egyik alap gyógyászati varázslat!!
*Éreztem, ahogy az erőm el akart hagyni. A tőrök közül is már csak a sajátom maradt meg, s azt is csak ruhámba szúrva tudtam magamnál tartani.*
~Most mit csináljak??



/a hossz ne tévesszen meg... nagyja rizsa ichlet hiányvan... /