Főnix templom - A templom belseje

//Mese: Véráztatta földek - Fela, Valturaan (Laryss)//

Látom, hogy Laryss-t nagyon bántja valami, de erősen tartja magát. És az is kiderül, hogy ez a valami többek között Nienna elhurcolása, akit testvéreként szeret. Szívesen kérdezgetném tovább, de láthatóan nem nagyon akar róla beszélni és feltételezem nem ő az egyetlen, akit elvittek, vagy megsebesítettek, esetleg megöltek mióta itt van és most is jócskán látszik rajta a fáradtság, hiszen annyi itt az ember lassan, hogy mozdulni nem lehet. Az is biztos, hogy előbb-utóbb itt sem lesz biztonságban senki és semmi, nem képes kitartani a templom a folyamatos támadások alatt.
Most elsősorban azokkal kell foglalkozni, akik itt vannak és főként magammal, hogy épségben kijussunk innen.
Ezen aggodalmakat megosztom az öreg mágussal is és kivételesen pártfogóm is akad Laryss személyében, hiszen teljesen logikus, amit felvetünk, ezzel rengeteg embert menthetnénk meg valószínűleg.
A magyarázat kis szünet után érkezik és végül is nem mondhatnám, hogy meglep, mert most gondolok csak rá, hogy bár minden bizonnyal Filnoren és a sárkányok elől elmenekülhetnének az itt lévők, de láttam én valamit, amíg bejutottam. A mágus csak erre gondolhatott?
- Láttam valami vi…..- ~har féleséget, veszélyes? ~ fejezem be a megkezdett mondandómat gondolatban, mert az öreg úgy eltűnt, mintha sosem lett volna itt. – Ezt ez jó trükk! Én is szívesen megtanulnám. – vágtam egy fintort. - Akkor nézzük, van-e itt kakukktojás. – sóhajtottam és elkezdtem körbejárni a helyet.
Nem tusom az öreg, honnan tudta, mire vagyok képes és azt sem, hogy ki tudom e szűrni az ellenséget, de érzem a mágusok és a tanítványok varázslatait, amik olyan érzést keltenek bennem, mint egy meleg fuvallat és tudom, ha sötét mágiát érzek, abban van valami szúrós, mintha durva kefét húznának végig a bőrömön. Talán ez elég lesz……..

//Mese: Véráztatta földek - Valturaan, Jeremy//

*Odaérkezik hozzám egy tanítvány. Már többször is járt erre, és ő ajánlotta fel segítségét, s kezdett hozzá porrá őrölni a szárított gyógynövényeket.
Jól jött a segítsége, láttam, hogy közben még rendezgette az ellátásra várókat.
Szerencsére azért nem vagyok teljesen egyedül, van még néhány tanítvány, akik a sebesültek helyett átveszik a gyógyító anyagokat és felhasználják őket.
Nem is várható el, hogy például a járni nem képes sebesültek ott álljanak sorban.
Ránézek a felém nyújtott mozsárra.*
- Nincs sok, így nem adhatunk sokat, csak a legsúlyosabbaknak.
Porciózd ki ilyen adagokba a nagy részét.
*Mutatom a mögöttem lévő asztalon a még meglévő néhány kisebb kupacot. Ott látható több kisebb és egyetlen nagyobb kupac a papirosokon, amiket eltépkedtem, hogy rájuk lehessen rendezni. Van, amelyik kisebb cseréptányérkán vannak. Ezeket visszahozzák a mágustanoncok, hogy újabbakat rakhassak rájuk.*
- Ezeket előtte meg kell tisztítani, nem keveredhetnek egymással a gyógynövények, csak ha mi úgy akarjuk.
*Közben feltűnik a csend és talán néhány megkönnyebbült sóhaj is.
Aztán jövök csak rá, hogy megszűnt a kaput döngeti támadás.*

//Mese: Véráztatta földek - Fela, Valturaan (Laryss)//

Nagyon sok segítségre és támogatásra váró lélek van ebben a templomban, ez nyilvánvaló a jajgatásokból, nyöszörgésekből, sóhajtozásokból. És nekem most azt a feladatot adta az öreg mágus, hogy ezek közül, mint búza közül a pelyvát, próbáljam meg kiválasztani azokat, akik csak megjátsszák ezt, hogy belső segítséget nyújtsanak az ellenségeinknek. És bár legtöbbször csak a magam érdekeit veszem előre, ez most egybe esik ezzel a kéréssel, hiszen magam is e falak közé szorultam és egy csepp kedvem sincs itt veszni a ránk fenekedő sötét erők egyikétől sem.
Ezért aztán most sokkal nagyobb erőfeszítéseket teszek, hogy felhasználjam a máskor oly lebecsült képességemet, hogy kiszűrjem a „rossz” mágiát a körülöttem lévőknél.
Reménykedtem benne, hogy nem találok ilyet, mert bár esélyem van lebuktatni az árulót, de még jobb lenne, ha egyet sem találnék, mert ha a vesztét érzi egy ilyen, ki tudja mit fog művelni.
De nincs szerencsém, szinte alig távolodom el a megbízatásom helyétől, azonnal megcsap a szúró érzés. Természetesen nem kezdhetek el forgolódni és nyilvánvalóvá tenni, hogy keresek valakit, ezért egyelőre fogalmam sincs, hogy honnan érzem, óvatosan, érdektelenséget tettetve kell egyre táguló köröket leírnom a zsúfolt templomban, hogy ráleljek a kellemetlen mágia forrására.
Amikor a mágus segédje mellé érek e közben, halkan súgom oda neki.
- Készülj, mert valakit már találtam, csak be kell azonosítanom.

//Mese: Véráztatta földek - Jeremy, Valturaan//

*Hirtelen aktívabbak lettek a segítőim. Laryss ugyan messzebb megy, de jó ügyért.
Bólintok is neki helyeslésem jeleként.
Biztosan van távolabb olyan, akinek jobban van az ő varázslatos tudására szüksége, mint az én gyógyfüveimre.
Örülök, hogy segítenek, bár a kezem néha megremeg a fáradtságtól, így nekem is könnyebb kitartanom a sok nehézség között.
A mágustanonc kérdésére az asztal túloldalán lévők dézsára pillantok.
Sötét szemeim aztán a tanoncra vándorolnak és úgy adok neki feleletet.*
- Van ott, a dézsában kiforrázott szövet. Lehet, hogy még nedves, de legalább könnyebben tisztára törli a tányért.
Aztán pillanatok alatt megszárad, amíg újabbakat törölsz el.
*Ha megy a dolgára, én is visszatérek a sajátomhoz.
Most inkább Kalaran tanítványai állnak előttem és adják elő mondandójukat.
Ez azt jelenti, hogy akikhez viszik a készítményeket, nem tudnak elém jönni, vagy pedig a gyógyítók akarják inkább úgy, hogy ne jöjjenek elém.
Kicsit megnyugtat, hogy nem hallom a templom ostromát.
Bármi is történt odakint, szinte biztos vagyok benne, hogy az öreg mágusnak köze van hozzá.*

//Mese: Véráztatta földek - Fela, Valturaan(Laryss)//

Nem volt olyan egyszerű a ”rossz” mágiát követni, ahogy azt talán az idős mágus gondolta. Olyan volt, mintha egy szagot kellett volna megtalálni egy hatalmas hodályban, ahol rengeteg más szag, illat keveredik a levegőben, hol erősebben, hol gyengébben éreztem, ráadásul még sosem csináltam ilyet, sosem követtem valaki mágiáját, csak úgy megéreztem….
Most azonban úgy véltem nagyon sok múlott azon, hogy megtaláljuk mielőtt ez a sok ember áldozatul esik egy árulónak és ezt mind úgy kellett megcsinálni, hogy a célpont ne fogjon gyanút, ne kövessen el meggondolatlanságot, amivel sok kárt okozhat.
Ezért próbáltam úgy változtatgatni az irányt, úgy irányítani a mágus helyettesét, hogy ne legyen túl feltűnő. Ahogy érzésem szerint közeledtünk a ”szúrkálódás” kiindulási helyéhez, azt vettem észre, hogy Laryss is arrafelé tart egy másik nőt követve. Mivel eddig úgy láttam a gyógyító lány elég központi helyet foglal el a sebesültek segítésében, nem voltam benne biztos, hogy ez annyira véltlen lenne. Ha Niennat elrabolták, akkor nem olyan jó ha most még valaki áldozatul esik…..
Goran-nak intettem a két nő felé, aztán odaszóltam Laryss-nak, hogy megamhoz vonjam a figyelmét.
- Laryss! Hová tartasz? Segíthetünk valamiben? – igyekeztem teljesen hihetően hangzani, de közben tovább követtem a mágiát, érezve, hogy egyre közelebb vagyok hozzá.
Bíztam benne, hogy Goran sem követ el hibát.

//Mese: Véráztatta földek - Jeremy, Valturaan//

*Látom, a mellettem felhalmozott készleteket, az edényeket, és látom azt is, hogy egyre fáradok.*
- Köszönöm! Nagyon hasznos a segítséged!
*Szólok a segítségemhez.
Talán serkentő növényre lenne szükségem, de azt nem látok a készletek között. Nem siettem eddig sem azzal, hogy magamra gondoljak, fontosabb volt a sebesültek ellátása, és most is fontosabb.
Lehet, hogy egy hibiszkuszvirág tea serkentené testem.
Úgy tanította Roza mama, hogy az mindig jól jön, ha fáradt, gyenge, vagy a betegség környékezi az embert.
Most azonban újra a felém forduló felé nyújtom a következő kis kiporciózott szert.
A Mogyoró-hajú jó segítség, hasznos számomra. Amíg a szükséges instrukciókat adom a szer felhasználására, felpillantok.
Már nem látom Larysst, és a félelf is eltünt.
Újabb tompa döngést hallok, de csak olyan, mintha távolról hallatszódna a mennydörgés.
A védelem még kitart, ki tudja, meddig.
Úgy döntök, hogy ezzel már nem foglalkozok. Csak teszem a dolgom és nem fárasztom magam aggódással.
Pár néha megremeg a kezem, az a fáradtságtól van és attól, amit most magamba fojtok.*

//Mese: Véráztatta földek - Fela, Valturaan(Laryss)//

A „rossz” mágia érezhetően épp abba az irányba mutat, ahová Laryss tart egy vörös hajú nővel. Az nyilvánvalóan akar valamit tőle, mert elég birtokló mozdulattal szorongatja a kezét, láthatóan irányítva valahová. Már tudtam róla, hogy Niennát elragadták innen és érthető, ha felhorgadt bennem a gyanú, hogy talán most is valami hasonló készül.
Viszont nem hiszem, hogy az öreg mágus örült volna, ha ok nélkül pánikor keltek, ha erre hangosan felhívom a figyelmet, arról meg megint csak nem szólva, hogy a képességeimet sem akartam nyilvánosság elé tárni, ki tudja mik ólálkodnak idebenn, amit ugye érzek is.
Laryss szerencsére olyan választ ad, ami lehetővé teszi, hogy feltűnés nélkül vele tartsunk, talán még azt is gyanította, hogy mi az oka a kérésemnek, hiszen hallotta, mit kért tőlem a mágus mester.
Mikor közelebb értünk már érzem, hogy nem a gyógyító mellett álló nő az aki talán veszélyt jelenthet, így csak követem Larysst, aki egy eszméletlennek tűnő nő fölött állapodik meg, azonnal annak vizsgálatát megkezdve, gyakorlottan.
Engem viszont az érdekel, hogy vajon honnan jön az eddig is érzett mágia, sok itt az ember, le kell szűkítenem a találatot annyira, hogy meg tudjam mutatni Goran-nak, mielőtt rájön, hogy lebukott és valami nagy bajt csinálna.

//Mese: Véráztatta földek - Jeremy, Valturaan//

- Mégis itt vannak. Nekünk kell segítenünk.
*El kellett volna engednem a fülem mellett a mágustanonc szavait, de nem tudtam. Számomra mindegy, hogy az ispotály helyett ide fordultak. Az is lehet, hogy ez volt közelebb, de az is lehet, hogy az ispotály már nem létezik.
Ha az ellenség elpusztította, akkor már csak a Főnix templom maradt meg.
Ez mind nem számít, mert ezek az emberek segítségre szorulnak. Hogy itt vannak, és nem az ispotályban, ezen nem változtat semmit.
Nem fejtem ezt ki, nem akarom a tanítványt magamra haragítani, mostanra már csak ő maradt meg segítségemnek.
Aztán ő is odébb áll, ahol türelmetlen hangokkal csoportosulnak a várakozók.
Olyan, mintha mázsás súly nyomná a vállam, ahogy végignézek a soron.
Hát ez sosem ér véget?!
Nem mutathatom, határozottnak kell maradnom nem engedhetek utat a csüggedésnek, így nem is marad más, mint folytatni a munkát, akár van segítségem, akár nincs.*

//Mese: Véráztatta földek - Fela, Valturaan (Laryss)//

Laryss most már teljes egészében az eszméletlen nőnek szenteli a figyelmét, akinek első látásra én ugyan nem látom mi baja lehet, ám nem is akarom, hogy az állapota elvonja az én figyelmemet, hiszen ez nem az én dolgom. Az biztos, hogy nem a beteg és nem az a nő a sötét mágia forrása, aki ide hozta a gyógyítót, de még nem tudom, hogy pontosan ki az a körülöttünk állók közül, de ott van, az biztos.
Próbálok észrevétlenül szemlélődni és három olyan alakra helyezem a figyelmem, akik gyanúsabbak a többieknél. De most biztosra kell mennem és tudom, hogy Goran csak a jelemre vár, hogy lecsapjon, hiszen nem várhatjuk meg, hogy a leleplezett áruló bármit is tegyen, mert azzal nagyon sok ember kerülne veszélybe, ha nem az egész templom.
Csak egy módja van, hogy kiválasszam a bűnöst, közelebb kell jutnom hozzá. Mivel láthatóan mindenki a sérülttel van elfoglalva, talán nem lesz gyanús, ha kicsit közelebb húzódom, mintha csak a kíváncsiság vezérelne. Elsőnek a fekete szeműt környékezem meg…..
- Látta, hogy mi történt, mi lelte a nőt? – nézek rá ártatlan szemekkel, ha ő a forrás, azonnal meg fogom tudni…..

-----------------------------------------

//Mese: Véráztatta földek - Jeremy, Valturaan//

*Minden lépést egy újabb követ.
Ahogy átadom a szükséges gyógyfüvet, szigorúan kiporciózva, hogy a szükségesnél több ne legyen egyetlen adagban, mert azzal a szűkös készletet pazaroljuk, és elmondom a felhasználáshoz szükséges információkat, már fordulok is az újabb sorban állóhoz.
A homlokomon már a fáradtság izzadtságcseppjei gyöngyöznek és sötét pillantásom táskás, fáradt szemekből néz előre.
A tanítványnak sem tudtam egyből választ adni, így látom, hogy feltalálta magát és a másik tanítvány helyére állt.
Pakol, tisztogat, mosogat.
Nem mondok neki semmit, már ahhoz is fáradt vagyok.
Minden figyelmem a következő érkezőre irányítom, és akkor meglepődök.
Egy régi ismerőst pillantok meg, nem a városból, sokkal inkább északról.
Halvány mosollyal nézek végig a férfi ruházatán. Őt sem kímélte az ostrom.
Megpillantom a sebesülést és máris adom a következő adag gyógyfüvet. Tudom, hogy neki nem kell elmondanom a teendőket, ő már tudja, mihez kezdjen velük.*

//Mese: Véráztatta földek – Valturaan (Laryss), Fela//

Laryss tovább vizsgálja az eszméletlen nőt, aki semmi jelét nem adja, hogy magához térne és elnézve a gyógyító aggódó ábrázatát nem lehet túl kicsi a baj….
Ez még gyanúsabbá teszi ezt az egészet, mert vajon mi okozhat egy ilyen ismeretlen, láthatatlan sérülést? Biztos nem így hozták be ide, mert akkor már előbb irányult volna rá a figyelem, na meg aztán kinn inkább fizikai sérülést szenvedett volna valószínűleg. Szóval nekem nagyon csapdaszagúnak érződött ez az egész, főleg mivel a sötét mágia iránya is ez volt.
Egyre biztosabbnak érzetem, hogy a lány a célpont, a gyógyító, akinek az elvesztése duplán is csapás lenne a túlélőkre nézve. A biztos menedéket már nem tekintenék annak, kitörhetne a pánik és egy erős, keménykezű segítőt is elveszítenénk.
A szúrós, feketeszemű alak sajnos rossz választás volt, bár tény, hogy udvariatlan tuskó, hogy válaszra sem méltat, de nem ő az idegen mágia hordozója.
- Meg ne erőltesd magad! – morgom oda neki.
Lehet, ha megint rosszul választok, kifutunk az időből! Egyre idegesebb vagyok és ezért nehéz döntenem, hogy ki legyen a következő.
Nyilvánvaló, hogy a csuklyás alak a leggyanúsabb, de ha el akarnék vegyülni, kerülni a feltűnés, ezt az alakot választanám? Tolvaj ösztöneim azt súgják, hogy nem, ezért vonakodva bár, de a félszemű öregasszony mellett döntök. Mellé lépek, lazának mutatva magam, pedig majd szét vet a feszültség.
- És maga? Talán maga látta mi történt?

//Mese: Véráztatta földek – Valturaan (Laryss), Fela//

Most már elég közel vagyok ahhoz, aki a sötét, csípős „ízű” mágiát árasztja magából és elégedett lehetek magammal mert a következtetésem is helytállónak bizonyult, nem mindig a legnyilvánvalóbb az igaz. De ettől még a helyzet nem sokkal lett rózsásabb, hiszen fogalmam sem volt, hogy ha leleplezem, mit fog csinálni, lehet, hogy pillanatok alatt én is ott találnám magam Laryss és az idős, még mindig eszméletlen nő mellett, aki – már szinte biztos voltam benne, -ennek a mágiának lehetett az áldozata. És, ha így volt, akkor a feltételezés is helyes, hogy a gyógyító lehetett a célpont és akkor a csapás sem várathat sokáig magára mivel most mindenki csak arra figyel mit csinál és sikerül-e neki.
Én azonban nem voltam mágus, ha a banya lecsap én nem tudom megfékezni erre csak a mágus tanítványa képes, akinek a figyelmét jó lenne felhívnom erre.
- Ahhoz képest, hogy itt talált menedéket, milyen barátságtalan. – ingattam meg a fejem helytelenítően és minden ösztönöm ellenére a félszemű elé léptem, hogy eltakarjam Larysst előle.
- Ezek szerint GORAN az aki, segíthet nekem? – mondtam hangosan és mivel mindenki csendben volt. Ez nem kerülhette el a mágus figyelmét, ahogy az sem ki előtt állok.
Aztán minden igyekezetemmel megpróbáltam a fejemben egy falat elképzelni, felkészülve, hogy az elmémet fogja támadni, mert fizikailag nem hiszem, hogy labdába rúghatott volna.

//Mese: Véráztatta földek - Valturaan, Jeremy//

*Örömmel tölt el, hogy láttam egy ismerős arcot. Egy része a régi életemből, abból, amit a lángok felégettek odakint és amiből nem maradt semmi.
Haku, mert így hívják a férfit, öccsével együtt fordult meg először nálam. Nem voltak betegek, afelől érdeklődtek, tudnak-e olyan megbízóról, akinek felajánlhatják szolgálataikat.
Elvégre én, a gyógyfű-tudó bejáratos vagyok a templomba, néha még Narin szolgálóival is találkozok.
Persze, ez nem jelent semmit, nem is tudtam segíteni, tőlem csak gyógyfüveket akarnak, tinktúrákat, kenőcsöket, főzeteket, hogy mindenféle bajaikat elmúlasszák.
Én megadom, amit kérnek, a többi már nem rajtam áll.
Utánanézek, és megjegyzem a szavait. Remélem, a testvére jól van, talán ő az, akinek viszi az őrleményt.
Aztán már a következőre nézek, és dolgozok tovább.*

//Mese: Véráztatta földek - Fela, Valturaan (Laryss)//

Nagyon bíztam benne, hogy Goran veszi a lapot és időben hatástalanítja az ármánykodó mágust, aki olyan álcába bújt, hogy ha valaki, mint én nem rendelkezik a megfelelő érzékeléssel, soha nem gyanakodtak volna rá. Hiszen ki gondolná egy védtelen öregasszonyról, hogy gonoszságokat tervezget a templom menekülői ellen, aki ráadásul még félig vak is.
Minden bizonnyal ő sem igen számított rá, mert, bár láttam a mozdulata kezdetét, azt is, ahogy felmérte Goran elszánt hangját, ám a szemei, amiket rám vetett, halált ígértek. Talán most vettem át a gyógyítóra kirótt ítéletét, de reméltem, soha nem lesz képes azt végrehajtani. Azért nem mondom, hogy nem kalimpált hevesebben a szívem. Ha ő is van olyan fanatikus, mint egy-két társa, akkor lehet ideje rá, hogy maga elé küldjön a halálba, mielőtt a mágus tanítványa végezhetne vele.
Kihúztam magam és egy jellegzetes vigyort villantottam rá, eljátszva, hogy magabiztos vagyok, nem tartok tőle.
- Lebuktál banya, jobb ha hallgatsz a barátomra, aki ráadásul nincs egyedül. – intettem körbe, azt jelezve ezzel neki, hogy mások is szemmel tartják, esélye sincs.
Ha Gorannak sikerül valami csendesebb helyre vezetni, akkor még megjegyzem.
– Ha van egy csepp sütnivalód, akkor beszélsz!
Nem részleteztem, hogy miről, rábíztam, hogy mit ért alatta.

//Mese: Véráztatta földek - Jeremy, Valturaan//

*Julian Haku messze nem az a gyógyító típus, sokkal inkább minden lében kanál kalandor, aki ott dolgozik, ahol kedve van, és ahol megfizetik.
Most visszajön hozzám és segíteni akar.
Bágyadt mosollyal fogadom és arra kérem, hogy hozza közelebb a mágustanoncok által előkészített, kiporciózott adagokat a kezem ügyébe.
Azért ezt kérem, mert amik közel voltak hozzám, azokat már elosztogattam.
Nem maradt más, csak a távolabbiak és így, ha közelebb vannak, könnyebben kinyúlok azért, ami kell és oda tudom adni.
Fájdalom számomra, hogy egyre kisebb a választék, így eljöhet az a pillanat, amikor már nem tudok semmit sem adni egy bizonyos sebesülésre, mert már nincs rá gyógynövényem.
Az én készletem is véges, nem készültem ostromra, hogy felcsert kell alakítanom az ispotállyá alakult templomban.
Ezek csak tartalékok.
Nem adhatok hashajtót vérzésre, sem pedig ajzószert égési sérülésre. Nem mindenre jók a gyógynövényeim.*
- Lehetnek még gyógynövények a szállásaitokon?
*Kérdezem meg a mogyoró színű hajjal megáldott mágustanoncot, ha visszatér hozzám.*