A város

Tárgy: Re: A város 2021-11-13, 2:59 pm

//Mese: Véráztatta földek//

*Frikk, a Hatalmas fejszéjével megint nekiesik a démonnak. A fejsze csapásai erősek és széthasítják az ellenfelet, de aztán újra összeáll.
Ekkor hervad le megint az elégedett vicsor az orkok fejének arcáról.
Sárga fogai visszahúzódnak szája mögé és vörös szemeivel keresi a démon gyenge pontját.
Nem érzi, hogy hova érdemes lesújtania, de akkor egy nyílvessző találja telibe a lényt.
A végéről felismeri, hogy az elfek vékony vesszeinek egyike.
Aztán azt is látja, hogy a tündék nem csak az ő démonját lövik, hanem a többit is, mindegy nekik,hogy ork előtt áll, vagy nimfa előtt, vagy elf előtt.
Frikk ezt nem tenné meg, ha az ő helyükben lenne.
Előbb hagyná, hogy az ellenséget mészárolja le ez a démonsereg és csak aztán tenné meg, hogy ha tud, végez velük.
De azért a lelke mélyén valahol érzi, hogy hálásnak kell lennie a hegyesfülűeknek, mert nem biztos, hogy orkjai között lenne egy is, aki képes elbánni ezekkel a förmedvényekkel.
Ez persze nem jelenti azt, hogy meg kell kímélniük őket.
Nem kellett volna Telarba jönniük és akkor nem lettek volna itt ezek a démonok sem.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-13, 7:59 pm

//Mese: Véráztatta földek - Anzar//

*Az örvény elnyeli Anzar támadását, miközben mind nagyobbra nő az arany sárkány mellett.
Kain nem hagyja abba a varázslatot. Éppúgy magába zárja a többi halandó sárkány felől érkező tüzet, átkokat, varázslatokat, miként teszi azt az ősi sárkányéval.
S az örvény akkor, mikor a fekete test odaér, még hatalmasabbá válik.
Anzar testére tán nem hat, ám annál inkább minden másra.
A fekete karmok belemarnak az arany pikkelyekbe, tán fel is szakítják azokat, de Kain nem érzi a fájdalmat.
Atyja érkezésére ébenfekete szemei mélyeszti az ősi sárkány fekete szemeibe.
Tűhegyes fogai visszamarnak, s elkapják a fekete nyakat ott, hol találkozik a szárnyakkal.
Az örvényt nem engedi, a dühe mit sem változott, s a fekete sárkányt is taszítja a törvény felé, miközben fogaival rázár, nem ereszti.
Ha a fekete bele is mar, nem érzi, nem ordít, a felgyülemlő düh lassan elkeveredik a pikkelyei világló fénnyel, s a feketeség, mint valami bolygót a gyűrűk, körbeöleli őt.
E sötétség egyre nagyobbra növekszik, miközben szorítja Anzart is.
A halandó sárkányok is érezhetik mindezt, éppúgy, miként érezhették hét évszázaddal ezelőtt is.
Az örvény mind jobban vonzza őket magához, s ellentétben a fekete sárkánnyal, ők nem tudnak neki ellenállni.
Namelyr mellett az örvény körül mind nagyobbra terjeng a sötétség, miközben az örvény körül villámok csapkodnak, orkánerejű szél ébred, s az erő mind jobban magához vonzza a sárkányhadat.
Az arany sárkány azonban eközben apjával küzd, hisz a fekete sárkánynak célja, hogy megölje őt, s egyúttal célja az is, hogy megszüntesse az örvényt is.
Legutóbb Risan volt az, ki képes volt őt belelökni mindebbe, s most ő nincs itt.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2021-11-13, 8:44 pm

//Mese: Véráztatta földek//

*Rájöttem, honnan ismerős e varázslat, s rájöttem, arra is, hogy komolyan kell venni.
Ahogy közelebb érek, már ismerős az örvényt körüllengő mágia, s fel nem foghatom, miként lehet képes erre a fiam.
Nem érzékeli, ahogy sebeket tépek rajta, nem érzékeli, ahogy belemarok fogaimmal, mintha hozzá sem értem volna.
Ahogy belenézek a szemeibe, nem azokat a megszokott arany szemeket látom, amiket Dahakétól örökölt. Nem, ezek olyan mélyen sötét szemek, amikkel csak odalent találkoztam, a sötétségben, ahonnét most fajtársaim szabadítottak ki.
Ebben a sötét pillantásban a tébolyt látom, veszedelmes tébolyt, mert erre nem hat a fájdalom, nem hat semmi.
Nem látom már benne a fattyamat, csak megveszekedett gyűlöletet.
Felordítok, ahogy belemar a testembe. Úgy harap meg, mintha egy ősi lenne, mintha én, vagy Furia, vagy Risan.
Úgy mar belém, hogy a fájdalom elönti a testemet, s tudatosul bennem, hogy képes megsebezni.
Hiába harapok bele, nem bírom eltolni magamtól a testét.
Hát akkor mást kell választanom. Még egyszer nem megyek oda vissza, ahonnét most szabadultam.
Testemből, mintha egy pók volna, sötét lábak csapódnak a földnek. Erős oszlopok ezek, nem érdekel, hogy Telar talajába, vagy emberekbe, vagy sárkányokba csapódnak.
Kemények, mint a kő és rugalmasak, mint az acél. Ezek majd megtartanak engem.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-14, 1:36 pm

//Mese: Véráztatta földek - Elonar, Shuga//

*A lépés sikerül. Thalion nagyúr mégsem elégedett. No, nem azért, mert az orkokon is segítenek, hanem azért, mert mindeközben máris túl sok tünde vér folyt.
A nagyúr, ha még mindig vannak démonok, maga is kiveszi a részét belőle, ugyanis Sarco kardját megáldva a tiszta fény varázslatával, ő is megmártja egyben az érkezők közül.
Ha sikerrel jár, hát újabb démon tűnik el a sötét mágusok seregéből.
A nagyúr megpillantja a nimfákat is, kiket éppúgy támad az ellenség, s így neki is eszébe jut, hogy Elonar úrnő maga is jelen lehet.
A csata még tart, s odafent óriási küzdelem látható. Nem Filnoren körül, hanem kissé odébb, a sárkányok serege felett valamivel.
A nagyúr az örvényt már látta, igaz, az az Éj-hasadéknál volt.
Azt is látja, hogy Kain idézte meg, s ekképp felhasználja vélhetően valamennyi varázserejét.
Lehet, hogy elveszítette már önuralmát, azonban valami maradhatott még az eredeti sárkányból, ugyanis nem pusztításra törekszik, hanem valami egészen másra.
A nagyúr gondolatban fejet hajt az arany sárkány előtt.
Thalion érzékeli a hozzájuk közelítő furcsa lényt, tán nyomokban emlékezteti is őt valakire, így hát Edrahilra pillant, ki bólint felé.
Ő már tudja, hogy jó eséllyel Shuga érkezik feléjük, s hogy fedezzék, így ő maga is nyilaival támogatja az érkezőt, ha netán támadás érné akár a sárkányfattyak irányából, akár az orkoktól.
Thalion hű testőre azonban egy eronai sárkánytól így már nem lenne képes megvédeni.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-14, 5:53 pm

//Mese: Véráztatta földek - Elonar, Thalion//

A harc sűrűjében ezerrel rongyolok hol orkokat, hol hígagyú démonzombikat kerülgetve. Amikor is erős fény kíséretében több dolog is történik. Az első az hogy egy ork holtestében keresek menedéket a tisztító mágia és az elfek vérszomja elől. Amint elcsendesedik a mágikus hatás, ezerrel rohanok az elfek állásai felé. Ez valószínűleg röhelyesen hathat, hisz egy mitugrász alak, vékony hangon sikítozó valami száguld a számára biztonságosnak vélt tábor felé. Az elfek csak pár pillanatig céloztak felém, ezért hálát adok a néma kapitánynak, Ambaronban ha jön, ezért sütök neki sütit, csak éljük túl. Ahogy az elfek közelébe érek a zombik még pattognak, de az egyiket felnyársalom a torkán át a fejébe hatolva. Majd a sötét energiáit falom fel, vélhetően ez tartja életben. Neki is fontos, én meg éhhezem szóval enyém az elsőbség. Ezen nem sokáig merenghetek mert közben az elfek jó eséllyel levágják a megállított hullát és örök nyugalomra helyezik. Amint beérek egy elfnek támaszkodom hogy kifújjam magam, és Edrahilra nézek.
- Tudod nem vagyok egy észlény mostanában, de azt A MÁGUST KI FOGOM NYÍRNI. Volt képe valami falánk mágiát hozzám vágni én meg totál berezeltem hogy most nekem végem van. De jó sötét illat jön felőled.
Nézek fel az elfre akinek támaszkodom épp, és némi rémülettel, és rengeteg tisztelettel hajolok meg a tündék ura felé. Akiből számomra finom szagok terjengenek, pontosabban a köpenye alól.
- Kaphatok belőle? Ha már egy szikla arcú sárkánynak is adtál, legalább is a szagok alapján. Finom sötét íze van. Tisztább és mélyebb mint ezeké a korcsoké. Gondolom ez dobta fel.
Pofon vágom magam.
- Illetve előbb üdvözöllek Elfek ura Thalion, jó látni hogy a 900 éves banyával, és Kainel tett tárgyalásod valamelyest sikerült. Amúgy van egy kérdésem.
Mászok fel a falra.
- Furia ő nagyságával vajon mit terveztek? – Mutatok a viharfelhő felé. - És Kain mi a hét poklot művel ott. Nem volt elég egyszer kinyitni azt a francos kaput?

Tárgy: Re: A város 2021-11-14, 7:11 pm

//Mese: Véráztatta földek - Shuga, Thalion, Frikk//

*A csata rosszul áll. Nimfái nehezen veszik fel a harcot a démonokkal, varázslataik, miket a természet erői támogatnak, nem képesek a nem túl anyagi lényekkel elbánni.
Az úrnő maga is igyekszik segítségükre lenni, azonban ehhez az kellene, hogy tudja, miféle ellenséggel van dolguk.
Tűzzel támad hát, s reméli, hogy sikeres lesz.
Az elfek nyilai azok, mik segítségére lesznek, s ha sikerül mentesíteni seregeit a démonok támadása alól, hát bizonnyal hálás lesz nekik.
Hogy viszonozza mindezt, fehér kacsóját a talaj fölé tartja, s midőn a legközelebbi sárkányfatty egy elfet támad, felemelve azt, a fatty irányába sújt vele.
A talajból kőtüskék száguldanak a repülő ellenség felé, s ily módon talán segítségére lehet a szövetséges nemzet tagjainak.
Összefogás. Mindig is ezen alapult Lanuria birodalma Elonar szerint, s most eme összefogás mutatja meg erejét.
Ő is látja a sárkányok körül villódzó mágiát, habár nem túl közel van hozzá, s érzékeli a földbe csapódó hatalmas oszlopokat is.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-14, 8:02 pm

//Mese: Véráztatta földek//

*A mágusok engedelmesek, s a főpapnő elégedetten látja, miféle varázslattal próbálkozik Kain.
Még emlékszik az előző nagy csatára az Éj-hasadék mellett, s emlékszik Riana varázslatára is.
Ezért nem engedte hát, hogy tovább folytassák a megkezdett varázslatokat a mágusok a város szélein.
Azonban még nincs vége mindennek, s a papnő fel kell, hogy készüljön a követező lépésekre.*
- Hívjátok össze az összes megmaradt grifflovast hozzám!
Feladatom van számukra.
*Ez az egyik mellette álló mágusnak szól, majd a következő paranccsal egy újabbnak ad feladatot.*
- A palota seregei beszorultak, küldjetek oda varázslókat, hogy megsegítsék őket. Narinnak nem szabad elesnie.
*Azután az elfek irányába tekint. A csata ott sem túl fényes, de a két szövetséges haderő úgy tűnik, még állja a sarat, így oda nem küld újabb erősítést.
A templom irányába elpillantva aztán meglát egy újabb fekete sárkányt.
Onoria szemei összeszűkülnek. Ebben a pillanatban ott nem tehet semmit, így hát nincs más választása, hogy kivárja az elkövetkezőket.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Onoria, Anzar, Thalion, Elonar, Shuga, Nar, Dazulax, Frikk, Kain//

*Telar városára lesújtott a háború pokla. A város felett Filnorenből sötét mágusok, sötét elfek, mindenféle démonok és szörnyek csaptak le rá, kapuján bejutottak az orkok, s katonáit, lakóit rohanták le. Sárkányfattyak özönlöttek elő a repülő erőd falai mögül, hogy a magasból pusztítsák az ellenséget, s idővel megérkeztek Eronia szigetéről a hósárkányok, s az Éj-hasadékból kiszabadított sárkányhadsereg.
Telar védelme, a gifflovasoknak, az elfeknek, a nimfáknak, és a mágusoknak köszönhetően még ellenállt, noha immáron csupán gócokban, s a város egykoron dicső, szép épületeiből szinte már csak a Főnix templom és a vastag falak maradtak.
Nar feltápászkodhat a földről, hová a fehér villámok csapták, s kiutat kereshet a pokolból, mi körülötte zajlik.
Dazulax, az ametiszt sárkány feltöri a mágusok védőpajzsát, ám átka nem éri el a kívánt hatást. Tűzokádó képességét nem tudja átadni, ám némi hevület azért akad célpontjaiban.
A mágusok ekkor már felé fordulnak, s támadni készülnek. Felé fordítják a mágikus ballistát.
Thalion és az elfek sikerrel gátolják a démoni holtak seregét, s meglepetésre nem csupán a telariaknak és a nimfáknak segítenek, hanem a várost támadó orkoknak. Mindenkinek, kit e sötét ármány megtámadott.
Ez lehetőséget ad Elonar úrnőnek is, hogy rendezze seregének sorait, s bekapcsolódhasson a sárkányfattyak elleni küzdelembe.
Frikknek és az ork seregnek pedig a meglepetés erejével hathat, hogy a tündék nekik is segítenek.
Ez azonban nem akadályozza meg a dagorladi varázslót, hogy újabb fondorlatos támadáson törje a fejét. Shuga, ki túlélte varázslatát, kis híján elveszítette mindenét, mi az élethez köti, s Dremer is felfigyelt rá. Érezheti jéghideg pillantását mi az arctalan úr közelségét jelzi számára.
Tán lelki szemeivel fel is figyelhet a hatalmas kaszára, mi átdereng az ég sötéten kavargó felhőin.
Thaliontól kér a kehelyből, azonban a kehelyben már nem maradt egy csepp sem abból a megáldott, vagy átkozott vízből, mit Kainnak adott.
A nagyúr így nemigen adhat neki segítséget, hacsak nem saját erejéből. Kérdés természetesen, hogy a tündék tiszta varázslatai mily hatással lehetnek egy Shugához hasonlatos lényre.
Onoria főpapnő, olybá tűnik, kezd elemében lenni, ugyanis parancsaival mozgásba hozza a telari erőket, egyszersmind irányítása alá is veszi őket.
Parancsára egyes mágusok a beszorult Narin úrnő és a telari nemesség megsegítésére indulnak, míg mások a megmaradt grifflovasokat hívják a papnőhöz.
Üröm az örömbe, hogy a lovasok magukkal hozzák az ellenük harcoló sárányfattyakat is, kivel a papnőnek magának is kezdenie kell majd valamit.
A templom tetején Inaeth bontogatja szárnyait, úgy tűnik, beszállni készül Anzar és Kain harcába. Egy ősi sárkány és egy Hatalmas küzd egymással, s az arany sárkányt körbevevő sötétség jelzi, Namelyrben felszabadul mindaz az elfojtott gyűlölet, félelem, fájdalom, mi századok óta kínozta őt.
Az általa keltett örvény kapcsolatban lép az Éj-hasadékkal, s megnyitja ott a nem is oly régen bezárt kaput.
Az első halandó sárkányokat varázslataik után be is szívja a sötét örvény, mi egyre növekszik odafent.
Anzar hiába mélyeszti fogait fiába, az, minta meg sem érezné támadását, s fenntartja az örvényt.
Talán az általa a földre engedett lábak megtartják majd, noha a növekvő örvény még rá is hatással lehet.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-20, 6:26 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* Dazulax vörös tekintete egy mindenre elszánt gyilkos tekintete volt. Bár varázslata nem ért célt, a pajzsot azért sikerült áttörnie. Először a mágikus gépezet felé nyújtotta hosszú nyakát, hogy fogaival szétapríthassa azt, ám nem csak fejével közelített a balliszta felé: lábaival igyekezett eltaposni a közelébe kerülő kétlábúakat.
Ha a szerkezet használhatatlan lesz, akkor újabb átkot mond a mágusokra.
- Wezei'ssa nohë - morogta nekik, mely ige férget idéz a kétlábúak főerébe, hogy elzárja azt. A varázsféreg gyorsan növekszik, s elindul a szív felé, hogy elérje gonosz célját: ha megszűnik a testükben az életnedv áramlása akkor az ametiszt sárkány végre végezhet velük. *

Tárgy: Re: A város 2021-11-20, 8:01 pm

//Mese: Véráztatta földek - Thalion, Elonar//

*Frikk döntésre jut. Nem lehet hálás az elfeknek. A sötét varázslat azért indult meg, mert az a bolond démonszerű valami, meg az elfek és a nimfák betörte a városba.
Ha azok nincsenek, nem szabadítják rá a városra ezeket a megölhetetlen démonokat sem.
Akkor Telar már az övék lenne.
Frikk így vörös szemeivel felpillant a csatára. A sárkányoknál megjelent valami örvény. Valami olyan, amit még sohasem látott. Az eget sem látta még ilyennek. A napnak már régen fel kellett volna kelnie, világosnak lennie, de mégis sötét van és az eget az éjszakánál is feketébb felhők borítják.
A fények gonoszak és gyilkosak.
Eljött az orkok ideje és eljött a sárkányoké is. Ha most nem dönt a támadás mellett, még a szemére vetik majd a győzelem után, hogy meghátrált.*
- Támadjatok! Nimfát, elfet, mindenkit, aki ellenáll!
Öljétek meg őket, már nincs sok hátra!
Nézzétek az eget! Ma miénk lesz a győzelem!

Tárgy: Re: A város 2021-11-20, 9:02 pm

//Mese: Véráztatta földek - Anzar//

*Anzar visszaharap az arany sárkány testébe. Azonban mindezt a sárkány nem érzi. Habár testéből sötétvörös vérpatakok indulnak meg onnan, hol megsebezte az ősi sárkány, e cseppeket éppúgy magába húzza az örvény, mint ahogy magába húzza az első halandó sárkányokat is.
A fekete hím üvöltése sem jut el tudatáig, az valahol máshol van, mind hátrébb a mostani valóságtól.
A harag a messzeségbe taszítja, s a sötétség elragadni készül őt.
Az arany pikkelyekből áradó fény az elfek mágiájának hatása, ez ellenben még fenntartja magát, s az életet is az arany testben, mibe most beleakaszkodik Anzar is.
A földnek csapódó hatalmas oszlopok nem kerülik el figyelmét. Nem azért, mert szánja az ősit, kinek tette sem sajnálatot, vagy szeretetet ébreszt benne, csupán a tudatot, mi tovább korbácsolja a benne felszított gyűlöletet.
Apja sebezhető és fél!
Ahogy az örvényt elengedi karmaival, az immáron testéből táplálkozik.
Abból a sötétségből, mi lassan egyre szélesebbe körben veszi körbe őt, s abból, mit éppen Anzartól és saját fajtájától elszenvedett fájdalmai táplálnak.
Fogai nem engedik el az ősit, annak vére kicsordul az arany sárkány szájából, nem nyel le belőle egyetlen kortyot sem.
A fekete szemek gyűlölettel merednek az ősi sárkányra, s meglebbenti széles szárnyait, hogy megpróbálja az örvénybe kényszeríteni őt.
Nem törődik azzal, hogy ha sikerül, valószínűleg ő maga is az örvénybe kerül, s az a feneketlen sötétség elnyeli majd éppúgy, ahogy a többi halandó sárkányt is elnyeli majd.
Valahol lelke mélyén érzi, hogy azt már nem élheti túl.
Fogaival újra és újra ráharap a fekete sárkányra, s immáron mellső karmaival is belemar, éppúgy, ahogy használni tudja farkát és hátsó lábának karmait is.
Gigászi erőfeszítés ez.
Lelki szemei előtt eközben megjelennek a nőstények.
Silarona, a karcsú, barna hajú elf lány, világító, tengerkék szemekkel, és a vörös, karcsú, de izmos sárkány, kinek ugyanolyan világító, tengerkék szemei vannak.
A közelsége, az érintése, az a bizalom, mivel az életét mentette meg, a szerelme, s a szerelem, amit a vörös nőstény iránt érez.
S ott áll egy másik is, egy szintén karcsú elf, kinek korábban szőke haja hószín fehérbe fordult, kinek mandulavágású szemei, a belőle áradó élet egyszerre idegesíti, s vonzza, mint fény a lepkét. A szerelem, mit egymás iránt éreznek, s mi egy sárkány számára maga a förtelem, de számára tiszta, mint a nap fénye.
Ezek láthatók meggyötört lelke számára, ezek rejlenek benne, s anyja, Dahake, ki próbálta megmenteni mindettől, felkészíteni, s ott tartani a Hajnal völgyének népe körében.
Mégsem tehette, s most úgy érzi, ha az örvényben megleli halálát, megleli a békét is, mit születése óta keres.
A nőstények pedig élhetnek egy oly világban, mit nem válik kopár, tüzes pusztasággá.
Teste eközben küzd, szívéből felszabadul a rengeteg elfojtott érzelem, s ébenfekete szemeiből a gyűlölet szúró pillantása egyenesen Anzarra irányul, megfeszített ereje pedig arra, hogy eltörhesse a talajra támaszkodó lábakat, s a fekete sárkány belekényszerüljön az örvénybe.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2021-11-20, 10:07 pm

//Mese: Véráztatta földek//

*A mágusok, akiket küldött, elmennek Narin védelmére, a grifflovasok pedig megérkeznek.
Valpban, a papnő nem számolt azzal, hogy a lovasok nem tétlenkedtek ez idő alatt, így hát sárkányfattyak légiói érkeztek velük.
A Tanács mágusai azonban nem képzetlen kezdők, s a grifflovasok mellé az ő varázslataik sorozatként támadják a fattyakat.
Mások a papnőt helyeznék biztonságba, azonban Onoria maga nem hajlandó távozni a tűzvonalból.
Büszkén szegi fel fejét, s úgy áll kősziklaként.*
- Én az istenek szolgálója vagyok! Nem riadok meg holmi féllények seregétől.
Irtsátok őket tűzzel-vassal, míg meg nem futamodnak. Látni fogják, hogy a Mágusok Tanácsa számukra leküzdhetetlen kihívás!
*Ha a közelébe ér egy is, hát köpenyéből ragad elő apró, kis gömböcskéket, mit aztán hozzájuk is vág.
Természetesen a tanács mágusa készítette őket, s ahogy elérik őket, a sárkányfattyakon felszabaduló energia bizony halálos sebesüléseket okozhat.
Ha a sárkányfattyak még mindig támadnak, kivárja, míg visszaverik őket, majd a lovasokhoz fordul.*
- Onoria főpapnő vagyok. Tarsis templomának papnője, az isteneket szolgálom és Lanuria Birodalmát. Tartsatok hát velem és a mágusokkal, s ezt a csatát mi nyerjük meg!
Elmondom, mi lesz dolgotok.

Tárgy: Re: A város 2021-11-21, 10:31 am

//Mese: Véráztatta földek - Kain//

*Nem adja fel, az erő pedig vetekszik az enyémmel, mivel megpróbál az örvény felé taszítani.
Az ordítást már megbántam, a halandó sárkányok számára is jel, hogy megsebzett, s látom, ahogy az örvény sodorja befelé a sereg harcosait.
Nem tudok mit tenni, nekem magamnak is ellent kell állnom.
Lábaim megvetem és hiába karmaim és fogaim, nem tudom eléggé megtépni az arany sárkányt. Olyan, mintha nem is érezné a sebeket, pedig én érzem a meleg vérét.
Érzem, hogy teremtett fegyvereim belé hatolnak.
Mégis újra és újra rámharap és a fájdalom hullámokban száguld át testemen.
Egymásba kapaszkodunk és már a mellső karmaival is megsebez.
Mégis hogyan képes erre?!
Az örvényhez már nem használja őket és nekem nincs más választásom, mint megpróbálni valamiféle varázslatot, hogy ellenálljak.
Megidézem hát azt, ami legelőbb eszembe jut. A fekete köd olyan körülöttem, mint valami köpeny, óvó, védelmező, majd mind nagyobbá, fehérré növekszik, hogy gátat szabjon az örvény hatásának.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-21, 1:28 pm

//Mese: Véráztatta földek - Shuga, Elonar, Frikk//

*A nagyúr elég érkezik a démonmágus. Nem oly könnyű, de azért azonosítja, hogy nem lehet az más, mint Shuga, a barnaköpenyes, kivel volt már dolga.
Edrahil bólint felé, mikor megerősítést vár hű testőrétől, majd figyelme a mágusra terelődik ismét.*
- Abból már nincs.
*Jelenti ki tárgyilagosan, hisz a kehely valóban üres. Kain kiitta mindet, s így aztán csupán a kehely maradt számára.
Ezt pedig immáron ki nem adja kezéből, hanem visszaviszi biztos helyre. Könnyen lehet, az nem Olassië lesz, túlságosan veszedelmes lenne a kút közelében tartani, miként régebben sem szeretett városa, hanem Elsga volt őrizésének helyszíne.*
- S ebben az állapotban bizton Dremerhez küldene.
*Az csak természetes, hogy Thalion látja a vihart is, és látja, hogy Kain mit művelt. Éles tünde látása segíti abban is, hogy tudatosuljon benne, az örvény máris működik. A sárkányhad első részei el is tűnnek benne.*
- Vissza akarja küldeni a sárkányhadat. Imádkozzál, hogy sikerüljön neki, mert ha nem, az a két ősi ezt a várost eltünteti velünk együtt!
A felhőre pedig legyen gondja a főpapnőnek, mert nekem még nincs ötletem rá, miként is lehetne meggátolni…
*Ezúttal teljesen őszinte a nagyúr, noha gondolatai lázasan járnak e területen is, nem jutott még megoldásra, mivel egy efféle pusztító viharnak útját lehetne állni, s egyúttal kivenni méregfogát is.
A mágus tán jól látja, valóban az egyik ősi sárkány eredménye e féktelen pusztítás, s így veszedelmesebb a világra nézve, mint a hasadékból kiszabadult sárkányhadsereg.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-21, 2:39 pm

//Mese: Véráztatta földek - Thalion, Elonar, Frikk//

A misztikus holmi drasztikus és gyakorlatilag azonnali nincsje nem lep meg, sőt az lenne a meglepő, ha még lenne. Viszont a következő mondatától kiráz a hideg.
- S ebben az állapotban bizton Dremerhez küldene.
- Ne emlegesd nekem a csontarcút, most is rám nézett. – Intek be az ég felé a mások számára érezhetetlen isten felé. – Ez is jelzi hogy tényleg igazad lehet, de arra nem vágytam, hogy a szavaid ő is megerősítse
Anzarra is kitér ezen már meg se lepődőm.
- Nem csoda hogy Kain pipa apucira, amekkora mocsok volt vele Anzar. Elég alkalmam volt nekem is és még a többieknek is arrébb húzni a sziklaarcot. Majd gyógyíthattuk meg, és elölről kezdte a képzését. Amikor elnyelte az a förtelem, még örültem is neki, aztán 400 évig Furia ugráltatott. Legalábbis próbálkozott. Viszont visszatérve Furiára, őt szívesen megenném, most nincs az az átkozott sebezhetetlen teste. Jobb eséllyel falhatom fel, és szerezhetem vissza a régi sárkány testemet. Mert a jelenlegi formám nagyon útálom. Mert valójában Kain dühét terveztem ehhez felfalni, de most hogy a Fekete királynő testetlenűl idetolta a képét, és olyan finom a haragja és a dühe, hogy ha nem lennék legyengülve már falatoznék belőle. Fütyülve a harcra. De sajna kéne valami plusz, mint Kainek, de én nem akarok agyilag elborulni, mint ő. Na de félre a nyafogással, eszem valamit, mielőtt Dremer egyik balesete megtámadna. Most nem vagyok túl erős, hogy egy harmat gyenge varázslatot is túléljek.
Ezzel meghajolok az elf hadúr felé, és h nem tart vissza a még lézengő orkokból, zombikból megyek táplálkozni, mielőtt valaki merényletet követne el ellenem.

Tárgy: Re: A város 2021-11-21, 5:23 pm

//Mese: Véráztatta földek//

*Az úrnő be is kapcsolódik a küzdelembe, s végre, valamiféle furcsa lény társaságában Thalion alakjára is megpillantani véli.
Eljutni azonban nehezebb odáig, ugyanis sárkányfattyak és orkok állják útját, kik nimfáit és az elfeket is támadják.
A megidézett kőtüskék hatásosnak tűnnek, így a nimfa nem teketóriázik sokat.
A legkönnyebben elérhető a talaj, miben és min most is van bőven elég szikla. A faldarabok, a felszakadt kőburkolat éppen elég muníciót ad neki, így újabb kőtüskékkel lepi meg, ezúttal az orkokat.
Ez a zápor bizonnyal feltartóztatja őket egy darabig, s míg másik kezében a kardot szorongatja, igyekszik hárítani a felé közelítő fatty támadásait is.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-21, 6:36 pm

//Mese: Véráztatta földek - Kain, Anzar//

*Inaeth elrugaszkodik a toronyról. Széles, fekete szárnyai egyenesen a magasba viszik őt, s vörös szemei pedig már az arany sárkány és Anzar küzdelmét figyelik.
Legutóbb nem látta élesben küzdeni Furiát Kainnal, de ez a Kain nem is az a Kain, kit nem is oly régen még látott a hasadék mellett.
A körülötte terjengő sötétség, és Anzar ködös varázslata arra készteti, hogy átgondolja, mit is akar tenni.
A halandó sárkány már megölt egy ősit, és most a másik is megsebesült.
Egymásnak vannak akaszkodva, s tán a legjobb döntés az lesz, ha varázslat helyett hátba támadja ő is az arany hímet, és talán akkor majd kettétéphetik Anzarral.
Aztán már valóban nem marad senki, aki ellenállhatna nekik és visszahozhatják a régmúlt időket.
Ezután majd lesz neki ideje megkeresni Risant és észre téríteni.
Sőt, ha lehetősége lesz, megöli azt a piszkafa vörös nimfát is, hogy semmi ne terelhesse el a fekete hím figyelmét róla.
Így aztán nekilendül, és ha semmi nem állítja meg, karmaival és fogaival Kain szárnyait veszi célba.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Thalion, Elonar, Shuga, Frikk, Dazulax, Inaeth, Anzar, Kain, Onoria, Nar//

*Filnoren felett a sötét örvény mind jobban növekszik, s mindinkább magába szívja a nem is oly régen egy hasonlón keresztül kiszabadult sárkányok seregét.
Azok kétségbe esve próbálnak ellenállni, azonban átkaik mind eltűnnek a sötétségben, s nem jutnak el a harcolókig.
A mágusok ezt használják ki, s támadják újfent a megzavarodott sárkánysereget.
Dazulax támadása a mágikus ballistát megsemmisíti, s átka is hat, az egyik mágus össze is rogy a benne növekvő mágikus féregnek köszönhetően.
A másik mágus pálcáját irányítja az ametiszt sárkányra, róla lepergett az átok, lehetséges, hogy valamiféle amulett védelmezi ez ellen.
A pálca végéből fényesség tör elő, s csapódik Dazulax testének.
A sárkány fájdalmat érezhet, midőn a mágus varázslata eléri, s felszakítja a pikkelyt a mellkasán.
Frikk döntésre jut, olybá tűnik, nem hatja meg az a tény, hogy az elfek nem is oly régen segítették ki a démoni harcosok ellen nem csupán seregét, őt magát is.
Az ork vezér úgy dönt, kitart a szövetség mellett, mit a sárkányokkal kötött és orkjait támadásra buzdítja.
Még akkor is, ha a távolban ő is látja a közelgő sötét felleget, s látja a sárkányhad küzdelmét is a város felett.
Thalion szavai igazak Shuga felé, valóban nem tud több vizet adni a mágusnak, s valóban meg is ölné.
Ő látott már hosszú élete alatt ősi sárkányt, tudja, mi lett Agaréval, ki elpusztította Elsga városát.
Tán láthatja ő is Elonar úrnőt a csatatéren, amint orkokkal és sárkányfattyakkal harcol éppen.
Az elfek továbbra is támadás alatt állnak, s mostanra már a fehér sárkányok is elérhetik őket, hisz kevesebb dolguk akad ott, hol a másik sárkányhadsereg elérte a várost.
Shugát nem éri támadás, a körülötte harcoló tündék megvédik őt.
Elonart és a nimfákat is támadják, ám az úrnőt bizonnyal nem kell félteni.
A természet mágiája meglehetősen erős az efféle ragadozók ellen is. ha a nimfa sereg összefog, még hatalmasabb varázslatokra is képes lehet.
Nar feltápászkodhat a földről, hová a fehér villámok csapták, s kiutat kereshet a pokolból, mi körülötte zajlik.
Inaeth megérkezik a csatatérre, s noha elérhetné Kaint, az örvény felől érkezik, ez pedig azt jelenti, hogy ő is kénytelen megküzdeni annak hatásával. Rá is hatással van, miként Anzarra is.
Már nem jut el az arany sárkányig, kinek jelen pillanatban a fekete hím sárkánnyal gyűlik meg a baja.
A harc, mit Anzarral vívnak megrengeti Telar földjét is.
Onoria körül is csata dúl, a papnő pedig, tőle szokatlan módon tevékenyen is részt vesz benne. Bizonnyal a Tanács tagjaitól kapott fegyverek azok, miket kénytelen használni, ha már a mágusok nem képesek mindentől megvédeni.
Kérdés csak, mi marad, ha kifogy a készletből.
Az örvény másik vége az Éj-hasadéknál van, s ha nem akar a fekete nőstény is ott kikötni, kénytelen lesz valamit kitalálni, hogy ellenállhasson a varázslatnak.
A felleg lassan eléri a város szélét, s a sárkányokat sem kímélik a lecsapó energiák. A vihar mögött izzó táj marad, lángra lobbant erdők, kiszikkadó mocsarak, kopár, fekete, füstölgő mezők. Egyedül a Hajnalra nincs hatással.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-27, 2:11 pm

//Mese: Véráztatta földek - Anzar, Inaeth//

*Sötétség, feketén gomolygó gyűlölet, megaláztatások sokasága, gyilkosan pusztító harag, bűntudat, halálfélelem, s a szeretet igénye, mire csak keménység, és közöny járt válaszul.
Felszabadulnak a mélyen fortyogó érzelmek, s előretörnek.
Kainnak mindig is része volt az apjától megörökölt tébolyba hajló tombolás, s most ez az, mivel épp apja, Anzar kénytelen szembenézni.
A Hajnal völgyében tanultak pedig alkalmassá teszik arra, hogy vissza is tudja mindezt adni annak, s azoknak, kiknek része volt a mélyen összegyűlt fájdalmakban.
Ráharap ismét a fekete hímre, s megtépi annak húsát. Érzi, amint pofájára fröccsen a vér, s érzi a félelem szagát is az ősi körül.
Most szabadjára engedi indulatait, s a benne rejlő haragot, bosszúvágyat. Most visszaadja a „nevelés” áldásos hatásait annak, akitől kapta őket.
Ez további lendületet ad, s nem gondol arra, mi lesz vele, ha ennek az egésznek vége, újra harap, miközben izmos nyakát megfeszítve, szárnyait, farkát is bevetve rántja az örvény felé a kőoszlopokkal kapaszkodó fekete óriást.
Anzar megidéz valamiféle védő erőteret, mi fehéren ködlő formában veszi őt körbe, azonban ezen belül van fia is, s az annak testéből eredő sötétség fekete tüskökké áll össze, hogy áttörje a ködlő védelem felszínét, s ha képes, hát meg is szüntesse azt.
Mindez gyűlöletéből táplálkozik, s a tüskék nem csak a ködöt döfik, hanem a közvetlen közelében vergődő, nálánál nagyobb fekete testet is.
Ha sikerül, a mágikus hegyek tűpontosan döfik át a fekete pikkelyek közötti réseken a bőrt, s a testet is.
Nem törődik azzal, hogy újabb ősi jelenik meg körülötte, habár ismerős számára a másik is.
Ébenfekete szemei egyenesen Anzarra szegeződnek, ha ölni lehetne velük, hát az ősi sárkány már halott lenne.
Nem merül fel benne, hogy valaha is véget érhet a varázslat, minek köszönheti a testében rejlő hatalmas erőt, mert használja, vagy az használja őt. S emögött nincs már meg a magasabb rendű tudatosság.
Eközben a halandó hím lelki szemei előtt a két nőstény áll, mintha békében lennének egymással, s békében a világgal. Tán így szeretné őket látni, tán mindig is így szerette volna, habár erre vajmi kevés esély mutatkozik.
Meghajtja fejét előttük, s legszívesebben magához ölelné mindkét nőstényt, hogy még egyszer, utoljára érezze őket, hogy orra megtelhessen édes, izgalmas illatukkal.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2021-11-27, 3:48 pm

//Mese: Véráztatta földek - Thalion, Elonar//

*Az orkok engedelmesen indulnak meg a nimfák és az elfek ellen.*
~Lehet, hogy most győzhetünk felettük. Meglepettek és a fattyak is támadják őket. Ez nekünk segít!~
*Frikk maga is egy nimfa ellen támad. Gyorsan mozog, amennyire sebesült, görbe lába engedi, de a fejsze nyele hosszú és éles a feje.
Ha sikerül, egy nimfát gyorsan a halál istenéhez is küld vele.
Nekik ez most esély.
A többi ork is megindul és nekitámad az elfeknek és a nimfáknak.
A fellegek segítenek nekik, nem a felkelő nappal kell szembenézniük. Így könnyebb harcolni, árnyékban vannak, mintha még mindig éjjel lenne.
A görbelábú vezér pedig mutatja a példát. Harcolni kell, győzni kell.
Egy ork birodalom harcosai, nem emlékeznek rá, mikor is volt utoljára sík vidéken uralmuk, s már évek óta idelent vannak a hegyekből.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-27, 5:19 pm

//Mese: Véráztatta földek - Kain, Inaeth//

*A varázslat talán hatna, s ekkor megérkezik Inaeth is. Ez most jó nekem, ki kell használnom, hogy fogaim még mindig kapaszkodnak Kainba, s a földbe eresztett oszlopok is kitartanak.
Azonban a fiam beletép a húsomba. A nyakam mellett érzem, ahogy nem csak a pikkelyek, a bőr, de még a hús is kiszakad, hallom a szövetek reccsenését és érzem a fájdalmat, mi újabb hullámban tör végig testemen.
Nem szoktam hozzá, hogy bárki képes legyen megsebezni. Ezt még Lanur sem tudta elérni. Megöltem őt is, ahogy megöltem mindenkit, aki vele volt akkor.
Most azonban ellen kell állnom.
Inaeth nem éri el Kaint, megállítja az örvény. Látom, hogy szárnyait megfeszítve küzd ellene.
S amíg én egy pillantás alatt ezt felmérem, addig fekete tüskék szúródnak testembe, a varázslatomba.
Nem úgy alakul ez a csata, ahogy vártam, a sárkányhadat nyeli el az örvény, engem pedig saját fiam tart sakkban.
Ha éppen még az én fiam egyáltalán. A rám meredő fekete szemek nem azok, amiket megszoktam, amikre emlékszem. Sokkal inkább hasonlók azoknak a pillantására, akik a Hasadék börtönében tébolyodtak meg, s vetettek véget saját létezésüknek.
Csak felhördülök az újabb sebesülésekre, s fogaimmal újra ráharapok Kainra, noha tudom, hogy ez nem lesz elegendő.
Elmém lázasan kutat egy megfelelő varázslat után, amivel fordíthatok a csata sorsán.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-27, 8:21 pm

//Mese: Véráztatta földek - Frikk, Shuga, Elonar//

*A nagyúr nem tartja vissza Shugát. Figyelteti már egy ideje, mióta feltűnt az elfek körül, s így sok mindent megtudott róla. Szúrós pillantása, amikor a sokat beszélő, fura lény távozik mellőle, nem magának neki szól.
Sokkal inkább annak, hogy azt hiszi, a fekete sárkány test nélkül sebezhetőbb. Talán igaza van, talán nem, ő maga is gondolkodott ezen, de ezeket a lényeket sem a régi elf legendák, sem a könyvek nem ismerik elég mélyen. A sárkányok jól vigyázzák titkaikat.
Thalion épp emiatt van gondban, ha a felhőről van szó.
Kétli, hogy a varázslat oly sokáig kitart Kainba, hogy két ősivel és egy mágikus viharral is elbánna.
Annak van nagyobb esélye, hogy ha az örvény sikeres, s eltakarítja a sárkányhadat, az ősieket, akkor maga Kain is meghal, s a felhő itt marad, rájuk.
Aztán az elf vezér kénytelen valami mással is foglalkozni.
A sárkányfattyak támadják, s noha ismeri őket már, még őt is képesek meglepni.
Az egyik túl közel merészkedik hozzá, s míg kardjával előbb a lándzsa nyelét vágja át, elhajolva a zuhanórepülésben érkező támadó elől, másik kezével megragadja a sárkányfatty ruházatát, s egy az egyben a földnek teremti.
Ha az feltápászkodik, oldalt fordulva engedi el, miközben előbb az egyik szárnya tövét célozza meg kardjával, majd ugyanezzel a mozdulattal fordul tovább, hogy az utána forduló ellenfél már csak hűlt helyét lássa.
Újabb mozdulata ekkor már a térdhajlatot veszi célba kardjával, s a villámgyors suhintás után a fatty esélyes, hogy féltérdre roskadva áll előtte.
A bal lábával megrúg egy követ a fatty felé, s ha az a levegőben van, ad rá bűbájt.*
- Celebren gail!
*A kő fehér csillagként száguld a fatty felé.
Edrahil eközben az elfek egyik csapatát arcvonalba rendezi az orkok ellen. Előbb íjászokat majd eléjük lépő közelharcosokat állít fel.*
- Az orkokban nincs becsület!

Tárgy: Re: A város 2021-11-27, 9:57 pm

//Mese: Véráztatta földek - Thalion, Elonar, Frikk//

Az elf nagyurat magára hagyom a gondolataival, meg a harccal. Elsődleges célom, minden egyes zombit, orkot magamhoz rántok és érzelmi nullára szívok ki, a zombikat démoni mágiástól nyelem el. A tervem lassan sikerül, hisz érzem hogy egyre jobban élek és virulok. Mikor végre elérem a verseny súlyom, Thalionon két szikla denevér lóg. Az egyiket már szinte, vagy teljesen legyőzte, a másikat a levegőben támadja meg. A varázslata hatását nem várom meg. A két félsárkányt 2-2 csáppal rántom el a hadúrtól, akit remélem nem rettent el a gyors növekedésem. A két nyavajást ketté tépem, és mivel valószínű hogy a csápok is kövesednek lendítésből a köves részekkel egyetemben megszabadulok. Thalionhoz lépek.
- Azt hiszem a nimfákon még segítek, aztán megyek Kainhez. Lehet hogy nem bírja a képemet és szövegelésemet, de nem hagyom meghalni. Egy kérésem van feléd. Ha túlélem, de tudat nélkül. Pusztíts el. Ne agyald túl, érzem hogy amit Kainnel tettél fáj neked. De esetemben ilyen gyengeségre ne szakíts időt. Ja és engedelmeddel egy kicsit eszek belőled, kell az erő, hogy Anzart bele cseszhessem abba a rettenetes örvénybe. Ha ott veszem, amire nem tervezek sort keríteni. Furia érzelmei lesz a gyengepontja annak a masszív energiának. Ha nincs harag, gyűlölet vagy semmilyen érzés. Egyszerűen szét fog oszlani, legalább is én ezt akartam felfalni, a teste tömény energia. Nincs az a szörny, vagy kristály ami azt elnyelné. Még én se pedig több száz évig hallgattam Anzar és a luk lényeinek hangjait. Elhiheted Anzar, és vele én is rettegünk tőlük. Na de nem húzom tovább az időt.
Ezzel mint egy harapással, rácuppanok az elf hadúr negatív érzéseire, és kicsit elveszek belőlük.
- Nyami nem is vagy gonosz, ezt azért jó tudni elfek Ura.
Hajolok meg felé elfesen. Majd zőld lángal övezve a megfagyott földre ugrom a nimfák és az orkok közé.
- Hölgyeim, engedemükkel kicsit felforrósítom a helyet, félniük nem kell semmi élőben nem tesznek kárt a lángjaim. De a sárkány jeget és vele a hideget azt harapják. Na meg pár hajnali nasit is viszek magammal.
Hajolok meg feléjük. Gyanítom az orkok megtámadnak és ütnek, ahol érnek, de belőlük is táplálkozom, ahogy mindenkiből 50 méteres körön belűl.
- Na jó idióták, páran velem jönnek Anzar nézőbe.
Ragadok meg 5-8 orkot, zombit vegyesen. Megtörve a jeges talajt a föld alá rántom őket. Itt utazás közben elnyelem mindet, testestől lelkestől. Nem lelkizem sokat. A harcoló felek mögött emelkedem ki és innen teleportálok a közelükbe, és Anzar mögé érkezem úgy 1 kilométernyire. Gyanítom itt is erős már a vonzás így a föld alá menekülök, mielőtt felkapna az örvény és én is odaát kötnék ki. Dremerre gondolok bőszen, hogy csukja most be jó alaposan a nem látható, de mindent látó szemeit. Mert még túl fiatal vagyok ahhoz, hogy vele menjek.

Tárgy: Re: A város 2021-11-28, 7:27 am

// Mese: Véráztatta földek //

* Az egyik mágus tehetetlenül rogyott össze a féregtől, de Dazulaxnak nem volt ideje örülni a sikerének: az, amelyik életben maradt nem volt rest ahhoz, hogy támadjon.
Az ametiszt sárkány felvisított a fájdalomra, ami a mellkasát érte. A másik sérülése még jóformán be sem hegedt, és most kapta a következőt.
Hirtelen nem is tudta, milyen varázslattal átkozza meg a mágust, így egyszerűen csak nagy levegőt vett - bár ettől a sérüléstől eztán fájdalmas volt minden lélegzetvétele -, és lila tüzet okádott a kétlábúra.
Ha kifogy a szuszból akkor pedig rögtön érte nyúl a mancsával, hogy vörös pépé zúzza oktalan testét.

Mindeközben idézett férge nem elégszik meg a megölt mágussal. Kifúrja magát áldozatából és szépen lassan elindul, hogy új gazdatestet keressen magának. Elsőnek pedig az életben maradt kétlábút veszi célba. *

Tárgy: Re: A város 2021-11-28, 2:48 pm

//Mese: Véráztatta földek//

*A sárkányfatty azt gondolja, hogy a védtelen nő egy szál karddal majd könnyű préda lesz, azonban ez nagyon nincs így.
Elonar nem egy egyszerű nimfa, s a nimfák sem védtelen nők, habár annak tűnnek.
Ahogy a sárkányfatty elrepül féltérdre ereszkedő alakja felett, s fegyvere is elsuhan a nimfa úrnő felett, az úrnő puha ujjai a hideg földre simulnak, s ahogy megidézi a természet erőit, gyökerek csapnak fel a földből, s ragadják meg a sárkányfatty testét.
Az úrnő már nem is lép oda közelebb, hagyja, hogy a fatty testét a mind szorosabbra húzódó gyökerek összeroppantsák.
Minél jobban próbál majd szabadulni, annál erősebb lesz a szorítás, egészen addig, amíg kővé nem válik az áldozat.
Az úrnő ezután összefogja a nimfa sereget.*
- A sárkányok ellen jöhet a sárkánybéklyó!
A többiek fedezzenek az orkok ellen.
*Ha ismét fehér sárkányok támadása érkezik, hamarosan a nimfák varázslataival találják szembe magukat.
A gyökerekből induló béklyók nem csak a sárkányfattyak ellen hatásosak, hanem, amikor több nimfa támad egyetlen sárkányra, őket is leránthatja a földre, s könnyen lehet, hasonló véget érnek, mint a fattyak.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-28, 4:17 pm

//Mese: Véráztatta földek - Kain, Anzar//

*Inaeth odaérne Kainhoz, azonban az örvény vonzása hamarabb éri el őt, semmint képes lenne az arany sárkányt megtámadni. Ő maga is érzi a vonzást és az nagyon erős számára is.
Nem szippantja be egyből, de kitárt szárnyaival kénytelen ellenállni neki.
Lassan, körözve repül körbe-körbe és még így is körről-körre kerül mind közelebb az átkozott fekete örvényhez.
Azt is látja, hogy Anzar varázslata ellen megint van Kainnak válasza, s habár nem így ismerte az árulót, a tiszteletét mindenképpen kivívta már. Legyőzte Furiát és képes harcban lenni még Anzarral is.
Vajon Anzar képes lesz arra, amire Furia nem?
Hogy legyőzze Kaint és megakadályozza pusztítását.
Inaeth nem tud közbeavatkozni, csak reménykedik abban, hogy valamiképp bezárják az örvényt, mielőtt ő is odakerül, ahova a halandó sárkányok és a többi ősi sárkány, akik már nem tértek Anzarral együtt vissza.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-28, 5:12 pm

//Mese: Véráztatta földek//

*A grifflovasok egyiket már maga mellett viszi griffjén a papnőt is. Fehér ruhája látható a magasban, s láthatóan nem fél attól, hogy bántódás éri.
A griffeken is megjelennek kisebb csomagok, amik eddig nem voltak jelen, a papnő utasítására a mágusok adták oda őket.
S akad már oly mágus is, ki ugyan nem griffen, hanem valamiféle levegőből, s vízből álló szárnyas elementálon, ám felemelkedik velük együtt, s egyenesen az örvény felé tart.
Csak a lovasok és Onoria főpapnő tudják, mivégre indulnak el a biztos veszedelem felé.
Azonban a papnő nem erőlteti még a beavatkozást.
Látja, hogy a harc kiegyenlített odafent, a sárkányhadnak jobb dolga is akad, mint pusztítani a várost, ugyanis egyre nyeli el őket az örvény.*

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Frikk, Dazulax, Shuga, Thalion, Elonar, Inaeth, Kain, Anzar, Onoria, Nar//

*Telar városát pusztítja a háború, azonban, miközben a Főnix templom belsejéből a menekülők alagúton keresztül szöknek az ostromlott városból, addig odafent Narin úrnő végre megkapja a nem is remélt segítséget. A Tanács mágusai lecsapnak az ellenségre, s az úrnő elesett katonái mellé egyre több sötét elf, és fatty teste hull.
A csatatéren Dazulax ellentámadást indít a mágus ellen. Utóbbi nem számított a váratlan ellentámadásra, sőt, mi több: semmilyen sem, azt hitte, a fájdalom majd eltereli a sárkány figyelmét, s ő végezhet vele.
A lila tűzbe boruló varázsló pálcáját veszítve sikolt fel, ahogy a tűz lehántja a húst a csontjairól.
Frikk fejszéje egy nimfát sebesít meg, ki fájdalmas sikollyal rogy le a földre. Azonban az ork vezér nem hiheti komolyan, hogy ennyiből ki is végez egyet Izra leányai közül.
A nimfa, ahogy vére a földre cseppen, egy mozdulattal elkeveri a porral, s azt az ork vezér arcába fújja.
Frikk felé, mire a por odaér, már vörös darazsak szállnak, s csapnak le a görbe lábú vezérre.
Thalion varázslata így, hogy a sárkányfattyat Shuga elkapja, magát a féllényt kapja telibe. A fehéren szikrázó kő bizonnyal fájdalmas, midőn a démon testébe csapódik, s vakítón villan fel, lyukat égetve a testbe.
Ha az elf vezér hagyja, magába szívhat valamicskét érzelmeiből, noha vigyáznia kell, ugyanis közel sem elég erős még. Saját testét kell erősítenie, ha életben akar maradni, s mielőtt még orkokat ragadhatna magával, zöldesen villogó gömb jelenik meg villódzó alakja körül.
A sötétségbe húzódott dagorladi mágus idézi meg a gömböt, mi, mint egy börtön, emeli a magasba a féllényt.
A dagorladi folyamatosan kántál, hogy fenntartsa a varázslatot, kalitkába zárta az erejét visszanyerni készülő mágust.
Elonar eközben megpróbálja összefogni a nimfákat, s egy részüket az orkok ellen irányítja, akárcsak Edrahil, más részüket pedig a sárkányfattyak, sárkányok elleni fellépésre.
A sárkánybéklyó varázslat egy darabig működik is, és számos fatty kerül a földre. Néhány fehér sárkány is így jár, azonban őket nehezebb a rabságban tartani, így hamarvást kitörni készülnek mind többen.
Edrahil és a nimfák azonban eközben megütköznek az orkokkal, s az íjászok lövései az orkok első sorát a földre is rogyasztják. A másik sor pedig már készen áll, hogy lándzsáival, kardjaival, s varázslataival fogadja a sárkány-hegységbeli harcosokat.
Inaeth eközben lassan körözve küzd az örvény erejével, mit Kain idézett meg. Még van ereje küzdeni, s még időt is nyerhet, hogy meglelje a kulcsot. Ahogy körberepül, közelebb is juthat a középen küzdőkhöz, kik közül még nem tudni, Anzar, vagy az arany sárkány lesz az, ki a másikat hamarabb legyőzi.
Kain ereje lassan kezd megcsappanni, hisz belőle táplálja az örvényt, s közben még egy ősi sárkánnyal is küzd. Anzar kőoszlopai még kitartanak, noha pattanásig feszültek már. Nem tarthatnak örökké az örvény erejével, s Kainnal szemben.
Onoria és a grifflovasok feléjük és az örvény felé tartanak, hogy végrehajtsák azt, mit a főpapnő eltervezett.
Namelyr teste nagy kérdés, hogy képes lesz-e a kimerülő varázsvíz hatását követőn még életben maradni, hisz rettenetes sebeket kapott, s a végletekig kihasználja e varázslat. S ha túl is éli, vajon mi marad belőle, s abból a lélekből, mi korábban benne lakozott?
Furia vihara eléri lassan Telar szélét, s immáron látható, hogy még a halandó sárkányokat sem kíméli, ha azok közel merészkednek hozzá.
Nar maga is érezheti, mily irtózatos veszély közelít hozzá, s a városhoz is, ahogy a vihar robaja eljut füléhez.*

Tárgy: Re: A város 2021-12-04, 7:24 pm

//Mese: Véráztatta földek - Anzar//

*Anzar felhördül a tépésre, s a vér, mi apja testéből serken, elnyelődik az örvényben.
Kaint magát is vonzza az örvény, mit ő hozott létre, s ő is táplál.
Az, hogy érzi, fogyóban az erő, mi erre megadatott neki, nem hordoz magában jelentőséget.
Nem tervez jövőt magának, nem tervez életet magának.
Karmai szikrát vetnek a fekete pikkelyeken, s a megidézett varázslat átdöfi nem csak a ködöt, hanem az ősi testét is.
Namelyr vadul szánt végig karmaival az ellenségen, s ahogy fogaival ismét a fekete nyak felé kap, ha belekapaszkodik, akkor verdeső szárnyaival, arra törekszik, hogy az örvény felé taszítsa az ellenfelet.
Izmos farkával a fekete oszlopok egyike felé csap, s ha képes rá, hát eltöri azt.
Nem törődik semmivel, azzal sem, hogy ha Anzar fogai most is ragaszkodnak húsához, akkor ugyanúgy fájdalmat okoz neki is minden mozdulat, ahogy a fekete hímnek.
Valahol tisztában van azzal, hogy Furia is megérkezett, s azzal is, hogy egy másik ősi is ott köröz körülötte, tán még a közelítő Filnoren képével is, azonban a fekete szemek dühe mind Anzarra irányul. Nem Furiára, nem Inaethre, még csak nem is Filnorenre.
A kivetülő fekete tüskék elenyésznek lassan, s ha képesek voltak megsebezni apját, hát a helyükről is vér fog ömleni elő.
Ahogy az arany pikkelyeket is vér borítja, mit az örvény, a szélvihar mind erősebben húznak.
A halandó sárkányok szélben kergetőző, őszi falevelekként tűnnek el az örvény sötét torkában, s azzal csak a két ősi és ő képesek dacolni.
Ha az egyik oszlop eltörik, hát a következő felé is csap farkával, miközben újabbat ránt a fekete sárkányon. A teste körül keringő sötétség mind jobban beteríti, habár lassan azt is vonzza magába az örvény.
Ha netán sikerrel zárulna a kísérlet és Anzar végre bezuhan a tomboló jégverés, orkánerejű szél közepette örvénylő sötétségbe, akkor az arany sárkány is elengedi magát, s a sötétség úgy tör ki belőle, hogy az arany test alélva kezd zuhanni a fekete karmai között a sötétségbe, miközben lelke valahol messze, még mindig a két nőstény képében gyönyörködik, úgy, hogy azok felé intenek, s a mögöttük megjelenő, tiszta fény felé hívogatják kecses ujjaikkal.
Hát van ennél hívogatóbb? Anzart legyőzi, teste bizonnyal kimúlik ott, hová kerül a sárkányok hadseregével, s lelke végre megleli a nyugodalmat, mit tán születése óta keres.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2021-12-04, 8:50 pm

//Mese: Véráztatta földek - Kain//

*Egyre kétségbeesettebben küzdök, fogaimmal, karmaimmal nem vagyok képes halálra sebezni fiam, kinek haragja nemezisként tör elő, s taszít pillanatról pillanatra közelebb ahhoz a mélységhez, hova vissza nem akartam soha kerülni.
Inaeth nem képes segíteni, noha már elfogadnám – mily megalázó ez, noha még mindig jobb, mint visszatérni, s megtébolyodni ott, honnan nem is oly rég szabadultam ki. Éppúgy vonz az örvény, miként vonzotta a többi ősit is.
Tán most először hosszú életemben, félek, s e félelem az, mi megbénít. Nem féltem soha, senkitől, Lanurtól, attól az álnok kígyótól sem, sem csatlósától, Signarmétól. Nem voltak ellenfelek.
Hogy eltörik az első, majd a következő oszlop is, mindkettő az örvény felüli oldalon, még jobban taszít a kétségbeesés felé.
Úgy döntök, hát ideje felvenni más formát. Átalakulok, szárnyaim szélesebbre tárulnak, alakom inkább hasonlatos egy főnixhez lángoló testemmel, mint egy sárkányhoz. A tűz tán fiam is elemészti majd.
Ezzel azonban elkések, az oszlopok eltörése hatására s arra, hogy a testembe akaszkodik a fiam, nem vagyok képes kellő ellenállást kifejteni az örvény vonzó ereje ellen. Hiába terjesztem ki lángoló szárnyaim minden eddiginél szélesebbre, azok nem elég erősek már hozzá.
A kolonc, mi magát is vonzza mind lejjebb, szintén nem segítség, ront az egyensúlyon, s megnövelve a súlyom visz magával.
E kolonc saját fattyam, az áruló Kain.
Zuhanni kezdek az örvénybe, s ordításom magába foglalja a riadt csalódottságot és a dühöt.
Ha Kain ezt még túléli, hát fordulni fog a kocka, s odaát lassú kínhalállal fog megfizetni!*

» A város
» Orod Opelë világa - a város 714-es eleste előtt