A város

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

Már a határnál láthatja minden utazó a város kristályos fényű tornyait, melyek az ég felé meredezve, messze szórják csillogó fényüket. A tornyokról visszaverődő napsugár sziporkázó fénnyel vonja be az egész várost. Harangok zúgása száll a pirkadati fényben, jelezve az újabb nap kezdetét.
Norlan, Lanuria egyik legszebb, és legismertebb városa. Védelmező tornyai közé nem léphet be akárki. A Lanur vezette Nagy háború vége óta némely nép sarjainak tiltva van az áthaladás a tornyok mágikus gyűrűjén. Ha mégis megpróbálnának bejutni, a mágikus tornyok könyörtelenül végeznek velük. Senki sem tudja, mi történik a behatolókkal, mert még egy sem tért vissza, hogy elmondhassa. Sabattik, trollok, orkok érzéketlennek tűnő szíve azonban páni félelmet, s lelket bomlasztó gyűlöletet táplál a régi mágusok eme alkotása iránt, de nem csak ők vannak kitiltva eme tornyok közül, hanem a nimfák is, és jaj annak, ki megpróbál belépni ide.

"Norlan urának neve: Onash
Hát igen. Norlan ura. Mennyire jóképű, erős, és mindenekelőtt mérhetetlen vagyon tulajdonosa."
Onash ágyasa: Rania

Tárgy: Re: A város 2010-06-09, 11:26 am

(Roobert)

*Kellemes hűvös az idő így Aradorn egy kellemes sétára indul a világ egyik legszebb városába. Séta közben egy nagy torony hoz ért ahol meg is ált.~Ó mily szép ez a torony! Bárcsak beléphetnék kapuján.*Gondolkodik, el s néz fel arra a csodás toronyra. Mely úgy elbűvölte, mint még soha semmi és szerintem nem is fogja. Pár ork meg hasonló lények szólnak, hogy esze ágábase legyen e kedves nemesnek, hogy be menyen. De nem is akart be menni, nem is érezte magát méltónak, arra hogy belépjen. Hallotta, hogy istenek is beléphetnek. Szíve mélyén remélte hogy majd egyszer, ő is azok a nemes lelkek, közé tartozhat, akik beléphetnek. –Egy nap még én is beteszem a lábam, erre megesküszöm.*Halkan morogva, hogy senki se haja meg.*

Tárgy: Re: A város 2010-06-09, 2:05 pm

//Aradorn Drend//

*Körbenéz, de senki nem látja, mikor testet ölt Norlan tornyai közelében.
Ezúttal ismét nemesi külsejében pompázik. Díszes öltözete lehetővé teszi, hogy az emberek között feltűnés nélkül vegyüljön el.
Meglepődve látja, hogy a várost határoló, számukra halálos gyűrűt alkotó tornyokon kívül orkok tanyáznak.
Még inkább meglepődik, mikor egy nemesi külsejű, fehér hajú ifjú szóba is elegyedik velük.
A buta orkoknak fogalmuk sincs róla, hogy az ember könnyedén bejuthat a tornyok védte városba, rá nem veszélyes a védő varázs, ahogy az istenségre sem.
Bár a nemes nagyon halkan morgolódik, de Roober még így is tisztán hallja szavait.
Újabb mosollyal száján oda is lép a magában morgolódó nemeshez.*
- Üdvözöllek, nemes úr! Csak nem azon tanakodsz, hgoy belépj-e Norlan városába?

Tárgy: Re: A város 2010-06-09, 7:39 pm

*Egy hang zökkenti ki gondolataiból. Aki egy kérdést is intéz felé. Aradorn meglepődik, majd mikor látja, a nemes embert csak ennyit mond. –Hát, de azon tanakodok.*Mosolyog is az idegenre és még kedves is. Ami meglepő mert nem az az ember, aki csak úgy kedves, másokkal.-És ön? Csak nem azon gondolkodik, hogy belépjen vagy nem?*Kérdését úgy érezte, hogy muszáj megkérdeznie. Valamiért az orkok csak úgy elkerülték őket.~Ha buta ostoba lények, undorodok tőletek.*Jegyzi meg gondolataiban. Majd oda fordul teljesen az idegenhez és bemutatkozik. –Elnézést de be sem mutatkoztam Aradorn Drend vagyok. És ön?*

Tárgy: Re: A város 2010-06-09, 9:55 pm

*Csendben végighallgatja Aradornt, majd szintén mosolyogva meghajol előtte. Fiatal nemes külsejéhez méltón épp annyira dönti csak meg felsőtestét, hogy azzal tiszteletét fejezze ki, s nem megalázkodását a másik nemes előtt.
Nagyon jól játssza ezt a szerepet.*
- Lebredo el Draconis a becsületes nevem. És hogy a másik kérdést sem hagyjam megválaszolatlanul, nem csak hogy be akarok menni, be is megyek oda.
Ha gondolja, Aradorn uram, szívesen venném, ha elkísérne a városba a tornyokon túlra.
Ha az orkok szavain aggódik, amiatt nem kell. Ők tényleg ki vannak tiltva, s halálnak halálával halna bármelyikük ha átlépné a tornyok védővonalát.
De mi, emberek, szabadon járhatunk ki és be.

Tárgy: Re: A város 2010-06-10, 11:17 am

*Türelmesen végig hallgatja, hogy mit mond nemes társa. Majd egy félmosoly után elindul a város felé, majd megáll. Visszafordul és így szól. –Na? Ön nem tart velem?*Kérdezi, hisz ha már egy ilyen szimpatikus emberel, fut össze akkor mérten, invitálná. Hisz Aradorn szereti a társságot. Főleg ha az illető szintén nemes, ember. A szolgája lép Aradornhoz hogy szóljon neki ideje, lenne vissza menni. De ő nem is foglakozik vele inkább új ismerősével, törődik. Hogy jön e vagy sem. ~Elég jó családból származhat ez az ember.*Merül fel fejében a gondolat.*

Tárgy: Re: A város 2010-06-10, 1:50 pm

*A nemes viccesen viselkedik, mikor hamar el is indul, s még Lebredo-t kérdi, vele tart-e.
A fiatal nemes. Hát elindul ő is, immáron Aradorn mellett haladva a város felé.
Avatatlan szemek csak a fényben szikrázó tornyokat látják, de Roober isteni szemei előtt megnyílik egy más dimenzió is, melyben a tornyokat összekötő halandó számára láthatatlan védelem látható.*
- Jövök én.
*Szól mosolyogva és egyenes derékkel, szálfa tartással vonul Aradorn mellett.
Közben figyeli a másik nemest, akinek úgy tűnik, szimpatikus. A szolga minden esetre miután nem törődött ura a szavával, diszkréten visszahúzódott és hagyja a nemeseket érvényesülni.
Hamarosan be is lépnek a tornyok védővonalán belülre és feltárul előttük Norlan gyönyörű, méltán híres városa. Nyüzsgő és élettel teli, s nem lehet eltéveszteni a kikötő felé és onnan tartó emberek sokaságát is. Mindenki éli mindennapi életét.
Roober úgy dönt, kissé kitolja még itt tartózkodását, hogy megfigyelhessen ezt az arisztokratát, akik a végzet útjába sodort.
Közben már meg is találja őket egy surranó asszony, s jóslást ígért némi aranyért cserébe.*
- Nemes fiatalurak, népünk díszei! Hadd vessek egy pillantást sorsukra, mely bizonyos, hogy fénnyel és gazdagsággal teli lesz egész életük folyamán.
Ám ha megnézhetem, előre megmondhatok nehézségeket is!
*Kérlelőn, s nyájasan néz a két nemesre.*

Tárgy: Re: A város 2010-06-11, 7:42 am

*Aradorn mikor belém a városba először elcsodálkozik. Azon hogy lehet valami ilyen szép, Nemes. Séta közben nézelődik mindent embereket meg árusokat azok áruit. Amikor a jósnőhöz érnek akkor elcsodálkozik de csak egy kicsit. Lebredo –ra néz, hogy most mi is legyen. Majd fogja, magát s odalép, és ezeket mondja a nőnek. – Nekem jósol, hatsz, tessék itt a pénz is.* Szólal meg majd 1000 aranyat ad át a nőnek. Lehet, hogy soknak tűnik de Aradorn nak ez semmi. Mért is lenne valami? Egy ilyen nemesnek, mint Aradorn vagy Lebredo. Ezek a fajta nemeseknek még a bőrük alatt is pénz van. A jós nő ezeket, a szavakat mondta neki.

–Ó kedves idegen sorsod jó de rosszul is alakulhat. Látok egy erős lényt ki még pártfogód is, lehet, ha jól forgatod ki a sorslapjait. Ám ugyan ezek a lapok a vesztedet is okozhatják. Látok egy kevésbé ilyen nemest, mint önök ketten. Egy ork, nevét a sötét homály fedi de, a biztos, hogy ön találkozik vele. És ha nem lesz ügyes, akkor még az életébe is kerülhet.

*Mondta majd hallgatott. Aradorn meg lepődött szavain hisz idegen meg pártfogolt. De még is lehet valami benne hisz Lanuria földjén néha érdekes dolgok történnek.*

Tárgy: Re: A város 2010-06-11, 2:00 pm

*Aradorn kérdő tekintetet vet rá, ám mivel Lebredo nemigen reagál rá, aláveti magát a jóslásnak.
Roober szemével követi a surranó mozdulatait, ahogy elkapja a nemes bal kezét és már egészen közelről tanulmányozza azt.
Az erős lényre magában elmosolyodik.*
~ A sok általánosságban belecsempész egy-két érdekességet is. Ügyes, de én nem vetem alá magam. Még a végén ráhibázna tényleges valómra.~*Mikor a Drend úrfival végez, a jósnő Roober/Lebredóhoz fordul.*
- És a kedves úrfi?
- Köszönöm, én kihagynám. Vannak dolgok, miket jobb nem előre tudni, hanem azon időben megtapasztalni, mikor át kell élni őket.
- Jól gondolja meg, nem minden nap találkozik olyannal, ki ennyire érti a szakmát, uram! Akár szerelmét is előre megmondhatom önnek. Vagy megmutathatom, ki az ellensége. Egy ilyen előkelő uraságnak biztosan akad.
- Amit mondtam, megmondtam. Nyugalmas tudatlanságot választok a minden bizonnyal pontos és részletes iránymutatás helyett.
- Hát akkor az istenek legyenek az urakkal!*A jósnő el is somfordál, ám pár lépés múlva már elégedetten mosolyog, hiszen érzi a kezében lévő pénzes zacskó súlyát. Hát még ha a másik nemes is így fizette volna!
Lebredo Aradornra veti mosolygó szemeit.*
- Mennyi lehet való abból, mit kiolvasott abból a tenyérből?

Tárgy: Re: A város 2010-06-11, 9:16 pm

*Aradorn végig halgatja őket Lebredo és a jósnőt. Mikor az elmegy és Lebredo megkérdezi mi igaz abból, amit mondott, akkor csak ennyit mond. –Nem tudom de szerintem minden szava igaz.*Meglepődött hangon mondta de hamar szólt Lebredo - nak hogy fojtassák útjukat. Miközben fojtatják úgyukat. Egy kocsmához vezetett útyuk ahova be is tértek. Aradorn egy sört kért majd így szólt. – Lebredo te mit iszol?* Nézet rá kérdően miközben az ő hideg sörét meg hozták.*

Tárgy: Re: A város 2010-06-11, 10:48 pm

*Nem reagál Aradorn vélekedésére a jósnő szavairól. Ha komolyabban a sorsról akar tudni, akkor Ritaleához fordul kérdésével.
Ő valahogy mindig tudja a válaszokat, még ha rébuszokban is beszél néha.
Közben folytatják az utat be a városba.
Aradorn egy kocsmához vezeti.
Roober elmosolyodik azon, hogy az emerek hogy szeretik a bódító italokat. Egyetlen másik nép sem fogyaszt annyit belőlük, mint ők.
Mivel nem nagy alkoholfogyasztó, ezért nem is ismeri annyira a fajtáit a nedűknek.*
- Ugyanazt, amit te is iszol.
*Int is nyomban a csaposnak, mutatva Aradornra, majd ő is kényelmesen elhelyezkedik és úgy várja be az italt.*
- Nagy múltú család lehet a tiétek ilyen jó neveléssel és nagy gazdagsággal, mint amilyen neked is van.

Tárgy: Re: A város 2010-06-12, 11:23 am

*Elmosolyodik mikor Lebredo kérdéséet haja. ~Hát lehet benne valami.*Merül fel gondolataiban,de kis csönd után válaszol. -Igen igen elég régi család vagyunk és nos a pénzi is felvet.*Ezt mindig kicsit úgy modja mint aki szégyelli. Pedig nem, sőt imád ien hatalommal élni mint a pénz. Persze a gazdagság az ami semmi az istenek erejéhez képest de hát ez van, ez ami neki jutott. -És? A te multad?*Teszi fe Lebredo nak a kérdést. Hogy ő is tudjon valamit új barátjáról.*

Tárgy: Re: A város 2010-06-14, 1:09 am

*Csendesen mosolyog. Ha a fiatal nemes tudná az ő múltját, bizony nem tekintené egyenrangúnak magát vele. De jól van ez így.
Roober elég életet látott már ahhoz, hogy ne legyen neki nehéz kitalálni egy kis történetet.*
- Az enyém? Hát a mi családunk, a Draconis régi, déli nemesi família. Azt tartják rólunk, hogy az első Draconis onnan vette a nevét, hogy egyedül megölt egy sárkányt.
Bár szerintem ez csak legenda, hiszen ilyen erős lényeket, csak legyengülve, vagy álmában ölhet le egyedül egy ember.
Mindez már réges-régen történhetett és hát azóta Sok minden történt már. Régi nagy vagyonunk egy része megvan még s most én vezetem a családi gazdaságot.
Ide is üzleti ügyben jöttem.
*Közben megkapják végre az italt és a korsót megemelve, mintegy üdvözlésképpen Aradorn felé, az ifjú Lebredo bele is kóstol az italba. Leteszi az asztalra, ujjaival a hideg korsó falát tapogatja, miközben érzi, hogy emberi testében szétárad az alkohol kellemesen zsongító és melegítő hatása.*
- Téged mi szél hozott ebbe a városba?

Tárgy: Re: A város 2010-06-14, 8:12 am

*Bólint Lebredo szavaira majd ő is bele kóstol az italba. Majd mikor a férfi kérdése eljut elméjébe így szól.-Csak kirándulok és nézem a vidéket.*Ami igaz is volt most nem üzlet vagy iesmivel foglalkozott csak úgy sétált. Igaz volttá példa hogy nem tudott nézelődni hisz annyira lekötötte a munka.-És te mivel foglalkozol?*Kérdezi nemes társát, akivel egész jól elvan. ~Na még hogy az ember nem ismer meg értelmes embert Lanuriában.*Gondalata kissé ki sarkosított, mert sok értelmes lény van itt. Hisz nem csak az ember az egyetlen, aki értelmes. Nos persze vannak olyanok akik már jó rég jöttek ide.*

Tárgy: Re: A város 2010-06-14, 1:38 pm

*Újabbat kortyol a kesernyés italból. Kimondottan jólesik. Leteszi a korsót, kezével pedig nem melengeti, hiszen ahogy érzi, így hidegen ízletes.*
- Birtokaink a messzi délen terülnek el, leginkább arra tartózkodom, s azokat igazgatom. Vagyis inkább a birtokok élére kinevezett munkavezetőket.
Néha azonban ki kell jönni, hogy új módszereket tanuljon az ember, új terményeket ismerjen meg és esetleg termesszen.
Nem utolsó sorban az új technológiák is fontosak, hiszen ezek segítségével lesz igazán hatékony a gazdaságunk.
Most is ilyen ügyek miatt vagyok itt.
Minden idődet kirándulással töltöd?*Képed el az istenség, s nemesi alakja egyaránt. Nem is tudná elképzelni életét úgy, hogy nem tesz-vesz közben. Bár igaz az is, hogy oly hosszú életet, mint amilyen az övé, muszáj is kitölteni valamivel.
Lehet, hogy a fiatal nemes élete így teljes.*

Tárgy: Re: A város 2010-06-16, 12:29 pm

*Iszik italából és el mosolyodik.-Nem természetesen nem, de mostanság elég sok az időm.*Mondta majd kortyolt italából.Majd társára mosolyog. Érdekes a két nemes látni rajtuk hogy nem azok a nemesek akik.Másokat lenéznek, meg ienek. ~Érdekes délen?*Merül fel gondolataiban és így szól.-Majd egyszer elmegyek hozzád meg te is eljöhetnél.*Mondta és látta hogy itala teljesen elfogyott. Rendelt mégegyet,és pár perc múlva már ottis volt az itala.*

Tárgy: Re: A város 2010-06-16, 2:10 pm

- Ezek szerint van, ki kézben tartsa dolgaid és vagyonod. Én eme területet nem engedem át másnak, hiszen annyi pénzéhes, álnok ember él Lanuriában. *Lebredo valóban igencsak nyitott más, nem arisztokráciához tartozó emberek felé is. Ott van például Lucinda is, aki nemes egyszerűséggel csupán kalóz, ám vele is kalandba bonyolódott már.
Roober a maga részéről az utóbbi időben élvezetet talál abban, hogy halandók életébe avatkozzon és így nyújtson útmutatást másoknak.
Aztán van, aki elfogadja ezt, és van, aki nem.
Szabad akaratuk van, s mint olyan, ezekbe a döntéseikbe már nem szól bele.
Közben Aradorn már látogatásokról beszél.
Roober azonnal kapcsol, ám ebből inkább úgy gondolja, nem lesz semmi. Nem tervezi, hogy egész nemesi kúriát teremtsen, hozzá tartozó gazdasággal.*
- Egy darabig most maradok itt, mert az ügyeim ide is kötnek. A te birtokaid merre terülnek el?

Tárgy: Re: A város 2010-06-26, 11:53 am

*Türelmesne halgatja barátját és figyeli.Mikor az abba hagyja a beszélést Aradorn iszik italából majd így szól.*
-Értem értem akkor te jöhetnél el hozzám.
*Mondta majd nézrá s italából iszik. Akövetkező kérdésen el gondolkodik, hisz ő maga sem tudja hála apjának sok birtokuk van és van ahol, még ősem járt. De ha kérdezték muszály válaszolni.*
-Nos van egy a felhő városban, van akkor a kikőtö van sok hejen.
*Kapásbólcsak kettőt dudott fel sorolni. Mivel ténleg nem tudja hány birtokaik is vannak valójában. De nem is érdekli mivel jobb dolga is van hogy ezekkel foglalkozzon.*
~Milyen érdekes fickó.~

Tárgy: Re: A város 2010-06-26, 3:43 pm

*Roober/Lebredo bólint és mosolyog is a szívélyes meghívásra. Így fűzik hát a nemesek szorosabbra a baráti szálakat, hogy egymás birtokain vendégeskednek.
Hát ez nincs neki sem ellenére, ámbár komoly fejtörés lenne sajátjait megteremteni, ha Aradorn Drend az övéire indulna.*
- Hm...esetleg Norlanhoz valamivel közelebb nincsen? Üzleti ügyeim miatt a következő hetekben nem mozdulhatok innen, tárgyalás tárgyalást követ majd.
Ha néhány hét múlva is megfele, szíves-örömest ellátogatok egy közeli birtokra, ám a felhők városa kissé távol esik innen a magunkfajtáknak mind lovon, mind fogaton.
*Lebredo közben mélyen elgondolkodik. Talán lassan mennie kellene az első tárgyalásra.*
- Aradorn uram, ha nem bánod, lassan indulnom kell az első megbeszélésre.
Ha ügyes leszek és elég kemény, jó üzlet van kilátásban mind nekem, mint az el Draconis családnak.

Tárgy: Re: A város 2010-09-27, 5:09 pm

5. küldetés - A másik én

*Kain régen nem járt már a városban, melynek határán lakik. Most mégis úgy hozta a szükség, hogy muszáj volt rá. A nyereg, melyet akkor használ, mikor a város határában tartott lovát üli meg, aki egyetlenként megtűri hátán, s talán még valami oknál fogva kedveli is, elöregedett, s Namelyr nem kockáztatja meg, hogy egyszer csak szégyenszemre nyergestől forduljon le a ló hátáról, mert éppen megadja magát a nyerget rögzítő szíj.
Gyalogosan érkezik a tornyok közé, s úgy is halad tovább, át a mágikus védőgyűrűn.
Mindig is csodálta, hogy a régi mágusok, vajon milyen oknál fogva nem sorolták a sárkányokat is azon népek közé, melyeknek tiltott a belépés a városba.
Talán emberi feledékenység, vagy esetleg valami számító elképzelés lehetett a háttérben?
Sosem derül már ki.
Mégis most érezhető megkönnyebbüléssel lép be a városba. Egyenesen elindul a nyeregkészítő irányába.
Az öreg mestertől vett már nyerget és elég jól bírta is, hiszen már nem tegnap óta lakik a város határában lévő barlangban.
Útja rendszeresen a mágusok tanodája mellett vezet el, s néha még hallja is az ablakokon kiszűrődő oktatást, vagy a tanítványok gyakorlatozásait.
Most azonban egy élénk tekintetű fiatal áll a tanoda előtt, s a járókelőket nézi.
A sárkány rosszat sejtve próbál elosonni mellette a lehető legészrevétlenebbül, ám balszerencséjére a fiú épp őt szemeli ki.*

Tárgy: Re: A város 2010-09-27, 5:11 pm

- Kérlek, uram, ha megállnál egy pillanatra! Éppen ma tanultam egy varázslatot, mellyel szebbé lehet varázsolni a velünk szemben állót…..Hadd próbáljam ki rajtad a varázslatot. Teljesen veszélytelen és vissza is tudom csinálni.
*Kérlelő tekintettel néz a „mágusra”, aki kissé habozva áll meg előtte. Kain végignéz a fiún, s nem lát ugyan semmi veszélyeset benne, sőt kimondottan ártalmatlannak tűnik.
Mégis, hogy varázslatot próbáljanak ki épp rajta, ha mégoly ártalmatlan is az a bűbáj…ez kissé nyugtalanítja.
Még egyszer belenéz a fiú esdeklő szemeiben. Talán a napsütés, talán a város megragadó szépsége teszi, de végül beadja a derekát.*
- Legyen hát, de aztán óvatosan!
- Úgy lesz, uram
*A tanonc ragyogó szemekkel, lendületesen emeli meg két kezét, s húzza végig a sárkány előtt egyszerre, majd ejti ki csengő hangon a varázsigét.*
- Tempus duolus….ööö…nem! Diolus!
*Kain beletekint a másik rémült szemeibe, majd követi azt, és szinte leesik az álla. Bár látta már tükörben saját magát, így mégis teljesen más a kép.
Ott áll előtte Kain Namelyr teljes kétlábú formájában, kibontott, fényes, hosszú, fekete hajjal, sötéten villanó szemekkel, bőr csizmájában, bőr nadrágjában, s fekete köpenyében. Még kardja, gyűrűje, s a bennük lévő kő is ugyanolyan. A másik éppoly érdeklődve figyeli őt.*

Tárgy: Re: A város 2010-09-27, 5:12 pm

~Ez a kétbalkezes megkettőzött.~
- Csináld vissza!
- Máris….
- Hagyd, majd én elintézem!
*Ez utóbbit képmása szájából hallja, ahogy az félretolja a gyereket. Nem sok jót hall ki hangjából. S jól is sejti, mert szemben álló önmaga már lendíti is karjait, s ajkát hagyják is el a kellő varázsigék.*
- Dhoruba shove!
*Kain ismeri az igét, s így ismerheti a másik is. Azon furcsa helyzet áll elő, hogy miközben tüdejéből kiszorul a levegő, s ő repülve terül el az utca közepén, arra jut, hogy mivel ugyanazt tudják, ugyanolyan erősek, vagy gyorsabb lesz, mint a másik, vagy kitalál valamit, amit sosem találna ki.
Közben már száll is felé egy tűzgömb, mely elől oldalra vetődve tér ki.
Ne marad adós, ő maga is küldi a választ rá. Egyszerű, ám erős.
Job tenyerét löki a másik felé, s a tenyérből egy kis villám csap ki, egészen az ál-Kain mellkasáig, így most azon van a sor, s száll is, mint a parancsolat. A tanoda falán koppan, nagy döndüléssel, s háta alatt repedések szaladnak végig a falon.*

Tárgy: Re: A város 2010-09-27, 5:13 pm

*Hasonmásunk nem is késlekedik, ismét tűzgömb a válasz, majd ajkai elrebegik egyik illúziója igéjét. Egy pillanattal később Kain az üres utcán áll.
Kihalt minden, csend és még nagyobb csend veszi körül, csak a szél fúj a házak között, s az ürességben az elhagyott falakon az ablakok sötéten ásítanak felé.
Sejti, hogy mi lehet, amiben van, s tudja, hogy hasonmása már ott ólálkodik a közelében, csak arra várva, hogy egy pillanatra figyelmetlenné váljon, hogy lecsaphasson rá.
Szinte érzi a közelségét, a lélegzetét.
Ő mit tenne a helyében, vajon mivel próbálkozna? Előlről támadna? Vagy a ellenfele hátába kerülne? Figyelembe kell vennie azt is, hogy a hasonmás is úgy gondolkodik, s ha úgy gondolkodik, felismerte, hogy tudja, hogy cselekedne.
Vagyis meg akarja majd lepni.
Nem hátulról támad, mert tudja, hogy arra számítana, nem is szemből.
- halk csusszanás jobbról -
Nem is oldalról, hiszen épp ezt várná. Akkor hát fentről jönne!
Az arany sárkány ebben a pillanatban lép oldalt, s emeli fel két öklét, egyben ütve is a levegőbe.
Mindezt úgy, hogy közben tudja, ha téved, az életébe kerülhet.*

Tárgy: Re: A város 2010-09-27, 5:14 pm

*De nem téved, érzi, amint öklei testet érnek, csak hogy akkor már nem emberi öklök, aranyszínű karmok csapódnak ökölbe szorítva a másik hasába és oldalába. S mire az ismét levegőbe emelkedve távolodik már tőle, már ismét emberi öklök ereszkednek le, s ajkait igék hagyják el.*
- Monis orbis!
*Eközben megszűnik az illúzió, mely eddig figyelmét terelte el, s helyét egyre gyűlő bámészkodók foglalják el. Nincs ideje most velük foglalkozni.
Apró, fekete felleg jelenik meg az éppen landoló másik énje felett, s a fellegből fehéren izzó gömbök hullanak alá, s törnek meg az ál-Kain pajzsán, melyet valószínűleg éppen időben emelt még, hogy megállítsa.
Így néznek most farkasszemet egymással, s már tudja, hogy akit belőle tett a varázslat, nem egy teljesen azonos lény. Valamivel több a másikban a sötétség, és ez kirí sötéten égő tekintetéből.
Csak egy pillanat, míg a két alak ismét egymásnak esik. Tűzgömbjeik egymás pajzsán fröccsennek szét, lángot és szikrát szórva szerteszét. A városiak is kissé távolabb húzódnak, s már a tanoda ablakaiban is figyelő arcok bámulják a két harcolót.*

Tárgy: Re: A város 2010-09-27, 5:15 pm

*Ahogy az ál-Kain támadásban lendül, ezúttal pajzsostól ront előre, s kardját kivonva rohan Kain felé. Az eredeti azonban nem mozdul, pajzsa ugyanúgy vibrál körülötte, míg meg nem szünteti, s vonja ki ő is a kardot, hogy védekezzen ellene.
Ám a hasonmás gyorsabb, vagy ügyesebb talán, mert kardja akadálytalanul siklik át az eredeti testén, csakhogy nem csak a kard, az egész hasonmás akadálytalanul szalad át rajta, s ez döntő érv, hiszen most jöhet rá, hogy akit támadott, valójában nem is volt ott. Csupán egy odavetített képet döfött le.
Kain, az eredeti már elindította a tűzgömböt, s mire a hasonmás körbefordul, ellenfelét keresve, már nincs ideje védekezni. Testébe csapódik a lángoló tűzgolyó, s a lángok átégetik a ruhát, a húst, s a szerveket is. Persze nem lenne sárkány a másik, ha nem bírná ezt ki.
Tudja ezt Kain is, s tudja, hogy nem várhat, mert ha most átváltozik a hasonmás, mindenki számára nyilvánvaló lesz, hogy ki is ő valójában.
Nem látatják meg a sebesült sárkány arany pikkelyeit, hatalmas szárnyait, s egész valóját. Előtte kell végeznie vele.
Cselekszik is, s előrántott kardja egy mozdulattal üti le a szenvedő hasonmás fejét.*

Tárgy: Re: A város 2010-09-27, 5:16 pm

*A fegyvert letörli, majd hüvelyébe tolja. Fáradtan néz körbe. A tömeg lassan, morgolódva oszolni kezd.
A tanítvány még ott áll, földbe gyökerezett lábbal. Ahogy Namelyr tekintete megállapodik rajta, sírni kezd.
Az arany sárkány megcsóválja fejét.
Odalép a testhez, s bal kezét ráteszi, míg jobb kezével megfogja a fejet.
Behunyja szemeit, míg elrebegi az igézetet.*
- Corpus unionus et tempus melds!
*Újra a tanítvány felé fordul, immáron eltűnt a holttest, s ő ismét csak egy és egész. Odalépdel hozzá. Félreteszi a dühöt, mely most munkál benne a fiú felé, s helyette kezét a mágustanonc vállára teszi.*
- Jobb, ha elfelejted, hogy másokon kísérletezz….veszélyes dolgok történhetnek.
*Ezzel faképnél hagyja a még mindig könnyes szemmel bámuló diákot, meg a tanodát is, ahonnan még mindig nézelődnek kifelé páran, míg a professzorok be nem parancsolják őket a helyükre az ablakból.
Pár sarokkal odébb megáll. Nem tudja, melyik fáj jobban, sajgó bordái, feje, mely bár akkor épp más feje volt, de nagyot koppant a kövön, vagy a nyakán végighúzódó égő érzés.
Abban az egyben biztos, hogy ha meglesz a nyereg, egy darabig nem jön vissza Norlanbe.*

Tárgy: Re: A város 2010-11-09, 3:31 pm

Hogy magára marad,t nyitottabb lett környezetére és így már nem csak a frissen sült finomságok illata jutott el hozzá. A házakban megélénkülő zaj is kisurrant a még zárt paletták mögül, egy-egy ajtó is felvisított, némi olajét könyörögve, ahogy a ház ura dolgára indult. Néhány helyről gyermek zsivaj is kiszűrődött, de amilyen változatosak voltak a hangok, épp úgy változtak az épületek is. Nem egy építészlélek bújt meg az ifjú sárkányban, de ezeket a műveket is szívesen elnézte, noha most amúgy sem tudna más elfoglaltságot találni magának. Korán van és bár minden arra utal, hogy ébred a város, de gyanítja nem most lesz még, hogy az utcák felbolydult méhkassá válnak. Sokáig követte a széles utat, valószínűleg a város gerincét adót, de aztán csak éhessé tették az ínycsiklandó illatok és orrát használva –ez úttal, felkutatta annak az egynek a forrását. A ház nem volt nagy, s még csak nem is volt szem előtt és ahogy elnézte, lehet hogy csak az imádság tartotta egyben a szürke kőből épített falakat, de az ablak nyitva volt és a kiáramló illatos, meleg levegő kicsalta a tetszetős csipkefüggönyt, ahogy a bámészkodó Sou is a ház urát. Aki mellesleg messze nem dicsekedhetett a szégyenlősen lebegő anyag egyszerű szépségével, az ifjút szinte a pillantása is néhány lépésnyi hátrálásra késztette. Az öreg férfiarc pirospozsgás volt, de mogorva és ahogy megannyi ránca feltorlódott még ijesztővé is vált.
- Mit akarsz? – Dörrent rekedtes hangjával Soura. – Nem szolgálok ki utcakölyköket. Hord el szépen magad! Eridj! – Intett kezével, látszólag nem a szíve csücskei az utca gyermekei, de ő konkrétan nem tartozik közéjük, vagy legalább is, ha választhatna, akkor inkább a vándor jelzőt használná. – Mire vársz? – Fordult vissza az öreg mikor észrevette, hogy Sou nem mozdult el.
- Én .. nem kéregetni szerettem volna. Van pénzem megvenni a … - A fogalma sem volt, hogy mit. Eleger mellet és neki mutatott határozottabb magatartása egy pillanat alatt omlott össze, mint egy kártyavár és azon, hogy kinyögje mit is szeretne az sem igazán segített, hogy a barna szemek szúrósan néztek rá. Ha szemmel ölni lehetne, akkor minden bizonnyal már nyársra szúrták volna. Aztán megenyhült a szigorú pillantás és azt lehetne mondani, hogy jól megfolytatta és egy belső vita keretében pillanatok alatt határozott.
- Jól van! Gyere, de aztán meg ne tudjam, hogy még is ingyen kosztos vagy. – Nem is sokat pazarolt a szívélyes invitálásra az öreg, Sou viszont a helyett, hogy megkönnyebbült volna, szorongva lépett közelebb és bizalmatlanul fürkészte a roskatag, girbe-gura ajtófélfát. ~ Szép kis sárkány vagyok! ~ Állapította meg, fejét csak a gondolatok mezején ingatva, de ebből is merítkezve bátorsággal, lépett beljebb. Egészen más volt, mint amire számított, bent nyoma sem volt a kinti romosságnak, a fa szerkezet erősen megtartott mindent, de látszólag a házigazda még a munka közepén járt. ~ Lehet jogosan élek azzal a gyanúval, hogy ez nem feltétlenül egy pékség. ~
- Ha zavarok, akkor, később is visszajöhetek. – Szólalt meg egész bátran, de ezt rögvest letörték és szinte alig eszmélt, amikor a kezébe nyomtak egy összecsavart ruhadarabot.
- Nem eszik olyan forrón a kását édes fiam! Már megint nem jött el segédem, de többet nem is fog, azt garantálom. Viszont, a te zsebedben megmaradhat az arany és a munkádért fizetségül kosztot kapsz. –Kezdetben is furának tűnt az öreg, most meg aztán pláne, de valami azt súgta neki, hogy ajánlatos elfogadnia ezt az ajánlatot és nem fog rosszul járni. Kigöngyölte a fehér vásznat, mi meglepő módon nem más volt, mint egy kötény.
- Nem sok tapasztalatom van, édesanyámnak segítkeztem néha.. – De az öreg csak legyintett, bizonyára volt már tehetségtelenebb segéddel is dolga, talán nem is egyszer.
- Moss kezet, aztán pedig mutatom mit kell csinálnod! – Sou a megtette, amit az öreg kért és utána pedig figyelt és próbálta ezen ágban leledző –nem sok, tehetségét kiaknázni.

Tárgy: Re: A város 2010-11-09, 3:37 pm

Néma csend volt, de csak kettejük között, mert a kemence alatt ropogott a tűz, mohón falva rá rakott gallyakat és elrágódva a közébük vegyített széndarabokon. Sounak ezzel nem volt dolga, viszont legalább három féle tésztának az elkészítési módját sajátíthatta el, s eddigi kezdetleges éhsége lassan kínzóvá kezdett válni, főként annak köszönhetően, hogy a kamrából előkerültek az illatózó sonkák és sajtok, a különböző fűszerekről nem is beszélve. Olykor még el is kalandozott, ennek köszönhetően ismerkedett meg közelebbről a nyaklevessel is, sajgott is egy darabig a tarkója, de felháborodni nem lett volna joga. Elvégre megegyeztek, hogy a munkájáért cserébe kapja az ételt s ő éppen lazított. Ezek után fordult meg fejében, hogy egy kicsit csal, mert kezei igen csak kezdtek fáradni, de magyarázkodni sem kedve, sem mersze nem lett volna.
Odakint már minden fényárban úszott és a zsivaj is arra utalt, hogy már mindenki napi teendőit végzi. Hasa már egy ideje szemtelenül korogva győzködte, hogy egyen, de ez irányában semmit nem tett, sőt, az idős úr tekintetét is kerülte, bár csak egy elégedett mosollyal találta volna szembe magát.
Keze alól elfogyott a gyúrnivaló, de került forró víz és minden, ami rászorult arra, hogy jó alaposan megsikálják. De szinte hihetetlen módon az is elfogyott, rend és tisztaság volt és a nehéz munka gyümölcsei pedig szépen fogytak, mivel egy ideje már kíváncsi szemek kandikáltak befelé, hogy mikor tölthetik meg kosaraikat. Sounak fel is tűnt, hogy senki nem zúgolódik, pedig nyilvánvaló volt, hogy minden később készült el és nem is keveset kellett várni, bár lehet ennek a béketűrésnek az öreg jelleme az oka.
- Na fiam! Mosakodj ki a lisztből, aztán egyél, mert ily szörnyű muzsikát már nem sokáig viselek el. – Sou csak a fejét csóválta, nem igazán zavarta volna, hogy a még langyos pékétekre hull még egy kevéske liszt, de mivel a ház ura ismét felöltötte mogorva álarcát, jobbnak látta, ha cselekszik. Az egész úgy sem sok időt vett igénybe, ahogy az sem, hogy az elébe rakott vajas kalácsok és pohár tej eltűnjön. Az viszont egészen meglepő volt, hogy az öregúr hirtelenjében nem is egy kérdéssel látta el és a kérdéseke választ is adott, aztán ez a kérdez-felelek hamarjában beszélgetésbe csapott át.
Ki hinné, hogy egy napnak több mint a fele tűnt el, de nem nyomtalanul. Mire a Nap az égen az utolsó negyedet kezdte el taposni az ifjú sárkány gazdagabb lett egy ismerőssel, akihez következő útján bátran betérhet. Sőt, ha szeretne megállapodni ebben a városban, akkor mint pékinas, már munkája is lenne. De mivel nem ezért jött és szeretné a világot is látni, kedvesen búcsúzott a lehetőséget meghagyva az öregtől, ki mellesleg nevével is fukaran bánt, így maradt rajta ez a jelző.
Sou a tér egy eldugottabb szegletében ücsörög már egy ideje és próbálta megfejteni a nagy dilemmát, menni e vagy nem? Világosban töltött ideje már nem sok, valószínűleg úgy is rá menne egy napja mire megtalálná a barlangot, hiszen az még is csak egy sárkány rejtekhelyéül szolgál. Viszont fogadóban tölteni az éjszakát valahogy nincs kedve, de végtére is, senki sem zargatja a nagy gondolkozás közepette, bár ha a fogadó mellet dönt, nem ártana időben szobát foglalni. A nehéz munka közepette szinte észre sem vette, hogy tekintete kalandozik, van bőven mit nézni, hölgyek, urak, gyerekek játszó kis csapata váltakozik, őket figyeli.

Tárgy: Re: A város 2010-11-29, 12:40 pm

Egy labdajátékon és részvevőin nyugodott meg végül pillantása, korabeli fiúk egy csoportja volt, egy kicsit irigykedett a gondtalanságukra. De aztán elhajtva önös érzelmeit próbált rájönni a lényegre, otthon ők nem játszottak e félét, bújócskáztak, meg felderítőként járták a mezőket, erdőrészleteket, de semmi több. Ennél a pontnál kénytelen volt újra a fiúk lábfejéről ide-oda pattanó labdára koncentrálni, míg rájött, hogy a nagy játék lényege, hogy a szürke öklömnyi golyó ne essen a földre, ami a felfedezés mámorító pillanatában adta meg magát. Mint kiderült zsákba varrott lencseszemek alkották a labdát, amik most miniatűr aranyérmékként szóródtak széjjel, a közeli árul rosszallását is kivívva. Sou a népnevelő szándékú szavakra már nem volt kíváncsi, de nem ő volt az egyetlen, mert nem csak ő hagyta maga mögött a teret.
Ideje azonban még mindig bőven volt, így újabb cél nélküli mászkálásra vetemedett. Megnézte a kovácsok udvarát, a faragókhoz is bepillantott és nagy szerencséjének érezte, hogy sikerült meggyőzni a faital inas, hogy nincs szüksége húrok nélküli lantra. Aztán egy megfelelőnek tűnő helyen, néhány fa társaságában elköltötte az ebédjét, pihent egy keveset, majd újra a nyakába vette a várost. Ez úttal érdekesebb dolgokra akadt, meg is állapította, hogy olykor nem is olyan butaság egy régiségboltba betérni. Persze onnét is üres kézzel távozott, de látott néhány érdekes dolgot, amik között volt egy harapós madárkalitka és egy könyv, amiben pont arról az oldalról tűntek el a betűk és azokkal az egész írás, amibe bele szerettek volna olvasni.
A város már közel sem volt olyan fényes, mint órákkal ez előtt, ez leginkább az égen immáron lefelé tartó napnak volt köszönhető. Ez figyelmeztette Sout is, hogy jobb lenne mielőbb eldöntenie, marad e városban, vagy elhagyja azt. Keresett egy kisebb utcácskát, ahova beoldalazva egy körbepillantást követően előhalászta erszényét. Lenne benne elég egy éjszakára, már ha a szoba ára nem a csillagos egekbe rúg. Sóhajtott egyet, magában is megállapítva ezzel, hogy nem a határozottság mintapéldánya, sőt, mintha ez a tulajdonsága egyre csökkenne. Bár tudta, hogy ez nem teljesen így van, de ebben a pillanatban inkább még ezt is tagadta.
Minthogy már könnyebben kiigazodott az utcák között és néhány elejtett kérdés után, márt azt is tudta, hogy merre van a fogadó, elindult. Az utcák forgataga lassan csitulni látszott, aminek kimondottan örült, mert nem is igazán tudta, hogy utoljára mikor tisztelték meg ilyen sokszor a bordáit és a vállait. Alacsonyságát, csak a tömegben érezte hátránynak, amiből nagyon úgy nézett ki a fogadóba is jutott. Harsány énekszó hallatszott ki, az utcán is megtorpantak, hogy legalább egy fél rosszalló pillantást vessenek a fogadó ajtajára. Sou is méregette a hatalmas nyílászárót, ennek köszönhetően tudta meg, hogy valami Teobaldnak van a születésnapja. Ez számára annyit jelentett, hogy ha nem akarja egész éjjel elnyomni a hangokat, vagy nem süketül meg, elég érdekes és kevésbé pihentető éjszaka elé néz. A többi felelhető fogadóról pedig nem hallott jókat, így nemes egyszerűséggel a kapu felé navigálta magát.
Reggel könnyű dolga volt bejutni, bár jórészt meglehet, hogy Eleger tapasztalatának köszönhette, hogy nem került a kapuőrök kérdéseinek kereszttüzébe. Ahogy került most, látszólag bejutni sem volt mindig zökkenőmentes, de kijutni. Ám miután megbizonyosodtak a kedves urak a felől, hogy senkit nem ölt meg –mivel nem terjedtek ilyen hírek, és lopott holmit sem találtak nála, kellemes utat kívánva kiengedték. S jobb híján, Sou arra vette az útját, amerről az öreg vörössel érkezetek, de aztán csak úgy találomra kiválasztva egy irányt, elhagyta az utat.

Vendég

[5. küldetés - A másik én]

*~Már megint...~morog magában. Most épp nincs jó hangulatban. Sosem kedvelte Norlant, ahogy a magasnövésűek egyik városát sem, a négy tornyától meg egyenesen kiverte a víz. Pontosabban nem is a tornyoktól, hanem attól, amikre azok képesek... Jó hegyi törpe módjára már alapvetően sem viszonyul pozitívan a mágiához, de minél erősebb és titokzatosabb az, őt annál inkább taszítja és irtózik tőle.
Meg aztán honnan olyan biztos, hogy ezek a tornyok minden esetben különbséget tudnak tenni mocsári és hegyi törpék közt? Magasnövésűek tervezték és építették ezeket, és azok elég gyakran bizonytalanok.*

» A város
» Orod Opelë világa - a város 714-es eleste előtt