A város

Tárgy: Re: A város 2021-10-16, 7:11 pm

//Mese: Véráztatta földek - Kain, Onoria//

*A nagyúr figyeli, hogyan adja át a kelyhet Onoria főpapnő a sárkánynak. Még ő sem látta működés közben ezt a varázslatot. Arra azonban jól emlékszik, mit Gilgedron mesélt neki erről.
„Csak a leghatalmasabb varázserővel bíró elf volt képes túlélni, mikor ivott a megbűvölt kehelyben lévő varázsvízből, s az ő teste is megváltozott tőle.”
Az elfek vezére nem árulta ezt el, s ha más helyzet lenne, soha nem kínálta volna fel a kehely tartalmát Kainnak. Ezt a sárkányt becsüli, azért, amit tett a népéért, a városukért, s mit Lanuria múltjában képes volt véghez vinni.
Most mégis oly ital felkínálásában vesz részt, mi az arany sárkány végét hozhatja el.
Természetesen felfogja, miért kell hátrálnia. Az emberi alakban álló, megviselt sárkány vissza akar változni, s ehhez tér kell neki.
Thalion nem akarja, hogy a sárkány teste maga alá temesse, így sietve keres távolabbi helyet, s onnan figyeli tovább a történéseket.
Látja, hogyan veszi fel újfent valódi alakját, s látja, miként agonizál a földön.
A fényeket hunyorogva nézi, s szánja az árulót. Nem tehet érte semmit, ki kell várni, hogy túléli-e.*
~Mit tettem?! Lehet, hogy megöltem Kain Namelyrt…~
*Gondterhelt homlokkal a földön szenvedő sárkányt figyeli.
Mit élhettek át népének tagjai, kik a régmúltban megtették azt, mit most e sárkány is!
Eddig is hitt Gilgedron szavainak, s ez csak további hitelt jelent rég holt mestere szavainak.
A nagyúr eltekint északnak, honnét immáron tisztán hallani a sárkányok támadásának zajait.
Könnyen lehet, a papnő tartogat még valamit, hisz oly nyugodt volt eddig is!
Biztosra vehető, hogy van neki más terve is, arra az esetre, ha a sárkányra épített megdől.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-16, 7:27 pm

//Mese: Véráztatta földek Frikk, Elonar, Shuga//

Nincs mese, vagy tombolok, vagy mindenki meghal. A vereségemből szerzett sárkánytüzes kristályt szedem elő. Nem akartam itt felhasználni, és főleg nem így. De nincs időm sokat agyalni a tetteimen, ha tökölök, Anzarnál pusztítóbb szörny/szörnyek bukkanhatnak elő. És ilyesmit nem engedek meg, én leszek az egyetlen démon aki e földet taposhatja. Már ha nem sikerül újra sárkánnyá válni. Ez a test hasznosabb, mint a trió gondolta volna. Na de vissza a jelenhez. Egy elesett elf íját, és egy nyílvesszőt veszek magamhoz. Nem lesz épp tűpontos varázslat amire készülök, de azt élet néha nem egy církusz. A sárkánylángot tartalmazó mágikus kristályt a nyílvesszőbe olvasztom, két varázslattal kombinálva. Az egyik egy nyomkövető varázslat, amit a bunkó és megkínzó varázslóra állítok be. A másik egy időzítő varázslat, ami ha hat méterre van a célpontjától. Attól a mocsok démon kinzótól, felrobban. Kieresztve mind azt a haragot és pusztítást, amit az a dögös vörös sárkány nekem szánt halálúl. De gyanítom ez se lesz elég, így kilövöm a mágikusan felturbózott nyílvesszőt, és Edrahil felé szólok.
- Figyelj, van két problémánk a sárkányokon kívűl. Ha nem állítjuk meg azt a két bunkó mágust, mindent elemésztő sőtét entitás fog erre a világra szabadulni. Feltöröm a pajzsukat, de kérnék egy térkaput úgy 800 méter magasba és 100 métert előre. Ne kérdezd minek, csak dobjatok fel oda.
Ha segítenek az hasznosabb lesz, ha nem nos legyilkolok egy csomó orkot a futás közben. Én mindenképp a célomhoz érek. Ha segítenek, a levegőből modosítom a zuhanásom irányát, azaz pont a duóra esek démoni formában felgyorsulva. Ez és a korábbi sárkány láng elég kell legyen hogy átjussak a védelmükön, és megtörjem a földre rajzolt rúnát. Ha nem, akkor nekifutásból változom át és átrongyolok, egy egy orkot elnyelve. Majd sárkány sebességre váltok, át a lángokon azokat a léglökéssel tolva magam előtt. Tépem fel a pajzsot, és a földön lévő rúnákat.
Mielött ezt megtenném eszembe jut hogy a lényeget kihagytam.
- Szólj Elonarnak is hogy egy brutális fény alapú démoni-élőholt elűzésre készüljenek. A hogyant totál rád bízom.
Ha időközben az elsők megjelennének, démon alakban dobbantok a fejükről. Nem állok le verekedni, végrehajtom a terveim egyikét. Ha van időm rá Flikknek még oda szólok, miközben vonulnak vissza.
- Komolyan azt hiszed hogy Anzar hagyja hogy ti ÉLVE távozzatok?
És már megyek is tovább.

Tárgy: Re: A város 2021-10-16, 9:05 pm

//Mese: Véráztatta földek - Thalion, Kain//

*Onoria átadja a kelyhet, s szenvtelen arccal szemléli, hogy issza azt ki a sárkány.
Látja, hogy milyen gyorsan hat, s milyen gyorsan rogy tőle a földre ez az erős lény.
Ahogy elsziszegi szavait, a papnő is sietve távolodik tőle.
Messzebb, nem közvetlenül az elf vezér mellett áll meg, s miközben szürke köpenye alól még mindig kivillan hószín főpapnői ruhája, várja, mivé lesz a sárkány. Ha a régi írások, mik erről a kehelyről szólnak, igazak, oda kell majd figyelnie Kainra.
Nem biztos abban, hogy képes lesz megtenni, amit kell, s abban sem, hogy ha meg is teszi, képes lesz megállítani őt.
Márpedig egy az ősieknél esetleg még hatalmasabb lényt nem hagyhat szabadon garázdálkodni Lanurián.
A főpapnőt azonban nem olyan fából faragták, hogy ne legyen erre is egy terve, miként van arra is, hogy mit tesz majd, ha az arany sárkány nem lesz képes, vagy nem lesz hajlandó teljesíteni feladatát.
Kinéz a pajzsot fenntartó mágusokra. Az első sárkánytámadást már felfogták, s látja, hogy ők is Kainon tartják szemüket.
Helyesen teszik, kérte tőlük, hogy csak akkor engedjék szabadjára, ha láthatóan a sárkányhad ellen indul meg.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-17, 2:02 pm

//Mese: Véráztatta földek - Frikk//

*Elonar sajnálja népének elesett tagjait. Minden nimfa halál újabb terület kihalását jelenti, mivel összeköttetésben van létezésük.
Egy-egy liget, egy ősöreg fa, egy csalitos, egy cserjés, egy völgy, miben még burjánzik az élet.
S minden nimfával kevesebben lesznek, kik nem elég szerencsések, nem elég gyorsak, kiknek Ritalea megszőtte már létezésük végét.
A nimfák úrnője megjelenik egy ork mellett.
Azon már több sebesülés látható, s épp egy hatalmas fejszét lendít felé.
Elonarnak sem kell több, azonmód elteleportál, így az ork már csak hűlt helyét tudja átvágni fejszéjével.
A nimfák úrnője a megsegített elfek között Thaliont keresi, s rémülete mind nagyobb, mikor azt kell látnia, hogy az elfek ura nincs serege élén.
Hát hol lehet?! Elesett talán a csatában? Nem, az lehetetlen!
Nem veszhetett oda ez a hihetetlenül bölcs és erős férfi!!
Hű testőrét látja, ki vezeti az elfeket a sárkányfattyak ellen.
Neki azonban most a nimfákat kell vezetni a csatába, így, bár elszoruló szívvel, de összegyűjti a természetben fellelhető szálakat, mik összekötik a sereg többi tagjával, s úgy mozgatja tovább őket, hogy a menekülő orkok közül mind többet elpusztítsanak, vagy fogságba ejtsenek.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-17, 7:46 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* Ahogy Dazulax a magasban suhant, s tovább szította a város tüzét látta, amint az arany sárkány új erőre kapott. Nem is akárhogy, az imént még fekvő test immáron tört-zúzott, s vakító fényesség árasztotta el. Hát az ametiszt úgy vélte, jobban teszi, ha mégsem nem megy túl közel hozzá. Távolról figyelte, miként hat majd ez az új fordulat Telar sorsára.
A fehér elf felkutatása azonban épp időszerű lenne. Egy lila láng jelent meg feje mellett, s ő cselekvésre intette a lidércet. Persze csak úgy, hogy a körülötte repkedők ne sejtsék, miről van szó. Az apró láng hamar kihunyt, hogy teljesítse a rá szabott feladatot, mi most nem lesz könnyű. Hiszen a templomot még talán ki tudja fürkészni, de Filnorenbe nem juthat be észrevétlenül, s nem vágyik az ottani mágusok által kínált teljes megsemmisülésre. Így egyelőre szorgalmasan kutatta városszerte a lehetséges búvóhelyeket. *

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Elonar, Shuga, Nar, Onoria, Thalion, Kain, Dazulax, Anzar, Frikk, Furia//

*A várost északról borítja el a sárkányhadsereg dühe. A lángok fényében omlanak össze a megmaradt épületek, s pusztul mindaz, mit egykoron még az elfek építettek fel, mielőtt az emberek magukévá tették volna a várost.
A pusztító tűzzel szemben egyes mágusok szállnak szembe. Nem gyedül teszik, párokba, triókba rendeződnek, hogy képességeiket mind magasabb szinten használhassák ki.
A létrehozott mágikus ellentámadások megindulnak a sereg ellen.
Akadnak közöttük különös mintázatú körök, mik átjárót nyitnak a beléjük repülő sárkányoknak, hogy aztán a Hajnal vizének mélyén nyíljon az átjáró másik vége.
Gigászi méretű ragadozó madarak szállnak fel, mágiából szőtt testük különös csillogása nem téveszti meg a sárkányokat, tudják ők, hogy mi készül ellenük, s azelőtt támadják meg, hogy igazán támadásba lendülhetne.
Megint mások ballisztát alkotnak a romokban fellelt gerendákból varázslatukkal, s abból lőnek ki gerendákat az ellenség irányába.
Anzar is láthatja mindezt, miként az egyik kilőtt, hegyes gerenda egyenesen Dazulax irányába tart, s ez az ametiszt sárkány számára is egyértelmű.
Elonar úrnő nem találhatja meg Thaliont, ő sokkal beljebb helyezkedik el, még haladniuk kell.
Az úrnő szánhatja a nimfákat, noha azzal is tisztában kell lennie, hogy eme áldozatot ő vállalta, s népe vállalta akkor, midőn az előző háborúban Lanur mellé álltak a sárkányokkal szemben.
A visszavonuló orkok Frikkel együtt hátrálnak a nimfák elől.
Nincs azonban még vége a harcnak, ugyanis akadnak még eroniai sárkányok odafent, kik a magasból jéggel árasztják el a nimfák egy részét. A fagy megroppantja a gyökereket, az indák törékennyé válnak, s a nimfák karcsú testére is káros hatást gyakorol.
Nar varázslata röpke ideig tartja fel a sárkányfattyakat, épp annyi időre, hogy a sárkány kereket oldhasson előlük.
Látnia, éreznie kell, hogy a sárkányok hadserege megérkezett. Az utcákon észak felől menekülők jelennek meg, kik könnyű célpontjai lehetnek a rájuk vadászó fattyaknak, s a fehér sárkányoknak is, kik szintén odafent repkednek, prédát keresve.
A menekülők némelyik ott botlik hasra előtte, s a rémület még jobba kiül arcukra, midőn az égre nézve keresik az ellenséget, ki életük veheti.
Az elfek eközben képesek feltartani a sárkányfattyakat, s Edrahil meghallgatja Shuga szavait.
Fél tucatnyi katonát küld, hogy segítsék a mágust, s azok a kérésének megfelelően hozzák létre a kaput.
Körben helyezkednek el, így nyílik meg, ám az érkező démon elől a két mágus nem rebben szét. Noha védőpajzsukat áttöri, a jelet megtöri, a varázslat már dolgozik odalent, s a föld dobogása mind hangosabbá válik.
Repedések jelennek meg rajta, midőn az első démonok kezei feltörnek a szabadba. Edrahil nem tétlenkedik, a nimfák úrnőjének is küldi a megkapott üzenetet.
A főtéren Thalion és Onoria nézik, amint Kain küzd a varázslattal, mi áthatja testét. A fényjelenség felkelti a sárkányhad figyelmét, s noha az egyik fehér sárkány eddig is támadta a Tanács által létrehozott védelmet, immáron újabbak érkeznek oda, hogy megtörjék azt. Csupán idő kérdése, hogy a tér körül álló varázslók és boszorkányok ne legyenek képesek megóvni az ott állókat.
Az arany sárkány kínjai helyébe valami más kerül lassan. Mintha erős csontjai helyébe acél kerülne, izmai megkeményednének, s hirtelen nőni kezdene az egész test.
Az arany pikkelyek különös, szivárványos derengéssel emelkednek a növekvő testtel, s a fájdalom helyébe valami más kerül. Úgy érezheti, megsokszorozódik ereje, ám ezzel együtt az adrenalin, s a tesztoszteron is, mi mind agresszívebbé teszi.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-23, 9:05 pm

//Mese: Véráztatta földek - Thalion, Onoria//

*Hátrébb állnak, hátrébb lépnek, s az arany sárkány még mindig szenved. A kínok kínját éli át, s nincs, mi enyhítenek rajta.
Teste, mágia elleni ellenállása küzd a benne dúló erőkkel.
Nem adhatja fel, s ahogy lelki szemei előtt felvillannak hosszú élete képei, felkészül a halálra. Arra, hogy végre megtér Dremerhez, oda, hol az általa megöltek is vannak.
Szembenézhetne múltjával, s már látni véli a Halál urának arctalan, fakó fejét, hatalmas kaszáját, s az éjfekete égbe magasodó alakját, ám az mégsem jön el érte.
A fájdalomba görcsösen meggörbült teste, lehajtott feje homorítva emelkedik a magasba, s arany pillantásába különöse fények vetülnek.
Testében változások mennek végbe, oly változások, mikhez hasonlókat eddig nem tapasztalt.
Mintha fizikai ereje mind hatalmasabbá nőne, mintha sebei eltűnnének, s a helyükbe a legyőzhetetlenség tomboló ereje állna.
Érzi, miként lüktet a vér testében, miként feszíti mind nagyobbra alakját, s midőn felemelkedik a földről, kitátja pofáját, hogy ordítása megzengesse a levegőt, visszaverjék a falak, a felhők.
Tenni akar, a vérszomj mind jobban elborítja testét, midőn hatalmas testét felemeli a magasba.
Szárnyait kitárja, s ha nem akadályozzák meg, hát a magasba tör a test.
Talán a föld is megrendül, ahogy szelet kavarva a magasba emelkedik.
Kitátott szájából vakító villámok törnek elő, s vágódnak az északról közeledő sárkányhad felé.
Nem idéz meg pajzsot, nem érdekli, ölni akar.
Testében, lelkében felszabadul minden keserűség, minden düh, mivel saját népe tagjai illették az elmúlt századokban.
Ha elé kerülnek, fogaival elkapja őket, átharap nyakakat, torkokat, mellső, hátsó karmai pikkelyeket, bőröket tépnek fel, szárnyakat szaggatnak szét.
Arany szemeiben a sötétség terjed mindinkább, a fekete pupillák keskeny csíkja kibővül, s lassan eltelíti az arany íriszek helyét is, teljes feketével borítva be Namelyr szemgödreit.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2021-10-24, 7:57 am

Mese: Véráztatta földek Onoria, Kain//

*Olybá tűnik, Kain mégis képes túlélni azt, mivel megmérgezte őt a nagyúr.
Thalion szúrós pillantása még mindig a kínlódó sárkányt tartja szemmel, de látja a változásokat.
Ha túléli őket, oly hatalommal fog bírni, mivel egyetlen elf sem az elmúlt évezredekben.
Nem könnyű teher ez, sem annak, ki magához veszi a kehely és a víz közös hatását, sem annak, ki megidézte azt.
Az elf vezér érzi a felelősséget, akkor is, midőn a sárkány feltápászkodik.
Hát képes volt saját testét, mágiáját összeolvasztani azzal, mit tőle kapott!
Az ordítást szálfa termetével állva tűri, noha még ő is érzi, mily érzelmek vegyülnek belé.
A nagyúr hitetlenkedve szemléli a történéseket.*
- Engedjétek!
Nem tudjátok megállítani úgysem, inkább vezesse le haragját az ellenségen!
*Utóbbit már Onoriának címzi, hisz ha valaki, hát Órëa nagyúr tudja, a mágusok pajzsai mit sem érnek e sárkány ellen, s azt is, ha a szer hatása elmúlik, tán vele múlik majd Kain is.
Ha mégsem, megnyomorodva fog életben maradni, legyen ama nyomor testi, avagy lelki is.
Erre még neki, a nagy múltú, s bölcs elf nép vezérének sem lehet pontos válasza.
Tán ideje visszatérni népéhez, hisz megtette, miért ide érkezett.*
- Onoria! Add nekem, mi népem illeti, s gondoskodok róla, hogy ne kerülhessen illetéktelen kezekbe!
*Nyújtja ki kezét a papnő felé, ha nála van a kehely.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-24, 7:31 pm

//Mese: Véráztatta földek - Kain, Thalion//

*Onoria barna szemeit le sem veszi a sárkányról. Számító pillantás ez lelke mélyén, ám kifelé az okos megfigyelőt sejteti.
Kain, az arany sárkány átalakulása oly hatalmat sejtet, mivel nagyon ritkán találkozik, s neki tudnia kell, mennyire képes azt irányítani, akár a használója, akár ő.
Nem hagyhatja a felfokozott sárkányt tovább pusztítani, mint szükséges.
Az ordítás megremegteti a papnő testét.
Bólint a mágusok felé, ha azok engedélyt kérnek a védőpajzsokon átengedni a sárkányt.
Thalionnak igaza van ebben, hát hadd menjen, s reméli, hogy képes lesz megtenni azt, miért ide hozatta.
Annál is inkább, mert szorít az idő.
Mind a sárkány támadása, mind pedig a mágusok által elindított folyamatok miatt.
Ha Kain nem képes megállítani e borzalmat, majd megteszi ő, másképp.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-24, 8:00 pm

//Mese: Véráztatta földek Frikk, Elonar, Shuga//

A pajzs és a nyamvadt runa megtört, lenézek a mágusokra. Hisz nem igazán tértek ki előlem. Ha még élnek, gyorsan kijavítom eme hibát és a státuszukat halottra változtatom. Egyszerűbb szavakkal letépem a fejüket. A tényeken már nem változtat semmi, a démonok elszabadultak. Ekkor csap meg egy erősebb gyűlölet, harag és pusztítás vágy hulláma. Onnan, ahonnan nem kéne ilyesminek jönnie. Hatalmas erők léptek mozgásba, ami biztos, hogy az elfek, és a nyavajás 900 éves banya keze benne van. Anzar továbbra se mozdul, de az akarata elég erősen érezhető. Ha lenne értelme elmenekülnék, de az étvágyam és a pusztítás vágyamat felébresztette Kain érzelmei. Megrázom a fejem, és elvigyorodom.
- Csóri démonok, ezt megszívjátok.
A mágusok holtestét és felszerelését eltüntetem, később még átnézem őket, mi mókásat rejtenek. Amit lehet pénzé teszem. Na de vissza a harcba. Humán formába váltok, és a botommal, rúnakört rajzolok, nem finomkodok. Elég egy egyszerű erőkör. A zombi démonok nagyrésze még kifele mászik, de eddig engedem őket, miközben, ha minden jól megy az összes élő őket püföli, legyen elf ork ember vagy bármi más… A hullákat bebetonozom félúton a földbe. Akik még csak félig vannak kint totálisan megszívják. Nem engedhetem őket elszabadulni. Amíg én élek ezen a világon egy démon lehet, és az én vagyok Melfyomer a démon sárkány. Igaz a sárkány rész némi ráhagyással gyerekes hencegés. De ha nem kell fölös súlyokat cipelnem, hamarabb érek célt. Aztán az írtásukba kezdek, elszívva belőlük a haragot a gyűlöletet és az irigységet, amik a démoni mágia fentartó elemei. De hogy biztosra menjek a sötétséget is hozzá adom az étlaphoz. Minden az enyém, és én mindent elnyelek. Ahogy harcolok, és eszem, a szemeim, a bőröm, és a fekete lángok is elmélyülnek, akár az a túlméretezett hegy, aki nem akar még megtámadni minket.

Tárgy: Re: A város 2021-10-24, 9:09 pm

//Mese: Véráztatta földek//

*Frikk, a Hatalmas e pillanatban hallja meg a démon hangját. Van benne némi igazság, s ő sem azért érkezett ide, hogy vesztesként távozzon.
Hallja a robajt is a város túlsó vége felől, és hallja a sárkány ordítást is.
Nem lesz itt még ennek vége!*
- A sárkányok velünk vannak!
Támadás! Öljük meg a nimfákat! Öljünk meg mindenkit, aki ellenünk van!
*Ha az ork had megfordul, akkor ő lesz az első, aki ostorát is előkapja, míg másik kezében a halálfejes fejszét forgatja meg, hogy bármilyen ellenség vérébe mártsa.
Ha nem, akkor tovább ordít.*
- Frikk vagyok, a Győzhetetlen! Győzelemre vezetlek benneteket, Stern után ez lesz a következő város, amit mi uralunk!
Aki nem akar vért ontani és győzni, annak majd vérét ontjuk mi!

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Nar, Shuga, Dazulax, Frikk, Elonar, Thalion, Onoria, Kain, Anzar//

*A mágusok kitérnek az érkező Shuga elől, noha egyikkel még így is végezhet, a másik feje azonban a helyén marad. A teleportálás igéjével pedig távolabb is kerül tőle. Két keze között zöldes fényből sző energiagömböt, mit aztán Shugához is vág.
A villódzó gömb belsejében örvénylő sötétebb és világosabb színek villannak, miközben a mágus felé tart.
A dagorladi eközben újra megragadja botját, s azzal mutat a magasba, majd onnan egyenesen le Shuga irányába.
Az égből kékes villám csap le, egészen a mágus felé.
Elonar láthatja, miként esik el a csatában több nimfa is, láthatja, miként fagynak meg, s törnek ketté, a sárkányok támadásától. S láthatja azt is, hogyan szabad fel a föld, s esnek a démonok az elfeknek, nimfáknak, minden élőnek, mi a közelben van.
Edrahil és az elfek így kénytelenek a sárkányfattyak mellett felvenni a harcot a démonokkal is.
Kardjaikat bűvölik meg, s azokkal igyekeznek feltartani a támadókat.
Varázslataikat is bevetik az ellenség ellen, immáron kénytelenek efféle erejüket is bevetni.
Frikk szavaira előbb még nem mozdulnak az orkok, ám a második magabiztos szavaira, s látva, hogy az sárkányok valóban segítenek, újra sereggé rendeződnek. A feltörő démonok azonban őket sem hagyják békén, s így kénytelenek velük is szembeszállni, ahelyett, hogy a nimfákra mérhetnének csapást.
Kain végre erőt vesz magán, s midőn előtör belőle az eddig mélyen eltemetett csalódottság és düh, Thalion tanácsára és Onoria parancsára a mágusok átengedik a védőpajzsokon, mikkel nem is lettek volna képesek meggátolni őt.
Az arany sárkány a magasba szárnyal, s villámai telibe találják a közelítő sárkányhadsereg első vonalait. A mágusokkal együtt ez már érezhető ellenállás a sárkányhadseregnek, mi hasonlóképpen dühös, mint maga Kain.
Láthatja, s érezheti ezt Anzar is, s immáron azt is, hogy fia egyenesen nekiront az első vonalaknak.
Nem tudni, szembeszáll-e vele, s ha igen, mit okoz a hét hatalmas sárkány összecsapása a város felett.
Dazulax is láthatja mindezt, noha egyéb gondja is akad, hisz a felé tartó gerenda célba talál, s az ametiszt sárkány oldalát súrolva mély sebet vág belé.
Még nem hagyta el a sereget, s láthatja, hogy a sárkányhad továbbra is fenntartja az alakzatot, s immáron hol az első vonalak áthaladtak, a második hullám kezdi támadni Telart.
Mindezt odalent Nar is láthatja, s érezheti is odalent. Ha felpillant, arany fény tölti be az eget felette, ahogy az arany sárkány átrepül a magasban.
Hallhatja az ordítást is, s láthatja a mágusok ellenállását is.
A város sarkai körül lilás fények villannak, s a magasba fénycsóvák törnek.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-26, 12:57 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* Annyira rajta tartotta a szemét az arany sárkányon, aki éppen furcsa átalakuláson ment keresztül, hogy nem vette észre időben a lövedéket, s ennek ára volt.
Dazulax felvisított, amikor a gerenda félig-meddig célba talált. De talán pont ez kellett neki ahhoz, hogy ne repüljön tovább az aranysárkány irányába, aki most úgy tűnt, valahonnan újult erőre kapott, s úgy zúzta le a halandó sárkányokat, akár a legyeket.
Hát az ametiszt nem kért az ilyesfajta végzetből, így hát igyekezett távolabb repülni. Ahogy az égen szállt, bal oldalából számtalan vércsepp hullott alá a romokra és a lángokra. Ismét arra kényszerült, hogy gyógyító mágiát mondjon magára, ami csak lassan kezdte éreztetni hatását. Mozgása közben az elválasztott szövetek mágikus fonálkákkal egymást keresték, hogy újból összekapcsolódhassanak.
Ha az őt megtámadó mágusok kívül esnek Kain haladásának irányán, akkor feléjük veszi az irányt. Na persze nem szemtől szemben akar velük megküzdeni, igyekszik a hátukba kerülni és onnan lecsapni. Fedezéket keresve száll le mögéjük, hogy minél közelebb mászhasson hozzájuk. Lángjaira még előtte páncélzúzó igét mond, ami által a tűz szilárdabb állagot vesz fel, s azzal búcsúzik el tőlük.
Ha túl közel vannak a tomboló Kainhoz, akkor inkább felhagy a támadásukkal, s tovább repül, hogy a nagyobb ütközeteket elkerülve vegyen részt a csatában. *

Tárgy: Re: A város 2021-10-30, 1:54 pm

//Mese: Véráztatta földek - Anzar//

*Az arany sárkány maga sem gondolkodik azon, hogy honnét eme erő, honnét a sötétség, mi a dühvel, a haraggal, a felfortyanó gyűlölettel tör elő belőle.
Leginkább azért, mert jelen pillanatban nem gondolkodik. Elméje, mit Dahake oly gondosan pátyolgatott a Hajnal völgyébe érkezése óta kezd háttérbe szorulni, hogy puszta ragadozó ösztönei vegyék át rajta a hatalmat.
Az újonnan nyert hatalom, mi testét sokkal erősebbé, acélosabbé, s egyszersmind mágikus erejét is kiterjedtebbé tette, tombolva terjed testében, s mindezek együttesen valamiképpen hatalmasabbá teszik, mint volt.
Az első támadása szinte foszlányokká tépi az első sorban lévő sárkányokat, majd szivárványos színezetű arany pikkelyei visszaverik a tüzek lángjait, a mágusok felvillanó fényeit, a hatalmas varázslatokat, miket a sárkányhad, a kétlábú varázslók és boszorkányok, netán Filnoren varázstudói idéznek meg.
Nem törődik sem a felé irányuló sárkányok kimeresztett karmaival, a vicsorokban felvillanó fogakkal, az övéi mindezeknél rémületesebbek, miként arany íriszeit elfoglaló ébenfekete szeme is, mi mostanra egészen eluralta szemgödreit.
Ahogy az első felé tartó sárkányt kettős ívű szarvaira ökleli, majd fején rántva egyet el is hajítja, érzi a kiomló belsőség jellegzetes szagát, a fogai között sárkányvért ízlel, mi még inkább fokozza vérszomját.
A karmait immáron nem csak egy ősi vére festi vörösre, hanem mind több halandó sárkányé is.
Nem törődik az esetleges farokcsapásokkal, az övé is kemény, tán keményebb is, s rendet vághat velük az ellenség sorai között, midőn szárnyait összehúzva orsóként vég rendet a sereg közepe felé.
Testéből ezúttal a fehér fény gyilkosan tör elő belőle, midőn elkiáltja magát.*
- SOLER EDONEN KRESTELAN!
*A varázslat hatására bizonyára a környező sárkányok szétrepülnek a környezetéből, s a következő varázslatra, a „monis orbis” ige Furia vihara előtt egy másikat ébreszt fent, miből fehér gömbök hullanak s az eltalált sárkányokat elérve azokat fehér villámok rázzák meg.
Nem tudni, pajzsaik ettől megvédik-e őket, s azt sem tudja, hogy Anzar, esetleg Inaeth elé kerül-e.
Nem törődik mindezzel, ahogy azzal sem, hogy a sárkányok között lehulló gombok odalent villannak fehér villámaikkal, a város házain, az utcák talaján.
A pusztítás az, mit kiszabadított belőle a kehely gyilkos varázslata, s most e pusztításban vegyül a fájdalom is, mit érzett, midőn elárulta szerelmét Silaronát, s midőn elhagyta Lysanort magát is.
Ha Anzar, vagy Inaeth elé kerül, habozás nélkül indítja meg ellenük Furia egyik varázslatát.*
- PHAAG!
*A levegő is megáll egy pillanatra a sárkány pofája előtt, hang megszakad, lehelet megszegik, s a következő pillanatban a feltorlódott levegő megindul, mint a szélvész.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2021-10-30, 5:17 pm

//Mese: Véráztatta földek//

*Az orkokra végül hatnak szavai. Frikk elégedett, és a fejszéjét forgatva támad újra. Nekirontanának a nimfáknak, azonban démonok bújnak elő a földből.
A fehér ork vezér így nem tehet mást, mint az ork hadat ezek ellen vezeti.
Talán, ha legyőzik őket, akkor képesek lesznek elbánni a nimfákkal.
Ezek a lények nem tudja, hogy hogy sebezhetők, azt sem, hogy sebezhetők-e.
Nem várhat sokáig, a fejszéjével rögtön megpróbál lesújtani az elsőre, ami előtte van.
Példát kell mutatnia a seregnek, hogy láthassák, nem fél ezektől a varázslényektől.
Ami mozog, az biztos él is, ha él, akkor meg lehet ölni valahogy.
Ha pedig meg lehet ölni, akkor Frikk, a Hatalmas, Stern és az északi orkok ura, meg is fogja tenni.
A halálfejes fejsze lesújt az első démonra.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-30, 9:09 pm

//Mese: Véráztatta földek - Kain//

*Figyelem a sereget. Hadd éljék ki bosszúvágyukat, én másra várok. A kétlábú mágusok nekem nem ellenfelek, ha akarom, az egész várost eltörlöm a föld színéről is. Ha akarom, mindezeknek írmagja sem marad.
De a sárkányoknak szükségük van erre, és ez jó alkalom a bosszúra.
A várost mágusok is védik, és látom, hogy a város szegleteiben is ügyködni kezdenek.
Ez már érdekesebb, mert látom, hogy készülnek valamire.
Biztos vagyok benne, hogy mostanra már, ha még él, az emberek főpapnője is itt van.
Vagy az utódja.
Nem számít, ha itt van, akkor vele is elbánok, és ezt megtartom magamnak. Ő az enyém.
Ezeket a terveket vágja ketté egy fénykitörés valahol a lángoló város közepe tájékáról és egy üvöltés, amelyben ismerős zöngéket fedezek fel.*
- Kain….!
*Ráismerek a hangjára, az én fattyam az, de hogy hogy képes ekkora pusztításra a sárkányseregben, azt fel nem foghatom.
Mégsem hagyhatom, hogy felborítsa a terveket és talán itt az ideje végleg pontot tenni a kettőnk között lévő helyzetre.
Nem kerül sok időben odajutnom a varázslatai centrumába, és épp rárontanék, hogy újra a földbe passzírozzam, amikor megérzem, hogy valami más benne.
Abban a pillanatban kap el egy ősi sárkány varázslattal, mi keresztülsodor a sárkányok tömegén, fel fényekkel telt és sötéten örvénylő égbolton.
Kitárom szárnyaim és megállítom a felfelé zuhanást, hogy újra szembeforduljak áruló fiammal.*
- Most aztán tényleg kivívtad dühömet!

Tárgy: Re: A város 2021-10-31, 1:58 pm

//Mese: Véráztatta földek - Onoria//

*A papnő látszólag meg sem hallotta a nagyúr kérését, s erre Thalionnak is lépnie kell.
Éppen eleget élt vissza hatalmával, s az ősi elf ereklye ellopásával Onoria.
Így hát, a szálfa termetű nagyúr, midőn az arany sárkány elhagyta a teret, nem azzal törődik, mily pusztítást végez az ellenség soraiban.
Nem, azzal ő tisztában van, s meg sem kísérli megbecsülni, hogy mekkora is a varázslat hatása.
Azt sem becsüli meg, hogy meddig fog tartani, hisz maga is jól tudja, nem ismerik olyan jól a sárkányok fiziológiáját, hogy erre választ adhasson.
Nem tart örökké, ez tény, s nem szívesen lenne Kain bőrében, midőn a szent víz és a kehely együttes hatása elmúlik.
A testében, s a lelkében okozott változásokkal neki kell majd megküzdenie, mi bárkinek, még egy sárkánynak is nehéz feladat lesz, ha nem végzetes.
Az elf vezér előre lép, s kinyújtja kezét a kehelyért, mit, ha a papnő nem húz elé előle, meg is fog.
Elveszi, ha tudja, s abban reménykedik, hogy a papnő elismeri jogát ősei szent tárgyára.*
- Nálunk jó kezekben lesz. Megfelelően őrizzük majd, s nem kerülhet még egyszer avatatlan kezekbe.

Tárgy: Re: A város 2021-10-31, 5:26 pm

//Mese: Véráztatta földek//

*Elonar úrnő érzékeli a sárkányok támadását. Ez bizony nem jött jól, a nimfákat is váratlanul érte, pedig számítaniuk kellett volna rá.
Sok a sebesült, fagyási, égési sebekkel, s nem utolsó sorban az orkok is újra támadásba lendültek, pedig már megtörni látszott a lendületük.
Az úrnő kezét a földre helyezi, s hívja a természet erőit, mikor érzékeli a földből feltörő rettenetet.
Módosítania kell hát terveit, s a földet kihasználva riaszt minden harcképes nimfát.
Részben fedezékbe küldi őket a sárkányok támadásai elől, részben pedig az orkok, s a földből előtörő démoni lények elleni harcra.
Nehéz úgy küzdeni, hogy fentről sárkányok támadják a seregét, lentről démonok, a földön pedig orkok leselkednek rájuk.
Az úrnő fejében megfordul, hogy kivonja csapatait a városból, hiszen könnyen lehet, így a halál vár Izra leányaira.
Ekkor hallja meg a sárkányüvöltést, s pillant el a távolba, hol a villódzó fények azt jelzik, valamiféle kemény ellentámadás indult meg.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-31, 6:52 pm

//Mese: Véráztatta földek - Thalion//

*A főpapnő még az arany sárkányt figyeli, s csak az utolsó pillanatban figyel fel a felé közeledő tündére.
A kelyhet akarja, természetesen. Onoria habozik, azonban e pillanatban vannak fontosabb dolgok is, s a kehely megtette, mit tennie kell.
Vannak elf segítői, azonban ők nem tudták volna megidézni azt az elf varázslatot, mit Thalion alkalmazott, s arra sem tudták a választ, meddig fog hatni.
A papnőn erős a kísértés, hogy ne adja át a kelyhet, hiszen biztos benne, hogy még egyszer nem kerül a kezébe, hacsak erőnek erejével el nem veszi az elfektől.*
- Korábban nem óvtátok megfelelően. Most tegyétek meg, mert ha az ellenség kezébe kerül, láthatod, mire képes.
*Fejével biccent a mágusoknak, kik feloldják a teret körbeölelő mágikus pajzsokat, csupán köréjük vonnak újakat. Elvégezték, mit kellett, s a papnőnek immáron újabb feladatokra kell koncentrálnia.
Az egyik, gondoskodni arról, hogy Kaint megállítsák, ha elvégezte a feladatát, a másik, arról gondoskodni, mi történjék, ha nem lesz képes elvégezni azt.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-31, 7:12 pm

//Mese Véráztatta földek//

A támadásom lehengerlő volt, de nem teljes siker. Az egyik mágus kitért, és van pofája bezárni. Ez izgat a legkevésbé, hisz lefelé még mehetek. De erre se idő se kedvem, mostanában túl sötét arrafelé. Na meg fura hangokat vakkant az ég felé, és egy villám zúg felém. Nem örülök neki, tekintve hogy van pár rossz emlékem amik ezerszer rosszabbak ennél. Így Furia és a dzsungel menti események miatt újítottam be egy spéci villámhárító varázslatot, amely ugyan hagyja becsapódni, de aura ként a testem köré formázza azt. Furia villáma esetén ez nagy valószínűséggel halottnak a csók lenne. Bár láttam már perverz varázslót élőholtakat csókolgatni. A villám becsapódik, én az ütés súlya alatt megrogyok ugyan, de a sokkoló és égető érzés elmarad. A mágusra nézek, és ha jól tippelek, a nyomi savas pajzsot használ. Amin így villám borította manccsal nyúlok át megragadva a fejét. Ha sikerül, kb eddig örvendek, hisz ha a pajzs tényleg savas. És ugyebár ki nem ellenőrizte? Nem nem kell a válasz, ÉN. Tehát ha savas akkor erősen felkészülhettek egy robbanásra is aminek a közepén én állok.

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Anzar, Shuga, Kain, Elonar, Thalion, Onoria, Frikk, Dazulax, Nar//

*Telar felett Filnoren lebeg, s fehér eroniai sárkányok serege csap le a nimfák hadrendjére.
Izra leányait oly csapás éri, mire Elonar maga sem számított, s immáron késő erre gondolni.
Sebesültek és holtak is hevernek közöttük, míg a többiek igyekeznek kitérni az ellenség támadásai elől, és sebesült társaikat menteni.
Erre érkezik csőstül a föld mélyéről a démoni erők által mozgatott holtak serege.
Shugát a dagorladi telibe találja mind a villámmal, mind a zölden villódzó energiagömbbel. Utóbbi az, min fájdalmasabb, mert előbbit képes kezelni, ám a szétfröccsenő energia a barnaköpenyes testét nem égetni kezdi, hanem a benne lévő zöldes fény kezdi bekebelezni, minek hatására mind nagyobbá válik, s a mágus mind jobban kezd eltűnni. A dagorladi előbb teleportált, így Shuga nem érhette el, , s most még hátrébb húzódik, s eltűnik az árnyak között.
Nem kívánja közelről végignézni, hogy ellenfele képes lesz-e majd megúszni ezt a támadást.
Frikk, Elonar és Edrahil harcolni kénytelenek a démonokkal.
Az elfekre azonban továbbra is támadnak a sárkányfattyak, mi nehezíti harcukat, míg a nimfákat a fehér sárkányok tartják sakkban.
Frikk csapása a csontokat ugyan kettévágja, ám a démon teste a csapást követőn újra egyesül, igaz, a csontok nem forrnak össze.
Ugyanezt tapasztalhatja Elonar is, ha kardját használja.
Thalion végre megkapja a kelyhet, igaz, a főpapnő habozott némileg az átadáskor.
Használni mégsem tudná, így jobb helye lehet az elfeknél, kik korábban régi városuk romjai között hagyták.
A nagyúr immáron dönthet arról, mitévő is legyen. Filnoren felől támadás érkezik ellenük, és hadseregét is támadják a fattyak.
Onoria átadja a kelyhet, ám a papnő gondolatai már máshol járnak, s az általuk felerősített sárkány, valamint az ellenség érkezése mellett saját tervei is elfoglalják elméjét.
A mágusok védik még, ám ha soká marad a főtéren, nem lesz elég ez a védelem.
Kain rendet vág a sárkányhadban, s miközben mind jobban eluralkodik rajta a düh, a pusztítás iránti vágy, annál jobban veszíti el önmagát, mi korábban volt.
A halandó sárkányok nem állhatják útját, s varázslata még Anzart is meglepi, kit hátrébb taszít.
Apa és fiú újabb összecsapása várható, ám az ősi sárkány hatalma összemérhető Kain újdonsült hatalmával, miről jól tudja az elfek vezére: véges!
Nem tarthat örökké, s ha megszűnik, igen jó kérdés, hogy az arany sárkány túléli-e, s ha túléli, vajon mennyire marad meg önmagának.
Dazulax megsebesül, s miközben ráfordul az őt megtámadó mágusokra, tapasztalnia kell, hogy azok ellen Filnorenből is tűzvarázslat érkezik, mi a mágikus ballista körül létrehozott védőpajzson robban szét.
Nar odalent, a mélyben láthatja, hogyan válik a csata még véresebbé, s érezheti az ősi sárkány megjelenését a csatában, s érezheti az arany sárkány varázslatai alatt felszabaduló mágiát is.
A lefelé hulló, fehér gömbök egyike mellette csapódik be, s ha nem tér ki, a szertefröccsenő fehér villámok őt is eltalálják.*

Tárgy: Re: A város 2021-10-31, 8:42 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* Nem sok híja volt, hogy túl késő legyen. Túl késő ahhoz, hogy elkerülje a Filnorenből érkező támadást, ami ugyan nem ellene irányult, de úgy suhant a kiszemelt mágusok felé, hogy aligha nézte kit talál el út közben a levegőben.

Filnoren.

Még mindig kitart, s hevesen támadja a várost. Dazulax vörös tekintetét a repülő erőd felé fordította. Hildemond még nem jött vissza, így nem tudta, hol lehet a fehér elf, vagy hogy egyáltalán itt van-e még. Idáig még semmi haszna nem volt ebből az ütközetből, csak sebesüléseket szerzett a semmiért. Se varázstárgy, se értékes jegyzetek, de még egy fránya tetemre sem volt ideje, hogy hazaküldje, így a móka is elmaradt... legalábbis egyelőre. Arról nem is beszélve, hogy Furia halálából sem származott semmi haszna. De igyekezett figyelmen kívül hagyni azt a keserű szájízt, amit ez a gondolat okozott benne.
Azonban a repülő vár nem hagyta nyugodni. Ahogy szétnézett maga körül, az volt az egyetlen hely, ahonnan viszonylagos védelemben szemlélhetné a csata menetét. És talán valami számára hasznosat is felfedezhetne odabent, ami közelebb segíthetné magasztos céljaihoz. Elvégre ott is sötételfek szolgálnak. Tárháza lehet a legsötétebb és legaggasztóbb varázslatoknak, amit a sárkányelme el mer képzelni. S neki pont egy kis ihletre van szüksége, hogy ne adja fel a reményt. Hogy sikerülhet, amit eltervezett.
Sosem járt még ott. Furiának megvolt a maga kísérete arra az esetre, ha éppen oda szólította kötelessége, de ebben nem volt benne Dazulax. Ám amióta csak hallott róla, mindig izgatta a fantáziáját, s nagyon jól tudta, hogy oda nem mehet akárki, akkor sem, ha sárkánynak született. És azt is sejtette, hogy sötételf alakja sem feltétlenül győzné meg a bent lakókat.
Az alatta elterülő romhalmazokat kutatta. Talán talál ott egy halott filnorenit, akinek a ruházatát átnézhetné vagy megszerezhetné magának. Elvégre az ametiszt nem tudta, viselnek-e ott egyenruhát. Abból, amit eddig látott belőlük ezt feltételezte. Ráadásul lehet nála olyan tárgy, amivel egyenesen a repülő várba teleportálhat, vagy esetleges igazolásként szolgál, ha gyanúba keveredne.

A szűnni nem akaró sötétség azonban nem kerülte el az ő figyelmét sem. A vihar egyre közeledett, s a szél, amin utazott egyre erősödött, hogy lökéseivel figyelmeztesse a halandókat. Ezt is figyelembe vette, s azt remélte, a vár menedéket nyújthat majd előle. Nem tudván még, hogy ez egyáltalán nincs így. Anzar és az arany sárkány - immáron a mélyen zengő, haragos felkiáltásból kiderült, hogy Kainnak hívják - összecsapása sem kecsegtetett túl sok jóval. Ideje volt hát cselekedni. *

Tárgy: Re: A város 2021-11-06, 5:49 pm

//Mese: Véráztatta földek - Anzar//

*Az csak természetes, hogy nem áll meg a varázslat végeztével. Sikeres, és Anzar, a nagy Anzar, atyja, kinek annyi intést, annyi sebesülést, kínt, s annyira kevés megértést, szeretetet köszönhet, dicstelenül száll hatására messze tőle.
Az arany sárkány ébenfekete szemei felvillannak, s a következő pillanatban szárnyalva csap fel az égbolt felé, mit sem törődve a körülötte lebzselő halandó sárkányokkal.
Úgy teszi ezt, mintha sebezhetetlen lenne, azonban e mozdulattal még vihart kavar a sárkányhadra.
A megfeszített arany szárnyak alól szélvész keveredik, s a szél, mit a sárkány pikkelyei alól áradó mágia táplál, megakasztja a sárkányhad következő hullámát, egymásnak lökve a sorokat, az egyes sárkányokat átforgatva a levegőben, megzavarva a következő, készülőben lévő akciót.
Elidőzhetne közöttük, ám dühe messzebb viszi, a hatalmas, fekete test felé, miben apját, a vér szerintit tudja.
Ő nem beszél, nem emeli ki szavakkal a felgyülemlett félelmet, a századok üldöztetését, a száműzetést, a kitaszítottság keserűségét, az árulás okozta kínt, mi azóta is ott tombol testében, s tán kis híján tébolyba vitte eddig is.
A düh apja iránt, kinek kiképzése, szavai, szeretetlen viselkedése, s a tény, hogy nem közölte soha vele, hogy tudja, ki is Kain, további fájdalommal töltötte el.
A hét évszázad fájdalmával veti magát az ősi sárkány után, s a Falvak Mészárosa következő monológjára sem szavakkal felel.
Sokkal inkább izzik fel az arany test, mintha egy eleven nap lángolna, s e forróság aztán, ahogy az arany sárkány kitátja tűhegyes fogakkal teli pofáját, egyenesen tör Anzar felé.
Fényesség tölti be az eget, s a fényesség, s az izzó forróság, ha eléri az ősi sárkányt, abba csapódik bele, ha nem, akkor a felhőkön tör át, utat nyitva magának a valódi napnak is.
Ha eltalálja a fekete sárkányt, akár megsebzi, akár nem, Kain tovább támad, s e támadása közben kitárja két arany, mellső mancsát, s karmai között éjfeketén vibráló örvény jelenik meg. Az örvény másik vége azonban nem az arany test felé mutat, hanem valahová, valamiféle sötét semmibe.*

_________________
"Egy kóbor álmodó.
Ez vagyok én,
messze szálldosó
a mindenség tengerén."

Tárgy: Re: A város 2021-11-06, 6:39 pm

*Frikk élvezettel érzi, ahogy a csontok porhanyósan roppannak ketté fejszéje csapására.
Ez kell neki, hogy érezze, milyen hatalmas a fegyvere.
Támad, és a démonszerű lény ketté hasad.
De nem marad úgy!
Összeforr, mintha nem is vágta volna ketté. A fehér ork vörös szemei kikerekednek és köp is egyet a démon felé.*
- Hogy az istenek átkozzanak meg, de féreg!
*Megforgatja a fejszét, és újra támad. Időt akar nyerni. Ha kell, annyiszor vágja ketté, ahányszor kell, amíg kitalál valamit, hogy mivel lehetne megfékezni ezeket.*
- Tovább, ne adjátok fel! Ha mozognak, végezni lehet velük!
*Ha újra sikerül kettévágnia, akkor nem várja meg, hogy összeforrjon, keresztbe is csap egyet, aztán megint, hogy ha tudja, minél több darabra vághassa ezt a túlvilági lényt.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-06, 8:14 pm

//Mese: Véráztatta földek - Onoria//

*Végre újra övé népe szent kelyhe. Thalion nagyúr óvatosan teszi köpenye rejtekébe, s meghajtja fejét Onoria felé.*
- Ez volt a bölcs döntés, főpapnő. Visszatérek seregemhez és folytatjuk a csatát. Meg kell állítani az ellenséget. Imádkozz az istenekhez, hogy Kain végrehajtsa, amit elkezdett!
*Nem bízik továbbra sem a papnőben, s noha nem tehet mást, mert szövetségese, fel kell készülnie arra, hogy Onoria esetleg feláldozza a várost valamiféle távlati tervért, vagy azért, hogy önmagát kimentse a harcmezőről.
A nagyúr kivonja kardját, majd biccentve visszatér a seregéhez. Természetesen teleportálást választ erre, nem pazarolhatja a drága időt azzal, hogy lassabb utazási módot választ.
Mégsem maradhat Onoria mellett, bármennyire is bízik benne.
A sereg élén Edrahil harcol, s a nagyúr látja, mily küzdelmet vívnak harapófogóban a fattyak, a sárkányok és a démonok között, s még az orkok is ott vannak!*
- Testvéreim! Vegyétek elő minden varázstudásotok.
Ádljátok meg Eclair fényével nyilaitokat, s azzal lőjétek a démonokat. Használjátok e tiszta fény erejét.
Kinek kardja van csak, vagy lándzsája, arra mondja áldását!
A többiek, óvjátok társainkat a többi ellenségtől!

Tárgy: Re: A város 2021-11-07, 12:29 am

//Mese: Véráztatta földek//

*A papnő békés mosollyal felel Thalion szavaira. Fontosabb teendői vannak erre.
Kipillant a város felé, s felméri a lehetőségeket.*
- Vigyetek fel a tetőkre, hogy áttekinthessem a terepet.
Látnom kell, hogyan áll a csata!
*Ha a mágusok felviszik, odafent szemügyre veszi a Telart érő támadásokat.
Úgy tűnik, a sárkányok csaknem minden csatlósa ott küzd Telar felett, vagy telarban, két sárkánysereggel együtt.
Ideértek a hasadékból kiszabadult sárkányok is, s a felleg is közel jár már, mi nem esővel, hanem lángokkal árasztja el a vidéket.
Látja a mágusok által megidézett fénycsóvákat, miket a varázstárgyak indítottak a magasba.
Elkezdték hát végrehajtani a tervet, s ha azt végrehajtják, az istenek legyenek irgalmasok Telarnak.
Kain odafent harcol, támadja a sárkányhadat is, lát lefelé hulló sárkánytesteket is, s látja az összekavarodott sorokat.
Azt is, amikor Kain körül nappali fényesség támad, s érdeklődve szemléli tovább az eseményeket.*
- Még várunk. Üzenem, hogy ne indítsák el a következő kört! Várjanak a parancsomra!

Tárgy: Re: A város 2021-11-07, 4:26 pm

//Mese: Véráztatta földek - Kain//

*Hamar megbánom, hogy a szám jártattam ahelyett, hogy megsemmisítsem a fiam.
Az korábban szavakkal próbált meggyőzni, s talán abban hittem, hogy most is így tesz majd.
Azonban valami megváltozott, s az újabb támadása készületlenül ér.
A forróság fájdalommal tölt el, és már az meglep, hogy erre képes a fiam.
Eddig nem mutatott erre hajlandóságot.
Komolyan kell vennem, és visszavágnom, mielőtt még valami komoly baj történik.
Furia alábecsülhette a fattyamat, így végezhetett vele. Velem ez nem fog megtörténni, én tanítottam!
Szárnyaim magam elé emelem, s bár azokat is égeti a forróság, ahogy szétnyitom őket, már az én számból tör elő a sötétség.
Aztán ezt a sötétséget, ami sugárban repül Kain felé, eltéríti valami.
Az örvénylő, sötét valami Kain mancsai között mind növekszik és semmi jót nem látok abban, ahogy eltérítette a varázslatomat.
Nem törődhetek vele, hogy hogyan képes effélékre, azzal sem, hogy ez esetleg rám hatással van-e.
Csapok kettőt a szárnyaimmal és kihasználom azt, hogy az örvénnyel van elfoglalva.
Odarepülök felé, hogy elsodorjam magammal.
Ha sikerül, fekete karmaim a pikkelyeibe meresztem és fogaimmal keresem a fogást a nyakán, hogy átharaphassam a torkát, mielőtt még késő lenne.
Végeznem kell vele!*

Tárgy: Re: A város 2021-11-07, 7:38 pm

// Mese: Véráztatta földek //

A villám gyakorlatilag hozzám se ért, de a másik felfalta a saját varázslatát, a pajzsom és át terjedt rám. A fájdalom ami átjárt, az eszem vette egy pillanatra. De nincs időm nyávogni, hisz ez a varázslat engem fal fel. Pedig ez az én reszortom. A mágus lelépett, de jól tette mert tuti neki ugrottam volna hogy ő is megdögöljön. A varázslat egyre terjed, én a külső részt amit épp emészt el a varázslat elkülönítem a tudatomtól, és egy viszonylag amorf gömb formájában agyalok tovább. Az első ötletemet, már a lendület közben módosítanám. De be kell látnom a kétségbe esés hogy elpusztulok túl nagy ahhoz hogy mással foglalkozzak. Viszont nem tervezek megdögleni, de minél több kárt okozni a szörnyeknek. Aztán lelépni a közelükből a francba. Ahogy beugrom a démon zombik közé, a lassan semmivé válókülső testem összehúzom, és a démoni élőholtakra robbantom szét. Azután takarodok a szörnyek, és a falánk mágia közeléből. Elég idegesítő legyengülve amorf folyékony feketén lángoló homok nyálka formában menekülni. Ha most futok össze egy mágussal vagy sárkánnyal nekem köszöntek. Igyekszem az elfek felé menni, bár jelenleg félig vakon közlekedem, hisz nincs erőm ahhoz hogy a látásra pazaroljam. Az első holtest amit elérek, befalásra kerül. Ez hoz annyi energiát hogy lássam hol vagyok és további táplálékot vehessek magamhoz. Nem sietem el a dolgot, főleg ha hagynak. A második holtestből nyert erő már egy felezett humán formát tesz lehetővé. Igaz jelenleg a nyamvadt surranókkal lehetek egy szinten, de még az is lehet hogy ők is nagyobbak. Konfrontálására nem pazarlok időt, de legalább jó esélyel elérek az elfekhez…

Hozzászólások száma : 1520 Character sheet Nép: NJK

//Mese: Véráztatta földek - Thalion, Elonar, Kain, Anzar, Shuga, Frikk, Nar, Dazulax, Onoria//

*Telar felett az ég továbbra is a sötétségben és a közte cikázó fényekben fürdik. A vihar kitakarja a keleten felkelő napot, miközben a sárkányokat megszórja Kain varázslataival.
A pusztítás összezavarja ugyan a sorokat, azonban a több ezer sárkányt nem állítja meg.
Ellentámadásaik azonban elkerülik az arany sárkány testét és az általa megidézett örvényben tűnnek el.
Éppúgy, ahogy Anzar támadása is, mit fiának szánt. A mind jobban növekvő örvény a közeledő fekete sárkány maga felé vonzza, mi akár ismerős is lehet már az ősinek. Hasonlót érezhetett, mikor Riana megnyitotta a természet erőivel az Éj-hasadékban azt a kaput, mi századokra bezárta őt és a sereget is.
Az arany sárkány dühe mind jobban felemészti annak tudatát, s így könnyen lehet, hogy hamarosan már nem sok marad a régi Kainból.
Dazulax közel kerülhet az őket támadó mágusokhoz, azonban mielőtt még megtámadná őket, helyette immáron a romok között kutat elesett filnoreni harcos után.
Talán lelhet is ilyenre, hisz a csatában mindkét fél veszített el katonákat, s Filnoren erejének egy részét sötét elfek alkotják.
Thalion nagyúr eközben visszatér seregéhez és visszaveszi irányítását hű testőrétől, s bajtársától.
Parancsára az elfek nyilai a démonok testébe csapódnak, s a fehér fény, mi megjelenik varázslattal telt találataik után, bizony képes végezni a démonokkal, mik a földből bújtak elő.
Jól is jön, ugyanis Elonar nimfáit éppúgy megviseli a támadásuk, miként az elfeket, vagy az orkokat.
E harmadik erő veszélyeket rejt, s bizony Frikknek is jól jön, hogy az elfek végeznek a seregét is veszélyeztető démonokkal.
Az ork vezér csapásaira ugyan sikerült több darabra vágni a démoni csontvázat, azonban az mégis újra összeállna, ha nem találná el egy tünde nyila.
Onoria főpapnő felkerül az egyik még álló tetőre, s onnan veheti szemügyre a csata állását.
Fehér sárkányok, a hasadékból kiszabadult sárkánysereg, s Filnoren erői is fentről támadják a telari védőket.
Odalent az orkok még mindig részt vesznek a harcban, s nem csupán az elfek közelében, hanem beljebb is vannak csapataik.
Velük szemben elfek, nimfák, és Telar megmaradt védelme harcol a papnő által küldött mágusokkal az oldalán. Ezekhez képest Kain van még odafent, s ezzel a végére is ért a védőknek.
A város szélein a magasra törő varázslatok a papnő utasítására nem változnak, ugyanúgy fénylenek, mint midőn megidézték őket.
Nar ekkortájt tér magához az egyik fehér gömb becsapódását követően. Kétlábú formáját megviselte az előbbi fehér villámkisülés.
Shuga átalakulása nem kerüli el sokak figyelmét, az árnyak közül még a dagorladi is figyel, tisztes távolból.
A démonlény mozgása az elfek felé tart, miközben igyekszik túlélni. Sok erő már nem maradt benne, hisz az egész éjszakai harc felemésztette azt, a számos ellenséggel végzet ez alatt.
Eljuthat az elfek által védett területre, noha teljes biztonságban még ott sem lehet.*

Tárgy: Re: A város 2021-11-08, 10:22 pm

// Mese: Véráztatta földek //

* Ott körözött a mágusoktól nem messze, akik az imént még az életére törtek. Le akart szállni, de sem lent, sem fent nem maradhatott sokáig egy helyben. Hiszen támadó varázslatok, repkedő törmelékek veszélyeztették, a tomboló tűz és füst nehezítették a tájékozódását.
A támadás, amely Filnorenből érkezett az alant lévő mágusokra talán jobban lekötötte őket, és a kínálkozó alkalom nem kerülte el Dazulax figyelmét. Bár megvolt benne a sürgető érzés, hogy amint lehet, keressen lehetőséget a repülő erődbe való bejutásra, sebesülését azért illene megtorolnia.
Leszállt hát a kiszemelt helyre, a mágusok mögé. Szárnyait szorosan behúzta teste mellé, végtagjait behajlítva lapult a kupacban tornyosuló kőházak között. A varázslat, mit megidézett tüzére még mindig kitartott, és csak arra várt, hogy működésbe hozzák.
És amint adta magát az alkalom, az ametiszt sárkány nem habozott.
Mögéjük érve nagy levegőt vett, és kieresztette a megbűvölt lila tüzet. A kiokádott sárkánytűz távolodva megidézőjétől egyre szilárdabb formát öltött, és úgy csapott le a mágikus pajzsra, mintha egy jól megtermett sárkány csapkodná azt a farkával, lökéshullámokkal hatott rá. S mivel ez csak a pajzsra volt zúzó hatással, az alatta megbúvókra kisebb sebzéssel hatna, hát Dazulax felkészült: amint sikerült áttörnie a pajzsot, "Jadrez bozä" varázslatával át kívánta adni a tűzokádás képességét a két kétlábúnak, hogy kiejtett szavaik tűzként égessék szét először a torkukat, majd a tüdejüket, míg végül bele nem pusztulnak ármánykodásukba. *

» A város
» Orod Opelë világa - a város 714-es eleste előtt