Lanur-hegység

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-12, 9:29 pm

// Arg'h //

* Ritka alkalom, hogy a Klensbane ház örököse, nem egyszerű szekerén rója Lanuria tájait, kereskedő álcájában, de ez az alkalom más. Most saját birtoka, sőt talán saját titka forog kockán, attól függően, milyen gyorsan sikerül céljához elérnie, ami nem más, mint Mardan a törpék városa.
Pár héttel korábban különös jelenség ütötte fel fejét kúriájának keleti oldalán. Az épület mintha kezdene megsüllyedni, és mikor az eddig megkérdezett emberek szó szerint a probléma mélyére akartak ásni, hát azt nem igazán hagyhatja. Egy rejtett folyosó húzódik arrafele, mely a laborjába vezet, és mint a legtöbb ilyen jellegű dolgot, jobb nem az emberek elé tárni. Éppen ezért reményeit a törpék tudásába fektetve, bízik abban, hogy ők meg tudják oldani ezt a problémát oly módon, mellyel elkerülhető ez a bizonyos kellemetlenség, sőt még talán maga a labor is érintetlenül maradhat, további kellemetlenségektől megszabadítva a Klensbane család jelenlegi egyetlen életben lévő tagját. *
- Vlad, gyorsabban, ha lehet!
* Lágy hangon szól ki a kocsiból a fiatal férfi felé. Már volt szerencséje ebben, a veszélyes hegységben bolyongania, éppen ezért nem szeretne túl sok bonyodalmat. A törpék biztonságot nyújtó városa pedig már nincs olyan messze, hogy az éjszaka beköszönte megállásra késztesse a fogatot. *
- Igen is!
* Azzal Kesa már hallhatja is a csettintést, mely a lovaknak szóló utasítást jelenti. Talán Vlad még nem érti, miért is kapta ezt az utasítást, de Kesa nagyon jól tudja, hogy ebben az erdőben meglehetősen sok ork ólálkodik, és egy ilyen fogat még az ő érdeklődésüket is felkeltheti, ha túl sokáig marad egy helyben.
Az utazás fáradtsága, és a folyamatos rázkódás Kesán is nyomot hagyva, szemei egyre nehezebben maradnak nyitva, pedig a fiatal nemes tudja, hogy ez a hely nem éppen a legalkalmasabb a szunyókálásra.
Egy hangos puffanás tompa hangja az, mely átjárja az éjszakai égbolt alatti csöndes erdőséget, mire hírtelen kipattannak szemei. *
- Még gyorsabban!
* Érkezik az újabb utasítás. Biztos benne, hogy a kocsi elején ülő Vlad is hallotta a hangokat, de talán ő nem tulajdonít neki akkora jelentőséget, mint a kényelemben utazó úrnője. *
- Ennél gyorsabban nem lehet … a lámpás ...
* Szavai elhalkulnak, miközben érvelni próbálna. Inkább kicsivel gyorsabbra veszi az iramot, de csak annyira, hogy a kocsira felakasztotta lámpások fénye még megengedi. *

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-13, 11:22 pm

* Tágra nyílt pupillákkal nézi, ahogy egyre jobban látni és hallani véli az érkező patásokat, és a mögéjük függeszkedő guruló kerekek tartományát. Érdeklődése az azon üldögélő sápadt arcút is érintette. Bendőjének hangos felhorkanására szájához feszíti bütykös ujjait, mintha onnét hallatott volna furcsa hangot. Még utoljára megdörgöli csipás szemeit, mikor a lovak gyorsabb iramának okozóját kereste. Az fordult meg busa fejében, menekülőre fogták. De ha tőle nem, vajon ki elől? Öblös nyögéssel löki fel magát, és vehemens léptekkel dübörög a haladó kocsi után. Hiába kőröz fejével, saját magán kívül egy árva lelket nem lát, aki fenyegetés volna ma esti vacsorájára. *
- ÁRRR'GHH!!!!!
* Eltátott szájából dühös hangja szűrődik ki, ahogy az eledel és a közte lévő távolság nagyobbodni akar. Bunkóját párszor meglendíti, és nekifutásból dobja a távolodó kocsi irányába, melynek oldalról épp kerekét találja. Azt nem tudja ott mit ért, de hatásos volt, mert a zötykölődő kocsit hamar utolérte, közben már bunkóját is felkapva rohamozott felé. Büszkén veregette mellkasát, tekintete azonban másról árulkodott. Mérges volt, hiszen a lovakat irányító ember becsapta, elhitette vele van még rajtuk kívül más is ezen vidéken. A szinte már már agyarakra hasonlító fogak elővillannak acsargása közben, ahogy dübörgő léptei elrugaszkodnak a talajtól, és már a kocsi hátsó felébe csimpaszkodhatott. A husáng nagyot dobbant annak tetején, a felnyerítő lovak ekkora súllyal már csak keservesen vontatták a hátrafelé megült utastért. *
- ÁLLLBLLJJJ...
* Dühösen fújtat, ez a zötykölődés is csak arra volt jó, hogy nyelvére harapott, kiáltása pedig zagyva, értelmetlen hangzást kapott. Szemeit forgatja, és újból eget rengető dobbantást intéz fegyverével, ha van odabenn valaki, annak most konghat a feje. Arg'h megtesz ennek érdekében mindent, noha nem sejti lapul e benn valaki, újabban megteszi, aztán megint és megint... A kocsit vezető férfi rettegve szemlél hátra, egyenest az őt szemlélő "szörnnyel" nézhet farkasszemet. Az ijedtségtől elkerekedett szemű embert, vélhetőleg még jobban halálra rémítette a hunyorgó pillantás. A sápadt arcú kiáltása akár egy visító kismalac mikor érzi a vágás közeledtét, hiába gyorsítaná a lovak tempóját, Arg'h súlya nem fog lengedezni ettől a cseppet sem szélsebes iramtól. Sőt! A lovak haladása már közel sem ügetés, inkább kifáradt léptek mit a teher rájuk rótt. A hatalmas test végül megkerüli a kocsit, minek irányítója mint a villám, fut merre lát.*
- Arg'h éhes...
* Az ijedt lovak még tennének végső próbálkozást a menekülés felé, de túl késő, a bütykös húsos ujjak elkapták a fogva tartottak indáit. Fegyverével koppintott a két állat sörényes fejére, mire azok rendjükre aléltan estek jobbra balra.
Arg'h a kocsi ezen felét is szemügyre veszi, igaz, hogy a lámpa fénye vakítja, de azért közelít. Ökölbe zárult keze megiramodva lóbál párat az ülőke gyanánt szolgáló emelvényre. *
- Büdös vagy!
* Céloz a bent lévőnek, már érzi azt az emberekre jellemző furcsa szagot, ami rendre csikarja orrát. Elrántja a leplet, ami mögött bujkáló sápadt arcút talál is, ahogy érezhette is. Végigméri a sápadt nőstényt és annak barna göncét, minek színéhez hasonlót nem is oly rég látott viszont az erdőben...*
- És randa is!
* Ügyet sem vetett, hogy szavai csak úgy záporozták nyálával a kocsiban feszengőt. Csak állt egy ideig és hol a lovakra, hol pedig a nőre tekintgetett. Melyikkel is kezdje...*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-15, 10:06 pm

* Az eddig nyugodt, fárasztó utazást, hamarosan már nem csupán a lovak patájának ütemes dobbanása, és a kocsi rázkódása jelenti a Klensbane ház örököse számára. A közelben fellelhető kellemetlen hörgés és üvöltés egyvelege nem csupán Vlad aggódó tekintetéig, de még a kocsi biztonságában meghúzódó Kesáig is utat talál. Legszívesebben még gyorsabb vágtára utasítaná Vladot, de tudja, hogy a férfi alaptalanul nem mondana ellent neki, illetve, ami külső zaj hozzá eljut, azt az előrébb ülőnek is ugyanúgy hallania kellett. *
- Vlad … ?!
* Hatalmas puffanás, és a szekérben uralkodó irányok szinte azonnali megváltozása eredményezi azt, hogy kérdése további része már nem juthat el Vladhoz, helyette a kocsi oldalának dőlve, kell éreznie azt a sebességet, amit ő maga kért a férfitől. Vlad számára is hamar feltűnik a szörnyű helyzetük, próbálja megfogni a lovakat. Kesa számára ez vajmi keveset jelent, miként a belül található javak, legyen az étel, ital, vagy akár a kényelmet szolgáló párnák és egyéb kiegészítők egyvelege, mind a fiatal nemes ölében, arcában és testének egyéb tájain kötnek ki. Elegáns megjelenése már csupán a múlt homályába vesző emlékkép marad ezek után. Mégis megrázkódtatásainak még közel sincs vége.
A félig megdőlt kocsi hírtelen újra meglendül, és Kesának úgy kell kikászálódnia kellemetlen helyzetéből, hogy az ablakon ki tudjon szólni. *
- Mi a fene ütött beléd Vlad?!
- Egy troll üldöz minket!!
* Több se kell Kesának, azonnal hátrafordítja tekintetét, és igazat kell adnia szolgálójának. Már csak ez hiányzott számára. Egy bamba óriás, ki tönkre kívánja tenni fogatát valami értelmetlen cél érdekében. Most már az is világos számára, miért nem találkoztak eddig egyetlen orkkal sem, az utazás során, pedig korábban, mikor erre járt nem is kevésbe sikerült belebotlania.
A megoldás egyszerű. Ez a terült, ezé a trollé lehet, és még annyi ész azokba az orkokba is szorul, hogy feleslegesen nem keverednek összetűzésbe ezekkel a megtermett lényekkel. *
- Akkor mire vársz még?! Gyorsabban!
* Hangos csattanással adja tovább a parancsot, de már késő. A behemót már a kocsi hátulján lógva nehezíti meg a hátasok dolgát, és egyben a kocsit jobban megdöntve, Kesát ismét annak falához kényszeríti. Ha pedig ez még mind nem lenne elég a fiatal nemesnek, akkor a behemót püfölése, amit a kocsi tetejére mér, az belül felerősödve zengeti meg Kesa füleit, mire legszívesebben már messzire repítené ezt a behemótot, de míg Vlad a közelben van, nem élhet teljes hatalmával. Jobb, ha otthon a birtokon nem tudják mekkora erő rejlik úrnőjükben, és milyen kegyetlenségre képes egyúttal.
Azonban az ő türelme is véges, és a korábbi fáradtság, ami az utazás miatt telepedett rá, már észrevétlenül tovaszállt számára, helyét a bosszúság, a félelem és a harag egyvelege járja át, miközben lassan a behemót által okozott kár is kezd szem elé kerülni előtte. Bár számára ez nem túl jelentős, de akkor is a kúria várható költségeivel együtt akár el is felejtheti az idei jó termésből származó extra hasznot, sőt talán még kevesebből kell majd beérnie, mint korábban.
Mégis mielőtt jobban belemerülhetne ezekbe a gondolatokba, egy érthetetlen üvöltés, és egy újabb, kellemetlenül erős puffanás rázza meg a kocsit ismét. Egy rövid időre össze is mosódik a világ kocsi belseje utazó Kesa számára, és csak ez gátolja meg abban, hogy máris mágiájához fordulva próbálja meg lerázni ez a méretes koloncot kocsijának hátuljáról.
A megrázkódtatáson túltéve magát, már egy álló kocsiban találja magát, és döbbenten hallja Vlad, egyébként vitéz fiatal, menekülését. Ha kényelmesebb helyzetben lenne, és nem elterülve a szekér korábbi oldalán, akkor már ő is menekülőre fogta volna, de így mire arra kerülhetne a sor, addigra már szemben találja magát a megtermett rémséggel.
Korábbi haragja rettegésbe fordul át a busa feje láttán, ami egymaga olyan széles, mint Kesa alkarjának hossza, nem is beszélve a kilógó agyarakról. Bántó szavaira még válaszra sem jut a félelemtől, és az undortól, miközben még szempilláiról is a szörny ragadós nyála csüng látóterébe. Rémülten kap arcához, hogy legalább arról letakarítsa a bűzlő nyálat, miközben olyan gyorsan próbálja meg kinyitni a kocsi ajtaját, ahogy csak tudja, hogy legalább ne egy szűk helyre legyen bezárva, még ha ez a tett végzetéhez is vezethet.
Félelemtől átitatva feszül neki a kocsi egyik ajtajának, miközben sikoltása átjárja az erdőt, oly sok erdei vadat rémísztve el ezzel, de ezt az egyet nem. Így a többire sem tud gondolni, csak arra, hogy Vlad képes volt egyedül hagyni őt ezzel a szörnyeteggel. Már koránt sem olyan megértő, mint korábban, mikor a troll csupán egy távoli képként, és a könyvek lapjaira leírt szavakként van jelen számára. Most itt van közvetlenül előtte, és vele foglalkozik, és nagyobb mint azt korábban gondolta volna.
Vladnak pedig akár fel kellene áldozni magát úrnőjéért, nem pedig félelemtől átitatva elmenekülni, legalább is Kesa szerint. Tehát igaz a mondás. Veszterhes időkben ismertetik meg az ember…
A kocsi ajtaja lassan engedni kezd, így Kesa félelme is kissé elenyészni látszik, úgy szól vissza a behemóthoz. *
- Akkor hagyj békén….

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-17, 2:55 pm

*A troll minden bizonnyal ügyet sem véve az emberre, menne az eszméletlen lovakhoz. Ám az éles sikítás benne is megmozgat valamit, ahogy a fák tetejéről felröppenő madarakban is. Arg'h visszafordul és zengető ordítását a nőre árasztja mintegy válaszként. A torka mélyéről áradó mély, öblössé váló hang organikus szimfóniát játszott a női hangot lekőrözve.
Közelebb lépeget, szeme sarkából már látja a sötétben mozgolódó alakot. Megvakarássza fejét, hisz az imént pont arra menekült fehér népség, piszkavassal a kezében setteng felé. A bunkó végét húsos kezeibe csapkodva dobbant lábával abba az irányba, s mint az őz suta, az egy pillanatra leblokkoló férfi szökdelőre fogja, legalábbis Arg'h képzeteiben.*
- Hö?!
*Hiszen még hozzá sem ért, és már elutasítóan bánik vele. Egyáltalán nem tetszik neki, egyenesen bosszantja ahogy a nő beszél hozzá. A kerekeken álló "láda" ajtaja lassan kitárul, a busa fej haragosan dugja közelebb magát. Nem törődik azzal, hogy a fehérnép mit ad válaszként, megragadja, s úgy, ruhájánál fogva kényszeríti ki a rejtekhelyéről.
Hosszasan méricskéli fel az apró népséget, kinek testének törékeny kecses vonalai mást juttatnak Arg'h eszébe, mintsem a szépséget. Fél fogára nem volna elég. Csak néz, ámbár a lehetőség adott az ember számára a menekülés felé, de a troll teste túl közel van hozzá. Ha egyet is lép, ő már elébe állva egy bökéssel löki vissza annak helyére.*
- A te húsod rágós és Arg'h a puhát szereti!
*Bütykös ujjai közül, azzal amelyen hosszú faggyút hagyott, most az agyarát kaparássza, s onnan egy jókora cafatot találva, elpöcköli.*
- Ilyen visító malackával tehet kivételt.
*Szemöldökének mezítelen ívét megrebegteti, mintha egy kihagyhatatlan ajánlatot tenne fel. Még közelebb hajol, hogy az apró teremtmény szemeibe nézhessen, ámde annak dekoltázsán elakad a szeme. Na nem attól, mint egy embernek, a testi vágyaktól felfűtve, hanem az ott ékeskedő nyakék volt érdeklődésének oka. Ugyanazon ujjának körmét emeli oda, mint amivel az előbb az ételmaradékot kapirgálta szájából. Könnyed mozdulattal szakítja le, minek ha a nő ellenáll, erős pöckölést kaphat homlokára.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-19, 12:40 am

* A menekülés halovány reménye elenyészni látszik, mikor a behemót méretes képét közelebb tolja Kesához, oly szagokkal árasztva el ezzel a kocsit, melynek létezéséről a fiatal nemes még talán nem is tudott ezidáig. Keze azonnal szája elé kerül, de csupán az ajkain érzett különös érzés tudatja vele, hogy alig pár pillanattal korábban, még ezzel a kézzel takarította le arcáról a szörny nyálát. Egy pillanatra meg is mozdul gyomrának tartalma, pedig egyet, mást már meg kellett tapasztalnia korábban, például a laborban, de ez most túl váratlanul érte.
Ideje sincs a felé közeledő méretes manccsal foglalkoznia, miközben gyomortartalmát kényszeríti vissza rendeltetési helyére. Igaz csupán egy rövid időre lélegezhet fel, mivel Arg’h szorítására legszívesebben beterítené azt a bizonyos kezet, csak hogy eleressze. *
- Mit akarsz tőlem? … Tegyél le.
* Maga is meglepődik, mikor a szörny, mintha engedelmeskedne, leteszi. Feje azonnal az erdő felé fordul, amerre Vlad is menekült korábban, de még túlságosan élvezi a troll figyelmét ahhoz, hogy akár csak megpróbálkozhasson a meneküléssel. Végtére is, ennek a bamba óriásnak sikerült utolérnie a szekeret, még ha az meg is sérült. *
- Ráadásul csontos is…
* Egészíti ki a troll szavait, hátha ezzel csak méginkább elveszi a kedvét attól, hogy ő is az étlapra kerüljön. Mégis mikor meglátja, hogy az az ormótlan tenyér, mely nem is oly rég, még körülötte és ruhája körül helyezkedett el, most a szörny saját bűzlő szájában babrál vele. Hírtelen kirázza a hideg. Elég volt egy apró gondolat hozzá, miszerint azok a bütykös, vaskos ujjak ismét köré fonódnak, és olyan bűzzel itatják át ruháját, amit egy sikeres menekülés esetén jó ideig szagolhatna.
Ha ez magában még nem lenne elég, akkor az újabb ajánlat, és a megrebegtetett csupasz redők, amik a szemöldököt jelentenék, önkéntelenül is hátrálásra kényszerítik a fiatal nemest, amit újra megismétel, mikor a szörny láthatóan leragad melleinél. Talán olyan részt talált, melyet érdemes lenne elfogyasztani, ez az egy gondolat merül fel Kesában. Másra inkább nem is akar gondolni. Mégis elég csupán egyéb gondolatok szelére, és egy hidegrázás fut végig testén. Ez és a közeledő ujjak látványa gyors döntést eredményeznek. Egy apró lépéssel húzódik hátrébb a közeledő ujjaktól, miközben szemeivel elkezd hunyorogni. *
- Letupan cahaya!
* Tenyerét könnyedén maga elé emeli, úgy hogy a behemót ujjak biztosan ne takarják el, és felkeltse bamba óriás érdeklődését. Kesa a varázsige végére teljesen becsukja szemeit, mire tenyeréből vakító fény tör elő, mely még a nappali világosságban is könnyedén képes elvakítani azt, aki belenéz. Számára pedig ez a jel.
Esélyt sem ad a behemótnak, hogy feleszmélhessen, ő máris futásnak ered egyenesen Vlad korábbi irányába. Nem érdekli őt sem a lovak, hisz van belőlük még ép elég neki, sem pedig a használhatatlanná vált kocsi. Most azt az időt kell kihasználni, ami addig adatik meg számára, míg a behemót kitudja nyitni szemeit, majd pedig újra hozzászoktatni az éjszakai fényviszonyokhoz. Az utóbbi azonban számára is okoz némi kellemetlenséget, mert hiába a csukott szemek, és kezének takarása, mégsem ehhez a fényviszonyhoz vannak szokva szemei. Egy mélyedésbe sikerül is belelépnie, amire lábai megroggyanva adják meg magukat, hogy elkerüljék a komolyabb következményeket.
A térdénél elszakadó ruha a legkevésbé sem foglalkoztatja most a fiatal nemest, inkább Vlad nyomára akar bukkanni. Ketten több eséllyel néznének szembe a trollal, mint egyedül, a komolyabb igékhez nélkülözhetetlen összetevők nélkül.
Végül a szerencse csak rámosolyodik Kesára. Ugyan nem ő akad rá Vladra, hanem a férfi őreá, de ez az eredményen már mit sem változtat. *

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-20, 10:34 am

Az érdeklődés nem hagy alább az embernő szavaira. A trollnak oly mindegy a csontosság, hisz egybe ő sem volna képes lenyelni, annál inkább, a cupákos finomságokat szereti.
Megindult kezének a kihátrálás sem volt akadály, érezte, hogy rátapint valamire, mielőtt az elhangzó, számára idegen szavakkal egy időben a vakító fény megjelent volna.
Ordítása szakadatlan zúdult a forrásra, összeszűkölt pupillái védelmére már behunyta szemének redőnyét. A kezében szorult fegyver nagy ívben tett suhintásának hangja törte meg az az utáni csendet. Ha a sápadt arcú még előtte tartózkodott, kellemetlen, tompa husáng üthette annak testét. Arg'h még vakon, ámde szaglásának biztos szolgálatát követve támolygott a nő után. A maga önnön, lassúnak még most sem mondható bizonytalan dübörgése már meglódult. Nem is kellett hosszú utat tennie, már látott valami mozgolódó pacát, és a megjelenő másikat.
Megdörgöli káprázó szemeit, majd a cövekként mozdulatlanra árasztotta dühének feltörekvő üvöltését. Vicsorgása eredményeként már habzó szája, agresszívan csattogott feléjük.
Noha nem szereti a vakító dolgokat, a villódzó kezű nő, ha mást nem, értékes tagja lehet gyűjteményének. Már ezen eszmeképen álmodozva rohamozott az embernép felé, s nem is kellett túl közül mennie, a maga előtt nyújtott kezével nagyot suhintva söpörte el a nő "védelmezőjét". Annak ügyetlen próbálkozása egy csapás erejéig bírta, az is a husángon csattant.
Arg'h megingatja fejét, terebélyes testén beleremegő háj nagyot zuttyan ahogy dobbant lábával. Szemének világa alig tért még vissza, ezért látatlanban, vehemens meginduló kezeivel jobbra-balra csapkod. A nő, ha még nem fogta volna menekülőre, már közel érezheti magához Arg'h lépteinek közeledtét. Ha menekül, hát a pacát követve nyomban megindul arrafelé.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-25, 8:26 pm

- Vlad!
* Örömittas és egyben leszidó szava elég, hogy a férfi a korábbi fényre felfigyelve, tudja, most érkezett el az ő ideje. Kardja már lendül is a troll felé, de az éles fémdarab csupán a szörnyeteg méretes husángját éri el, így nem tud sérülést okozni a behemótnak. Mi több, egy pillanat alatt félresöpri Vladot.
Kesa egy pillanatig még nézi a föld felé közeledő Vladot, de a méretes teremtmény dübörgő közelsége gyorsan futásra sarkallja, így nem láthatja, hogy az jobbra-ballra csapkodva próbálja meg elkapni azt a bizonyos pacát, ami ő lenne.
A dübörgés röpke hiányára, csak hátrafordítja fejét, de ekkor látja, hogy az újra nekilendülve üldözi őt.
Nem is kell több a fiatal nemesnek, hogy olyan gyorsan kezdjen el futni, ahogy azt csak lába bírja. Egyenesen az erdő sűrűbbnek tűnő része felé, remélve, hogy a troll korábbi igen csak alapos mellényúlása annak tudható be, hogy szeme még nem szokott hozzá újra a sötét fényviszonyokhoz, akkor pedig egy-egy elékerülő fa, könnyedén lelassíthatja őt, talán még a figyelmét is elterelheti róla.
A fák közvetlen közelében fut, ha pedig nem akar nekimenni egynek sem Arg’h, és már kellően közel ér hozzá, akkor a fák között cikázva próbálja meg lerázni magáról üldözőjét, de ha ez nagyon nem akar sikerülni, akkor egy alacsonyabban kinövő hajlékony ágat keres, hogy azt hajlítsa meg és csapassa vissza egyenesen szegényes látási viszonnyal rendelkező üldözőjének ronda képébe.
Ha ezek közül bármelyik sikerrel végződik, és sikerül egy kis előnyre szert tennie, akkor néhány lélegzetvétellel megpróbálja rendezni szapora levegővételét, és egyben megnyugtatni kalapáló szívét is, miközben Arg’hot figyeli, remélve, hogy végre feladja üldözését, de ha nem így tenne, akkor elég ideje lenne egy újabb igét alkalmazni a trollon.
Ha pedig így történik, akkor nem rest alkalmazni. *
- Kau keluar dari Anda kekuasaan atas kehidupan dan kematian, menyusun kekuatan lawan tak terbatas!
* Kezei apró táncba kezdenek, és csak az ige végére állapodnak meg, úgy hogy jobb keze egyenesen a közeledő trollra mutasson. Ekkor egy sziporkázó sugár hagyja el Kesa kezét, egyenesen Arg’hot megcélozva. A fény erőssége most Kesát is meglepi. Éjszakai fényviszonyok között még nem alkalmazta, márpedig nappal nem tűnt ennyire erőteljesnek a fénye, így most nem húzta összébb szemeit, csupán kissé megkésve.
A varázslat végeztével Kesa szemei előtt is összébb szűkült a világ. Már közel se látja annyira környezetét, mint korábban, de ha sikeresen eltalálta a felé közeledő méretes célpontot, akkor annak komolyabb gondjai is lehetnek, mint szeme világának újbóli megcsappanása. Érezheti, amint méretes testének megmozdítása sokkal nehezebb feladattá válik, mint az egészen eddig volt, mint ahogy a kezében lévő méretes fatörzset is nehezebben tudja a föld felett tartani. Talán meg is fordul a fejében, hogy az lett nehezebb, pedig csupán erejének jelentős része hagyta el testét.
Mindezek ellenére, Kesa továbbra is nekilódul, tudván, hogy ez még önmagában nem fogja megállítani a szörnyeteget, csak lelassítja, és hamarabbi feladásra készteti.
Amennyiben nincs lehetősége a varázsigére, szapora légzéssel menekül tovább az erdő sűrűje felé. *

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-26, 8:35 pm

/ Roober /

Hatalmas tölgyből készült sötét asztal terpeszkedik a szoba kellős közepén. Mögötte bíborszín bőrrel bevont kényelmes fotel helyezkedik el. Az asztalon néhány használati tárgytól eltekintve egy térkép fekszik kiterítve. Megfakult, sárgás papíron futnak a méretarányos és pontos vonalak, melyeket egykor egy mester festett fel barna tintával. Ilián a térképre görnyedve alszik immár egy teljes órája. Furcsa helyről álmodik, ahol egy ember a legkülönfélébb fegyverekkel kereskedik, vagy ha nincs neki, ígéretet tesz, hogy beszerzi a kívánt portékát. A sárkány régen járt már e helyen, ahol a leleményes kereskedő meghúzza magát, most azt próbálta meg felidézni a térkép segítségével, hogy pontosan merre is lehet. Markának szorítása megenyhül és a penna, melyet eddig fogva tartottak ujjai az asztalra esik éles csattanással. Ilián felriad a váratlan zajra, kiegyenesedik székében, kidörgöli az álmot szemeiből, majd egy bosszús pillantás után összetekeri a térképet és a fal mentén húzódó könyvespolcra helyezi vissza, ahol több igen régi könyv található, számtalan térkép és rajz, melyek nemcsak földrészeket, területeket és tájakat ábrázolnak, hanem különböző élőlényeket is. Jobban szemügyrevéve a polcot tanulmányok sokaságát figyelhetjük meg. Mintha egy szórakozott kutató hányavetett és rendszertelennek tűnő birodalmába tévedtünk volna.
Ilián feláll, megigazítja ruháját, majd az ablakhoz lép. A nap néhány óra múlva lenyugszik és már most piroslik az ég alja, így kellemes szélre, talán még esőre is lehet számítani. Leakasztja az ajtó melletti fogasról vastagabb köpenyét és a hátára veti. A nehéz fa ajtót behúzza maga mögött, de a lakatot nem akasztja rá, felesleges. Csak akkor zárja be ha hosszabb útra hagyja el kis birtokát. Jobb felé tekint, ahol tüneményes kis kert foglal helyet. Gyógynövények és néhány zöldség nő benne. Bal felé pedig a kovácsműhelye található. Sokkal rendezettebben, mint a belső környezet.
Ilián könnyed szívvel néz végig a földdarabon, melyet magáénak mond. Egy mély lélegzettel indul északnak. Számára egy igen kedves hely felé tart. Ha gondolkodni akar, vagy csak magányra vágyik mindig arra a hegyre megy fel. Avlaniontól nyugatra tartva tizenegy napi járóföldre van ez a hely a folyón túl. Mindig kellemes errefelé az idő, legalábbis egy sárkány számára. A hely, melyre most Ilián tart egy középmagas hegy felső részén kiálló szirt. Nem a legrobosztusabb hegy errefelé, de messzire ellátni a tetejéről. A könnyed lépésekkel Ilián napnyugta előtt úgy fél órával fog felérni a szirtre, épp ahogy szereti. Elméjének távoli szegletében már megjelenik a gondolat, hogy talán reggelig fent marad és megvárja a hajnalt. Nos igen, a vöröslő napnyugtánál csak az aranyló hajnal szépségesebb Ilián számára.
Az erdőn át haladva nem sok zajt csap, viszont egy kellemes dallamot fütyörészik, mely messzebbre elhallatszik, mint lépéseinek zaja.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-27, 10:54 am

*A sárkányok népe mindig is különleges volt szemében. Már születésekor, amikor még Alseran és a többi isten nem döntött afelől, mi is legyen Roober sorsa, akkor is érdekelték ezek a halandó mértékkel nézve óriási teremtmények. A faj létének esszenciái át, meg átjárták a levegőeget, az anyagin túli világok megfoghatatlan rétegeit és az ifjú istenség vonzódott hozzájuk.
Akadnak közöttük olyanok, akik vonzódnak bizonyos emberi dolgokhoz, és akadnak különcök is. Szemében ilyen különc az is, akit fél szemével követ már egy ideje.
Nem fiatal, de egyáltalán nem is idős még.
Messze még az az idő, amikor korban meghajlik, s szárnyai nehezen emelik majd az égbe, a felhők közé testét.
A Lanur-hegység bércei között fekszik az a hely, ahová most a sárkány istenség szeme pillant.
Ebben a formájában halandó nem érzékeli, így érdeklődő tekintete követi az útnak indult sárkányt. Meglepő számára, hogy gyalog, elfhez hasonlatos formájában teszi meg az utat. Ritkaság az egy sárkánytól, főleg a hegyek között, hogy nem valódi formáját részesíti előnyben, ha nincs a közelében avatatlan szempár.
A szirtet, melyhez tart már megérinti Roober istenség esszenciája, de még nem jelenik meg a férfi előtt.
Sokkal inkább a szirtet veszi célba, s amikor már a halk füttyszó közelít hozzá, a apró forgószél jelenik meg a hegyen. A kavargó porból kékes színek válnak ki, s csakhamar egy kék sárkány pikkelyein csillan meg a lemenő nap fénye.

Nemes tartással szemléli a lemenő napot, aminek fénye leginkább hasoldali, hosszanti irányaú, aranyszínű pikkelyein csillan meg. A fej csak akkor fordul a közeledő felé, amikor az előbukkan.
Csak egy pillanat, hogy helyette a sárkányistenség kevesek által látott alakja jelenjen meg.
A fiatal férfi kortalan arcát szénfekete, hosszú haj keretezi. Karcsú, de izmos, s ruganyos, mint egy elf.
Ruházata azonban első sorban a fekete és a fehér színeit mutatja, kivéve a fekete felén megjelenő sárkánymintát.
A férfi meghatározhatatlan színű szemei a szőke elfet szemlélik.
Ha netalán megtorpanna, nem int neki, csak fejével biccent, s úgy nézi tovább.
Elvégre az érkező köszön előbb, s ő ezt a szokást nem is szándékozik megtörni.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-28, 1:59 pm

*A trollnak több sem kell, mint a megmozduló fekete folt, mi az elterülő fák sűrűje közt keresve menedékét, már megiramodott. A monstrum test minden dobbantás után nagyot fújtat, nincs ínyére a helyzet cseppet sem kilátásokkal teli képe.
Szemei lassanként visszanyerik megtisztuló képüket, így egy-egy előtte termett fát, még a gyorsuló tempójában ki tud kerülni. Bunkójával lépten, nyomon cséplőcsapással tör maga előtt utat. Szabad kezével büszkén veregeti meg mellét, a fehérnép alakja apránként de már tisztulni látszik.
Az elé tárult kisebb lejtőn is akadálytalanul vetődik le, egy határozott ugrással, mit egy váratlan, bosszantó esemény követ. A képébe csapó ág fájdalmas nyomát tapogatva torpan meg, ám megrázva busa fejét, még ingerültebb ábrázattal rohamoz a fák közt.
Kis idő elteltével már látni is vélte a lapuló alakot, ki most mozdulatlan kezdett zagyva szavaiba.*
- Bütyök van a nyelveden?
*A troll előre nyúló kézzel lépett nagyokat, hogy a távolságot leküzdve végre elkaphassa prédáját. Ám nem a sápadt arcú „bogozódott” nyelvének segítő oldása volt célja. Az idefele jövet pár fájdalmas, csetlő botló lépése andalogva küldte előre.
A kezdeti örömét, a megjelenő fénynyaláb rombolta le, mi önmagában még nem lett volna baj, hacsak az nem egyenest őt veszi célba.
Arg’h próbálkozása a kitérésre kudarcba fullad, mikor is oldalra dőlve a sugár elől, egy korhadt fának dől. Megkésve becsukott szemei csillagokat látnak, mikor is a koros törzs megadva magát a trollal együtt dől ki.
„Vak” szemeit forgatva pislog sűrűn, és sokasodó nyögések közepette próbál meg feltápászkodni, azonban ez nem mutatkozik oly egyszerű feladatnak. Bunkója valahol mellette hever, a most alatta recsegő fa ide oda billegteti a küzdő erdei trollt.
Nem igazán értette hova tűnt ereje, mivelhogy az ez idáig makacsul üldöző teste, most megpihenve tartóztatta maradásra. Fancsali képet vágva hallgatta a szájából csöpögő nyálát, kezeivel szinte lomha evező mozdulatokat tett a növényzetben.
Lábaival megkeseredett rúgásokat intéz a földre, ám nem nyer akkora lendületet, hogy átforduljon, vagy erőt, hogy térdeire nehezedve tolja ki magát.
Csak hintázik egy ideig, mint bölcsőjében ringó gyermek. Csordogáló nyálát olykor visszaszívva nyammogott párat, mielőtt behunyta volna káprázó szemeit. Ez a sok futás, talán kifárasztotta, kicsit megpihen, ez a vaktában rohangálás, amúgy sincs ínyére.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-29, 5:25 pm

Hosszúra nyúlt lépései hamar viszik felfelé a kívánt helyre. A szirt közelébe érve, már megérzi a különös légkört, mely nem megszokott számára. Mielőtt ráfordulna arra az apró kanyarra, mely a szirtre viszi az embert, szemei érzékelik a különös jelenséget. Először azt gondolja, hogy közönséges széllel van dolga, ám hamar rájön, hogy nincs így. Emlékei közt kutatva lép a szirtre. Mikor meglátja a fekete hajú férfit döbbeneténél csak csodálata nagyobb. Hosszú élete során még sosem találkozott istenséggel, de már sokat hallott róluk. Könyvekben található leírásokat olvasott és élő személyek elbeszéléseit hallgatta figyelmesen, mikor a szó ilyesféle különös találkozás elmesélésére terelődött.
Egy röpke pillanatig csak állt és nézte, ahogy az idegen biccent feléje. Ilián nem lépett közelebb, azonban fejét törzsével együtt meghajtotta.
-Jó uram. –Szólalt meg köszönésképpen az aranysárkány, de még nem egyenesedett ki.-

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-30, 11:41 am

*A sárkányistenség meglepetten pillant a sárkányra. Meglehetősen nagy a tisztelet, amivel felé fordul, jóllehet az csak egy másik sárkányt láthatott.
Roober leárnyékolta isteni esszenciái, hogy azt ne érezhesse a halandó, hiszen nem szándékozik megmutatkozni valódi formájában előtte.
Kötik az istenek szabályai, s ha valaki egy istenséggel beszél, az istenségnek akár egy szava is megváltoztathatja viszonyulását az élet dolgaihoz. Ő pedig ilyesmit nem akar.
Meglepett, nem is túl magas és nem is túl mély hangon szól a meghajolt sárkányhoz.*
- Minden fajtabelit ilyen tisztelettel és alázattal köszöntesz? Mert akkor kedvelt lehetsz egyes sárkány körökben.
Egyenesedj ki bátran, nem vagyok én olyan úr, aki megérdemli a hajlongást!
*Mosolya és őszinte pillantása a nők számára rendre közkedveltté és vonzóvá, teszi, amit korábban ki is használt néhányszor, ám ebben az esetben egy hímmel áll szemben, rá nem akar így hatni, s talán nem is tudna.
Ha a férfi nem lépdel feljebb a szirtre, akkor saját maga ereszkedik lejjebb, ügyelve ruházatára, hogy ne koszolja le azt.
Egyértelműen látszik, szeret adni külsejére, talán kissé nárcisztikus is.
Ha Ilián feljön hozzá, akkor ott, ha nem, akkor elé érve nyújtja kezét az arany sárkánynak.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-30, 10:04 pm

-Minden arra érdemesnek tisztelettel köszönök, de valóban, ilyen üdvözlést csak fajtársaimnak és néhány kivételes embernek mutatok.
Ábrázata komor marad, ám szája szélén mosoly bújik meg. Szigorú szemeiben ritkán látszik mire gondol vagy mit érez, épp ahogy arcizmai is csak olykor-olykor rándulnak meg, ha valami igazán meglepte. Csak szemöldökének változó íve árulja el, milyen a hangulata.
Közben közelebb lépett az idegenhez és határozott mozdulattal rázott vele kezet.
-Ritkán látok errefelé másokat. –A barátságos szempár bizalmat ébreszt benne, mely bár elsőre nem tetszik neki, mégis folytatja a beszédet.- Mikor ide vetődik utam és eltöltök némi időt magamban úgy érzem, hogy rajtam kívül tényleg senki sincs a világon. Ha az ember sok időt töltene itt, talán saját magánya fojtaná meg. –Tekintetét végigfuttatja a szirten, majd a tájon, melyen lassan végleg lenyugszik a nap. Ahogy Ilián hajára esik a fény, szőke tincsei inkább bársonyos aranynak látszódnak. Büszkén szegi fel fejét, hogy élvezhesse a napnyugtát, s szemeit közben lehunyja. Pár pillanat múlva ismét a mellette állóra néz.-
-Mi járatban vagy errefelé? –A kérdést érdeklődve teszi fel és figyelemmel hallgatja a választ is.-

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-31, 4:14 pm

*Roober elgondolkodva szemléli a komor arcot, s az abban megbúvó mosolyt.
A kézrázásban benne van egy sárkány határozottsága, s egy kétlábú férfié is.
A sárkányistenség még nem tudja, hogy melyik lesz az, ami inkább jellemző erre az arany sárkányra.
Az istenség Alseran napjának lenyugvó fényét figyeli, ahogy az arany sárkány is. Nem bánja, ha atyja kissé más részeire vándorol a világnak, s kevésbé tartja szemmel azt, ahol épp van. Ilyenkor valahogy ő is szabadabbnak érzi magát.
Nem zavarja meg a halandót a napnyugta élvezésében, de az biztos, hogy még mindig furcsállja nem sárkány alakját magányába.*
- Magam is kedvelem az efféle magányos, kiugró sziklákat, s örömmel töltöm időm rajtuk. Északról jövök, s megpihenni szálltam le.
Ám ha nem bánod, szívesebben leledzek valódi formámban, mint ebben a satnyább kétlábúban.
Nekem ez olyasféle érzés, mintha börtönbe zártam volna saját magam.
*Ezzel, ha Ilián sem ellenkezik, ő is visszaindul előbbi helyére, hiszen a szikla annyira nem kicsi, hogy ne férjen el rajta két megtermett sárkány is.
Hamarosan újabb villanás kíséretében ül a szirt kövére az aranyos hasú kék sárkány.
Büszke tartással még mindig az ég alján leledző pirosas színeket szemléli.
Ha Ilián nem követte őt, akkor a kétlábúra rá sem nézve kérdezi, ha viszont már sárkány alakban, akkor a méretes arany sárkányt, kihez hasonlót csak egyet látott ebben az alfajban, nézve végig, szólal meg.*
- Te hogy állsz ehhez a témához? S hogy nevet is kössek szavaimhoz, hát tudd, Akadhu vagyok.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-08-31, 9:22 pm

Megvárja míg a másik sárkány alakot ölt. Végignéz rajta és közben elgondolkozik, hogy vajon mikor is élvezte utoljára egy másik sárkány társaságát. ~Bizony rég.~ Jegyzi meg magának, majd ő is felveszi sárkányalakját.
Átváltozásában semmi elegancia, azonban amint amúgy is fényes pikkelyit elérik a napnak sugarai izzón ragyognak fel, s annak aki ilyenkor néz rá, kell néhány pillanat mire szeme megszokja a különös fényességet. Szárnyait széttárja és megnyújtóztatja őket.
-Szinte el is feledtem micsoda érzés. –Jegyzi meg halkan magának, de nem bánja, ha a másik meghallja.-
Ilián Akadhu felé fordul. Így igazán félelmetesnek látszik, hiszen egyik oldalán táncot járnak a fények, míg másik oldala teljesen sötét, szinte feketének tűnik. A fején lévő három szarvszerű képződmény hosszú árnyékot vet a hegy oldalára. Szemei megvillannak, ahogy ismét a kék sárkányra néz. Tekintetét egyel talán nem lehet barátságosnak mondani, ám aki a mélyére tekint megláthatja a békét és nyugalmat a szemében.
-Az én nevem Ilián. –Mutatkozik be ő is.- Nos, én meglehetősen sok időt töltök emberi alakomban. Ezt bizonyára furcsának találod, s megmagyaráznom nehéz lenne. –Egy pillanatig elgondolkodik, vajon mit mondhatna. Érdekesnek találja az emberi világot és rajong a könyvekért, kovácsmesterségért? Vagy inkább múlni nem tudó vad ösztönét ecsetelje? Akárhogyis, az utóbbi évtizedeket emberként töltötte, s ritkán szakította meg átváltozással a mindennapokat.-
-Ha terveid mást nem mondanak, s kedved is tartja szíves örömest invitállak meg egy vacsorára..vagy reggelire. Ahogy jobban esik. –Mosolyodik el.- Nem messze a hegy lábától van egy kis kunyhóm.
Fuvallat támad, s Ilián nyakát az ég felé, melyet lassan bevon a sötétség, nyújtja és fejét is felszegi. Szemei előtt egyetlen szó lebeg: suhanni. Torkát megköszörülve néz Akadhura.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-09-01, 10:09 pm

*Akadhu árgus szemekkel figyeli a másik sárkány minden reakcióját, apró jelét.
A habozást is észreveszi, s csak ezután futtatja végig pillantását a nap vöröses fényében izzónak tűnő pikkelyeken.
Nem zavarja a lenyugvó nap fényében megcsillanó arany pikkelyek látványa. Rajta is vannak, mellkasát, s hasát díszíti ez a ritka, ám feltűnő szín.
A kék sárkány enyhén meghajtja fejét, valóban furcsának találja. Zöldes szemei a kék fejen megcsillannak, amikor azt még mindig szúrósan Iliánnak szegezi. Ő ugyan nem riadozik egy halandó sárkány barátságos, vagy barátságtalan tekintetétől.
A sárkányok istene, még, ha most álcázza is magát halandó sárkánynak.
Talán azt lehet sejteni, halandó alakja két alfaj közös fiókájaként láthatta meg a napvilágot, míg egyik szülője kék, másik arany lehetett.
Természetesen tisztában van a kunyhó létével és a meghívásra felszegi fejét, s büszke tartással morrant vissza.*
- Ilián, az én terveimben egy kis halasztás nem hozza el a világ végét. Ritka ezen a vidéken a magunkfajta, így a meghívásod örömmel elfogadom.
*Aki látott már sárkány mosolyt nagyon jól tudja, hogy kevesen ismerik fel saját fajtársaikon kívül és tudják megkülönböztetni azt egy fenyegető vicsortól.
Érti a másik pillantását, s az ég felé nyújtott nyakat, fejet is.*
- Ha repülni akarsz, ne fogd vissza magad. A szárnyaidnak is jót tesz, ha néha meg vannak mozgatva, ha már főként kétlábúként élsz.
Enionban mikor jártál utoljára?
*Kitárja kék szárnyait, melyeknek tövénél a kék és az arany furcsa átmenete villan fel. Csap a két szárnnyal a levegőben, miközben az istenség valódi lénye nem sokkal felettük lebeg, észrevétlen. Figyel, hiszen okkal érkezett erre a szirtre.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-09-04, 2:59 pm

712. évi 14. küldetés

*Frikk, a Hatalmas uralkodásának kezdete korántsem könnyű. Az új törzsfőnöknek még be kell bizonyítania a többieknek, hogy igazi vezér.
Hiába vezetett már több-kevesebb sikerrel felderítőként csapatokat az emberek területeire, az még nem bizonyíték.
Akadtak is már kihívói, az egyik Mordul régi „bal” keze volt, Badarul. A harc végül úgy ért véget, hogy Frikk addig ütötte a koponyáját, amíg már teljesen összekucorodva feküdt előtte. A törzs többi tagja nem avatkozott bele, Frikket meg annyira elragadta a hév, hogy a kemény koponyán szépen leverte jobb keze kisujjának bütykét. Most azt az ujját jóval nehezebben és fájdalmasabban tudja csak használni. Amikor azt hiszi, nem látja senki meg-megtapogatja, hiszen az a bütyök teljesen elcsúszott.
De egy fehér ork törzsfő nem mutathat gyengeséget. Frikk sem mutat, csak akkor sziszeg barlangjában, ha nem hallja senki.
De egy másik harcos, Bulu lábszárát is eltörte, csak annyi szerencséje volt, hogy az ő csontja volt a keményebb, mert különben már nem Görbelábú, hanem Törött lábú Frikként ismernék a törzs tagjai.
Most is a törzs fejének kijáró barlangban tölti idejét, csámcsogva fogyasztja el a legutóbbi zsákmány legfinomabb darabját. Erővel vette el a vadásztól, aki hozta, úgy vélte, hogy az neki jár.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-09-04, 3:00 pm

*Ezekben a percekben érkezik vissza Shab és Dolo, a két felderítő a nyugati völgy felől. Izgatottak a hangok alapján, de Frikk tanult Mordultól. Nem azonnal dugja ki pár szál szőke hajszálát, majd utána fejét is a barlang bejáratán, hogy megnézze, mi ez az egetverő lárma.
Elszámol magában ötig az ujjain, aztán a másik kezén is, és csak utána néz le.
Ekkorra már elindul érte Shab, de amikor látja, hogy a főnök végre megjelent, inkább visszafordul, hogy lent várja meg.
Frikk megnézi, hogy a Mordultól szerzett kardot, vagy sajátját vegye-e magához. Végül, ahogy általában a fogazott kard mellett dönt. Az ostor még beszerzés alatt áll, vagyishogy előbb zsákmányolni kell egy másikat. A régit Mordul elvágta a harcban.
Mire leér, már a törzs apraja-nagyja a felderítők körül összpontosul.
Az elé került ostoba kölyköt félrerúgja, aki sivalkodva szalad messzebb a görbe lábak közeléből.*
- Mit találtatok, fattyak!?
*Vicsorog feléjük. Sok ideje volt, amíg ácsingózott a törzsfőnök posztjára, hogy megtanuljon néhány alapvető fogást, ez is ilyen.*
- Nyomorult kereskedő…nem karavánnal. Egyedül, csak a lovával, meg a kocsijával megy a nyugati völgyben. Most kellene…
*Eddig jut, amikor lendül Frikk fájós keze és a szürkésfehéres ork bőrön vöröslő nyomot hagy.*
- Majd én, Frikk, a Hatalmas eldöntöm, mit kellene és mit nem! Szedjetek össze még egy tucat harcost, rajtaütünk!

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-09-04, 3:00 pm

*Hamarosan büszkén, dagadó mellel igyekszik előre. Ő vezeti a csapatot. Felderítőként már nem egy rajtaütést hajtott végre, ettől sokkal nehezebb ellenfeleken is.
Ha hinne az istenekben, most azt mondaná, hogy neki küldték ezt a zsákmányt. Bizonyíthat majd a törzsnek, hogy jó vezér.
Lába alatt nem reccsen ág, nem gurul arrébb kő, Frikk maga a lopakodás istene.
A sziklák mögül előbb pár szál fehér haja lengedez elő, aztán fejtetője, végül vöröslő szemei is. Akahana által formázott orrát nem dugja előre, nem akarja, hogy megneszelje zsákmány őket.
Ujjaival mutogatva küldi el társait. Néhánya előre, őket utálja a legjobban, párat hátulra, ha menekülőre fogná visszafelé a kereskedő, a többivel pedig ereszkedni kezd.
Megnyalja ujját, majd hangos cuppanással rántja ki szájából. Feltartva a levegőbe megnézi a szél irányát.
Kedvező még a szél is.
Előbbre sietnek, egészen addig, amíg a völgy fala enyhe kanyart nem vesz. Ott rejtve lesznek és amikor a kereskedő észreveszi őket, már régen leereszkedtek és késő lesz.
El is vicsorodik, majd fenéken rúgja az előtte állót, hogy igyekezzen már jobban. Nekik elől kell elállni az útját.
A kereskedő mit sem sejt, lova a szél miatt nem érzi a szagot. A természet csendes, túl csendes, de az emberféle nem érzi a figyelmeztetést.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-09-04, 3:01 pm

*Frikk, a Rettenetes ordítása akkor hangzik el, amikor megpillantja a kocsit. A kereskedő lova nyerítve ágaskodik, miközben az emberféle is szabadjára engedi a gyeplőt, hadd fusson szegény pára, az életük múlhat rajta.
Frikk és csapata ujjongva, hörögve rohan a meginduló kocsi ellen. Még nem elég gyors, többek között az elől, görbe lábait sebesen kapkodó vezér is felkapaszkodik a gyorsuló kocsira. Akiket előre küldött, megpróbálják útját állni, s ez végre sikerül is. Egyikük ugyan kap egy kiadós taposást a lótól, de közben elvágja az első lábak inait.
A fájdalmas nyerítés és a kocsi hirtelen lassulása a jel. A törzsfőnök színpadiasan magasodik fel a szekéren, fogazott kardját megemeli. A kereskedő inkább félelmében, nem is annyira az előtte álló rusnya orktól, hanem inkább az egész csapatnyi orktól, csapkodni kezdi vesszőjével. Frikket sújtják az emberféle ütései, de nem teheti, hogy kimutatja fájdalmát.
A hadonászó, csapkodó és sikongató emberféle most megérzi haragját.
És ekkor Frikk, a Győzhetetlen lesújt a fogazott karddal.
Vér fröccsen az arcára, amikor felvágja a kereskedő nyaki ütőerét. A szekeret ekkor rántja meg a ló súlya, ahogy eldől a nyakát átvágó ork kezektől.
Frikk a szekérrel együtt huppan a földre. Tomporát fogdosva áll fel, majd a többiek árgus tekintete előtt nyalja le szája széléről a vért, majd emeli a magasra véres kardját. Előbb elordítja magát, amire a többiek és győzelmi ordításba kezdenek, bár az, akire rálépett a ló, inkább csak nyöszörög fájdalmában.*
- Friss húúúús!
*Ezek a győztes „hadvezér” szavai.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-09-04, 3:01 pm

- Vágjátok össze őket! Amit bírunk, elviszünk, a többiekért meg jöhet a törzs!
Mozgás, kutyafattyak! Magam vágok szíjat a hátatokból, ha lazsáltok!
*A harcosok nekiállnak és nem sokára már újra a törzs szállásán vannak. Izgatottan mesélik a történteket a törzs tagjainak, miközben Frikk alvadt vér díszítette arccal pózol a szabad terület közepén.
A hús élelmet jelent és még ki tudja, miféle dolgok vannak abban a kocsiban!
Később, aminek még inkább örül, az egy új ostor. A kocsi ülése alatt talál rá, amikor visszamegy a harcosokkal. Na, nem cipekedni, csak átkutatni a halott kereskedő holmiját, hogy igényt tarthasson a neki tetsző dolgokra.
Hamarosan már érzi a sülő hús szagát és alig várja, hogy a legfinomabb falakokat kivágja belőle. Egy részét majd félre is teszi magának későbbre, mert nem jön minden nap ilyen gazdag zsákmány és meg kell elégedniük a hegyek állataival, vagy ami még rosszabb, gyökerekkel és bogyókkal.
Na, akkor majd tennie kell valamit.
Most viszont még ki akarja élvezni a győzelem gyümölcsét.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-09-10, 5:40 pm

/ Roober /

Örömmel fogadja a sárkány mindkét válaszát. A társaság éppúgy, mint a repülés lehetősége kedvére vannak.
-Megtisztelsz. –Bólintva nyugtázza a dolgot.-
-Már nagyon rég jártam a városban. Felnőttnek sem voltam még mondható. –Elgondolkozik egy pillanatig, mikor utoljára járt ott. Fiatal volt és eszetlen. Nem igazán törődött még az élettel.-
Mikor rájön, hogy Akadhu látta reakcióját a hűvös északi szellőre kissé megszeppen.
-Nem vagyok benne biztos, de végül is ma remek este van. Remélhetem, hogy egy rövid körre elkísérsz?
Válaszát már nem várja meg, inkább útnak indul.
Szárnyait suhogtatva emelkedik könnyedén az alacsonyan kúszó felhők közé. Így, hogy már nem süt a nap pikkelyeire szinte feketének tűnik. A hold nem csillan meg különösebben testén, így igen észrevétlen is tud maradni, amit vadászat közben hasznosítani is szokott.
A kisebb felhőket szórakozottan kerüli ki, a nagyobbakba viszont erőteljes csapásokkal repül bele, így élvezve azok hidegét. Hátára fordulva kezd siklani, miközben a csillagokra tekint. Olyan mintha gyerek volna. Most ismét repülni kezd, egy függőleges kört ír le és visszanéz Akadhura, hogy követi-e.

/ Elnézésed kérem a hosszú kihagyásért, de most már sűrűbben tudok írni. Smile

/

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-09-11, 10:31 am

//Ilián, nincs gond ebből, megbeszéltük, hogy nem megy napi rendszerességgel. //

*Akadhu szája mosolyra húzódik, kivillantva ép fogsorát. Farka hegye pedig játékosan kezd csapkodni a szirt kemény szikláján.
A döngések közepette hallani a kék-arany sárkány hangját.*
- Naná! Egy jó repüléshez sosem lehet rossz kedve a sárkánynak!
*Az istenség szinte Iliánnal egy időben rugaszkodik el a szirttől, karmai szikrákat hánynak a kemény sziklán, majd erőteljes, de mégis könnyed csapásokkal húz egyenesen fel a felhők fölé.
Ott már felcsillannak az első csillagok, s az égi lámpásokat figyelve a sárkány istenség ismét elgondolkodik azon, hogy bár ők, halhatatlanok, s nem anyagi lényekként egészen más világban léteznek, sokkal tágabban, szélesebben, mégis a halandóknak megadatott néhány olyan élvezet, aminek még ő, egy istenség is élvezettel tud hódolni.
A friss, esti levegő, ami még magában hordozza az élet fűszeres illatát, s az anyagi test lebegő, szinte súlytalan érzése a nagy magasságban éppúgy örömmel tölti el, mint az, hogy kedvenc fajának testében leledzik egy ideig.
Nem véletlenül kedveli úgy őket, s nem véletlenül lett ő istenség.
Tudja jól, hiszen jóval nagyobb rálátása van a világ dolgaira oly sok mindent átható isteni lényének, véletlenek nincsenek. Jól látható mindig, hogy mi vezet az adott helyzethez, s nem kell ahhoz Ritaleának lennie, hogy megértse az ok-okozati összefüggéseket egy-egy döntés mögött, melyeket a halandók szabad akaratukkal hoznak meg.
Hirtelen süllyed Ilián mellé.*
- Nincs is jobb ennél, arany sárkány, ugye?
A zöldes rajzolatod minek köszönheted, mit kétlábúként is láttam rajtad? Ez nem gyakori nálunk.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-09-16, 12:35 pm

Ilián súlyos szárnycsapásai erőt sugároznak. Régóta nem repült már, főképp nem éjszaka. Rendkívül élvezi a helyzetet és, hogy egy fajtárs is vele tart egy különös érzést ad neki. Talán így még nem is repült soha, vagy csak kölyök korában. Az emberek világában, érthető módon, nem tolerálják, ha valaki éjszakánként az eget szeli éles karmokkal, fogakkal felszerelve.
Nézi, amint a kék sárkány felemelkedik a levegőbe. Talál benne valami furcsa gesztust, mintha boldog lenne, hogy repülhet, méghozzá sárkányként, pedig Ilián biztosra veszi, hogy az utazó inkább valódi alakjában éli mindennapjait, nem pedig emberként.
-Így van. –Vágja rá a választ mosollyal.-
A következő kérdésre már arcára fagy a mosoly. Fejét kissé elfordítja, a tájra pillant. Alattuk a hatalmas fenyők csak törpének tűnnek. Orrlyukain hosszan szívja be a levegőt, majd forró, szinte gőzölgő páraként fújja ki.
-Hosszú volna elmesélni a történetüket. Közönséges szempárnak csak figyelmeztető jel, hogy itt megbújik valami régi, tán gonosz lélek is. Az avatott tekintet azonban több magyarázatot érdemel. –Kelletlen mosolyt húz szájára.- Fiatal éveimben egy mágus mellett nevelkedtem, és mondhatjuk azt, hogy ezt a búcsúajándékot kaptam tőle. Sok mindenre használhatom ezeket a zöld rajzolatokat. A leglátványosabb módja, ha villámokat idézek elő. –Tovább nem folytatja, mert nem biztos Akhadu szándékaiban, inkább megvárja, mit reagál erre az információra.-
Talál egy légáramlatot és arra helyezkedve siklik előre, szárnyaival szinte alig csapkod.

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-09-16, 1:10 pm

* A kezdeti lendület hamar megtorpanásba megy át, mikor egy hatalmas puffanást üti meg füleit, természetesen nem olyan, mint amilyet egészen eddig követte menekülését, annál sokkal nagyobb volt a mostani. Egy félve dobott pillantás még felfedi előtte a földre terülő trollt, mégis soha ezelőtt nem használta ezt az igét trollokon, így a hatásának mértékében és tartósságában sem lehet biztos. Jobban tart annál a szörnytől, hogy meg merje kockáztatni, hogy az esetleg felkelljen, és újra üldözőbe vehesse. Inkább azonnal futásnak ered. Minél távolabb ettől a szörnyetegtől annál jobb számára.
A korábbi varázslata által megviselt szemeivel, azt még sikerül elkerülnie, hogy ne essen hasra, egy-egy letört gallyban, vagy kiálló gyökérben, de ruhájának alsó része már nem ilyen szerencsés. A korábban pompáról árulkodó ruhadarab mostanra már több helyen is különböző elszíneződések ékesítik, miközben itt-ott már az anyag is felszakadt. Már elfelejtheti azt a díszes belépőt, amivel meg kívánta adni az alaphangot érkezésének. Most már annak is örülne, ha egyáltalán sikerül odáig eljutnia épségben, hiszen az északi hegyekben nem csupán trollok tanyáznak.
Szapora levegővétellel, és gyöngyedző homlokkal torpan meg, mikor kellően nagynak érzi a távolságot. Épp elég zajt csapott már így is a csendes éjszakai erdőben, és csupán most kezd ráeszmélni, hogy a sötétség és varázslatának hála, nem tudja biztosan, mely irány is vezetne vissza hintójához, és egyben, talán még életben maradt, lovakhoz.
Egy méretesebb bokor takarásába húzódva huppan le az erdő talajára. Végre esélye nyílik kissé kipihennie magát, gondolatait, valamint még mindig szapora légzését rendbe szedni. Kellemes érzés keríti hatalmába, ahogy a mozgalmas éjszaka nyugodalmassá válik számára. Még a korábbi álmossága is részben visszatér, melyről idő közben teljesen el is terelődött a figyelme, de bármennyire is kényelmes, és biztonságosnak tűnő a helyzete, nem maradhat itt. Ezzel még ő is tisztában van. Azok a lovak sem fognak sokáig egy helyben maradni, már ha élnek még egyáltalán, mint ahogy üldözőjének a figyelme is könnyedén rájuk terelődhet, ha már nem Kesára fordítja.
Helyzetét mérlegelve egyetlen lehetőséget lát maga előtt. A bokor takarásából bizonyosodik meg, hogy még nincs semmi veszélyes a közelében, mielőtt egy maroknyi földet kikaparna magának. Vékony ujjai közé szorítja a maroknyi földet, hogy aztán lassan morzsolni kezdje. *
- Dewa kematian mengungkapkan kepada saya, di ambang hidup dan mati di daerah ini.
* Szavai végeztével, Kesa előre dőlve helyezi mindkét kezét az erdő talajára. Pontosan oda, ahova a korábbit morzsolta. Hosszúnak tűnő pillanatokig, még légzése is elnémul, miközben érzéke kiteljesedik, és érezni kezdi a környezetében megbúvó életet. A túl aprókkal nem törődik, de amint egyre távolabbról érzékeli az életet, és annak maradékát, úgy találkozik nagyobb élőlényekkel is. Köztük az őt korábban üldöző troll eltéveszthetetlenül legnagyobb testével, de érez még mást is. Egy emberszerűt is, ki még mindig eszméletlenül hever a földön, ahogy azt az egyik ló is teszi, míg a másikból már szinte kifele szökik az élet. Most már legalább tudja merre kell indulnia, mégis öröme nem felhőtlen. Másik irányból több emberszerű lényt is érzett, de hogy kik, és milyen szándékkal vannak a Lanur hegység ilyen veszélyes pontján, nem szívesen derítené ki. *

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-09-17, 5:24 pm

//Kesa//

*Sejti, hogy üldözött prédája már messze jár szálka lábain, hisz az emberekre jellegzetes szag is tovaillan. Beletelik idő mire Arg’h nyer annyi erőt, képes legyen átbillenni a törzsről, ahelyett a földre. Stabilabb helyzete már megengedi zsörtölődő kecmergését, úgy tántorgott a fák közt, akár egy megrészegült medve, kit húsos kezével megcsapott.
Teste visszanyerte erejét, de ez a kis idei fekvés valóban elálmosította, szeme is káprázik. Andalogva ténfereg valamerre, nagy örömére most nem jött útjába egy fa sem. Csupán ágyékkötője és hája lebbent néha a kanyaroknál, miközben dübörögve kerengett, mivel célja annyira nem is tudatos, mintsem kutakodó.
Kivételesen orrán veszi a levegőt, így jobban tisztul a feje és az álmosságot kissé visszafojthatja. Csak az a sípolás ne lenne, meglehetősen idegesíti, hogy kelletlen hangokat ad ki, legalábbis, ha elölről teszi ezt.
Megtorpan, meztelen talpával valami keményet és nagyot tapogat ki, érdest. Néhány vakaródzó mozdulatot még megenged magának, mielőtt komótosan, az ő vehemensségéhez képest szinte „átlibben” a nagy kő felett. Túl soká nézhette a földet, nem vette észre az előtte nyújtózó ágat, mibe rendre bele is sétált. Ismerős helyzet ez neki, mintha nemrég történt volna efféle.*
- Széttépem!
*Ruhafoszlány kerül a troll kezébe, ugyanolyan szaggal, amilyen a fehérnépé volt. Felhördült. Az erdő most jobban zengett léptei nyomán, mérhetetlen düh vezette, ahogy látta a fák közt felderengő kiutat.
A két sápadt arcú sehol, a két ló ellenben engedelmesen fekszik, ahogy Arg’h „utasította” nekik. Jobban örült volna ha az embernőt találja meg, és nem egyenest visszafelé botorkál az erdő sűrűjéből, de így is jól járt. A lakoma elé tárva, ő él is ezzel a lehetőséggel, úgy lép oda a két patáshoz. Az egyiknek még emelkedik fektében domborodó hasa, így nem késlekedik, lecsap a bunkóval, de most erősebben. Vágóeszköz híján, hiszen sosem akart attól függeni, puszta kézzel esik neki a lakomának, úgy a két tetem közé huppanva, vagy rájuk, ahogy épp érkezik…*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-09-18, 10:05 am

//Ilián//

*Végre látja az arany sárkány repülésén, hogy élvezi sárkány mivoltát. Már-már azon gondolkodott, hogy talán akad Iliánban valami, ami miatt inkább kétlábú formáját tekinti elsődlegesnek, s nem a valódi sárkánytestet.
Látja, hogy kérdése milyen reakciót vált ki a másik sárkányból, s el is gondolkodik egy pillanatra rajta. Tudja, hogy belekérdezett a dolgok sűrűjébe, de épp ezzel a céllal tette.
Ilián vár a válasszal, s Roober arra gondol, hogy talán nem is kapja meg azt. Ebben azonban csalatkozik, mert mégis kap választ.*
- Elég ritka eset, hogy kétlábúval nőjön fel egy sárkány saját népe helyett.
S még ritkább, hogy ilyen ajándékkal lássa el további életére. Talán a vele töltött idő alatt szoktál rá arra, hogy ilyen sokat légy az ő alakjukban, a sajátod helyett…
*Utal szavaival a kétlábúak világára. Felvillantja fogait, mintha ez a faj számára is megvetett lenne, ahogy népe többsége számára az. Hangja sem hagy sok kétséget afelől, hogy számára ez a kétlábú alak a valódiak satnyaságát bizonyítja csak. Éppen úgy viselkedik, ahogy egy enioni tenné.
Szárnyaival, farkával kormányozva hirtelen dől be oldalra, s vált irányt lefelé, a fenyők felé, hogy csaknem arany színű hasával súrolja azokat, majd, ha Ilián mellette folytatja útját, csapva szárnyaival feljebb tornázza magát. Elsuhanó alakja az egyre növekvő sötétségben nem olyan feltűnő már, hogy bárki észrevehesse, s talán épp ez az, amit élvez. A repülés öröme. Legalábbis sárkányként erre enged következtetni magatartása.
Ha Ilián mégsem tart vele, ekkor tér vissza hozzá, hogy meghallgassa, ha válaszolni akar szavaira.
Érdekli a válasz és nem véletlenül mutatta ki foga fehérjét Akadhu, félreérthető jeleket hagyott, kíváncsi az arany sárkány hozzáállására.
Természetesen istenségként nem veti meg a többi halandó lényt sem, attól függetlenül, hogy különös szimpátiával él az égi bestiák fajtái felé.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-10-02, 11:37 am

//Frikk, a Hatalmas és az ő törzse//

*Mint minden nap, most is ugyanúgy kezdődött ez is. Frikk a hasát vakargatva ébredt barlangjában. Nem szerette sosem a napot. A völgybe csak nagyon ritkán tűzött be, ahol voltak és az ő barlangjába, ami korábban ugye a gyűlölt Mordulé volt, egyáltalán nem.
Hangos morgással fordul a másik oldalára, majd harákolt egy sort.
Fehér ork, és egy fehér ork törzs feje ő. Alhat, ameddig akar, a harcosok és a felderítők elvégzik a dolgát. Igazságot ritkán kell tennie, rendet annál sűrűbben. A törzs élete azonban megy a maga útján, csak az ő tervei azok, amik eddig nem nagyon alakultak.
Viszont most egy ideje úgy gondolta, hogy időszerű lesz nekiindulnia.
Így aztán Frikk, a Hatalmas, félreteszi lustaságát és feltápászkodik. Oldalára csatolja az ostort, másikra meg a fogazott kardot köti fel, mielőtt kisétál a barlang szájába.
Onnan veszi szemügyre a törzs mozgolódó tagjait. Nem is tudják, milyen jó dolguk van, hogy egy bizonyos görbe lábú ork lett a főnök náluk. Épp náluk.
Tenyerét megnyalja, majd hátrasimítja vele pár szál fehér haját.
Kiélvezi a barlang nyújtotta lehetőséget és innen figyeli „népét”. Úgy érzi magát, mint egy nagy király, de tudja, hogy nem elég ez az apró törzs. Ő, Frikk, a Győzedelmes többet akar.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-10-02, 11:37 am

*Görbe lábait egymás után téve sétál le a barlangból. A törzs egy része leplezetlenül megbámulja, s Frikk ki is húzza magát. Nem érdekli, hogy a szél már rég összeborzolta azokat a lenyálazott hajszálakat. Akkor is ő a törzs feje.
Még le sem ért, de már elordítja magát.*
- Kog, Xurug, Maeg! Sandal! Te is, te kutyafattya! Ide hozzám!
*Mutat a közelben tébláboló, jobb híján egy ork kölyköt vegzálgató Dagra.
Fensőbbség hallatszik ki hangjából, mint aki biztos saját hatalmában és élni is akar vele.*
- Mozgáááás!
*Ordítja el magát, mire a nevezett harcosok mind igyekeznek hozzá. Még gyerekkoruk óta ismeri őket. Mondhatni, együtt nőttek fel és tudta, hogy ha valakikre, legalább rájuk számíthat. Mindet verte már meg így, vagy úgy, hogy tudják, hogy hol a helyük.
Nem Mordul óta, persze, mert azok mögött a vörös szemek mögött számító tervek vannak.
Régebben, mielőtt még nekiment volna ismét a két mágus segítségével Mordulnak. Azóta bízott bennük és tették is, amit kellett a harc idején is.
A két mágus jól meglepődött volna, ha elárulják a leendő törzsfőnököt. Ezek a harcosok, és még néhányan már akkor Frikk mellett álltak.*

Tárgy: Re: Lanur-hegység 2013-10-02, 12:20 pm

*Megvárja, amíg leérnek hozzá. Int nekik, majd még egyszer végignéz a völgy alján, szipákol egyet az Akahana istennő által bevert orrával, majd hátat fordít és eltűnik a sötétebb fák között, amik a völgy ezen részét borítják.
A hívott orkok tovább követik őt.
Hamarosan csendes sutyorgás hallatszik, majd maga a törzs feje szólal meg, az egyik fa törzse elé állva. A többiek a közelben állnak meg és úgy várják szavait.
A Görbelábú nekikezd. Nem beszél ékes szavakkal, sem nagy pátosszal, de a terv nem is követeli ezt meg.
Frikk olyan tervet vázol fel a hozzá tartozók előtt, amiben nekik is fontos szerepük van.
A fehéres arc rusnyaságából kikandikáló vörös szemek figyelik, ahogy a társak hasonlóan „szép” arcán megjelenik a lelkesedés.
Ezt akarta látni. Hogy azok, akikre a terveit építgeti már jó ideje, így álljanak hozzá.
Amikor már eleget hallgatták, időszerű lesz befejezni. Nem akarja túlragozni és jobb, ha mindenről ők sem tudnak.
Fintort vág, aztán kihúzza a kardot és felmutat a levegőbe vele.*
- Akkor gyűjtsétek össze a harcosokat. Elindulunk az elsőhöz!
*A fehér orkok egymás után indulnak el, vissza a völgybe. Magabiztos lépteik alatt döng a völgy talaja. Már, amikor nem épp puha avaron lépkednek.
Frikk, a Diadalmas pedig már látni véli magát minden orkok legyőzhetetlen uraként.*

» Lanur-hegység
» Lanur tornya
» Tarajos-hegység
» Sárkány-hegység