Olassië, az elfek városa

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2013-06-21, 5:04 pm

//Thalion ^^ //

*Hosszú ideje nem történt vele semmi különleges dolog. Utolsó nagy küldetése az volt, hogy egy különleges kisfiút kellett átszállítania nyugatra, visszafelé pedig felszedett egy emberfiókát és őt tanította egy darabig. Hónapok teltek el. Főleg azután, ami a fővárosban történt. Dylan és közte. Emlékszik még azokra a szavakra, amelyeket a férfinak mondott, míg a börtönben sínylődtek. *
~ Én mindig ott leszek, ha szükséged van rám. Ha nincs... nem gond... de ha hívsz... máris ott leszek, akárhol is légy. ~
* Nem volt szüksége erre. Dylan elhagyta. Magára hagyta, s végtelen idők óta nem látta. Nem is hallott felőle. Fogalma sincs, mi történt a férfival. Él-e, hal-e, visszatért-e Dagorladba Eloyah oldalára, vagy éppen vándorolgat? Az idők során sokszor eszébe jutott a sötételf. Hisz már tisztában volt érzéseivel. És azt is tudta, hogy Dylan mit érez iránta. De akkor miért? Miért hagyta el? Hogy megvédje? Fatima nem tudott mit tenni. Eldöntötte, hogy várni fog. Nem mehet utána. Nem... addig, míg Dylan valahogy jelét nem adja annak, hogy vár rá. Vagyis betöltötte volna Fatima a küldetését? Akkor most a hármas küldetés melyik része is lett betöltve? Mert nem ölte meg Dylant és ő sem halt meg általa. Akkor mégis csak az első sikerült? Megváltozott? *
~ A fenébe, ha legalább Axis vele volna! Miért adta nekem a botot? Miért?! ~
* Sokszor meredt rá a botra, melyet az egyik sarokban tartott. Sosem használta. Nem az övé. Az Dylané!*
~ Még vissza kell adnom neked. Muszáj! ~
* Aggódott érte. Félt, hogy vajon továbbra is a jó ösvényen jár-e. De sosem kereste fel a férfit. Szürke hétköznapjaiban az árvákkal foglalatoskodott, s bármit kértek tőle, főleg Thalion, azt teljesítette. Mondhatni tényleg a nép tagjává vált, köztük élt, egyesült velük. De Fatima tudta, hogy ez nem végleges. Különös volt az érzése, mert Beua óta ez az első hely, ahol a leghosszabb időt töltött, és ahol úgy érezte, tényleg hasznára lehet a tünde népnek. A nagy Olassië-háború milyen rég volt már! Két tél is eltelt azóta. Volt otthona, volt hova hazamennie este. A gyerekek anyjukként szerették, s bölcsen hallgattak minden tanácsára. Volt, hogy arra kérték, íjász leckéket adjon tanulóknak. Készséggel segített. Mindig volt valami tenni valója. Ha szükség volt rá, az ispotályban tevékenykedett.
Egy nap éppen az árváknak igyekezett pár holmit elvinni, amikor két férfit hallott meg az utcán beszélgetni. Katonák voltak.*
- És arra emlékszel, amikor az a félelmetes külsejű, szemtelen sötételfet vittük Thalion úr elé?
- Persze, hogy emlékszem! Majd kirázott a hideg tőle! De borzalmasan szemtelen volt!
- És milyen magabiztos! Legszívesebben lekevertem volna neki egy pofont, amilyen tiszteletlen volt Thalion úrral.
- Nekem mondod?!
* Fatimának ennyi elég volt. Odasétált a katonákhoz.*
- Elnézést, de elmondanák, kiről van szó?
*Azok rápillantottak, majd elmondták. *
- Hónapokkal ezelőtt járt itt egy férfi. Ugyanaz a férfi, aki a nagy csata során is megjelent. Az erdőben küzdött egy nagy mágus ellen, de olyan fickó volt, aki csak magára gondolt, nem foglalkozott mások épségével, csak az érdekelte, hogy harcolhasson.
*Fatima nagyon figyelt. Mikor visszatért a támogató levéllel és Onoria papnő által küldött segítséggel, látott egy Dylanhez hasonló valakit küzdeni az erdőben. De akkor nem sejtette, hogy ő volt az. Mert nagyon nagy gonoszság áradt belőle.*
- Ami akkor nagyon félelmetes volt, hogy hatalmas sötét energia áradt a harc során belőle. Most pár hónapja viszont újra visszatért. Fegyvertelen volt akkor.
* A másik vette át a szót. *
- Na igen. Még a botja sem volt nála, amit a harc során különleges fegyverekké tudott átváltoztatni...
* Fatimának nem kellett több. Tudta, kiről van szó. Kissé türelmetlenül szólalt meg.*
- Mondják meg! Biztos, hogy az a férfi volt itt pár hónapja Thalion úr előtt?
* Kissé meglepetten válaszoltak neki. *
- Igen. Biztosan ő volt. Nem is értettük, hogy meri idedugni a képét. Thalion úr bölcsen kiutasította a birodalomból a fickót, az meg csak vigyorgott állandóan, mintha semmit sem jelentene számára ez a száműzetés.
~ Na igen, ez Dylanre vall... ~
- Köszönöm.
* És mily meglepő. Nem foglalkozott többet a férfiakkal, egyszerűen hazasietett. Fogta pár holmiját, és egy zsákba tette. Kiment lováért, felszerszámozta, rá tette minden csomagját és a fegyvereit is. A botot a kardja mellé, az övébe dugta. Mikor végre elkészült, Thalion úr nagy terme elé vágtatott lovával. Már vándor köpenye is rajta volt. *
~ Dylan itt volt! És én nem tudtam róla! Látni akart! Eljött értem! Mégsem akar nélkülem élni? ~
* Csak úgy zakatoltak a gondolatok a fejében. Oly sok mindent éltek már át együtt. És tudta, szerelmes. Szereti azt a férfit, bár mindenki átkozza. Szereti, bár a halálát, vérét kívánják a népek. Ő nem. Ő azt akarja, hogy éljen, s boldog legyen. Mikor megérkezett, ki sem kötötte a lovát, tudta, nem megy az sehova. Besietett az épületbe, haja csak úgy lobogott a szélben. A nagyterem előtt az egyik őrnek megszólalt.*
- Kérlek jelentsd Thalion úrnak, hogy Fatima Ferses szeretne vele beszélni.
* Az őr végül eltűnt az ajtó mögött. Fatima szíve pedig úgy dobogott, mint még soha. Izgatottságot érzett, és egy kis kalandvágyat is. Boldog volt. Egy enyhe mosoly jelent meg szája szegletében. Hogy fogja megtalálni a férfit? Az nem számított. De megkeresi, s ha kell, egy életen át kutatja.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2013-06-22, 10:57 pm

//Fatima//

*A város szépen fejlődik. Eltűntek a háború nyomai, s a dolgos elf kezek, s a mágia, mely oly becses számukra, s mégis oly keveset használják, hamarost szebbé varázsolja, mint volt. Az erdő égig érő fáin keletkezett sebek is sebesen gyógyulnak, tán sebesebben is, mint azt a természet indokolná. Netán nimfák keze is van e dolgok mögött? Ha valaki rákérdezne erre, minden bizonnyal Thalion úrnak szeme sem rebbenne, s csak belül, szíve mosolyogna. Nimfa segítséget kaphatott, tán épp a szépséges Elonarát, ki szebb, mint bármely nimfája, kik pedig Izra kedvenceiként csáberejükről méltán híresek.
Egyébiránt az elfek nagyura palotájának szobájában ül, szemét lehunyva pihen. Gondterhelt homloka mögött rejtező elméje azonban nem nyugszik e pillanatban sem.
Gondolatok, témák sokasága örvénylik sebesen benne.
Onoria galádsága, Dáin király, az elf fejvadász, kit száműzött, s a sötét elf, ki arcátlan módon jelent meg városukban, szinte kikövetelve a nagyúr ítéletét, de ezek mind apró-cseprő ügyek mindahhoz képest, mi népének sorsát jelenti.
A Kehely, mely avatatlan kezekben leledzik épp, Gastor, kinek gyermek teste máris oly lehetőségeket rejt, miket, ha jó irányba terelnek, népére új nap virrad majd.
Ám nem elég csupán a gyermekbe vetett hit, azon is sok múlik, hogy az elfek mit tesznek azon sorsfordító napokon, melyek már most is zajlanak.
Kopogtatnak ajtaján diszkréten, s Thalion szúrós szemei e hangra oly éberen pattannak fel, mintha nem is pihent volna. S való igaz, csupán teste áhítja a pihenést, szelleme most is fáradhatatlan végezné munkáját népe érdekében.*
- Lépj be, s add elő, mit kívnász!
*A katona csupán fejét dugja be, tudja, Thalion urat pihenésében zavarta meg.*
- Thalion úr, Fatima Ferses kéri, hogy fogadd!
*A nagyúr felemelkedik ültéből. Teljes ruházata rajta van, noha kardja ezúttal nem képviselteti magát. Saját palotájában vajh mi indokolná békeidőben, hogy fegyverben járjon-keljen?*
- Kísérd szobámba!
*A katona fejét meghajtva hátrál ki, s siet is vissza az éj tünde elég.*
- Kövess!
*A folyosó melyen vezeti, őrökkel ellátott. Jól látható, hogy a háború nyomot hagyott e városon. Őrei éberebbek, s jóval többen is vannak, mint korábban.
Ám nem kell messze menniük, hamarvást az ajtón benyitva Fatima már Thalion kemény tekintetébe nézhet.
A katona visszafordul. Neki nincs itt e pillanatban több dolga, így visszatér eredeti őrhelyére.*
- Örömmel látlak, Fatima. Mondd hát jöveteled célját!
*Thalion úr fáradt arcában csak szemei éppoly szúrósak, mint mindig.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2013-06-25, 10:43 pm

*Az őr, mikor visszatért, jelezte, hogy kövesse a nő. Fatima megacélozta magát, s már nem mosolygott. Olyan érzése volt, mintha újabb küldetésre készülne. Csak most nem az elfek vezére küldi, hanem tőle kér engedélyt a távozásra.*
~ Mit fog gondolni rólam? Tudja, hogy nem tartoztam ide, nem fog az utamba állni. De kicsit sajnálom. Bár Gastornak azt ígértem, látni fog még, de talán... már nem tarthatom meg a szavam. ~
* Belépett Thalion szobájába, s máris szembe találkozott tekintetével mely fenséges és erőt sugárzó volt, mint bármikor máskor. De mindig is látszottak a szemeiben a hosszú évek terhei. *
~ Talán sosem leszek olyan, mint ő.*
* Mélységes tisztelettel tekintett vezérére, kicsit összeszorult a szíve, de amikor Dylanre gondolt, felszabadult. Meghajolt. *
- Thalion vezér! A várost járva furcsa híreket hallottam. De inkább tőled kérdezném meg, hogy igaz-e. Valóban itt járt Edward Dylan?
* Szemeit a tündére emelte, bele a mélységébe. A nő tekintete tiszta volt és határozott, de érzelmek nehezen voltak leolvashatók arcáról. Bár mikor kimondta a nevet, mintha jobban csillogtak volna szemei.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2013-06-26, 10:03 am

*Az éj tünde, ki idegen világból érkezett olyan helyről, mely, a hírek szerint éppoly sokszínű, s számú nép által lakott, mint Lanuria földje, végül megszólal.
Ám a sötét hajú szépség alabástrom arca nem mutat semmit, csupán pillantása árulkodott, nem oly céllal jött, melyben örömét leli majd az elfek nagyura.
Thaliont a kérdés váratlanul éri, nem számított épp e tündétől erre vonatkozót, noha miért is ne? Hisz a sötét elf, ki a halált kísértette Olassiëben, szintúgy idegen földről érkezett ide.
Végül a tünde fürtök meglendülnek, ahogy Órëa nagyúr kimérten meghajtja fejét.*
- E néven ismert sötét elf járt itt. Bűnöző, s arcátlan módon érkezett vissza tettinek helyszínére, s akként is távozott.
Ítélete nem halál volt, noha városunk nem tűri a sötétséget falai között senki szívében, s korábbi tettei is meglehetőst vegyes megítélés alá esnek. Ám nem mi dolgunk ítélni felette. Tettei saját életéra hatnak leginkább, azokéra, kiket közel enged magához.
Mi céllal keresed őt, Fatima?
*A fáradt arcban ülő komoly tekintet kutatón néz a nő arcába, holott már megtanulta, hogy mily nehéz olvasni eme alabástrom vonások között.
A csillogó szemek oly gyanút ültetnek el a sokat élt szívben, melynek nem örül, noha nem is állhat annak útjába, ha beigazolódik.
Sóhajtva lép közelebb a nőhöz, megengedve magának ama távolságot, hogy ne kimérten, három lépésről kelljen megbeszélni e dolog részleteit.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2013-06-26, 10:51 am

*Thalion úr emlékezett a névre. S nem volt jó véleménnyel a sötételfről. Mikor azt mondta, hogy nem halál volt az ítélet, Fatima enyhén lehajtotta a fejét, s eleresztett egy nagyon halvány mosolyt.*
~ Na igen... lehet, meg sem tudtátok volna ölni. Vagy ha igen, nem nagyon ellenkezett volna. ~
*A kérdésre újra felemelte fejét, s a vezérre tekintett. Nem felelt azonnal. Végig kell gondolnia a válaszát.*
- Régről ismerem azt a férfit. Sok harcot megvívtam mellette és ellene is. Nem szeretnék mondani érveket se mellette, se ellene, hisz tudom, hogy senkit nem győzhetnék meg. Bűnei lajstroma végeérhetetlen, de mint bárki másban, mint ahogy Yúlában is, megjelent a fény a szívében. De Yúla, mikor döntés elé került, rosszul választott. Dylan azonban végül rátért a fény útjára, akármennyire is nem bizonyította ezt az ön jelenlétében. Több ízben megölhetett volna engem, ha igazán akarta volna. Végül szó nélkül elhagyott, hogy mentse az életem, de nélküle nem élhetem. Békés elbocsátásodat kérem, elhagyom Olasiët, mely város nagyon sokat jelent nekem, s vérem adtam érte, de nem tölti be életem. Nem ez a hazám. Az otthonom ott van, ahol ő van.
*Elmosolyodott arra az emlékre, hogy mikor, s hogy látta utoljára a férfit. Ő a betegágyon feküdt, Dylan a kezét fogta, s csókot lehelt rá. Békesség sugárzott Fatima szemeiből, tekintetéből. Ugyanakkor egy enyhe szomorúság is, mert el kell hagynia szeretett vezérét mégis ott lappangott az öröm és kíváncsi váradalom, hogy újra láthassa a sötételfet. Miért szerette meg? Nem tudja. De az életét adná érte.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2013-06-26, 1:34 pm

*Thalion úr a lehajtott fej ellenére is látja a mosolyt, ám nem tudja mire vélni.
A nagyúr emlékezik azokra, kik csalódást keltettek benne, holott népéhez tartoztak. Abban azonban bizonyos, ha a sötét elf mégis visszamerészkedik Olassiëbe, ezúttal nem bénítás lesz a sorsa, s száműzés a városból, hanem halál.
Eszébe jut a gunyoros, öntelt viselkedés, mivel csak a sötét elfek rendelkeznek, s mit nem is toleráltak sem ő, sem alvezére, sem elit harcosai.
Hogy mégsem halt meg az arcátlan férfi, csupán Thalion úr kegyelmének köszönhette, s azon saját tetteinek, melyekkel a csatában nem csupán az elfeket ölte, hanem a sötét mágust is feltartotta, s trollokkal, orkokkal is végzett.
E tények billentették a mérleg nyelvét egyensúlyba, de nem tették semmissé azt, miként viselkedett a csata kezdetén.
S az ítélet, szokványosnak mondható egy sötét elf esetében. Első ízben még száműzetés, miként Yúlával is történt, másodízben halál.
Thalion úr fülei nyitottak maradnak Fatima szavaira. A nő, ellentétben az általa csodált férfival szöges ellentétben belátó, s helyes tetteivel népének erényeit csillogtatta ezidáig.*
- Nem állok döntésed elébe, Fatima, noha nehéz szívvel engedlek utadra.
Tetteid, s jellemed igaz elf erényeket csillogatott mindig is nálunk. Távozz hát békével, s tudd, városunkban téged szívesen látunk, ám Edward Dylan visszatértével halálát idézi elő.
Törvényeink szellemében kell bánnunk vele, a száműzetés, miként Yúláé is, örökre szól.
Nálunk nem mutatott jóságot, megtérést viselkedésére nincs mentségünk, ám tetteinek egyensúlya, miket városunkban követett el, arra elég volt, hogy életét, mit elvehettem volna tőle, noha éreztem erejét, megkíméljem, s csupán száműzetésre ítéljem.
Ennyit tehettem, s innen már tőle függ, miként él máshol.
Ám a te jellemed, ha oly erős, mint a legnemesebb acél, tán segítheti majd azon úton, melyen hiszed, hogy járni fog.
*Thalion kinyújtja erős kezét, s Fatima vállára teszi, ha a nő engedi, ha nem teheti, visszaengedi maga mellé, úgy néz az éj tündére. Megkedvelte az idegen világbeli elfet.*
- A szerelemnek soha nem állhatunk útjába, Helna visz oly utakra néha, miket be nem láthatunk. Őrizd meg lelkedben a tisztaságot mindenkor, s midőn eljő időd, mint mindőnké, nyugodtan adhatod át magad Ritalea végzetének.
*S valóban, elméjébe ötlik egy arc, melyet sosem tud feledni, s mely néhány napnyira van tőle. Elonar, a nimfák úrnője. Helna erejével ő még dacol, hisz népe az első, s ennek áldozta életét önnön akaratából. S ekképp nem csak életét, szívét is, melyben pedig ott van a nő.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2013-06-28, 9:49 am

*Végül a vezér megszólalt, elengedte. Fatima figyelmesen hallgatta végig Thalion szavait, nem kerülte tekintetét. Neki nem volt miért szégyenkezni. Azért sem, mert olyat szeret, akit mindenki elvet. Érezte a nő, hogy Thalion nagyon bizonygatni akarja szavaival, hogy Dylant megölhette volna. Ehhez kétség sem fér, hisz egy városnyi tünde talán felér egy hadúrral, aki valljuk be, Thalion éveihez képest csak gyermek, hiába élt át annyi mindent. Első megszólalásának utolsó mondata különleges volt Fatima számára, biztat volt, ugyanakkor szomorú. Ha a jelleme acél... akkor talán...*
~ Nem... mindez nem rajtam múlik. Én nem segíthetek rajta, csak sétálhatok mellette... Ha visszatér, megölik? Akkor én sem térhetek vissza... soha többé...~
*Ekkor Thalion megérintette a vállát. Fatima miután visszatért gondolataiból, ismét a vezér szemeibe nézett. Az utolsó szavakat megszívleli, hisz ő a tisztaság útján akar járni. Ahogy Thalion, úgy révedt gondolataiba a tündenő is. Mikor feleszmélt, enyhén meghajolt.*
- Köszönöm bölcs szavaidat, vezérem! Sosem felejtem el a jószívűségedet, amellyel befogadtál engem, mint idegent, nem felejtem el bizalmadat, amivel megajándékoztál. Örülök, hogy tehettem Olassiëért egy keveset, s továbbra is tenném, ha szívem nem indítaná lábamat az új ösvényre. -
* Felegyenesedve a férfi szemébe nézett.*
- A fény vigyázzon utadra, s áldja meg népedet. Kívánom, hogy minden munkátokban boldoguljatok, s örömmel egyétek kenyereteket, s igyátok borotokat. Örüljetek, mikor örülni kell, s sírjatok, mikor sírni kell. Ha a nép a te bölcs utadat járja, nem vesztek el.
* Ismét meghajolt, majd elindult az ajtó felé. Mikor kinyitotta, még visszafordult, s belemosolygott vezére szemeibe. Ez a mosoly őszinte, felszabadult s fénylő volt. *

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2013-06-28, 12:36 pm

*A nagyúr lezárta a Dylan ügyet, mely talán soha nem is kellett volna, hogy megtörténjen. Törvényeik a sötét elfeket halál terhe mellett tiltják ki városukból, s ő, mint népe vezére nem teheti, s nem is akarja megtenni, hogy változtasson e szabályokon. A törvény mindeddig népe javára vált.
Valóban bizonygatta, noha nem magának, csupán Fatimának, hogy tudatosuljon benne, mi egyértelmű, ha egy sötételf kitiltása után visszatér e városba, halálos kimenetele lesz részére e tettnek. Legyen bármily sötét annak lelke, bármily nagy tapasztalata, s bármily hatalma neki.
Elég képzett, s több háborút is megjárt harcos van e városban, ha maga Thalion úr nem is bírna el vele, de oly elf nem sok él e földön, s nem is törvényszerű, hogy neki kellene eme ítéletet végrehajtani. Harcosai, s elit őrsége önmagában legyűr szinte bárkit, s a hadúr sem hatalmasabb had nélkül, mint maga az elfek vezére.
Fejével biccent Fatima szavaira. Nincs mit mondani, ismeri e nőt már, ki a bajban mellettük volt, s fontos tettet hajtva végre Sternből erősítést hozott. Ám a győztes csata után sem hagyta el városát, s részt vett az újjáépítésben, megmutatva igaz jellemét, mit a nagyúr most is sokra tart.
Oly tagja ő népének, hisz befogadták, kire méltán lehet büszke.
Fatima szavaira Thalion úr is meghajtja fejét. Hagyja távozni az éj elfet.*
- Eclair vigyázza lépteid, bármerre is vigyen utad!
*Midőn Fatima elhagyja a helyiséget, Thalion úr nyakát megmozgatva, kiropogtatva a beállt csigolyákat, visszatér korábbi tetteihez. Van idő, mikoron a testnek is kijár a pihenés, s tán idővel a szellem is pihenni térhet.*

//Ha távoztál, köszi a játékot Smile

//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2013-06-28, 1:39 pm

*Mosolyogva hallgatta vezére utolsó szavait, ismét meghajolt, majd mint egy lágy szellő, átsuhant az ajtónyíláson, majd eltűnt mögötte. Nem lassan lépegetett, de nem is sietett, csak ment határozottan a kijárat felé. Kint az utcán ráült lovára. Látszott öltözetén, s felszerelésein, hogy távozni készül, mégpedig véglegesen. Egy fiatal árva gyermek lépett hozzá, s nézett fel a már lovon ülő Fatimára.*
- Elhagysz minket?
* Kérdezte szomorúan. Fatima letekintett rá, egyenesen a szemébe, s szomorú mosollyal válaszolt. *
- Mennem kell, mert szívem tovább vezet innen, de örökre itt hagyok egy részt belőle nektek. -
* Megérintette a fiatal lány arcát, majd megacélozva magát előre tekintett, kantárát megrántva vágtázva hagyta el a várost talán örökre. *

// Köszönöm én is a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-08-18, 6:04 pm

// Thalion//

*Glorien, mikor megérkezett, egyből Thalion tartózkodási helyéhez ment. Az őrök persze elállták útját, de, amint bebizonyította ki is ő egyből beengedték. Így már tudni fogják, hogy ki ő, ha legközelebb jön. Thalion szobája előtt kicsit megtorpant, hiszen még nem találkozott a férfival, mert mindig közbe jött valami. És csak azért jött ide, hogy megismerkedjenek, illetve hallott Evolyranon egy nyugtalan dolgot. Ezt kívánta itt megbeszélni. Így, hát bekopogott és várta, hogy beengedjék.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-08-19, 2:29 pm

// Glorien, időn kívüli játék //

*Olassië városa nem az a hely, ahol titokban maradna, ha egy idegen kontinens tündéinek vezetője látogatóba érkezik a város urához.
Thalion nagyúr is értesült ekképpen Glorien érkezéséről, s az úrnő ekképpen kaphatott szabad utat a nagyúr palotájába. Noha értesült róla, az etikett úgy kívánta volna, hogy magasabb rangú tünde az őrségből bejelenthesse a nagyúrnak, s a kopogtatásnál épp erre is számított.
Ám épp a kopogtatás után nem nyíló ajtó jelezte számára, hogy nem a palota őrségéből valaki, hisz ők tudják, ilyenkor már benyithatnak a dolgozószobába.
A nagyúr szúrós pillantását a csukott ajtó vastag lapjára veti, a tollat a tintatartóba helyezi, s két erős tenyerét az asztal lapjának feszítve felemelkedik.
Nem afféle uraság ő, kinek derogál elsétálni, s magának kinyitni az ajtót, így hamarvást ott magasodik szálfa termete Glorien előtt, miközben egyik marka még a kilincsen pihen.
Szúrós pillantása végigméri egy pillanatra, s komoly arcán meglepettség suhan át.
Fejét meghajtva üdvözli az érkezőt.*
- Légy üdvözölve Olassiëban, Glorien úrnő! Kérlek, fáradj be!
*Oldalvást áll, s ha a nő megindul mellette, hagyja, hogy elvonuljon előtte, mielőtt csendben beteszi az ajtót.*
- Elnézésed kell kérnem őrségem nevében, hisz nem ez a bevett szokás nálunk, hogy magas rangú vendégeket kíséret nélkül hagyjuk a palotában eltalálni oda, hová eljutni szeretne.
Kérlek, foglalj helyet!
*Húzza ki az asztal előtt elhelyezkedő, régmúlt idők tünde kezeit dicsérő, faragott széket.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-08-19, 2:55 pm

*Glorien, mikor Thalion ajtót nyitott és üdvözölte elmosolyodott, majd egy pukedli kíséretében befáradt. Az úr szavait hallva megrázta a fejét.*
- Á semmiség. Talán fáradtak voltak és mi tagadás nem vagyok oly régóta vezető. Ezért sem orroltam meg senkire.
majd helyet foglalt a széken. Nagyon tetszett neki, hiszen egyből lerítt róla, hogy tündekezek munkálták.*
- Szép a szobád uram!
*Mondta a dicsértet, miután körbenézett. Jobbnak látta először kicsit megismerni a férfit, majd aztán a tárgyra térni.*
- Örülök, hogy végre megismerhettelek. Noha jártam már itt, mindig..khm...közbejött valami. Amit hallottam rólad eddig úgy néz ki nem csupán híresztelés.
*Mondta kisimult arccal, mert már elszállt a kissé izgatott érzés.*
- Minden nap itt tevékenykedsz? Barátságos hely a néha már unalmasnak tűnő ügyek intézésére. Remélem én sem okozom csalódást, bár az itteni híreszteléseket nem is merem.
*Mondta átsuhanó mosollyal, miközben a férfi szemeibe nézett.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-08-19, 10:10 pm

*A nagyúrnak azért kissé szigorúbb véleménye van az őrségről, ő inkább vétkes hanyagságnak nevezné, de megtartja magának a véleményt.
Azért vannak váltásban szolgálatban, hogy ne legyenek fáradtak.
S ily módon ott kellene lenniük, hol épp a szükség kívánja, példának okáért egy magas rangú vendég mellett.
Komolyan hajtja meg fejét köszönetképpen, midőn dolgozószobáját dicsérik.
Azonban ő nem a berendezésre a legbüszkébb, sokkal inkább arra, hogy a szoba a városra nyílik, s Olassië szépsége karnyújtásnyira marad tőle, csupán fel kell pillantania munkájából.*
- Köszönöm, hölgyem!
*Szúrós pillantását akkor kapja vissza Glorien úrnőre, midőn a róla szóló szóbeszéd kerül említésre.
Gyorsan úrrá lesz azonban ezen hirtelen reakcióján, s az igazat megvallva nem is mondható úgy, mintha ezen dolgok meglepetésként érték volna.
Lanuria népeinek összes vezetőjéről terjengnek a köznépek száján híresztelések, s így eme jelenség alól ő sem lehet kivétel.*
- A népek szeretik szájukra venni azt, ki elibük áll, hogy vezesse őket. Remélem, nagyobbrészt a pozitív híreszteléseket látod igaznak.
*Ezúttal immár közelebb sétál saját székéhez, mi előtt az asztalon még ott szárad a tinta írásán.*
- Ha népünk jobbulásán dolgozunk, nincs az a munka, minek terhét leráznám magamról, hisz oly sokak sorsa múlik egy-egy jó döntésen, s ha Eclair is úgy akarja, eme döntések idővel beérnek, s a tündék erősödéséhez járulnak majd hozzá.
Meg kell valljam, vártam már a találkozást, s reméltem, hogy idővel a végzet Olassië palotájába sodor majd, Glorien úrnő.
Miként a szél susog a fák között, úgy érkeznek híresztelése, mendemondák, mik tán igazak, tán nem.
Ám a rólad szólók, mik nemességedre, s szépségedre vonatkoznak, igaznak bizonyultak.
Örömömre szolgál, hogy népünk legnagyobb városának szívében üdvözölhetlek.
Evolyran elfjeiről úgy hírlik, bölcsek, s erősek, s fontos szerepük van a Birodalom irányításában. Megtiszteltetés, hogy ily nép vezetője tiszteletét teszi nálam.
Bizonyára megszomjaztál az út során, hadd kínáljalak meg városunk italkülönlegességével.
*E szavakkal halk csengettyűt emel fel asztala széléről, minek hangjára szolgája, itallal érkezik, s két pohárral, majd meghajolva távozik is sietve.*
- Mi ereg-italnak hívjuk, íze első ízlelésre kissé fanyar, ám másodikra már mennyeinek mondják.
*Kezében az üveggel kérdőn pillant a nőre.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-08-21, 9:58 pm

- Biztosíthatlak uram, hogy a pozitív dolgokat tartom igaznak.
*Akaratlanul átsuhant az arcán egy mosoly, hiszen a férfiakban is ott van a büszkeség.*
- Igazad van! A döntéseknél nagyon észnél kell lenni. Pont ezért is jöttem ide, remélem jól döntöttem. Igazat szólsz ismét, erősek vagyunk, jó irányítók, ám a bölcsesség még várat magára. Sok a fiatal elfem, akik bizony még nem értek meg. Sokak mennek még a fejük után, mint sem bölcs döntéseket hoznának inkább.
*Mondta el ő is a véleményét. És talán Thalion éppen próbálja a beszélgetést arra az útra terelni, amiért éppen Glorien idejött. Aztán egyszer csak egy csengőszóra lett figyelmes és az úr már is hozatja az italkülönlegességet.*
- Szívesen megkóstolom...de...
*Itt elgondolkozott, hiszen még nem ismeri Thaliont, persze e két nép jóban van egymással, nem lehet tudni, kit milyen szándék vezérel. És ott van a babája. Vajon ártalmas ez neki? Muszáj lesz felfedni ezt a tényt Tahilonnak.*
- De miatta nem tudom szabad e. Nem ismerem az összetevőit.
* Aztán a hasára mutatott, ami persze a ruha alatt nem látszik még, de ha így szépen lesimítja a nő, ahogy éppen most ette, talán némiképp már észrevehető.*
- Ha neki nem árt akkor megbízom benned és elfogadom.
*Egyezett bele és várta, mi lesz a reakció és szó mi szó, kíváncsi volt a az ital összetevőire is. Noha ezt nem biztos, hogy meg fogja tudni.*
- No de! Látogatásom célja az volt, hogy megbizonyosodjak egy híresztelésről, ami nagyon nyugtalanít. Többektől hallottam. Mégpedig azt, hogy valami nincs rendben, háború lesz. És ha itt az lesz, akkor hamar elér minket is. Ez igaz Thalion? Ne kertelj, nincs rá szükség. Lehet nem tudod, de én már túléltem, sőt világra hoztam egy gyermeket tömlöcbe vetve. Remélem nem kell még egyet ott. Nyilván hallottál Álomfalváról és arról, hogy milyen sorsra jutott. Én túléltem, de oda kellett kitartás, edzettség, és furfang. Nos hát. Beszélj kérlek! Mire számítsak?
*Tette fel a kérdést és komolyan nézett a férfira. Mindenre fel volt készülve.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-08-22, 2:32 pm

- Van az a bölcsesség, mit csak tapasztalat árán szerez meg az ifjú szív, tán néped ifjainak is tapasztalniuk kell, s ehhez a bölcsebb, idős elfek azzal járulnak hozzá, ha idejekorán elvetik elméjükben a megfelelő magvakat, mik idővel kisarjadnak, s midőn eljön az idő, segítségére lehetnek az ifjaknak döntéseik során.
Mi, itt Olassië városában fontosnak gondoljuk őseink tudásának tovább adását, s megőrzését a régi értékeknek. Ügyelünk népünk tisztaságára, hisz ez az, ami azzá tesz minket, kik most is vagyunk.
*A szúrós pillantás az úrnő hasára vándorol, s ez az a pillanat, midőn Thalion úrban is megmozdul ama kővé vált szív. Volna oly személy, kivel családot alapíthatna ő is, s tán nevét is tovább vinné utódja, ám e nő, s eme frigy oly messze van tőle, milyen messze csak lehet.
Mindkettejük vállát temérdek felelősség nyomasztja, mit nem vethetnek le, míg valaki azt át nem veszi tőlük.
Tán arcán is látszik, de ha ama szigorú arcon nem is, a szúrós pillantásban tükröződnek eme érzések, miket az alig domborodó pocak látványa keltett.
Az üveget visszazárja, s leteszi az asztalra.*
- Úgy vélem, az ereg termése frissen szedve minden lénynek, még e születendő életnek is maga az egészség, ám oly erjedt állapotában, miben eme üvegben leledzik…tán jobban tesszük, ha óvjuk inkább tőle. Ha kínálhatok friss forrásvizet, mi itt fakad, a palotakertben, inkább azt javasolnám, s egyúttal egy sétát is az árnyas fák alatt.
*Ha Glorien vele tart, hát Thalion úr rátér a leglényegesebbre út közben, mi e pillanatban foglalkoztatja.*
- Ki állítja, hogy háború lesz? Lanuria már hét évszázada nem visel háborút…eltekintve néhány kisebb csetepatétól az orkokkal…
S e pillanatban magam ellen beszélek, hiszen nem is oly régen e város falai között magam is életemért küzdöttem több sereg összehangolt támadásával, ám a csatát nem követte újabb, ily módon az orkok, s a fattyak is eltakarodtak, midőn uraik elestek a harcban, s szövetségünk felmentő seregei széjjelverték maradékukat.
Információink kiterjedtebbek e földön, mint gondolnád, ám ily irányú nem érkezett, s bízunk benne, nem is fog még századokig.
Igen sajnálatos, hogy ily nehéz sorsot kellett megélned, úrnő, s csak remélni tudom, hogy a tapasztalat, s bölcsesség egymást ölelő kettőse mellett a boldogság is része végre családodnak.
*S a nagyúr szavai valóban igazak, noha titkos találkozóin részben épp a hasonló fenyegetések ellen kíván felkészülni, bizonyítéka nincs efféle támadásra. Annál inkább gyűlik a belső ármányokra, maga a főpapnő ellen is.
S ha már Onoria szóba került, hát ideje volna megkérdezni, magával a Tanács elnökével találkozott-e az evolyrani elfek nagybecsű űrnője.
Eközben a folyosó, melyen haladnak, már nem viseli magán az ostrom nyomait, dolgos elf kezek javították azt ki, miként a város is régi fényében pompázik, nem is beszélve a palota kertjéről, hová, ha Glorien vele tartott, meg is érkeznek.
Ha azonban az úrnő inkább maradna a szobában, hát ugyane szavak ott is elhangzanak a nagyúr szájából.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-08-24, 8:22 pm

- Rendben, akkor ezt a nedűt nem kóstolom akkost meg. De a vizet elfogadom. A sétát szint úgy!
*Mondta kedvesen.
- A háborút ki állítja? Nos kósza szóbeszédek erre utalnak Evolyrani népektől. És ha már több nép is erről fecseg, bizony egy gondos vezetőnek erre muszáj felfigyelni.
*Mondta komolyan és Thalionhoz csatlakozott ki a kertbe. Még nem sejtette, hogy Aldo ott várja az erdőben. Nem szándékozott itt éjszakázni, de nem aggódott, hiszen amúgy is később ért ide, mint ahogy azt a számításai engedték. Így most már a kertben folytathatják beszélgetésüket.*
- Igen, hallottam arról a háborúról. Akkor még nem voltam vezető, és ha én lettem volna a népem feje, biztosan a segítségetekre siettünk volna.
*Kicsit elgondolkozott, hiszen bizonyára így tett volna, ha még az életét kockáztatja akkor is, hiszen ő egy elsőosztályú íjász, így kötelességének is tekintette volna.*
- Elhiszem, amit mondasz, de én is érzem, hogy itt valami készül. Nem mostanában keringtek ilyen bajlós árnyak a fejünk felett. Biztosan nem hallgatsz el előlem valamit?
*Kérdőn nézett rá és az idő ketyegett. Persze ezt mindenképp meg akarja beszélni az úrral, de aztán sietnie kell az erdőbe a kedveséhez. Itt eszébe is jutott, hogy rákérdez Thaliontól, mit tudnak róla.*
- Még valami. Mit tudsz egy Aldo Barras nevű mágusról? Ő evolyrani, és otthon is egy bajkeverő hírében áll. Hallottam, hogy átjött ide is.
* Itt nem tudja, hogy ők egy család már lassan. Lysanor tud csak róluk, de ő itt nem beszélt idegeneknek erről. Így biztos volt benne, hogy ezt Thalion nem tudja.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-08-24, 9:55 pm

*A nagyúron a meglepettség sora. Ő biza nem hallott még a háborúról, s felettébb különös számára, hogy eközben Evolyranon már egy lanuriai háborúról suttognak.*
- Kedves tőled, úrnő, hogy ily segítőkész vagy, noha tudjuk mindketten, hogy a két földrész között a hajóút hetekben mérhető, s mindeme küzdelem, mi vért ontott e falak között csupán pár alatt lezajlott.
Ám én is szívem legmélyéről mondhatom, népünk, ha szükségetek lesz valaha is segedelemre tőlünk, hát forró szívvel, s tiszta becsülettel mellétek áll, s mi hajót bírunk szerezni, áthajózunk, hogy megsegítsünk titeket.
Ez oly természetes, mint milyen természetes, hogy istenünk Eclair istennő.
*Valóban jól esik Thalion úrnak Glorien kedvessége, s éppoly súlyos bántalom neki, hogy eme erős elf rokon faj oly messze fekszik.
A kert magasra növő fái, s a köztük mégis bejutó napfény alatt üde, friss illatok közé a virágok édeskés aromája keveredik, s a halkan csobogó csermely hangja kíséri mindezt.
Olassië palotájának kertjén sem mutatkoznak már a harc nyomai, noha az ellen még ide is beférkőzött, de a tündék értékeihez már nem volt elég intelligenciájuk is.

Olassië, az elfek városa - Page 14 Fairy-garden

Csupán az elfek egy szűk köre tud róla, s még néhányan, mint a Remény templomának főpapnője, hogy itt rejlik Olassië csodás kútja is, mely megmutatta a nagyúrnak a város felé közeledő ork seregeket, s Filnoren erejét is.
Így lehetett elég ideje a védőknek, hogy felkészülhessenek a támadásra.
E pillanatban az elfek nagyurának tekintete már Glorienét keres, s ha tud, hát el is merül benne.*
- A feszültség már hosszú ideje nő. Néhány éve pár sárkány Stern végvárát próbálta szabotálni.
Nem sokkal előtte a pletykák egy fekete sárkányról mesélnek, ki több falut feldúlt, majd nyoma veszett…
Régebben is akadtak rendre sárkánytörténetek, miként napjainkban orkok fosztogatják időnként az északi falvakat a Lanur-hegységben.
S noha ezen hírek valóban aggasztóak, alig tekinthetők gyakoribbnak, mint háromszáz évvel ezelőtt.
Mi, elfek azon vagyunk, hogy szétszórt településeink összekapcsoljuk, hogy ha bekövetkezne egy újabb háború, készen álljunk egymás megvédésére.
Ennyit tudok, s ki ismer engem, tudja, nem szokásom valótlant állítani. A becsület számomra mindennél fontosabb, s bizonyára láttad is, mily meglepetésként hatottak rám szavaid….
*Thalion röpke pillanat alatt vált szót, hiszen Glorien kérdése immáron egy másik témában kéri tudását.*
- Lanurián mágusok ezrei élnek. Az emberekkel együtt érkeztek, s többekről van tudomásom, ám e név még nem jutott el hozzám. Könnyen lehet, hogy nálunk még nem keverte magát bajba.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-08-28, 5:12 pm

*Glorien sétált Thalion mellett és elmerült a kert szépségeiben.*
- Rendben értettem uram! Akkor nincs veszély egyelőre. Én mindig minden pletykának utána járok, hiszen tudod, hogy alapja mindig van.
*Mondta komolyan, hiszen régen is így volt, noha úrnő még nem volt, csak a saját hazájában.*
- Igazad van! De jobb felkészülni, mint meglepetésként fogadni a bajt. Ez az én elvem.
*Majd körbe nézett és a sok szép virág között találta magát. Beleszippantott a levegőbe és érezte a méz illatát. Körülötte sok szép halvány rózsaszín virág telepedett meg.*
- Megkérdezhetem, hogy milyen virág ez? Ha van tartalékban a magokból kérhetnék párat? Nagyon tetszik és mennyei az illata.
*Mondta kedvesen és tényleg így gondolta. És mivel nagy növény kedvelő, ezért is kért belőle. Aztán hallja, hogy nem hallott Thalion Aldoról.*
- Valóban nem hallottál még Aldo Barrasról? Érdekes..De akkor örülök, hogy itt még elf földön nem csinált bajt.Mondd csak. Gondolom az erdődben sok az őrszem. Milyen ritkán van váltás?
*Érdeklődött, puhatolózott, hiszen remélte Aldonak sikerül egy ilyen váltás közepette belógni.*

// Javasolhatnám esetleg, hogy Aldot bekísérjék a kertbe? Kissé vicces és jó játék lehetne belőle! flower

//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-08-29, 10:03 pm

// Aldo, ha még nem így gondoltátok, szóljatok, és javítok Smile

//

- Helyénvaló e gondolkodás, hisz a pletykáknak gyakorta van valóságos alapjuk is, ám az egyszerű népek kiszínezik, s felnagyítják oly mértékűre, mi elég ijesztő, hogy tévhír váljék belőle.
S afelől aggodalmad megértem, hogy készülni érdemes.
A legutóbbi csata óta, mi feldúlta e várost azon dolgozunk, hogy népeink között a kapocs erősebb legyen, s védelmünk is jóval hatásosabb, mint legutóbb volt.
E folyamatba illik bele csodásan érkezésed, úrnő.
*Hajtja meg fejét Glorien felé Thalion. Aztán lehajolva az egyik rózsaszín, illatos virághoz ujjaival megemeli azt, miközben szárát is, kissé megmozdítja, hogy Glorien jobban láthassa azt.*
- Mi e virágot a Csillagsom névvel illetjük időtlen idők óta. Mint láthatod, valójában ezek cserjék, s hamarvást, a beköszöntő ősszel szirmaik helyett termést hoznak majd, mi éppoly szépséges, mint nyári díszeik.
Úgy vélem, kertészeink örömmel adnak nem csupán termésének magjaiból, hanem a cserjék gyökereiből is. Van oly mód, mivel hosszú hajóutadon is életben maradhatnak, hogy hazatérve kerted egyik díszévé válhassanak.
S hogy a kérdezett mágusra térjek…nos, erdőnk védelmét megerősítettünk, hiszen e fák őrzik Olassië falait, s mint hű első vonalunk, védelmeznek minket mind a földről, mind a levegőben.
Őrjárataink is megkettőztük az általam korábban említett harcok óta, így nehezen juthat át illetéktelen tudtunk nélkül eme erdőség gyűrűjén. S emellett még kapuink is őrizzük, falainkon őrszemek strázsálnak, tornyainkban is akad belőlük.
Az elmúlt események óvatosságra neveltek minket.
*Pillant szúrós tekintetével az úrnőre, cseppet sem rossz szándékból, ám az őt nyomasztó gondok arcát keménnyé, tartását egyenessé, s tekintetét erőteljessé formálták a századok sora alatt.
*A kertben feltűnő vörös hajú Ilsa az, ki a nagyúr arcán enyhe enyhülést hoz. Helyettese az őrjárat ruháját viseli, s mögötte néhány őr kíséretében egy fehér hajú férfi érkezik.*
- Úgy vélem, egy mágust hoz őrjáratunk elénk, Glorien úrnő, köpenye erről árulkodik.
*Pillant rá, miközben az immár ló nélküli csapat mind közelebb kerül hozzájuk.
Bizonyára a kastély előtt hagyták hátasaikat, s Ilsa oly jelentőségűnek gondolta a kísért vörösköpenyes férfit, hogy egyenesen a nagyúr, vagy tán az úrnő (?) elé hozta.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-08-30, 6:23 pm

* Glorien nagyon örült, annak, hogy kaphat ezekből a virágokból.*
- Köszönöm uram. Ennek nagyon örülök és a módszernek is, ami által életben maradnak a növények.
*Tette hozzá. Aztán nem sokkal később egy vörös hajú elf érkezik pár másikkal, valakit körbevéve.*
- Egy mágust?
*Nézett hátra gyorsan és ha nem lenne benne gyakorlata biztosan kitükröződött volna az arcára az aggodalom. Egyből észrevette, hogy ki az. Pont róla volt szó. Ezek azok a megérzések, amik az évek alatt kialakultak. Hiába! Ők ketten mindig megérzik egymást, akarva vagy akaratlanul.*
- Igen, nos őt ismerem. Az egyik úr Evolyranból.
* Megvárta, amíg elé hozzák, meghallgatta az vörös elf mondandóját, majd megszólalt.*
- Köszönöm, hogy elém hoztátok.
* Nyelt egyet és a szíve a torkában dobogott. Legszívesebben a mágus nyakába ugrana és forrón átölelné, de nem szabad. *
- Szép jó napot Antonius!
*Mondta erőteljes teljes hanggal és szúrós tekintettel Aldora nézett. Remélte, hogy vette a lapot és belemegy a kis játékba. Ha nem akkor végük, de ezt ő is tudja.*
- Mi hírt hoztál? Készen van már a hajóm?
*Kérdezte és várt. Remélte, hogy Aldo nem érti félre, hogy Thalionnal együtt sétálgat a kertben. Még lehet azt is látta, ahogy Thalion meghajol előtte és utána a rózsához. Talán külső szemmel félreérthető volt, de persze aki ismeri az urat nem feltételez ilyesmit. Glorien emlékezett arra, hogy Aldo bizony féltékeny volt Evolyranban.*

// Most Aldo jön akkor Smile

//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-09-02, 6:29 pm

*A drágalátos őrjárat annyira figyelmes, hogy egészen Glorienig kísérik. Ha tudta volna, hogy Thalionnal még tart a tárgyalásuk, hamar szólt volna, hogy megvárja a végét, s csak utána kívánja látni az úrnőjét. Már nem mintha attól tartott volna, hogy megzavarja a kis bájcsevejüket a virágokról a kertben, inkább a nagyúr színe elé nem kívánt lépni. Hiába, a számítását, hogy észrevétlenül megtudja várni Glorient az erdőben, aztán szintúgy elhagyni Lanuriát, keresztül húzták.
Először azt sem tudja, hogy melyikükre nézzen, de amikor Glorien Antonius nevén szólítja, mélyen beledöfi tekintetét a nő szemeibe.*
~Antonius? Annyi név közül pont az övét kellett választani?~
*Emlékezett vissza utolsó véres kalandjukra az evolyrani Antonius testébe zárt testvére szellemével.
S bár Thalionon nem látszott, hogy ismerősen csengne füleinek e név, mágusunk még most sem tudta egészen, hogy mit akar Glorien. Antoniusnak, az evolyrani ember vezérnek álcázni Aldot, vagy csak e fedőnévvel illetni? Remélhetőleg az utóbbi, mivel az előbbiről már több alkalommal lecsúszott. Bár nem említette az őrjáratnak nevét, mágus voltát sem tagadta egész úton idejövet. Továbbá egy evolyrani úr, olyan, mint Antonius, mit keresne az úrnő kíséretében, az ő ügyeit intézve, a hajóiról információt szállítva?*
-Szép napot...estét úrnő. Igen, a hajód készen. Minden elintézve, ahogy kérted.
*Lassan Thalion fele fordulva hajtott fejet neki.*
-Nagyúr...Hadd mutatkozzam be. A nevem Antonius, Glorien úrnő személyi kísérője vagyok.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-09-03, 9:31 pm

// Glorien és Aldo...khm...Anti Very Happy

//

- A mágia az, mivel foglalkozni érdemes, ám használni, csupán ha a szükség szorít, s más út már nincs.
*Jegyzi meg Ilsa eme erőről alkotott filozófiájának fényében, ám a továbbiakban már némán kisérik el egészen a palota kertjéig az úrnő mágusát.*
- Csekélység ez, úrnőm.
*Reagál Thalion a virágokkal kapcsolatban, majd már ő is a közelgő mágusféle alakra tekint.
Noha az úrnő hirtelen megfordulása, mintha tartana valamitől, avagy várna valakire, nem kerüli el a nagyúr figyelmét, nem adja jelét annak, hogy bármilyen gyanú fészkelné magát tünde módra font fonatai alá.
Ő maga is meghajtja fejét az érkező Antonius felé, mintegy biccentésképp.
Nincs tisztában azzal, hogy mily rangja van neki, hisz nagyobb úrként tán kísérettel is érkezhetett volna, noha maga Glorien úrnő sem nagy csapattal érkezett, konkrétan egyedül.
Épp emiatt eme főhajtás inkább a biccentés fogalmát meríti ki. Miként azt is furcsállja, hogy az evolyrani elfek úrnője saját népének kísérete helyett egy mágust bíz meg egyetlen személybe saját kísérőjeként. Minden esetre nem ismeri sem egyik, sem másik személyiséget sem, s kételyeinek sem ad hangot még.
Némán hallgatja a párbeszédet a két mellette álló közt, miközben Ilsára tekint, s beszédes szemkontaktusuk után fordul vissza Glorien úrnő és Antonius úr felé.*
- Eclair hozott e városba, Antonius uram. Úgy vélem, Glorien úrnő kíséretét éppoly kegyes fogadtatás illeti, mint milyen magát az úrnőt.
Reményeim szerint őreim nem erőszakosak, csupán erélyesek voltak, s bizony Ilsa személyében magasabb rangú parancsnok nem is fogadhatott volna erdőnkben.
Határainkat megerősítve őrizzük egy nem is oly régi támadás miatt, s ebben hű harcosaim becsülettel helytálltak, miképpen becsülettel látják el az erdő őrzését is.
*Amennyiben nem talál válaszra okot, immáron Glorien felé fordul.*
- Úrnő, ha nincs ellenedre, beszélhetnénk arról, mily javakkal kereskedhetnének népeink egymással, mik természetesen egymás kultúrájának ínyencségeit is magukban foglalják.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-09-05, 8:36 am

- Jól van! Antonius! Akkor nemsokára indulhatunk vissza.
*Gyorsan Thalionra nézett*
- Tudod uram, Nekem elég egy mágus. Nem szeretem a túl nagy felhajtásokat és ez a férfi bizony ért mindenhez, amihez kell. Régóta ismerem és az életemet is rámerem bízni.
*Mondta komolyan. Majd tovább sétáltak Thalionnal Aldo pedig szorosan Glorien mögött. És már is hallotta Thalion felvetését a kereskedelemmel kapcsolatban.*
- Hm. Mivel Antonius is illetékes e dologban, mivel ő a kereskedők vezére is, ő felügyeli, hogy minden rendben haladjon ezért most itt maradhat.
*Mondta úgy mellékesen, de Aldonak címezve.*
- Én nagyon szeretném, ha a növényeid uram Evolyranon is megjelennének. Továbbá ez a különleges itóka, amivel kínáltál. Noha nem tudtam megkóstolni biztosan nagyon finom. Jut eszembe! Antonius szívesen megkóstolja. Ugye Antonius!
*Nézett hátra Aldora, hiszen fontos, hogy tényleg ízletes legyen és most erre ő képtelen. Thalion is biztosan ad majd Aldonak.*
- Ami még szóba jöhetne az a tünde selyem. Nagyon szép, színes, jó minőségű selymeink vannak. Ha gondolom Thalion küldök néhány bemutató darabot a számodra. Neked uram mi a véleményed erről? Természetesen a mi növényeinkből, italainkból is viszont látsz majd.
*Mondta és várta a választ. Jó volt Aldot a közelében tudni, így legalább biztos abban, hogy nem okoz galibát. Legalább is ennél nagyobbat.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-09-08, 6:09 pm

-Köszönet, nagyúr, a fogadtatást. Neked is, és parancsnokodnak is. Igen, valóban értik a dolgukat, azt én is elismerem.
*Válaszol a nagyúr köszöntésére, miközben fél szemmel az említett Ilsa fele sandít. Vajon távozott már az őrjárat parancsnoka, vagy még mindig itt van a kertben? Hallhatta, amikor Glorien megemlítette, hogy "rég óta ismeri" mágusunkat? Á, biztosan eleresztette a füle mellett, talán annyira azért csak nem aprólékos, hogy az ilyen kis részleteken is fennakadjon.*
~Mi? Már a kereskedők vezére is? Miket ki nem talál ez a nő. Ja, hogy ezért maradhatok...de kedvesek...~
*"Figyelmesen" hallgatja a két vezér társalgását, már amennyire gondolataiból ki tud szakadni. Épp vigyáz, hogy a lépéssel le ne maradjon, aztán neki édes mindegy. Amúgy sem kívánt ide jönni Lanuria és Evolyran népeinek dolgairól unalmas eszmecserét hallgatni. De ha már nem hagyták az erdő alatt éjszakázni Gloriennel megpróbál kisebb hasznot húzni az ittlétből.*
-Hogy? Jaj, persze, úrnő! Szívesen!
*Rázza ki elmélkedéseiből kedvese egy pillanatra, ő meg reagál készségesen, bár nem tudja hogy mit is vállalt be annyira szívélyesen.*
~Kéne már egy jó forró fürdő...~

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-09-09, 10:03 pm

*A nagyúr tudomásul veszi, éppoly faarccal, mint a mágus eddigi jelenlétét, hogy velük marad, s ezt hallva természetes, hogy helyettese, Ilsa is így tesz, távolabbról tartva szemmel a három alakot.
Ő ugyan nem félti nagyurát, ki már nem egy ízben bizonyította, mily kemény harcos, s mily hajthatatlan, ha saját népe érdekeiről van szó ám a mihez tartás végett a háttérben jelen marad.
Thalion nagyúr eközben jelez neki, s hallva az elhangzottakat, Ilsa érti is.
Csakhamar eltűnik a palota kertjéből.*
- Úgy hiszem, a kezdő lépés könnyedén lehet a tapogatózás, ismerjük meg egymás népének javait, s majd e népek eldöntik, mikre is lesz szükségük.
Hisz könnyű elf szöveteink nekünk is vannak szép számmal, miként míves tárgyaink is, mik tán néped körében is népszerűek lesznek szépségükkel.
Jó cserealap, s ha már kezdetnek egy-egy hajó hoz némi árut mutatóba s visz is tőlünk, a többi kialakul majd magától…de látom, az ital meg is érkezett.
*Ilsa, s mögötte egy felszolgáló hozza tálcán a nem is oly régen még Gloriennek kínált itókát.*
- Eme ital városunk italkülönlegessége. Az ereg, miből készítjük, megterem Olassië erdejében, zamatos, bogyós termésű cserjeként ismerjük.
Erjesztéssel alkoholtartalmú italt készítünk belőle, mi a hideg éjszakákon a legfagyosabb szíveket is megmelengeti.
*Thalion elgondolkodik, s noha mértékletes, előfordult már, hogy enyhén bizseregtek az ujjbegyei eme különlegességtől.
A poharakat ő veszi le a tálcáról, s a pohárban az ital éppoly áttetsző, mint a friss, hideg forrásvíz, ám ha Aldo megízleli, enyhén fanyar, ám édeskés utóízű, kellemesen melengető kortyot kóstolhat.*
- Az új kapcsolatokra!
*Emeli poharát Thalion nagyúr is, hogy maga is kortyoljon italából.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-09-10, 6:46 pm

*Akár hogy is nézzük lassan beesteledik. Glorien remélte, hogy Thalion megvendégeli az otthonában, hiszen az illem ezt kívánná, de ő nem fog semmit sem erőltetni. Nem ártana egy kis pihenés.*
- Rendben uram! Akkor legyenek a kelmék elsősorban, és ha hazaértem rögvest küldök is pár szép darabot.
* Bólintott Glorien és nemsokára meg is érkezett Ilse a poharakkal.*
- Kíváncsi leszek ízlik e Antonius!
* Nézett mosolyogva Glorien a férfira. És kíváncsi volt arra is vajon milyen hatással lesz Aldora. Reménykedett, hogy azért annyira nem fog berúgni tőle. De ki tudja, hogy eme ital egy mágusra milyen hatással van. Figyelte, hogy mi zajlik körülötte, de a fáradság elnyomta a mosolyát és elfordult, majd ásított egyet. Nem akart illetlen lenni, de nem tudott ellen tenni sem, így csak egy gyors elfordulás maradt.*

// Na most jn az éjszakai felfordulás!! Wink

//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-09-15, 4:53 pm

-Az új kapcsolatokra...Lanuriára, meg Evolyranra!
*Emeli ő is poharát, hogy egy keveset kortyoljon először belőle.*
-Hmm...igencsak ízletes. Bizony nem ittam még ilyet otthon sem. Valóban jó lesz eme cserjefélét meghonosítani Evolyranon is, úrnő. Mondd csak nagyúr, mennyire kell vigyázni vele? Hány pohár a határ, avagy személyfüggő hatásának megjelenésre?
*Kortyol újra, de amint szájától elveszi a poharat, észreveszi Glorien iménti ásítozását.*
-Hosszú volt az út, igaz, úrnő? Remélem, hogy gond nélkül sikerült idetalálnod Olassië-be.
*Eléggé megszomjazott, mire elért idáig. Nem számított arra, hogy kulacsából a víz oly hamar kifogy. Így eshetett, hogy egy harmadik hörpintéssel az utolsó kortyot is kiitta a pohárból, nem figyelve, hogy a nagyúr mennyire áll még az ereggel. Kissé zavartan nézett körbe a felszolgálót keresve, hogy visszatehesse tálcájára az üres poharat.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-09-16, 9:18 pm

*A nagyúr arcán enyhe mosollyal szemléli, Antonius miként hajtja fel az italt szinte egy szempillantás alatt. Ő sajátját mértékkel kortyolgatja, nem kíván még becsípni, miként tették már sokan a italtól, noha egyetlen pohár neki kevés ehhez7.
Eközben bólint Glorien úrnő szavaira. Valahogy hasonlóképp gondolta ő is.*
- Örömömre szolgál, úrnő! Ha megengeded, ha hajód felé veszed majd utad, kíséretet adok melléd, s ők egyúttal viszik majd az ígért cserjéket, s a mintát is áruinkból.
S Antonius uram…
*Fordul immár a fehér hajú mágus felé. A kemény arc tán megrémíthet egyeseket, kiknek szíve nem makulátlan, ám Thalionnak nincs szándékában efféle, csupán önnön sorsának nehéz volta az, mi nyomott hagyott rajta.*
- …természetesen, eme áttetsző ital olyan, mint mindegyik másik. Kinek-kinek teste határozza meg, mennyire gyorsan száll fejébe, s lábaiba is.
Úgy vélem, illő lesz az áruk közé eme italból is csomagolni számotokra, s természetesen, ameddig városunkban tartózkodtok, biztosítunk belőle, noha tiszta forrásvizeink a szomjat legalább oly hatásosan oltják, mint az ereg főzete.
*Nem kerülheti el a tündék urának figyelmét az evolyrani úrnő fáradtsága sem, s természetes, hogy jó házigazdaként figyel eme apróságnak tűnő, noha mégis jelentős dolgokra is.*
- Engedjétek meg, hogy éjjelre szállást biztosítsak nektek, úrnő! Olassië azokat, kik békességgel, s barátsággal közelítenek hozzá, hasonlóakkal, s meleg vendégszeretettel fogadja.
Kellemes szállás, s megfelelő kiszolgálás is jár a szálláshoz.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-09-18, 6:02 pm

*Glorien nagyon örül, amikor a nagyúr azt említette, hogy ebből az ital majd szintén ad nekik!*
- Köszönjük Uram! Biztosan ízleni fog e nedü az evolyrani népnek.
*Aztán figyeli Aldot, hogy megárt e neki az ital, de talán csak egy kicsit. Aztán idővel kiderül majd.*
- Köszönjük, hogy hellyel kínálsz Thalion! Elfogadjuk, mert én személy szerint mindjárt elalszok.
*Mondta mosolyogva és Aldora is ráférne a pihenés.*
- Egyébként köztünk legyen szólva megköszönöm a kíséretet is, de ne aggódj Uram! Ez a férfi felér akár 50 katonával is.
*Mondta halkan, hogy csak az elf vezér hallja, nehogy Aldo elbízza magát. Aztán várta merre indul Thalion és ők követték. Kérdés volt, hogy egymás mellett kapnak e szobát, vagy hogy gondolta a vezér. És remélte Aldo nem csinál olyan dolgot, ami esetleg később bajt hoz a fejükre.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-09-20, 8:35 pm

*Végre újra előkerült a pohárnok a tálcával. Aldo gyorsan ráhelyezte a poharát és határozott kézmozdulattal jelezte, hogy nem, nem kér többet. Ez is elég volt, s bár nem szállt a fejébe erősen, de fáradtságot egyre inkább érezte az este múlásával. Kimerültségét, az ásítást követve, hamarosan Glorien szavakba is foglalta.*
~Aludni? Ahhoz már az engedélyem lesz szükséges, amelyet csak hajnaltájban kaphatsz meg talán. Nem azért jöttem annyit, hogy a ma estét alvással töltsem. Bár ezt talán te is tudod.~
-Igazán kedves, nagyúr.
*Nézett most rá, amíg Thalion meg nem fordult a bejárat irányába.*
~Mintha karót nyelt volna. Anno a Fekete Lovagok között a kiképző renegát mágusnak sem döftek ennyire a szemei, mint neki. Igaz, annak csak egy szeme volt, amíg ki nem szúrtam...Mi? Most meg mit sugdolóznak?!~
*Most ő volt az, aki az éjszakában villámló szemeivel szúrt bele a nagyúr tarkójába. Mindig is féltékeny típus volt, de aztán Glorienre pillantva, hamar eszébe jutott, mily sok mindenen mentek át keresztül együtt és külön-külön, s most mégis itt vannak újra együtt. Aztán eszébe jutott a tekercs, meg a tengerparti találkozásuk, ahol újra beleszeretett kedvesébe s tudat alatt megfogadta elméje, hogy ezentúl csak a helyes utat járja.*
~Biztosan az ital teszi. Hülyeségeket gondolok, pedig nem kéne.~

» Gwaith-dúr, a sötét elfek városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Elfek népe
» Olassië alkonya
» Olassië erdeje