Olassië, az elfek városa

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-01-29, 10:11 pm

/ Mitsi /

* Az ispotályba vezető út kezdete kellemetlenebbnek bizonyul, mint gondoltam volna. Az ember mindig megfeledkezik róla, hogy az apró sérülések is mekkora bosszúságot tudnak okozni, ha még meg is van terhelve, de amilyen hírtelen érkezett úgy távozik is, ahogy megszokom ezt a bosszúságot. Számomra most nincs idő ilyen apróságokkal törődni, minél hamarabb biztonságos helyre akarom vinni a karomban tartott elfet, még mielőtt meggondolná magát, és mégis inkább önállósítaná magát, amivel valami olyat tenne, amit később megbánna.*
- Ki vagy te?... Ki vagy te nekem? Miből gondolod te azt, hogy én… gyereket várok???
* Érkeznek a kérdések, melyek válaszát már előre megígértem számára. *
~ Már nincs kibúvó…
- Hogy ki vagyok? Gylnar Radek egy egyszerű vándor.
* Kezdem válaszomat egy kis mosollyal, hiszen én ennek tartom magam. Se katonának, se kalandornak, se hősnek, vagy bármi másnak, mint egy egyszerű vándornak, aki olykor belekeveredik ebbe is, abba is, de úgy gondolom, ezek együtt járnak. Az új helyzetet pedig még nem sikerült annyira megszoknom, hogy ebben a helyzetben is azt válaszoljam számára.*
- Hogy neked ki vagyok, azt majd te eldöntöd. Csak annyit tudok, hogy ha minden igaz a gyermeked apja és talán egy igen fontos személy számodra.
* Nehéz is lenne ezeket a szavakat egy kísérő mosoly nélkül végigmondani, melyek még talán kicsit meg is nyugtatják a láthatóan zavarodott elfet. *
~ Nem is csodálom. Ha belegondolok, hogy fogadtam én, nem is olyan rég, mikor ő mondta el nekem. Talán ő még mindig jobban kezeli.
* Közben a többieket követve sikerül megérkeznünk az ispotályba, melynek már be se csukják az ajtaját a folyamatosan érkező sérültek miatt.
Minket is hamarosan ellátnak a szükséges információval, hol tudom viszonylagos nyugodt helyre letenni Mitsukot. Állapotára való tekintettel hamar ellátják, majd ha már én is ott vagyok, engem is. Mitsukon még mindig látszik, hogy a hallottak hatása alatt van, így mikor végre megszabadulok ápolómtól, el is határozom, hogy közvetlenül mellette fogom magam újra kényelembe helyezni.
Még mielőtt ezt megtehetném szemtanúja leszek egy közeledő ápoló botlásának, amit bár próbálok megakadályozni, de elkések vele. A lavór eleinte Mitsuko fejét találja el, majd pedig kiborulva a föld felé veszi irányát, miközben tartalmának jelentős része sikeresen találkozik ruházatommal. Ez lenne csak a kisebbik probléma, de látva, hogy a nemrég behozott, számomra igen fontos, kék hajú elf elernyedve hullik vissza fekhelyére, már több mint, amit el tudok viselni. Önkéntelenül is utat engedve ezzel hangulatomnak.*
- TE MEG MIT CSINÁLSZ?! NEKED A SÉRÜLÉSEKET KELLENE ELLÁTNI!!! NEM OKOZNI!! LÁTOD, MIT TETTÉL?!
* Förmedek rá szerencsétlenül járt ápolóra. Nem csoda, hogy az eddig többé-kevésbé csendes ispotályban halk megnyilvánulásomra, mindenki elcsendesedik, és a legtöbb fej felénk fordul. Sőt akadnak olyanok, akik az ápoló védelmére kelnek, de eddigre már sikerül annyira megnyugodnom, hogy az ápoló helyett, az eszméletlenül fekvő elf felé terelődjön a figyelmem, a tettessel együtt.*
- Szerencsére csak elájult.
- Csak?! A csata alatt már elvesztette az emlékeit, és akkor is azt mondták csak kimerült!
* Mordulok rá ismét Mitsuko állapotának okozójára, aki miután meggyőződött arról, hogy nem okozott a látszódónál nagyobb bajt, jobbnak látja elhagyni a terepet és ezzel együtt engem is.*
- Mitsi! Térj magadhoz.
* Hallatom, miközben ujjaim ütemesen érintkeznek bőrével, próbálva őt magához téríteni. *
~ Gyerünk…

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-01-31, 9:33 pm

//Thalyon - Pár nappal a nagy harc után//

*Nyögések, sebekből áradó bűz, s gyógynövények illatának egyvelege érződik az ispotályban. A tünde hölgyek serényen dolgoznak a sérültek mellett, vagy vizet adnak, vagy átkötik a sebeket. Fatima is egy a sok közül, aki szolgálat készen gondoz egy lábánál igen megsérült férfit. Nyíl, s kard vágta sebek éktelenkednek rajta, s a testén egyéb karcolásokon kívül máshol nem is nagyon sérült meg. Nagy harcos lehet. Fatima a földről az ágy melletti asztalra tett egy vödör vizet, s erre a mozdulatra megrándult a szája.*
~ Ch... még én sem vagyok teljesen jól... ~
*Valóban sok sérülést szerzett az éjtünde. Vannak égési sebek a bőrén, egy mély vágás a vállán, illetve a legsúlyosabb, egy árnysárkánytól szerzett harapás a mellkasán. De ezzel most nem foglalkozhat. Másokon kell segítenie. Egy rongyot a vízbe tesz, majd jól kicsavarja. A férfi arcát megtörli vele, hogy felfrissüljön kicsit. Majd az így szól.*
- Kedves tünde, köszönöm neked, hogy segítesz bennünket. De nem idevalósi vagy, igaz?
* Fatima szelíden ránézett, majd biccentett.*
- Jól látod, harcos. Te pedig ügyesen harcoltál. Büszke lehet rád Olassië népe.
* Az elmosolyodott.*
-Köszönöm!-
* Majd lehunyta a szemét. Fatima pedig megfogta a vödröt, hogy kiöntse, s friss vizet töltsön bele.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-01, 8:52 am

//Fatima az ispotályban, időn kívüli játék.//

*Thalion úr első dolga volt gondoskodni a felmentő seregek elhelyezéséről, hogy kapjanak vizet és élelmet is, amint lehet. Jóllehet, a városnak igen szűkös készletei maradtak, de még így is elegendők ahhoz, hogy a legszükségesebbeket megoszthassák velük.
A vezér is megsebesült a küzdelemben, de a gyógyítók őt nem várhatták az ispotályba, így az elfek urát menet közben látták el.
Még át sem öltözött, hiszen a második dolga volt egy gyors tárgyalás lefolytatása az odaérkezett vezetőkkel. Stern kapitányával, Onoria főpapnővel, Dáin Azaghállal és Morses Kalatonnal, valamint Rosalie-val, a nimfák vezetőjével.
Miután ezen is túl volt, sietve felmérte a járóképes vezetőkkel a várost. Taltaur és Halathial maradt az oldalán, bár olyan közöttük nincs is, kinek nincsenek sebesülései. Csupán könnyebbek annál, hogy az ágyat kellene nyomniuk.
Nororina továbbra is az ispotályt irányítja, míg több vezető lábadozik odabent. Ilsa és Onaebaer is ott lábadoznak.
Thalion elszomorodva szemléli szeretett városának füstölgő romjait. Holtak borítják még az utcák, terek alig felismerhető területeit, ahogy az összedőlt épületek romjai alatt is ott fekszenek.
Halathial kapja a feladatot, hogy helyet találjon a városon kívül, ahol az elesettek méltó nyughelyet kapnak. Nem csak saját népére gondol, hanem az ellenség halottjaira is. Nem csak azért, mert nem engedhet meg egy fertőzést a falak között.
Tiszteli a holtakat és ekként is bánik velük.
Taltaur a romeltakarítást kapja meg, valamint hogy a leginkább épen maradt házakat annyira felújítsák, hogy abban megpihenhessenek a tündék.
Bokros teendői között sikerül időt szakítania arra, hogy végre betérjen az ispotályba is.
Az ajtó előtt még megáll, egy pillanatra a falnak támaszkodik, amikor úgy érzi, nem látja senki és elnyomja a kétségbeesés könnyeit. Az erős vezetőnek nem csak sebei fájnak. Sokkal inkább népének szenvedése, az elesettek pótolhatatlansága, s ebben az a tudat sem vígasztalja, hogy végzetüket követték csak.*
~Eclair, kérlek múlaszd el a kétségbeesés szikráját is belőlem….adj erőt és bölcsességet, hogy kivezessem a sötétségből népedet! Kérlek, segíts, istennő!~
*Kihúzza magát, már csak a fáradtság látszik arcán, s a szemei körül és homlokán szaporodó ráncok.
Az elf vezér belép, majd előbb Ilsát, látogatja meg, de a nő még alszik. Ezután siet Onaebaerhez, akit épp egy idegen elf ápol. A vezér halkan érkezik és csak Fatima mellett áll meg, úgy tekint le Onaebaerre.*
- Az ilyen harcosoknak köszönhetjük, hogy még van elf Olassiëban.
*A harcos, kit az imént ápolt még Fatima, tisztelettel hajtja meg fejét.*
- Volt, ki mutassa a példát erős szívével, Thalion úr.
*A vezér nem felel erre, hanem a nőre néz. Látja a megviselt ruházatot és látja az alabástrom fehér arcot is.*
- Köszönöm az odaadásod, mellyel még mindig mellettünk állsz. Sebeid ellátták? Látom, a harcokból is kivetted a részed.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-01, 1:15 pm

* Fatima nem szokta megérdeklődni azok nevét, akikkel úgy találkozik, hogy talán többet soha. Így a harcos nevét sem ismerte, akit ápolt. Épp emelte volna a vödröt, hogy kivigye, amikor valaki mellé állt, s a beteggel beszélt.*
~Onaebaer... már ezt is tudom...~
*Mikor a férfira tekint, csak rémlik neki, de a beteg ahogy kimondja a nevet, biztossá válik. *
~Thalion?~
* Megint megremeg egy pillanatra a szíve, majd meghajol a vezér előtt, miután beszélt hozzá. Majd így felelt. *
- Sebeim miatt nem kell aggódnia, uram! Csak a kötelességemet teljesítettem. Bár nem e népből származom, attól még ide tartozom, hisz hova máshova, ha nem a tündékhez? S mely városért adnám véremet, ha nem a tündék városáért?
~ Vajon mikor hozzam fel neki Yúlát? ~
- Ön igen lelkesen beszélt a harc előtt és után is. Bár nem sokat láthattam az itteni küzdelemből, látszik, hogy mindenki a tőle telhetőt megtette. Nem így nézett ki a város, mikor az erdőbe mentem. Bármit is tehetek, szívesen segítek.
* Majd tisztelet adásból, ismét biccentett. Arca azonban komoly volt, s rezzenéstelen, hangja pedig határozott. Kisugárzásából látszik, nem egy egyszerű családból való.*
- Arra pedig külön büszke lehet, hogy ilyen harcosai vannak.
*Néz újra a sérültre. Fogalma sincs, hogyan harcolt a férfi. Lehet, hogy gyáva volt, s menekülés közben érte a lábát annyi sérülés. De lehet, hogy azért, mert az ellenség csak ott tudta néha-néha elérni... s valójában egy nagy harcos. Fatima nem tudhatja az igazságot. De a legjobbat kell hinnie, mert ha nem ilyen tündékből állna Olassië, mint amilyennek képzeli ezt a harcost, akkor biztos nem nyerték volna meg a csatát.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-01, 10:27 pm

*Thalion úr figyelme most teljesen a nőé. Királynői viselkedése meggyőzi arról, hogy Fatima figyelemre méltó személy.
Órëa is meghajtja fejét kissé. Ahogy válaszol az elhangzott méltató szavakra melyek rá is és népére is vonatkoztak. Hangja kissé fáradt már.*
- Büszke is vagyok. Ez a város és ez a nép mindenem.
*Onaebaerra néz, követve a nő pillantását. Tiszteli a férfit. Nagyon is jól tudja, mennyi mindent tett ő is a városért.*
- Ezen a harcoson múlt, hogy a város keleti része az egész ostrom alatt nem esett el teljesen. Az ilyen hősökre van szükségünk most is, hogy népünk lelkét a nehéz idők ezután sem törjék meg, hogy újjáépítsük otthonunkat és gyermekeink visszatérhessenek közénk.
*Onaebaer tekintete a távolba vész a szavak alatt. Ő is elfáradt, de ugyan melyik elf harcos nem küzd a kimerültséggel és a sebesülések fájdalmával ebben a városban?
Thalion kihúzza magát. Ekkor lép hozzá egy gyógyító, hogy halkan tudassa vele, Ilsa Namor felébredt.
A vezér Onaebaerra néz.*
- Pihenj és gyógyulj, barátom! Szükség lesz még rád.
*Fatimához is szán néhány szót.*
- Ha éhes, vagy szomjas, odakint már felállítottunk néhány étkeztetőt, ahol friss vizet és meleg ételt osztunk. Ahogy elnézem, a pihenés rád is éppúgy rád fér, mint bármelyik másik társunkra. Nem sokára helyreállítjuk az első házakat, ahol szállást is tudunk adni. Nororina meg tudja majd mondani, hogy hol találod őket.
*Az elfek ura már indul is az erdei védők súlyosan sebesült vezéréhez, hogy őt is meglátogassa, s ha ott végzett, újra belevesse magát teendői sűrűjébe. Feltéve, hogy valaki nem tartóztatja még kicsit tovább.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-02, 10:50 am

~ Akkor jól gondoltam.~
*Mondja magában, amikor kiderül a harcos hőstette. Fatima nem felel semmit. Majd megjelenik egy gyógyító, s valamit közöl a vezérrel. Thalion még szól pár szót a harcoshoz és Fatimához is, s elindul, Fatima közben meghajol előtte. De még megszólal, amikor már háttal van neki a férfi.*
- Uram, ha majd esetleg rám is tud szánni pár percet, akkor négy szem közt kellene beszélnünk. Egy bizonyos Yúla Saiwa-ról van szó.
~ Na vajon erre felkapja a fejét? ~

//Bocs, de csak ennyi a hatásos hsz-em. Smile

Ígérem lesz ennél még bővebb hsz is. XD//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-02, 10:55 pm

//Ugyan, nem a méret számít... Wink

//

*A vezér mozgásában hirtelen megáll, mikor hallja Fatima hangját a háttérből. Nem maga a női hang az, ami megállásra készteti, sokkal inkább a név, melyet hall és melyre még mindig emlékszik. Pedig elég régen volt már, hogy alkalmaznia kellett a fiatal lányon népe törvényeit. Tisztán kell tartani az elfek mágiáját.
Ez a törvény, s ez a szabály előírja, hogy aki nem hajlandó felhagyni a sötét mágia tanulmányozásával, űzésével, annak el kell hagynia a várost.
Yúla is így járt, bár Thalion több esélyt is adott neki, mint amennyit a törvény előír.
Ezen okok miatt fordul vissza és néz szúrós tekintetével egyenesen az éj elf fehér arcára, s az arcra a szemekbe.*
- Várj az ispotály bejárata mellett! Tíz percen belül ott leszek.
*Ezzel az elfek ura gondolataiba mélyedve fordul vissza, hogy meglátogassa Ilsát.
A nő még mindig súlyos állapotban van, de legalábbis sebei már a gyógyulás útjára léptek és erős szervezete, valamint a tünde gyógyfüvek hatása is látszik rajta.
Thalion úr vált néhány biztató szót a nővel, ki alvezére volt a harcokban, majd határozott léptekkel elindul a bejárat felé.
Ha Fatima már ott várja, akkor megáll mellette és az egyik közeli romos ház felé mutat, ahol láthatóan nincs senki.*
- Ott beszélhetünk
*Ha a lány követi, akkor a vezér el is indul, hogy mutassa az utat, majd a romok között szembefordul az éj elffel, hogy meghallgassa. Homlokán a ráncok összefutnak, s komoly tekintettel várja Fatima szavait.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-02, 11:33 pm

*Jól gondolta, ráadásul olyan arcot vágott a vezér, mint amilyenre számított. Különös volt ez a Yúla és az ő esete... Hát egy vezérnek hogyne lenne különös, mikor népéből egy elhagyja a helyes utat?! Bár Fatima is ismer pár sötét mágiát, alapból a mágiát sem kedveli, nem hogy a fekete oldalát. Na de mikor tisztelet teljesen biccent, s kisétál az ajtón, csak Dylan jut eszébe. Hát hogyne jutna?! Itt van, Lanuriában! Ráadásul olyan állapotban látta, ami nagyon ritka. Ha Thalion meglátta volna őt, biztos soha nem fogadná be népe közé.*
~Megváltozott... valami változott benne.~
*Lesütötte a tekintetét, s elmerengve a föld véres porát nézte. Nem csodálkozik. Mióta utoljára látta a férfit, azóta sok minden történt. Az éj elf is sokat változott, a sötét elfnek is bőven van rá esélye.*
~ Vajon Axis meddig tudja benne tartani a lelket? Ő az egyetlen megoldása Dylannek célja elérésében. De ha ő már Axisra se hallgat, akkor... akkor nem lehet tenni semmit.~
*Ezen morfondírozott, míg várta a vezért. Ilsát ő is meglátogatta párszor az elmúlt napokban. Beszéltek is pár szót... Fatima elmesélte feladatának sikerét. Gondolataiból Thalion úr jelenléte ébresztette fel. Rátekintett, majd a romos házra. Biccentett, s elindultak. Addig nem szólt semmit, míg mentek. Mikor megálltak, s a vezér rátekintett, megszólalt most már az éjtünde is.*
- Uram. Feladatom az volt, hogy a többiekkel küzdjek az erdőben. Épp, hogy csak elkezdhettem a harcot, az, akinek küldetése volt egy levél elvitele Sternbe, elesett. Bár én a harcot választottam volna, úgy döntöttem, átveszem a feladatot. Ott kellett hagynom a tündéket az ork túlerővel szemben. Útközben azonban megállított valaki. Hosszú csata vette kezdetét, egy sötét elf ellen harcoltam. Meg kell hagyni uram, nagyszerű harcos volt Yúla. Halála előtt az volt utolsó kívánsága, hogy mondjam el önnek, hogy Yúla Saiwa volt az, ki utamat állta. Méltó ellenfélnek bizonyult, nehéz harc volt. Megtiszteltetésnek vettem, hogy ilyen harcossal küzdhettem. Sajnálom, végül vereségét észlelve végzett önmagával. Azonban én eltemettem, s emléksírt állítottam neki. Lova is vele ment a túlvilágra.-
*Majd csöndbe maradt. Nem fordította el arcát, végig a férfi szemébe nézett határozottan, s nyugodtan. Nincs miért szégyenkeznie.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-03, 11:56 am

*Az éj elf fejét lehajtva várja őt. Csendben sétálnak el a romokig, ahol mindenki előtt rejtve, zavartalanul beszélhetnek egymással.
Az elfek vezére nem kíván szólni, viszont tekintetével jelzi, várja, hogy mit is akar mondani Fatima.
A nő nem is várat sokáig magára, hanem tárgyilagosan elmondja a történetet, amiről a vezér eddig nem tudott. Visszagondolva nem látta az eredeti küldöncöt azóta, hogy átvette a tekercset, de ezen még nem is csodálkozott, hiszen tudta, hogy az üzenet eljutott a címzettekhez. Ezt bizonyítja a még mindig a város alatt állomásozó hadsereg.
Yúláról jól tudta, hogy a nőben hatalmas tehetség rejtőzött. Ezért is volt fájó a vezérnek egy ilyen tehetség elvesztegetése.
Thalion arcán egy pillanatra szánakozás fut végig, sajnálat egy elvesztegetett élet, egy tehetséges elf harcos iránt, akiből talán más is lehetett volna, mint aki lett.*
- Köszönöm, hogy elmondtad és külön köszönetet érdemelsz azért, hogy a nehézségek árán is elhoztad a segítséget városunk falai alá.
Olassië hálás neked tetteidért.
*A vezér elsétál, majd kitekint a fal egyik repedésén keresztül. A távolban szorgos tünde kezek éppen egy nagyobb faldarabot emelnek fel, hogy eltisztítsák az útról, szabaddá téve azt.
Thalion úr ezután fordul vissza Fatima felé.
Komoly arcán szomorúság áll, arcán, homlokán a ráncok mélyebbek, mint valaha.*
- Nehéz idők ezek, amikor minden elf kézre, elmére és tehetségre szükség van. Népünk nem virágkorát éli épp, de még ha úgy is lenne, egy olyan tehetség elveszítése, mint amilyen Yúláé volt, nagy veszteség számunkra.
Törvényeink nem engedik meg, hogy sötétség által beszennyezni engedjük közösségünket. Aki azt az utat választja, ki kell taszítanunk sorainkból.
Eclair látja lelkem, minden lehetőséget megragadtam, hogy visszatérítsem közénk, de nem állok a törvény felett, s akaratában sem korlátozhattam.
Tudom, hogy haraggal a szívében gondolt rám. Csak remélhetem, hogy Dremernél megtalálta azt, amit életében keresett és megtisztult lelke.
*Ismét kitekint az útra. A tündék már a romok között rendezkednek. A munka nagy és kevés a munkás kéz. Mágiájukat is bevetik, még így is kérdéses, hogy a téli hidegek beállta előtt lesz-e elég fedél és elég élelem, meleg takaró mindenkinek.*
- Nem kellett volna, hogy így legyen.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-03, 1:04 pm

*Amikor a vezér megköszönte az éjelf munkáját, ő csak biccentett egyet. Nem szól semmit, míg a férfi a munkásokat nézi. Thalion úr visszanéz, s folytatja. Fatima a szemébe nézve hallgatja végig. Mondhatna bármit. De nem teszi. A férfi befejezi az utolsó mondatával. Kis csend következik. Fatima lassan mellé lép, s ő is kinéz a repedésen. Majd csendesen így szól. *
- Ne aggódjon uram!
*Majd a vezérre tekint.*
- Ön mindent jól tett, az Istennő elismerve tekint önre.-
*Fogalma sincs, hogy ez igaz-e, eleve Fatimát nem érdeklik az istenek. De valamit csak mondania kell.*
- Tudom, nehéz valakit megmenteni, akit megakarunk, nehéz a világosság felé hívni azt, ki szívét átitta a gonoszság.
* S most elmerengve folytatja.*
- De hinnünk kell, míg élünk, addig van remény. Yúla még azt is mondta, hogy mondjam meg önnek... "lehetett volna másképp". Nem igazán értem, ez mit is jelenthet, nem az én dolgom, én csak átadtam az üzenetet. Olyan pedig nincs, hogy ne lenne nehéz helyzet. Ha egy nép a virág korát is éli, akkor is vannak próbák és kihívások, melyeket meg kell nyerni, s melyeken felül kell kerekedni. Ha nincs gond, amit megoldhatnánk, akkor bennünk van a gond. Az élet már csak erről szól, hogy megállás nélkül küzdünk. -
*Egy kis szünet után folytatja.*
- Azonban kérem önt, hogy szóljon, ha valamiben szüksége van rám. Mindenben rendelkezésére állok. Legyen az harc, betegek ápolása, vagy romeltakarítás. Nincs oly mocskos munka, mit ne bírna kezem elviselni.
*Határozottan áll, s néz a vezér szemébe. Tekintetében van egy kis biztatás is.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-03, 10:20 pm

*Thalion komoly arcán nem fut át még csak árnyéka sem mosolynak. Saját magával szemben támasztott elvárásainak nem mindig képes megfelelni és ez a helyzet is ilyen volt.
Tovább hallgatja Fatimát, tekintetük összekapcsolódik. Ahogy Yúla újabb „üzenete” eljut a vezérhez, van ötlete arról, miért is üzente azt, amit a sötét elf.*
- A nehéz próbáktól nem tartok, nem törhetnek meg. Népemért sajog szívem. Megéltem még oly időket, amikor Olassië csak a kisebb város volt Elsga mellett. Oly időket, amikor az elfek népe e világ koronája volt. Ha valaki meglátott egy közülünk valót, tisztelet gyúlt szívében, s nem erőnk, hanem szellemünk miatt. De a világ változik, s ehhez alkalmazkodni kell, megküzdeni helyünkért rendjében.
Nehéz időkben álltam népünk élére, amikor elveszni látszottunk, s azóta is azért küzdök, hogy megtartsam őket, s ismét kivezessem a történelem színpadára.
De ha megszakítjuk azt, mit őseink lefektettek, ha megbontjuk az alapokat, melyek most is elménk és népünk tisztasága felett őrködnek, nem csak számunk és erőnk sorvad, hanem lassan lényünk is elmerül abban a sötétségben, mely ott dolgozik titkon a világ mélyén.
Yúla azt akarta, változtassam meg a szabályokat, hogy felmentést kaphasson. Engedjem be a városba a sötét elfeket…köztük őt is. Lehetett volna másképp, de akár úgy is, hogy megnyitja a szívét a tiszta mágiának, s akkor most itt állhatna mellettünk.
~Talán a makacsság, mi mindkettőnknek sajátja akadályozta meg a megegyezést.~
*Thalion ismét a munkásokra néz. Úgy érzi, ott lenne a helye közöttük, neki is piszkosan, fáradtan, éjt nappallá téve kellene dolgoznia a romos városban. Ehelyett mindenhol ott van, szervez, irányít, ha kell, erőt ad, ha kell, buzdít. Nem érzi, hogy eleget tenne.
Hirtelen jut eszébe, amit hallott az erdőben is megforduló harcosok elbeszéléseiben.*
- Akik az erdőben harcoltak, említenek egy különös sötét elfet, ki az orkok vezérével harcolt. Tudsz valamit erről?

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-04, 8:55 am

*Végighallgatja a vezért, de mondani rá többet nem tud. Egyetért, de érzi, Thalion magát ostromolja, hogy tehetett volna többet is. Több biztatást nem nagyon tud mondani az éjelf. Így inkább csöndben marad. De akkor feljön egy igen különös kérdés. Fatima pupillája egy pillanatra összeszűkül, majd kitágul. Arcán azonban semmi reakció nem látszik. Mélyen a férfi szemébe néz, s most határozottsága, s harciassága erősebben látszik benne, mint korábban.*
- Mikor visszatértem Olassiëbe, láttam valakit egy nagy mágussal harcolni. De nem gondoltam jogomnak beledugni az orromat a csatába. Így továbbmentem. Én azt gondolom... lehet valaki tiszta elf, vagy sötét elf. A tündét nem a neveltetése határozza meg, hanem a szíve. Ha pedig a neveltetése miatt a szíve gonosz, de belül küzd ezzel, akkor sincs elveszve semmi. Ha egy orkvezérrel küzdött az a bizonyos sötét elf... akkor nagy gond csak nem lehet.
~ Fenébe... addig én sem tudok többet mondani, nem tudom megvédeni, míg én sem tudok többet. Nem tudom, miért volt olyan gonosz aurája Dylannek. Ilyet még nála nem tapasztaltam. Nem lenne jó, ha a tündék hozzámennének, s kihallgatnák.~
-Valószínűleg ő is vándor, akár én. Talán már rég elment.-
*Fejezi be a mondatot reménykedve, hogy a vezér leszáll a témáról. Egyik oka az, hogy nem akarja, hogy valakit odaküldjenek, Dylan támadást vélve pedig megölje. Ha valakit elküldenek Dylanhez, az csak Fatima lehet. Azonban Fatima nem óhajt vele találkozni. Így is a jelenléte felkorbácsolta benne azokat az érzelmeket, melyeket rég óta próbál mélyen eltemetni. Bár a vezér neve csak rá tesz egy lapátra. Fatima újra a munkások felé fordul, de lesüti a szemét.*
~ Azt hittem, hogy ennyire távoli hely Evolyrantól megment engem az emlékektől, azt hittem, örökre elfelejthetem azt a vidéket. De tévedtem! ~
*Ajka pillanatra megremegett, de ő maga nem mozdult, s arca talán még fehérebb volt a szokásosnál.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-05, 1:55 pm

*Thalion figyelmesen hallgatja a nőt. Egy pillanatra az az érzése támad, hogy szavai ellenére Fatima mégis ismeri az idegen sötét elfet. Elgondolkodva tartja szúrós pillantásával fogva a nő tekintetét. Ilsától tudja, hogy Fatima volt valóban a küldönc, aki eljuttatta az üzenetét Sternbe, így megkérdőjelezhetetlen a történtek fényében szándéka és hűsége a vezér számára.
A nő szavaival ugyan nem tud teljesen azonosulni, hiszen ebben az esetben az ő gondolatai nem számítanak, csak a törvény. Sötét elf, ha sötét mágiát használ, ha szíve eltelik a sötétséggel. Tudatosnak kell lenni a döntésnek, mellyel voksát a sötétség mellé leteszi, s ha így van, akkor a területre tévedt sötét elfeknek járnak a nyilak.
A törvény az törvény.
Az elf vezér végül felhagy a téma bolygatásával. Ő nem akarja megfogni a sötét elfet, reméli, hogy elhagyta az erdőt, mert amint lesz némi szabad erő a városban, átfésülik az Olassiët övező rengeteget, hogy az esetleg még ott bujkáló kémeket elfogják, az esetleges szabotőröket pedig leöljék.
A nő viselkedésére, egyre fehérebb arcára Thalion úr ismét megszólal.*
- A sötét mágiával mindig vigyázni kell. Lehetnek olyan támadások, melyek akár elkövetőjük halála után is képesek kárt okozni bennünk.
Sápadt orcád pedig azt jelzi, hogy nem vagy egészen jól.
Keress fel egy gyógyítót, hogy megvizsgáljon. Nem szeretném, ha ellátatlan seb, vagy megtöretlen átok okozna kárt benned.
Visszakísérlek az ispotályba. Ott bizonyára akad majd szabad perce valakinek, hogy tüzetesen átvizsgáljon. Persze csak ha nincs más, mit el szeretnél mondani nekem…
*Szalad át egy megnyugtatónak szánt mosoly Thalion úr fáradt arcán. Ezzel felemelve erős karját a nemrég elhagyott épület felé mutat. Ha Fatima szólni kíván, meghallgatja, ha pedig követi, visszakíséri az ispotályhoz.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-05, 6:30 pm

*Hallgatja a férfit, de most nem tekint rá. Kissé fáradtan folytatja a nő.*
- Sokszor a rossz emlékek erősebb átkok, mint bármely sötét mágia.
*Majd biccent. S a vezérre tekint.*
- Köszönöm! Valóban rám fér egy kis pihenés.
*Nincs mondandója. Eszében sincs egyebet mondani. Mit mondjon? "Az az ember Edward Dylanen, egy távoli birodalom ellenséges birodalmából jött, kit a sötét mágia, s a kegyetlen vérengzés nevelt fel. Egyetlen álma kiszabadulni az oly erősen őt megkötöző sötétség láncából, melyben segítségül hívott egy halott sárkányt, Axist, aki az egyetlen fény számára, de talán már ő is kevés neki. Élete a végzet felé rohan, s úgy tűnik, nincs lelke számára bocsánat. Egy sötét sárkányúr, aki előszeretettel használja a sötét mágiát, s nem fáj a szíve eltaposni az embert, mint egy bogarat." Nem... ezt nem mondhatja. Azért sem, mert hinnie kell, hogy van menekvés. Axis nem véletlen engedte Fatimának is látni azt a bizonyos látomást. Talán a nő feladata, hogy akkor is higgyen Dylanben, amikor a sárkány úr maga már nem tud. *
-Köszönöm, uram, hogy meghallgatott!
*Enyhén meghajolt, majd elindult, de az ajtóban még megállt, s visszafordult.*
- Ne felejtse el uram! Ha valamire szüksége van, csak szóljon!
*Majd újra biccentett, s kiment a romos épületből egyenesen az ispotály felé léptetve. Megnézetnie a sebeit nem kell. Ő már úgy ahogy ellátta, már csak mágiát használhatna, de azt nem akar. Fatima úgy gondolja, a testet az teszi erőssé, ha magától gyógyul be, s nem alkalmaznak mágiát. Amikor belép az ispotályba, keresve egy üres ágyat egy sarokban, ledől. Tudja, hogy bár nem akar, muszáj pihennie, mert a sebei miatt is, de gondolatai miatt is pihennie kell. Át kell gondolnia, mihez is kezdjen mindezek után.*

//Ha nincs más terved, akkor nagyon köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-05, 9:13 pm

*A vezér nem kíván hozzászólni a rossz emlékekhez. Abból neki és minden hasonló korú elf társának van bőven. Elég csak a testvérváros pusztulására, népük elég nagy hányadával együtt, vagy pedig a Nagy háborúra gondolnia. Mindkettőt átélte, túlélte, s mégsem fordult meg egy pillanatig sem fejében, hogy egy könnyebbnek tűnő utat válasszon, melyben a sötét mágiát hívná segítségül.
Thalion számára természetes, hogy meghallgatta a lányt. Minden társával ezt tenné.
Hitvallása szerint ez is egyik része annak, hogy ő vezeti ezt a népet. Legtöbbször bárkinek elérhető, akinek mondandója, megtárgyalni valója van számára.*
- Ez természetes. Hozzám bármikor lehet fordulni. Népem szolgája vagyok.
*Bólint Thalion úr, s egy halvány mosollyal válaszol Fatima segítő szándékára.
Elkíséri a nőt az ispotályig, majd mikor meggyőződik róla, hogy be is tér, a vezér is másfelé keres elfoglaltságot magának. Utóbbiból van bőven. Többek között ideje megtudakolni, persze szépen, diplomatikusan, hogy a felmentő seregek meddig szándékoznak még a városban maradni, hiszen a megtépázott Olassiënak komoly nehézségeket jelent ekkora haderő eltartása.
Ha ez megvan, akkor pedig ideje lesz, hogy kissé ő is megpihenjen, hiszen szinte le sem húnyta a szemét, mióta a támadás elkezdődött.
Csak futó pillanatokra szundított el, ahol épp sikerült néhány perc szabad időt találnia, s leülhetett, esetleg ledőlhetett kissé.
Ébredés után úgyis jöhet a folytatás, az ellenőrzés, a munkát végzők átcsoportosítása, és ha a seregek távoznak, időszerűvé válik addigra a védelem megszervezése is.
Tennivaló van bőven, a tél pedig közelít.*

//Nincs, nincs, én is köszönöm. Jó volt veled játszani Smile

//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-17, 9:42 pm

//Gyl//

*Valami ritmikus érintésre lettem figyelmes, majd meghallottam a hívogató szavakat.*
- Hahó… Térj magadhoz…. Mitsi…
*Már kezdett a fejemben valami összeállni. A palotában harcolunk a fattyak ellen és én fáradság miatt leestem.*
- A fattyak!
* Pattannak fel a szemeim és rákövetkezőben ülök fel hírtelen. Gylnek szerencséjére éppen időben kapcsolt, hogy ne fejeljem le. *
- Hol vannak?
*Mondtam ki még, majd értelmeztem a képet, ami elém tárult. Betegek halk beszélgetések, apró fájdalmas nyögések. Kiengedtem a feszült levegőt a tüdőmből, majd hasamra téve kezemet lenéztem.*
~ Minden rendben van… jól vagy… picur…
* Egy újabb sóhajtás közben éreztem az apró rúgást s lehunytam a szememet, majd a megszeppent Gylre néztem. Azonnal kezeim közé vettem az arcát és vizsgálni kezdtem. Ujjaimmal bejártam arcának minden szegletét, megbizonyosodva arról, hogy kisebb nagyobb karcolásoknál és vágásoknál nincs rajta több.*
- Életben vagy…
*Lélegezte fel, majd csókot nyomva ajkaira nyakába borultam. Hagyta magamnak egy kis időt arra, hogy élvezzem az ölelését, majd eltávolodtam tőle.*
- Mi történt? Nem a palotában voltunk? És azt a sebet hol és mikor szereztem?
*Kérdeztem mikor megéreztem a lüktetést a lábamban. Nem igazán érdekeltek a válaszok, mert jobban érdekelt az, hogy Gyl és a kicsi jól voltak. Persze az harc mindhármunkat megviselt. Körül néztem az ispotályban. Igen sok sebesült volt és a kinti hangokból ítélve inkább sebesült ordítozások, mint csatakiáltásokat lehetett hallani.*
- A csata már véget is ért? Történt valami?
*Kérdeztem Gylt, mert azért a kíváncsiság nagyúr.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-02-20, 11:58 pm

/ Mitsi /

* Buzdításom hamarosan meg is hozza a várt eredményt. Mitsuko felébred, és azzal a lendülettel emelkedik fel az ágyról. Csupán reflexeimnek köszönhetem, hogy nem sikerül lefejelni ezzel a mozdulattal. Szegény feje már így is elég sok sokknak volt kitéve eddig is.*
- A fattyak! … Hol vannak?
- Nyugodj meg! Visszavonultak.
* Vágom rá azonnal abban a pillantaban kérdésére a választ. *
~ Még magához sem tér és már fattyazni akar…
* Mitsuko tekintetén látom a változást, amint kezdi felismerni a helyet maga került, és ezzel együtt a veszély hiányát is.
Már szinte várom az újabb kérdéseket, melyek, a nem is olyan rég, közöl hírhez kapcsolódnának, de cserébe csupán egy alapos vizsgálatot kapok, mely arcomat veszi célba. Nehéz is lenne eltitkolni értetlenségemet, hiszen kettőnk közül talán én úsztam meg kevesebb sérüléssel a harcot, ráadásul én voltam az, aki karja között behozta a másikat az ispotályba.*
- Életben vagy…
* Szemeim csak még jobban kikerekednek erre a megjegyzésére. Egyre kevésbé értem a dolgot és ez csókomra is rányomja bélyegét. *
- Én is így tudom.
* Válaszolom neki a csók után, némi jókedvűséggel leplezve értetlenségemet, de továbbra se tudom, mi történhetett vele.*
- Hogy érzed magad?
* Hiába várom érdeklődve, de kérdésemre mégse kapok választ, csupán némi gondolkodást követően újabb kérdéseket.*
- Mi történt? Nem a palotában voltunk? És azt a sebet hol és mikor szereztem?
- A palotát már hosszú órákkal ezelőtt elhagytuk. Nem emlékszel semmire?
* Válasza csupán némi nemleges fejmozgásban nyilvánul meg.
Most érkezik el az idő, amikor kezdem megérteni a helyzetet. *
~ Most tért vissza az emlékezete, cserébe azt felejtette el, ami eddig történt?
* Bár gondolataimat eltereli az a tudat, hogy végre sikerült visszakapnom szeretett elfemet, mégis közben próbálom összeszedni, mégis mit kellene megemlíteni neki, ami a földetérését követően történt, de látom, amint keze a saját tőre által okozott sérülés felé közelít.*
- Azt a sebet egy sötét mágustól szerezted, miután sokadjára is megmentetted az életem.
* Válaszom közben kezemet a kezére helyezem, mielőtt az elérhetné a sérült területet.*
- A csata már véget is ért? Történt valami?
- Igen véget ért. A fattyak visszarepültek a várba, az pedig elkezdett távolodni.
~ Remélem, ez tényleg a végét jelenti.
* Bizalmatlan gondolataim ellenére mégis magabiztosságot sugárzok.*
~ Majd aggódunk, ha visszatérnek, ha pedig mégse, feleslegesen aggódna.
* Gondolom magamban, miközben magamhoz ölelem, s nem is szólalok meg, míg el nem engedem, addigra egy boldog mosoly jelenik meg arcomon. Így nézek zafírkék szemeibe *
- Hogy mi történt? … A palota óta? … Hol is kezdjem?
* Mosolyom szélesebbre húzódik, miközben gondolkodást imitálok. *
- Kimentettél egy fattyakkal teli szobából, majd elvakítottál legalább egy tucatot közülük a szárnyaddal, megmentettél több száz elfet egy átoktól, végül engem egy mágustól. Röviden semmi különös.
* Széles mosollyal nézek szemeibe, melyből, még ha szeretné, se nagyon láthatna mást, mint igazságot. Egy bizonyos nézőpontból nézett igazságot.*
- Majd később az egészet elmesélem, de előtte aludj egy keveset.
* Előzöm meg szavait, vagy az első közbe vágok.
Ha továbbra is folytatni szeretné a kérdezősködést, ajkaimmal akadájozom meg őt ebben a mozdulatban.*
- Kérlek…
* Ha végül elfogadja, akkor folytatom.*
- Addig én körülnézek, miben segíthetek itt.
* Ez csupán a történet egyik oldala, a másik, hogy szeretnék megbizonyosodni afelől, hogy elmúlt a fatty veszély és végre véget ért a harc. *

// Ha Mitsuko is úgy gondolja, hogy itt legyen a vége, akkor köszönöm mindenkinek a játékot Smile

//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-03-01, 12:08 am

// Gyl //

- Igen véget ért. A fattyak visszarepültek a várba, az pedig elkezdett távolodni.
*Válaszolt Gyl s fellélegeztem, bár igen zavaró volt számomra, hogy semmire sem emlékeztem. Gyl ölelése melegséggel öntött el, s karjaimmal nyakát átkarolva közelebb húztam magamat hozzá, míg el nem engedett.*
- Hogy mi történt? … A palota óta? … Hol is kezdjem?
*Kezdte Gyl miután elengedett s mosollyal az arán gondolkodást mutatott, bár biztos lehettem benne, hogy nem is olyan sokáig gondolkodni való dolog is az valójában.*
- Kimentettél egy fattyakkal teli szobából, majd elvakítottál legalább egy tucatot közülük a szárnyaddal, megmentettél több száz elfet egy átoktól, végül engem egy mágustól. Röviden semmi különös.
* Gyl csak mosolygott, s szeméből az igazság jeleit olvashattam le, de én akkor is elképedve fogadtam a hallottakat. Agytekervényeim csak úgy sisteregtek az infók gyors feldolgozása és értelem keresése alatt.*
- Szárny?... nekem?... biztos vagy benne?
- Majd később az egészet elmesélem, de előtte aludj egy keveset.
*Vágott Gyl következő szavaim elébe, majd hiába akartam folytatni, egy sókkal zárta le ajkaimat, még mielőtt azok megmozdulhattak volna, csak levegőt tudtam venni.*
- Kérlek…
*Szelíd mosoly jelent meg az arcomon, s ujjamat ajkamra téve bólintottam, hogy beleegyezem abba, hogy itt maradjak, tőlem meglepő módon.*
- Addig én körülnézek, miben segíthetek itt.
*Ismételten bólintottam, majd nyomtam egy csókot Gyl ajkaira, s megvártam, míg elhagyta az ispotályt, s csak utána dőltem vissza hátra az ágyra. Amint elértem a vízszintes pozíciót, mint akit agyonütöttek éreztem, hogy a kimerülés legmagasabb fokán állok, s nem kell egy pillanat se ahhoz, hogy a megérdemelt álmok útját tapossam. Nem emlékeztem mit tettem, mi történt, de a pihenést mindenféleképpen megérdemeltem. Szerencsémre nem váratott magra az a bizonyos álom.*

/Úgy gondolom itt a vége Very Happy

Köszönöm a mesét Very Happy

XD bocsi hogy ilyen sokára írtam csak Very Happy

/

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-03-17, 1:28 pm

*A vezér sebei már begyógyultak. A városon azonban még ott éktelenkednek a csata nyomai. Már állnak azok az épületek, melyekbe visszatérhetnek a menekültek Elonar erdejéből.
Thalion úr mélyen az elméjébe véste, hogy első adandó alkalommal mélységes köszönetét nyilvánítsa az erdei nimfák úrnőjének.
Ő fogadta be és védte a gyermekeket, az időseket, a harcra képtelen tündéket Olassië városából.
Az elfek vezére átgondolja az elmúlt hetek, hónapok eseményeit.
A csata után egy ideig még maradtak a felmentő seregek. Előbb a nimfák hagyták el a várost, majd grifflovasok tértek vissza Avlanionba.
Ők kísérték egészen a Sárkány-hegységig a repülő várat, amikor az visszavonult az ostrom után és még néhány napig maradtak biztosítani.
Utánuk Dáin király törpe seregei indultak vissza távoli otthonukba, Lanuria hegyei közé.
Onoria, Sadir és az emberek seregei vonultak ki utoljára. Thalionnak megfordult a fejében, hogy Onoria szándékosan időzik az indokoltnál hosszabb ideig városukban. Ezzel is többletterhet róva népére.
Végül azonban ők is távoztak és az elf vezér végre teljes mértékben az újjáépítésre és a védelem újjászervezésére koncentrálhatott.
Miután kiderült, hogy az erdőben Fatimát támadás érte, az első adandó alkalommal őrjáratokat szervezett, akik ha nem is nagy számban, de kellő erőkkel fésülték át az égig érő erdő mélyét.
Nem csak banditák, hanem hátramaradt orkok, trollok után. Eközben már gőzerővel folyt a romeltakarítás, az építkezések.
Nem egy helyen elf mágiát is igénybe vettek, hogy minél gyorsabban elkészüljenek, még a tél beállta előtt.
Az első napokon a munka java persze az elesettek temetése volt. Ezt a vezér kikötötte a hősök tisztelete, méltó megnyugvása, és a járványok megelőzése miatt is.
A nagy munkát még végiggondolni is nehéz és bár most a nép ismét együtt van, olyan veszteségeket szenvedtek el, amelyeket jó, ha évszázadok alatt pótolni lehet.
Erejük megcsappant és a győzelem pillanatában kelt szónoklata ellenére súlyos a helyzet. Népének reményt és erőt kell adnia. Nem láthatják, hogy időnként elfogja a kétség és maga alá gyűri a veszteség érzése. Erősnek kell lennie, mert az elfek ezrei figyelik őt.
Thalion a részére kiválasztott ház ablakában áll. A lenyugvó nap sugarai eltűnnek a fák mögött és a tündék varázslatos fényei lassan felgyúlnak a városban.
Így nem látszódnak a még mindig álló romkupacok, melyek egykor finoman cizellált épületek voltak, sem a kiégett falak.
Felnézve az erdő védelmező lombkoronája sem gyógyult még be egészen. A csillagok hunyorgása még látható a lenti fények mellett is, ahogy a tiszta, szabad ég is. Hideg éjszaka várható.*

Vendég

// Thalion figyelmébe ajánlva, Ilsa Namor és a kút//

*Több napon keresztül kellett jönnie, míg elért az elfek városába. Ő kimaradt a háborúból, más dolgai akadtak akkoriban. Most két küldetést kell véghez vinnie, amit Onoria főpapnő megbízásából teljesít. Nem az a fajta aki kiadja megbízóját, erről híres, hogy kevesen tudják őt úgy megkínozni, hogy fecsegjen is. Az egyik küldetés érdekesebb és mint a másik, időt nem mondott a nő neki így sokféleképpen érheti el célját. A kérdés az, Onoria papnő mennyire türelmes? Kicsit elgondolkozik ezeken a tényen miközben egyenesen a város szívébe sétál, megáll az utca szélén, hogy el ne sodorják. Félreteszi Onoriát és félreteszi Ilsa Namort.
~A kút először, aztán Ilsa Namor.~Állítja fel magában a sorrendet. A kúthoz nem engednék csak úgy oda, kell találnia valamilyen indokot. A könyvtár jut eszébe, hátha valamit megtud még a kút titkáról. Később viszont elveti, hiszen melyik hibbant könyvtáros tenné kockára az életét egy titok miatt. Bárki betörhet a könyvtárba, csak hogy ellophassa.
~De a könyvtárostól talán megtudhatok egy párat.~Ezért útra kel, elvegyülve a tömegben, a könyvtárat keresve. Kissé talán feltűnő öltözékével és termetével de rá se ránt. hamarosan észreveszi a könyvtárat, ahova rögtön betér.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-04-24, 10:29 am

//Daevin//

*Azon kevés pillanatok egyike ez, amikor Thalion úr, az elfek vezére kicsit kikapcsolódhat.
Régen volt már ilyen, oly régen, hogy nem is emlékszik rá. Viszont az elfek népének könyvtára tele van bölcsességgel. Nemrég hagyta el Ilsa Namort, aki a palota körül tevékenykedik. A munka legnagyobb és legégetőbb részén már túl vannak és a telet is javarészt sikerült átvészelnie a városnak.
A vezér hálás a könyvtárosnak, és segédjeinek is, ugyanis, amikor a támadás érte a várost, neki eszébe sem jutott őseik örökbecsű tekercseit, mágiával ellátott kristályait menteni. A könyvtáros azonban sietve mentette le a könyvtár épületéből a föld alá az értékes tekercseket, melyek a tündék szellemiségének szerves részei. A könyvtár épületét is komoly károk érték, de sikerült erőket csoportosítani a felújítására. Mára már újra áll az épület, habár hajdani pompája megkopott. A nép először a lakhatást teremti meg, majd ha lesz ereje a régi pompa visszaállítására, akkor megtörténik az is.
A vezér csak egy pillanatra néz fel, szúrós tekintete megállapodik az ajtón belépő férfin. Alacsonyabb társainál és öltözéke is kimondottan feltűnő. Ritkaság a városban a fehér elf. Ők inkább a hegyesebb, hidegebb északot kedvelik.
A férfi arca előtti fekete kendő kelti fel leginkább az érdeklődését. Most azonban még olybá tűnik, a vezérnek nincs nagy kedve az idegennel foglalkozni. Annál is inkább, hogy a könyvtáros lép oda hozzá.*
- Hozta Eclair a tudásra vágyó vendéget! Minden sarja népünknek örömmel látott vendég e házban. Mit adhatok?

Vendég

//Thalion,Ilsa Namor és kút//

*Belépve a helységbe a könyvtáros lép oda hozz elsőként, nincs ideje se körülnézni milyen személyek tartózkodnak most jelenleg a könyvtárban. Óvatosnak kell lennie mert ha gyanút fognak, hiába az elf vére valószínűleg halálra is ítélhetik árulásáért.Hogy ne mutassa az idegen érzetét leveszi a kendőjét, elrakja a zsebébe és úgy szól a könyvtároshoz.*
-Eclair vigyázzon Önre is.* Nevet nem mond, ha nem szükséges. Az jár az eszében, hogyan tálalja elő a szándékát. Végül nagy nehezen megpróbálkozik vele.*
-Nem tudom tartanak e könyvet régi helyekről, amelyek az elf népé volt. Érdekelnek a régi történetek. Némileg úgy jutott fülembe északra ahol élek, Olassiëban van egy kút. S restellem nem tudok róla semmit, s szeretnék róla tudni többet. Nem szeretnék társaim előtt megalázkodni, hogy keveset tudok Lanuriából. * Kicsi mosolyt küld, reméli a könyvtáros nem fogja elküldeni, így még gyorsan hozzáteszi.*
-Természetesen az itteniek többet tudnak róla, ha mégsem lenne könyv akkor esetleg meghallgatom Önt ez ügyben. * Túlságosan merész, de reméli nem kelt túlságosan gyanút a másikban.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-04-25, 10:35 am

*A könyvtáros elmosolyodik, miközben fejét meghajtva válaszol is. A csendes épületben így sem túl halk szava.*
- Hogyne lenne, uram! Nem kell azonban restellnie, hiszen máshonnan érkezett, nem lehet minden tagja népünknek tisztában az itteni viszonyokkal.
*A férfi eddig is halkan beszélt, de most még közelebb hajol Daevinhez. Az elfen érezhető, hogy maga sem fiatal már, sokat megélhetett, bár erről csak szeme árulkodik.*
- De ha első kézből szeretne hallani róla, itt olvas Thalion úr is. Ő használhatja a kutat, kérésre, ha tényleg fontos.
*Jelzi szeme mozdulatával is az irányt, ahol a szigorú arcú vezér ül még mindig nyugalomban.
Thalion látszólag nem veszi észre az iménti beszélgetést, de azért a könyvtár elég csendes hely ahhoz, hogy az idegen kérdését még meghallja. Csak a könyvtáros halk válaszát nem érti már.
Szúrós pillantással jutalmazza a két sugdolózó férfit, de nem áll fel és mást sem tesz. Tekintete visszatér olvasmányához. Az idegen elf nem sötét elf. Nincs oka különösebben foglalkozni vele.
A könyvtáros halkan jegyzi meg még.*
- Ne hátráljon meg, ha beszélni akar vele. Thalion úrnál jobb vezetőt sosem ismertem. Pedig Gilgedron is nemes úr volt a maga nemében, de amit ő tett – int a vezér felé – az páratlan önfeláldozás. Ha ő nem lenne, talán már Olassië se létezne, csak elszórt, bujdosó tagjai Eclair büszke népének.
*Tán kissé beszédes a könyvtáros, de kevés a látogató az utóbbi időben. Legfeljebb pihenni térnek be hozzá a fárasztó munka után a lakosok, de ha fáradt a test, a szellemi is pihenni vágyik.*

Vendég

//Thalion,Ilsa Namor és a kút//

*Úgy néz ki sikeresen meggyőzte a könyvtárost, annak szavai adnak hitelességet. Ennek fejében érzi, előrébb jutott a terve kivitelezésében. Ez csak a kezdet, halvány lépés előre, az igazi munka várat magára.*
-Köszönöm, hogy megért. *Új információ jut a fülébe mikor meghallja maga Thalion is itt van a könyvtárban. Szemével egyből átnézi a helységet, egy díszesen öltözött férfit biztosan kiszúr, főleg úgy ha segítenek neki a keresésben halványan. Látvány a másik szúrós pillantását, állja azt egy darabig. A könyvtáros még elmondja neki, hogy ne hátráljon meg, nyugodtan menjen oda Thalionhoz.
~Talán igaza van a könyvtárosnak, a vezér lehet egy kulcsfigura.~Elmélkedik elrévedve magában egy keveset, így csend borul a könyvtárra egy darabig. Feleszmél a révedéséből, úgy látja jónak ha most megválik a könyvtáros társaságából. Kell egy kis idő míg kitalál egy jó ötletet amivel a két dolgot amiért jött, véghez vigye.*
-Köszönöm az útba igazítást.*Hangja halk csak a könyvtáros hallhatja meg, ráteszi még barátságosan a kezét a másik vállára, ellép mellette és a könyvtár könyveit kezdi el nézni. Ez amolyan átmenetnek szán, míg tökéletesen ki nem gondolta a szerepét, míg fel nem épített magának egy álcát amellyel megtévesztheti a vezért. Azt már megtudta, hogy Thalion kell a kúthoz, nélküle talán még vizet sem tud csempészni. Újra felmerül benne a kérdés, vajon milyen gyorsan szeretné holtan látni Ilsa Namort Onoria, meg természetesen a víz mennyire fontos számára. Könyvek neveit olvassa, végül egyet kiszed a többi közül aminek a címe:' Fehér vadászok'. Beleolvas a könyv egyik oldalába, hátha ihletet nyer. Egyik sorban megtalálja az ihlet forrását, rövid leírás képében. Mikor végzett akkor visszteszi a helyére a szép könyvet, odafordul Thalion felé és könnyed lépteivel kettészeli a köztük lévő távolságot. Megáll Thalion mellett, tartása büszke akár minden más elfé.*
-Üdvözlöm Thalion Úr.* Tisztelettel meghajol a férfi mellett. Szemeivel végigméri a másik vonásait, s minden egyes vonását. Van benne idő, akárcsak benne. Mikor a másik megtiszteli figyelmével, akkor folytatja tovább beszédét.*
-Fisael Gaeliatvan vagyok, Északról. *Mutatkozik be álnevén, úgy tud hazudni már, hogy sem hangja, sem testbeszéde el nem árulja őt. Teljesen nyugodt a légzése, szemei csak az új partnerére koncentrál.*
-Úgy hallottam, ha szeretnék valamit megtudni a kútról itt Olassiëban, azt Öntől tudhatom meg legjobban. Érdeklődnék róla, mert sajnos eddig Észak mesés dolgaival voltam elfoglalva, más részről kedves ismeretségemmel szemben sem szeretnék alulmaradni. Kell egy történet számukra ami nem északról való, s reméltem és remélem ezzel kiválóan kielégítem őket. *Finom választékos beszéd, ami csak nem kelthet gyanút, vagyis nagyon reméli nem fog lebukni. Ezen beszéd után, elcsendesül, hagyja a szavakat megemészteni és hagy időt a másiknak, hogy válaszoljon rá. Beszédbe kell elegyednie és sokkal többet megtudhat most, amire biztosabb tervet készíthet el. Úgy tervezte, hogy körül akar majd nézni saját szemmel, az örök helyezkedését és váltását illetően. Biztosan őrzik a helyet, számára ez kétségtelen.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-04-26, 3:49 pm

*A könyvtáros nem válaszol halkan, és hangosan sem, csak fejét meghajtja, mondván ez a dolga neki.
Megy a dolgára, hiszen a háború kissé összekuszálta a könyvtár rendjét is. Amikor sietve kellett menteni a tudást, nem volt idő arra, hogy melyik kristály melyik tartóba, melyik könyv melyik polcra és melyik tekercs, melyik szekrénybe való. Mentették, amit értek. Ami azóta kikerült, az már ismét rendszerezve van, de akad még bőven a föld alatt, ami nincs.
Thalion ismét felnéz olvasmányából, s látva, hogy az imént még beszélgető páros már nem áll ott, ahol látta őket, visszafordul az íráshoz.
A vezér egy gondolatnyival azelőtt néz fel, mielőtt az idegen oda érne elé. Komoly szemei ismét a fehér elfet tanulmányozzák, miközben gondok terhelte homloka mögött az érdeklődés gondolatai jelennek meg.
Az idegen állta tekintetét az imént, így a tünde úrnak nincs kedve ismét tesztelni azt.
Fisael, a név ismeretlen számára.
Thalion úr úgy ültében összetekeri a nemrég még oly odaadással tanulmányozott tekercset és teljes felsőtestével fordul az előtte álló felé.
Arcán egy mosoly, egy érzés nem fut végig. Még nem nyerték el a bizalmát. Lehet, hogy elfjeinek szíve nyitottabb, mint az övé, de az ő dolga biztonságban tudnia a várost és népét. Még nem döntötte el magában, megbízhat-e az idegenben.
Hangja dallamosan, de komoran csendül meg, ahogy vékony szája közül előbukkannak a halk szavak, melyek mégis a vezér erejét sugározzák.*
- Az a kút nem afféle anekdota alapja népem körében. Nem tagadom, tudom, melyikre gondolsz. Életek ezreit mentette meg már eddig is.
*A vezér feláll helyéről, baljában a tekercset tartva, melyet visszabujtat tokjába, hogy az elé siető könyvtáros kezébe adhassa.
Nem fenyegető testtartása, de jelét adja annak, hogy fenntartásokkal kezeli Fisael szavait.*
- Mesélhetnél társaidnak a hősökről, akik életüket adták azért, hogy e nép e városban megmaradjon. Arról, hogy Olassië bár nem régi pompájában, de épül már, idővel ismét népünk gyöngyszeme lesz.
*A könyvtáros elhagyja a beszélgetés helyszínét, így kettesben maradnak.*
- Igaz is. Falqualion úr még mindig a Főnix-völgy közelben éli napjait? Régen hallottam már róla. Anno, még Elsgában találkoztunk, s lenyűgözött nagy tudásával.

Vendég

*Fontos momentum ez számára, ezen áll vagy bukik terve. Ha nem sikerül ez a terve, akkor kénytelen lesz betörni, hogy aztán felfordulást okozzon. Thalion nem úgy néz ki mint akit lehetne fenyegetni, vagy rávenni arra, hogy együttműködjön vele. Könnyebb véghez vinnie a feladatát, ha először elnyeri a bizalmát, aztán pedig kizsákmányolja.*
-A hősökről mindig mesélek, legyen az más fajba tartozó. Hősök voltak, vannak és lesznek. Őket nem törli ki az idő, míg egy-egy hely ha elpusztítják feledésbe merül. Dicsősége és fénykora bealkonyodik. * Ejti ki szavait nyugodtan, közben folyamatosan gondolkozik mivel nyerhetné el a vezér bizalmát, mi lenne az a dolog amelyet elfogadna tőle.*
-Rég nem találkoztam vele, mindenkinek megvannak a saját gondjai, így nekem is.* Mondja óvatosan a kérdésre a választ, aztán eszébe jut pár dolog Elsgáról. Például, hogy túl kellett élnie mindent, hogy élhessen. Kerülni kellett a háborúkat, csakis magára számíthatott.*
-Ami Olassië-ét nézem, a város rendje vissza fog állni. Lehet törékenynek alkatúak vagyunk, de nem engedhetjük más népeknek, hogy azt lássák az elfek népe meggyengült. Északon mi is hadakozunk a törpékkel, s más olyan fajjal akik erőszakosan kérnek földjeinkből.* Északon hideg van, kevés faj lakik északon a hidegben. Ezért áldja a fehér elfeket, mert tökéletesen megtanultak a fagyban élni, szívósságukat talán fajtársai fülébe eljutott. Úgy belejön a beszédbe, hogy nem tud megállni.*
-Olassië az elfek városa marad, s ha innen visszatérek, intézkedni fogok arról, hogy az is maradjon. Már ha engeded, hogy némi gyógyírt nyújtsak Olassië sebeire. Büszkeséggel tölt el a város, mikor megérkeztem úgy éreztem, második otthonomba jöttem vissza.* Itt tart szünetet beszédében, át kell gondolnia mit is mond Thalion felé,mert könnyen bajba is kerülhet, ha meggondolatlanul fecseg.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-04-27, 3:39 pm

*Thalion szúrós tekintete olybá tűnhet, mintha veséjébe látna az idegennek. Azonban Fisael szavain még ő is megrökönyödik. Ez ugyan kiül arcára, de az az arc nem sok érzelmet árul el még most sem.*
- Háborúzik a törpékkel? Hiszen az törpék velük szövetségben állnak! Mind Lanur szövetségének része vagyunk!
*A felháborodás egyre nő benne. Lanurt és az embereket szükséges rossznak tekinti ugyan, de az adott szó kötelezi őt is, ahogy a legutóbb kapott segítség is, mely nem csak emberektől, hanem a törpék büszke királyától is érkezett a bajban. Személy szerint semmi baja a törpékkel, sőt, Dáin király, amikor Mardanból segítséget hozott, egy szóval nem említette azt, hogy északon a fehér elfekkel lenne népének vitás ügye.
Olybá tűnhet, hogy Thalion meg sem hallotta Fisael szavait, melyek utolsó megszólalásával Olassië felé való jóindulatát próbálták kifejezni.
Pedig hallotta és éppen ezért is van benne feszültség. Falqualiont nem úgy ismerte meg, mint aki háborúba bonyolódik, ha akár halovány remény marad is a békére.
Egészen kicsivel közelebb hajol a fejvadászhoz, s úgy kémleli arcát. Vajon nem a hírhozó állít valótlant, hogy hátsó szándékait leplezze? Sosem lehet tudni. Sajnos már hőn szeretett népének soraiban is ott van az embereknél látott álnokság.*
- Különös.
*Mondja.*
- Dáin Azaghál, Mardan királya felmentő sereget hozott, amikor vész borult városunk fölé, s egy szóval sem említette, hogy hadban állnának népünk más csoportjával. Pedig köztudomású, hogy nem ők legnagyobb barátaink.
*A vezér harc alatt szerzett sebei már meggyógyultak, s így mondhatni, ereje teljében van.
Mivel beszélgetőtársa valamivel alacsonyabb nála, így kissé fölé is magasodik, ha túl közel áll hozzá.*
- Mondd hát, miféle ok az, mely két szövetségest határvillongásra késztet? Úgy, hogy elfeledik azt, milyen közös ellenséggel harcoltak a háborúban?

Vendég

* Állja Thalion tekintetét, fel sem veszi a másik szúrós tekintetét, inkább azt várja, hogy mikor fog a másik pajzsa teljesen leereszkedni. Nem lepi meg a tény, hogy Thalion kérdéseket tesz fel neki, alaposan felkészült és semmi habozás után válaszol neki határozottan.*
-Szövetség? Nos ami engem illet, nem nevezném szövetségnek azt, ahol egymás torkának esnek a felek. Ugyan, úgy folynak az események északon ahogy eddig. Mennek a kisebb összezördülések, egyik megtorolja a másikat. A törpék makacsok és ott tesznek keresztbe ahol nem kellene. S attól, hogy a két fél mit mondott megvannak a saját vágyaik, pontosabban területi kérdés miatt folyik az egész. S mindkettő talán azért nem mondta el, mert nem akarják nagy dobra verni. Mit nyernének? * Kis szünetet tart a beszédében, nézi az elf vezért, hogy hogyan fogadja ezeket a tényeket. Mikor közelebb hajol hozzá a másik meg sem rezdül, nem mozdítja el fejét mert pontosan tudja, hogy az az ő hazugságát jelentené és lebukna. Nem fél cseppet sem, mert amolyan fél igazságot mondott el. Thalionhoz meg nem mindig juthatnak el a kisebb ügyek, azért az Északiak sem olyanok, hogy minden kis dologért leutazzanak ide. Alacsony ugyan de szívósabb a kinézete, több küzdelmet hajtott végre mint maga a vezér, de csak a kora miatt. Meg ebben a szakmában mindig toppon kell lenni, a fejvadászok között is van rangsor, így vannak fejvadász összezördülések.*
- Egy területért folyik a harc, ahol gyakoriak mostanában a tetemek. Akit tudnak eltemetnek, de a legtöbbjüket kupacokban elégetik. Most szünet van, tudtommal, de hogy mikor zördülnek össze újra azt sosem lehet kiszámítani. * Ezzel befejezte a beszámolóját, szétnéz a könyvtárban. Azon gondolkozik, hogy ügyesen kérjen a vezértől a kút vízéből. Most nemrég az a ötlete támadt, hogy mint valami biztosítékot kérjen a vezértől, bár akkor hamar lebukik Onoria. Az emberek és elfek bűbájai teljesen különbözőek, kockázatosnak véli.
~De meg kell próbálnom.~ Ezzel nagy levegőt vesz és előhalássza a kis üvegcsét.*
-Én eljöttem Északról, nem bírtam odafenn. Ugyanis az én földjeim látták kárát az egésznek. Két fél között meg sosem jó lenni. A családom már rég a földben nyugszik.* Szomorú letört arcát mutatja Thalion felé, egy megtört elfé aki békére vágyik, ahol nyugodtan élhet.*
-Egy csöppnyi remény kell a kút a vízéből, talán az északon élő barátaim ha látják nem csak beszélek a kútról, hanem a vízéből is elhoztam egy kicsit talán jobban segítenek. * Most jön az igazi színjátszás, elfordul a vezértől mutatva ezzel zaklatottságát, hogy ez az egész mennyire zavarja a lényét. Nem sír, mert fejvadászként könnyekre képtelen. Utoljára mikor a családját látta holtan, akkor sírt utoljára. Megvárja a másik szavait, hogy mit szól hozzá.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-04-28, 12:02 pm

*A vezér okos tekintete nem röppen el pillanatra sem a harcosról. Mert harcos áll előtte, ebben bizonyos.
Mélyen elgondolkodik a férfi szavain. Ellentmondások és megint csak ellentmondások.
Ha csak egy része is igaz a mesének, nem hagyhatja, hogy népe tovább fogyatkozzon, holmi határvillongás miatt.
Falqualiont nem így ismerte, s ha saját erejéből képtelen lezárni a harcot, hát majd elf testvérei segítenek neki.
Kissé talán túl erős már az, ahogy Fisael előadja a történetet. Az is, ahogy a harcokban elesetteket nemes egyszerűséggel tetemeknek nevezi.
Hát így elkorcsosult már egyesek értékrendje északon? Talán Dáin király is érdekelt lenne egy ilyen dolog rendezésében.*
- Tisztelt a holtakat, Fisael, még ha elleneid halottjai is! Itt, Olassiëban az elsők között volt, hogy megadjuk a végtisztességet holtainknak. Nem a tetemeknek, hanem katonáinknak, segítőinknek, és ellenségeinknek is. Ki népéért harcol, megérdemel annyi tisztességet, hogy nem úgy emlékezünk meg róla, mint elhullott állatok tetemeiről.
*Elhallgat. Szíve van neki, minden keménysége ellenére is. Népéért él a nap minden órájában. Kissé enyhültebb hangon szól Fiaselhez.*
- Családodért fogadd részvétem, Eclairhez és Dremerhez szólok majd értük!
*Thalion megfordul, és tesz néhány lépést. Jól tudja, hogy a kút mire való, ehhez mérten nem is látja értelmét annak, hogy adjon belőle. Újabb ötlete támad, s az elfordulást követően meg is fordul, hogy újra a szemébe nézzen az északról jött idegennek.*
- Egy adag kutunk vizéből nem oldja meg a konfliktust, s békét sem hiszem, hogy teremthet. Ettől többet teszek szülőhelyedért.
Halathial vezéremet küldöm Falqualionhoz, erős kísérettel, míg Taltaurt Dáin királyhoz, Mardanba. Ha Onoria, vagy a Tanács nem tesz a békéért, hát teszek én! Harc nélkül lesz itt megállapodás, elég elf hullatta már vérét az utóbbi időkben. Nem kell, hogy tovább fogyjon népünk. Te pedig Halathiallal tartasz, hogy vezesd őt és csapatát a fehér elfekhez.
Emberek szokása, hogy területért folytassanak harcot, mi a természetet többre tartjuk ennél. Lesz, ki emlékeztesse népünk tagjait arra, mely értékek fontosságára is tanítottak minket az istenek!
*Beszéd közben állára teszi kezét Fisaelnek, s úgy néz a szemébe. Közelről. Ott bujkál benne a harc ismeretén kívül a bölcsesség is, mely elengedhetetlen, s melynek egy részét még Gilgedron úrtól tanulta, más részét pedig kénytelen volt maga összegyűjteni az évszázadok alatt.*

Vendég

*Nem mindig jön a legszebb kifejezés ajkaira, ez részben annak betudható, hogy valójában lehet tudni, világ melyik részében úszik. Ő a sötétségben, a mocsokban jár neki ez az út jutott. Könnyen kelne vitatkozásba Thalionnal a szavaival, másképp látja világot erről az oldalról. Kifakultak a nemes jelzők belőle, halvány morzsák maradtak benne. Kemény igazságokat lát maga előtt, amit csakis olyan nyelvezettel elmondani ami nem éppen füleknek való.*
-De csak a normálatlanok esnek úgy egymásnak, mint az állatok. Harcoltam én is, éreztem az indulatukat, éreztem a dühüket mely kifordította őket. Nem ismertem rájuk. * Mit ér Thalion imájával, ha családját már megölték. Nem tudja semmi sem visszahozni, beleégett lelkébe az egész jelenet. Eclairre gondol aki nagyon rég óta nem mutatott neki útmutatást, eddig csak a szép arcát mutatta meg. Eclair gonosz részét szolgálja, ami azért rossz mert nem mindig bukkan elő.
~Eclair, ha fenn vagy mutasd utat sötét gyermeked számára. Mutasd meg mit tegyek ebben a helyzetben, olyan könnyű lenne ezt az egészet megtenni ha mutatnál egy jelet.~ Mondja el magában fohászát, mitől megnyugszik egy kicsit. A vezér nem szándékozik adni a kút vizéből, így tehát neki más tervet kell kiagyalnia, valamiként előnyt kovácsolni ebből a háborúsdis helyzetből. Nem tudja mennyi katonát küld majd Thalion, de azzal is gyengül a város ellenőrzése és annak védelme. Eszébe jut, hogy az első nap után lepattan majd a csoporttól, becsalja őket valami olyan helyre ahol elszórakoznak egy jó kis időt.
~Igen, ez nagyon helyes.~ Agyában kutatja a lehetséges helyszíneket. Végül csak visszatér a valóságba, Thalionhoz a könyvtárba.*
-Rendben, viszont engedelmeddel távoznék. *Hiába néz szemeibe Thalion, nem árulja és fedi fel igazi valóját, akármennyire próbálkozik rajta. S az, hogy az állát fogja, még sértő is a számára, természetesen tűri.*
-Majd jelentkezem, még vannak személyes elintézetlen ügyeim a városban. Két-három nap az egész. * Szól, talán elegendő lesz arra, hogy megölje Ilsa Namort és szerezzen személyesen a kút vízéből. Megvan a tökéletes terve, néhány darnát igénybe vesz de úgy véli tökéletes lesz a behatolása. Ellép Thaliontól s nyugodt léptekkel távozik. A Könyvtár után rögtön felszívódik, mert van egy olyan gyanúja követte őt pár gyilkos, akik szívesen holtan szeretnék látni.
~Majd este, este gyertek utánam.~ Mosolyog magában.*

» Gwaith-dúr, a sötét elfek városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Olassië alkonya
» Olassië erdeje
» Elfek népe