Olassië, az elfek városa

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-09-20, 11:12 pm

*Thalion szavaira Ilsa meghajtja fejét, s elindul a szállások után nézni. Természetesen nincs arra szükség, hogy e pillanatban kezdjenek neki a takarításnak, esetleg bármiféle gyors előkészítésnek, pusztán a szállások felnyitására kell gondolnia.
A palota dolgozói természetesen rendben tartják, s tisztán az egész épületet, annak minden szobájával egyetemben.*
- Azt hiszem, el kell oszlatnom egy félreértést, Glorien úrnő. A kíséret természetesen alkalmas esetleges haramiák támadásának kivédésére is, ám valakinek szállítani, s őrizni is ildomos a mintákat, miket vinni szándékszol. Eme minták szállítása első sorban feladatuk, s ha kell, csupán akkor lépnek be fegyvereik szavával.
*Nem vonja kétségbe, hogy mennyire harcképes Antonius, noha azt azért megkérdőjelezi magában, hogy valóban ötven ember ereje fért bele ebbe az egyetlenbe.
Mégsem az ő ügye ez, s így nem forszírozza a dolgot.
Ilsa csakhamar megérkezik, s jelzi is a jelenlévőknek, hogy feladatát elvégezte.*
- A szállások készen állnak, s a szolgálók már melegítik a vizeket, ha az út porát le kívánnák mosni a vendégek.
*Jelzi Thalion úrnak, ki mindezeket biccentéssel fogadja.*
- Tartsatok velünk, hamarvást szállásotorkhoz kísérünk. Glorien úrnő, Antonius uram. Megtisztelnétek, ha együtt fogyaszthatnánk el a vacsorát is.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-10-04, 10:40 am

- Ó, megtisztelsz Uram, hogy megmosakodhatunk! Én igen kívánom lemosni. És szívesen utána, veled tartunk a vacsoránál. Ugye Antonius?
*Kérdezte, de nyilván belemegy a férfi is. Ha már így lebukott, használja ki a vendégszeretetet. Aztán oda is értek a szobájához. Azt, hogy Aldo hol kapott helyet már nem látta mert hamar bekísérték. A fürdő már bent csalogatta és igazán, jól fog esni.*
- Köszönöm, hogy felhoztátok a ruháimat, de most elmehettek.
*Mondta Glorien a bent tartózkodó hölgyeknek. Ő mindig is szerette egyedül végezni a tisztálkodást. Noha csak egy valaki léphetne ilyenkor oda hozzá, aki most máshol tartózkodik. A mosdás után felvette az egyik legszebb ruháját, hiszen meg kell adni a módját, ha egy elf vezetővel vacsoráznak. ÉS titkon remélte, hogy Aldo is így tesz. Nem volt ebben annyira biztos, és most nincs ott vele, hogy rászóljon, de csak van annyi esze, hogy erre rájöjjön. Amikor beért az ebédlőben Thalion már várt rájuk. Aldo még nem érkezett meg.*
- Nagyon szépen köszönjük Thalion a szívélyes fogadtatásod. Nagyon szép ez az étkező és a térítés sem mindennapi.
* Fejezte ki Glorien a háláját.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-10-25, 9:07 pm

~Vajon mit reagálna rá, ha rájönne, hogy hazudtunk neki. Hogy a nevem nem Antonius és nem állok semmilyen rangban Gloriennél, "csupán" a sötét múltú párja vagyok. Még csak nem is a jegyese, nem is a férje...~
*Nézett mélyen a étkekkel megrakott asztal fölött Thalion szemeibe. A nagyúr épp valami történetet mesélt, amellyel láthatóan teljesen magával ragadta Glorient. Néha, amikor megállt rövid időre, mágusunk rövid hümmögéssel jelezte, hogy valóban nem egy mindennapi elf történetet hall. Máskor két-három szavas mondatokkal adta érdeklődésének jelét Thalion mondanivalója fele, de idővel érezte, hogy a fáradtság egyre-inkább kezd úrrá lenni rajta. A tányér melletti pohárból épp, hogy csak megízlelte az italt, ami a tányérok, tálcák tartalmát illette, hát meg kell hagyni, volt szinte százféle étel, de köztük kevés volt, amire azt mondhatta volna, hogy mennyei lakoma. Az elf konyha sosem volt a kedvence.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-10-25, 11:36 pm

- Szóra sem érdemes, Glorien! Örömömre szolgál, hogy házamban vendégül láthatlak téged, s kíséreted. Ritka alkalom, hogy egy másik földrész vezetője látogat el hozzám.
*A palota szakácsa, s a személyzet is kitett magáért. Igaz, Aldo jól érzi, valóban tipikus elf ételek kerültek az asztalra, de hát milyen étkek is lennének egy tünde nagyúr palotájában?
A fáradt vendégek közül mégis inkább Gloriennek szentel nagyobb figyelmet, s a vacsora elfogyasztását követően a nagyúr még beszélget kicsit vendégeivel.
Természetesen nincs egyedül, a két vendéghez két vendéglátó dukál, s ez esetben társa a vendéglátásban az az Ilsa Namor, ki Antoniust a Palotába kísérte.
A vörös hajú elf hölgy igyekszik figyelni éppen arra, kire Thalion nagyúrnak nem jut figyelme.
Így, ha a szükség úgy hozza, Gloriennel társalog Olassië urának helyettese, ha pedig úgy, akkor Antoniusszal.
A vacsora vége felé közelítve immáron a desszert után, helyi italokat szolgál fel a személyzet, s igyekeznek nem engedni, hogy a vendégek, vagy uruk pohara kiürüljön.
Thalion nagyúr a tündék helyi szerepéről, s a szövetség mibenlétéről is beszél Gloriennek, miközben megjegyzi azt is, mily szétszórtan élnek Lanuria Birodalmán belül.
Az est hosszúra nyúlik, s immáron a nagyúr is fárad, mégsem jelzi vendégei számára.
Úgy illik, hogy ő távozzék utolsóként az asztaltól, midőn már nincsen társasága.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-11-27, 1:12 pm

* Miközben vacsoráznak ő is boldog beszélget, hol az Úrral, hogy a hölggyel. Aztán mikor megvacsoráztak, utána hoztak finom italokat. Glorien igazán jól érezte magát, noha érezte, hogy Aldonak ez a megfelelő társaság. Ő is elfáradt és már éppen búcsúzni akart, amikor eszébe jutott valami. Vagyis valaki.*
- Jut eszembe Thalion! Lysanor hogy van? Régen láttam az én unokahúgomat. Bár, ami azt illeti nem aggódok miatta a jég hátán is megél.
* Mondta és megeresztett egy mosolyt. Szépen elköszönt, ahogy illik és felment a szobájába. Miután megszabadult a felesleges ruhadaraboktól, befeküdt az ágyába. Noha így ennyi idő után is egyedül lenni nem éppen a legjobb, de megteszi egy estére. Másnap úgy is indulnak.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-11-28, 1:57 pm

~Lysanor...Nahát, ő ott volt Sendelben! Csak akkor még nem ismertem meg a tekercs miatt. Majd megemlítem Gloriennek.~
*Gondolta, miközben haladt a folyosón kedvese szobája felé. Az éj nagy része letelt már, az ital ereje is kezdett elszállni a fejéből lassacskán, s ágyában nem bírt mást, csak forgolódni. Így aztán arra a döntésre jutott, hogy felkeresi Glorient, hadd kezdjék bepótolni a különtöltött időt. A folyosó falain levő néhány fáklya lángján kívül minden és mindenki aludt. Legalábbis remélte.*
~S, ha véletlenül fel is fedezik, hogy elkóboroltam a szobámból, valahogy csak kivágom magamat.~
-Alszol?
*Nyitott be az elf úrnő szobájába halkan.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-11-28, 10:29 pm

*A vacsora vége felé Glorien úrnő érdekes kérdéssel áll elő. A nagyúr tán nem is emlékezne, hogy ki az a Lysanor, hisz oly sok elffel akadt már dolga élete során, ám a nevezett tünde nő épp Glorienről érdeklődött Olassiëban, így rövid gondolkodás után felötlik előtte a szőke arc, s a kék szemek.
Némi hasonlóságot is vél felfedezni a két hölgy között, s ez végre eszébe juttatja teljesen.*
- Járt itt Lysanor. Utánad érdeklődött, noha akkor nem tudtam érdemben segítségére lenni.
*Pillant Glorien szemébe.*
- Valóban, tűzrőlpattant teremtés.
*Enged meg egy mosolyt magának. Az elf azon a napon járt nála, melyen Kain, a renegát sárkány is.
Utólag meglepő egybeesés, noha az arany sárkány teljesen más céllal kereste fel palotáját, mint az elf.*
- Lehetséges, hogy azóta is kutat?
*A kérdés költői volt, s a nagyúr fáradtságát is jelzi egyúttal.
A vacsora hamarvást véget ér, s a vendégek, s vendéglátóik is nyugovóra térnek. A palotát Thalion úr elit őrsége védi, s előlük a folyosókon osonó Aldo sem marad észrevétlen, noha nem zavarják csendes útjában.
Elvégre úrnőjét látogatja meg, s ez addig, míg a palota békéjét nem zavarják, kevéssé tartozik az őrségre.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-12-08, 12:04 pm

* Glorien éppen fordult egyet az ágyban, amikor egy ismerős hang hallatszott a sötétben.*
- Nem, nem alszom, de te hogy és mikor...?
* Nem is folytatta a kérdést, kipattant az ágyból, behúzta Aldot és becsukta maga mögött az ajtót.*
- Ha ezt valaki észreveszi, elkezdenek pletykálni és nagyon rossz hírem fog menni, itt Lanurián. Ez nem Evolyran, ahol mindenki tudja, hogy mi együtt vagyunk.
* Sóhajtott egyet, kicsit megrázta a fejét és elmosolyodott.*
- No nem baj! Ha már ilyen butaságot csináltál maradhatsz. Minek köszönhetem a látogatásodat?
*Nézett a férfi szemeibe. Noha sötét volt a két csillogó szempár találkozott.
- Hiányoztál....
*Suttogta Aldo fülébe és átölelte.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-12-28, 4:25 pm

// Mese: Ránk borul az éj - Olassië, az elfek uradalma //

*A nagyúr ismét betér palotája kertjébe. Az utóbbi időben, mióta visszatért szeretett városába, nem múlt el hét, hogy egy, vagy két esetben ne tekintsen bele a kút vizébe.
A szent kút kiterjeszti látását, s felfedheti népe ellen törő elleneit, miként tette azt Olassië ostroma előtt is. Ily módon volt ideje kimenekíteni a gyermekeket, nőket, s időseket.
A háború kitörése immáron nem lehetőség, hanem biztos tény szemében, s ezen okok miatt mily sűrűn csak meri, használja a kutat.
Teste már viszolyog tőle, hiszen e kút kiszipolyozza mágiáját, s ő maga is napról napra érzi, hogyan fogy ereje.
Mégis, minden alkalommal erőt vesz magán, s uralma alá hajtja tiltakozó testét.
E pillanatban is, hiszen tudja, ha elszalasztaná saját gyengesége miatt a megfelelő alkalmat, s ezért elfeknek kellene meghalniuk, sosem bocsátaná meg magának.
Fölé hajol, erős karjaival kitámasztja magát, s kántálásba kezd.

Olassië, az elfek városa - Page 15 K_t_www.kepfeltoltes.hu_

A víz fodrai lassan elhalnak, mikor szavai egyre erősebbekké válnak. Mikor elhallgat, pupillái, mik a kút mélyén túlra néznek, kitágulnak, s noha kívülálló nem látna mást, csupán a virágoktól mentes, tiszta víztükröt, a nagyúr már egészen máshogyan lát.
A táj, mi eddig csupán a palota kertjét jelentette számára, hirtelen tágul ki, s oly módon látja, mintha ő maga is egy istenség lenne, ki ott van mindenütt.
Szelleme messze szárnyal, s megnyugvást jelenthet számára a tudat: elfjei biztonságban vannak.
A nagyúron azonban rossz érzés uralkodik el, s távolba látó tekintetét másfelé, nyugatnak irányítja. Elébb a Sárkány-hegység sötét bérceit kutatja, majd délebbre pillant.
Az éj sötétje nem kedvez neki, s midőn megpillantja a sötét sereget, mi lángoló nyilaival borítja lángba a falut, eltépi tekintetét a kúttól.
Hangos nyögéssel rogy le a szent kút mellé, s zihálva hunyja be szemeit.
Jó időbe telik, mire ereje visszatér valamelyest testébe, s fel tud tápászkodni.*
- Halathial!
*Sok harcot, a város ostromát is megjárt parancsnoka sietve közelít elé.*
- Riaszd a grifflovasokat! Azokat, kiket Orod Opelë küldött hozzánk. Ambaronba kell menniük. Az őrjáratot is. Menteni azt, mi menthető.
Kitört a háború.
*Suttogja maga elé utolsó mondatát. Képtelen ennyi idő alatt kellő sereget összegyűjteni, hogy egy ork hadsereggel felvegye a harcot, s félő, a következő támadás egy bizonyos erdő felé fordul majd, hol a nimfák, s azoknak szívének oly kedves úrnője lakozik.*
- Madarat ide!
*Kiáltja el magát, mire Edrahil is megjelenik, testőreinek legjobbja.*
- Üzennem kell Elonar úrnőnek, valamint a többi szövetségesnek is.
*Edrahil bólintva siet el, hogy eleget tegyen kimerült ura parancsának. Aggodalma fokozódik. Az utóbbi hetekben Thalion úr egyre kimerültebb, s gondterheltebb, s noha az elit harcos pontosan tudja, miért, mégis aggódik a nagyúr egészsége miatt.
Az elfek vezére megtámaszkodik a legközelebbi fának, hogy pihenjen, míg visszatérnek hozzá az elküldött harcosok.*
- Eclair legyen velünk!

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-12-29, 11:34 am

//Thalion, Glorien//

*Bár keveset aludtak az éjjel, az indulásra már napkeltekor sor került. Őszintén megmondva Aldot nem nagyon foglalkoztatta, hogy sikerült-e mindent megtárgyalnia a két vezérnek. Otthon akart végre lenni, bárhol is legyen az a bizonyos hely Evolyran földjén. Mivel Nelorad vára az Aldot kísértő bosszúálló szellem miatt a tűz martalékává lett, feltehetőleg a Glorien szállásán fognak élni, hiszen az elf úrnő amúgy is a népe körében kell éljen, az elfek földjén.*
-Még egyszer elnézésedet kérjük uram a gyors távozásért, de mint már említettem, úrnőmnek sietnie kell haza. Hiába maradtam le tőle, az otthoni ügyeket nem sikerült elintéznem mind Glorien nélkül, a népének szüksége van rá.
*Búcsúzott a kellő intézkedések után, s bár nem volt teljesen igaz, amit mondott, mégis úgy érezte sietniük kell. Tudta, addig nem lehet nyugta a király emberei elől, míg Evolyran földjére nem lép. Ott már jól ismeri a a tájat, van néhány ismerőse, Gloriennek is hatalma van otthon, s könnyebben eltudják kerülni a veszélyt, mint eme idegen földön.*
~Csak lennénk már a tenger partjánál várakozó hajón...~

//Köszönöm a játékot!//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2014-12-29, 3:20 pm

*A reggel hasonlatosan telt, mint az este. Az ébredő úrnőt, s egy szem kíséretét a nagyúr reggelinél várja asztalához, s ha azt elköltötték, a kötelező udvariassági formákba betartva útjukra is indulhatnak.*
- Megértem, hisz azért ő vezetője népének, hogy a reá tartozó ügyekhez nélkülözhetetlen jelenléte. Ez nálunk is így van.
Remélem, kellemesen teltek a nálunk töltött órák, s hogy eme találkozás népeink között egy új, mind szorosabbá váló kapcsolat kezdete.
Mindemellett örömmel mondhatom, már tettem intézkedéseket, hogy mit ígértünk, mind rendelkezésetekre álljon utatokon.
S néhány napon útjára indítjuk első szállítmányunkat első küldötteinkkel hazátok felé.
*E szavakat elmondva Ilsával oldalán meghajol Glorien és Aldo előtt.
Taltaurnak, egyik parancsnokának tette feladatává, hogy vigyázzák az úrnő, s kísérete Onaebaer vezetésével észrevétlenül biztosítsa, hogy Glorien sértetlenül érje el a hajót.
Onaebaer az, ki az ostrom idején a keleti városrész védelmét irányította. Harcedzett katona, s dörzsölt vezető.
Thalion még utána szól a távozó csapatnak, kiket hamarosan követni fog Onaebaer és csapata is.*
- Eclair kegyelme kísérjen utatokon, Glorien úrnő!
*Szálfa termete kiegyenesedik, s ekkor már ott áll mellette Onaebaer és Ilsa is. A nagyúr a parancsnokhoz szól.*
- Vigyázd az úrnő lépteit egészen hajójáig, Onaebaer. Szövetségesünk lehet még.

//Én is köszönöm a játékot!//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-02-24, 9:23 pm

*Oly idők járnak, mikoron nincs arra sem idő, sem lehetőség, hogy összefoglalhassuk, mily hatások érik Lanuria egyes népeit.
Thalion Órëa nagyúr, a zöld elfek, s immáron Lanuria összes tündéjének nagy hatalmú ura felkészültnek ugyan nem érzi magát, s népét az újabb háborúra, de nem érez lelkiismeret-furdalást.
Mindazon tetteket megtette, melyekre legjobb tudásából, s erejéből tellett.
E pillanatban Olassië fák árnyékába bújtatott városának egyik ablakán néz kifelé.
Szálfa termete jól jellemzi egyenes természetét, s meg nem törhető akaratát. A nagyúr, miképpen eddig mindig, ez időben is népe javát kívánja, s e mellé nemigen férhet semmi más.
Gondok terhelte homlokát most simogatja a fák lombjai között betörő napsugár, miközben karjait összefonva mellkasán figyeli a palota ablakából népének életét.
Már eljutott hozzájuk a hír, hamarabb, mintsem bármely nép értesülhetett róla: Ambaront egy ork had a földdel tette egyenlővé.
A hírt a fehér elf grifflovasok hozták, kiket Falqualion úrtól, Orod Opelë urától kapott, hogy segítsék a határok őrzését.
Eme egység hős tagjai megfogyatkozva tértek vissza a csatából, hova maga küldte őket.
Néhány túlélőt sikerült kimenteniük, s beszámoltak az ott tapasztaltakról. A falu lángoló házainak fényében gomolygó ork tömegekről, a fekete mágusról, ki e sereget irányítja, s a sárkányról is, mely az égből őrzi.
Felkészült, s szervezett erő, mely nem alakulhatott volna ki, ha csupán egy-egy ork törzs feje próbálja magához ragadni a hatalmat.
Eme erőhöz felsőbb hatalom kellett, mint a mágus, avagy mint a sárkányok, s a félelem, mely összekovácsolta az egymással acsarkodó alantas faj tagjait.
Thalion úr a hír érkeztével nem volt rest, rögvest, midőn összeszedte magát a kút okozta sokkból, hírnököt indított Sternbe, s Telarba, a két legközelebbi erősségbe.
A grifflovasok visszatérte után újabb hírnököt, immáron a teljes információkkal, s mindeközben értesítette Elonar úrnőt is. Meg sem lepte, hogy az úrnőtől felé is érkezett csaknem ugyanez időben értesítés. Egy Őrző csatlakozott be a küzdelembe az éj sötétjében, s eme őrző megerősítette a lovasok beszámolóját.
A nagyúr riadóztatta őrségét, s elrendelte a készletek feltöltését a városban.
Könnyen lehet, hogy Olassië pár évvel ezelőtti ostroma után újfent sötét hatalmak célpontjává válik, s erre fel kell készülni. Két grifflovast a fehér elf szövetségesekhez irányított, kettőt pedig újfent útnak indított a Sötét fenyves irányába, hogy megkerülve az ork hadakat, hírt vigyenek Lume’Auvreába, onnan pedig Gilgedron nagyúrnak, a nyugati szegletben rejtőzve élő elf népesség vezetőjének.
Most is a város megerősítését szemléli. Szúrós pillantását végigvezeti a város falain.
Utolsó követe most hagyja el a várost. Mardan felé tart, hogy Dáin Azaghálnak, a hegyi törpék királyának vigyen hírt*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-03-08, 11:38 am

*A hegyekből ismert utakon jöttem. Párszor megjártam már magányomban a hegyek csúcsait. Viszont e hely ismeretlen volt a számomra. Még soha nem jártam anyám népe között. E helyen született, apja egy elfn nőbe szeretett bele az ő kora még más volt. A béke mezejére lépett s megállt itt. A varosba beérve látszott a felkészültség katonák mindenütt, hamar elért ide a háború híre. Egy őr mutat nekem utat Thalion székhelye felé, mint egy Thalion barátjaként mutatkoztam be neki. Ami be kell vallani nem is áll távol tőlem, bár inkább hat ez tiszteletnek az irányába. Hamar el is jutok oda nen mondhatnám hogy volt időm nézegetni de azért meg-megálltam szemlélni a várost.
- Érthető én magam is letelepednék itt...
*Jegyeztem meg magamnak majd tovább indultam. Thalionhoz bejelentést kerek, itt valahogy nem tartok a kémektől, ez egy büszke város feledtébb tiszteletreméltó elfekkel. Milyen furcsa is ezt kimondani. Thalion amint ideje engedi behivat magához.
- Üdvözöllek Nagyvezér!- megvárom míg vissza köszön s folytatom- Remélem emlékszel még rám.- Dőlök meg kissé majd kiegyenesedve folytatom.- Eljöttem hozzád, hogy megvalljam, Namelyrt nem leltem meg. Gondolom te magad sem találkoztál vele?
*Kissé elkeserít az első kudarcom, először nem sikerült valaki nyomára akadnom.
- Talán így sincs minden veszve. Tudom hol leljem meg a fekete sárkányt. A kérdés az hogy mit mondjak neki? A tanácsodra számítok ez ügyben. Legyek egy kém ki kémnek adja ki magát a masik szemében... Vagy ha gondolod első soraidba is beállok, hogy tudásommal a te seregeidet erősítsem? Hisz te magad sem állsz tétlenül!
*Gondoltam ezzel a város megerősítésére. Majd vártam mit válaszol s ha engedte tovább folytattam.
- Bár jómagam úgy érzem, hogy a legbölcsebb dolog most az lenne ha a seregetekbe csatlakoznék. Onoria és az emberek... Egy olyan nép kitől én magamis elvenném a hatalmat... Ez az egyetlen miben egyet tudok érteni az ellennel... De egy szigetet akkor sem lehet kiirtani. Ezért jöttem hozzád...
*Hajolok meg ismét várok vajon, hogy fogadja a hírt. Ebben a pillanatban hasam megkordul.
~A négy nap azért négy nap a fenébe....
*Vörösödök kissé el majd hamar kivágom magam a zavaró helyzetből.
- S ajándékot is hoztam neked. Vedd úgy mint családom ajándéka az elfek népnek. Igaz nem sok de hasznos...
*Nyújtom át az egyik kis zöld követ Thalion nagyúrnak.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-03-08, 10:30 pm

//Nawarean időn túli játék//

*A palota őrségét még mindig elit harcosai látják el. Azok, kik az ostromkor is mellette küzdöttek, s kik közül sokan ma már nem élnek.
Dremer bizonyára örömmel vette a tiszta lelkű elf harcosokat, kik hazájukért áldozták életüket.
Van úgy, hogy egy elf számára fontosabb valami, mint önnön életének sok ezer éves hossza.
Az elf városon már nem látszódnak a korábbi ostrom nyomai. Még a kővé vált sárkányfattyak, vagy az őket lemészároló harcosok szobrait is eltávolították e falak közül.
Harmónia, s letisztultság jellemzi az egész várost.
A nagyúr ezen a napon is járt már a kútnál, erejét csapolta ismét vele, ám nem érzékelt sem Olassië, sem más elf település felé tartó hadat. Az orkok még csak kisebb falvakat fosztogatnak, melyek népe sokszor már hamarabb odébb állt, semmint odaértek volna.
Őr jelzi neki, hogy egy barátja kíván beszélni vele.
Tán meglepő, de Thalionnak kevés igazi barátja van. A hatalom, melyet szolgál, s nem mely őt szolgálja, oly magaslatokba viszi, hol még e tiszta szívű nép körében is kevés barátot lehet találni.
Jól tudják, uruk terhe nehéz szolgálat, többségük nem is kíván effélét magának.
A nagyúr homlokán összefutnak a ráncok, ám behívatja színe elé ezt az állítólagos barátot.
Nem fél, hisz’ miért tenné? Tán Edrahil azonosította, tán más az érkezőt, a lényeg, hogy bejutott a palotába, keresztül az erdő őrjáratán, keresztül a város falain, kapuin, s keresztül a kísérteteket távol tartó, mágusok ellen állított mágikus védelmein is a városnak.
Már csupán e lényeges szempontok miatt is érdemes szemügyre venni azt, ki erre képes volt.*
- Hoztak az istenek!
*Fogadja szúrós pillantással az érkezőt. Már tudja, kivel van dolga. Biccent, hisz nem feledte a szállásukra betörő idegent, ki akkor nevét is megosztotta velük.*
- Aden von Zaken.
S valóban, nem járt erre az arany sárkány, hiszen ígéretem, ha találkozok vele, átadom üzeneted, most is áll.
*A nagyúr egyenesen a férfi cián szemeibe pillant.*
- Őszintétlen volnék, ha azt mondanám, minden helyzetre van tanácsom. Én nem közösködnék a fekete sárkánnyal, s nem is keresném őt. Ha akar, megtalál, a világ végén is.
S valóban népem harcosainak színe-java már készenlétben áll, hogy megvédje szeretteit, ha újfent támadás alá veszik valamely városunk.
Nem vagy szolgám, sem alattvalóm, hogy utasítsalak, szabad akaratoddal azt teszel, mit legjobbnak vélsz.
*A nagyúr mégsem folytatja szavait. Átveszi tenyerébe a kis követ, s érzékeli a belőle áradó erőt. Nem tudja, honnét szerezte, s mi is az pontosan, ám nem is ez az, mivel most elsődlegesen foglalkozni kíván.*
- Ajándékodat becsben tartjuk majd, Aden. Népem javaiból vendégül láthatlak, s menedéket nyújthatok, míg kipihened utad fáradalmait. A harcos ereje is akkor ér valamit, ha jól táplált, s pihent is egyben.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-03-09, 10:33 pm

*Rátekuntek az elf vezérre majd megszolalok.
-Ezennel a te fegyvered leszek. A Nawareanok ereje mostantól téged szolgál Thalion nagyúr.
*Majd kitérek a szives vendéglátásra is.
- Nagylelkű ajánlatod elfogadom, s még egyszer köszönetem a tanácsért.
*Hajolok meg kissé majd ha a vezér elenged távozom is a szállásra s az ételre mire meginvitált.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-03-10, 10:23 pm

*Thalion nagyúr biccent csupán. Nawarean döntött, ő pedig, jobb híján elfogadja a felajánlást. Népének szüksége lesz minden harcosra, amennyiben támadás fogja érni a várost.
Azonban van olyan dolog, mit a vezetéssel kapcsolatban még nem értett meg az vele szemben álló.*
- Ne engem szolgáljon, hanem népemet. Miként magam is életem tettem az elfek népének szolgálatára, melyet azzal végzek, hogy összefogom, s ha kell, meghatározok dolgokat, a vénekkel egyetemben döntök sorsukról, akként ez szolgálat.
Városunk, s népünk az, melynek szüksége van arra, hogy óvják a benne élőket.
Én így teszek, s ha ebben segítségemre vagy, az népem érdekét szolgálja.
Ám most egyél, igyál, s pihenj. Edrahil megmutatja szállásod.
*A nagyúr szavaira, mintha tudná, mikor érkezzen, belép a nevezett, kit már ismerhet Tarsisból az érkező.*
- Jöjj velem!
*Szól az elit testőr, s megfordulva elindul, várva, hogy Aden kövesse őt.
A város nem szűkölködik, felkészült az esetleges ostromra, miként az erdőt őriző őrjáratok is.
Készletei védett raktáraiban pihennek.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-03-11, 8:36 am

*Intek egy percet kerve még a kísérőtől. Majd Thalionra pillantok.
-Kardom ezentúl néped szolgálja nagyúr, viszont még van dolgom mielött seregedbe állnék. S ha lehetséges nagyúr, pár napra elhagyom még városod.
*Majd a szállásra megyek az elf harcossal. Ahol étel s ágy fogad, Megköszönöm a kíséretet majd nekiállok enni.
~Hamarosan indulnom kell, meg kell találnom az utat ami legyőzheti a feketéket. Sebezhetetlen de nem halhatatlan, Lanur is képes volt végezni velük akkor én is képes lehetek rá.
*A várost hamarvást hagytam el, s a vízesések városának vettem az irányt.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-03-21, 10:47 pm

*Vége hát a baljóslatú időknek, s helyükbe azok lépnek, melyekben az ég alját a vér vöröse festi meg, midőn lángok mardossák a békés vidékeket, s harcosok lábai tapossák le a vetést, verik fel az erdők csendjét.
Városok borulnak majd lángba, néptelenednek el, ezrek halnak meg, s a kiontott vérből jó, ha valaha méltányos béke születik.
Ám addig…ki tudja, miféle események követik egymást, s vajon, a vezér eleget tett-e népéért, hogy az fennmaradjon a történelem újabb viharában is, hogy méltán dicső, bölcs múltjának tudását tovább örökítse az utókornak.
Thalion nagyúr homlokát ráncok barázdálják. Biccent a távozónak, s midőn a harcos elhagyja a termet, maga is elhagyja azt egy másik kijáraton. Edrahil majd gondját viseli Adennek, neki azonban fontosabb dolga akad.
Hamarvást íróasztala fölé görnyed szál termete, s ujjai vékony, egyenes, magasra nyúló betűket formálnak a fénygömb fényénél, melyet gyújtott.
Arcát nem festi meg derű, s noha nem válik sötétebbé, mint volt, mégis, a levél tartalma, melyet Elonar úrnőhöz címez, nem sok jóval kecsegtet.
A nimfák úrnőjét követőn újabb levelet formáz, s eme levél immáron Lumel’Auvrea urának szól, nem a követnek, kit a vér elfek palotájába küldtek, magának a nagyúrnak.
A következő Gilchanar nagyúré lészen, ki a Nyugati-szegletben rejtve élő tündék ura, s annak a bizonyos fiúnak mentora, kit maga Thalion küldött oda, hogy jóravaló, s szerény jellemben nevelje őt az eljövendőknek.
Falqualion úré a következő.
A nagyúr nem elf követre bízza őket, galambjai, melyek most, az éj sötétjében alvás helyett ott sorakoznak szobája ablakában, sorra kapják lábukra az üzeneteket, s midőn az utolsó is szárnya kél, a nagyúr sóhajtva áll az éj hűsét árasztó, nyitott ablak íves kerete előtt.
Az erdő fái jótékonyan engedik át a csillagok fényét. Hosszú ideje sejti, hogy eme apró kegy Elonar úrnő érdeme, ki segedelmére volt e természetes védelem megalkotásában.
A nagyúr behunyja szemét, s mély sóhaj hagyja el mellkasát.*

//Köszönöm a játékot! Smile

//

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-05-01, 9:21 pm

*Még nem vonulnak háborúba. Az elfek népe komoly veszteségeket szenvedett, midőn néhány évvel ezelőtt Filnoren, az égi vár, s egy hatalmas ork hadsereg vette ostrom alá.
A nagyúr nagyon is tisztában van vele, hogy hiába van neki jó rálátása a kibontakozó hadmozdulatokra, ha népének ereje behatároltsága miatt nem lehet ott mindenütt. Még azon időkben, midőn Elsga és Olassië is állt, sokkalta jelentősebb súlya volt a tündék könnyű léptű népének e világban.
A mostani idők mások, sötétebbek, s eme sötét időkben, ha az elfek népét meg akarja a jövőnek őrizni, megfontoltan, s éppen időben kell lépnie.
Noha a vér elfeknek a Sötét fenyvesben már viszket tenyerük, s ott, nyugaton, Gilchanar nagyúrék épp a hátuk közepére sem kívánják a háborút, miként a fehér elfek sem északon, mégis be kell majd szállniuk.
Thalion nagyúr tudja, hogy a fekete sárkányok nem felednek.
Nem számít, mily okból léptek be az első háborúba az elfek, ha a Birodalmat eltörlik, vele együtt fogják törölni Eclair népét is a térképről.
Nem gondolkodik olyasféle tárgyalási helyzetben, hol a sárkányok békét, s fennmaradást ajánlanának neki, s népének.
Ily módon hiába tudja, Ambaront eltörölték a sárkány-hegységi orkok, hiába tud a támadásról Mardan ellen, honnét nem érkezett segítségkérés, miként kérte ő városa ostromakor Dáin királytól, s hiába tud az Avlaniont ért támadásról is.
A sárkányok még nem fedték fel magukat, s biztos abban, nem Filnoren, nem is valamely ork had az, mitől tartani kell.
Nem, a sárkányok az, mi a háború legfőbb ereje lesz.
Onoria, a tanács toboroz, s képez hadat, miközben a Birodalom erősségei támadás alatt állnak, ki tudja, lesz-e lehetőség visszavágni, avagy, mire eme hadak felállnak, s útnak indulhatnak, immáron felégetett földekre vezet majd útjuk, s a sárkányok szárnyai alá, hol tűz, s halál várja őket.
Thalion úr kivár, figyel, hogy mikoron eljő az idő, az elfek erejével avatkozhasson be, s legyen akár a mérleg nyelve.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-07-26, 9:07 pm

*Thalion nagyúr még az éj folyamán visszatért Olassië rejteket adó fái alá, s a város biztonságos falai közé.
Rögvest madarat hívott magához, hisz sietős dolga volt neki. Néhány, szálás, de mégis nyúlánk elf betűkkel megírt sort hajtott a pergamenbe, melyet a madár lábára csavart.
Szigorú arca elé emelte a szárnyas jószágot, midőn szája egészen halkan, a maguk dallamos nyelvén a madár fülébe suttogta a kérést.
A kérést, mely egyetlen dolog volt csupán.
Érje el mielőbb Sol’tis Lumel’Auvreát a Sötét fenyves mélyén rejtőző városban. Az üzenet fontos, hisz mostanra már tudja, egy sárkány-hegységbeli ork had tart arra egy sötét mágus, s egy sárkány vezérlete alatt.
Amikor a madárnak átadta e szavakat, a nagyúr tenyerei között arany fény derengett fel, s a szárnyas jószág felreppent a magasba.
Csak így juthat be a vér elfek mágiáján keresztül is a városba, s találhatja meg üzenetével Sol’tist.
A vér elf úrnak tudnia kell, milyen veszély tart városa felé. Ha valóban az a célpont, tán csak órái lehetnek a védelem megszervezésére.
Thalion most ott áll szobájának ablakában. A keleten derengő pirkadat fényeit szemléli.
Túl van egy ütközeten, melyben szétszórták az ork had keletre küldött elterelő szárnyát, ám a nyugati, a főerő immár közel járhat céljához….*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-08-14, 11:40 am

*A nagyúr Halathial, Taltaur, Onaebaer, Ilsa Namor, Nororina társaságában járja Olassië védműveit.
Harcan edzett parancsnokai, s alvezére Ilsa az erődítéseket szemléli. A vízpumpákat, s azoknak működését immáron hadgyakorlatok keretében tesztelték, de Olassië védműveit ballisták, s újfajta fegyverek is alkotják.
A bástyákba, a megerősített tornyokba építették be őket, s szükség esetén könnyen, gyorsan hadrendbe állíthatók.
Nagy hasznára van a város zöld elfjeinek a néhány évvel ezelőtti ostrom, mely után immáron újjáépítették az erdő mélyére rejtett várost.
Olassië égig érő fái is benőtték már a háború nyújtotta réseket, s a harcokban elesett sárkányfattyak kőtetemét vagy feldarabolták, s a talajon érkező támadók elleni hajítógépek mellé rendezték, vagy pedig az építkezés alatt építették be a város falaiba.
Egyedül Alzareth szobrát hagyta meg Thalion úr.
Ez a palota előtt van kiállítva, hogy emlékeztesse arra a város lakóit, mily hősies küzdelemmel verték vissza Filnoren, a repülő vár ostromát.
Eme szobor mellett bála hirdeti azon harcosok névsorát, kik elestek a küzdelemben, s a hősök között ott szerepel a harcban elesett emberek, törpék névsora is, kik életüket adták Olassië védelméért.
A nagyúr, parancsnokai a körutat követően vitatják meg a város védelmének állapotát, s noha mind egyetértenek a tempóval, akadnak hiányosságok, melyeket sürgető lesz megoldaniuk.
Thalion nagyúr e tanácskozást követőn gondterhelten ül a vének tanácsa körébe, hol a fehér elfek követe, a nyugatiaké, s a vér elfeké is helyet foglal.
A háború állása a téma, s a legfrissebb hírek.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-08-23, 11:55 am

// Thalion //

Olassië... Amint meglátom a csodás, díszes kaput, hevesen kezd verni a szívem. Kiskoromban voltam itt egyszer, kétszer s már akkor is ugyan ezt a hatást váltotta ki belőlem. Szinte el is feledem az elf iménti megjegyzését, hogy legyek tisztelettel urunk iránt. Pedig megjegyezném neki: csak azért, mert nyelvem kopott, vadonban, vadállatokkal élek, még ismerem és bírom a tiszteletet. Szemeim belépve a szoborra siklanak, majd a táblára, melyen az elesettek névsora áll. Oda mennék, de megállom a késztetést. Van most fontosabb dolgom is. A város él, bár koránt sem olyan, mint emlékeimben. Egy csatától, háborútól terhes város tárul a szemem elé... Elkeserítő. Végül egy csarnok elé vezetnek, ám még nem lépek be. Megállok és Arakh'isra nézek. Hosszú, mélyülő füttyszót adok ki, mire mély búgással leereszkedik a földre és lefekszik. Megsimogatom orrát és halkan megszólalok.
- Maradj nyugton. - Mondom neki, majd a csarnok felé fordulok, s kíséretem egy részével bemegyek.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-08-23, 9:58 pm

- Ő volt Alzareth.
*Szól Ulunnor, midőn látja a nő pillantását a kővé vált sárkányfatty helytartóra villanni.*
- Thalion úr maga végzett vele az ostrom alatt.
Mint láthatod, megőrizzük nem csupán saját hőseink, hanem az értünk harcolók emlékét is.
*Nem teszi hozzá, hogy tán e névsorban atyja nyomára lelhet Daxa, ha végigolvasgatja a sorba rendezett nevek hosszú oszlopait.
A tiszt kötelességének érzi, hogy kísérje az érkezőt. Nem mindenkit, s nem mindig vezetnek az elfek ura elé, de a mai olyan nap, amikor Thalion fogadja az elé érkezőket.
Ekkor dönt vitás kérdésekben is, melyeket még nem kell a Vének elé vinni.
A csarnokban ül, s dönt. Dönt a gazdálkodók határvitáiról is, kiknek még fontosabb az, hol helyezkedik el a mezsgye határa, mint az, hogy békességben termeljenek, míg a háború sötét fellegei meg nem érkeznek Olassië fölé.
A tünde segéd, ki a gazdákat is bejelentette, az ügy végeztével újabb bejelenteni valót jegyez.*
- Külhonba szakadt hazánkfia, Daxa Lavenir érkezett, hogy mellénk álljon a háborúban. Egy külhoni harci bikát is hozott…
*A nagyúr szúrós pillantása a férfire vándorol.*
- Vezesd hát be!
*Ha Daxa megérkezik a nagyúr színe elé, a csarnok korántsem hivalkodó díszítését is megpillanthatja, s a széket is, melyen Thalion ebben a pillanatban is ül. Mind közelebb áll a természethez, mint a díszített uralkodói csarnokok.
A nagyúr ülőhelye is csak kényelmes, s nem díszes. A parktikumot szolgálja.
Thalion úr gondterhelt homlokán összefutnak a ráncok. Szúrós pillantása, egyenes tekintete a közeledő szemeibe fúródik.*
- Légy üdvözölve a zöld elfek, s minden elf számára menedék Olassië falai között!
*Köszönti mély, szigorú hangján.*
- Úgy értesültem, fegyvered mieink mellé helyeznéd a harcban, mely Lanuriáért folyik.
*Egyenesedik fel székében, s szálfa termete felmagasodik, mely mellett most is ott díszeleg hű elf pengéje, mellyel nem is oly régen még orkokat vágott le. Ez mutatja, háború van.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-08-25, 10:49 pm

Nem kell sokat várakoznom, pár perc múlva bevezetnek. Szemeim végig futnak a visszafogott csarnokon, a széken és persze Thalionon is. Ha nem lenne a találkozás mikéntje, mosoly húzódna arcomra, öröm szemeimbe. Azonban most rossz hírekkel és azok miatt vagyok itt, így arckifejezésem komoly, szemeimben talán valami iránt érzett félelem lapul. Amint illendő távolságba érek, féltérdre ereszkedve hajtom le fejem, sütöm le szemeim. Szeretnék jó benyomást kelteni, így aggodalmakkal terhes pillantással nézek fel a férfire, miután üdvözölt a város falai között. Csak miután szavait befejezte, akkor veszem a bátorságot, hogy megszólaljak.
- Mélyen tisztelt uram! Csillag ragyogja be találkozásunk óráját, főleg, ha oly sötét, mint ez. Vihar közeleg, olyas valami, amivel én még soha nem találkoztam. Nem csak fegyverem, de tudásom is az elfek javára szeretném szolgáltatni, hogy a csatákat és a háborút győzelemre segítsem. Továbbá aggasztó hírrel is szolgálhatok, már amennyiben újat fogok mondani, s nem tud már róla már most. - mondom, még mindig tisztelettel térdelve, újra lesütve szemeim, egészen addig, amíg engedélyt nem kapok arra, hogy felkelhessek.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-08-26, 2:02 pm

*Nem kerüli el a nagyúr figyelmét a gondterhelt arc. Túl sokat látja ezt a kifejezést népe tagjain mostanság.*
- Kerüld a túlzott tiszteletet. Én is egy vagyok népünk soraiból, s nem holmi fényességes úr, ki előtt térdet kell hajtani!
*Hangja kemény, de barátságos. Mutatja is kezével, hogy a nő emelkedjen fel, s úgy beszélhessenek egymással.
Thalion valóban nem kedveli az efféle látványos gesztusokat, ő népe szolgálatának szentelte életét. Gilgedron nagyúr halálát követően állt élükre, s erőt, reményt adott nekik a gyász idején, majd pedig az azt követő időkben, midőn újjá kellett szervezni Elsga pusztulása után az elfek népét.
Ez megtörtént, s azóta is azért dolgozik, hogy az elfek súlyát, tisztaságát, s erejét megőrizze a jövendőnek.*
- Fejet kell hajtani azon bátrak előtt, akik a biztonság helyett inkább hazatérnek, hogy népük védelmét szolgálják.
*Nem kerülte el a vezér figyelmét az sem, hogy híreket említett a nő. S a hírek, akár jók, akár rosszak, fontosak ezen időkben.
Egye-egy információ csaták sorsát is eldöntheti, s így hatással lehet a háborúra is.*
- Hadd hallom hát, milyen híreket hoztál Olassiëba?

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-08-26, 5:06 pm

Kérésére felkelek a térdeplő helyzetből és felpillantok a férfire. Megköszönve ezt biccentek egyet, majd végül is a dicséretre, miszerint inkább haza tértem, mint Külhonban ültem, halovány mosolyt engedek meg magamnak, bár azt is csak egy pillanatra. Mikor kérdi, milyen híreket hoztam, kissé aggodalmasan pillantok körbe. Nehéz bevallani, de engem is aggodalommal, félelemmel tölt el, amit tudok, de azért nevezhetnek bátornak, mert legyűröm ezt. Nagy levegőt veszek és nehéz szívvel kezdem elmesélni találkozásomat Hossinnal.
- Egy napja, Olassietől nem messze az erdőben találkoztam egy férfivel. Haja, akár a hó, szemei mint a vér. Hossinnak nevezték azok, kikkel később tovább állt. Ám mielőtt elment, kényelmetlenül mutatkozott be... démonokról, démoni erőkről beszélt és mészárlásról, arról, ha nem hagyom el Lanuriát, a sajátjaim mellett halok meg. Effajta technikát soha nem láttam.. gyors volt, akár a villám, s minden mozdulatát valamilyen szó előzte meg. Gyors, sárkány... Szeme színe eszerint változott. Életben hagyott, de könnyedén megölhetett volna, ha úgy kívánja. Félek, ha csak pár olyan harcos van a sárkányok oldalán, mint ő... -ezt a mondatot inkább nem fejezem be, mert gondolni sem akarok erre...
- Azt mondta, vagy meghalok, vagy mellé állok és én is démonná válok. Szavai után távozott a férfiakkal, akiknek a vezetőjükkel akart beszélni. Ha ő most toborozni kezd, s csak száz vagy ötven olyan harcost képez, mint maga, az katasztrofális volna. Utána küldtem egy kismadarat, hogy kémlelje ki, merre tart és hol áll meg, hol rejtőzik. Még várom vissza a hírekkel... - mondom aggodalmasan Thaliont figyelve.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-08-27, 2:17 pm

*Az idegen, aki hazatért, mesélni kezd. Idegen, mert Thalion, s az őrség sem ellenőrizte még történetét, de a nagyúrnak egyelőre fontosabb, hogy mielőtt kenyértörésre vinné a dolgot, minél több információt megszerezzen.
Annak eldöntése, hogy ezen tudás végül használható, netán igaz-e, későbbre marad.
A nagyúr szúrós pillantása tán képes lenne a nő szívéig hatolni, hogy onnét ássa ki az igazat, de e pillanatban más miatt húzódik szűkebbre.
A leírás egyre inkább hajaz egy bizonyos félelfre, ki oly erőteljesen bizonygatta hűségét feléjük.
Neve, mit mondott, s mit Daxának említhetett nem azonosítja, külseje, s legfőképp viselkedése, mit azon idők óta kapcsolatain, valamint saját emberein keresztül is beszerzett a vezér, annál inkább.
Ha mindez igaz….nos, akkor könnyen lehet, hogy a férfi elárulta őket.
A ráncok még inkább összeszaladnak Thalion homlokán, s most közel lép egészen Daxához.
A nő vállára teszi a kezét, majd fürkészőn szemeibe néz.*
- Kérlek, engedd meg, hogy szavaid igazáról magam győződhessek meg! Nem fáj, s nem is tart soká….
*Ha a nő rábólint, a nagyúr Daxa szíve fölé helyezi kezét, s néhány szót szól.*
- Anwa hón!
*Hallik a nagyúr hangja, s mit érezhet Daxa, melegség, könnyedség szívén, mi még könnyebbé válik, ha beszélni kezd.*
- Igazak mind, miket Hossinról elmondtál?
*Kérdi a férfi, miközben keze még mindig a nő szíve felett pihen.

Ha nem engedi, ez esetben Thalion nem érinti meg, s arca keményebb kifejezést vesz fel, mint mit eddig magán tartott. Ez esetben komoran felel.*
- Messziről érkeztél, s nincs, mi szavaid erősítse. Kit említesz, hűségéről biztosított minket, s szolgálatairól, fegyveréről, épp, mint te….

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-08-27, 3:53 pm

Látom, hogy a férfi pillantása megváltozott, de nem tudnám megmondani, miként. Közeledte ellenére is maradok helyemen, kicsit meglepődöm, mikor kezét vállamra rakja. Kérdésére aprón bólintok, állva a fürkésző pillantását.
- Amit csak a nagyuram szükségesnek lát. Tegye nyugodtan. - Felelem s figyelem, ahogy harcedzett, kemény és meleg kezét rám simitja. Az érzés megnyugtat, behunyom a szemem. Talán a béke érzéséhez hasonlatos ez különös, meleg áradat. Mint a nyári napsugár, mely nem éget, simogat. Eközben persze feltárom lelkem mélyét neki. A családom iránt érzett aggódást, a háború félelmét.. És persze azt, hogy szavaim igazak voltak, hazugság nem hagyta el ajkaim.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-08-27, 9:46 pm

*Daxa nem ellenkezik, s a nagyúr bűbája így hathat rá. Igaz, nem épp úgy, mint akarta, hiszen beszéd közben érezte volna, ha nem őszinte vele.
Így azonban, hogy az elf feltárta előtte érzéseit, a nagyúr jobban érzékelhette, hogy valóban őszinte vele.
Nem a szent kutat használja, mint oly sok egyéb esetben, s ekképp nem is meríti úgy ki erejét a dolog, mint a kút tenné.*
- Nagy erény az őszinteség, s tekinteted mutatja, nincs takargatni valód előttem.
Sajnos az istenek nem kedveznek oly hosszú ideje népünknek. Nem csupán népünk egyes tagjait sodorta nehéz ösvényekre Ritalea keze, egész nemzetségünk sok szenvedést viselt el az elmúlt időkben.
*Elveszi tenyerét a nőről. Nincs oka ott tartani.*
- Az, kiről beszélsz, veszélyes harcos, noha nem hinném, hogy több volna belőle. Hamarvást mindenki, kinek szükséges, tudni fog köpönyegének kifordításáról. S mit tudunk, megteszünk majd, hogy minél kisebb kárt okozhasson.
S te, kinek szívét szintúgy annyi teher nyomja. Mit kívánsz?
*Fordul kérdésével Daxához.*
- Messzi vidékről érkeztél közénk, hogy életed, s fegyvered néped szolgálatába állítsd. Ki ismer engem, tudja, ha valamit tudok értékelni, az ez.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-08-28, 11:56 am

Szavai jó érzéssel töltenek el, csendesen hallgatom és figyelem. Úgy tűnik, Thalion ismeri azt a Hossin nevű alakot, s mivel köpönyeg forgatásról beszél, úgy hiszem neki nem úgy ismerkedett be, mint nekem. Minden esetre örülök, hogy legalább ezzel és így segíthettem, még ha erre nem is számítottam. És az istenek adják meg, hogy több olyan harcos tényleg ne legyen, mint ő, legalább is hasonló szándékokkal.
Kérdésére kicsit meglepődöm. Nem gondoltam arra, hogy valamit akár kérhetek is, ezért pár másodpercig csak elmerengve tekintek félre, majd elszánt tekintettel nézek Thalion szemeibe.
- Add meg kérlek nekem Nagyuram legjobb kovácsod nevét, hogy felkereshessem és a legjobb fémből erős páncélzatot készíthessek Arakh'isra és magamra, pontos íjat, jó nyilakkal a hátamra, néhány dárdát és egy új lándzsát, mely az ellenség vérét ontja majd! Esetleg szállást és egy nagyobb karámot a kronnak, de az előbbiek fontosabbak, utóbbit megtudom oldani magam is. - mondom, köszönő biccentéssel a férfinek.
Persze hosszú napokba fog telni, mire ezek készen lesznek, így jobb mihamarabb túl esni ezen. Megfizetni meg tudom, a pénzemmel gondom nem volt Külhonban sem. Közben eszembe jut valami...
- Uram, ha igényli a harcokra néhány állatot is betaníthatok, akár a kronom. Farkasok, lovak, madarak, kistestű, nagytestű nekem nem akadály. Csak szólnia kell és szolgálatára leszek.

» Gwaith-dúr, a sötét elfek városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Elfek népe
» Olassië alkonya
» Olassië erdeje