Olassië, az elfek városa

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-05-01, 9:15 pm

//Bocs, haver, nem állát akartam írni. XD Itt látszik, hogy milyen sokat jelent egy v betű, vagy annak a hiánya Very Happy

Vállát akartam írni, hoy azt fogja meg Thalion Smile

)

*Thalion egyre kevésbé hisz a nagy színjátékot bemutató fehér elfnek. Eleddig még a bizalom és a bizalmatlanság között ingadozott, de az elf vezér egyre több ellentmondást talál Fiasel szavaiban, ha ugyan tényleg így hívják az előtte állót.
Nem népére, sokkal inkább eszelten orkokra, vagy pedig haszonleső brigantikra utal az, ahogy beállítja a területért folytatott harcot a két nép között az előtte álló elf.
Annyiban nagyot téved, hogy komolyabb haderőt küld majd Thalion. Egyrészt jelenleg nem sok nélkülözhető harcosa van, másrészt nem harcolni küldi őket, csupán a küldöttek védelmének okán kellenek katonák is a csapatba.
Másrészt a város és azon belül a lényegesebb helyek őrzését semmiképpen nem kívánja gyengíteni.
Thalion szigorú arccal néz Fisaelre. Kénytelen magában ezen a néven gondolni rá, mivel más nevet nem ismer.*
- Két napot kapsz, ha szükséged van segítségre, örömmel bocsátok a rendelkezésedre.
Teszi hozzá. Két nap elteltével jelentkezz nálam, hiszen minden testvérünk alapvető érdeke a gondok rendbe tétele.
*Ezzel engedi útjára az északit.
Nem vár sokat, hamarosan ő maga is elhagyja a könyvtár épületét. A békés olvasgatás ideje már elmúlt.
Elsőként magához hívatja a palotaőrség fejét, s meghagyja, hogy erősítsék meg a még mindig félig romhalmaznak tűnő hely őrségét. Különös tekintettel a kútra.
Másodrészt kerestetni kezdi a fehér elfet. Nem sokan élnek jelenleg Olassiëban, így a keresőknek nem lesz túl nehéz dolguk, hogy rátaláljanak. Nem, nem akarja eltenni láb alól, de mindenképpen figyeltetni akarja. Nem bízik benne.
A következő lépésben Nororinát hívatja, valamint Halathialt és Taltaurt. Előbbi feladata lesz a fellelt északi elfet szemmel tartani, míg a másik kettő társnak beszámol a lehetséges útról, valamint az eddigi fejleményekről.
A tanácskozás a harcosok között elhúzódik kissé, de utána Thalion a palota tömbje felé indul, hogy megtekintse a kutat.*

Vendég

*Elhagyva a könyvtárat, a közeli erdőre gondolt menedékként, sosem aludna Olassië valamelyik fogadójában. Megszokta, hogy az erdőben alszik vagy megbízható embereknél. Megbízható emberek alatt azon személyeket érti, akiket könnyű megfélemlíteni és hatni rájuk vagy különben elbúcsúzhatnak az életüktől. Megvárja míg leszáll az est, akkor indul útjára, hogy mint vadász, kis felfordulást okozzon Thalion számára. Nem cseréli le ruháját, marad az eredeti nevénél, a Fehér Árny. Talán Olassiëban sem ismeretlen a neve az itt lakók számára. Belopózik a városba, leginkább a háztetőket választja, ami talán veszélyes de sok ember nem néz felfelé. A könnyebbik rész megvan, eljut a palota széléig, azonban a bejutás nehéz feladat lesz, egyszerűen csak figyeli az őrök helyezkedését és milyen időközönként járnak. Át tud ugrani a palota egyik erkélyére onnan meg csak bejut. Egy.kettő..három...ugrik át a megfelelő pillanatban, kissé zajt csap de mozdulatlanná válik, nehogy észrevegyék. Nem áll fel, csak a következő lépését tervezi meg, egy hatásos kiiktatás, nem lenne előnyös, ha a többi őröket felriasztanák. A két pengéje sír a vérért, ő pedig holtan látja maga előtt az erkély közelében levő két őrszemet. Megpróbálja az erkélyajtót kinyitni de az zárva van.
~A francba.~ Az erkélyről kell átugrania a két őrhöz akik a palota két épülete közötti kis hídon járkálnak, egymás mellett. A távolság nem nagy , ha megfelelő időben ugrik lelökheti őket. Az adrenalin szintje az egekig emelkedik, régen volt ilyen izgalomban része. A megfelelő pillanatra vár, mikor meglepetésszerűen átugrik és letaszítja mindkettőt. Hallja, hogy halk puffanással landolnak a palota bokraiban.
~ Kettő halott.~ Bemegy végre az épületbe, ahol még sosem volt. Az első nagyobb akadály,az a hármas csoport jelenti kik önfeledten, társalognak egymással szolgálat közben. Még kettőt gyorsan le is szedne, de a harmadiknak biztosan lenne ideje üvölteni, esetleg kiabálnia. Talán Eclair rendezte így mert kettő ember egyenesen felé tart. Kissé visszább megy, elbujik egy szobor mögött. Hallja a lépteiket, s amint elhaladtak ő hátulról elvágja mindkettő torkát, maradt az a egy ember aki ott maradt, hát őt is meglátogatja aki kevésbé sem kap mást mint a jó öreg halált. Egyik ajtó után megy a másikig, van amikor meg kell bújnia egy egy tárgy mögött, mindig kockáztatva a lebukás veszélyét. Végül sehol sem találja a kutat, jobbnak érzi azt ha lelép. Úgy ahogy jött távozik a palotából észrevétlen, az erdőbe vonul vissza teljesen. Fegyvereit megtisztítja, nehogy lebukjon a ruháján pedig egy csepp vér sincs. Elalszik hajnalban és délben kel fel, önként megy el az első városi őrökhöz akik egyenesen Thalionhoz viszik, ő pedig belebújik az ártatlan semmitudó szerepébe. Kíváncsi mit fog mondani Thalion a számára, mivel fogja megvádolni.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-05-03, 9:11 pm

*Thalion a korai órákban ébred. Az erdő mindig is égi madarak sokaságának adott otthont, kik a harcok elmúltával vissza is tértek belé. Ilyenkor betölti az egész várost vidám csicsergésük. A vezér azonban nem jó kedvében találtatik. Nem magától ébred ugyanis, az őrség vezetője riasztja. A vezér sebtében ölti magára ruházatát, miután a hirtelen a szobájába hozatott hideg vízzel felfrissítette magát.
Megszokta már, hogy így ébredjen. Nem engedheti magának, hogy elpuhuljon.
Hamarosan már a palota épületében van, ahol az őrség lemészárlását veszi szemügyre.
Egyetlen túlélő maradt, az egyik erkély alatti őr, aki túlélte a támadást, de még mindig az ispotályban van. Nem kihallgatható az állapota, a gyógyítók folyamatosan küzdenek az életéért.
A vezér komoly homlokán a ráncok összefutnak. A többi őr mind halott.
A vezér a kúthoz siet, hogy szemügyre vegye, de az teljesen érintetlen. Ettől csak részben könnyebbül meg. Igaz persze, hogy a kutat nem csak helye rejti az avatatlanok elől, hanem az a védő bűbáj is, amivel ő maga vette körbe.
A következő lépésen már nem gondolkodik sokat. Kinyittatja az előrelátón bezárt erkélyajtót. Egy ideje már rendszeresen zárják a palota összes behatolási pontját, amit nem, azt pedig őrök vigyázzák.
Thalion nagyúr útjára bocsájt egy ősi kereső bűbájt, s annak nyomát kezdi követni. Hamarosan Nororina is csatlakozik hozzá, s a továbbiakban ő folytatja a keresést.
A nap további részében a nagyúrnak más dolga is akad, semmint a palotában történteken jártassa az elméjét. Amikor Nororina visszatér, meghallgatja az eredményeket, majd a nőt elküldi a dolgára.
Hamarosan Ilsa is megjelenik, s végül közösen intézik a nap további teendőit, egészen délig.
Ebéd után jelentik az őrök, hogy lefogták a fehér elfet, s kihallgatásra hoznák Thalionhoz.
A nagyúr hívatja Islsát és ketten várják be, hogy az északi elfet eléjük vezessék.
Thalion komoly arccal ül a helyén. Ezúttal, tőle szokatlan módon a nehéz, fából faragott székben foglal helyet, melyet népének finom ívű motívumai díszítenek, s amely korábban Gilgedroné volt. Nevezetessége, hogy ezt a széket egyetlen hatalmas fából faragták, s Olassië urai mind ezt használták.
Oldalán most ott lóg hű elf pengéje, s mikor kezét felemeli, hogy intsen az őröknek, akik elé lökik a fejvadászt, megcsillan rajta az Alzareth-től zsákmányolt gyűrű is.
A vezér arca hideg, szemei pedig furcsa fényben csillognak.*
- Jön egy idegen elf, északról. Mesél nekem elhunyt családjáról és háborúról az északi elfek és a hegyi törpék között. A kút vizéből kér, hogy „reményt” vihessen északra.
*A vezér felemelkedik ültéből, s kemény, határozott léptekkel, szálfa tartással közelít a fejvadászhoz. Hangja rideg, az egész termet betölti, pedig nem emelte meg.*
- Ha ilyen rossz a helyzet, Falqualion kért volna segítséget. És biztos forrásból tudom, hogy nincs és nem is volt ilyesféle viszály északi testvéreink közelében.
Eclair a tudója, mily botorság az, ha ilyenkor a kutat rejtő palota őrségét éri támadás, s a támadó talán azt hiszi, hogy ily fontos holmit néhány őr kardjára bíznék csupán.
*Megáll a férfi előtt, ki Fisaelként mutatkozott be neki a könyvtárban.*
- A jóságért és barátságos fogadtatásért becstelen orkok, brigantik módjára kívántál hát fizetni?

Vendég

* Végül megérkezik Thalion elé, meg Ilsa Namor elé akik állnak ott előtte. Gondolja ők fogják őt megszorongatni mielőtt valami szörnyűbbet tennének. Thalion kezd el beszélni hozzá, nála csak átsuhannak a szavak, komolyabban nem hatja meg, míg Ilsa Namor jelenléte igen. Igazán szép nőnek véli, emlékezteti régi feleségére így Ilsát nézi, Thalion ezt láthatja, hogy megfogta a másik. Végül nagy nehezen megszólal de tekintete mindvégig Ilsa felé néz. Talán Ilsa ki tudná szedni belőle az igazságot, látszik rajta a nő elbájolta egy kicsit.*
-Uram, jártál már valaha északon? * Kérdésre először kérdéssel válaszol, miután úgy tesz, ahogy egy ártatlan ember szokta. Az már túl gyanus lenne Thalion számára, hogy mindenáron ragaszkodik az életéhez, vagy hevesen tiltakozna. Nyugodt szívvel teszi hozzá gondolatmenetét.*
- Hol volt a segítség, mikor családom lemészárolták? Mikor rabszolgaságba taszítottak és kegyetlenül bántak velem? * Csak kérdések, de épp direkt kérdez, hogy elgondolkodjanak azon mit tesznek.*
-Én csak egy megkeseredett ember vagyok, nem tudom mi közöm lenne a palota őrség leöléséhez. Városon kívül töltöttem az éjszakám. Ezt tanúsítják az engem elkapó örök a kapuban. Ha ártatlan vér folyjon a padlón, ha ezt akarod akkor Eclair kegyéből kiesel. De tégy ahogy kedved tartja, végül is te vagy a vezér. * S szinte összeroskad a földre, kicsit remeg is mintha csak félne a haláltól.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-05-04, 2:59 pm

*Nem kerüli el sem Thalion, sem Ilsa figyelmét az idegen érdeklődése a nő felé. Az alvezér azonban eddig nem kívánta szóra nyitni ajkait, tiszteli ő régi harcostársát és vezérét annyira, hogy amíg alkalom nem nyílik rá, nem szól közbe mondandójának.
A vezért már nem könnyű meggyőzni arról, hogy aki előtte áll, az igazat beszél.*
- Mielőtt Olassië és népem szolgája lettem volna, bejártam a jelentősebb elf területeket, így északot és a fehér elfek földjeit is.
Vajon hol volt a segítség, amikor városunkat megtámadták? Napokkal később érkezett, nem lehet másokban keresni saját tragédiánk okát! Szenvedtünk küzdöttünk a pusztulás közepette is.
Elsga pusztulásáért talán az isteneket okolnád? Hány és hány ezer testvérünk pusztult el ott?! Az istenek későn avatkoztak be, mikor már nem csak a város pusztult el, hanem a környező természet is!
*Thalion szúrós szemei szikrákat hánynak.*
- Megkeseredhettünk volna mind, akár most, akár akkor. Rokonokat, testvéreket, népünk színe-javát veszítettük.
Talán hosszú élted feledtette veled azt, mitől vagyunk mi elfek igazán?
Vagy azt gondolod, hogy testvéreim haláláért nem vetem be az istenek ajándékát, a mágiát?
Esetleg azt, hogy az erdőben, mely városunk külső védelmi vonala nincsenek őrjáratok és nem tudtunk érkezésedről, vagy hogy ott szálltál meg?
Népünk szelleme úgy kiveszett belőled, hogy csaknem idegenként mozogsz közöttünk.
Úgy gondolkodsz, mint egy ember. Azonban nyomokat hagytál, olyanokat, melyeket nem szabad szemmel vesz észre a hozzáértő.
Tudom, hogy nem vagy ártatlan.
*Ilsa lép ekkor elő, a vezér vállára téve könnyű kezét. Sebei már neki is begyógyultak, de emlékszik még a sötét mágusra, ki legyűrte a harcban. Szép arca azonban a fehér elf felé fordul.*
- Van szívünk, mind népünkért élünk. Mi is sokat veszítettünk, de nézd Thalion jóságát. Népéért él, az elfek érdekeit tartja számon mindenek előtt. Saját maga előtt is.
*Thalion közben visszább húzódik, teret adva Ilsának. A nő bársonyos hangon beszél a fejvadászhoz, bár a határozottság most is benne van viselkedésében.*
- Légy te is jó hozzánk, hiszen mi tárt karokkal fogadtunk téged a pusztítás után is, pedig voltak sötét elfek a harcok közepette is erdőnkben, s még mi sem tudhatjuk, hogy kinek mi lakozik a szívében.

//Ismeretlen ideig FAGY!!!//

Vendég

*Hidegen hagyja Thalion szavai, nem jutnak el az elméjébe csak azon gondolatok amiket ő maga is beenged.Mindvégig Ilsa Namort figyeli, a kecses teremtést mely vonzza tekintetét. Rég volt hölgy társaságában és élvezte annak beszédét. Thalion szavaira végül csak egy mosolygással válaszol első körben gúnyt és bántó élt nem hordoz magában.
-Tán bánt, hogy öregségemre nem elfként viselkedem? Több mint kétezer év van hátam mögött és folyton a világ változását néztem, s abban éltem.A múltam mint a kígyó méreg, az idő múlásával minden porcikámhoz elér és megfertőz. Változni? Most változzak meg mert ezt szeretnéd? * Újabb nevetések törnek elő amit nehezen állít meg. Nehéz helyzetben van, ami cseppet sem érdekli őt, hogy mi lesz vele.*
-Hát én már nem változom, a méreg teljesen ellepett. Új élet? Csak mézesmadzag lenne a szemem előtt. Nem tudnék másképp élni mint most, ha csak nem maga az istenek segítenek rajtam és változtatnak meg.* Ebből nem enged, akár a kő olyan megrendíthetetlen. Egy jó ideig hallgat, húzza az időt és nyugodtan elmélkedik magában. A szemei mozognak csak, ahogy Thalionról Ilsára pillant és fordítva.*
-Az én utam már csak sötét és emberi. Nem mindenki élhet a fényben, a dicsőségben.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-05-14, 9:44 pm

*Hagyja Ilsát, hadd tegye a dolgát. Jól ismeri alvezérét, régi harcostársa, s csaknem annyira szívén viseli Olassië sorsát, mint amennyire ő maga.
Thalion úr arcán nem látható érzelem, a terhek már épp elég barázdát faragtak abba az arcba, melyet Olassiëban mindenki ismer.
Nem lepődik meg azon, hogy támadó hangnemben felel korábbi kirohanására a fehér elf. Ő is szenvedélyes volt. Ahogy szenvedélyesen igyekszik népe minden tagjának a legjobbat tenni, s fáj látnia, hogy egy az öregebbek közül így elfeledte igaz mivoltát.
Halkan szólal meg, szava mégis vág, mint a kés.*
- Botor választás az, hogy hagyod, hogy a múltad határozza meg jellemed. De ne változz meg, Fisael! Az én kedvemért sosem.
*Hangja még halkabban szól, de az erő mégis ott van benne.*
- Csakis magadért, ha még lenni akarsz az, akinek az istenek, kinek maga Eclair is teremtett. Lehet sötétségben élni és visszatérhetsz néped kebelére.
*Fennkölt szavak ezek, de Thalion úr annyira szereti saját népét, hogy érdemesnek ítéli így szólni róla. Nem érdekli, hogy az előtte lévő mennyire akarja magát megváltoztathatatlannak hinni, de tudja, hogy szívében ott van a mag, s ha kellő fényt kap, kihajthat újra.
Ilsa szomorú arccal hajol közelebb a férfihoz. Suttogva hajol közelebb, ajkai csaknem érintik a férfiét, de azért mégsem.*
- Az én utam nem az embereké, s tiéd sem kell, hogy az legyen. Akarat, s döntés kérdése, hogyan élsz. E helyen megtalálhatja népünk minden tagja jövőjét. Olassië olyan, mint a kút, melynek vizéből új frissességhez juthatsz.

Vendég

*Lehet támadó hangnemben szólalt meg, azonban ebben a helyzetben másképp nem tenné. A belső hangja súg folyamatosan neki, mit mondjon és mit cselekedjen. Jelenleg újra a másik felet hallgatja, hogy milyen szavakkal dobálóznak öreg feje felé,azonban rajta a kor nem látszik meg. Thalion támad és szúr szavakkal mint a kés, amiért csak a következőket válaszolja.*
-Le akarod tagadni a múltad? Ugyanúgy az életed része, ahogy nekem is. S ne mondjátok, hogy annyi sok vért le tudok mosni magamról, amennyi embert eltettem láb alól. Ne mondjátok, hogy csak ennyi kell a változáshoz. Eclairnek meg van egy sötét oldala, én érzem.* Itt elhalkul, hiszen szemei rávetülnek Ilsára aki szomorú arcot vág, s közelebb hajol hozzá. Már majdnem egy csók létrejön, ám mégsem érnek egymáshoz. Édes helyzet és kínzó számára. A szavak amiket mond kecsegtető nektár.
~Feladjam? ~ Merül fel benne a kérdés, miközben kezeit kezdi el vizsgálni, amihez annyi vér tapadt, hogyha számolná akkor beleörülne. Legyen elf, legyen olyan mint Thalion. Árulja el megbízóját? Nem, leteheti a fegyvert ám elárulni ki bérelte fel, sosem fogja. Ilsára ránéz végül egy ordítás keretében a földre roskad. Nem sír, könnyeket nem tud ejteni. A percek fájdalmasan kínzóak lehetnek mindkét fél részére, nem tudhatják mit gondol.Az üvöltésével adta ki magából a sok évnyi szolgálatot mint gyilkos. A felismerés végigszaladt az egész testén, átjárva minden egyes sejtet. Kifáradt és talán kiöregedett ebből a szakmából, itt az ideje a változásnak. Sok pénz összegyűlt nála.*
-Elfeket nem igazán öltem, inkább embereket és más faj képviselőit. Gondolom várjátok azt a nevet aki megbízott a feladattal. Nos talán máskor ilyen helyzetben szökni szoktam, mert csomó elsurranási lehetőséget hagytatok. Aki felbérelt engem nem más mint Onoria főpapnő. *Árulja be egészen pontosan az emberi vallási vezetőt, ezzel érdekessé változtatva az egész helyzetet. Nagy az ára ennek a névnek, nem rest Ilsára nézni.*
- A kút vizét és Ilsa Namort akarta. * Tudja jól népe megfogyatkozott, s azzal ha ölné saját fajtáját azzal teljesen kihalnának. A nőre néz aki tetszik neki de tudja vajmi esélye lenne nála.*
-Ennyit tudok, meg azt hogy engem is követtek. Több alak, talán olyanok mint én csak emberek.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-05-17, 2:12 pm

*A vezér megcsóválja lassan fejét a kérdésre.*
- Én sosem felejtek és nem is akarok. Ami megtörtént, megtörtént, el kell fogadni, de a döntés, mit hatására hozunk, már tőlünk függ.
*Ilsa rápillant a vezérre. Tudja, miken ment keresztül Thalion az utóbbi években, ismeri mindazt, mi a háta mögött áll, utána a még mindig közeli Fisaelhez fordul vissza és hallgatja meg, mint mondani kíván.
Az ordításra hőköl hátra kissé, hisz erre egyikük sem számított. Thalion lenéz az elfre, ki ordítva roskadt össze előtte, de nem mozdul.
Ilsa odalép, ujjaival tétován megérinti a férfit, de az nem reagál rá.
Aztán a fehér elf beszélni kezd. Olyan ez, mint egy vallomás, szörnyű dolgokról, melyeket már csaknem sötét elfek követnek csak el.
A névre Thalion szeme villan egyet, szúróssá, még erősebbé válik, de nem a fejvadászra néz, hanem Ilsáéval találkozik össze, ki szintén a vezér szemeit kereste.
Néma szóváltás ez kettejük között, mit régi ismerősök válthatnak egymással.
Daevin nem tudhatja, vajon mit jelent ez.
Thalion úr csak meghajtja fejét Ilsa felé, ki utána újra a fejvadászra figyel.
Ezt teszi az elfek vezére is, s bólintására Ilsa felsegíti a férfit, ha az hagyja.
Nagy a csend, sem a nő, sem a nagyúr nem szól. Thalion láthatóan elgondolkodik, nem beszél.
Átfutnak agyán a gondolatok, a főpapnőről, kiben sosem bízott, arról, kit azzal gyanúsít, hogy a szent kelyhet ellopta Elsga romjai közül, ki tudja, miféle céllal.
És arra, ki rávette az egyik ősi sárkány szerelmét, hogy árulójává legyen érzéseinek, hogy csapdába csalja a sárkányok seregét az Éj-hasadéknál. Vezető, ki nem volt rest személyesen is az ostromlott szövetséges város, Olassië segítségére jönni Stern seregeivel.
Kettős az érzés, s kérdés, hogy a fejvadász igazat szólt-e? Vajon egy elf szavai alapján hogyan is vonhatná felelősségre Onoriát, a Tanács elnökét? Saját gyanúival hogyan állhatna elé? S felrúghatná-e ezek miatt sok évszázados szövetséget emberek és elfek között?*
- Mit ígért neked mindezekért?
*Halkan, nem támadón kérdez. Biztos abban, hogy Onoria nem kötötte indokait a férfi orrára, már ha igazak szavai.
Ilsa közben a férfit nézi, ki meg akarta ölni őt. A férfit, aki talán meg is próbálta volna, ha nem kapják el. De vajon akarta-e, hogy elkapják? Mit és mennyit hihet el neki?*
- Akik követtek, nem tesznek semmit, de ha bejutottak az őrségen keresztül, hírét viszik árulásodnak. Itt biztonságban lehetsz előlük.
*A főpapnő, ha titokban akart eljárni, nem fogja világgá kürtölni kudarcát. Bérgyilkost küldött hozzá, hogy titokban legyen kinyújtott keze.*

Vendég

*Nincs kedve és már nincs miért válaszolnia Thalionnak avagy Ilsának. Mindent elmondott és eldöntik, mit kezdenek az információval. Hallgatag marad mindenféleképpen, többet nem beszél. Jobbára az a két személy dönti el, hogy mit tesznek vele. Most már felesleges minden kiejtett szó, ideje cselekedni.
~ További jót nektek. ~ Szól mikor érzi a vállába fúródik egy nyílvessző. Az ereje letaglózza, a földön elterül. Nem tesz semmit sem, csupán reménykedni tud benne, hogy nem itt ér véget az élete. Fáj a sebe ráadásul ordít mint egy oroszlán. A fájdalom elveszi az eszét. Próbálkozik kizárni az elméjéből de nem sikerül. A körülötte levő világot nem érzékeli, nem tudja mi történik körülötte.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-05-18, 9:13 pm

*Ilsa távolabb áll még ahhoz, hogy ledöntse lábáról a hátában nyíllal eldőlő fejvadász.
Kapni azonban kap felé, hogy felsegítse, és bár a fejvadász erős, az alvezér is harcos fajta.
Elkapja a férfit, s karcsú, izmos karjaival előbb megakadályozza, hogy kárt tegyen akár magában, akár másban, majd eltöri a vessző végét, épp csak annyit hagyva, hogy az ispotályban ki tudják majd venni. Ezután már nem fogja le, de közelít hozzá, hogy aztán kezeivel igyekezzen megnyugtatni. Érintése, szavai által.
Halk, dallamos hangon szól Daevinhez. Csitítgatja, reménykedik benne, hogy a könnyű, érzékeny női érintés és a hang eljut a férfihoz és nyugtatólag hat rá. Ám nem csak a nyugtatás a cél, a dallam mögött ősi elf szavak vannak, melyekkel a régiek képesek voltak nyugtatni, de ha kell, akár kábítani is. Ez itt most fontosabb.
Thalion eközben nem tétlenkedik. Az első, amit tesz, hogy kirobban eddigi helyéről és eltűnik egy pillanat múlva. Nem csak Daevin képzett harcos, a nagyúr is ért a rejtőzködéshez, s nem sokkal később már a gyilkost fedező társa ismerkedik meg Thalion úr pengéjével.
Társát eközben az őrség szedi le, így két támadó fekszik már holtan. De nincsenek egyedül, s ezt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy hamarosan még ketten esnek el az őrséggel vívott harcban.
Eközben ha Ilsa varázslata hat végre, akkor Davein hamarosan az ispotályban fekszik, immáron nyíl nélkül, bekötözött sebbel.
Ilsa ül az ágya mellett és figyeli a férfit.
Hamarosan a varázs hatása múlik, s akkor magához kell térnie a fejvadásznak. Mily különös fintora a sorsnak, hogy a gyilkosok csupán lapockáját találták el, de a vessző hegye nem ért fontos eret, vagy szervet! Ilsa találkozott már hasonlóval harcai során. Eclairnek hála, az efféle sebek maradandó kár nélkül gyógyulnak.*

Vendég

*Az áldozat szerepében tündököl. A sebéből vér fakad, hogy lassú patakokban folyjon végig a testén. A vér átitatja fehér ruháját, azonban nem törődik vele. Sodródik az eseményekkel, Ilsa Namor veszi kezelésbe, először hangjával próbálja csitítani. Nem mindennapi szavakat természetesen felismeri, hiszen elég öreg és sokat tapasztalt. Az ősi szavak hatására kábává válik a további eseményeket nem bírja követni. Mikor a mágikus hatás véget ér akkor ébred fel zavarodottan.*
- Hol vagyok? * Már pattanna fel a helyéről mert mikor legutoljára eszénél volt akkor ismeretlen emberek lőttek rá és találták el. A fájdalom belehasít így visszafekszik a helyére. Tehetetlenül néz körbe és csak ekkor tudatosul benne, hogy egy ispotályban fekszik.
~Hogy kerültem én ide? Ki hozott ide? Mi volt ez a támadás?~ Merülnek fel benne a kérdések és fájdalmasan sóhajt. Bántja a tétlenség gondolata és egyben a tudat, hogy lehet Onoria Főpapnő direkt így rendezte el a dolgokat.
~ Nem, itt véget kell érjen az értelmetlen öldöklésnek! De vajon jó ötlet? ~ Ezt meg kell majd hosszasan vitatni magában.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-05-21, 2:51 pm

*Mikor a fejvadász végre megmozdul, Ilsa is felemelkedik, hogy fölé hajoljon. Halkan szól hozzá, szinte gyengéden.*
- Olassiëban, az ispotályban vagy. Merénylők sebesítettek meg. Négy ember, kiket Thalion úr és az őrség már ártalmatlanított. Nincs más a városban, ők követtek téged.
*Ilsa nem tudhatja, hogy mire emlékszik a férfi. Csak azt tudja, hogy Thalion úr felforgatta az egész várost további merénylők után, s ennek része volt a kevés városban tartózkodó idegen vizsgálata is.
A fehér elf sebeit bekötözték, ellátták, gyógyfőzetbe itatott gyolcsokkal kezelték, s végül a gyógyítók még bűbájt is mondtak rá.
Az elf bűbáj nem ad plusz erőt a gyógyuláshoz, de felgyorsítja a szervezet természetes folyamatait.*
- Pihenj, Fisael! Erőd hamar visszaér, és sebed is beforr majd gyorsan. *A nő felállni készül, ha a férfi nem igényli társaságát, hát magára hagyja.
Érez tiszteletet a fejvadász iránt, hiszen már tudja, hogy az ő életét jött kioltani, de Lanuria egyik legnagyobb hatalmú személyiségének mondott ellent azzal, hogy nem tette meg. Itt léte pediglen annyira nélkülözött minden ésszerűséget, hogy arra mutatott, a férfi szándékosan fogatta le magát, szinte felkínálta a város őrségének, majd a vezéreknek, hogy „lebuktassák”.
Ilsa haja meglebben, illatát közvetítve Daevin felé, ahogy felemelkedik, hogy távozzon.*

Vendég

* Hallgatja Ilsa szavait, hogy megtudja mindent megtettek a gyógyulása érdekében. Valóban nem igényli a társaságot, hiszen a hosszú magányos évek alatt egy vastag fal alakult ki az emberek felé. Jéghideg fal, mely minden érzelmet eltaszít magától és megnyomorít, hogy ő jól érezhesse magát. Nem kér a társaságból mert ő ténylegesen pihenni szeretne nyugodtan. Át kell gondolnia alaposan, hogyan tengesse tovább az életét. Tudják már ő egy fejvadász, tudják mit akart elvégezni. Szerencsére nem ismerik a történetét meg az életének fő állomásait. A nő feláll a helyéről és egy pillanatra elkapja a kezét.*
- A nevem nem Fisael, hanem Daevin Corerlian. * Régen hallotta nevét mert eddig is álnevek sokaságába burkolózott.Elengedi Ilsa kezét és dűl hátra az ágyában, mint ha a neve hallatára gyengévé válna. Magában még sokáig ízlelgeti saját nevét, minden egyes elhangzásakor melegség fogja el.
~Ideje normális életet élni, mint mások. Mihez értek? ~ Teszi fel a kérdést, amire keresi magában a választ. Leginkább életek kioltására, azonban ha jobban belegondol lehetne elit testőr belőle. Kamatoztathatná ősi alapokon nyugvó kardforgató tudományát vagy esetleg lehetne felderítő. Lassan álomba szenderül mint egy kisgyerek. Finoman szuszog az ágyában, semmivel és senkivel nem foglalkozva.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-05-22, 9:47 am

*Ilsa Namor nem húzza el kezét, hagyja, hogy fogja a fejvadász, majd mikor az nevét mondja, elmosolyodik és bólint is a férfinak.
Az nem tartóztatja, így maradni nem is akar. Neki is megvan a maga dolga. Thalion mellett ő az egyik pillére a város megerősítésének, ez pedig igen felelősségteljes feladat.
A nagyúr munkája épp elég terhet jelent Thalionnak, s helyettesének terhe Ilsa vállát nyomja.*
- Jó pihenést, Daevin!
*Hangzik a lágy, női válasz, majd Olassië alvezére elhagyja az ispotályt. A sebesült fejvadász körül csak az ispotályban dolgozó tündék sertepertélnek, de hála áldozatos munkájuknak, nem sokan vannak az intézmény területén Daevinen kívül.
Thalion eközben épp az őrséget szervezi újjá.
A vezér arra is szakít időt, hogy a palota kertjében rejtett kút vizén keresztül ellenőrizze a város környékét. Immáron nem hanyagolja el a kút használatát, mivel a legutóbb épp annak köszönhetően fedezte fel időben a város felé tartó sötét seregeket.
Most pedig ennek köszönheti, hogy tudja, a városban nincs a Daevint megtámadó embereken kívül más támadó. A kút igénybe veszi Thalion úr erejét, úgy véli, sosem fogja megszokni azt, mikoron ennyire meggyengül a használat után.
Onoria most igen messzire merészkedett. A vezér a kút melletti fába kapaszkodik, míg visszanyeri erejét annyira, hogy elhagyja a palota kertjét. Talán ez a leginkább romos épület még mindig a városban. Thalion csak egy kis lakrészt alakíttatott ki magának, a többiről úgy rendelkezett, jó lesz azután, ha már a város teljesen újjáépült.*

Vendég

* Egy rendes kiadós alvás után kel fel. Farkaséhes, azonban nem lát senkit akinek szólhatna. Nagyot sóhajt, hiszen azt jelenti egy kicsit nélkülöznie kell az ennivalót amíg valaki meg nem látogatja.Újra gondolatok sokaságába merül, ezzel terelve el éhségéről a figyelmet. Sikeres a művelet mindaddig míg meg nem kordul erősen a gyomra.
~ Még mindig senki! Itt fogok az ágyban elhunyni? ~ Ejti ki a szavakat magában. Szólni nem akar, hangoskodni pláne nem. Az amolyan bajbajutott állapotot jelentene, természetesen nincs bajban egyáltalán. Eligazítja magán a takarót és próbál visszaaludni, azonban mivel teljesen kipihente magát így nem tud elaludni.
~Próbáljuk meg! ~ Adja be derekát és máris hangosan szól.*
-Halló! Éhes vagyok! * Csakis célratörően, hogy ha valaki meghallja legalább tudja mivel van dolga. Egy éhes elffel.Tart egy kis szünetet az első kiáltása után, hogy azután még egyet kiáltson.*
-Éhes vagyok! * Szól majd feladva elterül az ágyán remélve hamarosan valaki megérkezik hozzá vagy ha hallotta akkor hoz neki ételt. Forgolódik keveset az ágyban, s tovább építgeti az eddigi új életét. Mindent át kell értékeljen és ráadásul a régi szokásokat le kell vetnie magáról.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-05-22, 11:44 am

*Az ispotály gyógyítói közül akad, ki meghallja Daevin kiáltását, s igyekszik ételt is keríteni. Tápláló tünde kenyér, friss zöldségek, gyümölcsök, tej, sajt kerül az asztalra, melyet behoznak a férfinak. Természetesen saját haszonállatból származik, melyeket az elfek mélységes tisztelettel tartanak az erdőtől valamivel távolabb, a hegyek lábánál több helyen is, más részüket pedig a várost körbevevő erdőség mélyén.
A gyógyító, ki jelen helyzetben hamvas-szőke hajzuhatagú nő, a kis asztalt Daevin elé helyezi. Finom, vékony fonatokba font haja meglibben ívesen hegyes füle mellett, mikor felegyenesedik a fejvadász elől.*
- A türelem fontos erény, s e házban mind halljuk, ha valaki elkiáltja magát, uram.
Az étel friss és egészséges, fogyaszd jó étvággyal!
*De távozása előtt még finoman felülteti Daevint, s ha az engedi neki, balját végighúzza a kötés felett lassan.*
- Szépen gyógyul, hamarosan le is hagyhatod az ispotályt.
Thalion úr örülni fog a hírnek.
*Daevin nem tudhatja, hogy a vezér jelentéseket kap az ispotályból állapotát illetően, melyek nem csak testének gyógyulására terjednek ki, hanem viselkedésére is. Ezek adnak jelet neki, hogy a férfiban felébrednek-e régi emlékei népének szokásairól, vagy pedig szakmájának, s az emberek népének szokásainál marad.
A gyógyító, ha nem tartják vissza, távozik, de ha Daevin megszólítja, marad.*

Vendég

* Kell egy idő mikor míg meghozzák az ételt. Nem veti rá magát egyből az ételre, azért marad a kulturáltság keretein belül. Egy hamvasszőke nőre néz mikor falatozni kezd az elé kirakott asztalkáról. Mikor hallja a nő első szavait akkor felsóhajt egyet, mert úgy vélte biztosan így fog majd történni.*
-Köszönöm. * Ezután felültetik és megvizsgálják, amit türelemmel kivár. Ha a gyógyító megvizsgálta akkor visszatér az evéshez. Ezzel ha tovább nem vizsgálódnak rajta akkor ő bevágja az összes ennivalót.Az asztalkát elteszi oldalra és nyugodtan dől el ágyában. Teli hassal mindent másképp figyel meg.
~ Azt hiszem egy alvást megint elfogadnék. ~ Másodjára alszik el teli hassal. Egy jókorát alszik, mint egy bunda. Amikor felkelt akkor végre alaposabban átvizsgálja a szobáját. Megnéz minden bútort és tárgyat. Hamar végigfutja szemével a szobát. Az első dolog amit hiányol az valakinek a társasága. Jólesne neki valakivel beszélgetni és elmesélni a történetét. de mivel jelenleg nincs senki, így magányosan fekszik az ágyban.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-05-22, 8:36 pm

*Ilsa Namor az erdőből visszatérve előbb jelentést tesz Thalion úrnál, utána elfogyaszt ő is egy kis étket, mielőtt újra betér az ispotályba. Ott előbb vált pár szót a gyógyítókkal a sebesültről, utána halkan belép a szobába, ahol Daevin fekszik.
A nő haja most nincs teljesen kiengedve. Az elf nők hagyományos hajviseletét viseli, miközben az erdei viseletét már átváltotta lengébb, világoszöld ruhára, s még egy kis finoman formázott fehérezüst nyakéket is magára aggatott. Kissé meghazudtolja ezzel harcos mivoltát, de ez most korántsem zavarja.
Nőiesebbnek érzi magát tőle.
Így lép a szobába, s első pillantása a „betegre” esik.*
- Látom, már felébredtél, Daevin. A gyógyítók szerint rohamosan javul az állapotod, nem sokáig kell idebent sínylődnöd.
*Megáll az ágy mellett, fejét nemes tartással hajtja meg a férfi felé. Hanghordozása kellemes, lágy. A férfinak nehéz lehet most, helyébe képzelvén magát ő sem tudná könnyedén hova tenni ezt a hirtelen eseménysort.*
- Mihez kezdesz, ha elhagyod az ispotályt?
*Ez a kérdés foglalkoztatja a leginkább, s az is, vajon mi vette rá a fehér elfet, hogy elfogadja a megbízást, majd arra, hogy kiadja megbízóját Thalion úrnak.
Mégsem teheti meg, hogy a sebesültet kérdések tömegével árassza el, így apránként kezd, finoman közelítve a témához.*

Vendég

*Percek kérdése csak mikor hallja, hogy léptek közelednek. Az ajtóra néz, ahol Ilsa Namor alakja tűnik elő, mint egy könnyen szálló pillangó. Kicsit furcsán néz rá, hiszen látja a lecserélt ruhát. Nem tudja mi az oka, hogy a nő levette a harcos öltözékét.*
-Igen felébredtem. *Szól vissza a nőnek aki még az illemre és a tartására is ügyelni próbál. A másik kérdése meglepi őt, így egy kicsit elhúzódik a csend közöttük.*
-Magányosan fogok élni, remélve az idő kitörli minden családból a bosszú fogalmát. Megcsonkítottam őket, elvettem egy szeretett embert. Miért bocsátanának meg nekem?* Itt megáll beszédével mert kicsit össze kell még szedni a gondolatait. Mesélős hangulatban van, ezért fog mindent elmondani ennek a bájos nőnek.*
-Bár igaz mindig ügyeltem arra, hogy megbizonyosodjak gonosz és kelletlen alaktól szabadítom meg a világot. Kockáztattam a lebukás veszélyét mindig. Olyan sok titok és rejtély van a fejemben ami elegendő fejtörést okoz a számomra. * Kinyúl finoman Ilsa felé, akinek a kacsóját megfogva húzza őt közelebb és mutatja neki üljön le. Sóhajt egyet és belekezd történetébe. Az igazságot meséli el semmi körítést melléje. Elmeséli a 2000 évet tömören, hogy a nőnek fogalma legyen arról ki ő valójában. A végén az első meglepő dolgot teszi Ilsával, hiszen megcsókolja a kézfejét és a következő szavakat ejti ki.*
-Hasonlítasz nagyon a volt feleségemre. * Eldől az ágyon és csendben marad. Elengedi a nő kacsóját, ennyivel megelégszik. Nem szeretné zavarba hozni a másikat szavaival.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-05-23, 11:55 am

*Ilsa látja, hogy megjelenése meglepte a fejvadászt. Nem töri meg a csendet, hagyja, hogy a férfi magától szólaljon meg. Tudja, hogy ilyenkor nem szabad erőltetni a dolgokat.
Megértő, hiszen érzi a feszültséget, azt a fajtát, mikor a lélekből kitörni készül valami, mi túlzott terhet jelent neki.
Megértőn hallgat, s mikor kezét fogják, hagyja magát közelebb vonni. Odaül, hova mutatják, s így könnyű illata is vele együtt kerül közelebb a férfihoz.
Nehéz élet a gyilkosoké, ezt még úgy is tudva tudja a harcosnő, hogy ő csupán népe, s városa érdekében ölt. Máskor, másért sosem. Nem ítélt, hiszen hogyan ítélhet meg akár egy gyilkost is, hogy nem ismeri teljes sorsát, lelkének belső rezdüléseit.
Majd Dremernél megítéli magát, s ítélik őt is.
Szemei szomorúvá válnak, ahogy hallgatja a történetet, a férfiét, kit élete, s döntései a gyilkolásba sodortak.
Nem ítél, csak figyel, s jegyez.
Nem húzza el kezét a csóktól, a kezet, melyhez szintén tapad vér. Vajon mi ad jogot a gyilkolásra? Más élet védelme, anyagi biztonságé?
Mi adja meg azt a jogot, hogy mások életét oltsa ki? Ezzel magának Ilsának is el kell számolnia maga előtt.*
- Biztosan tiszta nő volt.
*Jegyzi meg halkan a hirtelen közlésre, mellyel Daevin méltatta őt a kézcsók után.
Ülve marad.*
- Nehéz sors, nehéz élet az, mely sorsokat tör ketté, és életeket vesz el.
*Ismét csak csendben marad.*
- Van mindig lehetőség újba kezdeni, oly életet élni, mely méltó Eclairhez, s méltó Aranamophe szelleméhez is. Ahogy a tarlóra égett mezőn is kihajtanak a virágok, s zöldbe borul újra, úgy lehet új úton vezetni tovább életünket.

Vendég

* Ilsa jó hallgatóságnak bizonyul, ezért érzi minden egyes kiejtett szó után, hogy kétezer évnyi gyilkolás terhe alól szabadul fel. Egyre könnyebbnek érzi magát, hogy ezen terheket elmondhatja a másiknak remélve nem okoz a másiknak álmatlan éjszakákat. A nő megjegyzésére ami a feleségére vonatkozik arra válaszol.*
-Nem ártott senkinek, úgy mint a gyermekeim. Tiszták voltak mint a hó, és boldogok akárcsak én. De megtörtént és életem teljesen megváltozott. Düh, harag, fájdalom és magány lett a fegyverem. Nem volt már kit féltenem, nem volt kihez szólnom. * Meséli el az érzéseit Ilsának, hogy teljesen érhetőek legyenek a cselekedetei a számára. Sors? A nő milyen sorsról beszél? Az élet nem nehéz, csak szabályokat kell felállítani, hogy könnyebb legyen. Egy gyilkosnak vannak szabályai és mindenki másnak is kell, hogy legyen.*
-Majd ha meggyógyultam szerintem akkor kincsvadász leszek, van olyan kalandos és veszélyes mint a fejvadászat. Ölni meg nem muszáj benne. Szeretem a rejtélyeket, a fejtörőket.* Mosolyodik el Ilsára, akinek személyes kisugárzását szívja magába. Kicsit felül majd egyik keze odaér Ilsa vállához. Finoman érinti meg mikor a következő szavakat mondja ki neki.*
-Most, hogy itt vagy, úgy érzem veled újra tudnám kezdeni az életem. Van valami benned, mint benne. De gondolom már van párod, mellesleg fontos feladataid lekötnek téged. * Visszahuppan az ágyra, onnan néz rá.*
-Azt hiszem pihennék.

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-05-25, 1:43 pm

*Ilsa még mindig csak hallgatóság. Örül, hogy van már terve a férfinak az eljövendőkre.
Meg is lepi, meg nem is lepi meg Daevin hirtelen vallomása. Mert vallomásnak veheti azt, mit feleségével kapcsolatban mondott.
De ő nem szeretne valakinek utódja lenni, kivel sosem versenyezhetne, hisz éltében sem ismerte, s holtában már nem is érhet fel hozzá. Ha mégis választana férfit, kivel éltükben kísérik egymást tovább, őt azért választaná, mert önmagáért szereti, s nem azért, mert valakire emlékezteti.
Nem húzódik el ily módon a fejvadász mellől, s a férfi gyorsan vissza is huppan az ágyra.*
- Megtisztelő számomra, hogy elhunyt kedvesedhez hasonlítasz engem, ám tévedsz, Daevin.
Nincs párom sem népem körében, sem azon kívül. Éltem Olassië és népem örömének, biztonságának szenteltem.
*Lágy mosollyal néz a férfira, s egyben viszonozza is az előbbi gesztust, ha Daevin engedi. Ujjaival, alig érintve azt, végigsimít a férfi arcán.
A mosoly közepette is van még ideje szólni, hisz nem fejezte még ki mindazt, mit gondol, szavakkal is.*
- Örvendetes számomra, hogy van elképzelésed jövőd illetően. Nem tartalak fel azonban, hagylak pihenni.
*Nem akar a férfi terhére lenni, tudván, hogy gyógyulása záloga, a pihenés, mely erőt ad szervezetének a súlyos sebesülést minél hamarabb rendbe hozni.*
- Nyerd vissza erőd, Daevin!

Vendég

* Különös hallani a nő ajkaiból azon szavakat, hogy ő már elkötelezte magát a népe oltalmára. Nem erőltet semmit inkább hagyja a nőt. Nem nehezíti meg az életét a saját szavaival. A mosolyt elfogadja tőle és őrizni is fogja ezt a képet róla azzal a másik mozdulattal együtt amely az arcába simít. Nem marad más neki csak a gyógyulás, azonban van olyan sanda érzése, ha kitudódik a dolog akkor valószínűleg üldöztetni fogja Onoria, vagyis valamilyen formában próbálja majd eltörölni Lanuria felszínéről.*
- Igen van pár elképzelésem, aztán próbálom visszanyerni az erőm. Onoria nem fog szemet hunyni! * Szól még a végén és elengedi a nőt. Marad a magánya és a gondolatai, amivel tökéletesen elüti a napját. Néha megnézi, hogy milyen a sebe és mennyire fáj.
~Túlélem!~Szól magában és hangosan. Azért élhetett ennyi ideig mert mindig túlélte, mert mindig a legjobb akart lenni és mindig a edzésben akart lenni.
~Edzés? Noh igen, ezután jobb lesz edzeni. Vissza kell nyernem a formámat.~A gyilkolást maga után hagyja, nem fog több küldetést elvállalni és a saját sorsának a kovácsa lesz. Ölni akkor fog ha nagyon muszáj és látszik, hogy nagyon az életére akarnak törni.
~Megvédem magam és másokat is.~Teszi le új életének alapelveit, aztán majd meglátja hova fog eljutni ezekkel az elvekkel.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-05-28, 7:16 pm

*Ilsa még nem hagyja el egészen a szobát, csak búcsúzni kezdett. A szavak, melyek Onoriát említik számára sem okoznak meglepetést.
Thalionnal együtt megvan a véleményük Onoriáról, de mivel a legerősebb szövetségesüknek, s még inkább az egész birodalom tanácsának az elnöknője, bölcsen, nem sűrűn hangoztatják azt.
Ilsa szeme azonban árulkodik eme gondolatokról, s ha Daevin olvasni tud belőle, sejtheti, hogy a tündék éleslátása bizony többet is tartogat magában a főpapnőről.*
- Bizony a papnő igen nagy játékos. Több, mint óvatosság kell, ha valakinek vele akad dolga.
Az erdőben és a városban azonban nem maradt neki embere, így e pillanatba félnivalód nincs.
*Az már nem osztja meg a férfival, hogy őr is vigyázza a fejvadász lábadozását.
Thalionnak még szólni valója van vele, s utána, ha Olassië vezére rendben találja, mehet is Eclair hírével.
Olassië alvezére halk, suhanó léptekkel hagyja el Daevin szobáját, meghagyva az őrnek, hogy rögvest küldessen érte, ha említésre méltó történik a bent lábadozó férfival.
Ilsa ezután ismét Thalion felé veszi útját, hogy szeretett vezérével ossza meg friss információit és fejében felötlő gondolatait.*

Vendég

*Nemsokára egyedül marad mert Ilsa távozik tőle. A magánya hamar álomba szenderíti egy jóleső alvásra, hogy utána frissen kipattanjon a szeme. Körülnéz kicsit a szobában, hogy van e benn valaki s mivel nem észlel senkit, ezért jólesően lassan kikel az ágyból. Rég nem járatta meg a lábát így annak első reakciója a zsibbadás. Mikor a zsibbadás elmúlt akkor jár kicsit a szobában, hogy senki se vegye észre. Ezen lépések után visszafekszik az ágyába pihenni és a gondolataiba merülni.
~ Vajon valaki meglátogat a mai napon? ~ Tűnődik magában egy kicsit, miközben szemeivel a plafont bámulja.Lassú gondolkozás után nyugodtan kel ki újra az ágyból, hogy újra megjárassa kicsit a lábát. Azonban ezúttal nem fekszik vissza hanem kilép a szobájából, ahol megpillantja az őrt aki vigyáz rá.
~ Ezt nem is tudtam, hogy őriztetnek engem. ~ Mondja magában és cseppet sincs kedve vele beszélgetni. Csupán körülnéz, hogy mit láthat és milyen erre a forgalom. Nem tolonganak túl sokan. Visszamászik a saját helyére a meleg ágyba.
~ Még pihenem kell, azonban pár napon belül jó formában leszek. ~ Véli magában és meglesi a saját sérülését, hogy mennyire néz ki rosszul. Meg kell állapítania, hogy tényleg gyorsabban gyógyul mint ahogy azt mondták neki.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-06-06, 12:28 pm

*Thalion úr az ispotályba tart. Többször is váltott szót Ilsával, mióta Daevin feladta magát és megsérült, így amit a nő elmondott, arról tud.
Személyesen akar találkozni a fejvadásszal.
A város építési munkálatai szépen haladnak. A nyugati elfek falvaiba is eljutott már a város ostromának híre és az ottani kis közösségek is küldtek mestereket, hogy segítsenek a város újjáépítésében. Az erdő őrsége még nem tökéletes, de a feladatát ellátja, s a városban is egyre szervezettebben zajlik az élet.
Kimondva, kimondatlanul Elsga elesése óta Olassië e világ tündéinek fővárosa.
Innen gondolva Thalionnak fontos lesz azt is tudnia, északon valóban úgy áll-e a helyzet, mint ahogy Daevin mondta, mert a vezérnek olybá tűnik, hogy a fejvadász ebben még nem mondott igazat.
Tiszta vizet kíván önteni a pohárba, hogy tudja, hányadán is áll a férfival.
Kemény arcán érzelem nem látszik akkor sem, amikor az ispotályban tevékenykedők utat engednek neki az elf szobája felé. Az őr kihúzza magát, mikor megjelenik előtte a város vezetője, s Thalion könnyű bólintással néz a katonára, mielőtt kezét a kilincsre teszi,és erélyes kopogtatással jelzi érkeztét.
Mikor erre válasz érkezik, a tündék vezetője belép a férfihoz, aki azért érkezett a városba, hogy saját népének egyik nagyra becsült tagját Dremerhez küldje, s azért, hogy a főpapnőnek lopjon a palota kútjának vizéből.*
- Üdvözöllek, Daevin!
*Szálfa tartással közeledik, de mozgásában ugyanúgy benne van a kecsesség eközben, mint minden tündéében. Kemény arckifejezéssel áll meg a férfi ágya mellett.*
- Úgy tudom, sebed gyorsan gyógyul, hála Eclairnek. Hamarosan elhagyhatod az ispotályt.
Előtte azonban még szólnunk kell egymással.

Vendég

* Megérkezik Thalion a szobájába amire természetesen feláll hiába lábadozik. Meghajol az elf lord előtt és kíváncsian várja, mi beszélnivalója támadt vele. Nem sejti mi a célja a vezérnek, azt viszont biztos, hogy legjobb tudása szerint fog válaszolni neki. Visszamászik az ágyába, hogy pihenve fogadja Thalion szavait.*
-Igen jól gyógyulnak. * Szól vissza azért még egy kicsit, közben elrendezi a takaróját magán. Feszült figyelemmel várja a vezér szavait, bár annyi sejtése van, hogy valami fontosról szeretne beszélgetni vele. Fejében sok gondolat támad fel, próbálja magában kitalálni a másik célját és gondolatait, hogy az előző napokon meg se látogatta a vezér. A hirtelen feltűnése kissé aggasztja de ezt nem mutatja ki.
~ Ha felépültem akkor szerintem eltűnök innen. ~ Mondja ki magában.*

Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2012-06-07, 2:42 pm

*A nagyúr nem várta el, hogy a beteg ágyából kimászva üdvözölje őt. Távol áll tőle az efféle szigor. Tekintettel van állapotára, így kezének mozdulatával int, hogy felesleges a tisztelet ebbéli kimutatása.
A vezér szúrós tekintetével méri végig a férfit. Látható, hogy nem bájcsevegni jött, de a kötelező udvariassági formulákat még ő is betartja.*
- Mikor északot említetted, viszályról szóltál fehér elf testvéreink és a törpék között.
Kétkedve fogadtam ezt a hírt és még mindig nehezen hiszek e szavaknak. Dáin királyt ismerem már és bár nem kedveljük különösebben egymást, biztos vagyok benne, hogy nem hagyná, hogy törpéi egy szövetséges nép tagjait öljék, s azt még kevésbé, hogy ez fordítva történjék.
Kérdem hát, még mindig tartod-e eme állításodat?
Tudnod kell, hogy tisztában vagyok, van már olyan állításod, melyben jogosan kételkedtünk, utólag igazolódott, annak igaztalansága.
*Thalion úr nem folytatja szavait. Válaszra vár. Nem csak bölcs és jóságos vezető, ha kell, szigorú és következetes is tud lenni, hogy népének érdekeit képviselje.
Arra épít, hogy szavai, s Ilsának, valamint népének korábbi tettei arról győzték meg a fejvadászt, hogy megteheti, hogy igazat szóljon, ha korábbi állítása nem is volt valós.
Hiszen védik, s ápolják annak ellenére, hogy népének ártalmára bízták meg, s el is jött egészen városukba, hogy végrehajtsa a megbízatást. Az elfek ennek ellenére nem hagyták sorsára, nem ítélték el, s nem is adták ki sebesülten az utána érkező gyilkosoknak.*

Vendég

* Meghallgatja Thaliont, hogy miről beszél és mikor befejezte akkor elkezdett gondolkozni, hogyan is tálalja mondandóját. Nem lesz könnyű beszélgetés az biztos és azt is el meri mondani a beszélgetésről, hogy nem egy-két percig fog tartani.*
- Vannak akik nem bírnak a vérükkel, mert minden népben megtalálhatók azon az emberek akik viszályt szítanak esetleg tesznek a szövetségre. Igen északon van egy jó pár összezördülés. Azokkal viccelődni felesleges sőt talán bűn. Én még nem süllyedtem le olyan szintre, hogy ilyenekkel viccelődjek. * Szólnak a szavak és úgy véli eleget pihent és eleget nyomta az ágyat. Felkelt és felöltözött a ruháiba, hogy utána a következő szavakat mondja el Thalionnak.*
-Én északra megyek mindenképpen, mert nem láttam az otthonom. Mellesleg olykor én segítek odafenn elrendezni ezeket a csetepatékat. Nos nem úgy szoktam, hogy megölök valakit hanem mint idős elf meghívom őket és tárgyalunk.* Hangzanak el szavai és lassan mikor elrendezte magát akkor ennyit szól Thalionnak.*
-Köszönöm a vendéglátást, a sebem ellátását. * Keresi a további szavakat, ám azokat feleslegesnek érzi. Elmondott mindent amit eddig tudott és most sietve indul, hogy Északon kibékítse azokat a feleket akik nyugtalanok.*
-További jót és kívánom sokkal pompásabban nézzen ki az elf város mint előtte volt. * Ezzel nyugodtan lelép a szobájából és utána a várost is elhagyja, hogy minél hamarabb északra eljusson, az otthonába.*

» Gwaith-dúr, a sötét elfek városa
» Orod Opelë, a fehér elfek városa
» Elfek népe
» Olassië alkonya
» Olassië erdeje