Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-08-28, 2:43 pm
*Noha nem lát a nő gondolataiba, Hossin valójában be sem mutatkozott neki. Miként Tarsisban, akképp Olassiëben sem. Aden von Zakenként mutatkozott be, azonban nincs még egy olyan lény, mint ő. Nem csupán külseje, sokkal inkább képességei alapján, mikről épp elég értesülést szerzett. A kérést csendben hallgatja.* - Szállást, nagyobb karámot könnyedén biztosítunk, s legjobb kovácsunk nevét is meg tudom adni, Ionor Almudin névre hallgat, s avatott mestere szakmájának. Ám az ár e páncélhoz nem csekély. Ha saját vértet kérnél, azt csata esetén raktárainkból tudunk biztosítani, ám kronodnak, minek méreteivel magam nem vagyok tisztában – vallja be – vélhetően méretre készülő vértezet kell, s ilyennel nem rendelkezünk. Valójában mekkora is állatod? *Kérdi végül, s ha a nő elmondja, hamarvást gyors becslést is ad a vezér.* - A legjobb fémből, eredeti recept alapján készített pajzsunk például 150 darnát taksál. Nem sok készült belőle. Íjaink ára öt és negyven darna között mozog emlékeim szerint, míg egy új lándzsa legfeljebb húszba kerül. *Rövid gondolkodás után még hozzáteszi.* - Legolcsóbb bőrvértjeink negyvenötig terjednek, de a mágia ellen is védelmező, legjobb, amit Ionor tud készíteni, elf méretben nyolcszáz darnába kerül. Ezek igencsak borsos árak mindenkinek, s noha vannak bevételeink, a legutóbbi ostrom utáni újjáépítés a kincstárat kellően kiürítette…. Ellenben állatok kiképzésére felvennélek téged…. Fizetést is adnánk cserébe, mit már arra költhetsz, mire ezen vészterhes időkben még költeni lehet. *A nagyúr viszonylag tisztában van a fegyverpiaci árakkal, hiszen a háborúban szükségszerűen gondoskodnia kell katonái felfegyverzéséről, s már egy ideje készülnek a város védelmére.*
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-08-31, 11:16 pm
- A szállást, s karámot köszönöm és elfogadom. A fegyvereket, vérteket, majd még magam is megnézem, s áraikat is megfontolom. Háborúban sajnos mindennek felmegy az ára. A kronom.. szerintem az volna jobb, ha látná uram, mert pontos méreteit én sem tudom. De ha lehet választani, hogy én kapjak vértet a háborúba, vagy ő .. - mondom elbizonytalanodva, félig befejezetlenül hagyva a mondatot. - .. Ha kell, eladom dolgaim egy részét, de neki felszereltnek kell lennie... - pillantok a kijárat felé- Ő fogja törni az ellenség sorait, nem én, én csak tombolásának irányát szabom majd meg, s az akár ő rá felugrókat is nekem kell majd leszedni. Engem egy nehéz páncél ebben csak hátráltatna. - mondom, majd mikor a munkára terelődik a szó, elmerengek és a nagyúrra pillantok. - Milyen állatokat kíván idomíttatni, s mennyit? Ki tudja, a következő csata mikor lesz.. Egy kis pihenés után talán jobb volna, ha neki is állnék akár befogásnak, akár tanításnak. - kérdezem. Kissé tartok attól, hogy későn értem haza ahhoz, hogy hasznossá válhassak tudásom szempontjából. Ha pedig az haszontalan is, akkor Arakh'ist hasznossá kell tennem, ami csak akkor lehetséges, ha nem könnyű megállítani a harcmezőn..
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-01, 11:25 am
*A nagyúr csendben hallgatja végig Daxa válaszát. Ő valóban csak azoknak árait ismeri, mik saját seregének fegyverzésére valók. Nagyon is jól ismeri a háborút, nem egyet vívott már meg, s az árak, a kereskedők, kik közül sokan arra használják fel, hogy anyagi forrásaikat a végletekig növeljék, nem sok becsülettel rendelkeznek előtte.* - Nem választást állítottam, csupán árakat mondtam, mik viszonyítási alapot képeznek. Olassië védelmében katonáink részére akad vért, páncél, s fegyver is raktárainkban, miket a városért kiadunk az érte harcolóknak. Ezért nem kérünk darnát, hiszen, mit a harcos kínál érte, becsesebb minden nemes fémnél, az az élete. *Válaszolja.* - Örömmel megtekintem állatod, még nem láttam hasonlót, s a kíváncsiság az, mi a tudás növeléséhez vezet. *Néz Daxa szemeibe.* - Kronod vértjére Ionor fog majd árat mondani neked, s nem én. *Ha ekkor indulnak el a palota elé, hol a külhoni állat pihen, akkor közben, ha nem, akkor eddigi helyzetében folytatja a nagyúr szavait.* - Akadnak erdőnkben ragadozók is. Hátasainkat becsben tartjuk, századok sokasága óta vannak, kik értő mód bánnak velük. Az erdő, s a környék ragadozóival viszont csupán békességben élünk. Olassië erdejében élnek medvék, farkasok, néhány vadmacska is. Kérdés, mennyi időnk van, s az alatt mit lehet elérni? *Tűnődik.*
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-06, 4:17 pm
Thalionnak
- Majd körbe nézek, uram, de ilyen árak mellett lehet hogy rámegy a pénzem a kron felpáncélozására a csatákra... Ha pedig ez így lesz, szívesen vennék kölcsön használatra a csatákra fegyvertárából, páncélt, fegyvert- mondom, majd mikor a férfi közli, hogy szívesen megnézné az állatot, illedelmesen indulok el és vezetem ki a csarnokból a lépcsőkig, ahonnan már rálátni a nem is messze várakozó kronra. Arakh'is csendben csámcsog zabláján, tekintetével kíváncsian fürkészi a körülötte állókat. Lépteim közben elmerengek a számokon és az időn. - Igazából a legjobb az volna, ha katonáidnak volnának "védelmezői", úgy, mint nekem Arakh'is. - biccentek az állat felé- Be kéne fogadniuk és intelmeimmel, óráimmal maguk képeznék a farkasokat, így könnyebben és gyorsabban haladnánk, s ha a farkas megkedveli nevelőjét, akkor már nem utasítani kell a harcra, hanem magától fogja védeni szeretete tárgyát. Persze az állatok között is élnek makacsabbak, azokat betörni hosszabb idő, de kettő, kettő és fél hét intenzív okítás mellett az állatok képesek a kooperációra. Ehhez persze a harcosok szorgossága is kell... Egy magamnak kétszer, háromszor ennyi időbe telik betanítani őket, ráadásul maximum csak kettővel tudnék foglalkozni egyszerre. - mondom, felvetve az ötletet.
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-06, 10:20 pm
- Amit mondtam, megmondtam, Daxa. *Fordul felé Thalion.* - Népünk védelme előbbre való harci helyzetben. *A kron felé közeledve a bámészkodó elfek utat nyitnak neki, s az állat gazdájának. A nagyúr éles pillantásában most kíváncsiság csillog.* - Két hét kellő idő, hogy a ragadozók harcosaink társaivá váljanak? Amennyiben ezt kivitelezni tudod, úgy első körben húsz harcost biztosítanék rendelkezésedre. *Ezek után a nagyúr pillantása a kronra terelődik. Tisztelettel, s kíváncsisággal fordul az állat felé, de nem érinti meg. Csupán közelít hozzá.* - Nemes lény. Mit kell tudni róla? Vidékünkön, s merre eddig jártunk, nem él ez az állat. *Thalion, mint minden tünde tiszteli a természetet, s az életet magát is. Eme tisztelet sugárzik most arcáról, midőn egy egzotikus, számára ismeretlen teremtményt tanulmányoz. Szálfa tartását még most is őrzi, s fegyvere is oldalán, noha a város óvó falai, s jól képzett katonái között nemigen van mitől félnie. Nem kíván tartani efféle állatot mégsem. Sem hadászati jelentősége miatt, sem pedig másért. Úgy gondolja, azon vidéken van e fajnak helye, ahonnét származik.*
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-07, 11:05 am
Thalionnak
- Egy teljes kiképzéshez két hét koránt sem elég, de a fontosabb dolgot, a védelmet meglehet tanítani az állatoknak, de csak mindennapos, kemény gyakorlással, ellenállva a dacuknak. Még így sem biztos a teljes siker, ez az adott harcoson múlik. Nem fog taktikusan támadni, habár a falka és a csapatvadászat ösztöne benne lesz az állatban, a harcmezőn ezt nem lehet kivitelezni a tömeg miatt. Egy parancs. Támadj. Két hét alatt csak eddig lehet elérni, ha rákoncentrálunk. - Mondom komoran. Arakh'ist csaknem fél évig kepeztem, bár abban a befogása is benne van. Figyelem, ahogy a nagyúr közelebb lép hozzá, s én is oda lépek, Megsimogatom az állat orrát. - Makacs, szerető, és erős. A vadonban meglehetősen agresszívek, de őt már kiskora óta nevelem, így nála ez nem túl jellemző. Bőre vastag, nem túl gyors, de masszív és erős. Külhon sztyeppéin él ez a fajtája. Ő sörényes kron, de van hegyi, és ördög kron is. Ha szeretné, megérintheti. Már megnyugodott és ahogy látom még jól is érzi magát. - Mondom kis mosollyal a kron csillogó barna szemeit nézve, megvakarva állát, minek után kellemes búgó, mély hangot hallatt.
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-07, 12:13 pm
*Thalion nagyúr elgondolkodik a hallottakon, miközben a kront figyeli. A természet, az istenek csodálatos dolgokat képesek alkotni, s noha bizonyos lények csupán a ragadozókban képesek felfedezni a nemességet, a méltóságot, zöld elfként, minek született, a nagyúr a legkisebb növényevőben is tiszteli ezt. Valahogy természete ellen valónak érzi az ösztönös lényeket arra rávenni, hogy életeket oltsanak ki parancsra, még ha az egy tünde életét is menti meg. A nagyúr arcán keserűség fut végig. Eddig jussanak? Természeti lényeket, ártatlanokat képezzenek ki ölésre? Szája szélét összeszorítja, s úgy hallgatja meg a kronról szóló leírást. A szívében diszharmonikus érzések vannak, s tán emiatt nem szívesen érintené meg az állatot. Mégis kinyúl, s erős, meleg tenyerével az állat bőrét simítja végig. Szeretetet ad, azt, mit minden lénynek többek kellene gyakorolni, s akkor nem lenne háború e világon. De maga is jól ismeri már hosszú élete árán, eme utópia soha nem érkezhet el, míg az értelmes fajok nem lesznek képesek önnön hibáikból tanulni, s újra és újra elkövetik azokat.* - Hát legyen! *Dönt nehéz szívvel. Arcán kemény élete keltette barázdák futnak, s ezek most mélyebbnek tűnnek, mint eddig.* - Önként jelentkezőkből válogass! Meghirdetjük a katonák között.
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-07, 1:32 pm
Thalionnak
Csendesen figyelem a nagyúr vívódását, Arakh'is állát vakargatva. A férfi kemény, elmélkedő pillantása végig fut az állaton. Megérteni megértem, de átérezni nem tudom. Gyerekkorom óta állatokkal akartam foglalkozni, olyan közel kerülni hozzájuk, ahogy más nem. Nincs csodálatosabb érzés annál, hogy egy olyan állat fogad bizalmába, s segít a bajban, ami a szoktatás nélkül megtámadna. Persze tűnhet természetellenesnek, de nincsenek rá kényszerítve.. Ahogy azt mondtam is Thalionnak: az állatoknak akarniuk kell társuk védelmét. Végül, kis merengés után megszólal a férfi. Érintésére a kron felé fordítja fejét, jó magam pedig bólintok. - Ha ma kihirdetik, holnap délután elkezdhetem megnézni őket és az alkalmasakat. Annyi idő azt hiszem elég lesz nekik a döntésre. - Gondolkodom hangosan. És addig nekem is lesz időm pihenni kicsit.
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-08, 2:44 pm
//Daxa – időn túli játék//
*A kron fejét Thalion felé fordítja. Az elf vezér nem húzza vissza tenyerét, hanem végigsimít az állaton, s belenéz annak szemébe. A barázdák enyhülni látszanak, s csak ezt követőn húzza vissza, s emeli pillantását Daxára.* - Ma kihirdetik. *Jelenti ki határozottan, majd a nőhöz fordul.* - Mely vidékeken jártál a Remény tengerén túl? Élnek ott Eclair népének sarjai? *Nem ok nélkül kérdezi a nagyúr. Evolyran elfjeivel immáron kapcsolatot létesített, sőt, Glorien úrnővel, ki eme néphez tartozik, barátságos viszonyban is váltak el. Azonban minél többfelé kötnek szövetséget hozzájuk hasonlatos fajokkal, annál inkább biztos lehet benne, népe fennmarad. Egyenes tartásával elfordul a krontól, s ha válaszol rá a vendég, azt meghallgatja.* - Bizonyára hosszú útról érkeztél, mi veszélyekkel teli. Biztosítok pihenést számodra, s ha netán fürödni, enni vágysz, megteheted. *Megvárja Daxa válaszát, s csak utána indul vissza palota felé. Ha pihenésre vágyik, ételre, italra, hamarosan eléjük került egyik palotában dolgozó tündéje, s elvezeti Daxát, hogy megkapja, amit szeretne. Ha nem, akkor megvárja, mi mondandója van még a külhonból érkezett idomárnak.*
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-08, 5:18 pm
Thalionnak
Kijelentésére, hogy ma kihirdetik a "képzést", aprót biccentek. Ahogy a férfi felém fordul, én is oda fordulok, hiszen így illik, s így jelzem, hogy teljes mértékben figyelek rá. Kérdésére bólintok. - Amerre csak tehettem, megfordultam Evolyranban. Népük változatos, vannak közte elfek is, igen. Tündérek, myrte népből valók, mágusok, sárkányok... Sokban hasonlít birodalmuk a mienkhez. Ám bár ott is kezd kaotikus lenni a helyzet, nekik is meg van a maguk gondja. Szörnyek kezdték felütni a fejüket, falvakat támadnak meg, megtizedelték a tündéreket... Még mielőtt bármit kideríthettem volna, eljöttem a háború hírére. - mondom, majd újabb kérdésére biccentek. - Igen, az valóban jó volna, köszönöm nagyuram. - mondom, majd nem telik bele egy-két percbe se, s már jön is egy népemből testvérem, hogy elvezessen. Még illedelmesen elköszönök a férfitől, s követem az elém vezényelt tündét.
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-09, 11:38 am
// Daxa, az elfek idomárja //
*A nagyúr viszonozza a köszönést, majd visszatér a fogadóterembe, hol már várja a következő elf.
Aznap valóban kihirdették a katonák körében az új lehetőséget, s akadt is néhány jelentkező, kik közül Daxa bátran válogathatot. Amennyiben nem kereste Thalion nagyurat, ő csupán egy hét múlva látogatta meg titokban a képzést, hogy figyelje, miként okítja az új idomár a katonákat, s a vadakat is. Ha Daxa nem vette észre, illetve nem kereste a társaságát, Thalion is elfoglalta magát bokros teendőivel. Ki még nem vezetett népet, s nem tekintette szolgálatnak, miként az elf vezér teszi, nem is tudhatja, mily embert próbáló, s nehéz élet ez. A nagyúr a felderítők, különösen a grifflovas őrjáratok híreiből tudta pontosan, hol jár az ork hadsereg. Nem tervezte a nyílt konfrontációt velük. Sok elf vére folyt már el eddig is a harcokban. Orod Opelë megtámadásának híre is eljutott hozzá, s újabb aggodalommal töltötte el. Nem értesültek időben, s képtelenség lett volna oda innen erősítést küldeni Falqualion úrnak. Thalion gyásznapot rendelt el, s Olassië népe elsiratta a sárkányok rajtaütésében elesett fehér elfeket. Hamarosan magához hívatta Daxát, hogy feladattal bízza meg. Egy üvegcsét szándékozott küldeni vele Sol’tisnak. Ezt madárra nem lehet bízni, s épp megfelelőnek ítélte az idomár felkészültségét.*
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-14, 5:37 pm
// Azt hiszem az mást jelent xD // Thalionnak
Már másnap elkezdtem kiválogatni a jellemerős és megfelelő harcosokat a képzésre. Amint ezzel megvoltam, nem teketóriáztam, azonnal bele kezdtem egy rövidített elméleti anyagba, amelyet kb négy-öt napig tanítottam, majd a kronommal gyakorolták a különböző jeleket, füttyszót amelyeket én is használok. A harcban minden állat a saját gondozójára fog összpontosítani, ezért ott nem lesz gond. Ezt egy két napig gyakoroltuk, majd elkezdtük a vadonban az állatokat magunkhoz szoktatni. Nem volt sok időnk rá, ezért akár éjjelre is kint maradtunk. Végül a ragaszkodóbb állatokat magunkkal hoztuk, hogy tanítsuk őket immár a jelekre és arra, hogy társuk mellett maradjanak, megvédjék őt. Ezeket már maguk között is tudták gyakorolni a harcosok, így mikor Thalion megkeresett, nyugodt szívvel járultam színe elé. - Hívatott, uram. - lépek színe elé, ahová az illetékes vezet. A kellő tiszteletet megadva mélyen biccentek, szemem lesütve.
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-15, 2:10 pm
*Nem a palotában vannak, a nagyúr a palota kertjében áll. A gondozott parkban a kertészek keze nyomán virágzik most is minden. Thalion ezüstös színű ruházatát sötétkék köpeny töri meg. Sötét haja szokásos módon elf fonatokkal keretezve borul vállára. Komoly, szokásosan gondterhelt arccal fordul az érkezők felé.* - Üdvözöllek, Daxa. *Köszönti az elé lépőt.* - Úgy értesültem, jól halad a kiképzés, szép munkát végzel. *A nagyúr szúrós pillantása megállapodik a nőn.* - De nem emiatt hívattalak ide. Mint tudod, háború van, s ezen időkben nagyon fontos, hogy gyorsak legyünk. Értesüléseim szerint vér elf testvéreink ellen fordultak az orkok, s az a sereg, mely elpusztította Ambaront, most Lumel’ Auvre ellen vonul. Seregeink még nem készek, grifflovast pedig nem küldhetek, a Sötét fenyvesben nem lehet landolni. Te és a kron ellenben alkalmasak vagytok elkerülni a támadó hadat, s eljutni a fenyves mélyére. Egy küldeményt küldenék személyesen Sol’tis nagyúrnak, Lumel’Auvrea urának. Elvinnéd?
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-15, 8:55 pm
Thalionnak
A palota kertjébe vezetnek, amelynek illata már messziről érződik a csodás virágok miatt. Amint a kertbe lépek egy pillanatra elvesztem zafír kék szemeim pillantását bennük. Ruhám inkább az elf felderítőkéhez hasonlatos, zöldes nadrág és egy laza ing, barna csizma és csuklószorító. Fegyvereim nincsenek velem, a szobámban pihennek a vándor ruhámmal együtt. Még az sem zavar, hogy talán kicsit férfias ez a ruha. Vad hullámokban lógó hajamat most megpróbáltam hátra fogni, de egy szertelen tincs így is lelóg arcomba önkényesen. Néha, ha már nagyon zavar, megpróbálom a fülem mögé tűrni, de túl rövid és makacs ahhoz, hogy ott maradjon. Nem merülök el sokáig a kert szépségében, mert tovább haladunk a nagyúrhoz. A kellő köszöntések után oly szavakat intéz hozzám, amelyek büszkeséggel töltenek el. Azonban megfegyelmezem magam, s ennek jelét nem adom. Örül a szívem, hogy legalább ennyit megtehettem népemért.. Azonban, ahogy a férfi folytatja, komor tekintetét rajtam hagyva, kicsit meglepődöm. Végül egy feladatot szán nekem, s kis meglepettségem nem tudom takarni már. ~~ Én? - fogalmazódik bennem meg az első kérdés. Miért? Csak rövid ideje vagyok itt, s még is a nagyúr valami fontosat akar küldetni -minden bizonnyal fontos, hisz egyenesen - Sol'tis nagyúrnak velem. Nem tudom, hogy ezt valami próbának, vagy a bizalom jelének vegyem, de próbálom inkább az utóbbinak felfogni. - Megteszem, amit csak kíván, nagyuram. Elviszek bármit, vagy bárkit a sötét fenyves városába, oly gyorsan, miként csak tudom. Utunkat nem állhatja senki, ezt garantálom! Mit kéne elvigyek, nagyuram? - mondom teljes magabiztossággal, kihúzva magamat katonásan, végül óvatosan puhatolózom kicsit a szállítmány miben léte iránt.. Hiszen jó volna tudni, mennyire értékes, veszélyes, vagy nehéz, észrevehető, vagy sem, mennyire nehéz elvinni. Mindennel számolnom kell.
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-16, 10:22 pm
*Látja, meglepetést okozott. Valóban kérdéses lehet, hogy ily mélyen bizalmába avatja azon elfet, ki nem is oly régen tért be hozzájuk külhonból, s előtte időkről nincsenek adatok róla. Azonban figyelte az elmúlt időben, próbára tette őt, s e próbákat eddig kiállta. Lovasa, kit küldene, egymagában kevés lenne egy ork hadat megkerülni, ám a kron, mit ezzel egyúttal próba elé is állít, tán alkalmas akár egy kisebb ork csapaton is keresztül törni hátán Daxával. A grifflovasokat pedig, a korábban már tárgyalt okok miatt nem küldi el oda. Hősiesen küzdöttek Ambaronnál, voltak veszteségeik is, nem kívánja őket újfent ilyesfélébe ártani, onnét nézve sem, hogy hazájukat ezen idő alatt támadás érte. Kölcsön kapta csupán őket Falqualiontól, a fehér elfek urától.* - Nem az én kívánalmam ez, a vér elfekkel, testvéreinkkel kötött szövetség előtt tisztelgek eme csekélységgel. *A nagyúr köpenye alól egy üvegcsét emel ki. tán egy pohárnyi áttetsző, kristálytiszta víz lötyög benne.* - Szent kutunk vizéből egy keveset. Sol’tis tudja, mire használja majd, s bizton állíthatom, jó hasznát veszi eme csekélységnek. S mellé egy üzenetet, mit szóban kell átadni: Olassië nem feledi testvéreit. *Komolyan néz Daxára. Ha kérdése van még, hát azt felteheti, ha nincs, s vállalja is, átnyújtja neki az üveget.*
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-17, 9:44 am
Thalionnak
Nem tudom, mire gondoljak, azonban örül a szívem, hogy a nagyúr engem választott. Mikor köpenye alól elhúzza az üveget és felém nyújtja, óvatosan veszem át. Szavait hallgatva merengek el. Nem tudom, miben.segíthet ez a vérelfeken, egészen biztos valami mágikus dolog lesz. - Hogyan találok a városra az elátkozott erdőben? - Kérdem az üvegről vissza pillantva a férfire. Hallottam már a városról, a fenyvesben, de sose mentem el oda, hogy megbizonyosodjak a pletykák valóságról. Még is ki akarna csak ezért oda menni?! Ám így, hogy fontos küldetésem van, egészen másként közelítem meg a dolgot... Sok dolog múlik megint a félelmek legyőzésén...
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-09-18, 3:12 pm
*Daxa átveszi az üveget. Thalion látja, mily óvatosan fogja meg, s ez tetszik neki. Noha az üveg nem éppen törékeny, azért nem is sérthetetlen, s csak ezért nem fogja még mágiával megerősíteni. Biztos abban, hogy az idomár óvni fogja, mint egy tojást.* - Noha nem nagy tömegek járják, avatott szem felfedezheti a vér elfek csapásait a fenyves mélyén is. Mágia tartja rejtve, s tán Sol’tisék úgy vélik, mindenki szeme előtt rejtve marad. *A nagyúr egy zacskót nyújt át. Könnyű, de nagyon sűrű szövésű anyagból van, biztos lehet benne a nő, hogy ezen egy apró porszem sem hullik ki.* - Haladj a mélyére a fenyvesnek. Mikoron belépsz, sötétség, s halálos, szorongató félelem telepszik majd szívedre. Ez Hëmyl, a boszorkány átkának hatása. Amilyen most az az erdő, azt ő tette vele a háború alatt. Midőn úgy érzed, enyhült e hatás, szórj magad elé a porból, s az majd felfedi neked a várost. Óvakodj azonban attól, hogy soká időzz a fák között, mert a fenyves boszorkánya megtalálhat, s kit megtalál, meg is öli! Mit megígérhetek: az utat egyedül teszed meg, de nem hagyunk ott veszni.
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
Csendesen hallgatom a nagyúr intő szavait, miközben magam elé képzelem az erdő képét. Megborzongok, de bízom magamban és abban, hogy minden rendben lesz az oda és visszaúton... Hogy a kettő között mi történik, nos azt csak az Istenek tudhatják. - Eltarthat egy kis időbe mire odaérek, hisz Ambaron ellenséges kezeken van... Nem kockáztatom a vizet azzal, hogy a helyiség közelében haladok el. - mondom, majd gondosan és óvatosan elteszem az üvegcsét. - Jelenteni valóm is van. Amikor az árulóval találkoztam és megérkeztem ide, egy madarat küldtem útja nyomán. A madár visszaért, de nem tudta végig kísérni. Annyit azonban elmondott, hogy a sárkányok területe felé haladt a hegységbe... Úgy sejtem, rejtekhelye ott lehet valamerre. - mondom, majd felpillantok az égre, hogy megállapítsam, nagyjából mennyire járhat az idő. Talán jobb, ha minél előbb összeszedem magam és elindulok a vízzel, hiszen egy hosszabb út vár rám...
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-10-27, 10:44 am
//Ne haragudj, nagyon sokat késtem! //
- Ez természetes, az út veszélyes e háborús időkben. *Hajtja meg fejét a nagyúr. Az üvegcsét Daxa biztos helyre teszi, s csak ezt követőn érkezik az újabb jelenteni való. A szúrós pillantás még mindig a nőn marad, s Thalion nagyúr fejében újabb ötlet fogan meg.* - Köszönöm a híreket, s biztos lehetsz benne, hamarvást intézkedem, hogy a megfelelő kezekbe eljusson e hír. *Noha nem kedveli különösebben a főpapnőt, abban bizonyos, neki a legkiterjedtebb a kémhálózata, s tán az lehet az, mi nyomára bukkan a köpönyegforgatónak. A fák között átszűrődő nap sugarai megmutatják a nőnek, van még ideje, noha minél hamarabb kel útra, annál hamarabb érheti el célját. Az idő az, mi fontos tényező eme vészterhes események között, s a nagyúr sem tartóztatja Daxát.* - Óvjon Eclair utadon, Daxa, ha nincs más jelenteni valód! *Bocsátja útjára az idomárt, s ha az távozik, rögvest üzenet küldésére adja a fejét. A lejegyzett sorok a nagyúr díszes, mégis rendezett, szálkás írásával eljutnak majd Onoriához, s ő tudni fogja, mit kezdjen a hírekkel. A másik, miről gondoskodnia kell, saját népének hírszerzése. Sok van, miről tudni lehet általuk is, noha a legsötétebb zugokba már nem jut el keze. Nekik is tudni kell, kivel van dolguk. Az árulás árulás, s tudniuk kell, a szövetséges elfeknek is, kitől kell óvakodniuk.*
//Utólag írtam bele, köszönöm a játékot, Daxa és várom vissza a jelentést! //
A hozzászólást Thalion Órëa összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb 2015-10-28, 9:52 pm-kor.
Daxa Lavenir Zöld elf
Hozzászólások száma : 372 Életkor : 186 Munkahely : Idomár
Bólintok. Remélem, hogy akik megkapják az információt, helyesen fogják tudni kezelni, és mihamarabb. Habár még korai a nap állása, nem akarok egy percet se vesztegetni... Ambaron veszélyesen közel van Lumel'Auvreához, főleg, ha tele van orkokkal... Senki sem tudja kiszámítani, mikor indulnak meg onnan. Egy perccel sem veszthetek többet. Mikor a nagyúr utamra enged, meghajolok, s felegyenesedve még utoljára nézek a szemébe, határozottan és rendíthetetlenül. - Eclair óvjon mindannyiunkat. - Aztán megfordulok és sietős lépésekkel haladok szobám felé, hogy átöltözzek, összepakoljam, ami az útra kell. Alig egy óra múlva már magam mögött is hagytam a várost, s elindultam az azt övező fák között Arakh'is hátán.
//Ugye tudod, hogy én egy HÓNAPOT késtem a reaggal...? :DD Nem neked kéne bocsánatot kérni, hanem nekem! Btw, köszönöm a játékot, majd még biztosan fogunk találkozni a mese után, legalább egy jelentés erejéig //
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-11-09, 3:26 pm
*A nagyúr végignéz a felsorakozott katonákon. Taltaur, Ilsa Namor a két vezér, akik alá van osztva a sereg. Olassië harcosai, s nem csupán ők. A nagyúr tudja, miféle meglepetés vár még a sötétség erőire, melyek testvéreikre törtek. Az elfek arany-zöld ruházatától csupán a két vezetőé tűnik ki. Taltaur arany-türkizben, Ilsa pedig arany-vörösben pompázik. Mindkettőjüknek, miként a sereg minden tagjának is, sötétkék köpeny borítja vállát. Íjak, pihennek a harcosok vállán, jó, elf pengék függnek oldalukon, s olassië-i nevelésű méneket ülnek meg. A nagyúr felpillant. Szúrós pillantása a fák között bevilágló hold ezüstös-fehér fényét bámulja. Reménykedik, hogy Eclair, s tán még maga Akahana is óvni fogja harcosait, nem csupán a fehér elf grifflovasok, kik majd az égből óvják a menetet.* - Itt az idő, testvéreim, hogy megóvjátok véreinket az ellenségtől. Az idő eljött, hogy oly hosszú ideje, seregeink válaszként csaphassanak le az ellenségre. Történelmi idők ezek, melyekben nem népünk bölcsessége, csupán nemes tenni akarása, tiszta szíve az, mi vezérli kardunk. Fennmaradásunk függ tőle, hogy Eclair népe fennmaradjon az utókornak. Vezesse kardotok őseink szelleme! Ú-dano *faelas an i goth! //Ne kegyelmezzetek az ellenségnek!// *Ilsa megemeli kardját, s Taltaur, miként Thalion úr alvezére teszi, maga is megemeli sajátját, kivonva hüvelyéből. A lovasok a palota elől megindulnak kifelé, s az erdőt már a Sötét fenyves felé hagyják el.*
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-11-25, 8:31 pm
/Thalion egy keringőt?/ *Éjszaka volt, ügyeltem hogy mágiámat elnyomjam amennyire csak lehet. Most könnyebb a helyzet mint legutóbb volt, most nem kell falakat kerülgetnem simán átcsusszanok egyiken a másik után. Nesztelen, mégis halálos ellenfél vagyok, nem is értem eddig miért maradtam abban az emberi testben, hisz így most már közelebb állok a halhatatlansághoz mint akármikor. Thalion szállására vezet az utam, ismerem az őreit tudom kik ők és mire képes. De ez jó kérdés mire képesek? Haladok át a falakon, keresem az ismerőst, alakom szinte teljesen áttetsző, halvány körvonal s egy sejtelmesen vibráló háttér amit testem mutat az emberi szemnek. S ő belép, megállok nem mutatja jelét annak, hogy érezné jelenlétem, de lehet hogy csak ravasz és nem fedi fel magát előttem. Most ha ember lennék egy mély levegőt vennék, de erre felettébb nincs szükségem. Háttal áll, s én kilépek a falból, enyhe mágia érezhető, ahogy alakom elhagyja az áttetsző formát. Ha oda néz Aden arcát láthatja, egy egyszerű illúzió csupán. -Bocsásd meg... *Hallhatja az ismerős hangot, majd arca elkezd homályosodni a fiúnak, s lassanként rajzolódik ki saját arcom. A mandula szemek a szürkés bőr, gyermeki arc mégis erős vonások. Fehéres hátra simuló majd majd fejem búbjától tüskékben végződő haj. Lassan kirajzolódik alakom, egy mozdulatlan palást mit a szél már nem lenget többé, Vékony testhez idomuló páncél felső testén, oldalamon két kard lóg. Markolatuk egy kígyó teste, feje mi a markolat alja egy pápaszemes csukja néz fel. Lábait egyszerű nadrág fedi, mi jóval bővebb mint lábam. S alóla kilátszik a vékony orrú Tabi. -Lelke az utolsó pillanatig ezért könyörgött hozzám... Szánalmas, bocsásd meg hogy eldobta az életét a repülő vár ostroma alatt.- Fordítom el fejem majd köpök egyet a földre. Jobban mondva egy szürkés valami indul el de mire a földre érne már sehol sincs. Majd vissza fordítom tekintetem Thalionra.- A nevem... Hossin... Az északi démonok feje... *Kezeimet össze fonom magam előtt hátrébb tolom kicsit jobb lábamat, egy jó fél fejjel lehetek magasabb Thalionnál. S komor arccal nézek rá. - Ne fáradj a bemutatkozással... Ismerlek téged... Bolond ki azok mellett áll kik nem egyszer hátba döfték... Kik meglopták és megvezzették ... S mindezt egyenes gerincű Thalion neve foglalja magába... De vajon Egyenesgerincű végig fogja azt is nézni ahogy mindent felégetnek? *Sétálok közelebb kezeimet hátra vezetve s össze kulcsolva magam mögött. - Thalion nagyúr vajon képes lesz végig nézni ahogy ez a tenger mi megindult északról elsöpri a népét s ő magát utoljára hagyva, hogy végig nézhesse ahogy egész népét szeme láttára mészárolják le... Képes ezt bevenni egyenes gerinced? Azt, hogy oda dobod népedet az emberek javára? *Tekint a komor arc kérdően a másikra. - Képes vagy.... végig nézni... ahogy az, egész családod... felemészti Fúria dühe? *Hallgatok el végleg s várom, hogy válaszoljon, viszont ezt már kaján vigyorral teszem.
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-11-26, 10:12 pm
//Hossin időn túli játék//
*A nagyúr szállására siet. Edrahil fülébe suttogott szavai kíváncsivá tették. A testőrség feje, őreinek legjobbja, s jó barátja is egyben, óvatosságra intette, midőn a nagyúr parancsot adott, nyissák meg az elf várost kísértetektől őrző mágikus reteszeit. // Korábbi játékban, épp Adennel játszva került említésre. Smile // A kísértet így úgy hívén, észrevétlen, s akadálytalan jutott be hozzá, már szállásán várakozik. Nyitott a kérdés: miért, de tudott a tény: őrá vár. Testén borzongás fut végig szállására lépve. Szálfa termete azonban nem mutat jelet. Nem hagyja, hogy az élet hiányát, Dremer világának jeges érzetét keltő érzésének jelét is adja. Érzi a szellemet, s hallja a hangot. Megfordul irányába, s még látja a köpönyegforgató arcát, mi lassan elhomályosul, s feltűnik valódi arca a lénynek. Thalion szúrós pillantása kíséri az átalakulást. Sosem kedvelte a kísérteteket, noha jólneveltsége nem engedi, hogy ezt bármelyiknek kimutassa. Még Singarme előtt is szokásos, sziklaszilárd arcát mutatja. Száját összeszorítja, nem enged onnan ki választ, s szót. Számot vetett már életével, tetteivel, melyekkel eddig is népének sorsát igyekezett jobbítani. Nem mond újakat neki a kísértet, s ím, látszik, mennyire másképp gondolkodik, mint ő. Minden elesett testvérnek kioltott élete fáj neki, legyen szó észak zord fehér elfjéről, a Sötét fenyves harcias vér elfjéről, netán hős erdők zöld tündéiről. Természetes, hogy tisztában van azzal, kik is az emberek, e gyermeki nép, melynek egyes tagjai, vezetője hasonlóan álnok, mint az előtte álló. Ám az elfek vezére azt is tudja, létezik a kisebbik rossz. A szúrós pillantás állja az életen túli tekintetét. Nem tart tőle, s jól tudja, mi várhat rájuk.* - Nem vagy isten, hogy előre megmondd, mi fog bekövetkezni, kísértet. Ármánykodó kísértéssel érnek fel szavaid, mikről azt hiszed, áll valamiféle felhatalmazás mögöttük. A gerinc mit emlegetsz, úgy hiszem, nekem legalább van, ellentétben azzal, kinek sohasem volt. Vagy tán azt hiszed, ha netán elárulnánk szövetségeseink, kik mégoly gyarlók is, s átállnánk a szárnyas fenevadak mellé, ők kegyelmeznének nekünk? Ez esetben vagy éppoly hazug vagy, mint kik megloptak, avagy naivabb, mint Aden volt. Láttam, miként bánnak saját fajtársaikkal, kik szembeszegültek törvényeikkel. Térj vissza gazdádhoz, a fekete sárkányhoz, s mondd neki, nem jártál sikerrel. Egyenes gerincű Thalion nem vezeti népét azok ellen, kiknek szavát adta, s hiszi, saját népe inkább lesz az enyészeté, mintsem hátat fordítson mindannak, miben hisz, s a pusztítás mellé álljon.
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-11-26, 11:10 pm
* Hallgatom Thaliont, majd elkacagom magam. S halkan megszólalok. - Nem, esélyét sem látom annak, hogy megkegyelmezzen nektek. Neki már nincs szándékában az, higy akármelyikőtöket életben hagyja. S nem miatta jöttem, azt sem mondhatom Hogy ő küldött volna. Magam akaratából járok itt... -Egyszer csak az arc hátba fordul, s a nagyúr már csak hátam közepét látja.- Mit tudhatsz te az én gerincemről... Az elejétől kezdve nen voltam az oldalatokon... Össze tévesztessz Adennal, aki viszont az életét dobta el, azért hogy a repülő vár urát megölhesse. Ő értetek harcolt.. * Fordulok vissza Thalion felé. - A pusztulást szánod a képednek, ahelyett hogy elhagynátok Lanuria birodalmát. Nem vagyok isten de még én is látom amit látok. Lanur nélkül akarjátok elpusztítani a fekete sárkányokat? *Megjelenik egy jel testem felületén, az mit Furia rám rakott. - Nagyon jegyezd meg ezt az érzést Thalion... Azt amit akkor érzel mikor ezt látod... Ez az ő jele, és ha nem vigyázol te magad is viselheted majd... *Elindulok az ajtó felé, midőn elhaladnék Thalion mellett megtorpanok szemébe nézek. - Ha nem akarsz elpusztulni szolgálod... Ez a két választás adatik... És amíg nincs erőd hozzá addig elpusztítani nem tudod... Imádkozzatok az istenekhez, küldjenek valakit aki segít... De ha te beszéltél volna Dremerrel te is tudnád ha nem magad erejéből találod meg azt az erőt ami megvédi a néped, ők nem küldik el Mégegyszer... *Sétálok kicsit tovább egészen az ajtóig. - Érzem hogy többen is várnak odakint, honnan sejtetted hogy nem gyilkos szándékkal jövök? *Tekintek vissza rá. - Tetszik a bátorságod Nagyúr... De nincs sok időtök hátra... A sárkányok fenn északon... Nemsokára elindulnak, s szépen lassan felégetik az egész kontinenst... Hallottam a meséket a szurdokban raboskodó sárkányokról, az a rossz hír hogy nem mese... Legalábbis a számotokra. Száz esztendők haragja lakozik odalent, nem igaz? *Elindulok visszafelé egészen a falig, majd még mielött átkelnék rajta megállok. - Mind máshogy képzeljük el a békét, az én elképzelésem az, hogy oly erőre teszek szert mi mindenki mást megrémít és igába hajt... Egy kor ahol nem lesznek urak, népek vezetői. Csak én és mindenki más alattam... A béke csak úgy érhető el ha nincs ellensége senkinek, de ugye tudjuk ez lehetetlen... De az lehetséges, hogy mindenkinek csak egy ellensége legyen... Aki ellen csak úgy lehet esélyetek ha mindenki sárkány, ember, elf, törpe és ork egymás mellett harcoljanak, s ha kell el is bukjanak... Az élők a saját álmaikat követik ezalól a szellemek sem kivételek. * Még mindig háttal állok neki, megvárom mit felel mielött elhagyom birodalmát.
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-11-27, 10:06 pm
*Felmerülne a nagyúrban, ugyan, akkor mit keres itt ez a kísértet, de inkább nem kérdez, hanem hallgat. Tudni kell hallgatni, csendben szemlélni, hisz az közelebb viszi a felismerésekhez a halandót. Kemény pillantása követi a megforduló, majd jelet mutató lényt. Tovább követi az ajtóig. Meglepően beszédes egy lény, s még mindig nem tudja, mi céllal érkezett. Újat nem mondott neki eddig, s nem hisz abban, hogy Aden nem önszántából árulta el őt, s Elonart, valamint nekik adott szavát. Ő jelen volt a háborúban. Megélte, pontosan tudja, mi történt ott, s épp ezért nem is ért egyet ezzel a hetvenkedő holttal. Azon időkben is azt hitték sokan, véget vet a sárkányok tüze egész világuknak. Lanur tündöklése és bukása vajmi kevés hatással volt minderre. Lassan szánalom költözik szívébe. Emlékezteti azokra, kik nagyot mondanak, de szavaik mögött nincs semmi.* - Hát keresd a magad igazát, kísértet. Dremer bizonnyal jó okkal hagyott e világban, s az nem a hatalom bűvköre, melyet most is úgy keresel, mintha egyedül az üdvözítene. A hatalom elveszejti lelked maradékát, s könnyen lehet, sosem találod meg azt, mi e létben tartott téged. S ha tán azt hiszed, a fekete sárkányok, s csatlósaik legyőzéséhez Lanur kellett, s az istenek adománya, hited mögött nincs semmi, csak az ellenség meséi. Én ott voltam. *Elengedi füle mellett a kérdést. Nem tudta, mi szándékkal jött a kísértet, de a látszattal szemben közel sem védtelen az efféle testetlen lényekkel szemben.* - Lanur rég halott volt, mielőtt a hasadék elnyelte volna a sárkányok hadát. Nem egy fekete sárkánnyal egyetemben. Hidd csak, hogy isteni segedelem kell legyőzésükhöz….én tudom, elég volt ahhoz egy gyenge női szív is…. E föld éppúgy otthonunk, miként a sárkányoknak, s nem keresünk új hazát azért, mert veszélyessé vált életünk ebben. Az elbizakodottság még sosem vezetett győzelemre, s mi vagyunk azok, kik tudják, mennyit érnek. *Húzza ki magát.* - S ha csak ezért jöttél, látogatásod értelmetlen volt. Távozz innét, mielőtt megszűnnél létezni, kísértet! E falak között nincs helye sötétségnek, s mi belőled árad, éppoly sötét, mint a csillagtalan éjszakai égbolt!
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-11-28, 12:34 am
*Hallgatom Thaliont sóhajtok egyet. - Nem Dremer hagyott létezni, saját erőből születtem ilyennek. Az hogy itt vagyok csak a sors gúnyos fintora. * Ismerem a történetét, magam is része voltam a kudarcnak s a győzelemnek is. Lanur meghalt, s a sárkányokat fogjul ejtették valami isteni csoda mi akkor közbe Szólt. S most nem tűnik úgy, hogy ez ismét sikerülhet. - Nem kell hozzá semmi csak egy megfelelő szövetséges... A győzelem záloga akkor is egy volt Közülük... * Majd Thalion felfortyan amire elvigyorodok. - Thalion, hogy lenne képes a csillagod ragyogni az égen ha nem borítanám be azt előtte sötétséggel, ha már így megkértél akkor arra is rátérek amiért ide jöttem... Még mielött a sötétségem elveszíteném a fényed miatt. *Megemelem kezem a fal felé mutatok. Jelek formálódnak rajta, míg én szememet Thalionon tartom. - Amikor rájössz mit jelentenek... Egy lépéssel talán Közelebb kerülsz, ahhoz amit most minden Lanuria szeretne... Az sötétség és fény egy úton járnak csak a masik oldalon... Testvérek ők, akik egymásra támaszkodnak, hisz egymás nélkül nem létezhetnek... A sötétség a fényt szidja a fény pedig a sötétséget.... *Eresztem le kezem majd zsebembe dugom s állok Thalion előtt. - Adok neked egy tippet Thalion... Ne ölelj senkit se túlzottan a kebledre, hisz nem tudhatod melyik gyermeked képében bujkál egy hidegvérű... *Elvigyorodok a nagyúr felé. - Csak te és én tudjuk mi történt idebent. Aki kinn fülel mikor kéred segítségét még nem hallgatja hangom... De az kit saját vérednek hiszel, érzi Furia jelét ami rajtam van. Ő tudja, hogy itt vagyok, azt is tudja hogy veled vagyok. Csak azt nem tudhatja mit csinálok itt. Egyszóval Thalion... * Eleresztem mágiámat s elkezdenek tárgyak mocorogni, egy nagyobb szekrény a jelek elé húzódik majd megáll. - Kénytelen vagyok egy kis rendetlenséget hagyni magam után... Mert még a végén azt hinné a drága gazdám- mosolyodok el- hogy elárultam őt és nektek próbálok segíteni... *Elkezdek hátrálni a fal felé, s egyik szék röpül a másik után Thalion felé. Majd minden mi könnyű az nekiindul a rohamnak. Bár ez nem lehet nagy kihívás annak aki megjárta az előző háborút. - Ha valaki kérdezné... Csak hazudj nyugodtan Egyenesgerincű Thalion... Kivételesen törd ketté fenenazy gerinced és hazudj rólam... S számíts rá, ha a harcmezőn találkozunk, teljes erőmből azon leszek hogy megöljelek, hisz akármilyen alantas élet is az enyém azért élet... S nem szándékszom eldobni a barátság vagy a szerelem jegyében... -már éppen csak arcom latszik a falon át - Hamarosan találkozunk nagyúr... Csak az a kérdés milyen formában.... Addig is a mielőbbi viszont látásra... * Tűnik el alakom végleg a falon keresztül amilyen gyorsan csak lehet el is hagyom magát a várost is.
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-11-28, 10:26 pm
- Mindig lesz egy közületek, ki övéi ellen fordul, miként köztünk, s mindenhol van ilyen. *Jegyzi meg a nagyúr. Jól ismeri ő a sötétség viszonyát, s azt, mily vonzerővel bír egyeseknek. Számtalan ily esetnek volt szemtanúja, midőn az éj magába szippantotta az arra fogékony lelkeket, s épp ezért is óvja a világosságot, hisz az egyensúlyt fenn kell tartani közöttük. Látja, mik formálódnak a falon, de nem köti le annyira, hogy ne figyelje közben a kísértetet. Csupán egy dolog gátolja meg abban, hogy megakadályozza, hisz a kintiekre neki nincs szüksége. Egy kísértettel maga is el tud bánni, s ama kísértet hiába is vágyakozna már bármire, létezését törölné el, minden megmaradt dolgával együtt. Kemény arcán nem húzódik megvető mosolyra szája, noha szánalma helyett már inkább azt érez az élettelen iránt. Mily korlátolt is ez a lény! Azt hiszi tán, hazudna?* - Arra hiába vársz, nincs okom eltitkolni ittléted, sem szavaid, sem tetteid. *Emeli fel kezét, s kinyújtva azt a megmoccanó berendezési tárgyak visszahullnak csaknem helyükre.* - Én nem hazudok úgy, mint te. Szavaid ármánnyal teltek. Alcatéma! *A kinyújtott tenyér nyomán megjelenő, fehér fény végigszánt a kísértet részben áttetsző ábrázatán. A fény, mely megjelenik, éget, s még egy élettelennek is fáj. Volt idő, midőn arctalan démonoknak okozott vele fájdalmat, sárkányfattyakat ölt eme fénnyel, egy élettelen holt nem állhatja meg ezt. Kezét ökölbe szorítja, s Hossin érezheti, miként állja útját a falban az, mit eddig a nagyúr szavára hagytak nyitva neki.* - Kik odakint vannak, téged nem, ám engem, s azt, mit mozdítasz, meghallanak. Biztosítani vannak ott, mire valójában nincs szükség. E falak közé csak ama élettelen jut be, kit beengedünk. Jól jegyezd meg, S a jelet is, melyet én hagyok rajtad. S ha a csatatéren találkozunk, megismerheted majd, mily erőkkel állasz valójában szemben. El is akkor mehetsz, ha mi engedjük. Mint most is, kísértet. Hordd el magad városunkból, mielőtt léted is eltöröljük! Mondd meg annak kit szolgálsz, e nép nem törik meg az ellenség szavára. Éppúgy hazánk nekünk is e föld, mint nekik, s ha netán eljutnak addig, hogy halál helyett szóval keresnek minket, beszélhetünk békéről is. *Engedi nyílni ismét a kísértetek ellen felállított védelmet. Hossin, ha akar, hát távozhat.* - Most menj, mert e retesz nem marad soká nyitva előtted!
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-11-30, 7:59 pm
*Érzem ahogy a fény elkezdi szorongatni testemet, viszont jól tudom ha most vissza verném a támadást könnyen itt hagyhatnám a fogam. Viszont csak egy vigyorgó arc az amit láthat meg Thalion. Majd halk szavak hagyják el számat. - Ha engedsz... Hát Elmegyek, ne feledd Thalion, még te sem láttad az erőt ami veled szembe van... Akkoriban azt hitték tehetetlenek vagytok, most viszont tudják,hogy cselesebbek vagytok mint hinnénk... S a gazdám majd nem kéri engedélyed se távozásra se érkezésre... A közelében lenni is puszta öngyilkosság... Viszlát Thalion... *Majd ahogy enged a zár elhagyom az elfek birodalmát Thalionnal együtt. / Nos akkor Mégegyszer köszönöm a játékot /
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2015-12-03, 9:20 pm
*Hogy a holt végül kínjában vigyorog, netán mást forgat gondolatai között, nem érdekli a nagyurat. Jól tudja, sem ő, sem népe nem hajol meg egyik ellenséges faj előtt sem, s otthonuk, melyet évtízezredek óta laknak, nem hagyják veszni. Hagyja menni a kísértetet, s noha magabiztossága, elszántsága nem hagy alább, abban is bizonyos, hamarvást eljő az idő, mikoron az ellenséggel valóban szembe kell majd nézniük. Lám, Lumel’ Auvreát is megostromolták, sok elf testvérük adta életét a Sötét fenyves mélyén. Orod Opelët is, noha nem az elfek voltak fő ellenségeik. Thalion úr fejében azon gondolatok fordulnak meg, hogy valójában a háborútól kívánják távol tartani őket, s eme súlyos áldozatokkal rávenni, keressék a béke lehetőségét. Az elfek, s a törpék meggyengítését követően az emberek jönnek majd soron. Az emberek, kik már elvesztették Ambaront, számos kisebb településüket, s Avlaniont is. A falra írt jeleket, ha még ott vannak, nem hagyja ott. Népének vénei lesznek azok, kik előbb tanulmányozzák, feljegyzéseket készítenek róluk, majdan eltávolítják onnét mindet.*
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 2016-02-13, 12:59 pm
*A sereg, mit Lumel’Auvrea megsegítésére küldött, a minap tért vissza a Sötét fenyvesből. Sokan hiányoznak, noha összességében győzelemnek minősíthető az eredmény. Az orkok seregét szétkergették, a boszorkány is halott. Noha így van, a fenyvesben még mindig Hëmyl sötétsége uralkodik, a vér elfek maradéka a szent kút vizével nyitott kapun keresztül elhagyta a várost. Thalion nagyúr elgondolkodva emésztgeti a jelentéseket. A palotában található dolgozószobájában áll, s a szoba falát díszítő faragványokat nézi. Szúrós pillantása azonban ezúttal a távolba vész, gondolatai nyomán, hisz a háború mind kiterjedtebb e pillanatban is. A hírek szerint a fehér elfek és a hegyi törpék között még mindig nagyok az ellentétek, s Falqualion úrnak sem akaródzik soká maradni Mardan romos falai között. Ám hová visszatérni sincs neki. Orod Opelë városát felégették a sárkányok, s még most is megszállva tartják a romokat. A fehér elfeknek pedig nem akaródzik nagy véráldozatok árán megkísérelni visszafoglalni otthonukat. Otthontalanként léteznek e pillanatban, e nagy nevű, bölcs népcsoport. A nagyúr is jól tudja, odafent rengeteg vér ontatna ki, ha megpróbálnák bevenni a várost a sárkányok ellenében. S hiába a sok vér, a sok halál, a győzelemre így is csekély az esélyük. A mások sárkány had eközben már Nyugati szegletet égeti. Fogalma sincs afelől, Gilchanar nagyúr csapatai biztonságban hazatértek-e, avagy azóta már a sárkányok martalékává váltak. A jelentések szerint sok ezres tömegben keltek útra a sárkányok oda. Ez baj, ekkora erővel csak egy egyesített sereg veheti fel a harcot. Egy kicsiny elf csapat, amely Lumel’Auvreában járt, semmiképp.*
Tárgy: Re: Olassië, az elfek városa 
2015-08-28, 2:43 pm
//
//
//
